Régiségeknek

Életemen végigvonul a zene

Visszaemlékezés egy friss zenei élmény kapcsán.

Onczay Csaba előadóestje Szegeden

 

Legyen a zene mindenkié! Ez volt Kodály Zoltán kívánsága, aminek létjogosultságát nehéz lenne vitatni, hiszen a zene, annak minden megnyilvánulása, így a könnyűzene is, lelki táplálék, ami nélkül lehet élni, de nem érdemes.

Hallgatása közben elszabadul a fantázia ismeretlen tájakra, vagy azonosul a bánattal, örömmel, ami épp a lelkünkben él. Elfojtott könnyek potyoghatnak egy elvesztett kedves személy emlékére a zene katarzisaként.

 

Az én életemen gyerekkorom óta végigvonul a zene valamilyen formában. Kezdve attól, hogy anyukám ének- és hegedűtanár nagynénje hegedűt adott a kezembe, folytatva zongoratanulásommal, (amit jobban kedveltem), közben iskolai, zenedei zenekarban való részvételemmel, majd énekkari tevékenységemmel. Nem voltam tehetség, inkább szorgalmas, mégis nagy ajándéka az életemnek a zene iránti affinitás, a harmóniák élvezete, ami sok nehézségen átsegített, és a mai napig plusz tartalmat ad napjaimnak. Épp mostanában kaptam meghívást egy régi ismerős előadóestjére. Onczay Csaba Kossuth- és Lisz-tdíjas, Érdemes Művész, (sok más kitüntetés mellett), nemzetközileg is elismert csellóvirtuóz bensőséges, lírai interpretációjú, rövid lélegzetvételű számai hangzottak el, némelyik Vígh Andrea hárfaművésszel duóban. Érdeklődésemet fokozta, hogy Csabával egy zenekarban játszottunk az általános iskolában, azóta személyesen nem láttam, de mindig hallottam sikereiről. Az én zenekari próbálkozásomat enyhe túlzás hangszeres játéknak minősíteni, ezt az alábbi képen önkritikus háttérben maradásom is jól illusztrálja.

Iskolai zenekar

 

Az esten előadott slágerdarabok, mint pl.: Bach: Arioso, Massenet: Meditation, vagy Kodály Szólószonátájának 2. tétele hallgatása közben elmerengtem a régmúlt ifjúságon, hiszen közben 70 évesek lettünk. Ez mit sem változtat a szépségre, a művészi értékekre is nyitott fiatal lelkünkön. Néhányan megjelentek ezen az esten a régi osztálytársak közül is, mintha egy titkos társaság részesei lettünk volna.  Az előadóművész, de a megszámlálhatatlan magyar zenésztársadalom is mindig lenyűgözött virtuozitásával mint rajongó, lelkes amatőrt.

 

Iskolai kórus

 

Hosszú énekkari éveim alatt olyan kiváló muzsikusok „keze alatt” dolgozhattam, mint a Zenebarát kórust alapító Vaszy Viktor szegedi színházigazgató, Pál Tamás karnagy, későbbi zeneigazgató, a japán vendégkarmester, Kobajashi Ken Ichiro, aki a hazánkban rendezett karmesterverseny győztese volt. Kivételes élmény volt a szegedi Dómban az ő vezényletével énekelni Verdi Requiemjét. Olyan híres hangok voltak oratóriumkórusunk szólistái, mint Gregor József, Karikó Teréz, Tokodi Ilona, Altorjay Tamás, Réti Csaba, Vajda Julianna, Szonda Éva, hogy csak a szegedieket említsem. Tokodi Ilona és Vajda Julianna, későbbi operaénekesek,  dr Mihálka György, szeretett Gyuri bácsink szakszervezeti kórusában velem együtt énekelték a rövidebb madrigálokat, dalokat, Kodály és Bartók műveit. Innen indultak a hírnév felé.

A talentummal való találkozásaim során is megtapasztalhattam, hogy az igazi nagyságok szerények, alázatosak úgy a zene, mint embertársaik szolgálatában.

 

Kórusbeli ténykedésem során közel kerültem az oratóriumirodalom olyan nagyjainak műveihez, mint Bach, Beethoven, Haydn, Händel, Dvorzsák, Verdi, Kodály. A Szegedi Szabadtéri Játékokon pedig az operák gyöngyszemeinek kóristája lehettem. Mindeközben olyan közösségben élhettem fiatal éveimet, melynek tagjai “egy húron pendültek”, némelyikükkel ma is ápolom a barátságot.

Ezen az archív felvételen Verdi Requiemjét Vaszy Viktor vezényli és a mi kórusunk énekel.

Kodály Zoltán fenti kívánságát ő maga indokolja nagyon szemléletesen: 

“Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.”

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hetvenévesen teljesült az álomút

Egy meglepi utazás Rómába

szent-peter-ter

Furcsa érzéseim voltak, mintha álmodnám az egészet.  

   Jé, hát itt vagyok Rómában? Csak föl ne ébredjek!

 

Két kedves barátnőim, Lili és Annaróza elhívtak néhány napos tartózkodásra Sopronba. Igaz, a 70. születésnapom pont ez időre esett, de sebaj, az unokám úgysem lesz itthon, a munkája Németországba szólítja, a közös családi ünnepség elhalasztva egy héttel. Minden szuperül alakult, úgy terveztük, hogy az unokám felvisz majd autóval Pestre, ott fogok találkozni a két barátnőmmel, akikkel tovább megyünk Sopronba. Remek! A lányom és vejem is csatlakoztak hozzánk, (munkaügyben ők is Pestre tartottak), így négyen ültünk be az autóba. Milyen praktikus! Dani unokám nagyon jól vezet, gyorsan fel is értünk, de Pest alatt nem jó irányba kanyarodott, a Ferihegyi repülőtér felé vette az irányt. Hoppá! – Nem jó felé mész kisfiam! Ugyebár hát ki legyen szemfüles, ha nem a 70 éves nagymami a hátsó ülésen?! Dani készségesen felajánlotta, hogy üljek én a kormányhoz, ha jobban tudom az utat… Ejnye! Hát nem azért mondtam! A lányom szerint itt van valami rövidebb út, azon ha átvágunk, gyorsabban beérünk a városba… Elhittem. Na, én aztán tényleg mindent elhittem! Csak amikor beparkoltunk a reptéren, akkor kezdtem jajveszékelni, hogy miért álltunk meg, lekésem a soproni vonatot, mit szólnak a barátnőim, jajmileszvelem, mégiscsakmitcsináltok, mértpontareptéren, jajderémes!

 

fontana-di-trevi

Amikor aztán a lányom elővette a bőröndömet, kinyitotta(!), kezdte a gondosan csomagolt holmijaimat összeturkálni, gyanút fogtam … Mire készülnek ezek???   Néhány dolgot kivett a csomagomból – ne izgulj anya, ezeket Dani hazaviszi -, bezárta a bőröndöt, elővettek a csomagtartóból még két kisebb bőröndöt, egyet a lányomnak és a másikat a vejemnek, elköszöntek Danitól, és “gyere anya, menjünk be a váróba, onnan pedig majd becsekkolunk!” jelszóval indítottak befelé! Tejóisten, mindazösszes szentekkel, hát mi történik velem? Hová megyünk így hármasban? De csak nevettek, hogy “ne izgulj anya, mindent megtudsz majd időben, nyugi!” Nyugi! Könnyű azt mondani, a szívem majd kiugrott, hová visznek vajon? A lányom azt mondta, hogy mondjak három várost, ahová szívesen repülnék. Fontossági sorrendben a válaszom: Róma, Velence, Prága! Töprengett picit a lányom és azt mondta, igen, benne van a háromban az úticél, de még mindig nem tudtam, hol fogunk landolni. Csak amikor láttam kiírva, hogy Róma, Fiumicino, akkor hittem el, hogy ez nem mese, nem álom, repülünk Rómába! Menetidő: 1 óra 10 perc! Nahát, mintha vonattal Sopronba mennék! És kezdetét vette az álomút, amire mindig vágyakoztam, de teljesen elérhetetlen volt számomra. Most, 70 évesen a gyerekeim jóvoltából teljesült az álmom, várt minket Róma!

forum2

Róma nem várt hiába, megérkeztünk, megkerestük  a Termini pályaudvarra vivő vonatot, azzal mentünk be a városba. A pályaudvartól nem messze, a Via Nazionalén volt a szállásunk, nagyon jó helyen, a Repubblica tér közelében, ahonnan a metróval bárhová eljuthattunk. Furcsa érzéseim voltak, mintha álmodnám az egészet, jé, hát itt vagyok Rómában? Ez egészen biztos? Csak föl ne ébredjek, ne tűnjön el ez az álom!

 torta

Nem tűnt el, alighogy leraktuk a bőröndjeinket, máris indultunk Rómát felfedezni. A hotelből kilépve a forró római utcákon hömpölygő hihetetlen embertömeg valóságossá tette az álomképet. Úristen, hogy fogunk itt tájékozódni, hogyan találunk el a számunkra fontos épületekhez, műemlékekhez? Kezünkben a térképpel mindenhová eltaláltunk, elsőként a Repubblica téren lévő Santa Maria degli Angeli e dei Martiri templomba mentünk be, ami a szokatlan, egyszerű külső megjelenése ellenére nagy hatást tett ránk. Ez a bazilika hatalmas méretű, csodás szobrok, freskók díszítik, és  a különlegessége a XVIII. század elején készült, a padlón húzódó 45 méter hosszú meridián vonal, vagyis délkör, amely jelenleg is napóraként funkcionál. Itt van Galilei szobra is elhelyezve. Jó néhány templomot bejártunk, hiszen Rómában mintegy 900 templom van, de ez a bazilika igen nagy hatást tett ránk. A hotelünk utcájának a végén a II. Viktor Emánuel emlékművön csodálkozhattunk el, hatalmas méretei vonzzák a turistákat, körülötte-előtte tolongott szinte egész Róma. A fiatalok találkozóhelye is, a kis robogóknak se szeri, se száma.

angyalvar

Metróval mentünk át a Vatikánba, de ez sem volt a szokásos út, mert a Tevere előtt a metrószerelvény kibújt a felszínre és a hídon ment át a Teverén, nem pedig a folyó alatt, ahogy Pesten megszoktuk. Kevés gyaloglás után elénk tárult a Szent Péter tér, a Szent Péter bazilika hatalmas tömbje, a szobrok, a szökőkutak, a bebocsátkozni kívánók kígyózó sora. Itt aztán elfogy a levegőnk a szépségek ilyen töménységétől, a bazilika megdöbbentő méretétől. Bejutás után az első utunk a Pietához vezetett, ahol a tolongó tömeg álmélkodott Michelangelo szobrának megható szépségén, a márvány ragyogásán, az egész mű feledhetetlen látványán. Sok szépséget csodáltunk meg, de rám ez a szobor tette a legnagyobb hatást. Többször visszakanyarodtam hozzá, álltam előtte és mondogattam magamban, biztos hogy ez mind velem történik? És ha igen, mivel érdemeltem ki ennyi gyönyörűséget?

A vatikáni sugárúton tovább menve Hadrianus császár síremlékéhez, az Angyalvárhoz értünk. Aki kedveli az operát, Puccinit, az nem tudja kivonni magát az Angyalvárban játszódó Tosca hatása alól. Hallottam magamban Tosca imáját, Cavaradossi Levéláriáját… a boldogságom leírhatatlan volt.

 etike3

Voltunk a Colosseumnál, a Palatinus-dombon, láttuk a diadalíveket, Traianus oszlopát, a hétköznapi Rómát, amely egyáltalán nem hétköznapi, mert az nem lehet hétköznapi, ahol lépten-nyomon műemlékbe, templomba, szökőkútba (2000 van belőle), válogatott szépségekbe ütközünk.  A Piazza di Spagna, a Fontana di Trevi, a mellékutcák sem mellékes bája, a háztetőkön viruló teraszok dús növényzete, mind-mind elvarázsoltak bennünket, csak az időnk volt véges, jönnünk kellett haza.

Ennyi élmény, szépség, csoda után kissé nehéz szívvel hagytuk magunk mögött Rómát. Jó lenne viszontlátni, újból együtt tolongani az utcáin. De ne legyek telhetetlen, feledhetetlen élményt szerzett a családom ezzel az úttal, hálásan köszönöm nekik Sopron helyett Rómát!

                                                                                                                               A fényképek a szerző saját felvételei

Brigitta

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

London, a Walkie Talkie toronyház tetejéről

kilatas-este-1

Londoni fotóriport, videókkal – 2. rész

Aki London felfedezésére készül, azt mindenképpen gyalogos sétára bátorítom.

“Aki Londont unja, az életet unja, hisz London megad mindent, amit az élet kínálhat.” Egyetértek Samuel Johnson angol íróval,  aki a XVIII. században vélekedett így Nagy-Britannia Királyság fővárosáról. Elképzelem álmélkodó arcát, ha most, 300 év múltán letekintene a fellegekből az óriássá nőtt világvárosra, amely még az ő képzeletét is felülmúlja.

utcazenesz

Lángokat fújó utcazenész

Mint az 1. részben említettem, sűrűn előfordulok Londonban, és szinte mindig a Temze déli partján sétálgatok. Különösen a London bridge környékének hangulatát szeretem. Itt mindig találkozom megmosolyogtató utcazenészekkel, vagy egyéb érdekes figurákkal. Itt található Sir Francis Drake kalózhajója, Shakespeare színháza, a Globe, és a modern Tate Gallery is.

walkie-talky-2

A Walkie Talkie irodaépület

Eddig innen csodáltam a túlparton a földből fénysebességgel kinövő felhőkarcolókat. De  mintha megsértődtek volna, legutóbb két olyan programra invitáltak, amelyekhez meg kellett közelítenem őket. Az egyik a Walkie Talkie 35. emeletén burjánzó SkyGarden, a másik pedig   az 1666-os nagy londoni  tűzvész 350 éves évfordulójára való ünnepi megemlékezés volt. 

 

samuel-johnson

Samuel Johnson, a fellegekből letekint imádott városára, és épp elfogadja meghívásomat egy közös sétára. Előtte azonban buszra kell szállnunk, hogy London Cityt megközelítsük. Ahogy célállomásunkhoz, a The Monument megállóhoz közeledünk, már a buszból egy érdekes látvány tárul elénk. The Shard, az “üvegszilánk”, egy  309,6 méter magas épület, nevéhez méltóan tör az ég felé, egyelőre London legmagasabb “tornyaként”. Előterében egy pici templom, mintha az üvegkolosszus védelmét élvezné. A két torony szinte egybeolvad a régi és új építkezés találkozásának  példájaként.

 

shark

The Shard, az “Üvegszilánk” épülete.

Buszunkkal a London Bridgen áthaladva meg is érkezünk a The  Monumenthez, az 1666-os nagy tűzvész emlékére, 1677-ben befejezett emlékoszlophoz. A 61 méter magas oszlop belsejében 311 lépcső megmászása után a kilátó teraszra érkezik a látogató. A terasz fölött 13 m magas aranyozott tűzgolyó jelképezi a tűzvészt, amit egy pék idézett elő faházában. A 3 napig tomboló tűzben szinte csak a kőépületek maradtak meg.

montazs1

The Monument, az emlékoszlop

 

Be kell vallanom, hogy a 311 lépcső nem vonzott a torony tetejébe, annál inkább a tőle 5 percre lévő, lifttel megközelíthető SkyGarden (égi kert). Ez a nevezetesség a Walkie Talkie nevű épület (nevét onnan kapta, hogy formája egy walki-talkira emlékeztet) 35. emeletén nyújt felüdülést buja növényzetével, a presszójában felszolgált kávéjával és egyedülálló panorámájával.

talky-walky

A Walkie Talkie épülete és  egy walki-talki

Íme a SkyGarden, ahová ingyenes a belépés, de a biztos bejutás céljából javaslom az előzetes internetes regisztrációt.

sky-garden2

A SkyGarden, a Walkie Talkie 35. emeletén

sky-garden1

Délelőtt 10-kor megnyitják a külső teraszt, ahonnan fenséges a panoráma. Elsőként a már említett “Üvegszilánk” tornyosodik előttünk. Bárhova megyünk, ennek a látványát nem tudjuk kikerülni, de nem is akarjuk.

uvegtorony

Az Üvegszilánk épülete

London egyik szimbóluma, a Tower híd, a SkyGardenből fényképezve.

tower

A Tower híd

“Sajtreszelő” és “Uborka” vicces kombinációja:

sajtszeletelo-es-ubborka

Az „Uborkát” (The Gherkin) 2004-ben nyitották meg a Cityben, London üzleti negyedében. A “csak” 180 m magas, 40 emeletes épület fallikus kinézete pajzán elnevezéseket is ihletett, melyek közül a “Tornyosuló célzás” a legdiszkrétebb. A “Sajtreszelő”( Leadenhall building) 225 m magas.

kilatas-este-1

 kilatas-este-4

kilatas-este-3

A fenti 3 képen a Walkie Talkie, valamint a tetejéről éjszaka csodálható kilátás látható. A SkyGarden este 9-től 11-ig bárként üzemel, ahol csendes zene mellett kulturáltan cseverészhetnek egy ital mellett a 18 éven felüliek, ahogy mi is tettük – egy másik alkalommal –  lányommal és barátnőjével.

 A nappali SkyGardentől búcsúzva gyalog sétáltunk át a London hídon, amely több száz évig egyedül ívelte át a Temzét. Samuel Johnson tanúja lehetett több híd építésének.

globe

A Globe színház

Viszont nem láthatta például a Globe színházat, ami 96 évvel az író születése előtt, tehát 1613-ban leégett. Az újraépített Globet 1997-ben nyitották meg. Évekkel ezelőtt volt szerencsém ott egy Romeo és Julia előadást megnézni, melyben egy-egy szereplő több szerepet játszott, éppúgy, mint Shakespeare színházában. Felejthetetlen élmény volt, annak ellenére, hogy angol nyelvtudásom még az alapfokot sem éri el.

Említettem már, hogy a London Bridge környéke kedvenc sétáló helyem, ezért kis társaságommal (köztük unokámmal), letértünk a hídról a Temzepart hívogató látnivalóihoz.

 

ujkori-kalozok

A kalózhajó és az újkori kis kalózok.

Legelőször sir Francis Drake kalózhajójához érkezünk. Drake ellentmondásos figura volt. Flottája másodikként kerülte meg a Földet, érdemeiért I. Erzsébet királynő lovaggá ütötte, de a spanyolok szemében szimpla kalóz maradt.

 

hangulat-a-london-bridgnel

A 2. képen a Börtönmúzeum, a 3-on egy elmaradhatatlan utcazenész, és a 4. képen a Globe színház.

 

 Valószínűleg ez a mókás utcazenész is a tűzvész 350 éves évfordulójára emlékezve trombitált lángokat.

korhinta

Kör a körben. A London Eye mintegy keretezi a körhintát és a Big Bent.

 

makett

A meggyújtásra váró London makett

Az 1666. szeptember 2-i nagy tűz 350 évfordulójáról ünnepélyes keretek között emlékeztek meg Londonban a Temzén felállított London-makett  esti lángra lobbantásával. Az ünnepélyes megemlékezéséről mi sem maradhattunk le, ami pont szeptember 4-én, hazautazásom előtti estén történt.

A tűzvész egy régi festményen

A tűzvész egy régi festményen

Megrázó volt belegondolni a 350 évvel ezelőtti katasztrófába. Mindenesetre London méltón emlékezett, és engem méltón búcsúztatott hazautazásom előestéjén. Soha nem felejtem el.

 

Titkos kísérőmnek, Samuelnek is búcsút intettem, aki megígérte, hogy megírja közös londoni barangolásunkat. Talán már a kéziratot tartja a kezében?!

samuel

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Egy nagymama londoni barangolásai

 Szeretem ezt a nyüzsgő metropoliszt.

 

testőrök

Családi kötődésem gyakran Londonba hív. Szeretem ezt a nyüzsgő metropoliszt színes népségével, történelmi és modern nevezetességeivel, ingyenes múzeumaival, tágas parkjaival, melyeknek füve a Golf áramlat melengető hatására télen is üde zöld.  Egyszer az nyújt élményt, hogy a Hyde park szelíd mókusai felmásznak a lábszáramra, a csemegét nyújtó kezemhez, máskor elmélyedve gyönyörködöm a Nemzeti Galéria festményeiben, vagy csodálom az elegáns épületeket.

 

Lovak1

Minden látogatásom előtt igyekszem feltérképezni új látnivalókat, aktuális “csemegéket”.  Legutóbb is ez történt, amikor nálam nyaraló unokámat kísértem vissza Londonba. A facebookon egy érdekes cikket osztott meg velem barátnőm, egy, a Temze-part iszapjában álló lovasszobor-csoportról, amit dagálykor teljesen ellep a víz, és apály idején válik fokozatosan újra láthatóvá. Sajnos az információ egy évet késett. Mint kiderült, nem a dagály miatt láthatatlanok Jason de Caires Taylor szobrai, hanem azért, mert tavaly ősszel álltak ott.

Ezeket a dagály által rendszeresen ellepett szobrokat láthattam volna tavaly ősszel. A szobrász a környezetünk védelmére hívja fel a figyelmet az olajszivattyú-fejű lovakkal. Nem mindegy, hogy milyen Földet hagyunk gyermekeinkre.

 

Lovak2

De ez nem szegte kedvemet, a napsütéses időben egy hosszú sétára indultam a Temze-parton a London Eyeig, majd tovább, a folyón átívelő Jubileumi gyaloghídon át egész a Trafalgár térig. Utamon békésen sétáló, nézelődő, piknikező családok, szerelmespárok, társaságok vidám hangulata kísért és töltött el jó érzéssel. Mindig megcsodálom a számtalan náció: afrikaiak, caribiek, indiaiak, kínaiak, japánok, vietnamiak, valamint Európa minden országából Angliában szerencsét próbálók békés egymás mellett élését.

Egy kedves színfolt ez az öreg hajó, amelynek fedélzetét bárrá alakítva, vidáman cseverésző emberek vettek birtokukba.

hajó
 
A túloldalon feltűnik a Parlament és a Big Ben kecses sziluettje.
 
Big Ben
 
A London Eye (London szeme), más néven Milleniumi Kerék, gigantikus építménye 1999-ben készült el, és 2000 márciusában nyitották meg a nagyközönség számára. 2006 májusáig ez volt a világ legmagasabb kilátója.
 
 
M kerék
 
A London Eye melletti pázsiton piknikező emberek színessége (szó szerint is) pacifista gondolatokat ébresztett bennem. De szép lenne, ha mindenki ilyen egyszerűen örülne az életnek, és soha, senkinek nem jutna eszébe kioltani a legdrágább kincsünket!

 
park
 A békés hangulat folytatódik a Hungerford vasúti híd mellé épített jubileumi “Arany” hídon. 
 
animáció
 A túlparton ezek az elegáns házak, majd egy tipikus angol pub fogadtak, és 5 perc múlva már a Trafalgár téren találtam magam.
M házak

 
Megérkezés London legismertebb és legszebb terére, a Trafalgar square-re, melynek közepén Nelson admirálisnak, a trafalgári győzőnek a tiszteletére egy 52 méter magas emlékoszlopot emeltek 1840-ben. Ebből 5,5 métert foglal el a Nelson szobor az oszlop tetején. Az ütközet, melynek során flottája legyőzte Napóleon hajóhadát, 1805-ben történt, és az admirális is halálos sebet kapott. Ez a monumentális alkotás London jelképének tekinthető.
 
oszlopos
Az obeliszk talapzatán 4 oroszlán őrködik a szfinxek nyugalmával. Az egyik  vad békésen tűri, hogy a gyerekek a szájába nyúlkáljanak, talán még a bajszát is meghúzzák. 🙂
 
osroszlán
 
A téren, a háttérben a National Gallery (Nemzeti Képtár), melynek 2300 darabos gyűjteménye ingyen látogatható.
 
 
múzeum
 
Idáig érve elfáradtan, éhesen lerogytam egy kőpadra, és másokhoz hasonlóan elfogyasztottam a magammal hozott elemózsiámat. Közben tekintetem végigsiklott 3 lovasszobron, melyek mintha kárpótolni akartak volna a Temze-parton elmaradt lovasszobor élményemért.

Az egyik lovon I. Károly  látható, a másikon IV. György és  a harmadik  egy ultramodern paci a 21. századból.

M lovas
 
“Aki Londont unja, az életet unja, hisz London megad mindent, amit az élet kínálhat” – írta Samuel Johnson, az első angol értelmezőszótár szerzője a XVIII. században. Vajon mit szólna, ha most, 300 év múlva felébredne?!
 
 Annaróza
Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Barangolás a törökországi Epheszoszban, az ókori római városban – videóval

Artemisz templomának és Celsus könyvtárának romjai a dicsőséges múltról tanúskodnak – 2. rész

romok

Elérkeztünk törökországi kalandjaink fő látványosságához, az ókori Epheszosz épen  maradt romjainak meglátogatásához, egy lelkes török fiatalember angol nyelvű idegenvezetésével.

Ez az ókori város, a római birodalom 2. legjelentősebb városa, a Nyugatot  Kelettel összekötő fontos kereskedelmi út mellett feküdt. Iónia legfontosabb metropoliszában számos fürdőt, középületet építettek, vízvezetékrendszere a legmodernebb volt az ókori világban.

Régészeti kutatások szerint már az i.e. 7. évezredtől lakott volt.  Fénykorában,  az i.sz. 1-2. században lakossága félmillió volt, ami teljesen hihető, ha belegondolunk, hogy a 20. században kezdődő ásatások mindössze a terület 5 %-át tárták fel, és ennek bejárása is 2 óráig tartott. Minden évben új információkra bukkannak, ahogy haladnak a feltárással.

Celsus könyvtár

Celsus könyvtár

Itt élt Hérakleitosz, a nagy gondolkodó is, aki szerint “kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba.” Érdekes adalék, hogy Marcus Antonius római hadvezér és Kleopátra tiszteletére építettek itt egy házat, ahol a nászútjukat élvezhették.

Láttuk a római fürdő megmaradt falait, szinte elképzelve a kivételezett helyzetű férfilátogatókat, vagy a bajusszal, szakállal álcázott nőket, hiszen ők nem mutogathatták bájaikat. Bezzeg az alibiből a könyvtárba induló férjek egy titkos alagúton onnan könnyen a bordélyházba mehettek, vélhetően nem sokat művelődve a Celsus könyvtár falai között. Pedig kb. 20 ezer tekercs között válogathattak volna. A mendemonda szerint a művelt kurtizánok pár kérdést tettek fel vendégeiknek, és ha nem tudták megválaszolni, visszaküldték őket a könyvtárba.

A legrégebbi reklám

A legrégebbi reklám

A sikamlós történetek, amelyekkel idegenvezetőnk fűszerezte a 30 fokban lankadó figyelmünket, még folytatódtak. A könyvtárat a kikötővel összekötő Márvány út egyik kövébe vésve lábfej, mellette női fej koronával és egy szív látható, jelezvén a kikötőből érkező tengerészeknek a bordélyház irányát. Ezt tekinthetjük a legrégebbi reklámnak.

 

A Márvány út másik oldalán a 24000 főt befogadó ókori színházat láthatjuk, míg a Kurétész úton egy kisebbet, az Odeont, mely “csak” 1400 fős volt. Ugyancsak ezen az úton csodálhattuk meg Hadrianus templomát, amelynek homlokzati domborműve ma a londoni British múzeum ékessége. Döbbenetes az is, hogy Artemisz temploma, amely a világ 7 csodájának egyike volt, 25 oszlopából 24-et szintén eladtak az angoloknak vasútépítés fejében, hiszen a keresztény templomra nem volt szükségük. Ez a 24 oszlop is a British múzeum pilléreit alkotja. Az Artemisz templom történetéhez tartozik, hogy Kr. előtt 356-ban egy Hérosztratosz nevű zavart elméjű ember felgyújtotta, hogy neve bekerüljön a történelembe. Be is került, de halállal lakolt tettéért.

A nagy színház

A nagy színház

A monda szerint a gyújtogatás éjszakáján született Nagy Sándor, és Plutarkhosz történetíró szellemesen megjegyezte, hogy a templom valószínűleg azért égett le, mert Artemisz istennő túlságosan el volt foglalva az új hadvezér születésével, és nem figyelt a templomára. Kr.e. 334-ben éppen a világhódító Nagy Sándor tett felajánlást a templom újjáépítésére, de a lakosok inkább saját költségükön építették fel.

 

Video: Vízipóló meccs utáni ujjongás és lányom búvárkodási kísérlete

Az egyedülálló történelmi bolyongás után a romokat elhagyva mi is romjainkban hevertünk. De megérte!!! Hazautazás előtti napunk a lazítás, tengeri fürdőzés és napfürdő jegyében zajlott. Délután a szálloda medencéjében még egy izgalmas vízipóló bajnokságra is sor került a szálloda magyar és orosz vendégei között, török bíróval. A mieink olyan harciasan küzdöttek, hogy sportrajongó lettem hangosan szurkolva. Büszkén tapsoltunk a 12-10-es győzelmünknek.

Az utolsó vacsora után (ami nem éppen kenyérből és vízből állt), fergeteges nemzetközi karaoke versenyen vettek részt fiataljaink a többi orosz, bolgár, török vendéggel együtt.

A fiatalság fél egészség, főleg a fiatalok közelségét élvező Régiségek számára.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

 

   

 

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mamma Mia! – nyári filmajánló videóval

Egy zenés film, amit imádok és mindig újranézek.

abba1-1

A Mamma Mia egy szédítően szuper film az örökzöld ABBA dalokkal fűszerezve.  A filmet először egy külföldi buszos utazásom során láttam, és úgy megragadt bennem, hogy azóta  újra és újra megnézem.

Sokunk számára távoli álom a külföldi, tengerparti nyaralás. A nappali kanapéján mozizva és ezt a filmet nézve azonban úgy érezhetjük magunkat, mintha egy ismeretlen, távoli tengerparti városba csöppentünk volna.  

 

abba2

Nézd a filmet és közben énekelj, táncolj, engedd el magad!                       

Az egykori svéd együttes, a legendás ABBA  életvidám zenéje, a szikrázó napfényben villogó hófehér görög házacskák, és a kék tenger, akár orvosi recept is lehetne depresszió ellen. Ki ne vágyna arra, hogy szobája ablakából  lenézhessen a habzó tengerre, no meg arra, hogy a hegy tetején álló kis kápolnában mondhassa ki a boldogító iiiiiiigeeeeen-t?

Egy gyönyörű görög kis szigeten Sophie a tökételes esküvőről álmodik, amelyen az édesapja kíséri az oltárhoz. De van egy kis  a gond:  Sophie nem ismeri az apját. Anyja, Donna, a hetvenes évek  pop énekesnője nem hajlandó múltjáról beszélni, ezért Sophie kezébe veszi a dolgokat. Anyja régi naplói között kutatva 3 lehetséges apát talál. Titokban meghívja őket az esküvőre, abban reménykedve, hogy rájön, melyik az apja, ha személyesen találkoznak. Nem így történik. Feltűnnek viszont Donna egykori barátai, barátnői, mulatságos helyzeteket teremtve. Régi emlékek törnek fel, egykori szerelemek és barátságok kísértenek.  Szikrázó napfény és kék tenger  hátterében felcsendülnek  a halhatatlan ABBA-slágerek, melyekre  mindenki énekel, táncol, és mi is lehetne a vége, mint  happy end, bár egészen másképpen, mint ahogy várnánk.

mamma-mia6

Szívből ajánlom, és remélem, más is olyan jól szórakozik a film nézése közben, mint én.

Cim: Mamma mia!  (2008)
Rendező: Phyllida Lloyd
Főszereplők: Meryl Streep, Pierce Brosnan, Amanda Seyfried

Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide


Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nyugdíjasként kezdett festeni – gyerekkori álma vált valóra !

 

Kreativitással  a szép öregedésért!

 

balerina 

Sokszor halljuk, hogy a téma az utcán hever. Számomra nemrég a Szemklinikán hevert, annak is egy kórtermében, ahol hét régiség korú (65-től 90 évesig) nő várakozott szürke-hályog műtétjére.  Egymást bátorítva, életünket elmesélve várakoztunk. Borika, egy hetven évesnek kinéző hölgy keltette fel érdeklődésemet, aki azért szánta el magát a műtétre, mert egyre kevésbé látta a vonalakat, színeket festés közben. Felcsillant a szemem, és kezdtem riporterré változni.

Megtudtam, hogy Borika csak nyugdíjba vonulása után kezdett el festegetni, hogy lekösse felszabadult idejét. Ezt megelőzően  gyerekkorában, játék helyett rajzolgatott, festegetett, majd kirakta a képeit, és gyönyörködött bennük. Mondhatjuk, hogy gyerekkori álmát valósította meg nyugdíjasként. Fiatalon nem tanulhatott, nem fejleszthette tovább tehetségét, mert nem tudott bejárni falujából a városba.

csendélet legjobb

 

Óvatosan tudakozódtam, hogy használ-e internetet, mert szívesen megnézném a képeit, ha megosztaná. Sajnos nem internetezik, mondta, de legnagyobb meglepetésemre és  örömömre egy fotósorozatot vett elő, és azon mutatta be büszkén, de nagyon szerényen, a munkáit.  Laikusként ámulattal nézegettem Borika tobzódó színű képeit. Ekkor őt műtétre szólították, és pedig megállapítottam magamban, hogy ő megvalósítja azt, amiről blogunk sokat és szívesen ír: Hogyan lehet elégedetten, sikeresen öregedni?  Hogyan lehet nyugdíjasan olyan tevékenységbe kezdeni, amely örömet szerez? Hogyan bontakoztathatunk ki olyan képességeket, amelyek a dolgos munkaévek, évtizedek alatt csak  lelkünkben szunnyadoztak?

Rövidesen  mindnyájunkat beszólítottak a nővérek a műtőbe.  Bármilyen fájdalommentes is maga a beavatkozás, utána már nem volt kedvünk társalogni, elmerültünk a saját kis bajainkban. Pihentünk néhány órát, majd elbúcsúztunk egymástól.

 

lány és ló

 

Borika képei, kedves, intelligens lénye nem hagyott nyugodni. Úgy éreztem, hogy példája közlésre vár. Oknyomozásom eredménnyel járt, rátaláltam és meglátogattam őt falusi otthonában. Lefényképezhettem változatos témájú, gyönyörű képeit, amelyek egyik szekrényében lapultak ugyanolyan szégyenlősen, mint ahogy Borika mutogatta azokat. Egyre csak mentegetőzött, hogy ő nagyon amatőr. Művészi hajlamait édesapjától örökölte, aki gyönyörű szobrocskákat faragott fából, és gyerekeinek bendzsón játszott.

Akkor az is kiderült, hogy 80 éves, és 16 éve kezdett festeni, amikor nyugdíjba ment a körzeti orvosi rendelőből, mint asszisztens. Érdeklődésemre, hogy hogyan tanult meg festeni, elmondta, hogy egy pácienstől kérdezgette az olajfestés technikáját, az árnyalásokat, az üveglapon való színkeverést és részt vett egy amatőr rajztanfolyamon is. Azonkívül vett két remek könyvet,  amelyekből  lépésről lépésre megtudott  sokmindent, amit a rajzolásról és festésről  tudni akart.

Tejkiöntő másolat

 

A technikát illetően olajfestéket használ, mert azzal jobban lehet árnyalni – magyarázta. Embereket, állatokat a könyvek képeinek másolásával, illetve emlékeiből  fest, a csendéleteket pedig megfigyelés, és modellezés alapján.  Híres festők alkotását, leginkább Jan Vermeer festményeit másolja szívesen (például az itt is látható Tejöntő asszonyt). Kedvenc témái a lovak, a fiatal lányok, és a kettő együtt. A lovak szeretete apjától ragadt rá. Valamikor volt egy nagyon kedves, okos lovuk.

Széles körű a család, sok képet ajándékozott el nekik. Bár fia nagy elismeréssel és csodálattal tekint a mama alkotásaira, Borika nem örökítette tovább  a művész géneket Az unokák sem örökölték ezt a képességet, ők inkább a nyelvekben tűnnek ki. Férje három éve halt meg, így a festés  gyógyír is lehet a sebekre. Több festménye részt vett már a helyi kultúrházban rendezett kiállításokon is.

 

lilaruhás

 

A képek közül néhány kedvencemet szeretném megosztani a kedves olvasókkal, ösztönzést adva másoknak is az alkotásra. Úgy gondolom, hogy aki kreatívabb, az boldogabb is lehet. Merjük  régen szunnyadó, vagy  újonnan felfedezett képességeinket, kreativitásunkat előhozni és kibontakoztatni  idős korban is !  

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Egzotikus utazás Délkelet-Ázsiában

Ízelítő Vietnam, Laosz és Kambodzsa látnivalóiból

694_Banteay_Srei

Társasutazással jártunk nemrég három délkelet-ázsiai országban. Az egzotikus utazás élményeiből kiragadtam hármat, melyeket szeretnék itt megosztani veletek. Vietnam, Laosz és Kambodzsa páratlan látnivalói közül bemutatom egy vietnami császár sírját Huéban, a vientiane-i Wat Si Muang templomot és Angkor legrégebbi templomát, a Banteay Srei-t.

Tudjátok, miért hívnak nagyon sok vietnamit Nguyennek (kiejtése: nyújjen)? Azért, mert még ma is a vietnamiak 40%-a a Nguyen császári dinasztia leszármazottjának vallja magát. Természetesen az utolsó előtti vietnami császár, Khai Dinh is a Nguyen dinasztia tagja volt, az itt említett nevét császárként vette fel. 1916-tól 1925-ig uralkodott, közben a francia gyarmatosítók jóvoltából elutazhatott Franciaországba. (Mindhárom ország – Indokína – francia protektorátus volt 1863-1953 között.) A császár Versailles-be is eljutott, és állítólag annyira tetszett neki, hogy elhatározta: az ő sírja versailles-i stílusú lesz. Az eredmény a különböző építészeti stílusok egyedülálló kevercse lett.

Hue császár

egy vietnami császár sírja Huéban

Az 1650-es években épült a laoszi buddhista Wat Si Muang, a ’templomok anyja’ Vientiane-ban (kiejtése: Vientyán vagy Viencsán), Láosz fővárosában. A legenda szerint az állapotos Si Muang asszony elhatározta, hogy feláldozza magát azért, hogy a rossz szellemek elkerüljék az épülő templomot, és a templom fő tartóoszlopa lehelyezésekor belevetette magát az oszlop számára kiásott mélyedésbe, az oszlop pedig halálra zúzta. Valójában a ’lak muang’ vagyis a buddhista szellemet őrző város-oszlop sokkal régebbi, mint a köré épített templom. Akárhogy is történt, a szokatlan módon kettéosztott templom hosszúkás helyiségében állandóan imádkozik valaki. Egész nap hallani a kopogást, ahogy az imára betérő rázza az e célt szolgáló keskeny, magas fadobozt, és a dobozban a fapálcikák egymáshoz ütődnek. A dolognak akkor van vége, amikor egy pálcika kirázódik, arról az imádkozó leolvassa a ráírt számot, és az odakészített rekeszes fadobozból kiveszi, elviszi a számhoz tartozó bölcs mondást.
A templom kisebbik helyiségében a szerzetes – előre megrendelt, kifizetett – imát mond fiatal pároknak, hogy segítse a gyermekáldásukat. Fehér zsineggel összekötözi az előtte térdelő fiatalokat saját magával, dirigálja a segítőjét, meg a fiatalok imáit, végül együtt meditál a fiatalokkal.

338_Vientiane_Wat_Si_Muang_templom

a ’templomok anyja’ Vientiane-ban

A kambodzsai Banteay Srei, vagyis a ’női szépség fellegvára’ a X. század végén, rózsaszín homokkőből épült kicsi templomkörzet, csodálatosan szép faragásokkal, domborművekkel, szobrokkal. A Siva istennek szentelt templom falain megelevenednek a Ramajana ( ősi indiai eposz) jelenetei. A templom váratlan hírnévre tett szert 1923-ban, amikor André Malraux-t, a későbbi írót és francia kultuszminisztert műkincslopás vádjával letartóztatták, mert a Banteay Srei-ből Phnom Penh-be, Kambodzsa fővárosába szállítatott istennő-szobrokat. A szobrokat visszaszolgáltatta, és a börtönbüntetést elkerülte. Ma a Banteay Srei-ben a szobrok nagy része másolat, az eredetiek a fővárosban, Phnom Penh-ben, a Nemzeti Múzeumban vannak.

702_Banteay_Srei

Banteay Srei templom Angkorban

Lujza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A szép mozgás a szem muzsikája

táncososk

Minél idősebb vagyok, és minél jobban nehezedik a mozgásom, annál nagyobb csodálattal és áhítattal gyönyörködöm bármiféle mozgásművészetben, és e művészet tehetséges művelőiben.
Nemrég városomban táncfesztivál volt, ahol a szárnyaikat épphogy bontogató és színpadot “kóstolgató” piciktől a felnőtt együttesekig minden korosztály képviseltette magát. De nem csak korcsoportokban nyilvánult meg a változatosság, hanem a műfajok színes palettájában, és természetesen a fellépő-ruhákban is. Láthattunk streetdance-et, társastáncot, kortárs balettet egyaránt.

Néhány szólótáncon kívül többnyire együttesek léptek fel. Hangsúlyoznám az együtt szót. Jó érzés volt látni azt az összhangot, összefonódást és egymás iránt érzett szeretetet, ahogy kibontották a témát az ízlésesen választott gyönyörű zenékre. A közönség éppúgy élvezte a drámai előadást, mint a lágy sztenderdet, a vidám, felszabadult latin-amerikait, vagy a kicsit keményebb streetdance-et, mely stílusokat ki-ki személyisége szerint választhatja. A mozdulatokat inspiráló zeneválasztásokkal komplex élményben volt része a lelkes közönségnek. Jó volt látni a gyerekek arcán a mozgás és a megérdemelt siker örömét, amit kis közösségükben hatványozottan élnek át.

táncosok2

Családilag is érintett vagyok, ezért kb. 10 éve követem táncpedagógus rokonom kreatív koreográfiáit, és tanítványai (köztük 3 saját gyermeke) fejlődését. A szemem láttára nőttek kicsikből tinédzserré, mások felnőtté. Lépéseik egyre magabiztosabbak lettek, a növekvő önbizalom következtében egyre felszabadultabban táncolnak. Egy-egy összemosolygásból tanúja lehetek fiúk-lányok bontakozó érzéseinek. Tisztaság sugárzik a szemekből, és azt remélem, hogy felnőttként is ilyenek lesznek, bármi is lesz a foglalkozásuk. A tehetségesebbek valószínűleg táncos pályára lépnek, de a többiek is hasznos útravalót kapnak a jó közösségből, egymás iránti tiszteletből, toleranciából.

A műsort egy szimbolikus tánc zárta, címe: Elengedés, aláfestő zenéje Szabó Balázs : Bájoló c. dala, Radnóti Miklós azonos című versének szövegével. Záró sora: “Mossa az eső össze szívünket!” A mozdulatok anyák és lányaik kapcsolatát, majd gyermekük elengedését illusztrálták, de tágabb értelmét is érzem a befejező mondatnak. A hatást fokozta, hogy a táncot valóban anyák és lányaik adták elő. Szem nem maradt szárazon.

táncosok 3

Hazafelé elábrándoztam egy olyan jövőről, amit sok-sok ilyen csapat, összefogó közösség fog építeni, nem csak táncos, hanem bármilyen lelkesítő, jó célért.

Egy idézettel zárom írásomat. Anatole France szerint: A szép mozgás a szem muzsikája.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A Marigold Hotelek

Két film, amelyek megnevettetnek és megríkatnak.

the-best-exotic-marigold-hotel-2-3

Mintha nekünk, rólunk, Régiségekről (idősekről), készítették volna e filmeket! Legutóbbi kulturális örömforrásom volt a Keleti Nyugalom – második Marigold Hotel című filmalkotás, melynek előzményét, az első Keleti Nyugalom – Marigold Hotelt (2011-ben készült alkotás) nagy örömömre a TV-ben láthattam. A téma összecseng a blogunkban mostanában gyakran hangoztatott gondolatokkal a felszabadultan, kellemesen töltendő időskorról. A képen látható szereplőgárda eleve sikergyanússá teszi a filmet. Az alaptörténet a következő: nyugdíjukból a saját hazájukban megélni nem tudó brit idősek egy indiai fiatalember hirdetésére egy új élet reményében útra kelnek Indiába, egy képekről jól ismert szálloda felé, ahol olcsóbban élhetik meg addig megszokott kényelmüket. De a szállodáról kiderül, hogy közel sem olyan lakájos, mint a fotók ígérték, és az indiai kultúra is homlokegyenest különbözik szokásaiktól, tradíciójuktól.

A filmet nemcsak a különböző egyéniségű és élethelyzetű emberek komikus beilleszkedése, vagy épp ellenállása, a humor és az önirónia eszköze gazdagítja, hanem egy-egy pillanat költőisége is. A csodás képi megfogalmazások, az indiai zenevilág, a tánckultúra, az ott élő emberek szelíd mosolya, feltétel nélküli őszinte szeretetük az idegenek iránt is, az utcákon a szent teheneket ördögien kerülgető tuk-tukok mind kiváló adalékok. Ez a film egyszerre megnevettet és megríkat.

Összegezve a történetet: Az utazásra egy házaspár kivételével (Penelope Wilton és Bill Nigh játsszák) mindenki egyedül érkezik. Van köztük agglegény (Ronald Pickup), aki már rég lemondott a hódításról, de megpillantva egy kívánatos 70 körüli hölgyet, akinél viszonzásra találnak bontakozó érzelmei, egy pirulával rásegítve újból feléled szexuális vágya. (Kedves Régiségek! Soha nem késő!)

Maggie Smith egy műtét előtt álló, lábfájós, zsörtölődős öreglányt alakít, aki kezdetben enyhén lekezeli a hozzá kedvesen közeledő indiaiakat. Végül ő megy át a legnagyobb változáson, és ő lesz a motorja, gazdasági igazgatója a meghirdetett “romhotelnek”, és ezáltal jobbkeze a kissé irreálisan álmodozó hoteligazgatónak. Ezt a szerepet Dev Patel alakítja, az Oscar díjas Gettómilliomos című film címszereplője.

second-best-exotic-marigold-hotel-movie

A Celia Imrie által játszott hölgy milliomosférj-vadászattal próbálja kiegészíteni csekély nyugdíját, míg a Judi Dench alakította szerény, intelligens, őzikeszemű özvegyasszony sikeresen keres és talál munkát.  A társaság egyedüli házaspárjának Indiáig kell utaznia, hogy végre rájöjjön, nem illenek egymáshoz. Jóllehet ezt már évtizedek óta tudják, végül megváltozott körülményeik pukkasztják ki a hazugságbuborékot.

A másság elfogadására remek példa a társaság viszonyulása egy homoszexuális hatvanas férfihoz (Tom Wilkinson alakítása). Ő kivételesen nem a szűkös anyagiak miatt érkezett oda, hanem fiatalkori indiai barátja felkutatására indult, és ebben új barátai, lakótársai is segítik. A film számomra legmeghatóbb pillanata, amikor az amerikai férfi visszatérvén a vágyott találkozóról a szállodába, annak teraszán békés mosollyal az arcán örökre elalszik. Nem is tudtam megálljt parancsolni kibuggyanó könnyeimnek…

Nem hagyhatom szó nélkül az idős és az unokakorú generáció példamutató kapcsolatát sem, amire ez a film mintát szolgáltat. Az indiai fiú lelkesedése, az időseket megértő őszinte szeretete nyomán vált ez a heterogén társaság kezdetben egymást elviselő, majd toleráló és végül megkedvelő igazi közösséggé. A szeretet visszahatásaként az idősek kitartása, hite, bizalma vezette az álmodozó fiatalembert a siker útjára, élükön a kezdetben zsörtölődő Maggie Smithszel.

Érthető módon kíváncsian vártam a nemrég beharangozott “Keleti nyugalom – a második Marigold Hotel”-t. John Madden rendező most is káprázatos filmet alkotott, amelyet immár a blogger Annaróza szemével néztem. Hozzájuk hasonlóan én is új örömöket várok és keresek életem “harmadik felvonásában”.

Best-Exotic-Marigold-Hotel-2-1

A film második részéről csak röviden írok, inkább megtekintésére ösztönzöm az olvasókat. A történet ugyanott, ugyanazokkal a szereplőkkel folytatódik azzal a különbséggel, hogy a gazdasági igazgató (Maggie Smith) hatékony segítségével olyan jól sikerült az első Marigold hotel fellendítése, hogy ez további álmodozásra készteti a fiatal igazgatót. Idős jobbkezével Abu Dhabiba utaznak, hogy befektetőt szerezzenek egy újabb “romhotel” megvásárlására.

A történet kibővül egy régi barát megjelenésével, akit Sonny, a főhős vetélytársként él meg úgy a szerelemben, mint az üzleti életben. A barát ugyanis már megvette a kiszemelt épületet. Gyönyörű menyasszonyát és közelgő esküvőjüket is veszélyeztetve érzi, persze alaptalanul. Az esemény egy szállodaellenőrnek hitt férfi (Richard Gere) és egy ugyancsak szállodaellenőr nő megjelenésével bonyolódik. (Vajon melyik az igazi?!) A sharmos férfi érzelmi húrokat is penget… Az új érzelmektől félő őzikeszemű özvegy, és az első részben magára maradt férj végül megtalálja a közös boldogságot. A milliomosvadász hölgy esete csattanós befejezést nyer. És végül a szállodaigazgató üzleti vállalkozása is megoldódik.

Egy majdnem veszélybe került esküvő színes forgataga az egzotikus szépségű menyasszonnyal és vőlegénnyel, valamint a vidám vendégsereg közös táncával méltó befejezése a filmnek.

A filmnek, és egyben nekünk, Régiségeknek is a mottónk lehetne a   Judi Dench által alakított idős hölgy kérdése: “Hány új életünk lehet?” Judi meg is válaszolja saját kérdését: “Amennyit akarunk!”

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!