Régiségeknek

Így birkóznak a hőséggel egy vályogfalú házban

A növények locsolással, a kutya fürdetéssel vészeli át a meleget.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok a falumbéliek jó részéhez hasonlóan,  hogy  vastag, vályogfalú házban élek. Egyetlen tennivaló a kánikulában behúzódni a hűs(ebb) falak közé,  figyelve ennek tartósságára az ajtók, ablakok csukva tartásával, redőnyöket, függönyöket is bevetve.

Miután otthonülő típus vagyok, nem okoz gondot a „bezártság érzése”. A legfontosabb intézni valókat, kerti teendőket,  délelőtt 9 – 10 óráig letudom.  Ha strand program is kerül terveimbe, (reggel 8-tól  ) délelőtt 10 – 1/2 11 –kor legkésőbb, irány a hazaút.  A nap többi részét a házban töltöm.  Este 7 – 8 órakor  „merészkedek” ki a kertbe, locsolni és kicsit levegőzni. Az egyetlen klímaberendezésünk a jó öreg ventilátor, készenlétben várja a dologidejét. Még nem kellett bekapcsolnom, de ha még sokáig tart ez a forróság, bizony a vályogfal is átmelegedik és akkor szükség lesz rá.

Öltözködésben egy szál, lenge, kényelmes, nem  műszálas strandruha a trendi most nálam, itthon. A reggeli ténykedések után, és napközben  annyi színtiszta vizet ( vagy ásványvizet, esetleg citromlével – igazival ) iszom, amennyit kívánok. Semmiképpen nem számolom és méregetem a médiában elhangzó  „ennyi-meg annyi liter folyadék kell”  mennyiséget, mert  meggyőződésem, hogy  a mennyiség testre, súlyra, magasságra eltérő minden embernél, és bízom  szerveztem igényében, annyit iszom, amennyit kívánok, amikor szomjas vagyok. Ez csak és akkor érvényes, ha vizet iszunk. Ha más, bármi törpi-szörpi üdítő ital vegyül az ivókészletünkbe, akkor borul az előbbi elv, mert, hogy a vízen kívül más nem (igazán) oltja szomjat, inkább fokozza azt, ami szerintem nem egészséges. De mindenki annyit viritykol (iszik),  amennyit jónak gondol. A legjobb szomjoltó, nekem ez jön be leginkább, a lédús gyümölcs, vagy akár 1-2-3 paradicsom magában.

Amiről  a média nem igazán beszél, az  a sóveszteség. Aki dolgozik, jön-megy  ebben a forróságban, izzad is rendesen, és izzadással nemcsak folyadékot veszítünk, és nemcsak azt kell pótolni, hanem a sóveszteséget is. Tévedés ne essék, nem kell hazaérve belemarkolni a sótartóba, de figyelni  kell  a sóveszteségre is. Nem baj, sőt jó, ha ilyenkor a főtt kukoricát, paradicsomot, vajas kenyeret  enyhén besózzuk, vagy  ha az ételeinket „ízesen” készítjük.  A nehéz, több órás fizikai munka után az ivóvízbe lehet tenni csipet sót,  tudomásom szerint szokták is edzések, mérkőzések után a sportolókat (ha rövid időn belül nem jut(hat)nak ételhez) ilyen enyhén sós vízzel itatni (már ahol figyelnek erre ).

 

Miután  viszonylag jól vettük  a startot a házikónk jóvoltából, és a nap legmelegebb szakában izzadás mentesen házon belül tartózkodunk,  a főétkezéseink a szokásosak maradtak: szezonálisan  zöldségek, köretek hússal. Kifejezetten fontosnak tartom akármilyen leves elkészítését, evését, mert ez is egyfajta folyadék bevitelt jelent (az év minden szakában) .

Régen locsolással is védekeztek  házanként  a hőség ellen. Mára nem látom, tapasztalom  környezetemben. Ennek oka valószínű az, amiért én sem locsolom  a járdámat, és a ház körül sem, mert  vezetékes víz jön  a kinti csapból is, ahol pedig fúrt kút van, ott is árammal működő motor húzza fel  a vizet, és  bizony  nem olcsó mulatság lenne naponta ezzel locsolni a járdát, akár többször is.

Udvarom fái, bokrai, virágai vízigényesek, de tűrték a nagy meleget. Nap, mint nap locsoltam őket, nem sajnáltam tőlük a vizet. Szépen, zöld levelekkel, egészségesen vészelték át a sok napig tartó afrikai hőhullámot.  A locsolásukkal nem spóroltam, mert ha kiszáradnak, véglegesen elveszítem őket, vagy ha csak legyengülnek, elerőtlenednek, pillanat alatt elkapja őket betegség, valami gombás, vagy férges-kukacos nyavalya.  Miután meglehetősen nagy az udvarom, sajnos a füvet nem locsoltam,  arra már tényleg ingem-gatyám  rámenne. Kicsit  kiégett, de talán ősszel  összeszedi magát.

 

A “birtokunk” biztonsági őre, Kormos kutyaúrfi , pihegve ugyan, de hősiesen állta a kánikulai viszontagságokat, a délutánt leginkább a lakásban való pihenéssel töltve, vagy csak velem kijőve pár szem paradicsom szedése erejéig, amit hasalva, nyelvlógatva szemlélt a mályvabokor előtt. Azért nála is elérkezett az  a pillanat, amikor  kis fekete bundája már érezhetően átmelegedett fülétől-farkáig. Ilyenkor jött a “hűtőfürdő” kiskádjában, amit szó nélkül tűrt, sőt  szemmel láthatólag felélénkült tőle, jól esett neki. Persze a fürdés után, nem átallotta hangsúlyozottan ránk pislogva “törölgetni” a bundáját  a fűben, mert annak száraznak kell lennie.

 

Kis családom még bírja az égiek által ontott hőséget,  de azért várjuk már ennek  az égető melegségnek a csökkenését mi is.

Izzy

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Reggelente elkísértem a tehenet a legelőre

 

Így éltünk vidéken, gyerekkoromban

 2.rész

 

Január és február

 

Csendes téli időket, nyugalmas napokat éltünk. Havazás idején kihagyhatatlan volt a szánkózás, amelynek – sík vidéken – egyetlen lehetősége Kalocsán az Érsekkertben lévő domboldal volt. Ha befagyott a Vajas csatorna, akkor irány a korcsolyázás és a jéghokizás (ez utóbbi természetesen a part menti fákból letört görbe ágakkal – mint hokiütőkkel – történt). Korongként egy agyaggal megtömött cipő bokszos doboz szolgált. Egy alkalommal volt is „szerencsém” beszakadni a jég alá. A korcsolya hegye is alig érte el a meder alját (nyakig elmerültem a jeges vízbe), de a hoki-botokkal kihúztak az erősebb jégre. Azonnal haza is battyogtam vizes lábnyomokat hagyva magam után. Olyan hideg volt a teljesen átázott ruha rajtam, hogy csak azt éreztem, hogy csíp.

 

Március

A ház körüli kert felásása, gereblyézése és a növények elültetésének, valamint a fák metszésének ideje volt. Apám ilyenkor fejtette le a bort másodszor a pincében.

 

Április

Általában a húsvéti előkészületek és a húsvéti ünnepek jegyében telt a hónap. Végre meg lehetett vágni a rég áhított sonkát, amelynek egy jó nagy darabját meg is főzték a nagyszombati vacsora számára. Azt hiszem mai napig is igaz az a sejtésem, hogy a húsvét ünnepét követő hétvégén legalább a fél ország sonkás tésztát ebédelt, ami ilyentájt különlegesen finomra sikeredik.

 

szappanfőzés

Május

Kiszépült az idő, és már a szabadban is lehetett (és kellett is) több mindent végezni. Ilyenkor került sor a disznóvágásból megmaradt, és már nem fogyasztható egyéb – erre a célra gyűjtögetett – zsiradékokból a szappanfőzésre. A felszerelés azonos volt a már említett szilvalekvár főzés kellékeivel, de ez nem réz, hanem vas üstben történt. Ehhez előzetesen lúgkövet is be kellett szerezni. Ezt Szüleim teljesen titkos helyre elrejtve tárolták egészen az üstbe helyezésig, mert gyerek nem nyúlhatott hozzá. Ez is egész napos foglalatosság volt. A még meleg és híg szappant azután, hogy kevergetés közben homogénné főtt, magas falú, textil anyaggal bélelt tepsikbe öntötték, majd ha kihűlt és megkeményedett, hajlított bot két végére kötött (ez által kifeszített) acél dróttal (húrral) vágták méretre. A következő hónapban esedékes nagymosások elengedhetetlen kelléke lett így a „házi szappan”. Később már a boltokban is megjelent „szelídített változata” Flóra szappan néven.

 

Nagymosás – Kép forrása: Fortepan

 

Június

Első fele a nagymosás és a nagytakarítás, na meg az iskolai „vizsgák” és tanév záró ünnepségek jegyében telt el. Ezt azonnal követte a szőlő kacsozása és kötözése, ami elég fárasztó és derekat igénybe vevő munka volt. „Pihenésképpen” a meggyfa termését is le kellett szedni, valamint kosarakban hazacipelni. Nem volt egyszerű, mert a szőlő a gyümölcsfákkal Kiskőrösön volt, a vasútállomástól vagy 3 km távolságban, mi pedig Kalocsán laktunk a vasútállomástól „csak” 2 km távolságban (mert hogy a vasutas és a szőlő valamiféle szimbiózisban vannak – Moldova György is megírta). Apámnak ekkortájt rendszeres tennivalója volt a szőlő permetezése rézgálicos és meszes oldattal a peronoszpóra ellen. Minden eső után – ami ebben a hónapban igencsak gyakori volt – permetezni kellett.

 

 

Július

Nekünk gyerekeknek kezdetét vette az abszolút vakáció, na nem otthon, hanem kedves rokonaink Kecel közeli (Polgárdi) tanyáján. Itt minden reggel el lehetett kísérni Zsuzsit, a tehenet, a legelőre, majd estefelé érte menni és haza kísérni, bár erre az utóbbira nem tudom, hogy volt-e szükség, mert Zsuzsi jobban ismerte a hazafelé vezető utat, mint magam két erdőn keresztül is. Napközben a barackosban telt az élet, szedtük a sárgabarackot ládákba és osztályoztuk. A puhábbak mentek egy fa kádba cefrének, amelyből később barack pálinka készült. Este, vacsora után a sötétben (mert, hogy villanyvilágítás nem volt csak petróleumlámpa) semmi sem zavarta a csillagok bámulását.

 

Pálinkafőzés

Odahaza ekkorra esett a nagymosások és nagytakarítások tennivalója, na meg a frissen szedett gyümölcsök befőzése. Az almát és a körtét később – már augusztus végén – az őszi barackot is meghámozva és kimagozva egy nagy rostára tették (egy rétegben), és kint a gangon a rosta alatt meggyújtottak egy kénlapot. Ennek füstje felfelé szállva szépen átjárta a rostára terített gyümölcs szeleteket, amelyeket ezek után befőttes üvegbe raktak és meleg cukros sziruppal leöntöttek. A celofánnal lezárt üvegek mehettek a már említett száraz duntsztba, majd a kamrában a stelázson várták küldetésük beteljesülését, ami igen csak a téli hónapokban volt esedékes.

 

 

Augusztus

A kerti munka és a száraz tészta valamint a tarhonya készítés jegyében zajlott. Ilyenkor még szép meleg, napos idők voltak, és a már sokat emlegetett gangon a konyhaasztal megnagyobbításával (kihúzásával) elegendő hely lett a tarhonya és a száraz tészta készítéséhez. A napsugár pedig még segítette is az előbbiek gyors kiszáradását. Minden bizonnyal az időpont megválasztásában az is közrejátszott, hogy – bár voltak tyúkjaink – a piacon ekkortájt volt a legolcsóbb a tojás, ami a tésztakészítés elengedhetetlen hozzávalója. Augusztus 20-a után mindig (a mai napig is így van) megváltozik, hűvösre fordul az időjárás, figyelmeztetve a gyerekeket, hogy vége a szünidőnek, és nemsokára kezdődik az iskola.

Itt olvasható az írás első része.

János

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Papsajt, csalán, pitypang

Fűben – fában orvosság van vidéki házunk táján.

Ki ne hallott volna, ha már elég „régiség,” – éveinek számát illetően – az útmentén, árokparton összeszedett papsajt csemegézéséről?  Gyerekkorunkban marokszámra szedtük bizony, ettük úton-útfélen, mit   sem gondolva az út porára és bármilyen egyéb, esetleges szennyeződésre. Makkegészségesek voltunk, fogalmunk sem volt a papsajt hatékonyságáról. Csakúgy ettük, mert iskolából jövet-menet ott volt a lábunk előtt, és, hogy ehető és jóízű, azt az idősebb iskolatársaink mondták. Soha semmi bajunk nem lett tőle. Ma már az interneten pro és kontra jelennek meg cikkek gyógyhatásáról (gyomorpanaszokra, köhögési inger megszüntetésére jó)  és  ártalmasságáról is (a papsajt kivonatot tartalmazó készítmények májkárosodást okozhatnak). Sajnos mára ezen növénykék eltűntek az  az út porából, az árokpartokról, én legalábbis évtizedek óta nem láttam papsajtot.

https://www.holisztikuselet.hu/cikk/erdei-malyva-a-hurutoldo-gyulladascsokkento-gyomnoveny-5

Gyerekfejjel a fehér akác virágát is tömtem magamba. No, nem azért mintha tudtam volna  annak jótékony hatásáról, hanem, mert finom, édeskés volt. Arra azért ügyelni kellett, hogy a virágon belül esetleg ne tartózkodjon  méhecske is, mert ugye, ő is szívesen időzött az édes virágban. Mostanában, az interneten szörfölve olvasom, hogy a fehér akác virága  nyersen, tea, méz formájában húsz betegségre, főleg emésztőszervi megbetegedésekre jó, de köhögés csillapítónak is nagyon ajánlatos. Ha ma már nem is szedegetem le a fáról a virágot „nasizni” belőle (nem is tudom miért nem), a mézét cukor helyett használom  naponta a fekete kávémba,  alkalomadtán teába elkeverve, és egyéb módon is felhasználva (sütikben ).

Falunkban szinte minden kertben, de az utcákon is található bodzabokor. Amikor először hallottam a bodzavirágból  friss fogyasztásra készült nedűről, sajnálkoztam magamban, hogy az én udvaromban  nincs bodzabokor. Éveken keresztül a szomszédasszonyomtól kaptam virágot, hogy azután az  ő receptje alapján  készítsek üdítő italt. Mígnem arra „vetemedtem”, hogy ültessek a kertembe  bodzabokrot. Fiatal, saját ültetésű bodzabokrom idén először hozott igazán sok és szép virágot, amiből frissen fogyasztásra készítettem  kellemes, hűs, citromos italt. Mennyivel egészségesebb és tartalmasabb is ez egy bolti üdítőnél ! A bodza felhasználhatóságáról, egészségünkre tett hatásáról szintén nagyon sok internetes oldalon találkozhatunk. http://www.edenkert.hu/konyhakert/gyogynovenyek/bodza-sambucus-nigra/2772/

Költözésünkkor  az előkert nagy része tele volt körömvirággal. Nagyon szép volt a sárga „körömvirág mező”. Az első évek  felújításokkal,  akklimatizálódással teltek. Mire odajutottam, hogy utánanézzek hogyan is tudnám hasznosítani ezt  a virágot, egyszercsak  eltűnt, valószínű, hogy „idegen betolakodók”, pajor, avagy meztelencsiga, vagy ki tudja minek az  áldozata lett.  Tavaly újra megjelent egy szem virágocska, amit most féltve őrzök, hátha elszaporodna újra.  A körömvirágkrém (jelenleg gyógyszertári) az én „mindenható” kenőcsöm. Bármi gyulladás, szúrás,  karcolás, vágás  (a kertben), égés (a kályhában tüzelés megtanulásának  is van „tandíja”, ugyebár ) van rajtam, ezzel kenegetem. Hát még ha saját, igazi készítésű krémem lesz ! http://eletmodszer.com/koromvirag.html

Természetesen csalán is található az udvarunkban. Néha bele is szaladok, azonnal csíp és éget. Már nem haragszom ilyenkor, mert igazából össze kellene szedegetnem és ha csapkodnám a fájós ízületeimet vele, még jót is tenne a reumámnak. Bevallom még nem próbáltam ki, húzom, halasztom a dolgot. Holott tudom, hogy a csalán egyik leghatásosabb növényünk a gyógyításban. Nem csak a népi gyógyászatban használták reumára, köszvényre, cukorbetegségre, fekélyes sebek gyógyítására, hanem levest, párolt ételeket is készítettek belőle, sőt a szépségápolásban ma is használják arcpakolásokra, hajöblítésre. A biokertészetben is az egyik leghatásosabb szer a paradicsom, és más zöldségek gombásodása ellen.

Az általam kutyatejnek megismert gyermekláncfű (pongyola pitypang és sok neve van még) igencsak sokasodik és terjed a kertemben. Emlékeimben mint mérgező hatású növény él (a szárában lévő tejszerű nedv miatt), és legfeljebb termését fújtuk jókedvvel. Az interneten tudtam meg, hogy valójában levelét, gyökerét felhasználják gyógyításra. Ez új ismeret számomra.

Érdemes tehát odafigyelnünk környezetünkre (házunk tájékára) és megismerni a füveinkben-fáinkban rejlő gyógyhatásokat.

Izzy

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Tavaszi zsongás a kiskertben

Hová lettek a parittyavégre való verebek?

„ Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.

„ Tavasz” – felelt a Nap

„ Megjött?” – kérdezte Vén Rigó

„ Meg ám” – felelt a Nap

                                             (Szabó Lőrinc : Tavasz)

 

Meg ám, itt van bizony, „legeltetem” szemem birtokomon, miközben mélyet szívok a friss tavaszi levegőből, élvezem a nap langyos melegét, gyönyörködöm az előbújó ibolyák színpompás, lila ruhácskáiban, hallgatom a rigó füttyentését, madárkák vidám csiripelését. Öreg csontjaim, fiatalos lelkem bizsergetően fogadják az újjászülető természetet.

 

 Mégis, mintha  valami nem lenne rendjén. Hmmm … Nézelődőm szerteszét udvaromban. Valami hiányzik. Valami még hiányzik… Hát persze, téved szemem pillantása a japánbirs bokrára. Nincsenek. Nem jöttek. Pedig fakad a bokor. Egy szál se, annyi sincs. Ilyen még nem történt. Lehet idén mégiscsak virágba borul a japánbirsem? Fel tudja  ölteni azt a gyönyörű rózsaszín ruháját? Nem merem végiggondolni. Túl szép is lenne. Vajon hova tűntek? Hova tűntek azok a százával e bokron üldögélő és a bokor rügyeit utolsó falatig bekebelező, madárijesztőt fülsiketítő csiviteléssel kinevető,  semmibevevő, szürke kis egyedek?

Azok a parittyavégre valók? Merthogy hányszor gondoltam én már, hogy biz’a parittyát készítek… Persze sosem került rá a sor, amiután persze szegény bokor egy fia rügy és bimbó nélkül hajtotta zöld leveleit egész idényben. Nem tudom a választ pontosan, de valószínű a fagyos téli napok megtizedelték őket. A napokban azért már 2-3 megjelent fajtájából. Azóta is előfordul, néhányuk ott csücsül az ágakon, de szó nincs sokaságról, hangos csivitelésről. Rügyfalatozásról annál inkább. Nem is „zaklatom” őket madárijesztővel, bár számukra inkább viccesnek minősülő valami, mint zaklatás egy általam, seprűnyélből készített elrettentőnek szánt bábu. Szóval, tényleg itt a tavasz. Megjelentek ők is.  A latinul passer domesticus névre hallgató,   általunk ismertebb nevén:  a veréb.

A „soha nem csinálok többé veteményest” őszi felkiáltásom a bizsergető tavasz érkezésével elszállt, mint a füst. Mert nem bírtam ki. Nem bírtam ki, hogy  a boltban a kis kicsomagolású zöldborsónak ellenálljak. Pont ennyi, ez a nekem való adag, ott állt a polcon. Hátat fordítottam neki, hogy ne is lássam. Tébláboltam háttal a csomagnak, mígnem egy hirtelen fordulattal felkaptam és kosárba tettem.  Otthon meg a jól felásott, melegedő földbe  dugtam. Így a „sose lesz veteményesem” „csak ezt a kis zöldborsót elvetem„ ténykedésemmel kezdtem megcáfolni. Fiamék nagy derültségére, „de ugye krumplid nem lesz?” –kérdéssel megspékelve. Mert már arról is beszámoltam nekik,  sőt, meg is mutattam, hogy bizony 26 bokorra való abból is a földben leend. Zöldhagymát idén folyamatosan, „konténeresen” tervezem, ahogyan a facebookon biztatnak.

Mindenesetre  a tavaszi zsongás elárasztott testestől-lelkestől. Kapirgálok továbbra is a magam módján laikusan, naivan.

Izzy

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Idényzáró számvetés a kiskertemben

Felszedtem már a szép, egészséges krumplit.

kosárban krumpli

Veteményeskertem  5.rész

Vége van a nyárnak, és bár  hűvösebb szelek is fújdogálnak, kicsiny veteményeskertemben még akad tennivaló. A paradicsom, a sóska, a petrezselyemzöldje még szedésre kínálja magát.

A krumplit felszedtem már, oly meseszerű megjegyzésekkel, mint „szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! ”. Habár szegény  ültetvény nem tehet róla, hogy idén, ami kártevő csak elérhette, az el is érte. Megszenvedte  a magáét, én meg kiizzadtam a lelkem is, míg ártalmatlanná nem tettem a bokrok levelein, szárain, föld alatt táborozó, szaporodó, önkényesen vendégeskedő, hívatlan betolakodókat. Rágták, fúrták, faragták (volna tövig, végpusztulásra ítélve) szegény növényzetet, ahol érték.  Fentebbi ténykedéseim  során több ízben is megfogadtam, hogy soha többé nem  vetek krumplit. Ezen mondatom nagy derültséget okozott felnőtt gyerekeim körében, „minden évben ezt mondod”  válasz kíséretében. Lehet, igazuk lesz. Hiszen, nem véletlen jutottak eszembe a „mesés” gondolatok a betakarítás folyamán, mert végülis a ládákban  30 kilónyi, szép, egészséges, megfelelő méretű krumpli várja sorsa beteljesülését.  

 

Zöldséges kosárka 1.

A hogyan tovább is foglalkoztat már, lassan a megüresedő kis földparcellák jövő évi  beosztását is el kell döntenem. Bár a nyár folyamán  egyértelműen elhatároztam a krumpliföldem befüvesítését, amíg meg nem láttam a ládákban sorakozó szép, kedvemre való nagyságú,  főzésre kínálkozó darabokat.  Ilyenkor, és már nem először, gondolom magamban, hogy soha ne mondd, hogy soha, – mert ez esetben is  valószínű erről lesz szó. Ugyanis  már „egyezkedem magammal”.  Amennyiben hideg, fagyos telünk lesz, meggondolandó  a „soha többé nem vetek krumplit” kijelentés. Ha  igen, akkor szükségem lesz e terület őszi előkészítésére. Sorakoztatom pro és kontra  érveket  a többi veteményt is beleértve: mi, miért is maradjon, vagy, miért ne?

 

paradicsom

 

 „Mit fáradozol, kínlódsz  vele, megtudod te azt venni a boltban is ”- mondják ismerőseim. Tényleg fáradozom, az időmet is igénybe veszi, és nem mindig kellemes, vagyis sosem az, rendszeresen, nap mint nap laikusként, bio-gazdálkodás szerűen eltüntetni a kártevők egyedeit. Kényelmesebb lenne az udvart is rendben tartani, ha „csak” fűnyírózásra szorulna. Ezek a kontra érveim.

A pro érveim: tudom mit eszem (milyen fajtát, nem vegyszerezett,  stb. …). És még mindig nem tudok betelni azzal az ízzel, amit kertem, magunk művelte, magunk  gondozta zöldségei, gyümölcsei frissen szedve, avagy télire eltéve adnak. Ez az érv minden kontrát ver. Még akkor is, ha érzem, hogy koromnál fogva nehezebben bírom már a kerti munkák gyűrődését. Ilyenkor nyárutón, ősszel viszont minden gyűrődés  emléke tovaszáll a spájzom polcain álló befőttek, a fagyasztóban konyhakészre csomagolt főzelékfélék, gyümölcsök  látványától. Közben még nyersen nagyot harapok a frissen szedett, vegymentes, napsütötte piros paradicsomból, csakúgy, magában, vagy a magról kelt, vadon növekedett, későbbiekben általam gondozott  fácska kicsiny, ámde ízletes őszibarackjából.

 

befőtt 1.

Őszbe fordulóan még fontolom a szamócáim átültetését, nem szeretnék lemaradni a fokhagyma termesztésről sem. Nagy segítség a döntéshozatalban az elmúlt évek tapasztalatai, hogy  mely növények kedvelik jobban, és birkóznak meg kertem talajviszonyaival, és melyek azok, amelyekkel valóban nincs értelme fáradoznom.

Idényzáró számvetésem eredménye minden zsörtölődős-izzadós nehéz nyári nap után, összességében,  hogy továbbra is nagyon élvezem a sok évtizedes városi,  természettől szinte teljesen elszakadt  élet után a természetes, emberi léptékű, szabad levegőn, aktív mozgással, gyümölcsöző tevékenységgel teli napokat. Amely napokba azért belefér városi rendezvények látogatása, egy–egy nyaralás, kirándulás is, és minden más is, ami a városban is elérhető.

Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

 

Mentés

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Harcban a kártevők ellen. Veteményeskertem 4. rész

 

Cseresznye vödörben 2.

Nézegetem a piaci árakat, elsősorban az idény gyümölcsökét. Azt „írja a (netes) újság„ hogy jó áruk van. Csupán kíváncsiságból néztem bele, hogy irányárban tudjam az értékét annak, amit  cseresznyéből, málnából leszedek, falatozok, elteszek. Nincs ugyan cseresznyefám, mégis az  a helyzet áll elő,  hogy frissiben szedhetem és tömhetem magamba, amennyit csak bírok, sőt annál is többet,  a nagy szemű, egészséges, ropogós, édes-leves gyümölcsből.  A szomszédom hatalmas cseresznyefájának hatalmas ágai ugyanis átnyúlnak  az udvaromba, és évek óta mondja, hogy, szedjem le, együk meg, tegyem el. A cseresznye érése, szedése, eltevése jelenti számomra az idény „beindulását”. Ez időtől kezdve nincs megállás a  befőzésben, fagyasztásban, eltevésben.

 

befőtt 1.

Málna öntet befőttek

Idén úgy esett, hogy a cseresznyével egy időben „szüretelem” a málnát is. Azt sem tudtam melyikhez kapjak, hiszen egyiknek sem igazán tett jót a napokig óta tartó nagy esőzés. Málnabokraim idén kitettek magukért, termős évük van. A napi friss szedésből evésen kívül a legszebb, legnagyobb szemeket lefagyasztom, a többit befőzöm öntetnek, amit kisebb üvegekbe töltve rakok el. Tejespite, pudingok, palacsinta ízesítésére nagyon finom lesz.

 

petrezselyem 1.

A petrezselyem szépen terem

Örömmel írom, hogy a „petrezselymet petrezselyemmel esszük” mondásom továbbra is érvényes. Az új ültetésem sikeresnek látszik,  szépen növekedik, bőségesen hozza a leveleit.  A paradicsom palántáim kicsit nehezen tértek magukhoz a kiültetés után, most kezdtek virágot hozni. Meglehetősen kétkedve nézegetem, lesz-e belőle valami, és ha igen, mennyi. Az elmúlt években ilyentájt már bokrosabb, sok-sok virággal teli szokott  lenni. Krumpliültetvényem is virágban van, ez későbbi érésű, téli fajta.

 

Paradicsomos 3.-1

Paradicsom bokrok

Miután ezt a kicsi kertet kedvtelésből csinálgatom, és „pályakezdőnek” minősülök a veteményezésben, ismét meglepetéssel kell szembenéznem. Nem egészen úgy alakulnak a kerti dolgaim, ahogy az elmúlt 2-3 évben. A természet most mutogatja a foga fehérjét, én meg vakargathatom a fejemet, mit és hogyan tovább…. Azt gondolom, hogy gondjaim legfőbb oka, az  enyhe, fagy/hó nélküli tél, de biztosan járatlanságom is közrejátszik valamennyire.

A bio krumplimat az elmúlt években „csak” a kolorado bogártól kellett óvnom, és permetezés nélkül megoldottam a kártevők megsemmisítését, több baj nem volt vele. Idén mintha egyik napról, a másikra ezüst porral szórták volna be a leveleit. Nem volt mese, permetezni kellett. Mindezen túl, bár tavalyi, egész idénybeli barna csiga vadászatom sikeresnek bizonyult, azért maradt belőlük annyi, hogy hívatlanul, tolakodóan felegyék 3 krumpli bokromat. A gyönyörű, dús levelű, virágzó bokrok, most eldőlve, tépetten fekszenek a földön. Remélem sikerül nyakon csípni (sózni) őket, mielőtt az egész ültetvényemet (42 bokor) felfalnák.

 

Krumpli virágban 4.

Krumpli virágban

Még kora tavasszal láttam a neten egy videót egy Ruth Stout nevű idős amerikai hölgyről, aki a  kertjében nem ás, nem kapál, csak szétszórja a magokat, és mulcsot használ takarásul. Sikeres módszere bejárta a világot, és nekem is nagyon megtetszett, és elgondolkodtatott.. Volt olyan ötletem, hogy valami hasonlót én is kipróbálnék, hisz van helyem  bőven a kísérletezéshez.

 

 

Aztán csak álltam a kiszemelt földdarabom előtt, és hosszas morfondírozás után fájó szívvel letettem szándékomról. Felsorakoztattam az érveket magamnak, miért is nem vágok bele.  A földem se alkalmas rá szerintem (írtam róla előzőekben), a mindenféle kártevő ellen kapálással, a föld mozgatásával tudok leginkább védekezni. Aztán meg, hogy én is így a hatodik X körül kezdtem bele kis veteményembe (némi előismerettel), évről-évre igyekszem úgy kialakítani az ültetéseimet, hogy minél  kevesebbet kelljen kapálni. Ehhez a magas-ágyás remek megoldás.  Valóban sokkal könnyebb, egyszerűbb a rendben tartása  hajlongás, kapálás nélkül.

 

krumplibogar

kolorádó bogarak

 

Sok tennivaló akad még az ilyen kicsi zöldséges kertben is, és ha le is hangol a kártevők által okozott látvány, azért szeretek a szabadban  kapirgálni, tenni-venni, és a frissen szedett zöldségekből készíteni az ételeinket,  a fáról szedett gyümölcsökből lakmározni.

Izzy

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Ropogós, vegyszermentes termények a kiskertemből

 Veteményeskertem  3. rész

pirosodik a szamóca vágva

Zsendül a kert tavasz derekán. A kis veteményesem  adogatja már  a friss, ropogós, vegyszermentes terményeket a konyhára.

Tétován állok kertem közepén, az erősen felhős, beborult májusi égre szegezve tekintetemet és töprengek, hogy,  vajon –  ahogyan az itteniek mondják – „átengedi-e a Tisza az esőt”, vagy sem? Napok óta nagy esőzésekről szól a híradás, fejem felett is vastag felhőtakaró húzódik, de  még nem érkezett meg az égi áldás, pedig nagyon kellene. Száraz a föld, szomjasak a  növényeim, a friss vetéseim is víz után sóhajtanak. Döntöttem. Akármilyen furának is tűnik, a sötétszürke fellegek tornya alatt meglocsoltam a veteményeimet. A napokban fedeztem fel a februárban elvetett, és már  mindenféle gazzal benőtt petrezselymem előbújását. Kicsiny levélkéi, gyenge kis szárai most már erősödni, fejlődni akarnak, nem hagyhatom  éltető víz nélkül senyvedni őket. Óvatosan szedegettem ki körüle a gazféleségeket, és lassan megtisztulva a szemem elé tűnt a sor. Kicsit ritkásan ugyan, de azért megvan. A hiányt még tudom pótolni.  Végül az esőt „nem engedte át” a folyó, a locsolás hasznos volt.

 

zsíros kenyér

A magaságyásba  még novemberben került dughagymákból szép és egészséges zöldhagymák lettek, amelyek szép díszei voltak a húsvéti tálnak, és jóízűen el is fogyasztottuk. A helyére úgynevezett másodvetésre került sor. Még jól fog esni a friss, bio zöldhagyma, szívesen  falatozzuk  a szendvicsek mellé. Ahogyan a  kerekedő,  piros fejű retket is, ami szintén a magaságyásba került, és természetesen ez is bio termény. Azaz csakis kézi  gyomirtás volt a  beavatkozásom a növények fejlődése érdekében. Semmiféle vegyszer nem érte a magaságyásomban élő veteményeimet,  ahogyan a többi szabadtéri földben levőket sem.

 

Újhagyma, retek magaságyásban vágva

Földieper, azaz, ahogyan mi mondjuk, a szamóca, átvészelte a hetekkel ezelőtti éjszakai fagyokat, virágzásban van még mindig, de sok-sok  kis szamóca  is  pirosodik már a töveken. Május közepére remélem ezek is  pirospozsgásan virítanak már a zöld levelek alatt.  Árgus szemeim nem veszem le róluk, mert a hívatlan  gyökér, -és tőpusztítók, amelyek a már pirosló, édes termésbe harapástól sem riadnak vissza, ripsz-ropsz képesek felfalni szamócásom java részét. Már egyszer, évekkel ezelőtt megtették !  A netes oldalakat olvasva és  a szomszédságot is  meghallgatva úgy döntöttem, itt sem vegyszeres eljárással, hanem természetes úton űzöm el a betolakodókat. A gyakori ásás, kapálgatás megtette hatását, eltűntek a szamóca-faló cserebogár pajorok. Hogy azért ne unatkozzam, jöttek mások:  a barnacsigák (meztelen csigák). Őket sem hagytam békésen rágcsálni. Úgyhogy most reménykedem az egészséges szamócatermésben, persze lesben állva a nem kívánatos  látogatókra.

 

retek kosárban

 Még szerencse, hogy idén is fogadkoztam, hogy nem vetek krumplit, nem bajlódok már vele. Eddig kétszer „bajlódtam” vele, vagyis 2 nyáron át termeltem krumplit. Majdnem be is jött  a fogadkozásom. Igencsak benőtte mindenféle fű,  gaz a   helyét, akár  fűnyírózni lehetett volna. Amikoris a szomszédomban, ahol nagy veteményes van, tárcsáztak. Ha már ott vannak, mégiscsak átszólok, ha ott végeztek, itt nálam is csinálják meg, –  s e  gondolatom után nyomban a tettek mezejére léptem.  Át is jöttek, nagyon szépen fel is forgatták a földemet. Másnap, ragyogó tavaszi napsütésben vetettem is bele krumplit.  És most, nap mint nap bújnak elő a kis krumpli levelek. Ezen vetemény  sem kap majd semmiféle vegyszeres permetet. Természetes úton, levél leszedéssel tartom távol a kártevőjét.

 

Paradicsom, paprika palánta vágva 1.

A paradicsom és paprika palántáim még  a szobám ablakában  fejlődnek, növekednek.  Lassan, ha jön a melegebb idő,  ezeket is kiültetem  a szabadtéri  földbe.

Jó már kint lenni a kertben, a sok-sok tavaszi virág és bokor színesítik az udvart, a kis veteményes pedig  adogatja a friss, ropogós, vegyszermentes terményeket a konyhára.

Izzy

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A Költészet Napja, mely megállítja a pörgő mókuskereket

  bazsarózsa szöveggel

A költészet napján a versek évről-évre egy csendes-tiszteletteljes, mélyről jövő áhítatot idéznek bennem.

A versek kicsi koromtól egészen legfelsőbb iskoláim végeztéig hozzátartoztak életemhez, napjaim részei voltak. Egy-két „botlásomat” kivéve azonban, amelyek alkalmával csasztuskának szánva, kín-rímbe szedtem soraimat, sohasem  jutott eszembe verset írni, még serdülő-süldő koromban sem. Talán azért, mert  igazi verseken, költeményeken  nőttem fel, és valószínű,  tudat alatt és tudattal is felmértem már egészen fiatalon, hogy  ezt hagyom mindazokra,  akiknek tehetségük van hozzá.

 

toll3

 

A későbbiekben, bevallom, magamtól ritkán fogtam kézbe verseskötetet.  Nem azért, mert nem lett volna rá nagyobb igényem, hanem  felpörgetett világunk ezer másfelé hajtott. De az április 11-i költészet napján  a reggel kézbe  vett újságok, a bekapcsolt rádió, a TV műsorok megemlékezései  évről-évre egy csendes-tiszteletteljes, mélyről jövő áhítatot idéztek bennem. Az ilyenkor felidéződő régi versek, versrészletek, a kortárs költők versei, az  újonnan megjelenő kötetek ismertetése, pár percre, fél órára, akár pár órára is megállították a bennem pörgő mókuskereket, alkalmat  adva magamnak, hogy kis időre eszembe jussanak tanult verseim, és az évek során megismert újabb költemények.

Ilyenkor fogadalmakat is tettem, hogy ezt, meg azt a verseskötetet majd  kezembe veszem, alaposabban átolvasgatom, és  kortárs költőinket is nyomom követem. Ha ez nem is jött össze, az internet számos oldala, a youtube, és a közösségi oldalak mégis serkentették a versolvasásom gyakoriságát. Nemcsak magamtól hallgatok meg egy-egy régi, vagy új verset ezeken az oldalakon, hanem versrajongó ismerőseim által posztolt verseket is  mindenkor elolvasom, egyiket-másikat többször is. Sőt, a posztolt vers linkjén további költeményekhez is eljutok, olvasgatok is belőlük.

 

toll2

 

Kik a kedvenc költőim? Ne kérdezd, kedves  Olvasó!  Nem tudok egyetlen, vagy akár 2-3 költőt sem kiemelni, előnyben részesíteni a sok, remek versíró közül. Verseiket sem rangsorolom, hiszen ahány pillanat, ahány hangulat „uralkodik” rajtam, ahány szituációba kerülök, mindig más-más sorok kerülnek előtérbe, – ott és akkor, az a kedvencem. Ilyenkor, a tavasz ébredésekor, a természet újjáéledése idején, amikor a kertemben teszek–veszek, tisztogatom a bokraimat, virágaimat az avartól, készítem elő őket a tavaszra, és azt követő időszakra, és közben meglegyint még egy hűvösebb fuvallat, jut eszembe , hogy semmi baj,  már „ ..hökken a hó  a hideg havason”…vagy  „selymit már kitakarta a barka, sárga virágját már bontja a som” … ”zeng a picinyke, szénfejű cinke …”  (Áprily Lajos: Március)

 

Költ 2

 

A magyar költészet napján ezekkel a gondolatokkal, sorokkal emlékezem régen tanult, és újonnan olvasott  versekre, és költőikre.

Izzy

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

TAVASZI RITUÁLÉK – videóval

 
Tavaszi rituálé, hogy virágokat ültetek az erkélyre. Idén sárga és kékeslila futó árvácska (Viola cornuta ) töveket  vettem és ültettem be cserepekbe. Az árvácskák mintázata olyan, mintha minden virágfej  egy kis pofi lenne. Ha fújja őket a szél, olyan, mintha a fejecskék bólogatnának.

 
Sajnos a nyári meleget már nem fogják bírni, de addig is gyönyörködöm bennük. Egy mézvirágot is ültettem varázslatos illata kedvéért.  
 
 
Évekkel ezelőtt az olaszországi Mestrében láttam először ilyen aprófejű árvácskát és már akkor megkedveltem. Igaz, az valami más fajta árvácska lehetett, mert a napon, melegben is szépen virágzott. Idén láttam itthon is nagy mennyiségben és pompázatos színekben.
 

Lányomék kertjében is megkezdődött a kertészkedés, náluk most folyik a kert kialakítása. Az unokák  óriási lelkesedéssel álltak neki a száraz levelek és egyéb zöld hulladék talicskával való elszállításához. Lilla egy felnőtt  erejével  talicskázott, de Panni is igyekezett résztvenni a munkában. 
 
Tavaszi rituálé az is, hogy ahogy kinyit a Duna-parti halászkert, ott ebédelünk. A kerti munkában megfáradva jól esett leülni a kerti  asztalokhoz, hogy elfogyasszuk kedvencünket, a rántott hecket sült krumplival és ketchuppal. Ennek a halnak a gerincét egyben ki lehet venni, húsa  nagyon ízletes, puha és szinte szálkamentes.  Pannit ölbe véve úgy ettünk,  hogy hol az ő szájába, hol a sajátomban dugtam a kézzel széttrancsírozott hal falatkákat, miközben ő a sült krumplit mártogatta a ketchupba. Nyakig olajosak lettünk, de nagyon jól esett ez a nomád módon elfogyasztott  ebéd.
 
vadvirág
 
Rituáléink része, hogy a hosszú téli szünet után mindig márciusban megyünk ki újra a telekre.  Megszemléljük, hogy hogyan teleltek át a bokrok, virágok és a fák. A kert pompás, színes  vadvirág mezővel vár jöttünkre és együtt örülünk, hogy itt a tavasz.
 
Cecilia

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Megérkezett a tavasz, lehet kertészkedni!

Paradicsom magok elvetve,  hagyma eldugdosva.

Veteményeskertem 2. rész

 kiskert3

Az enyhe  télnek köszönhetően már február utolsó napjaiban kimerészkedtem a kertembe, metszőollómat csattogtatva. A szomszédságban is hallhatták, hogy én már tavaszt érzek. Jól esett a tavaszias napsütésben a kerti munka.  Ilyenkor, kora tavasszal, nagy fogadalmakat teszek a kertépítés-szépítés és veteményeskert milyenségét illetően. Igyekszem is betartani ezen fogadalmakat. Eleddig mindig „kicsúsztam” az időből, és egyik-másik tavaszi munkálat, vetés, ültetés bizony elmaradt. Most is sok-sok ötletem van, és persze ehhez sok munka is járul, ezért az enyhe időjárásnak köszönhetően hamarabb hozzáfogtam.

petrezselyem
A szinte fává növekedett rózsabokrot visszavágtam jó alaposan, kicsit bátrabban, mint évekkel ezelőtt hasonló időszakban. A visszavágást nagyon meghálálja sok-sok szép virággal. Az ősszel előkészített talajba elvetettem a petrezselyem magokat. Ez az egyik legfontosabb zöldségfélém a konyhámban. Ha nem is petrezselymet eszünk petrezselyemmel, de nagyon sok mindenbe nap mint nap használom. A leveseim elmaradhatatlan „kelléke”, bármilyen zöldséges ételbe, rizsbe előszeretettel rakom bele. A petrezselymes burgonya, különösen az új krumpli megjelenésekor, a család egyik kedvenc körete. A petrezselyem az egyik legsikeresebb ültetésem volt, olyan bőségesen termett, hogy télen sem kellett vele spórolnom. A nyári, többlet petrezselyem termést mindig frissen, és azonnal tisztára mosva, kicsit megszárítva csomagolom fóliába, és adagonként fagyasztom le. De volt már, hogy szárítottam is. Az előző ültetésem elöregedésével idén új petrezselyem vetéssel kell frissítenem a konyhakertemet.

paradicsom palánta
Egy füzetbe írogatom bele, hogy mikor, mit vetek, hogy tudjam mikor várható a kelés, a kibújás ideje. A petrezselyem kibújásának kicsit hosszabb idő kell. Jártam már úgy, hogy elvetettem és szomorúan lestem, hogy még mindig nem bújik ki, és még mindig nem látom, sok hét után sem. Egy idő után meg már majdhogynem nagyítóval kellett nézegetnem, hogy most kibújt-e avagy sem, mert mindenféle gaz volt már közte, és azok csak nőttek, szaporodtak, de én még mindig nem mertem gyomlálni, mert nem láttam a veteményemet. Most ősszel azonban nagyon alaposan felforgattam, kigazoltam a helyét, sőt most mégegyszer végigszaladtam a kis kapával a soron, és kézzel is kicsipkedtem, amit csak láttam.

paradicsom
Elkezdtem a paradicsom magok vetését is palántának. A paradicsom a legfontosabb „ültetvényem”. Eddig saját palántáimat ültettem, de kaptam a szomszédságból is ilyen-olyan fajtát. Mindig megfogadom, hogy nem ültetek sokat, csak 4-5-6 bokorral, és a végén mindig 14-16-24 bokor lesz belőle. A kerti munka közben nagyon szeretek levenni egy darabot és megenni, akár magában is, mert hűsít, üdít, frissít a nyári melegben. A paradicsom saláták és mindenféle szendvics kelléke. No és persze leves, és szósz lesz belőle a töltött paprikához. A paradicsom palántáim eddig mindig bő terméssel ajándékoztak meg. A sok frissen készült paradicsomos étel mellett nagyon sok paradicsomot passzírozok le, és teszem üvegekbe, vagy kisebb műanyagdobozokba félig készen levesnek, vagy szósznak, és le is fagyasztom. A fiam szokta mondani nyár vége felé testvérbátyjának, hogy a fülén is paradicsomleves jön már ki. Testvérbátyja pedig egyetlen éttermi étkezéskor sem hagyja ki a cukkolást: „Nos, akkor öcsém, paradicsomleveshez mit szólnál?” Ez a kérdés tuti megalapozza a jókedvünket, mindig nagy nevetéssel fogadjuk.

paprika
A zöldpaprika magok elvetésére palántaneveléshez is már sor került. A retket, hagymát is már eldugdostam. A zöldborsó is rövidesen a földbe kerülhet. Nagyon szeretem a zöldborsót, ez a másik olyan zöldségféleség amit szintén gyakran és sok mindenben használok. Viszont még sosem ültettem annyit, amennyi télire is elég lett volna. A többlet szükségletet a piacon vásárolom meg, és fagyasztom le szintén, 30-40 dekás csomagokban.

Megérkezett a tavasz, lehet kertészkedni!  Most kell metszeni a fákat, bokrokat is. Lehet tervezgetni, hogy mit ültessek, hogy elbírjam  azt a munkát, amennyi a termés leszedéséig szükséges.

Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!