Régiségeknek

Fordulópont az életemben: a netről vásárolok

Kis falumban a nagyik is webáruházból rendelnek.

Hallottam már régen a neten való vásárlási lehetőségekről, rá is kattintottam egyik-másik webáruház oldalára, de meglehetősen hamarosan „kifordultam” onnan.  Az okok  ugyanazok voltak, amelyeket már számtalanszor hallottam másoktól is: „Dehogyis rakom fel azt az egyszem bankkártyámat az internetre, nehogy már eltűnjön róla az a csekélyke, ami rajta van, kell az nekem is”,  vagy „én jobban szeretem, ha személyesen nézem, tapogatom a megvásárolandó árut„  meg : „én szeretek  boltba járni, emberek közt lenni, ismerőssel találkozni„. És még sorolhatnám  az érveket, amik valójában nálam is csak kifogások voltak.

Mígnem a falumban egy ismerőssel találkozván, szó szót követve  mutatta  a lábán lévő cipellőt, mondván, hogy a neten vásárolta. Megnézném azt a fényképet – ha készült volna – hogy milyen arcot vágtam. Ámultam-bámultam-riadtan-meglepetten: „Te mersz a neten cipőt vásárolni?  És jó is méretben? „  A világ legtermészetesebb hangján, csilingelő nevetéssel válaszolt ismerősöm : „Persze, mindenkinek én veszem a cipőt  a családban, az unokáknak, a fiamnak, anyukámnak,  a netről, és mind jó volt eddig„.  Liza  velem egykorú, nem egy netezős valaki és csakúgy lazán, könnyedén cipőt vásárol a netről????!!!  Hmm. Ez már szöget ütött a fejembe, habár még mindig nem szántam  el magam a netes (be)vásárlásra.

 

Teltek, múltak a hetek, tavaszból nyárba, majd őszre fordult az idő, amikor is már jó ideje komoly gondokkal küzdöttem. A jó öreg hűtőszekrényem úgy gondolta elég volt a szolgálatából. A falinaptár már kora téli hónapot mutatott. Ott motoszkált bennem, hogy hűtőt kellene vásárolnom, de …de.. be kellene utaznom a nagyvárosba, el kellene csoszognom egy áruházba, ki kellene választani szinte percek alatt  az óriási választékból, ami nekem megfelelne, no és a szállítás (meg a költsége) ide, a kis falumba. Töprengtem a megoldáson: hogyan bonyolítsam le ezen vásárlást, amikoris  nagyfiamék biztatására,  minden aggályt és kétséget kisöpörve régiség lelkemből és tudatomból, elkezdtem  egy netes webáruházban keresgélni. Kiválasztottam a nekem megfelelő és nekem tetsző hűtőszekrényt.  Fiam jóvoltából paypal fizetéssel megrendeltük. Napokon belül futárral meg is érkezett épségben az új, szemet gyönyörködtető hűtőszekrényem – és még be is hozták a házba. Fordulópont volt az életemben!

A  szükség aztán rávitt egyéb netes vásárlásokra is, mert karácsony  közeledvén kicsúsztam az időből,  vagy éppen nem akartam „becsúszkálni” a közelemben lévő nagyvárosok valamelyikébe. Jó nagy levegőt véve a világhálón szörföltem  egy  könyvesbolt irányába, hogy fiam oly áhított könyvét a fa alá rakhassam. Elbíbelődtem, hogy akkor hova, mit is kell írnom, hova, mire kell  kattintanom,  hogy valóságosan   a kezembe legyen az a könyv.  Sőt,  már némi alapismerettel,  elmerészkedtem egy DVD-s webshopba is. Miután mindkét rendelésem simán, épségben megérkezett, utánvét fizetéssel, (még szóba sem jöhetett nálam a PayPal) megelégedéssel konstatáltam magamban, hogy ez nem is oly ördöngösség.

 

Mint utólag kiderült, gáztűzhelytől kezdve, sok minden más vásárlásában is megelőztek a falubeliek. Példájukat követve én sem talpalok már feleslegesen sokféle árucikkért, amire szükségem van, hanem körülnézek a webáruházakban. Annyira „belelkesedtem” ezen sikeres üzletmeneteken, hogy már egyéb  apróságot, meglepit, ruhaféleséget is, csak -katt-ide, katt-oda, – a webáruházakban  böngészve  teszem a  kosárba. És mennyi utánajárástól, fáradtságtól kímélem meg magam, nem beszélve az időről !!

Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Kései barátkozás a fakanállal

Most már élvezettel  tölt el a sütés-főzés.  

foz2

Sosem voltam és nem is akartam konyhatündér lenni. Mindig is a lehető legkevesebb időt töltöttem  a konyhában, a „kötelező” vasárnapi ebéden kívül nem főzőcskéztem. A kor is szerencsésen találkozott eme fakanál-elleneségemmel, mert anyukám se tűrte, hogy a konyhában lábatlankodjak, amit nem kellett kétszer mondania……nem is zavartam meg főzőcskézésben (ma már nagyon bánom). Egyszóval én igazából elég  régiségként vetődtem  a konyhába sütni-főzni.

 

soska

sóskamártás tojással

Persze némi húsleveses, pörköltes, rántott husis, palacsintás  alapismereteim azért voltak. Így hát belevágtam a hétköznapi ebédek készítésébe. Igazából lelkesen, és teljes bedobással készen álltam  fakanállal  a kezemben. Főztjeim többnyire a hagyományos, magyaros ételek, de nem zárkózom el teljesen az eddig számomra ismeretlen fűszerektől, alapanyagoktól, receptektől sem. A ma már bőséges kínálat a külhoni alapanyagokból, a sokezer féle, egzotikusnak tűnő ételek receptjei engem se hagynak hidegen. Nem utasítom el ezeket sem teljesen, alkalmanként készítem is.  Szívesen megkóstolom, eszem más népek ételeit egyszer-egyszer, a mindennapjainkra azért marad  rendszerint  a tarhonyaleves és társai, a paprikáskrumplitól a palacsintáig, a főzelékek sorával. 

 

ananászos csirkemell

ananászos csirkemell

Valahol azt olvastam, hogy a magyar háziasszonyok igencsak kreatívan ötvözik a magyar ízeket más népek ételének receptjéből vett ötlettel. Igyekszem közéjük tartozni. Summa summárum, kenyerem javát eszegetve szívesen tanultam bele, és fogom kezemben a fakanalat, hogy  a mindennapi főtt betevőt elkészítsem, lehetőleg természetes alapanyagokból. Azt sem mondanám, hogy nem időigényes és nem fárasztó a dolog olykor-olykor, de tudom mit eszünk, miből készül, hogyan készül, és nem utolsósorban az időközi számvetéseket nézve, bizony jóval kevesebbe kerül egy komplett ebéd (leves, főétel, köret, saláta vagy befőtt)  még mindig, ha magam főzöm. Az sem hátrány, hogy általában van maradék is, amit vagy vacsorára, vagy másnap eszünk meg. Ha nem, akkor lefagyasztom, ami mindig jól jön egy nyűgösebb, morcosabb napomon. 

 

csirkeporkolt-fagyasztva-1

csirkepörkölt fagyasztva

Most már élvezettel  tölt el a sütés-főzés.  Mennyi igazság van ebben a mondásban: “az vagy, amit megeszel”. Amióta főzőcskézek, igencsak elkerülnek a bacik-vírusok. Ha 3 évente egyszer meg is találnak,  2-3 nap alatt könnyebben átvészeljük. Én nagyon hiszek ebben, és a magyar konyhában: a leveseiben (tele van zöldséggel, és naponta esszük) és a  főzelékeiben. Valahol olvastam, hogy kb. 15-20 dkg zöldség- gyümölcsöt kell fogyasztani étkezésenként,  és azt is, hogy minden nap, minden “színűt” kell(ene) fogyasztani. Nem tudományosan, de odafigyelve betartom ezeket, a magyar konyha nagyon alkalmas erre az egyszerű, tartalmas  és gyors készítésű  ételeivel.

elso-kenyerem-2016-aug-20

Az első kenyerem

Mivel egy kicsi faluban lakom, 40-60 km-re a nagyvárosoktól, meg kellett tanulnom, hogy “nagyban” vásároljak, és akkor, amikor van, ha még akciós is, akkor meg pláne, hogy majd  ha leesik a hó, jeges az út, ne kelljen cipekedve csúszkálni. Rájöttem, hogy így ez nagyon is praktikus, mert a tartalékokból bármikor, bármit készíthetek ebédre, vacsorára, és átlagosan messze alacsonyabb áron (kb.250 Ft/fő/nap) mint egy menü. Ebbe az árba minden belefér, mert van, ami 60 Ft/fő/nap-ból kijön, a másik 340 Ft/fő/nap – ez havi, évi szinten kiegyenlítődik. A lefagyasztott zöldség, és gyümölcs nagy része  saját termelésű.

 

foz

Élvezem ezt a fajta gazdálkodást, és biztonságban érzem  magam, hogy van tartalék és helyem is van az elhelyezésére. Érdemes megtanulni jól főzni is.  Jobb későn, mint soha!

                                                                                                                                   A fényképek saját felvételek.

Izzy

 

 

 

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Miért jó közös blogot írni?

Egy közösség részének lenni jó!

 

baratsag

 

Az úgy kezdődött hat évvel ezelőtt, hogy indítottam egy blogot. Így hangzott  a 2010. május 27-én kelt, első poszt:

Küzdök az elnevezéssel. Minek is nevezzem azokat, akikhez szólni szeretnék, illetve akik közé magamat is sorolom. Idősek? Öregek? Ezüst korúak? Őszikék? 60+? Valahogy egyik sem tetszik. Kitaláltam egy nevet. Mondjuk hívjuk magunkat régiségeknek. Hogy tetszik ??? Olyan megmosolyogtató, ugye? Ha igen, akkor pont jó, mert azt szeretném, ha nem keseregnénk, hanem mosolyognánk magunkon. Ha nem szégyelnénk a korunkat, hanem elfogadnánk, sőt akár örülhetnénk is neki. Találjuk ki, hogy mi is a jó benne (mert a rosszat ugye nem kell kitalálni). És találjuk ki, hogy hogyan lehet élvezni, széppé tenni, – ha még előtte vagyunk – megtervezni. Érezzük jól magunkat együtt – más korosztályokat nem kizárva – mert hát nekünk mégiscsak megvannak a magunk élet helyzetei, gondjai és örömei. Erről szeretnék írni és erről szeretném mások gondolatait is olvasni.”

Azóta hat év telt el, 14-re bővült a blogban író régiségek száma. Úgy gyarapodtunk mint egy kis-gömböc. Mindig újabb barátok, rokonok, majd olvasók csatlakoztak hozzánk szerzőként, és mindannyian megtapasztalták az írás és a közösségi lét nagyszerűségét.  Összesen mintegy 800 posztot írtunk eddig és a facebook csoportunknak több, mint 3900 kedvelője van.

Az ország különböző részeiben lakó bloggerek  évente legalább egyszer találkozunk (két külföldön élő bloggertársunk sajnos nem tud ezeken az összejöveteleken résztvenni). Legutóbb idén ősszel találkoztunk, ahol többek között azt is megünnepeltük, hogy idén áprilisban a hónap közösségi blogja lettünk a Cafeblog bloggereinek szavazatai alapján.  Az a baráti érzés, ami a találkozásokon mindenkit hatalmába kerített, azt jelezte, hogy a blog az íráson kívül egy közösséget, a valahová tartozás, a közös siker érzését is nyújtja számunkra.

Számomra a blog egy éltető közösséget, napi feladatot, sikerélményt, kihívást jelent. Egy helyet, ahol írásaim megjelenhetnek, ahol kíváncsiak a gondolataimra. Ablak a világra, ahol “régiségként” is alkothatok valami hasznosat, ahol „kvázi” munkatársi közösségben lehetek szeretett emberek között.

Cecilia

blogtali-2016

Blogtali 2016

 

A bloggerkedés pozitív élményeket ad

Vica vagyok és szerencsés, hogy a Régiségeknek  blogger közösségnek tagja lehetek.

Nem gondoltam volna, hogy egy Fecebook oldal  rendszeres látogatása oda vezet, hogy egyszer tagja leszek egy szuper csapatnak. Én, mint az egyik kakukktojás, nem régi ismeretség, nem iskolatárs, nem egy baráti társaságból kerültem a közösségbe, hanem csak úgy a messzeségből és földrajzilag messziről.

Szeretünk a régi időkre visszaemlékezni, nosztalgiázni, retró dolgokat feleleveníteni és közben kíváncsivá tenni másokat. Ez a kíváncsiság hozott össze engem is, a jó humorú, barátságos társasággal. Ez egy jó kis csapat. Jó dolog minden nap leülni a géphez és az éteren keresztül érezni, hogy vannak jó barátaim. Igen barátságok is kialakultak a közel két év alatt, melyet a blogger találkozó alkalmával ápolunk és személyessé teszünk. A találkozás újra és újra közelebb hoz egymáshoz bennünket.

Így volt ez évben is, amikor Budapesten a kíváncsiságom kielégítésére megtekintettük egy érdekes, nem mindennapi helyet, ahová álmomban sem gondoltam, hogy eljutok. Az ősz folyamán két blogger barátnőm több száz kilométert utazott gyönyörű hegyvidéki lakókörnyezetembe, hogy együtt barangoljunk pár napig a mesés északkeleti hegyekben. Még fel sem dolgoztuk az együtt töltött élményeket, de már meghívást is kaptam újabb élmények begyűjtésére. A napfény városába lettem invitálva, melynek szívesen fogok eleget tenni.

Hogy mit ad nekem a mindennapi bloggerkedés, időnként az írogatás? Hát mindent, ami az élet showjához kell. Vicceset, szomorút, édeset, savanyút, búfelejtőt, világra ablakot nyitó ismeretet, ami boldoggá tesz. Javítja az életminőségemet, pozitív élményeket ad, és arra sarkal, hogy gondolkodjak újabb és újabb élmények megírásán. Ez karban tartja az agyamat, a memóriámat.

Közösséget formálunk, kedélyesek vagyunk, mi  nők,  anyák, és nagymamák, akik derűsen néznek előre, de visszafelé is.

Vica

 

Az írással feledésbe merült kreativitásomat vadásztam elő

Két éve írogatok a blogba, és ez elkerülhetetlenné tette, hogy megtanuljam az internet csínját-bínját. Tanulási folyamatom most és mindörökké tart.  Az írással, mely szenvedélyemmé vált, rég feledésbe merült kreativitásomat vadásztam elő.  Örömöt szerez az önkifejezésnek ez a formája. Minden téma felvetődése, gondolataim megfogalmazása, majd megosztása szellemi izgalmat okoz, egyben önismerethez vezet, mivel újra élem, sőt átértékelem, idősebb, tapasztaltabb énem rostáján átengedem a velem történteket.

Boldog vagyok, amikor gyerekkori ismerősöktől, barátoktól visszajelzést, kommentet kapok a közös emlékek felidézésekor, sőt ők is hozzáteszik a saját érzéseiket, mosolyogtató kalandjaikat. A blog által mintegy naplószerűen rögzíthetem életem fontos mozzanatait, családommal kapcsolatos örömeimet, fájdalmaimat. Ezzel emléket állíthatok őseimnek, eltávozott szeretteimnek.

Mint egyedül élő Régiségnek nagyon fontos az a véleménycsere, társalgás a legkülönbözőbb témákban, amit blogunk mozgalmas élete ad napi szinten az éteren keresztül. Bloggertársaim kivétel nélkül jóindulatú, intelligens emberek, akiknek humort sem nélkülöző pozitív életszemlélete, nyitottsága, humanitása példát mutat. Írásaikon keresztül betekinthetek az én városi életformámtól eltérő létezésekbe, régi falusi dolgos, küzdelmes életekbe, másoktól új recepteket, háztartási praktikákat kapok.

Végül, de nem utolsósorban virtuális ismeretségből igaz barátokat szereztem, akik sokszor nagyobb érdeklődést, bíztatást, támogatást adnak blogbeli munkámban, mint családom tagjai.

Köszönet mindenért!

Annaróza

Blogtali 2014

Blogtali 2014

 

Mintha egy nagy család lennénk

Internetezem. Elég sokat. Jórészt a közösségi oldalamon, ismerőseim által megosztott posztokat nézegetem. Így akadtam rá egy blogra, amely felkeltette érdeklődésemet. Habozás nélkül rákattintottam, elolvastam, és miután tetszett is, lájkoltam.  Szokásomtól eltérően egy-két mondattal kommenteltem is. Ártatlan, hétköznapi, befőzéssel kapcsolatos hozzászólásom volt. Szerintem. Nem így gondolta az oldal szerkesztőnője. Kérésére a kommentből írás lett. Az első blogírást követte a többi. Az oldalon való jelenlétem és írásaim következménye lett a közelebbi ismeretség kialakulása a már régebben itt munkálkodó  bloggerekkel. Az okos, kulturált, nyugodt légkör, az egy hullámhosszon való sok beszélgetés során  barátsággá fejlődött ismeretségünk. Bár a barátság egy ideig csak virtuális barátság volt, mégis annyira valószerűnek tűnt  a „hiteles” profilképeink, fényképeink, őszinte chateléseink révén, mintha ténylegesen ezer éve ismertük volna egymást. Egy olyan közösségbe csöppentem, amire éppen akkor, és ott olyan szükségem volt, mint egy falat kenyérre. Az őszinte megnyilvánulás, egymás iránti  tisztelet, megbecsülés,  bizalom jellemezte és jellemzik ma is ezt a kis közösséget.

Mindezeket  megerősítette az első személyes találkozás, a blog szokásos évi összejövetelén, amelyre egy pesti, belvárosi hangulatos étteremben került sor. Bárki ismeretlen meg nem mondta volna, hogy mi, ott, és akkor, néhányan, életünkben először találkoztunk egymással. Úgy beszélgettünk, csevegtünk,  mintha egy nagy család lennénk. Ezt követő héten, egy hegyvidéken élő bloggertársunk a lakhelyére invitált bennünket hosszú   hétvégére. Néhányan, túrakedvelők eleget is tettünk ezen meghívásnak.  Az együtt töltött napok  felejthetetlen emlékeim közé tartozik. „Régiség” lévén (koromat tekintve) megtapasztaltam egyet és mást, tudom, ritkaság számban található olyan kis közösség, amely ennyire „egy húron pendül”, amely tagjai ennyire tudnak örülni egymás sikerének, segítik, biztatják egymást.  A véletlen sodort közéjük, amikor éppen a legnagyobb szükségem volt egy ilyen elfogadó-befogadó, munkájukat, egymást tisztelő, becsülő közösségre. Célom, feladatom, munkatársaim, új barátaim lettek, akik tisztelnek, becsülnek magamért, munkámért. 

  Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Családi kirándulás Sárospatakon

sarospataki-var-bejarata

 

A napok óta oly kitartó esőfelhők is eloszlottak kirándulásra lelkes készülődésünk láttán, ugyanis indulásunk  reggelét mosolygó napsütés köszöntötte. Őszi, családi kirándulással egybekötött blogtalálkozó  úticélja Sárospatak és környéke, bloggertársunk   lakóhelye.

 Magyarország délkeleti városából pár órás autókázással értük el az általunk eddig még nem látogatott történelmi városkát. Szálláshelyünk kiválasztása nem okozott sok fejtörést. Az interneten foglaltuk le  a számunkra  megfelelő 3 szobás, földszintes, jól felszerelt , kényelmes , igazi  falusi tornácos házat . Mint kiderült,   Végardó területe hétvégi otthonunk, amely terület 1968-ban lett Sárospatak városrésze . Egy nagyonis élő, nyüzsgő város falusias csendjében nyugovóra térni, nagyfiam álmai megvalósulását jelentette .    Itt a közelben található  a folyamatosan megújuló , szépülő gyógyfürdő  is, ami  nemcsak a mi régiségek (mármint nyugdíjas) csontjainknak nyújt enyhülést, gyógyhatást, hanem fiatalabb családtagjaink is csobbanhatnak a bébi-tan-élmény ,-és úszómedencékben. Hűvösebb évszakban az időszakosan fedett medencében.

vegardo_furdo

 

A másnapi  napsütésben tett belvárosi  séta  alkalmával igazi lüktető-városi atmoszféra vett körül bennünket. A  főutcáról letérve  egy kedves kis parkban találtuk magunkat. Ahol parkban lábunkat pihentetvén  szedegettük elő a már majd feledésbe merült sárospataki ismereteinket.  Egymást  kisegítve frissítettük fel, hogy az elsők között volt a  város az iskola alapításban , itt tanított    Comenius, kora haladó gondolkodású pedagógusa ,  akinek nevét ma is őrzi az itt működő Tanítóképző Főiskolai kar.  Itt robbant ki a Wesselényi – összeesküvés …. mikoris fiam térített vissza bennünket a jelenbe, azzal a kérdéssel, hogy:-  „ Tudjátok-e, hogy nap, mint nap a szemünk előtt van a sárospataki  vár? „ – Nem várta meg ráncokba borult  homlokunk mögötti töprengésünk eredményét. Elővette,  és mutatta, hogy az ötszáz forintos papírpénzünk hátoldalán éppen ez a vár van.

otszaz-forintos-papirpenz

Utunkat a vár felé folytattuk. No jó, bevallom  , eddigre előkerült az okos telefon is. Számunkra új ismeret volt, hogy hajdan a Dobó család birtoka volt a vár, itt volt Balassi Bálint esküvője Dobó Krisztinával, amely frigyet azonban peres eljárás után érvénytelennek nyilvánítottak. Ezt követő évszázadban a Lorántffy család birtokolta a várat, és Lorántffy Zsuzsanna hozományaként  I. Rákóczi Györggyel kötött házassága révén  került a Rákóczi birtokba. A már generációk óta Rákóczi birtokban levő sárospataki várban  töltötte kisgyermek éveit   II. Rákóczi Ferenc.  A mai  várban látható II. Rákóczi Ferenc száműzetésében faragott karosszékének másolata.

var

A történelmi szemlélődést követő napon a  városból autóval indulva ugyan, majd gyalogosan jártuk a szemet gyönyörködtető Malomkő tanösvény piros  jelzéssel ellátott  turistaútját  a Megyer –hegyi Tengerszemhez.  Ami tengerszem  nem természetes  tengerszem.  A valamikori  bányaterület  az idők  folyamán csapadékkal telítődött, és alakult ki a ma látható tó, azaz a tengerszem .

 Ez volt kirándulásunk utolsó, tervezett célpontja  Sárospatak látnivalóiból . Szép emlékekkel, feltöltődve indultunk hazafelé.

 

Izzy

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Idényzáró számvetés a kiskertemben

Felszedtem már a szép, egészséges krumplit.

kosárban krumpli

Veteményeskertem  5.rész

Vége van a nyárnak, és bár  hűvösebb szelek is fújdogálnak, kicsiny veteményeskertemben még akad tennivaló. A paradicsom, a sóska, a petrezselyemzöldje még szedésre kínálja magát.

A krumplit felszedtem már, oly meseszerű megjegyzésekkel, mint „szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! ”. Habár szegény  ültetvény nem tehet róla, hogy idén, ami kártevő csak elérhette, az el is érte. Megszenvedte  a magáét, én meg kiizzadtam a lelkem is, míg ártalmatlanná nem tettem a bokrok levelein, szárain, föld alatt táborozó, szaporodó, önkényesen vendégeskedő, hívatlan betolakodókat. Rágták, fúrták, faragták (volna tövig, végpusztulásra ítélve) szegény növényzetet, ahol érték.  Fentebbi ténykedéseim  során több ízben is megfogadtam, hogy soha többé nem  vetek krumplit. Ezen mondatom nagy derültséget okozott felnőtt gyerekeim körében, „minden évben ezt mondod”  válasz kíséretében. Lehet, igazuk lesz. Hiszen, nem véletlen jutottak eszembe a „mesés” gondolatok a betakarítás folyamán, mert végülis a ládákban  30 kilónyi, szép, egészséges, megfelelő méretű krumpli várja sorsa beteljesülését.  

 

Zöldséges kosárka 1.

A hogyan tovább is foglalkoztat már, lassan a megüresedő kis földparcellák jövő évi  beosztását is el kell döntenem. Bár a nyár folyamán  egyértelműen elhatároztam a krumpliföldem befüvesítését, amíg meg nem láttam a ládákban sorakozó szép, kedvemre való nagyságú,  főzésre kínálkozó darabokat.  Ilyenkor, és már nem először, gondolom magamban, hogy soha ne mondd, hogy soha, – mert ez esetben is  valószínű erről lesz szó. Ugyanis  már „egyezkedem magammal”.  Amennyiben hideg, fagyos telünk lesz, meggondolandó  a „soha többé nem vetek krumplit” kijelentés. Ha  igen, akkor szükségem lesz e terület őszi előkészítésére. Sorakoztatom pro és kontra  érveket  a többi veteményt is beleértve: mi, miért is maradjon, vagy, miért ne?

 

paradicsom

 

 „Mit fáradozol, kínlódsz  vele, megtudod te azt venni a boltban is ”- mondják ismerőseim. Tényleg fáradozom, az időmet is igénybe veszi, és nem mindig kellemes, vagyis sosem az, rendszeresen, nap mint nap laikusként, bio-gazdálkodás szerűen eltüntetni a kártevők egyedeit. Kényelmesebb lenne az udvart is rendben tartani, ha „csak” fűnyírózásra szorulna. Ezek a kontra érveim.

A pro érveim: tudom mit eszem (milyen fajtát, nem vegyszerezett,  stb. …). És még mindig nem tudok betelni azzal az ízzel, amit kertem, magunk művelte, magunk  gondozta zöldségei, gyümölcsei frissen szedve, avagy télire eltéve adnak. Ez az érv minden kontrát ver. Még akkor is, ha érzem, hogy koromnál fogva nehezebben bírom már a kerti munkák gyűrődését. Ilyenkor nyárutón, ősszel viszont minden gyűrődés  emléke tovaszáll a spájzom polcain álló befőttek, a fagyasztóban konyhakészre csomagolt főzelékfélék, gyümölcsök  látványától. Közben még nyersen nagyot harapok a frissen szedett, vegymentes, napsütötte piros paradicsomból, csakúgy, magában, vagy a magról kelt, vadon növekedett, későbbiekben általam gondozott  fácska kicsiny, ámde ízletes őszibarackjából.

 

befőtt 1.

Őszbe fordulóan még fontolom a szamócáim átültetését, nem szeretnék lemaradni a fokhagyma termesztésről sem. Nagy segítség a döntéshozatalban az elmúlt évek tapasztalatai, hogy  mely növények kedvelik jobban, és birkóznak meg kertem talajviszonyaival, és melyek azok, amelyekkel valóban nincs értelme fáradoznom.

Idényzáró számvetésem eredménye minden zsörtölődős-izzadós nehéz nyári nap után, összességében,  hogy továbbra is nagyon élvezem a sok évtizedes városi,  természettől szinte teljesen elszakadt  élet után a természetes, emberi léptékű, szabad levegőn, aktív mozgással, gyümölcsöző tevékenységgel teli napokat. Amely napokba azért belefér városi rendezvények látogatása, egy–egy nyaralás, kirándulás is, és minden más is, ami a városban is elérhető.

Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

 

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Naplótöredék az 1964-es tókiói Olimpiáról

Édesanyám 70 oldalas naplóját az Olimpiáról (fényképekkel, belépőjegyekkel) mélységes becsben tartva, féltve őrzöm.

graphics-tokyo-1964-olympics-offical-report-59

 

Tinédzserkoromban, a  tokiói olimpia befejező akkordjaként hallottam először a japán sayonara  szót. Sayonara Tokió! Viszontlátásra Tokió! Mélyen az emlékezetembe vésődött ez a szó. Az 1964-es  tokiói  olimpia volt az első, amit végig követtem a televízió közvetítések által. A világ minden tájáról összesereglett sportolók versenyei magával ragadtak, a képernyő elé szögeztek. Az „olimpiai lázban égésemet” fokozta, hogy a sportot és utazást kedvelő szüleim nézőként vettek részt ezen a világeseményen. Az ő várakozással teli készülődésük a távol-keleti országba, majd  hazajövetelük utáni élménybeszámolójuk eldöntötte egész életemre, hogy az  olimpiák iránt érdeklődjek, figyelemmel kísérjem azok eseményeit a megnyitótól a zárásig.

 

Megnyitó jegy

Megnyitó jegy

 

Részletek Édesanyám naplójából:

 „ Miután a komoly elhatározás megszületett, az IBUSZ-nál is felvételt nyertünk erre a hosszú útra, 1964. október 4. hajnalán, mi, a száz  vállalkozó szellemű magyar izgatottan igyekeztünk Ferihegyre, hogy a   két napos  repülő,- és vonatút után Nahodkába (Oroszország)  érkezzünk, ahol elfoglaljuk a hajón a helyünket, amely nemcsak Tokióig visz, hanem ott otthonunk is lesz  majd egy hónapig… Október 9-én Tokió kikötőjébe érkeztünk. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. A japán, és  a magyar nagykövetség küldöttei kimonós gésák kíséretében jöttek fel a hajóra. A hajónk kapitánya kenyérrel és sóval  üdvözölte  vendégfogadóinkat.… Az ünnepélyes fogadtatás után kiszállhattunk.

Szécsényi J. eredménye atáblán

Szécsényi József diszkoszvető  eredménye a táblán

Három kényelmes autóbusz várt ránk, melyek egész ottlétünk alatt rendelkezésünkre álltak… Már az első benyomás szédületes volt. A világ legnagyobb fővárosa 10,5 millió lakossal (ma 34 500 000 a külvárosokkal együtt – szerk.). A város gigantikus ember,- és épület tömege minden képzeletet felülmúló. Az első nap zúgó fejjel, hullafáradtan tértünk haza a hajóra. Ekkor este kaptuk meg az elvesző cédulát és ismertető jelvényünket. Térképeket is kaptunk. Egyben tanácsokat arra vonatkozóan, hogy itt nagyon megfontolandó a közlekedés, nincs utcanév, nincs házszám, tehát lehetetlen  bárhova is eljutni. Térképpel a kezünkben három nap után úgy közlekedtünk mint egy bennszülött, vagy annál is jobban, mert japán vezetőink, beleértve a buszsofőrt is, mindig eltévedtek…

 

megnyitó ünnepség

megnyitó ünnepség

10-én délelőtt már 11-kor kivittek a délután 2-kor kezdődő megnyitóra.  A megnyitót, a színeket, szavakkal visszaadni lehetetlenség. Szótlanul néztünk egymásra, könnyeink potyogtak a gyönyörűségtől…. A sportolók színpompás felvonulása, az olimpiai láng megérkezése után   több ezer színes léggömb,  több ezer galamb szállt a magasba, öt lökhajtásos gép színes füsttel az olimpiai  karikát rajzolta az égre …. A stadionon kívül, kifelé menetben, olyan tűzijáték kezdődött, hogy földbe gyökerezett a lábunk… Október 15 -én az atlétika egy napját néztük meg. Kint voltunk reggeltől estig. Szécsényi József az orrunk előtt, és talán biztatásunkra szerezte meg az ötödik helyet diszkoszvetésben, mert a verseny után üzente az IBUSZ csoportnak, hogy köszöni a biztatást…. Úszásra, vízilabdára, vívásra (középdöntő ) és a futball döntőre volt jegyünk. A látott versenyszámok színházi előadással vetekedtek színességben és izgalomban is. A labdarúgó döntőre hatalmas zászlókkal és pihent torokkal felfegyverkezve mentünk ki a borús időben. Rekedtre üvöltöttük magunkat. Nagyon, nagyon szerettem volna a magyar himnusz hangjaira vigyázban állni. És sikerült! …

Egy életre szóló szépséget gyűjtöttünk össze magunkban a sok kirándulással, az olimpiai sporteseményeken való részvétellel ….  Sayonara Tokió ! „

Édesanyám fehér ruhában

Édesanyám fehér ruhában

Ezen az olimpián a magyar csapat 10 arany, 7 ezüst és 5 bronzérmet  szerzett, amely eredményeknek részesei, avagy közvetlenül  szemtanúi is voltak szüleim. Édesanyám 70 oldalas naplóját (fényképekkel, belépőjegyekkel stb..) mélységes becsben tartva, féltve őrzöm.

Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ennek kampó, annak reszeltek! Ami elromolhat, az el is romlott nálam.

Egy csöppet sem babonás háziasszony füstölgései.

ideges nő

Magam sem tudom már, hogy babonás vagyok – e,  vagy sem. Szerintem nem. Ennek ellenére hiszek abban, hogy ahogyan kezdődik a hetem, amilyen a hétfői napom, olyasmi lesz hét napon át. Minden reggel, úgy hétfőn is, az előre tervezett munkáim, programjaim mellett valamiféle várakozással telve nézek a nap elébe. Természetesen nincsenek illúzióim, csodákra sem számítok, de várok valamit, ami örömmel tölt el, ami megszínesíti a napomat.

Többnyire nem hiába  várakozom, a mindennapok kis csodái, amelyek a természet munkálkodásából adódóak (fák, virágok, madarak, kutyunk megnyilvánulásai), egy emberi mosoly, egy kedves szó … Az ember alkotta dolgok is ilyenek, amelyek kényelmünket szolgálják, pénzünkön megvásárolhatók, és fellelhetőek háztartásunkban, megkönnyítik életünket. Addig, míg működnek. Addig annyira természetes, hogy vannak. De ha nem működnek, vagy mert elöregedtek, vagy bármilyen oknál fogva megadták magukat, „ennek kampó”,  „annak reszeltek”, azt ki – ki habitusa szerint  éli meg, de semmiképpen nem örömteli mosollyal az arcán.

Mobiltelefon rajzos

 Optimista ember lévén, ezen a hétfőn is, reggeli kávézás közben átgondoltam teendőimet, frissen, üdén néztem  a nap elébe. Szükségem is volt az előbbiekre, mert hamarosan kiderült, hogy a mosogatóm lefolyójának kampec. Eldugult. Ismerős a dolog, két évente csinálja velem, amikoris  szerelőre van szükség, aki 1,5 – 2 órás munkával végigfúvatja szerkentyűjével az egész rendszert. A mosoly ugyan lehervadt az arcomról, azért megadóan nyugtáztam magamban, hogy igen, ez várható  volt, már megint eltelt bőven két év. Így hát a következő teendőm, ha nem is tánclépésekben, a telefonomért menetel volt, a vízvezetékemhez értő mester felhívására. Kaptam kézbe a mobilomat, pötyögtetém a számot, de „nem vette be”. Sötét volt az egész. Nyomogattam a gombjait, se kép, se hang. – Biztosan lemerült – gondoltam én, tevém töltőre. Ugyanaz az állapot. Majd rájöttem, hogy a kis telefonom megadta magát, kimúlt.  Optimista lévén ugye, még mindig nem  kapott el az ideg (annyira). Hiszen kiszolgálta már a magáét a 8 év alatt, jó társam volt. Nincs semmi baj, nyugdíjba küldöm, megérdemli, valamelyik nap pedig irány a szolgáltató és valószínű egy új készülék vétele, és ha már ott vagyok, a lejárt telefonos/internetes hűség-csomagomat is megújítom – elmélkedtem magamban.

 

nem vagyok ideges

Ezenközben jutott eszembe, hogy hétfő van. – Na ne! Nehogy ilyen legyen már az egész hetem! – morfondíroztam. Gyanús a dolog. Ezer és egy más dolgom feledtette velem babonás gondolataimat. De ott motoszkált bennem, hogy vajon mi lesz a következő még e héten? Azért nem hangoltam le (annyira), még mindig azt mondogattam magamnak, hogy, c’est la vie (ilyen az élet), és, hogy ugye „ami elromolhat” az el is romlik „ (Murphy törvénye).

Nos, a sor folytatásaként még „bejött” egy-két dolog. Hét közepe táján, szintén a mosogatóm területén, a bojler meleg vize tűnt el, azaz kialudt  a bojler lángja. És  bizony nem tudtam begyújtani a lángot. Csííííííz ! – mosolyra majd a fülemig húztam számat, nehogy valami olyan csússzon ki rajta, amit megbánnék. Időhúzásnak sem volt rossz e kényszeredett örömködés, mert eszembe jutott, hogy igen, hát persze, a gázszerelő sem volt  nálunk lassan már egy éve. Illene meginvitálni kis lakomba. Addig melegítek vizet a mosogatáshoz. Ha belegondolok, gyerekkoromban sem folyt a meleg víz a csapból. Anyukám és mások  mégis elmosogattak.

ereszcsatorna

Már csak azért is esett az eső a napokban, hogy az égiek, a házfalamon végigfolyó víz által felhívják szomszédjaim figyelmét, ők meg az enyémet, a házam hátulján lévő ereszcsatornám kilyukadt elemére. Remek! Nézek ki a fejemből és egy régi sláger dallama cseng a fülemben : „nem vagyok ideges….” .

A következő napon nagyobb bevásárlásra készültem, szokásosan autóval. Minden indulásra készen állt. Nagykapu nyitva, szatyrok a kocsi ülésen, én az autóban. Indítottam  a kocsit. Semmi. Ennek ennyi, kampec, ennek reszeltek. Az akku lemerült. Csakúgy, magától. Előző héten volt nagy szervizen, az akku vadi új (pár hónapos), nem felejtettem égve rajta semmit…..

kéményseprő

Egészen jól bírtam az e heti „baj nem jár egyedül” gyűrődését. Otthonomban mesteremberek:  vízvezeték-tisztító, autószerelő,  gázszerelő, internet-telepítő/szerelő,  bádogos adták kézről kézre a kilincset egymásnak. Mi lenne ha hívnám  a kéményseprőt is? Nem babonából, csakúgy, idén még ő sem járt nálunk. Munkájára ténylegesen szükség lenne, és legalább elmormolhatnám magamban, halkan, gombot keresve ruházatomon a  „ kéményseprőt látok …” versikét.

Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Harcban a kártevők ellen. Veteményeskertem 4. rész

 

Cseresznye vödörben 2.

Nézegetem a piaci árakat, elsősorban az idény gyümölcsökét. Azt „írja a (netes) újság„ hogy jó áruk van. Csupán kíváncsiságból néztem bele, hogy irányárban tudjam az értékét annak, amit  cseresznyéből, málnából leszedek, falatozok, elteszek. Nincs ugyan cseresznyefám, mégis az  a helyzet áll elő,  hogy frissiben szedhetem és tömhetem magamba, amennyit csak bírok, sőt annál is többet,  a nagy szemű, egészséges, ropogós, édes-leves gyümölcsből.  A szomszédom hatalmas cseresznyefájának hatalmas ágai ugyanis átnyúlnak  az udvaromba, és évek óta mondja, hogy, szedjem le, együk meg, tegyem el. A cseresznye érése, szedése, eltevése jelenti számomra az idény „beindulását”. Ez időtől kezdve nincs megállás a  befőzésben, fagyasztásban, eltevésben.

 

befőtt 1.

Málna öntet befőttek

Idén úgy esett, hogy a cseresznyével egy időben „szüretelem” a málnát is. Azt sem tudtam melyikhez kapjak, hiszen egyiknek sem igazán tett jót a napokig óta tartó nagy esőzés. Málnabokraim idén kitettek magukért, termős évük van. A napi friss szedésből evésen kívül a legszebb, legnagyobb szemeket lefagyasztom, a többit befőzöm öntetnek, amit kisebb üvegekbe töltve rakok el. Tejespite, pudingok, palacsinta ízesítésére nagyon finom lesz.

 

petrezselyem 1.

A petrezselyem szépen terem

Örömmel írom, hogy a „petrezselymet petrezselyemmel esszük” mondásom továbbra is érvényes. Az új ültetésem sikeresnek látszik,  szépen növekedik, bőségesen hozza a leveleit.  A paradicsom palántáim kicsit nehezen tértek magukhoz a kiültetés után, most kezdtek virágot hozni. Meglehetősen kétkedve nézegetem, lesz-e belőle valami, és ha igen, mennyi. Az elmúlt években ilyentájt már bokrosabb, sok-sok virággal teli szokott  lenni. Krumpliültetvényem is virágban van, ez későbbi érésű, téli fajta.

 

Paradicsomos 3.-1

Paradicsom bokrok

Miután ezt a kicsi kertet kedvtelésből csinálgatom, és „pályakezdőnek” minősülök a veteményezésben, ismét meglepetéssel kell szembenéznem. Nem egészen úgy alakulnak a kerti dolgaim, ahogy az elmúlt 2-3 évben. A természet most mutogatja a foga fehérjét, én meg vakargathatom a fejemet, mit és hogyan tovább…. Azt gondolom, hogy gondjaim legfőbb oka, az  enyhe, fagy/hó nélküli tél, de biztosan járatlanságom is közrejátszik valamennyire.

A bio krumplimat az elmúlt években „csak” a kolorado bogártól kellett óvnom, és permetezés nélkül megoldottam a kártevők megsemmisítését, több baj nem volt vele. Idén mintha egyik napról, a másikra ezüst porral szórták volna be a leveleit. Nem volt mese, permetezni kellett. Mindezen túl, bár tavalyi, egész idénybeli barna csiga vadászatom sikeresnek bizonyult, azért maradt belőlük annyi, hogy hívatlanul, tolakodóan felegyék 3 krumpli bokromat. A gyönyörű, dús levelű, virágzó bokrok, most eldőlve, tépetten fekszenek a földön. Remélem sikerül nyakon csípni (sózni) őket, mielőtt az egész ültetvényemet (42 bokor) felfalnák.

 

Krumpli virágban 4.

Krumpli virágban

Még kora tavasszal láttam a neten egy videót egy Ruth Stout nevű idős amerikai hölgyről, aki a  kertjében nem ás, nem kapál, csak szétszórja a magokat, és mulcsot használ takarásul. Sikeres módszere bejárta a világot, és nekem is nagyon megtetszett, és elgondolkodtatott.. Volt olyan ötletem, hogy valami hasonlót én is kipróbálnék, hisz van helyem  bőven a kísérletezéshez.

 

 

Aztán csak álltam a kiszemelt földdarabom előtt, és hosszas morfondírozás után fájó szívvel letettem szándékomról. Felsorakoztattam az érveket magamnak, miért is nem vágok bele.  A földem se alkalmas rá szerintem (írtam róla előzőekben), a mindenféle kártevő ellen kapálással, a föld mozgatásával tudok leginkább védekezni. Aztán meg, hogy én is így a hatodik X körül kezdtem bele kis veteményembe (némi előismerettel), évről-évre igyekszem úgy kialakítani az ültetéseimet, hogy minél  kevesebbet kelljen kapálni. Ehhez a magas-ágyás remek megoldás.  Valóban sokkal könnyebb, egyszerűbb a rendben tartása  hajlongás, kapálás nélkül.

 

krumplibogar

kolorádó bogarak

 

Sok tennivaló akad még az ilyen kicsi zöldséges kertben is, és ha le is hangol a kártevők által okozott látvány, azért szeretek a szabadban  kapirgálni, tenni-venni, és a frissen szedett zöldségekből készíteni az ételeinket,  a fáról szedett gyümölcsökből lakmározni.

Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A negyvenedik év – avagy, sérüléssel született kisfiam életútja

2008. ápr. 19. Gábri a tortájával 1-1

Gábri születésnapi tortájával, 2008

Nagy dózisban adagoltuk a gyógyszertárban nem kapható gyógyszereket: a szeretetet, az odafigyelést, a türelmet, minden sajnálkozás, kényeztetés nélkül.

Akinek nem tetszik, csinálja jobban –  válaszolom a kipirosodott arcú, csillogó szemű fiam „Jó,  amit csinálok?„ kérdésére.  Nézem az arcát, a csillogó szemeit, a hihetetlen optimizmust, a kedvességet, ami sugárzik belőle. Egész lényéből árad  a tenni akarás, amivel meg akarja mutatni a világnak, hogy ő ugyanolyan értékes ember, mint aki egészségesen született. Mert ő, születési körülményei folytán fogyatékossággal kell, hogy élje életét, immár negyedik évtizedét taposva.

Nagyon régen volt már, de a tudatalattimban mindig is ott cseng a kisdedkorában elhangzott orvosi szakvélemény: „Innen a rendelőből a hivatalba tessék menni, intézményi elhelyezést kérni, előjegyeztetni, mert ez a gyerek nemhogy járni nem fog, de magukat sem fogja felismerni soha…”.

Kézben vittem hazáig, potyogtak kis ruhájára a könnyeim. Útközben döntöttem.  Soha nem adom ki a kezemből ezt a piciny teremtményt. Azt tudtam, hogy mit nem akarok. A se vele-se nélküle, mártír életet. Azt nem tudtam, hogy annak ellenkezője hogyan fog megvalósulni. Nagy  segítségemre voltak a fogyatékossággal foglalkozó könyvek, amelyeket mind elolvastam, ami  akkoriban megjelent. Az egyik , a „Gólya, gólya gilice„ című, szinte a bibliámmá vált.  Még voltunk egy-két klinikán, vizsgálaton, ahol egyöntetűen megállapították az elhalt agysejtek miatti következményeket. Lakóhelyemen megtaláltam azt a gyerekorvost és szakorvost, akik engem meghallgatva segítettek a továbbiakban a  fiam fejlődése érdekében. A fejlesztés  legfontosabb eleme, hogy az elhalt agysejtek helyett az „alvó” agysejteket bírjuk rá, hogy „felébredjenek”, dolgozzanak, lehetőleg külső ingerek hatására, gyógyszerek nélkül.

 

6,5 évesen középsős óvodai csoportban

6,5 évesen, középsős óvodai csoportban

A mozgásterápiát a Pető Intézet konduktorai révén ismertük meg, alkalmaztuk otthon. Logopédiai foglalkozásokon rendszeresen (16 évig) vett részt a fiam. Hegyen-völgyön, vízpartokon, babakocsiban, kézben, nyakban velünk járta a környéket, az országot. Amikor nem úton voltunk, akkor otthon, mesekönyvek, kifestők, építő jellegű, ismeretet nyújtó játékok között, bátyjával játszva, teltek – múltak kisfiam napjai. A mozgásterápia következtében négy évesen felállt, majd megtette az első lépéseit. A logopédiai foglalkozások eredményeképpen 6 évesen kimondta  az első szavakat. Orvosunk segítségével,  megfigyelésével, és kíváncsiságának köszönhetően, bekerült először egy bölcsődébe, majd egy óvodába –  egészséges csoportba.  A dadusok, az óvónénik, a gyerekek, mindnyájan elfogadták, nem esett bántódása, még szóbeli csúfolódás szinten sem. Kisfiamnak pedig olyan példa és húzóerő volt ez az időszak, ami minden téren megmutatkozott a fejlődésében.

 

rajzok 6.

Gábor rajza

Családunkban, ismeretségi körünkben teljes jogú tagként fogadtuk el, közösségekben nyíltszívű, barátságos fiúként ismerték  meg. Egy alkalommal, a már felcseperedett fiunkkal sétálva találkoztunk egy olyan orvos ismerősünkkel, aki csecsemőként látta őt utoljára.  Csodálkozó szemeket meresztve csúszott ki a száján a megjegyzés:  csoda történt.  Csoda  történt volna? Nem  gondolom!  Vagy ha igen, akkor a csoda az volt, hogy  a  mi családi hozzáállásunk, szemléletünk megegyeztek a fiúnkat kezelő, figyelő orvosokéval, konduktorokéval, logopédusokéval és a bölcsődében, óvodában, kisegítő iskolában tanítók, nevelők szemléletével.  Elég nagy dózisban adagoltuk a gyógyszertárban nem kapható gyógyszereket: a szeretetet, az odafigyelést, a türelmet, minden sajnálkozás, kényeztetés nélkül.

 

karácsonykor

Karácsonykor

Sosem vontam kétségbe az anno adott orvosi diagnózisokat,  és sosem hittem abban, hogy létezik gyógyszer halott agysejtek felélesztésére (de szerencsére az élő agysejtek egészségesek voltak). Amikor döntöttem, „kisöpörtem”a sajnálkozás érzést,  a miérteken való rágódást a fejemből … Nem volt könnyű , de nem is hagytam időt ilyenekre magamnak. Egy idő után meg eszembe se jutott. Ugyanúgy nevelgettük férjemmel őt, mint az egészséges, nagyobb fiunkat. Egyikkel, az egyikünk edzésre, hangszeres órára, nyelvórákra  rohant, a másikunk, a másikkal logopédiára, gyógytornára (konduktorhoz),   – és az uszodában összefutottunk ….

Hogy nem egészen olyan amit csinál, ahogyan egy ép kezű ember csinálná? Akinek nem tetszik, csinálja jobban, mondogatjuk,  és eszem ágában sincs javítgatni, utána csinálni az elrontott  dolgokat. Nem kell mindig, mindennek tökéletesnek lennie….

 

A kukorica kapálása 2.

Kukorica gereblyézése közben

                                                                     

Ülök a kerti padon, a tavaszi napsugár simogatja arcomat, fiam boldog mosolya melengeti szívemet. A negyvenedik évében jár. Mi lett volna ha …? Ha akkor, majd negyven évvel ezelőtt, útközben hazafelé letérek a másik útra, a „hivatal” felé vezető útra, kérvényezni… Nem tudom a választ, nem tudom, akkor hogyan alakult volna életünk. Döntöttem, és ezáltal bejártunk egy életutat, egy olyan életutat, amelyben úgy érzem teljesen normális családi életet éltünk mindnyájan, amiben egy fogyatékossággal született kis emberke is  napi feladataival, céljaival a mai napig emberhez méltó életet él.

 

Izzy

 

 

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ropogós, vegyszermentes termények a kiskertemből

 Veteményeskertem  3. rész

pirosodik a szamóca vágva

Zsendül a kert tavasz derekán. A kis veteményesem  adogatja már  a friss, ropogós, vegyszermentes terményeket a konyhára.

Tétován állok kertem közepén, az erősen felhős, beborult májusi égre szegezve tekintetemet és töprengek, hogy,  vajon –  ahogyan az itteniek mondják – „átengedi-e a Tisza az esőt”, vagy sem? Napok óta nagy esőzésekről szól a híradás, fejem felett is vastag felhőtakaró húzódik, de  még nem érkezett meg az égi áldás, pedig nagyon kellene. Száraz a föld, szomjasak a  növényeim, a friss vetéseim is víz után sóhajtanak. Döntöttem. Akármilyen furának is tűnik, a sötétszürke fellegek tornya alatt meglocsoltam a veteményeimet. A napokban fedeztem fel a februárban elvetett, és már  mindenféle gazzal benőtt petrezselymem előbújását. Kicsiny levélkéi, gyenge kis szárai most már erősödni, fejlődni akarnak, nem hagyhatom  éltető víz nélkül senyvedni őket. Óvatosan szedegettem ki körüle a gazféleségeket, és lassan megtisztulva a szemem elé tűnt a sor. Kicsit ritkásan ugyan, de azért megvan. A hiányt még tudom pótolni.  Végül az esőt „nem engedte át” a folyó, a locsolás hasznos volt.

 

zsíros kenyér

A magaságyásba  még novemberben került dughagymákból szép és egészséges zöldhagymák lettek, amelyek szép díszei voltak a húsvéti tálnak, és jóízűen el is fogyasztottuk. A helyére úgynevezett másodvetésre került sor. Még jól fog esni a friss, bio zöldhagyma, szívesen  falatozzuk  a szendvicsek mellé. Ahogyan a  kerekedő,  piros fejű retket is, ami szintén a magaságyásba került, és természetesen ez is bio termény. Azaz csakis kézi  gyomirtás volt a  beavatkozásom a növények fejlődése érdekében. Semmiféle vegyszer nem érte a magaságyásomban élő veteményeimet,  ahogyan a többi szabadtéri földben levőket sem.

 

Újhagyma, retek magaságyásban vágva

Földieper, azaz, ahogyan mi mondjuk, a szamóca, átvészelte a hetekkel ezelőtti éjszakai fagyokat, virágzásban van még mindig, de sok-sok  kis szamóca  is  pirosodik már a töveken. Május közepére remélem ezek is  pirospozsgásan virítanak már a zöld levelek alatt.  Árgus szemeim nem veszem le róluk, mert a hívatlan  gyökér, -és tőpusztítók, amelyek a már pirosló, édes termésbe harapástól sem riadnak vissza, ripsz-ropsz képesek felfalni szamócásom java részét. Már egyszer, évekkel ezelőtt megtették !  A netes oldalakat olvasva és  a szomszédságot is  meghallgatva úgy döntöttem, itt sem vegyszeres eljárással, hanem természetes úton űzöm el a betolakodókat. A gyakori ásás, kapálgatás megtette hatását, eltűntek a szamóca-faló cserebogár pajorok. Hogy azért ne unatkozzam, jöttek mások:  a barnacsigák (meztelen csigák). Őket sem hagytam békésen rágcsálni. Úgyhogy most reménykedem az egészséges szamócatermésben, persze lesben állva a nem kívánatos  látogatókra.

 

retek kosárban

 Még szerencse, hogy idén is fogadkoztam, hogy nem vetek krumplit, nem bajlódok már vele. Eddig kétszer „bajlódtam” vele, vagyis 2 nyáron át termeltem krumplit. Majdnem be is jött  a fogadkozásom. Igencsak benőtte mindenféle fű,  gaz a   helyét, akár  fűnyírózni lehetett volna. Amikoris a szomszédomban, ahol nagy veteményes van, tárcsáztak. Ha már ott vannak, mégiscsak átszólok, ha ott végeztek, itt nálam is csinálják meg, –  s e  gondolatom után nyomban a tettek mezejére léptem.  Át is jöttek, nagyon szépen fel is forgatták a földemet. Másnap, ragyogó tavaszi napsütésben vetettem is bele krumplit.  És most, nap mint nap bújnak elő a kis krumpli levelek. Ezen vetemény  sem kap majd semmiféle vegyszeres permetet. Természetes úton, levél leszedéssel tartom távol a kártevőjét.

 

Paradicsom, paprika palánta vágva 1.

A paradicsom és paprika palántáim még  a szobám ablakában  fejlődnek, növekednek.  Lassan, ha jön a melegebb idő,  ezeket is kiültetem  a szabadtéri  földbe.

Jó már kint lenni a kertben, a sok-sok tavaszi virág és bokor színesítik az udvart, a kis veteményes pedig  adogatja a friss, ropogós, vegyszermentes terményeket a konyhára.

Izzy

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!