Régiségeknek

Nagypapák és unokák – Beszédes fotók

Boldog lehet az, aki ilyen szép képeket őriz a fényképalbumában.

 

Papó, papi, tata, nagyapó, papóka, nagyatya,  nagypapi, öreg, – számtalan kedves neve van, nekem csak NAGYPAPA.

A nagypapa a nagymama oldalbordája, ki ha kell, ül csendesen, vagy éppen az unokájának fúr-farag játékot, vagy mesél a fiatalkoráról. A nagypapa legdrágább kincse az unoka.

Kár, hogy én a négy nagyszülőmből csak az anyai nagymamámat ismertem. Talán most visszaemlékezve hiányoznak nekem a nagypapák. Eljátszom a gondolattal, mit veszíthettem. Hiányzik az emlékeimből a nagypapa mosolygós, néha csodálkozó tekintete. Remegő keze, ahogy átölel és az ölébe ültet, vagy csak fogja a kezem és sétálni visz.

Aki nem ismerte nagyapját, valamit veszített. Boldog lehet az, aki ilyen szép képeket őriz a fényképalbumában. Irigykedem. A képeket nézegetve megszólaltak a szereplők. Hallgassátok, miket mondtak nekem!

A sorozat első része:

Nagymamák és unokák – beszédes fotók

 

Azért van szemüvegem, hogy jobban lássalak.

 

 

Hoztam virágot neked és a mamának is.

 

 

Megyek nagyapi, nem kell noszogatni.

 

 

Nagyapa, a puszitól meg fogsz gyógyulni.

 

Papa, te szoktál így csinálni?

 

 

Látod ezeket a képeket?  Itt még én is kisfiú voltam.

 

 

Kis unokám, látod ott fenn, a madarakat?

 

 

Ugye jó, papi, hogy tologatlak?

 

 

Van egy titkom, de ne mondd el apának, jó?

 

 

Kifestem a körmöd, és olyan szép lesz, mint az enyém.

 

 

Ugye, mi jó barátok vagyunk?

 

 

Amikor meglátogatnak az otthonban az unokáim …

 

 Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nagymamák és unokák – beszédes fotók

 Hallgassátok, mit mesélnek a képek!

nagyis

Régóta gyűjtögetem ezeket a nagymama-unoka fotókat. Olyan beszédesek. Szavak nélkül is mesélnek  e köteléknek a bensőséges szépségéről.  Fájdalom, vonzódás, bánat, kirobbanó öröm, csendes áhítat, és megannyi más érzés árad  belőlük.

Semmit sem tudok a képek hátteréről, nem tudom kik ők, hol élnek, hogyan élnek. Csak a rokoni kapcsolat egyértelmű, a többit a mozdulatok, a pillantások, az érintések, az ölelések, a kezek, a ráncok, a tekintetek mesélik el nekem.  A képzeletem szövi a mondatokat,  megfejteni vélt titkok szólalnak meg, ha a képeket nézem.  Hallgassátok, mit mondanak!

 

4 

Szép nagylány lesz belőled, lesz egy kérőd, hozzámész feleségül, sok-sok gyereketek lesz, a gyerekeknek gyerekei, és te is nagymama leszel majd egyszer.

 

y-emotions-happening-in-this-one-moment-we-love-the-way-the-bride-and-her-grandma-are-connecting-with-just-a-look

Nagymama, olyan boldog vagyok, hogy ti is itt vagytok!

 

olyan-jo-veled

Olyan jó veled játszani, Nagymama, ugye mindig velem maradsz?

 

304b237d4d03fd51f69decd5b00631bci-am-not-talking-about-traveling-around-the-world-i-am-talking-about-seeing-really-seeing-where-you-are-today-what-is-right-there-in

Ha nagy leszel, messzi tájakra utazol, érdekes életed lesz. Én sajnos nem láttam sokat a világból.

 

eskuvo

Légy boldog, drága unokám!!

 

eskuvore-utazunk

Most szépen felöltözünk és együtt elutazunk nagyon messzire, egy szép esküvőre.

 

fajdalom

Sok fájdalom, bánat vár rád! De mi nők nagyon erősek vagyunk, és kibírjuk, mert itt vagyunk, hogy segítsünk egymásnak.

 

i-would-literally-give-anything-to-have-a-picture-like-this-with-my-grandma-on-my-wedding-day 

Uramisten, olyan boldog vagyok, hogy megértem ezt a napot!

 

love-them-listen-to-all-their-wisdom-it-doesnt-come-from-perfection-it-comes-from-experience 

Nem adhatok neked gazdagságot, de átadom egy hosszú, nehéz élet tapasztalatait, hogy neked könnyebb életed legyen!

 

meyer-garfunkels-wife-and-granddaughter-her-father-lives-in-washington-and-her-mother-died

 Mama, mi lesz velem, ha te már nem leszel?

 

this-reminds-me-of-one-of-our-little-girls-she-cannot-wait-to-help-my-mother-any-way-that-she-can-she-walks-with-her-up-the-stairs-reads-to-her-every-day

Ha téged ölellek,  nem érzem az éveket, a magányom is messze száll.

 

5

Ne gondold, hogy az élet olyan hosszú, észre sem veszed és már a vége felé jársz. Sose siettesd a dolgokat, mindennek eljő a maga ideje!

 

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Karácsonyi angyalposta – írjatok ti is!

angyal2 

Az angyalok városából minden gyermek kívánság-levelére válaszolnak.

Németországban, a Rajna-Rurh vidéken található Engelskirchen, ez a vidám kisváros, mely nemcsak a jó levegőjéről és történelmi műemlékeiről  híres, hanem arról is, hogy itt lakik a Jézuska, és minden karácsonyi kívánság-levélre válaszol.

 

angyal

Látogatásom során tudomást szereztem arról, hogy itt nagy élet folyik karácsony előtt. A monda szerint, ebben a városban, melynek neve  magyarul angyaltemplomot jelent, kis angyalkák lakoznak. A  angyalkák minden évben karácsony előtt várják a kis és nagy apróságok kívánságokkal teli leveleit. A gyerekek a világ minden országából saját nyelvükön írnak és rajzolnak az angyalkáknak. Én itt vagyok a városban, látom a készülődést, és a posta mellett azt a nagy sárga postaládát, amibe a leveleket gyűjtik.

 

postalada

1985-ben kapott Engelskirchen egy levelet egy gyermektől, aki Jézuskának az Angyaloknál címmel adta fel a karácsonyi kívánságlevelét. A város postájának dolgozói felnyitották a levelet és válaszoltak a gyermeknek, hogy ne okozzanak neki csalódást. Azóta működteti a német posta az angyal postát ebben a városban, hogy a levél feladóinak örömet szerezzenek. A város postájának dolgozói és önkéntesek sokat segítenek az angyaloknak a több ezer levél elolvasásában és megválaszolásában. 🙂 A levelek a világ 50 országból érkeznek. 

Minden levél megválaszolásra kerül egy válaszlevéllel, mely karácsonyi bélyeggel és különleges  pecséttel van ellátva.

pecset

A Karácsony a legtöbb ember számára egyet jelent az otthon melegével, az ajándékozás örömével és a gyermekek kívánságainak teljesítésével. Aki szeretné, hogy gyermeke, vagy unokája az angyalok városából egy ilyen díszes levelet kapjon, az segítsen neki a levelet megírni (ki tudja, hátha az angyalkák a levélben foglalt kérést is teljesítik ). A levelet írhatja mindenki az anyanyelvén, az angyalkák minden nyelven értenek.

 

level1

Ezt üzeni az angyalka: Drága gyermekek! Szenteste előtt legkésőbb három nappal érkezzen meg a levél a postára, hogy válaszolni is tudjak.

Cím :  Christkind 41777 Engelskirchen, Németország.

Ami nagyon fontos: Legyen a  borítékon, vagy a levélben feladó!

Vica

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

SENKI SEM ÉRTÉKTELEN – még betegen, öregen sem!

Interjú egy önkéntesként dolgozó nyugdíjas orvossal

Kármela blogunk egy kedves olvasója, hozzászólásai felkeltették érdeklődésünket. Önkéntes munkája példa értékű, jó lenne, ha sok ilyennel találkoznánk.

 idos2

Nyugdíjasként az ember általában  örül, hogy végre nem kell dolgoznia. Téged mi indított arra, hogy önkéntes munkát vállaljál?

Nyugdíj után még dolgoztam egy ideig, de ez év januárjától mindent abbahagytam és még úgy éreztem, van bennem erő, “többlet” az emberek felé a segítésre. Nehéz volt kitalálni, hogy mit is akarok. Sokfelé kerestem új utat, de vagy nem jeleztek vissza, vagy én nem akartam olyan kötöttséget, amelyből nincs kiút a “családi szabadság” felé.  Gyerekeim a családjukkal 17 éve külföldön élnek. Csak ott van szükség nagymamai tevékenységemre, itthon “szabad kapacitásom” lett.

Saját szakterületeimen is lenne még igény a munkámra, de ahol nyugdíjasként kerestem és találtam, ott emberileg, etikailag, anyagilag sem éreztem, hogy megfelel az igényeimnek. Ezért úgy gondoltam, hogy inkább ingyen adom tovább a tudásomat az erre igényt tartóknak.

Hol kerestél és találtál  önkéntes munkát?

Az interneten keresgéltem és sikerült a képzettségemnek is megfelelő önkéntes munkát találnom a TESZÜNK önkéntes klub keretében.

www.onkentes.hu és www.facebook.com/groups/102484273466516/?fref=ts

Éppen egy olyan csoport indult, amilyent kerestem: beszélgetés idős emberekkel. Első telefonhívásomra igen készségesen fogadott a vezetőjük, Alíz Scholtz-Hibay. Elmentem egy összejövetelükre ez év áprilisában, és azonnal csatlakoztam a négy önkénteshez, akikkel ez a munka elindult.

Milyen idős emberekkel foglalkozol és hogyan? 

A csoportunknak szerződése van egy idős otthonnal (ennek megkötése a vezetőink dolga). Nekünk is alá kellett írni egy  szerződésfélét, hogy tudják az otthonban, kik vagyunk, amikor beengednek.

Úgy indult a munka, hogy az 5 önkéntes találkozott 5 idős nénivel az idős otthonban. Olyan 81 és 97 év közötti nénikkel, akiknek igényük volt egy kis  beszélgetésre, mert a dolgozóknak erre már nem volt idejük! Bemutatkozásként a nénik és az önkéntesek is elmondták magukról, amit akartak és ebből alakult ki, hogy ki, kinek lesz a “párja”. Szinte egymást választottuk. Nagyon érdekes volt.

A heti egyszeri találkozáskor arról beszélgetünk, amiről ők akarnak, mi csak kísérjük a beszélgetést. Csak a 2. vagy 3. alkalommal jöttem rá, hogy a néni, akihez járok,  nagyon “feledékeny”, amikor újból be kellett mutatkoznom és elmondani, hogy ki vagyok és miért jöttem… A másik “választottam” a nagybátyám egy idős otthonban, aki bemutatkozás után még megismer és szelektálva, pozitívvá formálva emlékszik az életére.

ido

Másfél órásak a heti beszélgetések. Az időt, órát, évszámot már nem ismerik és csak az utolsó percben elmondottakra, vagy a nagyon távoli múltra tudnak visszaemlékezni.  Arról beszélgetünk, ami éppen szóba jön.  Gyakori, hogy egy percen belül többször is elmondják ugyanazt újdonságként, és én is úgy reagálok, mint aki először hallja. Örülnek a beszélgetésnek, az átölelésnek találkozáskor és mondják, hogy várnak vissza.

Lehangoló, sőt megrázó is lehet ezekkel az emberekkel való foglalkozás. Mi az, amit te kapsz ezektől a emberektől? Milyen pozitív élményeid vannak?  Miért csinálod?

Nem lehangoló, sőt, nagyon érdekes egy ilyen beszélgetés! Sok múltbeli élmény jön elő, ami még az én gyerekkoromban is volt falusi nagyszüleimnél (kemencében sütés, mitől nem kel meg a tészta, hogyan varrta a néni szabó apukája a háborúban a katonáknak a ruhát, hogyan nevelt a mama nyolc gyereket…, mire emlékszik hittanból).

Hogy én mit kapok? Szükség van rám. Nem kell megfelelni és nem lehet elrontani. Mosolyt, örömet, feltétlen elfogadást, másfajta értékeket kapok. A felismerést, hogy mi az igazán fontos, mi az érték az életben. Szemléletváltást, törődést. Idősek megbecsülését. Mert SENKI SEM ÉRTÉKTELEN – még betegen sem! Az emberi kapcsolatokra még magas életkorban is  szükség van.

Azért csinálom, mert szeretem az idős embereket és el tudom őket kísérni az utolsó úton is, ha kell és ezt kevés családtag tudja megtenni.

viragos

Milyen kívánalmaknak kell megfelelni egy önkéntesnek ezen a területen?  

Szükség van  diszkrécióra, empátiára, megbízhatóságra, a másik egyéniségének előtérbe helyezésére (ne a saját életemet meséljem el.)

 

Átestél-e valamilyen képzésen, mielőtt megkezdted a foglakozást?

Nem. De van terv arra, hogy ilyen képzésre szükség lehet, különösen gyerekekkel foglalkozó önkénteseknél, vagy fiatal, nem nyugdíjas  önkéntesnél, mert ilyenek is vannak.

 

Van-e kapcsolat, együttműködés az ottani orvosokkal, ápolókkal?

Nincs. Nem tudhatunk  a lakók betegségeiről, csak a legszükségesebb információt kaphatjuk, őket is köti a titoktartás. Csak a saját csoportvezetőnkkel van kapcsolatunk.

 

 Kérlek mutatkozzál be !

Debrecenben végeztem az orvosi egyetemet. Közel 3 évig Nigériában dolgoztam, Lagosban. Szülész-nőgyógyász lettem, majd 2. szakvizsgaként a gyermeknőgyógyászatot választottam. Bagdy Emőke professzor asszony javaslatára 48 éves koromban még elvégeztem a pszichoterápia és hipnoterápia képzést (3+2 év), mert jó ideje már nem csak a testet akartam gyógyítani, hanem a testi betegségeket kiváltó lelket is.  

Egy lányom és egy fiam van, akik családjukkal az USA-ban, Kaliforniában élnek. Édesapjuk révén (aki amerikai állampolgár) zöldkártyásak lettek, kiutaztak “szétnézni” érettségi és egyetem után, és úgy döntöttek, megpróbálják a kinti életet. Jól vannak. Én évente kétszer-háromszor több hónapot náluk töltök, és ők is évente jönnek haza.

A gyerekeim iskolái miatt vidékről a fővárosba költöztem 18 évvel ezelőtt. Ekkor már ötödször kezdtem új életet valahol: más város, új szakma, új lakás, új környezet. Sosem volt könnyű, de reménytelen sem! Fél év alatt 3 munkahelyem lett: állami kórházban, akkor induló magánkórházban és magánrendelésen. Aztán 15 év után vége lett az állami munkámnak, 15 év után csődbe ment a magánkórház és 17 év után eladta a kolléga a magánrendelőt. Én mindenhol hűségesen kitartottam végig, de azért elgondolkodtatott, hogy ha valaminek vége, hagyni kell menni, mert az már nem az én utam, és talán valami új, talán valami jobb vár rám. Még próbálkoztam szakmai utakat keresni, de más várt rám.

tollpihe

Ennyi az élet

Ebben az önkéntes klubban az a jó, hogy körlevélben küldik a lehetőségeket, hogy hol, mit lehet segíteni és az megy el, aki ezt meg tudja tenni. 

www.onkentes.hu  és   www.facebook.com/groups/102484273466516/?fref=ts 

Nem kell feltétlenül rendszeresen kötődni valamihez (csak ha valaki akar). Jó a hangulat, mindenki a szabad idejében teszi a dolgát MÁSOKÉRT, örömmel. Sokan család és unokák mellett végzik ezt a munkát, és mindig  a család az első mindenkinél!  Havonta egyszer találkozunk, ahol a múltbeli és jövőbeli munkákról van szó.

Azt hiszem, most a helyemen vagyok, de még nyitott másféle lehetőségekre is!

Az interjút készítette: Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A hosszú élet titka

Itt fáj, ott fáj, mégis olyan jó élni!

Nagymama

Mi a hosszú élet titka? Ha a családunkban felmerül ez a kérdés, az a válasz rá,  hogy kérdezd meg a nagymamát. Ő ugyanis a 93 évével még ma is egyedül tartja fenn magát, időnként (ha megkíván valamit) főzőcskézik, és néha jobb a memóriája, mint a 70 évhez közeli gyerekeinek. Gyakran ismételgeti :  „edd azt, ami jólesik, akkor pihenj le, amikor fáradt vagy, és minden nap munkálkodj valamin”. Hogy mi lehet a titka? Valószínűleg az életszeretete, amit minden nehézség ellenére is megőrzött.

 

Túlélt egy háborút és egy forradalmat, a saját és a családja betegségeit, több súlyos műtétet, és mégis ez az állandó mondása :  „tudod  gyakran itt fáj, ott fáj mégis olyan jó élni.”  Képes örülni egy jó tévé műsornak, a dédunokák kunsztjainak, és mindennek a pozitív oldalát veszi észre. Az emberekben is mindig a jót látja, és megkeresi akkor is, ha az esetenként nagyon mélyen el van rejtve. Ezért  sok szeretetet is kap vissza az embertársaitól.

 

Történt úgy 40 évvel ezelőtt, hogy egy valóban súlyos műtét kapcsán életveszélyben volt, és  pap testvére fel akarta adni rá az utolsó kenetet.  Ö felült az ágyban és elküldte – mondván – esze ágában nincs még eltávozni közülünk. Ugyanezen betegség és műtét kapcsán a kórházi szobatársak dőltek a nevetéstől, amikor egy héten át minden nap tejfölös zöldbab levest rendelt a gyomor szondájába, mert azt kívánta, és teljesen boldog volt vele.

 

 A tömegközlekedési járműveken rendszeresen felmutatja az igazolványát, hátha nem hiszik el, hogy elmúlt már 65 éves. Többé-kevésbé naprakész a napi politikában, és szereti megvitatni velünk. Mindig pasztellszínekbe öltözik – főként a halványlilát és a citrom sárgát kedveli, jól is áll neki. A minap nálunk volt egy barna ruhában – végignézett magán, és megjegyezte, hogy ezt a ruhát otthon azonnal kidobja, mert öregíti. Legalább 100 évesnek látszik benne, pedig ő még csak 93. Amikor beteg, nem engedi, hogy segítsünk, nehogy megkapjuk tőle a betegséget.  Praktikáival rendre szépen kilábal a kórságokból.

 

A múltkor kérte, hogy mutassuk meg neki a fontos dolgaink szekrényének kulcsát, arra az esetre,  ha történne velünk valami. Lehet ezen mosolyogni, de valahol mélyen tiszteletre méltó, és biztosan neki van igaza. Amennyire mi ragaszkodunk az élethez, annyira viszonozza  a sors is a ragaszkodását hozzánk. Érdemes  őt  utánozni, és az állandó panaszkodás helyett észrevenni azt a sok-sok apró örömöt, ami  a mindennapokban ránk köszön.

 

   Magdaléna

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Üres a fészek, kiröpültek a gyerekek

Három édesanya vallomása.

 

clipart 

A gyerekek előbb-utóbb elhagyják a családi fészket és új, önálló életet kezdenek. Az édesanyák gyakran nehezen viselik ezt a változást, meg kell küzdeniük az új helyzettel. Írásunkban három anya (ma már nagymama) számol be arról, hogyan élték meg ezt az időszakot.

 

Lányaim szinte egyszerre repültek ki a fészekből, azaz hagyták el a szülői házat. Én – a férjemmel az oldalamon –  olyan lettem, mint egy szárnyaszegett madár. Nem találtam a helyemet a megüresedett fészekben. Mindketten egy élettárssal kezdtek új életet, élvezték a szárnypróbálgatást, a függetlenséget, én pedig tehetetlenül kerestem a helyemet ebben az új, furcsa helyzetben. Huszon valahány évig ők voltak életünk középpontjában – jóllehet természetes módon egyre jobban lazult  a kötelék – furcsa volt a hírtelen bekövetkező üresség. Véletlenül akadtam rá egy internetes oldalra, melynek egyik topikjában éppen az „üres a fészek” volt az összekötő kapocs az egymással chatezők között. Hosszú ideig tartott ez az intrenetes, napi szintű barátság a hasonló helyzetben lévőkkel.  A felismerés, hogy a helyzetem nem egyedi, mindez másoknál is törvényszerűen bekövetkezik, sokkal elviselhetőbbé tette a helyzetet és lassan jöttek a fájdalmat enyhítő, a helyzetet kezelő  megoldások is.

szomorú

Először is eldöntöttük, hogy lecseréljük az üresen maradt fészket egy kisebbre. A keresgélés,  majd még inkább a megvalósítás, jól lekötötte fölös energiámat és egy új fészek berendezése lelkesedéssel és izgalommal töltött el, elvonta a figyelmemet a bánatomról. Az új fészekben lakva a régi férjjel is szinte új életet kezdtünk, elkezdtünk újra színházba, moziba és társaságba járni, amit évekig elhanyagoltunk. És hamarosan megjelent egy új családtag is az életünkben, nevezetesen egy párhetes kiscica, melyet egyik lányunk hozott ajándékba. A cicát némi távolságtartással fogadtuk, de hamarosan imádott kedvencünkké vált. Ekkor kezdtem a régi hobbijaimat is elővenni, sőt újakat kipróbálni. Az agyagozás, majd a családfakutatás, ékszerkészítés jól kitöltötték a szabadidőmet.  Aztán sok év után végre megjelent egy unoka, majd még egy, és látva gyerekeink boldogulását, most éljük a nagyszülők kiteljesedett, nyugdíjas  életét.  

Cecilia

 

Gyermekeim önállósodása nem okozott maradandó űrt életemben

Mindkét gyermekem több mint 20 évig élvezte közelségem, és kapaszkodtak a szoknyám szélébe, nem hagyták el egykönnyen a szülői házat. Talán éppen ezért nem éreztem annyira tragikusnak a leválást, üres nem lett a fészek, mert fiam mindig gondoskodott arról, hogy lányt hozzon a házhoz, a kirepült gyermekem helyett.

A rangidős lányom költözött előbb két utcával arrébb, hogy önállósodjon, majd kicsit később távozott a fővárosba és meg sem állt, csak külföldön. Az átmenet teljesen természetes volt. Nem állt elém egy szép napon, csak úgy hirtelen, hogy ide figyelj anya, én most kiröpülök, adj hozzá szárnyakat és pénzt, kívánj nekem sok szerencsét. Nem kért semmit, se pénzt, se kelengyét, mert tudta, hogy én is az alapoktól kezdtem.

joooooó

Üres a fészek érzésem sosem volt, fiam barátnői  élvezték vendégszeretetemet, mert én nagyon szerettem őket. Beszélgettem velük erről-arról, sosem osztogattam nekik az észt. Fiam jól érzi magát, élvezte, élvezi a szülői ház melegségét. Átmenetileg és csak rövid időre hagyta el e fészket. És egyszer csak azt vettem észre, hogy nagymama leszek. Azt hogy lányom kirepült, fiam családot alapított, nem éltem meg negatívumként. Lehet, hogy azért, mert volt időm felkészülni arra, hogy egyszer ők is saját életet akarnak majd élni, mint én annak idején. Ez nekem így volt természetes.

Az önállósodásuk, már régóta megtörtént, de én még mindig nagyon izgulok értük. Tudom, hogy nem kell mindig telefonálniuk, de azért jól esik, ha tudatják velem, hogy most ide mentünk nyaralni, vagy éppen erre a tanfolyamra jelentkeztem, mert érdekel a témája. A köldökzsinórt sem vágtam el teljesen, ha tehetem, szívesen segítek anyagilag is.

És végre élvezem, hogy van szabadidőm, mert a gyerekek kirepülésével, rengeteg szabadidőre tettem szert. Kedvenc hobbijaim előtérbe kerültek és nem ellenségem már az idő sem. Az üres fészeknek nevezett periódus nekem egy új szakaszt hozott az életembe, egy egészen más ritmust. Közben nyugdíjas lettem és átértékeltem az életemet. A jó dolgokat megtartottam, a rosszakat kiűztem,  elhagytam életemből.

Büszke vagyok arra, hogy két gyermeket neveltünk fel férjemmel, akik megállják helyüket a nagyvilágban és a saját lábukon állnak. Bízok benne, hogy jól élik az életüket, dolgoznak, haladnak és azt hiszem, boldogan emlékeznek vissza gyermekkorukra.

Vica

 

Összeszorult a szívem, amikor a lányom elköltözött

repülni tanulnak

A fecske mama repülni tanítja a fiókákat

 

Fiús és lányos szülők voltunk. Azért írom múlt időben, mert a férjem már nem él. Mi ösztönösen éreztük és tudtuk, hogy a gyerekek egyszer leválnak tőlünk, és nem akartuk mindenáron magunknak nevelni őket. A példamutatásban és a gyerekek iránti  bizalomban  hiszek a mai napig.

A kis fecskék kirepültek, a fecskemama egyedül maradt

A kis fecskék kirepültek, a fecskemama egyedül maradt

Tudom, hogy bármi történne velem, azonnal a segítségemre sietnének, és egymás iránt is így éreznek. Egész más a fiúk és a lányok “kirepülése”. Talán a fiús mamák igazat adnak ebben. Szinte természetesnek vettük, amikor a fiunk elköltözött és elkezdte a saját életét, hiszen ő férfi !! Bezzeg amikor a lányunk bejelentette, hogy szeretne elköltözni, összeszorult a szívem. Mikor úgymond „elvitte a kis motyóját”, szomorúan és kétségbeesve néztünk utána. De el kellett engedni, hiszen már a húszas éveiben járt. Dolgozott, élte az életét és mi is megnyugodtunk. De jött a szerelem, és követte szíve választottját külföldre. Nehéz szívvel kísértük ki az állomásra. Tudta, hogy ha bármi történik, szeretettel várjuk haza. Szerencsére jól választott és szeretetben, békében élnek. Természetesen az anyai aggódásom a mai napig nem szűnt meg, igyekszem nem kimutatni, illetve most már kiterjed imádott unokámra is. Gondolom nem én vagyok az egyedüli, sokan éreznek úgy mint én.

A fecskés képeket én készítettem.

                                                                                       

Sári

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mama, de jó, hogy ilyen rossz gyerek voltál!

Nagymama mesél…..

 

unoka 3

Mint ötunokás, gyakorló nagymama sokszor mesélek az apróságoknak, de érdekes módon újabban nem a mesekönyvet igénylik, hanem a szülők és nagyszülők gyermekkori csínytevéseire kíváncsiak.

Már nem érdekli őket Hamupipőke, Hófehérke, Csipkerózsika, de még a Piroska és a farkas sem. Elsősorban az édesanyjuk, illetve a mesélő nagyszülő gyermekkori történeteire kíváncsiak, és főleg azokat a sztorikat kérik újra meg újra, amelyekben a hajdani kis szereplők a legjobb indulattal szólva is haszontalanok és szófogadatlanok voltak. Valószínűleg a saját, aktuális rosszalkodásaikat szeretnék ilyen módon jótékonyan bagatellizálni.

A 3 és féléves fiú unokám például, akármikor találkozunk, a tésztás paradicsomleves esetét kéri tőlem meseként – úgy tűnik számára megunhatatlanul. Ilyenkor eszembe jut Szabó Lőrinc Lócija is, és próbálom minél jobban kiszínezve elmesélni saját, réges-régi csínytevésemet, átérezve a mindenkori gyerekek aktuális kiszolgáltatottságát. Történt pedig egy napon, hogy a nagymama, úgy 6 éves korában otthon volt, és hosszú tésztás, sűrű paradicsomlevest ebédelt. A 9 éves bátyja egyfolytában piszkálta, nem hagyta enni, és sok mindennel csúfolta. Mivel a nagymama gyerekkorában a gyermekbénulás következtében nehezebben közlekedett, azaz nem tudta volna bátyját utolérni, és jól meghúzgálni a fülét, gondolt egy merészet és a paradicsomlevest hirtelen a testvére fejére borította.

Maga is meglepődött a „bátor” és váratlan bosszún, de már nem volt visszaút. Még ma is előtte van a kép, hogyan lógtak a hosszú tészták az áldozat hajába ragadva, és hogyan kellett szegénynek a kádban, szappannal lemosni a fejéről a „gyalázatot”. Ennél a résznél a kis unokám minden alkalommal hangosan felkacag, és érzem, hogy egyre mélyebben a szívébe zár. Szinte kívülről tudja már a történetet – ha valamit kihagyok,  figyelmeztet rá – mégis mindig újra el kell elmesélnem. Legutóbb a mese végén rám nézett, és azt mondta:  – De jó mama, hogy ilyen rossz gyerek voltál régen!

A mi hajdani, testvéri viszonyunk pedig még javult is az eset után – egyenrangúvá váltunk.

 

 

Ha megdobnak kővel …

 

unoka

Köztudomású, hogy a gyerekek még igazán őszinték és melegszívűek. Az öt unokám közül a 8 éves Ákoska különösen tiszta lelkű és mélyen együtt érző emberke, akiben egy csepp rosszindulat sincs. Már 2 éves korában hozta utánam a botomat, ha elvesztettem, és olyan lovagias szeretettel adta át, hogy megvallom, néha bizony direkt eldugtam. A pogácsát imádja – évekig ő volt a kis kuktám a formázásban.

Az elmúlt évben már iskolába járt. Az óraszünetben az egyik nagyhangú fiú osztálytársa direkt elgáncsolta, és jót nevetett rajta. Amikor elmesélte, én – a vallásos gyökereim ellenére – önkéntelenül is rávágtam:  – Ugye visszaadtad, Ákoskám?  Bár nem vagyok híve semmilyen erőszaknak, próbáltam erősködni, hogy máskor ne hagyja magát, és üssön vissza. Úgy éreztem,  ez talán a jövőre nézve is egy belevaló, hasznos tanács  lehet, de igazi, szép leckét kaptam tőle emberségből, amire azóta is sokat gondolok. A következőt válaszolta: – De mama, te nagyon jól tudod, hogy én nem vagyok olyan! Bizony elszégyelltem magam, és eszembe jutott, hogy sokkal többet kellene beszélgetni velük, a saját érdekünkben is.

Néhány hónappal később megkérdeztem tőle, hogy bántja-e még az a verekedős kisfiú. A válasza az volt, hogy mára a legjobb barátok lettek. A tanulság: próbáljunk meg jobban odafigyelni ezekre a nálunk esetenként százszor bölcsebb apróságokra – biztos, hogy rengeteget tanulhatunk tőlük. Nem a vallásos neveltetés határozza meg a jellemet, hanem a velünk hozott őszinte, és feltétlen szeretet.

Magdaléna

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Lányaként szeretett az apósom

40 évvel ezelőtti emlékek

aztalos após
Apósom több évtizede meghalt, mégis szeretettel gondolok rá. Magas, fekete bajuszos, göndör hajú ember volt. 40 év távlatából úgy érzem, hogy nagyon szeretett engem, a menyét, és lányomat, az egyetlen kislány unokáját is. Amikor bekerültem a családba, illetve férjem bemutatott a családjának, rögtön tudtam, hogy kedvelni fogjuk egymást. Mindig a kedvemben járt, mindenben nekem adott igazat a fiával szemben. Az anyósom  furcsa természetű asszony volt, aki csak a lányát ajnározta és a két fiú unokáját, ami számomra természetes volt.

asztalosműhely
Apósom abban az időben még dolgozott, iskolásokat oktatott az asztalos szakma fortélyaira és megbecsülésére. Nagyon szerette tanítványait és a tanítványai is szerették őt. Tudott bánni a gyerekekkel. A tanulók nemcsak fűrészeltek, fúrtak, faragtak, csiszoltak, hanem tárgyakat is készítettek, pl. falra akasztós virágtartót, kis sámlit, hokedlit. Volt, akinek olyan jól sikerült, hogy kiállításra is küldték a munkáját. Az asztalosműhelyben nem csak az órai tananyagot sajátították el, annál sokkal, sokkal többet tanultak. Olyan volt a műhely, mint egy nagy családi ház, melyben volt egy nagyszoba, ahol 10-12 gyermek tanult, dolgozott és volt a piciny iroda, mely néha átalakult konyhává.

szalonna
A tanoncok mindig megkínálták a mesterüket finom hazai, házi kolbásszal, szalonnával, tepertővel. Jó dolog is volt télen kóstolót kapni a sok finom disznóságból. Az apósom sem volt rest, szeretett főzőcskézni, néha olyan illatok terjengtek a műhelyben, mintha étterembe nyitottunk volna be. Minden reggel betett az aktatáskájába 4-5 fej vöröshagymát, és amíg a gyerekek készítették az órai anyagot, addig olyan finom tízórait sütögetett a sok finomságból, hogy mindenki megnyalta a tíz ujját. Volt szerencsém egyszer megkóstolni a villásreggelit amikor, arra jártam Évikével, a kislányommal. Nem volt ott kanál, meg villa, meg tányér, csak a kenyér és a héja. A kenyeret mártogatni kellet a kisült szalonna és kolbász zsírjába, a héjával pedig csippenteni egy falat szalonnát vagy kolbászt.

Ahogy felidézem e kis történetet, az ínycsiklandótó finom illat most is az orromban van, és előttem van mosolygós arca, pocakos alakja. Én apa nélkül nőttem fel, irigyeltem azokat, akiknek volt apukájuk és nem csonka családban nőttek fel, mint én. Talán ezért is kedveltem és néztem fel rá.

Vica

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Állatokkal a magány ellen

A legjobb orvosság szőrös, és négy lába van.

kölyök

Magam se hittem volna el, hogy egy állat mennyire képes betölteni egy fájdalmas űrt, ha Lucy cicánk váratlanul meg nem jelenik az életünkben. Amikor lányaink annak rendje és módja szerint majdnem egyszerre kirepültek a családi fészekből, búnak eresztettem a fejemet, pedig nem is maradtam egyedül, egy szerető férj volt az oldalamon. Ekkortájt történt egy szép nyári napon, hogy elsőszülött minden előzetes konzultáció nélkül megjelent egy párhetes kiscicával, letette a szoba közepére és közölte: – Magam helyett hoztam, vigasztalásul. Én azonnal beleszerettem, oldalborda néhány napig férfiasan ellenállt, majd ő is megadta magát. A cicakölyök mókás viselkedésétől kacajjal telt meg csendes otthonunk.  Lucy 15 évig volt imádott családtagunk és mondhatom, hogy bár gondok is voltak vele, nagyon megszépítette az életünket. Aztán, hogy jöttek az unokák, kezdetben néha kicsit fújt rájuk, de később békésen megfértek egymás mellett.

cic

Környezetemben is sok jó példát látok arra, hogyan fonódik össze idős emberek és állataik élete, kitöltve a magány veszedelmes mélységeit. Az alábbi történeteket illusztráló képek pinterestes gyűjteményem darabjait képezik, nem a szereplőkről készültek.

szemüveges

Linda évtizede él egyedül egy nagy házban sok betegséggel küszködve. Már férje életében is volt kutyájuk, aztán, hogy egyedül maradt, se akart lemondani róla, pedig a már beteges kutya sok vesződséggel járt, majd hamarosan elhunyt. Linda nagy szomorúságában annyi még telt az erejéből, hogy egy fiatal kutyát fogadott örökbe. Jó volt látni, hogyan virágzott ki a kölyökkutya mellett. Kutyaiskolába jártak hetente többször és a ház is újra megtelt élettel. A napi kutyaséták visszatértek, a barátságos, virgonc kutya sok új gyerek ismerőst is hozott, akiket Linda különösen kedvel. Nero és Linda azóta is elválaszthatatlanok. Barátnőm úgy társalog a kutyájával, mint a gyerekével. Se szeri, se száma a történeteknek, melyek főszereplője Nero, a hűséges, okos, ragaszkodó eb, akivel még külföldre is együtt utaznak. – Neki így is jó vagyok, öregen, ráncosan, sántikálva. Nero hűsége és szeretete feltétel nélküli – vallotta meg Linda egy beszélgetésünk alkalmával.

kuty

Egy ismerős idős házaspárnál úgy alakult az élet, hogy Gábor nyugdíjba ment sok éve, felesége viszont még mindig aktívan dolgozik. Gábor és Athos, a szép, barna vizsla elválaszthatatlanok. Hajnalban indulnak az első sétára és késő este még járnak egy utolsót, a gazdi számára ez képezi az egyedül töltött nap fő programját. Mozgásszervi problémaira is orvosság a napi többszöri rövid, kötelező séta. A kutya körüli tevés-vevés,  etetés, bevásárlás is jól elfoglalják. Jó kis kutyás társaság is kialakult a szomszédokból, akikkel kellemesen lehet traccsolni, míg a kutyák szaladgálnak. Gábor így tudója lesz a szomszédok aktuális pletykáinak és több újságolni valója van este, mint párjának, aki egy irodában tölti a napját. Athos  hűsége és rajongása kárpótolja a hosszú nap magányosságáért.

madár2

Sári búskomorsága nőttön-nőtt férje halálát követően. Magányosan töltötte napjait, mígnem már külön élő gyerekei egy pinty-párral ajándékozták meg. Sáriéknál korábban sosem voltak állatok, némi távolságtartással fogadta a ketreces jövevényeket, de hamar megkedvelte őket. A róluk való gondoskodás, a madarak viselkedésének, fészekrakásának figyelése, majd a fiókák megjelenése új színt, értelmet vittek Sári életébe, kedélye is kezdett visszatérni. – Nagyon jó, hogy vannak, hogy nem üres a lakás, ha hazajövök, mesélte. Pintyes történetét meg is írta annak idején a blogban fotókkal illusztrálva.

macskás

Mindezt elmesélve tolul elém egy kép, még gyermekkoromból. Utcánkban lakott egy szuterén helységben a Macskás néni. A magányosan élő, idős asszony tucatnyi macskát nevelt parányi lakásában. Ablakunkból pont ráláttam az udvarára, ahol apró tálkákban sorakozott a tej és a kaja, és láttam hogyan  becézgette, cirógatta mindenféle színű, fajtájú cirmosait. Gyerekként bolondosnak gondoltam a nénit, amiért nagy szegénységében cicákra költi a pénzét. Hat évtized telt el, sok mindent éltem meg azóta, és  ma már tökéletesen megértem Macskás nénit, aki a cicákban lelt társakra, ők adtak értelmet öreg, magányos életének.

Zárszóként csak annyit, hogy mindannyian tudjuk, az állattartás gonddal és felelősséggel is jár.  Az a ragaszkodás, kedvesség, hűség, rajongás, ami egy kis állattal való együttélésből nyerhető, sok idős, egyedül élő ember  számára pótolhatatlan. Az elmagányosodás, társtalanság legjobb gyógyszere szőrös és négy lábon jár.

                                                                                                 Képek forrása: Pinterest

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Anyósok a vejükről

A vej szó szinonimája a derűnek-borúnak.

vej5

A vej-anyós kapcsolat ritkán felhőtlen, de vannak jól működőek is. Annaróza és Sári írásai bepillantást engednek két család hétköznapjaiba.

Nyugi, mama!

Vejem januárban betöltötte 50. évét, úgyhogy blogunk titulusát méltán viselheti, ő is „régiség” lett. Immár 12 éves anyós-vej kapcsolatunkban a vejkó szó szinonimája lett az elfogadásnak, derűnek, borúnak, megértésnek, és meg nem értésnek. A vejkó nevet egy régi, kedves kolléganő ragasztotta lánya párjára. Jót derültünk a kissé csipkelődő, ironikus címen, meg a címszereplőhöz fűződő történetein. Mióta lányom férjhez ment külföldre, érzem csak igazán a tréfás elnevezés ízét, árnyalatait és én is szívesen használom.

Ezt a kis írásomat  szülinapi ajándékként szánnám neki, de mivel angol az anyanyelve, így nem értené meg. Nyelvi korlátaink miatt nem mindig értjük, többnyire félreértjük egymást, nem vágunk egymás szavába. Ő megtanulta magyarul a rakott krumpli és a pörkölt szavakat, én pedig angolul néhány udvariassági formulát. Például a reggeli kávét így kínálom: ” would you like a cup of coffee?” Munkába távozásakor ekképp búcsúzom tőle: “See you later! Have a nice day!” (Viszontlátásra! Legyen szép napod!). Este, munkából jövet mindig fáradt, minden nap ” long day” (hosszú nap) volt, és én együttérzően megkínálom előbb egy forró teával, vagy kávéval, majd kicsit később magyar főztömmel, amit szívesen fogyaszt, remélhetőleg nem csak udvariasságból.

vej
Időnként átveszi tőlünk, nőktől, a konyha irányítását, nagy örömünkre remek ízeket produkál, ugyanis az egyhangú angol étkeket a karibi konyhával teszi változatossá. Meg is kapta tőlünk a Konyha királya díjat, újabb alkotásokra motiválva őt. A karácsonyi vacsora mindig az ő privilégiuma. Egy ilyen alkalommal, délután háromra hívott vendégeket, de ekkor még konyharuhával a vállán, sikkes kötényben tüsténkedett a nappali konyhájában. Én kissé idegesen mosogattam a szűnni nem akaró edényeket a csatamezőn, ő ellenben élvezte sztárséf-házitündér mivoltát. Ötre lett kész az ünnepi kacsa és bárány – a hagyományaiknak megfelelően. Vejkó egyébként a társaság központja, szinte lubickol a ráirányuló figyelemben.

vej3
Büszke családapa, amikor unokám ügyes és okos. Egy közös balatoni nyaralásunkon Markus nyolcévesen ismerkedett a kalandpark junior akadályaival. Ahogy bátorsága nőtt, úgy lett a kalandpark egyre hangosabb vejkó “this is my boy” (ez az én fiam) felkiáltásaitól. Amikor látogatóban vagyok náluk, udvarias, tisztelettudó, már-már kedves. Időnkénti fontoskodásom azonban meghaladja az általa normálisnak tartott limitet. Ilyenkor “relax mum” (nyugi, mama!) felszólítással tesz helyre. Nem díjazza, ha korszerűsíteni akarok házuk táján, okvetetlenkedésnek veszi segítő szándékomat. Például a zöldséget nem kedvelő unokámnak Flavin vitaminpótló lekvárt vettem legutóbb. Vejkó észrevételezése után magam ehettem meg a drága gyümölcsízt. Oktatási, nevelési reformjavaslataimat sem méltányolja kellőképpen.

Az elmúlt 12 év tanulsága, hogy ne akarjam forradalmasítani az életüket, így szívesen látott anyós leszek (továbbra is).

Annaróza

Szeretem a vejemet

Szeretem a vejemet. Amikor a lányom elhozta bemutatni, már szimpatikusnak találtam. Ennek kilenc éve. A vejem külföldön dolgozott, visszament, leveleztek, majd pár hónap múlva lányom közölte, hogy megy a Lajos után. Óvó figyelmeztetéssekkel indítottuk útnak, mert láttuk, hogy “hat ökörrel” sem lehetne visszatartani, de nem is akartuk. Utazás előtt későbbi vejem édesanyja megkérte a lányomat, hogy vigyen magával süteményt, amit a fia nagyon szeret. Elhozta a csomagot vonattal, de rögtön akart is visszaindulni (majd 300 km-re lakunk egymástól). Nem engedtem, hogy visszautazzon, rábeszéltem, hogy töltse nálunk azt a napot, hogy megismerjük egymást. Mi szülők összebarátkoztunk, kölcsönösen meglátogattuk egymást, tartottuk a kapcsolatot. Együtt izgultunk a gyerekek boldogulásáért.

vej4

A vejem családját megismerve, tudtam, hogy a kislányom jó kezekben van. Kedves, szeretetteljes embereket ismertem meg, nagyon tisztelem és becsülöm őket. Megvolt itthon az esküvő. Először mi, a két édesanya látogattuk meg gyerekeinket az esküvő után pár hónappal. Megnyugodva jöttünk haza, rendezett körülmények között éltek, dolgoztak és jó társaságuk volt. Másodszor egy karácsonyt töltöttünk náluk. Utoljára egyedül utaztam ki a diplomaosztásra, mert a kislányom elvégezte az egyetemet, amire vágyott. Ezt a vejemnek is köszönhetem.

Hogy miért szeretem a vejemet? Mert egy kedves, rendes, tisztességes, egyenes, becsületes ember és nekem, mint anyának, jó látni, hogy a lányomat szereti, tiszteli, ami kölcsönös, és a “tenyerén” hordja. Nagyon jó a humora, meg tud nevettetni. Itthon voltak éppen látogatóban, az asztalnál ültünk, ebédeltünk, én figyelmeztettem a lányomat, hogy jobban kellene vigyáznia a vonalaira. Megszólalt a vejem, hogy megkér arra, hogy ne kritizáljam a felségét, legyek szíves. Na, akkor megnyugodtam, hogy a gyerekem jól választott.

Igaz, hogy ritkán találkozunk, de az a rövid idő mindig békésen és szeretetben telik el. Sokszor beszélünk Skype-on. Egy anyát nem lehet úgy gondolom becsapni, a lányom hangján azonnal megérezném, ha baj lenne. Optimista voltam világéletemben, bízom benne, hogy minden így marad.

Sári

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!