Régiségeknek

Gyöngyös nyár a nagyival

                                                                                                                                   

      Egyre népszerűbb az ékszerkészítés, a gyöngy virágok és gyöngy állatkák fűzése.

                                                                                                                                                  Vendégposzt

Közel 20 évvel ezelőtt egy kisfiú mutatta meg a gyöngyös alkotásait az iskolában, melyeket egyedül csinált egy könyvből. A társai is kedvet kaptak a gyöngyfűzéshez és engem is rábeszéltek, hogy csatlakozzam, illetve segítsek nekik. Segítsek? Hiszen én se tudom, hogy hogyan kell… Néhány hét múlva már együtt fűztük a gyöngyöt, többségében állatfigurákat. A következő évben én új iskolába kerültem, ahol lehetőséget kaptam gyöngyfűző szakkör indítására. Olyan tanítványokkal hozott össze a sors, hogy a második év tavaszán megszerveztem az első 24 órás gyöngybulit. A sikere akkora volt, hogy még 9 éven át szerveztem és csodákat alkottunk. Ezekről a bulikról itt olvashattok. A rendezvények közül 8 hitelesített magyar rekord is volt. A legsikeresebbről láthattok egy rövid összefoglalót.

 

Az elmúlt években sok 100 tanítványom tanult meg gyöngyöt fűzni, a harmaduk általában fiú! A fiúk közül azok voltak kreatívabbak és kitartóbbak, akiknek magatartási problémáik voltak. Fiúk gyöngyöt fűztek??? IGEN! 🙂 Legjobban az állatfigurákat szerették, de készítettek ékszereket az anyukáknak is. Volt egy kisfiú, aki a leendő barátnőjének készített nyakláncot, hogy legyen meglepetés, ha majd udvarol. A többiek mosolyogtak rajta, de ő kitartó volt és egy nagyon szép nyakláncot fűzött…

A gyöngybulis években nagyon sok mintát találtam ki, kisebb gyerekes anyukák is szívesen csatlakoztak, így új ötletem támadt, még pedig a blogírás, melyen fotókkal segítem a gyöngyfűzésre vágyó anyukák munkáját.

 

Kedves Nagymamák!

Itt a vakáció! A gyerekek néhány hétig biztosan nem akarnak iskolát látni. Az első hetek gyorsan eltelnek, aztán kezdődik az unatkozás… Néhány gyereknek még az iskola is elkezd hiányozni, pontosabban a barátok… 😉

Nyáron nagyobb esély van az unokákkal találkozni, és erre biztosan van is alkalmad, ha nyugdíjas vagy már. Ha még dolgozol, akkor megpróbálsz erre az időszakra szabadságot kivenni, hogy együtt lehess velük, és így segítesz a szülőknek is.

A nyugdíjas nagyik közül sokan most alkotnak újra, előveszik a régi hímzéseket, horgolásokat, kötéseket és nyitottak az új technikákra is. Az én gyerekkoromban nem is emlékszem gyöngyfűzésre, pedig biztosan volt az is. Most viszont egyre népszerűbbek az ékszer készítések, gyöngyvirágok és gyöngyállatkák fűzése. Az állatkák fűzése a gyerekeknél a legsikeresebb.

 

Most már rátérnék a lényegre. 😉

Kedves nagyik, szeretném, ha Ti is fűznétek gyöngyöt az unokáitokkal. Látom, hogy most néhányan csóválják a fejüket, hogy az kizárt dolog, hiszen még sose fűztetek gyöngyöt… És „hallom”, hogy valaki a szemére hivatkozik, hogy nem is látja az apró gyöngyöket. Mindenre van megoldás. Első lépésként ismerd meg a Mesés gyöngyök blogomat, ahol sok ötletet, leírást találsz! Ebben a kategóriában találod a kisgyereknek való figurákat, állatkákat. Igazán akkor lehetsz sikeres, ha a legkorábbi bejegyzésekkel kezdesz, hiszen a feladatok egyre nehezülnek, és az alapokkal kell kezdeni.  Én a csillagvirág fűzését szoktam ajánlani. Illetve egy pici mutatós pillangót, melynek elkészítése könnyű és sokat fűzve függönyt, karkötőt, gyűrűt lehet vele díszíteni. Azután jöhetnek a pókok és egyéb apróságok 😉

 

Amikor már meghoztad a döntést, hogy fűzni fogsz, akkor a következő lépés a hozzávalók beszerzése. Ez nem mindig egyszerű, de én megkönnyítem a dolgod, hiszen a webáruházamban megtalálod azokat a hozzávalókat, melyekre egy kezdő gyöngyfűzőnek szüksége lehet.

A gyöngyfűzés csak bizonyos korosztálytól „működik”, mi lesz a kisebb gyerkőcökkel? Ők gyöngy nélkül maradnak? Nálam nem! Ők „gyöngyös” mesét olvashatnak! 😉 Ismerjétek meg a Gyöngycsibék és barátaik című mesekönyvem történeteit!

 

Ha a későbbiekben bármiben segíthetek, akkor írj és segítek!

Élményekkel teli mesés és gyöngyös nyarat kívánok minden nagyinak és unokájának!

 

Hollenczerné Balogh Ilona, akinek mesés gyöngyélete van.

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Alkossunk a szünidőben gyerekekkel!

Hímzés, papírmunka, újrahasznosítás 

 

A nyári szünetben, amikor végre mindenre van idő, különösen szeretünk az unokákkal  kézműveskedni.

Az idei nyár nagy újdonsága  a gyerekek számára a  hímzés megtanulása. Azzal indítottunk, hogy együtt elmentünk egy rövidáru boltba, és beszereztük a hozzávalókat: hímzőfonalat, nagy-lyukú, tompa tűt és kongré szalagot. Célszerű nagy lyukú kongré anyagot és vastag, élénkebb színű himzőfonalat választani, hogy a gyerekek munkája haladós és jól látható legyen.

Nagy türelem kell a hímzés megtanulásához annak, akinek a kezében még sosem volt tű és cérna.  Először meg kell tanulni tűbe fűzni és öltögetni. Az első lépések  a gyerekek korától függően lehetnek egyenes vonalban hímzett keresztszemek (Lilla ezzel kezdte), de egy kisebb gyerek, mint Pannika, esetében az egyszerű ki és be- öltögetés  a legjobb a hímzéssel való megismerkedéshez.

 

Később jöhetnek a komolyabb munkák.  A mintákat egy hímzőkönyvből néztük ki és egy kockás papírra rajzoltuk le, mert onnan jobban “leolvasható”. A keresztszemes hímzés viszonylag egyszerű.  Panni és Lilla nagy kedvvel kezdeték és még nagyobb lelkesedéssel folytatták.  Kis segítséggel, már remekül megy nekik. Nem is hiszek a szememnek. Tévé és tablet helyett kézimunkáznak.

 

Manapság már nemigen kell kitalálni, hogy mit alkossunk, nagyon kreatívak, maguk találják ki a megvalósítandó ötleteket, csak az alapanyagokat kell biztosítani számukra.

 

Mostanában PET palackokkal kísérletezünk, ezek a műanyag üvegek nagyon jól darabolhatók. Lilla, a 11 éves, tengeralatti vízi életet alkotott polippal, halakkal és vízi növényekkel. Az elkészítési útmutatót is Lilla adta meg hozzá.

Szükségünk van a következőkre:

egy 1,5 literes PET palack

géppapír

tempera festék, ecset

papírragasztó

cellux

színes zsírkréta, ceruza

Így készítjük el:

A palack vastag, alsó részénél vágjuk ketté a palackot, erre lesz szükségünk. Ezen elöl vágtunk egy nagy ablakot. A feliratos címkét leszedjük róla, de megtartjuk, mert később szükség lesz rá. A palack alját temperával sötét kékkel festettem be, és egy kékre festett papírlapra ragasztottam fel a palack címkéjéből kivágott polipot. Egy külön  lapra rajzoltam  halakat, vízinövényekét és egy  kincsesládát. Ezeket kivágtam és  a kék papírra ragasztottam. A papírlapot belülről körbe a palackba  raktam.

 

Ugyancsak PET palack újrahasznosításával készült ez a szép virágtartó kaspó.  A szalvétának csak a színes rétegét használjuk. Bekenjük a palackot a decoupage ragasztóval. majd rárakjuk a szalvétát. Megvárjuk, amíg megszárad. Utána rákötjük a szalagot és masnit kötünk rá. Ez ugyancsak Lilla alkotása.

 

A PET palack engem is megihletett. Én egy vékonyabb anyagú műanyag palackkal dolgoztam és a fenti ékszertartódobozt alkottam meg belőle.  A darabok nincsenek összeragasztva, csak egymásba helyezve. A női fejnek filctollal  rajzoltam meg a szemét és a száját. Az általam készített fülbevalók és klipszek végre méltó tárolót kaptak.

 

A pénztárca a 7 éves Panni invenciója. A géppapírból összeragasztott és dekorszalaggal díszített pénztárcát  cérnával lehet nyitni-csukni.

 Panni alkotása ez a kis sátor is, amelyben párna és takarók vannak elhelyezve. Géppapírt, szalvétát, dekortapaszt és celluxot használt az elkészítéséhez.

 

 

 

Egyszerű volt  a telefontöltéskor  remekül használható mobiltartó elkészítése , amelybe a zsinórt is el lehet rejteni. Az ötlet kedvencünkből,  A Napfény illata című blogból való, ahol gyakran nézelődünk és találunk valami jó játékot, vagy ötletet az alkotáshoz. A mobiltartó  ötletet tovább fejlesztettük, nem műanyag flakonból, hanem Tetrapack üdítős dobozból készítettük és formára vágás után dekupázsoltuk.

 

Ha van kedvetek más alkotásainkat is megtekinteni, itt egy lista korábbi gyerekekkel közös, vagy gyerekeknek készülő kézműves  alkotásokról:

Varrj babaruhát!

Nyuszis doboz készítése

Papír öltöztetőbaba

Házépítés dobozból

Alkossunk kavicsból, papírból, sógyurmából!

Cecilia

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Lányom hiánya meghatározza az életemet

 

Ha az ember gyereke külföldön él…. sorozatunk harmadik részében Annaróza írását olvashatjuk.

Egyetlen lányom nem megélhetés, álláskeresés, rossz itthoni közhangulat miatt vett vándorbotot a kezébe. Egyszerűen az élet elédobott egy lehetőséget, mint frissen érettségizettnek, a bébiszittelést Angliában. Természetesen a kaland ígérete győzött a főiskolán megszerzett felvétel felett. Pár héttel később már a szerelem is homályba, feledésbe taszította a tanulási kedvét.

Lányom első útján Angliába

Amikor egy itthon töltött nyár, és újabb főiskolai halasztás után az égbe emelkedő gépe után néztem, belém hasított a félelem, hogy közös lesz-e az otthonunk ebben a hazában. Vajon milyen élet várja ott idegenben? Hogy tudok segíteni, ha bajban van? Egyáltalán elmondja-e majd? De hát nem lehetett visszatartani. “Ez az én életem!” mondta könnyedén, és ez nyomós érvnek látszott. Egyikünk se gondolt bele, én is csak később döbbentem rá, hogy a hiánya keményen meghatározza az én életemet is.

Lányom újszülött unokámmal, otthonomban

Aztán jött az unokám, fél évig védő szárnyaim alatt éltek, majd újabb reptéri, még szörnyűbb elválás. És 14 év óta még nagyon sok reptéri búcsú volt. Nincs az a telefon, vagy Skype, ami pótolná, hogy legalább hetente egyszer felugorjanak hozzám a költői kérdéssel: “mit főztél mama?” Tudjuk, hogy a kamaszoktól ennél többre nem vágyhatunk, de legalább a finom ebédért kapnék egy ölelést, és tudnám, hogy jövő héten újra látom, talán még el is mondaná, hogy éppen mi bántja, minek örül. Sokan vigasztalnak, hogy itthon, más városban élő gyerekeikkel sem találkoznak többször, én viszont a látogatásomkor 2-3 hétig is együtt lehetek a családommal. Ez igaz, de az intenzív, bensőséges együttlét ritka alkalom a munkájuk, elfoglaltságuk miatt. Viszont jó érzés, hogy némi terhet le tudok venni a vállukról ott tartózkodásom idején.

Lányom és én

Milyen előnyt élvezek az ő külföldi életükből? Csupán egyet, London megismerését, atmoszférájának, szépségének, programjainak élvezetét, néha egyedül, máskor az ő társaságukban. Ezek a közös séták, kirándulások nagyon értékesek, és ilyenkor megértem, elfogadom, hogy már ez az otthonuk. Aztán jön újabb 3-4 hónap távollét, ami megkérdőjelezi az elfogadást. Tényleg előnyös, hogy messzire szakadtak, hogy elcsökevényesedik a magyar nyelvtudásuk? Hiszen unokám egyre kevésbé beszéli, az ő gyereke talán már ennyire sem fogja birtokolni a magyar nyelvet. Elvesznek a gyökerek. 

Unokámmal

Megnyugtató azonban, hogy lányom igazi barátai a honfitársai, a magyar humort csak ők értik, segítő kezet csak ők nyújtanak neki. Talán nem kell szívet cserélnie, ha már hazát cserélt.

“S te mit mívelsz? Mi sors kíséri életed?
Megadta a remény, mivel kecsegtetett?
Ha hallanád szavam, tudom, mit érzenél:
Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!”
  – Írta Tompa Mihály egy barátjának.

Annaróza

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nagyszülőnek lenni egy csoda

Ha feladatod van, nem érzed a korodat!

 

Közeledek a hetedik X-hez. Nem rendít meg különösebben, talán azért, mert a lelkemben egyáltalán nem érzem a kort,  mert “feladatom” van. Benedek, a kis unokám, most töltötte be a 3. évét. Ő az első, és idáig az egyetlen unokám.

 

Egy ilyen kisgyermek egy csoda. Nem azért mert szép, okos,  meg a mienk, hanem mert tényleg az. Aki már nagyszülő, biztosan igazat ad. A nagymamaság egészen más, mint szülőnek lenni. Amikor nálam van Benedek, én is “gyerek ” leszek, és ő a főnök: Nagyi  most te leszel a kutya, azután a nyuszi, most focizzunk, most ugráljunk, most rajzoljunk és így tovább. Nagyon találékony gyerek, és a nagyi  kúszik, négykézláb mászik és ugrál. Igaz, hogy itt fáj- ott fáj, de érdekes módon olyankor nem érzem.

Amikor bábszínházban voltunk, kispárnákon kellett ülnünk (alig bírtam felállni), de minden percet megért látni az arcát, ahogy figyelte az előadást. Nagyon sok dalt tud, gyermek- és népdalokat egyaránt, az anyukájának szép hangja van és sokat énekelnek. Az apukája bábszínész, emellett egy gyermek-dalokat játszó zenekarban játszik. Nem lehet leírni azt a boldogságot, amikor a koncert után odaülhet az apukája helyére és verheti a dobot.

 

Sokat beszélgetünk kettesben is és természetesen mesélek neki. Annak idején a két gyerekünket úgy szoktattuk, hogy a könyvekre vigyázni kell. Mindig azt mondtam nekik, hogy megőrzőm a könyveket az unokáimnak. Szerencsére sikerült.

Néha “elfacsarodik” a szívem, amikor eszembe jut, hogy a saját két gyerekünkkel nem tudtunk ennyit foglalkozni. Igaz, dolgoznunk kellett, hétvégén mosás, főzés, takarítás, állandó rohanásban voltunk, nem nagyon volt segítség sem. Most kipótolhatom. Képzem magam, követem a neten  a gyermeknevelési tanácsadást, sőt egy hírlevélre is feliratkoztam. Igaz  a “mesterem”, Popper Péter szerint könyvből nem lehet nevelni, ez jön az anyai ösztönnel. Teljesen igazat adok neki, de azért jól jön egy-két tanács. Készülök az unokám óvodái életére. Újabb feladatom van. Ezért nem rendít meg a közeledő 70. év.

Sári

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nagypapák és unokák – Beszédes fotók

Boldog lehet az, aki ilyen szép képeket őriz a fényképalbumában.

 

Papó, papi, tata, nagyapó, papóka, nagyatya,  nagypapi, öreg, – számtalan kedves neve van, nekem csak NAGYPAPA.

A nagypapa a nagymama oldalbordája, ki ha kell, ül csendesen, vagy éppen az unokájának fúr-farag játékot, vagy mesél a fiatalkoráról. A nagypapa legdrágább kincse az unoka.

Kár, hogy én a négy nagyszülőmből csak az anyai nagymamámat ismertem. Talán most visszaemlékezve hiányoznak nekem a nagypapák. Eljátszom a gondolattal, mit veszíthettem. Hiányzik az emlékeimből a nagypapa mosolygós, néha csodálkozó tekintete. Remegő keze, ahogy átölel és az ölébe ültet, vagy csak fogja a kezem és sétálni visz.

Aki nem ismerte nagyapját, valamit veszített. Boldog lehet az, aki ilyen szép képeket őriz a fényképalbumában. Irigykedem. A képeket nézegetve megszólaltak a szereplők. Hallgassátok, miket mondtak nekem!

A sorozat első része:

Nagymamák és unokák – beszédes fotók

 

Azért van szemüvegem, hogy jobban lássalak.

 

 

Hoztam virágot neked és a mamának is.

 

 

Megyek nagyapi, nem kell noszogatni.

 

 

Nagyapa, a puszitól meg fogsz gyógyulni.

 

Papa, te szoktál így csinálni?

 

 

Látod ezeket a képeket?  Itt még én is kisfiú voltam.

 

 

Kis unokám, látod ott fenn, a madarakat?

 

 

Ugye jó, papi, hogy tologatlak?

 

 

Van egy titkom, de ne mondd el apának, jó?

 

 

Kifestem a körmöd, és olyan szép lesz, mint az enyém.

 

 

Ugye, mi jó barátok vagyunk?

 

 

Amikor meglátogatnak az otthonban az unokáim …

 

 Vica

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Egy nagymama kamasz-túlélési praktikái

Tíz parancsolat kamaszkorúak nagyszüleinek.

teen2

Újabban szakirodalomban próbálok jártasságot  szerezni 13 éves fiúunokám korosztályának tüneteiről. Mivel Markust 3 hónap óta most, a téli szünetben látom újra, így felkészítettem magam, hiszen nem tudom, hol tart a “fejlődésben”. Nyáron már voltak ráutaló jelek.

 

Most leginkább Vekerdy Tamás és Gyurkó Szilvia kiváló pszichológusok jellemrajzain nevelkedem ezügyben. A családunkban eddig csak kamaszlányok nevelődtek fel a 80-as, 90-es években, de semmi kirívó esetre nem emlékszem. Mint tudjuk, azóta nagyot fordult a világ.

 

Nos, egy hete már nevezett kamasszal “élek” egy fedél alatt, így megfogalmazódott a következő hétre (és akár néhány évre) vonatkozó 10 parancsolatom, ami természetesen csak számomra kötelező. Más nagyszülőknek csupán betekintést kínálok a megszerzett tapasztalatokba, és levont tanulságokba.

 

Mózessel ellentétben, és kőtábla híján agyamba vésem ezeket. Egyébként sem lesznek már aktuálisak a 10 évvel később létező kamaszoknak, hiszen az akkori serdülők csak legyintenek elődeik ósdi play stationjaira,  online játékaira. Ők már talán az oxigént is kapszulákban nyelik, és nemlétező izomzatuk stimulálását speciális vibráló fotel végzi holmi foci, ne adj isten parkban focizás helyett. Játszani persze ők is fognak, de gondolatátvitellel, egy, a fejükre illesztett agyhullám-vevőkészülékkel. Ez az én rémálmom. Jövőbeli Nagymamák! Felkészülni!

 

Ezzel nem az okos kütyük ellen agitálok, használatuk ma már elengedhetetlen, de mértékkel!!! Hiszen annyi más inger is létezik csodás világunkban, pl, a Könyv!

 

markus

 

Tíz parancsolatom a következő:

 

  1. Ne vedd zokon, ha rég látott unokád csak egy röpke ölelésre hagyja el barlangját, majd folytatja izgalmas, virtuális életét.

 

  1. Ajándékba ne általad hasznosnak vélt dolgot vegyél, inkább időben tudakozódjál, minek örülne. Ha ez online játék, ne add át az esti családépítő programot megelőzően, mert akkor nem tudod elvonszolni rég látott rokonaihoz.

 

  1. Örülj te is, ha a kamasz örül. Bár elveimmel ellentétes játékot adtam neki, az első, és egyetlen igazi ölelést ezért kaptam.

 

  1. Mutass érdeklődést, amikor kivételesen bevon a játékba. Rájössz, hogy nem mindegyik ördögtől való, van, aminek szép a háttere (Markus szaknyelvén grafikája) és az erőszakot épp egy elrabolt jó barátja megmentésével magyarázza.

 

m3

 

  1. Ne erőltesd a beszélgetést, sőt válj láthatatlanná, hallhatatlanná, amikor online kommunikál. Ellenben, ha elvétve közölni akar veled valamit, hallgasd szájtátva!
  1. Ne reméld, hogy a barátaival a te vágyad szerint napsütésben mennek a parkba, (jó, hogy mennek egyáltalán). Lehet, hogy pont szemerkélő esőben tudják összehozni a találkozást. Egyáltalán azt se reméld, hogy naponta kiteszi a lábát a lakásból. Ha ettől ideges leszel, te menj friss levegőt szívni (helyette is)!
  2. Értékelj minden személyes segítséget, ami szívből jön! (Ezúttal a karácsonyfa díszítés volt az egyetlen alkalom).

  3. Nyugodj bele, hogy éjjel 2-kor is csak apja határozott utasítására hajtja álomra a fejét. Ebből következően délig ne is ébresztgesd, és akkor csak reggelit adj neki. Ne háborogj, ha a 4 órai “ebédet” csak egy órás késéssel fogyasztja, mert épp koncentrál, és “onlányban” van.

  4. Emészd meg, hogy  már nem vagy partner számára! Az a kedves kisfiú, aki együtt etette veled a parkban a mókusokat, hattyúkat, már a múlté. Ha éppen ilyen szórakozásra vágysz, tedd ezt egyedül!

 

m9

  1. A legfontosabb: fogadd el, és szeresd olyannak, amilyen! Így van remény, hogy visszakapod a ragaszkodó, kedves unokát pár év múlva, mire lecsengenek testi, lelki változásai!

 

Mintha megérezte volna, hogy éppen róla írok, odajött hozzám, és igazi szeretettel megölelt, bizonyítva, hogy ő most is kedves. Néhány órája nem kínálgatom semmivel, csupán békén hagyom. Talán ennyi is elég?!

 

Egy ismerősöm kedvenc mondása jut eszembe: “Kíméld meg magadtól a gyereket!”

Annaróza

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nagymamák és unokák – beszédes fotók

 Hallgassátok, mit mesélnek a képek!

nagyis

Régóta gyűjtögetem ezeket a nagymama-unoka fotókat. Olyan beszédesek. Szavak nélkül is mesélnek  e köteléknek a bensőséges szépségéről.  Fájdalom, vonzódás, bánat, kirobbanó öröm, csendes áhítat, és megannyi más érzés árad  belőlük.

Semmit sem tudok a képek hátteréről, nem tudom kik ők, hol élnek, hogyan élnek. Csak a rokoni kapcsolat egyértelmű, a többit a mozdulatok, a pillantások, az érintések, az ölelések, a kezek, a ráncok, a tekintetek mesélik el nekem.  A képzeletem szövi a mondatokat,  megfejteni vélt titkok szólalnak meg, ha a képeket nézem.  Hallgassátok, mit mondanak!

 

4 

Szép nagylány lesz belőled, lesz egy kérőd, hozzámész feleségül, sok-sok gyereketek lesz, a gyerekeknek gyerekei, és te is nagymama leszel majd egyszer.

 

y-emotions-happening-in-this-one-moment-we-love-the-way-the-bride-and-her-grandma-are-connecting-with-just-a-look

Nagymama, olyan boldog vagyok, hogy ti is itt vagytok!

 

olyan-jo-veled

Olyan jó veled játszani, Nagymama, ugye mindig velem maradsz?

 

304b237d4d03fd51f69decd5b00631bci-am-not-talking-about-traveling-around-the-world-i-am-talking-about-seeing-really-seeing-where-you-are-today-what-is-right-there-in

Ha nagy leszel, messzi tájakra utazol, érdekes életed lesz. Én sajnos nem láttam sokat a világból.

 

eskuvo

Légy boldog, drága unokám!!

 

eskuvore-utazunk

Most szépen felöltözünk és együtt elutazunk nagyon messzire, egy szép esküvőre.

 

fajdalom

Sok fájdalom, bánat vár rád! De mi nők nagyon erősek vagyunk, és kibírjuk, mert itt vagyunk, hogy segítsünk egymásnak.

 

i-would-literally-give-anything-to-have-a-picture-like-this-with-my-grandma-on-my-wedding-day 

Uramisten, olyan boldog vagyok, hogy megértem ezt a napot!

 

love-them-listen-to-all-their-wisdom-it-doesnt-come-from-perfection-it-comes-from-experience 

Nem adhatok neked gazdagságot, de átadom egy hosszú, nehéz élet tapasztalatait, hogy neked könnyebb életed legyen!

 

meyer-garfunkels-wife-and-granddaughter-her-father-lives-in-washington-and-her-mother-died

 Mama, mi lesz velem, ha te már nem leszel?

 

this-reminds-me-of-one-of-our-little-girls-she-cannot-wait-to-help-my-mother-any-way-that-she-can-she-walks-with-her-up-the-stairs-reads-to-her-every-day

Ha téged ölellek,  nem érzem az éveket, a magányom is messze száll.

 

5

Ne gondold, hogy az élet olyan hosszú, észre sem veszed és már a vége felé jársz. Sose siettesd a dolgokat, mindennek eljő a maga ideje!

 

Cecilia

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A munkaszeretet örökölhető, vagy környezeti ártalom?

Tisztelgés nagyapám előtt.

 

ngip

Nagyszüleim és édesanyám

Húgom nagy családfakutató és régi, fontos dokumentumokat is őriz. Így került kezembe egy megsárgult 1914-es bizonyítvány nagyapám  részére egy bizonyos Grósz Károlyné divatáru kereskedőtől. Nagyapám gyakornokként való alkalmazását hadba vonulása miatt kellett megszakítania. Meghatódtam a hölgy elismerő szavaitól, és kezdtem felidézni imádott nagyszülőm sovány alakját, akit gyerekkoromban én is sokszor láttam szorgoskodni városunk jól ismert méteráruboltjában.

Nem röstellt a legmagasabb polcról sem leszedni akár 10 vég vásznat sem, ha a vevő azt kérte. Mindezt mosolyogva, udvariasan tette, még akkor is, ha a kedves vevő vásárlás nélkül távozott.

Egy újságíró, bizonyos Lődl Ferenc írt is róla a helyi lap 1963. január 6-i számában, “Négy évtized ugyan annál a pultnál” címmel. Néhány, számomra legbeszédesebb sorát idézem csak:

 

ujsagcikk2

 

“Ki tudja, hányszor érné körül a Földet a sok vászon és ruhaféle, amit pályafutása alatt kimért a tíz- és tízezernyi vevőnek. Egész életében pontos és megbízható volt, mint az óra. Hogy közben az ő emberi szerkezete, különösen a szíve megkopott, arra talán még maga sem gondolt. Nem volt rá ideje, lekötötte a munka, az állandó foglalkozás az emberekkel, akiket soha nem károsított meg egy fillérrel sem, sőt mindig jó tanácsadójuk volt a vásárlásnál.”

Nagyapa örült, hogy még nyugdíjasként is szükség volt a munkájára. Erről ő maga így nyilatkozott az újságírónak: “Lám, 70 évesen még most is kellek, s bevallom, a munka hosszabbítja meg az életemet, az a munka, amelyet valamikor ebben az üzletben kezdtem el. Örülök, hogy napi néhány órában még most is számítanak rám, nyugdíjasra, pedig körülöttem már csak fiatalok dolgoznak.”

 

bolt

A méterárubolt, ahol nagyapám dolgozott

Nem emlékszem, hogy ezután mikor hagyott fel végleg a munkával, csak azt tudom, hogy az újságcikk után hét évvel beteg szíve felmondta a szolgálatot. Az I. világháború orosz fogságában szívasztmát kapott egy, a közelében robbant akna miatti ijedtségtől.

“Nagymama és nagypapa megédesítették gyermekkoromat” c. írásomban szóltam Olgáról, akit gyerekként láttam utoljára nagyszüleim udvarában, és 45 év múltával véletlenül összefutottunk az utcán. Miután elolvasta a közös emlékeket is idéző írásomat, e-mailben egy új adalékot mesélt kereskedő nagyapámról. Olga apukájának inget akartak vásárolni nagyapám boltjában, de nem kapták a szükséges méretet. Csalódottak voltak, dehát akkoriban nem volt nagy a választék. Már meg is feledkeztek a kudarcról, amikor nagyapám beállított hozzájuk 3 inggel a kívánt méretben. Nem tudott belenyugodni, hogy nem szolgálhatta ki a kedves szomszédját. Meg is jegyezte a család nagyapám távoztával, hogy micsoda úriember ez a Lugosits bácsi!

ajanlo

Munkaszeretetét örökül hagyta utódainak. Egyetlen lánya, az édesanyám, szintén idős koráig ült varrógépe mellett, és örömmel dolgozta végig az életét, annak ellenére, hogy vágya, a magasabb iskolában való továbbtanulás  nem teljesülhetett. 

A következő generáció, húgom és én. Álszerénység nélkül kijelenthetem, hogy lelkiismeretesen, becsülettel dolgoztuk végig 40 évünket. Mindketten emberekkel foglalkoztunk, magam pedig az utolsó 30 évben gyerekekkel is, ami igazi tartalmat adott ennek az időszaknak.

 

boltos

Nagyapám (a bal szélen) az üzlet tulajdonosaival és kollégáival

Lányaink az élet legkülönbözőbb területein, ketten közülük külföldön is bizonyítják, hogy a családon belüli jó példa igenis öröklődik generációkon át.

József Attila szavaival:

“Dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.”

       Annaróza

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nagymama és nagyapa megédesítették a gyermekkoromat

Legtöbb emlékem róluk otthonukhoz, és a vasárnapi mozikhoz fűződik.

 

kertben2-1

Sajnos apai nagyszüleimet, sőt apukámat sem ismerhettem, mert ők eltávoztak születésem előtt. Csak édesanyám elbeszélései és fotók mesélnek életükről. Anyai nagyszüleimhez viszont szerencsémre nagyon sok kedves emlék fűződik. Ők 8 és 10 gyerekes család legidősebbjeiként nőttek fel, így a kicsik pesztrálása nekik jutott osztályrészül. El is határozták, hogy csak egy gyerekük lesz. Ő lett az édesanyám, aki varrónőként reggeltől estig dolgozott. Persze ez a tény nem zárta ki a velünk is töltött időt, hiszen a ruhák kézimunkáját a ligetben végezte, hogy szabad levegőre, futkosni, játszani vihessen bennünket húgommal. Amikor egy-egy postamunka (ahogy ő nevezte a sürgős feladatot) miatt nem volt ideje a közös együttlétre, nagyszüleim szeretetteljes felügyelete alá kerültünk.

 vacsora1

 

Legtöbb emlékem róluk otthonukhoz, és a vasárnapi mozik első sorához fűződik. Valószínűleg az volt a legolcsóbb a teltházas filmeknél. Mozis élményeim közül leginkább vígjátékok, elsősorban Latabár-filmek jönnek elő, hiszen nagymamáék is szerettek nevetni. Húgom még a közben elszopogatott 2 forintos, citromgerezd formájú savanyú cukorra is emlékszik. Meg is látszott a fogainkon.

Nagyapám, nyugdíjazása után is még sokáig dolgozott, mint méteráru kereskedő. A munka éltette, rengetegen ismerték és tisztelték a városban  “Lugosits bácsit”. Emlékszem, hogy Rózsikája, a nagymamám vitte neki minden délben az ebédet.

Városi létük ellenére falun érezhettük magunkat náluk. Három alacsony házrész egyikét bérelték, ami komfort nélküli volt, de nekünk kánaán, főleg a burjánzó udvar miatt. Nagyapám egy nyugágyban üldögélt, és első világháborús történeteit mesélte, amiket tátott szájjal hallgattunk.

 

Nagyszüleim udvarán  ahugommal

Nagyszüleim udvarán a hugommal

Nagymamám kacsát tömött, tyúkot tojózott a házuk és a fáskamra közti keskeny, elkerített sávon. Soha nem kérdeztem, hogy honnan-e tehetség, de gondolom, dolgos gyerekkorából ered. A kacsával való bensőséges kapcsolata szomorú véget ért a tányérunkon. Szó, ami szó, a kacsasütést magas szintre fejlesztette. Más ételek elkészítésében nemigen jeleskedett. Frizsiderjük egy ásott kút volt az udvar közepén, ahol a nagyanyám által hazacipelt dinnyék hűltek. Az ivóvizet a sarki kútról hoztuk. Az ebédek után nagyapa újra a nyugágyban olvasgatott, vagy játékunkban gyönyörködött, nagymama pedig horgolt, kötött. Eszembe juttatja Csehov: Cseresznyéskertjének paródiáját, Alfonzó rendezésében, ahol Szemes Mari, mint daduska kötögeti a véget nem érő sálat. Nagymamám is szinte az élete 80 %-át eme kreativitásnak szentelte, ugyanis háztartásbeliként élt kereskedő nagyapám oldalán. Áldásos munkássága hozadékaként minden ruhanemünk (a bugyi kivételével) horgolt és kötött holmi volt. Egy vicces emlékem, hogy tornaórán a blúzom alól kilógott a horgolt kombiném egy szála, amit barátnőm letépett, és majdnem lefejtette rólam az egész  ruhadarabot.

 

Nagyszüleim és anyukám a strandon

Nagyszüleim és anyukám a strandon

Szabadidős lazulásuk tetőpontja és egyben alaposabb tisztálkodási lehetőségük a városi gőzfürdő rendszeres látogatása volt – külön a férfiak és nők számára. Időnként mi is részesültünk húgommal ezekben a fürdős programokban. Álmomban se jöjjenek elő azok a nagyik, akiket csak elől takart a fürdőtől kapott fehér kötény.

Volt egy nyugdíjas klub a közelükben, ott éltek társasági életet. Nagyapám dominózott, biliárdozott, nagymamám ott is horgolt beszélgetés közben, sőt délutánonként városunk legszebb terére kiülve is csattogtak kezében a kötőtűk. Közben jóízű beszélgetések zajlottak Régiség-barátnőivel. Az ilyenkor úriasszonyként kiöltözött, festett hajú nagyanyámról senki nem gondolta volna, hogy reggel kacsát tömött, piacról, kútról cipekedett. Amikor már felnőttként kislányomat sétáltattam, mindig odamentünk a dédihez, akit elbűvölt az ő tündérkéje, ahogy lányomat nevezte.

 

ani-nagymamaja

Nagymama, kislányom és én a parkban

Érdekes véletlen, hogy e történetem  megírása után  félórával rám köszönt egy kedves hölgy az utcán. Udvariasan visszaköszöntem, bár fogalmam sem volt, hogy ki ő. Látva bizonytalanságomat, elmondta, hogy ők voltak nagyapámék szomszédjai. Akkor ismertem csak fel Olgát, akivel  sokat játszottunk együtt azon a bizonyos udvaron.  45 éve láttam utoljára.

Drága nagymama és nagypapa! Köszönöm, hogy megédesítettétek gyerekkoromat. Sajnálom, hogy ezt soha nem mondtam, amíg köztünk voltatok.

Annaróza

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A pingálás kikapcsol és megnyugtat

Amióta időmilliomos nyugdíjas vagyok, kedvemre festegetek.

 

lo-szennel-rajzolva

Nem hiszem, hogy lappang bennem valami művészi hajlam, de mégis gyakran kezembe veszem a ceruzát és az ecsetet. Még egy rajz kurzuson is részt vettem.

Egyre többet olvasok a felnőtt kifestőkről, jótékony hatásukról, talán ez motivált arra, hogy  a rajz- és festőszerszámok után nyúljak.

 

lanyom-festmenye

Lányom festménye

Gyermekeim kézügyessége is kiváló volt iskolás korukban, fiam képregényeket rajzolt szabadidejében, lányom különleges technikákat talált ki, pl. a körömlakkal való festést. Szerintem különleges tehetségük van, de ritkán gyakorolják. Kincsként őrzöm alkotásaikat.

 

filc-festes

Filc festés, fiam alkotása

 

Úgy kezdődött, hogy kavicsokat gyűjtöttem, és megfestettem.

 

2

szerencse kavicsok

Legfőképpen unokámat avatom be a titkos világomba, hátha őbenne is lappang valami. Ha együtt vagyunk, sokat alkotunk, rajzolunk, festegetünk és közben nagyokat beszélgetünk. Néha megkér, hogy rajzoljam le kedvenc mesefiguráját.

 

monster-baba

Monster baba

 

Mandalákat is nagyon szeretek kiszínezni.

mandalaim

Unokámról, vagyis a fényképeiről  készítettem ezeket a ceruzarajzokat.

 

lena

Időnként  olyan érzésem van, hogy „tejóég”, nem is megy ez nekem! De aztán előveszem a régi rajzaimat, mint  a szénnel készült lovas képet, amely igazán jól sikerült, és akkor mégis újra és újra nekiállok rajzolgatni. Szeretek fa tapétára rajzolni, festeni, de rajzoltam már pólóra, festettem már falra, dobozra, fára. Legújabb alkotásomra nagyon büszke vagyok.

 

taj2

Azt vettem észre, hogyha belemerülök, akár egy egész délutánon át képes vagyok az asztal mellett, vagy a földön ülve alkotni,  és közben semmi, de semmi más nem érdekel, csak szóljon a zene. Egy biztos, kétségtelenül kikapcsol és megnyugtat.

Próbáld meg te is!

Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!