Régiségeknek

Kanyon, zöld színű tó és bogárszálló

Nyugdíjas túrázók az erzbergi hegyekben

bűvűr

Nyugdíjas operakedvelő és aktívan túrázó barátaim, akikről írtam már a blogban, egy osztrák túrára invitáltak. Legfiatalabb tagjuk 62 éves, a legidősebb pedig (az egyetlen férfi), a 86 éves Laci bácsi. Lelkesedésük – az ígérkező élmények és a nagyon kedvező ár miatt – percek alatt rám ragadt, és igent mondtam.

Az indulás reggelén egy szimpatikus fiatalember nyolcszemélyes mikrobuszával  házunk elé gördült, és 8 óra alatt Szegedről elrepített bennünket négynapos erzbergi (Stájeroszág) túrázásunk támaszpontjára, egy takaros panzióba. Mint kiderült, sofőrünk gyerekkori barátai, Misi, és felesége, Zsani, vezetik a Haus Erzberget, ahol megszálltunk. Társaim évek óta visszatérő vendégek, de engem is természetes közvetlenséggel fogadtak.

Gams-i kanyon

A Gams-i kanyon

Félórát kaptunk a szobáink elfoglalására, és egy kis felfrissülésre. Fél 4-kor  már indultunk is Misivel első kirándulásunkra, a Gams-i kanyonba. Rövid kocsiút után korláttal ellátott, hegyi úton ereszkedtünk lefelé, és hamarosan meghallottuk a kanyonban dübörgő víz egyre hangosabb robaját. Nagyon jólesett elgémberedett tagjaink megmozgatása ebben az ózondús levegőben. Hamarosan elénk tárult a köveken lezúduló, azokat gömbölyűre csiszoló vízáradat, felette kényelmes fapallón gyönyörködhettünk a látványban. A kanyont elhagyva kényelmes sétaút vezetett vissza a kocsihoz. Házigazdánk idegenvezetőként mesélt a közeli Eisenerz városka  és az Erzberg (Érchegy) történetéről és II. világháborús szomorú emlékeiről.

A városka az Eisenerzi Alpoktól délnyugatra fekszik, a körülötte emelkedő 4 sziklához simul a vöröses árnyalatú Erzberg, ahol Közép-Európa legnagyobb külszíni vasércbányászata folyik. Már a kelták és a rómaiak megkezdték a vasérc elhordását. A vasércbányászat 712 óta bizonyítható dokumentumokkal  A legenda szerint a vízimanó az itt élő embereknek 3 lehetőséget kínált fel : 10 évig aranyat, 100 évig ezüstöt, vagy mindörökké vasércet. Bölcsen döntöttek a vasérc mellett. Valamikor 8200 ember dolgozott itt, ma a gépesítésnek köszönhetően csak 270 embernek ad munkát a bánya. A mai fejlett technológiával viszont állítólag újabb 1300 évre biztosított a vasérckitermelés.

Látványbánya

Látványbánya

 A bányászattal párhuzamosan működik a látványbánya, ami extrém élményt nyújt az évi 40 ezer látogatónak.

Magát a települést 1230-ban említik először egy oklevélben, mint Aerze, 1293-ban pedig Eisenärzt néven. 1931-32-ben a bánya 1,8 millió tonna éves kitermelésével a Harmadik Birodalom (a náci Németország) vasérctermelésének negyedét biztosította. 1939 decemberétől először a lengyel, majd a megszállt országokból és koncentrációs táborokból érkező foglyokat dolgoztatták itt. Nehéz elképzelni, hogy ez a festői környék több, mint 70 évvel ezelőtt a legszégyenletesebb kegyetlenség színhelye volt. 1945-ben 250 magyar zsidót mészároltak le a szomszédos Präbichl és Eisenerz határában a nácik. Ez volt a legnagyobb háborús bűncselekmény Ausztriában. A közeli Mauthausenben emlékművet állítottak az áldozatoknak.

Utazásunk másnapján a valószerűtlenül zöld színű Grüner Seehez  (Zöld tóhoz) kirándultunk. Vizét a környező hegyek hóolvadéka táplálja. Viszonylag alacsony vízállása következtében szerencsénkre körbe tudtuk sétálni. Előfordul azonban, hogy 10 méteres mélység árasztja el az utakat, és padokat is. Évente egy alkalommal  (május végén, június elején) engedélyeztek itt búvártúrát. Közkedvelt volt a merülés a füves mederben, padok és fatörzsek közt kergetve a pisztrángokat. A helyi önkormányzat ez évtől betiltotta a búvárkodást természetvédelmi okokból. Égbenyúló, szálegyenes fenyők övezik a tavat, ráduplázva a víz smaragdjára. Sétánk alkalmával bátor magyar fiatalok úsztak be a kb. 10 fokos vízbe.

rovarhotel

Következő állomásunk a Gesäuse Nemzeti Park volt. Hatalmas területének csak töredékét jártuk be, de ezalatt is megtapasztalhattuk, hogy milyen nagy gondot fordítanak a diákok környezetismeretének és megszerettetésének gazdagítására oktató játékokkal. Tanulmányi kiránduláson ismerkednek a gyerekek a “tankert” növényeivel, faszékek karfáján lévő gombok nyomogatásával előcsalogatják az erdő hangjait, a lombsusogást, a különböző madárhangokat, a szél dúdolását, a csendesen kopogó esőcseppeket, vagy épp a dörgő vihart, esetleg a vízesés robaját. Hatalmas puzzlekat csocsóasztalhoz hasonlóan addig forgatnak, amíg  kirakják a park képeit a 4 évszaknak megfelelő színekben. Itt találkoztam életemben először a “bogárszálló” fogalmával. Mesterségesen kialakított lyukakban, “apartmanokban” húzzák meg magukat a bogárkák a hideg elől. Mellettünk épp egy iskolai osztály hallgatta a tanár bácsit. A csendes esőben viselt különböző színű, de egyforma szabású köpenyük és tarka ernyőik vidámságot csaltak a borús égbolt alá.

puzzle

Forgatjuk az óriás puzzlet

Túráink, sétáink nagy része ezzel véget ért, de még számtalan lehetőséget kínál ez a meseszerű vidék gyermekes családok, merész fiatalok számára is. Nyáron raftingon, kalandparkban, víziparkban, télen sielésben, snowboarban, szánkózásban lelhetik örömüket a panziótól 100 m-re lévő pályán, melynek felvonója egy tó felett ível át.

Biztos vagyok benne, hogy néhány energikus Régiség-utitársam bakancslistáján még szerepel néhány ezekből a kalandokból.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Barangolás a törökországi Epheszoszban, az ókori római városban – videóval

Artemisz templomának és Celsus könyvtárának romjai a dicsőséges múltról tanúskodnak – 2. rész

romok

Elérkeztünk törökországi kalandjaink fő látványosságához, az ókori Epheszosz épen  maradt romjainak meglátogatásához, egy lelkes török fiatalember angol nyelvű idegenvezetésével.

Ez az ókori város, a római birodalom 2. legjelentősebb városa, a Nyugatot  Kelettel összekötő fontos kereskedelmi út mellett feküdt. Iónia legfontosabb metropoliszában számos fürdőt, középületet építettek, vízvezetékrendszere a legmodernebb volt az ókori világban.

Régészeti kutatások szerint már az i.e. 7. évezredtől lakott volt.  Fénykorában,  az i.sz. 1-2. században lakossága félmillió volt, ami teljesen hihető, ha belegondolunk, hogy a 20. században kezdődő ásatások mindössze a terület 5 %-át tárták fel, és ennek bejárása is 2 óráig tartott. Minden évben új információkra bukkannak, ahogy haladnak a feltárással.

Celsus könyvtár

Celsus könyvtár

Itt élt Hérakleitosz, a nagy gondolkodó is, aki szerint “kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba.” Érdekes adalék, hogy Marcus Antonius római hadvezér és Kleopátra tiszteletére építettek itt egy házat, ahol a nászútjukat élvezhették.

Láttuk a római fürdő megmaradt falait, szinte elképzelve a kivételezett helyzetű férfilátogatókat, vagy a bajusszal, szakállal álcázott nőket, hiszen ők nem mutogathatták bájaikat. Bezzeg az alibiből a könyvtárba induló férjek egy titkos alagúton onnan könnyen a bordélyházba mehettek, vélhetően nem sokat művelődve a Celsus könyvtár falai között. Pedig kb. 20 ezer tekercs között válogathattak volna. A mendemonda szerint a művelt kurtizánok pár kérdést tettek fel vendégeiknek, és ha nem tudták megválaszolni, visszaküldték őket a könyvtárba.

A legrégebbi reklám

A legrégebbi reklám

A sikamlós történetek, amelyekkel idegenvezetőnk fűszerezte a 30 fokban lankadó figyelmünket, még folytatódtak. A könyvtárat a kikötővel összekötő Márvány út egyik kövébe vésve lábfej, mellette női fej koronával és egy szív látható, jelezvén a kikötőből érkező tengerészeknek a bordélyház irányát. Ezt tekinthetjük a legrégebbi reklámnak.

 

A Márvány út másik oldalán a 24000 főt befogadó ókori színházat láthatjuk, míg a Kurétész úton egy kisebbet, az Odeont, mely “csak” 1400 fős volt. Ugyancsak ezen az úton csodálhattuk meg Hadrianus templomát, amelynek homlokzati domborműve ma a londoni British múzeum ékessége. Döbbenetes az is, hogy Artemisz temploma, amely a világ 7 csodájának egyike volt, 25 oszlopából 24-et szintén eladtak az angoloknak vasútépítés fejében, hiszen a keresztény templomra nem volt szükségük. Ez a 24 oszlop is a British múzeum pilléreit alkotja. Az Artemisz templom történetéhez tartozik, hogy Kr. előtt 356-ban egy Hérosztratosz nevű zavart elméjű ember felgyújtotta, hogy neve bekerüljön a történelembe. Be is került, de halállal lakolt tettéért.

A nagy színház

A nagy színház

A monda szerint a gyújtogatás éjszakáján született Nagy Sándor, és Plutarkhosz történetíró szellemesen megjegyezte, hogy a templom valószínűleg azért égett le, mert Artemisz istennő túlságosan el volt foglalva az új hadvezér születésével, és nem figyelt a templomára. Kr.e. 334-ben éppen a világhódító Nagy Sándor tett felajánlást a templom újjáépítésére, de a lakosok inkább saját költségükön építették fel.

 

Video: Vízipóló meccs utáni ujjongás és lányom búvárkodási kísérlete

Az egyedülálló történelmi bolyongás után a romokat elhagyva mi is romjainkban hevertünk. De megérte!!! Hazautazás előtti napunk a lazítás, tengeri fürdőzés és napfürdő jegyében zajlott. Délután a szálloda medencéjében még egy izgalmas vízipóló bajnokságra is sor került a szálloda magyar és orosz vendégei között, török bíróval. A mieink olyan harciasan küzdöttek, hogy sportrajongó lettem hangosan szurkolva. Büszkén tapsoltunk a 12-10-es győzelmünknek.

Az utolsó vacsora után (ami nem éppen kenyérből és vízből állt), fergeteges nemzetközi karaoke versenyen vettek részt fiataljaink a többi orosz, bolgár, török vendéggel együtt.

A fiatalság fél egészség, főleg a fiatalok közelségét élvező Régiségek számára.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

 

   

 

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hurrá nyaralunk! Törökországi dzsip szafari – 1. rész

főkép

Londonban élő lányom és ügyes nyaralásszervező barátnője kitervelték, hogy üdüljön együtt a jól összeszokott kinti magyar baráti társaság, valamint egyikük szülei és én. Hosszas netes böngészés után az olcsó, de szép nyugat törökországi Didimre esett a választás, az Égei tenger partján.

Többszörös májusi évfordulós ünneplések is apropót adtak az utazáshoz. Szervezőnk szüleinek 25 éves házassági évfordulója majdnem egybeesett az én szülinapommal, és a házaspár férfitagjának születésnapjával. Én pedig nem vagyok semminek az elrontója, könnyen azonosultam az általam kedvelt társasággal, és leginkább lányommal való üdülés ötletével. Decemberben be is fizettük az előleget és májusban útnak indult 7 fiatal és 3 régiség korú magyar turista.

dzsip szafari veterán autóval

kirándulás veterán dzsippel és veterán sofőrrel

Az izmiri reptéren pontosan várt bennünket a transzfer és elröpített egy olyan didimi szállodához, ahol úgy álmélkodtunk, mint a magyar proletár, amikor nyaralni mehetett a burzsoáziától államosított üdülőkbe. Még a liftig sem engedték cipelni bőröndjeinket. Második ámulatunk tárgya 7. emeleti szobánk erkélyéről a tenger látványa volt. Másnap kipihenve kezdhettük a lehetőségek felkutatását, mert azok voltak bőven szállodán belül és kívül egyaránt. Mi volt az első?!  Hát a wifi, amit a recepción kényelmes fotelekben ülve használhattunk, megnyugtatva az otthoniakat, akik aggódva engedtek utunkra. Felfedező “túránk”  második állomása az all inclusive étkezés fejedelmi választéka volt. Egyedüli aggodalmam az volt, hogy engem is úgy kell majd hazagurítani, mint a bőröndömet.

 

fehér faeper szedés

fehér faeper szedés

Következett a bőséges étkezések ellensúlyozására (is) a kirándulások, mozgáslehetőségek feltérképezése, ami korosztály, érdeklődés, és nem utolsó sorban pénztárca szempontjából megosztotta az amúgy egységes társaságot. Egyik régiségünk, a nyaralásunk közepette 61 évessé fiatalodott Zsiga minden kirándulási célpont előtt megkérdezte, “milyen messze van?” Később ez a mondata szállóige lett. Ő nem kívánt sokat zötykölődni, viszont amit egy hét alatt produkált, az példaértékű a korosztályunk számára. Búvárkodott  két lányával (nem először), vállalva a 28 métereses mélységet is, a szállodánk medencéjében szervezett vízipólómeccsek aktív góllövője volt, esténként pedig mintegy levezetésként biliárdozott.

Az aquaparkban a leghajmeresztőbb csúszdákat is kipróbálta. Vagány felesége, Éva, 25 éve csendes támogatója, olykor aktív részese minden kedvtelésének. Néha szeretettel megjegyezte: olyan, mint egy nagy gyerek. Házassági évfordulójukon is együtt örülhetett a családdal kis csapatunk. Jelenlévő két lányuk emlékezetes ünnepet szervezett a kedves fiatal török és kurd pincérek közreműködésével. Zárójelben megjegyzem, hogy soha nem láttam ennél békésebb, szeretetreméltóbb, szorgalmasabb muszlim embereket, mint amilyeneket egy heti nyaralásunk alatt.

 

Tengerparti lábáztatás Didim környékén

Tengerparti lábáztatás Didim környékén

Első napunkon Didimben maradtunk akklimatizálódni, és leginkább felmérni a tenger hőmérsékletét. A szállodának saját homokos partja volt, lassan mélyülő vízzel, ezért kisgyerekes családok részére is kiválóan alkalmas. Ingyenes  napágyak és büfé mindenféle ital-, kávékínálattal. Az első didergő lépések, majd tempók után egész kellemesnek tűnt az előszezon tengere. 15-20 percnyi jóleső úszkálás után a 25-26 fokos meleg is elegendő volt egy kis napozásra. Ebéd után az egyik lány megszólalt: “Járjuk körbe Didimet!” Erre a másik: “nem fog sokáig tartani”. Ez kissé kétértelműen hangzott. 🙂

Másnap 6 fiatal és én dzsip szafarira vállalkoztunk egy 82 éves túravezető 40 éves kocsiján. Engem még autó ennyire nem rázott. Egymással szemben ültünk a kocsi hosszában, természetesen biztonsági öv nélkül. A bácsi útközben lelkesen mutatta be a terület sokfajta, érdekes fáját. Radnóti jutott eszembe: “nevét is, virágát is tudom.” A fehér faepret szedő asszonyok megállítottak bennünket, és kedvesen kínálgatták a tenyerükből a finom gyümölcsöt. Egy-két társunk le is ugrott a kocsiról invitálásukra saját szedésre.

 

az 1350 éves olajfa

1350 éves olajfa

A citromfánál megállva vezetőnk biztatására egy-egy levéllel bedörzsöltük kezünket, nyakunkat. De legérdekesebb az olajfa volt. Szinte mindegyiknek odú-szerű lyukak tátongtak a törzsén. Kiderült, hogy mindez a hangyák műve, amelyek a téli szelek elől a fák törzsébe rágják magukat. Türkizkék tengeröblök mellett elhaladva, egyikben lábat áztatva,  megálltunk a táj büszkesége, egy 1350 éves olajfa előtt, amely kettőnek látszott. Mennyi hangya munkája nyomán vált ketté ez az öreg fatörzs?!  Fehér mésszel védik a további támadástól. Kirándulásunkat egy falusi házban készített friss pitával zártuk.

merülés

búvárkaland

 

A harmadik nap a kihagyhatatlan búvárkodásról szólt, amellyel én nem, de a lányom  és a társaság több tagja is megpróbálkozott. Az élménydús napot a már említett közös ünneplés koronázta, mely lányaink szervezkedése nyomán (bevonva a szimpatikus pincéreket), örökre emlékezetes marad mindnyájunknak. Egy-két pohár bor után még táncra is ragadtattam magam 30 év kihagyás után.

Annaróza

folyt.köv.

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

 

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Tavaszi séta az egregyi borhegyen

 

egregy 1

 

Hévizen járva nem hagyhatjuk ki az egregyi borhegy megmászását.  Nemcsak a vidék bora kiváló, de az onnan elénk táruló panoráma is lélegzetelállító. A belvárosból  kellemes,  bő félórás sétával jutunk fel  a  hegynek nevezett dombra, ahol az egykori Egregy település szőlői terülnek el. A hajdani présházak helyén manapság hangulatosnál hangulatosabb, tájba illő borozók és vendéglők várják az oda elcaplató vendégeket.

 

borozó jó

 

Aki nem bírja a gyaloglást,  igénybe veheti a városból induló, pöfékelő mozdonynak álcázott  piros dottót, és annak megállójából már csak egy kis emelkedő és tízperces séta a grinzingi hangulatot árasztó  pincesor. A szőlőtermesztés tudományát állítólag itt még a rómaiak honosították meg.

 

szőlők

 

Évtizedek óta ide visszajárva szemtanúi voltunk, hogyan lett a poros utas szőlőhegyből díszkövezett,  igazi, turistacsalogató borhegy, miközben megőrizte vidéki báját. Jönnek is a turisták, boldogan kóstolgatva a jóféle borokat a  magyaros ételek mellé. De el lehet itt borozgatni  hagymás zsíros kenyér mellett is, ahogy mi is tettük, miközben árnyas fák alatt ülve bámultuk egyik oldalon a szemközti  harsányzöld dombot, a másik oldalon pedig  a szépen gondozott, hegyre felkúszó szőlőket.

 

szőlők2

 

Kirándulásaink vége hagyományosan a kicsi, szépséges egregyi temető felkeresése, ahol  pompás virágok díszlenek a sírokon. A kis temető végében, a dombtetőn pedig ott áll az egyszerűségében is lenyűgöző, Árpád korabeli  falusi templom. A szépen restaurált épület mindig elbűvöl fehér falaival, keskeny, szép ívű ablakaival. Kicsiny belsejében a történelem árnya leng a hideg falak között.

 egregy4

 

Jól esik a májusi nap melege, amikor leülünk a temető padjára, és lenézünk az alattunk elterülő völgyre és a szemközti, nyaralókkal  tarkított zöld dombra. A karnyújtásnyira lévő sírok között, virágzó akácfák bódító illatától körülölelve a nagy csendben  elrévedezünk az idő múlásán. Milyen jó, hogy az idén is sikerült elgyalogolnunk kedvenc kiránduló helyünkre!  

 

egregyjótemető

 

Cecilia   

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hobbim az utazás

Tíznapos útra tíz hétig készülök

Franciaország,, Normandia - Etretat

A szabadidő „minőségi” eltöltésének nagyszerű módja az utazás. Az útra való fölkészülés szinte ugyanolyan izgalmas lehet, mint maga az út. Nálunk egy 10 napos utazásra való felkészülés 10 hétig, vagy még tovább is tart. Életünk több dolog szerencsés együttállása révén úgy alakult, hogy a nagyvilág távoli, különleges helyeire is eljutottunk.

Az útra való felkészüléskor először azt mérlegelem, hogy a szükséges információkat milyen  forrásból és hogyan gyűjtsem be. Milyen anyag van az úticéllal kapcsolatban a helyi könyvtárban? Mit kell abból kijegyzetelni, és van-e olyasmi, amit feltétlenül magammal kell vinni fénymásolatban? Hogyan válasszam ki az internet mérhetetlenül mély tengeréből a megfelelő információkat? Saját szervezésű külföldi út esetén: van-e a célországnak (esetleg magyarországi követségének a honlapján) turisztikai honlapja? Ez ugyanis általában nagyon megbízható és elképesztően gazdag információ-forrás.

Palouse vizesések, Washington állam, USA

Palouse vizesések, Washington állam, USA

Az utazásokkal kapcsolatos információkat a számítógép Dokumentumok mappájában az „Utazás” almappában gyűjtöm. Ezen belül egy-egy utazásnak saját almappája van, a fájl neve az út dátuma és az úti cél. Ide kerül minden infó, végül még a fényképek is, ha lesznek. Az utazással kapcsolatos levelezésnek is külön mappája van a levelezőprogramban. Az információkat először ömlesztve írom be az Úti info nevű fájlba, ami egyre csak dagad, végül – amikor már cirka 10 oldalnyi van – nekiülök rendbe tenni. Az ismétlődések fölöslegesek; amik megmaradnak, azok lesznek a végleges megnézendők időrendbe téve.

Egyszerűbb a fölkészülés, ha utazási iroda szervezésében utazunk, hiszen a látnivalók adottak, és az idegenvezető elmagyarázza a legfontosabbakat. Mégis: sokkal érdekesebb az utazás, ha nem vagyunk ráutalva az idegenvezetőre, legalább nagyjából tudjuk, mit fogunk látni, és akár még a „szabad program” félnapjára is van elképzelésünk valami közeli érdekesség meglátogatásáról. (A rövidke „szabadidő” viszont arra alkalmas, hogy visszamenjünk, és más szögből megnézzük, lefényképezzük azt a folyóparti házsort, kikötőt, érdekes utcát, ahol végigjöttünk, és nem lehetett rálátni).

 

Ventfort Hall babakiallitas1

USA, Massachusetts állam, Ventfort Hall kastély, babakiállítás

Utazáskor egyébként mindig van nálam jegyzetfüzet, hozzátűzött tollal – mert állandóan akad út közben valami fölírni való (a bőröndben vagy nagy táskában pedig van még egy tartalék toll). A csoportos séta közben még azt is gyorsan fölírom, hol láttam a nyilvános WC-t, így később könnyebb megtalálni.

Elérkezik a csomagolás ideje. Azelőtt rettegtem a csomagolástól, pánikoltam, azt is megbántam, hogy utazunk, egészen addig, amíg meg nem kérdeztem magamtól, hogy mi is a bajom a csomagolással. Így jöttem rá arra – amire már sokan mások is előttem :-), – hogy listát kell készíteni. Ilyen listák ma már persze az interneten is bőven elérhetők, a legkülönbözőbb csomagolási segédletekkel együtt. Én még mindig a kézírásos listánál tartok, amit az adott úthoz bővítek, vagy esetleg elhagyok (itthon felejtek) belőle valamit. Tapasztalataim szerint az apróbb darabok hajlamosak arra, hogy elbújjanak a csomagban, ezért a zoknikat a tartalék cipőkbe teszem bele. Cipők csomagolásához bevált a kedvenc rozskenyerem hosszúkás tasakja. Pár kisebb-nagyobb üres nylonzacskót is viszek: a barátnőmtől tanultam, hogy azok az utazáskor jól jönnek.

 

Mont Saint Michel - Franciaország

Mont-Saint-Michel, Franciaország

 

Mibe pakoljunk? 3-4 napnál hosszabb utazáshoz már (guruló, húzható) bőrönd vagy utazótáska kellhet. A kerekes húzószerkezetnek azonban jelentős önsúlya van, vagyis a bőrönd üresen is több kilót nyom, és ez – a mi életkorunkban – meggondolandó, mert biztos, hogy előbb-utóbb valamiért föl kell emelni a pakkot. Méret szempontjából a legjobban a közepes, vagyis se túl kicsi, se nem túl nagy bőrönd vált be. A kisebbik gyerekem, a világutazó programozó, segített kiválasztani a legmegfelelőbb bőröndöt, aminek a húzószerkezete stabil, mégsem nehéz. Nagyon jó szolgálatot tesz a hátizsák is, amivel mindkét kezünk szabad marad.

A hazaérkezés után kíváncsian nézzük meg a fényképeket, amiket készítettünk. Egészen másként hatnak, mint amikor a kattintás után gyorsan megnéztük, hogy sikerült-e egy-egy kép. Ilyenkor nyitok a számítógépben egy „fotókhoz háttér” fájlt is, amibe a – sorszámmal jelölt – fényképhez kapcsolódó infókat sorolom föl. Ez máris kiadja az élménybeszámoló vázát, amit attól függően lehet variálni, hogy mennyi idő áll rendelkezésre, mennyi türelme van a hallgatóságnak :-).

 

Berlin, Potsdamer Platz, Sony Center – az 1920-as évek-beli Hotel Esplanade (Kaisersaal) megőrzött fala (Greta Garbo, Chaplin kedvenc helye volt)

Berlin, Potsdamer Platz, Sony Center – az 1920-as évek-beli Hotel Esplanade (Kaisersaal) megőrzött fala (Greta Garbo, Chaplin kedvenc helye volt)

A fényképek, és az utazás során vásárolt könyvek megőrzik, szinte visszahozzák az élményeket, amikre később jó visszagondolni.

Az első kép a franciaországi Etretat-ban készült. Ez, és a Mont-Saint-Michel kép Jankelovics János felvétele, a többi kép saját felvétel.

Lujza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Családi nyaralás egy olasz hegyi faluban

Velencén át a tengerhez.

Ca Marcantonio

Miközben idei nyaralásunk terveit szövögetem, jövök rá, hogy tavalyi élményeinket még meg sem örökítettem. Legyen ez egy kicsit megkésett úti beszámoló.

Lányom találta ki, hogy a falusi turizmus témakörben keressek valami jó helyet  Olaszországban, letérve a szokásos magyar adriai tengerparti útirányról. Hosszú téli estéken bújtam az Agroturismo – olasz falusi turizmus – honlapját, míg megszületett a család döntése, hogy úticélunk legyen Cá Marcantonio, egy ház Liguriában (Észak-Nyugat Olaszország), fenn a hegyen, egy szelídgesztenyés közepén, a tengerparttól 20 kilóméterre.

Velence 3

Velence, Szent Márk tér

Két kocsiban hatan indultunk útnak, a szülők (lányomék)  két gyerekkel az egyikben, és mi, két nagyszülő a másikban. Az odautazást úgy szerveztük, hogy megaludtunk a Velencéhez közeli Mestreben, így a gyerekeknek és a sofőröknek sem volt olyan fárasztó az út, mintha egyből Liguriába mentünk volna. Korai indulással sikerült úgy Velencébe érnünk, hogy még éppen megcsodálhattuk a Doge palotát a lemenő nap fényében, majd miután egy jó kis pizzával lecsillapítottuk éhségünket, elindultunk egy sétára a színpadias fényektől csillogó, meseszerű esti Velencébe. Épp a minap emlegettük az unokákkal az utazást. Lillának Velence, Panninak a nagy, tengeri hullámok és egy medúza csípése voltak a legemlékezetesebbek.

Tengerparti strand

Tengerparti strand

Bár tudtuk hová megyünk, engem meglepett az a sok kanyar, amit megtettünk, mire felcsavarodtunk a hegyre, Rossanáék házához. A háziasszony és családja, mely a területen gazdálkodó férjből és két kamasz fiúból állt, olaszos egyszerűséggel vártak. Fogadásunkra megjelent néhány cica, egy kutya és két szamár is. A hűtőszekrényben hideg vacsora és az asztalon friss kenyér várt. A többszáz éves falusi, emeletes házat egy évtizede vették meg és úgy alakították át vendégfogadás céljára, hogy közben megtartották a ház eredeti szerkezetét, a tetőt tartó látszó gerendákat és a vastag falakat. Lakrészünk a földszinten lévő konyha-nappaliból és fürdőszobából, és az emeleten elhelyezkedő egy légtérben lévő két szobából állt, valamint az előttünk lévő óriási teraszból.

terASZ

Cá Marcantonio terasza

Egyhetes ott-tartókodásunk programjai megoszlottak a városnézés és a tengeri fürdőzés élvezetei között. Egy öt- és egy kilencéves gyerek társaságában próbáltunk egyensúlyozni a felnőttek műemlék-látogató szenvedélye és a gyerekek tengerimádata között. Szinte minden nap egy másik tengerparti strandot próbáltunk ki, a kavicsos szabad strandtól a fizetős, ernyős-nyugágyas homokos strandokig. A gyerekek imádták a nagy hullámokat és alig lehetett kirángatni őket a vízből, azt se bánták, ha néha szemük-szájuk tele lett a sós tengervízzel.

 

Az unokák Luccában

Az unokák Luccában

Liguria csodálatos, sziklákra épült középkori városkáit csak messziről csodáltuk, de egy fülledt nyári napon mégiscsak eljutottunk Luccába, hogy körbejárjuk és megcsodáljuk híres templomait és egyéb műemlékeit. Egy nap pedig a La Spezia-i heti piacra ugrottunk el, hogy vásárfiát vegyünk az otthon maradottaknak.

Az étkezést úgy oldottuk meg, hogy a strandra valami szendvicsfélét vittünk magunkkal, és inkább estefelé főzőcskéztünk a szállásunkon a jól felszerelt konyhánkban, a vendéglátóink kertjéből való bio zöldségféléket felhasználva.

 

konyha

Cá Marcantonio konyhája

A falusi turizmus keretei között zajló nyaralásban az a vonzó, hogy egy élő gazdaságban, állatok és haszon növények közt nyaral az ember, fogyaszthatja a vendéglátók saját előállítású tejtermékeit, frissen szedett gyümölcseit, zöldségeit,  sőt akár maga is   leszedheti azokat. Igaz, hogy általában ezek a helyek távolabb esnek az autópályáktól, de olcsóbbak és sokkal nyugalmasabbak, távol vannak átvitt értelemben is a civilizációs ártalmaktól. Az ilyen nyaralásokon az ember közeli kapcsolatba kerülhet vendéglátóival, és egy kicsit beleláthat hétköznapjaikba is. Jóllehet Rossánáék közel sem voltak egy átlagos olasz falusi családnak mondhatók. Ők ugyanis olyan fiatalok, akik a nagyvárosi létformát cserélték fel egy isten háta mögötti házra, ahol verejtékes mezőgazdasági munkával és annál valamivel könnyebb vendéglátással keresik a kenyerüket.

 

Ca Marcantonio2

Cá Marcantonio, a szállásunk

Az erdő közepén álló, rusztikus stílusban  berendezett, terméskövekből épült ház egész évben tartogat valami csodát. Nekünk a nyári éjszakák szentjánosbogaras csendjét, és az erdők metszően éles, tiszta levegőjét nyújtotta, míg ősszel az érett szelídgesztenyék és sokszínű fák, télen a csikorgó hideg és hó vonzza a vendégeket fel a hegy tetejére, ahol a madár se jár. Persze csak a kitaposott turista útról letérni szerető, kalandvágyó utazóknak.

Akinek a beszámoló felkeltette az érdeklődését, itt többet megtudhat

Cá Marcantnioról.

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Vad szurdok, vöröses sziklák, kék barlangok – Korzikai utazás 3. rész

útközben

Ajaccioból elindulva Korzikának egy egész más arcát ismerhettük meg. Szakadékos hegyi kanyarok vezettek Les Calancheshez, ahol megértettem, hogy miért nevezték a görögök Korzikát Kallistének, a Szépség szigetének. A városok, kikötők szelíd báját hatalmas, vöröses gránit sziklavonulat bizarr formái váltották fel 400 méteres tengerszint feletti magasságban.

Les Galanchez felé

Buszunkból kiszállva az 1 kilóméteres “sétaúton” az azúr tengerből kiemelkedő vöröses rózsaszín sziklaóriásokat szabadon élvezhettük, fényképezhettük, már amennyire a mellettünk araszoló motoros, autós, buszos forgalom engedte. Idegenvezetőnk ezért kivételesen nem szabott időhatárt. Adrenalin szintünket emelte, hogy a szakadék szélétől csupán fél méter magas támfal választott el bennünket. Egy fotózó útitársam buzgalmában meglökött, úgyhogy majdnem megtapasztaltam a salto mortalét (húgom változatában molto sartalét).
A szél és az esővíz évmilliós munkája az egyik sziklába lyukat vájt, amely szív alakban küld üzenetet a természetimádó turistáknak. Nem véletlen, hogy az UNESCO 1983-ban a világörökség részének nyilvánította Les Calanchest.

szív jó

Szív alakú lyuk a sziklában

A nyugati part másik csodája felé indultunk némi pihenő és fagyizás után. A Scala di Santa Regina (Égi királynő lépcsője) szintén a természet alkotása.
Utunkat kecskék és disznók kényelmes vonulása keresztezte, akik hírből sem ismerték a zebrát. Lelki nyugalommal sétáltak át buszunk előtt. Végül megérkeztünk az 500 méteres sziklák káoszához, melyek lábánál a nem túl vízbő Golo kanyargott. De így is fenséges látványt nyújtott a fehér gránitból álló 8 kilóméteres díszlet, amit Dante poklának is neveznek. Egy duzzasztógát segítségével elektromos áramot nyernek a folyó vizéből.
Élményekkel telve hagytuk el ezt a vad szurdokot, és a buszban szállásunk felé robogva tovább álmodtuk az egy napba sűrített gazdagságot. A köztes pihenőnap után a sziget déli csücskébe, Bonifacioba indultunk. Sofőrünk a kikötőben tett ki bennünket, ahol már várt családias kishajónk.

Bonifacio

Bonifacio látképe

Bár Ajaccio a főváros, ezt a titulust Paul Valery, a költő, a szépséget illetően Bonifacionak szánta. Teljes mértékben egyetértettem vele, amikor hajónk kifutott a tengerre, és a fehér, réteslapszerűen rétegződő mészkősziklák kavalkádja között siklott velünk. Bal oldalon a városka szinte a kikötőbe ér, a parton egy kocsma felirata megmosolyogtat: Kissing pigs, azaz Csókolózó disznók. A szikla tetején egy vár őrködik, amihez az ún. Aragon lépcső vezet. De egyelőre maradjunk a vízen! Két kékbarlangot közelről is megmutatott a kapitány, melyek falát karcsú cseppkövek ékesítették, alulról pedig a türkiztől a sötétkékig váltakozó hullámok nyaldosták. Ezután megpillanthattuk Szardínia szigetét is, mely a tiszta időben 10 km-re tőlünk egész közelinek tűnt.

Bonifacio vár és kikötő

Bonifacio, vár és kikötő

Visszafelé a Napóleon kalapja nevű barlangot és a meredek, 70 m magas homokkőplatóra épült “meseházikókat” csodálhattuk meg, amelyek fotókról jól ismertek. Hajónkat elhagyva a fiatalok az Aragon lépcső meredek fokain, mi, óvatosabbak dottón közelítettük meg a várat, így is káprázatos panorámát élvezve. Lefelé mi is gyalog lépkedtünk utolsó pillantásokat vetve a százféle alakzatra és a tenger csillogó tükrére, sziklákhoz csapódó tajtékjára.
Korzikától kétórás bastiai városnézés során vettünk végső búcsút, mielőtt újra elnyelt volna bennünket tátott szájú komphajónk. Vasárnap lévén a St. Nicolas téren egy kirakodóvásár nyüzsgő tömegébe csöppentünk, majd Napóleon császári lábai előtt találtuk magunkat. Kissé kevélyen tekintett a zsibvásárra, mintha sértette volna méltóságát a piaci feeling, főleg a Mickey egeres törülközők látványa. Kedves momentum volt később a kikötő házai közt az egyik ablakból kikönyöklő néni.

néni

Festett kép egy ház falán

Miután nem köszönt vissza, rájöttem, hogy festett kép. Valószínűleg életében is így szemlélte a színes túrista-áradatot, családja pedig méltón őrzi a nagymama emlékét. A zegzugos utcákon kijutottunk a kikötőbe, ahonnan felkaptattunk a fellegvárba, a Terra Novára. Még egy utolsó pillantás a kikötő aprónak tűnő hajócskáira, majd irány a már jól ismert óriás, ami Bastiából Livornóba visz. Kéményén utoljára csodálhattuk meg az ország jelképét, a mór fejet.

Viszontlátásra Korzika! Corse au revoir!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Korzikai impressziók: vidámság, szépség, történelem

2. rész

Fellegvár, Corte

Fellegvár  Cortéban

Bastiában buszra szálltunk, majd korzikai szállásunk, Ghisonaccia felé robogtunk. Este 9-re érkeztünk meg. A korábbi vihar miatti áramszünet következtében kicsit viszontagságos volt a honfoglalásunk, de példás türelmű idegenvezetőnk mindenkit elkísért a labirintusszerűen elhelyezkedő bungalókba. Másnap reggel – kipihenve a hosszú utat – egész más színben láttuk a buján illatozó bokrokkal, eukaliptusszal, magas pálmafákkal övezett üdülőtelepünket. Természetesen a tenger vonzott bennünket leginkább, amely látványra gyönyörű, de a tajtékzó hullámok miatt fürdésre veszélyes volt. Ez a körülmény nem változott egész héten. Így meg kellett elégednünk a medence kellemes vizével.

Ajaccio Ghisonaccia

Tengerpart Ghisonacciában

A jó szervezés eredményeként a másnaponkénti fakultatív kirándulások közé aktív pihenőnapok ékelődtek reggeli tornával, délelőtti akvafitnesszel, úszással, délutáni zumbával, mozgásos gyerekprogramokkal, esti diszkóval ritmikus zenére. Ezt a gazdag szórakoztatást négy kedves, életvidám olasz fiatal (két lány, két fiú) nyújtotta, akik együtt örültek velünk önfeledt pillanatainkban.

Korzika térképe a mutatóújj félszigettel

Korzika térképe a mutatóujj félszigettel

Első kirándulásunk Cap Corse félszigetére irányult, amelyet elnyúlt alakja miatt mutatóujjnak is neveznek. Hegyen, völgyön utazva értük el első állomásunkat, Cortét, a hajdani fővárost, amely a Korzika szíve név büszke tulajdonosa. Kisvonattal (dottóval) kapaszkodtunk fel a fellegvárhoz szűk utcácskákon keresztül. Ez a történelmi levegőjű ódon városka magán viseli az 1729-69-ig tartó függetlenségi háború nyomait, az ágyúgolyók ütötte lyukakat.

Kisvonattal Corte szűk utcáin

Kisvonattal Corte szűk utcáin

Napóleon apja, Charles Bonaparte itt született, és itt kezdte a családalapítást. Első gyermeke, Joseph, szintén itt született 1768-ban. A függetlenségi háború nagy vezéralakjai voltak Pasquale Paoli politikus, hadvezér, és Jean Pierre Caffori tábornok, aki kezdetben orvos volt. A nevét viselő téren áll lakóháza, és előtte az 1901-ben készült bronzszobra. A majd 300 éves sebeket őrző, megújhodásra váró házak közül egy-két épület kitűnt rikító színeivel. A képen látható sarokház a legkülönlegesebb, mert csak egyik fele felújított, átfestett, mintha nagymama és unokája lenne. Sétánk legvégén, a sziklán tornyosuló fellegvár legmagasabb pontján vettünk búcsút a csodás panorámától.

A félig felújított ház Corteban

A félig felújított ház Cortéban

Patrimonioban jókedvű borkóstolás, vásárlás után Saint Florentben sétálgattunk, amely Saint Tropezre emlékeztet. A kikötő partján fagyizók, vendéglők mediterrán teraszai hívogatnak. A kisvárosok bája után Erbalungában, a genovai őrtorony körül, a hatalmas sziklákon megtörő vad hullámok morajlását hallgattuk, és a habos, tajtékos, hol türkiz, hol sötétkék tengerben gyönyörködtünk. Következő kirándulásunk első célpontja Napóleon szülővárosa, Ajaccio volt, a császári város. Itt látta meg a világhódító a napvilágot 1769-ben, 15 hónappal azután, hogy Franciaország megszerezte Korzikát. Szülőháza a kis Letitia téren található, a ház II. emeletén a Bonaparték családfája, fényképek, relikviák, fegyverek, címerek tanúsítják a család történelmi múltját. A házzal szemközti botanikus kertben a gyermek Napóleon szobra áll.

Ajaccio szülőház2

Napóleon szülőháza Ajaccioban

Fiatal korában korzikai nacionalista volt, aki a franciákat elnyomóknak tekintette. Ennek dacára a francia katonai akadémián tanult, és 16 évesen hadnagyi rangot kapott a francia seregben. Ajaccio egy hosszúkás terén, a Place Maréchal-Fochon, a piaci forgatagra tekint a császár babérkoszorús alakja, míg a Général de Gaulle téren négy fiútestvérével körülvett lovas szobra magasodik a turistaözön fölé. Három lánytestvéréről nem láttunk szobrot. Vajon miért?! Festményeken fellelhető karcsú alakjuk. Két kisfiú az utókor képviseletében békésen beszélgetett a császár szobrának árnyékában.

Napóleon szobra Ajaccioban

Napóleon szobra Ajaccióban

És ha még mindig hiányérzeted lenne, kedves Olvasó, járd velem végig az enyhén emelkedő Napóleon utat, amely a város fölötti Austerlitz térhez vezet. Ennek végében a mauzóleumszerű emlékműhöz lépcsők vezetnek. Én viszont lentről csodáltam az idealizált, de a valóságban 168 cm magas császárt.

Emlékmű az Austerlitz téren, Ajaccióban

Emlékmű az Austerlitz téren, Ajaccióban

– folytatás következik –

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Egy korzikai utazás előestéje Pisában

majd megérkezés a “világ legszebb szigetére” 1. rész

Csoportos út keretében, egy szeptemberi hajnalon busszal elindultunk az addig csak képekről csodált, de a sokat ígérő jelzővel ellátott Korzikára. 16 órás utazás után érkeztünk meg olasz tranzitszállásunkra, Montecatini városkájába, ahonnan reggel frissen, fiatalosan, (sőt legtöbben fiatalon) folytattuk utunkat Pisába. A városkapun átlépve a Csodák tere a nevének megfelelő látvánnyal kápráztatott el bennünket. A zöld pázsiton ott állt előttünk a híres épületkomplexum, nevezetesen a keresztelő kápolna, a XI. századi dóm és a Ferde torony, fehér márvány együttesével.

Pisa 4

A Ferde Torony építése kétszáz évig tartott, három szakaszban. Az építkezés 1173-ban kezdődött és a 3. emelet elkészülte után, 1178-ban abbahagyták, mert a torony megsüllyedt a talaj gyengesége miatt. Az építés száz évig szünetelt, mivel a písaiak állandóan hadban álltak. 1272-ben az építkezés további négy emelet felhúzásával folytatódott, olyan szögben, hogy kiegyensúlyozza az elhajlást. 1284-ben a genovaiaktól elszenvedett vereség újból megakasztotta az építkezést. Az utolsó, 8. emeletet 1372-ben fejezték be, és ekkor állítottak fel hét harangot a zenei skála hangjainak megfelelően. Állítólag Galilei a toronyból dobott le két különböző tömegű ágyúgolyót annak bizonyítására, hogy az esési sebesség nem függ a tömegtől.

Pisa 3

A klasszikussá vált, tornyot támasztó fotózást mi sem hagyhattuk ki. Nagy erőkifejtéssel megakadályoztuk, hogy ledőljön. Igaz, hogy ebben John Burland professzornak is van egy kis szerepe, akinek az az ötlete támadt, hogy az északi oldalról földszeleteket kell kivenni, és így a gravitáció megállítja a további dőlést.

Pisa 1

Sétánkat az Arno partján folytattuk volna, de a szakadó eső egy kávézóba kergetett bennünket. Úgyis meg akartuk kóstolni az aromás olasz kávét, csak úgy standing módra (állva). Ugyanis sitting (vagyis ülve) drágább lett volna. Az eső azonban hosszabb volt, mint a kávénk, így kapucnival a fejünkön kimerészkedtünk az utcára. Egy pillanat alatt elleptek bennünket az ernyő- ês esőkabátárusok. Micsoda üzleti szellem! Elkezdődött az alkudozás, de minden turista rákényszerült a portékájukra. A mediterrán teret napsütés helyett azonnal ernyőerdő borította el. Az egyenernyők jellegzetes olasz épületeket ábrázoltak, többek közt a város ferde tornyú jelképét.

Pisa6

A vihar is csendesedett, időnk Pisában lejárt, buszunk a livornói kikötő felé vette az irányt. A fekete fellegek azonban végigkísértek bennünket. Idegenvezetőnk megvette a kompjegyeket a kompra, (mely Korzikára szállított bennünket és a buszunkat), és még a buszon kiosztotta, mondván, hogy felragaszthatjuk a ruhánkra. Közben a kikötő, az óriás komphajó látványa, fotózásra csábított, és másodmagammal le is szálltam, sőt egyre távolodtam a busztól, mert az óriásom nem fért bele a képbe. Közben égzengés és egy újabb zuhancs felzavart a buszra, ahol észrevettem, hogy a vízhatlan dzsekimre ragasztott jegy eltűnt. 40 euro, – mondta higgadtan idegenvezetőnk, – de a sofőr, megelőzve agyvérzésemet, felajánlotta, hogy a kompra való beszálláskor maradjak a buszban (a többiek kiszálltak). Így annak hátsó lépcsőjén meghúzva magam, húsz perc izgalom után elindította a járgányt, és mikor a kerekek a rampán döccentek, már tudtam, hogy megmenekültem, buszunkat elnyelte a komphajó hatalmas gyomra. Így lettem én bemenekült, hála a sofőröknek.

Pisa5

Érdekes adat a komphajóról: a nyolc emeletből az alsó öt emelet 550 járművet (köztük buszokat), míg a 6,7. és a 8. emelet 1756 utast tud elnyelni. Mielőtt elcsodálkoznál, kedves Olvasó, kicsit fokozom a méreteket, előfordul 1000 járművet befogadó úszó monstrum is. Négyórás himbálózásunk közben elállt az eső, hajónkból először a járművek gördültek ki, majd az utasok hagyták el a tátott szájú óriást.  Az alkonyati napsütésben Bastiába érkezve korzikai földre léptünk.

-folytatás következik-

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Újratervezés, forduljon vissza! – avagy a GPS tréfái

gps3

A páromat év eleji névnapján, megajándékoztam egy autós navigációs rendszerrel. Hivatalos nevén GPS, Globális Helymeghatározó Rendszer, mely segíti az autós közlekedést.

Ez a kis hasznos ajándék igazán lekötött mindkettőnket. Egymás kezéből kapkodtuk, hogy melyikünk tudja hamarabb beüzemelni. Bekapcsoltuk, kikapcsoltuk, ez már tökéletesen ment. Próbáltuk a programokat, nyomkodtuk, ide-oda járkáltunk a menüben. Nem egyszerű a kezelése, legalábbis nekünk nem az.

Egyszer kipróbáltuk a bevásárlóközpontig, ami egy kilométerre van a lakásuktól. Mire oda értünk, sikerült az oda utat beprogramozni, így visszafelé állandóan ezt hajtogatta: „A következő lehetőségnél forduljon balra.” Elmondta legalább háromszor, de a kocsivezető nem fogadott neki szót, mert tudta merre kell a legegyszerűbben hazajönni.

Rájöttünk, hogy az útvonalat oda is és vissza is külön kell beprogramozni, és ilyen kis távolságon nem is érdemes ezzel bajlódni. Hiába, meg kell tanulni a kezelését! Na, majd nyáron, mondtuk, de jó lesz, amikor 200 km-re megyünk nyaralni egy alföldi városba.

Elő is került az okos kis szerkezet nyaralásunk reggelén, időben beprogramoztam, most már könnyen ment. Indulási cím és érkezési cím és már indultunk is. Még a rádió sem volt bekapcsolva, olyan nagy figyelemmel hallgattuk mindketten a kis kütyü jobbra-balra átjait, figyelmeztetéseit. Rendben is ment egy darabig minden, mígnem jöttek egyre-másra a figyelmeztetések.

-A megengedett sebességhatárt túllépte. Vagy: A megengedett sebesség 40 km/óra. Figyelem, sebességmérő kamera van a közelben!

Hallgattam, mint a nyuszi a fűben. Mellettünk az autók rendben megelőztek, vártam a reakciót! Egyszer csak megszólalt a párom – Ez a kütyü hibás, ismétli önmagát, mást nem tud mondani, a sebességet alig lépem túl! – De igenis jó, mondtam én, és máris lekaptam a szélvédőre tapasztott kis szerkezetet és próbáltam állítani rajta.

Visszatéve a helyére, jött az újabb utasítás, de most nem a sebességre vonatkozóan hanem….” a következő lehetőségnél forduljon vissza, forduljon vissza, ÚJRATERVEZÉS!

Egymásra néztünk, felnevettünk és újraterveztük az útvonalat. Kikapcsoltuk a navigációt, bekapcsoltuk a rádiót és vidáman száguldoztunk utasítások nélkül célunk felé!

Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!