Régiségeknek

Hobbim az utazás

Tíznapos útra tíz hétig készülök

Franciaország,, Normandia - Etretat

A szabadidő „minőségi” eltöltésének nagyszerű módja az utazás. Az útra való fölkészülés szinte ugyanolyan izgalmas lehet, mint maga az út. Nálunk egy 10 napos utazásra való felkészülés 10 hétig, vagy még tovább is tart. Életünk több dolog szerencsés együttállása révén úgy alakult, hogy a nagyvilág távoli, különleges helyeire is eljutottunk.

Az útra való felkészüléskor először azt mérlegelem, hogy a szükséges információkat milyen  forrásból és hogyan gyűjtsem be. Milyen anyag van az úticéllal kapcsolatban a helyi könyvtárban? Mit kell abból kijegyzetelni, és van-e olyasmi, amit feltétlenül magammal kell vinni fénymásolatban? Hogyan válasszam ki az internet mérhetetlenül mély tengeréből a megfelelő információkat? Saját szervezésű külföldi út esetén: van-e a célországnak (esetleg magyarországi követségének a honlapján) turisztikai honlapja? Ez ugyanis általában nagyon megbízható és elképesztően gazdag információ-forrás.

Palouse vizesések, Washington állam, USA

Palouse vizesések, Washington állam, USA

Az utazásokkal kapcsolatos információkat a számítógép Dokumentumok mappájában az „Utazás” almappában gyűjtöm. Ezen belül egy-egy utazásnak saját almappája van, a fájl neve az út dátuma és az úti cél. Ide kerül minden infó, végül még a fényképek is, ha lesznek. Az utazással kapcsolatos levelezésnek is külön mappája van a levelezőprogramban. Az információkat először ömlesztve írom be az Úti info nevű fájlba, ami egyre csak dagad, végül – amikor már cirka 10 oldalnyi van – nekiülök rendbe tenni. Az ismétlődések fölöslegesek; amik megmaradnak, azok lesznek a végleges megnézendők időrendbe téve.

Egyszerűbb a fölkészülés, ha utazási iroda szervezésében utazunk, hiszen a látnivalók adottak, és az idegenvezető elmagyarázza a legfontosabbakat. Mégis: sokkal érdekesebb az utazás, ha nem vagyunk ráutalva az idegenvezetőre, legalább nagyjából tudjuk, mit fogunk látni, és akár még a „szabad program” félnapjára is van elképzelésünk valami közeli érdekesség meglátogatásáról. (A rövidke „szabadidő” viszont arra alkalmas, hogy visszamenjünk, és más szögből megnézzük, lefényképezzük azt a folyóparti házsort, kikötőt, érdekes utcát, ahol végigjöttünk, és nem lehetett rálátni).

 

Ventfort Hall babakiallitas1

USA, Massachusetts állam, Ventfort Hall kastély, babakiállítás

Utazáskor egyébként mindig van nálam jegyzetfüzet, hozzátűzött tollal – mert állandóan akad út közben valami fölírni való (a bőröndben vagy nagy táskában pedig van még egy tartalék toll). A csoportos séta közben még azt is gyorsan fölírom, hol láttam a nyilvános WC-t, így később könnyebb megtalálni.

Elérkezik a csomagolás ideje. Azelőtt rettegtem a csomagolástól, pánikoltam, azt is megbántam, hogy utazunk, egészen addig, amíg meg nem kérdeztem magamtól, hogy mi is a bajom a csomagolással. Így jöttem rá arra – amire már sokan mások is előttem :-), – hogy listát kell készíteni. Ilyen listák ma már persze az interneten is bőven elérhetők, a legkülönbözőbb csomagolási segédletekkel együtt. Én még mindig a kézírásos listánál tartok, amit az adott úthoz bővítek, vagy esetleg elhagyok (itthon felejtek) belőle valamit. Tapasztalataim szerint az apróbb darabok hajlamosak arra, hogy elbújjanak a csomagban, ezért a zoknikat a tartalék cipőkbe teszem bele. Cipők csomagolásához bevált a kedvenc rozskenyerem hosszúkás tasakja. Pár kisebb-nagyobb üres nylonzacskót is viszek: a barátnőmtől tanultam, hogy azok az utazáskor jól jönnek.

 

Mont Saint Michel - Franciaország

Mont-Saint-Michel, Franciaország

 

Mibe pakoljunk? 3-4 napnál hosszabb utazáshoz már (guruló, húzható) bőrönd vagy utazótáska kellhet. A kerekes húzószerkezetnek azonban jelentős önsúlya van, vagyis a bőrönd üresen is több kilót nyom, és ez – a mi életkorunkban – meggondolandó, mert biztos, hogy előbb-utóbb valamiért föl kell emelni a pakkot. Méret szempontjából a legjobban a közepes, vagyis se túl kicsi, se nem túl nagy bőrönd vált be. A kisebbik gyerekem, a világutazó programozó, segített kiválasztani a legmegfelelőbb bőröndöt, aminek a húzószerkezete stabil, mégsem nehéz. Nagyon jó szolgálatot tesz a hátizsák is, amivel mindkét kezünk szabad marad.

A hazaérkezés után kíváncsian nézzük meg a fényképeket, amiket készítettünk. Egészen másként hatnak, mint amikor a kattintás után gyorsan megnéztük, hogy sikerült-e egy-egy kép. Ilyenkor nyitok a számítógépben egy „fotókhoz háttér” fájlt is, amibe a – sorszámmal jelölt – fényképhez kapcsolódó infókat sorolom föl. Ez máris kiadja az élménybeszámoló vázát, amit attól függően lehet variálni, hogy mennyi idő áll rendelkezésre, mennyi türelme van a hallgatóságnak :-).

 

Berlin, Potsdamer Platz, Sony Center – az 1920-as évek-beli Hotel Esplanade (Kaisersaal) megőrzött fala (Greta Garbo, Chaplin kedvenc helye volt)

Berlin, Potsdamer Platz, Sony Center – az 1920-as évek-beli Hotel Esplanade (Kaisersaal) megőrzött fala (Greta Garbo, Chaplin kedvenc helye volt)

A fényképek, és az utazás során vásárolt könyvek megőrzik, szinte visszahozzák az élményeket, amikre később jó visszagondolni.

Az első kép a franciaországi Etretat-ban készült. Ez, és a Mont-Saint-Michel kép Jankelovics János felvétele, a többi kép saját felvétel.

Lujza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Városi telek az 50-es években

Fejkendő, hócipő és tréningnadrág Teli2

Drága barátnőm, Fodor Anna olyan érzékletesen írta le a falusi telek hangulatát , hogy szinte ott éreztem magam a szobájukban, ahogy olvastam, és eszembe jutottak róla a városi gyerekkorom fagyos telei.

A lakást mi se tudtuk kifűteni, pedig a téli tüzelőt még nyáron megrendelték a szüleim. Éveken keresztül a tüzelőszállítás volt a nyár nagy, előre gondosan megtervezett eseménye. A felnőttek, a szülők és a nagyszülők szabadságot vettek ki a szállítás napjára, a kézikocsitól a pincéig felügyelték a tüzelő behordását. Télen aztán estig mindannyian a lakás központi helyiségébe, a hallba húzódtunk, aludni meg bebújtunk a hideg szobában a dunyha alá. Anyukám sokszor lehozta a padlásról a mosás után ott kiteregetett és merevre fagyott flanel hálóingeket, pizsamákat. Meg kellett várni, amíg valamennyire kienged belőlük a jég, hogy aztán a szobában kiteregethessük a formátlan ruhadarabokat. A hall sarkában a henger alakú piros vaskályhán egész este sziszegett, párolgott egy fazék víz.

Reggel az óvodába induláshoz a magas szárú cipőmre gumi hócipő dukált, a tréningnadrágra meg a meleg pulóverre télikabát, a fejemre kendő – hol volt akkor még a pihekönnyű, cipzáras, steppelt téli dzseki, meg a hótaposó? A magas szárú cipőt egészcipőnek hívtuk, a hosszas fűzögetés-kötögetés után a fűzőt még egyszer körbe kellett tekerni a boka körül.

tél

Hét végén gyakran kirándultunk rokonokkal, barátokkal a budai hegyekbe. Az itt látható fényképek a nyaralóhoz tett „kirándulás” emlékei, rajtam világos fejkendő van. (Óvodás koromban a nyaralót csak kívülről lehetett megnézni, mert a háború után önkényesen bele költözött egy család; 12 évbe telt, mire ki lehetett tenni őket.) Apukám sokszor csúszott le velem, később aztán persze az öcsémmel is a lejtős utcán a szánkóval. A hóemberhez otthonról vittünk 2 széndarabot. Sokat hógolyóztunk az utca végében kezdődő réten, ahol a csoportkép is készült a családról, meg a barátokról.

Lujza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Anyósom a példaképem

mama
92 éves anyósom 30 éve él egyedül. Amikor apósom meghalt, anyósomnak a fián, rajtunk kívül senkije nem maradt. A szüleit, a testvéreit, a huszon-sok unokatestvérét rég elvesztette, barátnői nem voltak. Pár napig nálunk volt, azután hazakívánkozott.

Soha nem telepedett ránk, és soha nem maradt egyedül: mindenkinél jobban, természetesebben tud kapcsolatokat létesíteni. A 9 lakásos házban, ahol 31 éve él, minden szomszéd régi jó ismerőse. Még azok a fiatalok is mosolyogva üdvözlik, akik nemrég költöztek a házba, és egyébként senkinek nem köszönnek. A társasház közgyűlése természetesen anyósom lakásában van. A házbeli pici gyerekek tudják, hogy anyósom ajtaja soha nincs bezárva, és a csoki a nagyszobában a legalsó fiókban van; a szülők bizalommal beengedik anyósomhoz a gyerekeket.

Ha akad egy-egy nap, amikor anyósomnak nincs semmi sürgős ügyintézni valója a városban, akkor edzésképpen föl-le jár a lépcsőházban. Ezért van az, hogy ha fél napig nem mutatkozik, akkor valamelyik szomszéd már biztosan benyit hozzá: – mi van, Évike, hogy vagy? És ő mindig jól van, mindig derűs. Nem panaszkodik, és nem sajnáltatja magát, pedig a súlyos betegségek őt sem kerülték el. A kezeletlen, súlyos csontritkulás meg a mi figyelmetlenségünk következtében közel 30 éve él összecsúszott, törött bordákkal: egy Szedd magad! alma-akció végén egyikünk sem vette észre, hogy anyósom emeli föl a legnagyobb, legsúlyosabb kosarat, hogy beemelje az autóba – bizony kórház lett a vége.

Anyósom minden percében szabad és független akar lenni. Emiatt sem a melltartót (ami nem lenne baj), sem a lúdtalpbetétet „nem bírta megszokni”, a lábát alig emelve jár sebesen, a piros lámpa nem érdekli, még a járda kis egyenetlenségébe is belebotlik. A rengeteg elesés és törés közül a combnyaktörés emelkedik ki, utána  kórházba is került.

Nemcsak a ház, de az egész kispesti nyugdíjas társadalom ismeri és szereti anyósomat. Az összes helyi nyugdíjas klubnak tagja, a délutánjait megosztja a nyugdíjas klubok meg a Vöröskereszt között, ahol szintén igen aktív. Pár éve megszervezte a cukorbetegek önsegítő körét, holott – szerencsére – nem cukorbeteg. Délelőttönként folyamatosan látogatja – a kórházban vagy az otthonukban – azokat a klubtársakat, akik leestek a lábukról. Kispesten köztudott, hogy anyósomhoz kell fordulni idősotthoni elhelyezés, kérvény-írás, szociális segély intézése és hasonlók ügyében, ő mindent elintéz. A legutóbbi időkig házhoz hordta a nincsteleneknek a Vöröskereszt karácsonyi csomagjait.

A régesrégi, még apósom idejéből való kártyapartnerek közül megmaradt 2-3 nénivel rendszeres az összejövetel egymás lakásán. Ha négynél kevesebben jönnek össze, akkor bridzs helyett römiparti járja. A 37 évvel ezelőtti fodrász kollégák közül néhány fiatalabb még most is gyakran ránéz, köztük az a kedves cigányasszony, aki anyósomnak köszöni, hogy megmaradhatott fodrásznak: amikor kezdő volt, húzódoztak tőle a vendégek, nem akartak egy roma keze alatt frizurát csináltatni. Anyósom azt mondta: csak egyszer próbálják ki, meglátják, milyen ügyes.

Én 44 éve ismerem anyósomat, soha kritikát nem kaptam tőle, mindig csak segített, bátorított. Amikor a 70-es években nem lehetett valamit kapni a kisfiúknak, unokáinak, gyakorta nyakába vette a várost, és felkutatta a hiánycikkeket. Most pedig megfigyelte, hogy a dédunokák gyengéje a csokis csiga, amit kizárólag Kispesten lehet kapni…

Lujza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Imádtuk a Balatont – gyerekkori nyarak emléke

1962

Foto: FORTEPAN/Korencky László adományozó

11 éves voltam, amikor először töltöttünk 2 hetet a Balaton mellett. A testvéremmel együtt imádtuk a Balatont, ezt a két hetet vártuk egész évben. A 10 szobás vállalati üdülőhöz egyetlen fürdőszoba tartozott, külön épületben.

1961 üdolő

Foto: FORTEPAN

Az ebédet éthordókban hozta valahonnan az üdülő gondnoka, Baksa néni, és az ebédlő sarkában tálalt. Megfigyeltük, hogy minden másnap tarhonya van; nagy röhögésekkel üdvözöltük, ha igazunk lett. Soha semmit nem vettünk a strandon – hiszen az üdülőben ellátásunk van, mondta anyukám. Egyetlen egyszer vett nekünk a papám cigánypecsenyét, anyukám haragudott is érte.

kugli 1977 MHSZ

foto: FORTEPAN/MHSZ

Az üdülő kis udvarán volt egy pingpongasztal és egy fa kugli-készlet, állvánnyal. Ott pingpongoztunk életünkben először. A testvérem úgy belejött, hogy versenyző lett belőle. A kuglizás is hozzátartozott a nyaraláshoz, minden este versenyeztünk. Felnőttként egyszer vettünk színes műanyag kugli-készletet a gyerekeinknek, aztán hamar ki is dobtuk, morogva, hogy túl könnyű, szétreped, a siófoki kugli volt az igazi.

Siófok 1960 a

foto: FORTEPAN/Korencky László adományozó

A Balaton vize szürkésbarna volt, mert a strandolók fölkavarták a sekély meder homokját. A fürdőruhánkból és mi magunkról is mindenhol pergett a homok, amikor megszáradtunk a parton. Soha nem lett semmi bajunk a víztől, felnőtt koromig nem is hallottam szennyezett víztől terjedő fertőzésről.

kártya 1960 Gál László

Foto: FORTEPAN/Gál László adományozó

Beiratkoztunk a helyi könyvtárba, és a szabad strandon, a vízen keresztül mentünk kölcsönözni. Anyukám a víz fölé tartva vitte a könyveket, és a másik kezével engem húzott, én lusta lábtempókkal tartottam fönn magam. Apukám nem tudott úszni, nem volt a víznek nagy barátja, de hamar társaságra lelt a szomszéd villában. Az ultiparti aztán a nyaralás végeztével sok éven át nálunk folytatódott.

Talán 18 éves lehettem, amikor utoljára volt beutalónk a siófoki üdülőbe.

Lujza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Gute Nacht, schlaf gut

Nagymamák a nagymamájukról sorozatunkban Lujza visszaemlékezéseit olvashatjuk.

nagymama jó

A nagymama reggel 5-kor kelt, hogy 6-tagú családunkban ő legyen az első a fürdőszobában. Ősz haját a tarkója alján két fonott drót-csattal pici kontyba tűzte. Aztán kivitte a jéghideg hálószobából a jéghideg konyhába a nagy zsebórát a kígyós állvánnyal, és odaállította az ablakpárkányra.

óra

Megmelegítette a cikóriakávét, beleaprított egy kis száraz kenyeret, leült a konyha sarkában a spájzlépcsőre, picit sóhajtott, mert tudta, hogy délig már nem fog leülni, – kann man nichts machen, gondolta – és megreggelizett, „aprítottat”. Az unokáknak egy-egy karéj kenyeret kent, a karéjokat 6-7 szeletre vágta, hogy egyszerűbb legyen az ágyban reggelizni. Anyukám saját gyártmányú verssel keltett minket, fölhúzta a rolókat, és letette az ágy mellé a reggelit. A nagypapa a kályhát tisztította, csörömpölt a vödörrel meg a lapáttal. A papám gyorsan odakészítette a kályha mellé a tüzelőt, és már ment is dolgozni. A rádió a Vándor cigánylegényt váltogatta a Bunkócskával.

Hamar kiürült a lakás, a nagymama meg én indultunk bevásárolni. A közeli csarnokban lecövekeltem a nagy medencében úszkáló pontyok előtt, ott vártam meg, amíg a nagymama megveszi, amit kell. Visszaérve fogtam a tejeskannákat, a tejjegyeket meg a pénzt, és lementem a házban levő tejcsarnokba. Nem értettem, mi a különbség a jegyes tej meg a szabad tej között, a tejcsarnokos néni ugyanabból a hatalmas kannából merte minden nap a 2 liter tejet. Fönt a lakásban a nagymama port törölt, négykézláb törölgette a székek alsó keresztléceit. Az ebédet – sokliteres lábasokban, fazekakban – már föltette. A konyhában elővette a nagypapa hasas bögréjét, teleöntötte tejjel, és eltette aludni vacsorára a szobában a kályha mellé.

bogre

Krumpli mindig volt az ebédhez, gyakran volt savanyú káposzta, bab, lencse – a tót konyhának egy szerény változata lehetett nálunk, a finom kelt sütemények nélkül. A nagyszülők magukkal hozták – a német anyanyelv mellett – ifjúságuk észak-felvidéki szlovák környezetének ételeit, szavait. Ha nagyon tele lett a pohár, a nagymama azt mondta, félig tótul: – le kell hlipálni; ha nem találtuk a zsebkendőnket, és szipákoltunk, azt hallottuk, hogy „ne szmrkálj”.

Délben először a nagypapa jött haza a könyvtárból, ahol dolgozott. Letette a kalapját és az örökösen magával hordott esernyőt, és sajátos magyarságával megkérdezte: – Nem volt itt senki? – Nem, nem – feleltük a nagymamával, és leültünk ebédelni. Ebéd után a nagymama elmosogatott, én törölgettem. Ez után a nagymama átöltözött, és indult sétálni. Minden nap sétált egy kört a Nagymező utca meg az Andrássy út felé. A sarki közértben vett az unokáknak egy-egy banános csokit.

A Kazár utca sarkán a Negro presszóban ivott egy szimplát, még megvette az Esti Hírlapot, és hazabandukolt. Otthon a nagypapa már begyújtott a kályhába, és – takarékosságból – a sötét szobájukban ülve várta a nagymamát. A nagymama letette a lecke-asztalunk sarkára a banános csokikat, a szobájukban villanyt gyújtott, és nekilátott felolvasni az újságot. Aztán megint sötét lett, félhangosan, németül tárgyalták meg a híreket meg a család dolgait egymás között. Ha sokszor hallatszott át hozzánk a szomszéd szobába az „Er”, akkor már tudtuk, a papánk megint valami nem tetsző dolgot csinált. Talán a tüzelőt tette rossz oldalra? Vagy át akarja alakíttatni a fűtést gázfűtésre, és be akarja vezettetni a fürdőszobába meg a konyhába is? Schrecklich – hallottuk minduntalan.

Átmentem a nagyszülők szobájába, megkértem a nagymamát, kérdezzen ki. 4 körül följöttek hozzánk a barátnők. A nagymama megjelent a pusmogó társaságban, mindenkit nevén szólítva köszönt, letett egy tál hámozott almaszeletet és sajtot, és eltűnt.

Gyakran villanyt gyújtott újra, és elővette a kiskredenc fiókjából a világoskék légiposta levélpapírt, amit anyukám folyamatosan vásárolt neki. A testvéreit Rózsahegyről, a fiát itthonról a világ sarkaiba vetette a háború meg 1956. Gyönyörű írásával magyarul és németül egyformán levelezett. A „vegyes” nyelvű családoknak magyarul írt a nagy lapra, németül a két kisebb lapra.

Hamarosan megjöttek a szüleink, a nagymama és anyukám vacsorát tálaltak. Vacsora, mosogatás után a nagymama bevitte a konyhából a szobájukba a zsebórát a kígyóval, és az éjjeliszekrényére tette. Anyukám a lábhajtásos varrógéphez ült, foltozta a lepedőinket vagy az előzőleg csodaszépen megszerkesztett szabásminta után kiszabott darabokból állított össze nekem vagy a testvéremnek egy-egy ruhadarabot. – Sárga uborkának zeleny listmá – énekelte félig tótul.

8-kor a felnőttek bevonultak a szüleink szobájába, és bekapcsolták a televíziót. Tőlünk elköszöntek: – Gute Nacht, schlaf gut! – mondta a nagymama minden este, 23 évig, amíg otthon voltam. Ha az esti film klasszikus regény-adaptáció volt, szívesen megnézte. Ha nem, lefeküdt, és Tolsztojt, vagy Csehovot olvasott németül a pici éjjeli lámpa fényénél – de amint jött a nagypapa, azt is leoltotta, mert takarékoskodni kellett.

Lujza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

HOBBIM ÉS ÚJ FOGLALKOZÁSOM: A SAKKTÖRTÉNET

vendégünk a blogban: Lujza férje

67 éves vegyészmérnök vagyok. 2007 végén mentem nyugdíjba, miután a megelőző 25 éven keresztül komoly szellemi munkával járó, nagy felelősséget hordozó munkát végeztem. Létrehoztam és vezettem egy hiánypótló, vegyipari biztonságtechnikai laboratóriumot, majd 1998-tól kiegészítettem azt egy munkavédelmi laboratóriummal. Úgy érzem, nem csoda, ha elfáradtam.

2008-ban végre átadhattam magam a hobbimnak, ami legfeljebb annyi felelősséggel jár, hogy a régi anyakönyvekből rosszul írom ki az adatokat. Már korábban is foglalkoztam magyar sakkozók életének kutatásával: pl. Wolf Ferencről, a feltételezett második magyar sakk-könyv írójáról (Pozsonyi Hírmondó 1782), Faragó Kláráról (1905-1944), az első magyar női sakkvilágbajnok-jelöltről (1936) gyűjtöttem adatokat, cikkeket is írtam – de most végre levéltárakban, könyvtárakban is ismerkedhetek a magyar sakkozók életrajzi adataival.

faragoklara

Faragó Klára kislányként

Érdekes világ tárult fel előttem. Ezek az emberek, férfiak és nők egyaránt, tisztes polgári foglalkozást űztek. Kezdetben, a XIX.században, elsősorban a nemesek és a körülöttük élő értelmiségiek körében dívott a sakkjáték, amibe időnként egy-egy feleség is beszállt. A XX. század elején jelentek meg sakkozóként a munkások, végül jelentkeznek a földművesek is.
Idáig mintegy 700 sakkozó és sakk feladványszerző életével ismerkedtem meg. Tavaly megjelent az első e-könyvem is.

sakk

Mindezt azért gondoltam elmesélni, hogy felhívjam a figyelmet arra, ha valaki nyugdíjba készül, nem árt előre elhatároznia, mit is fog majd csinálni. Különösen a sok stresszel járó munka után fontos, hogy a stressz-szintünk ne csökkenjen hirtelen O-ra. Sajnos sok jó ismerősömet vesztettem el örökre, mert a nyugdíjba menetelük után nem tudtak mit kezdeni magukkal.

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

ÚJÉVI FOGADALOM: Nem akarok tovább gyepesedni

Ulysses nappalija, az Artus társulat előadása

Ulysses nappalija, az Artus társulat előadása

Nézegetem a színházműsort: egyik alternatív színház a másik után, egyik ismeretlen darab a másik után …de nem, nem tudom rávenni magamat, hogy nekiinduljak fölfedezni a művészeti életben valami újat.

Az az igazság, hogy így 65 fölött egy kicsit leültünk. Begyepesedtünk. Az esik jól, az tetszik, ami szépen le van kerekítve, ízléses, stílusos.

Fiatal korunkban könnyebben követtük az irányzatokat a színházművészetben. A 60-as, 70-es években, a magyar színház egyik nagy korszakában, egyes vidéki színházak felívelése idején minden „nagy” előadást látnunk kellett. Azután persze hosszú szünet következett, a család napi gondjai, teendői fontosabbak lettek a kortárs színháznál. Később, ahogy a gyerekek megnőttek, valamelyest megnövekedett szabad időnkben újra megpróbáltuk fölvenni a szálakat. Még 2-3 éve is kimentem a külvárosba, egy 60-as évekből itt maradt művelődési házba. Különlegesen érdekes színdarabot láttam, amit díszlet nélkül játszottak a színészek, kezükben bábukkal, hol a saját hangjukon, hol a bábuk „hangján” megszólalva.

Elhatároztam, hogy az új évben erőt veszek magamon. Nem akarok tovább gyepesedni! Ha már ilyen szerencsés körülmények, gazdag kulturális kínálat közepette élek, akkor újra körülnézek, megkeresem az érdekességeket. Most látom csak, hogy nem is kell kimenni a külvárosba, hiszen pár villamosmegállóval odébb van egy független színház… sőt drámafesztivál is volt… és nahát, megint Harold Pintert adnak… ott a helyem!

Lujza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Te mit teszel az egészségedért? Én súlyzókat emelgetek!

forrás: elderkind.com

Új sorozatunkban bloggereink elmondják, hogy mit tesznek  az egészségük megőrzése érdekében.

A legtöbbünk fiatalként egészséges, észre sem veszi, hogy az egészség megőrzéséért bármit kellene tennie, vagy tehetne. Aki fiatal korában sportolt, annak fennmarad a testmozgás iránti igénye – aki nem, az később tapasztalja, mennyivel jobban érzi magát egy-egy jó kis séta, félórás torna, szabad levegőn végzett munka, mozgás után. Mert éppen a mozgás, a csontrendszer, izmok és ízületek területén tudunk tenni valamit magunkért. Ami engem illet, évek óta hetenként 2×1 órát gyógytornázom, csoportban. Nem kell nehéz gyakorlatokra gondolni. De a sok gyakorlás mostanra nagyszerűen kilazított, könnyen mozgok, emelgetem a súlyzónak kinevezett félliteres ásványvizes flakonokat.

Aki sohasem küzdött az emésztésével, idős korára annak is gondja lesz vele, mert a legegészségesebb emésztőrendszer is kifárad, mire a finom magyaros konyha termékeit földolgozza. Minél hamarabb térünk át a könnyebben emészthető, zsírtalan, kevéssé sózott, nem puffasztó ételekre, annál több küzdelmet spórolunk meg magunknak. Aki hízásra hajlamos volt fiatalon, az nehezen szokja meg idősebb korában, hogy kevesebbet kell ennie, mert a megszokott mennyiségtől hízik. Az emésztőrendszernek vannak genetikus betegségei, amikkel együtt kell élni, pl. laktóz intolerancia, reflux – odafigyelő táplálkozással valamennyire ezek is karbantarthatók. Ebben is van tapasztalatom: sajnos ki kell vizsgáltatni, végig kell csinálni a kellemetlen emésztőszervi vizsgálatokat, hogy megkapjuk a megfelelő gyógyszert, amivel aztán le tudjuk szerelni a háborgó „elemeket”. Évek óta alig eszem húst, kelt tésztát; nem tudok megenni semmit, ami zsíros.

forrás:assurety.org

forrás:assurety.org

Magyarországon a társadalombiztosítás a befizetett járulékokból finanszírozza az orvosi ellátást, állítólag általánosan, ám 65 év felett fizetni kell, ha az eddig megszokott éves nőgyógyászati rákszűrést, mammográfiai vizsgálatot szeretnénk megcsináltatni. A társadalombiztosításon kívüli szférában gomba módra szaporodnak a diagnosztikai centrumok, amelyek térítés ellenében a legkülönbözőbb vizsgálat-csomagokat ajánlják. Véleményem szerint ezek közül a tumormarker vizsgálatokat érdemes rendszeres időközönként elvégeztetni. Aki meg tudja engedni magának, annak javasoltak ezek a vizsgálatok. Megnyugtatnak, bár az alattomos, sokáig tünetmentes betegségek korai diagnosztizálására ezek sem igazán alkalmasak. A kötelező tüdőszűrés megszűnt, de 40 éves kor fölött évente egyszer továbbra is térítésmentesen elvégzik – ezt is nagyon ajánlatos igénybe venni.

Én betegség-ügyben próbálok tudatos lenni. Egy helyen tartom az összes leletemet. Ha új baj jelentkezik, akkor igyekszem jól megfigyelni a tüneteket, hogy egyértelműen el tudjam mondani az orvosnak. Mielőtt új orvoshoz megyek, összeírom, hogy milyen gyógyszereket szedek, mert azt tapasztaltam, hogy ilyenkor nem mindig tudok koncentrálni.

Egyszóval, sokat tehetünk és tennünk is kell egészségünk megőrzéséért!

Lujza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hobbi, ami házasságot, barátokat és munkát szerzett

Nem akarom túlragozni a dolgot, de én tényleg nagyon sokat köszönhetek a bridzsnek! Ezt a bejegyzést abból az alkalomból teszem közzé, hogy a főiskolai évfolyam kerek, 44 (!) éves találkozójára készülődünk az alább megidézett évfolyamtársakkal, barátnőkkel.

20 éves koromban azért mentem el az Építők Műszaki Klubjába két barátnőmmel bridzstanfolyamra, mert szerettem kártyázni, és kíváncsi voltam, milyen lehet egy új kártyajáték, ami ráadásul olyan bonyolult, hogy tanfolyamon tanítják. Zárójel: azt a barátnőmet, aki az egész ötletet kitalálta, nem ez motiválta, hanem az, hogy az a fiú, aki akkoriban nagyon tetszett neki, nagyszerű bridzsjátékos volt, és Ildikó úgy képzelte, ha mi hárman megtanuljuk a bridzs alapfogalmait, akkor a fiú szívesen bridzsezik majd velünk, hiszen máris megvan a 4-személyes asztaltársaság. (A bridzsjátékhoz ugyanis – ezt sokan tudják, de talán nem fölösleges – négy ember kell.) bridzs2Egy teljes tanévet végigcsináltunk, sőt egy idős – vagy legalábbis akkor nagyon öregnek tűnő – oktatót, régi nagy bridzsjátékost megkértünk, hogy még egy évig okítson hármunkat, naná, hogy nálunk otthon (a 60-as évek lakásviszonyairól majd máskor). Néhányszor valóban játszottunk Ildikó ismerősével, de hamar kiderült, hogy bridzstudásban fényévekre van tőlünk, és egyébként sem jött össze a dolog. A másik barátnő hozott negyediket a társaságba, így köszönhettem végül én egy szép, bár hamar elmúló szerelmet a bridzsnek.

A következő fiúval, aki majd 40 éve a férjem lett, szintén úgy ismerkedtem meg, hogy bridzspartnert keresett. Anyósom és apósom kiválóan bridzseztek, sok-sok évig volt vasárnap délután családi bridzsparti.

bridzs1

A nagyobbik gyerekünket (éppúgy, mint valaha az öcsémet) nem nagyon érdekelte a kártya. A kisebbik gyerekünk azonban úgy tanulta meg a bridzs fortélyait, ahogy az apja, vagyis mire felérte az asztalt, már tudta, a középiskolában villámgyors játékos volt, sajnos óra alatt is.

bridzs3

Pár évvel az esküvőnk után az MTA visegrádi üdülőjében megkérdeztem a szomszéd asztalnál ülő korunkbeli házaspárt, nem bridzseznek-e. Ez – a bridzzsel csak kezdődő – barátság is megmaradt máig. Sok évvel később Cecília Blogfőnök szerzett be engem egy bridzsklubba, nagyon kellemes társaságba. Abból a társaságból is kialakult egy-két barátság.

És végül, de nem utolsósorban: a munkahelyemet is a bridzsnek köszönhetem! Néhány éve ugyanis megint három barátnőből és egy fiúból, a férjemből áll a bridzsparti, akárcsak 22 éves koromban. Amikor az egyik barátnő nem ért rá, a másik hozta az ő barátnőjét, akinek a munkahelyén éppen üresedés volt. A munkahelyen viszont sajnos nincs alkalom bridzsezni…

(A képek forrása: www.utanpotlassport.hu, wikipedia, mezhon.bridzs.hu)

LUJZA

 Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Másféle régiségek

Foglalkozzunk most egy kicsit mással!

Nagyszerű elfoglaltság tematikus útitervek összeállítása, frissen tartja az agyunkat, sok meglepetést tartogat. Nézzünk körül – legalább a karosszékünkből – a városi ásatások, a földalatti régiségek között! (tovább…)

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!