Régiségeknek

Így birkóznak a hőséggel egy vályogfalú házban

A növények locsolással, a kutya fürdetéssel vészeli át a meleget.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok a falumbéliek jó részéhez hasonlóan,  hogy  vastag, vályogfalú házban élek. Egyetlen tennivaló a kánikulában behúzódni a hűs(ebb) falak közé,  figyelve ennek tartósságára az ajtók, ablakok csukva tartásával, redőnyöket, függönyöket is bevetve.

Miután otthonülő típus vagyok, nem okoz gondot a „bezártság érzése”. A legfontosabb intézni valókat, kerti teendőket,  délelőtt 9 – 10 óráig letudom.  Ha strand program is kerül terveimbe, (reggel 8-tól  ) délelőtt 10 – 1/2 11 –kor legkésőbb, irány a hazaút.  A nap többi részét a házban töltöm.  Este 7 – 8 órakor  „merészkedek” ki a kertbe, locsolni és kicsit levegőzni. Az egyetlen klímaberendezésünk a jó öreg ventilátor, készenlétben várja a dologidejét. Még nem kellett bekapcsolnom, de ha még sokáig tart ez a forróság, bizony a vályogfal is átmelegedik és akkor szükség lesz rá.

Öltözködésben egy szál, lenge, kényelmes, nem  műszálas strandruha a trendi most nálam, itthon. A reggeli ténykedések után, és napközben  annyi színtiszta vizet ( vagy ásványvizet, esetleg citromlével – igazival ) iszom, amennyit kívánok. Semmiképpen nem számolom és méregetem a médiában elhangzó  „ennyi-meg annyi liter folyadék kell”  mennyiséget, mert  meggyőződésem, hogy  a mennyiség testre, súlyra, magasságra eltérő minden embernél, és bízom  szerveztem igényében, annyit iszom, amennyit kívánok, amikor szomjas vagyok. Ez csak és akkor érvényes, ha vizet iszunk. Ha más, bármi törpi-szörpi üdítő ital vegyül az ivókészletünkbe, akkor borul az előbbi elv, mert, hogy a vízen kívül más nem (igazán) oltja szomjat, inkább fokozza azt, ami szerintem nem egészséges. De mindenki annyit viritykol (iszik),  amennyit jónak gondol. A legjobb szomjoltó, nekem ez jön be leginkább, a lédús gyümölcs, vagy akár 1-2-3 paradicsom magában.

Amiről  a média nem igazán beszél, az  a sóveszteség. Aki dolgozik, jön-megy  ebben a forróságban, izzad is rendesen, és izzadással nemcsak folyadékot veszítünk, és nemcsak azt kell pótolni, hanem a sóveszteséget is. Tévedés ne essék, nem kell hazaérve belemarkolni a sótartóba, de figyelni  kell  a sóveszteségre is. Nem baj, sőt jó, ha ilyenkor a főtt kukoricát, paradicsomot, vajas kenyeret  enyhén besózzuk, vagy  ha az ételeinket „ízesen” készítjük.  A nehéz, több órás fizikai munka után az ivóvízbe lehet tenni csipet sót,  tudomásom szerint szokták is edzések, mérkőzések után a sportolókat (ha rövid időn belül nem jut(hat)nak ételhez) ilyen enyhén sós vízzel itatni (már ahol figyelnek erre ).

 

Miután  viszonylag jól vettük  a startot a házikónk jóvoltából, és a nap legmelegebb szakában izzadás mentesen házon belül tartózkodunk,  a főétkezéseink a szokásosak maradtak: szezonálisan  zöldségek, köretek hússal. Kifejezetten fontosnak tartom akármilyen leves elkészítését, evését, mert ez is egyfajta folyadék bevitelt jelent (az év minden szakában) .

Régen locsolással is védekeztek  házanként  a hőség ellen. Mára nem látom, tapasztalom  környezetemben. Ennek oka valószínű az, amiért én sem locsolom  a járdámat, és a ház körül sem, mert  vezetékes víz jön  a kinti csapból is, ahol pedig fúrt kút van, ott is árammal működő motor húzza fel  a vizet, és  bizony  nem olcsó mulatság lenne naponta ezzel locsolni a járdát, akár többször is.

Udvarom fái, bokrai, virágai vízigényesek, de tűrték a nagy meleget. Nap, mint nap locsoltam őket, nem sajnáltam tőlük a vizet. Szépen, zöld levelekkel, egészségesen vészelték át a sok napig tartó afrikai hőhullámot.  A locsolásukkal nem spóroltam, mert ha kiszáradnak, véglegesen elveszítem őket, vagy ha csak legyengülnek, elerőtlenednek, pillanat alatt elkapja őket betegség, valami gombás, vagy férges-kukacos nyavalya.  Miután meglehetősen nagy az udvarom, sajnos a füvet nem locsoltam,  arra már tényleg ingem-gatyám  rámenne. Kicsit  kiégett, de talán ősszel  összeszedi magát.

 

A “birtokunk” biztonsági őre, Kormos kutyaúrfi , pihegve ugyan, de hősiesen állta a kánikulai viszontagságokat, a délutánt leginkább a lakásban való pihenéssel töltve, vagy csak velem kijőve pár szem paradicsom szedése erejéig, amit hasalva, nyelvlógatva szemlélt a mályvabokor előtt. Azért nála is elérkezett az  a pillanat, amikor  kis fekete bundája már érezhetően átmelegedett fülétől-farkáig. Ilyenkor jött a “hűtőfürdő” kiskádjában, amit szó nélkül tűrt, sőt  szemmel láthatólag felélénkült tőle, jól esett neki. Persze a fürdés után, nem átallotta hangsúlyozottan ránk pislogva “törölgetni” a bundáját  a fűben, mert annak száraznak kell lennie.

 

Kis családom még bírja az égiek által ontott hőséget,  de azért várjuk már ennek  az égető melegségnek a csökkenését mi is.

Izzy

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Játsszunk a magunk örömére!

 

50+ társasjáték klub alakult

 

Rövid, pörgős játékokat játszunk, melynek során észrevétlenül több képesség is fejlődik, vagy a már nem aktív tudás ismét előhívható. Közben jól érezzük magunkat, nevetünk, beszélgetünk, kikapcsolódunk, feltöltődünk.

Vajon tudjuk-e, hogy általában a játékkal mindig valamilyen képességet, sőt egyszerre akár több képességet is fejlesztünk, miközben szórakozunk, kikapcsolódunk?

Szerintem tudjuk. És vajon élünk-e ezzel a lehetőséggel idős, idősebb korban is? Néhány év távlatából emlékszem, hogy próbálkoztam egy női torna végén azzal levezetni, feloldani, javítani a légkört, hogy fogócskáztunk. Én nagyon élveztem, újra gyereknek éreztem magam. Az érzés, a hangulat most is frissen él bennem. Játszani mindig szerettem, illetve szerettem volna, de sokszor a napi teendők felülírták a szándékot. Aztán egyszer csak lett időm, lett hozzá társaság és felfedeztem újra a játék nyújtotta örömöt és minden mást, ami a játék során előkerül, mint annak járulékos hozadéka.

 

Azt tehát tudjuk, hogy a játék, beszéljünk bármilyen játékról – sportjáték, szellemi társasjáték – hasznos, mert általa, vele a gyermek életében „észrevétlenül” több képességet fejleszthetünk. Azt is hallottuk, olvastuk, hogy a gyógyításban, a már mentálisan beteg, vagy például baleset folytán sérült emberek kezelésében helye van a játéknak, bizonyos elvesztett funkciók visszaállítására, a mentális leépülés további romlásának megállítására, javítására. Elgondolkodtató azonban, hogy mi, akik egészséges felnőttek vagyunk, miért nem játszunk rendszeresen, a magunk örömére, szórakozás, kikapcsolódás szándékával, ahol a bónusz az, hogy közben észrevétlenül fejlődik több képességünk is? Például a  kommunikációs képesség, a gondolkodás, a gyors reagálás, stb.

 

A társasjáték életünkre gyakorolt pozitív hatásáról ősszel megjelenik a könyvem, amely hiánypótló lesz. A megelőzésről szól, a játék szerepéről az életünkben, amely az emberiség egész történetét végig kísérte, kíséri. A témáról előadásokat is tartok –  jelenleg Budapesten és környékén.

Kerepesen egy 50 felettieknek szóló társasjáték program keretében játszunk, hogy kikapcsolódjunk és közben eddzük képességeinket. A klub neve: Társasjáték klub.  A játék hatása a mentális állapotunkra, képességeinkre témában elhangzott előadásom után a résztvevők szorgalmazták, hogy a művelődési ház szervezze meg a társasjáték klubot. Más településen is így zárult az előadás, csak ott a vezetőség nem volt ennyire nyitott, így ott nem került megszervezésre a klub. A résztvevők az 50 feletti korosztályból kerülnek ki. Egy-egy foglalkozás időtartama két óra, ahol több játék játszására, kipróbálására van lehetőség. Könnyen érthető, rövid, pörgős játékokat játszunk, melynek során észrevétlenül, egy időben, több képesség is fejlődik, vagy a már nem aktivált képesség, tudás ismét előhívható, fejleszthető, miközben jól érezzük magunkat, nevetünk, beszélgetünk, kikapcsolódunk, feltöltődünk.

 

A motiváció, amiért a résztvevők fontosnak érzik, hogy játszanak itt a klubban az, hogy mindenki tart az időskori mentális problémáktól, vagy már észrevett magán valami változást, pl. lassult a gondolkodása, nehezen jutnak észébe bizonyos szavak, és azt reméli, hogy egy új környezetben, új kihívásokkal szembenézve, megelőzhető, lassítható azok kialakulása. Ha valaki egyedül él, vagy otthon nem sokat beszélgetnek, nincs társasága, beszűkül a szókincse, amely játékkal fejleszthető. A játékkal való ismerkedés egy tanulási folyamat, melynek során elsajátítjuk a játékszabályokat, majd alkalmazzuk a tanultakat, előhívjuk a korábbi ismereteinket, tapasztalatainkat, melyeket szintén alkalmazunk.

A művelődési ház egyik termében kaptunk helyet, ahol egy asztalra elhelyezünk különböző játékokat, amelyekből választani lehet, hogy éppen az nap mit szeretnénk játszani. Ez lehet egy még ismeretlen, de lehet egy már ismert, kedvenc játék.  Egyelőre havonta egyszer találkozunk. A nyár miatt jelenleg szünet van, de szeptemberben  folytatjuk, akinek kedve van, még csatlakozhat.

 

Huszka Éva geronto-andragógus

h.eva007@freemail.hu

 

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Egy 90 éves blogger a hosszú élet titkáról

Ha a lélek jól érzi magát, az kihat a testre is!

 

Rose, Londonban élő bloggerünk,  életmód posztok szerzője, 90 éves. A nyáron meglátogattam Londonban és kifaggattam arról, hogyan él, mi a hosszú és jó életének titka.

A tanácsok, amelyeket” Élvezzük az életet 120 évig” című összegyűjtött írásaidban ajánlsz, megszívlelendők. Örömmel látom, hogy 90 évesen egészséges, vidám és csinos vagy. Hogyan élsz? Milyen tanácsaid vannak az olvasóknak, akik hosszú és jó életre vágynak?

Kezdem az étkezéssel. Keveset eszem. Nem szabad megterhelni a szervezetet. 18 éves korom óta nem eszek húst, így állati zsiradékot sem. Délben eszek sokat, este 6 kor vacsorázok egy pirítóst és vizes-tejes kakaót. Este 9-kor eszek egy kis édességet. Nem szabad lefekvés előtt sokat enni, mert amikor lenyugszol, már lelassul az emésztés. Délben kell sokat enni, amikor mozogsz. Nem jó  egyszerre fogyasztani az édességet a fő ételekkel, hanem csak külön-külön. Ennek oka az, hogy a gyomor más savat termel a föételek emésztésénél és az édességnél, a kétféle sav ne találkozzon, mert megtámadják a gyomrot.   Még egy fontos dolog: este nem iszok teát, mert abban  koffein van, és attól sokáig éber maradnék. Egy -két órával lefekvés előtt, és reggel  gyümölcsöt eszek,  a rendszeres anyagcsere miatt.  Nem szedek semmilyen gyógyszert, csak a szívemre.

Látom, hogy szinte állandó mozgásban vagy. Ez tudatos?

Nem szabad napi 12 órát ülni, mert csak  mozgással lehet az izmok erejét fenntartani. Akkor érzem jól magam, ha mozgásban vagyok. Ha tévét nézek,  és hirdetés van, rögtön felpattanok, kimegyek a konyhába, csinálok ott valamit. A számítógépnél sem ülök huzamosabb ideig. Szeretek tornagyakorlatokat csinálni. (Ahogy a fotelben ül, miközben beszélgetünk, mutatja is, milyen lábemelő, térdhajlító gyakorlatokat lehet végzeni  ülés közben).  Régebben jártam thai-chi foglalkozásokra is. Sokat sétálok, de ha rossz az idő, házon belül lépcsőzők.

Milyen munkával töltötted az életed?

Az az elvem, hogy embernek mindig élveznie kell, amit csinál, és ha nem, változtatni kell rajta, ehhez soha nincs túl késő.  Fiatal koromban titkárnő voltam, azt kellett csinálnom, amit a főnököm diktált. Vágytam valami önálló munkára. Elvégeztem egy tanfolyamot és a szociális szférában kezdtem dolgozni, emberekkel foglalkoztam. Nehéz eseteim voltak. Például olyan lányokon, nőkön segíteni, akiknek nem kívánt terhességük volt. Végül egy házasságközvetítő irodának lettem a vezetője. Ezt nagyon szerettem csinálni, nagyon sikeres is voltam. De aztán jött a komputer és már nem volt szükség a mi szolgáltatásunkra.

 

Hogyan alakult a családi életed?

Két férjet veszítettem el, lányom és unokáim a tengerentúlon élnek, évente néhányszor találkozunk. De nem szabad idős korban sem egyedül maradni, elmagányosodni! Az idős embernek is szüksége van társas életre. Van egy barátom, akivel egy utazás során ismerkedtem meg. Együtt töltjük a hétvégéket, szeretünk együtt főzni, együtt utazgatni. Ő  elfogad olyannak,  amilyen vagyok. -Hogy van az én kicsi barátnőm? – kérdezi, minden nap, amikor felhív telefonon. Azt mondja, hogy színt és  életet viszek a napjaiba.

 

Mivel telnek a napjaid?

Idős korban is nagyon aktiv életet kell élni, sok mindennel kell foglalkozni, hogy a lélek jól érezze  magát, mert  az kihat a testre is. Akinek nem volt korábban, idős korára ki kell fejleszteni néhány hobbit.  Ez nálam az írás és a számítógép használatának megtanulása. Tagja vagyok egy könyvklubnak, és egy író klubnak. Szeretek főzni, hetente egyszer embereket hívok meg vacsorára. Jól esik szépen megteríteni és embereket etetni. Közben beszélgetünk és van egy jó esténk. És persze én is meg vagyok hívva  családokhoz. Barátaimmal szeretünk  kőrömizni is. Azért nincs komoly bajom, mert nagyon elfoglalom magam. Könnyen barátkozom. Persze idős korban az ember sajnos elveszíti a barátait, és meg kell próbálni valahogy pótolni őket.  Vannak szervezetek, amelyek öregekkel foglalkoznak. Bejelentkeztem egy ilyen egyesülethez, és jár ki hozzám egy fiatal önkéntes lány, akivel jól elbeszélgetünk.  

Hogyan tudod megőrizni  a kíváncsiságodat, nyitottságadat?

Mindig valami újba kell belefogni. Most spanyolul tanulok. Rengeteget olvasok, főként este, az ágyban.  Egy hét alatt kiolvasok egy könyvet. Egy barátnőmmel cserélgetjük az olvasnivalókat, és van egy jótékonysági bolt, ahol 1 fontért lehet könyveket „turkálni”. (A szobájában szerte-széjjel, mindenütt könyvek, újságok hevernek). Most olvastam David Lodge Deaf Sentence című könyvét. Annyira hasonló az élete, mint az enyém,  magamra ismertem.

Van hallókészülékem, de színházba, moziba már nem járok, mert azt nem hallom. A televíziót szívesen nézem, főként a jó krimiket, és a híreket, mert nagyon érdekel a politika, amin jól felizgatom magamat. 90 évesen még mindenem működik, az emlékezőtehetségem is jó, csak a nevekkel van bajom. A szemem is jó, kocsit is vezetek. (Tanúsíthatom, autójában utazva együtt kirándultunk  egy gyönyörű parkba).

 

 

Mesélj  a nyugdíjas házról, ahol laksz!

Ebben a házban csak 60 év felettiek vehetnek lakást. A lakás örökölhető. A házat egy házépítő egyesülés hozta létre több évtizeddel ezelőtt. 150 ilyen ház van Anglia szerte.  Ez a szervezet gondoskodik az ingatlan jó színvonalon való fenntartásáról. Szinte mindenki egy nagyobb ingatlanból költözött ide. Nekem a fenntartási költségek a negyedét teszik ki, mint a korábbi otthonomban. A lakást mindenki a saját bútoraival rendezi be és úgy él benne, ahogy jónak látja.  Azért előnyös, mert vészhelyzetben segítséget lehet kérni. A lakás minden helysége el van látva vészjelzővel. A gondnok minden reggel körbetelefonálja a lakókat és megkérdezi, tud-e valamiben segíteni.

Oldja –e a magányt, ha az ember egy ilyen házban lakik?

Feltétlenül. A lakókból bizottság alakult, akik öntevékenyen rendszeres összejöveteleket rendeznek, teapartikat, ahol kártyázunk, megtartjuk a születésnapokat, és az ünnepeket. Ha valaki megbetegszik, segítjük és meglátogatjuk egymást. Van egy szép, nagy társalgó egy konyhával.  Érdekes előadások és közös torna is van. Több lakóval összebarátkoztam, akikkel közös programokat bonyolítunk házon kívül is.

 

Milyen szolgáltatások vannak a házban?

Van egy mosoda, mosó- és szárítógépekkel, hetente egyszer jön egy fodrász, manikűrös, pedikűrös és masszőr. A gondnok különböző ügyintézésekben tud segíteni. Orvos, ápolónő nincs, ezt mindenkinek magának kell megoldania. Csak vészhelyzetben hívnak segítséget. Sajnos vendéglátóipari egység sincs. Az étkezést mindenki úgy bonyolítja, ahogy jónak látja. A ház takarítása, a kert fenntartása központilag történik, (de a lakás nem) természetesen fenntartási költségek ellenében. Teljes biztonságban érezzük itt magunkat, a gondnok is a házban lakik.

 

Hédi lakása színes, élénk, érdekes, mint ő maga. Tele van fényképekkel és élete különböző korszakaiból való apróbb tárgyakkal. A nagy étkezőasztal mindig megterítve, készen a vendégfogadásra és vendéglátásra. Az orvos eltanácsolta a hosszú repülőutaktól, de Budapest közel van.  Remélem hamarosan viszontlátom őt és párját Budapesten.  Temperamentuma, életkedve, energiája mindig felvillanyoz.

 

Cecilia

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Festessünk, vagy őszek legyünk?

 

Az ősz haj lenövesztésének praktikái

 

Az ősz haj egy nő életében egyáltalán nem az öregedés első jele, és nem azt jelenti, hogy már nem akar a frizurájával törődni.

Mivel barátkozom az ősz haj gondolatával, körbejártam a témát jó alaposan. Festett hajam hamar lenő és előbukkan az a csúnya lenövés.  Már unom a hajfestést, amit hol magamnak festek, hol a fodrászra bízom. Vettem már csak a lenövésre használatos festéket, de drága és nem értem el a kellő hatást ezzel a módszerrel. Voltam már vörös, szőke, barna, melírozott és sötétbarna, de fekete és ősz sosem. Nézem a külföldi lapok oldalain, milyen remek, fiatalos, jó fazonú és helyes hölgyek viselik, ránézésre elégedetten az ősz  hajukat. Híres színésznők vallanak arról, milyen jól érzik magukat természetes, ősz hajjal. Manapság hódít a természetes hajszín, még fiatalok is befestetik őszre a hajukat.

 

Tudom a hajat is tudni kell viselni, mint a ruhát. Ezt szeretném én is, szép ápolt gyönyörű világos ősz hajszint. Indulok a fodrászhoz, és közben fogalmazódnak bennem a kérdések.  Hogyan kezdjek hozzá, kérdem a fodrászom? – aki rögtön nagy hozzáértéssel magyaráz. – Először is nagy elhatározás, kitartás és türelem kell hozzá. Olyan időszakot válaszunk, amikor nem megyünk nagy eseményre, például az unokánk esküvőjére, vagy éppen érettségi találkozóra. Általában ezt télen jó bevállalni – mondja Gizike a fodrásznőm, de egyből hozzá is teszi, ne gondoljam azt, hogyha ősz lesz a hajam, nem kell vele foglalkozni. Igenis kell – állítja határozottan.

 

Christine Legrand, az IMF elnöke, elegánsan viseli ősz haját

Először is – tanácsolja-, le kell vágatni jó rövidre a hajunkat, hogy minél kevesebbnek tűnjön majd a lenövés. Nem árt egy jó fazont  találni. Nem szabad türelmetlennek lenni, hordjunk ilyenkor divatos kalapot, kendőt, vagy télen sapkát. Ha nagyon nagy az eltérés a két hajszín között, – az eredeti hajszín és a festett haj között, célszerű szőkére kiszivatni a festett hajat, vagy hasonló színűre festeni. Ez nagyon megviselheti a hajat, de ez úgyis le fog nőni. Az ősz haj általában erős szálú, melyből rendkívül jól lehet frizurát vágni.

Ha megnő, vagyis lenő és teljesen levágódik a festett hajrész, jöhet a növesztés, majd az új frízura, mely lehet rövid, félhosszú vagy hosszú, kinek mi áll jó. A fodrászhoz járást semmiféle -képpen ne hagyjuk abba, kéri fodrásznőm Gizike, mert az ősz hajat is ugyan úgy kell ápolni, mint a festett hajat, vagy a természetes hajszínünket. Pakolás, balzsam, szérum, vitaminok, vágás, igazítás, nem változik semmi, csak a haj színezését hagyjuk abba.

A kor előrehaladtával hajunk fénye veszít erejéből, de az ezüstösen csillogó hajkoronánk roppant szép és szexi lehet. Egy hozzáértő fodrásznő, akiben megbízunk, ilyenkor nagy segítség, ellát jó tanáccsal, és ha kikérjük, véleményét biztosan segít. Jól menő fodrászüzletekben ősz parókát is próbálhatunk, hogy biztosak legyünk dolgunkba, belevágjunk-e vagy sem. Ha jól áll, bátran vágjunk bele,  az ősz hajtól nem fogunk idősebbnek kinézni, ha továbbra is törődünk a hajunkkal és a megjelenésünkkel.

Vica

 

 

 

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

70 évesen blogkönyvet írtam

Egy könyv kiadásának története

 

 

Két és fél éve írogatok a Régiségeknek blogba barátnőm jóvoltából, aki a blog adminja.

Egy kedves ismerősöm, Lilla ösztönzésére múlt év novemberében elhatároztam, hogy nyomtatásban kiadom addigi cikkeimet. Főleg az motivált, hogy családomat meglepjem, továbbá nyomot hagyjak érzéseimről, gondolataimról, közös élményeinkről, az életünkről. Könnyebb egy könyvbe belelapozni, mint a neten visszakeresgélni egy-egy írást.

A facebookon sikerült egy korrekt áron dolgozó magánkiadót keresni, a pesti székhelyű MyBookot. Menedzsere, egy Eszter nevű hölgy bizalomgerjesztő hangja, türelmes segítőkészsége meggyőzött, hogy elkezdjem az első lépéseket. Legelőször ki kellett szerkeszteni a blogból a cikkeket, ebben egy fiatal barátom volt segítségemre. Mivel sok illusztrációt tartalmaznak cikkeim, gondoskodni kellett arról, hogy ne kerüljön a könyvbe jogszerűtlen fotó.

Könyvbemutató a Közéleti Kávéházban


A fekete-fehér nyomtatás nagyon olcsó, de a  színes nyomtatás, meg a hozzá használt közepes vastagságú papír /ofszet 100g/ ötszörösére emeli a költségeket. Ezért a formai és méretbeli igényeimet minimalizálni kellett, pl. A5-ös méretet, és puha kötést kértem.  A tömörítéssel oldalakat és ezáltal forintokat lehet spórolni. A borítót magam szerkesztettem a Pixabay ingyenesen letölthető képeiből készített montázs formájában. Akinek jó a rajzkészsége, a borítót is saját alkotással gazdagíthatja.

A 41 cikkből álló anyagot pdf formátumban küldtem a kiadónak. A könyvnek egyik írásom címét adtam: Az időskor felszabadít.  A vidám hangulatú borító jól alátámasztja a cím üzenetét, és egyben blogunk, valamint személyiségem  legfőbb vonását, a pozitív életszemléletet, azt, hogy 50 feletti korunk korlátok helyett a lehetőségek, újdonságok felvonása lehet.

A pdf-ben küldött kézirat kiadóhoz való megérkezése után pár nappal a kiadó megküldte a teljes belívet e-mailben azzal a lehetőséggel, hogy javításokat eszközölhetek. Amint ez megtörtént, egy héten belül megkaptam postán a mintakönyvet, bekötés nélkül, utolsó esetleges hibajavítás céljából. Mint kiderült, részemről és részükről is volt néhány apró hiba, tehát nagyon fontos a mintakönyv tüzetes átolvasása. Ezután a végösszeget át kellett utalnom, mielőtt a megrendelt példányszámot kinyomtatták. Az utalást követő napon e-mailben megkaptam a számlát. Ezt követő 2. héten precízen becsomagolva, sértetlenül futárral érkezett meg címemre könyvem a kért példányszámban. Fantasztikus érzés volt kézbevenni, átlapozni Régiség-életem alkotását.

Könyvbemutató a Közéleti Kávéházban

Felvetődött a terjesztés problematikája. Lilla a kapcsolatai révén hozzásegített könyvbemutatók szervezéséhez. Szinte ez az egyedüli módja a terjesztésnek. A könyvesboltban nem kelendő egy ismeretlen szerző könyve. Az első bemutatóm városom Közéleti Kávéház rendezvényének keretei között zajlott, melyre meghívtam blogunk adminját is, és azt a két személyt, anyát és fiát, akiktől a buzdítást, és a nyomdakész szerkesztést kaptam. Régi ismerőseim szép számmal vettek részt a  meghirdetett eseményen. A sok kedves arc bátorítóan hatott rám, és egy közvetlen hangulatú beszélgetéssé kerekedett az első könyvbemutatóm. Fiókkönyvtárakba is meghívtak, ahol szeretettel fogadtak idegenek is. A blogból többnyire ismerték az írásaimat, mégis sokan vették a könyvemet baráti gesztusból. Mások épp a könyv megjelenése kapcsán szereztek tudomást blogíró tevékenységemről.

Könyvbemutató után, egy olvasóval

A szívből jövő gratulációk olyan szeretetet és megbecsülést sugároztak felém, ami sokkal többet ér, mint az anyagi megtérülés. Az is örömet szerez, hogy rokonaimnak, gyerekkori barátaimnak, a könyvkiadást segítőknek személyes ajándékomat adhatom.

Külföldön élő lányomnak csak nemrég tudtam átadni “művemet”, amikor 70. születésnapomat együtt ünnepeltük. 14 éves unokám lapozta át előbb, és mivel a magyar nyelvben nem perfekt, csupán ennyit szólt az illusztrációk láttán: “Mama, jó életed van!”

Ennél találóbb véleményt egyetlen perfekt kritikus sem mondhatott volna.

A könyv itt megrendelhető.

Annaróza

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Papsajt, csalán, pitypang

Fűben – fában orvosság van vidéki házunk táján.

Ki ne hallott volna, ha már elég „régiség,” – éveinek számát illetően – az útmentén, árokparton összeszedett papsajt csemegézéséről?  Gyerekkorunkban marokszámra szedtük bizony, ettük úton-útfélen, mit   sem gondolva az út porára és bármilyen egyéb, esetleges szennyeződésre. Makkegészségesek voltunk, fogalmunk sem volt a papsajt hatékonyságáról. Csakúgy ettük, mert iskolából jövet-menet ott volt a lábunk előtt, és, hogy ehető és jóízű, azt az idősebb iskolatársaink mondták. Soha semmi bajunk nem lett tőle. Ma már az interneten pro és kontra jelennek meg cikkek gyógyhatásáról (gyomorpanaszokra, köhögési inger megszüntetésére jó)  és  ártalmasságáról is (a papsajt kivonatot tartalmazó készítmények májkárosodást okozhatnak). Sajnos mára ezen növénykék eltűntek az  az út porából, az árokpartokról, én legalábbis évtizedek óta nem láttam papsajtot.

https://www.holisztikuselet.hu/cikk/erdei-malyva-a-hurutoldo-gyulladascsokkento-gyomnoveny-5

Gyerekfejjel a fehér akác virágát is tömtem magamba. No, nem azért mintha tudtam volna  annak jótékony hatásáról, hanem, mert finom, édeskés volt. Arra azért ügyelni kellett, hogy a virágon belül esetleg ne tartózkodjon  méhecske is, mert ugye, ő is szívesen időzött az édes virágban. Mostanában, az interneten szörfölve olvasom, hogy a fehér akác virága  nyersen, tea, méz formájában húsz betegségre, főleg emésztőszervi megbetegedésekre jó, de köhögés csillapítónak is nagyon ajánlatos. Ha ma már nem is szedegetem le a fáról a virágot „nasizni” belőle (nem is tudom miért nem), a mézét cukor helyett használom  naponta a fekete kávémba,  alkalomadtán teába elkeverve, és egyéb módon is felhasználva (sütikben ).

Falunkban szinte minden kertben, de az utcákon is található bodzabokor. Amikor először hallottam a bodzavirágból  friss fogyasztásra készült nedűről, sajnálkoztam magamban, hogy az én udvaromban  nincs bodzabokor. Éveken keresztül a szomszédasszonyomtól kaptam virágot, hogy azután az  ő receptje alapján  készítsek üdítő italt. Mígnem arra „vetemedtem”, hogy ültessek a kertembe  bodzabokrot. Fiatal, saját ültetésű bodzabokrom idén először hozott igazán sok és szép virágot, amiből frissen fogyasztásra készítettem  kellemes, hűs, citromos italt. Mennyivel egészségesebb és tartalmasabb is ez egy bolti üdítőnél ! A bodza felhasználhatóságáról, egészségünkre tett hatásáról szintén nagyon sok internetes oldalon találkozhatunk. http://www.edenkert.hu/konyhakert/gyogynovenyek/bodza-sambucus-nigra/2772/

Költözésünkkor  az előkert nagy része tele volt körömvirággal. Nagyon szép volt a sárga „körömvirág mező”. Az első évek  felújításokkal,  akklimatizálódással teltek. Mire odajutottam, hogy utánanézzek hogyan is tudnám hasznosítani ezt  a virágot, egyszercsak  eltűnt, valószínű, hogy „idegen betolakodók”, pajor, avagy meztelencsiga, vagy ki tudja minek az  áldozata lett.  Tavaly újra megjelent egy szem virágocska, amit most féltve őrzök, hátha elszaporodna újra.  A körömvirágkrém (jelenleg gyógyszertári) az én „mindenható” kenőcsöm. Bármi gyulladás, szúrás,  karcolás, vágás  (a kertben), égés (a kályhában tüzelés megtanulásának  is van „tandíja”, ugyebár ) van rajtam, ezzel kenegetem. Hát még ha saját, igazi készítésű krémem lesz ! http://eletmodszer.com/koromvirag.html

Természetesen csalán is található az udvarunkban. Néha bele is szaladok, azonnal csíp és éget. Már nem haragszom ilyenkor, mert igazából össze kellene szedegetnem és ha csapkodnám a fájós ízületeimet vele, még jót is tenne a reumámnak. Bevallom még nem próbáltam ki, húzom, halasztom a dolgot. Holott tudom, hogy a csalán egyik leghatásosabb növényünk a gyógyításban. Nem csak a népi gyógyászatban használták reumára, köszvényre, cukorbetegségre, fekélyes sebek gyógyítására, hanem levest, párolt ételeket is készítettek belőle, sőt a szépségápolásban ma is használják arcpakolásokra, hajöblítésre. A biokertészetben is az egyik leghatásosabb szer a paradicsom, és más zöldségek gombásodása ellen.

Az általam kutyatejnek megismert gyermekláncfű (pongyola pitypang és sok neve van még) igencsak sokasodik és terjed a kertemben. Emlékeimben mint mérgező hatású növény él (a szárában lévő tejszerű nedv miatt), és legfeljebb termését fújtuk jókedvvel. Az interneten tudtam meg, hogy valójában levelét, gyökerét felhasználják gyógyításra. Ez új ismeret számomra.

Érdemes tehát odafigyelnünk környezetünkre (házunk tájékára) és megismerni a füveinkben-fáinkban rejlő gyógyhatásokat.

Izzy

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Így gazdálkodj az akciós élelmiszerrel!

 

Saját készítésű félkész termék húsból, zöldségből

 

Bevallom, alig várom, hogy vasárnap kezembe vegyem és elolvassam a nagyáruházak ajánlatait a következő heti élelmiszer termékeikről. Az akciós termékeket azért kedvelem, mert ezek révén jól tudok gazdálkodni a pénzemmel, és ötletet merítek a következő heti étlapomhoz. Mindig abból az áruházból és azt veszem, ami ott olcsóbb.

 

A minap a pulykamell volt akciós, ami ugye, nem mindennapi falat. Általában karácsonykor és nagyobb családi összejövetelkor szoktunk pulykahúst venni, de bevallom, én ennél gyakrabban. Akciósan, most 1 kg, vagyis 2 db 500 dkg-os csomag került 1200 Forintba, és nem fagyasztott hanem fóliázott volt, és szép színhús, egy grammnyi felesleges zsiradék, fecni sem volt rajta.

Amit vásárolok, rögtön feldolgozom, szeletelem, panírozom, zacskózóm, lefagyasztom, és kész is a félkész, saját készítésű rántott pulykamell filé termékem. Nagyszerű dolog ez, mert bármikor kivehetem a fagyasztóból és kész a finom falat ebédre, vacsorára. Ha hosszúra nyúlt a délelőtti programom, ha betoppannak váratlan vendégek, vagy „uram bocsá” nem akaródzik koszolni és babrálni vele, csak kiveszek, annyi szeletet a fagyasztóból, amennyit gondolok és kész az ebéd. Gyakran szoktam készíteni agglegény gyermekemnek is elvitelre, hogy „éhen ne haljon”. Ezt biztos megeszi, és nem tud megromlani, ha a fagyasztóban tárolja.

Gyakran vásárolok  zöldség félét is akciósan: sárgarépát, fehérrépát, karalábét, esetleg még brokkolit is. Ha egyszerre sok a friss zöldségem, azt is tisztítom, mosom, lecsepegtetem és zacskóban lefagyasztom. Elég két- három marék saját fagyasztású zöldség, és máris kész a finom leves alap. Ha van hozzá még egy kis borsó, fehér bab, gomba, vagy egy gyorsan összeütött májgaluska, grízgaluska, máris  kész a leves.

Én is tudom, hogy a frissnél nincs jobb, de ha időt akarok spórolni és a pénztárcám se az ellenségem, akkor fagyasztott árukból is finomat lehet összeütni  nagyon egyszerűen. Szoktam eltenni a fagyasztóba petrezselyem zöldet, csak úgy csutaknak összekötözve, vagy paprikát, paradicsomot is. Fenséges ízt ad a levesnek.

Szeretek konzerveket, befőtteket is bespájzolni. Ezek tartós fogyasztási cikkek, érdemes akcióban vásárolni, nem kér enni a kamrában –  szokta mondani jóanyám. Gombát, befőttet, csemege uborkát és még sok minden egyebet, pl. kutya és macskakonzervet mindenkor és minden mennyiségben lehet jó ideig raktározni.

Sajnos a körülményeket nem tudjuk előre beprogramozni, így bármikor becsúszhat egy gikszer, és  nem tudunk se vásárolni menni, se órákig a tűzhely felett állni és főzni.

Ilyenkor jó, ha van egy B-terv, egy fagyasztóból előkapott zacskó félkész termékkel, vagy a polcról leemelt konzerv, amiből pillanatok alatt fenséges finomságot lehet olcsón az asztalra varázsolni.

Vica

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Egy fürdőkádajtó csodás története

 

Újra tudok segítség nélkül  fürödni!

 

Megcsörrent a vezetékes telefon. Manapság már alig egy-két ismerős hív ezen, egyik közülük idős rokonom, Julika néni. Hangjában öröm és izgatottság volt érezhető. Titokzatos meghívást kaptunk tőle másnap délutánra. Julika néni egyedül él, régóta nem tudja elhagyni a lakást segítség nélkül, és nagyon örül mindig, ha felugrunk hozzá.

 Másnap ünnepélyes arccal és huncut mosollyal fogadott. Egy szomszédasszony ült a konyhában, ő is mosolygott. – Csodálatos hírem van, sose találnátok ki, hogy mi – . Kérdőn néztünk rá, valóban sejtelmünk sem volt, mi  jó történhetett egy idős, egyedül élő, beteg, mozgásában erősen korlátozott rokon életében. – Hát csak gyertek, majd mindjárt meglátjátok ! – és a fürdőszobába vitt.  A sötét kis helyiségben felgyújtotta a villanyt.

 – Lássatok csodát! – hajolt oda a kádhoz, és annak oldalán kinyitott egy kis, fehér ajtót. – Most már egyedül is be tudok lépni – majd, a papucsát levéve, diadalittasan belépett a kádba, és a lábát alig kellett megemelnie. Álmélkodva tapogattuk a fürdőkádajtót  ilyet még sose láttunk. – Fantasztikus, gratulálunk – mondtuk neki boldogan és megöleltük. Mi, akik ismertük Julika néni  bánatát  a fürdésben való korlátozottsága miatt, tudtuk értékelni ennek a nagyszerűségét.

– Nézzétek, van a kádon egy kis ülőke, és a falon egy kapaszkodó – mutatta. – De nem folyhat ki a víz az ajtón? – hitetlenkedtünk. – Nem, amíg a kád tele van vízzel, a vízzáró ajtó nem nyitható ki – mondta rokonunk, nagy szakértelemmel.   Mindent szemügyre vettünk és nem győztünk csodálkozni. Sose hallottunk a fürdőkádajtó létezéséről.

 

Visszamentünk a konyhába, leültünk, és Julika néni töviről hegyire elmesélte, mi, hogyan történt. Külföldön élő lánya hallott a fürdőkádajtóról  és beszélte rá, hogy vágjon bele kádjának átalakításába. Talált is egy céget Magyarországon, amely  ajtót épít  be a meglévő kádakba. Korábban szó volt már arról is, hogy a fürdőkád helyére egy zuhanyzót építenek, de erről Julika néni hallani sem akart, mert az komoly átalakítással jár, és hetekig is eltarthatott volna.  De ez a fürdőkádajtó ötlet megtetszett neki, főként az, hogy az egész egy nap alatt lebonyolítható. Ezután kérésére lánya az átalakítást végző céggel mindent előre megbeszélt és elintézett.  A szerelők reggel pontosan a megbeszélt időben megjelentek a lakásban és délutánra  megvoltak a beépítéssel.  A keletkezett hulladékot elszállították, rendet, tisztaságot  hagyva maguk után. Végül a beépítést végző munkatárs elmagyarázta, hogyan használja a fürdőkádajtót és mire kell figyelnie a fürdéskor, majd átadta az 5 éves garanciát biztosító dokumentumot.

Julika néni poharakat vett elő, töltött nekünk, a szomszédnak és magának  abból a finom tojás likőrből, melyből csak ünnepekkor szokott kínálni,  és koccintottunk a fürdőkádajtóra, no meg Julika néni egészségére. 

– Tudjátok, amióta elestem és nem tudom emelni a lábam, a fürdéshez segítséget kellett kérnem, és úgy éreztem magamat, mint egy kisgyerek.  Nagyon rossz volt ez a kiszolgáltatottság. Ha nem jött a segítség, nem tudtam tisztálkodni, de még segítséggel is csak nagy kínnal, fájdalmak és nyögések közepette tudtam átlépni a magas kádfalon.  Most könnyű a belépés, az új  kapaszkodóval és az ülőkével  biztonságosan meg tudok fürödni. Visszakaptam az önbizalmamat, szinte újjászülettem. A lányom is nagyon boldog, azt mondja bátor voltam, hogy belevágtam és most  ő is sokkal nyugodtabb, hogy így minimálisra csökkent a balesetveszély.  

Vidáman távoztunk, és azóta barátainknak is elújságoljuk Julika néni fürdőkádajtajának csodás történetét.

Cecilia

 A képek szerzői jogvédelem alatt állnak, azok felhasználása csak külön engedéllyel lehetséges.

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Jóga, tánc, szeretetkör – így telnek egy 81 éves nyugdíjas napjai

 

A napot jógával kezdem: az öt tibeti jógagyakorlat után fejenállás és meditáció következik.

Ezt az írást egy ismerősöm felkérésére írtam meg, és jelentkezem vele a „Tevékeny, élvezhető időskor” címen kiírt pályázatra. 81 éves vagyok, na és? Elvem, hogy a korral nem érdemes foglalkozni.

Mikor nyugdíjba mentem, kerestem értelmes, hasznos, örömteli lehetőségeket, melyekkel a háztartásvezetés mellett eltölthetem a hátralévő éveket, esetleg évtizedeket.

Pozitív gondolkodás

Elsőként rátaláltam a jógára, és az agykontrollra. Azóta is vallom, hogy ez, életem legjobb választásai közé tartozott. Agykontrollal gondolataimat formáltam, jógával fizikai és lelki állapotomat. Azóta is foglalkozom mindkettővel, immár több mint huszonöt éve. Régi jógás társaimmal Szeretetkör néven szerveztem egy kis közösséget, havi vendéglátással, beszélgetéssel. Jártunk együtt az Erkel Színházba, volt olyan idény, hogy tizenhat bérletet vettem. Idén ünnepeltük a huszadik születésnapunkat. Minden napomat jógával kezdem. Az öt tibeti jógagyakorlat után fejenállás és meditáció következik. Nyolc éve már én vezetem hetenként az Etka-jóga foglalkozást egy kerületi nyugdíjas klubban. Amikor tehetem, eljárok a havi agykontroll találkozókra. Az elmúlt évek alatt több tanfolyamot végeztem el, tapasztalataim alapján hirdetem a pozitív gondolkodás előnyeit. Gondolatébresztő klub néven hét éve vezetek heti rendszerességgel egy csoportot.

 

Szenvedélyem az írás

Friss nyugdíjasként egy helyi újsághoz kaptam meghívást, és az újság megszűnéséig, nyolc éven keresztül dolgoztam a szerkesztőségében. Kerületünket érintő különféle témákban írtam cikkeket, készítettem interjúkat. Az íráshoz megtanultam először írógépet, aztán elektromos írógépet használni, majd számítógépen a szövegszerkesztést. Az újságírás által fejlődhetett íráskészségem, stílusom, emberismeretem. Sok emberrel megismerkedtem, barátságok alakultak közöttünk.

 A jóga és agykontroll által szerzett ismeretek késztettek első két könyvem megírására. Megírásuk idején jógafoglalkozásokon olvastam fel őket. Ezek életvezetési útmutatók voltak napi feladatainkkal kapcsolatban.  Következő két könyvem más témákat tartalmazott. Írtam arról, hogy fiatalkorunkban, egy mostanitól nagyon eltérő rendszerben milyen volt az életünk. Következő könyvem, férjem betegségével volt kapcsolatos. Részletesen leírtam az átélt eseményeket, buktatókat és apróbb sikereket, hogyan tudjuk, vagy nem tudjuk megérteni egymást egy agysérült beteg emberrel, és hogyan történt ez az ápolók és orvosok részéről.

 

A nyugdíjas klub énekkarával

Mikor az újság megszűnt, megint sok időm szabadult fel, tartozni akartam valahová. Kerestem, hogy a kerületben van-e lehetőség társas kapcsolatokra, emberek közé menni, beszélgetni, programokon részt venni. Így találtam rá, egy nyugdíjas klubra, és egy szintén nyugdíjasoknak való civil egyesületre. Mindkettőnek tagja vagyok, több mint tíz éve. A közös programok újabb barátokat is jelentettek. Az énekkarban ma is részt veszek. Valamikor az időseknek szervezett ki-mit-tud rendezvényeken is szerepeltünk. Egyénileg versekkel és prózával lépek fel a pódiumra, egy-egy saját írásommal is.

 

Jóga és tánc

Egyéni programokat is kialakítottam. Kihasználva a kerületi lehetőséget, több évig rendszeresen jártam úszni, és alakformáló tornára, valamint Hatha jógára. Agytornának elkezdtem verseket tanulni, és keresztrejtvényeket fejteni. Az angol nyelv tanulásának is többször nekifogtam. Jártam csoportos foglalkozásra, és tanultam egyéni tanulásra alkalmas tananyagból. Több önismereti tanfolyamon vettem részt. Sokat jelentett életemben a túrázás. Ez volt minden hétvégi programom. Innen is sok barátot szereztem. Egy-két éve, körülményeim változása miatt maradtam ki belőle. Most is hiányzik. Helyette jött a tánc. Előtte táncklubok létezéséről nem is tudtam. Most ez a hétvégi program. Újabb ismerősök, újabb barátok. Tagja voltam a kerületi baráti körnek, rendszeres programokon, többek között filmvetítéseken vettem részt. Néhány éve új mozgáslehetőséget hozott életembe a zumba.  Nagyon szeretem ezt a testet-lelket felüdítő, harsány zene ütemére végzett gyorsmozgású koreográfiát. Hetenként egy, estenként két foglalkozáson veszek részt.  Torna és tánc egyben. Heti program az a torna és csoport-tánc tanulása is, ami a nyugdíjasklubban történik. Megállapítható, hogy ez utóbbi, nem is a lábat, hanem az agyat, a memóriát veszi igénybe. Hogy is kell ezt, most ez után melyik lépés következik, bal, vagy jobb lábbal?

Sok írásom szól a pozitív gondolkodással szerzett tapasztalataimról, de számomra fontos, megtörtént napi eseményeket is leírok, csak úgy magamnak. A bántó eseményeket is kiírom magamból. Segít a továbblépésben. Megtanultam számítógépen írni, és bevezettettem az Internetet. Heti 1-2 alkalommal megnézem a levelezésemet. Ennél sokkal többre időm és tudásom kevés. Minden év meghatározott napján technikumi osztálytalálkozóra megyek, immár hatvankét éve. Sajnos a létszám egyre csökken.

 

Párommal

Tánc és szerelem 70 felett

Miután, ötvenegy évi házasság és hosszas betegség után férjem meghalt, megpróbáltam újra rendezni az életemet. Hetven évesen maradtam egyedül. Betegsége miatt meghiúsult két külföldi útitervünk, így egyedül vágtam neki Párizs és London nevezetességeinek, csoportosan szervezett buszos utazással. Folytattam a betegség miatt szüneteltetett régebbi tevékenységeimet, és újakat is vonzottam az életembe. Öt év egyedüllét után, ismerősök társaságában betekintést nyertem a táncklubok életébe. Ezek létezéséről eddig tudomásom sem volt. Táncpartnerre is akadtam. Nagyon jól táncol, és jól érezzük magunkat a különböző táncklubok társasági életében. Együtt járunk különféle, időseknek való koncertekre, fesztiválokra, üdülésre. Sokszor, ötletszerűen felszállunk egy éppen induló vonatra, és városnézőbe megyünk. Hat együtt töltött év van mögöttünk. Kapcsolatunk alakulásáról könyvet tervezek, „Tánc és szerelem – 70 év felett” – címen. Az időskori egymásra találásról, összecsiszolódásról, szeretetről, szerelemről szól.

Orvoshoz nem járok, gyógyszert nem szedek

A felsorolt témákat nevezhetjük az örömet okozó tevékenységek tartalomjegyzékének. Egyéniségünknek, szükségleteinknek, lehetőségeinknek megfelelően lehet belőle választani. Azért foglalkozom velük, mert így érzem jól magam. Írhattam volna más tartalomjegyzéket is, nehézségekről, fájdalmakról, küzdelmekről, tehetetlen vergődésről, amik szintén előfordultak az életem során. Most nem ez volt a téma. Az, más írásaimban szerepel. Nincsenek olyan elvárásaim, hogy tevékenységeim által valami nagy változás történjen. Nem zavar a testsúlyom, a testalkatom, ráncaim, narancsbőröm, elég, ha jól érzem magam. Orvoshoz nem járok, gyógyszert nem szedek, csak kb. három éve a ginkgo bilóba étrend kiegészítőt, a feledékenység miatt. Bízom a szervezet öngyógyító képességében. Eddig nem csalódtam benne. Közben mégis megtörténnek a változások az életemben. Sok megvalósításra váró tervem van még. Most hirdettem egy irodalmi kör beindítását a nyugdíjas klubban.  Ápolom a régi barátságokat, kíváncsi vagyok az új történésekre. Nagyon sok személyes ismerősöm van. Ez talán többet jelent, mint hogy hányan jelölnek be valakit az internetes oldalakon.

Mottóm: Bennem és körülöttem minden rendben van!

Ziegler Marika

Ez a pályázat a kiírási idő után érkezett, de a tartalma annyira érdekes, és az életút olyannyira példa értékű, hogy közlését így is érdemesnek tartottuk.

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mi köze a mammográfiának a földrajzhoz?

Avagy: hogyan juthat az ember beutalóhoz?

 

Ez a történet több éve kezdődött a nőgyógyászati rákszűrésen. Az előző alkalommal, vagyis két és fél éve az orvos először kirúgott, merthogy kiderült, hogy 3 nap hiányzik az 1 évhez, aminek két vizsgálat között el kell telnie. Végül azután, második próbálkozásra sikerült elérni, hogy megvizsgáljon.

Tanulva a két és fél évvel azelőtti esetből előre beírtam a naptárba a következő vizsgálat időpontját, egy év múlva, rátartással. Ez az általam előre jelzett időpont tavaly novemberben következett be, amikor föl is tűntem az orvosnál. Indultam volna a fülkébe levetkőzni, de az orvos megállított, és elmagyarázta, hogy az én koromban, 70 év felé közeledve nem szükséges az évenkénti vizsgálat, többet ér a gyakori séta jó levegőn, majd kidobott.

Ezen azért elgondolkoztam. Az orvos nem mondta, én elfelejtettem megkérdezni, mennyit sétáljak, hogy kiderüljön: van-e rákom vagy nincs. És hogy derül ki? Akkor még nem műveltem ki magam kellőképpen, nem tudtam, hogy a TB igenis finanszíroz évente egy rákszűrést, és ha az ember netán „műsoron kívül” kér rákszűrést, akkor annak a teljes árát, 1600  forintot kell leszurkolni.

Igyekeztem sétálni, de hideg lett, és már két fagydaganat is van a lábamon.

Tudnivaló, hogy a férjem – aki nem orvos, de sok évig dolgozott a rákkórház laborjában – valami okból fontosnak tartja az évenkénti rákszűrést. Most is, ahogy hazakerültem a jóakarattal mérsékelt sikerűnek nevezhető orvosi vizitből, máris kérdezte az eredményt. Ő is meglepődött, ahogy én, de ő séta helyett azonnal utasított, hogy keressek másik orvost.

Így is történt. Most már nem bíztam magam a betegirányítóra: utánanéztem, melyik orvoshoz lenne tanácsos menni. A kapott időpontig a 2 hónap hamar elrepült, én meg az orvoshoz. Ott azután – miután megmondtam, mit szeretnék -, a barátságos, 40 körüli orvos máris küldött a fülkébe. Látom ám a fülkéből (mert én olyan vagyok, hogy ha hangot hallok, akkor kikukucskálok a fülkéből, akármilyen koszlott sötétszürke-középszürke mintás is a függöny – persze a vetkőzést nem hagytam abba), szóval látom, hogy az orvos ültéből föláll, és a háta mögötti falon levő térképet nézegeti. Azt kérdezte éppen az asszisztensnőjétől, hogy: – ez is Oroszország? Hisz’ itt mindenütt a balti államok vannak! – És valóban, a drappok, sárgák között egy pici piros folt volt a térképen, elég magasan. Morogtam magam elé, ahogy a harisnyámat lehúztam, hogy az a königsbergi korridor. Hallották, de persze nem értették a halk, náthás orrhangot. Ahogy kijöttem a fülkéből, az orvos már ott is volt a vizsgálati „széknél”, és pillanatok alatt elvégezte a vizsgálatot. – Minden rendben van – mosolygott – tessék felöltözni.

 

 

Teljes vértezetben léptem ki a fülkéből. Várakozásteljesen nézett rám az orvos és az asszisztensnő. Elmondtam, hogy Kalinyingrád (a volt Königsberg) és környéke egy, Lengyelország és Litvánia közé a Balti-tenger partján beékelődő orosz enklávé, ahol Oroszország támaszpontot tart fenn. A támaszpont léte nem segíti elő a kapcsolatok javulását, sőt. A ’königsbergi korridor’ elnevezés emlékeztet a híres danzigi korridorra, ami a két világháború között Németországnak a Königsberg környéki kelet-porosz területeit választotta el lengyel területen Németország pomerániai, nyugat-porosz területeitől.

Az orvos és az asszisztensnő fölragyogott. – Történelem! Földrajz! – mondta boldogan az orvos. És: – Tessék helyet foglalni, megbeszéljük a vizsgálat eredményét. – Megrettentem. Nem azt mondta az orvos pár perccel ezelőtt, hogy minden rendben van?

Minden rendben van – így az orvos -, de – itt elhallgatott, a homlokát töprengő redőkbe húzta. Aztán újra rám nézett, és így folytatta: – Ne tessék haragudni, de kénytelen vagyok azt állítani, hogy az Ön mikroflórája regenerálásra szorul. – Pislogtam. Mondta vagy csak képzelődtem? Amikor fölnéztem, az orvos éppen fölírt egy cédulára egy gyógyszernevet. – Ezt itt a földszinti patikában tessék beszerezni (ahol szerintem csak 25%-kal drágább minden, mint másutt), 10 napig használja, aztán minden rendben lesz. – Megint pislogtam. Tényleg kell ez, vagy nem? Ezt persze nem mertem így megkérdezni, bizonytalanságban maradtam, és – akárcsak az összes, a betegségtől rettegő páciens, – megvásároltam a tablettát.  Hallottam másoktól, hogy egyes  orvosoknak szerződésük van patikákkal és százalékot kapnak a náluk vásárolt termékek után. Elgondolkodtam. Talán itt is ezzel a konstrukcióval állunk szemben?

És most vissza a mammográfiához, ahová – egy újra és újra megtelő ciszta miatt – fél évenként kell mennem kontrollra. Ehhez mindig beutaló kell, amit a nőgyógyász állít ki. Az az orvos, aki sétálni küldött, egyre nehezebben adta ki a beutalót, fölöslegesnek, túl gyakorinak találta a ciszta ellenőrzését. Minden alkalommal rengeteget kínlódtam, míg végül kegyesen kiállította a beutalót, pedig mindig megmutattam neki a következő kontrollt előíró mammográfia leletet. (Egyébként érthetetlen, miért kell újra és újra beutaló, de ugye régen túl vagyunk azon, hogy az egészségügyben ilyesmiknek az értelmét keressük.)

Egy szó mint száz, elmondtam az új „königsbergi” orvosnak hosszú mesémet a cisztáról meg a mammográfiáról. Türelmesen hallgatta, de látszott rajta, el se tudja képzelni, mire mehet ki ez az egész. Amikor végül megkérdeztem, hogy jöhetek-e majd hozzá beutalóért, kis mosollyal, szinte szótagolva válaszolta: – Igen, jöhet ide mammográfia beutalóért.

Végül is úgy értékelem, hogy nagyon jól jártam: 3600 Ft, a tabletta ára talán nem is sok azért, hogy megismerkedtem egy barátságos, kedves orvossal, aki a mammográfia beutalókat is különösebb cécó nélkül ki fogja adni. És mindez a königsbergi korridornak köszönhető.

Lujza

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!