Régiségeknek

Hogyan lettem sikeres szenior atléta?

Úgy kezdődött, hogy kimentem a piacra ….

 

Imádkozzál!

Lépj be a hatodik X-be!

Előtte negyven évig ne atletizálj!

Menj ki a bolhapiacra!

Ott tudd meg, hogy az ismerősötök nem jön mégsem a találkozótokra, mert időmérő lesz egy szenior atlétika versenyen!

Kérd meg a férjedet, hogy menjetek haza, öltözz át, próbáld fel a szögescipődet, ami a Világtörténet sorozat öt könyve tetején porosodik, illetve korosodik!

A porosodó szögescipő

 

Siessetek ki a sportpályára!

 Fizettesd be a férjeddel a nevezési díjat!

Így jut egy kis idő fej- és törzskörzésre, indiánszökdelésre, úgyhogy melegítsél be!

Kérj kölcsön egy disco-zöld szögescipőt!

Győződj meg róla, hogy hányan versenyeztek, s ha csupán te neveztél egyedül, akkor ugorj távolba, amikor szólítanak, s ha már kivették a gereblyét a homokból!

Győzzél!

Kérdezz rá, akad-e még meghirdetett versenyszám versenyző nélkül!

Igen, indulj el 100 méteres futásban is!

Fuss! Fuss! Hajrá!

Győzzél!

A kölcsönkért szögescipő

Mellesleg – mivel a három indulóból egy visszalépett – a 200 méteres síkfutásban is indulj el, és persze fusd is végig!

A kanyarban figyelj, koncentrálj, annyi vonal van, irányt ne tévessz!

Szórakoztasd a közönséget is, magadat is, kiabáld, hogy szaladok, nagyon szaladok!

Közben szaladj, fuss, brávó!

Ja, és vigyázz, le ne sérülj!

Ez az!

Adj hálát Istennek!

 

Juttasd vissza és köszönd meg az edzőcipőt a gazdájának!

Ha a nevedet hallod, állj fel a dobogóra! Kétszer legfelülre, egyszer a második fokra!

Vedd át az érmeket, hagyd, hogy piros-fehér-zöld szalagjánál fogva a nyakadba akasszák, fogjál kezet a gratuláló díjátadóval! Ha akadt, akkor a versenytárssal is!

Le se szállj a dobogóról, mert mint a legtöbb versenyszámban induló, te nyerted el a serleget.

Azt a szépséges aranyszínűt, melynek talapzatán egy aranysárga lapocskába ez van vésve:

 „Abszolút női első hely”.

Fogadd szeretettel!

Mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!

Tudd, hogy csoda történt!

Szállj le a földre, karolj bele a férjedbe, s elégedetten induljatok haza!

Kezdjél el valamelyik nap edzeni!

 

 Legalábbis én így csináltam.

Utána két évig szorgalmasan kemény edzéseken vettem részt, negyven érmet, három serleget és számos szeretetteljes sportoló barátságát sikerült elnyernem a versenyeken, sporteseményeken.

Feleky Erika

Az írás a  Régiségeknek blog ’Tevékeny, élvezhető időskor’ pályázatának  díjazottja lett.

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Írásban, festésben, sportban teljesítették ki életüket pályázóink

Tevékeny, élvezhető időskor – Pályázati eredményhirdetés

 

Örömmel  adjuk közre a jó hírt, hogy Tevékeny, élvezhető időskor pályázatunkra sok értékes pályamű érkezett.

A pályázatok közül az alábbiakat jutalmaztuk, ezek az írások az elkövetkezendő hónapokban folyamatosan  megjelenésre kerülnek a blogunkban és facebook csoportunkban. A nyertes pályázókat könyvjutalomban részesítjük. Az alábbi felsorolás nem a  helyezést jelenti.

 

Péntek Zsófia egy küzdelmes élettel a háta mögött, nyugdíjasként valósította meg gyermekkorától dédelgetett álmát, hogy néprajz kutató és  író lehessen.

Izsák Ildikó fiatalon feladni kényszerült álma valósult meg: versei, meséi, novellái  és receptjei jelennek meg és vallja, hogy az álmokat nem szabad feladni.

Bondár Zsuzsanna írásának hősét a festőkörben tanultak töltik el boldogsággal és megelégedettséggel. A festegetés és műkedvelő írás nyomán eltűnt nyomasztó magány érzése is.

Huszka Éva korhatár előtti nyugdíjba vonulását követően szerzett mesterdiplomát,  és még  teli van nagy tervekkel.

dr. Feleky Gáborné egy „csoda” folytán, majd kemény edzésekkel hatvanon túl számos érmet, serleget nyert el versenyeken, sporteseményeken.

 

Gratulálunk a nyerteseknek és köszönjük, hogy „klaviatúrát ragadtak” ! Azok a pályázatok, amelyeket nem jutalmaztunk, sajnálatos módon nem feleltek meg a pályázati kiírásunk követelményeinek.

E remek írásokból olyan Régiségek életútja bontakozik ki, akik idős korukra kiteljesedtek, és valamilyen tevékenységet szenvedéllyel, örömmel végeznek. Többen a pályázók közül ifjúkori álmaikat valósították meg, vagy folytatták fiatalon elkezdett, de megszakított, áhított hobbijukat, szenvedélyüket. Ezek a sorsok jól példázzák azt is, milyen sokféle módon éljük meg idős korunkat és milyen változatos lehet az a hasznos, élvezetes tevékenység is, melyben idős emberek örömüket lelik. Az írásokból kirajzolódó lendületes, tevékeny életpályák   alátámasztják  nézetünket, hogy ez a mostani idős nemzedék nem akar észrevétlenül megöregedni, hanem az utolsó évtizedeiben is élvezni akarja az életét, hasznos és aktív akar maradni, beleszólva a világ dolgaiba. Reméljük, hogy példájuk bátorítóan hat olyanokra is, akik túl az ötödik, hatodik, hetedik  X-en még nem találtak magukra és mintákat keresnek. Mert változtatni, újrakezdeni soha nincs késő!!!!

Kérjük olvasóinkat, hogy kövessék figyelemmel ezeket az írásokat az elkövetkező hónapok folyamán, mert olvasmányos, izgalmas élettörténetek bontakoznak ki előttünk.

              Régiségeknek blog zsürije

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Az egészségemből csak egy van!

Avagy, hogyan védem szelénnel az immunrendszeremet?

 ennyi-gyumolcsot-kellene-ennunk-naponta

Divat, vagy csak frázis az egészséges és tudatos életmód? Remélem nem az.

Bevallom nem divatból és nem is frázisokkal, én vigyázok az egészségemre. Féltem azt a tyúksz@rost, vagyis az életemet. Ha már itt van és kezemben tartom a sorsom, legalább úgy csináljam, hogy neki is és nekem is jó legyen. Mert én, mint igazi nő tudom, hogy az öregedés nem az élet vége, hanem az életem része.

Napjainkban egyre többet hallok arról, hogy vitaminokkal megelőzhetjük vagy legyőzhetjük a betegségeket. Egy idő után én is azt vettem észre, hogy akár akarom, akár nem drogériákban és ahol lehet, leveszem a polcról az étrend kiegészítőket és elolvasom, mi van ráírva.

 

szelen1

 

Így bukkantam rá a szelénre.

A bűvös szó az immunrendszer. Ez a dolog a szervezetünk láthatatlan része, nem fáj, nem láthatóak rajta a sérülések, a mély kráterek, foltok, mégis van, és ha nem vigyázunk rá, nem fog jól működni, és baj, nagy baj lehet belőle. Az immunrendszerünk nem megfelelő működése okozhatja a stresszt, a szívpanaszokat, a vércukorszint emelkedését és számos más betegséget.

Az influenzajárvány és a megfázások idején különösen fontos immunrendszerünk megerősítése. Kevesen tudják, hogy az immunrendszer egy egyszerű szelén kiegészítővel is erősíthető. A szelén hozzájárul a normális, jól működő immunrendszer működéséhez.

Mint megtudtam, a szelén antioxidáns, mely képes semlegesíteni a szervezetben található kémiailag instabil molekulákat. Ezeket a molekulákat szabad-gyököknek hívják, amelyek reakcióba lépnek a környező szövetekkel és sejtekkel, és károsítják azokat. Az antioxidánsok különböző vitaminok, ásványi anyagok melyek megtalálhatóak az étrendünkben is, de naponta nem vagyunk képesek táplálékkal ennyi vitamint enni.  Nekem  a könnyű vegyes étrend, az alma és naponta az egy szem szelén adja az energiatöbbletet.

 

1-kapszula

 

És még egy dolog, ami  számomra  nagyon fontos: ez az anyag támogatja a haj és a körmök normál állapotának fenntartását. Ez utóbbiakat már meg is tapasztaltam.

Ezért választottam én a szelént, mint immunerősítőt. Úgy gondolom számomra ez a legmegfelelőbb, amit az egészségemért tehetek. Nem kerül többe, mint a napi kávém ára.

Törődj magaddal, a testeddel és a lelkeddel, keresd a saját egészséges utadat! Kapj be naponta egy

Pharma Nord Bio-Szelénium 100+cink+vitaminok tablettát!

Nincs az egészség-megőrzésnél jobb befektetés!

Vica

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Pályázati felhívás ’Tevékeny, élvezhető időskor’ címmel.

Azok írásait várjuk, akik úgy érzik, hogy  az idős kor kiteljesedést, beérést, új perspektívát hozott.  

 

palyazati-felhivas

Határtalanul nagy öröm számunkra, hogy facebook csoportunkban már 4000 követőnk van. Nekünk, a Régiségeknek blog szerzőinek és e facebook csoport működtetőinek, komoly ösztönzést jelent, hogy nap-mint-nap tapasztaljuk részvételeteket, érezzük szimpátiátokat.

 

negy-1

 

A kerek szám alkalmából pályázatot hirdetünk:

‘Tevékeny, élvezhető időskor’ címmel.

 

negyezer

 

Arra kérjük olvasóinkat, követőinket, írjanak életútjukról, és jelenlegi életérzéseikről, életmódjukról. Azok írásait várjuk, akik úgy érzik, hogy  az idős kor – az ezzel járó problémák ellenére – kiteljesedést, beérést, új perspektívát hozott. Különösen értékeljük olyan tevékeny Régiségek írásait, akik idős korukra valami újba fogtak bele, esetleg fiatalkori álmaikat valósították meg, vagy családon belül, esetleg önkéntes munkában találtak új szerepet maguknak, vagy új környezetben, új feladatokkal élik életüket.

A legjobb írásokat megjelentetjük blogunkban és a facebook csoportunkban is közzétesszük. A legjobbakat  könyvjutalomban részesítjük.

Az írás terjedelme 1 oldaltól  5 oldalig terjedhet. Beküldési határidő: 2017. január 31.

Az írásokat saját néven, vagy nicknéven is küldhetitek az alábbi e-mail címre: cilianoska@gmail.com

 Kérdéseket a pályázattal kapcsolatban facebook üzenetben is feltehettek.

 

Ha ti is szeretnétek sok, érdekes életútról olvasni,

KÉRJÜK,  HOGY OSSZÁTOK MEG PÁLYÁZATUNKAT A FACEBOOKON!  KÖSZÖNJÜK!

 

A Régiségeknek blog bloggerei

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hetvenévesen teljesült az álomút

Egy meglepi utazás Rómába

szent-peter-ter

Furcsa érzéseim voltak, mintha álmodnám az egészet.  

   Jé, hát itt vagyok Rómában? Csak föl ne ébredjek!

 

Két kedves barátnőim, Lili és Annaróza elhívtak néhány napos tartózkodásra Sopronba. Igaz, a 70. születésnapom pont ez időre esett, de sebaj, az unokám úgysem lesz itthon, a munkája Németországba szólítja, a közös családi ünnepség elhalasztva egy héttel. Minden szuperül alakult, úgy terveztük, hogy az unokám felvisz majd autóval Pestre, ott fogok találkozni a két barátnőmmel, akikkel tovább megyünk Sopronba. Remek! A lányom és vejem is csatlakoztak hozzánk, (munkaügyben ők is Pestre tartottak), így négyen ültünk be az autóba. Milyen praktikus! Dani unokám nagyon jól vezet, gyorsan fel is értünk, de Pest alatt nem jó irányba kanyarodott, a Ferihegyi repülőtér felé vette az irányt. Hoppá! – Nem jó felé mész kisfiam! Ugyebár hát ki legyen szemfüles, ha nem a 70 éves nagymami a hátsó ülésen?! Dani készségesen felajánlotta, hogy üljek én a kormányhoz, ha jobban tudom az utat… Ejnye! Hát nem azért mondtam! A lányom szerint itt van valami rövidebb út, azon ha átvágunk, gyorsabban beérünk a városba… Elhittem. Na, én aztán tényleg mindent elhittem! Csak amikor beparkoltunk a reptéren, akkor kezdtem jajveszékelni, hogy miért álltunk meg, lekésem a soproni vonatot, mit szólnak a barátnőim, jajmileszvelem, mégiscsakmitcsináltok, mértpontareptéren, jajderémes!

 

fontana-di-trevi

Amikor aztán a lányom elővette a bőröndömet, kinyitotta(!), kezdte a gondosan csomagolt holmijaimat összeturkálni, gyanút fogtam … Mire készülnek ezek???   Néhány dolgot kivett a csomagomból – ne izgulj anya, ezeket Dani hazaviszi -, bezárta a bőröndöt, elővettek a csomagtartóból még két kisebb bőröndöt, egyet a lányomnak és a másikat a vejemnek, elköszöntek Danitól, és “gyere anya, menjünk be a váróba, onnan pedig majd becsekkolunk!” jelszóval indítottak befelé! Tejóisten, mindazösszes szentekkel, hát mi történik velem? Hová megyünk így hármasban? De csak nevettek, hogy “ne izgulj anya, mindent megtudsz majd időben, nyugi!” Nyugi! Könnyű azt mondani, a szívem majd kiugrott, hová visznek vajon? A lányom azt mondta, hogy mondjak három várost, ahová szívesen repülnék. Fontossági sorrendben a válaszom: Róma, Velence, Prága! Töprengett picit a lányom és azt mondta, igen, benne van a háromban az úticél, de még mindig nem tudtam, hol fogunk landolni. Csak amikor láttam kiírva, hogy Róma, Fiumicino, akkor hittem el, hogy ez nem mese, nem álom, repülünk Rómába! Menetidő: 1 óra 10 perc! Nahát, mintha vonattal Sopronba mennék! És kezdetét vette az álomút, amire mindig vágyakoztam, de teljesen elérhetetlen volt számomra. Most, 70 évesen a gyerekeim jóvoltából teljesült az álmom, várt minket Róma!

forum2

Róma nem várt hiába, megérkeztünk, megkerestük  a Termini pályaudvarra vivő vonatot, azzal mentünk be a városba. A pályaudvartól nem messze, a Via Nazionalén volt a szállásunk, nagyon jó helyen, a Repubblica tér közelében, ahonnan a metróval bárhová eljuthattunk. Furcsa érzéseim voltak, mintha álmodnám az egészet, jé, hát itt vagyok Rómában? Ez egészen biztos? Csak föl ne ébredjek, ne tűnjön el ez az álom!

 torta

Nem tűnt el, alighogy leraktuk a bőröndjeinket, máris indultunk Rómát felfedezni. A hotelből kilépve a forró római utcákon hömpölygő hihetetlen embertömeg valóságossá tette az álomképet. Úristen, hogy fogunk itt tájékozódni, hogyan találunk el a számunkra fontos épületekhez, műemlékekhez? Kezünkben a térképpel mindenhová eltaláltunk, elsőként a Repubblica téren lévő Santa Maria degli Angeli e dei Martiri templomba mentünk be, ami a szokatlan, egyszerű külső megjelenése ellenére nagy hatást tett ránk. Ez a bazilika hatalmas méretű, csodás szobrok, freskók díszítik, és  a különlegessége a XVIII. század elején készült, a padlón húzódó 45 méter hosszú meridián vonal, vagyis délkör, amely jelenleg is napóraként funkcionál. Itt van Galilei szobra is elhelyezve. Jó néhány templomot bejártunk, hiszen Rómában mintegy 900 templom van, de ez a bazilika igen nagy hatást tett ránk. A hotelünk utcájának a végén a II. Viktor Emánuel emlékművön csodálkozhattunk el, hatalmas méretei vonzzák a turistákat, körülötte-előtte tolongott szinte egész Róma. A fiatalok találkozóhelye is, a kis robogóknak se szeri, se száma.

angyalvar

Metróval mentünk át a Vatikánba, de ez sem volt a szokásos út, mert a Tevere előtt a metrószerelvény kibújt a felszínre és a hídon ment át a Teverén, nem pedig a folyó alatt, ahogy Pesten megszoktuk. Kevés gyaloglás után elénk tárult a Szent Péter tér, a Szent Péter bazilika hatalmas tömbje, a szobrok, a szökőkutak, a bebocsátkozni kívánók kígyózó sora. Itt aztán elfogy a levegőnk a szépségek ilyen töménységétől, a bazilika megdöbbentő méretétől. Bejutás után az első utunk a Pietához vezetett, ahol a tolongó tömeg álmélkodott Michelangelo szobrának megható szépségén, a márvány ragyogásán, az egész mű feledhetetlen látványán. Sok szépséget csodáltunk meg, de rám ez a szobor tette a legnagyobb hatást. Többször visszakanyarodtam hozzá, álltam előtte és mondogattam magamban, biztos hogy ez mind velem történik? És ha igen, mivel érdemeltem ki ennyi gyönyörűséget?

A vatikáni sugárúton tovább menve Hadrianus császár síremlékéhez, az Angyalvárhoz értünk. Aki kedveli az operát, Puccinit, az nem tudja kivonni magát az Angyalvárban játszódó Tosca hatása alól. Hallottam magamban Tosca imáját, Cavaradossi Levéláriáját… a boldogságom leírhatatlan volt.

 etike3

Voltunk a Colosseumnál, a Palatinus-dombon, láttuk a diadalíveket, Traianus oszlopát, a hétköznapi Rómát, amely egyáltalán nem hétköznapi, mert az nem lehet hétköznapi, ahol lépten-nyomon műemlékbe, templomba, szökőkútba (2000 van belőle), válogatott szépségekbe ütközünk.  A Piazza di Spagna, a Fontana di Trevi, a mellékutcák sem mellékes bája, a háztetőkön viruló teraszok dús növényzete, mind-mind elvarázsoltak bennünket, csak az időnk volt véges, jönnünk kellett haza.

Ennyi élmény, szépség, csoda után kissé nehéz szívvel hagytuk magunk mögött Rómát. Jó lenne viszontlátni, újból együtt tolongani az utcáin. De ne legyek telhetetlen, feledhetetlen élményt szerzett a családom ezzel az úttal, hálásan köszönöm nekik Sopron helyett Rómát!

                                                                                                                               A fényképek a szerző saját felvételei

Brigitta

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A pingálás kikapcsol és megnyugtat

Amióta időmilliomos nyugdíjas vagyok, kedvemre festegetek.

 

lo-szennel-rajzolva

Nem hiszem, hogy lappang bennem valami művészi hajlam, de mégis gyakran kezembe veszem a ceruzát és az ecsetet. Még egy rajz kurzuson is részt vettem.

Egyre többet olvasok a felnőtt kifestőkről, jótékony hatásukról, talán ez motivált arra, hogy  a rajz- és festőszerszámok után nyúljak.

 

lanyom-festmenye

Lányom festménye

Gyermekeim kézügyessége is kiváló volt iskolás korukban, fiam képregényeket rajzolt szabadidejében, lányom különleges technikákat talált ki, pl. a körömlakkal való festést. Szerintem különleges tehetségük van, de ritkán gyakorolják. Kincsként őrzöm alkotásaikat.

 

filc-festes

Filc festés, fiam alkotása

 

Úgy kezdődött, hogy kavicsokat gyűjtöttem, és megfestettem.

 

2

szerencse kavicsok

Legfőképpen unokámat avatom be a titkos világomba, hátha őbenne is lappang valami. Ha együtt vagyunk, sokat alkotunk, rajzolunk, festegetünk és közben nagyokat beszélgetünk. Néha megkér, hogy rajzoljam le kedvenc mesefiguráját.

 

monster-baba

Monster baba

 

Mandalákat is nagyon szeretek kiszínezni.

mandalaim

Unokámról, vagyis a fényképeiről  készítettem ezeket a ceruzarajzokat.

 

lena

Időnként  olyan érzésem van, hogy „tejóég”, nem is megy ez nekem! De aztán előveszem a régi rajzaimat, mint  a szénnel készült lovas képet, amely igazán jól sikerült, és akkor mégis újra és újra nekiállok rajzolgatni. Szeretek fa tapétára rajzolni, festeni, de rajzoltam már pólóra, festettem már falra, dobozra, fára. Legújabb alkotásomra nagyon büszke vagyok.

 

taj2

Azt vettem észre, hogyha belemerülök, akár egy egész délutánon át képes vagyok az asztal mellett, vagy a földön ülve alkotni,  és közben semmi, de semmi más nem érdekel, csak szóljon a zene. Egy biztos, kétségtelenül kikapcsol és megnyugtat.

Próbáld meg te is!

Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

London, a Walkie Talkie toronyház tetejéről

kilatas-este-1

Londoni fotóriport, videókkal – 2. rész

Aki London felfedezésére készül, azt mindenképpen gyalogos sétára bátorítom.

“Aki Londont unja, az életet unja, hisz London megad mindent, amit az élet kínálhat.” Egyetértek Samuel Johnson angol íróval,  aki a XVIII. században vélekedett így Nagy-Britannia Királyság fővárosáról. Elképzelem álmélkodó arcát, ha most, 300 év múltán letekintene a fellegekből az óriássá nőtt világvárosra, amely még az ő képzeletét is felülmúlja.

utcazenesz

Lángokat fújó utcazenész

Mint az 1. részben említettem, sűrűn előfordulok Londonban, és szinte mindig a Temze déli partján sétálgatok. Különösen a London bridge környékének hangulatát szeretem. Itt mindig találkozom megmosolyogtató utcazenészekkel, vagy egyéb érdekes figurákkal. Itt található Sir Francis Drake kalózhajója, Shakespeare színháza, a Globe, és a modern Tate Gallery is.

walkie-talky-2

A Walkie Talkie irodaépület

Eddig innen csodáltam a túlparton a földből fénysebességgel kinövő felhőkarcolókat. De  mintha megsértődtek volna, legutóbb két olyan programra invitáltak, amelyekhez meg kellett közelítenem őket. Az egyik a Walkie Talkie 35. emeletén burjánzó SkyGarden, a másik pedig   az 1666-os nagy londoni  tűzvész 350 éves évfordulójára való ünnepi megemlékezés volt. 

 

samuel-johnson

Samuel Johnson, a fellegekből letekint imádott városára, és épp elfogadja meghívásomat egy közös sétára. Előtte azonban buszra kell szállnunk, hogy London Cityt megközelítsük. Ahogy célállomásunkhoz, a The Monument megállóhoz közeledünk, már a buszból egy érdekes látvány tárul elénk. The Shard, az “üvegszilánk”, egy  309,6 méter magas épület, nevéhez méltóan tör az ég felé, egyelőre London legmagasabb “tornyaként”. Előterében egy pici templom, mintha az üvegkolosszus védelmét élvezné. A két torony szinte egybeolvad a régi és új építkezés találkozásának  példájaként.

 

shark

The Shard, az “Üvegszilánk” épülete.

Buszunkkal a London Bridgen áthaladva meg is érkezünk a The  Monumenthez, az 1666-os nagy tűzvész emlékére, 1677-ben befejezett emlékoszlophoz. A 61 méter magas oszlop belsejében 311 lépcső megmászása után a kilátó teraszra érkezik a látogató. A terasz fölött 13 m magas aranyozott tűzgolyó jelképezi a tűzvészt, amit egy pék idézett elő faházában. A 3 napig tomboló tűzben szinte csak a kőépületek maradtak meg.

montazs1

The Monument, az emlékoszlop

 

Be kell vallanom, hogy a 311 lépcső nem vonzott a torony tetejébe, annál inkább a tőle 5 percre lévő, lifttel megközelíthető SkyGarden (égi kert). Ez a nevezetesség a Walkie Talkie nevű épület (nevét onnan kapta, hogy formája egy walki-talkira emlékeztet) 35. emeletén nyújt felüdülést buja növényzetével, a presszójában felszolgált kávéjával és egyedülálló panorámájával.

talky-walky

A Walkie Talkie épülete és  egy walki-talki

Íme a SkyGarden, ahová ingyenes a belépés, de a biztos bejutás céljából javaslom az előzetes internetes regisztrációt.

sky-garden2

A SkyGarden, a Walkie Talkie 35. emeletén

sky-garden1

Délelőtt 10-kor megnyitják a külső teraszt, ahonnan fenséges a panoráma. Elsőként a már említett “Üvegszilánk” tornyosodik előttünk. Bárhova megyünk, ennek a látványát nem tudjuk kikerülni, de nem is akarjuk.

uvegtorony

Az Üvegszilánk épülete

London egyik szimbóluma, a Tower híd, a SkyGardenből fényképezve.

tower

A Tower híd

“Sajtreszelő” és “Uborka” vicces kombinációja:

sajtszeletelo-es-ubborka

Az „Uborkát” (The Gherkin) 2004-ben nyitották meg a Cityben, London üzleti negyedében. A “csak” 180 m magas, 40 emeletes épület fallikus kinézete pajzán elnevezéseket is ihletett, melyek közül a “Tornyosuló célzás” a legdiszkrétebb. A “Sajtreszelő”( Leadenhall building) 225 m magas.

kilatas-este-1

 kilatas-este-4

kilatas-este-3

A fenti 3 képen a Walkie Talkie, valamint a tetejéről éjszaka csodálható kilátás látható. A SkyGarden este 9-től 11-ig bárként üzemel, ahol csendes zene mellett kulturáltan cseverészhetnek egy ital mellett a 18 éven felüliek, ahogy mi is tettük – egy másik alkalommal –  lányommal és barátnőjével.

 A nappali SkyGardentől búcsúzva gyalog sétáltunk át a London hídon, amely több száz évig egyedül ívelte át a Temzét. Samuel Johnson tanúja lehetett több híd építésének.

globe

A Globe színház

Viszont nem láthatta például a Globe színházat, ami 96 évvel az író születése előtt, tehát 1613-ban leégett. Az újraépített Globet 1997-ben nyitották meg. Évekkel ezelőtt volt szerencsém ott egy Romeo és Julia előadást megnézni, melyben egy-egy szereplő több szerepet játszott, éppúgy, mint Shakespeare színházában. Felejthetetlen élmény volt, annak ellenére, hogy angol nyelvtudásom még az alapfokot sem éri el.

Említettem már, hogy a London Bridge környéke kedvenc sétáló helyem, ezért kis társaságommal (köztük unokámmal), letértünk a hídról a Temzepart hívogató látnivalóihoz.

 

ujkori-kalozok

A kalózhajó és az újkori kis kalózok.

Legelőször sir Francis Drake kalózhajójához érkezünk. Drake ellentmondásos figura volt. Flottája másodikként kerülte meg a Földet, érdemeiért I. Erzsébet királynő lovaggá ütötte, de a spanyolok szemében szimpla kalóz maradt.

 

hangulat-a-london-bridgnel

A 2. képen a Börtönmúzeum, a 3-on egy elmaradhatatlan utcazenész, és a 4. képen a Globe színház.

 

 Valószínűleg ez a mókás utcazenész is a tűzvész 350 éves évfordulójára emlékezve trombitált lángokat.

korhinta

Kör a körben. A London Eye mintegy keretezi a körhintát és a Big Bent.

 

makett

A meggyújtásra váró London makett

Az 1666. szeptember 2-i nagy tűz 350 évfordulójáról ünnepélyes keretek között emlékeztek meg Londonban a Temzén felállított London-makett  esti lángra lobbantásával. Az ünnepélyes megemlékezéséről mi sem maradhattunk le, ami pont szeptember 4-én, hazautazásom előtti estén történt.

A tűzvész egy régi festményen

A tűzvész egy régi festményen

Megrázó volt belegondolni a 350 évvel ezelőtti katasztrófába. Mindenesetre London méltón emlékezett, és engem méltón búcsúztatott hazautazásom előestéjén. Soha nem felejtem el.

 

Titkos kísérőmnek, Samuelnek is búcsút intettem, aki megígérte, hogy megírja közös londoni barangolásunkat. Talán már a kéziratot tartja a kezében?!

samuel

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Fáj az egyedüllét, de így is szép az élet

Egy 90 éves blogger írása

Rose - 2016 szeptember

Rose – 2016 szeptember

A Londonban élő Rose, az „Élvezzük az életet 120 évig” című sorozatunk szerzője, leírja, hogyan él és hogyan érzi magát 90 évesen. 

Az orvostudománynak és a jobb életkörülményeknek hála manapság sokan elérik a 90 éves kort. Szerencsémre én is köztük vagyok. Mivel örököltem érdesanyám szép bőrét, arcom ránctalan, nem látszik rajtam a magas kor. Ez annak is köszönhető, hogy egész életemben óvtam magamat a napsugarak ártó hatásától.

Optimista természetem megóv a depressziótól, általában vidám és lelkes vagyok, a mozgásom fiatalos. Szeretem figyelni a természet, az évszakok változását, az embereket és az állatokat. Mindenben és mindenkiben csakis a szépet és a jót keresem. A halál gondolatával nem foglalkozom.

Fiatal koromban és munkában töltött éveim alatt szorgalmas és törekvő voltam, szerettem a munkámat és a kitűzött céljaimat elértem. Embertársaimmal szemben fair és nyíltszívű voltam, könnyen és szívesen adtam, ezért sokan kedveltek és értékeltek. Kíváncsi ember lévén állandóan tanultam és kutattam az új dolgokat. Leginkább a világpolitika érdekel. Sokat olvasok könyveket, újságokat, hogy az agyamat karban tartsam. Előadásokra, gyűlésekre járok, mindenütt elmondom a véleményemet és nem érdekel, hogy mások milyen véleménnyel vannak rólam. Munkám révén gyakran szerepeltem a televízióban, rádióban, újságokban.

Hédi és barátja 2015-ben, Budapesten

Rose és barátja 2015-ben, Budapesten

Magánéletem is mozgalmas volt, és ma is az. Két házasságom volt, férjem halála után találtam egy jó barátot, akivel együtt töltjük a hétvégéket. Sokat és sokfelé utazom, igyekszem fenntartani a kapcsolatot a külföldön élő rokonaimmal. Gyerekem és felnőtt unokáim mind más és más országban laknak, tanulnak és dolgoznak. Lányom karmester, egyik unokám tudós, a másik jazz zenész. Sajnos egyedül élek.

Az öregkorral járó betegségek azért engem sem kerülnek el. Fülhallgatóm ellenére sem hallom meg időnként, amit mások beszélnek, és meg kell kérni, hogy beszéljenek hangosabban. Évente erősebb szemüveget kell csináltatni, de legalább így tudok olvasni. Dolgok időnként kiesnek a kezemből és a főzés, és egyéb munkák is lassabban mennek, mint régen. Ha sokat járok, bedagadnak a lábaim és fájnak, de örülök, hogy még nem kell bottal járnom. A rheuma és az artritisz sem kímélnek. Mindezen túl, az orvos megállapította, hogy a szívem nem pumpál rendesen és a bőröm alá egy pacemakert ültettek be. Vannak jó, és vannak fájdalmakkal teli estéim. De ha emberek között vagyok és le vannak kötve a gondolataim, akkor megfeledkezem a testi bajokról és fájdalmakról. Továbbra is járok bevásárolni, magam szerzem be az élelmiszereket, vezetem a régi, hűséges autómat, főzök és időnként vendégeket hívok.

A magas kor, amit élvezek, azzal a keserűséggel jár együtt, hogy a barátaim, sorstársaim lassanként meghalnak. Itt vagyok egyedül, a háború és a holokauszt átélése áll mögöttem. Az egyedüllét fáj a szívemnek-lelkemnek, de megalkuszom vele. 90 évesen is szép az élet, örülök, hogy élek.

Rose

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A világ legnagyobb kolostorkönyvtára Admontban

Ausztriai utazás – 2. rész

admonti apátság könyvtára

admonti apátság könyvtára

Ausztriai kirándulásunk 3. napján kulturális kíváncsiságunkat is kielégíthettük, miután az első két napon a természeti szépségeknek adóztunk. Ellátogattunk Admont városkába, melynek apátsága impozáns tájon, a Gesäuse Nemzeti Park hegyvidéki panorámájától övezve helyezkedik el.

A 3600 m2-en elterülő bencés rendi apátságot 1074-ben Gebhard von Salzburg érsekherceg alapította. Meghatározó iskolájának köszönhetően spirituális és kulturális központtá fejlődött. Látnivalói egy hatalmas és gyönyörű park két oldalán szembehelyezkedő gótikus templom, és a múzeum, amely magában foglalja a Természet- és Művészettörténeti, és a Kortárs Művészeti múzeumot, valamint a XIX.század elejétől a “világ nyolcadik csodájaként” emlegetett barokk könyvtárat, mely a világ legnagyobb kolostorkönyvtára. Belépve megértettük ezt az előkelő címet. Lélegzetelállító látvány fogadott bennünket a kétszintes, galériás, világos, fehér-aranydíszes teremben.

könyvtár2
1865-ben komoly tűzvész sújtotta az apátság 5 udvar köré rendeződő épületegyüttesét, de a könyvtár és felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye épségben maradt. 4 udvar a tűz martaléka lett, helyükön épült a jelenlegi park, és a neogótikus stílusban újjáépült Szent Balázs templom. Sajnos a tűzvész 7 emberéletet is követelt. Az apátság 200 ezres könyvállományából 70 ezret a könyvtárban őriznek, ezeknek is legértékesebb darabjai az 1400 kézirat és kódex, valamint 530 őslenyomat az 1500 előtti időkből. A mennyezeti freskókat Bartolomeo Antmonte festette, a tágas, világos terem 4  főpillére: a halál, az utolsó ítélet, a pokol és a mennyország allegórikus szobrai Joseph Stammel alkotásai.

Sankt galleni vár

Sankt galleni vár

Ámulva hallgattunk egy történetet a könyvtár dolgozóinak gigászi küzdelméről, amellyel megmentették a 70 ezer könyvet a 2014-ben támadó apró kártevőktől. Három napra légmentesen lezárták a termet, és gázzal pusztították el a kártevőket. Ezután jött a munka nagyja. Minden egyes könyv minden egyes lapjáról ecsettel söpörték le az elpusztult rovarokat. Ezt nevezem az értékek tiszteletének!

Ezután egy különleges, ún. multimédiás bemutatót  láthattunk.Úgy érzékeltük, mintha több ezer tükör prizmaszerű tükröződése folytán egy hatalmas kaleidoszkóp jött volna létre egy óriási gömbön. Magunkat is ezerszeresen láthattuk jobbra, balra, lent és fönt.

apátsági templom

apátsági templom

Beleszédülve a fantasztikus élménybe átsétáltunk a hatalmas, illatozó parkon a neogótikus apátsági templomba, ahol áhítatos csendben gyönyörködtünk a pompás fafaragásokban. A régi barokk berendezésből csak néhány maradt meg a tűzvész után, legszebb a Mária-oltár képe Antmontetől.

rögtönzött ebéd

rögtönzött ebéd

Az apátságot elhagyva a Sankt Galleni középkori vár, Gallenstein felé vitt az utunk. Mielőtt azonban felkapaszkodtunk volna, házigazdánk meglepett bennünket egy rögtönzött “lakomával”. A kocsiból előkerült egy kis gázpalackégő, egy nagy fazék, egy csomó virsli és vörösbor. Percek alatt megfőtt a “lucullusi” lakoma, amit tiroli zene kíséretében, nagy vidámságban költöttünk el. Utána egy nem túl megerőltető aszfaltúton gyalogoltunk fel a 13. században épült várba, melynek falairól fenséges panoráma tárult elénk.

kilátás a várból

kilátás a várból

Visszatérve a panzióba a gazdasszony kétfogásos bőséges vacsorája, majd utána a háziakkal közös játék koronázta meg ezt a csodálatos napot. Másnap eljött a búcsú ideje ettől a fantasztikus házaspártól, akik az átlagosnál sokkal többet tettek azért, hogy a legjobb emlékekkel térjünk haza.

A hazaút is tartogatott még egy városnézést. Megálltunk Leobenben, ahol Gösser sörgyár található. Mi inkább a templomát néztük meg a városka közepén. Egy piacon keresztül értük el a Sankt Xaver kapuját. Belépve gazdag, és elegáns díszítés, a fehér falakból kiemelkedő fekete és arany szobrok fogadtak. Egy rövid sétával búcsúztunk a Mura völgyében fekvő kisvárostól, a főterén látható terrakotta-fehérdíszes háztól, a városkaputól és ausztriai élményeinktől.

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

Mentés

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hogyan vonjuk be a gyerekeket a sütés-főzésbe? – videóval

Három nagymama titkai

Ildi

 

Unokáimmal kicsi koruktól kezdve együtt szorgoskodtunk a konyhában: nagyon szerettek tésztát gyúrni (amit később megszárítottunk és bármikor felhasználhattuk), befőzni, zöldségeket tisztítani, lekvárt főzni vagy süteményt sütni. Egyszer stopperrel lemértük: mennyi időbe telik megtisztítani 1 kg zöldbabot nekem egyedül, és ugyanennyit hármasban. (Jó alkalom volt az idő: percek, másodpercek számítására is). Az elkészült befőttekre ők írták meg a címkéket, azokat pedig külön is megjelöltük, amit ők raktak üvegbe. Nagy volt az öröm, amikor télen kinyitottuk az ilyen különleges kis befőtteket, lekvárokat.

Kiskorukban tésztát gyúrtak, kamaszként már nem érnek rá

Hogy miért írom mindezt múlt időben? Mert mára a helyzet megváltozott. Bánkódom és töröm a fejem: milyen módon lehetne őket a konyhai, háztartási munkákba továbbra is bevonni. Mert a valóság most az, hogy a kamaszkor beköszöntével mintha nem is történt volna semmi az előző 6-7 évben. Hívom őket:, főzzük meg együtt az ebédet…. és nem jönnek. „Jaj, most ne, épp chatelek a barátnőimmel!” „A legjobb fázisban vagyok az új játékban, már 82 pontot gyűjtöttem, el akarom érni a százat!” A sport, a barátok, a játék vagy épp a bambulás kapott abszolút elsőbbséget.  Mit tegyek?  – kérdezem tanácstalanul magamtól és az olvasóktól.

Anna

 

Receptfüzetet és süteményes szettet kapott tőlem

Amikor unokám először segített a konyhában húsgombócokat formázni, azt hittem örökre elvettem a kedvét a főzéstől. Leonát 8 éves kora óta próbálom rávenni, hogy segítsen a konyhában, de ez nem ment könnyen.

Egyszer megkértem, hogy segítsen a fasírt formázásában. Megmutattam neki, hogyan formázzunk gömbölyű, lapos, hosszúkás, kocka alakú fasírtot, hogy érdekesebb legyen a feladat. De hamar rájöttem, hogy másképpen kell rávennem a konyhaművészet megszerettetésére. Olyan undorral nyúlt bele a húsmasszába, hogy azt hittem ebédelni sem fog.

Leona 2

 

Le is voltam lombozódva, de később támadt egy jó ötletem. Talán inkább süteménykészítéssel  kellett volna kezdenem, hisz minden gyermek imádja az édességet. Vettem is neki ajándékba egy rózsaszín, csajos süteményes szettet, volt benne habverő, kis tál és különböző sütiformák és egy kis méretű tepsi is.

Unokámnak ez nagyon tetszett és rá tudtam venni, hogy azonnal próbáljuk ki. Egyszerű, kavart süti receptet választottam. Én irányítottam, és Lena kevert, kavart, méricskélt és tojást tört fel. Sikerült a végeredmény, boldogan falatoztuk az első közös sütinket, melynek a neve Csodabogár szelet volt.

 

Leona sütis könyve-1

Hogy folytatása is legyen a kedvtelésnek, készítettem unokámnak egy saját süteményes recept füzetet. Ide olyan egyszerű sütiket válogattam a netről, és nyomtattam ki, melyeket némi segítséggel el is készíthet. A recepteket egyszerű lefűzhető műanyag tasakba tettem, majd dossziéba. A dosszié tetejét fényképével tettem egyedivé. Ez bármikor bővíthető, kivehető, lapozható, cserélhető. Csillogó szemei elárulták, hogy örömet szereztem neki ezzel.

Legközelebbi alkalommal megtanítom, hogyan készítsen mutatós reggelit saját magának, és remélem, hogy egyszer megkóstolhatom főztjét is.

Vica

 

Unokáim sütötték a szülinapi sütit

Unokáim pici koruktól szívesen settenkednek a konyhában és ma már önállóan sütnek. Volt kitől kedvet kapjanak: anyukájuk, apukájuk, nagynénjük és nagyapjuk (a blogban Papa Stefano) is szeretnek sütni-főzni (nagymamájuk a kakukktojás).

 

Lilla

Kicsi korban nagy élmény a gyerekeknek, ha  bekukkanthatnak a konyhai titkokba, mi több, kipróbálhatják maguk is, hogyan kell sütni-főzni. Ilyenkor még játék az, ami később, egy kamasznál  már munkának számít. Lilla unokám már négyévesen boldogan állt fel a székre hogy elérje a pultot és résztvegyen a sütemény sütésben. Lányom először csak egy kanalat adott a kezébe, hogy kevergessen-kavargasson, majd egyre bonyolultabb feladatokat is kapott. Nem számított, ha nyakig lisztes, ragacsos lett, hogy úszott a pult, vagy kiömlött valami a padlóra. A közreműködésért mindig dicséret járt és persze a fő jutalom, hogy el lehetett dicsekedni mindenkinek, ő is segített sütni. Mindez megismétlődött kisebbik unokámmal is.

Panni

Határtalan öröm volt, hogy idén nyáron, a születésnapi ebédemre a tízéves Lilla csokis muffint, a hatéves Panni pedig meggyes lepényt készített a családnak. Persze némi segítség kell még a kimérésnél és a sütőbe rakásnál, de a köztes folyamatokat önállóan végzik. Én, a büszke nagymama, aki csak felnőttként és akkor sem túl nagy kedvvel tanultam meg sütni-főzni, az első pillanattól kezdve elragadtatással fotózom és filmezem őket e dicsőséges konyhai tevékenységük közben (már amikor engedik). Ebben a kis filmben Lilla négyévesen kanalaz valamit egy tálkából, nagynénjével sütnek nálunk. A Pannikáról készült felvétel egészen friss, pár hete készült, amikor nagyapa tanította  cukkinit panírozni, én pedig banánkenyeret sütni.

             

Anna sorait olvasva kicsit szorongok, hogy a serdülőkorba érve talán majd lelohad lelkesedésük a konyhaművészet iránt, de bízom benne, hogy felnőttként majd újra nagy örömmel és lendülettel vetik bele magukat – immár saját háztartásukban – a sütés-főzés örömeibe.

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!