Régiségeknek

Fordulópont az életemben: a netről vásárolok

Kis falumban a nagyik is webáruházból rendelnek.

Hallottam már régen a neten való vásárlási lehetőségekről, rá is kattintottam egyik-másik webáruház oldalára, de meglehetősen hamarosan „kifordultam” onnan.  Az okok  ugyanazok voltak, amelyeket már számtalanszor hallottam másoktól is: „Dehogyis rakom fel azt az egyszem bankkártyámat az internetre, nehogy már eltűnjön róla az a csekélyke, ami rajta van, kell az nekem is”,  vagy „én jobban szeretem, ha személyesen nézem, tapogatom a megvásárolandó árut„  meg : „én szeretek  boltba járni, emberek közt lenni, ismerőssel találkozni„. És még sorolhatnám  az érveket, amik valójában nálam is csak kifogások voltak.

Mígnem a falumban egy ismerőssel találkozván, szó szót követve  mutatta  a lábán lévő cipellőt, mondván, hogy a neten vásárolta. Megnézném azt a fényképet – ha készült volna – hogy milyen arcot vágtam. Ámultam-bámultam-riadtan-meglepetten: „Te mersz a neten cipőt vásárolni?  És jó is méretben? „  A világ legtermészetesebb hangján, csilingelő nevetéssel válaszolt ismerősöm : „Persze, mindenkinek én veszem a cipőt  a családban, az unokáknak, a fiamnak, anyukámnak,  a netről, és mind jó volt eddig„.  Liza  velem egykorú, nem egy netezős valaki és csakúgy lazán, könnyedén cipőt vásárol a netről????!!!  Hmm. Ez már szöget ütött a fejembe, habár még mindig nem szántam  el magam a netes (be)vásárlásra.

 

Teltek, múltak a hetek, tavaszból nyárba, majd őszre fordult az idő, amikor is már jó ideje komoly gondokkal küzdöttem. A jó öreg hűtőszekrényem úgy gondolta elég volt a szolgálatából. A falinaptár már kora téli hónapot mutatott. Ott motoszkált bennem, hogy hűtőt kellene vásárolnom, de …de.. be kellene utaznom a nagyvárosba, el kellene csoszognom egy áruházba, ki kellene választani szinte percek alatt  az óriási választékból, ami nekem megfelelne, no és a szállítás (meg a költsége) ide, a kis falumba. Töprengtem a megoldáson: hogyan bonyolítsam le ezen vásárlást, amikoris  nagyfiamék biztatására,  minden aggályt és kétséget kisöpörve régiség lelkemből és tudatomból, elkezdtem  egy netes webáruházban keresgélni. Kiválasztottam a nekem megfelelő és nekem tetsző hűtőszekrényt.  Fiam jóvoltából paypal fizetéssel megrendeltük. Napokon belül futárral meg is érkezett épségben az új, szemet gyönyörködtető hűtőszekrényem – és még be is hozták a házba. Fordulópont volt az életemben!

A  szükség aztán rávitt egyéb netes vásárlásokra is, mert karácsony  közeledvén kicsúsztam az időből,  vagy éppen nem akartam „becsúszkálni” a közelemben lévő nagyvárosok valamelyikébe. Jó nagy levegőt véve a világhálón szörföltem  egy  könyvesbolt irányába, hogy fiam oly áhított könyvét a fa alá rakhassam. Elbíbelődtem, hogy akkor hova, mit is kell írnom, hova, mire kell  kattintanom,  hogy valóságosan   a kezembe legyen az a könyv.  Sőt,  már némi alapismerettel,  elmerészkedtem egy DVD-s webshopba is. Miután mindkét rendelésem simán, épségben megérkezett, utánvét fizetéssel, (még szóba sem jöhetett nálam a PayPal) megelégedéssel konstatáltam magamban, hogy ez nem is oly ördöngösség.

 

Mint utólag kiderült, gáztűzhelytől kezdve, sok minden más vásárlásában is megelőztek a falubeliek. Példájukat követve én sem talpalok már feleslegesen sokféle árucikkért, amire szükségem van, hanem körülnézek a webáruházakban. Annyira „belelkesedtem” ezen sikeres üzletmeneteken, hogy már egyéb  apróságot, meglepit, ruhaféleséget is, csak -katt-ide, katt-oda, – a webáruházakban  böngészve  teszem a  kosárba. És mennyi utánajárástól, fáradtságtól kímélem meg magam, nem beszélve az időről !!

Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nagypapa rollerezik

Egy gyermekkori vágy beteljesülése

 

nagypapa-rollerezik

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú Kalocsán, aki akkor még egészen kicsi volt. Szerető családban élt egy több generációs, (kétlakásos) parasztos „hosszú” házban. Külön lakásuk volt a nagyszülőknek, de az udvar és a napközbeni élet nagyon is közös volt.

 

Tulajdonképpen, mint egy akkortájt 5-6 éves gyermek, rengeteg szeretetet kapott hol szüleitől, hol nagyszüleitől, nem volt válogatós, ez neki kijárt nap, mint nap. Azt elárulom mindjárt, hogy ekkortájt az 1950-es évek elejét írtuk, amikor a kenyérért sorba kellett állni. A hentes, újabb nevén húsbolt – amely hetenként két nap nyitott ki – hasonló sorbaállások színhelye volt. Így éltünk szűkösségben, boldogságban (időben visszatekintve, innen nézve), néha gyermekbetegségekkel fűszerezve. Akkortájt hason aluli panaszokra a ricinus, míg derékon felülre a Kalmopyrin, vagy az Istopyrin dukált gyógyszer gyanánt.

 bicigli

Játék persze nem volt (játékbolt sem), így magunk fabrikáltunk két keresztbe szögezett aprófából repülőgépet (akkor épült Kalocsán a repülőtér, így minden akkori gyerek ösztönösen a repülés felé vonzódott). Telt-múlt az idő, és néhány év múlva már a bicikli felé kacsingattunk, amely napközben ugyan apánk szolgálatában állt, de estefelé kezdtük próbálgatni (váz alatt, mert, hogy az ülés még nekünk kissé magasra sikeredett).

 

Ennek a próbálkozásnak azonban volt egy mindenki által irigyelte előképe, a ROLLER. Hogy is mondjam, egy roller akkortájt nagyon drága, luxus számba menő játékszer volt. Csak keveseknek adatott meg, hogy gyermekük, gyermekeik „saját” rollerrel dicsekedjenek. Mi is csak akkor jutottunk hozzá, amikor egy osztálytársunk éppen rollerezett, és mi is éppen az utcán voltunk, és éppen kölcsön is kérhettük egy fordulóra nem kis gyermeki sorbaállást követően (mert hogy nem voltunk egyedül a „rollertalanságban”, és más gyerekek is szerettek volna egy kört rollerezni). Telt múlt az idő. Akkor betonozták ki Kalocsán a piacteret, ami kiváló terep volt minden biciklizni tanuló kis és nagyobb gyerek részére. Ahogy növögettünk, már – kissé erőltetve – az ülést is elértük a fenekünkkel. A roller azonban valahogy kimaradt ebben a szegénységgel küzdő, ám szeretetben bővelkedő időszakban.

roller4

Régen volt, talán már homály is fedi az akkor történteket. Ahogy haladunk előre a korban – ez minden bizonnyal mással is így van – egyre több, élesen elővillanó kép, szituáció kerül elő az emberfia agyából. Mintha ma lenne, mintha ma történne. Nejemmel sokszor elevenítjük fel a gyermekkori történeteket, szituációkat, amelyek során a rollertelenség is képbe, azaz szóba került. De ennek is vagy néhány éve, hogy szóba hoztuk.

 

Elkövetkezett – mint minden év márciusában – a születésnapom, amit a már kibővült családdal, gyermekeinkkel és unokáinkkal ünnepeltünk, azaz ők köszöntöttek az éppen esedékes 72. szüli napomon. Mi is lehetett a meglepetés – amire őszintén nem számoltam, és igazán nagy meglepetés volt -, mint egy vadonatúj, összecsukható „elegáns” roller. Nesze neked nagypapa, most aztán beteljesült egy nagy gyermekkori vágyad, kaptál egy rollert, tessék rollerezni!

 roller-1

Nagy volt az örömöm, mert életemben még soha nem volt saját rollerem. A köszönetnyilvánítást és az ünnepi ebédet követően azonnal ki is kellett próbálnom, hogy tudok-e egyáltalán bánni a szerkezettel, hogy is kell lefékezni, és még további egyensúlybeli kérdések is azonnal és együttesen tolultak az agyamba.  Szégyent azonban nem hozhattam sem az ajándékozókra, sem az „ajándék lóra”, ezért a jól megérdemelt ebédet követően „próba-repülésre” szántam el magam. Lesz, ami lesz, nekem most rolleroznom kell, mert akarom, mert szeretném, és mert minden vágyam, hogy kipróbáljam a „járművet”. Azonnali hatállyal – nem kellett messzire mennem – egy szép aszfaltos járdát találtam, ahol nekieresztettem magamat a rollerrel. Az első néhány méterben még kissé bizonytalan egyensúllyal, majd egyre magabiztosabban toltam a bal lábammal a rollert. Csodálatos volt, és ez máig is csodálatos érzés. Azt hiszem, hogy a rollerezés visszarepített néhai gyermekkoromba. Újra gyermek lettem, ha csak rövidke időkre is. Az már a rollerezés „hozadéka”, hogy estére kelve olyan izmaimat fedeztem fel „izomláz képében”,  amelyekről eddig tudomásom sem volt.

                                                                                                                             A fekete-fehér képek forrása: Fortepan

János

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nyugdíjasként kezdett festeni – gyerekkori álma vált valóra !

 

Kreativitással  a szép öregedésért!

 

balerina 

Sokszor halljuk, hogy a téma az utcán hever. Számomra nemrég a Szemklinikán hevert, annak is egy kórtermében, ahol hét régiség korú (65-től 90 évesig) nő várakozott szürke-hályog műtétjére.  Egymást bátorítva, életünket elmesélve várakoztunk. Borika, egy hetven évesnek kinéző hölgy keltette fel érdeklődésemet, aki azért szánta el magát a műtétre, mert egyre kevésbé látta a vonalakat, színeket festés közben. Felcsillant a szemem, és kezdtem riporterré változni.

Megtudtam, hogy Borika csak nyugdíjba vonulása után kezdett el festegetni, hogy lekösse felszabadult idejét. Ezt megelőzően  gyerekkorában, játék helyett rajzolgatott, festegetett, majd kirakta a képeit, és gyönyörködött bennük. Mondhatjuk, hogy gyerekkori álmát valósította meg nyugdíjasként. Fiatalon nem tanulhatott, nem fejleszthette tovább tehetségét, mert nem tudott bejárni falujából a városba.

csendélet legjobb

 

Óvatosan tudakozódtam, hogy használ-e internetet, mert szívesen megnézném a képeit, ha megosztaná. Sajnos nem internetezik, mondta, de legnagyobb meglepetésemre és  örömömre egy fotósorozatot vett elő, és azon mutatta be büszkén, de nagyon szerényen, a munkáit.  Laikusként ámulattal nézegettem Borika tobzódó színű képeit. Ekkor őt műtétre szólították, és pedig megállapítottam magamban, hogy ő megvalósítja azt, amiről blogunk sokat és szívesen ír: Hogyan lehet elégedetten, sikeresen öregedni?  Hogyan lehet nyugdíjasan olyan tevékenységbe kezdeni, amely örömet szerez? Hogyan bontakoztathatunk ki olyan képességeket, amelyek a dolgos munkaévek, évtizedek alatt csak  lelkünkben szunnyadoztak?

Rövidesen  mindnyájunkat beszólítottak a nővérek a műtőbe.  Bármilyen fájdalommentes is maga a beavatkozás, utána már nem volt kedvünk társalogni, elmerültünk a saját kis bajainkban. Pihentünk néhány órát, majd elbúcsúztunk egymástól.

 

lány és ló

 

Borika képei, kedves, intelligens lénye nem hagyott nyugodni. Úgy éreztem, hogy példája közlésre vár. Oknyomozásom eredménnyel járt, rátaláltam és meglátogattam őt falusi otthonában. Lefényképezhettem változatos témájú, gyönyörű képeit, amelyek egyik szekrényében lapultak ugyanolyan szégyenlősen, mint ahogy Borika mutogatta azokat. Egyre csak mentegetőzött, hogy ő nagyon amatőr. Művészi hajlamait édesapjától örökölte, aki gyönyörű szobrocskákat faragott fából, és gyerekeinek bendzsón játszott.

Akkor az is kiderült, hogy 80 éves, és 16 éve kezdett festeni, amikor nyugdíjba ment a körzeti orvosi rendelőből, mint asszisztens. Érdeklődésemre, hogy hogyan tanult meg festeni, elmondta, hogy egy pácienstől kérdezgette az olajfestés technikáját, az árnyalásokat, az üveglapon való színkeverést és részt vett egy amatőr rajztanfolyamon is. Azonkívül vett két remek könyvet,  amelyekből  lépésről lépésre megtudott  sokmindent, amit a rajzolásról és festésről  tudni akart.

Tejkiöntő másolat

 

A technikát illetően olajfestéket használ, mert azzal jobban lehet árnyalni – magyarázta. Embereket, állatokat a könyvek képeinek másolásával, illetve emlékeiből  fest, a csendéleteket pedig megfigyelés, és modellezés alapján.  Híres festők alkotását, leginkább Jan Vermeer festményeit másolja szívesen (például az itt is látható Tejöntő asszonyt). Kedvenc témái a lovak, a fiatal lányok, és a kettő együtt. A lovak szeretete apjától ragadt rá. Valamikor volt egy nagyon kedves, okos lovuk.

Széles körű a család, sok képet ajándékozott el nekik. Bár fia nagy elismeréssel és csodálattal tekint a mama alkotásaira, Borika nem örökítette tovább  a művész géneket Az unokák sem örökölték ezt a képességet, ők inkább a nyelvekben tűnnek ki. Férje három éve halt meg, így a festés  gyógyír is lehet a sebekre. Több festménye részt vett már a helyi kultúrházban rendezett kiállításokon is.

 

lilaruhás

 

A képek közül néhány kedvencemet szeretném megosztani a kedves olvasókkal, ösztönzést adva másoknak is az alkotásra. Úgy gondolom, hogy aki kreatívabb, az boldogabb is lehet. Merjük  régen szunnyadó, vagy  újonnan felfedezett képességeinket, kreativitásunkat előhozni és kibontakoztatni  idős korban is !  

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hogyan éltem túl látogatásomat egy intelligens házban? videóval

Egy idősödő hölgy élményei

 montázs ház

Az élet úgy hozta, hogy lányom Németországban él a párjával. Pár héttel ezelőtt nagy izgalommal utaztam ki új otthonukba, ahol még nem jártam. Késő este szerencsésen meg is érkeztem egy pazar otthonba. Roppant örültünk a viszontlátásnak, és a kiskutyájuk, Mendy, is boldogan üdvözölt, pedig rég nem találkoztunk. A welcome drinket kortyolgatva a bárpultnál néztem szét, és megállapítottam, hogy micsoda  modern házban vagyok.

 

mendy

Mendy, a kutya

Éjszakába nyúló hosszas beszélgetés után, gyors infót kaptam a reggeli kávafőzéshez, mivel a lányom tudta, hogy én korán kelő vagyok és a kávégéphez sem vagyok igazán hozzászokva. Próbáltam megjegyezni minden infót a kávéfőzéssel, és a lámpák bekapcsolásával kapcsolatban.

 

Taj

Taj Mahal, a kép az ágy fölött

 

Reggel a szokott időben, hajnalok hajnalán ébredtem, barátkoztam az új környezettel. Láttam az ágyam  felett egy Taj Mahal képet, minden bíbor vörös volt kicsi aranyozással, még az ágyneműm is. Keleties stílusú volt a vendégszoba, nem rossz, sőt tetszett!!  Míg óvatosan körbejártam a szobában, kitekintettem a padlásszoba ablakán, és láttam a gyönyörű hegyoldalt, a szép, tiszta égboltot.

 

kávégép

a kávéfőzőgép

 

Felfedezem a kapszulás kávégépet is a szobában, végül is jól jönne már egy fekete – gondoltam. Fejemben az infók: kávé kapszula, édesítő, tejszín, tej a gép mellett, fenti gomb benyom!  Szűzanyám! Olyan a hangja a gépnek, hogy felébred a szomszéd is! Majd újra másik gomb, másik csésze és akkor jön a finom eszpresszó. De nem jött, pedig a sorrend is jó volt, csak a kapszulát nem tudtam betenni a gépbe. Pedig nekem kávé nélkül nincs reggel! Matatás a bőröndben, elő a dugi 3 az 1-ben instant kávét, és már vonulok is lefelé a lépcsőn, hogy egy nagy bögrét, tejet keressek és meg is melegítsem. Alig, hogy a lépcsőhöz érek, máris bekapcsol magától a villany, nézek szét, hogy ki van itt, de senki. Óvatosan tovább lépkedek, de már félve, hogy mi fog itt történni. Végre a kezemben a megszokott kávém, ágyban kávézom, mint otthon, és azon gondolkodom, mi olyan különös ebben a házban.

Nagy nyugalmamat pontban reggel hétkor egy furcsa hang zavarja meg. Megint nézek ki a fejemből. Jézusom ez valami földrengés, itt halok meg, már szaladok is lefelé a lépcsőn. Látom, hogy a nappaliban a redőnyök, ahány van mind egyszerre felfele húzódnak csak úgy maguktól. „Hovákerültem?” érzés fog el, mert sehol senki, rajtam kívül még mindenki alszik.

 

ablakból

Kilátás az ablakból

Végre kilenc óra, lányom feljött az alsó szinten lévő  hálószobából, és felkiabált:

–  Szia, anya hogy aludtál?  – Aludni még, csak-csak, de a kávém sem volt az igazi, és megijesztett a redőny- mondtam. Elkezdett nevetni és közölte velem, – Ja, (magyarul igent jelent), ezt meg kell szoknod itt minden, be van programozva és kamerázva, ez egy intelligens ház. Ha kimész az ajtón ott is figyel a kamera, ha a teraszon vagy, ott is figyel, itt minden  gombnyomásra működik. Már kezdtem megszokni ezt a tőlem távol álló, intelligens otthont, harmadik nap már tudtam kezelni az összes kávégépet, mosogatógépet, önjáró porszívót, már csak az önműködő redőny és a kamera zavart kissé.

 

 

Egyik reggel jövök le nagy nyugalommal az emeleti hálószobámból, amikor a lélegzetem is elállt. Valami ufószerű kis zöld gépezet járkált a kertben jobbra, balra, fel és alá. Még ilyet sem láttam én egyszerű, magyar, idősödő, de tanulékony nagymama. Mint megtudtam ez is intelligens, és  fűnyíró a neve. Ez is be van programozva, ha esik, ha fúj  nyírja a füvet.

Mit mondjak, érdekes, nem mindennapi élményekkel jöttem haza kis vidéki, magyar lakásomba. Itthon boldogan kapcsolgatom kézzel fel-le a villanyt, húzom le és fel a redőnyt akkor, amikor én úgy gondolom és akarom, főzöm a kávémat a gázon. Követ ne vessen rám, akinek ez tetszik,  de én ezt nem fogom kérni!

                                                             A képek saját felvételek

Vica

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Egy nyugdíjas háztartási trükkjei

Mi akkor takarítunk, amikor akarunk.

takarítás2

Takarítani nem annyira szeretünk, de szeretjük a tiszta, rendezett otthont. Amíg dolgoztunk, többnyire a szűkre szabott hétvégéken kellett megbírkóznunk a háztartási teendők és a takarítás nagy részével is. Most, hogy nyugdíjasok vagyunk, többnyire nincsenek ilyen kereteink, így e teendők elvégzésének ideje és módja is megváltozik. Például a takarítás hétvégi ütemezése is. Miért ne takaríthatnánk a hét bármely napján, amikor az nekünk jól esik, vagy éppen alkalmas? Nálam akkor került át a heti takarítás hétvégéről hétköznapra, amikor az unoka felvigyázás megindult. Szerettem az akkor még kisbabát frissen takarított lakásban fogadni, így mindig ahhoz igazítottam a takarítást. Mára sajnos az unokák nagyobbacskák, már nemigen jönnek hét közben, de azért nem álltam vissza a hétvégi takarításra, ki tudja miért. A takarítási időpontok hovatovább esetlegessé váltak, sőt! ne vessetek meg érte, mostanság több részletben takarítok. Egyik nap megcsinálom a lakás egyik részét, majd másnap a másik részét. Így – mondom magamnak – nem fáradok el annyira, viszont sokkal alaposabban csinálom. A heti alaptakarítás nálam a portörlés, porszívózást és felmosást jelenti. Így két részre bontva mindenféle pluszok is hozzájönnek. Pl. a vázák, nippek, ablakpárkány nedves ruhával való lemosása, vagy egy másik alkalommal az üvegfelületek üvegtisztítóval való letörlése, stb.

háztartás1 De mindez igencsak esetleges, azt csinálom, amihez éppen kedvem van. Veletek ez biztos nem fordul elő, de én időnként elfelejtem, hogy az előző héten mikor is takarítottam és gyakorta azt is, hogy éppen mit csináltam. Ezt felismerve egy zseniális új rendszert vezettem be, melyet megosztok veletek, hátha más is kedvet kap hozzá: takarítási tervet készítek. Az ötlet nem saját, régóta nagy kedvvel olvasgatok angol nyelvű takarítási oldalakat, ott találkoztam először ezzel az ötlettel, de most jutottam el odáig, hogy én is kipróbáljam. A dolog pofonegyszerű. Fogok egy füzetet, de lehet egy nagyobb naptár is, amelyen napokra lebontva elkészítem a takarítási tervet. Bejelölöm az alaptakarítási nap/napok időpontját és az egyéb teendőket is előre, majd utólag azt is felírom, hogy ha valami mégis kimaradt, vagy a terven felül lett elvégezve. Így hetekre lebontva sorakoznak a füzetben olyan régóta halogatott teendők, mint a fiókok kirakása, iratok selejtezése, polcok kitakarítása, stb. Igaz mindezt még csak pár hónapja csinálom, de máris nagy eredmények születtek. A legfőbb, hogy ebben a rendszerben sokkal jobban érzem magam, s még ha nem is sikerül mindig elvégezni a tervezett feladatot, remekül átlátom a teendőket, és mindig újak jutnak eszembe, melyeket betervezek. Na és ami nálam döntő, nyoma van, hogy mikor, mit csináltam, így be tudom azt is tervezni, mikor kell majd legközelebb újra megcsinálni. Kedvcsinálónak vettem magamnak egy szép, nagy füzetet, melyben átláthatóbban tudom felírni a háztartási tervet, de találkoztam már internetről letölthető, kinyomtatható háztartási órarenddel is.

takarít A takarításhoz persze kedv is kell, pontosabban sokkal jobban megy, ha az ember kedvvel csinálja. Ez nem mindig jön magától, de biztos mindenkinek megvannak a maga módszerei, amivel ezt eléri. Én például szeretek háztartási teendők közben rádiót hallgatni. A mosogatást kifejezetten úgy ütemezem, hogy kedvenc műsoromat akkor hallgassam. A takarítási munkák egy részénél is cipelem magammal a kis rádiómat, s ha valami jó zene van, olykor még táncra is perdülök – csak úgy magamban, portörlővel, vagy tollsöprűvel a kezemben. A másik dolog, hogy szeretem, ha az általam kedvelt tisztítószerek és eszközök rendelkezésre állnak. A jól bevált dolgokért hajlandó vagyok a világ végére is elközlekedni és agyon bosszantom magamat, ha nem lehet már kapni, és valami mást kell használnom helyette. De hajlandó vagyok új dolgokat is kipróbálni, ha olvasok róla, vagy egy barátnőm ajánlja. Így mostanában egyre inkább használok olyan természetes tisztítószereket, mint a szódabikarbóna, a citrom és az ecet.

főzés

Az is nagyon motivál, ha háztartási dolgokról olvasok, vagy beszélgetünk róla. Talán a nők tömeges munkába állása – valamikor a szocializmus kezdetekor – hozta magával, hogy a háztartási teendőink megmaradtak ugyan, de megszűntek beszédtémának lenni, miután a főállású háztartásbeli megszűnt létezni. A sajtótermékek is csak esetlegesen foglalkoztak és foglalkoznak vele. Maximum a reklámok ecsetelik szívesen pl. a takarítás, főzés  témáját, hogy eladjanak valami új kütyüt, vagy tisztítószert. Ezen elgondolkodva jutottam arra a következtetésre, hogy írhatnánk gyakrabban a háztartással, takarékossággal kapcsolatos témákról, hovatovább megvitathatnánk tapasztalatainkat.

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nagyapa, levelező tagozaton

Repültünk az unokával,  időt, távolságot nem ismerve.

unoka3

Egy olvasónk tette szóvá egy nagymamás témájú írásunk kapcsán, hogy a nagyapákról méltatlanul kevés szó esik. Igazat adtunk neki és felkértük egy nagyapa szerzőnket, írjon az unokáiról. Remek írás született János tollából.

Gyermekeink és unokáink a nagyszülői lakhelytől vagy jó kétszáz kilométerrel távolabbra laknak, élnek. Ebből következően a napi életükben, a pillanatnyi reflexióikban, meghökkentő és aranyos megnyilvánulásaikban sajnos nem lehet részünk. Ám amikor (havonta legalább egy alkalommal) találkozunk, minden korábbi gond, betegség és egyéb napi probléma egyszerűen – a szeretet természetéből adódóan – elfelejtődik. A „na most végre együtt vagyunk” érzés és hangulat egyszeriben mindent felülír és elsöpör.

Nemrég náluk voltunk, és mivel az egyik unokánk fiú, vettem a bátorságot, és nagy ígérettel leptem meg a 3 évest. Ez pedig az volt, hogy most csinálunk egy repülőgépet! Az azonnali igenre a végrehajtás volt az igazi kihívás. Vissza kellett ugyanis evickélnem tizenéves koromba – a modellező korszakba -, amikor repülőgép modelleket készítettem nagy buzgalommal. Adódott a feladat, újra repülőgép modellt kellett fabrikálnom a „megrendelő” szűkös időtoleranciájára is tekintettel. Rohanás a papírboltba, majd elkövetkezett a nagy, csodálkozó szemek meresztése, ami már előre vetítette az alkotás sikerét. Néhány pálcika, rajzlap, továbbá frissen tartó fólia és némi ragasztó együtteséből végül is kikerekedett egy igazi Boing 747-es hasonmása. Ablakok berajzolva, szárnyak, vezérsíkok a helyükön.

Még ilyet?! Lett is nagy öröm, amikor a szobában – mert, hogy ezek a nemes és híres repülőgépek már a szobában is tudnak repülni (a magunk gyártmánya pedig csak ott) – megindult az első repülőjárat Verőce és Budapest között. Nem tudtunk végére érni – csak az ebédre szólításkor megszakítani – a transzfer légi járatoknak, amelyek hol a kanapén, hol a parkettán landoltak. A hely, ahol földet (parkettát vagy kanapét) értek természetesen lehetett Budapest, Párizs, London, vagy bármely távoli város, hiszen csak rajtunk múlt, hogy mikor és hova repülünk. És mi repültünk sem távolságot, sem időt nem ismerve. A kisfiú unokánk – akkor és azonnal – minden bizonnyal a jövőbe, előre repült. Jómagam is felültem a repülőre, de valahogy visszafelé forgott velem az út is és az idő is. Hátrafelé, legalább 60 évet sikerült így megtennem, de nagyon szép utam volt.

három unoka

Nagypapa tanul

Egy alkalommal ottlétünkkor másik lányunk családjában unokáink társasága bővült egy-két „éppen akkor érkezett”, addig ismeretlen gyerekkel. A korkülönbség nyilvánvaló volt, hiszen egyikük-másikuk közt vagy öt-hat év is volt, ami az ő korukban igencsak jelentős. Nagyszülőként megfigyeltem az első – egymás közti – közeledést és kontaktus-teremtést. Csodálatos volt. Nem kellett talán két-három perc sem ahhoz, hogy a gyerekek felmérjék egymást, pontosan meg tudják határozni a közös játékban azt, hogy kinek-kinek milyen szerep jusson, ahol ő is sikert érhet el. Azt követően jött a játék, a terefere és a mélyebb ismerkedés szintén a játék keretein belül.

Megdöbbentem azon, hogy a gyerekek bölcsessége, útmutatása az emberi kontaktusok, a szeretet tekintetében milyen félelmetesen nagy igazságokat hordoz. Talán nekünk is így kellene viselkednünk, vagy már elfelejtettük azt, amit otthonról hoztunk? Tanulhatunk unokáinktól, csak figyeljük és szeressük őket. (Szeretnék újra ilyen gyermeki lélekkel rácsodálkozni mindenkire, mert valahol, valamikor elromlottam, de unokáim emlékeztetnek arra az időre, amikor még ártatlan, szerető és szeretetre vágyó ős-ösztönös emberke voltam.) Talán elfelejtettük, talán átnevelt bennünket a sok alkalmazkodás, és az önös érdekek által meghatározott kontaktus-teremtés és viselkedés? Nem tudom, csak érzem, hogy velünk valami nagy baj van.

János

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Cseppkőbarlang és lovagvár – Varázslatos utazás Szlovéniába 2. rész

Ljubljana

Ljubljana

A szállodába való megérkezés és  gyors helyfoglalás után első utunk a svédasztalos terülj-terülj asztalkánkhoz vezetett. Elég volt az otthoni batyuból táplálkozásból! Mindennel elégedetten meleg vizes zuhany után az ágyban még egy órányi internetezés: tájékozódás, mi minden történt a világban, és persze családunkban. E tárgyban is megnyugodva, álomra hajthattuk fejünket a másnapi gazdag programot elképzelve.

Bölcs idegenvezetőnk megcserélte a 2. és 3. nap programjait, abban a reményben, hogy a szabadtéri túrákat száraz időben tehetjük meg. Így került sor a 2. napon Ljubljanára, a Postojnai cseppkőbarlangra, és Predjama lovagvárára, természetesen esőben. Újra ernyő kinyit, becsuk, füles beakad, kamerapajtásom hol a kezemben, hol a zsebemben. Első utunk Szlovénia fővárosába, a negyedmilliós Ljubljanába vezetett, melynek római kori neve Emona. Nemcsak ez a dallamos név, de a város hangulata, karcsú tornyai, gyönyörű szecessziós házai is egy fiatal lány kecsességére emlékeztetnek. Megerősített ebben egy elénk táruló épület csipkeszerű frízeivel. S milyen stílusos, hogy az egyetlen boltja egy Swarovski kristályüzlet volt.

Száva híd

Hármashíd a Száva felett

A Száva hármas hídján áthaladva verkli hangjára lettünk figyelmesek. Korhű, 20. század eleji ruházatban, cilinderben idős férfi tekerte, és egy fiatal hölgy kedvesen mosolyogva ringott a zene ütemére, felvidítva ezzel bennünket is. Mit sem törődtünk már az esővel.
A verkli dallama elkísért bennünket a várhoz, melyre siklóval suhantunk fel. Az üvegkalitkában egyre feljebb emelkedve fokozatosan elénk tárult a Száva által kettészelt Ljubljana, (Emona után a német Laibach nevet kapta). A vár mellvédjéről teljes pompájában csodálhattuk ezt a békés hangulatú várost. Jó időben oda látszanak a Júlia Alpok csúcsai, de akkor a felhők eltakarták előlünk. A várban raboskodott Batthyány Lajos 1849. májusától júliusig megkülönböztetett jó körülmények között. Állítólag még sétálni is kijárhatott. Mit sem változtat mindez a tényen, hogy október 6-án koholt vádak alapján a többi aradi vértanúval együtt kivégezték.

Posztojnai cseppkőbarlang

Posztojnai cseppkőbarlang

Következő uticélunk a világ egyik legnagyobb, leghíresebb cseppkőbarlangja, a kétszintes Postojna barlang volt. Talán nem tudja mindenki, hogy a cseppkő eredeti neve csepegő kő. Az első szakaszon elektromos kisvasúttal robogtunk a barlang gyomrába. Magyar vezető híján angolul beszélő, illetve hallgató csoporthoz csatlakoztunk. 1 km-es gyalogos sétánk látványosságai a tömör sztalagmitok (álló cseppkövek) és a néhol tűhegykarcsúságú, függő sztalaktitok változatos színekben pompáztak attól függően, hogy milyen ásványon szivárognak át az esőcseppek. Láttunk fehéreket, sárgásakat, rozsdabarnákat. A barlang korát évmilliókban mérik, hiszen 100 év alatt 2 cm-rel növekednek a cseppkövek. A bámulatos látványt fokozták a monumentális magasságok és mélységek. A hatalmas térben úgy érezhettük magunkat, mint Jónás a cethal  gyomrában. A kifelé vezető úton is a zakatoló kisvonaton búcsúzhattunk a világhírű Postojnától, melyet a föld alatt barlangrendszer köt össze egy romantikus lovagvárral, a Predjamával. Mi viszont már a föld felett, busszal tettük meg a rövid utat a sziklába épített, festői látványosság felé.

Erasmus lovagvára

Erasmus lovagvára

A vár 1274-ben épült gótikus stílusban, egy hatalmas szikla ívének kőfalába a nehéz megközelíthetőség céljából. A rabló báróként elhíresült Erasmus Lueger lovag uralkodása alatt vált ismertté a 15. században. Erasmus a legenda szerint harcba keveredett a Habsburgokkal, és miután megölte a császári hadsereg vezérét, III. Frigyes bosszújától tartva családjával együtt ebben az erődítményben keresett menedéket. A császári erők a vár ostromával Trieszt kormányzóját bízták meg. A vár lakóit nem sikerült kiéheztetni, mert titkos barlangjáratokon keresztül szereztek élelmet. A vár elfoglalását végül egy szolga árulása tette lehetővé (jó pénzt kapott érte). Jelzésére, egy ablakba tett gyertya fényére, kőgolyózáport indítottak a kép baloldalán látható kis melléképületre, ahova Erasmus megkönnyebbülni ment. A tető beszakadt, Erasmus élete megszakadt. Ezzel a tragikomikus mesével búcsúztunk a vártól, és a 2. nap eseményeitől.

Folyt. köv.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Számvetés egy kihívásokkal teli évről

Szeretettel köszöntjük közösségünkben új blogger-társunkat, Annarózát!

Göynük kanyon

Göynük kanyon

 
Az elmúlt esztendő számomra a kihívások éve volt, izgalmakkal, örömökkel, kalandokkal. Életet mentettem, átléptem fizikai teljesítőképességem határait, vagyis olyan nehéz utakon jártam, amelyeket még fiatalon sem próbáltam. Fűszerezte kalandjaimat, hogy lányom és 11 éves fiúunokám társaságában élhettem át mindezt.

Először az életmentésről. Mivel lányom Angliában alapított családot, itteni lakását hosszabb ideje egy tisztességes, szimpatikus fiatalember bérelte, aki ez év tavaszán szerelmi csalódás miatt el akarta dobni az életét. A véletlenek szerencsés összjátéka azonban megakadályozta ebben. Ha az édesapja öt perccel később keres fel a lakáskulcsért, (ugyanis az uszodába készültem, mobilszámomat pedig nem ismerte), vagy ha egy lakatos telefonszáma nincs a mobilomban, és ő nem a szomszéd utcában tartózkodik, ha nem tudja percek alatt a helyszínre érkezve feltörni a belülről zárt ajtót, vagy ha a mentők nem azonnal jönnek –  akkor a történetnek tragikus vége lehetett volna. Így viszont a fiút teljes épségben visszakaphatta családja. A szülőkkel együtt napokig rettegtem, mire kiderült, hogy fiatal lakómat semmi maradandó károsodás nem érte. Egy hét elteltével ő maga is felhívott a kórházból, majd személyesen is megkeresett, hogy köszönetét fejezze ki. Nagyon boldog voltam, és remélem, hogy a fiatalember örökre megtanulta az ÉLET tiszteletét, megbecsülését.

az Olympos szent lángja és az uokám

az Olympos szent lángja és az unokám

A sokkoló élmény után mintegy jutalomként családommal megleptük magunkat egy török tengerparti nyaralással. Ott éltem át a bevezetőben említett kalandokat. Ugyanis nemcsak a hasunkat süttettük a nappal, meg lubickoltunk, hanem igyekeztünk megismerni a környék kanyonokkal, vízesésekkel teli vad tájait is. Felkapaszkodtunk (jómagam felbotladoztam) az Olympos sziklás, köves göröngyein, hogy megcsodáljuk a “szent lángot”. Családom nevetésbe tört ki, amikor a célhoz érve, kifulladva nehezményeztem: “ezért a pislákoló lángocskáért gyötörtem magam?” Másnap kárpótolt a düdeni vízesés-sorozat lenyűgöző áradata, majd a Göynük kanyon, amelyben hol úszva, kúszva, hol köveken, de szintén vízben gyalogolva csodálhattuk a természet díszletét. Ehhez védőruhát és sisakot kaptunk, melyben 80 kg súlyommal megjelenve nagy derültséget váltottam ki hozzátartozóimból.

Düdeni vízesés

a düdeni vízesés

Ősszel az erdélyi kalandtúra hagyott nyomot testemben, lelkemben. De erről már írtam korábban. Régiségek kalandtúrája Erdélyben

Kívánom, hogy ennél rosszabb évem soha ne legyen!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

HOBBIM ÉS ÚJ FOGLALKOZÁSOM: A SAKKTÖRTÉNET

vendégünk a blogban: Lujza férje

67 éves vegyészmérnök vagyok. 2007 végén mentem nyugdíjba, miután a megelőző 25 éven keresztül komoly szellemi munkával járó, nagy felelősséget hordozó munkát végeztem. Létrehoztam és vezettem egy hiánypótló, vegyipari biztonságtechnikai laboratóriumot, majd 1998-tól kiegészítettem azt egy munkavédelmi laboratóriummal. Úgy érzem, nem csoda, ha elfáradtam.

2008-ban végre átadhattam magam a hobbimnak, ami legfeljebb annyi felelősséggel jár, hogy a régi anyakönyvekből rosszul írom ki az adatokat. Már korábban is foglalkoztam magyar sakkozók életének kutatásával: pl. Wolf Ferencről, a feltételezett második magyar sakk-könyv írójáról (Pozsonyi Hírmondó 1782), Faragó Kláráról (1905-1944), az első magyar női sakkvilágbajnok-jelöltről (1936) gyűjtöttem adatokat, cikkeket is írtam – de most végre levéltárakban, könyvtárakban is ismerkedhetek a magyar sakkozók életrajzi adataival.

faragoklara

Faragó Klára kislányként

Érdekes világ tárult fel előttem. Ezek az emberek, férfiak és nők egyaránt, tisztes polgári foglalkozást űztek. Kezdetben, a XIX.században, elsősorban a nemesek és a körülöttük élő értelmiségiek körében dívott a sakkjáték, amibe időnként egy-egy feleség is beszállt. A XX. század elején jelentek meg sakkozóként a munkások, végül jelentkeznek a földművesek is.
Idáig mintegy 700 sakkozó és sakk feladványszerző életével ismerkedtem meg. Tavaly megjelent az első e-könyvem is.

sakk

Mindezt azért gondoltam elmesélni, hogy felhívjam a figyelmet arra, ha valaki nyugdíjba készül, nem árt előre elhatároznia, mit is fog majd csinálni. Különösen a sok stresszel járó munka után fontos, hogy a stressz-szintünk ne csökkenjen hirtelen O-ra. Sajnos sok jó ismerősömet vesztettem el örökre, mert a nyugdíjba menetelük után nem tudtak mit kezdeni magukkal.

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A halál után létezik még valami?

gyertya

A férjem négy éve, a 61. évében hunyt el, hosszú szenvedés után. 40 éves volt, amikor a szívével műtötték. Nem telt el olyan év, hogy ne feküdt volna kórházban. Sokszor volt életveszélyben, mégis váratlanul ért a halála. Fel sem tudtam fogni, nem hittem el, amikor az intenzív osztályon közölték, hogy nem tudnak segíteni, csak megkönnyíteni a távozását. Így is történt. Egész nap ültem mellette, fogtam a kezét, Ő már nem volt ébren. Kimondottan szép volt, békés az arca. “Megvárta” amíg eljöttem onnan, és másfél óra múlva hívott az orvosnő, hogy eltávozott.

goblelin1

Túl voltunk a temetésen, az ember szinte mindent gépiesen tesz ilyenkor, aztán jöttek a hétköznapok. A gyerekeim a saját otthonukban, szóval teljesen egyedül maradtam hirtelen. Életemben nem laktam egyedül, mindig körülvett a család. Napközben még elvoltam, intéztem a lakásügyeket, hagyatékot, stb. Amit nagyon nehezen viseltem, az a síri csend volt, ami körülvett. Aztán a fiamék hoztak két kis pintyet, és az ő mozgásuk és pittyegésük javított ezen a helyzeten.

A fiamat és a lányomat is nagyon megviselte apjuk halála. Amikor a betegsége idején a fiamék eljöttek, a férjem, aki nagyon büszke ember volt, “kihúzta” magát, és egy szóval sem panaszkodott. Amikor elmentek, szinte összeomlott. Látogatót egyáltalán nem fogadott. A lányom külföldön él, Skypeon ugyan mindig tájékoztattam, de rendszerint megszépítettem a helyzetet. Talán csak két év múlva, amikor megfestette Édesapja portréját, akkor nyugodott meg.

terítő

Sokat beszéltünk Róla, ha összejött a család. Az elvesztését úgy tudtam feldolgozni, hogy mindig úgy emlegettük, mintha ott lenne közöttünk. Nem csak a jó dolgokról emlékeztünk, nem hiszek abban, hogy halottról vagy jót, vagy semmit. Ha u.n. tapintatból nem beszélünk dolgokról, az olyan, mintha elfelejtettük volna, vagy nem is lett volna. Nem jártam minden nap a temetőbe, ma sem járok. Eddig kétszer álmodtam Vele, nem volt rossz élmény. Ilyen álmom még soha nem volt, éles, tiszta volt a kép, érthető a beszélgetés és szinte megnyugtatott. Az álmok óta nem zárkózóm el attól a nézettől, hogy a halál után még létezik valami.

     A képeken látható gobelin és a horgolt terítő férjem hobbi alkotásai.

Sári

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!