Régiségeknek

A 10 legjobb házi praktika a meleg ellen

 

 

Mélyhűtött fehérnemű, nedves lepedő, forró ital

 

Ahogy kicsiny hazánk kezdi a trópusi éghajlat jellemzőit produkálni nyaranta, meg kell tanulnunk alkalmazkodni a forró égövi lét elviseléséhez. Vannak praktikák, amelyeket a déli országokban élők már kitaláltak, vannak elődeink által alkalmazottak, melyeket fel lehet eleveníteni és vannak saját, apró trükkjeink, amelyeket érdemes továbbadni.  Leginkább  a könnyen kivitelezhető, egyszerű  fortélyokról számolok be.

Néhány évtizeddel ezelőtt, Los Angelesbe érkezve egy forró nyári napon, rokonaim házában szinte teljes sötétség fogadott. Az egész ház be volt sötétítve sűrű, hosszú függönyökkel, és kellemesen hűs volt bent, a kinti rekkenő hőség ellenére. Nagyon idegesített ez a félhomály és levegőtlenség érzés, és a nekem kijelölt  szobába érve, rögtön elhúztam a függönyt, feltéptem a csukott ablakot, hogy levegőt kapjak. Aztán egy órán belül éreztem, hogy felrobbanok a melegtől, miközben a ház többi, besötétített része egészen kellemes, hűs volt. Pár nap eltelt, míg megértettem, hogy ebben a klímában, ha nincs légkondi, a meleget úgy csökkentik, hogy kizárják a napfényt és a kinti meleg levegő beáramlását. Ezt itthon is megtehetjük, de el kell felejteni, hogy csak a napfényes helységekben és nyitott ablakok mellett érezzük jól magunkat.

A vékony, rövidke, netán áttetsző  lakótelepi sötétítő függönyök, a széleken az ablakot nem fedő rolletták és reluxák, de még a műanyag redőnyök sem hatékonyak, amikor a tűző nap az ablakra süt. Tapasztalataim szerint a fém és régi, tömör fa redőnyök és a spaletták zárják ki tökéletesen a napsugarat. A hagyományos, nálunk nem túl elterjedt zsalugáterek nemcsak szépek, de praktikusak is, mert szabályozható a réseken bejövő fénysugár, de teljesen ki is zárható általa a fényözön.  Ha ezekre nincs lehetőség, a roletták, reluxák, vékony sötétítők mellett vastag függönyöket akasszunk a tűző napnak kitett ablakokra. Ilyen függönyöket magunk is készíthetünk, vagy csináltathatunk, lényege, hogy egy sűrűn szövött, vastag anyag legyen. Ezek a függönyök egyébként a téli hideg ellen is jó szolgálatot tesznek, érdemes egyszer beruházni. Átmeneti megoldásként egy vastag plédet is felakaszthatunk belülről az ablakokra. Én is ezt tettem a minap a hétvégi házunkban. Sokan esküsznek az ablakra terített nedves lepedő jótékony párologtató hatására is. Olaszországban láttam sok helyen, hogy még az utcára néző bejárati ajtókra is erre a célra gyártott, általában csíkos napellenző függönyöket raknak kívülről.

 

Ha nem otthon, hanem úton vagyunk, gyalog, vagy járművön közlekedünk, nemcsak a meleg, hanem a nap ellen is védekeznünk kell olykor. Ilyenkor nyáron nekem mindig van a táskámban egy kis helyen elférő, nem gyűrődő vászon kalap, sőt egy vékony kicsire összehajtható kendő is, amit a vállamra terítek, ha hosszabb időn át vagyok a tűző napon, de akkor is, ha egy légkondis helységben túl erősnek érzem a lég befúvást.  A táskámba van még egy legyező is, ezt ajándékba kaptam évekkel ezelőtt, de hasonlót a kínai boltokban is lehet kapni. A legyező által keltett friss levegő életmentő lehet egy zsúfolt buszon, vagy üzletben, ahol áll a levegő. A nedves törlőkendő is táskám tartozéka, mely csodásan felfrissít. Babáknak való törlőkendőt szoktam vásárolni egy nagy csomaggal, így viszonylag olcsó, de csak pár darabot teszek be egy kis tasakban a táskámba.

 

Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy udvarunk, teraszunk, kertünk van, akkor a vízzel, víz permettel való hűtés lehetősége is szóba jöhet. Egy barátnőm mesélte, hogy a telken a nagy melegben ruhában zuhanyoznak és az hűsíti a testüket, míg meg nem szárad. Kerti zuhanyozót viszonylag egyszerűen hozhatunk létre magunk is, de az ismétlődő forró nyarakat tapasztalva akár nagyobb beruházásba isérdemes lehet belevágni. Itt találunk néhány jó ötletet a kerti zuhanyzó kialakítására.

 

A nagy melegben még az egyébként jól alvó emberek is nehezen alszanak el, vagy gyakran felébrednek. Milyen praktikákkal tehetjük könnyebbé az alvásunkat a forró éjszakákon? Ha egy hűtőbetétet többszörösen becsavarunk egy törölközőbe és a lábunkhoz rakjuk az ágyba, kellemesen felfrissülhetünk.  Az ágyunk mellé készített viz jól jöhet, ha megszomjazunk, a párna többszöri megfordításával elkerülhetjük, hogy izzadt párnán feküdjünk. Egy üres spray palackba töltött víz is életmentő lehet, ha időnként a levegőbe, vagy magunkra permetezünk belőle. És végül kipróbálhatjuk az úgynevezett egyiptomi módszert. Ennek a lényege a következő: egy lepedőt áztassunk be hideg vízbe, majd mosógépben centrifugáljuk ki belőle a vizet, így nyirkos lesz, de nem fog csöpögni. Terítsünk a matracra egy fóliát, vagy egyéb vizet át nem eresztő réteget, erre terítsük a nedves lepedőt és erre feküdjünk rá. A párolgó lepedőn talán könnyebben elalszunk. Ugyanezt megtehetjük úgy is, hogy egy nedves törölközőt magunkra  teszünk lefekvéskor. A párolgó hatást fokozhatjuk, ha az ágy végében egy ventilátort is működtetünk. Hasonlóan gyorsan lehűti a testet, ha egy pár pamutzoknit hideg vízbe teszünk, nagyon jól kicsavarjuk, majd a lábunkra húzzuk.

 

A házi praktikák közül lássunk néhány kevésbé ismertet. Néhány különös ötletet  olvastam, talán lesz akinek beválik. Állítólag Marilyn Monroe, a híres amerikai színésznő a fehérneműjét  a mélyhűtőbe tette, és azt vette fel  a reggeli edzés előtt a nagy melegben. A test „előhűtése„  jól szabályozza a testhőmérsékletet edzés közben. Ugyancsak számunkra szokatlan ötlet, hogy csipős ételekkel hűtsük le magunkat, de például a mexikóiak azt állítják, hogy a csipős csilinek hűtő, frissítő hatása van a kánikulában. Meglepő ötlet az is, hogy forró itallal hűtsük le magunkat. Ennek hatékonyságát magam is tanúsíthatom. Amikor anno, még diákként egy papírgyárban dolgoztam egy nyáron az NDK-ban, és hőt kibocsájtó szárítógép mellett álltam naphosszat, forró védőitalt kínáltak és bármily meglepő, lehűltem tőle. A fenti állításokat egyébként már tudományosan is bebizonyították.

A végére hagytam a siesta intézményét, melyet déli országokban – tőlünk nem is olyan messze, pl. Olaszországban – ottjártunkkor  nyaranta magunk is megtapasztalunk. A siesta  a meleg elleni védekezésnek az az elemi módja, hogy a nagy melegben leáll az élet. Ebéd után bezárnak a boltok és a hivatalok és csak a nagy meleg elmúltával nyitnak ki. Ilyenkor az emberek lepihennek, ha módjuk van rá. Aztán estébe nyúlóan folytatódik az élet, amikor már elviselhető a hőmérséklet. Ez persze nem tartozik a házi praktikák közé, központi akarat kell hozzá és nem valószínű, hogy egyhamar nálunk ez megvalósulna. De a nem aktív dolgozók, azaz  kismamák, nyugdíjasok, stb., éppenséggel változtathatnak a napi menetrendjükön hasonló módon,  a kánikulai napokon.

Cecilia

 

Hogy is volt ez régen?

 

A kánikula régebben talán nem tartott ilyen sokáig, mint manapság. Mire elviselhetetlenné vált volna, addigra vége is volt.

Emlékszem gyerekkoromban anyukám hagyta, hogy  a pléh teknőben  pancsoljak a gangon. Reggel kikészítette a teknőben a vizet, hogy délig átmelegedjen. Én déltől, estig ki be járkáltam a „fürdőmből”. Este szétöntötte a vizet a gangon, a lépcsőn, ezzel lehűtve a jól átmelegedett betont. A régi lakások vastag falai nehezen melegedtek át, így a jól besötétített, csukott ablakú lakás nehezen melegedett át. A meleg ellen sokat jártunk fürdeni a közeli folyóhoz, vize igazán tiszta és nagyon hideg volt. Estére jól lehűltünk. Nagymamámnak soha nem volt melege, nyáron rövid ujjú ruhában, kötényben, kendőben is elviselte a meleget. Néha a kötényének sarkában megtörölte a homlokát, mintha tényleg melege lenne, de soha nem panaszkodott a hőségre. Este kiültek a lombos fák tövébe hűsölni, az öreg diófa sűrű lombja alatt igazán kellemes volt nemcsak este, hanem egész nap hűsölni és megpihenni.

 

Mostanában a meleg ellen vannak praktikáim. Délutánonként, ha már nagyon nem bírom a hőséget a zuhanyozás mellett egy lavór hideg vízben lábat áztatok. Kellemesen lehűt, ha a nyakamba vizes törölközőt teszek, amivel néha az arcomat is megtörlöm. Egy másik trükköm: a napokban a frissen mosott, még nem száraz fehérneműbe mentem a boltba, mely kellemesen hűsített addig, míg meg nem száradt.

Vica

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Alkossunk a szünidőben gyerekekkel!

Hímzés, papírmunka, újrahasznosítás 

 

A nyári szünetben, amikor végre mindenre van idő, különösen szeretünk az unokákkal  kézműveskedni.

Az idei nyár nagy újdonsága  a gyerekek számára a  hímzés megtanulása. Azzal indítottunk, hogy együtt elmentünk egy rövidáru boltba, és beszereztük a hozzávalókat: hímzőfonalat, nagy-lyukú, tompa tűt és kongré szalagot. Célszerű nagy lyukú kongré anyagot és vastag, élénkebb színű himzőfonalat választani, hogy a gyerekek munkája haladós és jól látható legyen.

Nagy türelem kell a hímzés megtanulásához annak, akinek a kezében még sosem volt tű és cérna.  Először meg kell tanulni tűbe fűzni és öltögetni. Az első lépések  a gyerekek korától függően lehetnek egyenes vonalban hímzett keresztszemek (Lilla ezzel kezdte), de egy kisebb gyerek, mint Pannika, esetében az egyszerű ki és be- öltögetés  a legjobb a hímzéssel való megismerkedéshez.

 

Később jöhetnek a komolyabb munkák.  A mintákat egy hímzőkönyvből néztük ki és egy kockás papírra rajzoltuk le, mert onnan jobban “leolvasható”. A keresztszemes hímzés viszonylag egyszerű.  Panni és Lilla nagy kedvvel kezdeték és még nagyobb lelkesedéssel folytatták.  Kis segítséggel, már remekül megy nekik. Nem is hiszek a szememnek. Tévé és tablet helyett kézimunkáznak.

 

Manapság már nemigen kell kitalálni, hogy mit alkossunk, nagyon kreatívak, maguk találják ki a megvalósítandó ötleteket, csak az alapanyagokat kell biztosítani számukra.

 

Mostanában PET palackokkal kísérletezünk, ezek a műanyag üvegek nagyon jól darabolhatók. Lilla, a 11 éves, tengeralatti vízi életet alkotott polippal, halakkal és vízi növényekkel. Az elkészítési útmutatót is Lilla adta meg hozzá.

Szükségünk van a következőkre:

egy 1,5 literes PET palack

géppapír

tempera festék, ecset

papírragasztó

cellux

színes zsírkréta, ceruza

Így készítjük el:

A palack vastag, alsó részénél vágjuk ketté a palackot, erre lesz szükségünk. Ezen elöl vágtunk egy nagy ablakot. A feliratos címkét leszedjük róla, de megtartjuk, mert később szükség lesz rá. A palack alját temperával sötét kékkel festettem be, és egy kékre festett papírlapra ragasztottam fel a palack címkéjéből kivágott polipot. Egy külön  lapra rajzoltam  halakat, vízinövényekét és egy  kincsesládát. Ezeket kivágtam és  a kék papírra ragasztottam. A papírlapot belülről körbe a palackba  raktam.

 

Ugyancsak PET palack újrahasznosításával készült ez a szép virágtartó kaspó.  A szalvétának csak a színes rétegét használjuk. Bekenjük a palackot a decoupage ragasztóval. majd rárakjuk a szalvétát. Megvárjuk, amíg megszárad. Utána rákötjük a szalagot és masnit kötünk rá. Ez ugyancsak Lilla alkotása.

 

A PET palack engem is megihletett. Én egy vékonyabb anyagú műanyag palackkal dolgoztam és a fenti ékszertartódobozt alkottam meg belőle.  A darabok nincsenek összeragasztva, csak egymásba helyezve. A női fejnek filctollal  rajzoltam meg a szemét és a száját. Az általam készített fülbevalók és klipszek végre méltó tárolót kaptak.

 

A pénztárca a 7 éves Panni invenciója. A géppapírból összeragasztott és dekorszalaggal díszített pénztárcát  cérnával lehet nyitni-csukni.

 Panni alkotása ez a kis sátor is, amelyben párna és takarók vannak elhelyezve. Géppapírt, szalvétát, dekortapaszt és celluxot használt az elkészítéséhez.

 

 

 

Egyszerű volt  a telefontöltéskor  remekül használható mobiltartó elkészítése , amelybe a zsinórt is el lehet rejteni. Az ötlet kedvencünkből,  A Napfény illata című blogból való, ahol gyakran nézelődünk és találunk valami jó játékot, vagy ötletet az alkotáshoz. A mobiltartó  ötletet tovább fejlesztettük, nem műanyag flakonból, hanem Tetrapack üdítős dobozból készítettük és formára vágás után dekupázsoltuk.

 

Ha van kedvetek más alkotásainkat is megtekinteni, itt egy lista korábbi gyerekekkel közös, vagy gyerekeknek készülő kézműves  alkotásokról:

Varrj babaruhát!

Nyuszis doboz készítése

Papír öltöztetőbaba

Házépítés dobozból

Alkossunk kavicsból, papírból, sógyurmából!

Cecilia

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Így veszünk nadrágot a férjemnek

Tanmese kezdő feleségeknek

Nincs nagyobb megpróbáltatás, mint ruhaneműt venni a páromnak. Szerinte ugyanis ez felesleges, időrabló, unalmas, embert próbáló tevékenység. Így aztán, amit csak lehet – pólót, dzsekit, inget – méretvétel után, magam veszek meg, otthon felpróbálja, és ha nem jó, kicserélem. – Normális férfi – mondja az uram – nem megy be az üzletbe, hogy egy szűk próbafülkébe bebújjon, ismeretlen helyen lehúzza a cipőjét, vagy nadrágját, s a próba kedvéért magára húzzon egy másikat.  De néha, ugye, mégiscsak kell venni egy nadrágot, vagy cipőt, amit muszáj felpróbálnia.

A közös vásárlás szükségességét már jó előre bezengem, amire kapásból nemmel válaszol. De én nem adom fel. Hetekig puhítom, míg végre beadja a derekát, és a kitűzött napon szenvedő arccal közli, hogy : na jó mehetünk, de csak fél órám van erre a hülyeségre. És tudom, hogy nem viccel, értékes idejéből ennél többet nem tud áldozni a ruhavásárlásra. Így hát precízen kidolgozott terv szerint vágunk neki.

Az üzletbe érve határozott léptekkel odavezetem a nadrágos állványhoz. Kedvesem megtekinti amiket kinéztem, megfog egyet, jól összegűri az anyagot. Ha a gyűrésnek nyoma marad, közli, hogy ez sz.r anyag és gyűri a következőt. Ha sikerül egy gyűrésállót találni, azt lekapja a vállfáról és rohan vele a próbafülkébe. Én közben leveszek még néhány nadrágot és utána rohanok vele, mert tudom, hogy csak azt próbálja fel, ami a fülkében van. Ha szerencsém van, akad egy, ami jó rá.

Legutoljára egy kék farmert vettünk, pedig barna szövetnadrágot készültünk (készültem) venni.

Igaz, egy jó számmal volt kisebb, mint kellett volna, de párocskám közölte, hogy az tetszik neki, nem szereti, ha lötyög a feneke, és egyébként is most készül lefogyni. Volt már rá példa, hogy ilyenkor az eladótól kértem egy nagyobbat, de mire meghozta, őfelsége már felöltözött és közölte: ugye mondtam, hogy nem lehet rám nadrágot kapni!

Ezúttal viszont vettünk egy nadrágot! A zsákmánnyal  boldogan (én az voltam) távoztunk. Megköszöntem, hogy ilyen aranyos volt és eljött velem. Ő morgott valami olyasmit, hogy ez volt az utolsó eset ….

Végül a megpróbáltatások fájdalomdíjaként meghívtam  a drágámat egy pizzára.

Cecilia

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Jóga, tánc, szeretetkör – így telnek egy 81 éves nyugdíjas napjai

 

A napot jógával kezdem: az öt tibeti jógagyakorlat után fejenállás és meditáció következik.

Ezt az írást egy ismerősöm felkérésére írtam meg, és jelentkezem vele a „Tevékeny, élvezhető időskor” címen kiírt pályázatra. 81 éves vagyok, na és? Elvem, hogy a korral nem érdemes foglalkozni.

Mikor nyugdíjba mentem, kerestem értelmes, hasznos, örömteli lehetőségeket, melyekkel a háztartásvezetés mellett eltölthetem a hátralévő éveket, esetleg évtizedeket.

Pozitív gondolkodás

Elsőként rátaláltam a jógára, és az agykontrollra. Azóta is vallom, hogy ez, életem legjobb választásai közé tartozott. Agykontrollal gondolataimat formáltam, jógával fizikai és lelki állapotomat. Azóta is foglalkozom mindkettővel, immár több mint huszonöt éve. Régi jógás társaimmal Szeretetkör néven szerveztem egy kis közösséget, havi vendéglátással, beszélgetéssel. Jártunk együtt az Erkel Színházba, volt olyan idény, hogy tizenhat bérletet vettem. Idén ünnepeltük a huszadik születésnapunkat. Minden napomat jógával kezdem. Az öt tibeti jógagyakorlat után fejenállás és meditáció következik. Nyolc éve már én vezetem hetenként az Etka-jóga foglalkozást egy kerületi nyugdíjas klubban. Amikor tehetem, eljárok a havi agykontroll találkozókra. Az elmúlt évek alatt több tanfolyamot végeztem el, tapasztalataim alapján hirdetem a pozitív gondolkodás előnyeit. Gondolatébresztő klub néven hét éve vezetek heti rendszerességgel egy csoportot.

 

Szenvedélyem az írás

Friss nyugdíjasként egy helyi újsághoz kaptam meghívást, és az újság megszűnéséig, nyolc éven keresztül dolgoztam a szerkesztőségében. Kerületünket érintő különféle témákban írtam cikkeket, készítettem interjúkat. Az íráshoz megtanultam először írógépet, aztán elektromos írógépet használni, majd számítógépen a szövegszerkesztést. Az újságírás által fejlődhetett íráskészségem, stílusom, emberismeretem. Sok emberrel megismerkedtem, barátságok alakultak közöttünk.

 A jóga és agykontroll által szerzett ismeretek késztettek első két könyvem megírására. Megírásuk idején jógafoglalkozásokon olvastam fel őket. Ezek életvezetési útmutatók voltak napi feladatainkkal kapcsolatban.  Következő két könyvem más témákat tartalmazott. Írtam arról, hogy fiatalkorunkban, egy mostanitól nagyon eltérő rendszerben milyen volt az életünk. Következő könyvem, férjem betegségével volt kapcsolatos. Részletesen leírtam az átélt eseményeket, buktatókat és apróbb sikereket, hogyan tudjuk, vagy nem tudjuk megérteni egymást egy agysérült beteg emberrel, és hogyan történt ez az ápolók és orvosok részéről.

 

A nyugdíjas klub énekkarával

Mikor az újság megszűnt, megint sok időm szabadult fel, tartozni akartam valahová. Kerestem, hogy a kerületben van-e lehetőség társas kapcsolatokra, emberek közé menni, beszélgetni, programokon részt venni. Így találtam rá, egy nyugdíjas klubra, és egy szintén nyugdíjasoknak való civil egyesületre. Mindkettőnek tagja vagyok, több mint tíz éve. A közös programok újabb barátokat is jelentettek. Az énekkarban ma is részt veszek. Valamikor az időseknek szervezett ki-mit-tud rendezvényeken is szerepeltünk. Egyénileg versekkel és prózával lépek fel a pódiumra, egy-egy saját írásommal is.

 

Jóga és tánc

Egyéni programokat is kialakítottam. Kihasználva a kerületi lehetőséget, több évig rendszeresen jártam úszni, és alakformáló tornára, valamint Hatha jógára. Agytornának elkezdtem verseket tanulni, és keresztrejtvényeket fejteni. Az angol nyelv tanulásának is többször nekifogtam. Jártam csoportos foglalkozásra, és tanultam egyéni tanulásra alkalmas tananyagból. Több önismereti tanfolyamon vettem részt. Sokat jelentett életemben a túrázás. Ez volt minden hétvégi programom. Innen is sok barátot szereztem. Egy-két éve, körülményeim változása miatt maradtam ki belőle. Most is hiányzik. Helyette jött a tánc. Előtte táncklubok létezéséről nem is tudtam. Most ez a hétvégi program. Újabb ismerősök, újabb barátok. Tagja voltam a kerületi baráti körnek, rendszeres programokon, többek között filmvetítéseken vettem részt. Néhány éve új mozgáslehetőséget hozott életembe a zumba.  Nagyon szeretem ezt a testet-lelket felüdítő, harsány zene ütemére végzett gyorsmozgású koreográfiát. Hetenként egy, estenként két foglalkozáson veszek részt.  Torna és tánc egyben. Heti program az a torna és csoport-tánc tanulása is, ami a nyugdíjasklubban történik. Megállapítható, hogy ez utóbbi, nem is a lábat, hanem az agyat, a memóriát veszi igénybe. Hogy is kell ezt, most ez után melyik lépés következik, bal, vagy jobb lábbal?

Sok írásom szól a pozitív gondolkodással szerzett tapasztalataimról, de számomra fontos, megtörtént napi eseményeket is leírok, csak úgy magamnak. A bántó eseményeket is kiírom magamból. Segít a továbblépésben. Megtanultam számítógépen írni, és bevezettettem az Internetet. Heti 1-2 alkalommal megnézem a levelezésemet. Ennél sokkal többre időm és tudásom kevés. Minden év meghatározott napján technikumi osztálytalálkozóra megyek, immár hatvankét éve. Sajnos a létszám egyre csökken.

 

Párommal

Tánc és szerelem 70 felett

Miután, ötvenegy évi házasság és hosszas betegség után férjem meghalt, megpróbáltam újra rendezni az életemet. Hetven évesen maradtam egyedül. Betegsége miatt meghiúsult két külföldi útitervünk, így egyedül vágtam neki Párizs és London nevezetességeinek, csoportosan szervezett buszos utazással. Folytattam a betegség miatt szüneteltetett régebbi tevékenységeimet, és újakat is vonzottam az életembe. Öt év egyedüllét után, ismerősök társaságában betekintést nyertem a táncklubok életébe. Ezek létezéséről eddig tudomásom sem volt. Táncpartnerre is akadtam. Nagyon jól táncol, és jól érezzük magunkat a különböző táncklubok társasági életében. Együtt járunk különféle, időseknek való koncertekre, fesztiválokra, üdülésre. Sokszor, ötletszerűen felszállunk egy éppen induló vonatra, és városnézőbe megyünk. Hat együtt töltött év van mögöttünk. Kapcsolatunk alakulásáról könyvet tervezek, „Tánc és szerelem – 70 év felett” – címen. Az időskori egymásra találásról, összecsiszolódásról, szeretetről, szerelemről szól.

Orvoshoz nem járok, gyógyszert nem szedek

A felsorolt témákat nevezhetjük az örömet okozó tevékenységek tartalomjegyzékének. Egyéniségünknek, szükségleteinknek, lehetőségeinknek megfelelően lehet belőle választani. Azért foglalkozom velük, mert így érzem jól magam. Írhattam volna más tartalomjegyzéket is, nehézségekről, fájdalmakról, küzdelmekről, tehetetlen vergődésről, amik szintén előfordultak az életem során. Most nem ez volt a téma. Az, más írásaimban szerepel. Nincsenek olyan elvárásaim, hogy tevékenységeim által valami nagy változás történjen. Nem zavar a testsúlyom, a testalkatom, ráncaim, narancsbőröm, elég, ha jól érzem magam. Orvoshoz nem járok, gyógyszert nem szedek, csak kb. három éve a ginkgo bilóba étrend kiegészítőt, a feledékenység miatt. Bízom a szervezet öngyógyító képességében. Eddig nem csalódtam benne. Közben mégis megtörténnek a változások az életemben. Sok megvalósításra váró tervem van még. Most hirdettem egy irodalmi kör beindítását a nyugdíjas klubban.  Ápolom a régi barátságokat, kíváncsi vagyok az új történésekre. Nagyon sok személyes ismerősöm van. Ez talán többet jelent, mint hogy hányan jelölnek be valakit az internetes oldalakon.

Mottóm: Bennem és körülöttem minden rendben van!

Ziegler Marika

Ez a pályázat a kiírási idő után érkezett, de a tartalma annyira érdekes, és az életút olyannyira példa értékű, hogy közlését így is érdemesnek tartottuk.

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Tavaszi csámborgás a terézvárosi Hunyadi téren

Zenepavilon, megújult termelői piac és átváltozott illemhely.

Azon a kora tavaszi napon utam a terézvárosi Hunyadi téren át vezetett, a főváros 6. kerületében.  Sok éven át dolgoztam ezen a környéken, de elég régen nem jártam erre. Nem volt sietős dolgom, így leültem az egyik napsütötte padra és csodálkozva hordoztam körül a tekintetemet. A tér újjászületett és megszépült, a márciusi napsütésben teli volt élettel, emberekkel. A padokon idősebb emberek napoztak, a játszótéren gyerekek rajcsúroztak, anyukák beszélgettek.

Felálltam a padról, hogy körbejárjak és tüzetesebben megnézzem, milyen változások történtek, amióta nem jártam itt. Nem győztem kapkodni a fejemet, és fényképezni. Az egykor gyönyörű, de nagyon lepusztult bérházak felújítása már akkor elkezdődött, amikor több, mint tíz éve itt dolgoztam. Mára a térnek majdnem az összes házát renoválták, némelyik tetőterét beépítették és luxuslakásokat alakítottak ki benne.

Az egykori illemhely csodás átváltozását már egy korábbi sétám során konstatáltam, akkor még olvasókuckóként működött. Talán nem vált be ez a funkció, mert  hangulatos kis kávéház lett belőle, kiülős résszel. Milyen kellemes lehet itt meginni egy kávét a nyári hőségben az árnyékot adó,  öreg fák alatt! Merthogy a fák szerencsére megmaradtak, túlélték a létüket fenyegető ordas vitákat. Ha emlékeim nem csalnak, ki akarták őket vágni, baleset-veszélyességre való hivatkozással, de a környék lakóinak és a természetvédőknek az összefogása ezt sikeresen megakadályozta. Ahogy a még téli álmukat alvó fákat nézegettem, feltűnt, hogy tele vannak aggatva színes madár odúkkal. Mintha kis gyerek kezek tették volna díszessé és csalogatóvá a költéshez fészket rakó madarak számára!

A fák között, a tér szélén egy kecses zenepavilon épült, ahol hangversenyeket, zenei programokat szoktak rendezni. A zenepavilonok egy évszáddal ezelőtt még hagyományos tartozékai voltak a köztereknek, ahol sramlizenét játszottak a zenekarok vasárnaponként, a szépen kiöltözött polgárok, valamint a cselédlányok és bakák szórakoztatására. Legalábbis  nekem  ez a kép sejlett fel  olvasmányaimból a zenepavilont megcsodálva.

 

Míg az elkerített futballpályán néhány kis srác a labdát rúgta (ki tudja, vajon délelőtt miért nem az iskolában voltak ?), a felnőtteknek felállított  színes, kültéri kondigépeken kisebb gyerekek csüngtek-lógtak. A színesre festett  hinták, csúszdák és homokozó nem túl harmonikus együttest alkotnak. Játszótér ügyben  eléggé otthon vagyok, unokáimmal lelkesen járjuk a főváros játszótereit egyre újabbakat és ötletesebbeket felfedezve.  Ez bizony a lehető legunalmasabb  a sorban. 

Örömködésem gyászba fordult, amikor megálltam a vásárcsarnok lepusztult, málladozó falu épülete előtt. Bár az órája pontosan jár, az idő megállni látszott, a felújítás szele úgy tűnik még nem ért el az 1897-ben épült piachoz.

A vásárcsarnok 1897-ben és ma

A csarnokkal szemközti, korábban rendezetlen termelői piac azonban igen csinosan mutat az új asztalokkal és a hangulatos, óriási, csíkos napernyőkkel. Szerettem itt vásárolni ebédidőben, amikor a Csengery utcában dolgoztam. Örömmel állapítottam meg, hogy a tér üzletei tovább „színesedtek” , a különböző nemzetiségű boltocskák tükrözik a környék lüktető, színes,  nagyvárosi életét.

A játszótér melletti  új,  kőből épített szökőkút éppen ”szökött”,  hömpölygésével és zubogásával kellemesen aláfestve a hétköznap délelőtti áhitatomat.  Galambok ittak a kifröccsenő vízből, ha melegebbre fordul az idő, majd az emberek is élvezik hűs vizét  körbeülve  a kutat a kényelmes padokon.  

Fellelkesülten hagytam el a Hunyadi teret, kedvemre való volt, amit láttam, a felújítás a tér korabeli hangulatának megőrzésével történt. Ki tudja,  előbb-utóbb talán a vásárcsarnok is feléled majd mély Csipkerózsika álmából.

 

                                                                                                                        saját felvételek

  Cecilia

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Soha nincs késő társra találni!

Kétlaki,  külön- és együtt élő idős párok sztorija.

 

Egyedül élni idős korban sem jó, így sokan vannak, akik párjuk elvesztése, vagy válás miatt egyedül maradva megpróbálnak  új kapcsolatot létesíteni túl az ötödik, hatodik, vagy akár hetedik X-en is. A gyerekek ez időtájt már családot alapítottak, vagy legalábbis saját lábra álltak. Új társat találni nem könnyű ebben a korban sem (leginkább azért, mert sokkal kevesebb ebben a korosztályban a férfi, mint a nő), de bizonyos rugalmassággal, nyitottsággal és egymás igényeihez való alkalmazkodással jól működő párkapcsolatok jöhetnek létre és működnek akár  évtizedeken át. Főként azóta, hogy a társadalom a fiatalokhoz hasonlóan az idősek esetében is tolerálja, ha a párok nincsenek összeházasodva.

Az idős kori  társas viszonyok  intenzitásukat és tartósságukat tekintve  igen sokfélék, a hétvégékre korlátozódó kapcsolattól az együttélésig. Vannak hosszútávon jól működő és időszakos kapcsolatok egyaránt. Lényeg, hogy idősen is jó és vágyott dolog társra találni és nem szabad feladni a keresést. Erre is vonatkozik a mondás: soha nincs  késő! Kedvcsinálónak elmesélek néhány történetet,  melyeket ismerőseim segítségével gyűjtöttem össze.

 

Ebben az életkorban már nem olyan könnyű  felszámolni a megszokott otthont. Így sokszor a párok kétlaki életet élnek, hol egyikük, hol másikuk otthonában laknak.

Zsuzsa és Tibor hetvenes éveikben járnak, jó tíz éve kerültek össze, amikor Zsuzsa megözvegyült. Tibor, Zsuzsa férjének kollégája volt, agglegény, gyakori vendég a házukban, ahol gyakorta nagy kártyacsatákat vívtak együtt. Először csak vigasz, majd társ lett Zsuzsa életében. A férfi lakása télen melegebb és komfortosabb, Zsuzsa kertes házát nehezebb fűteni, de nyaranta hűvösebb és kertészkedni is lehet. Ez a kétlaki élet jól működik náluk.

 

Klári és László egy  utazáson ismerkedtek meg. Szerelem volt első látásra, amit megerősített további sok beszélgetés, találkozás. A lakhelyüket tekintve nagyon messze laktak egymástól. Sőt, nem is egy országon belül. A szerelmük elé ez nem gördített akadályt. Jöttek-mentek, sőt ma is jönnek-mennek egymáshoz. Hol egyiküknél, hol másikuknál töltenek pár hetet, pár hónapot. Hétköznapjaikban csendesen, visszavonultan élnek. Ezeket a hétköznapokat azonban színesítik László foglalkozásából eredő külföldi utazásai is, ahová párját is magával viszi. Nem házasodtak ugyan össze, de egymáshoz kötötték életüket szerelemben, szeretetben.

 

Zsófi és Ernő egy nyugdíjas rendezvényen találkoztak, tánc közben ismerkedtek meg. Az összhang azonnal kialakult köztük, pedig már mindketten hetven felé jártak. Zsófi pár évvel korábban özvegyült meg, Ernő régóta elvált, de egyikük sem tervezett új kapcsolatot már.  Váratlanul tört rájuk a szerelem. Egyikük bérházban, másikuk kertes, családi házban lakott. Amióta összekerültek hol itt, hol ott laknak. Kisebb betegségeket leszámítva jól élnek, mindketten szinte megfiatalodtak a kapcsolatban, azt mondják harmonikusabb a kapcsolatuk, mint amilyen a házasságuk volt.

 

Egy sikeres párkapcsolatnak idős korban nem előfeltétele az együttlakás.

Gizi és Vilmos hatvanas éveik közepén járnak, kapcsolatuk mintegy tíz éve tart. Egy kisvárosban laknak, futólag ismerték egymást korábban is, és társaságban jöttek össze. Mindketten özvegyek, gyerekeik, unokáik vannak. Ők nem költöztek össze, mindketten maradtak a saját otthonukban. Minden nap találkoznak, sokszor együtt ebédelnek, közös programjaik vannak és együtt utazgatnak. Baj esetén is számíthatnak egymásra, de megtartották anyagi és a lakhatási függetlenségüket, mert gyerekeik se vennék jó néven, ha összeköltöznének.

 

Sári és Miklós majdnem egyszerre özvegyültek meg ötvenes éveik vége felé, amikor ismerősök közvetítésével egymásra találtak. Nem költöztek össze, a kapcsolat plátói maradt, csak lelki társak voltak, de így is vigaszt találtak egymásban. Leginkább a hétvégeken találkoztak és sok tartalmas kulturális programon vettek részt együtt. Minden este felhívták egymást telefonon és megbeszélték a nap eseményeit. Amikor Miklós megbetegedett, Sári sokat volt mellette, megkönnyítette  élete utolsó hónapjait. Sári azóta társtalan, unokái körül hasznosítja magát és sok új hobbija van. Nem adta fel, hogy találjon még magának valakit.

A párkapcsolat idősen sem  tart  mindig holtomiglan

Sok évtizedes gyötrelmes  házasságban eltöltött idő után került sor a válásra. Ilona ekkor a hatodik X-et taposta. Nem is gondolt már semmiféle kapcsolatra. Nem is  kereste azt.  Meg sem fordult a fejében,  hogy  egy kisvárosi rendezvényen fog találkozni azzal az emberrel,  akire  egész életében szüksége lett volna, de csak  álmodott arról,  hogy létezik a valóságban ilyen férfi. Létezett. Józseffel megismerkedve lassan ugyan, de kiengedett szigorú, zárt életéből.  A neten naponta sok órát beszélgettek, majd következtek József utazásai Ilonához, amikoris pár hetet együtt töltöttek. Annyira összetartoztak már, olyan jól kijöttek, olyan jól érezték magukat egymás társaságában, hogy József egyre gyakrabban utazott Ilonához. De Ilona sosem utazott Józsefhez, mert József felnőtt gyerekei mereven elzárkóztak  és ellenezték édesapjuk időskori kapcsolatát. Nagy szerelem volt az övék. Volt. Mert József utódai olyannyira ellenszegültek e kapcsolatnak, addig duruzsoltak, míg József feladta, meghajolt gyermekei akarata előtt és szakított Ilonával.

 

Rozi és Feri ötvenes éveik közepén jártak, egy internetes társközvetítő által találtak egymásra. Az asszony elvált volt, a férfi özvegy. Rozi szerette volna, ha összeköltöznek, nem bírta a magányt, szívesen gondoskodott volna a férfiről. A hétvégéket töltötték csak együtt Rozi lakásában, de Ferinek még ez is sok volt, ő egy még lazább kapcsolatra vágyott. Életmódjuk is nagyon különbözött. Feri társasági lény volt, szeretett jönni-menni, utazgatni, társaságba járni, míg Rozi nem szívesen mozdult ki otthonról, inkább főzni, vagy tévézni, videózni, kettesben lenni szeretett otthon. Többéves kapcsolatuk nemrég szűnt meg.

 

Tibiék és Tündéék, két külön  pár,  jó szomszédok voltak és össze is jártak. Közel a hatvanhoz Tünde megözvegyült, magára maradt, a gyerekek már kirepültek a házból.  Tibi és felesége, Eta, amiben tudták segítették Tündét. Hogy, hogy nem a segítés túl jól sikerült, a szomszédok csak azt vették észre, hogy Tibi kocsija Tünde háza előtt parkol éjjelente. Hamarosan kitudódott, hogy Tibi otthagyta Etát, akivel több évtizedes kiegyensúlyozott házasságban éltek, és Tündéhez költözött. Eta  hosszas keresés után talált magának egy új társat, Tibi és Tünde kapcsolata viszont két év múlva végetért. Tibi most hol itt, hol ott húzza meg magát.

 

Az is előfordul, hogy a pár egy  új helyen kezd együtt új életet.

Gabi friss nyugdíjas volt, amikor megözvegyült. Falusi házát eladta és  elköltözött az ország másik végébe, ahol lakást vett egy nagyvárosban. Rövidesen követte őt régóta elvált, volt szomszédja, aki ugyanabban a városban, hozzá közel vett magának lakást. Mindketten elég dinamikusak és fiatalosak voltak ahhoz, hogy a számukra teljesen új környezetben kezdjenek új életet együtt. Megszokott környezetükben  nem nézték volna jó szemmel a kapcsolatukat, de így, a mindkettőjüknek idegen városban könnyebb volt újrakezdeni. Napjaikat együtt töltik, együtt utazgatnak, de ha éppen arra vágynak, mindkettőjüknek megvan a saját, kényelmes otthona. 

Nem gyakori, de előfordul, hogy házassággal szentesítik a kapcsolatot.

Ernő és Jolán már közel jártak a hatvanhoz,  egymásról nem tudván,  egyedül éltek évek sora óta. Egyikük megözvegyült, másikuk elvált. Mindketten  úgy érezték, hogy hiányzik valaki az életükből. Így hát mindketten regisztráltak egy internetes társkereső oldalon. Történt egy napon, hogy egymásra találtak a világhálón, és az is kiderült beszélgetéseik során, hogy nemcsak egy városkában laknak, hanem éppen két utcányira egymástól, sőt mi több, egy gimnáziumba  is jártak. Hamarosan randevúra került sor. A  találkozásokból közös színházba járás, közös kirándulások lettek, mígnem két-három így eltöltött év után össze nem házasodtak. Nagyon kedves, barátságos, kiegyensúlyozott emberpárt alkotnak.

A történetek összegyűjtötte és leírta: Cecilia

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A tanult nők nyomulása

120 éve még csak egy magyar orvosnő volt.

gróf Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő

Érdekes felfedezéseket tettem. Történt ugyanis, hogy ráleltem a „Budapest évkönyve” 1898-as kiadványára a neten, és nekiálltam böngészni. Igazi kincsestár ez kiadvány a múltban kutató, vagy csak kíváncsiskodni szerető embernek. Elsőre a „székesfőváros és környéke területén létező összes önálló foglalkozással bíró egyének jegyzéke”-ben kezdtem kutakodni. Mosolyra fakasztott néhány régi foglalkozás, mint:  patkányvesztő,  pehelykereskedő,  nyerges,  nyelvmester,  monogrammgyártó, kaptafavágó,  gyarmatáru kereskedő,  bélkereskedő, és  bőrvanyoló.

Kíváncsian  keresgéltem, hogy vajon mely szakmákban dolgoztak nők,  (saját keresettel, önálló egzisztenciát teremtve maguknak) 120 évvel ezelőtt, de csak elvétve találtam néhányat: zongoratanárnő, cukrász, telefonosnő, kávémérő, fehérnemű- és vegytisztító, trafikos, himzőminta előnyomó. A kocsmáros, bérkocsis, szatócs, kifőzés és fűszerkereskedő szakmákban leginkább elhunyt férjük üzletét átvett özvegy hölgyekre bukkantam.

De találtam egy szakmát, ahol kizárólag csak nők szerepeltek a felsorolásban, és igen sokan voltak:  a szülésznők. Végül is ez egyáltalán nem meglepő. Abban az időben a nők otthon szültek a bábák (szülésznők) segítségével. Bár az évkönyv adatai szerint klinikák és kórodák (kórházak) is léteztek, sőt nőgyógyász orvosok is voltak, talán csak a kiváltságosok vették igénybe őket.

De vajon volt-e nő az orvosok között? Nekiálltam a mintegy 700-800 nevet és címet tartalmazó orvos jegyzéket áttanulmányozni, hátha találok köztük orvosnőket – de egyet se leltem. Némi kutatás árán rájöttem, hogy nem véletlenül. Az addig egyetlen magyar orvosnő egy évvel korábban kapta meg praxis engedélyét Budapesten, és  a jegyzékbe talán azért nem került még be.  Jóllehet orvosi diplomáját már 20 évvel korábban megszerezte a svájci Zürichben, ahol az orvosi egyetemet elvégezte, gyakorló orvosként nem engedélyezték a praktizálását itthon egészen 1897-ig.

Az előkelő származású Hugonnai Vilma majd két évtizedes küzdelme – melyet nemcsak magáért, hanem a nők oktatásban való egyenjogúsításáért  is folytatott, – 1895-ben hozott eredményt, amikor a korszellem nyomására végre hazánkban is engedélyezték, hogy a lányok is járhassanak gimnáziumba  és érettségit tegyenek. Ugyanebben az évben nyitották meg a magyar egyetemek is kapuikat a lányok előtt. Az első orvosnő, aki már Magyarországon szerezte meg az orvosi diplomát, dr. Steinberger Sarolta volt, akit 1900-ban avatták orvossá Budapesten.

Az út odáig igen küzdelmes volt. Meg kellett vívni a harcot a tudományos életben is egyeduralmukat féltő férfiakkal. 1899-ben dr. Pap Samu képviselő országgyűlési fel­szólalásában aggodalmának adott hangot a nőorvosok működésével kapcsolatban.  Pap töb­bek között azt mondta, hogy a nők, mint orvosok, fokozatosan elveszítik  nőiességüket és „definiálhatatlan lényekké” válnak. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi mi­niszternél Hugonnai Vilma többször járt audiencián, hogy saját orvosi működését kérelmezze. Az egyik   alkalommal   a  miniszter ezt mondta: „A  nők  felforgatnák   az  államot,  ha  a  tudományos   téren   egyenjogúsítanánk  a  férfiakkal”. Hugonnai  Vilma erre így válaszolt:   „Micsoda alapokon  nyugodnék   az  az  állam, melyet egynehány  intelligens nő felforgathatna?  Szégyelném, ha ilyen államnak volnék  a gyermeke”.  „Hogy   tudományosság    több    zűrzavart   idézne  élő, mint a tudatlanság,  nem bizonyítja Schweiz, ahol először (1868-ban)  nyíltak  meg  az egyetemek nőhallgatók számára. Minél értelmesebbek a nők, annál  üdvösebb lesz   befolyásuk” – hangoztatta.

 

Eljátszottam a gondolattal, mit szólna szépemlékű Hugonnai Vilma, ha egy csoda folytán ma megjelenne, és azt látná, hogy a gimnáziumi iskolapadokban sokkal több lány ül, mint fiú, sőt az orvosi rendelők, kórházak és kutatóintézetek orvosai közt is legalább annyi a nő, mint a férfi.  Csodálkozna és örülne, hogy a nők a tudományos életben és az orvosi pályán is bizonyították rátermettségüket, egyenértékűségüket. Megcáfolva látná Pap Samu feltevését, hogy a tanult nők elvesztik nőiességüket, „definiálhatatlan lényekké” válnak. Örülne, hogy nem váltak valóra Trefort Ágoston aggályai, hogy az intelligens, tanult nők felforgatják az államot.

De a legjobban talán az imponálna neki, hogy a tanult nők befolyása mennyire megnőtt  a 120 évvel ezelőttihez képest. De még nem eléggé! Reméljük nem kell még 120 év, hogy a nők e téren is beérjék a férfiakat.

Cecilia

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Lencseleves keleti fűszerekkel

Egzotikus ízű, selymes leves.

 

lencse31

 

Keleti országokban szívesen fogyasztott lencseétel. Ott vörös lencséből főzik, de a mi lencsénkből készítve is finom és a szerencsénket is meghozza.

 

lencse1

 

Hozzávalók:

fél kiló lencse

1 kávéskanál só

1 kávéskanál bors

1 kávéskanál édes piros paprika

fél kávéskanál csípős piros paprika

1 kávéskanál curry por

1 kávéskanál római kömény por

1 kávéskanál levespor, vagy 1 zöldséges leveskocka

5 dkg vaj

3 nagy gerezd fokhagyma

 

lencse2

 

Elkészítés:

A lencsét jól megmosom, majd beáztatom legalább 2 órára annyi vízben, amennyit magába szív. Egy nagy fazékban 2 liter vízben felteszem főni, ha felforrt, leszedem a keletkezett habot. Ekkor teszem bele a fűszereket. Lassú tűzön kb. egy órát főzöm, amíg a lencse megpuhul. Ekkor teszem bele a fokhagyma gerezdeket egyben és a vajat, 5 percig még főzöm. Megkóstolom, ha kell, még ízesítem. Lehűtöm, majd botmixerrel simára passzírozom. A lencse rostos anyagától elég sűrű lesz a leves, ha valaki hígabban szereti, több vízzel kell csinálni, illetve hagyományos passzírozóval lehet passzírozni.  A tányérban, díszítésként csöpögtethetünk bele egy kis tejjel elkevert tejfölt.

 

Cecilia

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nagymamák és unokák – beszédes fotók

 Hallgassátok, mit mesélnek a képek!

nagyis

Régóta gyűjtögetem ezeket a nagymama-unoka fotókat. Olyan beszédesek. Szavak nélkül is mesélnek  e köteléknek a bensőséges szépségéről.  Fájdalom, vonzódás, bánat, kirobbanó öröm, csendes áhítat, és megannyi más érzés árad  belőlük.

Semmit sem tudok a képek hátteréről, nem tudom kik ők, hol élnek, hogyan élnek. Csak a rokoni kapcsolat egyértelmű, a többit a mozdulatok, a pillantások, az érintések, az ölelések, a kezek, a ráncok, a tekintetek mesélik el nekem.  A képzeletem szövi a mondatokat,  megfejteni vélt titkok szólalnak meg, ha a képeket nézem.  Hallgassátok, mit mondanak!

 

4 

Szép nagylány lesz belőled, lesz egy kérőd, hozzámész feleségül, sok-sok gyereketek lesz, a gyerekeknek gyerekei, és te is nagymama leszel majd egyszer.

 

y-emotions-happening-in-this-one-moment-we-love-the-way-the-bride-and-her-grandma-are-connecting-with-just-a-look

Nagymama, olyan boldog vagyok, hogy ti is itt vagytok!

 

olyan-jo-veled

Olyan jó veled játszani, Nagymama, ugye mindig velem maradsz?

 

304b237d4d03fd51f69decd5b00631bci-am-not-talking-about-traveling-around-the-world-i-am-talking-about-seeing-really-seeing-where-you-are-today-what-is-right-there-in

Ha nagy leszel, messzi tájakra utazol, érdekes életed lesz. Én sajnos nem láttam sokat a világból.

 

eskuvo

Légy boldog, drága unokám!!

 

eskuvore-utazunk

Most szépen felöltözünk és együtt elutazunk nagyon messzire, egy szép esküvőre.

 

fajdalom

Sok fájdalom, bánat vár rád! De mi nők nagyon erősek vagyunk, és kibírjuk, mert itt vagyunk, hogy segítsünk egymásnak.

 

i-would-literally-give-anything-to-have-a-picture-like-this-with-my-grandma-on-my-wedding-day 

Uramisten, olyan boldog vagyok, hogy megértem ezt a napot!

 

love-them-listen-to-all-their-wisdom-it-doesnt-come-from-perfection-it-comes-from-experience 

Nem adhatok neked gazdagságot, de átadom egy hosszú, nehéz élet tapasztalatait, hogy neked könnyebb életed legyen!

 

meyer-garfunkels-wife-and-granddaughter-her-father-lives-in-washington-and-her-mother-died

 Mama, mi lesz velem, ha te már nem leszel?

 

this-reminds-me-of-one-of-our-little-girls-she-cannot-wait-to-help-my-mother-any-way-that-she-can-she-walks-with-her-up-the-stairs-reads-to-her-every-day

Ha téged ölellek,  nem érzem az éveket, a magányom is messze száll.

 

5

Ne gondold, hogy az élet olyan hosszú, észre sem veszed és már a vége felé jársz. Sose siettesd a dolgokat, mindennek eljő a maga ideje!

 

Cecilia

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Miért jó közös blogot írni?

Egy közösség részének lenni jó!

 

baratsag

 

Az úgy kezdődött hat évvel ezelőtt, hogy indítottam egy blogot. Így hangzott  a 2010. május 27-én kelt, első poszt:

Küzdök az elnevezéssel. Minek is nevezzem azokat, akikhez szólni szeretnék, illetve akik közé magamat is sorolom. Idősek? Öregek? Ezüst korúak? Őszikék? 60+? Valahogy egyik sem tetszik. Kitaláltam egy nevet. Mondjuk hívjuk magunkat régiségeknek. Hogy tetszik ??? Olyan megmosolyogtató, ugye? Ha igen, akkor pont jó, mert azt szeretném, ha nem keseregnénk, hanem mosolyognánk magunkon. Ha nem szégyelnénk a korunkat, hanem elfogadnánk, sőt akár örülhetnénk is neki. Találjuk ki, hogy mi is a jó benne (mert a rosszat ugye nem kell kitalálni). És találjuk ki, hogy hogyan lehet élvezni, széppé tenni, – ha még előtte vagyunk – megtervezni. Érezzük jól magunkat együtt – más korosztályokat nem kizárva – mert hát nekünk mégiscsak megvannak a magunk élet helyzetei, gondjai és örömei. Erről szeretnék írni és erről szeretném mások gondolatait is olvasni.”

Azóta hat év telt el, 14-re bővült a blogban író régiségek száma. Úgy gyarapodtunk mint egy kis-gömböc. Mindig újabb barátok, rokonok, majd olvasók csatlakoztak hozzánk szerzőként, és mindannyian megtapasztalták az írás és a közösségi lét nagyszerűségét.  Összesen mintegy 800 posztot írtunk eddig és a facebook csoportunknak több, mint 3900 kedvelője van.

Az ország különböző részeiben lakó bloggerek  évente legalább egyszer találkozunk (két külföldön élő bloggertársunk sajnos nem tud ezeken az összejöveteleken résztvenni). Legutóbb idén ősszel találkoztunk, ahol többek között azt is megünnepeltük, hogy idén áprilisban a hónap közösségi blogja lettünk a Cafeblog bloggereinek szavazatai alapján.  Az a baráti érzés, ami a találkozásokon mindenkit hatalmába kerített, azt jelezte, hogy a blog az íráson kívül egy közösséget, a valahová tartozás, a közös siker érzését is nyújtja számunkra.

Számomra a blog egy éltető közösséget, napi feladatot, sikerélményt, kihívást jelent. Egy helyet, ahol írásaim megjelenhetnek, ahol kíváncsiak a gondolataimra. Ablak a világra, ahol “régiségként” is alkothatok valami hasznosat, ahol „kvázi” munkatársi közösségben lehetek szeretett emberek között.

Cecilia

blogtali-2016

Blogtali 2016

 

A bloggerkedés pozitív élményeket ad

Vica vagyok és szerencsés, hogy a Régiségeknek  blogger közösségnek tagja lehetek.

Nem gondoltam volna, hogy egy Fecebook oldal  rendszeres látogatása oda vezet, hogy egyszer tagja leszek egy szuper csapatnak. Én, mint az egyik kakukktojás, nem régi ismeretség, nem iskolatárs, nem egy baráti társaságból kerültem a közösségbe, hanem csak úgy a messzeségből és földrajzilag messziről.

Szeretünk a régi időkre visszaemlékezni, nosztalgiázni, retró dolgokat feleleveníteni és közben kíváncsivá tenni másokat. Ez a kíváncsiság hozott össze engem is, a jó humorú, barátságos társasággal. Ez egy jó kis csapat. Jó dolog minden nap leülni a géphez és az éteren keresztül érezni, hogy vannak jó barátaim. Igen barátságok is kialakultak a közel két év alatt, melyet a blogger találkozó alkalmával ápolunk és személyessé teszünk. A találkozás újra és újra közelebb hoz egymáshoz bennünket.

Így volt ez évben is, amikor Budapesten a kíváncsiságom kielégítésére megtekintettük egy érdekes, nem mindennapi helyet, ahová álmomban sem gondoltam, hogy eljutok. Az ősz folyamán két blogger barátnőm több száz kilométert utazott gyönyörű hegyvidéki lakókörnyezetembe, hogy együtt barangoljunk pár napig a mesés északkeleti hegyekben. Még fel sem dolgoztuk az együtt töltött élményeket, de már meghívást is kaptam újabb élmények begyűjtésére. A napfény városába lettem invitálva, melynek szívesen fogok eleget tenni.

Hogy mit ad nekem a mindennapi bloggerkedés, időnként az írogatás? Hát mindent, ami az élet showjához kell. Vicceset, szomorút, édeset, savanyút, búfelejtőt, világra ablakot nyitó ismeretet, ami boldoggá tesz. Javítja az életminőségemet, pozitív élményeket ad, és arra sarkal, hogy gondolkodjak újabb és újabb élmények megírásán. Ez karban tartja az agyamat, a memóriámat.

Közösséget formálunk, kedélyesek vagyunk, mi  nők,  anyák, és nagymamák, akik derűsen néznek előre, de visszafelé is.

Vica

 

Az írással feledésbe merült kreativitásomat vadásztam elő

Két éve írogatok a blogba, és ez elkerülhetetlenné tette, hogy megtanuljam az internet csínját-bínját. Tanulási folyamatom most és mindörökké tart.  Az írással, mely szenvedélyemmé vált, rég feledésbe merült kreativitásomat vadásztam elő.  Örömöt szerez az önkifejezésnek ez a formája. Minden téma felvetődése, gondolataim megfogalmazása, majd megosztása szellemi izgalmat okoz, egyben önismerethez vezet, mivel újra élem, sőt átértékelem, idősebb, tapasztaltabb énem rostáján átengedem a velem történteket.

Boldog vagyok, amikor gyerekkori ismerősöktől, barátoktól visszajelzést, kommentet kapok a közös emlékek felidézésekor, sőt ők is hozzáteszik a saját érzéseiket, mosolyogtató kalandjaikat. A blog által mintegy naplószerűen rögzíthetem életem fontos mozzanatait, családommal kapcsolatos örömeimet, fájdalmaimat. Ezzel emléket állíthatok őseimnek, eltávozott szeretteimnek.

Mint egyedül élő Régiségnek nagyon fontos az a véleménycsere, társalgás a legkülönbözőbb témákban, amit blogunk mozgalmas élete ad napi szinten az éteren keresztül. Bloggertársaim kivétel nélkül jóindulatú, intelligens emberek, akiknek humort sem nélkülöző pozitív életszemlélete, nyitottsága, humanitása példát mutat. Írásaikon keresztül betekinthetek az én városi életformámtól eltérő létezésekbe, régi falusi dolgos, küzdelmes életekbe, másoktól új recepteket, háztartási praktikákat kapok.

Végül, de nem utolsósorban virtuális ismeretségből igaz barátokat szereztem, akik sokszor nagyobb érdeklődést, bíztatást, támogatást adnak blogbeli munkámban, mint családom tagjai.

Köszönet mindenért!

Annaróza

Blogtali 2014

Blogtali 2014

 

Mintha egy nagy család lennénk

Internetezem. Elég sokat. Jórészt a közösségi oldalamon, ismerőseim által megosztott posztokat nézegetem. Így akadtam rá egy blogra, amely felkeltette érdeklődésemet. Habozás nélkül rákattintottam, elolvastam, és miután tetszett is, lájkoltam.  Szokásomtól eltérően egy-két mondattal kommenteltem is. Ártatlan, hétköznapi, befőzéssel kapcsolatos hozzászólásom volt. Szerintem. Nem így gondolta az oldal szerkesztőnője. Kérésére a kommentből írás lett. Az első blogírást követte a többi. Az oldalon való jelenlétem és írásaim következménye lett a közelebbi ismeretség kialakulása a már régebben itt munkálkodó  bloggerekkel. Az okos, kulturált, nyugodt légkör, az egy hullámhosszon való sok beszélgetés során  barátsággá fejlődött ismeretségünk. Bár a barátság egy ideig csak virtuális barátság volt, mégis annyira valószerűnek tűnt  a „hiteles” profilképeink, fényképeink, őszinte chateléseink révén, mintha ténylegesen ezer éve ismertük volna egymást. Egy olyan közösségbe csöppentem, amire éppen akkor, és ott olyan szükségem volt, mint egy falat kenyérre. Az őszinte megnyilvánulás, egymás iránti  tisztelet, megbecsülés,  bizalom jellemezte és jellemzik ma is ezt a kis közösséget.

Mindezeket  megerősítette az első személyes találkozás, a blog szokásos évi összejövetelén, amelyre egy pesti, belvárosi hangulatos étteremben került sor. Bárki ismeretlen meg nem mondta volna, hogy mi, ott, és akkor, néhányan, életünkben először találkoztunk egymással. Úgy beszélgettünk, csevegtünk,  mintha egy nagy család lennénk. Ezt követő héten, egy hegyvidéken élő bloggertársunk a lakhelyére invitált bennünket hosszú   hétvégére. Néhányan, túrakedvelők eleget is tettünk ezen meghívásnak.  Az együtt töltött napok  felejthetetlen emlékeim közé tartozik. „Régiség” lévén (koromat tekintve) megtapasztaltam egyet és mást, tudom, ritkaság számban található olyan kis közösség, amely ennyire „egy húron pendül”, amely tagjai ennyire tudnak örülni egymás sikerének, segítik, biztatják egymást.  A véletlen sodort közéjük, amikor éppen a legnagyobb szükségem volt egy ilyen elfogadó-befogadó, munkájukat, egymást tisztelő, becsülő közösségre. Célom, feladatom, munkatársaim, új barátaim lettek, akik tisztelnek, becsülnek magamért, munkámért. 

  Izzy

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!