Régiségeknek

Nagypapa rollerezik

Egy gyermekkori vágy beteljesülése

 

nagypapa-rollerezik

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú Kalocsán, aki akkor még egészen kicsi volt. Szerető családban élt egy több generációs, (kétlakásos) parasztos „hosszú” házban. Külön lakásuk volt a nagyszülőknek, de az udvar és a napközbeni élet nagyon is közös volt.

 

Tulajdonképpen, mint egy akkortájt 5-6 éves gyermek, rengeteg szeretetet kapott hol szüleitől, hol nagyszüleitől, nem volt válogatós, ez neki kijárt nap, mint nap. Azt elárulom mindjárt, hogy ekkortájt az 1950-es évek elejét írtuk, amikor a kenyérért sorba kellett állni. A hentes, újabb nevén húsbolt – amely hetenként két nap nyitott ki – hasonló sorbaállások színhelye volt. Így éltünk szűkösségben, boldogságban (időben visszatekintve, innen nézve), néha gyermekbetegségekkel fűszerezve. Akkortájt hason aluli panaszokra a ricinus, míg derékon felülre a Kalmopyrin, vagy az Istopyrin dukált gyógyszer gyanánt.

 bicigli

Játék persze nem volt (játékbolt sem), így magunk fabrikáltunk két keresztbe szögezett aprófából repülőgépet (akkor épült Kalocsán a repülőtér, így minden akkori gyerek ösztönösen a repülés felé vonzódott). Telt-múlt az idő, és néhány év múlva már a bicikli felé kacsingattunk, amely napközben ugyan apánk szolgálatában állt, de estefelé kezdtük próbálgatni (váz alatt, mert, hogy az ülés még nekünk kissé magasra sikeredett).

 

Ennek a próbálkozásnak azonban volt egy mindenki által irigyelte előképe, a ROLLER. Hogy is mondjam, egy roller akkortájt nagyon drága, luxus számba menő játékszer volt. Csak keveseknek adatott meg, hogy gyermekük, gyermekeik „saját” rollerrel dicsekedjenek. Mi is csak akkor jutottunk hozzá, amikor egy osztálytársunk éppen rollerezett, és mi is éppen az utcán voltunk, és éppen kölcsön is kérhettük egy fordulóra nem kis gyermeki sorbaállást követően (mert hogy nem voltunk egyedül a „rollertalanságban”, és más gyerekek is szerettek volna egy kört rollerezni). Telt múlt az idő. Akkor betonozták ki Kalocsán a piacteret, ami kiváló terep volt minden biciklizni tanuló kis és nagyobb gyerek részére. Ahogy növögettünk, már – kissé erőltetve – az ülést is elértük a fenekünkkel. A roller azonban valahogy kimaradt ebben a szegénységgel küzdő, ám szeretetben bővelkedő időszakban.

roller4

Régen volt, talán már homály is fedi az akkor történteket. Ahogy haladunk előre a korban – ez minden bizonnyal mással is így van – egyre több, élesen elővillanó kép, szituáció kerül elő az emberfia agyából. Mintha ma lenne, mintha ma történne. Nejemmel sokszor elevenítjük fel a gyermekkori történeteket, szituációkat, amelyek során a rollertelenség is képbe, azaz szóba került. De ennek is vagy néhány éve, hogy szóba hoztuk.

 

Elkövetkezett – mint minden év márciusában – a születésnapom, amit a már kibővült családdal, gyermekeinkkel és unokáinkkal ünnepeltünk, azaz ők köszöntöttek az éppen esedékes 72. szüli napomon. Mi is lehetett a meglepetés – amire őszintén nem számoltam, és igazán nagy meglepetés volt -, mint egy vadonatúj, összecsukható „elegáns” roller. Nesze neked nagypapa, most aztán beteljesült egy nagy gyermekkori vágyad, kaptál egy rollert, tessék rollerezni!

 roller-1

Nagy volt az örömöm, mert életemben még soha nem volt saját rollerem. A köszönetnyilvánítást és az ünnepi ebédet követően azonnal ki is kellett próbálnom, hogy tudok-e egyáltalán bánni a szerkezettel, hogy is kell lefékezni, és még további egyensúlybeli kérdések is azonnal és együttesen tolultak az agyamba.  Szégyent azonban nem hozhattam sem az ajándékozókra, sem az „ajándék lóra”, ezért a jól megérdemelt ebédet követően „próba-repülésre” szántam el magam. Lesz, ami lesz, nekem most rolleroznom kell, mert akarom, mert szeretném, és mert minden vágyam, hogy kipróbáljam a „járművet”. Azonnali hatállyal – nem kellett messzire mennem – egy szép aszfaltos járdát találtam, ahol nekieresztettem magamat a rollerrel. Az első néhány méterben még kissé bizonytalan egyensúllyal, majd egyre magabiztosabban toltam a bal lábammal a rollert. Csodálatos volt, és ez máig is csodálatos érzés. Azt hiszem, hogy a rollerezés visszarepített néhai gyermekkoromba. Újra gyermek lettem, ha csak rövidke időkre is. Az már a rollerezés „hozadéka”, hogy estére kelve olyan izmaimat fedeztem fel „izomláz képében”,  amelyekről eddig tudomásom sem volt.

                                                                                                                             A fekete-fehér képek forrása: Fortepan

János

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nagytakarítás régen: meszelés és padlósúrolás

Egy falusi gyermekkor emlékei   

felmosas

A nagymosásról emlékeztem meg nemrég, s azóta egyre eszembe jutnak a több napon át tartó nagytakarítások is. Hogy volt mindez 50-60-70 évvel ezelőtt?

A városi, komfortosabb környezetben is komoly munka volt a takarítás, a szőnyegek porolása prakkerral az udvaron, a padlósúrolás és vikszelés, stb. De még sokkal nehezebb volt falun, az egyszerűbb, szegényesebb házakban rendet, tisztaságot tartani. Ma talán már csak a skanzenben felállított, földes padlójú házakban lehet azt a nehéz szagot érezni, ami gyermekkoromban általános volt. Az ilyen házaknál csak egy, legfeljebb 2 szoba volt, plusz a konyha, kamra, nyárikonyha. Évente kétszer volt nagytakarítás: tavasszal, Húsvét vagy Pünkösd környékén, és ősszel a hideg idő beállta előtt. A nagytakarítás több napig is eltartott.

 

meszeles

meszelés

Először ki kellett hordani a bútorokat a szobából (a nehezebb darabokat pedig a szoba közepére állítani). Szét kellett szedni a kályhacsöveket, kivinni a kályhát is, és az udvaron a koromtól megtisztítani, a repedt-sérült samott réteget kijavítani. Hiszen mindennél fontosabb volt, hogy az egyetlen fűtött szobában kifogástalanul működjön, és jól szeleljen a kályha. Elő kellett készíteni az eszközöket és a takarításhoz szükséges anyagokat is: meszet, meszelőt, agyagot, megfelelő mennyiségű vizet, rongyokat, stb. A szoba falait, mennyezetét évente legalább egyszer ki kellett meszelni, hiszen a fűtés és a petróleumlámpa kormos füstje, a szigetelés hiánya ezt ki is kényszerítette. A meszeléssel fertőtlenítették is a helyiségeket. A földes padló felületét el kellett egyengetni, simítani. Ehhez a takarítás előtti napon ki kellett ásni és hazavinni a falu határában található agyagot (az un. sárgaföldet), vízzel elkeverni, sima, kenhető-tapasztható masszát gyúrni belőle. A takarítás első fázisában a falak portalanítása, pókhálózás, a meglazult, omlófélben lévő vakolat levakarása, újratapasztása, majd az egérlyukak betömése volt a feladat. Ebbe Cirmos cicánk is igen aktívan besegített! Ott sündörgött körülöttünk, és miután a bútorokat kivittük, tévedhetetlen bizonyossággal odaült a padló hasadékához, vagy az alig észrevehető egérlyukhoz és nem tágított. Ő pontosan tudta – érezte, hol kell betömni a rést, a lyukat. Ha pedig a kis szürke rágcsáló közben előbújt, nem menekülhetett.

 

fal tapasztás

fal tapasztás

Másnap korán reggel meszeltek először, majd néhány órával később másodszor, akkor már “szépre” (nehogy csíkos maradjon). Míg a falak száradtak, kezdődhetett a padlózat mázolása (térden állva). Nagy gyakorlatot és ügyességet kívánt, mert az új rétegnek jól hozzá kellett tapadnia az előzőhöz. Először a nagyobb bútorok (szekrény, sublót, ágyak) helyét mázolták fel, szépre simították. Ha már száradt-kötött, visszahozták a bútorokat és a helyükre állították. Ezután következett a szoba közepe: egyenletesre és főleg vízszintesre kellett mázolni, nehogy az asztal, a székek billegjenek. Míg a padló száradt, kimosták a rongyszőnyegeket, terítőket, hímzett függönyöket és falvédőket. A házfalakat kívülről is megmeszelték. A meszelésből nem maradhattak ki a konyha, az ólak, az istálló, az udvari vécé (a reterát) sem. A tavaszi-nyári napokon szellőztettük az ágyneműt: dunnákat, párnákat, derékaljakat.

agynemu

ágynemű szellőztetése

A földes szoba padlóját hetente felsöpörtük: előbb egy kannából vékony “vizesnyolcasokat” öntöztünk a padlóra és csak utána kezdtünk söpörni, nehogy felverjük a port. A rongypokrócokat gyakrabban kellett kirázni. Jól felfogta a lehulló, apró szemetet a kukoricacsuhéból font “szőnyeg” is, ami nagyjából egy évig “szolgált a konyhában, folyosón, közlekedő tereken. Könnyű volt kirázni, tisztítani. Amikor elkopott, szétszakadt, eltüzeltük a kemencében és friss csuhéból újat fontunk. Ebben mi, gyerekek is sokat tudtunk segíteni: boldogan mutattuk nagymamánknak a szép hosszú fonatokat, amiket azután ő varrt össze a megfelelő méretre. Az ajtók előtti lábtörlők is kukoricacsuhéból készültek.

katyi

Tolnay Klári, mint cseléd, a Katyi című filmben.

 

A kicsit jobb módú házaknál padlós szobák voltak, ott elég volt havonta egyszer felsúrolni a padlót (súrolókefével, lúgos vagy szappanos vízzel, térden állva, persze), méterről méterre haladva alaposan megsúrolva a réseket is, majd tisztára mosni, megvárni, míg felszárad, visszarakni a bútorokat. A heti takarítást a szőnyegek kiporolása és a padló söprése, felmosása jelentette. Az ablakpucolás tartott a legrövidebb ideig: a kicsi ablakokat néhány mozdulattal, ecetes vízzel lemostuk és újságpapírral vagy tiszta, száraz ronggyal áttöröltük. Ősszel nem meszeltünk, hanem kiürítettük a szalmazsákokat, kimostuk, meg is varrogattuk, ha kellett, és új szalmával töltöttük meg, így kerültek vissza az ágyakba. Jó ürügy volt a szalma tömörítésére, hogy mi gyerekek ugráljunk a friss illatú szalmazsákokon.

A tiszta, jószagú házban, a fárasztó munka után elégedetten és jókedvűen térhettünk nyugovóra. Milyen könnyű álmot aludtunk utána!

haz2

tisztaszoba

Fodor Anna

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Kencefice házi alapanyagokkal régen és ma

Élesztő, libazsir és korom – ami a háznál van

főkép

Bloggereink elárulják, milyen természetes alapanyagokat használnak a szépítkezéshez. Megtudhatunk tőlük néhány régen használt pampucolási trükköt is.

 

Anna

Elmondok néhány trükköt, amit vidéken használtak régen a lányok-asszonyok.

Hajöblítésre gyerekkoromban ecetet tettünk az öblítővízbe, hogy lágyítsa a hajat és szép fénye legyen. Nem szerettem az ecet szagát. Jó időben a szabad levegőn szárítottam a hajamat és így elpárolgott az ecetszag. Kamilla teát is használtak öblítésre, de csak a szőkék, hogy még szőkébbek legyenek.

Izzadság megelőzésére  hintőport használtak.

Szappan A szappant az ötvenes évek közepéig magunk főztük. A töpörtyű, szalonnahéj és egyéb zsiradék maradékát egy edénybe gyűjtöttük egész éven át. Évente egyszer az így összegyűlt zsiradékot  szódával keverve egy üstben kifőzték a szüleim, nagymamám. A kész főzetet beleöntötték egy ládába, és amikor kezdett megdermedni, egy késsel feldarabolták, és megszárították. Ebből lett a mosószappan. A mosdószappan ugyanígy készült, de adtak hozzá rózsaolajat, vagy rozmaring olajat illatosítónak. 

szappanfőzés

szappanfőzés régen

Szemöldök kihúzásra kormot használtak. A kályha ajtajának belső oldalán összegyűlt finom kormot egy gyufaszállal vitték fel a szemöldökre.

Bőrkeményedésre kézen vagy lábon libazsírt használtak, hogy felpuhítsa a bőrt. Amikor virágzott a körömvirág, akkor készítettük a kencét úgy, hogy a megolvasztott, forró zsírba belekevertük a körömvirág szirmokat. A körömvirág tudvalevőleg nagyon jól gyógyítja a gyulladást és a sebeket. 

Hajcsavarásra faluhelyen felszabdalt rongydarabokat használtak, arra tekerték fel a hajat, majd a két végét megkötötték. Az is gyakori volt, hogy kukoricaszárat felszabdalták kis darabokra, arra tekerték fel a frissen mosott hajat és átkötötték valamivel. A fejkendős asszonyok gyakran csak a kendőből kilátszó elülső tincseket csavarták be.

kézre

 

Cecilia

Arcpakolás vízhiányos bőrre. Hetente egyszer, hajmosás előtt készítem az alábbi kencét: olívaolajat, pár csepp citromlét, tejfölt összekeverek mézzel.  Néha  banánt, vagy más friss gyümölcspépet is teszek hozzá. Tíz percig hagyom az arcomon. Ha van időm lefeküdni, a kezemre is rákenem. Selymes és üde lesz tőle a bőr.

Hajpakolás száraz hajra. Száraz, töredezett hajamra, időnként viszkető fejbőrömre szoktam olívaolajos hajpakolást készíteni. A jól bekent hajbőrre és hajra ráhúzok egy tusoláshoz használt műanyag sapkát és negyed órát tartom rajta. Utána samponnal megmosom. A haj egy kicsit összeáll tőle, de a következős mosáskor már érződik a jó hatása.

Hajmosás Gyerekkoromban szüleim egy demizsonnal küldtek  a város gyógyforrásához vízért és abban mostunk hajat. A haj egészséges, szépen csillogó lett tőle.

Bőrradír Egy csipet apró szemű búzadarát összekeverek egy kávéskanálnyi kókuszzsírral és ezzel radírozom az arcbőrömet. Jól felpezsdíti a vérkeringést, ledörzsöli az elhalt sejteket és táplálja a bőrt. Csak a búzadarát mosom le, hagyom, hogy a kókuszsír beivódjon a bőrbe. Érzékeny bőrűeknek nem ajánlom.

 uborka2

Vica

Arcpakolás Az uborka karikával végigkenem az arcom, a szem környéket kihagyva, ha kell több karika uborkát is feláldozok, hogy levével bekenjem az arcom és a dekoltázsom. Mire végzek az uborkasaláta elkészítésével, kellően rászárad az arcomon az uborka leve, így le lehet mosni langyos vízzel, majd bekenni a kedvenc arcápoló krémemmel. Anyukám kedvenc arcápoló kréme a NIVEA, így én is csak ezt használom idestova ötven éve. Kedvelem, mert sokféle arcbőr típusra kapható.

Szem alatti karika A burgonyát lereszelve, két gézlap, vagy tiszta zsebkendő közé téve a szemünk alatti karikákat és a kialvatlanságot tünteti el. Anyukám régen hideg alpaka kanalat tett a szemére a mély karikák eltüntetéséhez.

Zsíros kenőcs Nálunk szokás volt disznóvágáskor friss zsírt eltenni, melyet kezünkre és hajunkra használtunk. Én ezt továbbfejlesztettem, gyűjtöttem körömvirágot, és a még meleg zsírba beletettem a sárga virág fejeket, majd újra felolvasztva, leszűrve, kész volt a körömvirág kenőcs.

Száraz hajra Manapság olyan száraz a hajam, hogy olíva olajjal szoktam gyengén bedörzsölni és átmasszírozni mosás előtt. Beleöntök a tenyerembe egy evőkanálnyi olajat és szétkenem a kezemen, kézfejemen és lazán bedörzsölöm a hajamat. Így a kezem is kap egy kis  E-vitamint.

Bőrtápláló, öregedésgátló A minap a sárgadinnyének nem tudtam ellenállni. A héja belső részével kentem be arcomat és mondhatom hatásos volt. Bizsergett, kicsit csipett, rendesen dolgozott a bőrömön a gyümölcs leve. Utána, mint minden kencét, ezt is langyos vízzel lemostam és bekentem arcom a szeretett Nivea krémemmel. Legközelebb a sárgadinnyét hajpakolásként is kipróbálom, mert olvastam, hogy nagyon hatásos.

haj

Brigitta

Bőrradir Az én aprócska trükköm arcra való, a közönséges bolti élesztőt egy kis csészébe elmorzsolom és picike vízzel elkeverem, és csak így natúr az arcomra kenem. Lefekszem vele, úgy jobban hat. Kivárom, míg majdnem száraz, és ledörzsölöm, olyasmi törmelék jön le mint a radírgumi, és ezzel a törmelékkel az elhalt hámsejtek is kénytelenek távozni a képünkről. Mikor sikeresen ezzel végeztem, hideg vízzel alaposan lemosom és hidratálóval bekenem az arcom. Slussz. Ha fokozni akarom a jótékonykodást az arcommal, a hidratálót “belepofozom” a bőrbe, szapora ütögetéssel, míg ki nem pirosodik. Csodás! Lehetőleg ne lássa senki, nem kell hogy telefonáljanak a mentőkért… Ezt elkerülendő, csendes, nyugodt magányunkban fogjunk neki.

 krém

Erika

Táskás szemre Fiatal koromban sokat borogattam a szememet teafilterrel.  Este megfőztem két filteres kamillát teának és odakészítettem az éjjeliszekrényre. Reggel, amikor felébredtem, kinyomkodtam a filtereket és a szememre raktam, így feküdtem  néhány percig felkelésig.

Zsíros hajra használok diófalevelet. A leveleket leforrázom, leszűröm és azzal a folyadékkal  öblítem le mosáskor. Szőkéknek nem ajánlom.

Vízhiányos bőrre használom a kókuszzsírt, időnként bekenem vele a testemet. Általában váltogatom a kencéket, egy idő után mást használok, szerintem az a jó, ha nem szokja meg a bőr mindig ugyanazt a kencét.

Arcpakolásnak használom a tojássárgája, púder (hintőpor) és méz keveréket.  Felrakom az arcomra és rajta hagyom tíz percig, nem kell vele lefeküdni, közben mást is tudok csinálni. Ezt a receptet nagymamámtól örököltem.

Száraz hajra kitűnő az oliva olajos pakolás, hajfixálónak régen használtuk a sört, vagy a kifacsart citromlét.  Érdekes, hogy egyiktől sem ragadt össze a haj, hanem jó tartása lett tőle.

Lejegyezte: Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nagymamám mosóteknőben mosott, súrolókefével

 Egy falusi gyermekkor emlékei

 

mosáa 2

        Épp a napokban gondolkodtam el azon: mennyivel könnyebb a háztartási munkákat elvégezni napjainkban, mint 50-60-70 évvel ezelőtt ugyanezt nagyanyáinknak. Ma számtalan hasznos gép, eszköz és vegyszer segíti a munkák elvégzését, míg  korábban mindezt kézi erővel kellett megcsinálni. És mégis – vagy ennek ellenére – mi is elfáradunk, a sokféle teendő elvégzéséhez minden lelkierőnk összeszedésére szükségünk van.

            Nézzük például a mosást!  Erdélyi nagymamám még a patakra járt mosni és nagy kitartással, erőfeszítéssel tudta tisztára mosni az ágyneműt-asztalneműt, az ingeket, vásznakat. Már egy nappal korábban elkészítette a lúgos áztatólevet, gondosan beáztatott és megdörzsölt minden darabot, másnapig ázni hagyta. Reggel jókor kelt, ellátta az állatokat, reggelit készített a családnak, majd az áztatóvízből kicsavarta a ruhadarabokat, egy vesszőkosárba rakta, azt feltette a fejére és így egyensúlyozva lépkedett lefelé a domboldalon a patakhoz.

 

mosás

Egy “kicsiszéket” és sulykolófát is vitt magával és – a patak vizében térdig állva – ezen sulykolta-ütögette a vizes ruhát, meg-megöblítve a patak tovafutó, tiszta vizében, hogy azután újra kezdje a következő darabbal. Az így megtisztított ruhákat a patak egy csendes vízjárású részébe rakta, kővel lenyomtatta, hagyta még ázni. Amikor 3-4 darabbal végzett, újrakezdte, megsulykolta, alaposan megöblítette a patak sodrásában, a partra vitte és kicsavarta. Ilyenkor nagyon jól jött a szintén aznap mosó asszonyok, rokonok közelsége: kölcsönösen segítették egymást a nagy, vastag kenderből vagy lenből szőtt nehéz darabok kicsavarásában. Ezeket azután a közeli bokrokon vagy a füvön szétterítették, hogy száradjon és a hazafelé tartó úton ne legyen annyira nehéz. Sokszor csak késő délutánra, estefelé végeztek, fáradtan kapaszkodtak felfelé, otthon pedig mindent kiteregettek (a padláson vagy a csűrben), vacsorát főztek a családnak, ellátták az állatokat, megfejték a tehenet és a másnapi teendőket számbavéve tértek nyugovóra.

 mosás 7

            Apai nagymamámék közelében nem volt sem patak, sem folyó, így a mosást az udvaron, fészerben, télen a konyhában kellett megoldani. Az áztatás elmaradhatatlan volt, másnap jókor reggel a férfiak raktak tüzet, hordták a vizet a kútból az üstbe, amelyben a mosáshoz kellett a vizet melegíteni. Ha nagy volt a család, sokszor 2-3 napig is tartott a mosás, teknőben, súrolókefével vagy a dörzsölő deszkán (mi ruplinak hívtuk): jó szervezést és nagy fizikai erőt, állóképességet igényelt a háziasszony részéről. A beáztatott ruhát kétszer mosták át, alaposan, kézzel dörzsölve a kritikus pontokat, a szennyezettebb részeket, foltokat. Kétszer öblítették át, az első öblítővizben is sokáig ázott, kicsavarták, majd a második öblítővízzel végleg tisztára, szappan vagy mosólúg-mentessé tették,. Az ágy- és asztalneműt, ingeket, blúzokat természetesen kékítették és keményítették is, hogy szépen vasalható legyen, hófehér maradjon. Utána erősen és alaposan kicsavarták, kirázták a ruhadarabokat. Ezután következett a teregetés: nyáron, jó időben az udvaron kihúzott kötélre, a hűvös-esős időszakokban a padlásra került száradni a ruha.

 mosás tergetés3

A száraz lepedőket, huzatokat, abroszokat, ingeket vasalás előtt vízzel be is kellett spriccelni, hogy simára tudjuk kivasalni. A több kilós (un. szenes) vasaló használatához komoly fizikai erő és további kitartás kellett. Először faszenet kellett égetni benne, ügyelve, hogy füst és korom ne érje a tiszta ruhát (ezért többnyire a gangon vagy folyosón, szabad levegőn gyújtotta be nagymamám). Ha a vasaló talpa már meleg volt, gyorsan kellett dolgozni: először a durvább darabokat, utána pedig a kényesebb, finomabb anyagból készülteket kellett kivasalni. Ha már kezdett kihűlni, újra fel kellett benne izzítani a parazsat, a súlyos vasalót himbálva-lengetve, majd újra serényen folytatni a vasalást. A felszabaduló gázok miatt ilyenkor mindig fájt a fejük (pont úgy, ahogyan József Attila írja Anyám c. versében: “…Anyám volt, apró, korán meghalt, mert a mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket lábuk s fejük fáj a vasalástól).  Némi könnyebbséget jelentett a mángorlófa: ennek segítségével lehetett a lepedőket, terítőket simává tenni.

 

mosás 5 vasalás

            Nagymosás általában kétszer volt egy hónapban, az un. kismosást (fehérnemű, zsebkendők, zoknik és harisnyák, stb) hetente végeztük. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a nehéz fizikai munkák ellenére nem piszkolódott annyira a ruha, mint manapság, mert a levegő- és környezet szennyezettsége sokkal kisebb volt. Egy inget 2-3-szor is felvett nagyapó vagy apukám, csak a fehérneműt cseréltük gyakrabban. És persze mi gyerekek is vigyáztunk a ruhánkra, be ne piszkoljuk, össze ne sározzuk, folt se essen rá. Ha mégis megtörtént, bizony szidást kaptunk.

            Míg összeszedtem emlék-töredékeimet erről a nehéz munkáról, felrémlett előttem nagymamáim elégedett tekintete, a kedves mozdulatok, amellyel a kivasalt ruhákat összehajtogatták, elsimították és mosolyogva a szekrénybe, sublótba rakták.

           Fodor Anna

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Emlékkönyv, unoka, könnycsepp… Nézd, a nagymama sír!

 

Ezek a bugyuta kis versikék magukban hordoznak valamit az élet nagy igazságaiból.

 

főemlék1

 

Majdnem úgy történt, ahogy ebben a több, mint 50 évvel ezelőtti emlékkönyvi bejegyzésben áll.  Azzal a különbséggel, hogy az emlékkönyvemet én adtam hatéves unokám kezébe. Együtt nézegettük, némelyik beírást fel is olvastam, tetszettek neki a rajzok, és kíváncsian hajtogatta fel azokat  a titkos, kis behajtott szamárfüleket. 

 

nagymama sír

 

Meghitt közelségben ülve egymás mellett minden rendben volt egészen addig, amíg ehhez a nagymamás beíráshoz nem érkeztünk. Felolvasva, már az első pár sornál éreztem a gombócot a torkomban, de próbáltam legyűrni, arra gondolva: csak nem fogom egy emlékkönyvi beírás közhelyein elsírni magamat. Mire az utolsó mondathoz értem, már eleredtek  a könnyeim és elakadt a hangom is : nézd, a nagymama sír – olvastam sírva-mosolyogva.  Pannika nagy, kék szemét rám szegezve kérdőn fürkészte arcomat, de nem szólt semmit sem akkor, sem azután.  Nagyon empatikus kis lény, biztos vagyok benne, hogy megértett és elraktározott magának valamit ebből a keserédes jelentből. Valamit, ami szavakkal nehezen kifejezhető érzés, hangulat, öröm és bánat egyszerre.  Ha megkérdezte volna tőlem, miért is sírok, nem tudtam volna  pontosan elmondani.

 

emlék3a

 

Most, hogy leírom ezeket a gondolatokat, jut eszembe egy gyerekkori emlék. Kilencéves lehettem, nagymamámmal voltunk látogatóban egy barátnőjénél, egy nagyon idős néninél. Míg ők beszélgettek, én körülnéztem a szobában és megálltam egy festmény előtt, amelyről –akkori szemmel nézve – egy nagyon öreg házaspár nézett vissza rám.  – A nagyszüleim voltak – jegyezte meg a néni, látva, hogy elmerülten nézem a képet. Beleborzongtam. A nagyon öreg néni nagyon öreg nagyszüleit nézve akkor, kilencévesen, érzetem meg először az idő múlását, és megsejtettem, hogy az valami megállíthatatlan, valami végzetesen és elkerülhetetlenül, az élettel együtt járó dolog. 

 mosolygós

 

Akkor, nyolc-tízévesen, amikor egymás emlékkönyvébe írogattunk, még mit sem  sejthettünk a jövőnkről.  Ki gondolta volna, hogy ezek buta kis versikék magukban hordoznak valamit az élet nagy igazságaiból?  „Ha majd sok idő múlva lapozod e könyvet, a múlt emlékéért ejtsz egy igaz könnyet”. Talán ezt a közhelyes igazságot éltem át én is, amikor unokámmal együtt olvastuk és megkönnyeztem e sorokat. De csak egy pillanatra fájt.

Az élet szép, és  megy tovább.

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A negyvenedik év – avagy, sérüléssel született kisfiam életútja

2008. ápr. 19. Gábri a tortájával 1-1

Gábri születésnapi tortájával, 2008

Nagy dózisban adagoltuk a gyógyszertárban nem kapható gyógyszereket: a szeretetet, az odafigyelést, a türelmet, minden sajnálkozás, kényeztetés nélkül.

Akinek nem tetszik, csinálja jobban –  válaszolom a kipirosodott arcú, csillogó szemű fiam „Jó,  amit csinálok?„ kérdésére.  Nézem az arcát, a csillogó szemeit, a hihetetlen optimizmust, a kedvességet, ami sugárzik belőle. Egész lényéből árad  a tenni akarás, amivel meg akarja mutatni a világnak, hogy ő ugyanolyan értékes ember, mint aki egészségesen született. Mert ő, születési körülményei folytán fogyatékossággal kell, hogy élje életét, immár negyedik évtizedét taposva.

Nagyon régen volt már, de a tudatalattimban mindig is ott cseng a kisdedkorában elhangzott orvosi szakvélemény: „Innen a rendelőből a hivatalba tessék menni, intézményi elhelyezést kérni, előjegyeztetni, mert ez a gyerek nemhogy járni nem fog, de magukat sem fogja felismerni soha…”.

Kézben vittem hazáig, potyogtak kis ruhájára a könnyeim. Útközben döntöttem.  Soha nem adom ki a kezemből ezt a piciny teremtményt. Azt tudtam, hogy mit nem akarok. A se vele-se nélküle, mártír életet. Azt nem tudtam, hogy annak ellenkezője hogyan fog megvalósulni. Nagy  segítségemre voltak a fogyatékossággal foglalkozó könyvek, amelyeket mind elolvastam, ami  akkoriban megjelent. Az egyik , a „Gólya, gólya gilice„ című, szinte a bibliámmá vált.  Még voltunk egy-két klinikán, vizsgálaton, ahol egyöntetűen megállapították az elhalt agysejtek miatti következményeket. Lakóhelyemen megtaláltam azt a gyerekorvost és szakorvost, akik engem meghallgatva segítettek a továbbiakban a  fiam fejlődése érdekében. A fejlesztés  legfontosabb eleme, hogy az elhalt agysejtek helyett az „alvó” agysejteket bírjuk rá, hogy „felébredjenek”, dolgozzanak, lehetőleg külső ingerek hatására, gyógyszerek nélkül.

 

6,5 évesen középsős óvodai csoportban

6,5 évesen, középsős óvodai csoportban

A mozgásterápiát a Pető Intézet konduktorai révén ismertük meg, alkalmaztuk otthon. Logopédiai foglalkozásokon rendszeresen (16 évig) vett részt a fiam. Hegyen-völgyön, vízpartokon, babakocsiban, kézben, nyakban velünk járta a környéket, az országot. Amikor nem úton voltunk, akkor otthon, mesekönyvek, kifestők, építő jellegű, ismeretet nyújtó játékok között, bátyjával játszva, teltek – múltak kisfiam napjai. A mozgásterápia következtében négy évesen felállt, majd megtette az első lépéseit. A logopédiai foglalkozások eredményeképpen 6 évesen kimondta  az első szavakat. Orvosunk segítségével,  megfigyelésével, és kíváncsiságának köszönhetően, bekerült először egy bölcsődébe, majd egy óvodába –  egészséges csoportba.  A dadusok, az óvónénik, a gyerekek, mindnyájan elfogadták, nem esett bántódása, még szóbeli csúfolódás szinten sem. Kisfiamnak pedig olyan példa és húzóerő volt ez az időszak, ami minden téren megmutatkozott a fejlődésében.

 

rajzok 6.

Gábor rajza

Családunkban, ismeretségi körünkben teljes jogú tagként fogadtuk el, közösségekben nyíltszívű, barátságos fiúként ismerték  meg. Egy alkalommal, a már felcseperedett fiunkkal sétálva találkoztunk egy olyan orvos ismerősünkkel, aki csecsemőként látta őt utoljára.  Csodálkozó szemeket meresztve csúszott ki a száján a megjegyzés:  csoda történt.  Csoda  történt volna? Nem  gondolom!  Vagy ha igen, akkor a csoda az volt, hogy  a  mi családi hozzáállásunk, szemléletünk megegyeztek a fiúnkat kezelő, figyelő orvosokéval, konduktorokéval, logopédusokéval és a bölcsődében, óvodában, kisegítő iskolában tanítók, nevelők szemléletével.  Elég nagy dózisban adagoltuk a gyógyszertárban nem kapható gyógyszereket: a szeretetet, az odafigyelést, a türelmet, minden sajnálkozás, kényeztetés nélkül.

 

karácsonykor

Karácsonykor

Sosem vontam kétségbe az anno adott orvosi diagnózisokat,  és sosem hittem abban, hogy létezik gyógyszer halott agysejtek felélesztésére (de szerencsére az élő agysejtek egészségesek voltak). Amikor döntöttem, „kisöpörtem”a sajnálkozás érzést,  a miérteken való rágódást a fejemből … Nem volt könnyű , de nem is hagytam időt ilyenekre magamnak. Egy idő után meg eszembe se jutott. Ugyanúgy nevelgettük férjemmel őt, mint az egészséges, nagyobb fiunkat. Egyikkel, az egyikünk edzésre, hangszeres órára, nyelvórákra  rohant, a másikunk, a másikkal logopédiára, gyógytornára (konduktorhoz),   – és az uszodában összefutottunk ….

Hogy nem egészen olyan amit csinál, ahogyan egy ép kezű ember csinálná? Akinek nem tetszik, csinálja jobban, mondogatjuk,  és eszem ágában sincs javítgatni, utána csinálni az elrontott  dolgokat. Nem kell mindig, mindennek tökéletesnek lennie….

 

A kukorica kapálása 2.

Kukorica gereblyézése közben

                                                                     

Ülök a kerti padon, a tavaszi napsugár simogatja arcomat, fiam boldog mosolya melengeti szívemet. A negyvenedik évében jár. Mi lett volna ha …? Ha akkor, majd negyven évvel ezelőtt, útközben hazafelé letérek a másik útra, a „hivatal” felé vezető útra, kérvényezni… Nem tudom a választ, nem tudom, akkor hogyan alakult volna életünk. Döntöttem, és ezáltal bejártunk egy életutat, egy olyan életutat, amelyben úgy érzem teljesen normális családi életet éltünk mindnyájan, amiben egy fogyatékossággal született kis emberke is  napi feladataival, céljaival a mai napig emberhez méltó életet él.

 

Izzy

 

 

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Levél Anyukámnak, aki már régen nincs köztünk

 

Anna néni 1

Anyukám, fiatalon

         

A Pünkösd különleges családi ünnepnek számított nálunk: Pünkösdkor született Édesanyám, 26. születésnapja után néhány nappal, szintén Pünkösdkor születtem én is, majd 30 évvel később a kislányom, mindkettőnk legszebb születésnapi ajándékaként. A sors úgy intézte, hogy Pünkösdkor szólította el őt az élők sorából. Emlékszem, hogy gyönyörű szivárvány ragyogott az égen, a tavaszi eső utáni frissesség a nyíló rózsák és liliomok illatával keveredett. Ebben a végtelen szépségben oldódott fel a földi léte.

 

          Hiányzol Édesanyám, nagyon … És mégis, valahogy úgy érzem, hogy mióta fizikai valódban nem vagy jelen, sokkal jobban értelek. Tudom, hogy csak jót akartál nekünk, még ha a biztatás és a szidás szinte mindig együtt járt is, amikor a tetteinket minősítetted. Néha „szidógép”-nek is hívtunk. Mert mindent lehetne jobban, pontosabban, eredményesebben, gyorsabban, esztétikusabban is csinálni. Megtanítottál arra, hogy ne fogadjunk el félmegoldásokat, ne csapjuk össze a munkát, mert végül majd újra meg kell csinálni. Ma, amikor néha úgy érzem, fáradok, már szívesebben abbahagynám, Rád gondolok, elszégyellem magam és rendesen befejezem, teszem, amit kell.

 

Anni néni és férje

Szüleim, fiatalon

          Nem mondtuk ki szavakkal, hogy szeretünk, ez alap-értelmezés volt a családban. Tudtad és tudtuk, hogy bármikor számíthatunk feltétlen szeretetedre, a segítségedre, bölcs, okos tanácsaidra. Szerettünk volna megfelelni az elvárásaidnak, hiszen a mi érdekünkben voltál igényes. Apuval kitartásra, egyenességre, szorgalmas munkára, következetességre neveltetek minket, nem is annyira szavakkal, hanem egész fáradságos életetekkel, a sok lemondással és újrakezdéssel, az erős hittel, hogy nekünk, gyermekeiteknek majd jobb és értelmesebb élet adatik meg. Láttuk és átéltük, hogy ezért naponta küzdeni kell, sokszor újra nekifutni a feladatoknak, hogy végül eredményre jussunk.

       Sok kedves képet, apró örömöt őrzök magamban Rólad: a jóízű nevetéseket téli estéken, az Anyák napjára már kora reggel leszedett és eldugott orgona csokrot, ami a délutáni ünnepségre teljesen elhervadt, de Te ugyanúgy meghatottan örültél neki… Őrzöm a tiszta örömödet, amikor megérkezett a nagy hír: felvettek az egyetemre. Mennyire szerettél volna Te is tanulni! De a háború, a sok nyomorúság, az egymás után érkező három gyermek ezt a lehetőséget nem adta meg neked…

 

unokával

Anyukám  lányommal és unokámmal

          Előttem vagy boldog, még fiatalos nagymamaként, amikor egyik kicsi leányka unokád apró karajival átfogta a nyakadat, a dédikéét is, majd engem is odahúzott és ezt mondta: „Mi mindannyian össze vagyunk kapcsolva!” Miért, kincsem? – kérdezted, mire ő nagy komolyan kimondta legújabb felfedezését: „Mert én lány vagyok, a Dédike is lány, a Mama is lány, és az Anyu is. Ezért!”

         Sokszor bátorítom magam, a te példádra gondolok, és valahonnan erőm támad a folytatáshoz. Mert bár önálló személy vagyok, ugyanakkor a Te, a Ti életetek folytatója is.     

         Szeretnék méltó lenni Hozzád, Anyu.

  Fodor Anna

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mama, de jó, hogy ilyen rossz gyerek voltál!

Nagymama mesél…..

 

unoka 3

Mint ötunokás, gyakorló nagymama sokszor mesélek az apróságoknak, de érdekes módon újabban nem a mesekönyvet igénylik, hanem a szülők és nagyszülők gyermekkori csínytevéseire kíváncsiak.

Már nem érdekli őket Hamupipőke, Hófehérke, Csipkerózsika, de még a Piroska és a farkas sem. Elsősorban az édesanyjuk, illetve a mesélő nagyszülő gyermekkori történeteire kíváncsiak, és főleg azokat a sztorikat kérik újra meg újra, amelyekben a hajdani kis szereplők a legjobb indulattal szólva is haszontalanok és szófogadatlanok voltak. Valószínűleg a saját, aktuális rosszalkodásaikat szeretnék ilyen módon jótékonyan bagatellizálni.

A 3 és féléves fiú unokám például, akármikor találkozunk, a tésztás paradicsomleves esetét kéri tőlem meseként – úgy tűnik számára megunhatatlanul. Ilyenkor eszembe jut Szabó Lőrinc Lócija is, és próbálom minél jobban kiszínezve elmesélni saját, réges-régi csínytevésemet, átérezve a mindenkori gyerekek aktuális kiszolgáltatottságát. Történt pedig egy napon, hogy a nagymama, úgy 6 éves korában otthon volt, és hosszú tésztás, sűrű paradicsomlevest ebédelt. A 9 éves bátyja egyfolytában piszkálta, nem hagyta enni, és sok mindennel csúfolta. Mivel a nagymama gyerekkorában a gyermekbénulás következtében nehezebben közlekedett, azaz nem tudta volna bátyját utolérni, és jól meghúzgálni a fülét, gondolt egy merészet és a paradicsomlevest hirtelen a testvére fejére borította.

Maga is meglepődött a „bátor” és váratlan bosszún, de már nem volt visszaút. Még ma is előtte van a kép, hogyan lógtak a hosszú tészták az áldozat hajába ragadva, és hogyan kellett szegénynek a kádban, szappannal lemosni a fejéről a „gyalázatot”. Ennél a résznél a kis unokám minden alkalommal hangosan felkacag, és érzem, hogy egyre mélyebben a szívébe zár. Szinte kívülről tudja már a történetet – ha valamit kihagyok,  figyelmeztet rá – mégis mindig újra el kell elmesélnem. Legutóbb a mese végén rám nézett, és azt mondta:  – De jó mama, hogy ilyen rossz gyerek voltál régen!

A mi hajdani, testvéri viszonyunk pedig még javult is az eset után – egyenrangúvá váltunk.

 

 

Ha megdobnak kővel …

 

unoka

Köztudomású, hogy a gyerekek még igazán őszinték és melegszívűek. Az öt unokám közül a 8 éves Ákoska különösen tiszta lelkű és mélyen együtt érző emberke, akiben egy csepp rosszindulat sincs. Már 2 éves korában hozta utánam a botomat, ha elvesztettem, és olyan lovagias szeretettel adta át, hogy megvallom, néha bizony direkt eldugtam. A pogácsát imádja – évekig ő volt a kis kuktám a formázásban.

Az elmúlt évben már iskolába járt. Az óraszünetben az egyik nagyhangú fiú osztálytársa direkt elgáncsolta, és jót nevetett rajta. Amikor elmesélte, én – a vallásos gyökereim ellenére – önkéntelenül is rávágtam:  – Ugye visszaadtad, Ákoskám?  Bár nem vagyok híve semmilyen erőszaknak, próbáltam erősködni, hogy máskor ne hagyja magát, és üssön vissza. Úgy éreztem,  ez talán a jövőre nézve is egy belevaló, hasznos tanács  lehet, de igazi, szép leckét kaptam tőle emberségből, amire azóta is sokat gondolok. A következőt válaszolta: – De mama, te nagyon jól tudod, hogy én nem vagyok olyan! Bizony elszégyelltem magam, és eszembe jutott, hogy sokkal többet kellene beszélgetni velük, a saját érdekünkben is.

Néhány hónappal később megkérdeztem tőle, hogy bántja-e még az a verekedős kisfiú. A válasza az volt, hogy mára a legjobb barátok lettek. A tanulság: próbáljunk meg jobban odafigyelni ezekre a nálunk esetenként százszor bölcsebb apróságokra – biztos, hogy rengeteget tanulhatunk tőlük. Nem a vallásos neveltetés határozza meg a jellemet, hanem a velünk hozott őszinte, és feltétlen szeretet.

Magdaléna

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hobbijaim: a gyöngyfűzés és a varrás

ékszer2

A gyöngyfűzés olyan, mint a jó könyv, nem lehet abbahagyni.

A családomban senki sem foglalkozott kreatív, kézműves tevékenységgel, mint varrás, hímzés, kötés, horgolás. Szüleim gyárban dolgoztak, nehéz fizikai munkát végeztek, szabadidejük talán nem is volt. Azon kívül, hogy az általános iskolai technika órákat nagyon kedveltem, senki nem mutatott irányt kézműves kedvteléseim kibontakoztatásában. Én azonban jókedvvel és nagy örömmel folytattam mindent, amit a tanórákon tanultam. Otthon szívesen nyirbáltam az újságpapírt, hajtogattam, ragasztottam, festettem vízfestékkel és virágokat hímeztem. Sokszor mentem el egy ismerős varró nénihez és maradék ruhaanyagot kunyeráltam, hogy a babaruhát varrjak belőle

 ékszer 6

A gyöngyökkel, mint az ékszerek alapanyagával akkor ismerkedtem meg, amikor az egyik online piactéren böngészgettem. Vettem is fülbevalót, karkötőt, mindig olyan színűt, amilyen a kedvenc ruhámhoz illett, hol pirosat, hol rózsaszínt, vagy lilát. Egyszer beválasztottam egy karkötővel, amit feketének gondoltam, és amikor kibontottam a csomagot, kiderült, hogy sötétzöld. Akkor döntöttem el, hogy ezentúl csak alapanyagot veszek és megpróbálok magamnak készíteni saját, egyedi stílusú kiegészítőket, ékszereket.

 

ékszerek (5)
Az első gyöngy csomag megérkezésekor teljesen felvillanyozódtam. Olyan szépek voltak a kisebb és nagyobb guruló csodák, és hogy csillogtak, villogtak! Természetesen a gyöngyökön kívül drótokat, kapcsokat, karkötő- és egyéb alapokat is kellet vennem. Majd később már könyvet is rendeltem és szerszámokat, melyekkel könnyebb volt dolgozni.

 

ékszer1
Az első alkotásom egy karkötő volt, Pandóra nevű gyöngyből. A lányomtól kaptam ilyen karláncot, így ennek mintájára könnyű volt hasonlót alkotni. Este, tévénézés közben, nem is egyet készítettem. Másnap bevittem a munkahelyemre, ahol olyan nagy sikere lett, hogy munkatársaim könyörögtek, nekik is készítsek hasonlót. Remek szórakozás volt, és sokan a kollégáim közül is kedvet kaptak a gyöngyfűzéshez. Pár év múlva alábbhagyott a szenvedélyem, de a kellékeket gondosan őrzöm az egyik szekrény fiókjának mélyén. Ki tudja, mikor kapok kedvet újra a gyöngyözéshez!

Takarítás közben, amikor a kezembe akad, azért titkon gondolok arra, hogy egyszer, majd ha a kislány unokám nagyobb lesz, megmutatom a kincses ládámat és megtanítom arra, hogy az unalomra a legjobb gyógyír a kézimunkázás.

 

Telefonos  szütyők

 

szütyő1

Van három telefonom. Az egyik okosabb mint én, ezért utálom. A másik mindent tud és jó képeket csinál, de hamar lemerül. A harmadik rossz képeket csinál, nem okos, de nagyon megbízható. Ha mind a hármat bepakolom egy tasakba, összegubancolódnak a madzagok és a fülhallgató zsinórjai.

 

Szütyő2

Ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve a minap mindegyik telefonnak varrtam egy külön kis szütyőt más színű anyagból. Maradék függöny anyag, pár színes pólóanyag és maradék hímzőfonal (jó lehet a színes cipőfűző is) kellett hozzá. Kiszabtam és varrógéppel megvarrtam. Most minden telefonomnak külön, más színű kis szütyője van, nem gubancolódnak össze a fülhallgatók és praktikusan tárolhatók. Arról nem is beszélve, hogy egyedi darabok, ilyen csak nekem van.

 

szütyő4
Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Városi telek az 50-es években

Fejkendő, hócipő és tréningnadrág Teli2

Drága barátnőm, Fodor Anna olyan érzékletesen írta le a falusi telek hangulatát , hogy szinte ott éreztem magam a szobájukban, ahogy olvastam, és eszembe jutottak róla a városi gyerekkorom fagyos telei.

A lakást mi se tudtuk kifűteni, pedig a téli tüzelőt még nyáron megrendelték a szüleim. Éveken keresztül a tüzelőszállítás volt a nyár nagy, előre gondosan megtervezett eseménye. A felnőttek, a szülők és a nagyszülők szabadságot vettek ki a szállítás napjára, a kézikocsitól a pincéig felügyelték a tüzelő behordását. Télen aztán estig mindannyian a lakás központi helyiségébe, a hallba húzódtunk, aludni meg bebújtunk a hideg szobában a dunyha alá. Anyukám sokszor lehozta a padlásról a mosás után ott kiteregetett és merevre fagyott flanel hálóingeket, pizsamákat. Meg kellett várni, amíg valamennyire kienged belőlük a jég, hogy aztán a szobában kiteregethessük a formátlan ruhadarabokat. A hall sarkában a henger alakú piros vaskályhán egész este sziszegett, párolgott egy fazék víz.

Reggel az óvodába induláshoz a magas szárú cipőmre gumi hócipő dukált, a tréningnadrágra meg a meleg pulóverre télikabát, a fejemre kendő – hol volt akkor még a pihekönnyű, cipzáras, steppelt téli dzseki, meg a hótaposó? A magas szárú cipőt egészcipőnek hívtuk, a hosszas fűzögetés-kötögetés után a fűzőt még egyszer körbe kellett tekerni a boka körül.

tél

Hét végén gyakran kirándultunk rokonokkal, barátokkal a budai hegyekbe. Az itt látható fényképek a nyaralóhoz tett „kirándulás” emlékei, rajtam világos fejkendő van. (Óvodás koromban a nyaralót csak kívülről lehetett megnézni, mert a háború után önkényesen bele költözött egy család; 12 évbe telt, mire ki lehetett tenni őket.) Apukám sokszor csúszott le velem, később aztán persze az öcsémmel is a lejtős utcán a szánkóval. A hóemberhez otthonról vittünk 2 széndarabot. Sokat hógolyóztunk az utca végében kezdődő réten, ahol a csoportkép is készült a családról, meg a barátokról.

Lujza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!