Régiségeknek

A fagyos természet csodái a Dunán és a Balatonon – videóval

Tengernyi érdekességet tartogat télen is a madárvilág. 

Dunakeszin, a Duna partján lakva,  ott sétálva készítettük ezeket a csodás felvételeket.

 

Ahogy befagyott a Duna, a  jégdarabok között hófehér hattyúk, szürkésfehér sirályok  és barnás-szürke vadkacsák lepték el a partot.

 

A lemenő nap fénye aranyra festette a folyó vizét és  ezek a kecses, nyáron itt sosem látott madarak, méltóságteljesen úsztak el előttünk.

 

A vízen feltorlódott jég és hó mesebeli tájat varázsolt körénk.

 

A nagy hideg ellenére gyönyörködtünk a téli természet szépségében és a délutáni csendben.

 

 

A  hattyúk, a sirályok és a vadkacsák békességben megvoltak egymás mellett, és csendesen sütkéreztek a korán lenyugvó nap sugarainál.

 

 Körülöttünk a partmenti fák és bokrok roskadoztak a friss hótól.

Az izzó napkorong még egy utolsót merítkezett a jeges folyóban, mielőtt lebukott volna láthatáron. Ezzel Duna-parti sétánk is véget ért, de csak aznapra. A mínuszok ellenére minden nap kijövünk ide levegőzni és megcsodálni a minden napszakban és évszakban más természetet.

 

Liza és Jóska

 

Az ember azt gondolná, hogy télen nincs semmi látnivaló a Balatonnál.  Kellemes meglepetésben volt részünk, amikor a partra kisétálva megláttuk, hogy micsoda élénk madárélet zajlik ott és milyen csodálatos a helyenként befagyott, másutt nádasoktól borított Balaton tájképe. A videófelvétel most télen készült a Keszthelyi öbölben, ahol néhány nagyon kellemes napot töltöttünk  a Hotel Helikonban.

A nagy madárseregből a hattyúkat, a vadkacsákat és a sirályokat ismertük fel. Élvezettel néztük, ahogy az emberhez szokott, barátságos madarak vígan lakmároztak a nekik bedobott magokból, olykor egymás elől elhalászva az eleséget. Érdekes volt megfigyelni, hogy a vékony jégrétegen milyen biztonsággal közlekedtek a sirályok, és milyen mulatságosan totyogtak a vadkacsák. A hattyúk hosszú nyakuk segítségével könnyen tudtak a víz iszapjában eleséget keresgélni, míg a rövid nyakú kacsáknak ehhez fejre kellett állniuk. A szép téli napon családok is kijöttek a partra és a gyerekek boldogan nézték és etették a madarakat. 

Tengernyi szépséget tartogat télen is a természet, csak ki kell lépni a fűtött otthonból és rácsodálkozva észrevenni azt!

        saját videofelvétel

Papá Stefano

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Autóbusszal Angliába – kedvcsináló videóval

london1

Egy  hetvenéves világutazó pár videós beszámolója.

Jóval hetven felett is érik az embert csábítások! Az angliai autóbuszos kirándulásnak nem lehetett ellenállni! Nem is tudják repülővel utazó  utastársaink, hogy mit hagynak ki! Egyrészt a másfél napos buszozást (fél Európa útmenti látnivalóival), és a behajózást a franciaországi  Calaisban egy komphajóra, az Angliába való átkeléshez.  Az átkelés a csatornán,  szemben Dover fehér szikláit csodálva, egy életre szóló élmény. Ezt még megtetéztük a Greenwich-i  királyi csillagvizsgálóba való látogatással és az onnan elénk táruló  London-panorámával.  Itt húzódik a nullás délkör vonala, amelyre ráállva egyszerre állhattunk a keleti és a nyugati féltekén! 

 

 

Londonban és környékén az összes “kötelező” látnivalót megnéztük tengernyi információval ellátva – köszönhetően eddigi utazásaink legfelkészültebb idegenvezetőjének. Az élmények közül okvetlenül ki kell emelni Stonehenget, az ókor máig megfejtetlen rejtélyét. A misztikus hangulat, a hely szelleme, a kövek gigantikus mérete lenyűgözi az embert és persze hiába vár választ a ki-mikor-hogyan-miért kérdésekre.

 

lizaek

Miután kellően megcsodáltuk az ókori emberek tudásának és elképesztő teljesítményének emlékét Stonehengeben, hátra volt még a mai ember és a modern technika újkori csodája: a tenger alatti, 50 km hosszú Csalagút.  A mintegy félórás utazás izgalmas és különleges élmény! Ajánljuk kortársainknak ezt a kellemes, buszos utat!

Liza és Jóska

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Családi kirándulás Sárospatakon

sarospataki-var-bejarata

 

A napok óta oly kitartó esőfelhők is eloszlottak kirándulásra lelkes készülődésünk láttán, ugyanis indulásunk  reggelét mosolygó napsütés köszöntötte. Őszi, családi kirándulással egybekötött blogtalálkozó  úticélja Sárospatak és környéke, bloggertársunk   lakóhelye.

 Magyarország délkeleti városából pár órás autókázással értük el az általunk eddig még nem látogatott történelmi városkát. Szálláshelyünk kiválasztása nem okozott sok fejtörést. Az interneten foglaltuk le  a számunkra  megfelelő 3 szobás, földszintes, jól felszerelt , kényelmes , igazi  falusi tornácos házat . Mint kiderült,   Végardó területe hétvégi otthonunk, amely terület 1968-ban lett Sárospatak városrésze . Egy nagyonis élő, nyüzsgő város falusias csendjében nyugovóra térni, nagyfiam álmai megvalósulását jelentette .    Itt a közelben található  a folyamatosan megújuló , szépülő gyógyfürdő  is, ami  nemcsak a mi régiségek (mármint nyugdíjas) csontjainknak nyújt enyhülést, gyógyhatást, hanem fiatalabb családtagjaink is csobbanhatnak a bébi-tan-élmény ,-és úszómedencékben. Hűvösebb évszakban az időszakosan fedett medencében.

vegardo_furdo

 

A másnapi  napsütésben tett belvárosi  séta  alkalmával igazi lüktető-városi atmoszféra vett körül bennünket. A  főutcáról letérve  egy kedves kis parkban találtuk magunkat. Ahol parkban lábunkat pihentetvén  szedegettük elő a már majd feledésbe merült sárospataki ismereteinket.  Egymást  kisegítve frissítettük fel, hogy az elsők között volt a  város az iskola alapításban , itt tanított    Comenius, kora haladó gondolkodású pedagógusa ,  akinek nevét ma is őrzi az itt működő Tanítóképző Főiskolai kar.  Itt robbant ki a Wesselényi – összeesküvés …. mikoris fiam térített vissza bennünket a jelenbe, azzal a kérdéssel, hogy:-  „ Tudjátok-e, hogy nap, mint nap a szemünk előtt van a sárospataki  vár? „ – Nem várta meg ráncokba borult  homlokunk mögötti töprengésünk eredményét. Elővette,  és mutatta, hogy az ötszáz forintos papírpénzünk hátoldalán éppen ez a vár van.

otszaz-forintos-papirpenz

Utunkat a vár felé folytattuk. No jó, bevallom  , eddigre előkerült az okos telefon is. Számunkra új ismeret volt, hogy hajdan a Dobó család birtoka volt a vár, itt volt Balassi Bálint esküvője Dobó Krisztinával, amely frigyet azonban peres eljárás után érvénytelennek nyilvánítottak. Ezt követő évszázadban a Lorántffy család birtokolta a várat, és Lorántffy Zsuzsanna hozományaként  I. Rákóczi Györggyel kötött házassága révén  került a Rákóczi birtokba. A már generációk óta Rákóczi birtokban levő sárospataki várban  töltötte kisgyermek éveit   II. Rákóczi Ferenc.  A mai  várban látható II. Rákóczi Ferenc száműzetésében faragott karosszékének másolata.

var

A történelmi szemlélődést követő napon a  városból autóval indulva ugyan, majd gyalogosan jártuk a szemet gyönyörködtető Malomkő tanösvény piros  jelzéssel ellátott  turistaútját  a Megyer –hegyi Tengerszemhez.  Ami tengerszem  nem természetes  tengerszem.  A valamikori  bányaterület  az idők  folyamán csapadékkal telítődött, és alakult ki a ma látható tó, azaz a tengerszem .

 Ez volt kirándulásunk utolsó, tervezett célpontja  Sárospatak látnivalóiból . Szép emlékekkel, feltöltődve indultunk hazafelé.

 

Izzy

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Bloggerek őszi kirándulása a Zemplénben

 fuzer-vara

Néhány bloggertársammal sűrűn chatelünk, miközben megosztjuk gondolatainkat, receptjeinket, ajánlásainkat, vagy csak úgy bolondozunk, és nevetgélünk egymás poénjain. Részt veszünk reggelente a Régiségeknek blog virtuális kávézásában, rejtvényeit próbáljuk megoldani, zeneajánlásait hallgatjuk, és lájkolunk, kommentelünk. Eddig a barátságunk is a neten bontakozott, de a blog szerzőinek őszi találkozója  megajándékozott a személyes ismerkedéssel, vagyis arc és hang is társult a megkedvelt személyekhez.

 

var-2

A közös kirándulás ötlete jóval korábbra, nyár elejére datálható. A facebookon egy érdekes képet láttam a füzéri várról, melynek megosztására Vica azonnal reagált: “Gyertek, nézzétek meg! Itt van a szomszédban.” Először viccnek vettük invitálását, de ő teljes komolysággal kezdte elénk tárni szépséges szülőföldje, észak-kelet Magyarország kincseit, napról napra fokozva kiránduló kedvünket. Azt vettük észre, hogy már tervezgetünk, szervezkedünk, szállást keresünk. Október közepén izgalommal telve nekivágtunk a számunkra eddig ismeretlen tájegység felfedezésének. Vica nagyon felkészült, fáradhatatlan és lelkes idegenvezetőnek bizonyult. Három napon keresztül kalauzolt bennünket kicsi kocsijával a lehető legtöbb nevezetességet megmutatva.

 

var4

Számomra a megújult, és tavasz óta látogatható füzéri vár “elfoglalása” jelentette a legnagyobb kihívást, és egyben a legszebb élményt. Nagyrészt falépcsőkön, máshol sziklába vájt lépcsőkön kaptattunk felfelé a meredek vulkáni kúpon magasodó várhoz, amely már a tatárjárás előtt, de egyes merész feltevések szerint a Honfoglalás idején is állt. Valószínűbb, hogy a 13. század elején építtette az Aba nemzetség egyik tagja. A vár fénykorában, a mohácsi csata után Perényi Péter koronaőr egy évig itt őriztette a magyar királyi szent koronát. 1567-ben a Báthory család szerezte meg a birtokot, majd 1626 körül Bethlen Gábor csapatai állomásoztak itt.

var6

1977-ben kezdték meg a vár régészeti feltárását. A jelentős történeti, építészeti értékek helyreállítása a 90-es években kezdődött, és jelenleg is folyik. 2016 húsvétján nyitották meg a közönség számára. A felvonóhidas kaputornyon keresztül jutunk az Alsóvárba, majd felkapaszkodunk a Felsővárba. Itt a gótikus várkápolnába is belépünk, ahol esküvőket is rendeznek. Kíváncsi lennék, hogy a menyasszonyok tűsarkú cipőben, vagy túrabakancsban érkeznek a nagy eseményre.

 

var2

Az 552 m magas Várhegy tetejéről fenséges kilátás nyílik Füzér falvára és a Zemplén erdeire. Számos, itt fellelhető ritka növényfaj miatt a Várhegy elnyerte a Magyarország természeti csodája címet. Végigsétálva a felújított termeken, a korhű öltözékbe bújtatott viaszfigurák és bútorok, berendezési tárgyak között időutazáson vettünk részt.

 

kastely1

a Füzzérradványi Károlyi kastély

Amikor már azt éreztem, hogy egy tapodtat sem tudok lépni, a füzérradványi Károlyi kastélyhoz gurultunk a Rárón. Az épület sárgán virított a radványi (nem sötét) erdőből, mágnesként vonzva bennünket. Kedvünket nem szegte a helyszínhez kötődő szomorú ballada – Arany János: Tetemrehívás c. verse – sem.

 

kastely8

Kívülről a kastély a romantika jegyeit őrzi, de tágas termeiben itáliai reneszánsz és kora barokk belsőépítészet fogadott bennünket. Kőfaragványai, domborművei, márványkandallói, bútorai 16-17. századi firenzei mesterek munkái. A gyűjtemény a 19. századvégi tulajdonos, Károlyi Ede és felesége szorgos gyűjtésének köszönhető, akik reneszánsz világot akartak varázsolni “szerény hajlékukba”. A mai kastély elődjét Réthey Péter építtette  a 16. század végén. A Károlyi család birtokába 1686-ban került. Károlyi Ede 1860-70-ben építtette át Ybl Miklós tervei alapján.

 

 

Az egyik örökös, Károlyi István felesége, Windischgrätz Mária, nagy lehetőséget látva a fényűzően berendezett épületben, luxusszállóvá alakíttatta át, amely 1938-ban nyílt meg. Működésének 10 éve alatt a kor számos hírességét látta vendégül, színészeket, sportbajnokokat, uralkodókat, művészeket. A kastélyparkban sétálgatott pl. Karádi Katalin, Jávor Pál, de Horthy Miklós is élvezhette a kastélyszálló kényelmét.

 

kastely4

1948-ban véglegesen államosításra került, gyermekszanatóriumként, majd 1960-tól tüdőszanatóriumként üzemelt. Egy kommentelő büszkén emlékezett, hogy 1952-ben a kastélyban született. 1990 óta folyamatosan újítják a déli szárnyat, amely 1993 óta múzeumként működik. Még egy érdekesség: 1974-ben itt forgatta Pendragon legenda c. filmjét Szerb Antal azonos című regénye alapján Révész György rendező. A film szereplői :  Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Halász Judit, Major Tamás, Bujtor István, Tordai Teri, Tímár Béla. Úgy gondolom, ihletet kaptunk a film megtekintésére.

 

kastely5

gróf Károlyi Ede írógépe

Feltöltődve a táj és építményei látványától, szállásunk felé tartottunk, ahol kényelmes fotelekben újraéltük, átbeszéltük aznapi élményeinket, és sok más témát is. Olyan hangulatban telt az este, mintha ősidők óta ismernénk egymást. Így lett a virtuális ismeretségből igaz barátság.

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hetvenévesen teljesült az álomút

Egy meglepi utazás Rómába

szent-peter-ter

Furcsa érzéseim voltak, mintha álmodnám az egészet.  

   Jé, hát itt vagyok Rómában? Csak föl ne ébredjek!

 

Két kedves barátnőim, Lili és Annaróza elhívtak néhány napos tartózkodásra Sopronba. Igaz, a 70. születésnapom pont ez időre esett, de sebaj, az unokám úgysem lesz itthon, a munkája Németországba szólítja, a közös családi ünnepség elhalasztva egy héttel. Minden szuperül alakult, úgy terveztük, hogy az unokám felvisz majd autóval Pestre, ott fogok találkozni a két barátnőmmel, akikkel tovább megyünk Sopronba. Remek! A lányom és vejem is csatlakoztak hozzánk, (munkaügyben ők is Pestre tartottak), így négyen ültünk be az autóba. Milyen praktikus! Dani unokám nagyon jól vezet, gyorsan fel is értünk, de Pest alatt nem jó irányba kanyarodott, a Ferihegyi repülőtér felé vette az irányt. Hoppá! – Nem jó felé mész kisfiam! Ugyebár hát ki legyen szemfüles, ha nem a 70 éves nagymami a hátsó ülésen?! Dani készségesen felajánlotta, hogy üljek én a kormányhoz, ha jobban tudom az utat… Ejnye! Hát nem azért mondtam! A lányom szerint itt van valami rövidebb út, azon ha átvágunk, gyorsabban beérünk a városba… Elhittem. Na, én aztán tényleg mindent elhittem! Csak amikor beparkoltunk a reptéren, akkor kezdtem jajveszékelni, hogy miért álltunk meg, lekésem a soproni vonatot, mit szólnak a barátnőim, jajmileszvelem, mégiscsakmitcsináltok, mértpontareptéren, jajderémes!

 

fontana-di-trevi

Amikor aztán a lányom elővette a bőröndömet, kinyitotta(!), kezdte a gondosan csomagolt holmijaimat összeturkálni, gyanút fogtam … Mire készülnek ezek???   Néhány dolgot kivett a csomagomból – ne izgulj anya, ezeket Dani hazaviszi -, bezárta a bőröndöt, elővettek a csomagtartóból még két kisebb bőröndöt, egyet a lányomnak és a másikat a vejemnek, elköszöntek Danitól, és “gyere anya, menjünk be a váróba, onnan pedig majd becsekkolunk!” jelszóval indítottak befelé! Tejóisten, mindazösszes szentekkel, hát mi történik velem? Hová megyünk így hármasban? De csak nevettek, hogy “ne izgulj anya, mindent megtudsz majd időben, nyugi!” Nyugi! Könnyű azt mondani, a szívem majd kiugrott, hová visznek vajon? A lányom azt mondta, hogy mondjak három várost, ahová szívesen repülnék. Fontossági sorrendben a válaszom: Róma, Velence, Prága! Töprengett picit a lányom és azt mondta, igen, benne van a háromban az úticél, de még mindig nem tudtam, hol fogunk landolni. Csak amikor láttam kiírva, hogy Róma, Fiumicino, akkor hittem el, hogy ez nem mese, nem álom, repülünk Rómába! Menetidő: 1 óra 10 perc! Nahát, mintha vonattal Sopronba mennék! És kezdetét vette az álomút, amire mindig vágyakoztam, de teljesen elérhetetlen volt számomra. Most, 70 évesen a gyerekeim jóvoltából teljesült az álmom, várt minket Róma!

forum2

Róma nem várt hiába, megérkeztünk, megkerestük  a Termini pályaudvarra vivő vonatot, azzal mentünk be a városba. A pályaudvartól nem messze, a Via Nazionalén volt a szállásunk, nagyon jó helyen, a Repubblica tér közelében, ahonnan a metróval bárhová eljuthattunk. Furcsa érzéseim voltak, mintha álmodnám az egészet, jé, hát itt vagyok Rómában? Ez egészen biztos? Csak föl ne ébredjek, ne tűnjön el ez az álom!

 torta

Nem tűnt el, alighogy leraktuk a bőröndjeinket, máris indultunk Rómát felfedezni. A hotelből kilépve a forró római utcákon hömpölygő hihetetlen embertömeg valóságossá tette az álomképet. Úristen, hogy fogunk itt tájékozódni, hogyan találunk el a számunkra fontos épületekhez, műemlékekhez? Kezünkben a térképpel mindenhová eltaláltunk, elsőként a Repubblica téren lévő Santa Maria degli Angeli e dei Martiri templomba mentünk be, ami a szokatlan, egyszerű külső megjelenése ellenére nagy hatást tett ránk. Ez a bazilika hatalmas méretű, csodás szobrok, freskók díszítik, és  a különlegessége a XVIII. század elején készült, a padlón húzódó 45 méter hosszú meridián vonal, vagyis délkör, amely jelenleg is napóraként funkcionál. Itt van Galilei szobra is elhelyezve. Jó néhány templomot bejártunk, hiszen Rómában mintegy 900 templom van, de ez a bazilika igen nagy hatást tett ránk. A hotelünk utcájának a végén a II. Viktor Emánuel emlékművön csodálkozhattunk el, hatalmas méretei vonzzák a turistákat, körülötte-előtte tolongott szinte egész Róma. A fiatalok találkozóhelye is, a kis robogóknak se szeri, se száma.

angyalvar

Metróval mentünk át a Vatikánba, de ez sem volt a szokásos út, mert a Tevere előtt a metrószerelvény kibújt a felszínre és a hídon ment át a Teverén, nem pedig a folyó alatt, ahogy Pesten megszoktuk. Kevés gyaloglás után elénk tárult a Szent Péter tér, a Szent Péter bazilika hatalmas tömbje, a szobrok, a szökőkutak, a bebocsátkozni kívánók kígyózó sora. Itt aztán elfogy a levegőnk a szépségek ilyen töménységétől, a bazilika megdöbbentő méretétől. Bejutás után az első utunk a Pietához vezetett, ahol a tolongó tömeg álmélkodott Michelangelo szobrának megható szépségén, a márvány ragyogásán, az egész mű feledhetetlen látványán. Sok szépséget csodáltunk meg, de rám ez a szobor tette a legnagyobb hatást. Többször visszakanyarodtam hozzá, álltam előtte és mondogattam magamban, biztos hogy ez mind velem történik? És ha igen, mivel érdemeltem ki ennyi gyönyörűséget?

A vatikáni sugárúton tovább menve Hadrianus császár síremlékéhez, az Angyalvárhoz értünk. Aki kedveli az operát, Puccinit, az nem tudja kivonni magát az Angyalvárban játszódó Tosca hatása alól. Hallottam magamban Tosca imáját, Cavaradossi Levéláriáját… a boldogságom leírhatatlan volt.

 etike3

Voltunk a Colosseumnál, a Palatinus-dombon, láttuk a diadalíveket, Traianus oszlopát, a hétköznapi Rómát, amely egyáltalán nem hétköznapi, mert az nem lehet hétköznapi, ahol lépten-nyomon műemlékbe, templomba, szökőkútba (2000 van belőle), válogatott szépségekbe ütközünk.  A Piazza di Spagna, a Fontana di Trevi, a mellékutcák sem mellékes bája, a háztetőkön viruló teraszok dús növényzete, mind-mind elvarázsoltak bennünket, csak az időnk volt véges, jönnünk kellett haza.

Ennyi élmény, szépség, csoda után kissé nehéz szívvel hagytuk magunk mögött Rómát. Jó lenne viszontlátni, újból együtt tolongani az utcáin. De ne legyek telhetetlen, feledhetetlen élményt szerzett a családom ezzel az úttal, hálásan köszönöm nekik Sopron helyett Rómát!

                                                                                                                               A fényképek a szerző saját felvételei

Brigitta

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

London, a Walkie Talkie toronyház tetejéről

kilatas-este-1

Londoni fotóriport, videókkal – 2. rész

Aki London felfedezésére készül, azt mindenképpen gyalogos sétára bátorítom.

“Aki Londont unja, az életet unja, hisz London megad mindent, amit az élet kínálhat.” Egyetértek Samuel Johnson angol íróval,  aki a XVIII. században vélekedett így Nagy-Britannia Királyság fővárosáról. Elképzelem álmélkodó arcát, ha most, 300 év múltán letekintene a fellegekből az óriássá nőtt világvárosra, amely még az ő képzeletét is felülmúlja.

utcazenesz

Lángokat fújó utcazenész

Mint az 1. részben említettem, sűrűn előfordulok Londonban, és szinte mindig a Temze déli partján sétálgatok. Különösen a London bridge környékének hangulatát szeretem. Itt mindig találkozom megmosolyogtató utcazenészekkel, vagy egyéb érdekes figurákkal. Itt található Sir Francis Drake kalózhajója, Shakespeare színháza, a Globe, és a modern Tate Gallery is.

walkie-talky-2

A Walkie Talkie irodaépület

Eddig innen csodáltam a túlparton a földből fénysebességgel kinövő felhőkarcolókat. De  mintha megsértődtek volna, legutóbb két olyan programra invitáltak, amelyekhez meg kellett közelítenem őket. Az egyik a Walkie Talkie 35. emeletén burjánzó SkyGarden, a másik pedig   az 1666-os nagy londoni  tűzvész 350 éves évfordulójára való ünnepi megemlékezés volt. 

 

samuel-johnson

Samuel Johnson, a fellegekből letekint imádott városára, és épp elfogadja meghívásomat egy közös sétára. Előtte azonban buszra kell szállnunk, hogy London Cityt megközelítsük. Ahogy célállomásunkhoz, a The Monument megállóhoz közeledünk, már a buszból egy érdekes látvány tárul elénk. The Shard, az “üvegszilánk”, egy  309,6 méter magas épület, nevéhez méltóan tör az ég felé, egyelőre London legmagasabb “tornyaként”. Előterében egy pici templom, mintha az üvegkolosszus védelmét élvezné. A két torony szinte egybeolvad a régi és új építkezés találkozásának  példájaként.

 

shark

The Shard, az “Üvegszilánk” épülete.

Buszunkkal a London Bridgen áthaladva meg is érkezünk a The  Monumenthez, az 1666-os nagy tűzvész emlékére, 1677-ben befejezett emlékoszlophoz. A 61 méter magas oszlop belsejében 311 lépcső megmászása után a kilátó teraszra érkezik a látogató. A terasz fölött 13 m magas aranyozott tűzgolyó jelképezi a tűzvészt, amit egy pék idézett elő faházában. A 3 napig tomboló tűzben szinte csak a kőépületek maradtak meg.

montazs1

The Monument, az emlékoszlop

 

Be kell vallanom, hogy a 311 lépcső nem vonzott a torony tetejébe, annál inkább a tőle 5 percre lévő, lifttel megközelíthető SkyGarden (égi kert). Ez a nevezetesség a Walkie Talkie nevű épület (nevét onnan kapta, hogy formája egy walki-talkira emlékeztet) 35. emeletén nyújt felüdülést buja növényzetével, a presszójában felszolgált kávéjával és egyedülálló panorámájával.

talky-walky

A Walkie Talkie épülete és  egy walki-talki

Íme a SkyGarden, ahová ingyenes a belépés, de a biztos bejutás céljából javaslom az előzetes internetes regisztrációt.

sky-garden2

A SkyGarden, a Walkie Talkie 35. emeletén

sky-garden1

Délelőtt 10-kor megnyitják a külső teraszt, ahonnan fenséges a panoráma. Elsőként a már említett “Üvegszilánk” tornyosodik előttünk. Bárhova megyünk, ennek a látványát nem tudjuk kikerülni, de nem is akarjuk.

uvegtorony

Az Üvegszilánk épülete

London egyik szimbóluma, a Tower híd, a SkyGardenből fényképezve.

tower

A Tower híd

“Sajtreszelő” és “Uborka” vicces kombinációja:

sajtszeletelo-es-ubborka

Az „Uborkát” (The Gherkin) 2004-ben nyitották meg a Cityben, London üzleti negyedében. A “csak” 180 m magas, 40 emeletes épület fallikus kinézete pajzán elnevezéseket is ihletett, melyek közül a “Tornyosuló célzás” a legdiszkrétebb. A “Sajtreszelő”( Leadenhall building) 225 m magas.

kilatas-este-1

 kilatas-este-4

kilatas-este-3

A fenti 3 képen a Walkie Talkie, valamint a tetejéről éjszaka csodálható kilátás látható. A SkyGarden este 9-től 11-ig bárként üzemel, ahol csendes zene mellett kulturáltan cseverészhetnek egy ital mellett a 18 éven felüliek, ahogy mi is tettük – egy másik alkalommal –  lányommal és barátnőjével.

 A nappali SkyGardentől búcsúzva gyalog sétáltunk át a London hídon, amely több száz évig egyedül ívelte át a Temzét. Samuel Johnson tanúja lehetett több híd építésének.

globe

A Globe színház

Viszont nem láthatta például a Globe színházat, ami 96 évvel az író születése előtt, tehát 1613-ban leégett. Az újraépített Globet 1997-ben nyitották meg. Évekkel ezelőtt volt szerencsém ott egy Romeo és Julia előadást megnézni, melyben egy-egy szereplő több szerepet játszott, éppúgy, mint Shakespeare színházában. Felejthetetlen élmény volt, annak ellenére, hogy angol nyelvtudásom még az alapfokot sem éri el.

Említettem már, hogy a London Bridge környéke kedvenc sétáló helyem, ezért kis társaságommal (köztük unokámmal), letértünk a hídról a Temzepart hívogató látnivalóihoz.

 

ujkori-kalozok

A kalózhajó és az újkori kis kalózok.

Legelőször sir Francis Drake kalózhajójához érkezünk. Drake ellentmondásos figura volt. Flottája másodikként kerülte meg a Földet, érdemeiért I. Erzsébet királynő lovaggá ütötte, de a spanyolok szemében szimpla kalóz maradt.

 

hangulat-a-london-bridgnel

A 2. képen a Börtönmúzeum, a 3-on egy elmaradhatatlan utcazenész, és a 4. képen a Globe színház.

 

 Valószínűleg ez a mókás utcazenész is a tűzvész 350 éves évfordulójára emlékezve trombitált lángokat.

korhinta

Kör a körben. A London Eye mintegy keretezi a körhintát és a Big Bent.

 

makett

A meggyújtásra váró London makett

Az 1666. szeptember 2-i nagy tűz 350 évfordulójáról ünnepélyes keretek között emlékeztek meg Londonban a Temzén felállított London-makett  esti lángra lobbantásával. Az ünnepélyes megemlékezéséről mi sem maradhattunk le, ami pont szeptember 4-én, hazautazásom előtti estén történt.

A tűzvész egy régi festményen

A tűzvész egy régi festményen

Megrázó volt belegondolni a 350 évvel ezelőtti katasztrófába. Mindenesetre London méltón emlékezett, és engem méltón búcsúztatott hazautazásom előestéjén. Soha nem felejtem el.

 

Titkos kísérőmnek, Samuelnek is búcsút intettem, aki megígérte, hogy megírja közös londoni barangolásunkat. Talán már a kéziratot tartja a kezében?!

samuel

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Fáj az egyedüllét, de így is szép az élet

Egy 90 éves blogger írása

Rose - 2016 szeptember

Rose – 2016 szeptember

A Londonban élő Rose, az „Élvezzük az életet 120 évig” című sorozatunk szerzője, leírja, hogyan él és hogyan érzi magát 90 évesen. 

Az orvostudománynak és a jobb életkörülményeknek hála manapság sokan elérik a 90 éves kort. Szerencsémre én is köztük vagyok. Mivel örököltem érdesanyám szép bőrét, arcom ránctalan, nem látszik rajtam a magas kor. Ez annak is köszönhető, hogy egész életemben óvtam magamat a napsugarak ártó hatásától.

Optimista természetem megóv a depressziótól, általában vidám és lelkes vagyok, a mozgásom fiatalos. Szeretem figyelni a természet, az évszakok változását, az embereket és az állatokat. Mindenben és mindenkiben csakis a szépet és a jót keresem. A halál gondolatával nem foglalkozom.

Fiatal koromban és munkában töltött éveim alatt szorgalmas és törekvő voltam, szerettem a munkámat és a kitűzött céljaimat elértem. Embertársaimmal szemben fair és nyíltszívű voltam, könnyen és szívesen adtam, ezért sokan kedveltek és értékeltek. Kíváncsi ember lévén állandóan tanultam és kutattam az új dolgokat. Leginkább a világpolitika érdekel. Sokat olvasok könyveket, újságokat, hogy az agyamat karban tartsam. Előadásokra, gyűlésekre járok, mindenütt elmondom a véleményemet és nem érdekel, hogy mások milyen véleménnyel vannak rólam. Munkám révén gyakran szerepeltem a televízióban, rádióban, újságokban.

Hédi és barátja 2015-ben, Budapesten

Rose és barátja 2015-ben, Budapesten

Magánéletem is mozgalmas volt, és ma is az. Két házasságom volt, férjem halála után találtam egy jó barátot, akivel együtt töltjük a hétvégéket. Sokat és sokfelé utazom, igyekszem fenntartani a kapcsolatot a külföldön élő rokonaimmal. Gyerekem és felnőtt unokáim mind más és más országban laknak, tanulnak és dolgoznak. Lányom karmester, egyik unokám tudós, a másik jazz zenész. Sajnos egyedül élek.

Az öregkorral járó betegségek azért engem sem kerülnek el. Fülhallgatóm ellenére sem hallom meg időnként, amit mások beszélnek, és meg kell kérni, hogy beszéljenek hangosabban. Évente erősebb szemüveget kell csináltatni, de legalább így tudok olvasni. Dolgok időnként kiesnek a kezemből és a főzés, és egyéb munkák is lassabban mennek, mint régen. Ha sokat járok, bedagadnak a lábaim és fájnak, de örülök, hogy még nem kell bottal járnom. A rheuma és az artritisz sem kímélnek. Mindezen túl, az orvos megállapította, hogy a szívem nem pumpál rendesen és a bőröm alá egy pacemakert ültettek be. Vannak jó, és vannak fájdalmakkal teli estéim. De ha emberek között vagyok és le vannak kötve a gondolataim, akkor megfeledkezem a testi bajokról és fájdalmakról. Továbbra is járok bevásárolni, magam szerzem be az élelmiszereket, vezetem a régi, hűséges autómat, főzök és időnként vendégeket hívok.

A magas kor, amit élvezek, azzal a keserűséggel jár együtt, hogy a barátaim, sorstársaim lassanként meghalnak. Itt vagyok egyedül, a háború és a holokauszt átélése áll mögöttem. Az egyedüllét fáj a szívemnek-lelkemnek, de megalkuszom vele. 90 évesen is szép az élet, örülök, hogy élek.

Rose

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Egy nagymama londoni barangolásai

 Szeretem ezt a nyüzsgő metropoliszt.

 

testőrök

Családi kötődésem gyakran Londonba hív. Szeretem ezt a nyüzsgő metropoliszt színes népségével, történelmi és modern nevezetességeivel, ingyenes múzeumaival, tágas parkjaival, melyeknek füve a Golf áramlat melengető hatására télen is üde zöld.  Egyszer az nyújt élményt, hogy a Hyde park szelíd mókusai felmásznak a lábszáramra, a csemegét nyújtó kezemhez, máskor elmélyedve gyönyörködöm a Nemzeti Galéria festményeiben, vagy csodálom az elegáns épületeket.

 

Lovak1

Minden látogatásom előtt igyekszem feltérképezni új látnivalókat, aktuális “csemegéket”.  Legutóbb is ez történt, amikor nálam nyaraló unokámat kísértem vissza Londonba. A facebookon egy érdekes cikket osztott meg velem barátnőm, egy, a Temze-part iszapjában álló lovasszobor-csoportról, amit dagálykor teljesen ellep a víz, és apály idején válik fokozatosan újra láthatóvá. Sajnos az információ egy évet késett. Mint kiderült, nem a dagály miatt láthatatlanok Jason de Caires Taylor szobrai, hanem azért, mert tavaly ősszel álltak ott.

Ezeket a dagály által rendszeresen ellepett szobrokat láthattam volna tavaly ősszel. A szobrász a környezetünk védelmére hívja fel a figyelmet az olajszivattyú-fejű lovakkal. Nem mindegy, hogy milyen Földet hagyunk gyermekeinkre.

 

Lovak2

De ez nem szegte kedvemet, a napsütéses időben egy hosszú sétára indultam a Temze-parton a London Eyeig, majd tovább, a folyón átívelő Jubileumi gyaloghídon át egész a Trafalgár térig. Utamon békésen sétáló, nézelődő, piknikező családok, szerelmespárok, társaságok vidám hangulata kísért és töltött el jó érzéssel. Mindig megcsodálom a számtalan náció: afrikaiak, caribiek, indiaiak, kínaiak, japánok, vietnamiak, valamint Európa minden országából Angliában szerencsét próbálók békés egymás mellett élését.

Egy kedves színfolt ez az öreg hajó, amelynek fedélzetét bárrá alakítva, vidáman cseverésző emberek vettek birtokukba.

hajó
 
A túloldalon feltűnik a Parlament és a Big Ben kecses sziluettje.
 
Big Ben
 
A London Eye (London szeme), más néven Milleniumi Kerék, gigantikus építménye 1999-ben készült el, és 2000 márciusában nyitották meg a nagyközönség számára. 2006 májusáig ez volt a világ legmagasabb kilátója.
 
 
M kerék
 
A London Eye melletti pázsiton piknikező emberek színessége (szó szerint is) pacifista gondolatokat ébresztett bennem. De szép lenne, ha mindenki ilyen egyszerűen örülne az életnek, és soha, senkinek nem jutna eszébe kioltani a legdrágább kincsünket!

 
park
 A békés hangulat folytatódik a Hungerford vasúti híd mellé épített jubileumi “Arany” hídon. 
 
animáció
 A túlparton ezek az elegáns házak, majd egy tipikus angol pub fogadtak, és 5 perc múlva már a Trafalgár téren találtam magam.
M házak

 
Megérkezés London legismertebb és legszebb terére, a Trafalgar square-re, melynek közepén Nelson admirálisnak, a trafalgári győzőnek a tiszteletére egy 52 méter magas emlékoszlopot emeltek 1840-ben. Ebből 5,5 métert foglal el a Nelson szobor az oszlop tetején. Az ütközet, melynek során flottája legyőzte Napóleon hajóhadát, 1805-ben történt, és az admirális is halálos sebet kapott. Ez a monumentális alkotás London jelképének tekinthető.
 
oszlopos
Az obeliszk talapzatán 4 oroszlán őrködik a szfinxek nyugalmával. Az egyik  vad békésen tűri, hogy a gyerekek a szájába nyúlkáljanak, talán még a bajszát is meghúzzák. 🙂
 
osroszlán
 
A téren, a háttérben a National Gallery (Nemzeti Képtár), melynek 2300 darabos gyűjteménye ingyen látogatható.
 
 
múzeum
 
Idáig érve elfáradtan, éhesen lerogytam egy kőpadra, és másokhoz hasonlóan elfogyasztottam a magammal hozott elemózsiámat. Közben tekintetem végigsiklott 3 lovasszobron, melyek mintha kárpótolni akartak volna a Temze-parton elmaradt lovasszobor élményemért.

Az egyik lovon I. Károly  látható, a másikon IV. György és  a harmadik  egy ultramodern paci a 21. századból.

M lovas
 
“Aki Londont unja, az életet unja, hisz London megad mindent, amit az élet kínálhat” – írta Samuel Johnson, az első angol értelmezőszótár szerzője a XVIII. században. Vajon mit szólna, ha most, 300 év múlva felébredne?!
 
 Annaróza
Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Házvadászok luxus igényekkel

Mi jutott eszembe a mosóteknőről?  – Egy Tv sorozat margójára.

  househunters2

Aki szeret tévézni,  egzotikus tájakon csodás és kevésbé csodás házakat, és lakásokat  láthat a Nemzetközi házvadászok című műsorban.

 

A Régiségeknek blog mosóteknős írása indított el bennem gondolatokat. A Travel Channel egész nyáron tartó és jelenleg is folyó műsora, a Nemzetközi házvadászok. Nem tudom mások is rákattantak-e, én bizony nagyon, kora reggel 6 órakor  szinte minden nap megnézem. (Naponta háromszor adják megközelítően ugyanazt az összeállítást, reggel 6-kor, déli 12-kor és este  18 órakor). Abból áll a műsor, ami a nevében is van: egyik országból a másikba költözik a család, a legelképesztőbb országokból a még elképesztőbb másikba, a vágyott idegen városba. Munkahely váltás, kíváncsiság, kalandvágy, nosztalgia, mindegy az indíték, a lényeg: ingatlanközvetítőhöz fordulnak, ő pedig 3 lakást mutat nekik, abból választanak. Megadják az igényeiket, a kívánságaikat, az anyagi lehetőségeiket és a nézők együtt nézik az adott lakásokat, találgatjuk, melyik lenne a legjobb, mit választ végül is a család.

househunters3

És itt csatlakoznék a mosóteknős íráshoz, hogy a  mai családanyák a világ távolabbi tájain milyen igényeket támasztanak otthoni munkájukhoz, a család minél jobb ellátásához. Akiknek két gyereke van, azok legalább 3 hálószobás + nappalis lakást vagy házat akarnak bérelni vagy vásárolni, de legalább 3 fürdőszobával, teljesen gépesítve, igazán mindennel ellátva. Ha a lakásban nincs a mosógép mellé szárítógép is, máris fanyalognak: ugyan hol szárítanák a ruháikat? Jaj, csak nem az udvaron? A konyhát leginkább bálteremnek szeretnék, a 10-12 négyzetméteres konyha szerintük vállalhatatlan, ott nem lehet főzni a családnak!

házvdászok

A célországok rendkívül változatosak. Mentek Kambodzsába, Vietnamba, Párizsba, Szváziföldre, Dél-Afrikába, Skóciába, Magyarországra, a világ minden tájára! Egy magyar család Budapestről költözött Spanyolországba. Szlovénia, Románia, Prága, Szófia is szerepelt az új lakhelyek között. Aki kedvet kap ehhez a műsorhoz és megnézi, nem fog csalódni, jó, gondolatébresztő szórakozás.

Brigitta

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

 

Mentés

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A világ legnagyobb kolostorkönyvtára Admontban

Ausztriai utazás – 2. rész

admonti apátság könyvtára

admonti apátság könyvtára

Ausztriai kirándulásunk 3. napján kulturális kíváncsiságunkat is kielégíthettük, miután az első két napon a természeti szépségeknek adóztunk. Ellátogattunk Admont városkába, melynek apátsága impozáns tájon, a Gesäuse Nemzeti Park hegyvidéki panorámájától övezve helyezkedik el.

A 3600 m2-en elterülő bencés rendi apátságot 1074-ben Gebhard von Salzburg érsekherceg alapította. Meghatározó iskolájának köszönhetően spirituális és kulturális központtá fejlődött. Látnivalói egy hatalmas és gyönyörű park két oldalán szembehelyezkedő gótikus templom, és a múzeum, amely magában foglalja a Természet- és Művészettörténeti, és a Kortárs Művészeti múzeumot, valamint a XIX.század elejétől a “világ nyolcadik csodájaként” emlegetett barokk könyvtárat, mely a világ legnagyobb kolostorkönyvtára. Belépve megértettük ezt az előkelő címet. Lélegzetelállító látvány fogadott bennünket a kétszintes, galériás, világos, fehér-aranydíszes teremben.

könyvtár2
1865-ben komoly tűzvész sújtotta az apátság 5 udvar köré rendeződő épületegyüttesét, de a könyvtár és felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye épségben maradt. 4 udvar a tűz martaléka lett, helyükön épült a jelenlegi park, és a neogótikus stílusban újjáépült Szent Balázs templom. Sajnos a tűzvész 7 emberéletet is követelt. Az apátság 200 ezres könyvállományából 70 ezret a könyvtárban őriznek, ezeknek is legértékesebb darabjai az 1400 kézirat és kódex, valamint 530 őslenyomat az 1500 előtti időkből. A mennyezeti freskókat Bartolomeo Antmonte festette, a tágas, világos terem 4  főpillére: a halál, az utolsó ítélet, a pokol és a mennyország allegórikus szobrai Joseph Stammel alkotásai.

Sankt galleni vár

Sankt galleni vár

Ámulva hallgattunk egy történetet a könyvtár dolgozóinak gigászi küzdelméről, amellyel megmentették a 70 ezer könyvet a 2014-ben támadó apró kártevőktől. Három napra légmentesen lezárták a termet, és gázzal pusztították el a kártevőket. Ezután jött a munka nagyja. Minden egyes könyv minden egyes lapjáról ecsettel söpörték le az elpusztult rovarokat. Ezt nevezem az értékek tiszteletének!

Ezután egy különleges, ún. multimédiás bemutatót  láthattunk.Úgy érzékeltük, mintha több ezer tükör prizmaszerű tükröződése folytán egy hatalmas kaleidoszkóp jött volna létre egy óriási gömbön. Magunkat is ezerszeresen láthattuk jobbra, balra, lent és fönt.

apátsági templom

apátsági templom

Beleszédülve a fantasztikus élménybe átsétáltunk a hatalmas, illatozó parkon a neogótikus apátsági templomba, ahol áhítatos csendben gyönyörködtünk a pompás fafaragásokban. A régi barokk berendezésből csak néhány maradt meg a tűzvész után, legszebb a Mária-oltár képe Antmontetől.

rögtönzött ebéd

rögtönzött ebéd

Az apátságot elhagyva a Sankt Galleni középkori vár, Gallenstein felé vitt az utunk. Mielőtt azonban felkapaszkodtunk volna, házigazdánk meglepett bennünket egy rögtönzött “lakomával”. A kocsiból előkerült egy kis gázpalackégő, egy nagy fazék, egy csomó virsli és vörösbor. Percek alatt megfőtt a “lucullusi” lakoma, amit tiroli zene kíséretében, nagy vidámságban költöttünk el. Utána egy nem túl megerőltető aszfaltúton gyalogoltunk fel a 13. században épült várba, melynek falairól fenséges panoráma tárult elénk.

kilátás a várból

kilátás a várból

Visszatérve a panzióba a gazdasszony kétfogásos bőséges vacsorája, majd utána a háziakkal közös játék koronázta meg ezt a csodálatos napot. Másnap eljött a búcsú ideje ettől a fantasztikus házaspártól, akik az átlagosnál sokkal többet tettek azért, hogy a legjobb emlékekkel térjünk haza.

A hazaút is tartogatott még egy városnézést. Megálltunk Leobenben, ahol Gösser sörgyár található. Mi inkább a templomát néztük meg a városka közepén. Egy piacon keresztül értük el a Sankt Xaver kapuját. Belépve gazdag, és elegáns díszítés, a fehér falakból kiemelkedő fekete és arany szobrok fogadtak. Egy rövid sétával búcsúztunk a Mura völgyében fekvő kisvárostól, a főterén látható terrakotta-fehérdíszes háztól, a városkaputól és ausztriai élményeinktől.

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

Mentés

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!