Régiségeknek

Egy nagymama kamasz-túlélési praktikái

Tíz parancsolat kamaszkorúak nagyszüleinek.

teen2

Újabban szakirodalomban próbálok jártasságot  szerezni 13 éves fiúunokám korosztályának tüneteiről. Mivel Markust 3 hónap óta most, a téli szünetben látom újra, így felkészítettem magam, hiszen nem tudom, hol tart a “fejlődésben”. Nyáron már voltak ráutaló jelek.

 

Most leginkább Vekerdy Tamás és Gyurkó Szilvia kiváló pszichológusok jellemrajzain nevelkedem ezügyben. A családunkban eddig csak kamaszlányok nevelődtek fel a 80-as, 90-es években, de semmi kirívó esetre nem emlékszem. Mint tudjuk, azóta nagyot fordult a világ.

 

Nos, egy hete már nevezett kamasszal “élek” egy fedél alatt, így megfogalmazódott a következő hétre (és akár néhány évre) vonatkozó 10 parancsolatom, ami természetesen csak számomra kötelező. Más nagyszülőknek csupán betekintést kínálok a megszerzett tapasztalatokba, és levont tanulságokba.

 

Mózessel ellentétben, és kőtábla híján agyamba vésem ezeket. Egyébként sem lesznek már aktuálisak a 10 évvel később létező kamaszoknak, hiszen az akkori serdülők csak legyintenek elődeik ósdi play stationjaira,  online játékaira. Ők már talán az oxigént is kapszulákban nyelik, és nemlétező izomzatuk stimulálását speciális vibráló fotel végzi holmi foci, ne adj isten parkban focizás helyett. Játszani persze ők is fognak, de gondolatátvitellel, egy, a fejükre illesztett agyhullám-vevőkészülékkel. Ez az én rémálmom. Jövőbeli Nagymamák! Felkészülni!

 

Ezzel nem az okos kütyük ellen agitálok, használatuk ma már elengedhetetlen, de mértékkel!!! Hiszen annyi más inger is létezik csodás világunkban, pl, a Könyv!

 

markus

 

Tíz parancsolatom a következő:

 

  1. Ne vedd zokon, ha rég látott unokád csak egy röpke ölelésre hagyja el barlangját, majd folytatja izgalmas, virtuális életét.

 

  1. Ajándékba ne általad hasznosnak vélt dolgot vegyél, inkább időben tudakozódjál, minek örülne. Ha ez online játék, ne add át az esti családépítő programot megelőzően, mert akkor nem tudod elvonszolni rég látott rokonaihoz.

 

  1. Örülj te is, ha a kamasz örül. Bár elveimmel ellentétes játékot adtam neki, az első, és egyetlen igazi ölelést ezért kaptam.

 

  1. Mutass érdeklődést, amikor kivételesen bevon a játékba. Rájössz, hogy nem mindegyik ördögtől való, van, aminek szép a háttere (Markus szaknyelvén grafikája) és az erőszakot épp egy elrabolt jó barátja megmentésével magyarázza.

 

m3

 

  1. Ne erőltesd a beszélgetést, sőt válj láthatatlanná, hallhatatlanná, amikor online kommunikál. Ellenben, ha elvétve közölni akar veled valamit, hallgasd szájtátva!
  1. Ne reméld, hogy a barátaival a te vágyad szerint napsütésben mennek a parkba, (jó, hogy mennek egyáltalán). Lehet, hogy pont szemerkélő esőben tudják összehozni a találkozást. Egyáltalán azt se reméld, hogy naponta kiteszi a lábát a lakásból. Ha ettől ideges leszel, te menj friss levegőt szívni (helyette is)!
  2. Értékelj minden személyes segítséget, ami szívből jön! (Ezúttal a karácsonyfa díszítés volt az egyetlen alkalom).

  3. Nyugodj bele, hogy éjjel 2-kor is csak apja határozott utasítására hajtja álomra a fejét. Ebből következően délig ne is ébresztgesd, és akkor csak reggelit adj neki. Ne háborogj, ha a 4 órai “ebédet” csak egy órás késéssel fogyasztja, mert épp koncentrál, és “onlányban” van.

  4. Emészd meg, hogy  már nem vagy partner számára! Az a kedves kisfiú, aki együtt etette veled a parkban a mókusokat, hattyúkat, már a múlté. Ha éppen ilyen szórakozásra vágysz, tedd ezt egyedül!

 

m9

  1. A legfontosabb: fogadd el, és szeresd olyannak, amilyen! Így van remény, hogy visszakapod a ragaszkodó, kedves unokát pár év múlva, mire lecsengenek testi, lelki változásai!

 

Mintha megérezte volna, hogy éppen róla írok, odajött hozzám, és igazi szeretettel megölelt, bizonyítva, hogy ő most is kedves. Néhány órája nem kínálgatom semmivel, csupán békén hagyom. Talán ennyi is elég?!

 

Egy ismerősöm kedvenc mondása jut eszembe: “Kíméld meg magadtól a gyereket!”

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nagymamák és unokák – beszédes fotók

 Hallgassátok, mit mesélnek a képek!

nagyis

Régóta gyűjtögetem ezeket a nagymama-unoka fotókat. Olyan beszédesek. Szavak nélkül is mesélnek  e köteléknek a bensőséges szépségéről.  Fájdalom, vonzódás, bánat, kirobbanó öröm, csendes áhítat, és megannyi más érzés árad  belőlük.

Semmit sem tudok a képek hátteréről, nem tudom kik ők, hol élnek, hogyan élnek. Csak a rokoni kapcsolat egyértelmű, a többit a mozdulatok, a pillantások, az érintések, az ölelések, a kezek, a ráncok, a tekintetek mesélik el nekem.  A képzeletem szövi a mondatokat,  megfejteni vélt titkok szólalnak meg, ha a képeket nézem.  Hallgassátok, mit mondanak!

 

4 

Szép nagylány lesz belőled, lesz egy kérőd, hozzámész feleségül, sok-sok gyereketek lesz, a gyerekeknek gyerekei, és te is nagymama leszel majd egyszer.

 

y-emotions-happening-in-this-one-moment-we-love-the-way-the-bride-and-her-grandma-are-connecting-with-just-a-look

Nagymama, olyan boldog vagyok, hogy ti is itt vagytok!

 

olyan-jo-veled

Olyan jó veled játszani, Nagymama, ugye mindig velem maradsz?

 

304b237d4d03fd51f69decd5b00631bci-am-not-talking-about-traveling-around-the-world-i-am-talking-about-seeing-really-seeing-where-you-are-today-what-is-right-there-in

Ha nagy leszel, messzi tájakra utazol, érdekes életed lesz. Én sajnos nem láttam sokat a világból.

 

eskuvo

Légy boldog, drága unokám!!

 

eskuvore-utazunk

Most szépen felöltözünk és együtt elutazunk nagyon messzire, egy szép esküvőre.

 

fajdalom

Sok fájdalom, bánat vár rád! De mi nők nagyon erősek vagyunk, és kibírjuk, mert itt vagyunk, hogy segítsünk egymásnak.

 

i-would-literally-give-anything-to-have-a-picture-like-this-with-my-grandma-on-my-wedding-day 

Uramisten, olyan boldog vagyok, hogy megértem ezt a napot!

 

love-them-listen-to-all-their-wisdom-it-doesnt-come-from-perfection-it-comes-from-experience 

Nem adhatok neked gazdagságot, de átadom egy hosszú, nehéz élet tapasztalatait, hogy neked könnyebb életed legyen!

 

meyer-garfunkels-wife-and-granddaughter-her-father-lives-in-washington-and-her-mother-died

 Mama, mi lesz velem, ha te már nem leszel?

 

this-reminds-me-of-one-of-our-little-girls-she-cannot-wait-to-help-my-mother-any-way-that-she-can-she-walks-with-her-up-the-stairs-reads-to-her-every-day

Ha téged ölellek,  nem érzem az éveket, a magányom is messze száll.

 

5

Ne gondold, hogy az élet olyan hosszú, észre sem veszed és már a vége felé jársz. Sose siettesd a dolgokat, mindennek eljő a maga ideje!

 

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nagymama és nagyapa megédesítették a gyermekkoromat

Legtöbb emlékem róluk otthonukhoz, és a vasárnapi mozikhoz fűződik.

 

kertben2-1

Sajnos apai nagyszüleimet, sőt apukámat sem ismerhettem, mert ők eltávoztak születésem előtt. Csak édesanyám elbeszélései és fotók mesélnek életükről. Anyai nagyszüleimhez viszont szerencsémre nagyon sok kedves emlék fűződik. Ők 8 és 10 gyerekes család legidősebbjeiként nőttek fel, így a kicsik pesztrálása nekik jutott osztályrészül. El is határozták, hogy csak egy gyerekük lesz. Ő lett az édesanyám, aki varrónőként reggeltől estig dolgozott. Persze ez a tény nem zárta ki a velünk is töltött időt, hiszen a ruhák kézimunkáját a ligetben végezte, hogy szabad levegőre, futkosni, játszani vihessen bennünket húgommal. Amikor egy-egy postamunka (ahogy ő nevezte a sürgős feladatot) miatt nem volt ideje a közös együttlétre, nagyszüleim szeretetteljes felügyelete alá kerültünk.

 vacsora1

 

Legtöbb emlékem róluk otthonukhoz, és a vasárnapi mozik első sorához fűződik. Valószínűleg az volt a legolcsóbb a teltházas filmeknél. Mozis élményeim közül leginkább vígjátékok, elsősorban Latabár-filmek jönnek elő, hiszen nagymamáék is szerettek nevetni. Húgom még a közben elszopogatott 2 forintos, citromgerezd formájú savanyú cukorra is emlékszik. Meg is látszott a fogainkon.

Nagyapám, nyugdíjazása után is még sokáig dolgozott, mint méteráru kereskedő. A munka éltette, rengetegen ismerték és tisztelték a városban  “Lugosits bácsit”. Emlékszem, hogy Rózsikája, a nagymamám vitte neki minden délben az ebédet.

Városi létük ellenére falun érezhettük magunkat náluk. Három alacsony házrész egyikét bérelték, ami komfort nélküli volt, de nekünk kánaán, főleg a burjánzó udvar miatt. Nagyapám egy nyugágyban üldögélt, és első világháborús történeteit mesélte, amiket tátott szájjal hallgattunk.

 

Nagyszüleim udvarán  ahugommal

Nagyszüleim udvarán a hugommal

Nagymamám kacsát tömött, tyúkot tojózott a házuk és a fáskamra közti keskeny, elkerített sávon. Soha nem kérdeztem, hogy honnan-e tehetség, de gondolom, dolgos gyerekkorából ered. A kacsával való bensőséges kapcsolata szomorú véget ért a tányérunkon. Szó, ami szó, a kacsasütést magas szintre fejlesztette. Más ételek elkészítésében nemigen jeleskedett. Frizsiderjük egy ásott kút volt az udvar közepén, ahol a nagyanyám által hazacipelt dinnyék hűltek. Az ivóvizet a sarki kútról hoztuk. Az ebédek után nagyapa újra a nyugágyban olvasgatott, vagy játékunkban gyönyörködött, nagymama pedig horgolt, kötött. Eszembe juttatja Csehov: Cseresznyéskertjének paródiáját, Alfonzó rendezésében, ahol Szemes Mari, mint daduska kötögeti a véget nem érő sálat. Nagymamám is szinte az élete 80 %-át eme kreativitásnak szentelte, ugyanis háztartásbeliként élt kereskedő nagyapám oldalán. Áldásos munkássága hozadékaként minden ruhanemünk (a bugyi kivételével) horgolt és kötött holmi volt. Egy vicces emlékem, hogy tornaórán a blúzom alól kilógott a horgolt kombiném egy szála, amit barátnőm letépett, és majdnem lefejtette rólam az egész  ruhadarabot.

 

Nagyszüleim és anyukám a strandon

Nagyszüleim és anyukám a strandon

Szabadidős lazulásuk tetőpontja és egyben alaposabb tisztálkodási lehetőségük a városi gőzfürdő rendszeres látogatása volt – külön a férfiak és nők számára. Időnként mi is részesültünk húgommal ezekben a fürdős programokban. Álmomban se jöjjenek elő azok a nagyik, akiket csak elől takart a fürdőtől kapott fehér kötény.

Volt egy nyugdíjas klub a közelükben, ott éltek társasági életet. Nagyapám dominózott, biliárdozott, nagymamám ott is horgolt beszélgetés közben, sőt délutánonként városunk legszebb terére kiülve is csattogtak kezében a kötőtűk. Közben jóízű beszélgetések zajlottak Régiség-barátnőivel. Az ilyenkor úriasszonyként kiöltözött, festett hajú nagyanyámról senki nem gondolta volna, hogy reggel kacsát tömött, piacról, kútról cipekedett. Amikor már felnőttként kislányomat sétáltattam, mindig odamentünk a dédihez, akit elbűvölt az ő tündérkéje, ahogy lányomat nevezte.

 

ani-nagymamaja

Nagymama, kislányom és én a parkban

Érdekes véletlen, hogy e történetem  megírása után  félórával rám köszönt egy kedves hölgy az utcán. Udvariasan visszaköszöntem, bár fogalmam sem volt, hogy ki ő. Látva bizonytalanságomat, elmondta, hogy ők voltak nagyapámék szomszédjai. Akkor ismertem csak fel Olgát, akivel  sokat játszottunk együtt azon a bizonyos udvaron.  45 éve láttam utoljára.

Drága nagymama és nagypapa! Köszönöm, hogy megédesítettétek gyerekkoromat. Sajnálom, hogy ezt soha nem mondtam, amíg köztünk voltatok.

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Kencefice házi alapanyagokkal régen és ma

Élesztő, libazsir és korom – ami a háznál van

főkép

Bloggereink elárulják, milyen természetes alapanyagokat használnak a szépítkezéshez. Megtudhatunk tőlük néhány régen használt pampucolási trükköt is.

 

Anna

Elmondok néhány trükköt, amit vidéken használtak régen a lányok-asszonyok.

Hajöblítésre gyerekkoromban ecetet tettünk az öblítővízbe, hogy lágyítsa a hajat és szép fénye legyen. Nem szerettem az ecet szagát. Jó időben a szabad levegőn szárítottam a hajamat és így elpárolgott az ecetszag. Kamilla teát is használtak öblítésre, de csak a szőkék, hogy még szőkébbek legyenek.

Izzadság megelőzésére  hintőport használtak.

Szappan A szappant az ötvenes évek közepéig magunk főztük. A töpörtyű, szalonnahéj és egyéb zsiradék maradékát egy edénybe gyűjtöttük egész éven át. Évente egyszer az így összegyűlt zsiradékot  szódával keverve egy üstben kifőzték a szüleim, nagymamám. A kész főzetet beleöntötték egy ládába, és amikor kezdett megdermedni, egy késsel feldarabolták, és megszárították. Ebből lett a mosószappan. A mosdószappan ugyanígy készült, de adtak hozzá rózsaolajat, vagy rozmaring olajat illatosítónak. 

szappanfőzés

szappanfőzés régen

Szemöldök kihúzásra kormot használtak. A kályha ajtajának belső oldalán összegyűlt finom kormot egy gyufaszállal vitték fel a szemöldökre.

Bőrkeményedésre kézen vagy lábon libazsírt használtak, hogy felpuhítsa a bőrt. Amikor virágzott a körömvirág, akkor készítettük a kencét úgy, hogy a megolvasztott, forró zsírba belekevertük a körömvirág szirmokat. A körömvirág tudvalevőleg nagyon jól gyógyítja a gyulladást és a sebeket. 

Hajcsavarásra faluhelyen felszabdalt rongydarabokat használtak, arra tekerték fel a hajat, majd a két végét megkötötték. Az is gyakori volt, hogy kukoricaszárat felszabdalták kis darabokra, arra tekerték fel a frissen mosott hajat és átkötötték valamivel. A fejkendős asszonyok gyakran csak a kendőből kilátszó elülső tincseket csavarták be.

kézre

 

Cecilia

Arcpakolás vízhiányos bőrre. Hetente egyszer, hajmosás előtt készítem az alábbi kencét: olívaolajat, pár csepp citromlét, tejfölt összekeverek mézzel.  Néha  banánt, vagy más friss gyümölcspépet is teszek hozzá. Tíz percig hagyom az arcomon. Ha van időm lefeküdni, a kezemre is rákenem. Selymes és üde lesz tőle a bőr.

Hajpakolás száraz hajra. Száraz, töredezett hajamra, időnként viszkető fejbőrömre szoktam olívaolajos hajpakolást készíteni. A jól bekent hajbőrre és hajra ráhúzok egy tusoláshoz használt műanyag sapkát és negyed órát tartom rajta. Utána samponnal megmosom. A haj egy kicsit összeáll tőle, de a következős mosáskor már érződik a jó hatása.

Hajmosás Gyerekkoromban szüleim egy demizsonnal küldtek  a város gyógyforrásához vízért és abban mostunk hajat. A haj egészséges, szépen csillogó lett tőle.

Bőrradír Egy csipet apró szemű búzadarát összekeverek egy kávéskanálnyi kókuszzsírral és ezzel radírozom az arcbőrömet. Jól felpezsdíti a vérkeringést, ledörzsöli az elhalt sejteket és táplálja a bőrt. Csak a búzadarát mosom le, hagyom, hogy a kókuszsír beivódjon a bőrbe. Érzékeny bőrűeknek nem ajánlom.

 uborka2

Vica

Arcpakolás Az uborka karikával végigkenem az arcom, a szem környéket kihagyva, ha kell több karika uborkát is feláldozok, hogy levével bekenjem az arcom és a dekoltázsom. Mire végzek az uborkasaláta elkészítésével, kellően rászárad az arcomon az uborka leve, így le lehet mosni langyos vízzel, majd bekenni a kedvenc arcápoló krémemmel. Anyukám kedvenc arcápoló kréme a NIVEA, így én is csak ezt használom idestova ötven éve. Kedvelem, mert sokféle arcbőr típusra kapható.

Szem alatti karika A burgonyát lereszelve, két gézlap, vagy tiszta zsebkendő közé téve a szemünk alatti karikákat és a kialvatlanságot tünteti el. Anyukám régen hideg alpaka kanalat tett a szemére a mély karikák eltüntetéséhez.

Zsíros kenőcs Nálunk szokás volt disznóvágáskor friss zsírt eltenni, melyet kezünkre és hajunkra használtunk. Én ezt továbbfejlesztettem, gyűjtöttem körömvirágot, és a még meleg zsírba beletettem a sárga virág fejeket, majd újra felolvasztva, leszűrve, kész volt a körömvirág kenőcs.

Száraz hajra Manapság olyan száraz a hajam, hogy olíva olajjal szoktam gyengén bedörzsölni és átmasszírozni mosás előtt. Beleöntök a tenyerembe egy evőkanálnyi olajat és szétkenem a kezemen, kézfejemen és lazán bedörzsölöm a hajamat. Így a kezem is kap egy kis  E-vitamint.

Bőrtápláló, öregedésgátló A minap a sárgadinnyének nem tudtam ellenállni. A héja belső részével kentem be arcomat és mondhatom hatásos volt. Bizsergett, kicsit csipett, rendesen dolgozott a bőrömön a gyümölcs leve. Utána, mint minden kencét, ezt is langyos vízzel lemostam és bekentem arcom a szeretett Nivea krémemmel. Legközelebb a sárgadinnyét hajpakolásként is kipróbálom, mert olvastam, hogy nagyon hatásos.

haj

Brigitta

Bőrradir Az én aprócska trükköm arcra való, a közönséges bolti élesztőt egy kis csészébe elmorzsolom és picike vízzel elkeverem, és csak így natúr az arcomra kenem. Lefekszem vele, úgy jobban hat. Kivárom, míg majdnem száraz, és ledörzsölöm, olyasmi törmelék jön le mint a radírgumi, és ezzel a törmelékkel az elhalt hámsejtek is kénytelenek távozni a képünkről. Mikor sikeresen ezzel végeztem, hideg vízzel alaposan lemosom és hidratálóval bekenem az arcom. Slussz. Ha fokozni akarom a jótékonykodást az arcommal, a hidratálót “belepofozom” a bőrbe, szapora ütögetéssel, míg ki nem pirosodik. Csodás! Lehetőleg ne lássa senki, nem kell hogy telefonáljanak a mentőkért… Ezt elkerülendő, csendes, nyugodt magányunkban fogjunk neki.

 krém

Erika

Táskás szemre Fiatal koromban sokat borogattam a szememet teafilterrel.  Este megfőztem két filteres kamillát teának és odakészítettem az éjjeliszekrényre. Reggel, amikor felébredtem, kinyomkodtam a filtereket és a szememre raktam, így feküdtem  néhány percig felkelésig.

Zsíros hajra használok diófalevelet. A leveleket leforrázom, leszűröm és azzal a folyadékkal  öblítem le mosáskor. Szőkéknek nem ajánlom.

Vízhiányos bőrre használom a kókuszzsírt, időnként bekenem vele a testemet. Általában váltogatom a kencéket, egy idő után mást használok, szerintem az a jó, ha nem szokja meg a bőr mindig ugyanazt a kencét.

Arcpakolásnak használom a tojássárgája, púder (hintőpor) és méz keveréket.  Felrakom az arcomra és rajta hagyom tíz percig, nem kell vele lefeküdni, közben mást is tudok csinálni. Ezt a receptet nagymamámtól örököltem.

Száraz hajra kitűnő az oliva olajos pakolás, hajfixálónak régen használtuk a sört, vagy a kifacsart citromlét.  Érdekes, hogy egyiktől sem ragadt össze a haj, hanem jó tartása lett tőle.

Lejegyezte: Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nagymamám mosóteknőben mosott, súrolókefével

 Egy falusi gyermekkor emlékei

 

mosáa 2

        Épp a napokban gondolkodtam el azon: mennyivel könnyebb a háztartási munkákat elvégezni napjainkban, mint 50-60-70 évvel ezelőtt ugyanezt nagyanyáinknak. Ma számtalan hasznos gép, eszköz és vegyszer segíti a munkák elvégzését, míg  korábban mindezt kézi erővel kellett megcsinálni. És mégis – vagy ennek ellenére – mi is elfáradunk, a sokféle teendő elvégzéséhez minden lelkierőnk összeszedésére szükségünk van.

            Nézzük például a mosást!  Erdélyi nagymamám még a patakra járt mosni és nagy kitartással, erőfeszítéssel tudta tisztára mosni az ágyneműt-asztalneműt, az ingeket, vásznakat. Már egy nappal korábban elkészítette a lúgos áztatólevet, gondosan beáztatott és megdörzsölt minden darabot, másnapig ázni hagyta. Reggel jókor kelt, ellátta az állatokat, reggelit készített a családnak, majd az áztatóvízből kicsavarta a ruhadarabokat, egy vesszőkosárba rakta, azt feltette a fejére és így egyensúlyozva lépkedett lefelé a domboldalon a patakhoz.

 

mosás

Egy “kicsiszéket” és sulykolófát is vitt magával és – a patak vizében térdig állva – ezen sulykolta-ütögette a vizes ruhát, meg-megöblítve a patak tovafutó, tiszta vizében, hogy azután újra kezdje a következő darabbal. Az így megtisztított ruhákat a patak egy csendes vízjárású részébe rakta, kővel lenyomtatta, hagyta még ázni. Amikor 3-4 darabbal végzett, újrakezdte, megsulykolta, alaposan megöblítette a patak sodrásában, a partra vitte és kicsavarta. Ilyenkor nagyon jól jött a szintén aznap mosó asszonyok, rokonok közelsége: kölcsönösen segítették egymást a nagy, vastag kenderből vagy lenből szőtt nehéz darabok kicsavarásában. Ezeket azután a közeli bokrokon vagy a füvön szétterítették, hogy száradjon és a hazafelé tartó úton ne legyen annyira nehéz. Sokszor csak késő délutánra, estefelé végeztek, fáradtan kapaszkodtak felfelé, otthon pedig mindent kiteregettek (a padláson vagy a csűrben), vacsorát főztek a családnak, ellátták az állatokat, megfejték a tehenet és a másnapi teendőket számbavéve tértek nyugovóra.

 mosás 7

            Apai nagymamámék közelében nem volt sem patak, sem folyó, így a mosást az udvaron, fészerben, télen a konyhában kellett megoldani. Az áztatás elmaradhatatlan volt, másnap jókor reggel a férfiak raktak tüzet, hordták a vizet a kútból az üstbe, amelyben a mosáshoz kellett a vizet melegíteni. Ha nagy volt a család, sokszor 2-3 napig is tartott a mosás, teknőben, súrolókefével vagy a dörzsölő deszkán (mi ruplinak hívtuk): jó szervezést és nagy fizikai erőt, állóképességet igényelt a háziasszony részéről. A beáztatott ruhát kétszer mosták át, alaposan, kézzel dörzsölve a kritikus pontokat, a szennyezettebb részeket, foltokat. Kétszer öblítették át, az első öblítővizben is sokáig ázott, kicsavarták, majd a második öblítővízzel végleg tisztára, szappan vagy mosólúg-mentessé tették,. Az ágy- és asztalneműt, ingeket, blúzokat természetesen kékítették és keményítették is, hogy szépen vasalható legyen, hófehér maradjon. Utána erősen és alaposan kicsavarták, kirázták a ruhadarabokat. Ezután következett a teregetés: nyáron, jó időben az udvaron kihúzott kötélre, a hűvös-esős időszakokban a padlásra került száradni a ruha.

 mosás tergetés3

A száraz lepedőket, huzatokat, abroszokat, ingeket vasalás előtt vízzel be is kellett spriccelni, hogy simára tudjuk kivasalni. A több kilós (un. szenes) vasaló használatához komoly fizikai erő és további kitartás kellett. Először faszenet kellett égetni benne, ügyelve, hogy füst és korom ne érje a tiszta ruhát (ezért többnyire a gangon vagy folyosón, szabad levegőn gyújtotta be nagymamám). Ha a vasaló talpa már meleg volt, gyorsan kellett dolgozni: először a durvább darabokat, utána pedig a kényesebb, finomabb anyagból készülteket kellett kivasalni. Ha már kezdett kihűlni, újra fel kellett benne izzítani a parazsat, a súlyos vasalót himbálva-lengetve, majd újra serényen folytatni a vasalást. A felszabaduló gázok miatt ilyenkor mindig fájt a fejük (pont úgy, ahogyan József Attila írja Anyám c. versében: “…Anyám volt, apró, korán meghalt, mert a mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket lábuk s fejük fáj a vasalástól).  Némi könnyebbséget jelentett a mángorlófa: ennek segítségével lehetett a lepedőket, terítőket simává tenni.

 

mosás 5 vasalás

            Nagymosás általában kétszer volt egy hónapban, az un. kismosást (fehérnemű, zsebkendők, zoknik és harisnyák, stb) hetente végeztük. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a nehéz fizikai munkák ellenére nem piszkolódott annyira a ruha, mint manapság, mert a levegő- és környezet szennyezettsége sokkal kisebb volt. Egy inget 2-3-szor is felvett nagyapó vagy apukám, csak a fehérneműt cseréltük gyakrabban. És persze mi gyerekek is vigyáztunk a ruhánkra, be ne piszkoljuk, össze ne sározzuk, folt se essen rá. Ha mégis megtörtént, bizony szidást kaptunk.

            Míg összeszedtem emlék-töredékeimet erről a nehéz munkáról, felrémlett előttem nagymamáim elégedett tekintete, a kedves mozdulatok, amellyel a kivasalt ruhákat összehajtogatták, elsimították és mosolyogva a szekrénybe, sublótba rakták.

           Fodor Anna

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Részt vegyenek-e a gyerekek a házimunkában?

kertbenKiskorukban együtt szorgoskodtak velem a konyhában és a kertben, kamaszkorban lázadoznak mindenféle munka ellen.unoka segít2

 

 

Édesanyám, unokáim rajongva szeretett dédikéje mondta mindig, hogy a munka, az értelmes és tartalmas tevékenykedés nagyon fontos a kisgyermekek fejlődésében. „Hogy a kis kezük megtanulja, hogyan kell megfogni ügyesen egy eszközt, hogy azután használni tudja, vagy egy gyümölcsöt, hogy kimagozza. Még fontosabb, hogy átélhesse a munka örömét, játékosan részt vegyen a közös házimunkákban, teendőkben.”

Saját gyermekeim nevelése idején követtem ezt a tanácsot – viszonylag jó eredménnyel. Évről évre ügyesebbek lettek, számíthattam a segítségükre a házimunkákban, amikor a munkahelyemen későig kellett dolgoznom. Megtanultak minden fontos munkát és nem ijedtek meg a komolyabb feladatoktól sem. A „viszonylag jó eredményt” azért említem, mert barátaik, kortársaik esetében nem mindig volt így. Előfordult, hogy lázadoztak, amikor az éppen beköszöntött szünidőben, (pl. focizás előtt) ki kellett fejteniük tíz kilónyi zsenge borsót, hogy még frissen lefagyaszthassuk. A barátok cikizték őket, bár olyan is akadt köztük, aki melléjük ült és segített, hogy gyorsabban végezzenek.

Ildi

Unokáimmal kicsi koruktól kezdve együtt szorgoskodtunk a konyhában: nagyon szerettek tésztát gyúrni (amit később megszárítottunk és bármikor felhasználhattuk), befőzni, zöldségeket tisztítani, lekvárt főzni vagy süteményt sütni. Egyszer stopperrel lemértük: mennyi időbe telik megtisztítani 1 kg zöldbabot nekem egyedül, és ugyanennyit hármasban. (Jó alkalom volt az idő: percek, másodpercek számítására is). Az elkészült befőttekre ők írták meg a címkéket, azokat pedig külön is megjelöltük, amit ők raktak üvegbe. Nagy volt az öröm, amikor télen kinyitottuk az ilyen különleges kis befőtteket, lekvárokat.unoka segít

 

Hogy miért írom mindezt múlt időben? Mert mára a helyzet megváltozott. Bánkódom és töröm a fejem: milyen módon lehetne őket a konyhai, háztartási munkákba továbbra is bevonni. Mert a valóság most az, hogy a kamaszkor beköszöntével mintha nem is történt volna semmi az előző 6-7 évben. Hívom őket: gyorsan szedjük le az érett ribizlit, magozzuk ki a meggyet, főzzük meg együtt az ebédet…. és nem jönnek. „Jaj, most ne, épp csetelek a barátnőimmel!” „A legjobb fázisban vagyok az új játékban, már 82 pontot gyűjtöttem, el akarom érni a százat!” A sport, a barátok, a játék vagy épp a bambulás kapott abszolút elsőbbséget. Az, hogy a nyári szünetben, hét közben segítsenek legalább az édesanyjuknak, hogy maguk körül rendet rakjanak, elpakoljanak … hiábavaló kérés.tini

 

Mit tegyek? Elvadítani nem szeretném őket, ötleteim fogyóban. Itt van a nyár, könnyedén megtanulhatnának önállóan főzni, vasalni vagy bármi más, hasznos dolgot. De nem akarnak. A közgondolkodásban is inkább a „kézműveskedés” a divat, a házimunkáról, a család érdekében végzett munkákról szinte szó sem esik. Kérdés: Lehet-e és hogyan, ellenszélben is, az értelmes és fontos tudnivalókat unokáinknak megtanítani? Szívesen venném az olvasók hozzászólását és tanácsait!

Fodor Anna

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hogyan vonjuk be a gyerekeket a sütés-főzésbe? – videóval

Három nagymama titkai

Ildi

 

Unokáimmal kicsi koruktól kezdve együtt szorgoskodtunk a konyhában: nagyon szerettek tésztát gyúrni (amit később megszárítottunk és bármikor felhasználhattuk), befőzni, zöldségeket tisztítani, lekvárt főzni vagy süteményt sütni. Egyszer stopperrel lemértük: mennyi időbe telik megtisztítani 1 kg zöldbabot nekem egyedül, és ugyanennyit hármasban. (Jó alkalom volt az idő: percek, másodpercek számítására is). Az elkészült befőttekre ők írták meg a címkéket, azokat pedig külön is megjelöltük, amit ők raktak üvegbe. Nagy volt az öröm, amikor télen kinyitottuk az ilyen különleges kis befőtteket, lekvárokat.

Kiskorukban tésztát gyúrtak, kamaszként már nem érnek rá

Hogy miért írom mindezt múlt időben? Mert mára a helyzet megváltozott. Bánkódom és töröm a fejem: milyen módon lehetne őket a konyhai, háztartási munkákba továbbra is bevonni. Mert a valóság most az, hogy a kamaszkor beköszöntével mintha nem is történt volna semmi az előző 6-7 évben. Hívom őket:, főzzük meg együtt az ebédet…. és nem jönnek. „Jaj, most ne, épp chatelek a barátnőimmel!” „A legjobb fázisban vagyok az új játékban, már 82 pontot gyűjtöttem, el akarom érni a százat!” A sport, a barátok, a játék vagy épp a bambulás kapott abszolút elsőbbséget.  Mit tegyek?  – kérdezem tanácstalanul magamtól és az olvasóktól.

Anna

 

Receptfüzetet és süteményes szettet kapott tőlem

Amikor unokám először segített a konyhában húsgombócokat formázni, azt hittem örökre elvettem a kedvét a főzéstől. Leonát 8 éves kora óta próbálom rávenni, hogy segítsen a konyhában, de ez nem ment könnyen.

Egyszer megkértem, hogy segítsen a fasírt formázásában. Megmutattam neki, hogyan formázzunk gömbölyű, lapos, hosszúkás, kocka alakú fasírtot, hogy érdekesebb legyen a feladat. De hamar rájöttem, hogy másképpen kell rávennem a konyhaművészet megszerettetésére. Olyan undorral nyúlt bele a húsmasszába, hogy azt hittem ebédelni sem fog.

Leona 2

 

Le is voltam lombozódva, de később támadt egy jó ötletem. Talán inkább süteménykészítéssel  kellett volna kezdenem, hisz minden gyermek imádja az édességet. Vettem is neki ajándékba egy rózsaszín, csajos süteményes szettet, volt benne habverő, kis tál és különböző sütiformák és egy kis méretű tepsi is.

Unokámnak ez nagyon tetszett és rá tudtam venni, hogy azonnal próbáljuk ki. Egyszerű, kavart süti receptet választottam. Én irányítottam, és Lena kevert, kavart, méricskélt és tojást tört fel. Sikerült a végeredmény, boldogan falatoztuk az első közös sütinket, melynek a neve Csodabogár szelet volt.

 

Leona sütis könyve-1

Hogy folytatása is legyen a kedvtelésnek, készítettem unokámnak egy saját süteményes recept füzetet. Ide olyan egyszerű sütiket válogattam a netről, és nyomtattam ki, melyeket némi segítséggel el is készíthet. A recepteket egyszerű lefűzhető műanyag tasakba tettem, majd dossziéba. A dosszié tetejét fényképével tettem egyedivé. Ez bármikor bővíthető, kivehető, lapozható, cserélhető. Csillogó szemei elárulták, hogy örömet szereztem neki ezzel.

Legközelebbi alkalommal megtanítom, hogyan készítsen mutatós reggelit saját magának, és remélem, hogy egyszer megkóstolhatom főztjét is.

Vica

 

Unokáim sütötték a szülinapi sütit

Unokáim pici koruktól szívesen settenkednek a konyhában és ma már önállóan sütnek. Volt kitől kedvet kapjanak: anyukájuk, apukájuk, nagynénjük és nagyapjuk (a blogban Papa Stefano) is szeretnek sütni-főzni (nagymamájuk a kakukktojás).

 

Lilla

Kicsi korban nagy élmény a gyerekeknek, ha  bekukkanthatnak a konyhai titkokba, mi több, kipróbálhatják maguk is, hogyan kell sütni-főzni. Ilyenkor még játék az, ami később, egy kamasznál  már munkának számít. Lilla unokám már négyévesen boldogan állt fel a székre hogy elérje a pultot és résztvegyen a sütemény sütésben. Lányom először csak egy kanalat adott a kezébe, hogy kevergessen-kavargasson, majd egyre bonyolultabb feladatokat is kapott. Nem számított, ha nyakig lisztes, ragacsos lett, hogy úszott a pult, vagy kiömlött valami a padlóra. A közreműködésért mindig dicséret járt és persze a fő jutalom, hogy el lehetett dicsekedni mindenkinek, ő is segített sütni. Mindez megismétlődött kisebbik unokámmal is.

Panni

Határtalan öröm volt, hogy idén nyáron, a születésnapi ebédemre a tízéves Lilla csokis muffint, a hatéves Panni pedig meggyes lepényt készített a családnak. Persze némi segítség kell még a kimérésnél és a sütőbe rakásnál, de a köztes folyamatokat önállóan végzik. Én, a büszke nagymama, aki csak felnőttként és akkor sem túl nagy kedvvel tanultam meg sütni-főzni, az első pillanattól kezdve elragadtatással fotózom és filmezem őket e dicsőséges konyhai tevékenységük közben (már amikor engedik). Ebben a kis filmben Lilla négyévesen kanalaz valamit egy tálkából, nagynénjével sütnek nálunk. A Pannikáról készült felvétel egészen friss, pár hete készült, amikor nagyapa tanította  cukkinit panírozni, én pedig banánkenyeret sütni.

             

Anna sorait olvasva kicsit szorongok, hogy a serdülőkorba érve talán majd lelohad lelkesedésük a konyhaművészet iránt, de bízom benne, hogy felnőttként majd újra nagy örömmel és lendülettel vetik bele magukat – immár saját háztartásukban – a sütés-főzés örömeibe.

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Emlékkönyv, unoka, könnycsepp… Nézd, a nagymama sír!

 

Ezek a bugyuta kis versikék magukban hordoznak valamit az élet nagy igazságaiból.

 

főemlék1

 

Majdnem úgy történt, ahogy ebben a több, mint 50 évvel ezelőtti emlékkönyvi bejegyzésben áll.  Azzal a különbséggel, hogy az emlékkönyvemet én adtam hatéves unokám kezébe. Együtt nézegettük, némelyik beírást fel is olvastam, tetszettek neki a rajzok, és kíváncsian hajtogatta fel azokat  a titkos, kis behajtott szamárfüleket. 

 

nagymama sír

 

Meghitt közelségben ülve egymás mellett minden rendben volt egészen addig, amíg ehhez a nagymamás beíráshoz nem érkeztünk. Felolvasva, már az első pár sornál éreztem a gombócot a torkomban, de próbáltam legyűrni, arra gondolva: csak nem fogom egy emlékkönyvi beírás közhelyein elsírni magamat. Mire az utolsó mondathoz értem, már eleredtek  a könnyeim és elakadt a hangom is : nézd, a nagymama sír – olvastam sírva-mosolyogva.  Pannika nagy, kék szemét rám szegezve kérdőn fürkészte arcomat, de nem szólt semmit sem akkor, sem azután.  Nagyon empatikus kis lény, biztos vagyok benne, hogy megértett és elraktározott magának valamit ebből a keserédes jelentből. Valamit, ami szavakkal nehezen kifejezhető érzés, hangulat, öröm és bánat egyszerre.  Ha megkérdezte volna tőlem, miért is sírok, nem tudtam volna  pontosan elmondani.

 

emlék3a

 

Most, hogy leírom ezeket a gondolatokat, jut eszembe egy gyerekkori emlék. Kilencéves lehettem, nagymamámmal voltunk látogatóban egy barátnőjénél, egy nagyon idős néninél. Míg ők beszélgettek, én körülnéztem a szobában és megálltam egy festmény előtt, amelyről –akkori szemmel nézve – egy nagyon öreg házaspár nézett vissza rám.  – A nagyszüleim voltak – jegyezte meg a néni, látva, hogy elmerülten nézem a képet. Beleborzongtam. A nagyon öreg néni nagyon öreg nagyszüleit nézve akkor, kilencévesen, érzetem meg először az idő múlását, és megsejtettem, hogy az valami megállíthatatlan, valami végzetesen és elkerülhetetlenül, az élettel együtt járó dolog. 

 mosolygós

 

Akkor, nyolc-tízévesen, amikor egymás emlékkönyvébe írogattunk, még mit sem  sejthettünk a jövőnkről.  Ki gondolta volna, hogy ezek buta kis versikék magukban hordoznak valamit az élet nagy igazságaiból?  „Ha majd sok idő múlva lapozod e könyvet, a múlt emlékéért ejtsz egy igaz könnyet”. Talán ezt a közhelyes igazságot éltem át én is, amikor unokámmal együtt olvastuk és megkönnyeztem e sorokat. De csak egy pillanatra fájt.

Az élet szép, és  megy tovább.

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Sikertörténet: pótnagyi és pótunoka egymásra találtak

Még sok család vár pótnagyira

 

hármasban

Marcsi, Vica és Ervin baba

Tavaly szeptemberben indult Pótnagyi-pótunoka kereső facebook csoportunk. Gyakorló nagymamák, a Régiségeknek blog írói, elhatároztuk, hogy megpróbáljuk a pótnagyiság intézményét felkarolni, elterjeszteni és a felek egymásra találását egy facebook csoport létrehozásával segíteni. Erről itt írtunk.  Az eltelt hónapok  alatt mintegy  200 tagja lett a csoportnak. Ez az időszak a szárnypróbálgatások időszaka volt. Pótnagyi és pótcsalád jelöltek  várakozva figyelték az újonnan  regisztráló csoport tagokat, hátha megtalálják az áhított kapcsolatot. Folytak a kapcsolatfelvételek, érkeztek hírek sikertelen kísérletekről, de sikeresek vagy nem voltak, vagy az érintettek nem osztották meg velünk a jó hírt. Mígnem áprilisban az alábbi szívderítő hozzászólások láttak napvilágot a facebook csoportban:

 

Vicáék

Vicáék, a pótcsalád

 

Czipó Éva (Vica) – Ervin baba anyukája:

Márciusban írtam ide a csoportba, hogy pótnagyit-pótanyut találjak kisfiamnak és magamnak. Szüleimmel nagyon megromlott a viszonyunk és úgy éreztem, szükségem van valakire, akivel néha leülhetek beszélgetni és foglalkozik velem és Ervinnel. Nem bébiszittert kerestem, hiszen a babám felügyeletét mindig megoldjuk a férjemmel, hanem egy családtagot, aki meghallgat, ha valami nyomja a szívem és akivel közös programokat szervezhetünk.

Marcsi írt nekem rögtön és elsőre nagyon kedvesnek tűnt a levele alapján! Mire az első személyes találkozásunk megtörtént, már napok óta beszélgettünk és úgy éreztem, mintha rég ismernénk egymást. Azóta hetente legalább egy alkalommal találkozunk, lassan megismerjük egymás családját és lelkesen várom, hogy egy mindannyiunk számára megfelelő napon elég szép idő legyen egy állatkerti sétához. 

Nagyon örülök, hogy rátaláltam Marcsira, a kisfiam imád vele játszani, én pedig azt érzem, hogy kezdek lelkileg helyrebillenni. Aki még bizonytalan, hogy pontosan mit is szeretne ebben a csoportban, szerintem vágjon bele a pótnagyi-pótunoka keresésbe, veszteni valója nincs, viszont megismerhet egy olyan embert, aki még teljesebbé teszi az életét

 

Marcsi

Marcsi, a pótnagyi

 

Farkas Mária (Marcsi), a  Pótnagyi:

Bizony, bizony! Senki ne adja fel a keresést és a próbálkozást!! Nekem is volt rossz tapasztalatom, de nem adtam fel, míg rá nem találtam Czipó Éva kis családjára. Mindig boldogság vele-velük lennem!!! Van saját 3 gyerekem akikkel nagyon jó a kapcsolatom, de unoka még nincs … és hatalmas szívem van, sok szeretet van benne … jut másoknak is.  És bizony nagyon várjuk, hogy sétálgassunk együtt az állatkertben!!  Sok sikert mindenkinek!!! Majd még jelentkezünk új élményekkel!

 

Ezt követően kerestem meg Vicát és Marcsit, hogy kifaggassam őket a sikertörténet részéleteiről, hogy  példájuk kedvet csináljon a még keresgélőknek és, hogy sikertörténetük új tagokat csábítson a csoportba.

Ime az interjú:

Milyen tanácsot adnátok másoknak, akik pótnagyit/pótcsaládot keresnek? Hogyan kezdjenek hozzá, mit kerüljenek el? 

Vica

Szerintem először azt kell tisztán látni, hogy pontosan mit jelent a pótnagyi: egy olyan személyt, aki az életünk része lesz, jelen van aktívan az életünkben és nemcsak akkor, amikor gyerek vigyázóra van szükségünk. Amíg valaki nem meri vállalni, hogy egy másik embert “beenged” a magánéletébe, ne vágjon bele! 

Marcsi

Legfontosabb tanácsom, hogy jól gondolják át a felek, hogy mit is keresnek és, hogy keresnek-e igazán !!! Mindenképp hagyják ki ebből a kapcsolatból az anyagi részét, ez érzelmeken alapulva működhet jól!!!!

 

Hogyan zajlanak a találkozásaitok?

Vica

Általában nálunk találkozunk, mivel a 6 hónapos Ervinnel nem egyszerű az utazás. Sokat beszélgetünk friss kávé és süti mellett és nagyokat játszunk a babával. Csináltunk már csajos programot is és most, hogy végre szép az idő, szeretnénk menni együtt Állatkertbe, sétálni a ligetben. Hetente legalább egy alkalommal találkozunk, de szerencsére gyakran előfordul hogy kétszer is.

Marcsi

Találkozásaink változóak. Van, hogy csak hármasban vagyunk egyikünknél,  vagy vásárolgatni megyünk, de van olyan is, hogy a férfiak is velünk vannak,  mindig sokat beszélgetünk mindenről!

Miért jók ezek a találkozások?

Vica

Én mindig nagyon lelkesen várom! Élvezem, hogy együtt vagyunk, kötetlenül beszélgetünk, ráadásul Marcsi nagyon sokat segít a tanácsaival ErvinBaba nevelésében. 

Marcsi

Az a jó, hogy tudunk egymásra figyelni, kíváncsiak vagyunk a másik dolgaira és persze, hogy Ervin babával játszhatok!! :)))

Ervin babab

Így köszöntötte Ervin baba Pótnagyit

Hogyan találtatok rá az fb csoportra?

Vica

Egy Facebook csoportban beszélgettünk a hiányzó nagyszülőkről és ott javasolta valaki a Pótnagyi-pótunoka keresőt. Megnéztem a korábbi hozzászólásokat, vettem egy nagy levegőt és írtam egy posztot. Marcsi volt az első, aki jelentkezett és rögtön beszélgetni kezdtünk!

Marcsi

Őszinte leszek már nem is emlékszem, talán baby sitter csoportot kerestem és a keresőben megjelent a csoport neve!

Milyen távolabbi célok, vágyak fogalmazódnak meg bennetek a kapcsolatotokat  illetően?

Vica

Szeretném, ha ez a kedves és közvetlen kapcsolat, ami rögtön kialakult közöttünk, tovább mélyülne. Boldoggá tenne, ha Ervin úgy nőne fel, hogy Marcsira mindig számíthatna a nagymamájaként és természetesen fordítva is igaz lenne ez a dolog. 

Marcsi

Bármi lehet, remélem örökre szól…. én nagyon szeretném, ha így lenne és mindent megteszek, hogy így legyen! 🙂

Hogyan vélekedtek arról, hogy a kapcsolatnak legyenek, vagy ne legyenek  anyagi vonatkozásai?

Vica

Ha anyagi vonatkozása lenne a dolognak, teljesen másképp tekintenék erre a kapcsolatra, munkaviszonynak értelmezném. Nekem nem arra van szükségem, hogy valaki előre egyeztetett időpontban vigyázzon a gyerekemre, hanem a családom felé irányuló szeretetre, foglalkozásra vágyom. Ezt nem lehet pénzért megvásárolni. Anyák napjára megleptük őt egy finom parfümmel (remélem, neki is tetszett), nekem ez, hogy ebből az alkalomból megajándékozhattam őt, mindennél többet ért. A jövőben szeretném őt még jó pár alkalommal meglepni, segíteni neki, ha tudok, de ezt mind úgy, mintha a saját édesanyámmal tenném. És ez számomra csak akkor lehet, ha anyagiaktól mentes a kapcsolatunk.

Marcsi

Szerintem ne legyen! Mindenki annyit ad amennyit akar, ez nem a pénzről szól,  csak a szeretetről!! Persze veszek ezt-azt, de nem ez a lényeg! De ezt mindenki maga dönti el!!

 

Ervin

Ervin baba

 

Milyen jellegű dolgokat beszéltek meg a Pótnagyival? 

Vica 

Legtöbbet a kisfiamról, Ervinről beszélünk, sokszor kérek tőle tanácsot, altatás, etetés és egyéb témákban. De mellette beszélgetünk a családjainkról, életünkről, céljainkról. Nem érzem azt, hogy lenne tabutéma, kapcsolatunkat közvetlennek és kötetlennek érzem.

Mi az, amit megtaláltál  Marcsiban, amire vágytál, amikor Pótnagyit kerestél?

Vica

A képzeletemben egy olyan PótAnya-PótNagyi jelent meg, aki fiatalos, lendületes, mégis sok tapasztalattal rendelkezik és úgy érzem, valóra is vált az elképzelésem! Marcsi nagyon vagány, szíve csordultig tele szeretettel, élvezi a fiatalok társaságát. ErvinBaba önfeledten csüng rajta, amikor velünk van, imád vele játszani, teli szájjal kacag. Én pedig órákig tudok beszélgetni vele egy csésze kávé fölött, vagy végigjárni egy rakás cipőboltot egy kényelmes cipőért. Igazán csajos programok, amikre mindig is vágytam! 🙂 

Miért nem voltak sikeresek a korábbi próbálkozásaid?

Marcsi

Az előző próbálkozásaimnál az elsőnél az anyuka úgy találta, hogy túl messze lakom, a másodiknál sajnos az anyuka lelkileg nagyon meg volt bántva, és minden találkozásnál éreztem a távolságot. Végül ő mondta ki, hogy még nem kész befogadni senkit!!

Mit szól a családod (gyerekeid) a pótcsaládhoz?

Marcsi

Örülnek neki és befogadták a pótcsaládot, igaz még nem mindenkivel  találkoztak, de mi egy barátkozó típusú család vagyunk! :)))

Mi hívta életre a pótcsalád iránti igényedet?

Marcsi

Egyrészt az unoka hiánya,  másrészt az a sok-sok szeretet ami bennem van. Mindenképp adni szeretnék belőle másoknak is.

Van-e pótpapa is?

Marcsi

Van pótpapa is, ő is elkísér, amikor csak teheti és nagyon örül nekik, sokat beszélget a gyerekekkel, és Ervin őt is kedveli!

Milyen a pótcsaládod ? Miért kedveled őket?

Marcsi

Nagyon kedves, nyitott, szeretetre méltó emberek mindketten, Ervin pedig nagyon könnyen barátkozó baba, mindig mosolyog. Bármiről tudunk beszélgetni, sokat nevetünk, szerintem sokat tudunk mi még egymásnak adni!

 

munka

Pótnagyik jelentkezzetek!

Sokan, sokféleképpen értelmezik a pótnagyiság intézményét, ami nem is csoda, hiszen egy nagyon új dologról van szó. Amikor belevágtunk, mi magunk sem tudtuk, hogy pontosan milyen úton fogunk haladni. A tapasztalatoknak és a csoport tagjainak nyomására egy olyan pótnagyi-pótcsalád forma mellett tettük le a voksunkat, amely a felek érzelmi kapcsolatán alapul és nem az anyagi  ellenszolgáltatáson.  Nem vitatjuk, hogy sok egyéb variáció is létezik és van létjogosultsága. Egy jól működő, de más alapokon nyugvó pótnagyi-pótcsalád  kapcsolatról be is számoltunk a csoportunk megalakulásának időszakában. Mivel a baby-sitter – pótnagyi  jellegű csoportokból  igen sok van, mi  inkább azok  igényeinek szeretnénk megfelelni, akik a szeretet-kapcsolatra építenének.

Jelenleg óriási hiány van Pótnagyikból  és rengeteg aranyos pótszülő és tündéri gyerekeik áhítoznak pótnagyikra/pótnagyszülőkre szerte az országban. Reméljük, hogy ez a cikk az ország távoli pontjaira eljutva sokakat ide vonz, akik hasonló szellemben képzelik el a pótnagyi-pótcsalád kapcsolatot.

Akik kedvet kaptak a csoporthoz való csatlakozáshoz, itt tudják kérni a felvételüket  a 

Pótnagyi-pótunoka kereső facebook csoportba

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Kétnyelvű az unokám – a magyar nyelv ápolása az én dolgom. Videóval

Márkus Timóttal

Minden együttlétünk alkalmával sokat meséltem, verseltem, énekeltem neki magyarul.

13 éves unokám, Markus, Magyarországon született, és Angliában él. Öthónapos koráig élvezhettem babaságát az otthonomban. Természetesen csak magyar szavakat, mondókákat, dalocskákat hallott tőlem, és lányomtól, sőt ismerőseim is  magyarul kedveskedtek neki. Életem második legboldogabb szakasza volt ez a röpke néhány hónap. Az első, lányom születése körüli idő volt.

De nem „birtokolhattam” őket pár hónapnál tovább, hiszen Angliában már várta családját az angol nyelvű papa, aki csak látogatóba jött pár napra Magyarországra. Sokféle fájdalmas búcsú, elengedés létezik életünk során, de akkor, ott a repülőtéren gyászként éltem meg, hogy el kellett válnom ettől az angyali lénytől, aki annyi mosolyt csalt arcomra, és akit a sors ajándékának éreztem életem megpróbáltatásai után.

.Márkus szülinap

Elrepültek egy új élet felé, amelynek azóta sajnos csak évente háromszor vagyok aktív részese. Ilyen alkalmakkor rájuk zúdítom  felhalmozódott szeretetemet, amely kezdettől fogva összekapcsolódik a magyar nyelv ápolásával, és minél több közös élmény nyújtásával – unokám korának megfelelően.

Hároméves koráig a lányom magyarul beszélt vele, és csak a családi együttlétek közös nyelve volt az angol. Amikor óvodába került, az óvónő kifogásolta Markus angol beszédét, ez rányomta bélyegét a további családi kommunikációra. Attól kezdve lányom angolul kezdte fejleszteni, tanítgatni, holott a társai közt előbb-utóbb elsajátította volna az óvónőnek is tetsző angol beszédet.

Gondolkodóba estem, hogy tulajdonképpen mi is unokám anyanyelve. Igaz, hogy a magyar az elsőként megtanult nyelve,  viszont más kritériumok szerint a legjobban ismert és legtöbbet beszélt nyelv az anyanyelv, ez pedig unokám számára most már az angol nyelv.

 

Márkus unokatesóval

 

Négyéves lett Markus, amikor anyukája dolgozni kezdett, és megkért, hogy költözzek ki hozzájuk, amíg félnapos óvodába jár a gyerek. Természetesen nagy örömmel “repültem”. Addig is sokat meséltem, verseltem, énekeltem magyarul minden együttlétünk alkalmával, de a kiköltözésem egy éve “intenzív tanfolyamot” jelentett, és kapcsolatunkat  bensőséges vidámsággal töltötte meg. Magyar gyerekdalokat CD-n is hallgattunk, és dallamára sokszor táncra is perdültünk. Úgy érzem, hogy ez az év alapozta meg 13 éves jó kapcsolatomat az unokámmal.

 

Ízelítő unokámről készült videófilmjeimből

 

Utoljára az “Anyám tyúkja” című verset tanulta meg tőlem szívesen. Most, hogy már nagyfiú, inkább beszélgetünk. Tiszteletben tartom, ha épp nincs ehhez kedve, de amikor “ömlik” belőle a szó, nagy örömmel és figyelemmel hallgatom. Az is előfordul, hogy ilyenkor nem mindig értem mondandóját. “Mama! Te angolul se tudsz, meg magyarul se!” – mondta egyszer, mérgében. Ma már érzi, hogy kicsit szigorú volt.

Manapság már a szünidőben, a magyarországi barátokkal töltött idő a leghatékonyabb eszköz a magyar nyelv fenntartására.  A házban, ahol lakom, egy azonos korú fiúbarátja van, akivel sokat játszanak, fociznak, és akit szívesen viszek a strandra, hogy a csúszdákat is együtt ostromolhassák. A rokonságban is vannak gyerekek, unokatesók, akikkel jól érzi magát, és persze ilyenkor jótékonyan fejlődik a magyar szókincse is.

A minap cikket olvastam a kétnyelvűség gyerekekre gyakorolt pozitív hatásáról. Arra is rámutattak a tudósok, hogy a két nyelv használata inkább edzi az agyat, mintsem zavarná. A kétnyelvű gyerekek jobban teljesítenek bizonyos rejtvények megoldásában. Sokkal inkább képesek környezetük változásainak megfigyelésére, és azokra való megfelelő reagálásra, hiszen gyakorta a két szülővel felváltva, hol az egyik, hol a másik anyanyelvén beszélnek. Megállapították, hogy a kétnyelvű gyerekek kevésbé előítéletesek, ugyanis sokkal több mindent tekintenek tanult, mint velük született tulajdonságnak. (Forrás: Nyelv és tudomány)

 

Márkus multikulti

 

Unokámra az előítélet-mentesség kétszeresen is jellemző, hiszen számára természetes a nációk sokszínűsége, mivel Londonban él. Ezt a 8,6 milliós várost a nemzetiségek “olvasztótégelyének” is nevezik,  ez a világ egyik  legszínesebb metropolisza.

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!