Régiségeknek

Ballagnak az unokák

 Életünk a ballagások sorozata

 

Fülemben a régről ismert dallam szövege: Ballag már a vén diák, tovább, tovább…..Már nem is gyermekeim, hanem unokáim ballagása alkalmával élem át egykori emlékeimet.

Úgy tűnik, hogy a ballagási szokások kibővültek: a legfiatalabbaknak, a kis bölcsiseknek is rendeznek ünnepséget, akik  legszívesebben szüleik ölelő karjaiban megpihenve élik át ezt az ünnepséget.

Képzeletem végigszáguld a legelsőtől a legutolsó ballagásig, amikor a „ballagó” kénytelen segítséget is igénybe venni.  Az utolsó ballagás már egy másik hazába visz, – az örökkévalóságba.

Mondhatni, hogy életünk ilyen módon a ballagások sorozata: óvodából, iskolából, majd mint érett diák az érettségivel, vagy a főiskoláról,  egyetemről egyenesen a nagybetűs életbe, ahonnan már a végső állomáshoz érve nincs több ballagás. Ám ezek az életszakaszok ballagásokkal tűzdelve örökké emlékezetesek maradnak minden ember számára.

Még akkor is tisztán él emlékezetében, amikor már négy szemen át tekint a régi felvételekre, melyek kisgyermekként, majd a változások közepette tükrözik a meghatározott idő szereplőit, valós mivoltukban. Az is előfordul, hogy nem sikerül visszaidézni a volt társak nevét, bár a velük kapcsolatos emlékképek élesen előtolakodnak, furcsa módon jobban megmaradnak.

Az is csodálatos, amikor az unokákban saját fiatalkori vonásainkat véljük felfedezni. Ilyenkor büszkeség dagasztja keblünket, hogy lám, ő hozzánk tartozik, látnivaló, hogy életünknek van folytatása. Ez a tény még hangsúlyozottabbá válik akkor, amikor az a drága leszármazott élete céljaként valamelyik nagyszülő foglalkozását önként választja. Ez esetben az átélt tapasztalatok birtokában még bölcs tanácsokkal is elláthatja utódját. A folytonos változások közepette is mindig akadnak örök értékű tanítások az életben, melyeket érdemes figyelembe venni.

A többszöri ballagások, mégis „egyszeriek” azaz egyediek, mert egyszer ballaghatsz mint óvodás, iskolás, és így tovább, tehát ezek vissza-nem-térő alkalmak. Ezért is méltó azokat ünnepeink közé sorolni, mint életünk előadásait, melyeket csak egyetlen egyszer játszhatunk el.

Ha már nem mi vagyunk főszereplői a ballagásoknak (mert mi már elballagtunk), csupán résztvevői, csodálói, megkönnyezői, abban az esetben vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy sikerült megélnünk hasonló, magasztos pillanatokat, ahol utódaink jövőképe már körvonalazódni látszik.

Ha az utána következő küzdelmeiknek nem is lehetünk szemtanúi e földön, akkor majd odafentről követjük, és az éteren át küldjük feléjük jókívánságainkat, melyeket bizton remélünk, hogy megfogannak!

Zsazsa

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Anyukám! Engedd, hogy vigyázzak Rád!

 

 

Orgona ága…. egy dédnagymama köszöntése

 

Anyukám! Fogadd szeretettel köszöntésem! Tudom, Neked az a legnagyobb ajándék, ha Veled vagyok, és azt szeretnéd, hogy mindig melletted legyek, mert egyedül nehéz az élet.

A napok úgy rohannak, hogy észre sem veszem, hogy már rég kiszálltam a mókuskerékből és már én is nagymamakorú vagyok. De így nyugdíjasan is néha akaratlanul felveszem a napellenzőt, és nehezen látok ki a gyerekek, a férj, és az unoka háromszögből.

Kevesen vagyunk már, akik azt tudjuk mondani, hogy egyszerre örülünk unokáink fejlődésének és szüleink közelségének, vagyis annak, hogy e két nemzedéket egyidejűleg magunk mellett tudhatjuk.

 

A napokban, amikor Anyukám fényképalbumát nézegettem, megálltam egy pillanatra, visszanéztem a múltba és ezek a mondatok fogalmazódtak meg bennem.

Köszönöm Anyukám, hogy megszülettem! Milyen szép és fiatal voltál egykoron, amikor még karjaidban tartottál. Nem volt jó az életed, de nekem mindent megadtál, ami tőled tellett. Kár, hogy olyan hamar elment az idő, pedig még mennyi közös élményünk lehetne. Megígérted, hogy felülsz velem a repülőre, vagy megnézzük együtt milyen a tenger, amikor hullámzik. Félek, erre már nem kerül sor.

Köszönöm, hogy felneveltél és az lettem, aminek neveltél. Tanultam, családot alapítottam, felneveltem gyermekeimet. Remélem nem hoztam Rád szégyent, dolgos, szolgalmas, családszerető felnőtté váltam.

Anyukám, szeretlek, tisztellek!  Vigyázz magadra, hogy jó egészségben, még hosszú-hosszú ideig maradj velem, velünk! Főzz nekünk finom húslevest, olyat, amilyet senki nem tud főzni csak Te, és várj minket, – engem, unokádat, dédunokádat – illatos, almás sütivel.

 

Engedd, hogy vigyázzak Rád, őrizzem egészséged és segítsek, mert tudnod kell, hogy én a legjobbat akarom Neked.

Légy Te mindig nagyon boldog, ÉDESANYÁM !

Vica

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Lányom hiánya meghatározza az életemet

 

Ha az ember gyereke külföldön él…. sorozatunk harmadik részében Annaróza írását olvashatjuk.

Egyetlen lányom nem megélhetés, álláskeresés, rossz itthoni közhangulat miatt vett vándorbotot a kezébe. Egyszerűen az élet elédobott egy lehetőséget, mint frissen érettségizettnek, a bébiszittelést Angliában. Természetesen a kaland ígérete győzött a főiskolán megszerzett felvétel felett. Pár héttel később már a szerelem is homályba, feledésbe taszította a tanulási kedvét.

Lányom első útján Angliába

Amikor egy itthon töltött nyár, és újabb főiskolai halasztás után az égbe emelkedő gépe után néztem, belém hasított a félelem, hogy közös lesz-e az otthonunk ebben a hazában. Vajon milyen élet várja ott idegenben? Hogy tudok segíteni, ha bajban van? Egyáltalán elmondja-e majd? De hát nem lehetett visszatartani. “Ez az én életem!” mondta könnyedén, és ez nyomós érvnek látszott. Egyikünk se gondolt bele, én is csak később döbbentem rá, hogy a hiánya keményen meghatározza az én életemet is.

Lányom újszülött unokámmal, otthonomban

Aztán jött az unokám, fél évig védő szárnyaim alatt éltek, majd újabb reptéri, még szörnyűbb elválás. És 14 év óta még nagyon sok reptéri búcsú volt. Nincs az a telefon, vagy Skype, ami pótolná, hogy legalább hetente egyszer felugorjanak hozzám a költői kérdéssel: “mit főztél mama?” Tudjuk, hogy a kamaszoktól ennél többre nem vágyhatunk, de legalább a finom ebédért kapnék egy ölelést, és tudnám, hogy jövő héten újra látom, talán még el is mondaná, hogy éppen mi bántja, minek örül. Sokan vigasztalnak, hogy itthon, más városban élő gyerekeikkel sem találkoznak többször, én viszont a látogatásomkor 2-3 hétig is együtt lehetek a családommal. Ez igaz, de az intenzív, bensőséges együttlét ritka alkalom a munkájuk, elfoglaltságuk miatt. Viszont jó érzés, hogy némi terhet le tudok venni a vállukról ott tartózkodásom idején.

Lányom és én

Milyen előnyt élvezek az ő külföldi életükből? Csupán egyet, London megismerését, atmoszférájának, szépségének, programjainak élvezetét, néha egyedül, máskor az ő társaságukban. Ezek a közös séták, kirándulások nagyon értékesek, és ilyenkor megértem, elfogadom, hogy már ez az otthonuk. Aztán jön újabb 3-4 hónap távollét, ami megkérdőjelezi az elfogadást. Tényleg előnyös, hogy messzire szakadtak, hogy elcsökevényesedik a magyar nyelvtudásuk? Hiszen unokám egyre kevésbé beszéli, az ő gyereke talán már ennyire sem fogja birtokolni a magyar nyelvet. Elvesznek a gyökerek. 

Unokámmal

Megnyugtató azonban, hogy lányom igazi barátai a honfitársai, a magyar humort csak ők értik, segítő kezet csak ők nyújtanak neki. Talán nem kell szívet cserélnie, ha már hazát cserélt.

“S te mit mívelsz? Mi sors kíséri életed?
Megadta a remény, mivel kecsegtetett?
Ha hallanád szavam, tudom, mit érzenél:
Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!”
  – Írta Tompa Mihály egy barátjának.

Annaróza

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nagyszülőnek lenni egy csoda

Ha feladatod van, nem érzed a korodat!

 

Közeledek a hetedik X-hez. Nem rendít meg különösebben, talán azért, mert a lelkemben egyáltalán nem érzem a kort,  mert “feladatom” van. Benedek, a kis unokám, most töltötte be a 3. évét. Ő az első, és idáig az egyetlen unokám.

 

Egy ilyen kisgyermek egy csoda. Nem azért mert szép, okos,  meg a mienk, hanem mert tényleg az. Aki már nagyszülő, biztosan igazat ad. A nagymamaság egészen más, mint szülőnek lenni. Amikor nálam van Benedek, én is “gyerek ” leszek, és ő a főnök: Nagyi  most te leszel a kutya, azután a nyuszi, most focizzunk, most ugráljunk, most rajzoljunk és így tovább. Nagyon találékony gyerek, és a nagyi  kúszik, négykézláb mászik és ugrál. Igaz, hogy itt fáj- ott fáj, de érdekes módon olyankor nem érzem.

Amikor bábszínházban voltunk, kispárnákon kellett ülnünk (alig bírtam felállni), de minden percet megért látni az arcát, ahogy figyelte az előadást. Nagyon sok dalt tud, gyermek- és népdalokat egyaránt, az anyukájának szép hangja van és sokat énekelnek. Az apukája bábszínész, emellett egy gyermek-dalokat játszó zenekarban játszik. Nem lehet leírni azt a boldogságot, amikor a koncert után odaülhet az apukája helyére és verheti a dobot.

 

Sokat beszélgetünk kettesben is és természetesen mesélek neki. Annak idején a két gyerekünket úgy szoktattuk, hogy a könyvekre vigyázni kell. Mindig azt mondtam nekik, hogy megőrzőm a könyveket az unokáimnak. Szerencsére sikerült.

Néha “elfacsarodik” a szívem, amikor eszembe jut, hogy a saját két gyerekünkkel nem tudtunk ennyit foglalkozni. Igaz, dolgoznunk kellett, hétvégén mosás, főzés, takarítás, állandó rohanásban voltunk, nem nagyon volt segítség sem. Most kipótolhatom. Képzem magam, követem a neten  a gyermeknevelési tanácsadást, sőt egy hírlevélre is feliratkoztam. Igaz  a “mesterem”, Popper Péter szerint könyvből nem lehet nevelni, ez jön az anyai ösztönnel. Teljesen igazat adok neki, de azért jól jön egy-két tanács. Készülök az unokám óvodái életére. Újabb feladatom van. Ezért nem rendít meg a közeledő 70. év.

Sári

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nagypapák és unokák – Beszédes fotók

Boldog lehet az, aki ilyen szép képeket őriz a fényképalbumában.

 

Papó, papi, tata, nagyapó, papóka, nagyatya,  nagypapi, öreg, – számtalan kedves neve van, nekem csak NAGYPAPA.

A nagypapa a nagymama oldalbordája, ki ha kell, ül csendesen, vagy éppen az unokájának fúr-farag játékot, vagy mesél a fiatalkoráról. A nagypapa legdrágább kincse az unoka.

Kár, hogy én a négy nagyszülőmből csak az anyai nagymamámat ismertem. Talán most visszaemlékezve hiányoznak nekem a nagypapák. Eljátszom a gondolattal, mit veszíthettem. Hiányzik az emlékeimből a nagypapa mosolygós, néha csodálkozó tekintete. Remegő keze, ahogy átölel és az ölébe ültet, vagy csak fogja a kezem és sétálni visz.

Aki nem ismerte nagyapját, valamit veszített. Boldog lehet az, aki ilyen szép képeket őriz a fényképalbumában. Irigykedem. A képeket nézegetve megszólaltak a szereplők. Hallgassátok, miket mondtak nekem!

A sorozat első része:

Nagymamák és unokák – beszédes fotók

 

Azért van szemüvegem, hogy jobban lássalak.

 

 

Hoztam virágot neked és a mamának is.

 

 

Megyek nagyapi, nem kell noszogatni.

 

 

Nagyapa, a puszitól meg fogsz gyógyulni.

 

Papa, te szoktál így csinálni?

 

 

Látod ezeket a képeket?  Itt még én is kisfiú voltam.

 

 

Kis unokám, látod ott fenn, a madarakat?

 

 

Ugye jó, papi, hogy tologatlak?

 

 

Van egy titkom, de ne mondd el apának, jó?

 

 

Kifestem a körmöd, és olyan szép lesz, mint az enyém.

 

 

Ugye, mi jó barátok vagyunk?

 

 

Amikor meglátogatnak az otthonban az unokáim …

 

 Vica

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Egy nagymama kamasz-túlélési praktikái

Tíz parancsolat kamaszkorúak nagyszüleinek.

teen2

Újabban szakirodalomban próbálok jártasságot  szerezni 13 éves fiúunokám korosztályának tüneteiről. Mivel Markust 3 hónap óta most, a téli szünetben látom újra, így felkészítettem magam, hiszen nem tudom, hol tart a “fejlődésben”. Nyáron már voltak ráutaló jelek.

 

Most leginkább Vekerdy Tamás és Gyurkó Szilvia kiváló pszichológusok jellemrajzain nevelkedem ezügyben. A családunkban eddig csak kamaszlányok nevelődtek fel a 80-as, 90-es években, de semmi kirívó esetre nem emlékszem. Mint tudjuk, azóta nagyot fordult a világ.

 

Nos, egy hete már nevezett kamasszal “élek” egy fedél alatt, így megfogalmazódott a következő hétre (és akár néhány évre) vonatkozó 10 parancsolatom, ami természetesen csak számomra kötelező. Más nagyszülőknek csupán betekintést kínálok a megszerzett tapasztalatokba, és levont tanulságokba.

 

Mózessel ellentétben, és kőtábla híján agyamba vésem ezeket. Egyébként sem lesznek már aktuálisak a 10 évvel később létező kamaszoknak, hiszen az akkori serdülők csak legyintenek elődeik ósdi play stationjaira,  online játékaira. Ők már talán az oxigént is kapszulákban nyelik, és nemlétező izomzatuk stimulálását speciális vibráló fotel végzi holmi foci, ne adj isten parkban focizás helyett. Játszani persze ők is fognak, de gondolatátvitellel, egy, a fejükre illesztett agyhullám-vevőkészülékkel. Ez az én rémálmom. Jövőbeli Nagymamák! Felkészülni!

 

Ezzel nem az okos kütyük ellen agitálok, használatuk ma már elengedhetetlen, de mértékkel!!! Hiszen annyi más inger is létezik csodás világunkban, pl, a Könyv!

 

markus

 

Tíz parancsolatom a következő:

 

  1. Ne vedd zokon, ha rég látott unokád csak egy röpke ölelésre hagyja el barlangját, majd folytatja izgalmas, virtuális életét.

 

  1. Ajándékba ne általad hasznosnak vélt dolgot vegyél, inkább időben tudakozódjál, minek örülne. Ha ez online játék, ne add át az esti családépítő programot megelőzően, mert akkor nem tudod elvonszolni rég látott rokonaihoz.

 

  1. Örülj te is, ha a kamasz örül. Bár elveimmel ellentétes játékot adtam neki, az első, és egyetlen igazi ölelést ezért kaptam.

 

  1. Mutass érdeklődést, amikor kivételesen bevon a játékba. Rájössz, hogy nem mindegyik ördögtől való, van, aminek szép a háttere (Markus szaknyelvén grafikája) és az erőszakot épp egy elrabolt jó barátja megmentésével magyarázza.

 

m3

 

  1. Ne erőltesd a beszélgetést, sőt válj láthatatlanná, hallhatatlanná, amikor online kommunikál. Ellenben, ha elvétve közölni akar veled valamit, hallgasd szájtátva!
  1. Ne reméld, hogy a barátaival a te vágyad szerint napsütésben mennek a parkba, (jó, hogy mennek egyáltalán). Lehet, hogy pont szemerkélő esőben tudják összehozni a találkozást. Egyáltalán azt se reméld, hogy naponta kiteszi a lábát a lakásból. Ha ettől ideges leszel, te menj friss levegőt szívni (helyette is)!
  2. Értékelj minden személyes segítséget, ami szívből jön! (Ezúttal a karácsonyfa díszítés volt az egyetlen alkalom).

  3. Nyugodj bele, hogy éjjel 2-kor is csak apja határozott utasítására hajtja álomra a fejét. Ebből következően délig ne is ébresztgesd, és akkor csak reggelit adj neki. Ne háborogj, ha a 4 órai “ebédet” csak egy órás késéssel fogyasztja, mert épp koncentrál, és “onlányban” van.

  4. Emészd meg, hogy  már nem vagy partner számára! Az a kedves kisfiú, aki együtt etette veled a parkban a mókusokat, hattyúkat, már a múlté. Ha éppen ilyen szórakozásra vágysz, tedd ezt egyedül!

 

m9

  1. A legfontosabb: fogadd el, és szeresd olyannak, amilyen! Így van remény, hogy visszakapod a ragaszkodó, kedves unokát pár év múlva, mire lecsengenek testi, lelki változásai!

 

Mintha megérezte volna, hogy éppen róla írok, odajött hozzám, és igazi szeretettel megölelt, bizonyítva, hogy ő most is kedves. Néhány órája nem kínálgatom semmivel, csupán békén hagyom. Talán ennyi is elég?!

 

Egy ismerősöm kedvenc mondása jut eszembe: “Kíméld meg magadtól a gyereket!”

Annaróza

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nagymamák és unokák – beszédes fotók

 Hallgassátok, mit mesélnek a képek!

nagyis

Régóta gyűjtögetem ezeket a nagymama-unoka fotókat. Olyan beszédesek. Szavak nélkül is mesélnek  e köteléknek a bensőséges szépségéről.  Fájdalom, vonzódás, bánat, kirobbanó öröm, csendes áhítat, és megannyi más érzés árad  belőlük.

Semmit sem tudok a képek hátteréről, nem tudom kik ők, hol élnek, hogyan élnek. Csak a rokoni kapcsolat egyértelmű, a többit a mozdulatok, a pillantások, az érintések, az ölelések, a kezek, a ráncok, a tekintetek mesélik el nekem.  A képzeletem szövi a mondatokat,  megfejteni vélt titkok szólalnak meg, ha a képeket nézem.  Hallgassátok, mit mondanak!

 

4 

Szép nagylány lesz belőled, lesz egy kérőd, hozzámész feleségül, sok-sok gyereketek lesz, a gyerekeknek gyerekei, és te is nagymama leszel majd egyszer.

 

y-emotions-happening-in-this-one-moment-we-love-the-way-the-bride-and-her-grandma-are-connecting-with-just-a-look

Nagymama, olyan boldog vagyok, hogy ti is itt vagytok!

 

olyan-jo-veled

Olyan jó veled játszani, Nagymama, ugye mindig velem maradsz?

 

304b237d4d03fd51f69decd5b00631bci-am-not-talking-about-traveling-around-the-world-i-am-talking-about-seeing-really-seeing-where-you-are-today-what-is-right-there-in

Ha nagy leszel, messzi tájakra utazol, érdekes életed lesz. Én sajnos nem láttam sokat a világból.

 

eskuvo

Légy boldog, drága unokám!!

 

eskuvore-utazunk

Most szépen felöltözünk és együtt elutazunk nagyon messzire, egy szép esküvőre.

 

fajdalom

Sok fájdalom, bánat vár rád! De mi nők nagyon erősek vagyunk, és kibírjuk, mert itt vagyunk, hogy segítsünk egymásnak.

 

i-would-literally-give-anything-to-have-a-picture-like-this-with-my-grandma-on-my-wedding-day 

Uramisten, olyan boldog vagyok, hogy megértem ezt a napot!

 

love-them-listen-to-all-their-wisdom-it-doesnt-come-from-perfection-it-comes-from-experience 

Nem adhatok neked gazdagságot, de átadom egy hosszú, nehéz élet tapasztalatait, hogy neked könnyebb életed legyen!

 

meyer-garfunkels-wife-and-granddaughter-her-father-lives-in-washington-and-her-mother-died

 Mama, mi lesz velem, ha te már nem leszel?

 

this-reminds-me-of-one-of-our-little-girls-she-cannot-wait-to-help-my-mother-any-way-that-she-can-she-walks-with-her-up-the-stairs-reads-to-her-every-day

Ha téged ölellek,  nem érzem az éveket, a magányom is messze száll.

 

5

Ne gondold, hogy az élet olyan hosszú, észre sem veszed és már a vége felé jársz. Sose siettesd a dolgokat, mindennek eljő a maga ideje!

 

Cecilia

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nagymama és nagyapa megédesítették a gyermekkoromat

Legtöbb emlékem róluk otthonukhoz, és a vasárnapi mozikhoz fűződik.

 

kertben2-1

Sajnos apai nagyszüleimet, sőt apukámat sem ismerhettem, mert ők eltávoztak születésem előtt. Csak édesanyám elbeszélései és fotók mesélnek életükről. Anyai nagyszüleimhez viszont szerencsémre nagyon sok kedves emlék fűződik. Ők 8 és 10 gyerekes család legidősebbjeiként nőttek fel, így a kicsik pesztrálása nekik jutott osztályrészül. El is határozták, hogy csak egy gyerekük lesz. Ő lett az édesanyám, aki varrónőként reggeltől estig dolgozott. Persze ez a tény nem zárta ki a velünk is töltött időt, hiszen a ruhák kézimunkáját a ligetben végezte, hogy szabad levegőre, futkosni, játszani vihessen bennünket húgommal. Amikor egy-egy postamunka (ahogy ő nevezte a sürgős feladatot) miatt nem volt ideje a közös együttlétre, nagyszüleim szeretetteljes felügyelete alá kerültünk.

 vacsora1

 

Legtöbb emlékem róluk otthonukhoz, és a vasárnapi mozik első sorához fűződik. Valószínűleg az volt a legolcsóbb a teltházas filmeknél. Mozis élményeim közül leginkább vígjátékok, elsősorban Latabár-filmek jönnek elő, hiszen nagymamáék is szerettek nevetni. Húgom még a közben elszopogatott 2 forintos, citromgerezd formájú savanyú cukorra is emlékszik. Meg is látszott a fogainkon.

Nagyapám, nyugdíjazása után is még sokáig dolgozott, mint méteráru kereskedő. A munka éltette, rengetegen ismerték és tisztelték a városban  “Lugosits bácsit”. Emlékszem, hogy Rózsikája, a nagymamám vitte neki minden délben az ebédet.

Városi létük ellenére falun érezhettük magunkat náluk. Három alacsony házrész egyikét bérelték, ami komfort nélküli volt, de nekünk kánaán, főleg a burjánzó udvar miatt. Nagyapám egy nyugágyban üldögélt, és első világháborús történeteit mesélte, amiket tátott szájjal hallgattunk.

 

Nagyszüleim udvarán  ahugommal

Nagyszüleim udvarán a hugommal

Nagymamám kacsát tömött, tyúkot tojózott a házuk és a fáskamra közti keskeny, elkerített sávon. Soha nem kérdeztem, hogy honnan-e tehetség, de gondolom, dolgos gyerekkorából ered. A kacsával való bensőséges kapcsolata szomorú véget ért a tányérunkon. Szó, ami szó, a kacsasütést magas szintre fejlesztette. Más ételek elkészítésében nemigen jeleskedett. Frizsiderjük egy ásott kút volt az udvar közepén, ahol a nagyanyám által hazacipelt dinnyék hűltek. Az ivóvizet a sarki kútról hoztuk. Az ebédek után nagyapa újra a nyugágyban olvasgatott, vagy játékunkban gyönyörködött, nagymama pedig horgolt, kötött. Eszembe juttatja Csehov: Cseresznyéskertjének paródiáját, Alfonzó rendezésében, ahol Szemes Mari, mint daduska kötögeti a véget nem érő sálat. Nagymamám is szinte az élete 80 %-át eme kreativitásnak szentelte, ugyanis háztartásbeliként élt kereskedő nagyapám oldalán. Áldásos munkássága hozadékaként minden ruhanemünk (a bugyi kivételével) horgolt és kötött holmi volt. Egy vicces emlékem, hogy tornaórán a blúzom alól kilógott a horgolt kombiném egy szála, amit barátnőm letépett, és majdnem lefejtette rólam az egész  ruhadarabot.

 

Nagyszüleim és anyukám a strandon

Nagyszüleim és anyukám a strandon

Szabadidős lazulásuk tetőpontja és egyben alaposabb tisztálkodási lehetőségük a városi gőzfürdő rendszeres látogatása volt – külön a férfiak és nők számára. Időnként mi is részesültünk húgommal ezekben a fürdős programokban. Álmomban se jöjjenek elő azok a nagyik, akiket csak elől takart a fürdőtől kapott fehér kötény.

Volt egy nyugdíjas klub a közelükben, ott éltek társasági életet. Nagyapám dominózott, biliárdozott, nagymamám ott is horgolt beszélgetés közben, sőt délutánonként városunk legszebb terére kiülve is csattogtak kezében a kötőtűk. Közben jóízű beszélgetések zajlottak Régiség-barátnőivel. Az ilyenkor úriasszonyként kiöltözött, festett hajú nagyanyámról senki nem gondolta volna, hogy reggel kacsát tömött, piacról, kútról cipekedett. Amikor már felnőttként kislányomat sétáltattam, mindig odamentünk a dédihez, akit elbűvölt az ő tündérkéje, ahogy lányomat nevezte.

 

ani-nagymamaja

Nagymama, kislányom és én a parkban

Érdekes véletlen, hogy e történetem  megírása után  félórával rám köszönt egy kedves hölgy az utcán. Udvariasan visszaköszöntem, bár fogalmam sem volt, hogy ki ő. Látva bizonytalanságomat, elmondta, hogy ők voltak nagyapámék szomszédjai. Akkor ismertem csak fel Olgát, akivel  sokat játszottunk együtt azon a bizonyos udvaron.  45 éve láttam utoljára.

Drága nagymama és nagypapa! Köszönöm, hogy megédesítettétek gyerekkoromat. Sajnálom, hogy ezt soha nem mondtam, amíg köztünk voltatok.

Annaróza

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Kencefice házi alapanyagokkal régen és ma

Élesztő, libazsir és korom – ami a háznál van

főkép

Bloggereink elárulják, milyen természetes alapanyagokat használnak a szépítkezéshez. Megtudhatunk tőlük néhány régen használt pampucolási trükköt is.

 

Anna

Elmondok néhány trükköt, amit vidéken használtak régen a lányok-asszonyok.

Hajöblítésre gyerekkoromban ecetet tettünk az öblítővízbe, hogy lágyítsa a hajat és szép fénye legyen. Nem szerettem az ecet szagát. Jó időben a szabad levegőn szárítottam a hajamat és így elpárolgott az ecetszag. Kamilla teát is használtak öblítésre, de csak a szőkék, hogy még szőkébbek legyenek.

Izzadság megelőzésére  hintőport használtak.

Szappan A szappant az ötvenes évek közepéig magunk főztük. A töpörtyű, szalonnahéj és egyéb zsiradék maradékát egy edénybe gyűjtöttük egész éven át. Évente egyszer az így összegyűlt zsiradékot  szódával keverve egy üstben kifőzték a szüleim, nagymamám. A kész főzetet beleöntötték egy ládába, és amikor kezdett megdermedni, egy késsel feldarabolták, és megszárították. Ebből lett a mosószappan. A mosdószappan ugyanígy készült, de adtak hozzá rózsaolajat, vagy rozmaring olajat illatosítónak. 

szappanfőzés

szappanfőzés régen

Szemöldök kihúzásra kormot használtak. A kályha ajtajának belső oldalán összegyűlt finom kormot egy gyufaszállal vitték fel a szemöldökre.

Bőrkeményedésre kézen vagy lábon libazsírt használtak, hogy felpuhítsa a bőrt. Amikor virágzott a körömvirág, akkor készítettük a kencét úgy, hogy a megolvasztott, forró zsírba belekevertük a körömvirág szirmokat. A körömvirág tudvalevőleg nagyon jól gyógyítja a gyulladást és a sebeket. 

Hajcsavarásra faluhelyen felszabdalt rongydarabokat használtak, arra tekerték fel a hajat, majd a két végét megkötötték. Az is gyakori volt, hogy kukoricaszárat felszabdalták kis darabokra, arra tekerték fel a frissen mosott hajat és átkötötték valamivel. A fejkendős asszonyok gyakran csak a kendőből kilátszó elülső tincseket csavarták be.

kézre

 

Cecilia

Arcpakolás vízhiányos bőrre. Hetente egyszer, hajmosás előtt készítem az alábbi kencét: olívaolajat, pár csepp citromlét, tejfölt összekeverek mézzel.  Néha  banánt, vagy más friss gyümölcspépet is teszek hozzá. Tíz percig hagyom az arcomon. Ha van időm lefeküdni, a kezemre is rákenem. Selymes és üde lesz tőle a bőr.

Hajpakolás száraz hajra. Száraz, töredezett hajamra, időnként viszkető fejbőrömre szoktam olívaolajos hajpakolást készíteni. A jól bekent hajbőrre és hajra ráhúzok egy tusoláshoz használt műanyag sapkát és negyed órát tartom rajta. Utána samponnal megmosom. A haj egy kicsit összeáll tőle, de a következős mosáskor már érződik a jó hatása.

Hajmosás Gyerekkoromban szüleim egy demizsonnal küldtek  a város gyógyforrásához vízért és abban mostunk hajat. A haj egészséges, szépen csillogó lett tőle.

Bőrradír Egy csipet apró szemű búzadarát összekeverek egy kávéskanálnyi kókuszzsírral és ezzel radírozom az arcbőrömet. Jól felpezsdíti a vérkeringést, ledörzsöli az elhalt sejteket és táplálja a bőrt. Csak a búzadarát mosom le, hagyom, hogy a kókuszsír beivódjon a bőrbe. Érzékeny bőrűeknek nem ajánlom.

 uborka2

Vica

Arcpakolás Az uborka karikával végigkenem az arcom, a szem környéket kihagyva, ha kell több karika uborkát is feláldozok, hogy levével bekenjem az arcom és a dekoltázsom. Mire végzek az uborkasaláta elkészítésével, kellően rászárad az arcomon az uborka leve, így le lehet mosni langyos vízzel, majd bekenni a kedvenc arcápoló krémemmel. Anyukám kedvenc arcápoló kréme a NIVEA, így én is csak ezt használom idestova ötven éve. Kedvelem, mert sokféle arcbőr típusra kapható.

Szem alatti karika A burgonyát lereszelve, két gézlap, vagy tiszta zsebkendő közé téve a szemünk alatti karikákat és a kialvatlanságot tünteti el. Anyukám régen hideg alpaka kanalat tett a szemére a mély karikák eltüntetéséhez.

Zsíros kenőcs Nálunk szokás volt disznóvágáskor friss zsírt eltenni, melyet kezünkre és hajunkra használtunk. Én ezt továbbfejlesztettem, gyűjtöttem körömvirágot, és a még meleg zsírba beletettem a sárga virág fejeket, majd újra felolvasztva, leszűrve, kész volt a körömvirág kenőcs.

Száraz hajra Manapság olyan száraz a hajam, hogy olíva olajjal szoktam gyengén bedörzsölni és átmasszírozni mosás előtt. Beleöntök a tenyerembe egy evőkanálnyi olajat és szétkenem a kezemen, kézfejemen és lazán bedörzsölöm a hajamat. Így a kezem is kap egy kis  E-vitamint.

Bőrtápláló, öregedésgátló A minap a sárgadinnyének nem tudtam ellenállni. A héja belső részével kentem be arcomat és mondhatom hatásos volt. Bizsergett, kicsit csipett, rendesen dolgozott a bőrömön a gyümölcs leve. Utána, mint minden kencét, ezt is langyos vízzel lemostam és bekentem arcom a szeretett Nivea krémemmel. Legközelebb a sárgadinnyét hajpakolásként is kipróbálom, mert olvastam, hogy nagyon hatásos.

haj

Brigitta

Bőrradir Az én aprócska trükköm arcra való, a közönséges bolti élesztőt egy kis csészébe elmorzsolom és picike vízzel elkeverem, és csak így natúr az arcomra kenem. Lefekszem vele, úgy jobban hat. Kivárom, míg majdnem száraz, és ledörzsölöm, olyasmi törmelék jön le mint a radírgumi, és ezzel a törmelékkel az elhalt hámsejtek is kénytelenek távozni a képünkről. Mikor sikeresen ezzel végeztem, hideg vízzel alaposan lemosom és hidratálóval bekenem az arcom. Slussz. Ha fokozni akarom a jótékonykodást az arcommal, a hidratálót “belepofozom” a bőrbe, szapora ütögetéssel, míg ki nem pirosodik. Csodás! Lehetőleg ne lássa senki, nem kell hogy telefonáljanak a mentőkért… Ezt elkerülendő, csendes, nyugodt magányunkban fogjunk neki.

 krém

Erika

Táskás szemre Fiatal koromban sokat borogattam a szememet teafilterrel.  Este megfőztem két filteres kamillát teának és odakészítettem az éjjeliszekrényre. Reggel, amikor felébredtem, kinyomkodtam a filtereket és a szememre raktam, így feküdtem  néhány percig felkelésig.

Zsíros hajra használok diófalevelet. A leveleket leforrázom, leszűröm és azzal a folyadékkal  öblítem le mosáskor. Szőkéknek nem ajánlom.

Vízhiányos bőrre használom a kókuszzsírt, időnként bekenem vele a testemet. Általában váltogatom a kencéket, egy idő után mást használok, szerintem az a jó, ha nem szokja meg a bőr mindig ugyanazt a kencét.

Arcpakolásnak használom a tojássárgája, púder (hintőpor) és méz keveréket.  Felrakom az arcomra és rajta hagyom tíz percig, nem kell vele lefeküdni, közben mást is tudok csinálni. Ezt a receptet nagymamámtól örököltem.

Száraz hajra kitűnő az oliva olajos pakolás, hajfixálónak régen használtuk a sört, vagy a kifacsart citromlét.  Érdekes, hogy egyiktől sem ragadt össze a haj, hanem jó tartása lett tőle.

Lejegyezte: Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Mentés

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nagymamám mosóteknőben mosott, súrolókefével

 Egy falusi gyermekkor emlékei

 

mosáa 2

        Épp a napokban gondolkodtam el azon: mennyivel könnyebb a háztartási munkákat elvégezni napjainkban, mint 50-60-70 évvel ezelőtt ugyanezt nagyanyáinknak. Ma számtalan hasznos gép, eszköz és vegyszer segíti a munkák elvégzését, míg  korábban mindezt kézi erővel kellett megcsinálni. És mégis – vagy ennek ellenére – mi is elfáradunk, a sokféle teendő elvégzéséhez minden lelkierőnk összeszedésére szükségünk van.

            Nézzük például a mosást!  Erdélyi nagymamám még a patakra járt mosni és nagy kitartással, erőfeszítéssel tudta tisztára mosni az ágyneműt-asztalneműt, az ingeket, vásznakat. Már egy nappal korábban elkészítette a lúgos áztatólevet, gondosan beáztatott és megdörzsölt minden darabot, másnapig ázni hagyta. Reggel jókor kelt, ellátta az állatokat, reggelit készített a családnak, majd az áztatóvízből kicsavarta a ruhadarabokat, egy vesszőkosárba rakta, azt feltette a fejére és így egyensúlyozva lépkedett lefelé a domboldalon a patakhoz.

 

mosás

Egy “kicsiszéket” és sulykolófát is vitt magával és – a patak vizében térdig állva – ezen sulykolta-ütögette a vizes ruhát, meg-megöblítve a patak tovafutó, tiszta vizében, hogy azután újra kezdje a következő darabbal. Az így megtisztított ruhákat a patak egy csendes vízjárású részébe rakta, kővel lenyomtatta, hagyta még ázni. Amikor 3-4 darabbal végzett, újrakezdte, megsulykolta, alaposan megöblítette a patak sodrásában, a partra vitte és kicsavarta. Ilyenkor nagyon jól jött a szintén aznap mosó asszonyok, rokonok közelsége: kölcsönösen segítették egymást a nagy, vastag kenderből vagy lenből szőtt nehéz darabok kicsavarásában. Ezeket azután a közeli bokrokon vagy a füvön szétterítették, hogy száradjon és a hazafelé tartó úton ne legyen annyira nehéz. Sokszor csak késő délutánra, estefelé végeztek, fáradtan kapaszkodtak felfelé, otthon pedig mindent kiteregettek (a padláson vagy a csűrben), vacsorát főztek a családnak, ellátták az állatokat, megfejték a tehenet és a másnapi teendőket számbavéve tértek nyugovóra.

 mosás 7

            Apai nagymamámék közelében nem volt sem patak, sem folyó, így a mosást az udvaron, fészerben, télen a konyhában kellett megoldani. Az áztatás elmaradhatatlan volt, másnap jókor reggel a férfiak raktak tüzet, hordták a vizet a kútból az üstbe, amelyben a mosáshoz kellett a vizet melegíteni. Ha nagy volt a család, sokszor 2-3 napig is tartott a mosás, teknőben, súrolókefével vagy a dörzsölő deszkán (mi ruplinak hívtuk): jó szervezést és nagy fizikai erőt, állóképességet igényelt a háziasszony részéről. A beáztatott ruhát kétszer mosták át, alaposan, kézzel dörzsölve a kritikus pontokat, a szennyezettebb részeket, foltokat. Kétszer öblítették át, az első öblítővizben is sokáig ázott, kicsavarták, majd a második öblítővízzel végleg tisztára, szappan vagy mosólúg-mentessé tették,. Az ágy- és asztalneműt, ingeket, blúzokat természetesen kékítették és keményítették is, hogy szépen vasalható legyen, hófehér maradjon. Utána erősen és alaposan kicsavarták, kirázták a ruhadarabokat. Ezután következett a teregetés: nyáron, jó időben az udvaron kihúzott kötélre, a hűvös-esős időszakokban a padlásra került száradni a ruha.

 mosás tergetés3

A száraz lepedőket, huzatokat, abroszokat, ingeket vasalás előtt vízzel be is kellett spriccelni, hogy simára tudjuk kivasalni. A több kilós (un. szenes) vasaló használatához komoly fizikai erő és további kitartás kellett. Először faszenet kellett égetni benne, ügyelve, hogy füst és korom ne érje a tiszta ruhát (ezért többnyire a gangon vagy folyosón, szabad levegőn gyújtotta be nagymamám). Ha a vasaló talpa már meleg volt, gyorsan kellett dolgozni: először a durvább darabokat, utána pedig a kényesebb, finomabb anyagból készülteket kellett kivasalni. Ha már kezdett kihűlni, újra fel kellett benne izzítani a parazsat, a súlyos vasalót himbálva-lengetve, majd újra serényen folytatni a vasalást. A felszabaduló gázok miatt ilyenkor mindig fájt a fejük (pont úgy, ahogyan József Attila írja Anyám c. versében: “…Anyám volt, apró, korán meghalt, mert a mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket lábuk s fejük fáj a vasalástól).  Némi könnyebbséget jelentett a mángorlófa: ennek segítségével lehetett a lepedőket, terítőket simává tenni.

 

mosás 5 vasalás

            Nagymosás általában kétszer volt egy hónapban, az un. kismosást (fehérnemű, zsebkendők, zoknik és harisnyák, stb) hetente végeztük. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a nehéz fizikai munkák ellenére nem piszkolódott annyira a ruha, mint manapság, mert a levegő- és környezet szennyezettsége sokkal kisebb volt. Egy inget 2-3-szor is felvett nagyapó vagy apukám, csak a fehérneműt cseréltük gyakrabban. És persze mi gyerekek is vigyáztunk a ruhánkra, be ne piszkoljuk, össze ne sározzuk, folt se essen rá. Ha mégis megtörtént, bizony szidást kaptunk.

            Míg összeszedtem emlék-töredékeimet erről a nehéz munkáról, felrémlett előttem nagymamáim elégedett tekintete, a kedves mozdulatok, amellyel a kivasalt ruhákat összehajtogatták, elsimították és mosolyogva a szekrénybe, sublótba rakták.

           Fodor Anna

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!