Régiségeknek

Gyöngyös nyár a nagyival

                                                                                                                                   

      Egyre népszerűbb az ékszerkészítés, a gyöngy virágok és gyöngy állatkák fűzése.

                                                                                                                                                  Vendégposzt

Közel 20 évvel ezelőtt egy kisfiú mutatta meg a gyöngyös alkotásait az iskolában, melyeket egyedül csinált egy könyvből. A társai is kedvet kaptak a gyöngyfűzéshez és engem is rábeszéltek, hogy csatlakozzam, illetve segítsek nekik. Segítsek? Hiszen én se tudom, hogy hogyan kell… Néhány hét múlva már együtt fűztük a gyöngyöt, többségében állatfigurákat. A következő évben én új iskolába kerültem, ahol lehetőséget kaptam gyöngyfűző szakkör indítására. Olyan tanítványokkal hozott össze a sors, hogy a második év tavaszán megszerveztem az első 24 órás gyöngybulit. A sikere akkora volt, hogy még 9 éven át szerveztem és csodákat alkottunk. Ezekről a bulikról itt olvashattok. A rendezvények közül 8 hitelesített magyar rekord is volt. A legsikeresebbről láthattok egy rövid összefoglalót.

 

Az elmúlt években sok 100 tanítványom tanult meg gyöngyöt fűzni, a harmaduk általában fiú! A fiúk közül azok voltak kreatívabbak és kitartóbbak, akiknek magatartási problémáik voltak. Fiúk gyöngyöt fűztek??? IGEN! 🙂 Legjobban az állatfigurákat szerették, de készítettek ékszereket az anyukáknak is. Volt egy kisfiú, aki a leendő barátnőjének készített nyakláncot, hogy legyen meglepetés, ha majd udvarol. A többiek mosolyogtak rajta, de ő kitartó volt és egy nagyon szép nyakláncot fűzött…

A gyöngybulis években nagyon sok mintát találtam ki, kisebb gyerekes anyukák is szívesen csatlakoztak, így új ötletem támadt, még pedig a blogírás, melyen fotókkal segítem a gyöngyfűzésre vágyó anyukák munkáját.

 

Kedves Nagymamák!

Itt a vakáció! A gyerekek néhány hétig biztosan nem akarnak iskolát látni. Az első hetek gyorsan eltelnek, aztán kezdődik az unatkozás… Néhány gyereknek még az iskola is elkezd hiányozni, pontosabban a barátok… 😉

Nyáron nagyobb esély van az unokákkal találkozni, és erre biztosan van is alkalmad, ha nyugdíjas vagy már. Ha még dolgozol, akkor megpróbálsz erre az időszakra szabadságot kivenni, hogy együtt lehess velük, és így segítesz a szülőknek is.

A nyugdíjas nagyik közül sokan most alkotnak újra, előveszik a régi hímzéseket, horgolásokat, kötéseket és nyitottak az új technikákra is. Az én gyerekkoromban nem is emlékszem gyöngyfűzésre, pedig biztosan volt az is. Most viszont egyre népszerűbbek az ékszer készítések, gyöngyvirágok és gyöngyállatkák fűzése. Az állatkák fűzése a gyerekeknél a legsikeresebb.

 

Most már rátérnék a lényegre. 😉

Kedves nagyik, szeretném, ha Ti is fűznétek gyöngyöt az unokáitokkal. Látom, hogy most néhányan csóválják a fejüket, hogy az kizárt dolog, hiszen még sose fűztetek gyöngyöt… És „hallom”, hogy valaki a szemére hivatkozik, hogy nem is látja az apró gyöngyöket. Mindenre van megoldás. Első lépésként ismerd meg a Mesés gyöngyök blogomat, ahol sok ötletet, leírást találsz! Ebben a kategóriában találod a kisgyereknek való figurákat, állatkákat. Igazán akkor lehetsz sikeres, ha a legkorábbi bejegyzésekkel kezdesz, hiszen a feladatok egyre nehezülnek, és az alapokkal kell kezdeni.  Én a csillagvirág fűzését szoktam ajánlani. Illetve egy pici mutatós pillangót, melynek elkészítése könnyű és sokat fűzve függönyt, karkötőt, gyűrűt lehet vele díszíteni. Azután jöhetnek a pókok és egyéb apróságok 😉

 

Amikor már meghoztad a döntést, hogy fűzni fogsz, akkor a következő lépés a hozzávalók beszerzése. Ez nem mindig egyszerű, de én megkönnyítem a dolgod, hiszen a webáruházamban megtalálod azokat a hozzávalókat, melyekre egy kezdő gyöngyfűzőnek szüksége lehet.

A gyöngyfűzés csak bizonyos korosztálytól „működik”, mi lesz a kisebb gyerkőcökkel? Ők gyöngy nélkül maradnak? Nálam nem! Ők „gyöngyös” mesét olvashatnak! 😉 Ismerjétek meg a Gyöngycsibék és barátaik című mesekönyvem történeteit!

 

Ha a későbbiekben bármiben segíthetek, akkor írj és segítek!

Élményekkel teli mesés és gyöngyös nyarat kívánok minden nagyinak és unokájának!

 

Hollenczerné Balogh Ilona, akinek mesés gyöngyélete van.

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Alkossunk a szünidőben gyerekekkel!

Hímzés, papírmunka, újrahasznosítás 

 

A nyári szünetben, amikor végre mindenre van idő, különösen szeretünk az unokákkal  kézműveskedni.

Az idei nyár nagy újdonsága  a gyerekek számára a  hímzés megtanulása. Azzal indítottunk, hogy együtt elmentünk egy rövidáru boltba, és beszereztük a hozzávalókat: hímzőfonalat, nagy-lyukú, tompa tűt és kongré szalagot. Célszerű nagy lyukú kongré anyagot és vastag, élénkebb színű himzőfonalat választani, hogy a gyerekek munkája haladós és jól látható legyen.

Nagy türelem kell a hímzés megtanulásához annak, akinek a kezében még sosem volt tű és cérna.  Először meg kell tanulni tűbe fűzni és öltögetni. Az első lépések  a gyerekek korától függően lehetnek egyenes vonalban hímzett keresztszemek (Lilla ezzel kezdte), de egy kisebb gyerek, mint Pannika, esetében az egyszerű ki és be- öltögetés  a legjobb a hímzéssel való megismerkedéshez.

 

Később jöhetnek a komolyabb munkák.  A mintákat egy hímzőkönyvből néztük ki és egy kockás papírra rajzoltuk le, mert onnan jobban “leolvasható”. A keresztszemes hímzés viszonylag egyszerű.  Panni és Lilla nagy kedvvel kezdeték és még nagyobb lelkesedéssel folytatták.  Kis segítséggel, már remekül megy nekik. Nem is hiszek a szememnek. Tévé és tablet helyett kézimunkáznak.

 

Manapság már nemigen kell kitalálni, hogy mit alkossunk, nagyon kreatívak, maguk találják ki a megvalósítandó ötleteket, csak az alapanyagokat kell biztosítani számukra.

 

Mostanában PET palackokkal kísérletezünk, ezek a műanyag üvegek nagyon jól darabolhatók. Lilla, a 11 éves, tengeralatti vízi életet alkotott polippal, halakkal és vízi növényekkel. Az elkészítési útmutatót is Lilla adta meg hozzá.

Szükségünk van a következőkre:

egy 1,5 literes PET palack

géppapír

tempera festék, ecset

papírragasztó

cellux

színes zsírkréta, ceruza

Így készítjük el:

A palack vastag, alsó részénél vágjuk ketté a palackot, erre lesz szükségünk. Ezen elöl vágtunk egy nagy ablakot. A feliratos címkét leszedjük róla, de megtartjuk, mert később szükség lesz rá. A palack alját temperával sötét kékkel festettem be, és egy kékre festett papírlapra ragasztottam fel a palack címkéjéből kivágott polipot. Egy külön  lapra rajzoltam  halakat, vízinövényekét és egy  kincsesládát. Ezeket kivágtam és  a kék papírra ragasztottam. A papírlapot belülről körbe a palackba  raktam.

 

Ugyancsak PET palack újrahasznosításával készült ez a szép virágtartó kaspó.  A szalvétának csak a színes rétegét használjuk. Bekenjük a palackot a decoupage ragasztóval. majd rárakjuk a szalvétát. Megvárjuk, amíg megszárad. Utána rákötjük a szalagot és masnit kötünk rá. Ez ugyancsak Lilla alkotása.

 

A PET palack engem is megihletett. Én egy vékonyabb anyagú műanyag palackkal dolgoztam és a fenti ékszertartódobozt alkottam meg belőle.  A darabok nincsenek összeragasztva, csak egymásba helyezve. A női fejnek filctollal  rajzoltam meg a szemét és a száját. Az általam készített fülbevalók és klipszek végre méltó tárolót kaptak.

 

A pénztárca a 7 éves Panni invenciója. A géppapírból összeragasztott és dekorszalaggal díszített pénztárcát  cérnával lehet nyitni-csukni.

 Panni alkotása ez a kis sátor is, amelyben párna és takarók vannak elhelyezve. Géppapírt, szalvétát, dekortapaszt és celluxot használt az elkészítéséhez.

 

 

 

Egyszerű volt  a telefontöltéskor  remekül használható mobiltartó elkészítése , amelybe a zsinórt is el lehet rejteni. Az ötlet kedvencünkből,  A Napfény illata című blogból való, ahol gyakran nézelődünk és találunk valami jó játékot, vagy ötletet az alkotáshoz. A mobiltartó  ötletet tovább fejlesztettük, nem műanyag flakonból, hanem Tetrapack üdítős dobozból készítettük és formára vágás után dekupázsoltuk.

 

Ha van kedvetek más alkotásainkat is megtekinteni, itt egy lista korábbi gyerekekkel közös, vagy gyerekeknek készülő kézműves  alkotásokról:

Varrj babaruhát!

Nyuszis doboz készítése

Papír öltöztetőbaba

Házépítés dobozból

Alkossunk kavicsból, papírból, sógyurmából!

Cecilia

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A legjobb vérnyomás szabályozó és stressz elűző hobbi

 

 

Gobelinvarró  hobbim születése

 

         Egész életemet a nyugdíj utáni pár évig is a munka és a család töltötte ki. Saját magam szórakoztatása, kényeztetése eszembe sem jutott. Éppen elég volt elfogadottnak lenni a szakmámban/hivatásomban, és a családban a saját elvárásaimnak megfelelni. 

         Nem készültem fel a nyugdíjra, belecsöppentem egy váratlan lehetőség kapcsán. Még egy ideig fent tudtam tartani a vállalt munkáimat, de szép lassan, maguktól lemorzsolódtak. A gyerekeim, családjaikkal a tengerentúlon élnek. Rám szakadt a nagy szabadság. Ez kezdetben jó, felemelő volt, tele voltam tervekkel, amiket korábban nem tudhattam megvalósítani. “Bakancslista” szerint még mit is láthatnék vagy csinálhatnék ? – tettem fel magamnak a kérdést. Aztán szembesültem saját korlátaimmal, fizikai gyengülésemmel és gondolati érzékenységemmel. Trükköket találtam ki magamnak, hogy fenntartsam az érdeklődésemet különböző dolgok iránt.

        A gyerekeim közelében nem volt nehéz “unokázni”, dehát tekintettel akartam lenni az ő privát életükre is, és szerettem egyedül is lenni. A fiam megkérdezte: – Anyu nincs valami hobbid? – Hogy lenne? Sose volt rá időm, eszembe sem jutott, örültem, ha elvégeztem, amiket az életben meg kellett oldani. Aztán elkezdtem gondolkodni azon, hogy más, az én koromban, mit csinál kedvtelésként. Figyeltem az ismerőseim szabadidős elfoglaltságait. Azután csak azt tudtam felsorolni magamnak sok pontban, hogy én miért nem csinálnám ezt sem, meg azt sem. 

Angyal

        Nyugdíj óta, minden január-februárra kitalálok magamnak valami télűző, jókedv csináló elfoglaltságot. (Úszás, festés, rajzolás, utazás…) Most januárban letudtam az évek óta halogatott 3 hetes ORFI befekvést egy kis mozgásszervi felturbózáshoz. De mi legyen februárban?   Elfoglaltam magam házimunkával, de még így is rengeteg időm maradt. Egyszer kijöttem a siófoki vásárcsarnokból és a szemem a túloldali Gobelin kézimunka üzletre tévedt. Na, gondoltam, ezt biztosan nem csinálnám. Aprólékos, szemrontó, 1-2 milliméterenként öltögetni…, na nem!  A nagyszüleim, szüleim lakásában minden falon családi képek lógtak bekeretezve, ezért még fiatalon megfogadtam, hogy ha nekem egyszer lakásom lesz, ott a falon nem lóg majd semmi. Akkor meg minek?

         De amikor hazamentem, interneten már elkezdtem keresgélni, hogy hogyan kell gobelint varrni,  hol vannak üzletek, hogyan és hol keretezik az ilyeneket. Mert nem akárhogyan. Úgyhogy 2 nap múlva elindultam a vásárcsarnokhoz közeli kis üzletbe. “Régiség korú” néni fogadott nagyon kedvesen. Maszek, volt ideje és türelme. Mondtam, hogy én csak érdeklődöm  a gobelinvarrás után. Nem akarok varrni, mert még sose csináltam, bár 11 éves koromban anyukám szabás-varrás politechnikára íratott be, de az ugye már régen volt és nem gobelin volt. Egyetemistaként pulóvert, kardigánt kötöttem, mert akkor azt csinálták a lányok a fiúknak… A néni csak mosolygott, és amíg az ismerős vásárlói jöttek-mentek, ő megmutatta nekem egy darab anyagon a gobelin öltéseket. Nekem adta a 10 cm-es anyagot, tanácsokkal látott el. És nézhetnék képeket is? – kérdeztem. A “legegyszerűbb” kép egy csendélet volt, kb. 25 x 30 centiméteres. Te jóságos ég! Mennyi lyuk van rajta! És honnan tudjam, milyen és mennyi fonal kell hozzá? Megmutatta, kiválogatta. Azt mondta, “ez a legjobb vérnyomás szabályozó és stressz elűző hobbi, bár magán látszik, hogy nem idegbajos…” Hmmm…. Másfél órát töltöttem az üzletben és “kincsekkel” tértem haza.

Csendélet

        Azonnal hozzá is fogtam. A Csendélet volt az első “művem”. Egy hétig, napi 6-7 órában varrtam. Egy-egy szín kivarrása után mobillal lefényképeztem, majd visszanézve, és  kinagyítva, észrevettem  és javítottam a hibákat. Közben jöttek gondolatok az életemről, a döntéseimről, megmosolyogtam egy régi történetet, volt, amit akkor értettem meg igazán. Az első képet meg kell tartani, mondták a “gobelinesek”. Egyelőre csak félretettem, mert én ugye, nem teszek fel a falra semmit…  Ahogy befejeztem az első képet, séta közben még másik 2 kézimunka üzletbe is bementem és nézegettem, válogattam a képeket. Ami azonnal megfogott, megvettem fonalakkal együtt és eltettem.

       Nagyon “dedós” lenne egy kis Angyalt kivarrni? A lányunokám szülinapjára megcsinálhatnám! Ez két és fél nap alatt készült el. Kis kép, kb. 20 x 20 centiméteres. Közben azon jártak a gondolataim, hogy mit csinál ez az angyal? Mire gondolhat? Mosolyog? Térdel? Kiért imádkozik? Az én unokám szárnyak és glória nélkül is angyal…  Amikor ezt a képet vettem, megláttam egy imádkozó kezet. Kevés szín volt rajta, gondoltam, ez hamar meglenne. Nem volt olyan egyszerű, mint gondoltam, de már változtattam a technikámon. Egy hétig varrtam. A lányom kérte.

       Közben megláttam egy “Jézus” képet, ami nagyon megtetszett a sok szín miatt és itt már arcot is kellett varrni, ami külön kihívás volt. Ezt a lányoméknál varrtam másfél hétig, amikor nem voltak otthon, akkor napi 8 órában. Bibliai történetek jutottak eszembe róla. Hová néz, mire gondolhat, hol, milyen színű felhő van felette és miért pont olyan? Húsvétkor vittem el a kármelita nővéreknek ajándékba. Aztán megtaláltam a számomra legjobb gobelin keretezőt. Kiválasztottuk a képhez illő kereteket (a Csendélethez azt, ami a szobám falához is illik…, mert persze, hogy felteszem az első képemet!). Egy nap alatt elkészültek a keretezések!

Imádkozó kéz

          Eltelt a február és elkészült 4 kép! A lányom biztatott, hogy varrjak mindenkinek egy “saját képet” és ők biztosan fel fogják tenni a falra. Azóta már másfajta képeket is vettem (tájképet, portrét, virágot), de már nem azért, hogy valaki, valahová feltegye, hanem mert engem leköt, szórakoztat, kreatívvá tesz, rengeteg emléket előhoz, örömet szerez és emléket hagyok vele.  Már nem az egyforma színeket varrom ki először, hanem egy kép-részletet minden színnel. Változtatok a színeken is, ami szerintem jobban odaillik. 

         Nem gondoltam, hogy képes vagyok gobelint varrni, mert ez türelemjáték is. De amit az egyik ember meg tud tenni, a másik miért ne, ha akarja?  Szóval megszületett a hobbim!

       Kárméla

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Kaszinótojás variációk

Készítsünk gyerekekkel kaszinótojás csibéket, baglyokat  és nyuszikat, vagy süssünk töltött tojást!

A kaszinótojás  kedvelt hidegtál, mert kiadós, finom és viszonylag egyszerűen elkészíthető. Hagyományos elkészítésének módja itt található.  Ajánljuk ezt  a receptet azoknak is, akik most készítenek először kaszinótojást, mert elkészítésének leírása  igen részletes és közérthető.

 

A hagyományos variáció mellett  sokféleképpen készülhet töltött tojás. A kaszinótojást úgy is készíthetjük,  hogy a főtt tojás kivájt alsó részébe tesszük a tölteléket, de nem tesszük rá a tetejét. Szépen néz ki, ha a tojásos tölteléket egy tortakrém-nyomó zacskóból nyomjuk ki.  Elszakadhatunk az alaprecepttől és a töltelékbe tehetünk mindenfélét, például apróra vágott sonkadarabokat és zöldhagymát, vagy petrezselyemzöldet és pirospaprika darabkákat. Kísérletező kedvűek kipróbálhatják avokádóval is, ebben az esetben tegyenek hozzá mustárt és majonézt. Íme néhány nem hagyományos kaszinótojás variáció:

 

Ha valaki szeret pepecselni, és eléggé kreatív,  a kaszinótojásokat sokféle mulatságos, ötletes formára díszítheti, és ez  Húsvétkor, az ünnepi asztalra téve, vagy locsolkodáskor  igen  népszerű lesz. A gyerekek imádni fogják.

 

 

 

 

 

 

 

 

A csibeformára fazonírozott kaszinótojáshoz  a keménytojás fehérje részét   kés hegyével cakkosra vágjuk körbe, majd szedjük kétfelé, óvatosan kanalazzuk ki belőle a sárgáját. Miután a szokásos módon elkészített tölteléket az alsó, részbe betöltöttük jó magasra, olívabogyóból vágjunk 2 apró szemet, és sárgarépából csőröcskét és nyomjuk bele a töltelékbe. Végül finoman nyomjuk a tetejébe  a felső részt. Zöld saláta levelekre helyezve nagyszerűen mutat. A kaszinócsibe még viccesebben néz ki, ha répából lábakat is kreálunk neki  és kaporból egy kis bóbitát nyomunk a fejébe, azaz a kalapjába. 

De ki mondja, hogy a kaszinó tojások ne emlékeztethetnének kis baglyokra?  Ha ilyet akarunk csinálni, vágjuk le a tojás alját egyenesre, egy széles répaszelet szélét cakkozzuk ki és tegyük a tojás alá, ezek lesznek a bagoly lábai. A tojás töltelékbe nyomjunk bele két, vékonyra szelt olivabogyó karikát, melynek közepét paradicsomból vághatjuk ki. Répa csőrikét nyomjunk a töltelékbe a szemek alá, középre.

 

A legügyesebbek kaszinó kakasokat is kreálhatnak, ha a talpára állított keménytojás tetejére répából tarajt és csőröcskét vágnak. Ha ezeket a tréfás kaszinó állatkákat a gyerekek bevonásával készítjük el,  játszva vonhatjuk be őket az ételkészítés tudományába.

 

A kaszinótojásokat nyuszi alakúra fazonírozhatjuk, ha a tojás fehérjébe vágott mélyedésbe fülnek két, vékonyra szeletelt retket nyomunk. A szemek olivabogyóból, a bajuszok snidlingből készülhetnek. A kaszinó nyuszi a beletöltött tölteléken csücsül, nincsen alja. 

A kaszinó csibék, baglyok, nyuszik és kakasok hosszú, keskeny tálon mutatnak jól egymás mellé rakva.

 

Vicces kaszinó nyuszikat készíthetünk, ha a  fekvő tojásfehérjéket jól megtöltjük a tojáskrémmel, és  pofácskákat készítünk a szokásos anyagokból. A hosszú nyuszifüleket vékony sárgarépa pálcikák alkotják. Rakjuk őket szorosan körbe egy kerek tálon. Középre álló  kaszinónyuszikat tegyünk.

                                                    Képek forrása: Pinterest

 

 Töltött tojás sütve

Egy kedves olvasónktól, Szabó Erzsébettől kaptuk  a remek és különleges  sült, töltött tojás  receptet és hozzá a képeket:

A keményre főzött tojásokat hosszában félbe vágom, a sárgáját külön tálba teszem. Villával összetöröm, teszek hozzá borsot, sót, zöldség-zöldet, ízlés szerint kis mustárt, majonézt, tejfölt, zsemlemorzsát, kis reszelt sajtot. Ezt a masszát a félbevágott fehérjékbe visszatöltöm és jénaiba helyezem.

Ezután összekeverek tejfölt, tejszínt, 1 nyers tojást, reszelt sajtot, kevés zsemlemorzsát, (én 1 kanál zabpehelylisztet használtam morzsa helyett), és ezzel meglocsolom a tojásokat, illetve beterítem vele, aztán mehet a sütőbe. Mi nagyon szeretjük.

Jó kísérletezgetést és pepecselést kíván:

Papa Stefano

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nappal dolgozott, éjjel festett

Az égiektől kapott tehetséget gyümölcsöztetni kell.

 

Korábbi pályázatunk egyik helyezettjétől, Izsák Ildikótól kaptuk ezt az írást. Ahogy neki magának, barátnőjének is volt egy titkos álma…  

Szeretném bemutatni Izsák Éva barátnőmet, aki férjével és felnőtt fiával egy kis községben él Révkomárom mellett,  Izsán (Szlovákia). Adminisztratív munkakörben dolgozik a Révkomáromi Városi Hivatalban már hosszú idő óta. És az álmait nem adta fel…!

 

Az izsai kiállítás megnyitóján


Nem volt rajzolós, festegetős kislány, inkább a zene vonzotta, de később az is kiesett az életéből. Titkos álma valahol élt benne… festeni szeretne. Élete párja sejtette ezt, így 2015 karácsonyán festőkészlettel lepte meg őt. Akkor indult el mindaz, ami mára teljessé teszi életét. Festeni kezdett. Autodidakta módon indult, minden előképzettség nélkül.

 

Először üvegfestéssel, majd akrillal kísérletezett, de rájött, az olajfestés az ő világa. Éjjelente festett, mert nappal dolgozott, aztán családanyaként állt helyt. Képzőművészeti albumokat tanulmányozott, szinte minden szabad percét a festészet kötötte le.

 

Első olajfestményei még kicsit bizonytalan ecsetkezelésről, színválasztásról tanúskodnak, de mindez már a múlté. Azóta számos internetes képzőművészeti fórum tagja, és szülőfalujában, Izsán, egy sikeres kiállításon is bemutatta munkáit.

Már újabb kiállításra készül, április 30-án Hetényen, egy szintén felvidéki község rendkívül népszerű galériájában mutatkozhat be. Alkotásai a természet szeretetéről szólnak, mára már letisztult ecsetkezeléssel, varázslatos színekkel és harmóniával.

 

Festő barátnőmmel

Méltán mondhatja el ő is, hogy az álmokat nem szabad feladni, s az Égiektől kapott tehetséget gyümölcsöztetni kell. És soha nincs késő elkezdeni azt… Ez az ő üzenete.

Izsák Ildikó

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Az álmokat pedig nem szabad feladni!

Egy révkomáromi asszony hihetetlen írói és receptküldő sikerei.


Társamtól elszakadva felneveltem leányomat, aki most már a koboldok, gejzírek, az északi fény országában él. Messze, messze tőlem. De így van ez jól. Gyermekeinket végül útjukra kell engedni; keressék, leljék meg helyüket a világban. Ha távol…, hát ott. De velem van hűséges kis társam, kutyuskám. Leányommal meg beszélhetek, amikor lehet, hála neki. Az ő társától kaptam egy táblagépet ajándékba. Jaj, féltem ám tőle! Aztán lassacskán megtanultam, hogy kell használni, bár elég nehézkesen ment. De sikerült! Hát persze, hisz’ nem ördöngösség, csak ugye, szokatlan volt.

Öregszem, már nagymama lehetnék, de… Tudom, eljön majd az ideje. Sétálgatok a kutyussal. Ő a maga kis szórakozásaival van elfoglalva, kaparja a füvet, lesi a többi sétáló kutyát…, én meg gyönyörködöm az ősz ezernyi színében tobzódó falevelekben, beszívom az őszi avar kesernyés illatát, napsütés melengeti szívem, lelkem. Szép számomra az őszidő.

Lányom és én

Fiatalon próbálkoztam…, írogattam. Megjelentek verseim, novelláim irodalmi folyóiratokban, hangjátékom hangzott el a Szlovák Rádió magyar nyelvű adásában, pályázatokat nyertem verseimmel Magyarországon… Boldog voltam, azt hittem, ez lesz az én utam… Írni… Társam viszont nem örült sikereimnek, válaszút elé állított: írás vagy a család. Elbizonytalanodtam. Álmaimat feladva a családot választottam. De végül mégis szétváltak útjaink, leányommal magamra maradtam. Aztán már csak ő volt fontos, ő jelentett nekem mindent életemben. Így ért el az őszidő. A maga csodálatos színeivel, illatával, minden szépségével, amit nyújthat az ősz. És sikerekkel! Hihetetlen sikerekkel!

Leányom találta az interneten 2013-ban az Őszidő pályázatot. Verseket, novellákat kértek nyugdíjasoktól. Megpróbáltam, küldtem verseket, novellát. Aztán jött az értesítés,  díjátadóra hívtak Tatabányára, mivel “kiemelt” díjazott lettem. Szép ünnepség keretében olvastak fel a díjazottak írásaiból, elhangzott az én egyik versem is, később a díjazott munkák között az én írásaim is megjelentek egy antológiában. Így kezdődött.

 

 

Azóta már számos pályázatra írtam, több-kevesebb sikerrel. Mesém is van, arany okleveles meseíró lettem a Ráth Lépcső Tudásközpont által meghirdetett “Az én mesémet adom neked!” tehetséggondozó pályázaton. Leányom illusztrációja a meséhez szintén arany oklevelet kapott. A pályáztatók kiadtak egy nagyon szerethető mesekönyvet is, amelyben természetesen a mi mesénk is helyet kapott.

 

 

Arra különösen büszke vagyok, hogy felvidéki pályázóként érek el szép sikereket, mert így érzem azt, hogy az “anyaországban” megbecsülik a határon túliak igyekezetét édes anyanyelvünk ápolásáért, hagyományaink, kultúránk megtartásáért, továbbviteléért. Nagy öröm számomra az is, hogy megjelenhetett kis könyvecském a magyarországi Publio kiadó jóvoltából, melynek kézirata már hosszú ideje fiókban feküdt. A kerettörténet egy felvidéki község tájszólását örökíti át egy kisfiú árvaságán, barátra találásán, majd annak elvesztésén keresztül “Tisztességes vacsora” címmel. Leányom figyelte a pályázati kiírásokat, de megtanított most már engem is az interneten “keresgélni”, így figyelhetem a különböző lehetőségeket, ahogy most is történt. Érdekes, hány meg hány pályázat szólítja meg az idősebbeket, bátorítva írásra, emlékeik megosztására őket. Nagyon jó dolog ez! Azt jelzi, hogy nem szabad az embernek “leírnia” magát, mert túl van az ötödik, hatodik… x-en. Bátorítást kapnak, ahogy én is!

 

A Vasárnap szakácskönyvben megjelent receptem és fényképem a szerkesztővel.

 Az internet, táblagép segítségével valóra válhatott egy másik álmom is. Elkészítem a kedvenc ételeit leányomnak, barátainknak, leírom a receptet, fotót készítek az ételről. Aztán küldöm különböző kiadványokba, ahol meg is jelennek rendre. Így lettem hát “receptküldő”. Itt, Szlovákiában a Vasárnap hetilap jelentet meg rendszeresen ételrecepteket olvasóktól, de van egy immár ötödik alkalommal megjelent “Vasárnap az asztalon” című szakácskönyvük is, melynek rendszeres receptküldője vagyok. Nagyon jó érzés, hogy már az utcán is megszólítottak egy-egy receptre rákérdezve. Annak külön örülök, hogy leányom a nyomdokaimba lépve egyre bátrabban kísérletezik konyhájában.


Csodálatos az őszidő! Színekkel, hangulatokkal, érzésekkel teli…, csak észre kell venni, meglátni, felfigyelni apró csodákra…, akár egyedül, kutyust sétáltatva…még ha bottal járva is…

 


Az álmokat pedig nem szabad feladni! Soha nincs késő megvalósítani azokat, ez az én üzenetem. És ez az én őszidőm.

Izsák Ildikó

 

Az írás a  Régiségeknek blog 

’Tevékeny, élvezhető időskor’

pályázatának  díjazottja lett.

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A fagyos természet csodái a Dunán és a Balatonon – videóval

Tengernyi érdekességet tartogat télen is a madárvilág. 

Dunakeszin, a Duna partján lakva,  ott sétálva készítettük ezeket a csodás felvételeket.

 

Ahogy befagyott a Duna, a  jégdarabok között hófehér hattyúk, szürkésfehér sirályok  és barnás-szürke vadkacsák lepték el a partot.

 

A lemenő nap fénye aranyra festette a folyó vizét és  ezek a kecses, nyáron itt sosem látott madarak, méltóságteljesen úsztak el előttünk.

 

A vízen feltorlódott jég és hó mesebeli tájat varázsolt körénk.

 

A nagy hideg ellenére gyönyörködtünk a téli természet szépségében és a délutáni csendben.

 

 

A  hattyúk, a sirályok és a vadkacsák békességben megvoltak egymás mellett, és csendesen sütkéreztek a korán lenyugvó nap sugarainál.

 

 Körülöttünk a partmenti fák és bokrok roskadoztak a friss hótól.

Az izzó napkorong még egy utolsót merítkezett a jeges folyóban, mielőtt lebukott volna láthatáron. Ezzel Duna-parti sétánk is véget ért, de csak aznapra. A mínuszok ellenére minden nap kijövünk ide levegőzni és megcsodálni a minden napszakban és évszakban más természetet.

 

Liza és Jóska

 

Az ember azt gondolná, hogy télen nincs semmi látnivaló a Balatonnál.  Kellemes meglepetésben volt részünk, amikor a partra kisétálva megláttuk, hogy micsoda élénk madárélet zajlik ott és milyen csodálatos a helyenként befagyott, másutt nádasoktól borított Balaton tájképe. A videófelvétel most télen készült a Keszthelyi öbölben, ahol néhány nagyon kellemes napot töltöttünk  a Hotel Helikonban.

A nagy madárseregből a hattyúkat, a vadkacsákat és a sirályokat ismertük fel. Élvezettel néztük, ahogy az emberhez szokott, barátságos madarak vígan lakmároztak a nekik bedobott magokból, olykor egymás elől elhalászva az eleséget. Érdekes volt megfigyelni, hogy a vékony jégrétegen milyen biztonsággal közlekedtek a sirályok, és milyen mulatságosan totyogtak a vadkacsák. A hattyúk hosszú nyakuk segítségével könnyen tudtak a víz iszapjában eleséget keresgélni, míg a rövid nyakú kacsáknak ehhez fejre kellett állniuk. A szép téli napon családok is kijöttek a partra és a gyerekek boldogan nézték és etették a madarakat. 

Tengernyi szépséget tartogat télen is a természet, csak ki kell lépni a fűtött otthonból és rácsodálkozva észrevenni azt!

        saját videofelvétel

Papá Stefano

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Kései barátkozás a fakanállal

Most már élvezettel  tölt el a sütés-főzés.  

foz2

Sosem voltam és nem is akartam konyhatündér lenni. Mindig is a lehető legkevesebb időt töltöttem  a konyhában, a „kötelező” vasárnapi ebéden kívül nem főzőcskéztem. A kor is szerencsésen találkozott eme fakanál-elleneségemmel, mert anyukám se tűrte, hogy a konyhában lábatlankodjak, amit nem kellett kétszer mondania……nem is zavartam meg főzőcskézésben (ma már nagyon bánom). Egyszóval én igazából elég  régiségként vetődtem  a konyhába sütni-főzni.

 

soska

sóskamártás tojással

Persze némi húsleveses, pörköltes, rántott husis, palacsintás  alapismereteim azért voltak. Így hát belevágtam a hétköznapi ebédek készítésébe. Igazából lelkesen, és teljes bedobással készen álltam  fakanállal  a kezemben. Főztjeim többnyire a hagyományos, magyaros ételek, de nem zárkózom el teljesen az eddig számomra ismeretlen fűszerektől, alapanyagoktól, receptektől sem. A ma már bőséges kínálat a külhoni alapanyagokból, a sokezer féle, egzotikusnak tűnő ételek receptjei engem se hagynak hidegen. Nem utasítom el ezeket sem teljesen, alkalmanként készítem is.  Szívesen megkóstolom, eszem más népek ételeit egyszer-egyszer, a mindennapjainkra azért marad  rendszerint  a tarhonyaleves és társai, a paprikáskrumplitól a palacsintáig, a főzelékek sorával. 

 

ananászos csirkemell

ananászos csirkemell

Valahol azt olvastam, hogy a magyar háziasszonyok igencsak kreatívan ötvözik a magyar ízeket más népek ételének receptjéből vett ötlettel. Igyekszem közéjük tartozni. Summa summárum, kenyerem javát eszegetve szívesen tanultam bele, és fogom kezemben a fakanalat, hogy  a mindennapi főtt betevőt elkészítsem, lehetőleg természetes alapanyagokból. Azt sem mondanám, hogy nem időigényes és nem fárasztó a dolog olykor-olykor, de tudom mit eszünk, miből készül, hogyan készül, és nem utolsósorban az időközi számvetéseket nézve, bizony jóval kevesebbe kerül egy komplett ebéd (leves, főétel, köret, saláta vagy befőtt)  még mindig, ha magam főzöm. Az sem hátrány, hogy általában van maradék is, amit vagy vacsorára, vagy másnap eszünk meg. Ha nem, akkor lefagyasztom, ami mindig jól jön egy nyűgösebb, morcosabb napomon. 

 

csirkeporkolt-fagyasztva-1

csirkepörkölt fagyasztva

Most már élvezettel  tölt el a sütés-főzés.  Mennyi igazság van ebben a mondásban: “az vagy, amit megeszel”. Amióta főzőcskézek, igencsak elkerülnek a bacik-vírusok. Ha 3 évente egyszer meg is találnak,  2-3 nap alatt könnyebben átvészeljük. Én nagyon hiszek ebben, és a magyar konyhában: a leveseiben (tele van zöldséggel, és naponta esszük) és a  főzelékeiben. Valahol olvastam, hogy kb. 15-20 dkg zöldség- gyümölcsöt kell fogyasztani étkezésenként,  és azt is, hogy minden nap, minden “színűt” kell(ene) fogyasztani. Nem tudományosan, de odafigyelve betartom ezeket, a magyar konyha nagyon alkalmas erre az egyszerű, tartalmas  és gyors készítésű  ételeivel.

elso-kenyerem-2016-aug-20

Az első kenyerem

Mivel egy kicsi faluban lakom, 40-60 km-re a nagyvárosoktól, meg kellett tanulnom, hogy “nagyban” vásároljak, és akkor, amikor van, ha még akciós is, akkor meg pláne, hogy majd  ha leesik a hó, jeges az út, ne kelljen cipekedve csúszkálni. Rájöttem, hogy így ez nagyon is praktikus, mert a tartalékokból bármikor, bármit készíthetek ebédre, vacsorára, és átlagosan messze alacsonyabb áron (kb.250 Ft/fő/nap) mint egy menü. Ebbe az árba minden belefér, mert van, ami 60 Ft/fő/nap-ból kijön, a másik 340 Ft/fő/nap – ez havi, évi szinten kiegyenlítődik. A lefagyasztott zöldség, és gyümölcs nagy része  saját termelésű.

 

foz

Élvezem ezt a fajta gazdálkodást, és biztonságban érzem  magam, hogy van tartalék és helyem is van az elhelyezésére. Érdemes megtanulni jól főzni is.  Jobb későn, mint soha!

                                                                                                                                   A fényképek saját felvételek.

Izzy

 

 

 

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A pingálás kikapcsol és megnyugtat

Amióta időmilliomos nyugdíjas vagyok, kedvemre festegetek.

 

lo-szennel-rajzolva

Nem hiszem, hogy lappang bennem valami művészi hajlam, de mégis gyakran kezembe veszem a ceruzát és az ecsetet. Még egy rajz kurzuson is részt vettem.

Egyre többet olvasok a felnőtt kifestőkről, jótékony hatásukról, talán ez motivált arra, hogy  a rajz- és festőszerszámok után nyúljak.

 

lanyom-festmenye

Lányom festménye

Gyermekeim kézügyessége is kiváló volt iskolás korukban, fiam képregényeket rajzolt szabadidejében, lányom különleges technikákat talált ki, pl. a körömlakkal való festést. Szerintem különleges tehetségük van, de ritkán gyakorolják. Kincsként őrzöm alkotásaikat.

 

filc-festes

Filc festés, fiam alkotása

 

Úgy kezdődött, hogy kavicsokat gyűjtöttem, és megfestettem.

 

2

szerencse kavicsok

Legfőképpen unokámat avatom be a titkos világomba, hátha őbenne is lappang valami. Ha együtt vagyunk, sokat alkotunk, rajzolunk, festegetünk és közben nagyokat beszélgetünk. Néha megkér, hogy rajzoljam le kedvenc mesefiguráját.

 

monster-baba

Monster baba

 

Mandalákat is nagyon szeretek kiszínezni.

mandalaim

Unokámról, vagyis a fényképeiről  készítettem ezeket a ceruzarajzokat.

 

lena

Időnként  olyan érzésem van, hogy „tejóég”, nem is megy ez nekem! De aztán előveszem a régi rajzaimat, mint  a szénnel készült lovas képet, amely igazán jól sikerült, és akkor mégis újra és újra nekiállok rajzolgatni. Szeretek fa tapétára rajzolni, festeni, de rajzoltam már pólóra, festettem már falra, dobozra, fára. Legújabb alkotásomra nagyon büszke vagyok.

 

taj2

Azt vettem észre, hogyha belemerülök, akár egy egész délutánon át képes vagyok az asztal mellett, vagy a földön ülve alkotni,  és közben semmi, de semmi más nem érdekel, csak szóljon a zene. Egy biztos, kétségtelenül kikapcsol és megnyugtat.

Próbáld meg te is!

Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Kencefice házi alapanyagokkal régen és ma

Élesztő, libazsir és korom – ami a háznál van

főkép

Bloggereink elárulják, milyen természetes alapanyagokat használnak a szépítkezéshez. Megtudhatunk tőlük néhány régen használt pampucolási trükköt is.

 

Anna

Elmondok néhány trükköt, amit vidéken használtak régen a lányok-asszonyok.

Hajöblítésre gyerekkoromban ecetet tettünk az öblítővízbe, hogy lágyítsa a hajat és szép fénye legyen. Nem szerettem az ecet szagát. Jó időben a szabad levegőn szárítottam a hajamat és így elpárolgott az ecetszag. Kamilla teát is használtak öblítésre, de csak a szőkék, hogy még szőkébbek legyenek.

Izzadság megelőzésére  hintőport használtak.

Szappan A szappant az ötvenes évek közepéig magunk főztük. A töpörtyű, szalonnahéj és egyéb zsiradék maradékát egy edénybe gyűjtöttük egész éven át. Évente egyszer az így összegyűlt zsiradékot  szódával keverve egy üstben kifőzték a szüleim, nagymamám. A kész főzetet beleöntötték egy ládába, és amikor kezdett megdermedni, egy késsel feldarabolták, és megszárították. Ebből lett a mosószappan. A mosdószappan ugyanígy készült, de adtak hozzá rózsaolajat, vagy rozmaring olajat illatosítónak. 

szappanfőzés

szappanfőzés régen

Szemöldök kihúzásra kormot használtak. A kályha ajtajának belső oldalán összegyűlt finom kormot egy gyufaszállal vitték fel a szemöldökre.

Bőrkeményedésre kézen vagy lábon libazsírt használtak, hogy felpuhítsa a bőrt. Amikor virágzott a körömvirág, akkor készítettük a kencét úgy, hogy a megolvasztott, forró zsírba belekevertük a körömvirág szirmokat. A körömvirág tudvalevőleg nagyon jól gyógyítja a gyulladást és a sebeket. 

Hajcsavarásra faluhelyen felszabdalt rongydarabokat használtak, arra tekerték fel a hajat, majd a két végét megkötötték. Az is gyakori volt, hogy kukoricaszárat felszabdalták kis darabokra, arra tekerték fel a frissen mosott hajat és átkötötték valamivel. A fejkendős asszonyok gyakran csak a kendőből kilátszó elülső tincseket csavarták be.

kézre

 

Cecilia

Arcpakolás vízhiányos bőrre. Hetente egyszer, hajmosás előtt készítem az alábbi kencét: olívaolajat, pár csepp citromlét, tejfölt összekeverek mézzel.  Néha  banánt, vagy más friss gyümölcspépet is teszek hozzá. Tíz percig hagyom az arcomon. Ha van időm lefeküdni, a kezemre is rákenem. Selymes és üde lesz tőle a bőr.

Hajpakolás száraz hajra. Száraz, töredezett hajamra, időnként viszkető fejbőrömre szoktam olívaolajos hajpakolást készíteni. A jól bekent hajbőrre és hajra ráhúzok egy tusoláshoz használt műanyag sapkát és negyed órát tartom rajta. Utána samponnal megmosom. A haj egy kicsit összeáll tőle, de a következős mosáskor már érződik a jó hatása.

Hajmosás Gyerekkoromban szüleim egy demizsonnal küldtek  a város gyógyforrásához vízért és abban mostunk hajat. A haj egészséges, szépen csillogó lett tőle.

Bőrradír Egy csipet apró szemű búzadarát összekeverek egy kávéskanálnyi kókuszzsírral és ezzel radírozom az arcbőrömet. Jól felpezsdíti a vérkeringést, ledörzsöli az elhalt sejteket és táplálja a bőrt. Csak a búzadarát mosom le, hagyom, hogy a kókuszsír beivódjon a bőrbe. Érzékeny bőrűeknek nem ajánlom.

 uborka2

Vica

Arcpakolás Az uborka karikával végigkenem az arcom, a szem környéket kihagyva, ha kell több karika uborkát is feláldozok, hogy levével bekenjem az arcom és a dekoltázsom. Mire végzek az uborkasaláta elkészítésével, kellően rászárad az arcomon az uborka leve, így le lehet mosni langyos vízzel, majd bekenni a kedvenc arcápoló krémemmel. Anyukám kedvenc arcápoló kréme a NIVEA, így én is csak ezt használom idestova ötven éve. Kedvelem, mert sokféle arcbőr típusra kapható.

Szem alatti karika A burgonyát lereszelve, két gézlap, vagy tiszta zsebkendő közé téve a szemünk alatti karikákat és a kialvatlanságot tünteti el. Anyukám régen hideg alpaka kanalat tett a szemére a mély karikák eltüntetéséhez.

Zsíros kenőcs Nálunk szokás volt disznóvágáskor friss zsírt eltenni, melyet kezünkre és hajunkra használtunk. Én ezt továbbfejlesztettem, gyűjtöttem körömvirágot, és a még meleg zsírba beletettem a sárga virág fejeket, majd újra felolvasztva, leszűrve, kész volt a körömvirág kenőcs.

Száraz hajra Manapság olyan száraz a hajam, hogy olíva olajjal szoktam gyengén bedörzsölni és átmasszírozni mosás előtt. Beleöntök a tenyerembe egy evőkanálnyi olajat és szétkenem a kezemen, kézfejemen és lazán bedörzsölöm a hajamat. Így a kezem is kap egy kis  E-vitamint.

Bőrtápláló, öregedésgátló A minap a sárgadinnyének nem tudtam ellenállni. A héja belső részével kentem be arcomat és mondhatom hatásos volt. Bizsergett, kicsit csipett, rendesen dolgozott a bőrömön a gyümölcs leve. Utána, mint minden kencét, ezt is langyos vízzel lemostam és bekentem arcom a szeretett Nivea krémemmel. Legközelebb a sárgadinnyét hajpakolásként is kipróbálom, mert olvastam, hogy nagyon hatásos.

haj

Brigitta

Bőrradir Az én aprócska trükköm arcra való, a közönséges bolti élesztőt egy kis csészébe elmorzsolom és picike vízzel elkeverem, és csak így natúr az arcomra kenem. Lefekszem vele, úgy jobban hat. Kivárom, míg majdnem száraz, és ledörzsölöm, olyasmi törmelék jön le mint a radírgumi, és ezzel a törmelékkel az elhalt hámsejtek is kénytelenek távozni a képünkről. Mikor sikeresen ezzel végeztem, hideg vízzel alaposan lemosom és hidratálóval bekenem az arcom. Slussz. Ha fokozni akarom a jótékonykodást az arcommal, a hidratálót “belepofozom” a bőrbe, szapora ütögetéssel, míg ki nem pirosodik. Csodás! Lehetőleg ne lássa senki, nem kell hogy telefonáljanak a mentőkért… Ezt elkerülendő, csendes, nyugodt magányunkban fogjunk neki.

 krém

Erika

Táskás szemre Fiatal koromban sokat borogattam a szememet teafilterrel.  Este megfőztem két filteres kamillát teának és odakészítettem az éjjeliszekrényre. Reggel, amikor felébredtem, kinyomkodtam a filtereket és a szememre raktam, így feküdtem  néhány percig felkelésig.

Zsíros hajra használok diófalevelet. A leveleket leforrázom, leszűröm és azzal a folyadékkal  öblítem le mosáskor. Szőkéknek nem ajánlom.

Vízhiányos bőrre használom a kókuszzsírt, időnként bekenem vele a testemet. Általában váltogatom a kencéket, egy idő után mást használok, szerintem az a jó, ha nem szokja meg a bőr mindig ugyanazt a kencét.

Arcpakolásnak használom a tojássárgája, púder (hintőpor) és méz keveréket.  Felrakom az arcomra és rajta hagyom tíz percig, nem kell vele lefeküdni, közben mást is tudok csinálni. Ezt a receptet nagymamámtól örököltem.

Száraz hajra kitűnő az oliva olajos pakolás, hajfixálónak régen használtuk a sört, vagy a kifacsart citromlét.  Érdekes, hogy egyiktől sem ragadt össze a haj, hanem jó tartása lett tőle.

Lejegyezte: Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Mentés

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!