Régiségeknek

Papsajt, csalán, pitypang

Fűben – fában orvosság van vidéki házunk táján.

Ki ne hallott volna, ha már elég „régiség,” – éveinek számát illetően – az útmentén, árokparton összeszedett papsajt csemegézéséről?  Gyerekkorunkban marokszámra szedtük bizony, ettük úton-útfélen, mit   sem gondolva az út porára és bármilyen egyéb, esetleges szennyeződésre. Makkegészségesek voltunk, fogalmunk sem volt a papsajt hatékonyságáról. Csakúgy ettük, mert iskolából jövet-menet ott volt a lábunk előtt, és, hogy ehető és jóízű, azt az idősebb iskolatársaink mondták. Soha semmi bajunk nem lett tőle. Ma már az interneten pro és kontra jelennek meg cikkek gyógyhatásáról (gyomorpanaszokra, köhögési inger megszüntetésére jó)  és  ártalmasságáról is (a papsajt kivonatot tartalmazó készítmények májkárosodást okozhatnak). Sajnos mára ezen növénykék eltűntek az  az út porából, az árokpartokról, én legalábbis évtizedek óta nem láttam papsajtot.

https://www.holisztikuselet.hu/cikk/erdei-malyva-a-hurutoldo-gyulladascsokkento-gyomnoveny-5

Gyerekfejjel a fehér akác virágát is tömtem magamba. No, nem azért mintha tudtam volna  annak jótékony hatásáról, hanem, mert finom, édeskés volt. Arra azért ügyelni kellett, hogy a virágon belül esetleg ne tartózkodjon  méhecske is, mert ugye, ő is szívesen időzött az édes virágban. Mostanában, az interneten szörfölve olvasom, hogy a fehér akác virága  nyersen, tea, méz formájában húsz betegségre, főleg emésztőszervi megbetegedésekre jó, de köhögés csillapítónak is nagyon ajánlatos. Ha ma már nem is szedegetem le a fáról a virágot „nasizni” belőle (nem is tudom miért nem), a mézét cukor helyett használom  naponta a fekete kávémba,  alkalomadtán teába elkeverve, és egyéb módon is felhasználva (sütikben ).

Falunkban szinte minden kertben, de az utcákon is található bodzabokor. Amikor először hallottam a bodzavirágból  friss fogyasztásra készült nedűről, sajnálkoztam magamban, hogy az én udvaromban  nincs bodzabokor. Éveken keresztül a szomszédasszonyomtól kaptam virágot, hogy azután az  ő receptje alapján  készítsek üdítő italt. Mígnem arra „vetemedtem”, hogy ültessek a kertembe  bodzabokrot. Fiatal, saját ültetésű bodzabokrom idén először hozott igazán sok és szép virágot, amiből frissen fogyasztásra készítettem  kellemes, hűs, citromos italt. Mennyivel egészségesebb és tartalmasabb is ez egy bolti üdítőnél ! A bodza felhasználhatóságáról, egészségünkre tett hatásáról szintén nagyon sok internetes oldalon találkozhatunk. http://www.edenkert.hu/konyhakert/gyogynovenyek/bodza-sambucus-nigra/2772/

Költözésünkkor  az előkert nagy része tele volt körömvirággal. Nagyon szép volt a sárga „körömvirág mező”. Az első évek  felújításokkal,  akklimatizálódással teltek. Mire odajutottam, hogy utánanézzek hogyan is tudnám hasznosítani ezt  a virágot, egyszercsak  eltűnt, valószínű, hogy „idegen betolakodók”, pajor, avagy meztelencsiga, vagy ki tudja minek az  áldozata lett.  Tavaly újra megjelent egy szem virágocska, amit most féltve őrzök, hátha elszaporodna újra.  A körömvirágkrém (jelenleg gyógyszertári) az én „mindenható” kenőcsöm. Bármi gyulladás, szúrás,  karcolás, vágás  (a kertben), égés (a kályhában tüzelés megtanulásának  is van „tandíja”, ugyebár ) van rajtam, ezzel kenegetem. Hát még ha saját, igazi készítésű krémem lesz ! http://eletmodszer.com/koromvirag.html

Természetesen csalán is található az udvarunkban. Néha bele is szaladok, azonnal csíp és éget. Már nem haragszom ilyenkor, mert igazából össze kellene szedegetnem és ha csapkodnám a fájós ízületeimet vele, még jót is tenne a reumámnak. Bevallom még nem próbáltam ki, húzom, halasztom a dolgot. Holott tudom, hogy a csalán egyik leghatásosabb növényünk a gyógyításban. Nem csak a népi gyógyászatban használták reumára, köszvényre, cukorbetegségre, fekélyes sebek gyógyítására, hanem levest, párolt ételeket is készítettek belőle, sőt a szépségápolásban ma is használják arcpakolásokra, hajöblítésre. A biokertészetben is az egyik leghatásosabb szer a paradicsom, és más zöldségek gombásodása ellen.

Az általam kutyatejnek megismert gyermekláncfű (pongyola pitypang és sok neve van még) igencsak sokasodik és terjed a kertemben. Emlékeimben mint mérgező hatású növény él (a szárában lévő tejszerű nedv miatt), és legfeljebb termését fújtuk jókedvvel. Az interneten tudtam meg, hogy valójában levelét, gyökerét felhasználják gyógyításra. Ez új ismeret számomra.

Érdemes tehát odafigyelnünk környezetünkre (házunk tájékára) és megismerni a füveinkben-fáinkban rejlő gyógyhatásokat.

Izzy

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Tavaszi zsongás a kiskertben

Hová lettek a parittyavégre való verebek?

„ Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.

„ Tavasz” – felelt a Nap

„ Megjött?” – kérdezte Vén Rigó

„ Meg ám” – felelt a Nap

                                             (Szabó Lőrinc : Tavasz)

 

Meg ám, itt van bizony, „legeltetem” szemem birtokomon, miközben mélyet szívok a friss tavaszi levegőből, élvezem a nap langyos melegét, gyönyörködöm az előbújó ibolyák színpompás, lila ruhácskáiban, hallgatom a rigó füttyentését, madárkák vidám csiripelését. Öreg csontjaim, fiatalos lelkem bizsergetően fogadják az újjászülető természetet.

 

 Mégis, mintha  valami nem lenne rendjén. Hmmm … Nézelődőm szerteszét udvaromban. Valami hiányzik. Valami még hiányzik… Hát persze, téved szemem pillantása a japánbirs bokrára. Nincsenek. Nem jöttek. Pedig fakad a bokor. Egy szál se, annyi sincs. Ilyen még nem történt. Lehet idén mégiscsak virágba borul a japánbirsem? Fel tudja  ölteni azt a gyönyörű rózsaszín ruháját? Nem merem végiggondolni. Túl szép is lenne. Vajon hova tűntek? Hova tűntek azok a százával e bokron üldögélő és a bokor rügyeit utolsó falatig bekebelező, madárijesztőt fülsiketítő csiviteléssel kinevető,  semmibevevő, szürke kis egyedek?

Azok a parittyavégre valók? Merthogy hányszor gondoltam én már, hogy biz’a parittyát készítek… Persze sosem került rá a sor, amiután persze szegény bokor egy fia rügy és bimbó nélkül hajtotta zöld leveleit egész idényben. Nem tudom a választ pontosan, de valószínű a fagyos téli napok megtizedelték őket. A napokban azért már 2-3 megjelent fajtájából. Azóta is előfordul, néhányuk ott csücsül az ágakon, de szó nincs sokaságról, hangos csivitelésről. Rügyfalatozásról annál inkább. Nem is „zaklatom” őket madárijesztővel, bár számukra inkább viccesnek minősülő valami, mint zaklatás egy általam, seprűnyélből készített elrettentőnek szánt bábu. Szóval, tényleg itt a tavasz. Megjelentek ők is.  A latinul passer domesticus névre hallgató,   általunk ismertebb nevén:  a veréb.

A „soha nem csinálok többé veteményest” őszi felkiáltásom a bizsergető tavasz érkezésével elszállt, mint a füst. Mert nem bírtam ki. Nem bírtam ki, hogy  a boltban a kis kicsomagolású zöldborsónak ellenálljak. Pont ennyi, ez a nekem való adag, ott állt a polcon. Hátat fordítottam neki, hogy ne is lássam. Tébláboltam háttal a csomagnak, mígnem egy hirtelen fordulattal felkaptam és kosárba tettem.  Otthon meg a jól felásott, melegedő földbe  dugtam. Így a „sose lesz veteményesem” „csak ezt a kis zöldborsót elvetem„ ténykedésemmel kezdtem megcáfolni. Fiamék nagy derültségére, „de ugye krumplid nem lesz?” –kérdéssel megspékelve. Mert már arról is beszámoltam nekik,  sőt, meg is mutattam, hogy bizony 26 bokorra való abból is a földben leend. Zöldhagymát idén folyamatosan, „konténeresen” tervezem, ahogyan a facebookon biztatnak.

Mindenesetre  a tavaszi zsongás elárasztott testestől-lelkestől. Kapirgálok továbbra is a magam módján laikusan, naivan.

Izzy

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Idényzáró számvetés a kiskertemben

Felszedtem már a szép, egészséges krumplit.

kosárban krumpli

Veteményeskertem  5.rész

Vége van a nyárnak, és bár  hűvösebb szelek is fújdogálnak, kicsiny veteményeskertemben még akad tennivaló. A paradicsom, a sóska, a petrezselyemzöldje még szedésre kínálja magát.

A krumplit felszedtem már, oly meseszerű megjegyzésekkel, mint „szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! ”. Habár szegény  ültetvény nem tehet róla, hogy idén, ami kártevő csak elérhette, az el is érte. Megszenvedte  a magáét, én meg kiizzadtam a lelkem is, míg ártalmatlanná nem tettem a bokrok levelein, szárain, föld alatt táborozó, szaporodó, önkényesen vendégeskedő, hívatlan betolakodókat. Rágták, fúrták, faragták (volna tövig, végpusztulásra ítélve) szegény növényzetet, ahol érték.  Fentebbi ténykedéseim  során több ízben is megfogadtam, hogy soha többé nem  vetek krumplit. Ezen mondatom nagy derültséget okozott felnőtt gyerekeim körében, „minden évben ezt mondod”  válasz kíséretében. Lehet, igazuk lesz. Hiszen, nem véletlen jutottak eszembe a „mesés” gondolatok a betakarítás folyamán, mert végülis a ládákban  30 kilónyi, szép, egészséges, megfelelő méretű krumpli várja sorsa beteljesülését.  

 

Zöldséges kosárka 1.

A hogyan tovább is foglalkoztat már, lassan a megüresedő kis földparcellák jövő évi  beosztását is el kell döntenem. Bár a nyár folyamán  egyértelműen elhatároztam a krumpliföldem befüvesítését, amíg meg nem láttam a ládákban sorakozó szép, kedvemre való nagyságú,  főzésre kínálkozó darabokat.  Ilyenkor, és már nem először, gondolom magamban, hogy soha ne mondd, hogy soha, – mert ez esetben is  valószínű erről lesz szó. Ugyanis  már „egyezkedem magammal”.  Amennyiben hideg, fagyos telünk lesz, meggondolandó  a „soha többé nem vetek krumplit” kijelentés. Ha  igen, akkor szükségem lesz e terület őszi előkészítésére. Sorakoztatom pro és kontra  érveket  a többi veteményt is beleértve: mi, miért is maradjon, vagy, miért ne?

 

paradicsom

 

 „Mit fáradozol, kínlódsz  vele, megtudod te azt venni a boltban is ”- mondják ismerőseim. Tényleg fáradozom, az időmet is igénybe veszi, és nem mindig kellemes, vagyis sosem az, rendszeresen, nap mint nap laikusként, bio-gazdálkodás szerűen eltüntetni a kártevők egyedeit. Kényelmesebb lenne az udvart is rendben tartani, ha „csak” fűnyírózásra szorulna. Ezek a kontra érveim.

A pro érveim: tudom mit eszem (milyen fajtát, nem vegyszerezett,  stb. …). És még mindig nem tudok betelni azzal az ízzel, amit kertem, magunk művelte, magunk  gondozta zöldségei, gyümölcsei frissen szedve, avagy télire eltéve adnak. Ez az érv minden kontrát ver. Még akkor is, ha érzem, hogy koromnál fogva nehezebben bírom már a kerti munkák gyűrődését. Ilyenkor nyárutón, ősszel viszont minden gyűrődés  emléke tovaszáll a spájzom polcain álló befőttek, a fagyasztóban konyhakészre csomagolt főzelékfélék, gyümölcsök  látványától. Közben még nyersen nagyot harapok a frissen szedett, vegymentes, napsütötte piros paradicsomból, csakúgy, magában, vagy a magról kelt, vadon növekedett, későbbiekben általam gondozott  fácska kicsiny, ámde ízletes őszibarackjából.

 

befőtt 1.

Őszbe fordulóan még fontolom a szamócáim átültetését, nem szeretnék lemaradni a fokhagyma termesztésről sem. Nagy segítség a döntéshozatalban az elmúlt évek tapasztalatai, hogy  mely növények kedvelik jobban, és birkóznak meg kertem talajviszonyaival, és melyek azok, amelyekkel valóban nincs értelme fáradoznom.

Idényzáró számvetésem eredménye minden zsörtölődős-izzadós nehéz nyári nap után, összességében,  hogy továbbra is nagyon élvezem a sok évtizedes városi,  természettől szinte teljesen elszakadt  élet után a természetes, emberi léptékű, szabad levegőn, aktív mozgással, gyümölcsöző tevékenységgel teli napokat. Amely napokba azért belefér városi rendezvények látogatása, egy–egy nyaralás, kirándulás is, és minden más is, ami a városban is elérhető.

Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

 

Mentés

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Harcban a kártevők ellen. Veteményeskertem 4. rész

 

Cseresznye vödörben 2.

Nézegetem a piaci árakat, elsősorban az idény gyümölcsökét. Azt „írja a (netes) újság„ hogy jó áruk van. Csupán kíváncsiságból néztem bele, hogy irányárban tudjam az értékét annak, amit  cseresznyéből, málnából leszedek, falatozok, elteszek. Nincs ugyan cseresznyefám, mégis az  a helyzet áll elő,  hogy frissiben szedhetem és tömhetem magamba, amennyit csak bírok, sőt annál is többet,  a nagy szemű, egészséges, ropogós, édes-leves gyümölcsből.  A szomszédom hatalmas cseresznyefájának hatalmas ágai ugyanis átnyúlnak  az udvaromba, és évek óta mondja, hogy, szedjem le, együk meg, tegyem el. A cseresznye érése, szedése, eltevése jelenti számomra az idény „beindulását”. Ez időtől kezdve nincs megállás a  befőzésben, fagyasztásban, eltevésben.

 

befőtt 1.

Málna öntet befőttek

Idén úgy esett, hogy a cseresznyével egy időben „szüretelem” a málnát is. Azt sem tudtam melyikhez kapjak, hiszen egyiknek sem igazán tett jót a napokig óta tartó nagy esőzés. Málnabokraim idén kitettek magukért, termős évük van. A napi friss szedésből evésen kívül a legszebb, legnagyobb szemeket lefagyasztom, a többit befőzöm öntetnek, amit kisebb üvegekbe töltve rakok el. Tejespite, pudingok, palacsinta ízesítésére nagyon finom lesz.

 

petrezselyem 1.

A petrezselyem szépen terem

Örömmel írom, hogy a „petrezselymet petrezselyemmel esszük” mondásom továbbra is érvényes. Az új ültetésem sikeresnek látszik,  szépen növekedik, bőségesen hozza a leveleit.  A paradicsom palántáim kicsit nehezen tértek magukhoz a kiültetés után, most kezdtek virágot hozni. Meglehetősen kétkedve nézegetem, lesz-e belőle valami, és ha igen, mennyi. Az elmúlt években ilyentájt már bokrosabb, sok-sok virággal teli szokott  lenni. Krumpliültetvényem is virágban van, ez későbbi érésű, téli fajta.

 

Paradicsomos 3.-1

Paradicsom bokrok

Miután ezt a kicsi kertet kedvtelésből csinálgatom, és „pályakezdőnek” minősülök a veteményezésben, ismét meglepetéssel kell szembenéznem. Nem egészen úgy alakulnak a kerti dolgaim, ahogy az elmúlt 2-3 évben. A természet most mutogatja a foga fehérjét, én meg vakargathatom a fejemet, mit és hogyan tovább…. Azt gondolom, hogy gondjaim legfőbb oka, az  enyhe, fagy/hó nélküli tél, de biztosan járatlanságom is közrejátszik valamennyire.

A bio krumplimat az elmúlt években „csak” a kolorado bogártól kellett óvnom, és permetezés nélkül megoldottam a kártevők megsemmisítését, több baj nem volt vele. Idén mintha egyik napról, a másikra ezüst porral szórták volna be a leveleit. Nem volt mese, permetezni kellett. Mindezen túl, bár tavalyi, egész idénybeli barna csiga vadászatom sikeresnek bizonyult, azért maradt belőlük annyi, hogy hívatlanul, tolakodóan felegyék 3 krumpli bokromat. A gyönyörű, dús levelű, virágzó bokrok, most eldőlve, tépetten fekszenek a földön. Remélem sikerül nyakon csípni (sózni) őket, mielőtt az egész ültetvényemet (42 bokor) felfalnák.

 

Krumpli virágban 4.

Krumpli virágban

Még kora tavasszal láttam a neten egy videót egy Ruth Stout nevű idős amerikai hölgyről, aki a  kertjében nem ás, nem kapál, csak szétszórja a magokat, és mulcsot használ takarásul. Sikeres módszere bejárta a világot, és nekem is nagyon megtetszett, és elgondolkodtatott.. Volt olyan ötletem, hogy valami hasonlót én is kipróbálnék, hisz van helyem  bőven a kísérletezéshez.

 

 

Aztán csak álltam a kiszemelt földdarabom előtt, és hosszas morfondírozás után fájó szívvel letettem szándékomról. Felsorakoztattam az érveket magamnak, miért is nem vágok bele.  A földem se alkalmas rá szerintem (írtam róla előzőekben), a mindenféle kártevő ellen kapálással, a föld mozgatásával tudok leginkább védekezni. Aztán meg, hogy én is így a hatodik X körül kezdtem bele kis veteményembe (némi előismerettel), évről-évre igyekszem úgy kialakítani az ültetéseimet, hogy minél  kevesebbet kelljen kapálni. Ehhez a magas-ágyás remek megoldás.  Valóban sokkal könnyebb, egyszerűbb a rendben tartása  hajlongás, kapálás nélkül.

 

krumplibogar

kolorádó bogarak

 

Sok tennivaló akad még az ilyen kicsi zöldséges kertben is, és ha le is hangol a kártevők által okozott látvány, azért szeretek a szabadban  kapirgálni, tenni-venni, és a frissen szedett zöldségekből készíteni az ételeinket,  a fáról szedett gyümölcsökből lakmározni.

Izzy

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Ropogós, vegyszermentes termények a kiskertemből

 Veteményeskertem  3. rész

pirosodik a szamóca vágva

Zsendül a kert tavasz derekán. A kis veteményesem  adogatja már  a friss, ropogós, vegyszermentes terményeket a konyhára.

Tétován állok kertem közepén, az erősen felhős, beborult májusi égre szegezve tekintetemet és töprengek, hogy,  vajon –  ahogyan az itteniek mondják – „átengedi-e a Tisza az esőt”, vagy sem? Napok óta nagy esőzésekről szól a híradás, fejem felett is vastag felhőtakaró húzódik, de  még nem érkezett meg az égi áldás, pedig nagyon kellene. Száraz a föld, szomjasak a  növényeim, a friss vetéseim is víz után sóhajtanak. Döntöttem. Akármilyen furának is tűnik, a sötétszürke fellegek tornya alatt meglocsoltam a veteményeimet. A napokban fedeztem fel a februárban elvetett, és már  mindenféle gazzal benőtt petrezselymem előbújását. Kicsiny levélkéi, gyenge kis szárai most már erősödni, fejlődni akarnak, nem hagyhatom  éltető víz nélkül senyvedni őket. Óvatosan szedegettem ki körüle a gazféleségeket, és lassan megtisztulva a szemem elé tűnt a sor. Kicsit ritkásan ugyan, de azért megvan. A hiányt még tudom pótolni.  Végül az esőt „nem engedte át” a folyó, a locsolás hasznos volt.

 

zsíros kenyér

A magaságyásba  még novemberben került dughagymákból szép és egészséges zöldhagymák lettek, amelyek szép díszei voltak a húsvéti tálnak, és jóízűen el is fogyasztottuk. A helyére úgynevezett másodvetésre került sor. Még jól fog esni a friss, bio zöldhagyma, szívesen  falatozzuk  a szendvicsek mellé. Ahogyan a  kerekedő,  piros fejű retket is, ami szintén a magaságyásba került, és természetesen ez is bio termény. Azaz csakis kézi  gyomirtás volt a  beavatkozásom a növények fejlődése érdekében. Semmiféle vegyszer nem érte a magaságyásomban élő veteményeimet,  ahogyan a többi szabadtéri földben levőket sem.

 

Újhagyma, retek magaságyásban vágva

Földieper, azaz, ahogyan mi mondjuk, a szamóca, átvészelte a hetekkel ezelőtti éjszakai fagyokat, virágzásban van még mindig, de sok-sok  kis szamóca  is  pirosodik már a töveken. Május közepére remélem ezek is  pirospozsgásan virítanak már a zöld levelek alatt.  Árgus szemeim nem veszem le róluk, mert a hívatlan  gyökér, -és tőpusztítók, amelyek a már pirosló, édes termésbe harapástól sem riadnak vissza, ripsz-ropsz képesek felfalni szamócásom java részét. Már egyszer, évekkel ezelőtt megtették !  A netes oldalakat olvasva és  a szomszédságot is  meghallgatva úgy döntöttem, itt sem vegyszeres eljárással, hanem természetes úton űzöm el a betolakodókat. A gyakori ásás, kapálgatás megtette hatását, eltűntek a szamóca-faló cserebogár pajorok. Hogy azért ne unatkozzam, jöttek mások:  a barnacsigák (meztelen csigák). Őket sem hagytam békésen rágcsálni. Úgyhogy most reménykedem az egészséges szamócatermésben, persze lesben állva a nem kívánatos  látogatókra.

 

retek kosárban

 Még szerencse, hogy idén is fogadkoztam, hogy nem vetek krumplit, nem bajlódok már vele. Eddig kétszer „bajlódtam” vele, vagyis 2 nyáron át termeltem krumplit. Majdnem be is jött  a fogadkozásom. Igencsak benőtte mindenféle fű,  gaz a   helyét, akár  fűnyírózni lehetett volna. Amikoris a szomszédomban, ahol nagy veteményes van, tárcsáztak. Ha már ott vannak, mégiscsak átszólok, ha ott végeztek, itt nálam is csinálják meg, –  s e  gondolatom után nyomban a tettek mezejére léptem.  Át is jöttek, nagyon szépen fel is forgatták a földemet. Másnap, ragyogó tavaszi napsütésben vetettem is bele krumplit.  És most, nap mint nap bújnak elő a kis krumpli levelek. Ezen vetemény  sem kap majd semmiféle vegyszeres permetet. Természetes úton, levél leszedéssel tartom távol a kártevőjét.

 

Paradicsom, paprika palánta vágva 1.

A paradicsom és paprika palántáim még  a szobám ablakában  fejlődnek, növekednek.  Lassan, ha jön a melegebb idő,  ezeket is kiültetem  a szabadtéri  földbe.

Jó már kint lenni a kertben, a sok-sok tavaszi virág és bokor színesítik az udvart, a kis veteményes pedig  adogatja a friss, ropogós, vegyszermentes terményeket a konyhára.

Izzy

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A Költészet Napja, mely megállítja a pörgő mókuskereket

  bazsarózsa szöveggel

A költészet napján a versek évről-évre egy csendes-tiszteletteljes, mélyről jövő áhítatot idéznek bennem.

A versek kicsi koromtól egészen legfelsőbb iskoláim végeztéig hozzátartoztak életemhez, napjaim részei voltak. Egy-két „botlásomat” kivéve azonban, amelyek alkalmával csasztuskának szánva, kín-rímbe szedtem soraimat, sohasem  jutott eszembe verset írni, még serdülő-süldő koromban sem. Talán azért, mert  igazi verseken, költeményeken  nőttem fel, és valószínű,  tudat alatt és tudattal is felmértem már egészen fiatalon, hogy  ezt hagyom mindazokra,  akiknek tehetségük van hozzá.

 

toll3

 

A későbbiekben, bevallom, magamtól ritkán fogtam kézbe verseskötetet.  Nem azért, mert nem lett volna rá nagyobb igényem, hanem  felpörgetett világunk ezer másfelé hajtott. De az április 11-i költészet napján  a reggel kézbe  vett újságok, a bekapcsolt rádió, a TV műsorok megemlékezései  évről-évre egy csendes-tiszteletteljes, mélyről jövő áhítatot idéztek bennem. Az ilyenkor felidéződő régi versek, versrészletek, a kortárs költők versei, az  újonnan megjelenő kötetek ismertetése, pár percre, fél órára, akár pár órára is megállították a bennem pörgő mókuskereket, alkalmat  adva magamnak, hogy kis időre eszembe jussanak tanult verseim, és az évek során megismert újabb költemények.

Ilyenkor fogadalmakat is tettem, hogy ezt, meg azt a verseskötetet majd  kezembe veszem, alaposabban átolvasgatom, és  kortárs költőinket is nyomom követem. Ha ez nem is jött össze, az internet számos oldala, a youtube, és a közösségi oldalak mégis serkentették a versolvasásom gyakoriságát. Nemcsak magamtól hallgatok meg egy-egy régi, vagy új verset ezeken az oldalakon, hanem versrajongó ismerőseim által posztolt verseket is  mindenkor elolvasom, egyiket-másikat többször is. Sőt, a posztolt vers linkjén további költeményekhez is eljutok, olvasgatok is belőlük.

 

toll2

 

Kik a kedvenc költőim? Ne kérdezd, kedves  Olvasó!  Nem tudok egyetlen, vagy akár 2-3 költőt sem kiemelni, előnyben részesíteni a sok, remek versíró közül. Verseiket sem rangsorolom, hiszen ahány pillanat, ahány hangulat „uralkodik” rajtam, ahány szituációba kerülök, mindig más-más sorok kerülnek előtérbe, – ott és akkor, az a kedvencem. Ilyenkor, a tavasz ébredésekor, a természet újjáéledése idején, amikor a kertemben teszek–veszek, tisztogatom a bokraimat, virágaimat az avartól, készítem elő őket a tavaszra, és azt követő időszakra, és közben meglegyint még egy hűvösebb fuvallat, jut eszembe , hogy semmi baj,  már „ ..hökken a hó  a hideg havason”…vagy  „selymit már kitakarta a barka, sárga virágját már bontja a som” … ”zeng a picinyke, szénfejű cinke …”  (Áprily Lajos: Március)

 

Költ 2

 

A magyar költészet napján ezekkel a gondolatokkal, sorokkal emlékezem régen tanult, és újonnan olvasott  versekre, és költőikre.

Izzy

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

TAVASZI RITUÁLÉK – videóval

 
Tavaszi rituálé, hogy virágokat ültetek az erkélyre. Idén sárga és kékeslila futó árvácska (Viola cornuta ) töveket  vettem és ültettem be cserepekbe. Az árvácskák mintázata olyan, mintha minden virágfej  egy kis pofi lenne. Ha fújja őket a szél, olyan, mintha a fejecskék bólogatnának.

 
Sajnos a nyári meleget már nem fogják bírni, de addig is gyönyörködöm bennük. Egy mézvirágot is ültettem varázslatos illata kedvéért.  
 
 
Évekkel ezelőtt az olaszországi Mestrében láttam először ilyen aprófejű árvácskát és már akkor megkedveltem. Igaz, az valami más fajta árvácska lehetett, mert a napon, melegben is szépen virágzott. Idén láttam itthon is nagy mennyiségben és pompázatos színekben.
 

Lányomék kertjében is megkezdődött a kertészkedés, náluk most folyik a kert kialakítása. Az unokák  óriási lelkesedéssel álltak neki a száraz levelek és egyéb zöld hulladék talicskával való elszállításához. Lilla egy felnőtt  erejével  talicskázott, de Panni is igyekezett résztvenni a munkában. 
 
Tavaszi rituálé az is, hogy ahogy kinyit a Duna-parti halászkert, ott ebédelünk. A kerti munkában megfáradva jól esett leülni a kerti  asztalokhoz, hogy elfogyasszuk kedvencünket, a rántott hecket sült krumplival és ketchuppal. Ennek a halnak a gerincét egyben ki lehet venni, húsa  nagyon ízletes, puha és szinte szálkamentes.  Pannit ölbe véve úgy ettünk,  hogy hol az ő szájába, hol a sajátomban dugtam a kézzel széttrancsírozott hal falatkákat, miközben ő a sült krumplit mártogatta a ketchupba. Nyakig olajosak lettünk, de nagyon jól esett ez a nomád módon elfogyasztott  ebéd.
 
vadvirág
 
Rituáléink része, hogy a hosszú téli szünet után mindig márciusban megyünk ki újra a telekre.  Megszemléljük, hogy hogyan teleltek át a bokrok, virágok és a fák. A kert pompás, színes  vadvirág mezővel vár jöttünkre és együtt örülünk, hogy itt a tavasz.
 
Cecilia

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Megérkezett a tavasz, lehet kertészkedni!

Paradicsom magok elvetve,  hagyma eldugdosva.

Veteményeskertem 2. rész

 kiskert3

Az enyhe  télnek köszönhetően már február utolsó napjaiban kimerészkedtem a kertembe, metszőollómat csattogtatva. A szomszédságban is hallhatták, hogy én már tavaszt érzek. Jól esett a tavaszias napsütésben a kerti munka.  Ilyenkor, kora tavasszal, nagy fogadalmakat teszek a kertépítés-szépítés és veteményeskert milyenségét illetően. Igyekszem is betartani ezen fogadalmakat. Eleddig mindig „kicsúsztam” az időből, és egyik-másik tavaszi munkálat, vetés, ültetés bizony elmaradt. Most is sok-sok ötletem van, és persze ehhez sok munka is járul, ezért az enyhe időjárásnak köszönhetően hamarabb hozzáfogtam.

petrezselyem
A szinte fává növekedett rózsabokrot visszavágtam jó alaposan, kicsit bátrabban, mint évekkel ezelőtt hasonló időszakban. A visszavágást nagyon meghálálja sok-sok szép virággal. Az ősszel előkészített talajba elvetettem a petrezselyem magokat. Ez az egyik legfontosabb zöldségfélém a konyhámban. Ha nem is petrezselymet eszünk petrezselyemmel, de nagyon sok mindenbe nap mint nap használom. A leveseim elmaradhatatlan „kelléke”, bármilyen zöldséges ételbe, rizsbe előszeretettel rakom bele. A petrezselymes burgonya, különösen az új krumpli megjelenésekor, a család egyik kedvenc körete. A petrezselyem az egyik legsikeresebb ültetésem volt, olyan bőségesen termett, hogy télen sem kellett vele spórolnom. A nyári, többlet petrezselyem termést mindig frissen, és azonnal tisztára mosva, kicsit megszárítva csomagolom fóliába, és adagonként fagyasztom le. De volt már, hogy szárítottam is. Az előző ültetésem elöregedésével idén új petrezselyem vetéssel kell frissítenem a konyhakertemet.

paradicsom palánta
Egy füzetbe írogatom bele, hogy mikor, mit vetek, hogy tudjam mikor várható a kelés, a kibújás ideje. A petrezselyem kibújásának kicsit hosszabb idő kell. Jártam már úgy, hogy elvetettem és szomorúan lestem, hogy még mindig nem bújik ki, és még mindig nem látom, sok hét után sem. Egy idő után meg már majdhogynem nagyítóval kellett nézegetnem, hogy most kibújt-e avagy sem, mert mindenféle gaz volt már közte, és azok csak nőttek, szaporodtak, de én még mindig nem mertem gyomlálni, mert nem láttam a veteményemet. Most ősszel azonban nagyon alaposan felforgattam, kigazoltam a helyét, sőt most mégegyszer végigszaladtam a kis kapával a soron, és kézzel is kicsipkedtem, amit csak láttam.

paradicsom
Elkezdtem a paradicsom magok vetését is palántának. A paradicsom a legfontosabb „ültetvényem”. Eddig saját palántáimat ültettem, de kaptam a szomszédságból is ilyen-olyan fajtát. Mindig megfogadom, hogy nem ültetek sokat, csak 4-5-6 bokorral, és a végén mindig 14-16-24 bokor lesz belőle. A kerti munka közben nagyon szeretek levenni egy darabot és megenni, akár magában is, mert hűsít, üdít, frissít a nyári melegben. A paradicsom saláták és mindenféle szendvics kelléke. No és persze leves, és szósz lesz belőle a töltött paprikához. A paradicsom palántáim eddig mindig bő terméssel ajándékoztak meg. A sok frissen készült paradicsomos étel mellett nagyon sok paradicsomot passzírozok le, és teszem üvegekbe, vagy kisebb műanyagdobozokba félig készen levesnek, vagy szósznak, és le is fagyasztom. A fiam szokta mondani nyár vége felé testvérbátyjának, hogy a fülén is paradicsomleves jön már ki. Testvérbátyja pedig egyetlen éttermi étkezéskor sem hagyja ki a cukkolást: „Nos, akkor öcsém, paradicsomleveshez mit szólnál?” Ez a kérdés tuti megalapozza a jókedvünket, mindig nagy nevetéssel fogadjuk.

paprika
A zöldpaprika magok elvetésére palántaneveléshez is már sor került. A retket, hagymát is már eldugdostam. A zöldborsó is rövidesen a földbe kerülhet. Nagyon szeretem a zöldborsót, ez a másik olyan zöldségféleség amit szintén gyakran és sok mindenben használok. Viszont még sosem ültettem annyit, amennyi télire is elég lett volna. A többlet szükségletet a piacon vásárolom meg, és fagyasztom le szintén, 30-40 dekás csomagokban.

Megérkezett a tavasz, lehet kertészkedni!  Most kell metszeni a fákat, bokrokat is. Lehet tervezgetni, hogy mit ültessek, hogy elbírjam  azt a munkát, amennyi a termés leszedéséig szükséges.

Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Télvízi gondolatok a veteményeskertemről

Alig várom már, hogy nekiláthassak a palántázásnak.

kiskert4

A tavaszias februári napokon, amikor még szunnyad a föld, de már tyúklépéssel hosszabbodnak a nappalok, gondolataim az eljövendő tavasz, és az azzal járó kerti munkák körül járnak. Ilyenkor számot vetek magamban az elmúlt néhány év sikeresebb, és sikertelen ültetéseiről, hiszen csak pár éve, és már igencsak meglett koromban vált lehetővé, hogy kertészkedjek.

No, azért nem kell nagy veteményesre gondolni, csak olyan kisebb ágyásokra, amelyek idényenként megtermelik a konyhára való egy kis részét. Koromhoz illően is próbáltam alakítani a dolgokat, mármint, hogy csak annyi kerti veteményem legyen, amennyit el is bírok látni megterhelés nélkül. „Földművelési” ismereteim hiányosságaiért hónapok, évek verejtékes munkájával kellett megfizetnem a tanulópénzt. Az első időszak, ami nem egy tavaszt ölelt fel, a nagy rácsodálkozások időszaka volt, a felismerése annak, hogy a kertészkedés olyan valami, amiben majdhogynem semmi sem úgy sikerül, ahogy az a könyvekben le van írva. Mert az volt az első lépésem, hogy annak rendje módja szerint utánaolvastam. Következő lépésem a könyvből olvasottak megvalósítása volt, ami már nem volt olyan egyszerű. Eleinte több-kevesebb sikerrel, de inkább kevesebbel. Azért a sikertelenség nem volt akkora mérvű, hogy elvette volna a kedvemet a további tervezgetésektől, munkálatoktól. Bármilyen rajtam kívülálló okban is kerestem a hibákat, rá kellett jönnöm, hogy közvetlen oka a tapasztalatlanságom volt az adott környezet, az adott föld milyenségét illetően. A „kulisszák mögé” igazából csak akkor láttam már be, amikor kezdtem környezetemben élőkkel jobban megismerkedni, megbarátkozni, amikor már ők is elfogadtak, és befogadtak engem.

repedezett

Megpróbálom leírni a kertem földjének milyenségét, csakúgy laikusan, költői szavakat idézve. Ha nem is kopár, de olyan szikes, hogy bizony „ég a napmelegtől a szik sarja”, és a szik is szárad olyannyira, hogy megrepedezzen. Ember legyen a talpán, aki abban bármit is tud csinálni, ásni, kapálni, vagy a beérett termést kiszedni épen, egészben. Én bizony beletörtem már répát és egyéb terméseimet. Nem szedtem ki időben, így megtapasztaltam, hogy a rest kétszer fárad. Meg kellett tanulnom, hogy nincs kec-mec, eső után nem sokkal, amikor már felszikkadt annyira, hogy nem merülök el a ragacsos, agyagos földben bokáig, azonnal hozzá kell látni a földmunkához, mert ha még várok egy-két napot, akkor, jó ha csákánnyal fel bírom törni. Persze lehet(ne) locsolni, feláztatni, a talajt, de egy egész idényen át az nagyon költségessé tenné a termelésemet. Ma már igyekszem a köztes megoldást választani: nem hagyni megrepedésig kiszáradni a talajt. Ez azért nagy kánikulában meglehetősen vízigényes feladat. És itt jön az őslakosok nagy titka,  hogy miért olyan szép, rendezett a kertjük és porhanyós a földjük. A titok, hogy sok évtizede, minden évben az ültetendő növények alá virágföldet, homokot szórnak. Összekeverik a szikes „anyafölddel” és jól beleforgatják. Természetesen itt, és most csakis a kicsi, házi veteményes kertekről írok. Követem példájukat, és lassanként nekem is könnyebb lesz a veteményesemben dolgozni.

kiskert2

Mindezek után ha bárki megkérdezi, már pedig megkérdezik, hogy – Megéri-e bajlódni ezzel a kis veteményes kerttel? – Válaszom mindig az, hogy természetesen, igen. Még mindig olcsóbban jövök ki, mintha megvásárolnám ezt a bármilyen kicsinek is minősülő mennyiséget. A válaszomat kétkedően szokták fogadni. A legfőbb érvem, ami előtt aztán mindenki meghajol, és nem kérdez tovább:         -Tudom, hogy mit eszek. Nincs is ízletesebb a frissen szedett zöldségnél, gyümölcsnél! A vegyszerezést messze elkerülöm a gyümölcsfák lemosó permetezésén, és a vetés előtti talajfertőtlenítésen kívül mást nem használok.

diós ládák

Nos, ezeket gondolom végig így télvíz idején. Most még annyi teendőm van tavalyról elmaradva, hogy a több ládányi diót feltörjem és kiszedegessem a dióhéjból, és fél, – egy kilónként lefagyasszam, hogy ne avasodjon meg. Mire készen leszek ennyi dió feltörésével és elraktározásával a napi teendők mellett, lassan készülődhetek a február közepi-végi palántázáshoz. Alig várom már.

Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A betonrengetegből burjánzó kertbe vágytak

Tavaszcsalogató mese

burjánzó5

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, ahol a kismalac sem túr, egy város kellős közepén, egy panelház sokadik emeletén élt egy öregedő ember öregedő feleségével. A kenyerük javát már megették, dolgos évtizedeik után a nagyváros betonrengetegéből egy természetközeli életre vágytak. Hogy történt, hogy nem, ez az öregedő emberpár egyszer csak egy Csipkerózsika álmát alvó házikó bokroktól, gyümölcsfáktól vadon burjánzó nagy-nagy kertjében találta magát. A házikó rendbetétele után serényen hozzáláttak a már-már dzsungelnek is beillő nagy udvar rendezéséhez. A téli álmából ébredező természetet most tapasztalták meg életükben először ilyen közelről, a maga valóságában. Emberpárunk nagyon megörült, amikor észrevették kertjükben az első csodát, a hófödte virágszárak közül  kikandikáló hóvirág fejecskéjét.

hóvirág

A fagyok elmúltával, a kerti vízcsap beindítása egyszerű feladatnak tűnt. Persze ezzel nem is volt gond, öregedő asszony ezzel könnyen megbirkózott. Ám amikor éppen teendőjét végezte, a kút előtti sűrű, örökzöld növényszőnyegből egy jól kifejlett sikló bukkant elő. Kinek volt nagyobb az ijedtsége nem tudom. A gyors iramban menekülő siklónak, vagy az öregedő asszonynak? Az biztos, hogy asszonyunk torkából oly hangzatos, hosszan kitartó magas C tört elő, hogy a ház ura azonnal körülötte termett. A gyors tanácskozás eredményeképpen megállapították, hogy számolniuk kell ezután természetes „vadon” élő állatállománnyal is.

gólya

Már az is élményszámba ment öregedő emberpárunknak, hogy a környéken több gólyafészek is volt a magasabb fák tetején. Hát még az, amikor megérkeztek a lakói ! No de elállt a lélegzetük, amikor egy reggelen az udvarra néző ablakon kitekintettek. Az udvarukban egy gólya sétált fel és alá. Kényelmesen, lassan lépkedett előre, élelem utat kutatva. Biztosan, hogy nem eredménytelenül, hiszen siklók mellett békasereg is táborozott a területen. Öregedő ember és öregedő asszony némán, megilletődve figyelték az ablakon keresztül, a tőlük pár méterre sétálgató madarat.

frog

A házikó helyiségeinek zeg-zugában csendesen megbújó békasereg előőrse éjszakánként felderítőútra indult. Ez már kissé zajosabb tevékenységgel járt, öregedő asszony nem kis rémületére. Fájós derék ide, reumás csontok oda, tornászokat megszégyenítő ugrással az asztal tetejéről adta le nem mindennapi artikulációval segélykérő hívását mélyen alvó ura ébresztésére. Hogy a béka–előőrs hány tagja telepedett meg a lakásban, azt nem számolta emberpárunk. Napközben nemhogy megtalálni, de hírüket-hamvukat se lehetett látni. Mindenesetre alkalmanként mindig csak egy breki merészkedett elő éjszakába hajló időben. Így ment ez hosszú időn keresztül, mígnem az utolsó brekegő is lapátra kerülve a tágasabb helyen találta magát.

Az öregedő ember és az öregedő asszony kerti tevékenységének köszönhetően a gizgazok eltűnésével szem elé kerültek a tavaszt köszöntő színpompás virágok. Az ibolya után a nárciszok, a jácintok, a tulipánok, majd az orgona is felöltötte rózsaszínű ruháját.

tulipán

Történt egy verőfényes tavaszi napon, hogy öregedő pár a már kalandparknak is beillő házuk táján valami furcsát észleltek. A sárgabarackfán valami csüngött, lógott. Szinte egyik pillanatról a másikra került a fára. Öregedő asszony hümmögött, öregedő ember meg csak vakargatta fejét, komótosan közeledve a történés helyszínéhez. Ahogy közelített emberünk, méhek kezdtek körülötte röpködni. Méhrajzás volt. Ki tudja miért és honnan kerültek oda? Mikorra a kerítéshez odasereglett szomszédsággal vitatták meg teendőket, egyszer csak zümmögő surranást hallottak, és huss, a méhraj odébbállt.

méhrajzás

Hetedhét országon innen és túl, öregedő ember és öregedő asszony azóta is szorgosan dolgoznak a minden tavasszal  megújuló, kalandokkal teli kertjükben. Ha az a tavasz el nem múlt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!