Régiségeknek

Gyöngyös nyár a nagyival

                                                                                                                                   

      Egyre népszerűbb az ékszerkészítés, a gyöngy virágok és gyöngy állatkák fűzése.

                                                                                                                                                  Vendégposzt

Közel 20 évvel ezelőtt egy kisfiú mutatta meg a gyöngyös alkotásait az iskolában, melyeket egyedül csinált egy könyvből. A társai is kedvet kaptak a gyöngyfűzéshez és engem is rábeszéltek, hogy csatlakozzam, illetve segítsek nekik. Segítsek? Hiszen én se tudom, hogy hogyan kell… Néhány hét múlva már együtt fűztük a gyöngyöt, többségében állatfigurákat. A következő évben én új iskolába kerültem, ahol lehetőséget kaptam gyöngyfűző szakkör indítására. Olyan tanítványokkal hozott össze a sors, hogy a második év tavaszán megszerveztem az első 24 órás gyöngybulit. A sikere akkora volt, hogy még 9 éven át szerveztem és csodákat alkottunk. Ezekről a bulikról itt olvashattok. A rendezvények közül 8 hitelesített magyar rekord is volt. A legsikeresebbről láthattok egy rövid összefoglalót.

 

Az elmúlt években sok 100 tanítványom tanult meg gyöngyöt fűzni, a harmaduk általában fiú! A fiúk közül azok voltak kreatívabbak és kitartóbbak, akiknek magatartási problémáik voltak. Fiúk gyöngyöt fűztek??? IGEN! 🙂 Legjobban az állatfigurákat szerették, de készítettek ékszereket az anyukáknak is. Volt egy kisfiú, aki a leendő barátnőjének készített nyakláncot, hogy legyen meglepetés, ha majd udvarol. A többiek mosolyogtak rajta, de ő kitartó volt és egy nagyon szép nyakláncot fűzött…

A gyöngybulis években nagyon sok mintát találtam ki, kisebb gyerekes anyukák is szívesen csatlakoztak, így új ötletem támadt, még pedig a blogírás, melyen fotókkal segítem a gyöngyfűzésre vágyó anyukák munkáját.

 

Kedves Nagymamák!

Itt a vakáció! A gyerekek néhány hétig biztosan nem akarnak iskolát látni. Az első hetek gyorsan eltelnek, aztán kezdődik az unatkozás… Néhány gyereknek még az iskola is elkezd hiányozni, pontosabban a barátok… 😉

Nyáron nagyobb esély van az unokákkal találkozni, és erre biztosan van is alkalmad, ha nyugdíjas vagy már. Ha még dolgozol, akkor megpróbálsz erre az időszakra szabadságot kivenni, hogy együtt lehess velük, és így segítesz a szülőknek is.

A nyugdíjas nagyik közül sokan most alkotnak újra, előveszik a régi hímzéseket, horgolásokat, kötéseket és nyitottak az új technikákra is. Az én gyerekkoromban nem is emlékszem gyöngyfűzésre, pedig biztosan volt az is. Most viszont egyre népszerűbbek az ékszer készítések, gyöngyvirágok és gyöngyállatkák fűzése. Az állatkák fűzése a gyerekeknél a legsikeresebb.

 

Most már rátérnék a lényegre. 😉

Kedves nagyik, szeretném, ha Ti is fűznétek gyöngyöt az unokáitokkal. Látom, hogy most néhányan csóválják a fejüket, hogy az kizárt dolog, hiszen még sose fűztetek gyöngyöt… És „hallom”, hogy valaki a szemére hivatkozik, hogy nem is látja az apró gyöngyöket. Mindenre van megoldás. Első lépésként ismerd meg a Mesés gyöngyök blogomat, ahol sok ötletet, leírást találsz! Ebben a kategóriában találod a kisgyereknek való figurákat, állatkákat. Igazán akkor lehetsz sikeres, ha a legkorábbi bejegyzésekkel kezdesz, hiszen a feladatok egyre nehezülnek, és az alapokkal kell kezdeni.  Én a csillagvirág fűzését szoktam ajánlani. Illetve egy pici mutatós pillangót, melynek elkészítése könnyű és sokat fűzve függönyt, karkötőt, gyűrűt lehet vele díszíteni. Azután jöhetnek a pókok és egyéb apróságok 😉

 

Amikor már meghoztad a döntést, hogy fűzni fogsz, akkor a következő lépés a hozzávalók beszerzése. Ez nem mindig egyszerű, de én megkönnyítem a dolgod, hiszen a webáruházamban megtalálod azokat a hozzávalókat, melyekre egy kezdő gyöngyfűzőnek szüksége lehet.

A gyöngyfűzés csak bizonyos korosztálytól „működik”, mi lesz a kisebb gyerkőcökkel? Ők gyöngy nélkül maradnak? Nálam nem! Ők „gyöngyös” mesét olvashatnak! 😉 Ismerjétek meg a Gyöngycsibék és barátaik című mesekönyvem történeteit!

 

Ha a későbbiekben bármiben segíthetek, akkor írj és segítek!

Élményekkel teli mesés és gyöngyös nyarat kívánok minden nagyinak és unokájának!

 

Hollenczerné Balogh Ilona, akinek mesés gyöngyélete van.

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Alkossunk a szünidőben gyerekekkel!

Hímzés, papírmunka, újrahasznosítás 

 

A nyári szünetben, amikor végre mindenre van idő, különösen szeretünk az unokákkal  kézműveskedni.

Az idei nyár nagy újdonsága  a gyerekek számára a  hímzés megtanulása. Azzal indítottunk, hogy együtt elmentünk egy rövidáru boltba, és beszereztük a hozzávalókat: hímzőfonalat, nagy-lyukú, tompa tűt és kongré szalagot. Célszerű nagy lyukú kongré anyagot és vastag, élénkebb színű himzőfonalat választani, hogy a gyerekek munkája haladós és jól látható legyen.

Nagy türelem kell a hímzés megtanulásához annak, akinek a kezében még sosem volt tű és cérna.  Először meg kell tanulni tűbe fűzni és öltögetni. Az első lépések  a gyerekek korától függően lehetnek egyenes vonalban hímzett keresztszemek (Lilla ezzel kezdte), de egy kisebb gyerek, mint Pannika, esetében az egyszerű ki és be- öltögetés  a legjobb a hímzéssel való megismerkedéshez.

 

Később jöhetnek a komolyabb munkák.  A mintákat egy hímzőkönyvből néztük ki és egy kockás papírra rajzoltuk le, mert onnan jobban “leolvasható”. A keresztszemes hímzés viszonylag egyszerű.  Panni és Lilla nagy kedvvel kezdeték és még nagyobb lelkesedéssel folytatták.  Kis segítséggel, már remekül megy nekik. Nem is hiszek a szememnek. Tévé és tablet helyett kézimunkáznak.

 

Manapság már nemigen kell kitalálni, hogy mit alkossunk, nagyon kreatívak, maguk találják ki a megvalósítandó ötleteket, csak az alapanyagokat kell biztosítani számukra.

 

Mostanában PET palackokkal kísérletezünk, ezek a műanyag üvegek nagyon jól darabolhatók. Lilla, a 11 éves, tengeralatti vízi életet alkotott polippal, halakkal és vízi növényekkel. Az elkészítési útmutatót is Lilla adta meg hozzá.

Szükségünk van a következőkre:

egy 1,5 literes PET palack

géppapír

tempera festék, ecset

papírragasztó

cellux

színes zsírkréta, ceruza

Így készítjük el:

A palack vastag, alsó részénél vágjuk ketté a palackot, erre lesz szükségünk. Ezen elöl vágtunk egy nagy ablakot. A feliratos címkét leszedjük róla, de megtartjuk, mert később szükség lesz rá. A palack alját temperával sötét kékkel festettem be, és egy kékre festett papírlapra ragasztottam fel a palack címkéjéből kivágott polipot. Egy külön  lapra rajzoltam  halakat, vízinövényekét és egy  kincsesládát. Ezeket kivágtam és  a kék papírra ragasztottam. A papírlapot belülről körbe a palackba  raktam.

 

Ugyancsak PET palack újrahasznosításával készült ez a szép virágtartó kaspó.  A szalvétának csak a színes rétegét használjuk. Bekenjük a palackot a decoupage ragasztóval. majd rárakjuk a szalvétát. Megvárjuk, amíg megszárad. Utána rákötjük a szalagot és masnit kötünk rá. Ez ugyancsak Lilla alkotása.

 

A PET palack engem is megihletett. Én egy vékonyabb anyagú műanyag palackkal dolgoztam és a fenti ékszertartódobozt alkottam meg belőle.  A darabok nincsenek összeragasztva, csak egymásba helyezve. A női fejnek filctollal  rajzoltam meg a szemét és a száját. Az általam készített fülbevalók és klipszek végre méltó tárolót kaptak.

 

A pénztárca a 7 éves Panni invenciója. A géppapírból összeragasztott és dekorszalaggal díszített pénztárcát  cérnával lehet nyitni-csukni.

 Panni alkotása ez a kis sátor is, amelyben párna és takarók vannak elhelyezve. Géppapírt, szalvétát, dekortapaszt és celluxot használt az elkészítéséhez.

 

 

 

Egyszerű volt  a telefontöltéskor  remekül használható mobiltartó elkészítése , amelybe a zsinórt is el lehet rejteni. Az ötlet kedvencünkből,  A Napfény illata című blogból való, ahol gyakran nézelődünk és találunk valami jó játékot, vagy ötletet az alkotáshoz. A mobiltartó  ötletet tovább fejlesztettük, nem műanyag flakonból, hanem Tetrapack üdítős dobozból készítettük és formára vágás után dekupázsoltuk.

 

Ha van kedvetek más alkotásainkat is megtekinteni, itt egy lista korábbi gyerekekkel közös, vagy gyerekeknek készülő kézműves  alkotásokról:

Varrj babaruhát!

Nyuszis doboz készítése

Papír öltöztetőbaba

Házépítés dobozból

Alkossunk kavicsból, papírból, sógyurmából!

Cecilia

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Olaszos hangulatban a kedvesemmel

Élménybeszámoló paradicsomos spagettivel

 

 

A nyáron  Olaszországban töltöttem pár napot egy gyönyörű helyen,  igazi kánikulai napsütésben.

Mint korábban, most is az unokámmal csak kettesben utaztunk, mert szeretném, ha szép élményei lennének gyermekkoráról. Bibione város tengerpartján süttettük hasunkat, ettünk pizzát, beástuk egymást a homokba, ugráltunk a hullámokban és kóstoltuk az olaszok  híres paradicsomos spagettijét. De kirándultunk a lagúnák és a tenger városába, Velencébe is.

 

 

Olaszországról nekem a finom kávé, a vékony pizza és a spagetti jut eszembe. Ezt a három dolgot nem hagytam ki most sem, sőt ajándékba finom, minőségi kávét, és pár zacskó spagettit hoztam haza. Egyik este, már itthon, gondoltam egy nagyot, ránéztem a spagettire, és arra gondoltam, hogy megízleljük a párommal, hogy megállapítsuk mi a különbség a magyar és az olasz tészta között. Gyorsan számba vettem, hogy minden alapanyag meg van-e a vacsorához. A spagetti adott volt, paradicsom szósz és sajt  mindig van a hűtőmben. Nekem a sajt a gyengém, nem szoktam nasi címszó alatt csokizni, mert az hizlal, inkább egy szelet sajtot majszolok esténként, mely ugyanúgy hizlal, mint a csoki, de legalább a fogam nem romlik tőle.  A fűszeres kosaramban turkálva találtam bazsalikomot, oregánot is, mely elengedhetetlen a paradicsomszószhoz.

 

Kedvesem még nem jött meg a munkából, így kényelmesen készültem a meglepetés vacsorával. A rádióból épp olasz zene szólt, tánclépésben közlekedtem a tűzhely és az asztal között, mert közben szépen meg akartam teríteni. Kicsit romantikusan, ahogy én szeretem, illatos gyertyával, hogy felidézzem a régi, szép estéket. Forr a víz a fazékban, addig a serpenyőben készül az alap paradicsomszósz. Semmi extra, kicsit csípősen, kicsit fokhagymásan, sok paradicsommal. Finom illatok terjengenek, kezdek éhes lenni. Ja, majdnem elfelejtettem egy kis bor is dukál a vacsorához, ha már meglepi, legyen bódító!

 

Szól az ajtó csengő, perdülök, nyitom az ajtót és köszönök:

Buona sera! (Jó estét! )

Kapom a választ:

Buona sera, cara!  (Jó estét kedvesem! )

 

Vette a lapot a kedvesem. És már vigyorgott, tudta, hogy valamiben sántikálok. Szép  este volt, finom vacsorával, hajnalig tartó beszélgetéssel, élménybeszámolóval, egy kis romantikával. Ja, és a spagetti ugyanolyan ízű volt, mint Olaszországban, de a végeredmény sokkal, sokkal kellemesebb. 

Vica

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Pityi Palkó, a fogadott unoka

 

Szeretlek! Palkó unokád.

 

No nem!  Tévedés ne essék! Ez a név véletlenül sem fantázia szüleménye, még csak nem is mesealak. Ő egy igazi, hús-vér kisgyerek.

Aki ránéz, gyönyörködhet fekete, göndör, rövidre nyírt frizurájában, szürkésen ragyogó szemeiben, kis pici szájacskájában, ami ha mosolyra nyílik, a két kis pufók orcácskán mélyedéses lyuk képződik. Ilyenkor senki nem tud ellenállni bármily kérésének, annyira képes elvarázsolni a körülötte levőket, főleg fogadott nagymamáját, akit csak „Nagyi” megszólítással illet.

Pityi Palkó rövid és mégis kalandos élettörténete úgy kezdődött, hogy minden róla szóló bizonyíték nélkül került hazánkba, pár hónapos korában. Ugyanis a Vöröskereszt mentő alakulatai közreműködésével, egy távoli országban történt földrengés áldozatainak mentése közben találtak rá a hangosan síró babára, aki árvaházba került és ott nevelkedett 11 hónapos koráig. Ekkor történt, hogy egy nagymama, kinek fia és unokája nagyon messze, Kanadában él, és  akiket csak Skype-on keresztül láthat, elhatározta, hogy neki bizony közeli unoka kell, akit dédelgethet, nevelhet, szerethet és örömét lelheti a mindennapos csodákban, amit egy kisgyerek adhat. Elhatározását tett követte.  Látogatni kezdte az árvaházak lakóit. Nem sokáig, mert első látásra megigézte annak a kicsi gyermeknek a tekintete, aki kiságyában állva reá mosolygott, akiből csak úgy áradt a szeretetigény, midőn felé nyújtotta kis kezecskéjét és úgy  kapaszkodott az ujjaiba, hogy ez a ragaszkodás döntött mindkettejük életéről. Az egyéves születésnapot már az új családban töltötte a kis Pityi Palkó, aki  Kiss Pálként került be a nyilvántartásba.

 Az árvaház személyzete az örökbefogadáskor megkérdezte a nagymamát, hogy nem zavarja-e az a tény, hogy a kisfiú nem egészen fehér bőrű – amire a nagyi azt válaszolta, hogy a bőr színéről a gyermek nem tehet, neki viszont valóban tetszik a kreol bőr, azaz a  tejeskávé szín,  és a legfontosabb a gyerek mosolya, a ragyogó, kifejező szeme. Neki úgy kell a kisfiú, ahogy van.   

 Az egyéves születésnapon történt egy nagyon jelentős esemény a kisfiú életében, ugyanis ekkor tette meg első, önálló lépését a nagyi fele. Ezt az eseményt meg is ünnepelték a szomszéd Zsókicával együtt, aki játszótársa lett  a kis Pityi Palkónak. Az asztalon díszlett a szülinapi torta, és játékok a születésnapos részére. Volt zene és tánc, mozgásos játék, mely mindig „csüccs” szólammal végződött, amiben nem csak a két gyerek, de még a nagyi is részt vett.  Fénykép örökítette meg e jelentős eseményt.

Aztán rohantak az évek, egymást követték a születésnapok ünnepekkel, örömökkel  A gyorsan fejlődő kisfiú nem csak járni tudott már, de szavakat, sőt mondatokat is formált, tiszta kiejtéssel. Az első ma-ma szó után pi-ti következett, ami saját magát jelentette.

Csakhamar nemcsak a közelben élők, de még az idegenek kedvencévé is vált a nagyi szeretetében dúskáló, fogadott kisfiú. Később, óvodába kerülve jeleskedett fürgeségével, segítőkészségével, de főleg a „Fentiektől” kapott talentumával, és  kedvencévé vált nevelőknek és kis társaknak egyaránt. Végül elérkezett az első iskolai nap is, A színes képekkel ellátott könyvek elkápráztatták a kis nebulót, így nem okozott nagy gondot sem az olvasás, sem az írás. Egyforma, szépen megformált betűi csak úgy sorakoztak a nagy gonddal előkészített füzetekben, a nagyi és a tanítónéni örömére. Első önálló levele a nagyinak szólt, ekképpen: Szeretlek! Palkó unokád!

Ma már, mint végzett elsős, Pityi Palkó, azaz Kiss Pál, nagyijával együtt nézegetik a kitűnő és jeles értékelést a bizonyítványban.

Mindketten boldogok. Tervük is van. A nyári szünidőben nagy útra készülnek. Kanadába repülnek, a másik unokához, ahol a két unoka egymást megismerve, talán  elfogadják egymást testvérként. A nagyi szándéka, hogy a távoli jövőben is családot biztosítson fogadott unokájának, amikor ő már egyik unokája életét sem csodálhatja, szeretheti. Ez a gondolat  igazi, legmesszemenőbb gondoskodás. Reméljük szándéka beteljesül.

Sok szerencsét kis Pityi Palkó!

Zsazsa

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Ballagnak az unokák

 Életünk a ballagások sorozata

 

Fülemben a régről ismert dallam szövege: Ballag már a vén diák, tovább, tovább…..Már nem is gyermekeim, hanem unokáim ballagása alkalmával élem át egykori emlékeimet.

Úgy tűnik, hogy a ballagási szokások kibővültek: a legfiatalabbaknak, a kis bölcsiseknek is rendeznek ünnepséget, akik  legszívesebben szüleik ölelő karjaiban megpihenve élik át ezt az ünnepséget.

Képzeletem végigszáguld a legelsőtől a legutolsó ballagásig, amikor a „ballagó” kénytelen segítséget is igénybe venni.  Az utolsó ballagás már egy másik hazába visz, – az örökkévalóságba.

Mondhatni, hogy életünk ilyen módon a ballagások sorozata: óvodából, iskolából, majd mint érett diák az érettségivel, vagy a főiskoláról,  egyetemről egyenesen a nagybetűs életbe, ahonnan már a végső állomáshoz érve nincs több ballagás. Ám ezek az életszakaszok ballagásokkal tűzdelve örökké emlékezetesek maradnak minden ember számára.

Még akkor is tisztán él emlékezetében, amikor már négy szemen át tekint a régi felvételekre, melyek kisgyermekként, majd a változások közepette tükrözik a meghatározott idő szereplőit, valós mivoltukban. Az is előfordul, hogy nem sikerül visszaidézni a volt társak nevét, bár a velük kapcsolatos emlékképek élesen előtolakodnak, furcsa módon jobban megmaradnak.

Az is csodálatos, amikor az unokákban saját fiatalkori vonásainkat véljük felfedezni. Ilyenkor büszkeség dagasztja keblünket, hogy lám, ő hozzánk tartozik, látnivaló, hogy életünknek van folytatása. Ez a tény még hangsúlyozottabbá válik akkor, amikor az a drága leszármazott élete céljaként valamelyik nagyszülő foglalkozását önként választja. Ez esetben az átélt tapasztalatok birtokában még bölcs tanácsokkal is elláthatja utódját. A folytonos változások közepette is mindig akadnak örök értékű tanítások az életben, melyeket érdemes figyelembe venni.

A többszöri ballagások, mégis „egyszeriek” azaz egyediek, mert egyszer ballaghatsz mint óvodás, iskolás, és így tovább, tehát ezek vissza-nem-térő alkalmak. Ezért is méltó azokat ünnepeink közé sorolni, mint életünk előadásait, melyeket csak egyetlen egyszer játszhatunk el.

Ha már nem mi vagyunk főszereplői a ballagásoknak (mert mi már elballagtunk), csupán résztvevői, csodálói, megkönnyezői, abban az esetben vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy sikerült megélnünk hasonló, magasztos pillanatokat, ahol utódaink jövőképe már körvonalazódni látszik.

Ha az utána következő küzdelmeiknek nem is lehetünk szemtanúi e földön, akkor majd odafentről követjük, és az éteren át küldjük feléjük jókívánságainkat, melyeket bizton remélünk, hogy megfogannak!

Zsazsa

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Anyukám! Engedd, hogy vigyázzak Rád!

 

 

Orgona ága…. egy dédnagymama köszöntése

 

Anyukám! Fogadd szeretettel köszöntésem! Tudom, Neked az a legnagyobb ajándék, ha Veled vagyok, és azt szeretnéd, hogy mindig melletted legyek, mert egyedül nehéz az élet.

A napok úgy rohannak, hogy észre sem veszem, hogy már rég kiszálltam a mókuskerékből és már én is nagymamakorú vagyok. De így nyugdíjasan is néha akaratlanul felveszem a napellenzőt, és nehezen látok ki a gyerekek, a férj, és az unoka háromszögből.

Kevesen vagyunk már, akik azt tudjuk mondani, hogy egyszerre örülünk unokáink fejlődésének és szüleink közelségének, vagyis annak, hogy e két nemzedéket egyidejűleg magunk mellett tudhatjuk.

 

A napokban, amikor Anyukám fényképalbumát nézegettem, megálltam egy pillanatra, visszanéztem a múltba és ezek a mondatok fogalmazódtak meg bennem.

Köszönöm Anyukám, hogy megszülettem! Milyen szép és fiatal voltál egykoron, amikor még karjaidban tartottál. Nem volt jó az életed, de nekem mindent megadtál, ami tőled tellett. Kár, hogy olyan hamar elment az idő, pedig még mennyi közös élményünk lehetne. Megígérted, hogy felülsz velem a repülőre, vagy megnézzük együtt milyen a tenger, amikor hullámzik. Félek, erre már nem kerül sor.

Köszönöm, hogy felneveltél és az lettem, aminek neveltél. Tanultam, családot alapítottam, felneveltem gyermekeimet. Remélem nem hoztam Rád szégyent, dolgos, szolgalmas, családszerető felnőtté váltam.

Anyukám, szeretlek, tisztellek!  Vigyázz magadra, hogy jó egészségben, még hosszú-hosszú ideig maradj velem, velünk! Főzz nekünk finom húslevest, olyat, amilyet senki nem tud főzni csak Te, és várj minket, – engem, unokádat, dédunokádat – illatos, almás sütivel.

 

Engedd, hogy vigyázzak Rád, őrizzem egészséged és segítsek, mert tudnod kell, hogy én a legjobbat akarom Neked.

Légy Te mindig nagyon boldog, ÉDESANYÁM !

Vica

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Lányom hiánya meghatározza az életemet

 

Ha az ember gyereke külföldön él…. sorozatunk harmadik részében Annaróza írását olvashatjuk.

Egyetlen lányom nem megélhetés, álláskeresés, rossz itthoni közhangulat miatt vett vándorbotot a kezébe. Egyszerűen az élet elédobott egy lehetőséget, mint frissen érettségizettnek, a bébiszittelést Angliában. Természetesen a kaland ígérete győzött a főiskolán megszerzett felvétel felett. Pár héttel később már a szerelem is homályba, feledésbe taszította a tanulási kedvét.

Lányom első útján Angliába

Amikor egy itthon töltött nyár, és újabb főiskolai halasztás után az égbe emelkedő gépe után néztem, belém hasított a félelem, hogy közös lesz-e az otthonunk ebben a hazában. Vajon milyen élet várja ott idegenben? Hogy tudok segíteni, ha bajban van? Egyáltalán elmondja-e majd? De hát nem lehetett visszatartani. “Ez az én életem!” mondta könnyedén, és ez nyomós érvnek látszott. Egyikünk se gondolt bele, én is csak később döbbentem rá, hogy a hiánya keményen meghatározza az én életemet is.

Lányom újszülött unokámmal, otthonomban

Aztán jött az unokám, fél évig védő szárnyaim alatt éltek, majd újabb reptéri, még szörnyűbb elválás. És 14 év óta még nagyon sok reptéri búcsú volt. Nincs az a telefon, vagy Skype, ami pótolná, hogy legalább hetente egyszer felugorjanak hozzám a költői kérdéssel: “mit főztél mama?” Tudjuk, hogy a kamaszoktól ennél többre nem vágyhatunk, de legalább a finom ebédért kapnék egy ölelést, és tudnám, hogy jövő héten újra látom, talán még el is mondaná, hogy éppen mi bántja, minek örül. Sokan vigasztalnak, hogy itthon, más városban élő gyerekeikkel sem találkoznak többször, én viszont a látogatásomkor 2-3 hétig is együtt lehetek a családommal. Ez igaz, de az intenzív, bensőséges együttlét ritka alkalom a munkájuk, elfoglaltságuk miatt. Viszont jó érzés, hogy némi terhet le tudok venni a vállukról ott tartózkodásom idején.

Lányom és én

Milyen előnyt élvezek az ő külföldi életükből? Csupán egyet, London megismerését, atmoszférájának, szépségének, programjainak élvezetét, néha egyedül, máskor az ő társaságukban. Ezek a közös séták, kirándulások nagyon értékesek, és ilyenkor megértem, elfogadom, hogy már ez az otthonuk. Aztán jön újabb 3-4 hónap távollét, ami megkérdőjelezi az elfogadást. Tényleg előnyös, hogy messzire szakadtak, hogy elcsökevényesedik a magyar nyelvtudásuk? Hiszen unokám egyre kevésbé beszéli, az ő gyereke talán már ennyire sem fogja birtokolni a magyar nyelvet. Elvesznek a gyökerek. 

Unokámmal

Megnyugtató azonban, hogy lányom igazi barátai a honfitársai, a magyar humort csak ők értik, segítő kezet csak ők nyújtanak neki. Talán nem kell szívet cserélnie, ha már hazát cserélt.

“S te mit mívelsz? Mi sors kíséri életed?
Megadta a remény, mivel kecsegtetett?
Ha hallanád szavam, tudom, mit érzenél:
Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!”
  – Írta Tompa Mihály egy barátjának.

Annaróza

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nagyszülőnek lenni egy csoda

Ha feladatod van, nem érzed a korodat!

 

Közeledek a hetedik X-hez. Nem rendít meg különösebben, talán azért, mert a lelkemben egyáltalán nem érzem a kort,  mert “feladatom” van. Benedek, a kis unokám, most töltötte be a 3. évét. Ő az első, és idáig az egyetlen unokám.

 

Egy ilyen kisgyermek egy csoda. Nem azért mert szép, okos,  meg a mienk, hanem mert tényleg az. Aki már nagyszülő, biztosan igazat ad. A nagymamaság egészen más, mint szülőnek lenni. Amikor nálam van Benedek, én is “gyerek ” leszek, és ő a főnök: Nagyi  most te leszel a kutya, azután a nyuszi, most focizzunk, most ugráljunk, most rajzoljunk és így tovább. Nagyon találékony gyerek, és a nagyi  kúszik, négykézláb mászik és ugrál. Igaz, hogy itt fáj- ott fáj, de érdekes módon olyankor nem érzem.

Amikor bábszínházban voltunk, kispárnákon kellett ülnünk (alig bírtam felállni), de minden percet megért látni az arcát, ahogy figyelte az előadást. Nagyon sok dalt tud, gyermek- és népdalokat egyaránt, az anyukájának szép hangja van és sokat énekelnek. Az apukája bábszínész, emellett egy gyermek-dalokat játszó zenekarban játszik. Nem lehet leírni azt a boldogságot, amikor a koncert után odaülhet az apukája helyére és verheti a dobot.

 

Sokat beszélgetünk kettesben is és természetesen mesélek neki. Annak idején a két gyerekünket úgy szoktattuk, hogy a könyvekre vigyázni kell. Mindig azt mondtam nekik, hogy megőrzőm a könyveket az unokáimnak. Szerencsére sikerült.

Néha “elfacsarodik” a szívem, amikor eszembe jut, hogy a saját két gyerekünkkel nem tudtunk ennyit foglalkozni. Igaz, dolgoznunk kellett, hétvégén mosás, főzés, takarítás, állandó rohanásban voltunk, nem nagyon volt segítség sem. Most kipótolhatom. Képzem magam, követem a neten  a gyermeknevelési tanácsadást, sőt egy hírlevélre is feliratkoztam. Igaz  a “mesterem”, Popper Péter szerint könyvből nem lehet nevelni, ez jön az anyai ösztönnel. Teljesen igazat adok neki, de azért jól jön egy-két tanács. Készülök az unokám óvodái életére. Újabb feladatom van. Ezért nem rendít meg a közeledő 70. év.

Sári

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nagypapák és unokák – Beszédes fotók

Boldog lehet az, aki ilyen szép képeket őriz a fényképalbumában.

 

Papó, papi, tata, nagyapó, papóka, nagyatya,  nagypapi, öreg, – számtalan kedves neve van, nekem csak NAGYPAPA.

A nagypapa a nagymama oldalbordája, ki ha kell, ül csendesen, vagy éppen az unokájának fúr-farag játékot, vagy mesél a fiatalkoráról. A nagypapa legdrágább kincse az unoka.

Kár, hogy én a négy nagyszülőmből csak az anyai nagymamámat ismertem. Talán most visszaemlékezve hiányoznak nekem a nagypapák. Eljátszom a gondolattal, mit veszíthettem. Hiányzik az emlékeimből a nagypapa mosolygós, néha csodálkozó tekintete. Remegő keze, ahogy átölel és az ölébe ültet, vagy csak fogja a kezem és sétálni visz.

Aki nem ismerte nagyapját, valamit veszített. Boldog lehet az, aki ilyen szép képeket őriz a fényképalbumában. Irigykedem. A képeket nézegetve megszólaltak a szereplők. Hallgassátok, miket mondtak nekem!

A sorozat első része:

Nagymamák és unokák – beszédes fotók

 

Azért van szemüvegem, hogy jobban lássalak.

 

 

Hoztam virágot neked és a mamának is.

 

 

Megyek nagyapi, nem kell noszogatni.

 

 

Nagyapa, a puszitól meg fogsz gyógyulni.

 

Papa, te szoktál így csinálni?

 

 

Látod ezeket a képeket?  Itt még én is kisfiú voltam.

 

 

Kis unokám, látod ott fenn, a madarakat?

 

 

Ugye jó, papi, hogy tologatlak?

 

 

Van egy titkom, de ne mondd el apának, jó?

 

 

Kifestem a körmöd, és olyan szép lesz, mint az enyém.

 

 

Ugye, mi jó barátok vagyunk?

 

 

Amikor meglátogatnak az otthonban az unokáim …

 

 Vica

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Egy nagymama kamasz-túlélési praktikái

Tíz parancsolat kamaszkorúak nagyszüleinek.

teen2

Újabban szakirodalomban próbálok jártasságot  szerezni 13 éves fiúunokám korosztályának tüneteiről. Mivel Markust 3 hónap óta most, a téli szünetben látom újra, így felkészítettem magam, hiszen nem tudom, hol tart a “fejlődésben”. Nyáron már voltak ráutaló jelek.

 

Most leginkább Vekerdy Tamás és Gyurkó Szilvia kiváló pszichológusok jellemrajzain nevelkedem ezügyben. A családunkban eddig csak kamaszlányok nevelődtek fel a 80-as, 90-es években, de semmi kirívó esetre nem emlékszem. Mint tudjuk, azóta nagyot fordult a világ.

 

Nos, egy hete már nevezett kamasszal “élek” egy fedél alatt, így megfogalmazódott a következő hétre (és akár néhány évre) vonatkozó 10 parancsolatom, ami természetesen csak számomra kötelező. Más nagyszülőknek csupán betekintést kínálok a megszerzett tapasztalatokba, és levont tanulságokba.

 

Mózessel ellentétben, és kőtábla híján agyamba vésem ezeket. Egyébként sem lesznek már aktuálisak a 10 évvel később létező kamaszoknak, hiszen az akkori serdülők csak legyintenek elődeik ósdi play stationjaira,  online játékaira. Ők már talán az oxigént is kapszulákban nyelik, és nemlétező izomzatuk stimulálását speciális vibráló fotel végzi holmi foci, ne adj isten parkban focizás helyett. Játszani persze ők is fognak, de gondolatátvitellel, egy, a fejükre illesztett agyhullám-vevőkészülékkel. Ez az én rémálmom. Jövőbeli Nagymamák! Felkészülni!

 

Ezzel nem az okos kütyük ellen agitálok, használatuk ma már elengedhetetlen, de mértékkel!!! Hiszen annyi más inger is létezik csodás világunkban, pl, a Könyv!

 

markus

 

Tíz parancsolatom a következő:

 

  1. Ne vedd zokon, ha rég látott unokád csak egy röpke ölelésre hagyja el barlangját, majd folytatja izgalmas, virtuális életét.

 

  1. Ajándékba ne általad hasznosnak vélt dolgot vegyél, inkább időben tudakozódjál, minek örülne. Ha ez online játék, ne add át az esti családépítő programot megelőzően, mert akkor nem tudod elvonszolni rég látott rokonaihoz.

 

  1. Örülj te is, ha a kamasz örül. Bár elveimmel ellentétes játékot adtam neki, az első, és egyetlen igazi ölelést ezért kaptam.

 

  1. Mutass érdeklődést, amikor kivételesen bevon a játékba. Rájössz, hogy nem mindegyik ördögtől való, van, aminek szép a háttere (Markus szaknyelvén grafikája) és az erőszakot épp egy elrabolt jó barátja megmentésével magyarázza.

 

m3

 

  1. Ne erőltesd a beszélgetést, sőt válj láthatatlanná, hallhatatlanná, amikor online kommunikál. Ellenben, ha elvétve közölni akar veled valamit, hallgasd szájtátva!
  1. Ne reméld, hogy a barátaival a te vágyad szerint napsütésben mennek a parkba, (jó, hogy mennek egyáltalán). Lehet, hogy pont szemerkélő esőben tudják összehozni a találkozást. Egyáltalán azt se reméld, hogy naponta kiteszi a lábát a lakásból. Ha ettől ideges leszel, te menj friss levegőt szívni (helyette is)!
  2. Értékelj minden személyes segítséget, ami szívből jön! (Ezúttal a karácsonyfa díszítés volt az egyetlen alkalom).

  3. Nyugodj bele, hogy éjjel 2-kor is csak apja határozott utasítására hajtja álomra a fejét. Ebből következően délig ne is ébresztgesd, és akkor csak reggelit adj neki. Ne háborogj, ha a 4 órai “ebédet” csak egy órás késéssel fogyasztja, mert épp koncentrál, és “onlányban” van.

  4. Emészd meg, hogy  már nem vagy partner számára! Az a kedves kisfiú, aki együtt etette veled a parkban a mókusokat, hattyúkat, már a múlté. Ha éppen ilyen szórakozásra vágysz, tedd ezt egyedül!

 

m9

  1. A legfontosabb: fogadd el, és szeresd olyannak, amilyen! Így van remény, hogy visszakapod a ragaszkodó, kedves unokát pár év múlva, mire lecsengenek testi, lelki változásai!

 

Mintha megérezte volna, hogy éppen róla írok, odajött hozzám, és igazi szeretettel megölelt, bizonyítva, hogy ő most is kedves. Néhány órája nem kínálgatom semmivel, csupán békén hagyom. Talán ennyi is elég?!

 

Egy ismerősöm kedvenc mondása jut eszembe: “Kíméld meg magadtól a gyereket!”

Annaróza

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!