Régiségeknek

Életemen végigvonul a zene

Visszaemlékezés egy friss zenei élmény kapcsán.

Onczay Csaba előadóestje Szegeden

 

Legyen a zene mindenkié! Ez volt Kodály Zoltán kívánsága, aminek létjogosultságát nehéz lenne vitatni, hiszen a zene, annak minden megnyilvánulása, így a könnyűzene is, lelki táplálék, ami nélkül lehet élni, de nem érdemes.

Hallgatása közben elszabadul a fantázia ismeretlen tájakra, vagy azonosul a bánattal, örömmel, ami épp a lelkünkben él. Elfojtott könnyek potyoghatnak egy elvesztett kedves személy emlékére a zene katarzisaként.

 

Az én életemen gyerekkorom óta végigvonul a zene valamilyen formában. Kezdve attól, hogy anyukám ének- és hegedűtanár nagynénje hegedűt adott a kezembe, folytatva zongoratanulásommal, (amit jobban kedveltem), közben iskolai, zenedei zenekarban való részvételemmel, majd énekkari tevékenységemmel. Nem voltam tehetség, inkább szorgalmas, mégis nagy ajándéka az életemnek a zene iránti affinitás, a harmóniák élvezete, ami sok nehézségen átsegített, és a mai napig plusz tartalmat ad napjaimnak. Épp mostanában kaptam meghívást egy régi ismerős előadóestjére. Onczay Csaba Kossuth- és Lisz-tdíjas, Érdemes Művész, (sok más kitüntetés mellett), nemzetközileg is elismert csellóvirtuóz bensőséges, lírai interpretációjú, rövid lélegzetvételű számai hangzottak el, némelyik Vígh Andrea hárfaművésszel duóban. Érdeklődésemet fokozta, hogy Csabával egy zenekarban játszottunk az általános iskolában, azóta személyesen nem láttam, de mindig hallottam sikereiről. Az én zenekari próbálkozásomat enyhe túlzás hangszeres játéknak minősíteni, ezt az alábbi képen önkritikus háttérben maradásom is jól illusztrálja.

Iskolai zenekar

 

Az esten előadott slágerdarabok, mint pl.: Bach: Arioso, Massenet: Meditation, vagy Kodály Szólószonátájának 2. tétele hallgatása közben elmerengtem a régmúlt ifjúságon, hiszen közben 70 évesek lettünk. Ez mit sem változtat a szépségre, a művészi értékekre is nyitott fiatal lelkünkön. Néhányan megjelentek ezen az esten a régi osztálytársak közül is, mintha egy titkos társaság részesei lettünk volna.  Az előadóművész, de a megszámlálhatatlan magyar zenésztársadalom is mindig lenyűgözött virtuozitásával mint rajongó, lelkes amatőrt.

 

Iskolai kórus

 

Hosszú énekkari éveim alatt olyan kiváló muzsikusok „keze alatt” dolgozhattam, mint a Zenebarát kórust alapító Vaszy Viktor szegedi színházigazgató, Pál Tamás karnagy, későbbi zeneigazgató, a japán vendégkarmester, Kobajashi Ken Ichiro, aki a hazánkban rendezett karmesterverseny győztese volt. Kivételes élmény volt a szegedi Dómban az ő vezényletével énekelni Verdi Requiemjét. Olyan híres hangok voltak oratóriumkórusunk szólistái, mint Gregor József, Karikó Teréz, Tokodi Ilona, Altorjay Tamás, Réti Csaba, Vajda Julianna, Szonda Éva, hogy csak a szegedieket említsem. Tokodi Ilona és Vajda Julianna, későbbi operaénekesek,  dr Mihálka György, szeretett Gyuri bácsink szakszervezeti kórusában velem együtt énekelték a rövidebb madrigálokat, dalokat, Kodály és Bartók műveit. Innen indultak a hírnév felé.

A talentummal való találkozásaim során is megtapasztalhattam, hogy az igazi nagyságok szerények, alázatosak úgy a zene, mint embertársaik szolgálatában.

 

Kórusbeli ténykedésem során közel kerültem az oratóriumirodalom olyan nagyjainak műveihez, mint Bach, Beethoven, Haydn, Händel, Dvorzsák, Verdi, Kodály. A Szegedi Szabadtéri Játékokon pedig az operák gyöngyszemeinek kóristája lehettem. Mindeközben olyan közösségben élhettem fiatal éveimet, melynek tagjai “egy húron pendültek”, némelyikükkel ma is ápolom a barátságot.

Ezen az archív felvételen Verdi Requiemjét Vaszy Viktor vezényli és a mi kórusunk énekel.

Kodály Zoltán fenti kívánságát ő maga indokolja nagyon szemléletesen: 

“Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.”

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Az álmokat pedig nem szabad feladni!

Egy révkomáromi asszony hihetetlen írói és receptküldő sikerei.


Társamtól elszakadva felneveltem leányomat, aki most már a koboldok, gejzírek, az északi fény országában él. Messze, messze tőlem. De így van ez jól. Gyermekeinket végül útjukra kell engedni; keressék, leljék meg helyüket a világban. Ha távol…, hát ott. De velem van hűséges kis társam, kutyuskám. Leányommal meg beszélhetek, amikor lehet, hála neki. Az ő társától kaptam egy táblagépet ajándékba. Jaj, féltem ám tőle! Aztán lassacskán megtanultam, hogy kell használni, bár elég nehézkesen ment. De sikerült! Hát persze, hisz’ nem ördöngösség, csak ugye, szokatlan volt.

Öregszem, már nagymama lehetnék, de… Tudom, eljön majd az ideje. Sétálgatok a kutyussal. Ő a maga kis szórakozásaival van elfoglalva, kaparja a füvet, lesi a többi sétáló kutyát…, én meg gyönyörködöm az ősz ezernyi színében tobzódó falevelekben, beszívom az őszi avar kesernyés illatát, napsütés melengeti szívem, lelkem. Szép számomra az őszidő.

Lányom és én

Fiatalon próbálkoztam…, írogattam. Megjelentek verseim, novelláim irodalmi folyóiratokban, hangjátékom hangzott el a Szlovák Rádió magyar nyelvű adásában, pályázatokat nyertem verseimmel Magyarországon… Boldog voltam, azt hittem, ez lesz az én utam… Írni… Társam viszont nem örült sikereimnek, válaszút elé állított: írás vagy a család. Elbizonytalanodtam. Álmaimat feladva a családot választottam. De végül mégis szétváltak útjaink, leányommal magamra maradtam. Aztán már csak ő volt fontos, ő jelentett nekem mindent életemben. Így ért el az őszidő. A maga csodálatos színeivel, illatával, minden szépségével, amit nyújthat az ősz. És sikerekkel! Hihetetlen sikerekkel!

Leányom találta az interneten 2013-ban az Őszidő pályázatot. Verseket, novellákat kértek nyugdíjasoktól. Megpróbáltam, küldtem verseket, novellát. Aztán jött az értesítés,  díjátadóra hívtak Tatabányára, mivel “kiemelt” díjazott lettem. Szép ünnepség keretében olvastak fel a díjazottak írásaiból, elhangzott az én egyik versem is, később a díjazott munkák között az én írásaim is megjelentek egy antológiában. Így kezdődött.

 

 

Azóta már számos pályázatra írtam, több-kevesebb sikerrel. Mesém is van, arany okleveles meseíró lettem a Ráth Lépcső Tudásközpont által meghirdetett “Az én mesémet adom neked!” tehetséggondozó pályázaton. Leányom illusztrációja a meséhez szintén arany oklevelet kapott. A pályáztatók kiadtak egy nagyon szerethető mesekönyvet is, amelyben természetesen a mi mesénk is helyet kapott.

 

 

Arra különösen büszke vagyok, hogy felvidéki pályázóként érek el szép sikereket, mert így érzem azt, hogy az “anyaországban” megbecsülik a határon túliak igyekezetét édes anyanyelvünk ápolásáért, hagyományaink, kultúránk megtartásáért, továbbviteléért. Nagy öröm számomra az is, hogy megjelenhetett kis könyvecském a magyarországi Publio kiadó jóvoltából, melynek kézirata már hosszú ideje fiókban feküdt. A kerettörténet egy felvidéki község tájszólását örökíti át egy kisfiú árvaságán, barátra találásán, majd annak elvesztésén keresztül “Tisztességes vacsora” címmel. Leányom figyelte a pályázati kiírásokat, de megtanított most már engem is az interneten “keresgélni”, így figyelhetem a különböző lehetőségeket, ahogy most is történt. Érdekes, hány meg hány pályázat szólítja meg az idősebbeket, bátorítva írásra, emlékeik megosztására őket. Nagyon jó dolog ez! Azt jelzi, hogy nem szabad az embernek “leírnia” magát, mert túl van az ötödik, hatodik… x-en. Bátorítást kapnak, ahogy én is!

 

A Vasárnap szakácskönyvben megjelent receptem és fényképem a szerkesztővel.

 Az internet, táblagép segítségével valóra válhatott egy másik álmom is. Elkészítem a kedvenc ételeit leányomnak, barátainknak, leírom a receptet, fotót készítek az ételről. Aztán küldöm különböző kiadványokba, ahol meg is jelennek rendre. Így lettem hát “receptküldő”. Itt, Szlovákiában a Vasárnap hetilap jelentet meg rendszeresen ételrecepteket olvasóktól, de van egy immár ötödik alkalommal megjelent “Vasárnap az asztalon” című szakácskönyvük is, melynek rendszeres receptküldője vagyok. Nagyon jó érzés, hogy már az utcán is megszólítottak egy-egy receptre rákérdezve. Annak külön örülök, hogy leányom a nyomdokaimba lépve egyre bátrabban kísérletezik konyhájában.


Csodálatos az őszidő! Színekkel, hangulatokkal, érzésekkel teli…, csak észre kell venni, meglátni, felfigyelni apró csodákra…, akár egyedül, kutyust sétáltatva…még ha bottal járva is…

 


Az álmokat pedig nem szabad feladni! Soha nincs késő megvalósítani azokat, ez az én üzenetem. És ez az én őszidőm.

Izsák Ildikó

 

Az írás a  Régiségeknek blog 

’Tevékeny, élvezhető időskor’

pályázatának  díjazottja lett.

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hogyan lettem sikeres szenior atléta?

Úgy kezdődött, hogy kimentem a piacra ….

 

Imádkozzál!

Lépj be a hatodik X-be!

Előtte negyven évig ne atletizálj!

Menj ki a bolhapiacra!

Ott tudd meg, hogy az ismerősötök nem jön mégsem a találkozótokra, mert időmérő lesz egy szenior atlétika versenyen!

Kérd meg a férjedet, hogy menjetek haza, öltözz át, próbáld fel a szögescipődet, ami a Világtörténet sorozat öt könyve tetején porosodik, illetve korosodik!

A porosodó szögescipő

 

Siessetek ki a sportpályára!

 Fizettesd be a férjeddel a nevezési díjat!

Így jut egy kis idő fej- és törzskörzésre, indiánszökdelésre, úgyhogy melegítsél be!

Kérj kölcsön egy disco-zöld szögescipőt!

Győződj meg róla, hogy hányan versenyeztek, s ha csupán te neveztél egyedül, akkor ugorj távolba, amikor szólítanak, s ha már kivették a gereblyét a homokból!

Győzzél!

Kérdezz rá, akad-e még meghirdetett versenyszám versenyző nélkül!

Igen, indulj el 100 méteres futásban is!

Fuss! Fuss! Hajrá!

Győzzél!

A kölcsönkért szögescipő

Mellesleg – mivel a három indulóból egy visszalépett – a 200 méteres síkfutásban is indulj el, és persze fusd is végig!

A kanyarban figyelj, koncentrálj, annyi vonal van, irányt ne tévessz!

Szórakoztasd a közönséget is, magadat is, kiabáld, hogy szaladok, nagyon szaladok!

Közben szaladj, fuss, brávó!

Ja, és vigyázz, le ne sérülj!

Ez az!

Adj hálát Istennek!

 

Juttasd vissza és köszönd meg az edzőcipőt a gazdájának!

Ha a nevedet hallod, állj fel a dobogóra! Kétszer legfelülre, egyszer a második fokra!

Vedd át az érmeket, hagyd, hogy piros-fehér-zöld szalagjánál fogva a nyakadba akasszák, fogjál kezet a gratuláló díjátadóval! Ha akadt, akkor a versenytárssal is!

Le se szállj a dobogóról, mert mint a legtöbb versenyszámban induló, te nyerted el a serleget.

Azt a szépséges aranyszínűt, melynek talapzatán egy aranysárga lapocskába ez van vésve:

 „Abszolút női első hely”.

Fogadd szeretettel!

Mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!

Tudd, hogy csoda történt!

Szállj le a földre, karolj bele a férjedbe, s elégedetten induljatok haza!

Kezdjél el valamelyik nap edzeni!

 

 Legalábbis én így csináltam.

Utána két évig szorgalmasan kemény edzéseken vettem részt, negyven érmet, három serleget és számos szeretetteljes sportoló barátságát sikerült elnyernem a versenyeken, sporteseményeken.

Feleky Erika

Az írás a  Régiségeknek blog ’Tevékeny, élvezhető időskor’ pályázatának  díjazottja lett.

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Gizus boldog, az alkotás megszüntette magányérzését

 

Tevékeny, élvezhető időskor  1.

 

Léghajó – Szinyei Merse Pál festményének utánzata

 

Szürke, vasárnapi alkony öleli a piros cserepes, zöld zsalugáteres ablakokkal ellátott, fehérre meszelt falú, mesebeli házikót.

Tiszta szobájában uralkodója, kényelmes fotelében üldögél, akit mindenki Gizus néven emleget. Pedig teljes neve ősi származásra vall, azaz Gizella, mellette a keresztelésben kapott Sára is szerepel, ám azt senki nem ismeri. Minek is bonyolítanák a megszólítást? – neki teljesen megfelel a Gizus név, ugyanúgy, mint másoknak.

Jelenleg hangulata szomorkás. Mintha az égiek is osztoznának e lelki állapotban, mert tartós eső formájában együtt könnyeznek a ház úrnőjével. A társtalanság, egyedüllét okozza e ritkán tapasztalt érzést? – nem tudni. Mintha Robinzonnal cserélt volna helyet, annyira egyedül érzi magát. Ráér elmélkedni. Az ablakok csipkés függönyeinek lebbenései bíztató jelzésekként tudatják vele, hogy nincs egyedül. Minden, mi körülötte él, saját keze munkája, együtt élnek és éreznek vele. Nem csak a teljes csoda-házikó, hanem a kiskert virágai is, melyek bódító illatjukkal, szépségükkel ő érte virulnak. A kert fái gyümölcsükkel édesítik mindennapjait. A galambok kis galamb-dúcaikban neki turbékolnak. Talán még a békák esti hangversenyei is az ő álmát hívatottak elősegíteni, vigyázni.

Tulajdonképpen boldog és megelégedett lehetne. Mégis,- miért nyugtalan? Az idő könyörtelenségével hiába hadakozik. Ha életében vannak is mulasztások, azok saját akarata szerint történtek. Mindig tudta kötelességét. Első helyet a család foglalta el. Értük mindent vállalt. Többet tett gyakran azokért is, kik azt meg sem érdemelték, távolabbi rokonok esetében.  Miközben nagymamáját, majd szüleit gondozta a ház összes tennivalóival együtt, melyhez társult a mezei, kerti munka is, valamint az állatok ellátása, soha nem jutott eszébe az idő múlása. Ma már tudja, hogy egyedül csak saját magának nem biztosított időt. Mégsem hibáztatja ezért a sorsot, mert neki ezt kellett tennie, számára ez így volt természetes.

Élete folyamán edzette, tanította az a sokféle tevékenység, melyet nap, mint nap folytatott. Neki mindig voltak céljai, melyek tartalmat adtak életének. Ezek szerint akár virág-kertész is lehetett volna, vagy növények nemesítője, oltásokkal, új fajok kísérletezésével, továbbá állat gondozó és tenyésztő, nem beszélve az orvosi nővér szerepéről. Lehetett volna híres varrónő, lakberendező, népi hímzések tudója. Mennyi kalocsai mintás kézimunka és erdélyi nagyírásos gyönyörködtető mintái ismertek családja és baráti köreiben. Legutóbb a festményekhez hasonló gobelinek sokasága került ki kezeinek munkái során.

Ars poetica – gobelin

Amióta a kis családtagok felcseperedtek, elkerültek mellőle, felmenői örök álmukat pihenik a temetőben, egyedül maradt, ritkán látogatják azok is kikért egykor akkora áldozatokat vállalt. Érzi, hogy változtatnia kell egyhangú életén. Nem tétovázik. Egyik nyugdíjas klubban megtalálta saját társaságát, kik hasonló állapotokat éltek át, mint ő, és még a jelenük is hasonló. Tőlük még arra is késztetést kapott, hogy kézimunkázása mellett próbálkozzon az írással is. Történeteket örökítsen meg saját, vagy mások életéből, a rég múltról, vagy éppen a jelen élet visszásságairól. Megpróbálta. Néhány érdekes szösszenet már fiókjában lapul, szabadulásra vár.

Miközben gondolataiban hasonlókról elmélkedik a szürke felhőkből aláhulló könnyszerű esőcseppek láttán, egy erős villámlás, mit menydörgés követ, gyors cselekvésre készteti. Fiatalos könnyedséggel bezárja a kitárt ablakokat. Utána már csak az andalító morajlás hallatszik, amint a piros cserepes tetőről a víz, ereszen és csatornán át utat tör magának és megtölti az oda helyezett nagy dézsákat, melyek igen alkalmasak a növények locsolására. Nála mindennek célja van. Takarékosan használ fel mindenféle természeti adományt:- a vizet, a szelet, növényi komposztálókat, pincét, padlást, egyszóval mindent.

Kis, csillogó konyhájába érve, előkészíti saját vacsoráját, a gyűrődésmentes abroszon tálalva elfogyasztja azt, miközben újabb ötlet, sőt elhatározás fogalmazódik meg gondolataiban.

Napraforgók – festmény

Valamelyik társától hallotta, hogy „a cselekvés, a kétségbeesés ellenszere„. Ő nincs kétségbe esve és mégis cselekedni fog. Dönt. Újdonságra van szüksége. Mi legyen az, mit még nem próbált életében?

Miután szemei sem a régiek és már olvasáshoz és az apró öltésekhez szemüveget használ,- no nem azért, hogy a dioptria, mint tekintélyt kölcsönző mértékegység elősegítse kinézetét, hanem mert szüksége van arra. Döntése a festészet felé fordul. Festeni fog! Hadd ámuljanak társai, családtagjai, ha majd sikerül amatőr (műkedvelő) módon elsajátítani valamit, amit eddig csak álmélkodva csodált.

Hóemberkék – festmény

Elhatározását tett követi. Hónapokon át eljár egyik művelődési központba, ahol festőkör működik és a szükséges alapfogalmakat gyorsan el is sajátítja. A grafikáról, szénfestésről áttér a vízfestésre is, amit rövidesen már felvált akril és olajfestésre. Máris születnek alkotásai. A kis pitypang virágtól, a fehér fodrozó habokat jelképező tenger látványáig. Tisztában van azzal is, hogy munkájának értéke meg sem közelíti az eredetit, de az ő számára igenis értékes, mert az sajátja, hozzá tartozik. Fő értéke az élvezettel végzett cselekvés, mi egész lényét átjárja munkavégzés közben, ami egyre  tökéletesedik olyannyira, hogy már mások számára is láthatóvá válik.

Boldog és megelégedett. Eltűnt a magány érzése. Idejét hasznos kedvteléssel tölti ki. Ez egyben roppant szórakoztató is. Azt is érzi, hogy ő nem vetélkedik, holott már tudja, hogy az élet nem „a döntő”, csak hétköznapi vetélkedőkből áll. Ennek ellenére arra készül, hogy munkáiból bemutatót tartson klub-társainak, nem azért, hogy kérkedjen új hobbyjával, hanem azért, hogy őket is ösztönözze hasonló cselekvésekre.

Valóban, amint az ember éveivel együtt egyre bölcsebbé válik, azt is megérzi, hogy mások számára mi az, ami fontos. Megpróbálja mindezt tudatosítani különböző formákban, érthetően, csábítóan.

Lesznek-e követői? – Reméli, hogy IGEN!  – Hát…. úgy legyen!

 Buzsumama

 

 Az írás a  Régiségeknek blog ’Tevékeny, élvezhető időskor’ pályázatának  díjazottja lett.

 

 

 

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Írásban, festésben, sportban teljesítették ki életüket pályázóink

Tevékeny, élvezhető időskor – Pályázati eredményhirdetés

 

Örömmel  adjuk közre a jó hírt, hogy Tevékeny, élvezhető időskor pályázatunkra sok értékes pályamű érkezett.

A pályázatok közül az alábbiakat jutalmaztuk, ezek az írások az elkövetkezendő hónapokban folyamatosan  megjelenésre kerülnek a blogunkban és facebook csoportunkban. A nyertes pályázókat könyvjutalomban részesítjük. Az alábbi felsorolás nem a  helyezést jelenti.

 

Péntek Zsófia egy küzdelmes élettel a háta mögött, nyugdíjasként valósította meg gyermekkorától dédelgetett álmát, hogy néprajz kutató és  író lehessen.

Izsák Ildikó fiatalon feladni kényszerült álma valósult meg: versei, meséi, novellái  és receptjei jelennek meg és vallja, hogy az álmokat nem szabad feladni.

Bondár Zsuzsanna írásának hősét a festőkörben tanultak töltik el boldogsággal és megelégedettséggel. A festegetés és műkedvelő írás nyomán eltűnt nyomasztó magány érzése is.

Huszka Éva korhatár előtti nyugdíjba vonulását követően szerzett mesterdiplomát,  és még  teli van nagy tervekkel.

dr. Feleky Gáborné egy „csoda” folytán, majd kemény edzésekkel hatvanon túl számos érmet, serleget nyert el versenyeken, sporteseményeken.

 

Gratulálunk a nyerteseknek és köszönjük, hogy „klaviatúrát ragadtak” ! Azok a pályázatok, amelyeket nem jutalmaztunk, sajnálatos módon nem feleltek meg a pályázati kiírásunk követelményeinek.

E remek írásokból olyan Régiségek életútja bontakozik ki, akik idős korukra kiteljesedtek, és valamilyen tevékenységet szenvedéllyel, örömmel végeznek. Többen a pályázók közül ifjúkori álmaikat valósították meg, vagy folytatták fiatalon elkezdett, de megszakított, áhított hobbijukat, szenvedélyüket. Ezek a sorsok jól példázzák azt is, milyen sokféle módon éljük meg idős korunkat és milyen változatos lehet az a hasznos, élvezetes tevékenység is, melyben idős emberek örömüket lelik. Az írásokból kirajzolódó lendületes, tevékeny életpályák   alátámasztják  nézetünket, hogy ez a mostani idős nemzedék nem akar észrevétlenül megöregedni, hanem az utolsó évtizedeiben is élvezni akarja az életét, hasznos és aktív akar maradni, beleszólva a világ dolgaiba. Reméljük, hogy példájuk bátorítóan hat olyanokra is, akik túl az ötödik, hatodik, hetedik  X-en még nem találtak magukra és mintákat keresnek. Mert változtatni, újrakezdeni soha nincs késő!!!!

Kérjük olvasóinkat, hogy kövessék figyelemmel ezeket az írásokat az elkövetkező hónapok folyamán, mert olvasmányos, izgalmas élettörténetek bontakoznak ki előttünk.

              Régiségeknek blog zsürije

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A fagyos természet csodái a Dunán és a Balatonon – videóval

Tengernyi érdekességet tartogat télen is a madárvilág. 

Dunakeszin, a Duna partján lakva,  ott sétálva készítettük ezeket a csodás felvételeket.

 

Ahogy befagyott a Duna, a  jégdarabok között hófehér hattyúk, szürkésfehér sirályok  és barnás-szürke vadkacsák lepték el a partot.

 

A lemenő nap fénye aranyra festette a folyó vizét és  ezek a kecses, nyáron itt sosem látott madarak, méltóságteljesen úsztak el előttünk.

 

A vízen feltorlódott jég és hó mesebeli tájat varázsolt körénk.

 

A nagy hideg ellenére gyönyörködtünk a téli természet szépségében és a délutáni csendben.

 

 

A  hattyúk, a sirályok és a vadkacsák békességben megvoltak egymás mellett, és csendesen sütkéreztek a korán lenyugvó nap sugarainál.

 

 Körülöttünk a partmenti fák és bokrok roskadoztak a friss hótól.

Az izzó napkorong még egy utolsót merítkezett a jeges folyóban, mielőtt lebukott volna láthatáron. Ezzel Duna-parti sétánk is véget ért, de csak aznapra. A mínuszok ellenére minden nap kijövünk ide levegőzni és megcsodálni a minden napszakban és évszakban más természetet.

 

Liza és Jóska

 

Az ember azt gondolná, hogy télen nincs semmi látnivaló a Balatonnál.  Kellemes meglepetésben volt részünk, amikor a partra kisétálva megláttuk, hogy micsoda élénk madárélet zajlik ott és milyen csodálatos a helyenként befagyott, másutt nádasoktól borított Balaton tájképe. A videófelvétel most télen készült a Keszthelyi öbölben, ahol néhány nagyon kellemes napot töltöttünk  a Hotel Helikonban.

A nagy madárseregből a hattyúkat, a vadkacsákat és a sirályokat ismertük fel. Élvezettel néztük, ahogy az emberhez szokott, barátságos madarak vígan lakmároztak a nekik bedobott magokból, olykor egymás elől elhalászva az eleséget. Érdekes volt megfigyelni, hogy a vékony jégrétegen milyen biztonsággal közlekedtek a sirályok, és milyen mulatságosan totyogtak a vadkacsák. A hattyúk hosszú nyakuk segítségével könnyen tudtak a víz iszapjában eleséget keresgélni, míg a rövid nyakú kacsáknak ehhez fejre kellett állniuk. A szép téli napon családok is kijöttek a partra és a gyerekek boldogan nézték és etették a madarakat. 

Tengernyi szépséget tartogat télen is a természet, csak ki kell lépni a fűtött otthonból és rácsodálkozva észrevenni azt!

        saját videofelvétel

Papá Stefano

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Autóbusszal Angliába – kedvcsináló videóval

london1

Egy  hetvenéves világutazó pár videós beszámolója.

Jóval hetven felett is érik az embert csábítások! Az angliai autóbuszos kirándulásnak nem lehetett ellenállni! Nem is tudják repülővel utazó  utastársaink, hogy mit hagynak ki! Egyrészt a másfél napos buszozást (fél Európa útmenti látnivalóival), és a behajózást a franciaországi  Calaisban egy komphajóra, az Angliába való átkeléshez.  Az átkelés a csatornán,  szemben Dover fehér szikláit csodálva, egy életre szóló élmény. Ezt még megtetéztük a Greenwich-i  királyi csillagvizsgálóba való látogatással és az onnan elénk táruló  London-panorámával.  Itt húzódik a nullás délkör vonala, amelyre ráállva egyszerre állhattunk a keleti és a nyugati féltekén! 

 

 

Londonban és környékén az összes “kötelező” látnivalót megnéztük tengernyi információval ellátva – köszönhetően eddigi utazásaink legfelkészültebb idegenvezetőjének. Az élmények közül okvetlenül ki kell emelni Stonehenget, az ókor máig megfejtetlen rejtélyét. A misztikus hangulat, a hely szelleme, a kövek gigantikus mérete lenyűgözi az embert és persze hiába vár választ a ki-mikor-hogyan-miért kérdésekre.

 

lizaek

Miután kellően megcsodáltuk az ókori emberek tudásának és elképesztő teljesítményének emlékét Stonehengeben, hátra volt még a mai ember és a modern technika újkori csodája: a tenger alatti, 50 km hosszú Csalagút.  A mintegy félórás utazás izgalmas és különleges élmény! Ajánljuk kortársainknak ezt a kellemes, buszos utat!

Liza és Jóska

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Karácsonyi ajándék: csináld magad kis üvegekből!

Alkossunk szép tárgyakat újrahasznosított anyagokból!

roza

Azoknak, akik szeretnek valami sajátkezű, egyszerűen elkészíthető, apró ajándékkal kedveskedni, íme egy ötlet kis üvegek felhasználásával. A kis üvegekből lehet gyertyatartó, megtölthetjük valami saját készítésű élelmiszerrel (mézes dió, befőtt, lekvár), de jó lehet apróbb papír-írószerek, illatszerek tárolására, vagy egyszerűen csak dísznek.

sok2 

Az ajándék egyik fő vonzereje, hogy nagyrészt otthon fellelhető, újrahasznosított anyagokból készülhet. Kellékek: szép formájú kis befőttes üvegek, csomagoláshoz használt szalagok, csomagolópapírok, textil maradék, műanyaglencsék, papír tortaszalag, papírragasztó. A munka menete a következő: az üvegekről leáztatjuk, majd lekaparjuk a papír címkét, tisztára mossuk és megszárítjuk. Ezután jöhet az ötletelés.

 

14

 

 

 

 

 

 

 

 

A filléres,  személyre szabott apró ajándékokkal  örömöt szerezhetünk szeretteinknek.

rozsa2

A hatszögletű üveget alul és felül tortapapír szalaggal díszítettem. A csavaros tetejét a papírszalagból kivágott mintával ragasztottam le  és a közepét két, átlátszó műanyag lencsével dekoráltam.  Ezt az üveget eleve úgy terveztem, hogy saját készítésű birsalma cukorkákkal fogom megtölteni, és ezért  szükség lesz az üveg zárókupakjára is.

 

10c

 

Egy kis üveggömb régóta kallódott a kreatívos szekrényben sorsára várva és most gyertyatartóként végre a szoba dísze lesz. Úgy készült, hogy textil maradékból kivágtam egy rózsát és ráragasztottam az üvegre. A rózsa két oldalára kis lapos gyöngyöt ragasztottam. Megtöltöttem vízzel és egy úszó mécsest tettem a vízre.

 

gyertya

Az érdekes alakú  lekváros üveget dekor szalaggal díszítettem és egy kék színű műanyag lencsét ragasztottam az oldala közepére.  Egy narancssárga mécsessel gyertyatartóvá avanzsált.

 fokep

 

Textilből és csomagoláshoz használt  szalagokból alkottam ezeket a szépséges üvegeket.

 

rozsa5

Vékony, színes csomagolópapírral dekoráltam ezt a kis üveget és a csavaros kupakját is, ily módon élelmiszer tárolására is alkalmas.

 14 14a

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A baloldali üveget cserepes virágok díszítéshez használt géz-szerű anyaggal, a jobboldalit textil maradékkal díszítettem.

11rozsa3

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A baloldali képen látható kis üveget dekor szalaggal díszítettem három sorban és már meg is találta a szerepét toll- és ollótartóként. A jobboldali, szögletes üvegre virágcsokor díszítésére használt szalagot ragasztottam, és műanyag lencsékkel is dekoráltam.

 

78

 

 

Nemcsak üvegeket, hanem konzerves dobozokat is remekül lehet dekorálni. A címkék leáztatása után maradék csokordíszítő szalagok ráragasztásával születtek ezek a sokcélú tároló dobozok.

 

5a20161215_093242

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csomagolópapír ráragasztásával tolltartó lett egy régi, lapos fémdobozból.

18b  18a

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ünnepi ajándékok kibontása után érdemes a szép csomagolópapírokból és szalagokból válogatni és elraktározni azokat. Egy kis fantáziával a kidobásra szánt anyagokból csodás tárgyakat alkothatunk. Még egy hozománya van ennek a tevékenységnek: miközben az üvegek készülnek, élvezzük, hogy új dolgokat alkotunk, kreativitásunkat ilyen módon is kiélhetjük.

      Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Darvak a Hortobágyon

Madár migránsok kukkolása

 

daru6

 

Csodálatos látvány tárul elénk: sok-sok tízezer madár álldogál a vízben, szorosan egymás mellett, félig már bóbiskolva.

 

Kora délután van, kihalt a vidék, csak egy-egy kósza autó előzi meg a kisbuszt, amin haladunk a cél felé. Hirtelen dugóba kerülünk, sok-sok személykocsi araszol előttünk – mint pillanatokon belül kiderül – ugyanoda, ahová mi. A kocsikból kiszálló utasok fele kisgyerek; a mi kisbuszunk utasai, bizony, a korfa tetején, annak is a legcsúcsán ücsöröghetnének, azaz idős emberek.

Bandukolunk a lápos-zsombékosból kicsit kiemelkedő kocsiúton; kétoldalt a nád eltakarja a láthatárt. A délutáni égen csak itt-ott villan ki az ég kékje, a nap néha átdereng  a felhőkön. Közben messziről folyamatos, furcsa, halk, valamiféle fúvós hangszer hangjára emlékeztető zajt hallunk. Az út most már egy félig leeresztett halastó partján vezet; a halak nyüzsögve ficánkolnak a zsilipből zúduló friss víz közelében. Egyik-másik magasra “ugorva” próbál kiszabadulni a tömegből.

 

daru7

 

A récék csöndesen úszkálnak a vízben, egy-egy gém álldogál merengve. Hirtelen krúgatást, gyenge “trombitaszót” hallunk fentről: kezdenek gyülekezni a darvak. Először csak egy-egy kis csapat tűnik fel, és el is tűnik a túlparti zsombékosban. Fiatal, jól felkészült vezetőnk egy állványra szerelt távcsövet is hozott: azon át jól látjuk, hogyan ereszkednek le a madarak a sekély vízre: az éjszakai szálláshelyre.

Egyre erősebb a fentről jövő zaj, egyre több és nagyobb, egymásba fonódó-keveredő, ékalakú csapat jelenik meg az égen. Néha szinte az egész égboltot mozgó V-betűk,  hason kúszó ipszilonok, k-betűk borítják be, hisz közeledik az alkonyat. A darvak befejezték a napközbeni táplálkozást, a közeli szántókon-mezőkön végzett bogarászást-egerészést és a kukoricakombájnok után ottmaradt kukoricaszemek felcsipegetését:  éjszakai pihenőre gyülekeznek.

 

daru3

 

A nap már alacsonyan száll, a felhőkön át megvillan a fény a vizén, a partközeli vízben álldogáló madarak fekete sziluettje még a földhözragadt realistákat is lelkes “nézd, milyen gyönyörű!” kiáltozásra készteti. Aztán lassan ritkulnak a madárcsapatok az égen. A távcsőbe nézve viszont,  ha nem is csoda, de csodálatos látvány tárul elénk: sok-sok tízezer madár álldogál a vízben, szorosan egymás mellett, félig már bóbiskolva. Néha még fel-feltűnik egy-egy kisebb csapat, és leereszkedik a még szabad helyekre. Lassan vége a napnak, a krúgatás is elhalkul – eljött a darualvás ideje.

 

daru4

 

Azért mégis, mit keresnek a darvak a hortobágyi tavak közelében az ősz közepén? A magyarázat nagyon egyszerű: mint a többi, Északról Délre vonuló vándormadár, ők is pihenőhelyet, jó kis “wellness-szállót” keresnek a nagy út közben, ahol erőt, energiát gyűjthetnek a még hátralévő hosszú útra. A fiatalok már a “szülőkkel” együtt kelnek útra. Skandináviából, Észak-Oroszországból  Afrikába, esetleg Dél-Spanyolországba tartanak. (Az ornitológusok valószínűleg mély megvetéssel olvasnák ezt az elnagyolt leírást.) Kell hát egy kis lakomázás, dagonyázás valahol útközben az erőgyűjtésre. 

 

daru5

 

Na de mégis, akkor mi ezeknek a migránsoknak az igazi hazája? Hát… azt hiszem, ahol kibújtak a tojásból. A darvak, meg a többi vándormadár esetében a “haza” nyilvánvalóan a nyári lakhely: tehát az északi tájak.

Nekünk meg marad az öröm, hogy évente egyszer valami picit láthatunk a természet csodálatos működéséből.

Luca

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A pingálás kikapcsol és megnyugtat

Amióta időmilliomos nyugdíjas vagyok, kedvemre festegetek.

 

lo-szennel-rajzolva

Nem hiszem, hogy lappang bennem valami művészi hajlam, de mégis gyakran kezembe veszem a ceruzát és az ecsetet. Még egy rajz kurzuson is részt vettem.

Egyre többet olvasok a felnőtt kifestőkről, jótékony hatásukról, talán ez motivált arra, hogy  a rajz- és festőszerszámok után nyúljak.

 

lanyom-festmenye

Lányom festménye

Gyermekeim kézügyessége is kiváló volt iskolás korukban, fiam képregényeket rajzolt szabadidejében, lányom különleges technikákat talált ki, pl. a körömlakkal való festést. Szerintem különleges tehetségük van, de ritkán gyakorolják. Kincsként őrzöm alkotásaikat.

 

filc-festes

Filc festés, fiam alkotása

 

Úgy kezdődött, hogy kavicsokat gyűjtöttem, és megfestettem.

 

2

szerencse kavicsok

Legfőképpen unokámat avatom be a titkos világomba, hátha őbenne is lappang valami. Ha együtt vagyunk, sokat alkotunk, rajzolunk, festegetünk és közben nagyokat beszélgetünk. Néha megkér, hogy rajzoljam le kedvenc mesefiguráját.

 

monster-baba

Monster baba

 

Mandalákat is nagyon szeretek kiszínezni.

mandalaim

Unokámról, vagyis a fényképeiről  készítettem ezeket a ceruzarajzokat.

 

lena

Időnként  olyan érzésem van, hogy „tejóég”, nem is megy ez nekem! De aztán előveszem a régi rajzaimat, mint  a szénnel készült lovas képet, amely igazán jól sikerült, és akkor mégis újra és újra nekiállok rajzolgatni. Szeretek fa tapétára rajzolni, festeni, de rajzoltam már pólóra, festettem már falra, dobozra, fára. Legújabb alkotásomra nagyon büszke vagyok.

 

taj2

Azt vettem észre, hogyha belemerülök, akár egy egész délutánon át képes vagyok az asztal mellett, vagy a földön ülve alkotni,  és közben semmi, de semmi más nem érdekel, csak szóljon a zene. Egy biztos, kétségtelenül kikapcsol és megnyugtat.

Próbáld meg te is!

Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!