Régiségeknek

Soha nincs késő társra találni!

Kétlaki,  külön- és együtt élő idős párok sztorija.

 

Egyedül élni idős korban sem jó, így sokan vannak, akik párjuk elvesztése, vagy válás miatt egyedül maradva megpróbálnak  új kapcsolatot létesíteni túl az ötödik, hatodik, vagy akár hetedik X-en is. A gyerekek ez időtájt már családot alapítottak, vagy legalábbis saját lábra álltak. Új társat találni nem könnyű ebben a korban sem (leginkább azért, mert sokkal kevesebb ebben a korosztályban a férfi, mint a nő), de bizonyos rugalmassággal, nyitottsággal és egymás igényeihez való alkalmazkodással jól működő párkapcsolatok jöhetnek létre és működnek akár  évtizedeken át. Főként azóta, hogy a társadalom a fiatalokhoz hasonlóan az idősek esetében is tolerálja, ha a párok nincsenek összeházasodva.

Az idős kori  társas viszonyok  intenzitásukat és tartósságukat tekintve  igen sokfélék, a hétvégékre korlátozódó kapcsolattól az együttélésig. Vannak hosszútávon jól működő és időszakos kapcsolatok egyaránt. Lényeg, hogy idősen is jó és vágyott dolog társra találni és nem szabad feladni a keresést. Erre is vonatkozik a mondás: soha nincs  késő! Kedvcsinálónak elmesélek néhány történetet,  melyeket ismerőseim segítségével gyűjtöttem össze.

 

Ebben az életkorban már nem olyan könnyű  felszámolni a megszokott otthont. Így sokszor a párok kétlaki életet élnek, hol egyikük, hol másikuk otthonában laknak.

Zsuzsa és Tibor hetvenes éveikben járnak, jó tíz éve kerültek össze, amikor Zsuzsa megözvegyült. Tibor, Zsuzsa férjének kollégája volt, agglegény, gyakori vendég a házukban, ahol gyakorta nagy kártyacsatákat vívtak együtt. Először csak vigasz, majd társ lett Zsuzsa életében. A férfi lakása télen melegebb és komfortosabb, Zsuzsa kertes házát nehezebb fűteni, de nyaranta hűvösebb és kertészkedni is lehet. Ez a kétlaki élet jól működik náluk.

 

Klári és László egy  utazáson ismerkedtek meg. Szerelem volt első látásra, amit megerősített további sok beszélgetés, találkozás. A lakhelyüket tekintve nagyon messze laktak egymástól. Sőt, nem is egy országon belül. A szerelmük elé ez nem gördített akadályt. Jöttek-mentek, sőt ma is jönnek-mennek egymáshoz. Hol egyiküknél, hol másikuknál töltenek pár hetet, pár hónapot. Hétköznapjaikban csendesen, visszavonultan élnek. Ezeket a hétköznapokat azonban színesítik László foglalkozásából eredő külföldi utazásai is, ahová párját is magával viszi. Nem házasodtak ugyan össze, de egymáshoz kötötték életüket szerelemben, szeretetben.

 

Zsófi és Ernő egy nyugdíjas rendezvényen találkoztak, tánc közben ismerkedtek meg. Az összhang azonnal kialakult köztük, pedig már mindketten hetven felé jártak. Zsófi pár évvel korábban özvegyült meg, Ernő régóta elvált, de egyikük sem tervezett új kapcsolatot már.  Váratlanul tört rájuk a szerelem. Egyikük bérházban, másikuk kertes, családi házban lakott. Amióta összekerültek hol itt, hol ott laknak. Kisebb betegségeket leszámítva jól élnek, mindketten szinte megfiatalodtak a kapcsolatban, azt mondják harmonikusabb a kapcsolatuk, mint amilyen a házasságuk volt.

 

Egy sikeres párkapcsolatnak idős korban nem előfeltétele az együttlakás.

Gizi és Vilmos hatvanas éveik közepén járnak, kapcsolatuk mintegy tíz éve tart. Egy kisvárosban laknak, futólag ismerték egymást korábban is, és társaságban jöttek össze. Mindketten özvegyek, gyerekeik, unokáik vannak. Ők nem költöztek össze, mindketten maradtak a saját otthonukban. Minden nap találkoznak, sokszor együtt ebédelnek, közös programjaik vannak és együtt utazgatnak. Baj esetén is számíthatnak egymásra, de megtartották anyagi és a lakhatási függetlenségüket, mert gyerekeik se vennék jó néven, ha összeköltöznének.

 

Sári és Miklós majdnem egyszerre özvegyültek meg ötvenes éveik vége felé, amikor ismerősök közvetítésével egymásra találtak. Nem költöztek össze, a kapcsolat plátói maradt, csak lelki társak voltak, de így is vigaszt találtak egymásban. Leginkább a hétvégeken találkoztak és sok tartalmas kulturális programon vettek részt együtt. Minden este felhívták egymást telefonon és megbeszélték a nap eseményeit. Amikor Miklós megbetegedett, Sári sokat volt mellette, megkönnyítette  élete utolsó hónapjait. Sári azóta társtalan, unokái körül hasznosítja magát és sok új hobbija van. Nem adta fel, hogy találjon még magának valakit.

A párkapcsolat idősen sem  tart  mindig holtomiglan

Sok évtizedes gyötrelmes  házasságban eltöltött idő után került sor a válásra. Ilona ekkor a hatodik X-et taposta. Nem is gondolt már semmiféle kapcsolatra. Nem is  kereste azt.  Meg sem fordult a fejében,  hogy  egy kisvárosi rendezvényen fog találkozni azzal az emberrel,  akire  egész életében szüksége lett volna, de csak  álmodott arról,  hogy létezik a valóságban ilyen férfi. Létezett. Józseffel megismerkedve lassan ugyan, de kiengedett szigorú, zárt életéből.  A neten naponta sok órát beszélgettek, majd következtek József utazásai Ilonához, amikoris pár hetet együtt töltöttek. Annyira összetartoztak már, olyan jól kijöttek, olyan jól érezték magukat egymás társaságában, hogy József egyre gyakrabban utazott Ilonához. De Ilona sosem utazott Józsefhez, mert József felnőtt gyerekei mereven elzárkóztak  és ellenezték édesapjuk időskori kapcsolatát. Nagy szerelem volt az övék. Volt. Mert József utódai olyannyira ellenszegültek e kapcsolatnak, addig duruzsoltak, míg József feladta, meghajolt gyermekei akarata előtt és szakított Ilonával.

 

Rozi és Feri ötvenes éveik közepén jártak, egy internetes társközvetítő által találtak egymásra. Az asszony elvált volt, a férfi özvegy. Rozi szerette volna, ha összeköltöznek, nem bírta a magányt, szívesen gondoskodott volna a férfiről. A hétvégéket töltötték csak együtt Rozi lakásában, de Ferinek még ez is sok volt, ő egy még lazább kapcsolatra vágyott. Életmódjuk is nagyon különbözött. Feri társasági lény volt, szeretett jönni-menni, utazgatni, társaságba járni, míg Rozi nem szívesen mozdult ki otthonról, inkább főzni, vagy tévézni, videózni, kettesben lenni szeretett otthon. Többéves kapcsolatuk nemrég szűnt meg.

 

Tibiék és Tündéék, két külön  pár,  jó szomszédok voltak és össze is jártak. Közel a hatvanhoz Tünde megözvegyült, magára maradt, a gyerekek már kirepültek a házból.  Tibi és felesége, Eta, amiben tudták segítették Tündét. Hogy, hogy nem a segítés túl jól sikerült, a szomszédok csak azt vették észre, hogy Tibi kocsija Tünde háza előtt parkol éjjelente. Hamarosan kitudódott, hogy Tibi otthagyta Etát, akivel több évtizedes kiegyensúlyozott házasságban éltek, és Tündéhez költözött. Eta  hosszas keresés után talált magának egy új társat, Tibi és Tünde kapcsolata viszont két év múlva végetért. Tibi most hol itt, hol ott húzza meg magát.

 

Az is előfordul, hogy a pár egy  új helyen kezd együtt új életet.

Gabi friss nyugdíjas volt, amikor megözvegyült. Falusi házát eladta és  elköltözött az ország másik végébe, ahol lakást vett egy nagyvárosban. Rövidesen követte őt régóta elvált, volt szomszédja, aki ugyanabban a városban, hozzá közel vett magának lakást. Mindketten elég dinamikusak és fiatalosak voltak ahhoz, hogy a számukra teljesen új környezetben kezdjenek új életet együtt. Megszokott környezetükben  nem nézték volna jó szemmel a kapcsolatukat, de így, a mindkettőjüknek idegen városban könnyebb volt újrakezdeni. Napjaikat együtt töltik, együtt utazgatnak, de ha éppen arra vágynak, mindkettőjüknek megvan a saját, kényelmes otthona. 

Nem gyakori, de előfordul, hogy házassággal szentesítik a kapcsolatot.

Ernő és Jolán már közel jártak a hatvanhoz,  egymásról nem tudván,  egyedül éltek évek sora óta. Egyikük megözvegyült, másikuk elvált. Mindketten  úgy érezték, hogy hiányzik valaki az életükből. Így hát mindketten regisztráltak egy internetes társkereső oldalon. Történt egy napon, hogy egymásra találtak a világhálón, és az is kiderült beszélgetéseik során, hogy nemcsak egy városkában laknak, hanem éppen két utcányira egymástól, sőt mi több, egy gimnáziumba  is jártak. Hamarosan randevúra került sor. A  találkozásokból közös színházba járás, közös kirándulások lettek, mígnem két-három így eltöltött év után össze nem házasodtak. Nagyon kedves, barátságos, kiegyensúlyozott emberpárt alkotnak.

A történetek összegyűjtötte és leírta: Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A tanult nők nyomulása

120 éve még csak egy magyar orvosnő volt.

gróf Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő

Érdekes felfedezéseket tettem. Történt ugyanis, hogy ráleltem a „Budapest évkönyve” 1898-as kiadványára a neten, és nekiálltam böngészni. Igazi kincsestár ez kiadvány a múltban kutató, vagy csak kíváncsiskodni szerető embernek. Elsőre a „székesfőváros és környéke területén létező összes önálló foglalkozással bíró egyének jegyzéke”-ben kezdtem kutakodni. Mosolyra fakasztott néhány régi foglalkozás, mint:  patkányvesztő,  pehelykereskedő,  nyerges,  nyelvmester,  monogrammgyártó, kaptafavágó,  gyarmatáru kereskedő,  bélkereskedő, és  bőrvanyoló.

Kíváncsian  keresgéltem, hogy vajon mely szakmákban dolgoztak nők,  (saját keresettel, önálló egzisztenciát teremtve maguknak) 120 évvel ezelőtt, de csak elvétve találtam néhányat: zongoratanárnő, cukrász, telefonosnő, kávémérő, fehérnemű- és vegytisztító, trafikos, himzőminta előnyomó. A kocsmáros, bérkocsis, szatócs, kifőzés és fűszerkereskedő szakmákban leginkább elhunyt férjük üzletét átvett özvegy hölgyekre bukkantam.

De találtam egy szakmát, ahol kizárólag csak nők szerepeltek a felsorolásban, és igen sokan voltak:  a szülésznők. Végül is ez egyáltalán nem meglepő. Abban az időben a nők otthon szültek a bábák (szülésznők) segítségével. Bár az évkönyv adatai szerint klinikák és kórodák (kórházak) is léteztek, sőt nőgyógyász orvosok is voltak, talán csak a kiváltságosok vették igénybe őket.

De vajon volt-e nő az orvosok között? Nekiálltam a mintegy 700-800 nevet és címet tartalmazó orvos jegyzéket áttanulmányozni, hátha találok köztük orvosnőket – de egyet se leltem. Némi kutatás árán rájöttem, hogy nem véletlenül. Az addig egyetlen magyar orvosnő egy évvel korábban kapta meg praxis engedélyét Budapesten, és  a jegyzékbe talán azért nem került még be.  Jóllehet orvosi diplomáját már 20 évvel korábban megszerezte a svájci Zürichben, ahol az orvosi egyetemet elvégezte, gyakorló orvosként nem engedélyezték a praktizálását itthon egészen 1897-ig.

Az előkelő származású Hugonnai Vilma majd két évtizedes küzdelme – melyet nemcsak magáért, hanem a nők oktatásban való egyenjogúsításáért  is folytatott, – 1895-ben hozott eredményt, amikor a korszellem nyomására végre hazánkban is engedélyezték, hogy a lányok is járhassanak gimnáziumba  és érettségit tegyenek. Ugyanebben az évben nyitották meg a magyar egyetemek is kapuikat a lányok előtt. Az első orvosnő, aki már Magyarországon szerezte meg az orvosi diplomát, dr. Steinberger Sarolta volt, akit 1900-ban avatták orvossá Budapesten.

Az út odáig igen küzdelmes volt. Meg kellett vívni a harcot a tudományos életben is egyeduralmukat féltő férfiakkal. 1899-ben dr. Pap Samu képviselő országgyűlési fel­szólalásában aggodalmának adott hangot a nőorvosok működésével kapcsolatban.  Pap töb­bek között azt mondta, hogy a nők, mint orvosok, fokozatosan elveszítik  nőiességüket és „definiálhatatlan lényekké” válnak. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi mi­niszternél Hugonnai Vilma többször járt audiencián, hogy saját orvosi működését kérelmezze. Az egyik   alkalommal   a  miniszter ezt mondta: „A  nők  felforgatnák   az  államot,  ha  a  tudományos   téren   egyenjogúsítanánk  a  férfiakkal”. Hugonnai  Vilma erre így válaszolt:   „Micsoda alapokon  nyugodnék   az  az  állam, melyet egynehány  intelligens nő felforgathatna?  Szégyelném, ha ilyen államnak volnék  a gyermeke”.  „Hogy   tudományosság    több    zűrzavart   idézne  élő, mint a tudatlanság,  nem bizonyítja Schweiz, ahol először (1868-ban)  nyíltak  meg  az egyetemek nőhallgatók számára. Minél értelmesebbek a nők, annál  üdvösebb lesz   befolyásuk” – hangoztatta.

 

Eljátszottam a gondolattal, mit szólna szépemlékű Hugonnai Vilma, ha egy csoda folytán ma megjelenne, és azt látná, hogy a gimnáziumi iskolapadokban sokkal több lány ül, mint fiú, sőt az orvosi rendelők, kórházak és kutatóintézetek orvosai közt is legalább annyi a nő, mint a férfi.  Csodálkozna és örülne, hogy a nők a tudományos életben és az orvosi pályán is bizonyították rátermettségüket, egyenértékűségüket. Megcáfolva látná Pap Samu feltevését, hogy a tanult nők elvesztik nőiességüket, „definiálhatatlan lényekké” válnak. Örülne, hogy nem váltak valóra Trefort Ágoston aggályai, hogy az intelligens, tanult nők felforgatják az államot.

De a legjobban talán az imponálna neki, hogy a tanult nők befolyása mennyire megnőtt  a 120 évvel ezelőttihez képest. De még nem eléggé! Reméljük nem kell még 120 év, hogy a nők e téren is beérjék a férfiakat.

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Lencseleves keleti fűszerekkel

Egzotikus ízű, selymes leves.

 

lencse31

 

Keleti országokban szívesen fogyasztott lencseétel. Ott vörös lencséből főzik, de a mi lencsénkből készítve is finom és a szerencsénket is meghozza.

 

lencse1

 

Hozzávalók:

fél kiló lencse

1 kávéskanál só

1 kávéskanál bors

1 kávéskanál édes piros paprika

fél kávéskanál csípős piros paprika

1 kávéskanál curry por

1 kávéskanál római kömény por

1 kávéskanál levespor, vagy 1 zöldséges leveskocka

5 dkg vaj

3 nagy gerezd fokhagyma

 

lencse2

 

Elkészítés:

A lencsét jól megmosom, majd beáztatom legalább 2 órára annyi vízben, amennyit magába szív. Egy nagy fazékban 2 liter vízben felteszem főni, ha felforrt, leszedem a keletkezett habot. Ekkor teszem bele a fűszereket. Lassú tűzön kb. egy órát főzöm, amíg a lencse megpuhul. Ekkor teszem bele a fokhagyma gerezdeket egyben és a vajat, 5 percig még főzöm. Megkóstolom, ha kell, még ízesítem. Lehűtöm, majd botmixerrel simára passzírozom. A lencse rostos anyagától elég sűrű lesz a leves, ha valaki hígabban szereti, több vízzel kell csinálni, illetve hagyományos passzírozóval lehet passzírozni.  A tányérban, díszítésként csöpögtethetünk bele egy kis tejjel elkevert tejfölt.

 

Cecilia

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nagymamák és unokák – beszédes fotók

 Hallgassátok, mit mesélnek a képek!

nagyis

Régóta gyűjtögetem ezeket a nagymama-unoka fotókat. Olyan beszédesek. Szavak nélkül is mesélnek  e köteléknek a bensőséges szépségéről.  Fájdalom, vonzódás, bánat, kirobbanó öröm, csendes áhítat, és megannyi más érzés árad  belőlük.

Semmit sem tudok a képek hátteréről, nem tudom kik ők, hol élnek, hogyan élnek. Csak a rokoni kapcsolat egyértelmű, a többit a mozdulatok, a pillantások, az érintések, az ölelések, a kezek, a ráncok, a tekintetek mesélik el nekem.  A képzeletem szövi a mondatokat,  megfejteni vélt titkok szólalnak meg, ha a képeket nézem.  Hallgassátok, mit mondanak!

 

4 

Szép nagylány lesz belőled, lesz egy kérőd, hozzámész feleségül, sok-sok gyereketek lesz, a gyerekeknek gyerekei, és te is nagymama leszel majd egyszer.

 

y-emotions-happening-in-this-one-moment-we-love-the-way-the-bride-and-her-grandma-are-connecting-with-just-a-look

Nagymama, olyan boldog vagyok, hogy ti is itt vagytok!

 

olyan-jo-veled

Olyan jó veled játszani, Nagymama, ugye mindig velem maradsz?

 

304b237d4d03fd51f69decd5b00631bci-am-not-talking-about-traveling-around-the-world-i-am-talking-about-seeing-really-seeing-where-you-are-today-what-is-right-there-in

Ha nagy leszel, messzi tájakra utazol, érdekes életed lesz. Én sajnos nem láttam sokat a világból.

 

eskuvo

Légy boldog, drága unokám!!

 

eskuvore-utazunk

Most szépen felöltözünk és együtt elutazunk nagyon messzire, egy szép esküvőre.

 

fajdalom

Sok fájdalom, bánat vár rád! De mi nők nagyon erősek vagyunk, és kibírjuk, mert itt vagyunk, hogy segítsünk egymásnak.

 

i-would-literally-give-anything-to-have-a-picture-like-this-with-my-grandma-on-my-wedding-day 

Uramisten, olyan boldog vagyok, hogy megértem ezt a napot!

 

love-them-listen-to-all-their-wisdom-it-doesnt-come-from-perfection-it-comes-from-experience 

Nem adhatok neked gazdagságot, de átadom egy hosszú, nehéz élet tapasztalatait, hogy neked könnyebb életed legyen!

 

meyer-garfunkels-wife-and-granddaughter-her-father-lives-in-washington-and-her-mother-died

 Mama, mi lesz velem, ha te már nem leszel?

 

this-reminds-me-of-one-of-our-little-girls-she-cannot-wait-to-help-my-mother-any-way-that-she-can-she-walks-with-her-up-the-stairs-reads-to-her-every-day

Ha téged ölellek,  nem érzem az éveket, a magányom is messze száll.

 

5

Ne gondold, hogy az élet olyan hosszú, észre sem veszed és már a vége felé jársz. Sose siettesd a dolgokat, mindennek eljő a maga ideje!

 

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Miért jó közös blogot írni?

Egy közösség részének lenni jó!

 

baratsag

 

Az úgy kezdődött hat évvel ezelőtt, hogy indítottam egy blogot. Így hangzott  a 2010. május 27-én kelt, első poszt:

Küzdök az elnevezéssel. Minek is nevezzem azokat, akikhez szólni szeretnék, illetve akik közé magamat is sorolom. Idősek? Öregek? Ezüst korúak? Őszikék? 60+? Valahogy egyik sem tetszik. Kitaláltam egy nevet. Mondjuk hívjuk magunkat régiségeknek. Hogy tetszik ??? Olyan megmosolyogtató, ugye? Ha igen, akkor pont jó, mert azt szeretném, ha nem keseregnénk, hanem mosolyognánk magunkon. Ha nem szégyelnénk a korunkat, hanem elfogadnánk, sőt akár örülhetnénk is neki. Találjuk ki, hogy mi is a jó benne (mert a rosszat ugye nem kell kitalálni). És találjuk ki, hogy hogyan lehet élvezni, széppé tenni, – ha még előtte vagyunk – megtervezni. Érezzük jól magunkat együtt – más korosztályokat nem kizárva – mert hát nekünk mégiscsak megvannak a magunk élet helyzetei, gondjai és örömei. Erről szeretnék írni és erről szeretném mások gondolatait is olvasni.”

Azóta hat év telt el, 14-re bővült a blogban író régiségek száma. Úgy gyarapodtunk mint egy kis-gömböc. Mindig újabb barátok, rokonok, majd olvasók csatlakoztak hozzánk szerzőként, és mindannyian megtapasztalták az írás és a közösségi lét nagyszerűségét.  Összesen mintegy 800 posztot írtunk eddig és a facebook csoportunknak több, mint 3900 kedvelője van.

Az ország különböző részeiben lakó bloggerek  évente legalább egyszer találkozunk (két külföldön élő bloggertársunk sajnos nem tud ezeken az összejöveteleken résztvenni). Legutóbb idén ősszel találkoztunk, ahol többek között azt is megünnepeltük, hogy idén áprilisban a hónap közösségi blogja lettünk a Cafeblog bloggereinek szavazatai alapján.  Az a baráti érzés, ami a találkozásokon mindenkit hatalmába kerített, azt jelezte, hogy a blog az íráson kívül egy közösséget, a valahová tartozás, a közös siker érzését is nyújtja számunkra.

Számomra a blog egy éltető közösséget, napi feladatot, sikerélményt, kihívást jelent. Egy helyet, ahol írásaim megjelenhetnek, ahol kíváncsiak a gondolataimra. Ablak a világra, ahol “régiségként” is alkothatok valami hasznosat, ahol „kvázi” munkatársi közösségben lehetek szeretett emberek között.

Cecilia

blogtali-2016

Blogtali 2016

 

A bloggerkedés pozitív élményeket ad

Vica vagyok és szerencsés, hogy a Régiségeknek  blogger közösségnek tagja lehetek.

Nem gondoltam volna, hogy egy Fecebook oldal  rendszeres látogatása oda vezet, hogy egyszer tagja leszek egy szuper csapatnak. Én, mint az egyik kakukktojás, nem régi ismeretség, nem iskolatárs, nem egy baráti társaságból kerültem a közösségbe, hanem csak úgy a messzeségből és földrajzilag messziről.

Szeretünk a régi időkre visszaemlékezni, nosztalgiázni, retró dolgokat feleleveníteni és közben kíváncsivá tenni másokat. Ez a kíváncsiság hozott össze engem is, a jó humorú, barátságos társasággal. Ez egy jó kis csapat. Jó dolog minden nap leülni a géphez és az éteren keresztül érezni, hogy vannak jó barátaim. Igen barátságok is kialakultak a közel két év alatt, melyet a blogger találkozó alkalmával ápolunk és személyessé teszünk. A találkozás újra és újra közelebb hoz egymáshoz bennünket.

Így volt ez évben is, amikor Budapesten a kíváncsiságom kielégítésére megtekintettük egy érdekes, nem mindennapi helyet, ahová álmomban sem gondoltam, hogy eljutok. Az ősz folyamán két blogger barátnőm több száz kilométert utazott gyönyörű hegyvidéki lakókörnyezetembe, hogy együtt barangoljunk pár napig a mesés északkeleti hegyekben. Még fel sem dolgoztuk az együtt töltött élményeket, de már meghívást is kaptam újabb élmények begyűjtésére. A napfény városába lettem invitálva, melynek szívesen fogok eleget tenni.

Hogy mit ad nekem a mindennapi bloggerkedés, időnként az írogatás? Hát mindent, ami az élet showjához kell. Vicceset, szomorút, édeset, savanyút, búfelejtőt, világra ablakot nyitó ismeretet, ami boldoggá tesz. Javítja az életminőségemet, pozitív élményeket ad, és arra sarkal, hogy gondolkodjak újabb és újabb élmények megírásán. Ez karban tartja az agyamat, a memóriámat.

Közösséget formálunk, kedélyesek vagyunk, mi  nők,  anyák, és nagymamák, akik derűsen néznek előre, de visszafelé is.

Vica

 

Az írással feledésbe merült kreativitásomat vadásztam elő

Két éve írogatok a blogba, és ez elkerülhetetlenné tette, hogy megtanuljam az internet csínját-bínját. Tanulási folyamatom most és mindörökké tart.  Az írással, mely szenvedélyemmé vált, rég feledésbe merült kreativitásomat vadásztam elő.  Örömöt szerez az önkifejezésnek ez a formája. Minden téma felvetődése, gondolataim megfogalmazása, majd megosztása szellemi izgalmat okoz, egyben önismerethez vezet, mivel újra élem, sőt átértékelem, idősebb, tapasztaltabb énem rostáján átengedem a velem történteket.

Boldog vagyok, amikor gyerekkori ismerősöktől, barátoktól visszajelzést, kommentet kapok a közös emlékek felidézésekor, sőt ők is hozzáteszik a saját érzéseiket, mosolyogtató kalandjaikat. A blog által mintegy naplószerűen rögzíthetem életem fontos mozzanatait, családommal kapcsolatos örömeimet, fájdalmaimat. Ezzel emléket állíthatok őseimnek, eltávozott szeretteimnek.

Mint egyedül élő Régiségnek nagyon fontos az a véleménycsere, társalgás a legkülönbözőbb témákban, amit blogunk mozgalmas élete ad napi szinten az éteren keresztül. Bloggertársaim kivétel nélkül jóindulatú, intelligens emberek, akiknek humort sem nélkülöző pozitív életszemlélete, nyitottsága, humanitása példát mutat. Írásaikon keresztül betekinthetek az én városi életformámtól eltérő létezésekbe, régi falusi dolgos, küzdelmes életekbe, másoktól új recepteket, háztartási praktikákat kapok.

Végül, de nem utolsósorban virtuális ismeretségből igaz barátokat szereztem, akik sokszor nagyobb érdeklődést, bíztatást, támogatást adnak blogbeli munkámban, mint családom tagjai.

Köszönet mindenért!

Annaróza

Blogtali 2014

Blogtali 2014

 

Mintha egy nagy család lennénk

Internetezem. Elég sokat. Jórészt a közösségi oldalamon, ismerőseim által megosztott posztokat nézegetem. Így akadtam rá egy blogra, amely felkeltette érdeklődésemet. Habozás nélkül rákattintottam, elolvastam, és miután tetszett is, lájkoltam.  Szokásomtól eltérően egy-két mondattal kommenteltem is. Ártatlan, hétköznapi, befőzéssel kapcsolatos hozzászólásom volt. Szerintem. Nem így gondolta az oldal szerkesztőnője. Kérésére a kommentből írás lett. Az első blogírást követte a többi. Az oldalon való jelenlétem és írásaim következménye lett a közelebbi ismeretség kialakulása a már régebben itt munkálkodó  bloggerekkel. Az okos, kulturált, nyugodt légkör, az egy hullámhosszon való sok beszélgetés során  barátsággá fejlődött ismeretségünk. Bár a barátság egy ideig csak virtuális barátság volt, mégis annyira valószerűnek tűnt  a „hiteles” profilképeink, fényképeink, őszinte chateléseink révén, mintha ténylegesen ezer éve ismertük volna egymást. Egy olyan közösségbe csöppentem, amire éppen akkor, és ott olyan szükségem volt, mint egy falat kenyérre. Az őszinte megnyilvánulás, egymás iránti  tisztelet, megbecsülés,  bizalom jellemezte és jellemzik ma is ezt a kis közösséget.

Mindezeket  megerősítette az első személyes találkozás, a blog szokásos évi összejövetelén, amelyre egy pesti, belvárosi hangulatos étteremben került sor. Bárki ismeretlen meg nem mondta volna, hogy mi, ott, és akkor, néhányan, életünkben először találkoztunk egymással. Úgy beszélgettünk, csevegtünk,  mintha egy nagy család lennénk. Ezt követő héten, egy hegyvidéken élő bloggertársunk a lakhelyére invitált bennünket hosszú   hétvégére. Néhányan, túrakedvelők eleget is tettünk ezen meghívásnak.  Az együtt töltött napok  felejthetetlen emlékeim közé tartozik. „Régiség” lévén (koromat tekintve) megtapasztaltam egyet és mást, tudom, ritkaság számban található olyan kis közösség, amely ennyire „egy húron pendül”, amely tagjai ennyire tudnak örülni egymás sikerének, segítik, biztatják egymást.  A véletlen sodort közéjük, amikor éppen a legnagyobb szükségem volt egy ilyen elfogadó-befogadó, munkájukat, egymást tisztelő, becsülő közösségre. Célom, feladatom, munkatársaim, új barátaim lettek, akik tisztelnek, becsülnek magamért, munkámért. 

  Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Te is parázol, ha orvoshoz kell menned?

10 tanács, hogyan készülj fel rá.

 

orvosi-2

 

Szánj több órát az orvosi vizsgálatra. Egy orvosnál, még ha van is időpontod, nem biztos, hogy várakozás nélkül megúszod. Ha felkészülsz arra, hogy akár több órát kell ott eltöltened, nem leszel frusztrált és ideges. Vigyél magaddal olvasnivalót és rágcsálni valót, amivel vigasztalódhatsz  várakozás közben.

 

Még otthon gondold át a bajaidat, tüneteidet, amivel az orvoshoz mész. Írj egy listát arról, amit el akarsz mondani. Ha többféle tüneted van, figyeld magad az orvosi vizit előtti napokban, és mérd, jegyezd fel az adatokat (pl. vérnyomás, láz, fájdalmak: mikor? hol?).

 

Ha van kórtörténete a panaszodnak, vidd magaddal a korábbi vizsgálatok eredményeit, zárójelentéseit (persze ne kilószámra, csak a legfontosabbakat).  Ezzel megspórolhatsz új vizsgálatokat és több információ áll az orvos rendelkezésére, hogy képet kapjon a panaszaidról.

 jo5

Tudd pontosan azoknak az orvosságoknak a nevét, amiket szedsz. Ha nem tudod fejből, írd fel magadnak otthon. Legyen kéznél a TAJ kártyád. Ha kérdezik, tudd, hogy mire vagy allergiás.

 

Gyakran megkérdezik, hogy milyen korábbi betegségeid, műtétjeid voltak, sőt azt is, hogy a családban milyen komolyabb betegségek fordultak elő. Ha nem tudod,  kérdezd meg a családtagoktól a rájuk vonatkozó dolgokat.

 

Nézzél ki jól, ha orvoshoz mész! Legyen rendben a hajad és a körmöd, vegyél fel egy jó ruhát, (amit könnyű levetni, ha a vizsgálat megkívánja). Tegyél jó benyomást, a megjelenésed sok mindent elárul rólad és befolyásolja a hozzád való viszonyulást.

 

Kérdezzél! Jogod van megtudni, hogy a vizsgálat során az orvos mit állapított meg. Ha nem világos, amit mond, tegyél fel kérdéseket, sőt akár le is jegyezheted a hallottakat (az ember feje nem káptalan). Ne szégyelld elkérni a vizsgálat megállapításait (lelet, ambuláns lap)  papíron kinyomtatva. Ehhez is jogod van.

 orvosi3

Legyél  udvarias és együttműködő, határozott, de ne erőszakos, közlékeny, de ne szószátyár. Próbáld az orvost és az asszisztensét megnyerni magadnak. Ők a kor előrehaladtával egyre fontosabb szereplői lesznek az életednek. Nemcsak hálapénzzel, hanem mosollyal, dicsérettel is kifejezheted az elégedettségedet.

 

A leleteket, beutalót, vizsgálati eredményt, receptet  tárold otthon rendezetten, jól visszakereshetően.  Írd fel magadnak, miket mondott az orvos, milyen gyógyszert írt fel. Később hasznos lehet, ha vissza tudod keresni.

 

A vizsgálatot követően írd be a naptáradba, hogy mikor kell legközelebb menned, vagy milyen vizsgálatok várnak rád. Az is hasznos lehet, ha felírod, hogy egy új gyógyszer hogyan hatott.

 

Orvoshoz senki sem jár szívesen, sőt sokan vagyunk, akiket szorongással tölt el egy orvosi vizsgálat. Megfelelő felkészüléssel és tudatossággal csökkenteni lehet a ránk váró “megpróbáltatásokat”. 

Cecilia

 

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Autóstoppos kalandok – anno 1968

 

stoppos7

 

Érdekes emberekkel és új ismeretekkel teli nagy utazásokról ábrándoztam.

Azon a tavaszon, húszévesen, szélsőséges hangulatok között ingadozva éltem. Hol olyan boldog voltam, hogy repülni tudtam volna és megcirógatni a felhőket, hol pedig eszeveszetten boldogtalan és nem találtam az élet értelmét. A szárnypróbálgatások, útkeresések időszaka volt ez, mint mindenkinél, húszévesen.

Pötyi barátnőmmel azt találtuk ki, hogy a tavaszi szünetben egy pár napra elmegyünk autóstoppal valahová. Csak úgy, minden cél és útirány nélkül, kalandból (a szüleim nem tudtak az utazás módjáról). Amerre megy az autós, aki felvesz, odamegyünk mi is.  Az autóstop akkoriban divatos dolog volt a fiatalok körében, sokan közlekedtek így, még kevés autó futott az utakon és szívesen felvették az autóstopposokat. Az ember csak kiállt az út mellé, integetett, és boldogan rohant a megálló autóhoz, hogy beszálljon.

 stoppos10

Pötyi – velem ellentétben –   igen határozott,  vagány  lány volt. Az volt a szavajárása hogy, “velem nem történhet meg semmi, amit nem akarok”. Ez nekem nagyon imponált  és  rábíztam magamat a megérzéseire. Hogy valami célja mégis legyen az utuknak, már útközben azt találtuk ki, hogy  akkoriban alakuló ifjúsági klubokat keresünk fel, és majd írok róla egy cikket az egyetemi újságba.

Az út során egyetlen egyszer kerültünk nehéz helyzetbe. Két középkorú férfi ült elöl a kocsiban, mi hátul, és vidáman trécseltünk velük. Egyszer csak a kocsi hirtelen lefékezett, megállt egy mellékút szélén és a két férfi se szó, se beszéd kiszállt a kocsiból, felnyitották a csomagtartót és puskát vettek elő. Pötyivel kétségbeesve néztünk egymásra és menekülésre készen kiugrottunk az autóból. Addigra eldördült a fegyver és a férfiak egy lelőtt fácánt hoztak a kocsiba diadalittasan. Megkönnyebbülve ültünk vissza és folytattunk utunkat az ismeretlen felé.

 

stoppos12

Uticél: bárhova

 Háromnapos utunk állomásaiból Dunaújvárosra és Sárbogárdra emlékszem. Mindenütt szívélyesen fogadták a két egyetemista lányt és örömmel mutatták be az ifjúsági klubjukat. Egyszer egy tornateremben, egyszer pedig egy előszobában aludtunk. Sok érdekes emberrel ismerkedtünk meg, élveztük a szabadságnak és a titkos kalandnak az ízét. Kissé lenyugodva ültünk vissza az iskolapadba. Az utazás tapasztalatait  megírtam az egyetemi újságnak. (Akkor még nem sejthettem, hogy egyszer még az újságírásból fogok megélni, bár a következő  cikk megjelenéséhez húsz évnek kellett eltelnie).

A hatvanas évek második felében jártunk. Miközben a szocializmus csendben épült, a résnyire nyíló vasfüggönyön át a rothadó kapitalizmus édeskés levegője áradt be. Az Amerikában akkor bontakozó hippimozgalom, a beat zene, és a bohém, szabad, kalandos életmód általunk elképzelt képe betört az életünkbe és szirénhangként vonzott.  A szirénhangok engem Angliáig csábítottak.  Egyik énem nagy utazásokról ábrándozott, tele érdekes emberekkel és új ismeretekkel. A másik, földönjáró énem azt sugallta, hogy a diplomaosztás után munkába álljak, majd családot alapítsak. Az itthon rám váró, barna herceg vonzása erősebb volt, mint a kalandvágy. Hazajöttem. (A herceg, kicsit megőszülve, megpocakosodva, itt ül mellettem).

 

stopppos2

Mikor autóstoppos kalandunk után pár évvel Pötyi beállított hozzánk, már egyéves volt a kislányunk. Egy olasz fiúval jött, aki felvette őt a kocsijába, miközben barátnőm egy külföldi úticél felé igyekezett. Boldog volt és optimista, kalandor kedve nem csitult. Akkor láttam utoljára, azóta nem találkozott vele, és nem hallott róla senki, az ismerősök közül sem.

A minap vele álmodtam. Találkoztunk végre. Ő ugyanolyan fiatal volt és sugárzó, mint utolsó találkozásunk idején. Én pedig az, aki vagyok, egy régiség korú nagymama.  Nem ismert meg, hiába magyaráztam, hogy ki vagyok. Nagyon sok gyereke és unokája volt és hippi nagymamaként velük együtt kalandozott szerte a világban.

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hogyan lehet könnyen, gyorsan kapcsolatot teremteni?

Egy 90 éves blogger titkai.

rose-6

Hogyan tudsz embereket olyan könnyen megnyerni magadnak?  Ezt a kérdést tettem fel Rosenak, a Londonban élő, 90 éves bloggernek. Rose fantasztikusan jó kapcsolatteremtő, pillanatok alatt tud ismeretséget kötni, barátkozni. Tapasztaltam ezt  a képességét legutóbb is, amikor Pesten lakott egy hotelben.  Amikor érkezése után egy nappal meglátogattam, már barátságosan üdvözölték a portán és készségesen teljesítették a kívánságait. Ezt hogy csinálod? – érdeklődtem meglepődve.  Rose elmondta titkait, példával illusztrálva  a  mondottakat.

A legfontosabb, hogy ne legyünk szégyenlősök. Nélkülözhetetlen a másokkal szembeni nyíltság, ha könnyen és gyorsan akarunk kapcsolatot teremteni. Ha megismersz egy idegen embert, nézzél erősen a szemébe és keress rajta valami szépet, vagy különlegeset. Bátran dicsérd meg a szemét, a haját, az ingét stb. Ezzel  megteremted a beszélgetés lehetőségét, mert ezt nem hagyhatja válasz nélkül.

Két példa: mikor megérkezem, Budapesten a szállodában  a hotel portáján ült egy szemüveges, intelligens kinézetű fiatalember. Azt mondtam neki:

– Hogy kerül maga ide, aki úgy néz ki, mint egy fiatal egyetemi tanár.  Vagy talán  zeneszerző, esetleg zenész? És közben rámosolyogtam.

– Irodalmat és közgazdaságtant tanultam az egyetemen, de nem tudtam jó állást kapni a szakmámban – válaszolta  a fiú.

– És mivel tölti a szabadidejét?  – folytattam.

– Verseket és színdarabokat írok – válaszolta.

– Verseket? Én is írok – mondtam  erre. És így már lett is egy közös érdeklődési területünk.

Egy másik eset ugyanabban a hotelben: egy szép, csinos fiatal lány ült a kasszában. Odamentem hozzá, és megszólítottam:

– Hogy van kisasszony? Egyedül intézi ennek a nagy hotelnek a számlaügyeit?

– Igen, addig, amíg meg nem jön a kollégám, és le nem vált délután- válaszolta a lány.

– Magának bizonyára komoly képzettsége van, hiszen itt komplikált számlázási feladatok vannak.

– Igen, pénzügyi főiskolai végzettségem van.

– Rögtön láttam, hogy a szép arc mögött sok ész is van, – mondtam  mosolyogva.

– Köszönöm, mondta a lány és bemutatkozott: Orsolya vagyok. Remélem, hogy jó szobát választottam Önnek.

– Igen, köszönöm, de most van egy kis gondom. A mobil telefonomban magyar SIM kártya van és nem tudok vele külföldet hívni. A családom otthon nyugtalan.

– Ezt a problémát könnyen megoldjuk, adja meg a számot és innen a portáról felhívjuk Önnek a családját.  

Így a barátkoztam össze rögtön megérkezésemkor a két portással, és attól kezdve, ha éppen nem voltak vendégek a portán, amikor arrajártam, mindig odamentem, és volt hozzájuk néhány barátságos szavam. Ők pedig mosolyogva üdvözöltek és minden kérésemet teljesítették. A férfi portás egyszer még a verseit is elhozta és meghallgattam azokat. Mondtam neki, hogy nagyon tehetséges és remélem, sikerül kiadatni a verseit.

Szóval, a kapcsolatteremtés titka: minden ember vágyik arra, hogy  értékeljék. Ha a dicséret őszinte – sose mondjuk hazugságokat, pl. ha egy lány csúnya, ne mondjuk, hogy szép – azt szívesen elfogadják. Ez olyan, mint egy kéznyújtás, megteremti a bizalmat és az utat a barátkozáshoz. Az elismerés jól esik, és már nem vagyunk idegenek egymás számára.

Akármilyen fontos, magasrangú emberrel találkozom, ugyanezt a technikát alkalmazom. Ha találkozom egy igazgatóval, egy elnökkel, vagy egy királlyal, arra gondolok – bocsánat a kifejezésért – hogy, ugyanúgy megy a vécére, mint én, ugyanúgy mosakszik, mint én. Ő is csak egy ember, akit megnyerhetek magamnak – fejezte be Rose titkainak elmesélését.

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Lakóhelyi csámborgások : a Merkúr Palota

 

udvar1

Ezennel egy új sorozatot indítunk el ‘Csámborgások’ címmel. Mi, régiségek, szeretünk lakóhelyünkön  csámborogni, azaz céltalanul sétálgatni, csak úgy,  és bámészkodni – ha nem kell éppen sietni valahová. Nyugdíjas budapestiként én gyakran úgy alakítom a dolgokat, hogy az  intézni-valókat követően nem rohanok haza, hanem a környéken barangolok  egyet. Persze, csak ha jó  az idő és a kedvem is. Szívesen nézelődőm ismerős helyeken, figyelve a változást, de szeretek ismeretlen környéken  is felfedéseket tenni. Kis fényképezőgépemmel meg is örökítem a látottakat. 

Legutóbb a Nagymező utcában járva figyeltem fel egy felújított régi, patinás házra, s mivel nyitva volt a kapuja, bekukkantottam  az udvarra és szemem-szám elállt a csodálkozástól.

 

udvar2

Az udvar  hívogatóan zöld és hangulatos volt. A bokrok között egy zöld hulladék komposztálót is elhelyeztek. Ez azt jelzi, hogy itt örvendetesen sokat adnak a környezetvédelemre.

 

komposztalo

A  kirakott asztalok, székek és a szeptember végi meleg naptól árnyékot adó ernyők arra engedtek következtetni, hogy egy vendéglátó egység van az udvaron. Egy  hófehér szobor a passzázs udvarán könnyed, művészies hangulatot  varázsolt  a belvárosi ház belső terébe. Izgatottan nézelődtem, de nem tudtam rájönni, milyen funkciója van a gyönyörűen felújított épületnek.

 

szobor

A két utcára néző épület átjáró passzázsán átsétálva a másik kapun  a Hajós utcára jutottam ki. 

 

hajos-utca

De nem akartam még elmenni, mert  már annyira fel voltam dobva, hogy ott és azonnal tudni akartam, mi volt és most mi a funkciója az épületnek. A portás készséggel adott felvilágosítást és elárulta, hogy  az 1900-as évek legelején épült Terézvárosi telefonközpont épülete került felújításra néhány éve, és most irodaházként szolgál. A Merkúr Palotának nevezett épületben a Prezi magyar cég irodái vannak, a tetőtérben pedig luxuslakások kerültek kialakításra.

 

kapcsoloterem

“Az épület egyik dísze a harmadik emeleti nagyterem. Eredetileg a kézi kapcsoló terem volt, ahol több száz telefonos kisasszony ült és dolgozott a kézi kapcsoló berendezések mellett” – írja az Építészforum az átépítésről szóló cikkében. “A 650 négyzetméter alapterületű, három szintnek megfelelő belmagasságú neogótikus kialakítású és díszítésű terem gyönyörű, de közösségi rendeltetésre a földszinttől, az utcáktól való nagy távolsága miatt alkalmatlan. Jobb híján egyterű iroda lett, ahol az elválasztás üvegezett paravánfalakkal történt. A kialakítás megőrizte a monumentális tér élményét.”

 

20160908_083853

A belvárosi házak közé szorított, varázslatos hangulatú passzázs arra járó turistákat is bevonzott, miközben én,  fel s alá járkálva kattogtattam a fényképezőgépemet, hogy a lehető legszebb képeket készíthessem az épületről és az udvarról.  

udvar3

Aki kedvet kapott, és arra jár,  nézzen be a belvárosnak ebbe az új, hangulatos passzázs átjárójába, vagy igyon meg egy kávét az épület udvarán.

                                                                                                                               A fényképeket a szerző készítette.

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

SENKI SEM ÉRTÉKTELEN – még betegen, öregen sem!

Interjú egy önkéntesként dolgozó nyugdíjas orvossal

Kármela blogunk egy kedves olvasója, hozzászólásai felkeltették érdeklődésünket. Önkéntes munkája példa értékű, jó lenne, ha sok ilyennel találkoznánk.

 idos2

Nyugdíjasként az ember általában  örül, hogy végre nem kell dolgoznia. Téged mi indított arra, hogy önkéntes munkát vállaljál?

Nyugdíj után még dolgoztam egy ideig, de ez év januárjától mindent abbahagytam és még úgy éreztem, van bennem erő, “többlet” az emberek felé a segítésre. Nehéz volt kitalálni, hogy mit is akarok. Sokfelé kerestem új utat, de vagy nem jeleztek vissza, vagy én nem akartam olyan kötöttséget, amelyből nincs kiút a “családi szabadság” felé.  Gyerekeim a családjukkal 17 éve külföldön élnek. Csak ott van szükség nagymamai tevékenységemre, itthon “szabad kapacitásom” lett.

Saját szakterületeimen is lenne még igény a munkámra, de ahol nyugdíjasként kerestem és találtam, ott emberileg, etikailag, anyagilag sem éreztem, hogy megfelel az igényeimnek. Ezért úgy gondoltam, hogy inkább ingyen adom tovább a tudásomat az erre igényt tartóknak.

Hol kerestél és találtál  önkéntes munkát?

Az interneten keresgéltem és sikerült a képzettségemnek is megfelelő önkéntes munkát találnom a TESZÜNK önkéntes klub keretében.

www.onkentes.hu és www.facebook.com/groups/102484273466516/?fref=ts

Éppen egy olyan csoport indult, amilyent kerestem: beszélgetés idős emberekkel. Első telefonhívásomra igen készségesen fogadott a vezetőjük, Alíz Scholtz-Hibay. Elmentem egy összejövetelükre ez év áprilisában, és azonnal csatlakoztam a négy önkénteshez, akikkel ez a munka elindult.

Milyen idős emberekkel foglalkozol és hogyan? 

A csoportunknak szerződése van egy idős otthonnal (ennek megkötése a vezetőink dolga). Nekünk is alá kellett írni egy  szerződésfélét, hogy tudják az otthonban, kik vagyunk, amikor beengednek.

Úgy indult a munka, hogy az 5 önkéntes találkozott 5 idős nénivel az idős otthonban. Olyan 81 és 97 év közötti nénikkel, akiknek igényük volt egy kis  beszélgetésre, mert a dolgozóknak erre már nem volt idejük! Bemutatkozásként a nénik és az önkéntesek is elmondták magukról, amit akartak és ebből alakult ki, hogy ki, kinek lesz a “párja”. Szinte egymást választottuk. Nagyon érdekes volt.

A heti egyszeri találkozáskor arról beszélgetünk, amiről ők akarnak, mi csak kísérjük a beszélgetést. Csak a 2. vagy 3. alkalommal jöttem rá, hogy a néni, akihez járok,  nagyon “feledékeny”, amikor újból be kellett mutatkoznom és elmondani, hogy ki vagyok és miért jöttem… A másik “választottam” a nagybátyám egy idős otthonban, aki bemutatkozás után még megismer és szelektálva, pozitívvá formálva emlékszik az életére.

ido

Másfél órásak a heti beszélgetések. Az időt, órát, évszámot már nem ismerik és csak az utolsó percben elmondottakra, vagy a nagyon távoli múltra tudnak visszaemlékezni.  Arról beszélgetünk, ami éppen szóba jön.  Gyakori, hogy egy percen belül többször is elmondják ugyanazt újdonságként, és én is úgy reagálok, mint aki először hallja. Örülnek a beszélgetésnek, az átölelésnek találkozáskor és mondják, hogy várnak vissza.

Lehangoló, sőt megrázó is lehet ezekkel az emberekkel való foglalkozás. Mi az, amit te kapsz ezektől a emberektől? Milyen pozitív élményeid vannak?  Miért csinálod?

Nem lehangoló, sőt, nagyon érdekes egy ilyen beszélgetés! Sok múltbeli élmény jön elő, ami még az én gyerekkoromban is volt falusi nagyszüleimnél (kemencében sütés, mitől nem kel meg a tészta, hogyan varrta a néni szabó apukája a háborúban a katonáknak a ruhát, hogyan nevelt a mama nyolc gyereket…, mire emlékszik hittanból).

Hogy én mit kapok? Szükség van rám. Nem kell megfelelni és nem lehet elrontani. Mosolyt, örömet, feltétlen elfogadást, másfajta értékeket kapok. A felismerést, hogy mi az igazán fontos, mi az érték az életben. Szemléletváltást, törődést. Idősek megbecsülését. Mert SENKI SEM ÉRTÉKTELEN – még betegen sem! Az emberi kapcsolatokra még magas életkorban is  szükség van.

Azért csinálom, mert szeretem az idős embereket és el tudom őket kísérni az utolsó úton is, ha kell és ezt kevés családtag tudja megtenni.

viragos

Milyen kívánalmaknak kell megfelelni egy önkéntesnek ezen a területen?  

Szükség van  diszkrécióra, empátiára, megbízhatóságra, a másik egyéniségének előtérbe helyezésére (ne a saját életemet meséljem el.)

 

Átestél-e valamilyen képzésen, mielőtt megkezdted a foglakozást?

Nem. De van terv arra, hogy ilyen képzésre szükség lehet, különösen gyerekekkel foglalkozó önkénteseknél, vagy fiatal, nem nyugdíjas  önkéntesnél, mert ilyenek is vannak.

 

Van-e kapcsolat, együttműködés az ottani orvosokkal, ápolókkal?

Nincs. Nem tudhatunk  a lakók betegségeiről, csak a legszükségesebb információt kaphatjuk, őket is köti a titoktartás. Csak a saját csoportvezetőnkkel van kapcsolatunk.

 

 Kérlek mutatkozzál be !

Debrecenben végeztem az orvosi egyetemet. Közel 3 évig Nigériában dolgoztam, Lagosban. Szülész-nőgyógyász lettem, majd 2. szakvizsgaként a gyermeknőgyógyászatot választottam. Bagdy Emőke professzor asszony javaslatára 48 éves koromban még elvégeztem a pszichoterápia és hipnoterápia képzést (3+2 év), mert jó ideje már nem csak a testet akartam gyógyítani, hanem a testi betegségeket kiváltó lelket is.  

Egy lányom és egy fiam van, akik családjukkal az USA-ban, Kaliforniában élnek. Édesapjuk révén (aki amerikai állampolgár) zöldkártyásak lettek, kiutaztak “szétnézni” érettségi és egyetem után, és úgy döntöttek, megpróbálják a kinti életet. Jól vannak. Én évente kétszer-háromszor több hónapot náluk töltök, és ők is évente jönnek haza.

A gyerekeim iskolái miatt vidékről a fővárosba költöztem 18 évvel ezelőtt. Ekkor már ötödször kezdtem új életet valahol: más város, új szakma, új lakás, új környezet. Sosem volt könnyű, de reménytelen sem! Fél év alatt 3 munkahelyem lett: állami kórházban, akkor induló magánkórházban és magánrendelésen. Aztán 15 év után vége lett az állami munkámnak, 15 év után csődbe ment a magánkórház és 17 év után eladta a kolléga a magánrendelőt. Én mindenhol hűségesen kitartottam végig, de azért elgondolkodtatott, hogy ha valaminek vége, hagyni kell menni, mert az már nem az én utam, és talán valami új, talán valami jobb vár rám. Még próbálkoztam szakmai utakat keresni, de más várt rám.

tollpihe

Ennyi az élet

Ebben az önkéntes klubban az a jó, hogy körlevélben küldik a lehetőségeket, hogy hol, mit lehet segíteni és az megy el, aki ezt meg tudja tenni. 

www.onkentes.hu  és   www.facebook.com/groups/102484273466516/?fref=ts 

Nem kell feltétlenül rendszeresen kötődni valamihez (csak ha valaki akar). Jó a hangulat, mindenki a szabad idejében teszi a dolgát MÁSOKÉRT, örömmel. Sokan család és unokák mellett végzik ezt a munkát, és mindig  a család az első mindenkinél!  Havonta egyszer találkozunk, ahol a múltbeli és jövőbeli munkákról van szó.

Azt hiszem, most a helyemen vagyok, de még nyitott másféle lehetőségekre is!

Az interjút készítette: Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!