Régiségeknek

Könyveit rongyosra olvassák az idősek

Az idős asszony álmai valóra váltak

 

Péntek Zsófia 76 éves vagyok, lassan (ahogy falunkban  mondták „kéthetes öregasszony”  77!) leszek.  Életemből az első (legfogékonyabb) 35 évet szülőfalumban éltem, a további 41-et egy iparváros kertes negyedében. Ami a legmesszebb állt érdeklődésemtől, számviteli és gazdasági vonalon dolgoztam, és szereztem különböző képesítéseket. Onnan is mentem nyugdíjba, és végre volt szabad időm, elkezdhettem megvalósítani régóta szunnyadó terveimet, az írást és néprajzi kutatás publikálását.

    Egy apró dunántúli falucskában, középparaszti családban születtem, és nevelődtem a II. világháború keserves éveiben, mire iskolába kerültem, már írtam és olvastam az édesapám jóvoltából. Ő egy rendkívüli  képességekkel és tudással, rendelkező, de testi hibás parasztember volt, családi helyzete arra kényszerítette, hogy nehéz fizikai munkát végezzen egész életében. Rákosi érában kuláksorsra jutottunk, annak minden testi és lelki kínjaival együtt, ami áttételesen édesapám halálát is okozta. Bár általánosban végig kitűnő tanuló voltam, de egyrészt mert kulákok voltunk, és a gazdaságunkban a  munkámat sem tudta  özvegy anyám nélkülözni.

    Egészen 1959-ig – a termelőszövetkezetek megalakulásáig – saját gazdaságunkban dolgoztam „szó szerint” látástól vakulásig. Odahaza állatgondozást, fejést, háztartást, a mezőn szántás-vetést, betakarítást,- nem csak kipróbáltam – hanem napi ismétléssel  végeztem. Mikor megalakult a szövetkezet ugyanazt a munkát végeztem, csak a tsz-ben munkaegységért, és még azon az őszön beiratkoztam a gimnázium levelező tagozatára. Az első két év pokoli nehéz volt, nappal nehéz fizikai munka, este eljárni (sokszor nem is tudtam) órára, 25 km-re. Néha még pénz sem volt az utazásra. Később bekerültem a tsz könyvelésébe, kevésbé volt kimerítő, és 1963-ban sikeresen érettségiztem, de főiskolára, vagy egyetemre csak a mezőgazdaságira kaptam volna segítséget.

   Amikorra megoldottam volna a tovább tanulást, anyám olyan súlyosan megbetegedett nem hagyhattam egyedül (testvérem nem élt már). Maradt minden a régiben az álom álom maradt, dolgoztam és alávetettem magam a  falu íratlan törvényeinek.

  Mivel ekkor már elmúltam húsz éves, „öreglánynak” tekintettek, (nem voltam csúnya, de nem akartam elköteleződni), eddig jó ürügy volt a tanulás. No de mikor végeztem, össztüzet zúdított rám a család, a rokonság, de ilyen kis faluban más is jogosnak érezte, hogy számon kérje tőlem, mit akarok miért nem megyek férjhez. Ha véletlen elszóltam magam milyen terveket dédelgetek, szemembe nevettek, hogy nem vagyok normális.

Szülőházam egykori képe

  Csendben maradtam, hallgattam, majd megadtam magam és úgy lett ahogy akarták. Igen, ha most átgondolom hihetetlenül hangzik, de a hatvanas években egy világ háta mögötti faluban ha érettségivel is, huszonévesen „gyáva falusi kislány” voltam., aki nem merte vállalni, hogy kiálljon terveiért és maga alakítsa az életét.

   De még ekkor is lett volna egy kompromisszumos megoldás, hogy ahhoz megyek akivel szerettük egymást, és ő tudta és támogatta is merész terveimet. Ám ez nem felelt meg anyámnak és a családnak. A hajdani nagy gazdaság maradékát nem hagyhattam ott, úgy kellett férjhez menni, hogy a szülői házban anyámmal maradjak házasság után is.

   Én ötven évvel ezelőtt meg is tettem, napjainkban már én még magam sem hiszem el milyen naiv és befolyásolható, irányítható voltam. Elkezdtem egy életet, amit úgy éltem le (és élem ma is) hogy lelki és szellemi téren  tűz és víz voltunk. Soha nem volt lelki társam, akivel megoszthattam gondjaimat. Két gyermekünk született, és csak egyszer álltam a sarkamra, hogy városra költözzünk, a továbbtanulásuk érdekében. Szerencsére jó képességűek lettek, mindegyik diplomát szerzett, és két szép unokám is van.

  Dolgoztam, ápoltam édesanyám, rengeteg feljegyzést (néprajzi, helytörténeti stb.) és naplót írtam, a lelkem mélyén sose adtam fel, hogy  egyszer összegezem és megírom a feljegyzetteket.   A küzdelem közepette elteltek az évtizedek, elérkezett a nyugdíjas kor is. Gyermekeim kirepültek, férjemnek is sok betegsége műtétje volt, anyám teljesen magatehetetlen ápolásra szoruló lett. De azért akkor már mégis maradt szabad „vegyértékem”.

    Elkezdtem jegyzeteimet feldolgozni, irodalmi honismereti és meseíró pályázatokra küldtem el írásaimat. (Először még írógéppel, majd megismerkedtem a számítógép használatával is. Azóta azon dolgozom). Szerencsére elég sok országos és megyei megmérettetésen szerepeltem sikeresen, országos díjakat és elismerést kaptam. Ezek a visszajelzések adták a bátorságot,  hogy saját kötet megjelentetésében is gondolkodjam, hogy a sok jegyzetem  feldolgozásával, az összegyűjtött, megőrzött történetek, novella, vagy vers formában napvilágot lássanak. Azért még nem mertem a saját írásaimat közzé tenni kötetben, hanem családunkban a XIX. század végén élt és alkotott Németh Gyula parasztköltő  (férjem dédapja) életét mutattam be. Az újságokban megjelent és a család hagyatékában, de levéltárban és könyvtárak archívumaiban fellelhető írásait gyűjtöttem össze. Válogattam verseiből, prózájából és bemutattam életét és korát. kötetbe szerkesztettem :  »Valamikor régen”  címmel 2006 -ban megjelentettem. A kis könyvecske sikere úgy a környezetemben, mint a  költő szülőföldjén nagy sikert aratott. Hát ez bátorított fel, hogy a saját írásaimmal is a nyilvánosság elé lépjek, főleg a szülőfalumban még élő, vagy már elfeledett hagyományok közzé tételével, amiben felhasználhattam sok-sok történelmi és néprajzi jegyzetemet.

Vid község temploma

   Első kötetem: Igaz mesék  címmel 2009-ben jelent meg amit a szülőfalumban Viden óriási érdeklődéssel, szeretettel fogadták úgy a lakosság, mint a község vezetése, már ott akkor kértek, dolgozzam fel a sajnos egyre inkább elnéptelenedő falu történetét. Óriási örömmel, lelkesedéssel fogtam a megvalósításhoz. Sok levéltári anyag átböngészése, elszármazottaktól jegyzetelni, vagy fényképeket, dokumentumokat felderíteni beszerezni a monográfiához. Sokszor 100 éves fényképeket és iratokat kellett olvashatóvá retusáltatni, hogy bemutatható legyen a község élete a századok során. Ez annál is nehezebb volt mert nem volt szakirányú diplomám, a szükséges szakértelmet naponta olvasott könyvek /és internet/ segítségével kellett megszerezni.

   Végül sok álmatlan szorgalmas éjszaka  kemény munkájának eredményeként megszületett legkedvesebb „könyv – gyermekem”: FALUMESÉK  Vid község története. Hihetetlenül jó érzés volt kézbe venni a kötetet ami 264 oldalon megörökítette, amit én az írásos dokumentum és szájhagyomány alapján lejegyeztem. A kötet a szülőföld szeretetét elmélyítő élményt nyújtott az olvasóimnak, ahogy a visszajelzések  sokasága jelezte részemre. Több mint  60 oldal színes és fekete fehér  fényképet és okirat fotokópiáját is megtalálhatjuk a könyv mellékletében.  Azt hiszem nem mellékes tény, hogy ezt  az anyagot egy alig 150-200 lakosú kis falu eseményeiből, történelméből  kellett összegyűjteni. Ajánlását a polgármester (aki szintén a falu szülötte) írta, igazi lokálpatriótaként.

 

Dedikálás könyvbemutatón

   A könyv bemutatójára 2010 szeptemberében került sor, amit az önkormányzat rendezett, de én kutattam fel az elszármazottak címeit, és küldtem el száznál jóval több meghívót részükre. A meghívottak döntő többsége el is jött az ünnepi alkalomra. Egy hihetetlenül szép napot töltöttünk együtt, Olyan vidiek is találkoztak egymással, egykori játszópajtásaikkal, akik  félszázada sem jártak szülőfalujukban, az ország távoli vidékén élnek. Hát az a szombat délután minden képzeletet felülmúlt, nem csak én és családom, de minden résztvevő (visszajelzésekből tudom) számára élethosszig kísérő szép emlék lett. Ez a munka. és a fogadtatása szinte megfiatalított, annyi energiát adott az a sok visszajelzés és kérdés, hogy lesz-e, és mikor folytatás.

   Pedig a magánéletem sohasem, így ebben az időben sem volt kiegyensúlyozott, harmonikus.  Édesanyám elhunyt, gyermekeim messze kerültek.  A férjem sosem volt partner, (rendesen dolgozott, de szabad idejét soha nem velem töltötte, a  hétköznapi gondok megoldásában sosem vett részt)  és ebben az időben már fizikailag is sok segítségre szorult. Már öt éve, hogy lebénult,  teljes ápolásra szorul.

   Mindeközben azért elkészült mese trilógiám harmadik kötete: „Életmesék, sorsforgácsok”  címmel, ami 2012-ben került nyomdába. Ez a kötetem szintén kedvező fogadtatásban részesült, és egyre szélesebb körből kerültek ki olvasóim. De legnagyobb örömmel az tölt el, hogy sokfelé hívnak találkozókra, főképp, hogy idős otthonokban többszörösen visszatérő meghívott vendég vagyok. Egyik, ha nem a legnagyobb sikeremnek tartom, hogy nagyon sok otthonba az egész megyében ismételten visszahívnak, szeretettel várnak. A nekik ajándékozott könyveimet pedig, szó szerint „rongyosra” olvassák.

    2015 őszén megjelent legújabb írásomban az édesapámnak tragikus életét megörökítő, és általánosan pedig a megalázott, kizsákmányolt parasztság életét a szemtanú hitelességével igyekszem bemutatni. Ennek a kötetemnek a címe: Parasztsors. A bemutatott élethelyzetek, tragédiák az 1945 – 1960 – as évek parasztságának valós mindennapjait dokumentálják.  A kötet utolsó fejezete a kor nehézségeinek, történéseinek versbe tömörített lenyomatát mutatják be.

   Jelenleg a hetvenhetedik évem taposom, négy saját és egy szerkesztett kötet az életem termése, de munka, alkotás nélkül nem bírok élni, létezni. Ha anyagi és egészségi állapotom megengedi, szeretnék még verseimből egy kötetre valót kiválogatni és közreadni. Hát itt tartok 2017 telén, azt nem mondhatom, hogy élvezem az életet, de az írás állandó pezsgést és örömöt jelent az életemben, nem marad időm a sikertelenségen, csalódáson, betegségeken töprengeni.

   Kívánom, akinek megadatott megöregedni, ne a gondokon siránkozzon, hanem értelmes és érdekes tevékenységgel tegye ELVISELHETŐVÉ az életet, saját maga és embertársai részére!

N. Péntek Zsófia

 

Az írás a  Régiségeknek blog 

’Tevékeny, élvezhető időskor’

pályázatának  díjazottja lett.

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nagyszülőnek lenni egy csoda

Ha feladatod van, nem érzed a korodat!

 

Közeledek a hetedik X-hez. Nem rendít meg különösebben, talán azért, mert a lelkemben egyáltalán nem érzem a kort,  mert “feladatom” van. Benedek, a kis unokám, most töltötte be a 3. évét. Ő az első, és idáig az egyetlen unokám.

 

Egy ilyen kisgyermek egy csoda. Nem azért mert szép, okos,  meg a mienk, hanem mert tényleg az. Aki már nagyszülő, biztosan igazat ad. A nagymamaság egészen más, mint szülőnek lenni. Amikor nálam van Benedek, én is “gyerek ” leszek, és ő a főnök: Nagyi  most te leszel a kutya, azután a nyuszi, most focizzunk, most ugráljunk, most rajzoljunk és így tovább. Nagyon találékony gyerek, és a nagyi  kúszik, négykézláb mászik és ugrál. Igaz, hogy itt fáj- ott fáj, de érdekes módon olyankor nem érzem.

Amikor bábszínházban voltunk, kispárnákon kellett ülnünk (alig bírtam felállni), de minden percet megért látni az arcát, ahogy figyelte az előadást. Nagyon sok dalt tud, gyermek- és népdalokat egyaránt, az anyukájának szép hangja van és sokat énekelnek. Az apukája bábszínész, emellett egy gyermek-dalokat játszó zenekarban játszik. Nem lehet leírni azt a boldogságot, amikor a koncert után odaülhet az apukája helyére és verheti a dobot.

 

Sokat beszélgetünk kettesben is és természetesen mesélek neki. Annak idején a két gyerekünket úgy szoktattuk, hogy a könyvekre vigyázni kell. Mindig azt mondtam nekik, hogy megőrzőm a könyveket az unokáimnak. Szerencsére sikerült.

Néha “elfacsarodik” a szívem, amikor eszembe jut, hogy a saját két gyerekünkkel nem tudtunk ennyit foglalkozni. Igaz, dolgoznunk kellett, hétvégén mosás, főzés, takarítás, állandó rohanásban voltunk, nem nagyon volt segítség sem. Most kipótolhatom. Képzem magam, követem a neten  a gyermeknevelési tanácsadást, sőt egy hírlevélre is feliratkoztam. Igaz  a “mesterem”, Popper Péter szerint könyvből nem lehet nevelni, ez jön az anyai ösztönnel. Teljesen igazat adok neki, de azért jól jön egy-két tanács. Készülök az unokám óvodái életére. Újabb feladatom van. Ezért nem rendít meg a közeledő 70. év.

Sári

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nyugdíjasan vettem át a mesterdiplomámat

Mikor nyugdíjba mentem, azt hittem itt a világ vége.

 

63 éves nő vagyok, aki saját elhatározásából, 2012. október 15-től igénybe vettem a jogszabály által nyújtott korhatár előtti ellátást, nyugdíjba mentem. Eredetileg ígéretem volt arra, és így is terveztem, hogy nyugdíjba megyek, de dolgozom tovább. Ám az éppen aktuális jogszabály ezt keresztbe húzta, választhattam, hogy dolgozom tovább, és akkor csak 4 év múlva élhetek ismét ezzel a jogommal, vagy most élek vele, és nyugdíjas leszek.

Két perc alatt döntöttem, ez utóbbit választottam, egy hét múlva már „boldog” nyugdíjas lehettem volna. Minden voltam, csak nem boldog! Már másnap reggel azt éreztem, gondoltam, hogy itt a világ vége. Az érzés leírhatatlan, csak ültem és sírtam, és üres volt fejem, mint egy zombinak.

Azt tudtam, hogy dolgozni szeretnék, emberek között lenni, pénzt keresni, feladatokat megoldani, elismerést kapni a jól végzett munkáért, amitől érzem, hogy élek.

Többször, sok helyre elküldtem az önéletrajzomat, de a reményeim az idő múlásával arányosan csökkentek.

Gondoltam tornát szervezek a hasonló korúaknak, két legyet ütök egyszerre, tornázom és pénzt keresek. Szerintem lelkes voltam, ez meg is látszott rajtam (- kg-ok), de talán nem voltam elég türelmes, ez rövid idő után megfeneklett.

 Ha valaki felhívott, hogy ilyen-olyan program van, máris mentem –színház, mozi, tárlat, túra.

Beiratkoztam egy statisztaképző tanfolyamra, teniszoktatásra.

Hallottam egy idősek akadémiájáról, ahová elkezdtem járni, olyan tanfolyamokra, amelyek éppen fontosak voltak számomra. Memóriafejlesztés, időskori viselkedés, angol, érzelmi intelligencia címűekre.

Jelentkeztem kórházban fekvő gyerekek számára szervezett mesedoktor programba, bár soha nem hívtak sehová.

Tagja lettem egy hölgy klubnak, amely kulturális programokat kínált és lehetőséget, hogy akár kapcsolatokat is kialakíthatunk. Egy ilyen klubnapon lehetőségem nyílt egy numerológussal és egy asztrológussal villámbeszélgetésre. A numerológus azt mondta, – már csak a mondatra emlékszem – hogy „valósítsa meg gyermekkori álmait!” Vadul kutattam az emlékeim között, hogy vannak-e nekem olyanok? Csak egy jutott eszembe, hogy mindig arról álmodoztam, hogy családom lesz és boldog leszek. Nos, ehhez képest egyedül élek.

Az Idősakadémia egyik záró programján került kihirdetésre az az információ, hogy az egyik felsőoktatási intézménybe lehetőség adódott 50%-os tandíj kedvezménnyel tanulni, és andragógus, geronto-andragógus képzésen diplomát szerezni.

Beadtam a jelentkezésemet (online), sikeresen felvételiztem, és 2012. szeptember 1-től ismét diákigazolvánnyal rendelkező hallgató voltam, nyugdíjasként. Fejest ugrottam valamibe, amiről csak később derült ki, hogy valóban a gyermekkori álmom valósítom meg.

1977-ben végeztem egy főiskolán. Ezután jelentkeztem kétszer egyetemre, de nem vettek fel. Az egyik egyetem pedagógia, a másik pszichológia volt.

Itt és most mentálhigiénét, időskori pszichológiát, szociológiát és még sok nagyon érdekes, engem érdeklő dolgot tanultam.

 

2016 július közepén vettem át a mesterdiplomámat. Az RTL Klub Fókusz című műsorában foglalkozott a témával.

Lehetőséget kaptam az egyetemtől, hogy a diplomamunkámat Lifelong playing, – avagy játsszunk egész életünkben? címmel előadásokon mutassam be, mert a téma, amit találtam a tanáraim szerint is hiánypótló, és valóban érdekli az embereket.

A nyár végén körbe kerékpároztam a Velencei tavat két iskolatársammal.

Szeretném kiadni a könyvemet, ami a diplomamunkám könyv alakban.

A szenior korosztálynak társasjátékklubot szervezek – folyamatban, bár ez sem olyan zökkenőmentes, mint hittem. Három-négy éve heti rendszerességgel kártyázom.

Tehát vannak céljaim, ellentétben a két–három évvel ezelőtti önmagammal, amikor nem voltak.

Nyáron a Balatont szeretnénk körbe kerékpározni.

És persze hiszem, hogy megtalálom a szerelmet is!

Hiányzik a munka, az iskola, az a miliő, légkör, ami ott körülvett. Ha értelmes feladataim vannak, minden jobb, a hangulatom mindenképpen. Alig várom, hogy legyenek ismét előadásaim.

Huszka Éva

Az írás a  Régiségeknek blog 

’Tevékeny, élvezhető időskor’

pályázatának  díjazottja lett.

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Fordulópont az életemben: a netről vásárolok

Kis falumban a nagyik is webáruházból rendelnek.

Hallottam már régen a neten való vásárlási lehetőségekről, rá is kattintottam egyik-másik webáruház oldalára, de meglehetősen hamarosan „kifordultam” onnan.  Az okok  ugyanazok voltak, amelyeket már számtalanszor hallottam másoktól is: „Dehogyis rakom fel azt az egyszem bankkártyámat az internetre, nehogy már eltűnjön róla az a csekélyke, ami rajta van, kell az nekem is”,  vagy „én jobban szeretem, ha személyesen nézem, tapogatom a megvásárolandó árut„  meg : „én szeretek  boltba járni, emberek közt lenni, ismerőssel találkozni„. És még sorolhatnám  az érveket, amik valójában nálam is csak kifogások voltak.

Mígnem a falumban egy ismerőssel találkozván, szó szót követve  mutatta  a lábán lévő cipellőt, mondván, hogy a neten vásárolta. Megnézném azt a fényképet – ha készült volna – hogy milyen arcot vágtam. Ámultam-bámultam-riadtan-meglepetten: „Te mersz a neten cipőt vásárolni?  És jó is méretben? „  A világ legtermészetesebb hangján, csilingelő nevetéssel válaszolt ismerősöm : „Persze, mindenkinek én veszem a cipőt  a családban, az unokáknak, a fiamnak, anyukámnak,  a netről, és mind jó volt eddig„.  Liza  velem egykorú, nem egy netezős valaki és csakúgy lazán, könnyedén cipőt vásárol a netről????!!!  Hmm. Ez már szöget ütött a fejembe, habár még mindig nem szántam  el magam a netes (be)vásárlásra.

 

Teltek, múltak a hetek, tavaszból nyárba, majd őszre fordult az idő, amikor is már jó ideje komoly gondokkal küzdöttem. A jó öreg hűtőszekrényem úgy gondolta elég volt a szolgálatából. A falinaptár már kora téli hónapot mutatott. Ott motoszkált bennem, hogy hűtőt kellene vásárolnom, de …de.. be kellene utaznom a nagyvárosba, el kellene csoszognom egy áruházba, ki kellene választani szinte percek alatt  az óriási választékból, ami nekem megfelelne, no és a szállítás (meg a költsége) ide, a kis falumba. Töprengtem a megoldáson: hogyan bonyolítsam le ezen vásárlást, amikoris  nagyfiamék biztatására,  minden aggályt és kétséget kisöpörve régiség lelkemből és tudatomból, elkezdtem  egy netes webáruházban keresgélni. Kiválasztottam a nekem megfelelő és nekem tetsző hűtőszekrényt.  Fiam jóvoltából paypal fizetéssel megrendeltük. Napokon belül futárral meg is érkezett épségben az új, szemet gyönyörködtető hűtőszekrényem – és még be is hozták a házba. Fordulópont volt az életemben!

A  szükség aztán rávitt egyéb netes vásárlásokra is, mert karácsony  közeledvén kicsúsztam az időből,  vagy éppen nem akartam „becsúszkálni” a közelemben lévő nagyvárosok valamelyikébe. Jó nagy levegőt véve a világhálón szörföltem  egy  könyvesbolt irányába, hogy fiam oly áhított könyvét a fa alá rakhassam. Elbíbelődtem, hogy akkor hova, mit is kell írnom, hova, mire kell  kattintanom,  hogy valóságosan   a kezembe legyen az a könyv.  Sőt,  már némi alapismerettel,  elmerészkedtem egy DVD-s webshopba is. Miután mindkét rendelésem simán, épségben megérkezett, utánvét fizetéssel, (még szóba sem jöhetett nálam a PayPal) megelégedéssel konstatáltam magamban, hogy ez nem is oly ördöngösség.

 

Mint utólag kiderült, gáztűzhelytől kezdve, sok minden más vásárlásában is megelőztek a falubeliek. Példájukat követve én sem talpalok már feleslegesen sokféle árucikkért, amire szükségem van, hanem körülnézek a webáruházakban. Annyira „belelkesedtem” ezen sikeres üzletmeneteken, hogy már egyéb  apróságot, meglepit, ruhaféleséget is, csak -katt-ide, katt-oda, – a webáruházakban  böngészve  teszem a  kosárba. És mennyi utánajárástól, fáradtságtól kímélem meg magam, nem beszélve az időről !!

Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hogyan lettem sikeres szenior atléta?

Úgy kezdődött, hogy kimentem a piacra ….

 

Imádkozzál!

Lépj be a hatodik X-be!

Előtte negyven évig ne atletizálj!

Menj ki a bolhapiacra!

Ott tudd meg, hogy az ismerősötök nem jön mégsem a találkozótokra, mert időmérő lesz egy szenior atlétika versenyen!

Kérd meg a férjedet, hogy menjetek haza, öltözz át, próbáld fel a szögescipődet, ami a Világtörténet sorozat öt könyve tetején porosodik, illetve korosodik!

A porosodó szögescipő

 

Siessetek ki a sportpályára!

 Fizettesd be a férjeddel a nevezési díjat!

Így jut egy kis idő fej- és törzskörzésre, indiánszökdelésre, úgyhogy melegítsél be!

Kérj kölcsön egy disco-zöld szögescipőt!

Győződj meg róla, hogy hányan versenyeztek, s ha csupán te neveztél egyedül, akkor ugorj távolba, amikor szólítanak, s ha már kivették a gereblyét a homokból!

Győzzél!

Kérdezz rá, akad-e még meghirdetett versenyszám versenyző nélkül!

Igen, indulj el 100 méteres futásban is!

Fuss! Fuss! Hajrá!

Győzzél!

A kölcsönkért szögescipő

Mellesleg – mivel a három indulóból egy visszalépett – a 200 méteres síkfutásban is indulj el, és persze fusd is végig!

A kanyarban figyelj, koncentrálj, annyi vonal van, irányt ne tévessz!

Szórakoztasd a közönséget is, magadat is, kiabáld, hogy szaladok, nagyon szaladok!

Közben szaladj, fuss, brávó!

Ja, és vigyázz, le ne sérülj!

Ez az!

Adj hálát Istennek!

 

Juttasd vissza és köszönd meg az edzőcipőt a gazdájának!

Ha a nevedet hallod, állj fel a dobogóra! Kétszer legfelülre, egyszer a második fokra!

Vedd át az érmeket, hagyd, hogy piros-fehér-zöld szalagjánál fogva a nyakadba akasszák, fogjál kezet a gratuláló díjátadóval! Ha akadt, akkor a versenytárssal is!

Le se szállj a dobogóról, mert mint a legtöbb versenyszámban induló, te nyerted el a serleget.

Azt a szépséges aranyszínűt, melynek talapzatán egy aranysárga lapocskába ez van vésve:

 „Abszolút női első hely”.

Fogadd szeretettel!

Mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!

Tudd, hogy csoda történt!

Szállj le a földre, karolj bele a férjedbe, s elégedetten induljatok haza!

Kezdjél el valamelyik nap edzeni!

 

 Legalábbis én így csináltam.

Utána két évig szorgalmasan kemény edzéseken vettem részt, negyven érmet, három serleget és számos szeretetteljes sportoló barátságát sikerült elnyernem a versenyeken, sporteseményeken.

Feleky Erika

Az írás a  Régiségeknek blog ’Tevékeny, élvezhető időskor’ pályázatának  díjazottja lett.

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nagypapák és unokák – Beszédes fotók

Boldog lehet az, aki ilyen szép képeket őriz a fényképalbumában.

 

Papó, papi, tata, nagyapó, papóka, nagyatya,  nagypapi, öreg, – számtalan kedves neve van, nekem csak NAGYPAPA.

A nagypapa a nagymama oldalbordája, ki ha kell, ül csendesen, vagy éppen az unokájának fúr-farag játékot, vagy mesél a fiatalkoráról. A nagypapa legdrágább kincse az unoka.

Kár, hogy én a négy nagyszülőmből csak az anyai nagymamámat ismertem. Talán most visszaemlékezve hiányoznak nekem a nagypapák. Eljátszom a gondolattal, mit veszíthettem. Hiányzik az emlékeimből a nagypapa mosolygós, néha csodálkozó tekintete. Remegő keze, ahogy átölel és az ölébe ültet, vagy csak fogja a kezem és sétálni visz.

Aki nem ismerte nagyapját, valamit veszített. Boldog lehet az, aki ilyen szép képeket őriz a fényképalbumában. Irigykedem. A képeket nézegetve megszólaltak a szereplők. Hallgassátok, miket mondtak nekem!

A sorozat első része:

Nagymamák és unokák – beszédes fotók

 

Azért van szemüvegem, hogy jobban lássalak.

 

 

Hoztam virágot neked és a mamának is.

 

 

Megyek nagyapi, nem kell noszogatni.

 

 

Nagyapa, a puszitól meg fogsz gyógyulni.

 

Papa, te szoktál így csinálni?

 

 

Látod ezeket a képeket?  Itt még én is kisfiú voltam.

 

 

Kis unokám, látod ott fenn, a madarakat?

 

 

Ugye jó, papi, hogy tologatlak?

 

 

Van egy titkom, de ne mondd el apának, jó?

 

 

Kifestem a körmöd, és olyan szép lesz, mint az enyém.

 

 

Ugye, mi jó barátok vagyunk?

 

 

Amikor meglátogatnak az otthonban az unokáim …

 

 Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Írásban, festésben, sportban teljesítették ki életüket pályázóink

Tevékeny, élvezhető időskor – Pályázati eredményhirdetés

 

Örömmel  adjuk közre a jó hírt, hogy Tevékeny, élvezhető időskor pályázatunkra sok értékes pályamű érkezett.

A pályázatok közül az alábbiakat jutalmaztuk, ezek az írások az elkövetkezendő hónapokban folyamatosan  megjelenésre kerülnek a blogunkban és facebook csoportunkban. A nyertes pályázókat könyvjutalomban részesítjük. Az alábbi felsorolás nem a  helyezést jelenti.

 

Péntek Zsófia egy küzdelmes élettel a háta mögött, nyugdíjasként valósította meg gyermekkorától dédelgetett álmát, hogy néprajz kutató és  író lehessen.

Izsák Ildikó fiatalon feladni kényszerült álma valósult meg: versei, meséi, novellái  és receptjei jelennek meg és vallja, hogy az álmokat nem szabad feladni.

Bondár Zsuzsanna írásának hősét a festőkörben tanultak töltik el boldogsággal és megelégedettséggel. A festegetés és műkedvelő írás nyomán eltűnt nyomasztó magány érzése is.

Huszka Éva korhatár előtti nyugdíjba vonulását követően szerzett mesterdiplomát,  és még  teli van nagy tervekkel.

dr. Feleky Gáborné egy „csoda” folytán, majd kemény edzésekkel hatvanon túl számos érmet, serleget nyert el versenyeken, sporteseményeken.

 

Gratulálunk a nyerteseknek és köszönjük, hogy „klaviatúrát ragadtak” ! Azok a pályázatok, amelyeket nem jutalmaztunk, sajnálatos módon nem feleltek meg a pályázati kiírásunk követelményeinek.

E remek írásokból olyan Régiségek életútja bontakozik ki, akik idős korukra kiteljesedtek, és valamilyen tevékenységet szenvedéllyel, örömmel végeznek. Többen a pályázók közül ifjúkori álmaikat valósították meg, vagy folytatták fiatalon elkezdett, de megszakított, áhított hobbijukat, szenvedélyüket. Ezek a sorsok jól példázzák azt is, milyen sokféle módon éljük meg idős korunkat és milyen változatos lehet az a hasznos, élvezetes tevékenység is, melyben idős emberek örömüket lelik. Az írásokból kirajzolódó lendületes, tevékeny életpályák   alátámasztják  nézetünket, hogy ez a mostani idős nemzedék nem akar észrevétlenül megöregedni, hanem az utolsó évtizedeiben is élvezni akarja az életét, hasznos és aktív akar maradni, beleszólva a világ dolgaiba. Reméljük, hogy példájuk bátorítóan hat olyanokra is, akik túl az ötödik, hatodik, hetedik  X-en még nem találtak magukra és mintákat keresnek. Mert változtatni, újrakezdeni soha nincs késő!!!!

Kérjük olvasóinkat, hogy kövessék figyelemmel ezeket az írásokat az elkövetkező hónapok folyamán, mert olvasmányos, izgalmas élettörténetek bontakoznak ki előttünk.

              Régiségeknek blog zsürije

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Pályázati felhívás ’Tevékeny, élvezhető időskor’ címmel.

Azok írásait várjuk, akik úgy érzik, hogy  az idős kor kiteljesedést, beérést, új perspektívát hozott.  

 

palyazati-felhivas

Határtalanul nagy öröm számunkra, hogy facebook csoportunkban már 4000 követőnk van. Nekünk, a Régiségeknek blog szerzőinek és e facebook csoport működtetőinek, komoly ösztönzést jelent, hogy nap-mint-nap tapasztaljuk részvételeteket, érezzük szimpátiátokat.

 

negy-1

 

A kerek szám alkalmából pályázatot hirdetünk:

‘Tevékeny, élvezhető időskor’ címmel.

 

negyezer

 

Arra kérjük olvasóinkat, követőinket, írjanak életútjukról, és jelenlegi életérzéseikről, életmódjukról. Azok írásait várjuk, akik úgy érzik, hogy  az idős kor – az ezzel járó problémák ellenére – kiteljesedést, beérést, új perspektívát hozott. Különösen értékeljük olyan tevékeny Régiségek írásait, akik idős korukra valami újba fogtak bele, esetleg fiatalkori álmaikat valósították meg, vagy családon belül, esetleg önkéntes munkában találtak új szerepet maguknak, vagy új környezetben, új feladatokkal élik életüket.

A legjobb írásokat megjelentetjük blogunkban és a facebook csoportunkban is közzétesszük. A legjobbakat  könyvjutalomban részesítjük.

Az írás terjedelme 1 oldaltól  5 oldalig terjedhet. Beküldési határidő: 2017. január 31.

Az írásokat saját néven, vagy nicknéven is küldhetitek az alábbi e-mail címre: cilianoska@gmail.com

 Kérdéseket a pályázattal kapcsolatban facebook üzenetben is feltehettek.

 

Ha ti is szeretnétek sok, érdekes életútról olvasni,

KÉRJÜK,  HOGY OSSZÁTOK MEG PÁLYÁZATUNKAT A FACEBOOKON!  KÖSZÖNJÜK!

 

A Régiségeknek blog bloggerei

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Te mit teszel az egészségedért?

Én edzőterembe járok és étrend kiegészítőket szedek.

 

gym-room-1181820_960_720

Amióta nyugdíjas vagyok és több az időm, na meg az egészségi gondjaim is megszaporodtak, többet törődők a fizikai állapotommal. Nejemmel ellentétben például én azonnal megyek az orvoshoz, ha valami problémát észlelek (ő inkább halogatja és megvárja, hátha a baj elmúlik ). 

De leginkább arra törekszem, hogy megelőzzem a bajokat, ezért rendszeresen mozgok. A  lányoméktól kapott szobabiciklin másnaponta tekerek 20 percet, és edzőterembe is járok hetente kétszer. Az étkezésemet is igyekszem visszafogni egy kicsit, de ez megy a legnehezebben, mert szeretek jókat enni. És még egy dolog, ami szerintem sokat jelent: elkezdtem étrend kiegészítőket szedni (az orvosságok mellett). Szeretem böngészni a patikában kapott  tájékoztató magazinokat, sőt van egy „vitamin bolt”, ahol rendszeresen vásárlom a táplálékkiegészítőket és ahonnan interneten kapom az információkat az új készítményekről.

Legutóbb  a Bio-Quinone Q10 Super 30 mg-os kapszulát kezdtem el szedni a csomagoláson található napi 1 kapszula bevételével, mert szívritmus problémáim vannak és ezt ajánlották a szívizom fokozott energia ellátására.  „ Az emberi test minden sejtje egy kis erőmű, mely energiát termel azért, hogy üzemanyaggal lássa el a sejteket. Bizonyos sejteknek nagyobb szükségük van az energiára, mint másoknak. Például a szívizom szöveteinek rengeteg energiára van szüksége a ritmikus mozgáshoz” – olvastam a készítményről  szóló magazinban.

q10

Az első 7-10 napban semmilyen változást, vagy hatást nem éreztem. Tekintve, hogy naponta több alkalommal is mérek vérnyomást, és a vérnyomásmérőm kijelzi a ritmus hibákat, extraszisztoléket, így 10 nap után már volt összehasonlítási alapom. A vérnyomásom kevésbé ugrált (esténként néha a napközbeni 120-130-ról 145-150-re is felment) és a ritmushibák kezdtek elmaradni. Korábban 10 mérésből 5-6 alkalommal volt ritmushiba, amit kijelzett a vérnyomásmérő, ez 15 nap szedés után lecsökkent 1-3-ra, majd a huszonötödik nap után 3-5 nap mérései közben szinte nem is volt ritmushiba. A korábbi, néha előforduló esténkénti kiugrós 140-150-es vérnyomás értékek is elmaradtak, 130-135 fölé nem ment az esti mérésekkor a vérnyomás.

Mivel heti 2-3 alkalommal edzőterembe járok, pulzus ellenőrzéssel, s ott az edzés alatti pulzusszám (edzésidő közbeiktatott pihenőkkel kb. 65-75 perc) 100 és 143 között mozog. A terhelést jól bírom, (bár ez igaz a szedést megelőző időszakra is), viszont az edzés követően két-három órával is a pulzusszám eléri a 90-et percenként, s csak lassan megy le a szokásos 60-70-re.

Összefoglalva: a  Q10 kapszula szedése 15 nap után kezdett hatást mutatni. Ez leginkább a 25. nap után indult meg és a ritmushibák jelentős csökkenését tapasztaltam, valamint csökkent a vérnyomás ingadozás, az esti néha előforduló kiugró vérnyomás értékek is.

A fentebb írtak tapasztalati tények, hogy ebben a Q10 kapszulának mennyi a szerepe, azt teljes biztonsággal megmondani nem tudom, de leginkább ennek a készítménynek tulajdonítom a kedvező változást.

Azt mondják, hogy a férfiak kevésbé törődnek az egészségükkel, mint a nők. Az én példám nem ezt bizonyítja. Arra buzdítom férfitársaimat is, hogy törődjenek többet az egészségükkel, figyeljenek oda magukra, hogy a nyugdíjas évek is aktivitásban teljenek és  élvezhetőek legyenek.

 

Papa Stefano

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nagymama és nagyapa megédesítették a gyermekkoromat

Legtöbb emlékem róluk otthonukhoz, és a vasárnapi mozikhoz fűződik.

 

kertben2-1

Sajnos apai nagyszüleimet, sőt apukámat sem ismerhettem, mert ők eltávoztak születésem előtt. Csak édesanyám elbeszélései és fotók mesélnek életükről. Anyai nagyszüleimhez viszont szerencsémre nagyon sok kedves emlék fűződik. Ők 8 és 10 gyerekes család legidősebbjeiként nőttek fel, így a kicsik pesztrálása nekik jutott osztályrészül. El is határozták, hogy csak egy gyerekük lesz. Ő lett az édesanyám, aki varrónőként reggeltől estig dolgozott. Persze ez a tény nem zárta ki a velünk is töltött időt, hiszen a ruhák kézimunkáját a ligetben végezte, hogy szabad levegőre, futkosni, játszani vihessen bennünket húgommal. Amikor egy-egy postamunka (ahogy ő nevezte a sürgős feladatot) miatt nem volt ideje a közös együttlétre, nagyszüleim szeretetteljes felügyelete alá kerültünk.

 vacsora1

 

Legtöbb emlékem róluk otthonukhoz, és a vasárnapi mozik első sorához fűződik. Valószínűleg az volt a legolcsóbb a teltházas filmeknél. Mozis élményeim közül leginkább vígjátékok, elsősorban Latabár-filmek jönnek elő, hiszen nagymamáék is szerettek nevetni. Húgom még a közben elszopogatott 2 forintos, citromgerezd formájú savanyú cukorra is emlékszik. Meg is látszott a fogainkon.

Nagyapám, nyugdíjazása után is még sokáig dolgozott, mint méteráru kereskedő. A munka éltette, rengetegen ismerték és tisztelték a városban  “Lugosits bácsit”. Emlékszem, hogy Rózsikája, a nagymamám vitte neki minden délben az ebédet.

Városi létük ellenére falun érezhettük magunkat náluk. Három alacsony házrész egyikét bérelték, ami komfort nélküli volt, de nekünk kánaán, főleg a burjánzó udvar miatt. Nagyapám egy nyugágyban üldögélt, és első világháborús történeteit mesélte, amiket tátott szájjal hallgattunk.

 

Nagyszüleim udvarán  ahugommal

Nagyszüleim udvarán a hugommal

Nagymamám kacsát tömött, tyúkot tojózott a házuk és a fáskamra közti keskeny, elkerített sávon. Soha nem kérdeztem, hogy honnan-e tehetség, de gondolom, dolgos gyerekkorából ered. A kacsával való bensőséges kapcsolata szomorú véget ért a tányérunkon. Szó, ami szó, a kacsasütést magas szintre fejlesztette. Más ételek elkészítésében nemigen jeleskedett. Frizsiderjük egy ásott kút volt az udvar közepén, ahol a nagyanyám által hazacipelt dinnyék hűltek. Az ivóvizet a sarki kútról hoztuk. Az ebédek után nagyapa újra a nyugágyban olvasgatott, vagy játékunkban gyönyörködött, nagymama pedig horgolt, kötött. Eszembe juttatja Csehov: Cseresznyéskertjének paródiáját, Alfonzó rendezésében, ahol Szemes Mari, mint daduska kötögeti a véget nem érő sálat. Nagymamám is szinte az élete 80 %-át eme kreativitásnak szentelte, ugyanis háztartásbeliként élt kereskedő nagyapám oldalán. Áldásos munkássága hozadékaként minden ruhanemünk (a bugyi kivételével) horgolt és kötött holmi volt. Egy vicces emlékem, hogy tornaórán a blúzom alól kilógott a horgolt kombiném egy szála, amit barátnőm letépett, és majdnem lefejtette rólam az egész  ruhadarabot.

 

Nagyszüleim és anyukám a strandon

Nagyszüleim és anyukám a strandon

Szabadidős lazulásuk tetőpontja és egyben alaposabb tisztálkodási lehetőségük a városi gőzfürdő rendszeres látogatása volt – külön a férfiak és nők számára. Időnként mi is részesültünk húgommal ezekben a fürdős programokban. Álmomban se jöjjenek elő azok a nagyik, akiket csak elől takart a fürdőtől kapott fehér kötény.

Volt egy nyugdíjas klub a közelükben, ott éltek társasági életet. Nagyapám dominózott, biliárdozott, nagymamám ott is horgolt beszélgetés közben, sőt délutánonként városunk legszebb terére kiülve is csattogtak kezében a kötőtűk. Közben jóízű beszélgetések zajlottak Régiség-barátnőivel. Az ilyenkor úriasszonyként kiöltözött, festett hajú nagyanyámról senki nem gondolta volna, hogy reggel kacsát tömött, piacról, kútról cipekedett. Amikor már felnőttként kislányomat sétáltattam, mindig odamentünk a dédihez, akit elbűvölt az ő tündérkéje, ahogy lányomat nevezte.

 

ani-nagymamaja

Nagymama, kislányom és én a parkban

Érdekes véletlen, hogy e történetem  megírása után  félórával rám köszönt egy kedves hölgy az utcán. Udvariasan visszaköszöntem, bár fogalmam sem volt, hogy ki ő. Látva bizonytalanságomat, elmondta, hogy ők voltak nagyapámék szomszédjai. Akkor ismertem csak fel Olgát, akivel  sokat játszottunk együtt azon a bizonyos udvaron.  45 éve láttam utoljára.

Drága nagymama és nagypapa! Köszönöm, hogy megédesítettétek gyerekkoromat. Sajnálom, hogy ezt soha nem mondtam, amíg köztünk voltatok.

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!