Régiségeknek

Nagyszülőnek lenni egy csoda

Ha feladatod van, nem érzed a korodat!

 

Közeledek a hetedik X-hez. Nem rendít meg különösebben, talán azért, mert a lelkemben egyáltalán nem érzem a kort,  mert “feladatom” van. Benedek, a kis unokám, most töltötte be a 3. évét. Ő az első, és idáig az egyetlen unokám.

 

Egy ilyen kisgyermek egy csoda. Nem azért mert szép, okos,  meg a mienk, hanem mert tényleg az. Aki már nagyszülő, biztosan igazat ad. A nagymamaság egészen más, mint szülőnek lenni. Amikor nálam van Benedek, én is “gyerek ” leszek, és ő a főnök: Nagyi  most te leszel a kutya, azután a nyuszi, most focizzunk, most ugráljunk, most rajzoljunk és így tovább. Nagyon találékony gyerek, és a nagyi  kúszik, négykézláb mászik és ugrál. Igaz, hogy itt fáj- ott fáj, de érdekes módon olyankor nem érzem.

Amikor bábszínházban voltunk, kispárnákon kellett ülnünk (alig bírtam felállni), de minden percet megért látni az arcát, ahogy figyelte az előadást. Nagyon sok dalt tud, gyermek- és népdalokat egyaránt, az anyukájának szép hangja van és sokat énekelnek. Az apukája bábszínész, emellett egy gyermek-dalokat játszó zenekarban játszik. Nem lehet leírni azt a boldogságot, amikor a koncert után odaülhet az apukája helyére és verheti a dobot.

 

Sokat beszélgetünk kettesben is és természetesen mesélek neki. Annak idején a két gyerekünket úgy szoktattuk, hogy a könyvekre vigyázni kell. Mindig azt mondtam nekik, hogy megőrzőm a könyveket az unokáimnak. Szerencsére sikerült.

Néha “elfacsarodik” a szívem, amikor eszembe jut, hogy a saját két gyerekünkkel nem tudtunk ennyit foglalkozni. Igaz, dolgoznunk kellett, hétvégén mosás, főzés, takarítás, állandó rohanásban voltunk, nem nagyon volt segítség sem. Most kipótolhatom. Képzem magam, követem a neten  a gyermeknevelési tanácsadást, sőt egy hírlevélre is feliratkoztam. Igaz  a “mesterem”, Popper Péter szerint könyvből nem lehet nevelni, ez jön az anyai ösztönnel. Teljesen igazat adok neki, de azért jól jön egy-két tanács. Készülök az unokám óvodái életére. Újabb feladatom van. Ezért nem rendít meg a közeledő 70. év.

Sári

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nagypapák és unokák – Beszédes fotók

Boldog lehet az, aki ilyen szép képeket őriz a fényképalbumában.

 

Papó, papi, tata, nagyapó, papóka, nagyatya,  nagypapi, öreg, – számtalan kedves neve van, nekem csak NAGYPAPA.

A nagypapa a nagymama oldalbordája, ki ha kell, ül csendesen, vagy éppen az unokájának fúr-farag játékot, vagy mesél a fiatalkoráról. A nagypapa legdrágább kincse az unoka.

Kár, hogy én a négy nagyszülőmből csak az anyai nagymamámat ismertem. Talán most visszaemlékezve hiányoznak nekem a nagypapák. Eljátszom a gondolattal, mit veszíthettem. Hiányzik az emlékeimből a nagypapa mosolygós, néha csodálkozó tekintete. Remegő keze, ahogy átölel és az ölébe ültet, vagy csak fogja a kezem és sétálni visz.

Aki nem ismerte nagyapját, valamit veszített. Boldog lehet az, aki ilyen szép képeket őriz a fényképalbumában. Irigykedem. A képeket nézegetve megszólaltak a szereplők. Hallgassátok, miket mondtak nekem!

A sorozat első része:

Nagymamák és unokák – beszédes fotók

 

Azért van szemüvegem, hogy jobban lássalak.

 

 

Hoztam virágot neked és a mamának is.

 

 

Megyek nagyapi, nem kell noszogatni.

 

 

Nagyapa, a puszitól meg fogsz gyógyulni.

 

Papa, te szoktál így csinálni?

 

 

Látod ezeket a képeket?  Itt még én is kisfiú voltam.

 

 

Kis unokám, látod ott fenn, a madarakat?

 

 

Ugye jó, papi, hogy tologatlak?

 

 

Van egy titkom, de ne mondd el apának, jó?

 

 

Kifestem a körmöd, és olyan szép lesz, mint az enyém.

 

 

Ugye, mi jó barátok vagyunk?

 

 

Amikor meglátogatnak az otthonban az unokáim …

 

 Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Egy nagymama kamasz-túlélési praktikái

Tíz parancsolat kamaszkorúak nagyszüleinek.

teen2

Újabban szakirodalomban próbálok jártasságot  szerezni 13 éves fiúunokám korosztályának tüneteiről. Mivel Markust 3 hónap óta most, a téli szünetben látom újra, így felkészítettem magam, hiszen nem tudom, hol tart a “fejlődésben”. Nyáron már voltak ráutaló jelek.

 

Most leginkább Vekerdy Tamás és Gyurkó Szilvia kiváló pszichológusok jellemrajzain nevelkedem ezügyben. A családunkban eddig csak kamaszlányok nevelődtek fel a 80-as, 90-es években, de semmi kirívó esetre nem emlékszem. Mint tudjuk, azóta nagyot fordult a világ.

 

Nos, egy hete már nevezett kamasszal “élek” egy fedél alatt, így megfogalmazódott a következő hétre (és akár néhány évre) vonatkozó 10 parancsolatom, ami természetesen csak számomra kötelező. Más nagyszülőknek csupán betekintést kínálok a megszerzett tapasztalatokba, és levont tanulságokba.

 

Mózessel ellentétben, és kőtábla híján agyamba vésem ezeket. Egyébként sem lesznek már aktuálisak a 10 évvel később létező kamaszoknak, hiszen az akkori serdülők csak legyintenek elődeik ósdi play stationjaira,  online játékaira. Ők már talán az oxigént is kapszulákban nyelik, és nemlétező izomzatuk stimulálását speciális vibráló fotel végzi holmi foci, ne adj isten parkban focizás helyett. Játszani persze ők is fognak, de gondolatátvitellel, egy, a fejükre illesztett agyhullám-vevőkészülékkel. Ez az én rémálmom. Jövőbeli Nagymamák! Felkészülni!

 

Ezzel nem az okos kütyük ellen agitálok, használatuk ma már elengedhetetlen, de mértékkel!!! Hiszen annyi más inger is létezik csodás világunkban, pl, a Könyv!

 

markus

 

Tíz parancsolatom a következő:

 

  1. Ne vedd zokon, ha rég látott unokád csak egy röpke ölelésre hagyja el barlangját, majd folytatja izgalmas, virtuális életét.

 

  1. Ajándékba ne általad hasznosnak vélt dolgot vegyél, inkább időben tudakozódjál, minek örülne. Ha ez online játék, ne add át az esti családépítő programot megelőzően, mert akkor nem tudod elvonszolni rég látott rokonaihoz.

 

  1. Örülj te is, ha a kamasz örül. Bár elveimmel ellentétes játékot adtam neki, az első, és egyetlen igazi ölelést ezért kaptam.

 

  1. Mutass érdeklődést, amikor kivételesen bevon a játékba. Rájössz, hogy nem mindegyik ördögtől való, van, aminek szép a háttere (Markus szaknyelvén grafikája) és az erőszakot épp egy elrabolt jó barátja megmentésével magyarázza.

 

m3

 

  1. Ne erőltesd a beszélgetést, sőt válj láthatatlanná, hallhatatlanná, amikor online kommunikál. Ellenben, ha elvétve közölni akar veled valamit, hallgasd szájtátva!
  1. Ne reméld, hogy a barátaival a te vágyad szerint napsütésben mennek a parkba, (jó, hogy mennek egyáltalán). Lehet, hogy pont szemerkélő esőben tudják összehozni a találkozást. Egyáltalán azt se reméld, hogy naponta kiteszi a lábát a lakásból. Ha ettől ideges leszel, te menj friss levegőt szívni (helyette is)!
  2. Értékelj minden személyes segítséget, ami szívből jön! (Ezúttal a karácsonyfa díszítés volt az egyetlen alkalom).

  3. Nyugodj bele, hogy éjjel 2-kor is csak apja határozott utasítására hajtja álomra a fejét. Ebből következően délig ne is ébresztgesd, és akkor csak reggelit adj neki. Ne háborogj, ha a 4 órai “ebédet” csak egy órás késéssel fogyasztja, mert épp koncentrál, és “onlányban” van.

  4. Emészd meg, hogy  már nem vagy partner számára! Az a kedves kisfiú, aki együtt etette veled a parkban a mókusokat, hattyúkat, már a múlté. Ha éppen ilyen szórakozásra vágysz, tedd ezt egyedül!

 

m9

  1. A legfontosabb: fogadd el, és szeresd olyannak, amilyen! Így van remény, hogy visszakapod a ragaszkodó, kedves unokát pár év múlva, mire lecsengenek testi, lelki változásai!

 

Mintha megérezte volna, hogy éppen róla írok, odajött hozzám, és igazi szeretettel megölelt, bizonyítva, hogy ő most is kedves. Néhány órája nem kínálgatom semmivel, csupán békén hagyom. Talán ennyi is elég?!

 

Egy ismerősöm kedvenc mondása jut eszembe: “Kíméld meg magadtól a gyereket!”

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nagymamák és unokák – beszédes fotók

 Hallgassátok, mit mesélnek a képek!

nagyis

Régóta gyűjtögetem ezeket a nagymama-unoka fotókat. Olyan beszédesek. Szavak nélkül is mesélnek  e köteléknek a bensőséges szépségéről.  Fájdalom, vonzódás, bánat, kirobbanó öröm, csendes áhítat, és megannyi más érzés árad  belőlük.

Semmit sem tudok a képek hátteréről, nem tudom kik ők, hol élnek, hogyan élnek. Csak a rokoni kapcsolat egyértelmű, a többit a mozdulatok, a pillantások, az érintések, az ölelések, a kezek, a ráncok, a tekintetek mesélik el nekem.  A képzeletem szövi a mondatokat,  megfejteni vélt titkok szólalnak meg, ha a képeket nézem.  Hallgassátok, mit mondanak!

 

4 

Szép nagylány lesz belőled, lesz egy kérőd, hozzámész feleségül, sok-sok gyereketek lesz, a gyerekeknek gyerekei, és te is nagymama leszel majd egyszer.

 

y-emotions-happening-in-this-one-moment-we-love-the-way-the-bride-and-her-grandma-are-connecting-with-just-a-look

Nagymama, olyan boldog vagyok, hogy ti is itt vagytok!

 

olyan-jo-veled

Olyan jó veled játszani, Nagymama, ugye mindig velem maradsz?

 

304b237d4d03fd51f69decd5b00631bci-am-not-talking-about-traveling-around-the-world-i-am-talking-about-seeing-really-seeing-where-you-are-today-what-is-right-there-in

Ha nagy leszel, messzi tájakra utazol, érdekes életed lesz. Én sajnos nem láttam sokat a világból.

 

eskuvo

Légy boldog, drága unokám!!

 

eskuvore-utazunk

Most szépen felöltözünk és együtt elutazunk nagyon messzire, egy szép esküvőre.

 

fajdalom

Sok fájdalom, bánat vár rád! De mi nők nagyon erősek vagyunk, és kibírjuk, mert itt vagyunk, hogy segítsünk egymásnak.

 

i-would-literally-give-anything-to-have-a-picture-like-this-with-my-grandma-on-my-wedding-day 

Uramisten, olyan boldog vagyok, hogy megértem ezt a napot!

 

love-them-listen-to-all-their-wisdom-it-doesnt-come-from-perfection-it-comes-from-experience 

Nem adhatok neked gazdagságot, de átadom egy hosszú, nehéz élet tapasztalatait, hogy neked könnyebb életed legyen!

 

meyer-garfunkels-wife-and-granddaughter-her-father-lives-in-washington-and-her-mother-died

 Mama, mi lesz velem, ha te már nem leszel?

 

this-reminds-me-of-one-of-our-little-girls-she-cannot-wait-to-help-my-mother-any-way-that-she-can-she-walks-with-her-up-the-stairs-reads-to-her-every-day

Ha téged ölellek,  nem érzem az éveket, a magányom is messze száll.

 

5

Ne gondold, hogy az élet olyan hosszú, észre sem veszed és már a vége felé jársz. Sose siettesd a dolgokat, mindennek eljő a maga ideje!

 

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A munkaszeretet örökölhető, vagy környezeti ártalom?

Tisztelgés nagyapám előtt.

 

ngip

Nagyszüleim és édesanyám

Húgom nagy családfakutató és régi, fontos dokumentumokat is őriz. Így került kezembe egy megsárgult 1914-es bizonyítvány nagyapám  részére egy bizonyos Grósz Károlyné divatáru kereskedőtől. Nagyapám gyakornokként való alkalmazását hadba vonulása miatt kellett megszakítania. Meghatódtam a hölgy elismerő szavaitól, és kezdtem felidézni imádott nagyszülőm sovány alakját, akit gyerekkoromban én is sokszor láttam szorgoskodni városunk jól ismert méteráruboltjában.

Nem röstellt a legmagasabb polcról sem leszedni akár 10 vég vásznat sem, ha a vevő azt kérte. Mindezt mosolyogva, udvariasan tette, még akkor is, ha a kedves vevő vásárlás nélkül távozott.

Egy újságíró, bizonyos Lődl Ferenc írt is róla a helyi lap 1963. január 6-i számában, “Négy évtized ugyan annál a pultnál” címmel. Néhány, számomra legbeszédesebb sorát idézem csak:

 

ujsagcikk2

 

“Ki tudja, hányszor érné körül a Földet a sok vászon és ruhaféle, amit pályafutása alatt kimért a tíz- és tízezernyi vevőnek. Egész életében pontos és megbízható volt, mint az óra. Hogy közben az ő emberi szerkezete, különösen a szíve megkopott, arra talán még maga sem gondolt. Nem volt rá ideje, lekötötte a munka, az állandó foglalkozás az emberekkel, akiket soha nem károsított meg egy fillérrel sem, sőt mindig jó tanácsadójuk volt a vásárlásnál.”

Nagyapa örült, hogy még nyugdíjasként is szükség volt a munkájára. Erről ő maga így nyilatkozott az újságírónak: “Lám, 70 évesen még most is kellek, s bevallom, a munka hosszabbítja meg az életemet, az a munka, amelyet valamikor ebben az üzletben kezdtem el. Örülök, hogy napi néhány órában még most is számítanak rám, nyugdíjasra, pedig körülöttem már csak fiatalok dolgoznak.”

 

bolt

A méterárubolt, ahol nagyapám dolgozott

Nem emlékszem, hogy ezután mikor hagyott fel végleg a munkával, csak azt tudom, hogy az újságcikk után hét évvel beteg szíve felmondta a szolgálatot. Az I. világháború orosz fogságában szívasztmát kapott egy, a közelében robbant akna miatti ijedtségtől.

“Nagymama és nagypapa megédesítették gyermekkoromat” c. írásomban szóltam Olgáról, akit gyerekként láttam utoljára nagyszüleim udvarában, és 45 év múltával véletlenül összefutottunk az utcán. Miután elolvasta a közös emlékeket is idéző írásomat, e-mailben egy új adalékot mesélt kereskedő nagyapámról. Olga apukájának inget akartak vásárolni nagyapám boltjában, de nem kapták a szükséges méretet. Csalódottak voltak, dehát akkoriban nem volt nagy a választék. Már meg is feledkeztek a kudarcról, amikor nagyapám beállított hozzájuk 3 inggel a kívánt méretben. Nem tudott belenyugodni, hogy nem szolgálhatta ki a kedves szomszédját. Meg is jegyezte a család nagyapám távoztával, hogy micsoda úriember ez a Lugosits bácsi!

ajanlo

Munkaszeretetét örökül hagyta utódainak. Egyetlen lánya, az édesanyám, szintén idős koráig ült varrógépe mellett, és örömmel dolgozta végig az életét, annak ellenére, hogy vágya, a magasabb iskolában való továbbtanulás  nem teljesülhetett. 

A következő generáció, húgom és én. Álszerénység nélkül kijelenthetem, hogy lelkiismeretesen, becsülettel dolgoztuk végig 40 évünket. Mindketten emberekkel foglalkoztunk, magam pedig az utolsó 30 évben gyerekekkel is, ami igazi tartalmat adott ennek az időszaknak.

 

boltos

Nagyapám (a bal szélen) az üzlet tulajdonosaival és kollégáival

Lányaink az élet legkülönbözőbb területein, ketten közülük külföldön is bizonyítják, hogy a családon belüli jó példa igenis öröklődik generációkon át.

József Attila szavaival:

“Dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.”

       Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Karácsonyi angyalposta – írjatok ti is!

angyal2 

Az angyalok városából minden gyermek kívánság-levelére válaszolnak.

Németországban, a Rajna-Rurh vidéken található Engelskirchen, ez a vidám kisváros, mely nemcsak a jó levegőjéről és történelmi műemlékeiről  híres, hanem arról is, hogy itt lakik a Jézuska, és minden karácsonyi kívánság-levélre válaszol.

 

angyal

Látogatásom során tudomást szereztem arról, hogy itt nagy élet folyik karácsony előtt. A monda szerint, ebben a városban, melynek neve  magyarul angyaltemplomot jelent, kis angyalkák lakoznak. A  angyalkák minden évben karácsony előtt várják a kis és nagy apróságok kívánságokkal teli leveleit. A gyerekek a világ minden országából saját nyelvükön írnak és rajzolnak az angyalkáknak. Én itt vagyok a városban, látom a készülődést, és a posta mellett azt a nagy sárga postaládát, amibe a leveleket gyűjtik.

 

postalada

1985-ben kapott Engelskirchen egy levelet egy gyermektől, aki Jézuskának az Angyaloknál címmel adta fel a karácsonyi kívánságlevelét. A város postájának dolgozói felnyitották a levelet és válaszoltak a gyermeknek, hogy ne okozzanak neki csalódást. Azóta működteti a német posta az angyal postát ebben a városban, hogy a levél feladóinak örömet szerezzenek. A város postájának dolgozói és önkéntesek sokat segítenek az angyaloknak a több ezer levél elolvasásában és megválaszolásában. 🙂 A levelek a világ 50 országból érkeznek. 

Minden levél megválaszolásra kerül egy válaszlevéllel, mely karácsonyi bélyeggel és különleges  pecséttel van ellátva.

pecset

A Karácsony a legtöbb ember számára egyet jelent az otthon melegével, az ajándékozás örömével és a gyermekek kívánságainak teljesítésével. Aki szeretné, hogy gyermeke, vagy unokája az angyalok városából egy ilyen díszes levelet kapjon, az segítsen neki a levelet megírni (ki tudja, hátha az angyalkák a levélben foglalt kérést is teljesítik ). A levelet írhatja mindenki az anyanyelvén, az angyalkák minden nyelven értenek.

 

level1

Ezt üzeni az angyalka: Drága gyermekek! Szenteste előtt legkésőbb három nappal érkezzen meg a levél a postára, hogy válaszolni is tudjak.

Cím :  Christkind 41777 Engelskirchen, Németország.

Ami nagyon fontos: Legyen a  borítékon, vagy a levélben feladó!

Vica

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A pingálás kikapcsol és megnyugtat

Amióta időmilliomos nyugdíjas vagyok, kedvemre festegetek.

 

lo-szennel-rajzolva

Nem hiszem, hogy lappang bennem valami művészi hajlam, de mégis gyakran kezembe veszem a ceruzát és az ecsetet. Még egy rajz kurzuson is részt vettem.

Egyre többet olvasok a felnőtt kifestőkről, jótékony hatásukról, talán ez motivált arra, hogy  a rajz- és festőszerszámok után nyúljak.

 

lanyom-festmenye

Lányom festménye

Gyermekeim kézügyessége is kiváló volt iskolás korukban, fiam képregényeket rajzolt szabadidejében, lányom különleges technikákat talált ki, pl. a körömlakkal való festést. Szerintem különleges tehetségük van, de ritkán gyakorolják. Kincsként őrzöm alkotásaikat.

 

filc-festes

Filc festés, fiam alkotása

 

Úgy kezdődött, hogy kavicsokat gyűjtöttem, és megfestettem.

 

2

szerencse kavicsok

Legfőképpen unokámat avatom be a titkos világomba, hátha őbenne is lappang valami. Ha együtt vagyunk, sokat alkotunk, rajzolunk, festegetünk és közben nagyokat beszélgetünk. Néha megkér, hogy rajzoljam le kedvenc mesefiguráját.

 

monster-baba

Monster baba

 

Mandalákat is nagyon szeretek kiszínezni.

mandalaim

Unokámról, vagyis a fényképeiről  készítettem ezeket a ceruzarajzokat.

 

lena

Időnként  olyan érzésem van, hogy „tejóég”, nem is megy ez nekem! De aztán előveszem a régi rajzaimat, mint  a szénnel készült lovas képet, amely igazán jól sikerült, és akkor mégis újra és újra nekiállok rajzolgatni. Szeretek fa tapétára rajzolni, festeni, de rajzoltam már pólóra, festettem már falra, dobozra, fára. Legújabb alkotásomra nagyon büszke vagyok.

 

taj2

Azt vettem észre, hogyha belemerülök, akár egy egész délutánon át képes vagyok az asztal mellett, vagy a földön ülve alkotni,  és közben semmi, de semmi más nem érdekel, csak szóljon a zene. Egy biztos, kétségtelenül kikapcsol és megnyugtat.

Próbáld meg te is!

Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A szomszédomban járt a kaszás

Búcsú elhunyt szomszédasszonyomtól.

 

gyasz

Sajnálom, hogy a szomszédasszonyomtól így kell elbúcsúznom. Nem tudtam segíteni, nem voltam ott, akkor, amikor egy jó szomszédasszony elkel a bajban.

Hetekkel ezelőtt kaptam a rossz hírt hogy a korombeli szomszédom, Margó, beteg.  Azt a félelmetes kórt kapta meg, amitől mindenki retteg, bevallom én is. Magától a szótól is rosszul vagyok, az emberek olyan egyszerű közönnyel vágják rá minden betegségre, még akkor is, ha nem igaz. Gondolatban emésztgettem, hogy igaz-e a hír, hogy elmenjek-e hozzá, zavarhatok-e. Addig morfondíroztam, tötyögtem, míg jött a még rosszabb hír.

Margó meghalt.

Lelkem mélyéig hatolt a fájdalom, éjszaka nem tudtam aludni, a miértek hada ostromolta a gondolatom. Miért éppen ő? Nem is volt beteg. Most jött haza Kanadából, két felnőtt fia kint él. Ment a párjával, hogy meglátogassa gyönyörű unokáit, akik nem oly régen születtek. Mintha sietett volna, hogy lássa, láthassa még egyszer, utoljára, őket.

Emlékszem, az én unokámat úgy szerette, mintha sajátja lett volna. Alig várta, hogy a kerítésen keresztül meglássa és oda kiabálja: Gyere Buci, sütöttem neked süteményt! – Gyere, átveszlek, gyere egy kicsit hozzám, mutatok neked könyvet, – mert az unokámat egy-egy meséskönyvvel el lehetett csábítani.

Évekkel ezelőtt, pontosan 44 éve, házasságkötésünk után, egy utcába, egymás mellé költöztünk és jó szomszédi kapcsolat alakult ki közöttünk. Együtt kezdtük a nagybetűs életet, előbb ő szült, utána én. Együtt nevelgettük gyermekeinket, együtt építtettük széppé családi otthonunkat, láttuk a gyermekeink felcseperedését. Majd amikor a gyerekek kirepültek, sok szép közös programunk volt. Fürdőbe jártunk, szalonnát sütöttünk, szüreteltünk, mert férje nagy szőlős gazda. Amikor távol voltam sütött, főzött, úgy várt minket haza, s én ugyanígy tettem vele.

Margó! Miért nem szóltál? Magamat hibáztatom, hogy én meg sem kerestelek, mert a sors egy kissé távolabb sodort Tőled. Lehet, hogy segíthettem volna, rábeszélhettelek volna a kezelésekre. Annyi emberen segítettek.  Miért nem akartad? Miért adtad fel?

gyertya2

Sajnos megváltoztatni a történteket nem tudom, de ígérem, nem feledlek!

„ Érted, kiért nem szól most harang,

gyújtok egy szál gyertyát hangtalan.

Felcsap az apró láng, lehajtom fejem,

s imára kulcsolom csendesen kezem.”

 

Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Részt vegyenek-e a gyerekek a házimunkában?

kertbenKiskorukban együtt szorgoskodtak velem a konyhában és a kertben, kamaszkorban lázadoznak mindenféle munka ellen.unoka segít2

 

 

Édesanyám, unokáim rajongva szeretett dédikéje mondta mindig, hogy a munka, az értelmes és tartalmas tevékenykedés nagyon fontos a kisgyermekek fejlődésében. „Hogy a kis kezük megtanulja, hogyan kell megfogni ügyesen egy eszközt, hogy azután használni tudja, vagy egy gyümölcsöt, hogy kimagozza. Még fontosabb, hogy átélhesse a munka örömét, játékosan részt vegyen a közös házimunkákban, teendőkben.”

Saját gyermekeim nevelése idején követtem ezt a tanácsot – viszonylag jó eredménnyel. Évről évre ügyesebbek lettek, számíthattam a segítségükre a házimunkákban, amikor a munkahelyemen későig kellett dolgoznom. Megtanultak minden fontos munkát és nem ijedtek meg a komolyabb feladatoktól sem. A „viszonylag jó eredményt” azért említem, mert barátaik, kortársaik esetében nem mindig volt így. Előfordult, hogy lázadoztak, amikor az éppen beköszöntött szünidőben, (pl. focizás előtt) ki kellett fejteniük tíz kilónyi zsenge borsót, hogy még frissen lefagyaszthassuk. A barátok cikizték őket, bár olyan is akadt köztük, aki melléjük ült és segített, hogy gyorsabban végezzenek.

Ildi

Unokáimmal kicsi koruktól kezdve együtt szorgoskodtunk a konyhában: nagyon szerettek tésztát gyúrni (amit később megszárítottunk és bármikor felhasználhattuk), befőzni, zöldségeket tisztítani, lekvárt főzni vagy süteményt sütni. Egyszer stopperrel lemértük: mennyi időbe telik megtisztítani 1 kg zöldbabot nekem egyedül, és ugyanennyit hármasban. (Jó alkalom volt az idő: percek, másodpercek számítására is). Az elkészült befőttekre ők írták meg a címkéket, azokat pedig külön is megjelöltük, amit ők raktak üvegbe. Nagy volt az öröm, amikor télen kinyitottuk az ilyen különleges kis befőtteket, lekvárokat.unoka segít

 

Hogy miért írom mindezt múlt időben? Mert mára a helyzet megváltozott. Bánkódom és töröm a fejem: milyen módon lehetne őket a konyhai, háztartási munkákba továbbra is bevonni. Mert a valóság most az, hogy a kamaszkor beköszöntével mintha nem is történt volna semmi az előző 6-7 évben. Hívom őket: gyorsan szedjük le az érett ribizlit, magozzuk ki a meggyet, főzzük meg együtt az ebédet…. és nem jönnek. „Jaj, most ne, épp csetelek a barátnőimmel!” „A legjobb fázisban vagyok az új játékban, már 82 pontot gyűjtöttem, el akarom érni a százat!” A sport, a barátok, a játék vagy épp a bambulás kapott abszolút elsőbbséget. Az, hogy a nyári szünetben, hét közben segítsenek legalább az édesanyjuknak, hogy maguk körül rendet rakjanak, elpakoljanak … hiábavaló kérés.tini

 

Mit tegyek? Elvadítani nem szeretném őket, ötleteim fogyóban. Itt van a nyár, könnyedén megtanulhatnának önállóan főzni, vasalni vagy bármi más, hasznos dolgot. De nem akarnak. A közgondolkodásban is inkább a „kézműveskedés” a divat, a házimunkáról, a család érdekében végzett munkákról szinte szó sem esik. Kérdés: Lehet-e és hogyan, ellenszélben is, az értelmes és fontos tudnivalókat unokáinknak megtanítani? Szívesen venném az olvasók hozzászólását és tanácsait!

Fodor Anna

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hogyan vonjuk be a gyerekeket a sütés-főzésbe? – videóval

Három nagymama titkai

Ildi

 

Unokáimmal kicsi koruktól kezdve együtt szorgoskodtunk a konyhában: nagyon szerettek tésztát gyúrni (amit később megszárítottunk és bármikor felhasználhattuk), befőzni, zöldségeket tisztítani, lekvárt főzni vagy süteményt sütni. Egyszer stopperrel lemértük: mennyi időbe telik megtisztítani 1 kg zöldbabot nekem egyedül, és ugyanennyit hármasban. (Jó alkalom volt az idő: percek, másodpercek számítására is). Az elkészült befőttekre ők írták meg a címkéket, azokat pedig külön is megjelöltük, amit ők raktak üvegbe. Nagy volt az öröm, amikor télen kinyitottuk az ilyen különleges kis befőtteket, lekvárokat.

Kiskorukban tésztát gyúrtak, kamaszként már nem érnek rá

Hogy miért írom mindezt múlt időben? Mert mára a helyzet megváltozott. Bánkódom és töröm a fejem: milyen módon lehetne őket a konyhai, háztartási munkákba továbbra is bevonni. Mert a valóság most az, hogy a kamaszkor beköszöntével mintha nem is történt volna semmi az előző 6-7 évben. Hívom őket:, főzzük meg együtt az ebédet…. és nem jönnek. „Jaj, most ne, épp chatelek a barátnőimmel!” „A legjobb fázisban vagyok az új játékban, már 82 pontot gyűjtöttem, el akarom érni a százat!” A sport, a barátok, a játék vagy épp a bambulás kapott abszolút elsőbbséget.  Mit tegyek?  – kérdezem tanácstalanul magamtól és az olvasóktól.

Anna

 

Receptfüzetet és süteményes szettet kapott tőlem

Amikor unokám először segített a konyhában húsgombócokat formázni, azt hittem örökre elvettem a kedvét a főzéstől. Leonát 8 éves kora óta próbálom rávenni, hogy segítsen a konyhában, de ez nem ment könnyen.

Egyszer megkértem, hogy segítsen a fasírt formázásában. Megmutattam neki, hogyan formázzunk gömbölyű, lapos, hosszúkás, kocka alakú fasírtot, hogy érdekesebb legyen a feladat. De hamar rájöttem, hogy másképpen kell rávennem a konyhaművészet megszerettetésére. Olyan undorral nyúlt bele a húsmasszába, hogy azt hittem ebédelni sem fog.

Leona 2

 

Le is voltam lombozódva, de később támadt egy jó ötletem. Talán inkább süteménykészítéssel  kellett volna kezdenem, hisz minden gyermek imádja az édességet. Vettem is neki ajándékba egy rózsaszín, csajos süteményes szettet, volt benne habverő, kis tál és különböző sütiformák és egy kis méretű tepsi is.

Unokámnak ez nagyon tetszett és rá tudtam venni, hogy azonnal próbáljuk ki. Egyszerű, kavart süti receptet választottam. Én irányítottam, és Lena kevert, kavart, méricskélt és tojást tört fel. Sikerült a végeredmény, boldogan falatoztuk az első közös sütinket, melynek a neve Csodabogár szelet volt.

 

Leona sütis könyve-1

Hogy folytatása is legyen a kedvtelésnek, készítettem unokámnak egy saját süteményes recept füzetet. Ide olyan egyszerű sütiket válogattam a netről, és nyomtattam ki, melyeket némi segítséggel el is készíthet. A recepteket egyszerű lefűzhető műanyag tasakba tettem, majd dossziéba. A dosszié tetejét fényképével tettem egyedivé. Ez bármikor bővíthető, kivehető, lapozható, cserélhető. Csillogó szemei elárulták, hogy örömet szereztem neki ezzel.

Legközelebbi alkalommal megtanítom, hogyan készítsen mutatós reggelit saját magának, és remélem, hogy egyszer megkóstolhatom főztjét is.

Vica

 

Unokáim sütötték a szülinapi sütit

Unokáim pici koruktól szívesen settenkednek a konyhában és ma már önállóan sütnek. Volt kitől kedvet kapjanak: anyukájuk, apukájuk, nagynénjük és nagyapjuk (a blogban Papa Stefano) is szeretnek sütni-főzni (nagymamájuk a kakukktojás).

 

Lilla

Kicsi korban nagy élmény a gyerekeknek, ha  bekukkanthatnak a konyhai titkokba, mi több, kipróbálhatják maguk is, hogyan kell sütni-főzni. Ilyenkor még játék az, ami később, egy kamasznál  már munkának számít. Lilla unokám már négyévesen boldogan állt fel a székre hogy elérje a pultot és résztvegyen a sütemény sütésben. Lányom először csak egy kanalat adott a kezébe, hogy kevergessen-kavargasson, majd egyre bonyolultabb feladatokat is kapott. Nem számított, ha nyakig lisztes, ragacsos lett, hogy úszott a pult, vagy kiömlött valami a padlóra. A közreműködésért mindig dicséret járt és persze a fő jutalom, hogy el lehetett dicsekedni mindenkinek, ő is segített sütni. Mindez megismétlődött kisebbik unokámmal is.

Panni

Határtalan öröm volt, hogy idén nyáron, a születésnapi ebédemre a tízéves Lilla csokis muffint, a hatéves Panni pedig meggyes lepényt készített a családnak. Persze némi segítség kell még a kimérésnél és a sütőbe rakásnál, de a köztes folyamatokat önállóan végzik. Én, a büszke nagymama, aki csak felnőttként és akkor sem túl nagy kedvvel tanultam meg sütni-főzni, az első pillanattól kezdve elragadtatással fotózom és filmezem őket e dicsőséges konyhai tevékenységük közben (már amikor engedik). Ebben a kis filmben Lilla négyévesen kanalaz valamit egy tálkából, nagynénjével sütnek nálunk. A Pannikáról készült felvétel egészen friss, pár hete készült, amikor nagyapa tanította  cukkinit panírozni, én pedig banánkenyeret sütni.

             

Anna sorait olvasva kicsit szorongok, hogy a serdülőkorba érve talán majd lelohad lelkesedésük a konyhaművészet iránt, de bízom benne, hogy felnőttként majd újra nagy örömmel és lendülettel vetik bele magukat – immár saját háztartásukban – a sütés-főzés örömeibe.

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!