Régiségeknek

Miért jó közös blogot írni?

Egy közösség részének lenni jó!

 

baratsag

 

Az úgy kezdődött hat évvel ezelőtt, hogy indítottam egy blogot. Így hangzott  a 2010. május 27-én kelt, első poszt:

Küzdök az elnevezéssel. Minek is nevezzem azokat, akikhez szólni szeretnék, illetve akik közé magamat is sorolom. Idősek? Öregek? Ezüst korúak? Őszikék? 60+? Valahogy egyik sem tetszik. Kitaláltam egy nevet. Mondjuk hívjuk magunkat régiségeknek. Hogy tetszik ??? Olyan megmosolyogtató, ugye? Ha igen, akkor pont jó, mert azt szeretném, ha nem keseregnénk, hanem mosolyognánk magunkon. Ha nem szégyelnénk a korunkat, hanem elfogadnánk, sőt akár örülhetnénk is neki. Találjuk ki, hogy mi is a jó benne (mert a rosszat ugye nem kell kitalálni). És találjuk ki, hogy hogyan lehet élvezni, széppé tenni, – ha még előtte vagyunk – megtervezni. Érezzük jól magunkat együtt – más korosztályokat nem kizárva – mert hát nekünk mégiscsak megvannak a magunk élet helyzetei, gondjai és örömei. Erről szeretnék írni és erről szeretném mások gondolatait is olvasni.”

Azóta hat év telt el, 14-re bővült a blogban író régiségek száma. Úgy gyarapodtunk mint egy kis-gömböc. Mindig újabb barátok, rokonok, majd olvasók csatlakoztak hozzánk szerzőként, és mindannyian megtapasztalták az írás és a közösségi lét nagyszerűségét.  Összesen mintegy 800 posztot írtunk eddig és a facebook csoportunknak több, mint 3900 kedvelője van.

Az ország különböző részeiben lakó bloggerek  évente legalább egyszer találkozunk (két külföldön élő bloggertársunk sajnos nem tud ezeken az összejöveteleken résztvenni). Legutóbb idén ősszel találkoztunk, ahol többek között azt is megünnepeltük, hogy idén áprilisban a hónap közösségi blogja lettünk a Cafeblog bloggereinek szavazatai alapján.  Az a baráti érzés, ami a találkozásokon mindenkit hatalmába kerített, azt jelezte, hogy a blog az íráson kívül egy közösséget, a valahová tartozás, a közös siker érzését is nyújtja számunkra.

Számomra a blog egy éltető közösséget, napi feladatot, sikerélményt, kihívást jelent. Egy helyet, ahol írásaim megjelenhetnek, ahol kíváncsiak a gondolataimra. Ablak a világra, ahol “régiségként” is alkothatok valami hasznosat, ahol „kvázi” munkatársi közösségben lehetek szeretett emberek között.

Cecilia

blogtali-2016

Blogtali 2016

 

A bloggerkedés pozitív élményeket ad

Vica vagyok és szerencsés, hogy a Régiségeknek  blogger közösségnek tagja lehetek.

Nem gondoltam volna, hogy egy Fecebook oldal  rendszeres látogatása oda vezet, hogy egyszer tagja leszek egy szuper csapatnak. Én, mint az egyik kakukktojás, nem régi ismeretség, nem iskolatárs, nem egy baráti társaságból kerültem a közösségbe, hanem csak úgy a messzeségből és földrajzilag messziről.

Szeretünk a régi időkre visszaemlékezni, nosztalgiázni, retró dolgokat feleleveníteni és közben kíváncsivá tenni másokat. Ez a kíváncsiság hozott össze engem is, a jó humorú, barátságos társasággal. Ez egy jó kis csapat. Jó dolog minden nap leülni a géphez és az éteren keresztül érezni, hogy vannak jó barátaim. Igen barátságok is kialakultak a közel két év alatt, melyet a blogger találkozó alkalmával ápolunk és személyessé teszünk. A találkozás újra és újra közelebb hoz egymáshoz bennünket.

Így volt ez évben is, amikor Budapesten a kíváncsiságom kielégítésére megtekintettük egy érdekes, nem mindennapi helyet, ahová álmomban sem gondoltam, hogy eljutok. Az ősz folyamán két blogger barátnőm több száz kilométert utazott gyönyörű hegyvidéki lakókörnyezetembe, hogy együtt barangoljunk pár napig a mesés északkeleti hegyekben. Még fel sem dolgoztuk az együtt töltött élményeket, de már meghívást is kaptam újabb élmények begyűjtésére. A napfény városába lettem invitálva, melynek szívesen fogok eleget tenni.

Hogy mit ad nekem a mindennapi bloggerkedés, időnként az írogatás? Hát mindent, ami az élet showjához kell. Vicceset, szomorút, édeset, savanyút, búfelejtőt, világra ablakot nyitó ismeretet, ami boldoggá tesz. Javítja az életminőségemet, pozitív élményeket ad, és arra sarkal, hogy gondolkodjak újabb és újabb élmények megírásán. Ez karban tartja az agyamat, a memóriámat.

Közösséget formálunk, kedélyesek vagyunk, mi  nők,  anyák, és nagymamák, akik derűsen néznek előre, de visszafelé is.

Vica

 

Az írással feledésbe merült kreativitásomat vadásztam elő

Két éve írogatok a blogba, és ez elkerülhetetlenné tette, hogy megtanuljam az internet csínját-bínját. Tanulási folyamatom most és mindörökké tart.  Az írással, mely szenvedélyemmé vált, rég feledésbe merült kreativitásomat vadásztam elő.  Örömöt szerez az önkifejezésnek ez a formája. Minden téma felvetődése, gondolataim megfogalmazása, majd megosztása szellemi izgalmat okoz, egyben önismerethez vezet, mivel újra élem, sőt átértékelem, idősebb, tapasztaltabb énem rostáján átengedem a velem történteket.

Boldog vagyok, amikor gyerekkori ismerősöktől, barátoktól visszajelzést, kommentet kapok a közös emlékek felidézésekor, sőt ők is hozzáteszik a saját érzéseiket, mosolyogtató kalandjaikat. A blog által mintegy naplószerűen rögzíthetem életem fontos mozzanatait, családommal kapcsolatos örömeimet, fájdalmaimat. Ezzel emléket állíthatok őseimnek, eltávozott szeretteimnek.

Mint egyedül élő Régiségnek nagyon fontos az a véleménycsere, társalgás a legkülönbözőbb témákban, amit blogunk mozgalmas élete ad napi szinten az éteren keresztül. Bloggertársaim kivétel nélkül jóindulatú, intelligens emberek, akiknek humort sem nélkülöző pozitív életszemlélete, nyitottsága, humanitása példát mutat. Írásaikon keresztül betekinthetek az én városi életformámtól eltérő létezésekbe, régi falusi dolgos, küzdelmes életekbe, másoktól új recepteket, háztartási praktikákat kapok.

Végül, de nem utolsósorban virtuális ismeretségből igaz barátokat szereztem, akik sokszor nagyobb érdeklődést, bíztatást, támogatást adnak blogbeli munkámban, mint családom tagjai.

Köszönet mindenért!

Annaróza

Blogtali 2014

Blogtali 2014

 

Mintha egy nagy család lennénk

Internetezem. Elég sokat. Jórészt a közösségi oldalamon, ismerőseim által megosztott posztokat nézegetem. Így akadtam rá egy blogra, amely felkeltette érdeklődésemet. Habozás nélkül rákattintottam, elolvastam, és miután tetszett is, lájkoltam.  Szokásomtól eltérően egy-két mondattal kommenteltem is. Ártatlan, hétköznapi, befőzéssel kapcsolatos hozzászólásom volt. Szerintem. Nem így gondolta az oldal szerkesztőnője. Kérésére a kommentből írás lett. Az első blogírást követte a többi. Az oldalon való jelenlétem és írásaim következménye lett a közelebbi ismeretség kialakulása a már régebben itt munkálkodó  bloggerekkel. Az okos, kulturált, nyugodt légkör, az egy hullámhosszon való sok beszélgetés során  barátsággá fejlődött ismeretségünk. Bár a barátság egy ideig csak virtuális barátság volt, mégis annyira valószerűnek tűnt  a „hiteles” profilképeink, fényképeink, őszinte chateléseink révén, mintha ténylegesen ezer éve ismertük volna egymást. Egy olyan közösségbe csöppentem, amire éppen akkor, és ott olyan szükségem volt, mint egy falat kenyérre. Az őszinte megnyilvánulás, egymás iránti  tisztelet, megbecsülés,  bizalom jellemezte és jellemzik ma is ezt a kis közösséget.

Mindezeket  megerősítette az első személyes találkozás, a blog szokásos évi összejövetelén, amelyre egy pesti, belvárosi hangulatos étteremben került sor. Bárki ismeretlen meg nem mondta volna, hogy mi, ott, és akkor, néhányan, életünkben először találkoztunk egymással. Úgy beszélgettünk, csevegtünk,  mintha egy nagy család lennénk. Ezt követő héten, egy hegyvidéken élő bloggertársunk a lakhelyére invitált bennünket hosszú   hétvégére. Néhányan, túrakedvelők eleget is tettünk ezen meghívásnak.  Az együtt töltött napok  felejthetetlen emlékeim közé tartozik. „Régiség” lévén (koromat tekintve) megtapasztaltam egyet és mást, tudom, ritkaság számban található olyan kis közösség, amely ennyire „egy húron pendül”, amely tagjai ennyire tudnak örülni egymás sikerének, segítik, biztatják egymást.  A véletlen sodort közéjük, amikor éppen a legnagyobb szükségem volt egy ilyen elfogadó-befogadó, munkájukat, egymást tisztelő, becsülő közösségre. Célom, feladatom, munkatársaim, új barátaim lettek, akik tisztelnek, becsülnek magamért, munkámért. 

  Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Lakóhelyi csámborgások : a Merkúr Palota

 

udvar1

Ezennel egy új sorozatot indítunk el ‘Csámborgások’ címmel. Mi, régiségek, szeretünk lakóhelyünkön  csámborogni, azaz céltalanul sétálgatni, csak úgy,  és bámészkodni – ha nem kell éppen sietni valahová. Nyugdíjas budapestiként én gyakran úgy alakítom a dolgokat, hogy az  intézni-valókat követően nem rohanok haza, hanem a környéken barangolok  egyet. Persze, csak ha jó  az idő és a kedvem is. Szívesen nézelődőm ismerős helyeken, figyelve a változást, de szeretek ismeretlen környéken  is felfedéseket tenni. Kis fényképezőgépemmel meg is örökítem a látottakat. 

Legutóbb a Nagymező utcában járva figyeltem fel egy felújított régi, patinás házra, s mivel nyitva volt a kapuja, bekukkantottam  az udvarra és szemem-szám elállt a csodálkozástól.

 

udvar2

Az udvar  hívogatóan zöld és hangulatos volt. A bokrok között egy zöld hulladék komposztálót is elhelyeztek. Ez azt jelzi, hogy itt örvendetesen sokat adnak a környezetvédelemre.

 

komposztalo

A  kirakott asztalok, székek és a szeptember végi meleg naptól árnyékot adó ernyők arra engedtek következtetni, hogy egy vendéglátó egység van az udvaron. Egy  hófehér szobor a passzázs udvarán könnyed, művészies hangulatot  varázsolt  a belvárosi ház belső terébe. Izgatottan nézelődtem, de nem tudtam rájönni, milyen funkciója van a gyönyörűen felújított épületnek.

 

szobor

A két utcára néző épület átjáró passzázsán átsétálva a másik kapun  a Hajós utcára jutottam ki. 

 

hajos-utca

De nem akartam még elmenni, mert  már annyira fel voltam dobva, hogy ott és azonnal tudni akartam, mi volt és most mi a funkciója az épületnek. A portás készséggel adott felvilágosítást és elárulta, hogy  az 1900-as évek legelején épült Terézvárosi telefonközpont épülete került felújításra néhány éve, és most irodaházként szolgál. A Merkúr Palotának nevezett épületben a Prezi magyar cég irodái vannak, a tetőtérben pedig luxuslakások kerültek kialakításra.

 

kapcsoloterem

“Az épület egyik dísze a harmadik emeleti nagyterem. Eredetileg a kézi kapcsoló terem volt, ahol több száz telefonos kisasszony ült és dolgozott a kézi kapcsoló berendezések mellett” – írja az Építészforum az átépítésről szóló cikkében. “A 650 négyzetméter alapterületű, három szintnek megfelelő belmagasságú neogótikus kialakítású és díszítésű terem gyönyörű, de közösségi rendeltetésre a földszinttől, az utcáktól való nagy távolsága miatt alkalmatlan. Jobb híján egyterű iroda lett, ahol az elválasztás üvegezett paravánfalakkal történt. A kialakítás megőrizte a monumentális tér élményét.”

 

20160908_083853

A belvárosi házak közé szorított, varázslatos hangulatú passzázs arra járó turistákat is bevonzott, miközben én,  fel s alá járkálva kattogtattam a fényképezőgépemet, hogy a lehető legszebb képeket készíthessem az épületről és az udvarról.  

udvar3

Aki kedvet kapott, és arra jár,  nézzen be a belvárosnak ebbe az új, hangulatos passzázs átjárójába, vagy igyon meg egy kávét az épület udvarán.

                                                                                                                               A fényképeket a szerző készítette.

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A pingálás kikapcsol és megnyugtat

Amióta időmilliomos nyugdíjas vagyok, kedvemre festegetek.

 

lo-szennel-rajzolva

Nem hiszem, hogy lappang bennem valami művészi hajlam, de mégis gyakran kezembe veszem a ceruzát és az ecsetet. Még egy rajz kurzuson is részt vettem.

Egyre többet olvasok a felnőtt kifestőkről, jótékony hatásukról, talán ez motivált arra, hogy  a rajz- és festőszerszámok után nyúljak.

 

lanyom-festmenye

Lányom festménye

Gyermekeim kézügyessége is kiváló volt iskolás korukban, fiam képregényeket rajzolt szabadidejében, lányom különleges technikákat talált ki, pl. a körömlakkal való festést. Szerintem különleges tehetségük van, de ritkán gyakorolják. Kincsként őrzöm alkotásaikat.

 

filc-festes

Filc festés, fiam alkotása

 

Úgy kezdődött, hogy kavicsokat gyűjtöttem, és megfestettem.

 

2

szerencse kavicsok

Legfőképpen unokámat avatom be a titkos világomba, hátha őbenne is lappang valami. Ha együtt vagyunk, sokat alkotunk, rajzolunk, festegetünk és közben nagyokat beszélgetünk. Néha megkér, hogy rajzoljam le kedvenc mesefiguráját.

 

monster-baba

Monster baba

 

Mandalákat is nagyon szeretek kiszínezni.

mandalaim

Unokámról, vagyis a fényképeiről  készítettem ezeket a ceruzarajzokat.

 

lena

Időnként  olyan érzésem van, hogy „tejóég”, nem is megy ez nekem! De aztán előveszem a régi rajzaimat, mint  a szénnel készült lovas képet, amely igazán jól sikerült, és akkor mégis újra és újra nekiállok rajzolgatni. Szeretek fa tapétára rajzolni, festeni, de rajzoltam már pólóra, festettem már falra, dobozra, fára. Legújabb alkotásomra nagyon büszke vagyok.

 

taj2

Azt vettem észre, hogyha belemerülök, akár egy egész délutánon át képes vagyok az asztal mellett, vagy a földön ülve alkotni,  és közben semmi, de semmi más nem érdekel, csak szóljon a zene. Egy biztos, kétségtelenül kikapcsol és megnyugtat.

Próbáld meg te is!

Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A világ legnagyobb kolostorkönyvtára Admontban

Ausztriai utazás – 2. rész

admonti apátság könyvtára

admonti apátság könyvtára

Ausztriai kirándulásunk 3. napján kulturális kíváncsiságunkat is kielégíthettük, miután az első két napon a természeti szépségeknek adóztunk. Ellátogattunk Admont városkába, melynek apátsága impozáns tájon, a Gesäuse Nemzeti Park hegyvidéki panorámájától övezve helyezkedik el.

A 3600 m2-en elterülő bencés rendi apátságot 1074-ben Gebhard von Salzburg érsekherceg alapította. Meghatározó iskolájának köszönhetően spirituális és kulturális központtá fejlődött. Látnivalói egy hatalmas és gyönyörű park két oldalán szembehelyezkedő gótikus templom, és a múzeum, amely magában foglalja a Természet- és Művészettörténeti, és a Kortárs Művészeti múzeumot, valamint a XIX.század elejétől a “világ nyolcadik csodájaként” emlegetett barokk könyvtárat, mely a világ legnagyobb kolostorkönyvtára. Belépve megértettük ezt az előkelő címet. Lélegzetelállító látvány fogadott bennünket a kétszintes, galériás, világos, fehér-aranydíszes teremben.

könyvtár2
1865-ben komoly tűzvész sújtotta az apátság 5 udvar köré rendeződő épületegyüttesét, de a könyvtár és felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye épségben maradt. 4 udvar a tűz martaléka lett, helyükön épült a jelenlegi park, és a neogótikus stílusban újjáépült Szent Balázs templom. Sajnos a tűzvész 7 emberéletet is követelt. Az apátság 200 ezres könyvállományából 70 ezret a könyvtárban őriznek, ezeknek is legértékesebb darabjai az 1400 kézirat és kódex, valamint 530 őslenyomat az 1500 előtti időkből. A mennyezeti freskókat Bartolomeo Antmonte festette, a tágas, világos terem 4  főpillére: a halál, az utolsó ítélet, a pokol és a mennyország allegórikus szobrai Joseph Stammel alkotásai.

Sankt galleni vár

Sankt galleni vár

Ámulva hallgattunk egy történetet a könyvtár dolgozóinak gigászi küzdelméről, amellyel megmentették a 70 ezer könyvet a 2014-ben támadó apró kártevőktől. Három napra légmentesen lezárták a termet, és gázzal pusztították el a kártevőket. Ezután jött a munka nagyja. Minden egyes könyv minden egyes lapjáról ecsettel söpörték le az elpusztult rovarokat. Ezt nevezem az értékek tiszteletének!

Ezután egy különleges, ún. multimédiás bemutatót  láthattunk.Úgy érzékeltük, mintha több ezer tükör prizmaszerű tükröződése folytán egy hatalmas kaleidoszkóp jött volna létre egy óriási gömbön. Magunkat is ezerszeresen láthattuk jobbra, balra, lent és fönt.

apátsági templom

apátsági templom

Beleszédülve a fantasztikus élménybe átsétáltunk a hatalmas, illatozó parkon a neogótikus apátsági templomba, ahol áhítatos csendben gyönyörködtünk a pompás fafaragásokban. A régi barokk berendezésből csak néhány maradt meg a tűzvész után, legszebb a Mária-oltár képe Antmontetől.

rögtönzött ebéd

rögtönzött ebéd

Az apátságot elhagyva a Sankt Galleni középkori vár, Gallenstein felé vitt az utunk. Mielőtt azonban felkapaszkodtunk volna, házigazdánk meglepett bennünket egy rögtönzött “lakomával”. A kocsiból előkerült egy kis gázpalackégő, egy nagy fazék, egy csomó virsli és vörösbor. Percek alatt megfőtt a “lucullusi” lakoma, amit tiroli zene kíséretében, nagy vidámságban költöttünk el. Utána egy nem túl megerőltető aszfaltúton gyalogoltunk fel a 13. században épült várba, melynek falairól fenséges panoráma tárult elénk.

kilátás a várból

kilátás a várból

Visszatérve a panzióba a gazdasszony kétfogásos bőséges vacsorája, majd utána a háziakkal közös játék koronázta meg ezt a csodálatos napot. Másnap eljött a búcsú ideje ettől a fantasztikus házaspártól, akik az átlagosnál sokkal többet tettek azért, hogy a legjobb emlékekkel térjünk haza.

A hazaút is tartogatott még egy városnézést. Megálltunk Leobenben, ahol Gösser sörgyár található. Mi inkább a templomát néztük meg a városka közepén. Egy piacon keresztül értük el a Sankt Xaver kapuját. Belépve gazdag, és elegáns díszítés, a fehér falakból kiemelkedő fekete és arany szobrok fogadtak. Egy rövid sétával búcsúztunk a Mura völgyében fekvő kisvárostól, a főterén látható terrakotta-fehérdíszes háztól, a városkaputól és ausztriai élményeinktől.

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

Mentés

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Üres a fészek, kiröpültek a gyerekek

Három édesanya vallomása.

 

clipart 

A gyerekek előbb-utóbb elhagyják a családi fészket és új, önálló életet kezdenek. Az édesanyák gyakran nehezen viselik ezt a változást, meg kell küzdeniük az új helyzettel. Írásunkban három anya (ma már nagymama) számol be arról, hogyan élték meg ezt az időszakot.

 

Lányaim szinte egyszerre repültek ki a fészekből, azaz hagyták el a szülői házat. Én – a férjemmel az oldalamon –  olyan lettem, mint egy szárnyaszegett madár. Nem találtam a helyemet a megüresedett fészekben. Mindketten egy élettárssal kezdtek új életet, élvezték a szárnypróbálgatást, a függetlenséget, én pedig tehetetlenül kerestem a helyemet ebben az új, furcsa helyzetben. Huszon valahány évig ők voltak életünk középpontjában – jóllehet természetes módon egyre jobban lazult  a kötelék – furcsa volt a hírtelen bekövetkező üresség. Véletlenül akadtam rá egy internetes oldalra, melynek egyik topikjában éppen az „üres a fészek” volt az összekötő kapocs az egymással chatezők között. Hosszú ideig tartott ez az intrenetes, napi szintű barátság a hasonló helyzetben lévőkkel.  A felismerés, hogy a helyzetem nem egyedi, mindez másoknál is törvényszerűen bekövetkezik, sokkal elviselhetőbbé tette a helyzetet és lassan jöttek a fájdalmat enyhítő, a helyzetet kezelő  megoldások is.

szomorú

Először is eldöntöttük, hogy lecseréljük az üresen maradt fészket egy kisebbre. A keresgélés,  majd még inkább a megvalósítás, jól lekötötte fölös energiámat és egy új fészek berendezése lelkesedéssel és izgalommal töltött el, elvonta a figyelmemet a bánatomról. Az új fészekben lakva a régi férjjel is szinte új életet kezdtünk, elkezdtünk újra színházba, moziba és társaságba járni, amit évekig elhanyagoltunk. És hamarosan megjelent egy új családtag is az életünkben, nevezetesen egy párhetes kiscica, melyet egyik lányunk hozott ajándékba. A cicát némi távolságtartással fogadtuk, de hamarosan imádott kedvencünkké vált. Ekkor kezdtem a régi hobbijaimat is elővenni, sőt újakat kipróbálni. Az agyagozás, majd a családfakutatás, ékszerkészítés jól kitöltötték a szabadidőmet.  Aztán sok év után végre megjelent egy unoka, majd még egy, és látva gyerekeink boldogulását, most éljük a nagyszülők kiteljesedett, nyugdíjas  életét.  

Cecilia

 

Gyermekeim önállósodása nem okozott maradandó űrt életemben

Mindkét gyermekem több mint 20 évig élvezte közelségem, és kapaszkodtak a szoknyám szélébe, nem hagyták el egykönnyen a szülői házat. Talán éppen ezért nem éreztem annyira tragikusnak a leválást, üres nem lett a fészek, mert fiam mindig gondoskodott arról, hogy lányt hozzon a házhoz, a kirepült gyermekem helyett.

A rangidős lányom költözött előbb két utcával arrébb, hogy önállósodjon, majd kicsit később távozott a fővárosba és meg sem állt, csak külföldön. Az átmenet teljesen természetes volt. Nem állt elém egy szép napon, csak úgy hirtelen, hogy ide figyelj anya, én most kiröpülök, adj hozzá szárnyakat és pénzt, kívánj nekem sok szerencsét. Nem kért semmit, se pénzt, se kelengyét, mert tudta, hogy én is az alapoktól kezdtem.

joooooó

Üres a fészek érzésem sosem volt, fiam barátnői  élvezték vendégszeretetemet, mert én nagyon szerettem őket. Beszélgettem velük erről-arról, sosem osztogattam nekik az észt. Fiam jól érzi magát, élvezte, élvezi a szülői ház melegségét. Átmenetileg és csak rövid időre hagyta el e fészket. És egyszer csak azt vettem észre, hogy nagymama leszek. Azt hogy lányom kirepült, fiam családot alapított, nem éltem meg negatívumként. Lehet, hogy azért, mert volt időm felkészülni arra, hogy egyszer ők is saját életet akarnak majd élni, mint én annak idején. Ez nekem így volt természetes.

Az önállósodásuk, már régóta megtörtént, de én még mindig nagyon izgulok értük. Tudom, hogy nem kell mindig telefonálniuk, de azért jól esik, ha tudatják velem, hogy most ide mentünk nyaralni, vagy éppen erre a tanfolyamra jelentkeztem, mert érdekel a témája. A köldökzsinórt sem vágtam el teljesen, ha tehetem, szívesen segítek anyagilag is.

És végre élvezem, hogy van szabadidőm, mert a gyerekek kirepülésével, rengeteg szabadidőre tettem szert. Kedvenc hobbijaim előtérbe kerültek és nem ellenségem már az idő sem. Az üres fészeknek nevezett periódus nekem egy új szakaszt hozott az életembe, egy egészen más ritmust. Közben nyugdíjas lettem és átértékeltem az életemet. A jó dolgokat megtartottam, a rosszakat kiűztem,  elhagytam életemből.

Büszke vagyok arra, hogy két gyermeket neveltünk fel férjemmel, akik megállják helyüket a nagyvilágban és a saját lábukon állnak. Bízok benne, hogy jól élik az életüket, dolgoznak, haladnak és azt hiszem, boldogan emlékeznek vissza gyermekkorukra.

Vica

 

Összeszorult a szívem, amikor a lányom elköltözött

repülni tanulnak

A fecske mama repülni tanítja a fiókákat

 

Fiús és lányos szülők voltunk. Azért írom múlt időben, mert a férjem már nem él. Mi ösztönösen éreztük és tudtuk, hogy a gyerekek egyszer leválnak tőlünk, és nem akartuk mindenáron magunknak nevelni őket. A példamutatásban és a gyerekek iránti  bizalomban  hiszek a mai napig.

A kis fecskék kirepültek, a fecskemama egyedül maradt

A kis fecskék kirepültek, a fecskemama egyedül maradt

Tudom, hogy bármi történne velem, azonnal a segítségemre sietnének, és egymás iránt is így éreznek. Egész más a fiúk és a lányok “kirepülése”. Talán a fiús mamák igazat adnak ebben. Szinte természetesnek vettük, amikor a fiunk elköltözött és elkezdte a saját életét, hiszen ő férfi !! Bezzeg amikor a lányunk bejelentette, hogy szeretne elköltözni, összeszorult a szívem. Mikor úgymond „elvitte a kis motyóját”, szomorúan és kétségbeesve néztünk utána. De el kellett engedni, hiszen már a húszas éveiben járt. Dolgozott, élte az életét és mi is megnyugodtunk. De jött a szerelem, és követte szíve választottját külföldre. Nehéz szívvel kísértük ki az állomásra. Tudta, hogy ha bármi történik, szeretettel várjuk haza. Szerencsére jól választott és szeretetben, békében élnek. Természetesen az anyai aggódásom a mai napig nem szűnt meg, igyekszem nem kimutatni, illetve most már kiterjed imádott unokámra is. Gondolom nem én vagyok az egyedüli, sokan éreznek úgy mint én.

A fecskés képeket én készítettem.

                                                                                       

Sári

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Kanyon, zöld színű tó és bogárszálló

Nyugdíjas túrázók az erzbergi hegyekben

bűvűr

Nyugdíjas operakedvelő és aktívan túrázó barátaim, akikről írtam már a blogban, egy osztrák túrára invitáltak. Legfiatalabb tagjuk 62 éves, a legidősebb pedig (az egyetlen férfi), a 86 éves Laci bácsi. Lelkesedésük – az ígérkező élmények és a nagyon kedvező ár miatt – percek alatt rám ragadt, és igent mondtam.

Az indulás reggelén egy szimpatikus fiatalember nyolcszemélyes mikrobuszával  házunk elé gördült, és 8 óra alatt Szegedről elrepített bennünket négynapos erzbergi (Stájeroszág) túrázásunk támaszpontjára, egy takaros panzióba. Mint kiderült, sofőrünk gyerekkori barátai, Misi, és felesége, Zsani, vezetik a Haus Erzberget, ahol megszálltunk. Társaim évek óta visszatérő vendégek, de engem is természetes közvetlenséggel fogadtak.

Gams-i kanyon

A Gams-i kanyon

Félórát kaptunk a szobáink elfoglalására, és egy kis felfrissülésre. Fél 4-kor  már indultunk is Misivel első kirándulásunkra, a Gams-i kanyonba. Rövid kocsiút után korláttal ellátott, hegyi úton ereszkedtünk lefelé, és hamarosan meghallottuk a kanyonban dübörgő víz egyre hangosabb robaját. Nagyon jólesett elgémberedett tagjaink megmozgatása ebben az ózondús levegőben. Hamarosan elénk tárult a köveken lezúduló, azokat gömbölyűre csiszoló vízáradat, felette kényelmes fapallón gyönyörködhettünk a látványban. A kanyont elhagyva kényelmes sétaút vezetett vissza a kocsihoz. Házigazdánk idegenvezetőként mesélt a közeli Eisenerz városka  és az Erzberg (Érchegy) történetéről és II. világháborús szomorú emlékeiről.

A városka az Eisenerzi Alpoktól délnyugatra fekszik, a körülötte emelkedő 4 sziklához simul a vöröses árnyalatú Erzberg, ahol Közép-Európa legnagyobb külszíni vasércbányászata folyik. Már a kelták és a rómaiak megkezdték a vasérc elhordását. A vasércbányászat 712 óta bizonyítható dokumentumokkal  A legenda szerint a vízimanó az itt élő embereknek 3 lehetőséget kínált fel : 10 évig aranyat, 100 évig ezüstöt, vagy mindörökké vasércet. Bölcsen döntöttek a vasérc mellett. Valamikor 8200 ember dolgozott itt, ma a gépesítésnek köszönhetően csak 270 embernek ad munkát a bánya. A mai fejlett technológiával viszont állítólag újabb 1300 évre biztosított a vasérckitermelés.

Látványbánya

Látványbánya

 A bányászattal párhuzamosan működik a látványbánya, ami extrém élményt nyújt az évi 40 ezer látogatónak.

Magát a települést 1230-ban említik először egy oklevélben, mint Aerze, 1293-ban pedig Eisenärzt néven. 1931-32-ben a bánya 1,8 millió tonna éves kitermelésével a Harmadik Birodalom (a náci Németország) vasérctermelésének negyedét biztosította. 1939 decemberétől először a lengyel, majd a megszállt országokból és koncentrációs táborokból érkező foglyokat dolgoztatták itt. Nehéz elképzelni, hogy ez a festői környék több, mint 70 évvel ezelőtt a legszégyenletesebb kegyetlenség színhelye volt. 1945-ben 250 magyar zsidót mészároltak le a szomszédos Präbichl és Eisenerz határában a nácik. Ez volt a legnagyobb háborús bűncselekmény Ausztriában. A közeli Mauthausenben emlékművet állítottak az áldozatoknak.

Utazásunk másnapján a valószerűtlenül zöld színű Grüner Seehez  (Zöld tóhoz) kirándultunk. Vizét a környező hegyek hóolvadéka táplálja. Viszonylag alacsony vízállása következtében szerencsénkre körbe tudtuk sétálni. Előfordul azonban, hogy 10 méteres mélység árasztja el az utakat, és padokat is. Évente egy alkalommal  (május végén, június elején) engedélyeztek itt búvártúrát. Közkedvelt volt a merülés a füves mederben, padok és fatörzsek közt kergetve a pisztrángokat. A helyi önkormányzat ez évtől betiltotta a búvárkodást természetvédelmi okokból. Égbenyúló, szálegyenes fenyők övezik a tavat, ráduplázva a víz smaragdjára. Sétánk alkalmával bátor magyar fiatalok úsztak be a kb. 10 fokos vízbe.

rovarhotel

Következő állomásunk a Gesäuse Nemzeti Park volt. Hatalmas területének csak töredékét jártuk be, de ezalatt is megtapasztalhattuk, hogy milyen nagy gondot fordítanak a diákok környezetismeretének és megszerettetésének gazdagítására oktató játékokkal. Tanulmányi kiránduláson ismerkednek a gyerekek a “tankert” növényeivel, faszékek karfáján lévő gombok nyomogatásával előcsalogatják az erdő hangjait, a lombsusogást, a különböző madárhangokat, a szél dúdolását, a csendesen kopogó esőcseppeket, vagy épp a dörgő vihart, esetleg a vízesés robaját. Hatalmas puzzlekat csocsóasztalhoz hasonlóan addig forgatnak, amíg  kirakják a park képeit a 4 évszaknak megfelelő színekben. Itt találkoztam életemben először a “bogárszálló” fogalmával. Mesterségesen kialakított lyukakban, “apartmanokban” húzzák meg magukat a bogárkák a hideg elől. Mellettünk épp egy iskolai osztály hallgatta a tanár bácsit. A csendes esőben viselt különböző színű, de egyforma szabású köpenyük és tarka ernyőik vidámságot csaltak a borús égbolt alá.

puzzle

Forgatjuk az óriás puzzlet

Túráink, sétáink nagy része ezzel véget ért, de még számtalan lehetőséget kínál ez a meseszerű vidék gyermekes családok, merész fiatalok számára is. Nyáron raftingon, kalandparkban, víziparkban, télen sielésben, snowboarban, szánkózásban lelhetik örömüket a panziótól 100 m-re lévő pályán, melynek felvonója egy tó felett ível át.

Biztos vagyok benne, hogy néhány energikus Régiség-utitársam bakancslistáján még szerepel néhány ezekből a kalandokból.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Sportrajongó nagyik lettünk – videóval

Kamaszodó fiúunokáink sarkaiból fordítják ki világunkat.

Marcsi

       

Gyerekkori barátnőmmel már az óvodába is együtt jártam. Sosem voltunk sportladyk, tornaórákon sereghajtók voltunk, hegyi túrákon is utoljára értünk a csúcsra, lihegve. Ez a kapcsolat azóta is véd- és dacszövetség. Sokat utazunk együtt, azonos   tempónk, teherbírásunk, de a szép tájak iránti érdeklődésünk is kiváló alapot, megértést biztosít ehhez. Fiatalkori sporttevékenységünk abban merült ki, hogy ő pingpongozott, én pedig vízimádó lévén úszni szerettem és szeretek ma is, de csak a saját  tempómban. Soha nem voltam szurkoló, inkább csendesen gyönyörködő, és ezt barátnőm nevében is bátran kijelenthetem.

Kamaszodó fiúunokáink azonban sarkából fordítják ki világunkat, illetve személyiségünket. Barátnőm legidősebb unokája pár éve sikeresen focizik, a SZEAC 2002 tehetséges kapusa. Épp a napokban lett NB 1-es a csapatuk az U14-es bajnokságon. A kezdetben aggódó nagymama féltette unokáját a sérülések miatt, meg attól, hogy a foci túl egyoldalúvá teszi a fiú érdeklődését. Ám mostanában büszkén csillognak a szemei, kipirult arccal meséli a kapus unoka sikereit, sőt arra vetemedett, hogy a pillanatképekből videót gyártson okos telefonjával, és titokban megossza néhányunkkal.

marcsi2

Az én 13 éves, Londonban élő fiúunokám engem is csendes szemlélőből szurkoló, sportrajongó nagyivá varázsolt. Kosárlabdaedzésén azon kaptam magam, hogy hangosan ordítozva buzdítom. Egy-egy kis szünetben odajött a sportszerű ökölpacsira, meg néhány korty vízre. Aztán folytatta a küzdelmet. Én pedig boldog voltam, hogy végre lelkesedik a kütyük nyomogatásán túl  egy sokkal értelmesebb, hasznosabb tevékenységért, ami kimozdítja időnkénti kamaszos egykedvűségéből. Nagyon tetszett az is, hogy megtanulják: az ellenfél nem ellenség, barátian gratulálnak a győztesnek. Szimpatikus edzőjük kiváló csapatszellemet épít köztük.

 

 
Markus más sportágakban is kipróbálja magát. A kosárlabda után egy órával már az uszodában szeli a vizet, mintegy levezetésképpen. Az iskolában pingpongozik, atletizál. Szórakozásképpen minigolfozik, és egy hatalmas trambulinházban szaltózgat, majd kosárra dob. Nemrég megmosolyogtam, ahogy megérkezett az iskolából a 25 fokos melegben, alul sport-alsóban, felül az elegáns iskolai egyenruha zakójában. Aznap érkeztem hozzájuk, és ez volt első találkozásunk. Imádtam ezt a vegyes öltözéket, még-inkább a viselőjét.

Markus2

Néha sajnálom, hogy elmúltak azok a boldog pillanatok, amikor a meséimet hallgatta, majd mondogatta sajátos akcentusával, vagy együtt buliztunk pl. kedvencünk, a Mamma mia zenéjére, távirányítót használva mikrofonnak, és halandzsázva az angol szöveget. Most már fülhallgatóval hallgatja, de időnként velem is megosztja az új, egészen igényes zenéit. Jelenlegi, más dimenzióba került kapcsolatunknak is megvannak a bensőséges momentumai. És természetesen rajongásom iránta maradéktalan.

Fogadott unokám, Bence, aki férjem első házasságából származik, tehetséges kézilabdás. A 21 éves, 2 méteres “csöppség” a Pick Szeged II NBI/B csapatát erősítette az előző idényben, de már a felnőtt csapatban is bizonyított.

Bence2

Szót kell ejtenem lányom megváltozott életmódjáról is, ami szintén elégedettséggel tölt el. Eddig munka, és otthoni esti teendők után fáradtan belealudt a tv-műsorokba. Most erőt vesz magán, és szinte minden este 2 órás edzésprogramon vesz részt abban a sportcentrumban, ahol Markus kosarazik, úszik.  Van ebben torna, zumba, és spinning. Utóbbiról azt sem tudtam, hogy eszik-e, vagy isszák. Egyik edzését végignéztem, valószínűleg 5 perc múlva kidőltem volna. Törökországi nyaralásunkon vízipólózott, és megpróbálkozott a búvárkodással, amihez nekem soha nem volt merszem, csak sóvárogva bámulom filmeken a tenger színes teremtményeit.

Megnyugodtam, hogy családom a legjobb úton halad az egészséges, boldog élet felé. Már csak a vejkót kellene kimozdítani a tv elől  :-).

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Barangolás a törökországi Epheszoszban, az ókori római városban – videóval

Artemisz templomának és Celsus könyvtárának romjai a dicsőséges múltról tanúskodnak – 2. rész

romok

Elérkeztünk törökországi kalandjaink fő látványosságához, az ókori Epheszosz épen  maradt romjainak meglátogatásához, egy lelkes török fiatalember angol nyelvű idegenvezetésével.

Ez az ókori város, a római birodalom 2. legjelentősebb városa, a Nyugatot  Kelettel összekötő fontos kereskedelmi út mellett feküdt. Iónia legfontosabb metropoliszában számos fürdőt, középületet építettek, vízvezetékrendszere a legmodernebb volt az ókori világban.

Régészeti kutatások szerint már az i.e. 7. évezredtől lakott volt.  Fénykorában,  az i.sz. 1-2. században lakossága félmillió volt, ami teljesen hihető, ha belegondolunk, hogy a 20. században kezdődő ásatások mindössze a terület 5 %-át tárták fel, és ennek bejárása is 2 óráig tartott. Minden évben új információkra bukkannak, ahogy haladnak a feltárással.

Celsus könyvtár

Celsus könyvtár

Itt élt Hérakleitosz, a nagy gondolkodó is, aki szerint “kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba.” Érdekes adalék, hogy Marcus Antonius római hadvezér és Kleopátra tiszteletére építettek itt egy házat, ahol a nászútjukat élvezhették.

Láttuk a római fürdő megmaradt falait, szinte elképzelve a kivételezett helyzetű férfilátogatókat, vagy a bajusszal, szakállal álcázott nőket, hiszen ők nem mutogathatták bájaikat. Bezzeg az alibiből a könyvtárba induló férjek egy titkos alagúton onnan könnyen a bordélyházba mehettek, vélhetően nem sokat művelődve a Celsus könyvtár falai között. Pedig kb. 20 ezer tekercs között válogathattak volna. A mendemonda szerint a művelt kurtizánok pár kérdést tettek fel vendégeiknek, és ha nem tudták megválaszolni, visszaküldték őket a könyvtárba.

A legrégebbi reklám

A legrégebbi reklám

A sikamlós történetek, amelyekkel idegenvezetőnk fűszerezte a 30 fokban lankadó figyelmünket, még folytatódtak. A könyvtárat a kikötővel összekötő Márvány út egyik kövébe vésve lábfej, mellette női fej koronával és egy szív látható, jelezvén a kikötőből érkező tengerészeknek a bordélyház irányát. Ezt tekinthetjük a legrégebbi reklámnak.

 

A Márvány út másik oldalán a 24000 főt befogadó ókori színházat láthatjuk, míg a Kurétész úton egy kisebbet, az Odeont, mely “csak” 1400 fős volt. Ugyancsak ezen az úton csodálhattuk meg Hadrianus templomát, amelynek homlokzati domborműve ma a londoni British múzeum ékessége. Döbbenetes az is, hogy Artemisz temploma, amely a világ 7 csodájának egyike volt, 25 oszlopából 24-et szintén eladtak az angoloknak vasútépítés fejében, hiszen a keresztény templomra nem volt szükségük. Ez a 24 oszlop is a British múzeum pilléreit alkotja. Az Artemisz templom történetéhez tartozik, hogy Kr. előtt 356-ban egy Hérosztratosz nevű zavart elméjű ember felgyújtotta, hogy neve bekerüljön a történelembe. Be is került, de halállal lakolt tettéért.

A nagy színház

A nagy színház

A monda szerint a gyújtogatás éjszakáján született Nagy Sándor, és Plutarkhosz történetíró szellemesen megjegyezte, hogy a templom valószínűleg azért égett le, mert Artemisz istennő túlságosan el volt foglalva az új hadvezér születésével, és nem figyelt a templomára. Kr.e. 334-ben éppen a világhódító Nagy Sándor tett felajánlást a templom újjáépítésére, de a lakosok inkább saját költségükön építették fel.

 

Video: Vízipóló meccs utáni ujjongás és lányom búvárkodási kísérlete

Az egyedülálló történelmi bolyongás után a romokat elhagyva mi is romjainkban hevertünk. De megérte!!! Hazautazás előtti napunk a lazítás, tengeri fürdőzés és napfürdő jegyében zajlott. Délután a szálloda medencéjében még egy izgalmas vízipóló bajnokságra is sor került a szálloda magyar és orosz vendégei között, török bíróval. A mieink olyan harciasan küzdöttek, hogy sportrajongó lettem hangosan szurkolva. Büszkén tapsoltunk a 12-10-es győzelmünknek.

Az utolsó vacsora után (ami nem éppen kenyérből és vízből állt), fergeteges nemzetközi karaoke versenyen vettek részt fiataljaink a többi orosz, bolgár, török vendéggel együtt.

A fiatalság fél egészség, főleg a fiatalok közelségét élvező Régiségek számára.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

 

   

 

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hogyan éltem túl látogatásomat egy intelligens házban? videóval

Egy idősödő hölgy élményei

 montázs ház

Az élet úgy hozta, hogy lányom Németországban él a párjával. Pár héttel ezelőtt nagy izgalommal utaztam ki új otthonukba, ahol még nem jártam. Késő este szerencsésen meg is érkeztem egy pazar otthonba. Roppant örültünk a viszontlátásnak, és a kiskutyájuk, Mendy, is boldogan üdvözölt, pedig rég nem találkoztunk. A welcome drinket kortyolgatva a bárpultnál néztem szét, és megállapítottam, hogy micsoda  modern házban vagyok.

 

mendy

Mendy, a kutya

Éjszakába nyúló hosszas beszélgetés után, gyors infót kaptam a reggeli kávafőzéshez, mivel a lányom tudta, hogy én korán kelő vagyok és a kávégéphez sem vagyok igazán hozzászokva. Próbáltam megjegyezni minden infót a kávéfőzéssel, és a lámpák bekapcsolásával kapcsolatban.

 

Taj

Taj Mahal, a kép az ágy fölött

 

Reggel a szokott időben, hajnalok hajnalán ébredtem, barátkoztam az új környezettel. Láttam az ágyam  felett egy Taj Mahal képet, minden bíbor vörös volt kicsi aranyozással, még az ágyneműm is. Keleties stílusú volt a vendégszoba, nem rossz, sőt tetszett!!  Míg óvatosan körbejártam a szobában, kitekintettem a padlásszoba ablakán, és láttam a gyönyörű hegyoldalt, a szép, tiszta égboltot.

 

kávégép

a kávéfőzőgép

 

Felfedezem a kapszulás kávégépet is a szobában, végül is jól jönne már egy fekete – gondoltam. Fejemben az infók: kávé kapszula, édesítő, tejszín, tej a gép mellett, fenti gomb benyom!  Szűzanyám! Olyan a hangja a gépnek, hogy felébred a szomszéd is! Majd újra másik gomb, másik csésze és akkor jön a finom eszpresszó. De nem jött, pedig a sorrend is jó volt, csak a kapszulát nem tudtam betenni a gépbe. Pedig nekem kávé nélkül nincs reggel! Matatás a bőröndben, elő a dugi 3 az 1-ben instant kávét, és már vonulok is lefelé a lépcsőn, hogy egy nagy bögrét, tejet keressek és meg is melegítsem. Alig, hogy a lépcsőhöz érek, máris bekapcsol magától a villany, nézek szét, hogy ki van itt, de senki. Óvatosan tovább lépkedek, de már félve, hogy mi fog itt történni. Végre a kezemben a megszokott kávém, ágyban kávézom, mint otthon, és azon gondolkodom, mi olyan különös ebben a házban.

Nagy nyugalmamat pontban reggel hétkor egy furcsa hang zavarja meg. Megint nézek ki a fejemből. Jézusom ez valami földrengés, itt halok meg, már szaladok is lefelé a lépcsőn. Látom, hogy a nappaliban a redőnyök, ahány van mind egyszerre felfele húzódnak csak úgy maguktól. „Hovákerültem?” érzés fog el, mert sehol senki, rajtam kívül még mindenki alszik.

 

ablakból

Kilátás az ablakból

Végre kilenc óra, lányom feljött az alsó szinten lévő  hálószobából, és felkiabált:

–  Szia, anya hogy aludtál?  – Aludni még, csak-csak, de a kávém sem volt az igazi, és megijesztett a redőny- mondtam. Elkezdett nevetni és közölte velem, – Ja, (magyarul igent jelent), ezt meg kell szoknod itt minden, be van programozva és kamerázva, ez egy intelligens ház. Ha kimész az ajtón ott is figyel a kamera, ha a teraszon vagy, ott is figyel, itt minden  gombnyomásra működik. Már kezdtem megszokni ezt a tőlem távol álló, intelligens otthont, harmadik nap már tudtam kezelni az összes kávégépet, mosogatógépet, önjáró porszívót, már csak az önműködő redőny és a kamera zavart kissé.

 

 

Egyik reggel jövök le nagy nyugalommal az emeleti hálószobámból, amikor a lélegzetem is elállt. Valami ufószerű kis zöld gépezet járkált a kertben jobbra, balra, fel és alá. Még ilyet sem láttam én egyszerű, magyar, idősödő, de tanulékony nagymama. Mint megtudtam ez is intelligens, és  fűnyíró a neve. Ez is be van programozva, ha esik, ha fúj  nyírja a füvet.

Mit mondjak, érdekes, nem mindennapi élményekkel jöttem haza kis vidéki, magyar lakásomba. Itthon boldogan kapcsolgatom kézzel fel-le a villanyt, húzom le és fel a redőnyt akkor, amikor én úgy gondolom és akarom, főzöm a kávémat a gázon. Követ ne vessen rám, akinek ez tetszik,  de én ezt nem fogom kérni!

                                                             A képek saját felvételek

Vica

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Kultúrára éhes nyugdíjasok az Operaház kakasülőjén

A “kultúrvonat” visz bennünket  a fővárosi színházakba.

barátnők2

.

Aznapi közlekedési eszközünket, a Szeged-Budapest között robogó Intercityt kultúrvonatnak neveztem el. Szinte nem is volt a reggel 8 órás szerelvénynek más utasa, mint ünneplőbe öltözött, elegáns Régiségek (leginkább idősebb hölgyek), akik a szegediek után egymást követően libbentek fel Kisteleken, Kecskeméten, és valószínűleg minden más megállónál is a vonatra. De ez nem volt olyan látványos, mint leszálláskor: akkor tűnt fel a kocsikból tömegesen kiáramló, csinos, láthatóan 50, de inkább 60 feletti hölgyek, no meg szintén jól öltözött, egy kezemen megszámlálható férfiemberek tábora. Egyértelmű volt, hogy mindenki egy délelőtti színházi előadásra tart a fővárosba, kultúrára éhesen.

 

Pinceszínház2

Mezítláb a parkban- vígjáték a szegedi Pinceszínházban

.

A változatosság gyönyörködtet. Bizonyíték erre az elmúlt hétvégéim egyikének szabadidős programja. Szombaton szülővárosomban nevethettem barátnőimmel egy fergeteges vígjátékon: „Mezítláb a parkban” címmel, egy 50 embert befogadó pinceszínházban, műkedvelő színészek profi előadásában. Vasárnap pedig egy másik társasággal Budapesten, az Operaház patinás épületében törtünk magasra (a kakasülőre), hogy Jules Massenet: Manon című operájának csodálatos zenéjére koreografált balettben gyönyörködhessünk. A történet Puccini Manon Lescautjából jól ismert. Orosz és magyar balettművészek pillekönnyű mozdulatai, a zene varázsa és a remek rendezés, díszletek maradandó élményt nyújtottak.

 

Manon - balett az Erkel színházban

Manon – balett az Operaházban

 

Korábban is volt már alkalmam újdonsült barátaimmal egy szabaddá vált bérlettel az Erkel színházba látogatni a Don Pasquale című opera megtekintésére. Így azt is megtudtam, hogy az alföldi áradat két, de lehet, hogy több színházat is megtisztel érdeklődésével. Kiderült, hogy nagyon olcsó bérleteket szereznek, előadásonként 500-1000 forintos áron. Természetesen ilyen áron az Erkel színház emeletének hátsó sorai, az Operaházban pedig a 3. emelet érhető el, de mit számít ez ilyen harcedzett nyugdíjasoknak!

 

A Don Pasquale című opera az Operaházban

A Don Pasquale című opera az Erkel színházban

.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy újonnan szerzett barátaimról is áradozhassak. Egyikőjük, a 73 éves Piroska invitált mindkét pesti “matinéra”, mégpedig egyik közös vízi fitnesz óránk alkalmával. Ott ugyanis nem csak tornázunk, hanem néhány szót is váltunk egymással. Piroska meghívása nagyon megtisztelő volt, egy szóra el is fogadtam. Addig is tudtam erről a hölgyről, hogy sokrétű tevékenységet folytat, (egy nyugdíjas klub szervezője, adminisztrátora, kb. 100 ember színházlátogatásának szervezője, pénzbeszedője), de a vonaton beszélgetve rájöttem, hogy ő egy energiabomba. Kirándulások, túrák szervezésébe, emberek toborzásába is besegít, és ezeket a néha életveszélyes túrákat végig is járja, merthogy van benne szufla! – mondja ő szerényen. Mindezek mellett naponta főz, mivel felnőtt fia, időnként lánya és az unokák is nála ebédelnek. A vonatozásunk közben simán befejezett egy horgolt szütyőt, ami a következő túrázása apróbb kellékeinek (telefon, pénztárca, ivóvíz) hordozására hivatott.

Piroska azt is elárulta, hogy nagyon szeret bulizni, sőt táncolni, csak az a baj, hogy társaságuk egyetlen, 85 éves, ámde jó tartású Sanyija nem tud táncolni. Így kiruccanásaikon leginkább nők táncolnak együtt. Csak ámultam, bámultam. Én, még innen a  70-en,talán  20 éve nem táncoltam.

tánc 3
Csodálatomat nem csak ő vívta ki, hanem barátnői is, akikkel együtt vonatoztam. Előfordul, hogy két nap egymásután, mint most is, Pestre szólítja őket a kétféle bérlet, no meg az intellektuális kíváncsiság. Egyikük a már említett nyugdíjas klub vezetője, 80 feletti hölgy, 71 éves húgával, és egy másik korombeli hölgy. Olyan elegancia, derű, és nem túlzok, báj sugárzik belőlük, hogy egyszerűen felvillanyozódtam a társaságukban. Észre sem vettem a máskor oly fárasztó 2 és fél órás döcögést, végigbeszéltük, nevettük az utat, csak úgy röpködtek a poéngyutacsok. Pedig mindnyájuk életében voltak tragédiák, válsághelyzetek, amelyek egy-egy felvillanó utalásból kiderültek, de ezek nem keserítették meg őket.
Most már csak az aggaszt, hogyan fogok velük lépést tartani azon a júniusi osztrák túrán, amelyre meghívtak, és amelyre örömmel velük tartok.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!