Régiségeknek

Ilyen volt az élet a tanyán, az ötvenes években – 2. rész

10 évesen markot szedtem aratáskor

 


“A tanyáknál szellők lágy ölében

 Ringatózik a kalászos búza,

 S a smaragdnak eleven szinével

 A környéket vígan koszorúzza.”

      Petőfi Sándor: Az Alföld

 

Egy héttel Péter-Pál nap előtt, Mihály bácsi már készülődött, fente a kaszát, nézte minden nap a kalászokat, mi pedig rozs szalmából kötelet készítettünk. Június 29-én Mihály bácsi tiszta, fehér inget vett föl, mi a kannákba friss vizet húztunk, fogtuk az elkészített szalma köteleket és elkezdődött az aratás.

 

Gyerekek a mezőn- Glatz Oszkár festménye

Mariska néném imádkozott és Mihály bácsi neki kezdett a kaszálásnak. A tempót ő diktálta, a néném szedte a markot, a gyerekeknek a dolga a kötélhányás volt. Amikor egy kévére való összegyűlt, a marokszedő rátette a kötélre. Amikor a kaszálásban szünet volt, összekötöttük a kévéket, a nap végén összehordtuk, és Mihály bácsi kereszteket rakott belőlük. Már 10 éves lehettem, amikor átvettem a marokszedést a nénémtől. Mihály bácsival mentünk másnak is segíteni, és azt hiszem büszke volt rám, hogy városi lány létemre tudok ilyen munkát végezni.

 

Amikor befejeződött az aratás, kezdődött a cséplés. Egy cséplőgép dolgozott az egész járásban, beosztották, hogy mikor, melyik tanyára kerül a sor. Nagy izgalommal vártuk a gépet, hozzánk mindig este érkezett és éjjel dolgozott a gép. Addigra behordtuk a nagy udvarra a learatott rozst, a zsákokat odakészítettük. Mariska néném nagy üstben főzött a munkásoknak vacsorát, majd elkezdődött a munka. Mi is ébren maradhattunk és a gép körül játszottunk. Olyan cséplőgépet képzeljetek el, mint amilyen  a “Te rongyos élet” c. filmben is szerepel.

 

Kép forrása: Fortepan

Augusztus elején Mihály bácsi felpakolta a zsákokat a szekérre és én is elkísérhettem a malomba. Akkor kelt fel a nap, belém ivódott az a hajnal, csodálatosan szép volt, csend és nyugalom. Aztán egy nap jöttek a faluból és a megtermett rozsnak egy részét bizony be kellett szolgáltatni az államnak, de ez nemcsak a gabonára, hanem a kukoricára és az egyéb termésre is vonatkozott.  Majd jött a termelőszövetkezeti időszak, 1 hold földjük maradhatott háztájinak, a többi föld és az állatok bekerültek a közösbe. Hogy mennyi fájdalommal és tragédiával járt, erről már csak a nagyon idősek tudnának mesélni.

A nagynéném halála után a legidősebb nővérem és a párja vitték tovább a gazdálkodást. Sajnos már ők sem élnek és a tanya számomra már csak egy nagyon szép emlék maradt.

 

Sári


Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Ilyen volt az élet tanyán, az ötvenes években

 

Napsütésben- Rajczi Zoltán festménye

 

Egy városi  asszony emlékei a gyermekkori nyarakról.

 

“Lenn az alföld tengersík vidékin

 Ott vagyok honn, ott az én világom;

 Börtönéből szabadult sas lelkem,

 Ha a rónák végtelenjét látom.”

 

Petőfi Sándor „Az Alföld” című szép versének sorai gyermekkorom nyarait juttatják eszembe, amelyeket az alföldi tanyavilágban élő nagynénéméknél töltöttem 4 éves koromtól, az érettségiig. Ez az időszak az 1950-es évektől a 60-as évek közepéig tartott.

 

A vályogház, későbbi veranda beépítéssel

 

Mariska néni, a nagynéném, aki 1901-ben született, ide a tanyára jött férjhez. A harmincas éveiben járt, már “öreglánynak” számított, amikor kommendáltak neki egy elvált embert, Mihály bácsit. Gyermekük nem született, ezt az öccse gyermekei, vagyis mi, főleg én, pótoltuk. Mihály bácsi és Mariska néni (nekünk csak Maca néni) építettek egy masszív vályogházat és volt hozzá 6-7 hold földjük. Ez a tanyavilág a futóhomokon jött létre, nehéz volt művelni, sokat fújt a szél és vitte a homokot. A homokon nagyon nehéz volt bármit is termeszteni, a búza nem is élt meg, csak a rozs. Erdőtelepítéssel  próbáltak védekezni, és minden ház mögé akácerdőt ültettek. Nagyon romantikus volt, főleg gyerekszemmel. Villany nem volt, petróleumlámpával világítottunk, a vizet a gémeskútból húztuk fel. Kemence melegített, ott sütötte néném a finom rozskenyeret, havonta egyszer, amikor 4-5 kenyeret készített el. A következő sütésig kitartott és nem száradt meg.

 

 

Az udvaron több eperfa volt, sok időt töltöttem a fákon, ráztam az állatoknak a finom, érett faepret, etettem az állatokat, legeltettem a tarlón a birkákat, összeszedtem a tojásokat, szóval éltem a tanyai emberek életét, itt nem a városi kislány voltam. Délután csendes pihenő volt, befészkelődtem a nagy szalmakazalba és olvastam.

 

Libapásztor lány – Neogrady László festménye

 

Ez volt az igazi biogazdálkodás, hiszen nem voltak vegyszerek, nem volt műanyag, a papírt nagy becsben tartották, nem volt szemét, mindent “újra hasznosítottak”. Az udvaron és a házban is mindig tisztaság és rend volt. Lehetett létezni mobil és internet, tv- és rádió nélkül is. Egy-két tanyán volt rádió, és ha összejöttünk az iskolában filmvetítésre, hallottuk tőlük  az új híreket. A parasztember vasárnap nem dolgozott, az volt a pihenőnapja. Hétköznap, kora hajnalban már  a földeken voltak, reggeli után vissza, ebéd utána pihenés és délután 4-5 órától estig tovább dolgoztak. Közben az állatokat is ellátták, hát ezért kellett a sok dolgos kéz. 

 

Kislányok báránnyal- Glatz Oszkár festménye

 

Mégis nehéz volt az élet, mert nem sokkal voltunk a háború után, tombolt a Rákosi korszak, amit megtermeltek, azt be kellett szolgáltatni, és csak annyit hagytak, ami a mindennapi életükhöz épp elég volt. A szomszéd  tanya lakóit kuláknak nyilvánították, mert nekik több földjük volt,  és állataik is voltak,  nem volt szabad velük beszélni. Nem értettem, de be kellett tartanom a tilalmat, mert bajt hoztam volna a nénémékre.

Gyerekként a tanya a béke, a nyugalom világát jelentette. Szívesen emlékszem vissza azokra a régi nyarakra.

  • folytatás következik

Sári

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Lányom megtalálta a boldogulását külföldön

De nem adom fel a reményt, hogy egyszer majd hazajön.

 

’Ha az ember gyereke külföldön él’ sorozatunkban most Sári írja le, milyen érzések kavarognak benne.

 

Nagyon gyorsan repülnek az évek. Már 9. éve, hogy a kislányom Angliában, Walesban él.

Tulajdonképpen a szerelem vezérelte, hogy változtasson az életén. A családunk igen “röghöz kötött”, hat ökörrel sem lehetett bennünket a városunkból kimozdítani. A gyerekeim is így gondolták, a lányom szerette munkahelyét, volt  baráti társasága, ha nem jön Lajos, eszébe sem jutott volna elmenni.

Egy napon elénk állt, hogy akkor ő úgy döntött, megy a Lajos után, aki akkor már 2 éve Londonban élt. Mint “felvilágosult” szülők támogattuk, de természetesen féltettük. Skype-on  tartottuk a kapcsolatot velük, így gyakrabban láttuk, hallottuk őket. London drágának bizonyult, sokat dolgoztak, mígnem adódott egy lehetőség Walesben, és átköltöztek.

Úgy gondolom, hogy a lehetőségeket jól kihasználták. Ahova költöztek, egyetemi város, az öböl partján fekszik. Mindketten elvégezték az EU-s ingyenes nyelvtanfolyamot, és ma már jól beszélik a nyelvet. A vejem konyhafőnök lett, szereti a munkáját, és őt  is megbecsülik, mert a magyar jó munkaerő. A lányom elvégezte a művészeti egyetemet és most már a szakmájában dolgozik. Arról nem beszélve, hogy fele annyiból meg tudnak élni, mint Londonban. Többször voltunk már náluk a vejem szüleivel együtt, és megnyugodtunk.

Hogy nekünk, szülőknek milyen  érzés volt?  Nagyon nehéz! Sokáig tartott míg nem aggodalommal gondoltam rájuk. Közben a férjem meghalt, de a fiamék itt élnek, és a kis unokám sok erőt ad. 

 

Már nem kérem a lányomat és a vejemet, hogy jöjjenek haza, mint eleinte, mert belátom, messze van az az idő, amikor itthon is megtalálhatják a boldogulásukat. Hogy miért vagyok ilyen szkeptikus? Mert  bármennyire is szeretném, a valóság nagyon ezt igazolja. Ők már beilleszkedtek és jól érzik magukat. Évente kétszer hazalátogatnak  és számukra nagyon elkeserítő a megosztottság, amit itthon tapasztalnak.

De a reményt nem adom fel !

Sári

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nagyszülőnek lenni egy csoda

Ha feladatod van, nem érzed a korodat!

 

Közeledek a hetedik X-hez. Nem rendít meg különösebben, talán azért, mert a lelkemben egyáltalán nem érzem a kort,  mert “feladatom” van. Benedek, a kis unokám, most töltötte be a 3. évét. Ő az első, és idáig az egyetlen unokám.

 

Egy ilyen kisgyermek egy csoda. Nem azért mert szép, okos,  meg a mienk, hanem mert tényleg az. Aki már nagyszülő, biztosan igazat ad. A nagymamaság egészen más, mint szülőnek lenni. Amikor nálam van Benedek, én is “gyerek ” leszek, és ő a főnök: Nagyi  most te leszel a kutya, azután a nyuszi, most focizzunk, most ugráljunk, most rajzoljunk és így tovább. Nagyon találékony gyerek, és a nagyi  kúszik, négykézláb mászik és ugrál. Igaz, hogy itt fáj- ott fáj, de érdekes módon olyankor nem érzem.

Amikor bábszínházban voltunk, kispárnákon kellett ülnünk (alig bírtam felállni), de minden percet megért látni az arcát, ahogy figyelte az előadást. Nagyon sok dalt tud, gyermek- és népdalokat egyaránt, az anyukájának szép hangja van és sokat énekelnek. Az apukája bábszínész, emellett egy gyermek-dalokat játszó zenekarban játszik. Nem lehet leírni azt a boldogságot, amikor a koncert után odaülhet az apukája helyére és verheti a dobot.

 

Sokat beszélgetünk kettesben is és természetesen mesélek neki. Annak idején a két gyerekünket úgy szoktattuk, hogy a könyvekre vigyázni kell. Mindig azt mondtam nekik, hogy megőrzőm a könyveket az unokáimnak. Szerencsére sikerült.

Néha “elfacsarodik” a szívem, amikor eszembe jut, hogy a saját két gyerekünkkel nem tudtunk ennyit foglalkozni. Igaz, dolgoznunk kellett, hétvégén mosás, főzés, takarítás, állandó rohanásban voltunk, nem nagyon volt segítség sem. Most kipótolhatom. Képzem magam, követem a neten  a gyermeknevelési tanácsadást, sőt egy hírlevélre is feliratkoztam. Igaz  a “mesterem”, Popper Péter szerint könyvből nem lehet nevelni, ez jön az anyai ösztönnel. Teljesen igazat adok neki, de azért jól jön egy-két tanács. Készülök az unokám óvodái életére. Újabb feladatom van. Ezért nem rendít meg a közeledő 70. év.

Sári

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Esküvők régen és ma

 

Egy hagyományos falusi, egy modern, és egy négy évtizeddel ezelőtti lagzi.

 

ditta-and-lajos

Lányom és vejem

Négy évtized alatt nagyot fordult a világ! A mi, 41 évvel ezelőtti esküvőnk az akkori szokások szerint zajlott. Azzal indult, hogy a vőlegény és a rokonsága eljöttek hozzánk a lakásra, volt egy kis vendéglátás, majd a násznép gyalog átsétált a városházára, ahol  az anyakönyvvezető előtt a  hivatalos, polgári  szertartás folyt.  A  vőlegényt és menyasszonyt viszont külön-külön kocsival szállították az esküvő színhelyére. Olyan álomszerű volt az egész – szinte nem is emlékszem, hogy mit mondott az anyakönyvvezető.  Ezt követően, már mint férj és feleség átsétáltunk a közeli fényképész stúdióba, a vendégsereg pedig városunk patinás szállodájába. Konszolidált lagzi volt a szálloda Rózsaszín termében,  ahol gyönyörűen meg volt terítve, élő zenekar húzta a talpa alá valót  és jó volt a hangulat. Tíz évvel korábban ugyanebben a teremben volt az érettségi bankettem is.

 

regi

Férjem hosszú hajjal, én Angela Davcis frizurával

Az akkori divat szerint a férjemnek, – aki  már sajnos nincs közöttünk -, hosszú haja volt, frakkot kölcsönzött az alkalomra, nekem pedig “Angela Davis” frizurám volt. (Angela Davis polgárjogi harcos volt és ő hozta divatba  az afro frizurát). Ebből aztán egy kis vidámság és izgalom is adódott, ami negyven év távlatából is emlékezetes maradt. A férjem kitalálta, hogy drótra fűz gyöngyszemeket és azt tesszük a hajbozontomba. Ez jól is mutatott, a baj akkor jött, amikor a menyasszony-tánchoz átöltöztem és a gyöngyszemeket ki kellett volna venni a hajamból. Csakhogy a drót nem engedte és téptük-rángattuk mire kivettük, természetesen sok-sok hajjal együtt. 🙂

 

ditta-and-lajos-3

Elöl a zenészek húzták a talpalávalót

A lányunk lagzija négy évvel ezelőtt volt. A vejem egy hajdúsági városkában született és a szülei szerették volna, ha ott ünneplünk. Igazi “falusi” lakodalom volt. Én már egy héttel előtte odautaztam. A vejem édesanyja, szakácsnő lévén irányította a munkát. Sütemények sütésével kezdtük, ez ment 3 napig jó hangulatban, öten-hatan voltunk asszonyok, így serényen ment a munka. Következett a disznóvágás, majd a 2 birka feldolgozása. A tyúkokat “készen” kaptuk. Maga a vacsora nem a háznál volt, hanem egy iskolai étteremben, amit a gyerekeink és a barátaik díszítettek fel. Egy pénteki napon éjfélig készítették a dekorációt, majd mindenki pihenni tért.

ditta-and-lajos-4

A zebrán a menetből táncra perdültek

A kislányom és a vőlegénye gyalog indultak haza, szép májusi éjszaka volt. Egyszer csak angol szót hallanak, ami felettébb szokatlan volt a kis városban. Miután ők  Walesben élnek, tudnak angolul, beszédbe elegyedtek velük és elmondták, hogy a másnapi esküvőjükre készülnek. Kiderült, hogy a vendégek Írországból jöttek, és megkérdezték a fiatalokat, hogy elmondhatnak-e értük egy imát, majd körbevették őket és úgy imádkoztak értük. Aztán szép csöndesen eltűntek az éjszakába. Nem hiszitek el, tizenketten voltak, mint az apostolok! És ez mind a katolikus és a református templom közelében történt, mert majdnem egymás mellett vannak. Amikor a gyerekek ezt elmesélték reggel, mindenki nagyon meghatódott, és a történet rányomta bélyegét az egész napra. Csodálatos meleg, napsütéses idő volt, az ifjú pár egész nap csak mosolygott és békében, jó hangulatban zajlottak az események. Délben a háznál gyülekezett a vendégsereg, megjött a vőfély, a zenészek, és a “lánykikérő” után elindult az esküvői menet gyalog. Elöl a zenészek húzták a talpalávalót, a férfiak kezében borosüveg, és aki arra jött, mindenkit borral kínáltak. A forgalom is megállt rövid időre, mert a zebrán a menetből többen táncra perdültek. Reggel hét óráig mulattunk. Szerencsére vidéken még tartják a hagyományokat.

 

tordasi

A modern esküvő

Idén szeptemberben hivatalosok voltunk egy igazi, modern esküvőre. Unokahúgom és párja döntöttek úgy, hogy hosszas együttélés után összekötik az életüket. A színhely Martonvásártól nem messze, Tordason volt, ott is egy tóba nyúló földnyelven, a szabadban, és a mellette épült western faluban.

 

western-falu

A western falu

Úgy tűnik, az égiek nagyon pártolják az esküvőket, mert ezen a napon is nagyon szép idő volt. Az ifjú pár nagyon szép volt és sugárzott a boldogságtól.  A szertartást egy református tiszteletes tartotta, aki egy megható esketési beszédet mondott, de a násznép nem sírt, hanem nevetett. Ha nem esküvőn hallom, azt mondom életem legjobb stand up comedy előadását láttam. Utána átvonultunk a western faluba, ahol a vacsora kezdetéig játszhattunk, szórakozhattunk. Egy teljesen laza, jó hangulatú, felszabadult  “buli” volt. A szertartás után a fiatal pár kérésére átöltöztünk, sokan farmerbe és laza öltözékbe, hiszen ez nagyon jól illett a környezethez. Jól érezte mindenki magát, ilyenkor sajnálom, hogy elmúlt a fiatalságom…

Sári

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Üres a fészek, kiröpültek a gyerekek

Három édesanya vallomása.

 

clipart 

A gyerekek előbb-utóbb elhagyják a családi fészket és új, önálló életet kezdenek. Az édesanyák gyakran nehezen viselik ezt a változást, meg kell küzdeniük az új helyzettel. Írásunkban három anya (ma már nagymama) számol be arról, hogyan élték meg ezt az időszakot.

 

Lányaim szinte egyszerre repültek ki a fészekből, azaz hagyták el a szülői házat. Én – a férjemmel az oldalamon –  olyan lettem, mint egy szárnyaszegett madár. Nem találtam a helyemet a megüresedett fészekben. Mindketten egy élettárssal kezdtek új életet, élvezték a szárnypróbálgatást, a függetlenséget, én pedig tehetetlenül kerestem a helyemet ebben az új, furcsa helyzetben. Huszon valahány évig ők voltak életünk középpontjában – jóllehet természetes módon egyre jobban lazult  a kötelék – furcsa volt a hírtelen bekövetkező üresség. Véletlenül akadtam rá egy internetes oldalra, melynek egyik topikjában éppen az „üres a fészek” volt az összekötő kapocs az egymással chatezők között. Hosszú ideig tartott ez az intrenetes, napi szintű barátság a hasonló helyzetben lévőkkel.  A felismerés, hogy a helyzetem nem egyedi, mindez másoknál is törvényszerűen bekövetkezik, sokkal elviselhetőbbé tette a helyzetet és lassan jöttek a fájdalmat enyhítő, a helyzetet kezelő  megoldások is.

szomorú

Először is eldöntöttük, hogy lecseréljük az üresen maradt fészket egy kisebbre. A keresgélés,  majd még inkább a megvalósítás, jól lekötötte fölös energiámat és egy új fészek berendezése lelkesedéssel és izgalommal töltött el, elvonta a figyelmemet a bánatomról. Az új fészekben lakva a régi férjjel is szinte új életet kezdtünk, elkezdtünk újra színházba, moziba és társaságba járni, amit évekig elhanyagoltunk. És hamarosan megjelent egy új családtag is az életünkben, nevezetesen egy párhetes kiscica, melyet egyik lányunk hozott ajándékba. A cicát némi távolságtartással fogadtuk, de hamarosan imádott kedvencünkké vált. Ekkor kezdtem a régi hobbijaimat is elővenni, sőt újakat kipróbálni. Az agyagozás, majd a családfakutatás, ékszerkészítés jól kitöltötték a szabadidőmet.  Aztán sok év után végre megjelent egy unoka, majd még egy, és látva gyerekeink boldogulását, most éljük a nagyszülők kiteljesedett, nyugdíjas  életét.  

Cecilia

 

Gyermekeim önállósodása nem okozott maradandó űrt életemben

Mindkét gyermekem több mint 20 évig élvezte közelségem, és kapaszkodtak a szoknyám szélébe, nem hagyták el egykönnyen a szülői házat. Talán éppen ezért nem éreztem annyira tragikusnak a leválást, üres nem lett a fészek, mert fiam mindig gondoskodott arról, hogy lányt hozzon a házhoz, a kirepült gyermekem helyett.

A rangidős lányom költözött előbb két utcával arrébb, hogy önállósodjon, majd kicsit később távozott a fővárosba és meg sem állt, csak külföldön. Az átmenet teljesen természetes volt. Nem állt elém egy szép napon, csak úgy hirtelen, hogy ide figyelj anya, én most kiröpülök, adj hozzá szárnyakat és pénzt, kívánj nekem sok szerencsét. Nem kért semmit, se pénzt, se kelengyét, mert tudta, hogy én is az alapoktól kezdtem.

joooooó

Üres a fészek érzésem sosem volt, fiam barátnői  élvezték vendégszeretetemet, mert én nagyon szerettem őket. Beszélgettem velük erről-arról, sosem osztogattam nekik az észt. Fiam jól érzi magát, élvezte, élvezi a szülői ház melegségét. Átmenetileg és csak rövid időre hagyta el e fészket. És egyszer csak azt vettem észre, hogy nagymama leszek. Azt hogy lányom kirepült, fiam családot alapított, nem éltem meg negatívumként. Lehet, hogy azért, mert volt időm felkészülni arra, hogy egyszer ők is saját életet akarnak majd élni, mint én annak idején. Ez nekem így volt természetes.

Az önállósodásuk, már régóta megtörtént, de én még mindig nagyon izgulok értük. Tudom, hogy nem kell mindig telefonálniuk, de azért jól esik, ha tudatják velem, hogy most ide mentünk nyaralni, vagy éppen erre a tanfolyamra jelentkeztem, mert érdekel a témája. A köldökzsinórt sem vágtam el teljesen, ha tehetem, szívesen segítek anyagilag is.

És végre élvezem, hogy van szabadidőm, mert a gyerekek kirepülésével, rengeteg szabadidőre tettem szert. Kedvenc hobbijaim előtérbe kerültek és nem ellenségem már az idő sem. Az üres fészeknek nevezett periódus nekem egy új szakaszt hozott az életembe, egy egészen más ritmust. Közben nyugdíjas lettem és átértékeltem az életemet. A jó dolgokat megtartottam, a rosszakat kiűztem,  elhagytam életemből.

Büszke vagyok arra, hogy két gyermeket neveltünk fel férjemmel, akik megállják helyüket a nagyvilágban és a saját lábukon állnak. Bízok benne, hogy jól élik az életüket, dolgoznak, haladnak és azt hiszem, boldogan emlékeznek vissza gyermekkorukra.

Vica

 

Összeszorult a szívem, amikor a lányom elköltözött

repülni tanulnak

A fecske mama repülni tanítja a fiókákat

 

Fiús és lányos szülők voltunk. Azért írom múlt időben, mert a férjem már nem él. Mi ösztönösen éreztük és tudtuk, hogy a gyerekek egyszer leválnak tőlünk, és nem akartuk mindenáron magunknak nevelni őket. A példamutatásban és a gyerekek iránti  bizalomban  hiszek a mai napig.

A kis fecskék kirepültek, a fecskemama egyedül maradt

A kis fecskék kirepültek, a fecskemama egyedül maradt

Tudom, hogy bármi történne velem, azonnal a segítségemre sietnének, és egymás iránt is így éreznek. Egész más a fiúk és a lányok “kirepülése”. Talán a fiús mamák igazat adnak ebben. Szinte természetesnek vettük, amikor a fiunk elköltözött és elkezdte a saját életét, hiszen ő férfi !! Bezzeg amikor a lányunk bejelentette, hogy szeretne elköltözni, összeszorult a szívem. Mikor úgymond „elvitte a kis motyóját”, szomorúan és kétségbeesve néztünk utána. De el kellett engedni, hiszen már a húszas éveiben járt. Dolgozott, élte az életét és mi is megnyugodtunk. De jött a szerelem, és követte szíve választottját külföldre. Nehéz szívvel kísértük ki az állomásra. Tudta, hogy ha bármi történik, szeretettel várjuk haza. Szerencsére jól választott és szeretetben, békében élnek. Természetesen az anyai aggódásom a mai napig nem szűnt meg, igyekszem nem kimutatni, illetve most már kiterjed imádott unokámra is. Gondolom nem én vagyok az egyedüli, sokan éreznek úgy mint én.

A fecskés képeket én készítettem.

                                                                                       

Sári

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Egy nyugdíjas visszaemlékezése munkás éveire

bank jó

 

Nem volt ritka egy életen át egy helyen dolgozni

A mi generációnkat úgy nevelték, irányították, hogy lehetőleg egy helyen, egy cégnél dolgozzon huzamosabb ideig. A munkahelyeken igyekeztek családi légkört kialakítani. Sok közös program volt, a fiataloknak ott volt a KISZ, sportnapokat, közös társadalmi munkákat szerveztek. Nem egy olyan kollégám volt, aki egész életében ugyanannál a cégnél dolgozott. De segítették a továbbtanulást is, támogatták az egyetemi és főiskolai tanulást esti vagy levelező tagozaton, de a vállalat saját profiljának megfelelően is tovább képezte a dolgozóit.

Ezt a bevezetőt a fiatal olvasók kedvéért írom, habár szüleiktől vagy nagyszülőktől biztosan hallottak már erről. Így nyugdíjasan visszagondolva a régi időkre, és látva a mai helyzetet, szerény véleményem szerint nem volt rossz, biztonságot és kiszámíthatóságot jelentett a családoknak.

1965-ben, az érettségi után kezdtem el dolgozni. Tevékeny ember vagyok, szeretek dolgozni és főleg a végeredményt látni. Kedveltem a kihívásokat, a nehezebb feladatokat. Az utolsó két munkahelyen 20 évet töltöttem el, mint ügyfélszolgálatos. Az utolsó munkám egy bank, az előző pedig egy utazási iroda volt. Legkedvesebb munkahelyem a bank volt. Lehet, hogy most sokan elhúzzák a szájukat, de az akkori és mostani bankszemlélet között ég és föld a különbség.

 .bank

Egy nagy tudású igazgató volt a vezető, aki rendkívül odafigyelt a beosztottjaira. Köztiszteletben álló családból származott, sokan voltak testvérek, és soha nem felejtette el, honnan jött. A városban a bankunknak  nagyon jó híre volt (volt vagy 30 másik bank is). A legfontosabb az ügyfél megfelelő kiszolgálása, jobban mondva az ügyfél érdekének figyelembe vétele volt. Mintegy százan dolgoztunk a bankfiókban, én a negyvenes éveimmel szinte a legidősebb voltam köztük. Nagyon jó közösség alakult ki, szívesen mentünk reggel dolgozni, soha nem volt olyan, hogy összeszorult a gyomrom az idegességtől. Segítettük egymást, nagy volt az összetartás. Minden évben volt  egy háromnapos pünkösdi  kirándulás, az évek során az egész országot bejártuk, és még mostanság  is megrendezésre kerülnek a kirándulások, annak ellenére, hogy sajnos nagyon  szétszóródtunk. Az ügyfeleink is jó véleménnyel voltak rólunk, mindenkinek volt kedves ügyfele, és fordítva is.

Aztán jött egy szomorú időszak. Egy új tulajdonos megvette a bankunkat, drasztikus elbocsájtásokra került sor. Nagyon képzett munkatársak voltak a kollégáim, mi ügyfelesek is elismerten jól végeztük a munkánkat. Az új tulajdonos kifejtette, hogy neki olyan emberekre van szüksége, akik az utasításokat gondolkodás nélkül végrehajtják. Nincs szüksége okos, és önálló emberekre. Sok kolléganőm került ezért bajba. Nekem óriási szerencsém volt, mert azon a tavaszon elértem az öregségi nyugdíj korhatárt. Még pár hónapig dolgoznom kellett és sajnos végignéztem, ahogy szisztematikusan lerombolták azt, amit mi szeretettel és tudással létrehoztunk. Azt is megtapasztalhattam, hogy nem az ügyfél érdeke a lényeg, hanem csak a profit. Mindent el kellett adni, bármi áron –  80 éves idős embereknek életbiztosítást, előnytelen értékpapírokat. Ezt már nem bírtam gyomorral, volt amikor a régi kedves ügyfeleimet eltanácsoltam. Aztán végre eljött az utolsó nap, megkönnyebbülve befejeztem a munkát és elkezdtem nyugdíjas éveimet.

Ez a rohanó élet már nem az én világom. Közel 40 évet dolgoztam, kevés munkahelyem volt, voltak nehézségek is, de csak jó érzéssel tudok visszagondolni mindegyikre és mindenkire.

Sári

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

 

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Gyümölcsös túrótorta – ahogy Sári készíti

 Epertorta1

 

Nagyon mutatós és finom édesség, születésnapokra és egyéb ünnepekre különösen alkalmas.

Vendégségben „találkoztam” Sári epres túrótortájával. Gyönyörű volt és különlegesen finom, így elkértem a receptjét.  Mivel Sári azóta nem csinálta újra ezt a sütit, nincsenek meg a készítés fázisairól  szóló képek.  Küldött viszont  egy régebbi képet arról, amint menyének nyújtja át a születésnapjára készített  ribizlis túrótortát. Az itt leírt mennyiségek és az elkészítés módja a kapcsos sütőformában készülő  ribizlis túrótortára vonatkoznak. Cecilia

 

Piskóta tészta

Hozzávalók:

4 tojás

12 dkg cukor

12 dkg liszt

fél csomag sütőpor

 

Elkészítés:

A tojások sárgájához kanalanként adjuk hozzá a cukrot és minden kanál után alaposan elkeverjük, ezután jön hozzá ugyancsak kanalanként a liszt és végül a sütőpor. (Esetleg keverhetünk hozzá darált diót, ízlés szerint). Verjük fel keményre a tojásfehérjéket és óvatosan keverjük a masszához, de nem habverővel, hanem keverőkanállal!  Öntsük a masszát egy kerek, kapcsos tortasütő formába,  amelynek az aljára előzőleg sütőpapírt tettünk. 170C fokra előmelegített sütőben süssük kb. egy órát. Az első 10 percben nem szabad kinyitni a sütőt, mert a tésztánk összeesik. Ha már kezd jó illata lenni, és az állaga is megfelelőnek tűnik, tűpróbával ellenőrizzük, hogy készre sült-e. Ha elkészült, hagyjuk kihűlni.

 

ribizlis túrótorta 1

 

Túrókrém és gyümölcs

Hozzávalók:

50 dkg túró

15 dkg porcukor

egy és fél citrom reszelt héja és leve

1 evőkanál zselatin por

3 dl habtejszín

2 zacskó vaníliás cukor

1 zacskó tortazselé

30 dkg gyümölcs

 

 Elkészítés :

A túrót áttöröm, hozzáteszem a porcukrot, a citromok reszelt héját és levét, majd összekeverem. A zselatinport elkeverem 1 dl vízben és a masszához adom. Ezt követően a habtejszínt felverem a vaníliás cukorral együtt és óvatosan a túrókrémhez keverem. 

A kihűlt, formából kivett tésztát  a tortatálra teszem, a sütőforma oldalát visszahelyezem (azaz rákapcsolom, de a forma  alját már nem !)  Így teszem bele a kész túrómasszát és  így díszítem fel. Bármilyen gyümölccsel díszíthető, de a legszebb a földieperrel és ribizlivel.  A földiepret félbe vágva, a ribizliszemeket egészben, szorosan egymás mellé helyezve körberakom a túrókrém tetejére. A legvégén tortazselét teszek a tetejére (elkészítéséhez lásd a zacskón lévő használati utasítást), mert attól szép fényes marad a gyümölcs  még másnap is.

Hűtőbe teszem, és ha tálalni szeretném, egy vékony, hosszú kés élével körbe haladva óvatosan leválasztom a forma oldalát, utána kikapcsolom a formát, és leemelem. Szeletekre vágom, és tányérra teszem.

Az itt leírt mennyiségek és az elkészítés módja a kapcsos sütőformában készülő túrótortára vonatkoznak (a ribizlis ebben készült). A gyümölcstorta formában készülőhöz arányosan kisebb mennyiségek kellenek (az epres túrótorta ebben készült).

Sári

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Anyósok a vejükről

A vej szó szinonimája a derűnek-borúnak.

vej5

A vej-anyós kapcsolat ritkán felhőtlen, de vannak jól működőek is. Annaróza és Sári írásai bepillantást engednek két család hétköznapjaiba.

Nyugi, mama!

Vejem januárban betöltötte 50. évét, úgyhogy blogunk titulusát méltán viselheti, ő is „régiség” lett. Immár 12 éves anyós-vej kapcsolatunkban a vejkó szó szinonimája lett az elfogadásnak, derűnek, borúnak, megértésnek, és meg nem értésnek. A vejkó nevet egy régi, kedves kolléganő ragasztotta lánya párjára. Jót derültünk a kissé csipkelődő, ironikus címen, meg a címszereplőhöz fűződő történetein. Mióta lányom férjhez ment külföldre, érzem csak igazán a tréfás elnevezés ízét, árnyalatait és én is szívesen használom.

Ezt a kis írásomat  szülinapi ajándékként szánnám neki, de mivel angol az anyanyelve, így nem értené meg. Nyelvi korlátaink miatt nem mindig értjük, többnyire félreértjük egymást, nem vágunk egymás szavába. Ő megtanulta magyarul a rakott krumpli és a pörkölt szavakat, én pedig angolul néhány udvariassági formulát. Például a reggeli kávét így kínálom: ” would you like a cup of coffee?” Munkába távozásakor ekképp búcsúzom tőle: “See you later! Have a nice day!” (Viszontlátásra! Legyen szép napod!). Este, munkából jövet mindig fáradt, minden nap ” long day” (hosszú nap) volt, és én együttérzően megkínálom előbb egy forró teával, vagy kávéval, majd kicsit később magyar főztömmel, amit szívesen fogyaszt, remélhetőleg nem csak udvariasságból.

vej
Időnként átveszi tőlünk, nőktől, a konyha irányítását, nagy örömünkre remek ízeket produkál, ugyanis az egyhangú angol étkeket a karibi konyhával teszi változatossá. Meg is kapta tőlünk a Konyha királya díjat, újabb alkotásokra motiválva őt. A karácsonyi vacsora mindig az ő privilégiuma. Egy ilyen alkalommal, délután háromra hívott vendégeket, de ekkor még konyharuhával a vállán, sikkes kötényben tüsténkedett a nappali konyhájában. Én kissé idegesen mosogattam a szűnni nem akaró edényeket a csatamezőn, ő ellenben élvezte sztárséf-házitündér mivoltát. Ötre lett kész az ünnepi kacsa és bárány – a hagyományaiknak megfelelően. Vejkó egyébként a társaság központja, szinte lubickol a ráirányuló figyelemben.

vej3
Büszke családapa, amikor unokám ügyes és okos. Egy közös balatoni nyaralásunkon Markus nyolcévesen ismerkedett a kalandpark junior akadályaival. Ahogy bátorsága nőtt, úgy lett a kalandpark egyre hangosabb vejkó “this is my boy” (ez az én fiam) felkiáltásaitól. Amikor látogatóban vagyok náluk, udvarias, tisztelettudó, már-már kedves. Időnkénti fontoskodásom azonban meghaladja az általa normálisnak tartott limitet. Ilyenkor “relax mum” (nyugi, mama!) felszólítással tesz helyre. Nem díjazza, ha korszerűsíteni akarok házuk táján, okvetetlenkedésnek veszi segítő szándékomat. Például a zöldséget nem kedvelő unokámnak Flavin vitaminpótló lekvárt vettem legutóbb. Vejkó észrevételezése után magam ehettem meg a drága gyümölcsízt. Oktatási, nevelési reformjavaslataimat sem méltányolja kellőképpen.

Az elmúlt 12 év tanulsága, hogy ne akarjam forradalmasítani az életüket, így szívesen látott anyós leszek (továbbra is).

Annaróza

Szeretem a vejemet

Szeretem a vejemet. Amikor a lányom elhozta bemutatni, már szimpatikusnak találtam. Ennek kilenc éve. A vejem külföldön dolgozott, visszament, leveleztek, majd pár hónap múlva lányom közölte, hogy megy a Lajos után. Óvó figyelmeztetéssekkel indítottuk útnak, mert láttuk, hogy “hat ökörrel” sem lehetne visszatartani, de nem is akartuk. Utazás előtt későbbi vejem édesanyja megkérte a lányomat, hogy vigyen magával süteményt, amit a fia nagyon szeret. Elhozta a csomagot vonattal, de rögtön akart is visszaindulni (majd 300 km-re lakunk egymástól). Nem engedtem, hogy visszautazzon, rábeszéltem, hogy töltse nálunk azt a napot, hogy megismerjük egymást. Mi szülők összebarátkoztunk, kölcsönösen meglátogattuk egymást, tartottuk a kapcsolatot. Együtt izgultunk a gyerekek boldogulásáért.

vej4

A vejem családját megismerve, tudtam, hogy a kislányom jó kezekben van. Kedves, szeretetteljes embereket ismertem meg, nagyon tisztelem és becsülöm őket. Megvolt itthon az esküvő. Először mi, a két édesanya látogattuk meg gyerekeinket az esküvő után pár hónappal. Megnyugodva jöttünk haza, rendezett körülmények között éltek, dolgoztak és jó társaságuk volt. Másodszor egy karácsonyt töltöttünk náluk. Utoljára egyedül utaztam ki a diplomaosztásra, mert a kislányom elvégezte az egyetemet, amire vágyott. Ezt a vejemnek is köszönhetem.

Hogy miért szeretem a vejemet? Mert egy kedves, rendes, tisztességes, egyenes, becsületes ember és nekem, mint anyának, jó látni, hogy a lányomat szereti, tiszteli, ami kölcsönös, és a “tenyerén” hordja. Nagyon jó a humora, meg tud nevettetni. Itthon voltak éppen látogatóban, az asztalnál ültünk, ebédeltünk, én figyelmeztettem a lányomat, hogy jobban kellene vigyáznia a vonalaira. Megszólalt a vejem, hogy megkér arra, hogy ne kritizáljam a felségét, legyek szíves. Na, akkor megnyugodtam, hogy a gyerekem jól választott.

Igaz, hogy ritkán találkozunk, de az a rövid idő mindig békésen és szeretetben telik el. Sokszor beszélünk Skype-on. Egy anyát nem lehet úgy gondolom becsapni, a lányom hangján azonnal megérezném, ha baj lenne. Optimista voltam világéletemben, bízom benne, hogy minden így marad.

Sári

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Őszibarack süti

őszi3

Dekoratív vendégváró és ajándéknak való desszert.

Valamikor vidéken a lagziban a menyasszonyi tánc után a vőlegény pálinkával, a menyasszony ilyen őszibarackkal kínálta a vendégeket, így köszönték meg a tánc során kapott pénzt. Én magam nagy ünnepekkor és születésnapi ajándéknak szoktam készíteni.

Hozzávalók a tésztához

20 dkg vaj, vagy margarin
30 dkg porcukor
2 tojás
3 evőkanál liszt
60 dkg liszt
1 tetőzött kávéskanál szódabikarbóna
2 dl tej

őszi 2

Elkészítés

A margarint vagy vajat a porcukorral és a tojásokkal habosra keverjük. Hozzákeverünk 3 evőkanál lisztet, a szódabikarbonát, majd a tejet. 2 óra hosszat pihentetjük. Pihentetés után összegyúrjuk a 60 (ha kell 70 dkg) liszttel. Ne készítsük túl keményre. A tésztából dió nagyságú gombócokat készítünk, tepsibe helyezzük, ne túl közel egymáshoz, és 180 fokon “rózsaszínűre” sütjük. Sütés közben nem szabad nyitogatni a sütőajtót. Ha megsült, egy félgömböt kapunk, aminek a közepét egy hegyes késsel kivájjuk kb 1/2 cm-re a szélétől.

Hozzávalók a töltelékhez

10 dkg margarin
30 dkg porcukor
3 evőkanál kakaó
25 dkg lekvár
1 vaníliás cukor
1 csomag mazsola
1dl sütőrum

őszi5
Elkészítés:

A margarint kikeverjünk a porcukorral, a kakaóval, a lekvárral, a vaníliás cukorral, a mazsolával, a rummal és a félgömbök kivájt morzsájával.

Hozzávalók a festéshez

vérnarancs aroma,
dió aroma
vaníliás kristálycukor

 

őszibarack

Összeállítás és festés

Amikor jól összeállt a töltelék, megtöltjük a kivájt félgömböket és kettesével összeragasztjuk. Ezután jön a festés. Az őszibarack egyik részét a vérnaranccsal, a másik részét a dióaromával befestjük a képen látható módon, és mindjárt festés után meghempergetjük vaníliás kristálycukorban. Kis levelű bokorról, vagy gyógynövényről (pl. menta, citromfű) szedjünk leveleket és azzal díszítsük.

Sári

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!