Régiségeknek

Lakóhelyi csámborgások : a Merkúr Palota

 

udvar1

Ezennel egy új sorozatot indítunk el ‘Csámborgások’ címmel. Mi, régiségek, szeretünk lakóhelyünkön  csámborogni, azaz céltalanul sétálgatni, csak úgy,  és bámészkodni – ha nem kell éppen sietni valahová. Nyugdíjas budapestiként én gyakran úgy alakítom a dolgokat, hogy az  intézni-valókat követően nem rohanok haza, hanem a környéken barangolok  egyet. Persze, csak ha jó  az idő és a kedvem is. Szívesen nézelődőm ismerős helyeken, figyelve a változást, de szeretek ismeretlen környéken  is felfedéseket tenni. Kis fényképezőgépemmel meg is örökítem a látottakat. 

Legutóbb a Nagymező utcában járva figyeltem fel egy felújított régi, patinás házra, s mivel nyitva volt a kapuja, bekukkantottam  az udvarra és szemem-szám elállt a csodálkozástól.

 

udvar2

Az udvar  hívogatóan zöld és hangulatos volt. A bokrok között egy zöld hulladék komposztálót is elhelyeztek. Ez azt jelzi, hogy itt örvendetesen sokat adnak a környezetvédelemre.

 

komposztalo

A  kirakott asztalok, székek és a szeptember végi meleg naptól árnyékot adó ernyők arra engedtek következtetni, hogy egy vendéglátó egység van az udvaron. Egy  hófehér szobor a passzázs udvarán könnyed, művészies hangulatot  varázsolt  a belvárosi ház belső terébe. Izgatottan nézelődtem, de nem tudtam rájönni, milyen funkciója van a gyönyörűen felújított épületnek.

 

szobor

A két utcára néző épület átjáró passzázsán átsétálva a másik kapun  a Hajós utcára jutottam ki. 

 

hajos-utca

De nem akartam még elmenni, mert  már annyira fel voltam dobva, hogy ott és azonnal tudni akartam, mi volt és most mi a funkciója az épületnek. A portás készséggel adott felvilágosítást és elárulta, hogy  az 1900-as évek legelején épült Terézvárosi telefonközpont épülete került felújításra néhány éve, és most irodaházként szolgál. A Merkúr Palotának nevezett épületben a Prezi magyar cég irodái vannak, a tetőtérben pedig luxuslakások kerültek kialakításra.

 

kapcsoloterem

“Az épület egyik dísze a harmadik emeleti nagyterem. Eredetileg a kézi kapcsoló terem volt, ahol több száz telefonos kisasszony ült és dolgozott a kézi kapcsoló berendezések mellett” – írja az Építészforum az átépítésről szóló cikkében. “A 650 négyzetméter alapterületű, három szintnek megfelelő belmagasságú neogótikus kialakítású és díszítésű terem gyönyörű, de közösségi rendeltetésre a földszinttől, az utcáktól való nagy távolsága miatt alkalmatlan. Jobb híján egyterű iroda lett, ahol az elválasztás üvegezett paravánfalakkal történt. A kialakítás megőrizte a monumentális tér élményét.”

 

20160908_083853

A belvárosi házak közé szorított, varázslatos hangulatú passzázs arra járó turistákat is bevonzott, miközben én,  fel s alá járkálva kattogtattam a fényképezőgépemet, hogy a lehető legszebb képeket készíthessem az épületről és az udvarról.  

udvar3

Aki kedvet kapott, és arra jár,  nézzen be a belvárosnak ebbe az új, hangulatos passzázs átjárójába, vagy igyon meg egy kávét az épület udvarán.

                                                                                                                               A fényképeket a szerző készítette.

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

London, a Walkie Talkie toronyház tetejéről

kilatas-este-1

Londoni fotóriport, videókkal – 2. rész

Aki London felfedezésére készül, azt mindenképpen gyalogos sétára bátorítom.

“Aki Londont unja, az életet unja, hisz London megad mindent, amit az élet kínálhat.” Egyetértek Samuel Johnson angol íróval,  aki a XVIII. században vélekedett így Nagy-Britannia Királyság fővárosáról. Elképzelem álmélkodó arcát, ha most, 300 év múltán letekintene a fellegekből az óriássá nőtt világvárosra, amely még az ő képzeletét is felülmúlja.

utcazenesz

Lángokat fújó utcazenész

Mint az 1. részben említettem, sűrűn előfordulok Londonban, és szinte mindig a Temze déli partján sétálgatok. Különösen a London bridge környékének hangulatát szeretem. Itt mindig találkozom megmosolyogtató utcazenészekkel, vagy egyéb érdekes figurákkal. Itt található Sir Francis Drake kalózhajója, Shakespeare színháza, a Globe, és a modern Tate Gallery is.

walkie-talky-2

A Walkie Talkie irodaépület

Eddig innen csodáltam a túlparton a földből fénysebességgel kinövő felhőkarcolókat. De  mintha megsértődtek volna, legutóbb két olyan programra invitáltak, amelyekhez meg kellett közelítenem őket. Az egyik a Walkie Talkie 35. emeletén burjánzó SkyGarden, a másik pedig   az 1666-os nagy londoni  tűzvész 350 éves évfordulójára való ünnepi megemlékezés volt. 

 

samuel-johnson

Samuel Johnson, a fellegekből letekint imádott városára, és épp elfogadja meghívásomat egy közös sétára. Előtte azonban buszra kell szállnunk, hogy London Cityt megközelítsük. Ahogy célállomásunkhoz, a The Monument megállóhoz közeledünk, már a buszból egy érdekes látvány tárul elénk. The Shard, az “üvegszilánk”, egy  309,6 méter magas épület, nevéhez méltóan tör az ég felé, egyelőre London legmagasabb “tornyaként”. Előterében egy pici templom, mintha az üvegkolosszus védelmét élvezné. A két torony szinte egybeolvad a régi és új építkezés találkozásának  példájaként.

 

shark

The Shard, az “Üvegszilánk” épülete.

Buszunkkal a London Bridgen áthaladva meg is érkezünk a The  Monumenthez, az 1666-os nagy tűzvész emlékére, 1677-ben befejezett emlékoszlophoz. A 61 méter magas oszlop belsejében 311 lépcső megmászása után a kilátó teraszra érkezik a látogató. A terasz fölött 13 m magas aranyozott tűzgolyó jelképezi a tűzvészt, amit egy pék idézett elő faházában. A 3 napig tomboló tűzben szinte csak a kőépületek maradtak meg.

montazs1

The Monument, az emlékoszlop

 

Be kell vallanom, hogy a 311 lépcső nem vonzott a torony tetejébe, annál inkább a tőle 5 percre lévő, lifttel megközelíthető SkyGarden (égi kert). Ez a nevezetesség a Walkie Talkie nevű épület (nevét onnan kapta, hogy formája egy walki-talkira emlékeztet) 35. emeletén nyújt felüdülést buja növényzetével, a presszójában felszolgált kávéjával és egyedülálló panorámájával.

talky-walky

A Walkie Talkie épülete és  egy walki-talki

Íme a SkyGarden, ahová ingyenes a belépés, de a biztos bejutás céljából javaslom az előzetes internetes regisztrációt.

sky-garden2

A SkyGarden, a Walkie Talkie 35. emeletén

sky-garden1

Délelőtt 10-kor megnyitják a külső teraszt, ahonnan fenséges a panoráma. Elsőként a már említett “Üvegszilánk” tornyosodik előttünk. Bárhova megyünk, ennek a látványát nem tudjuk kikerülni, de nem is akarjuk.

uvegtorony

Az Üvegszilánk épülete

London egyik szimbóluma, a Tower híd, a SkyGardenből fényképezve.

tower

A Tower híd

“Sajtreszelő” és “Uborka” vicces kombinációja:

sajtszeletelo-es-ubborka

Az „Uborkát” (The Gherkin) 2004-ben nyitották meg a Cityben, London üzleti negyedében. A “csak” 180 m magas, 40 emeletes épület fallikus kinézete pajzán elnevezéseket is ihletett, melyek közül a “Tornyosuló célzás” a legdiszkrétebb. A “Sajtreszelő”( Leadenhall building) 225 m magas.

kilatas-este-1

 kilatas-este-4

kilatas-este-3

A fenti 3 képen a Walkie Talkie, valamint a tetejéről éjszaka csodálható kilátás látható. A SkyGarden este 9-től 11-ig bárként üzemel, ahol csendes zene mellett kulturáltan cseverészhetnek egy ital mellett a 18 éven felüliek, ahogy mi is tettük – egy másik alkalommal –  lányommal és barátnőjével.

 A nappali SkyGardentől búcsúzva gyalog sétáltunk át a London hídon, amely több száz évig egyedül ívelte át a Temzét. Samuel Johnson tanúja lehetett több híd építésének.

globe

A Globe színház

Viszont nem láthatta például a Globe színházat, ami 96 évvel az író születése előtt, tehát 1613-ban leégett. Az újraépített Globet 1997-ben nyitották meg. Évekkel ezelőtt volt szerencsém ott egy Romeo és Julia előadást megnézni, melyben egy-egy szereplő több szerepet játszott, éppúgy, mint Shakespeare színházában. Felejthetetlen élmény volt, annak ellenére, hogy angol nyelvtudásom még az alapfokot sem éri el.

Említettem már, hogy a London Bridge környéke kedvenc sétáló helyem, ezért kis társaságommal (köztük unokámmal), letértünk a hídról a Temzepart hívogató látnivalóihoz.

 

ujkori-kalozok

A kalózhajó és az újkori kis kalózok.

Legelőször sir Francis Drake kalózhajójához érkezünk. Drake ellentmondásos figura volt. Flottája másodikként kerülte meg a Földet, érdemeiért I. Erzsébet királynő lovaggá ütötte, de a spanyolok szemében szimpla kalóz maradt.

 

hangulat-a-london-bridgnel

A 2. képen a Börtönmúzeum, a 3-on egy elmaradhatatlan utcazenész, és a 4. képen a Globe színház.

 

 Valószínűleg ez a mókás utcazenész is a tűzvész 350 éves évfordulójára emlékezve trombitált lángokat.

korhinta

Kör a körben. A London Eye mintegy keretezi a körhintát és a Big Bent.

 

makett

A meggyújtásra váró London makett

Az 1666. szeptember 2-i nagy tűz 350 évfordulójáról ünnepélyes keretek között emlékeztek meg Londonban a Temzén felállított London-makett  esti lángra lobbantásával. Az ünnepélyes megemlékezéséről mi sem maradhattunk le, ami pont szeptember 4-én, hazautazásom előtti estén történt.

A tűzvész egy régi festményen

A tűzvész egy régi festményen

Megrázó volt belegondolni a 350 évvel ezelőtti katasztrófába. Mindenesetre London méltón emlékezett, és engem méltón búcsúztatott hazautazásom előestéjén. Soha nem felejtem el.

 

Titkos kísérőmnek, Samuelnek is búcsút intettem, aki megígérte, hogy megírja közös londoni barangolásunkat. Talán már a kéziratot tartja a kezében?!

samuel

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Barangolás a törökországi Epheszoszban, az ókori római városban – videóval

Artemisz templomának és Celsus könyvtárának romjai a dicsőséges múltról tanúskodnak – 2. rész

romok

Elérkeztünk törökországi kalandjaink fő látványosságához, az ókori Epheszosz épen  maradt romjainak meglátogatásához, egy lelkes török fiatalember angol nyelvű idegenvezetésével.

Ez az ókori város, a római birodalom 2. legjelentősebb városa, a Nyugatot  Kelettel összekötő fontos kereskedelmi út mellett feküdt. Iónia legfontosabb metropoliszában számos fürdőt, középületet építettek, vízvezetékrendszere a legmodernebb volt az ókori világban.

Régészeti kutatások szerint már az i.e. 7. évezredtől lakott volt.  Fénykorában,  az i.sz. 1-2. században lakossága félmillió volt, ami teljesen hihető, ha belegondolunk, hogy a 20. században kezdődő ásatások mindössze a terület 5 %-át tárták fel, és ennek bejárása is 2 óráig tartott. Minden évben új információkra bukkannak, ahogy haladnak a feltárással.

Celsus könyvtár

Celsus könyvtár

Itt élt Hérakleitosz, a nagy gondolkodó is, aki szerint “kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba.” Érdekes adalék, hogy Marcus Antonius római hadvezér és Kleopátra tiszteletére építettek itt egy házat, ahol a nászútjukat élvezhették.

Láttuk a római fürdő megmaradt falait, szinte elképzelve a kivételezett helyzetű férfilátogatókat, vagy a bajusszal, szakállal álcázott nőket, hiszen ők nem mutogathatták bájaikat. Bezzeg az alibiből a könyvtárba induló férjek egy titkos alagúton onnan könnyen a bordélyházba mehettek, vélhetően nem sokat művelődve a Celsus könyvtár falai között. Pedig kb. 20 ezer tekercs között válogathattak volna. A mendemonda szerint a művelt kurtizánok pár kérdést tettek fel vendégeiknek, és ha nem tudták megválaszolni, visszaküldték őket a könyvtárba.

A legrégebbi reklám

A legrégebbi reklám

A sikamlós történetek, amelyekkel idegenvezetőnk fűszerezte a 30 fokban lankadó figyelmünket, még folytatódtak. A könyvtárat a kikötővel összekötő Márvány út egyik kövébe vésve lábfej, mellette női fej koronával és egy szív látható, jelezvén a kikötőből érkező tengerészeknek a bordélyház irányát. Ezt tekinthetjük a legrégebbi reklámnak.

 

A Márvány út másik oldalán a 24000 főt befogadó ókori színházat láthatjuk, míg a Kurétész úton egy kisebbet, az Odeont, mely “csak” 1400 fős volt. Ugyancsak ezen az úton csodálhattuk meg Hadrianus templomát, amelynek homlokzati domborműve ma a londoni British múzeum ékessége. Döbbenetes az is, hogy Artemisz temploma, amely a világ 7 csodájának egyike volt, 25 oszlopából 24-et szintén eladtak az angoloknak vasútépítés fejében, hiszen a keresztény templomra nem volt szükségük. Ez a 24 oszlop is a British múzeum pilléreit alkotja. Az Artemisz templom történetéhez tartozik, hogy Kr. előtt 356-ban egy Hérosztratosz nevű zavart elméjű ember felgyújtotta, hogy neve bekerüljön a történelembe. Be is került, de halállal lakolt tettéért.

A nagy színház

A nagy színház

A monda szerint a gyújtogatás éjszakáján született Nagy Sándor, és Plutarkhosz történetíró szellemesen megjegyezte, hogy a templom valószínűleg azért égett le, mert Artemisz istennő túlságosan el volt foglalva az új hadvezér születésével, és nem figyelt a templomára. Kr.e. 334-ben éppen a világhódító Nagy Sándor tett felajánlást a templom újjáépítésére, de a lakosok inkább saját költségükön építették fel.

 

Video: Vízipóló meccs utáni ujjongás és lányom búvárkodási kísérlete

Az egyedülálló történelmi bolyongás után a romokat elhagyva mi is romjainkban hevertünk. De megérte!!! Hazautazás előtti napunk a lazítás, tengeri fürdőzés és napfürdő jegyében zajlott. Délután a szálloda medencéjében még egy izgalmas vízipóló bajnokságra is sor került a szálloda magyar és orosz vendégei között, török bíróval. A mieink olyan harciasan küzdöttek, hogy sportrajongó lettem hangosan szurkolva. Büszkén tapsoltunk a 12-10-es győzelmünknek.

Az utolsó vacsora után (ami nem éppen kenyérből és vízből állt), fergeteges nemzetközi karaoke versenyen vettek részt fiataljaink a többi orosz, bolgár, török vendéggel együtt.

A fiatalság fél egészség, főleg a fiatalok közelségét élvező Régiségek számára.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

 

   

 

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mamma Mia! – nyári filmajánló videóval

Egy zenés film, amit imádok és mindig újranézek.

abba1-1

A Mamma Mia egy szédítően szuper film az örökzöld ABBA dalokkal fűszerezve.  A filmet először egy külföldi buszos utazásom során láttam, és úgy megragadt bennem, hogy azóta  újra és újra megnézem.

Sokunk számára távoli álom a külföldi, tengerparti nyaralás. A nappali kanapéján mozizva és ezt a filmet nézve azonban úgy érezhetjük magunkat, mintha egy ismeretlen, távoli tengerparti városba csöppentünk volna.  

 

abba2

Nézd a filmet és közben énekelj, táncolj, engedd el magad!                       

Az egykori svéd együttes, a legendás ABBA  életvidám zenéje, a szikrázó napfényben villogó hófehér görög házacskák, és a kék tenger, akár orvosi recept is lehetne depresszió ellen. Ki ne vágyna arra, hogy szobája ablakából  lenézhessen a habzó tengerre, no meg arra, hogy a hegy tetején álló kis kápolnában mondhassa ki a boldogító iiiiiiigeeeeen-t?

Egy gyönyörű görög kis szigeten Sophie a tökételes esküvőről álmodik, amelyen az édesapja kíséri az oltárhoz. De van egy kis  a gond:  Sophie nem ismeri az apját. Anyja, Donna, a hetvenes évek  pop énekesnője nem hajlandó múltjáról beszélni, ezért Sophie kezébe veszi a dolgokat. Anyja régi naplói között kutatva 3 lehetséges apát talál. Titokban meghívja őket az esküvőre, abban reménykedve, hogy rájön, melyik az apja, ha személyesen találkoznak. Nem így történik. Feltűnnek viszont Donna egykori barátai, barátnői, mulatságos helyzeteket teremtve. Régi emlékek törnek fel, egykori szerelemek és barátságok kísértenek.  Szikrázó napfény és kék tenger  hátterében felcsendülnek  a halhatatlan ABBA-slágerek, melyekre  mindenki énekel, táncol, és mi is lehetne a vége, mint  happy end, bár egészen másképpen, mint ahogy várnánk.

mamma-mia6

Szívből ajánlom, és remélem, más is olyan jól szórakozik a film nézése közben, mint én.

Cim: Mamma mia!  (2008)
Rendező: Phyllida Lloyd
Főszereplők: Meryl Streep, Pierce Brosnan, Amanda Seyfried

Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide


Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Színházba járás unokákkal: remek János Vitéz előadás

János vitéz 1

Unokáimat három éves korukban vittem először bábszínházba, majd később gyerekszínházba, sőt már igazi színházban is jártunk. Be kell valljam, hogy nemcsak az ő, de a magam kedvéért is járunk előadásról előadásra. Annyira élvezzük mindannyian ezt a közös programot (mindig csak az egyik unokát viszem), hogy alig várom a következő alkalmakat. A fővárosban lakva sok a lehetőség. Legtöbbször a Kolibri gyerekszínházba járunk, de  sok „felnőtt” színháznak is vannak gyerek darabjai,  így jártunk már a Játékszínben, a Radnóti Színházban és többször a Thália Színházban is.

János Vitéz3

Legutóbb egy újabb fergeteges színházi élményünk volt a tízéves unokámmal: a János Vitéz című darabot láttuk a Kolibri színházban.  Kellemes meglepetésben volt részünk. Én arra számítottam, hogy a Petőfi költemény valamilyen átdolgozott változatát fogjuk látni, és nagy örömmel tapasztaltam, hogy a szereplők az elsőtől az utolsó szóig végigszavalták ezt a klasszikusnak számító költeményt. A remek színészi alakításnak és a sokféle ötletnek hála Petőfi veretes sorait remekül értette az unokám és a tapsviharokból ítélve a többi nézőpalánta is. A gyerekek képzelete két oldalról van megtámogatva, miközben a kosztümös ruhába ötözött szereplők eljátsszák a szerepet, egy kis bábszínházi előadás is folyik a színpadon, mely a messzebb ülők számára kivetítve követhető. A hangulatot néptánc elemek és klasszikus  zenei, valamint népdal elemek  fokozzák, mindezt ízlésesen, nem harsogóan.

János vítéz 1

Nem véletlen, hogy idestova több, mint másfél évszázada ejt rabul időst és fiatalt Petőfi romantikus, sodró lendületű, szárnyaló meséje, ahol a jó elnyeri jutalmát és a rossz, méltó büntetését.  A hagyományos meséken nevelkedett gyerekek boldogan tapsoltak a végén Jancsi és Iluska egymásra találásának, bár az erőszakos, harci  filmeken edződöttek talán kicsit csalódottak voltak.  János Vitéz ereje, hősiessége és charmja nemzedékek óta elbűvöli  az olvasót/nézőt, és engem is gondolkodóba ejtett, hogyan tudott ez a 19. századi  figura ilyen csodálatosa módon életszerű és elragadó maradni a mai napig. Bár az előadás után unokám éppen nem volt beszélgetős kedvében, az előadás alatt arcáról sugárzó elragadtatása és lelkes tapsa eléggé beszédesek voltak.

János Vitéz 5

Hogy valamiképpen nyoma maradjon ezeknek a programoknak, mindkét gyereknek van egy színházi naplója. A tízéves Lilla unokám már négy éve vezeti a naplót, amelybe az előadás szórólapját ragasztjuk be feltüntetve a dátumot, sőt  olykor egy rajzot is csinál hozzá. A hatéves Panni, aki még nem tud írni, lelkesen vágja ki  a képeket a szórólapokról és egyelőre én írom hozzá a dátumot és a színház nevét, ha nincs a szórólapon. Néha azért egyéb programok, vagy fényképek is bekerülnek a naplókba,  melyeket én őrzök a mesekönyvek között a játék polcon.

színházi napló

A színházba járásnak apró rituáléi is vannak. Természetesen szép ruhába öltözünk, kis táskát viszünk víznek, hogy legyen, ha megszomjaznak és a helyszínen hosszú sorbaállással  perecet vásárolunk. Az is a program része, hogy földalattizunk és villamosozunk egyet, és az idősebbnek a jegy automatából jegyet vásárolunk. Előfordul, hogy előadás után még elmegyünk a Blahára kürtős kalácsot venni. ami nagy kedvence mindkét gyereknek. Az előadások általában délelőtt vannak, és olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy hobbi szakács Nagyapa vár bennünket otthon az ebéddel, melynek részleteit előtte részletesen megtárgyaljuk, hogy csakis a kedvenc étel kerüljön az asztalra.

Több előadást meg is örökítettem posztként az elmúlt években, a Bárány Boldizsár és a Bors néni, valamint egy szegedi bábszínházi előadás részletei kerültek be a blogba, remélhetőleg sokan kedvet is kaptak a megtekintésükre.

Fotók: A Kolibri Színház János Vitéz című darabjának képei a színház honlapjáról

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nyugdíjasként kezdett festeni – gyerekkori álma vált valóra !

 

Kreativitással  a szép öregedésért!

 

balerina 

Sokszor halljuk, hogy a téma az utcán hever. Számomra nemrég a Szemklinikán hevert, annak is egy kórtermében, ahol hét régiség korú (65-től 90 évesig) nő várakozott szürke-hályog műtétjére.  Egymást bátorítva, életünket elmesélve várakoztunk. Borika, egy hetven évesnek kinéző hölgy keltette fel érdeklődésemet, aki azért szánta el magát a műtétre, mert egyre kevésbé látta a vonalakat, színeket festés közben. Felcsillant a szemem, és kezdtem riporterré változni.

Megtudtam, hogy Borika csak nyugdíjba vonulása után kezdett el festegetni, hogy lekösse felszabadult idejét. Ezt megelőzően  gyerekkorában, játék helyett rajzolgatott, festegetett, majd kirakta a képeit, és gyönyörködött bennük. Mondhatjuk, hogy gyerekkori álmát valósította meg nyugdíjasként. Fiatalon nem tanulhatott, nem fejleszthette tovább tehetségét, mert nem tudott bejárni falujából a városba.

csendélet legjobb

 

Óvatosan tudakozódtam, hogy használ-e internetet, mert szívesen megnézném a képeit, ha megosztaná. Sajnos nem internetezik, mondta, de legnagyobb meglepetésemre és  örömömre egy fotósorozatot vett elő, és azon mutatta be büszkén, de nagyon szerényen, a munkáit.  Laikusként ámulattal nézegettem Borika tobzódó színű képeit. Ekkor őt műtétre szólították, és pedig megállapítottam magamban, hogy ő megvalósítja azt, amiről blogunk sokat és szívesen ír: Hogyan lehet elégedetten, sikeresen öregedni?  Hogyan lehet nyugdíjasan olyan tevékenységbe kezdeni, amely örömet szerez? Hogyan bontakoztathatunk ki olyan képességeket, amelyek a dolgos munkaévek, évtizedek alatt csak  lelkünkben szunnyadoztak?

Rövidesen  mindnyájunkat beszólítottak a nővérek a műtőbe.  Bármilyen fájdalommentes is maga a beavatkozás, utána már nem volt kedvünk társalogni, elmerültünk a saját kis bajainkban. Pihentünk néhány órát, majd elbúcsúztunk egymástól.

 

lány és ló

 

Borika képei, kedves, intelligens lénye nem hagyott nyugodni. Úgy éreztem, hogy példája közlésre vár. Oknyomozásom eredménnyel járt, rátaláltam és meglátogattam őt falusi otthonában. Lefényképezhettem változatos témájú, gyönyörű képeit, amelyek egyik szekrényében lapultak ugyanolyan szégyenlősen, mint ahogy Borika mutogatta azokat. Egyre csak mentegetőzött, hogy ő nagyon amatőr. Művészi hajlamait édesapjától örökölte, aki gyönyörű szobrocskákat faragott fából, és gyerekeinek bendzsón játszott.

Akkor az is kiderült, hogy 80 éves, és 16 éve kezdett festeni, amikor nyugdíjba ment a körzeti orvosi rendelőből, mint asszisztens. Érdeklődésemre, hogy hogyan tanult meg festeni, elmondta, hogy egy pácienstől kérdezgette az olajfestés technikáját, az árnyalásokat, az üveglapon való színkeverést és részt vett egy amatőr rajztanfolyamon is. Azonkívül vett két remek könyvet,  amelyekből  lépésről lépésre megtudott  sokmindent, amit a rajzolásról és festésről  tudni akart.

Tejkiöntő másolat

 

A technikát illetően olajfestéket használ, mert azzal jobban lehet árnyalni – magyarázta. Embereket, állatokat a könyvek képeinek másolásával, illetve emlékeiből  fest, a csendéleteket pedig megfigyelés, és modellezés alapján.  Híres festők alkotását, leginkább Jan Vermeer festményeit másolja szívesen (például az itt is látható Tejöntő asszonyt). Kedvenc témái a lovak, a fiatal lányok, és a kettő együtt. A lovak szeretete apjától ragadt rá. Valamikor volt egy nagyon kedves, okos lovuk.

Széles körű a család, sok képet ajándékozott el nekik. Bár fia nagy elismeréssel és csodálattal tekint a mama alkotásaira, Borika nem örökítette tovább  a művész géneket Az unokák sem örökölték ezt a képességet, ők inkább a nyelvekben tűnnek ki. Férje három éve halt meg, így a festés  gyógyír is lehet a sebekre. Több festménye részt vett már a helyi kultúrházban rendezett kiállításokon is.

 

lilaruhás

 

A képek közül néhány kedvencemet szeretném megosztani a kedves olvasókkal, ösztönzést adva másoknak is az alkotásra. Úgy gondolom, hogy aki kreatívabb, az boldogabb is lehet. Merjük  régen szunnyadó, vagy  újonnan felfedezett képességeinket, kreativitásunkat előhozni és kibontakoztatni  idős korban is !  

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Vissza a jövőbe! Könyvklub Skype-on át

számítógépnél

 

Nem, most nem a filmbéli dr. Emmet Brown professzor időgépére gondolok. Most a saját „időgépem” dolgozik, valahol  itt bennem, a természetesen tárolt, megőrzött élményeimet előhívva.

– Tanár úr! Tanár úr! Én, én, én…én szeretnék felelni – nyújtom fel, képzeletben a kezem, … már mind a két kezem … már félig felemelkedve a padról ….

Gondolataimba mélyedve pergetem vissza az időt, hogy jó lenne, de jó lenne felelni, elmondani, elmesélni a „jövőt” a Tanár úrnak, annak a Tanár úrnak, aki oly szeretettel, lelkesedéssel, türelemmel tanított, és örökre meghatározó lett a könyv, az olvasás, a filmek iránti fogékonyságunk kialakulásában.

 

időgép a múltban

Időgép a múltban – a Vissza a jövőbe c. filmből

Még nem kapcsolom vissza az „időgépemet”,  maradok a múltban és „felelek” a jövőről. 2016. április 24. vasárnap. Arra ébredek, már igencsak „védett korban”, régiségnek számítva, hogy évtizedek óta nem érzett nyugtalanság, izgatottság vesz erőt rajtam. Izgulok. Pontosan ugyanúgy, ahogyan gimis koromban felelés előtt. Pedig „készültem”. Mégis. Nehezen telik a délután. Már 3 órakor a számítógépem előtt ülök, várom a ½ 5-re megbeszélt Skype hívást.

 könyvklub4

 

Ahogy megbeszéltük, jelez a Skype-om. A Skype beszélgetés számunkra már megszokott dolog, a hétköznapi életünkhöz tartozik, de az a formája, ami e pillanatokban velem történik, határtalan örömmel tölt el. Először hallom, látom egy színvonalas, internetes oldalon megismert ismerőseimet, akikkel sok hónappal ezelőtt virtuális barátságot kötöttem. A megismerkedés lázát tetézi az a  nem mindennapi  körülmény is, hogy  egy konferencia-beszélgetés-szerű hívásra  kerül sor. Virtuális ismerőseim Budapesten élnek, személyes baráti kapcsolatban vannak egymással, egyetemi társak voltak, anno. Könyvszerető emberek lévén  baráti-könyvklub összejöveteleket tartanak, felváltva, egymás otthonában. Nemcsak találkoznak, hanem értelmesen, tartalmasan töltik el ezeket a délutánokat. Egy ilyen összejövetelre kaptam virtuális meghívást, én, aki az ország másik végében, egy kicsiny faluban élek, távol a nagyvárosi intellektuális rendezvényektől, rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől.

A Skype kapcsolattal  lépek be hozzájuk, izgatott-zavart örömmel.  Még hetekkel ezelőtt, „levelező” klubtagnak fogadtak be, el is olvastam az általuk ajánlott könyvet (Umberto Eco emlékére gondolták elolvasni világhírű regényét, a Rózsa nevét).  Rövid ismerkedés után az ún. „könyvanya”, aki az elolvasandó könyvet ajánlotta, ismertetőt ad az íróról, az olvasottakról.  Közben is lehet kérdezni, beleszólni, majd utána beszélgetés folyik  az adott műről.  Végezetül  a baráti kör egy másik tagja ajánl egy általa kedvelt, szívesen olvasott könyvet a többieknek, ezzel ő válik „könyvanyává”, akinek a legközelebbi találkozáskor ismertetni kell az adott művet.

 

A rózsa nevéhez

Umberto Eco: A rózsa neve

Az olvasás öröme, az olvasás nyújtotta ismeretek a jövőben is egyik legfontosabb, legértékesebb szabad idős elfoglaltságunk maradt. A technika segítségével olyan távolságokból találunk egymásra, mi, könyvszerető, olvasó  emberek, hogy erről, itt a múltban még álmodni se merünk.

Visszatérek gondolataimból a jelenbe. Régiségnek számítok már, de most valami olyan érzés tölt el, mint amikor a doki (Emmet Brown) kiáltotta : Sikerüüüüült! Sikerült, és sikerül csodálatos emberek között  tartalmasan élni, és eltölteni az időt már őszülő hajjal.

Izzy

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Kétnyelvű az unokám – a magyar nyelv ápolása az én dolgom. Videóval

Márkus Timóttal

Minden együttlétünk alkalmával sokat meséltem, verseltem, énekeltem neki magyarul.

13 éves unokám, Markus, Magyarországon született, és Angliában él. Öthónapos koráig élvezhettem babaságát az otthonomban. Természetesen csak magyar szavakat, mondókákat, dalocskákat hallott tőlem, és lányomtól, sőt ismerőseim is  magyarul kedveskedtek neki. Életem második legboldogabb szakasza volt ez a röpke néhány hónap. Az első, lányom születése körüli idő volt.

De nem „birtokolhattam” őket pár hónapnál tovább, hiszen Angliában már várta családját az angol nyelvű papa, aki csak látogatóba jött pár napra Magyarországra. Sokféle fájdalmas búcsú, elengedés létezik életünk során, de akkor, ott a repülőtéren gyászként éltem meg, hogy el kellett válnom ettől az angyali lénytől, aki annyi mosolyt csalt arcomra, és akit a sors ajándékának éreztem életem megpróbáltatásai után.

.Márkus szülinap

Elrepültek egy új élet felé, amelynek azóta sajnos csak évente háromszor vagyok aktív részese. Ilyen alkalmakkor rájuk zúdítom  felhalmozódott szeretetemet, amely kezdettől fogva összekapcsolódik a magyar nyelv ápolásával, és minél több közös élmény nyújtásával – unokám korának megfelelően.

Hároméves koráig a lányom magyarul beszélt vele, és csak a családi együttlétek közös nyelve volt az angol. Amikor óvodába került, az óvónő kifogásolta Markus angol beszédét, ez rányomta bélyegét a további családi kommunikációra. Attól kezdve lányom angolul kezdte fejleszteni, tanítgatni, holott a társai közt előbb-utóbb elsajátította volna az óvónőnek is tetsző angol beszédet.

Gondolkodóba estem, hogy tulajdonképpen mi is unokám anyanyelve. Igaz, hogy a magyar az elsőként megtanult nyelve,  viszont más kritériumok szerint a legjobban ismert és legtöbbet beszélt nyelv az anyanyelv, ez pedig unokám számára most már az angol nyelv.

 

Márkus unokatesóval

 

Négyéves lett Markus, amikor anyukája dolgozni kezdett, és megkért, hogy költözzek ki hozzájuk, amíg félnapos óvodába jár a gyerek. Természetesen nagy örömmel “repültem”. Addig is sokat meséltem, verseltem, énekeltem magyarul minden együttlétünk alkalmával, de a kiköltözésem egy éve “intenzív tanfolyamot” jelentett, és kapcsolatunkat  bensőséges vidámsággal töltötte meg. Magyar gyerekdalokat CD-n is hallgattunk, és dallamára sokszor táncra is perdültünk. Úgy érzem, hogy ez az év alapozta meg 13 éves jó kapcsolatomat az unokámmal.

 

Ízelítő unokámről készült videófilmjeimből

 

Utoljára az “Anyám tyúkja” című verset tanulta meg tőlem szívesen. Most, hogy már nagyfiú, inkább beszélgetünk. Tiszteletben tartom, ha épp nincs ehhez kedve, de amikor “ömlik” belőle a szó, nagy örömmel és figyelemmel hallgatom. Az is előfordul, hogy ilyenkor nem mindig értem mondandóját. “Mama! Te angolul se tudsz, meg magyarul se!” – mondta egyszer, mérgében. Ma már érzi, hogy kicsit szigorú volt.

Manapság már a szünidőben, a magyarországi barátokkal töltött idő a leghatékonyabb eszköz a magyar nyelv fenntartására.  A házban, ahol lakom, egy azonos korú fiúbarátja van, akivel sokat játszanak, fociznak, és akit szívesen viszek a strandra, hogy a csúszdákat is együtt ostromolhassák. A rokonságban is vannak gyerekek, unokatesók, akikkel jól érzi magát, és persze ilyenkor jótékonyan fejlődik a magyar szókincse is.

A minap cikket olvastam a kétnyelvűség gyerekekre gyakorolt pozitív hatásáról. Arra is rámutattak a tudósok, hogy a két nyelv használata inkább edzi az agyat, mintsem zavarná. A kétnyelvű gyerekek jobban teljesítenek bizonyos rejtvények megoldásában. Sokkal inkább képesek környezetük változásainak megfigyelésére, és azokra való megfelelő reagálásra, hiszen gyakorta a két szülővel felváltva, hol az egyik, hol a másik anyanyelvén beszélnek. Megállapították, hogy a kétnyelvű gyerekek kevésbé előítéletesek, ugyanis sokkal több mindent tekintenek tanult, mint velük született tulajdonságnak. (Forrás: Nyelv és tudomány)

 

Márkus multikulti

 

Unokámra az előítélet-mentesség kétszeresen is jellemző, hiszen számára természetes a nációk sokszínűsége, mivel Londonban él. Ezt a 8,6 milliós várost a nemzetiségek “olvasztótégelyének” is nevezik,  ez a világ egyik  legszínesebb metropolisza.

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A Költészet Napja, mely megállítja a pörgő mókuskereket

  bazsarózsa szöveggel

A költészet napján a versek évről-évre egy csendes-tiszteletteljes, mélyről jövő áhítatot idéznek bennem.

A versek kicsi koromtól egészen legfelsőbb iskoláim végeztéig hozzátartoztak életemhez, napjaim részei voltak. Egy-két „botlásomat” kivéve azonban, amelyek alkalmával csasztuskának szánva, kín-rímbe szedtem soraimat, sohasem  jutott eszembe verset írni, még serdülő-süldő koromban sem. Talán azért, mert  igazi verseken, költeményeken  nőttem fel, és valószínű,  tudat alatt és tudattal is felmértem már egészen fiatalon, hogy  ezt hagyom mindazokra,  akiknek tehetségük van hozzá.

 

toll3

 

A későbbiekben, bevallom, magamtól ritkán fogtam kézbe verseskötetet.  Nem azért, mert nem lett volna rá nagyobb igényem, hanem  felpörgetett világunk ezer másfelé hajtott. De az április 11-i költészet napján  a reggel kézbe  vett újságok, a bekapcsolt rádió, a TV műsorok megemlékezései  évről-évre egy csendes-tiszteletteljes, mélyről jövő áhítatot idéztek bennem. Az ilyenkor felidéződő régi versek, versrészletek, a kortárs költők versei, az  újonnan megjelenő kötetek ismertetése, pár percre, fél órára, akár pár órára is megállították a bennem pörgő mókuskereket, alkalmat  adva magamnak, hogy kis időre eszembe jussanak tanult verseim, és az évek során megismert újabb költemények.

Ilyenkor fogadalmakat is tettem, hogy ezt, meg azt a verseskötetet majd  kezembe veszem, alaposabban átolvasgatom, és  kortárs költőinket is nyomom követem. Ha ez nem is jött össze, az internet számos oldala, a youtube, és a közösségi oldalak mégis serkentették a versolvasásom gyakoriságát. Nemcsak magamtól hallgatok meg egy-egy régi, vagy új verset ezeken az oldalakon, hanem versrajongó ismerőseim által posztolt verseket is  mindenkor elolvasom, egyiket-másikat többször is. Sőt, a posztolt vers linkjén további költeményekhez is eljutok, olvasgatok is belőlük.

 

toll2

 

Kik a kedvenc költőim? Ne kérdezd, kedves  Olvasó!  Nem tudok egyetlen, vagy akár 2-3 költőt sem kiemelni, előnyben részesíteni a sok, remek versíró közül. Verseiket sem rangsorolom, hiszen ahány pillanat, ahány hangulat „uralkodik” rajtam, ahány szituációba kerülök, mindig más-más sorok kerülnek előtérbe, – ott és akkor, az a kedvencem. Ilyenkor, a tavasz ébredésekor, a természet újjáéledése idején, amikor a kertemben teszek–veszek, tisztogatom a bokraimat, virágaimat az avartól, készítem elő őket a tavaszra, és azt követő időszakra, és közben meglegyint még egy hűvösebb fuvallat, jut eszembe , hogy semmi baj,  már „ ..hökken a hó  a hideg havason”…vagy  „selymit már kitakarta a barka, sárga virágját már bontja a som” … ”zeng a picinyke, szénfejű cinke …”  (Áprily Lajos: Március)

 

Költ 2

 

A magyar költészet napján ezekkel a gondolatokkal, sorokkal emlékezem régen tanult, és újonnan olvasott  versekre, és költőikre.

Izzy

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Kultúrára éhes nyugdíjasok az Operaház kakasülőjén

A “kultúrvonat” visz bennünket  a fővárosi színházakba.

barátnők2

.

Aznapi közlekedési eszközünket, a Szeged-Budapest között robogó Intercityt kultúrvonatnak neveztem el. Szinte nem is volt a reggel 8 órás szerelvénynek más utasa, mint ünneplőbe öltözött, elegáns Régiségek (leginkább idősebb hölgyek), akik a szegediek után egymást követően libbentek fel Kisteleken, Kecskeméten, és valószínűleg minden más megállónál is a vonatra. De ez nem volt olyan látványos, mint leszálláskor: akkor tűnt fel a kocsikból tömegesen kiáramló, csinos, láthatóan 50, de inkább 60 feletti hölgyek, no meg szintén jól öltözött, egy kezemen megszámlálható férfiemberek tábora. Egyértelmű volt, hogy mindenki egy délelőtti színházi előadásra tart a fővárosba, kultúrára éhesen.

 

Pinceszínház2

Mezítláb a parkban- vígjáték a szegedi Pinceszínházban

.

A változatosság gyönyörködtet. Bizonyíték erre az elmúlt hétvégéim egyikének szabadidős programja. Szombaton szülővárosomban nevethettem barátnőimmel egy fergeteges vígjátékon: „Mezítláb a parkban” címmel, egy 50 embert befogadó pinceszínházban, műkedvelő színészek profi előadásában. Vasárnap pedig egy másik társasággal Budapesten, az Operaház patinás épületében törtünk magasra (a kakasülőre), hogy Jules Massenet: Manon című operájának csodálatos zenéjére koreografált balettben gyönyörködhessünk. A történet Puccini Manon Lescautjából jól ismert. Orosz és magyar balettművészek pillekönnyű mozdulatai, a zene varázsa és a remek rendezés, díszletek maradandó élményt nyújtottak.

 

Manon - balett az Erkel színházban

Manon – balett az Operaházban

 

Korábban is volt már alkalmam újdonsült barátaimmal egy szabaddá vált bérlettel az Erkel színházba látogatni a Don Pasquale című opera megtekintésére. Így azt is megtudtam, hogy az alföldi áradat két, de lehet, hogy több színházat is megtisztel érdeklődésével. Kiderült, hogy nagyon olcsó bérleteket szereznek, előadásonként 500-1000 forintos áron. Természetesen ilyen áron az Erkel színház emeletének hátsó sorai, az Operaházban pedig a 3. emelet érhető el, de mit számít ez ilyen harcedzett nyugdíjasoknak!

 

A Don Pasquale című opera az Operaházban

A Don Pasquale című opera az Erkel színházban

.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy újonnan szerzett barátaimról is áradozhassak. Egyikőjük, a 73 éves Piroska invitált mindkét pesti “matinéra”, mégpedig egyik közös vízi fitnesz óránk alkalmával. Ott ugyanis nem csak tornázunk, hanem néhány szót is váltunk egymással. Piroska meghívása nagyon megtisztelő volt, egy szóra el is fogadtam. Addig is tudtam erről a hölgyről, hogy sokrétű tevékenységet folytat, (egy nyugdíjas klub szervezője, adminisztrátora, kb. 100 ember színházlátogatásának szervezője, pénzbeszedője), de a vonaton beszélgetve rájöttem, hogy ő egy energiabomba. Kirándulások, túrák szervezésébe, emberek toborzásába is besegít, és ezeket a néha életveszélyes túrákat végig is járja, merthogy van benne szufla! – mondja ő szerényen. Mindezek mellett naponta főz, mivel felnőtt fia, időnként lánya és az unokák is nála ebédelnek. A vonatozásunk közben simán befejezett egy horgolt szütyőt, ami a következő túrázása apróbb kellékeinek (telefon, pénztárca, ivóvíz) hordozására hivatott.

Piroska azt is elárulta, hogy nagyon szeret bulizni, sőt táncolni, csak az a baj, hogy társaságuk egyetlen, 85 éves, ámde jó tartású Sanyija nem tud táncolni. Így kiruccanásaikon leginkább nők táncolnak együtt. Csak ámultam, bámultam. Én, még innen a  70-en,talán  20 éve nem táncoltam.

tánc 3
Csodálatomat nem csak ő vívta ki, hanem barátnői is, akikkel együtt vonatoztam. Előfordul, hogy két nap egymásután, mint most is, Pestre szólítja őket a kétféle bérlet, no meg az intellektuális kíváncsiság. Egyikük a már említett nyugdíjas klub vezetője, 80 feletti hölgy, 71 éves húgával, és egy másik korombeli hölgy. Olyan elegancia, derű, és nem túlzok, báj sugárzik belőlük, hogy egyszerűen felvillanyozódtam a társaságukban. Észre sem vettem a máskor oly fárasztó 2 és fél órás döcögést, végigbeszéltük, nevettük az utat, csak úgy röpködtek a poéngyutacsok. Pedig mindnyájuk életében voltak tragédiák, válsághelyzetek, amelyek egy-egy felvillanó utalásból kiderültek, de ezek nem keserítették meg őket.
Most már csak az aggaszt, hogyan fogok velük lépést tartani azon a júniusi osztrák túrán, amelyre meghívtak, és amelyre örömmel velük tartok.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!