Régiségeknek

Szamária szurdok, mint terápia

 

Az egészségem visszaszerzése mellett, életre szóló élményt is kaptam.

 

Gyerekeim 18 éve ki- és elrepültek  a szülői fészekből. Mivel életemet addig is ők töltötték ki, a hiányuk igen nagy űrt hagyott maguk után. Munka terápiába kezdtem. Volt egy fő munkám és két  mellékállásom. Így minden napom le volt kötve, a hétvégék is. 

Évente volt orvosi alkalmassági vizsgálat, minden rendben volt. De a gyerekeim elutazása után 3 évvel a vérképemben volt egy kóros érték. Felére csökkent a fehérvérsejt számom. Mondta is a doktornő, hogy ezt sürgősen rendezni kell, mert így gyengül az immunrendszer. Menjek el pihenni, szabadságra, szedjek vitaminokat és egy hónap múlva ismételjük meg a vérképet és ha kell, más vizsgálatokra is elküld, hogy nincs-e a háttérben komolyabb betegség. Úgy éreztem magam, mint akit fejbe vertek, 50 éves voltam. Komolyabb betegség? Hiszen semmi bajom! Beindult az önvédelmem.

​ ​Tudtam, hogy a stressz a mellékvesét “pofonvágja”. Mi lenne, ha ÉN adnék neki egy másik pofont egy jó nagy stresszel? Valami fizikai megterhelés kellene, ami jól kifáraszt és ami után kiderülhet, hogy beteg vagyok-e vagy csak kimerült. Hegyet kellene mászni vagy kirándulni egy nagyot. De milyet és hol, hogyan?

Kapóra jött egy krétai egyhetes, csoportos, szervezett üdülés ötlete, melynek fakultatív programja volt egy kirándulás a Szamária szurdokba. Ez az! Egy kis kirándulást kibírok, még jól is fog esni egy kis mozgás, szép vidék, egy csomó élményem lesz. Üdüléshez készültem, vittem azért egy sportcipőt, olyan hétköznapit, de semminek nem olvastam utána. Minek? Kirándulni megyek. 

Ahogy megérkeztünk Krétára, az idegenvezető  kérte a jelentkezőket a másnapi szurdoki kirándulásra. Az 50 magyarból ketten jelentkeztünk, hasonló korúak, a fiatalok nem. Az útitársam egy magyar nemzeti park férfi vezetője, aki valami ritka, csak ott honos sast akart látni és fényképezni. 

Másnap kora reggel busz vitt fel minket a szurdok bejáratához. Tehát nem lentről mászunk felfelé, hanem fordítva, északról délre, lefelé a tengerhez. Az útitársam mondta, hogy vegyünk ott egy bazárban sapkát a meleg ellen. Meleg? 12 C volt délelőtt 9-kor. Na jó, vegyünk, ezen ne múljon. Aztán elmondta az idegenvezető, hogy 10-kor indulunk, mindenki a saját tempójában megy lefelé és este 6-ra mindenki érjen le a tengerhez, mert onnan indulunk vissza a szigetünkre hajóval. 8 órát fogunk menni? Ki volt írva: Szintemelkedés: 1250 m (csak lefelé). Mi tart akkor olyan sokáig? 

Elindultunk 10-kor. Mindenféle nemzet, sokféle nyelv, mindenki figyelt és segítette a másikat. Lehelé mentünk, az elején gyorsan ment. Néhol korlát, máshol semmi. A sima talajt felváltotta a nagy darabos köves. A lefelé úton csúszott a lábam a sportcipőben előre.

​ ​

Melegedett az idő. Sapkát fel. Patakokban folyt rólam a víz. Szerencsére voltak kijelölt vízivó helyek, így csak addig kellett kitartani a kulacsunknak. Csodálatos madárhangok, sosem látott állatok, a fantasztikus, eredeti természet szépsége elbűvölt. Nőtt a páratartalom. S​űrű, meleg volt a levegő. De még volt árnyék. Kis patakokon fából készült hidakon át haladtunk.​ Szememmel kerestem sasvadász társamat, aki nagy boldogan hol itt, hol ott kurjantott, ha meglátta és fényképezte madarát. 

Már 4 órája gyalogoltunk, amikor elértük a nagy pihenőt, ahol fedett, árnyékos hely és turista szállás is volt. Mentünk volna tovább, amikor többünknek felajánlották, hogy az út második felét öszvér háton is megtehetjük, ha fáradtak vagyunk. Még csak a felénél járunk? Hiszen folyton azt lestem, hogy két égig érő, több száz méteres sziklafal között hol a rés, mert a mögött már a tenger lehet. Persze, gyalogoltunk tovább.

 De olyan volt, mint egy délibáb. Láttuk, mentünk, aztán semmi, majd újabb szikla, újabb rés és a tenger sehol. Volt, ahol csak 2 talpnyi volt az út szélessége, mellette szakadék és közben futva húztak el mellettem idősebb férfiak és nők. Kérdeztem, ezt hogy csinálják? Maratoni futók, mondták. Az út utolsó harmadában már nem volt árnyék… Keményen tűzött a 35-40 C közti Nap és áldottam a sapkámat! Izzadtunk, koszosak, fáradtak voltunk, a cipőm ismeretlen színű, a lábam érzéketlen. 5:50-kor megláttuk a tengert!  A már leért társaink a tengerparti kávézóban várták az újonnan érkezőket és mindenkit megtapsoltak. Olyanok voltunk, mint egy nagy család, hiába nem értettük egymás nyelvét. Nevettünk, ölelkeztünk, boldogok voltunk. 

Hajóval ​visszaérve a ​partmenti kis apartmanomhoz,​ rögtön megszabadultam a cipőmtől, csak ültem a homokban és áztattam a lában a hideg tengerben.​ Három lábujjam  gyanúsan piros volt.​ Biztosan a folyamatos cipőben csúszástól. Aztán másnap lila lett, aztán fekete és 3 hónap alatt leesett 3 körmöm, majd újak nőttek. Ez volt a tandíj. A hét további részében csukott szemmel emlékeztem arra a csodára, amit a szurdokban láttam, amit sosem felejtek el, páratlan élmény volt!

Amikor hazajöttem, gondoltam, utánanézek interneten annak, ahol jártam. Teljesen elképedtem!  “Túra távja: 16 km” Ha ezt tudom, bele sem kezdek. “A Szamária szurdok bejárásához a kevés árnyék miatt fejfedő, némi ivóvíz és egy jó túracipő feltétlenül ajánlott –  ám, aki végigsétál az útvonalon, biztos lehet benne, hogy fárasztó, ám felejthetetlen élményben lesz része.” Ez igaz!

Szabadságom után tökéletes lett a kontroll vérképem! Mondta is a doktornő, hogy jót tett a pihenés (!).  Bár minden vizsgálatba beleegyeztem volna, mégis jó volt​ a lelkemnek, hogy én is tehettem valamit magamért és az egészség mellett életre szóló élményt is kaptam ajándékba!

 

Kárméla

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nyugdíjasok lakóautóval, Európa közepén – videóval

 

 

Kéthetes utazás Németországban, Svájcot és Ausztriát érintve

 

Korábbi sikeres, közös kirándulásaink kedvező tapasztalatai után, hatfős csapatunk  magabiztosan vállalta az újabb kihívást: 2 hét lakóautóval, 25 kisebb-nagyobb város, természeti látnivalók, kb. 2500 km Európa közepén. Ha még az életkorunkat is figyelembe vesszük (ketten 70 felett, az átlag 64 év), bizony kellett a döntéshez egy nagy elhatározás,  a megismerés vágya, és az utazás szeretete.

A legjobb volt a teljes szabadság érzése! Lehet, hogy kimarad egy “kötelező” látnivaló, de annál több általunk felfedezett, és megélt élménnyel leszünk gazdagabbak.  Az utazás izgalmai  (mit eszünk, hol parkolunk, merre megyünk, hol éjszakázunk, stb.) is  felejthetetlenné teszik az ilyen magánvállalkozást, ráadásul a költségek párokra osztva sokkal megfizethetőbbek, mint bármelyik szervezett utazás.

Passau

Az osztrák Dunakanyart senki ne hagyja ki (bár a miénk természetesen szebb), a Donauschlinge is csodálatos látvány. Passauba lehetőleg egy szál virággal térjünk be, hogy méltóképpen hajtsunk fejet első királynénk, Gizella relikviái előtt. A város maga egy ékszerdoboz, csakúgy, mint Regensburg óvárosa. Árnyalja a képet a kalandozó magyar vezérek itteni kivégzése, de tegyük hozzá, hogy valószínűleg megérdemelték.

 

Regensburg

A kisebb látnivalók szinte maguktól kínálkoznak útközben, mint a német Pantheon, a Walhalla. (Itt az erdőszélen lévő parkolóban éjszakáztunk, reggel a parkoló takarítója szólt, hogy fél órán belül induljunk, mert utána már fizetni kell).  Nürnberg második világháborús sorsát ismerjük, nem véletlenül hasonlítják a várost a legendabéli főnixmadárhoz, amely hamvaiból támadt fel.

 

Nürnberg

Éppen egy elszánt röplabdamérkőzés zajlott a város közepén kialakított homokos, pálmafás “mű”  tengerparton, de mi inkább Albrecht Dürer házát és a várat néztük meg. Hamisítatlan középkor: ez Rothenburg ob der Tauber, egy olyan városka, amelyet minden útikönyv az elsők között ajánl a turisták figyelmébe. Bármerre nézünk, minden utca, ház, sarok egy élményt jelent.

 

Nürnberg – Dürer háza

Heidelberg jelentős egyetemi város, panorámája a kőhíddal a kastélyhegyről nézve csodálatos. A látogatókat különleges látnivaló is vonzza: a 220 ezer literes óriás boroshordó. 

 

Heidelberg

900 éve alapították a Maulbronn-i kolostor együttest, kivételes szépségű építészeti megoldások, freskók, fafaragások jellemzik.

 

Maulbronn

Hermann Hesse  Nobel díjas író szülővárosa, Calw, valóban lélegzetelállító! Az ember csak néz és kapkodja a fejét, szinte már sok(k) a rengeteg élénk  színű favázas ház, de  aztán be kell  ismernünk: ez így tökéletes.  Akkor még nem tudtuk, hogy ez még fokozható!

Calw

Tübingenben már álmélkodás nélkül csodáltuk a műemlékvédelem és az igényesség találkozását. Körülbelül félúton járva vonhattunk már egy bizonyos mérleget arról is, hogy mire számítson egy lakóautós turista Németországban. Éjszakáztunk  benzinkútnál, parkolóban, folyóparton, kempingben, autópálya pihenőben, mindenütt barátságos emberekkel  találkoztunk, sehol semmilyen nehézségbe nem ütköztünk. Sőt, a következő városban, Freiburgban egy német házaspár – túlzás nélkül – a fél városon keresztül vezetett bennünket mondván, hogy még GPS-sel is nehezen találnánk meg a lakóautó-parkolót.

Ebben a városban nem árt óvatosnak lenni barangolás közben, az utcákon csordogáló Bächle, azaz  patakocska, különleges veszélyt rejt, aki belelép, az helybélivel fog összeházasodni! A csodaszép, csipkés tornyú gótikus katedrális építőmesterének felesége is óvatlan volt, csak valószínűleg másképpen. Nemes bosszúból a mester megörökítette a kikapós asszonykát, mint vízköpőt!

Freiburg

Nehogy kihagyjuk az Ulm-i katedrálist, a világ legmagasabb keresztény templomát! 161,5 méter magas, 768 lépcsőjét a csapat legfiatalabb és legidősebb tagja gyűrte le. Még egy “leg”: a város legrégebbi háza egyben a világ legferdébb szállodája, a szobák 40 centimétert lejtenek.

 

Ulm

Talán még az elkötelezett kutyabarátok sem látogatják Rottweil városát, pedig megéri. Nagyon szép a belvárosa, a temploma, ráadásul farkasszemet lehet nézni egy barátságos kutyussal.

Rottweil

​A Duna forrása Donaueschingenben most csalódás volt mivel éppen átépítik, viszont sodró lendületű élmény a schaffhauseni Rajna-vízesés. Különösen izgalmas a testközeli érzés, ha kikötünk hajóval a középső sziklánál, és mindezt mindössze 7 Euróért átélhetjük.

 

Rajna vízesés

És most láthattuk meg igazán, hogy hova lehet még fokozni a műemlékek megóvását, a városképet: ez Stein am Rhein, amelyet valóban egy ékszerdobozban kellene mutogatni.

 

Stein am Rhein

​Este Konstanz belvárosában egy vidám öregúr avatott be bennünket a parkolás rejtelmeibe, később még vidámabb lett, miután koccintottunk a megismerkedés örömére. A nevezetes zsinathoz, Zsigmond királyunkhoz, és gróf Zeppelinhez fűződő történetek, valamint  az Elefánt első és hátsó feléhez címzett vendéglő – érdekes és változatos élményeket kínálnak a városban.

Konstanz

Megkerültük a Bodeni tavat, hogy megnézhessük Meersburg alsó- és felsővárosát, a vízimalmot, majd Wasserburg kicsi templomában tudtuk meg, hogy 1830. február 1-ről 2-ra virradó éjszaka a tó úgy befagyott, hogy lovas kocsival lehetett közlekedni rajta. Mikor éjszakázáshoz leparkoltunk és egymás után kiszálltunk az autóból, a többi autó utasa csak állt és nézett, meg is kérdezték: valóban ennyien utazunk egy autóban?

 

Meersburg

Lindau, a hársfák szigete. A lakóautó parkoló messze van, de a város megéri a sétát. A kikötőben foglyul ejtett várkisasszonyt nem szabadítottuk ki, de több kérdezősködés után megtaláltuk a Péter templomot, amelyet 1000 körül alapítottak.

 

Lindau

Az osztrák autópálya arlbergi szakaszán egy pihenőben jól kialudtuk az eddigi fáradalmakat, és teljes lendülettel célba vettük utunk utolsó állomását, Tirol fővárosát, Innsbruckot.

 

Innsbruck

 

A hazafelé tartó hosszú úton volt időnk kielemezni a kirándulás tanulságait, amelyek máig érvényesek. Biztos, hogy izgalmas, érdekes, látnivalókban gazdag és nem utolsósorban megfizethető utat szerveztünk magunknak. Az összezártság egyikünknek sem okozott gondot, a magunkkal vitt kész, illetve félkész ételek végig kitartottak. Minden napra jutott meleg étel, időnként megkóstoltuk a helyi ízeket is. Az autó kényelmesen vezethető, az éjszakai alvás kényelmes, bár egy párnak minden nap ágyaznia kell. A leálló helyek, parkolók mindenütt kulturáltak, a legtöbb helyen olcsón lehet áramot vételezni. Ami a legfontosabb: mindenhol, erdőszélen, folyóparton vagy akár városi parkolókban éjszakázva biztonságban éreztük magunkat!

 

 

Végkövetkeztetés: aki teheti, kövesse a példánkat!

Liza és Jóska

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Jóga, tánc, szeretetkör – így telnek egy 81 éves nyugdíjas napjai

 

A napot jógával kezdem: az öt tibeti jógagyakorlat után fejenállás és meditáció következik.

Ezt az írást egy ismerősöm felkérésére írtam meg, és jelentkezem vele a „Tevékeny, élvezhető időskor” címen kiírt pályázatra. 81 éves vagyok, na és? Elvem, hogy a korral nem érdemes foglalkozni.

Mikor nyugdíjba mentem, kerestem értelmes, hasznos, örömteli lehetőségeket, melyekkel a háztartásvezetés mellett eltölthetem a hátralévő éveket, esetleg évtizedeket.

Pozitív gondolkodás

Elsőként rátaláltam a jógára, és az agykontrollra. Azóta is vallom, hogy ez, életem legjobb választásai közé tartozott. Agykontrollal gondolataimat formáltam, jógával fizikai és lelki állapotomat. Azóta is foglalkozom mindkettővel, immár több mint huszonöt éve. Régi jógás társaimmal Szeretetkör néven szerveztem egy kis közösséget, havi vendéglátással, beszélgetéssel. Jártunk együtt az Erkel Színházba, volt olyan idény, hogy tizenhat bérletet vettem. Idén ünnepeltük a huszadik születésnapunkat. Minden napomat jógával kezdem. Az öt tibeti jógagyakorlat után fejenállás és meditáció következik. Nyolc éve már én vezetem hetenként az Etka-jóga foglalkozást egy kerületi nyugdíjas klubban. Amikor tehetem, eljárok a havi agykontroll találkozókra. Az elmúlt évek alatt több tanfolyamot végeztem el, tapasztalataim alapján hirdetem a pozitív gondolkodás előnyeit. Gondolatébresztő klub néven hét éve vezetek heti rendszerességgel egy csoportot.

 

Szenvedélyem az írás

Friss nyugdíjasként egy helyi újsághoz kaptam meghívást, és az újság megszűnéséig, nyolc éven keresztül dolgoztam a szerkesztőségében. Kerületünket érintő különféle témákban írtam cikkeket, készítettem interjúkat. Az íráshoz megtanultam először írógépet, aztán elektromos írógépet használni, majd számítógépen a szövegszerkesztést. Az újságírás által fejlődhetett íráskészségem, stílusom, emberismeretem. Sok emberrel megismerkedtem, barátságok alakultak közöttünk.

 A jóga és agykontroll által szerzett ismeretek késztettek első két könyvem megírására. Megírásuk idején jógafoglalkozásokon olvastam fel őket. Ezek életvezetési útmutatók voltak napi feladatainkkal kapcsolatban.  Következő két könyvem más témákat tartalmazott. Írtam arról, hogy fiatalkorunkban, egy mostanitól nagyon eltérő rendszerben milyen volt az életünk. Következő könyvem, férjem betegségével volt kapcsolatos. Részletesen leírtam az átélt eseményeket, buktatókat és apróbb sikereket, hogyan tudjuk, vagy nem tudjuk megérteni egymást egy agysérült beteg emberrel, és hogyan történt ez az ápolók és orvosok részéről.

 

A nyugdíjas klub énekkarával

Mikor az újság megszűnt, megint sok időm szabadult fel, tartozni akartam valahová. Kerestem, hogy a kerületben van-e lehetőség társas kapcsolatokra, emberek közé menni, beszélgetni, programokon részt venni. Így találtam rá, egy nyugdíjas klubra, és egy szintén nyugdíjasoknak való civil egyesületre. Mindkettőnek tagja vagyok, több mint tíz éve. A közös programok újabb barátokat is jelentettek. Az énekkarban ma is részt veszek. Valamikor az időseknek szervezett ki-mit-tud rendezvényeken is szerepeltünk. Egyénileg versekkel és prózával lépek fel a pódiumra, egy-egy saját írásommal is.

 

Jóga és tánc

Egyéni programokat is kialakítottam. Kihasználva a kerületi lehetőséget, több évig rendszeresen jártam úszni, és alakformáló tornára, valamint Hatha jógára. Agytornának elkezdtem verseket tanulni, és keresztrejtvényeket fejteni. Az angol nyelv tanulásának is többször nekifogtam. Jártam csoportos foglalkozásra, és tanultam egyéni tanulásra alkalmas tananyagból. Több önismereti tanfolyamon vettem részt. Sokat jelentett életemben a túrázás. Ez volt minden hétvégi programom. Innen is sok barátot szereztem. Egy-két éve, körülményeim változása miatt maradtam ki belőle. Most is hiányzik. Helyette jött a tánc. Előtte táncklubok létezéséről nem is tudtam. Most ez a hétvégi program. Újabb ismerősök, újabb barátok. Tagja voltam a kerületi baráti körnek, rendszeres programokon, többek között filmvetítéseken vettem részt. Néhány éve új mozgáslehetőséget hozott életembe a zumba.  Nagyon szeretem ezt a testet-lelket felüdítő, harsány zene ütemére végzett gyorsmozgású koreográfiát. Hetenként egy, estenként két foglalkozáson veszek részt.  Torna és tánc egyben. Heti program az a torna és csoport-tánc tanulása is, ami a nyugdíjasklubban történik. Megállapítható, hogy ez utóbbi, nem is a lábat, hanem az agyat, a memóriát veszi igénybe. Hogy is kell ezt, most ez után melyik lépés következik, bal, vagy jobb lábbal?

Sok írásom szól a pozitív gondolkodással szerzett tapasztalataimról, de számomra fontos, megtörtént napi eseményeket is leírok, csak úgy magamnak. A bántó eseményeket is kiírom magamból. Segít a továbblépésben. Megtanultam számítógépen írni, és bevezettettem az Internetet. Heti 1-2 alkalommal megnézem a levelezésemet. Ennél sokkal többre időm és tudásom kevés. Minden év meghatározott napján technikumi osztálytalálkozóra megyek, immár hatvankét éve. Sajnos a létszám egyre csökken.

 

Párommal

Tánc és szerelem 70 felett

Miután, ötvenegy évi házasság és hosszas betegség után férjem meghalt, megpróbáltam újra rendezni az életemet. Hetven évesen maradtam egyedül. Betegsége miatt meghiúsult két külföldi útitervünk, így egyedül vágtam neki Párizs és London nevezetességeinek, csoportosan szervezett buszos utazással. Folytattam a betegség miatt szüneteltetett régebbi tevékenységeimet, és újakat is vonzottam az életembe. Öt év egyedüllét után, ismerősök társaságában betekintést nyertem a táncklubok életébe. Ezek létezéséről eddig tudomásom sem volt. Táncpartnerre is akadtam. Nagyon jól táncol, és jól érezzük magunkat a különböző táncklubok társasági életében. Együtt járunk különféle, időseknek való koncertekre, fesztiválokra, üdülésre. Sokszor, ötletszerűen felszállunk egy éppen induló vonatra, és városnézőbe megyünk. Hat együtt töltött év van mögöttünk. Kapcsolatunk alakulásáról könyvet tervezek, „Tánc és szerelem – 70 év felett” – címen. Az időskori egymásra találásról, összecsiszolódásról, szeretetről, szerelemről szól.

Orvoshoz nem járok, gyógyszert nem szedek

A felsorolt témákat nevezhetjük az örömet okozó tevékenységek tartalomjegyzékének. Egyéniségünknek, szükségleteinknek, lehetőségeinknek megfelelően lehet belőle választani. Azért foglalkozom velük, mert így érzem jól magam. Írhattam volna más tartalomjegyzéket is, nehézségekről, fájdalmakról, küzdelmekről, tehetetlen vergődésről, amik szintén előfordultak az életem során. Most nem ez volt a téma. Az, más írásaimban szerepel. Nincsenek olyan elvárásaim, hogy tevékenységeim által valami nagy változás történjen. Nem zavar a testsúlyom, a testalkatom, ráncaim, narancsbőröm, elég, ha jól érzem magam. Orvoshoz nem járok, gyógyszert nem szedek, csak kb. három éve a ginkgo bilóba étrend kiegészítőt, a feledékenység miatt. Bízom a szervezet öngyógyító képességében. Eddig nem csalódtam benne. Közben mégis megtörténnek a változások az életemben. Sok megvalósításra váró tervem van még. Most hirdettem egy irodalmi kör beindítását a nyugdíjas klubban.  Ápolom a régi barátságokat, kíváncsi vagyok az új történésekre. Nagyon sok személyes ismerősöm van. Ez talán többet jelent, mint hogy hányan jelölnek be valakit az internetes oldalakon.

Mottóm: Bennem és körülöttem minden rendben van!

Ziegler Marika

Ez a pályázat a kiírási idő után érkezett, de a tartalma annyira érdekes, és az életút olyannyira példa értékű, hogy közlését így is érdemesnek tartottuk.

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Családi kirándulás Sárospatakon

sarospataki-var-bejarata

 

A napok óta oly kitartó esőfelhők is eloszlottak kirándulásra lelkes készülődésünk láttán, ugyanis indulásunk  reggelét mosolygó napsütés köszöntötte. Őszi, családi kirándulással egybekötött blogtalálkozó  úticélja Sárospatak és környéke, bloggertársunk   lakóhelye.

 Magyarország délkeleti városából pár órás autókázással értük el az általunk eddig még nem látogatott történelmi városkát. Szálláshelyünk kiválasztása nem okozott sok fejtörést. Az interneten foglaltuk le  a számunkra  megfelelő 3 szobás, földszintes, jól felszerelt , kényelmes , igazi  falusi tornácos házat . Mint kiderült,   Végardó területe hétvégi otthonunk, amely terület 1968-ban lett Sárospatak városrésze . Egy nagyonis élő, nyüzsgő város falusias csendjében nyugovóra térni, nagyfiam álmai megvalósulását jelentette .    Itt a közelben található  a folyamatosan megújuló , szépülő gyógyfürdő  is, ami  nemcsak a mi régiségek (mármint nyugdíjas) csontjainknak nyújt enyhülést, gyógyhatást, hanem fiatalabb családtagjaink is csobbanhatnak a bébi-tan-élmény ,-és úszómedencékben. Hűvösebb évszakban az időszakosan fedett medencében.

vegardo_furdo

 

A másnapi  napsütésben tett belvárosi  séta  alkalmával igazi lüktető-városi atmoszféra vett körül bennünket. A  főutcáról letérve  egy kedves kis parkban találtuk magunkat. Ahol parkban lábunkat pihentetvén  szedegettük elő a már majd feledésbe merült sárospataki ismereteinket.  Egymást  kisegítve frissítettük fel, hogy az elsők között volt a  város az iskola alapításban , itt tanított    Comenius, kora haladó gondolkodású pedagógusa ,  akinek nevét ma is őrzi az itt működő Tanítóképző Főiskolai kar.  Itt robbant ki a Wesselényi – összeesküvés …. mikoris fiam térített vissza bennünket a jelenbe, azzal a kérdéssel, hogy:-  „ Tudjátok-e, hogy nap, mint nap a szemünk előtt van a sárospataki  vár? „ – Nem várta meg ráncokba borult  homlokunk mögötti töprengésünk eredményét. Elővette,  és mutatta, hogy az ötszáz forintos papírpénzünk hátoldalán éppen ez a vár van.

otszaz-forintos-papirpenz

Utunkat a vár felé folytattuk. No jó, bevallom  , eddigre előkerült az okos telefon is. Számunkra új ismeret volt, hogy hajdan a Dobó család birtoka volt a vár, itt volt Balassi Bálint esküvője Dobó Krisztinával, amely frigyet azonban peres eljárás után érvénytelennek nyilvánítottak. Ezt követő évszázadban a Lorántffy család birtokolta a várat, és Lorántffy Zsuzsanna hozományaként  I. Rákóczi Györggyel kötött házassága révén  került a Rákóczi birtokba. A már generációk óta Rákóczi birtokban levő sárospataki várban  töltötte kisgyermek éveit   II. Rákóczi Ferenc.  A mai  várban látható II. Rákóczi Ferenc száműzetésében faragott karosszékének másolata.

var

A történelmi szemlélődést követő napon a  városból autóval indulva ugyan, majd gyalogosan jártuk a szemet gyönyörködtető Malomkő tanösvény piros  jelzéssel ellátott  turistaútját  a Megyer –hegyi Tengerszemhez.  Ami tengerszem  nem természetes  tengerszem.  A valamikori  bányaterület  az idők  folyamán csapadékkal telítődött, és alakult ki a ma látható tó, azaz a tengerszem .

 Ez volt kirándulásunk utolsó, tervezett célpontja  Sárospatak látnivalóiból . Szép emlékekkel, feltöltődve indultunk hazafelé.

 

Izzy

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Bloggerek őszi kirándulása a Zemplénben

 fuzer-vara

Néhány bloggertársammal sűrűn chatelünk, miközben megosztjuk gondolatainkat, receptjeinket, ajánlásainkat, vagy csak úgy bolondozunk, és nevetgélünk egymás poénjain. Részt veszünk reggelente a Régiségeknek blog virtuális kávézásában, rejtvényeit próbáljuk megoldani, zeneajánlásait hallgatjuk, és lájkolunk, kommentelünk. Eddig a barátságunk is a neten bontakozott, de a blog szerzőinek őszi találkozója  megajándékozott a személyes ismerkedéssel, vagyis arc és hang is társult a megkedvelt személyekhez.

 

var-2

A közös kirándulás ötlete jóval korábbra, nyár elejére datálható. A facebookon egy érdekes képet láttam a füzéri várról, melynek megosztására Vica azonnal reagált: “Gyertek, nézzétek meg! Itt van a szomszédban.” Először viccnek vettük invitálását, de ő teljes komolysággal kezdte elénk tárni szépséges szülőföldje, észak-kelet Magyarország kincseit, napról napra fokozva kiránduló kedvünket. Azt vettük észre, hogy már tervezgetünk, szervezkedünk, szállást keresünk. Október közepén izgalommal telve nekivágtunk a számunkra eddig ismeretlen tájegység felfedezésének. Vica nagyon felkészült, fáradhatatlan és lelkes idegenvezetőnek bizonyult. Három napon keresztül kalauzolt bennünket kicsi kocsijával a lehető legtöbb nevezetességet megmutatva.

 

var4

Számomra a megújult, és tavasz óta látogatható füzéri vár “elfoglalása” jelentette a legnagyobb kihívást, és egyben a legszebb élményt. Nagyrészt falépcsőkön, máshol sziklába vájt lépcsőkön kaptattunk felfelé a meredek vulkáni kúpon magasodó várhoz, amely már a tatárjárás előtt, de egyes merész feltevések szerint a Honfoglalás idején is állt. Valószínűbb, hogy a 13. század elején építtette az Aba nemzetség egyik tagja. A vár fénykorában, a mohácsi csata után Perényi Péter koronaőr egy évig itt őriztette a magyar királyi szent koronát. 1567-ben a Báthory család szerezte meg a birtokot, majd 1626 körül Bethlen Gábor csapatai állomásoztak itt.

var6

1977-ben kezdték meg a vár régészeti feltárását. A jelentős történeti, építészeti értékek helyreállítása a 90-es években kezdődött, és jelenleg is folyik. 2016 húsvétján nyitották meg a közönség számára. A felvonóhidas kaputornyon keresztül jutunk az Alsóvárba, majd felkapaszkodunk a Felsővárba. Itt a gótikus várkápolnába is belépünk, ahol esküvőket is rendeznek. Kíváncsi lennék, hogy a menyasszonyok tűsarkú cipőben, vagy túrabakancsban érkeznek a nagy eseményre.

 

var2

Az 552 m magas Várhegy tetejéről fenséges kilátás nyílik Füzér falvára és a Zemplén erdeire. Számos, itt fellelhető ritka növényfaj miatt a Várhegy elnyerte a Magyarország természeti csodája címet. Végigsétálva a felújított termeken, a korhű öltözékbe bújtatott viaszfigurák és bútorok, berendezési tárgyak között időutazáson vettünk részt.

 

kastely1

a Füzzérradványi Károlyi kastély

Amikor már azt éreztem, hogy egy tapodtat sem tudok lépni, a füzérradványi Károlyi kastélyhoz gurultunk a Rárón. Az épület sárgán virított a radványi (nem sötét) erdőből, mágnesként vonzva bennünket. Kedvünket nem szegte a helyszínhez kötődő szomorú ballada – Arany János: Tetemrehívás c. verse – sem.

 

kastely8

Kívülről a kastély a romantika jegyeit őrzi, de tágas termeiben itáliai reneszánsz és kora barokk belsőépítészet fogadott bennünket. Kőfaragványai, domborművei, márványkandallói, bútorai 16-17. századi firenzei mesterek munkái. A gyűjtemény a 19. századvégi tulajdonos, Károlyi Ede és felesége szorgos gyűjtésének köszönhető, akik reneszánsz világot akartak varázsolni “szerény hajlékukba”. A mai kastély elődjét Réthey Péter építtette  a 16. század végén. A Károlyi család birtokába 1686-ban került. Károlyi Ede 1860-70-ben építtette át Ybl Miklós tervei alapján.

 

 

Az egyik örökös, Károlyi István felesége, Windischgrätz Mária, nagy lehetőséget látva a fényűzően berendezett épületben, luxusszállóvá alakíttatta át, amely 1938-ban nyílt meg. Működésének 10 éve alatt a kor számos hírességét látta vendégül, színészeket, sportbajnokokat, uralkodókat, művészeket. A kastélyparkban sétálgatott pl. Karádi Katalin, Jávor Pál, de Horthy Miklós is élvezhette a kastélyszálló kényelmét.

 

kastely4

1948-ban véglegesen államosításra került, gyermekszanatóriumként, majd 1960-tól tüdőszanatóriumként üzemelt. Egy kommentelő büszkén emlékezett, hogy 1952-ben a kastélyban született. 1990 óta folyamatosan újítják a déli szárnyat, amely 1993 óta múzeumként működik. Még egy érdekesség: 1974-ben itt forgatta Pendragon legenda c. filmjét Szerb Antal azonos című regénye alapján Révész György rendező. A film szereplői :  Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Halász Judit, Major Tamás, Bujtor István, Tordai Teri, Tímár Béla. Úgy gondolom, ihletet kaptunk a film megtekintésére.

 

kastely5

gróf Károlyi Ede írógépe

Feltöltődve a táj és építményei látványától, szállásunk felé tartottunk, ahol kényelmes fotelekben újraéltük, átbeszéltük aznapi élményeinket, és sok más témát is. Olyan hangulatban telt az este, mintha ősidők óta ismernénk egymást. Így lett a virtuális ismeretségből igaz barátság.

Annaróza

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

London, a Walkie Talkie toronyház tetejéről

kilatas-este-1

Londoni fotóriport, videókkal – 2. rész

Aki London felfedezésére készül, azt mindenképpen gyalogos sétára bátorítom.

“Aki Londont unja, az életet unja, hisz London megad mindent, amit az élet kínálhat.” Egyetértek Samuel Johnson angol íróval,  aki a XVIII. században vélekedett így Nagy-Britannia Királyság fővárosáról. Elképzelem álmélkodó arcát, ha most, 300 év múltán letekintene a fellegekből az óriássá nőtt világvárosra, amely még az ő képzeletét is felülmúlja.

utcazenesz

Lángokat fújó utcazenész

Mint az 1. részben említettem, sűrűn előfordulok Londonban, és szinte mindig a Temze déli partján sétálgatok. Különösen a London bridge környékének hangulatát szeretem. Itt mindig találkozom megmosolyogtató utcazenészekkel, vagy egyéb érdekes figurákkal. Itt található Sir Francis Drake kalózhajója, Shakespeare színháza, a Globe, és a modern Tate Gallery is.

walkie-talky-2

A Walkie Talkie irodaépület

Eddig innen csodáltam a túlparton a földből fénysebességgel kinövő felhőkarcolókat. De  mintha megsértődtek volna, legutóbb két olyan programra invitáltak, amelyekhez meg kellett közelítenem őket. Az egyik a Walkie Talkie 35. emeletén burjánzó SkyGarden, a másik pedig   az 1666-os nagy londoni  tűzvész 350 éves évfordulójára való ünnepi megemlékezés volt. 

 

samuel-johnson

Samuel Johnson, a fellegekből letekint imádott városára, és épp elfogadja meghívásomat egy közös sétára. Előtte azonban buszra kell szállnunk, hogy London Cityt megközelítsük. Ahogy célállomásunkhoz, a The Monument megállóhoz közeledünk, már a buszból egy érdekes látvány tárul elénk. The Shard, az “üvegszilánk”, egy  309,6 méter magas épület, nevéhez méltóan tör az ég felé, egyelőre London legmagasabb “tornyaként”. Előterében egy pici templom, mintha az üvegkolosszus védelmét élvezné. A két torony szinte egybeolvad a régi és új építkezés találkozásának  példájaként.

 

shark

The Shard, az “Üvegszilánk” épülete.

Buszunkkal a London Bridgen áthaladva meg is érkezünk a The  Monumenthez, az 1666-os nagy tűzvész emlékére, 1677-ben befejezett emlékoszlophoz. A 61 méter magas oszlop belsejében 311 lépcső megmászása után a kilátó teraszra érkezik a látogató. A terasz fölött 13 m magas aranyozott tűzgolyó jelképezi a tűzvészt, amit egy pék idézett elő faházában. A 3 napig tomboló tűzben szinte csak a kőépületek maradtak meg.

montazs1

The Monument, az emlékoszlop

 

Be kell vallanom, hogy a 311 lépcső nem vonzott a torony tetejébe, annál inkább a tőle 5 percre lévő, lifttel megközelíthető SkyGarden (égi kert). Ez a nevezetesség a Walkie Talkie nevű épület (nevét onnan kapta, hogy formája egy walki-talkira emlékeztet) 35. emeletén nyújt felüdülést buja növényzetével, a presszójában felszolgált kávéjával és egyedülálló panorámájával.

talky-walky

A Walkie Talkie épülete és  egy walki-talki

Íme a SkyGarden, ahová ingyenes a belépés, de a biztos bejutás céljából javaslom az előzetes internetes regisztrációt.

sky-garden2

A SkyGarden, a Walkie Talkie 35. emeletén

sky-garden1

Délelőtt 10-kor megnyitják a külső teraszt, ahonnan fenséges a panoráma. Elsőként a már említett “Üvegszilánk” tornyosodik előttünk. Bárhova megyünk, ennek a látványát nem tudjuk kikerülni, de nem is akarjuk.

uvegtorony

Az Üvegszilánk épülete

London egyik szimbóluma, a Tower híd, a SkyGardenből fényképezve.

tower

A Tower híd

“Sajtreszelő” és “Uborka” vicces kombinációja:

sajtszeletelo-es-ubborka

Az „Uborkát” (The Gherkin) 2004-ben nyitották meg a Cityben, London üzleti negyedében. A “csak” 180 m magas, 40 emeletes épület fallikus kinézete pajzán elnevezéseket is ihletett, melyek közül a “Tornyosuló célzás” a legdiszkrétebb. A “Sajtreszelő”( Leadenhall building) 225 m magas.

kilatas-este-1

 kilatas-este-4

kilatas-este-3

A fenti 3 képen a Walkie Talkie, valamint a tetejéről éjszaka csodálható kilátás látható. A SkyGarden este 9-től 11-ig bárként üzemel, ahol csendes zene mellett kulturáltan cseverészhetnek egy ital mellett a 18 éven felüliek, ahogy mi is tettük – egy másik alkalommal –  lányommal és barátnőjével.

 A nappali SkyGardentől búcsúzva gyalog sétáltunk át a London hídon, amely több száz évig egyedül ívelte át a Temzét. Samuel Johnson tanúja lehetett több híd építésének.

globe

A Globe színház

Viszont nem láthatta például a Globe színházat, ami 96 évvel az író születése előtt, tehát 1613-ban leégett. Az újraépített Globet 1997-ben nyitották meg. Évekkel ezelőtt volt szerencsém ott egy Romeo és Julia előadást megnézni, melyben egy-egy szereplő több szerepet játszott, éppúgy, mint Shakespeare színházában. Felejthetetlen élmény volt, annak ellenére, hogy angol nyelvtudásom még az alapfokot sem éri el.

Említettem már, hogy a London Bridge környéke kedvenc sétáló helyem, ezért kis társaságommal (köztük unokámmal), letértünk a hídról a Temzepart hívogató látnivalóihoz.

 

ujkori-kalozok

A kalózhajó és az újkori kis kalózok.

Legelőször sir Francis Drake kalózhajójához érkezünk. Drake ellentmondásos figura volt. Flottája másodikként kerülte meg a Földet, érdemeiért I. Erzsébet királynő lovaggá ütötte, de a spanyolok szemében szimpla kalóz maradt.

 

hangulat-a-london-bridgnel

A 2. képen a Börtönmúzeum, a 3-on egy elmaradhatatlan utcazenész, és a 4. képen a Globe színház.

 

 Valószínűleg ez a mókás utcazenész is a tűzvész 350 éves évfordulójára emlékezve trombitált lángokat.

korhinta

Kör a körben. A London Eye mintegy keretezi a körhintát és a Big Bent.

 

makett

A meggyújtásra váró London makett

Az 1666. szeptember 2-i nagy tűz 350 évfordulójáról ünnepélyes keretek között emlékeztek meg Londonban a Temzén felállított London-makett  esti lángra lobbantásával. Az ünnepélyes megemlékezéséről mi sem maradhattunk le, ami pont szeptember 4-én, hazautazásom előtti estén történt.

A tűzvész egy régi festményen

A tűzvész egy régi festményen

Megrázó volt belegondolni a 350 évvel ezelőtti katasztrófába. Mindenesetre London méltón emlékezett, és engem méltón búcsúztatott hazautazásom előestéjén. Soha nem felejtem el.

 

Titkos kísérőmnek, Samuelnek is búcsút intettem, aki megígérte, hogy megírja közös londoni barangolásunkat. Talán már a kéziratot tartja a kezében?!

samuel

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A világ legnagyobb kolostorkönyvtára Admontban

Ausztriai utazás – 2. rész

admonti apátság könyvtára

admonti apátság könyvtára

Ausztriai kirándulásunk 3. napján kulturális kíváncsiságunkat is kielégíthettük, miután az első két napon a természeti szépségeknek adóztunk. Ellátogattunk Admont városkába, melynek apátsága impozáns tájon, a Gesäuse Nemzeti Park hegyvidéki panorámájától övezve helyezkedik el.

A 3600 m2-en elterülő bencés rendi apátságot 1074-ben Gebhard von Salzburg érsekherceg alapította. Meghatározó iskolájának köszönhetően spirituális és kulturális központtá fejlődött. Látnivalói egy hatalmas és gyönyörű park két oldalán szembehelyezkedő gótikus templom, és a múzeum, amely magában foglalja a Természet- és Művészettörténeti, és a Kortárs Művészeti múzeumot, valamint a XIX.század elejétől a “világ nyolcadik csodájaként” emlegetett barokk könyvtárat, mely a világ legnagyobb kolostorkönyvtára. Belépve megértettük ezt az előkelő címet. Lélegzetelállító látvány fogadott bennünket a kétszintes, galériás, világos, fehér-aranydíszes teremben.

könyvtár2
1865-ben komoly tűzvész sújtotta az apátság 5 udvar köré rendeződő épületegyüttesét, de a könyvtár és felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye épségben maradt. 4 udvar a tűz martaléka lett, helyükön épült a jelenlegi park, és a neogótikus stílusban újjáépült Szent Balázs templom. Sajnos a tűzvész 7 emberéletet is követelt. Az apátság 200 ezres könyvállományából 70 ezret a könyvtárban őriznek, ezeknek is legértékesebb darabjai az 1400 kézirat és kódex, valamint 530 őslenyomat az 1500 előtti időkből. A mennyezeti freskókat Bartolomeo Antmonte festette, a tágas, világos terem 4  főpillére: a halál, az utolsó ítélet, a pokol és a mennyország allegórikus szobrai Joseph Stammel alkotásai.

Sankt galleni vár

Sankt galleni vár

Ámulva hallgattunk egy történetet a könyvtár dolgozóinak gigászi küzdelméről, amellyel megmentették a 70 ezer könyvet a 2014-ben támadó apró kártevőktől. Három napra légmentesen lezárták a termet, és gázzal pusztították el a kártevőket. Ezután jött a munka nagyja. Minden egyes könyv minden egyes lapjáról ecsettel söpörték le az elpusztult rovarokat. Ezt nevezem az értékek tiszteletének!

Ezután egy különleges, ún. multimédiás bemutatót  láthattunk.Úgy érzékeltük, mintha több ezer tükör prizmaszerű tükröződése folytán egy hatalmas kaleidoszkóp jött volna létre egy óriási gömbön. Magunkat is ezerszeresen láthattuk jobbra, balra, lent és fönt.

apátsági templom

apátsági templom

Beleszédülve a fantasztikus élménybe átsétáltunk a hatalmas, illatozó parkon a neogótikus apátsági templomba, ahol áhítatos csendben gyönyörködtünk a pompás fafaragásokban. A régi barokk berendezésből csak néhány maradt meg a tűzvész után, legszebb a Mária-oltár képe Antmontetől.

rögtönzött ebéd

rögtönzött ebéd

Az apátságot elhagyva a Sankt Galleni középkori vár, Gallenstein felé vitt az utunk. Mielőtt azonban felkapaszkodtunk volna, házigazdánk meglepett bennünket egy rögtönzött “lakomával”. A kocsiból előkerült egy kis gázpalackégő, egy nagy fazék, egy csomó virsli és vörösbor. Percek alatt megfőtt a “lucullusi” lakoma, amit tiroli zene kíséretében, nagy vidámságban költöttünk el. Utána egy nem túl megerőltető aszfaltúton gyalogoltunk fel a 13. században épült várba, melynek falairól fenséges panoráma tárult elénk.

kilátás a várból

kilátás a várból

Visszatérve a panzióba a gazdasszony kétfogásos bőséges vacsorája, majd utána a háziakkal közös játék koronázta meg ezt a csodálatos napot. Másnap eljött a búcsú ideje ettől a fantasztikus házaspártól, akik az átlagosnál sokkal többet tettek azért, hogy a legjobb emlékekkel térjünk haza.

A hazaút is tartogatott még egy városnézést. Megálltunk Leobenben, ahol Gösser sörgyár található. Mi inkább a templomát néztük meg a városka közepén. Egy piacon keresztül értük el a Sankt Xaver kapuját. Belépve gazdag, és elegáns díszítés, a fehér falakból kiemelkedő fekete és arany szobrok fogadtak. Egy rövid sétával búcsúztunk a Mura völgyében fekvő kisvárostól, a főterén látható terrakotta-fehérdíszes háztól, a városkaputól és ausztriai élményeinktől.

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

Mentés

Mentés

Mentés

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Barangolás a törökországi Epheszoszban, az ókori római városban – videóval

Artemisz templomának és Celsus könyvtárának romjai a dicsőséges múltról tanúskodnak – 2. rész

romok

Elérkeztünk törökországi kalandjaink fő látványosságához, az ókori Epheszosz épen  maradt romjainak meglátogatásához, egy lelkes török fiatalember angol nyelvű idegenvezetésével.

Ez az ókori város, a római birodalom 2. legjelentősebb városa, a Nyugatot  Kelettel összekötő fontos kereskedelmi út mellett feküdt. Iónia legfontosabb metropoliszában számos fürdőt, középületet építettek, vízvezetékrendszere a legmodernebb volt az ókori világban.

Régészeti kutatások szerint már az i.e. 7. évezredtől lakott volt.  Fénykorában,  az i.sz. 1-2. században lakossága félmillió volt, ami teljesen hihető, ha belegondolunk, hogy a 20. században kezdődő ásatások mindössze a terület 5 %-át tárták fel, és ennek bejárása is 2 óráig tartott. Minden évben új információkra bukkannak, ahogy haladnak a feltárással.

Celsus könyvtár

Celsus könyvtár

Itt élt Hérakleitosz, a nagy gondolkodó is, aki szerint “kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba.” Érdekes adalék, hogy Marcus Antonius római hadvezér és Kleopátra tiszteletére építettek itt egy házat, ahol a nászútjukat élvezhették.

Láttuk a római fürdő megmaradt falait, szinte elképzelve a kivételezett helyzetű férfilátogatókat, vagy a bajusszal, szakállal álcázott nőket, hiszen ők nem mutogathatták bájaikat. Bezzeg az alibiből a könyvtárba induló férjek egy titkos alagúton onnan könnyen a bordélyházba mehettek, vélhetően nem sokat művelődve a Celsus könyvtár falai között. Pedig kb. 20 ezer tekercs között válogathattak volna. A mendemonda szerint a művelt kurtizánok pár kérdést tettek fel vendégeiknek, és ha nem tudták megválaszolni, visszaküldték őket a könyvtárba.

A legrégebbi reklám

A legrégebbi reklám

A sikamlós történetek, amelyekkel idegenvezetőnk fűszerezte a 30 fokban lankadó figyelmünket, még folytatódtak. A könyvtárat a kikötővel összekötő Márvány út egyik kövébe vésve lábfej, mellette női fej koronával és egy szív látható, jelezvén a kikötőből érkező tengerészeknek a bordélyház irányát. Ezt tekinthetjük a legrégebbi reklámnak.

 

A Márvány út másik oldalán a 24000 főt befogadó ókori színházat láthatjuk, míg a Kurétész úton egy kisebbet, az Odeont, mely “csak” 1400 fős volt. Ugyancsak ezen az úton csodálhattuk meg Hadrianus templomát, amelynek homlokzati domborműve ma a londoni British múzeum ékessége. Döbbenetes az is, hogy Artemisz temploma, amely a világ 7 csodájának egyike volt, 25 oszlopából 24-et szintén eladtak az angoloknak vasútépítés fejében, hiszen a keresztény templomra nem volt szükségük. Ez a 24 oszlop is a British múzeum pilléreit alkotja. Az Artemisz templom történetéhez tartozik, hogy Kr. előtt 356-ban egy Hérosztratosz nevű zavart elméjű ember felgyújtotta, hogy neve bekerüljön a történelembe. Be is került, de halállal lakolt tettéért.

A nagy színház

A nagy színház

A monda szerint a gyújtogatás éjszakáján született Nagy Sándor, és Plutarkhosz történetíró szellemesen megjegyezte, hogy a templom valószínűleg azért égett le, mert Artemisz istennő túlságosan el volt foglalva az új hadvezér születésével, és nem figyelt a templomára. Kr.e. 334-ben éppen a világhódító Nagy Sándor tett felajánlást a templom újjáépítésére, de a lakosok inkább saját költségükön építették fel.

 

Video: Vízipóló meccs utáni ujjongás és lányom búvárkodási kísérlete

Az egyedülálló történelmi bolyongás után a romokat elhagyva mi is romjainkban hevertünk. De megérte!!! Hazautazás előtti napunk a lazítás, tengeri fürdőzés és napfürdő jegyében zajlott. Délután a szálloda medencéjében még egy izgalmas vízipóló bajnokságra is sor került a szálloda magyar és orosz vendégei között, török bíróval. A mieink olyan harciasan küzdöttek, hogy sportrajongó lettem hangosan szurkolva. Büszkén tapsoltunk a 12-10-es győzelmünknek.

Az utolsó vacsora után (ami nem éppen kenyérből és vízből állt), fergeteges nemzetközi karaoke versenyen vettek részt fiataljaink a többi orosz, bolgár, török vendéggel együtt.

A fiatalság fél egészség, főleg a fiatalok közelségét élvező Régiségek számára.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

 

   

 

Mentés

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Tavaszi séta az egregyi borhegyen

 

egregy 1

 

Hévizen járva nem hagyhatjuk ki az egregyi borhegy megmászását.  Nemcsak a vidék bora kiváló, de az onnan elénk táruló panoráma is lélegzetelállító. A belvárosból  kellemes,  bő félórás sétával jutunk fel  a  hegynek nevezett dombra, ahol az egykori Egregy település szőlői terülnek el. A hajdani présházak helyén manapság hangulatosnál hangulatosabb, tájba illő borozók és vendéglők várják az oda elcaplató vendégeket.

 

borozó jó

 

Aki nem bírja a gyaloglást,  igénybe veheti a városból induló, pöfékelő mozdonynak álcázott  piros dottót, és annak megállójából már csak egy kis emelkedő és tízperces séta a grinzingi hangulatot árasztó  pincesor. A szőlőtermesztés tudományát állítólag itt még a rómaiak honosították meg.

 

szőlők

 

Évtizedek óta ide visszajárva szemtanúi voltunk, hogyan lett a poros utas szőlőhegyből díszkövezett,  igazi, turistacsalogató borhegy, miközben megőrizte vidéki báját. Jönnek is a turisták, boldogan kóstolgatva a jóféle borokat a  magyaros ételek mellé. De el lehet itt borozgatni  hagymás zsíros kenyér mellett is, ahogy mi is tettük, miközben árnyas fák alatt ülve bámultuk egyik oldalon a szemközti  harsányzöld dombot, a másik oldalon pedig  a szépen gondozott, hegyre felkúszó szőlőket.

 

szőlők2

 

Kirándulásaink vége hagyományosan a kicsi, szépséges egregyi temető felkeresése, ahol  pompás virágok díszlenek a sírokon. A kis temető végében, a dombtetőn pedig ott áll az egyszerűségében is lenyűgöző, Árpád korabeli  falusi templom. A szépen restaurált épület mindig elbűvöl fehér falaival, keskeny, szép ívű ablakaival. Kicsiny belsejében a történelem árnya leng a hideg falak között.

 egregy4

 

Jól esik a májusi nap melege, amikor leülünk a temető padjára, és lenézünk az alattunk elterülő völgyre és a szemközti, nyaralókkal  tarkított zöld dombra. A karnyújtásnyira lévő sírok között, virágzó akácfák bódító illatától körülölelve a nagy csendben  elrévedezünk az idő múlásán. Milyen jó, hogy az idén is sikerült elgyalogolnunk kedvenc kiránduló helyünkre!  

 

egregyjótemető

 

Cecilia   

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Vad szurdok, vöröses sziklák, kék barlangok – Korzikai utazás 3. rész

útközben

Ajaccioból elindulva Korzikának egy egész más arcát ismerhettük meg. Szakadékos hegyi kanyarok vezettek Les Calancheshez, ahol megértettem, hogy miért nevezték a görögök Korzikát Kallistének, a Szépség szigetének. A városok, kikötők szelíd báját hatalmas, vöröses gránit sziklavonulat bizarr formái váltották fel 400 méteres tengerszint feletti magasságban.

Les Galanchez felé

Buszunkból kiszállva az 1 kilóméteres “sétaúton” az azúr tengerből kiemelkedő vöröses rózsaszín sziklaóriásokat szabadon élvezhettük, fényképezhettük, már amennyire a mellettünk araszoló motoros, autós, buszos forgalom engedte. Idegenvezetőnk ezért kivételesen nem szabott időhatárt. Adrenalin szintünket emelte, hogy a szakadék szélétől csupán fél méter magas támfal választott el bennünket. Egy fotózó útitársam buzgalmában meglökött, úgyhogy majdnem megtapasztaltam a salto mortalét (húgom változatában molto sartalét).
A szél és az esővíz évmilliós munkája az egyik sziklába lyukat vájt, amely szív alakban küld üzenetet a természetimádó turistáknak. Nem véletlen, hogy az UNESCO 1983-ban a világörökség részének nyilvánította Les Calanchest.

szív jó

Szív alakú lyuk a sziklában

A nyugati part másik csodája felé indultunk némi pihenő és fagyizás után. A Scala di Santa Regina (Égi királynő lépcsője) szintén a természet alkotása.
Utunkat kecskék és disznók kényelmes vonulása keresztezte, akik hírből sem ismerték a zebrát. Lelki nyugalommal sétáltak át buszunk előtt. Végül megérkeztünk az 500 méteres sziklák káoszához, melyek lábánál a nem túl vízbő Golo kanyargott. De így is fenséges látványt nyújtott a fehér gránitból álló 8 kilóméteres díszlet, amit Dante poklának is neveznek. Egy duzzasztógát segítségével elektromos áramot nyernek a folyó vizéből.
Élményekkel telve hagytuk el ezt a vad szurdokot, és a buszban szállásunk felé robogva tovább álmodtuk az egy napba sűrített gazdagságot. A köztes pihenőnap után a sziget déli csücskébe, Bonifacioba indultunk. Sofőrünk a kikötőben tett ki bennünket, ahol már várt családias kishajónk.

Bonifacio

Bonifacio látképe

Bár Ajaccio a főváros, ezt a titulust Paul Valery, a költő, a szépséget illetően Bonifacionak szánta. Teljes mértékben egyetértettem vele, amikor hajónk kifutott a tengerre, és a fehér, réteslapszerűen rétegződő mészkősziklák kavalkádja között siklott velünk. Bal oldalon a városka szinte a kikötőbe ér, a parton egy kocsma felirata megmosolyogtat: Kissing pigs, azaz Csókolózó disznók. A szikla tetején egy vár őrködik, amihez az ún. Aragon lépcső vezet. De egyelőre maradjunk a vízen! Két kékbarlangot közelről is megmutatott a kapitány, melyek falát karcsú cseppkövek ékesítették, alulról pedig a türkiztől a sötétkékig váltakozó hullámok nyaldosták. Ezután megpillanthattuk Szardínia szigetét is, mely a tiszta időben 10 km-re tőlünk egész közelinek tűnt.

Bonifacio vár és kikötő

Bonifacio, vár és kikötő

Visszafelé a Napóleon kalapja nevű barlangot és a meredek, 70 m magas homokkőplatóra épült “meseházikókat” csodálhattuk meg, amelyek fotókról jól ismertek. Hajónkat elhagyva a fiatalok az Aragon lépcső meredek fokain, mi, óvatosabbak dottón közelítettük meg a várat, így is káprázatos panorámát élvezve. Lefelé mi is gyalog lépkedtünk utolsó pillantásokat vetve a százféle alakzatra és a tenger csillogó tükrére, sziklákhoz csapódó tajtékjára.
Korzikától kétórás bastiai városnézés során vettünk végső búcsút, mielőtt újra elnyelt volna bennünket tátott szájú komphajónk. Vasárnap lévén a St. Nicolas téren egy kirakodóvásár nyüzsgő tömegébe csöppentünk, majd Napóleon császári lábai előtt találtuk magunkat. Kissé kevélyen tekintett a zsibvásárra, mintha sértette volna méltóságát a piaci feeling, főleg a Mickey egeres törülközők látványa. Kedves momentum volt később a kikötő házai közt az egyik ablakból kikönyöklő néni.

néni

Festett kép egy ház falán

Miután nem köszönt vissza, rájöttem, hogy festett kép. Valószínűleg életében is így szemlélte a színes túrista-áradatot, családja pedig méltón őrzi a nagymama emlékét. A zegzugos utcákon kijutottunk a kikötőbe, ahonnan felkaptattunk a fellegvárba, a Terra Novára. Még egy utolsó pillantás a kikötő aprónak tűnő hajócskáira, majd irány a már jól ismert óriás, ami Bastiából Livornóba visz. Kéményén utoljára csodálhattuk meg az ország jelképét, a mór fejet.

Viszontlátásra Korzika! Corse au revoir!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!