Régiségeknek

Jóga, tánc, szeretetkör – így telnek egy 81 éves nyugdíjas napjai

 

A napot jógával kezdem: az öt tibeti jógagyakorlat után fejenállás és meditáció következik.

Ezt az írást egy ismerősöm felkérésére írtam meg, és jelentkezem vele a „Tevékeny, élvezhető időskor” címen kiírt pályázatra. 81 éves vagyok, na és? Elvem, hogy a korral nem érdemes foglalkozni.

Mikor nyugdíjba mentem, kerestem értelmes, hasznos, örömteli lehetőségeket, melyekkel a háztartásvezetés mellett eltölthetem a hátralévő éveket, esetleg évtizedeket.

Pozitív gondolkodás

Elsőként rátaláltam a jógára, és az agykontrollra. Azóta is vallom, hogy ez, életem legjobb választásai közé tartozott. Agykontrollal gondolataimat formáltam, jógával fizikai és lelki állapotomat. Azóta is foglalkozom mindkettővel, immár több mint huszonöt éve. Régi jógás társaimmal Szeretetkör néven szerveztem egy kis közösséget, havi vendéglátással, beszélgetéssel. Jártunk együtt az Erkel Színházba, volt olyan idény, hogy tizenhat bérletet vettem. Idén ünnepeltük a huszadik születésnapunkat. Minden napomat jógával kezdem. Az öt tibeti jógagyakorlat után fejenállás és meditáció következik. Nyolc éve már én vezetem hetenként az Etka-jóga foglalkozást egy kerületi nyugdíjas klubban. Amikor tehetem, eljárok a havi agykontroll találkozókra. Az elmúlt évek alatt több tanfolyamot végeztem el, tapasztalataim alapján hirdetem a pozitív gondolkodás előnyeit. Gondolatébresztő klub néven hét éve vezetek heti rendszerességgel egy csoportot.

 

Szenvedélyem az írás

Friss nyugdíjasként egy helyi újsághoz kaptam meghívást, és az újság megszűnéséig, nyolc éven keresztül dolgoztam a szerkesztőségében. Kerületünket érintő különféle témákban írtam cikkeket, készítettem interjúkat. Az íráshoz megtanultam először írógépet, aztán elektromos írógépet használni, majd számítógépen a szövegszerkesztést. Az újságírás által fejlődhetett íráskészségem, stílusom, emberismeretem. Sok emberrel megismerkedtem, barátságok alakultak közöttünk.

 A jóga és agykontroll által szerzett ismeretek késztettek első két könyvem megírására. Megírásuk idején jógafoglalkozásokon olvastam fel őket. Ezek életvezetési útmutatók voltak napi feladatainkkal kapcsolatban.  Következő két könyvem más témákat tartalmazott. Írtam arról, hogy fiatalkorunkban, egy mostanitól nagyon eltérő rendszerben milyen volt az életünk. Következő könyvem, férjem betegségével volt kapcsolatos. Részletesen leírtam az átélt eseményeket, buktatókat és apróbb sikereket, hogyan tudjuk, vagy nem tudjuk megérteni egymást egy agysérült beteg emberrel, és hogyan történt ez az ápolók és orvosok részéről.

 

A nyugdíjas klub énekkarával

Mikor az újság megszűnt, megint sok időm szabadult fel, tartozni akartam valahová. Kerestem, hogy a kerületben van-e lehetőség társas kapcsolatokra, emberek közé menni, beszélgetni, programokon részt venni. Így találtam rá, egy nyugdíjas klubra, és egy szintén nyugdíjasoknak való civil egyesületre. Mindkettőnek tagja vagyok, több mint tíz éve. A közös programok újabb barátokat is jelentettek. Az énekkarban ma is részt veszek. Valamikor az időseknek szervezett ki-mit-tud rendezvényeken is szerepeltünk. Egyénileg versekkel és prózával lépek fel a pódiumra, egy-egy saját írásommal is.

 

Jóga és tánc

Egyéni programokat is kialakítottam. Kihasználva a kerületi lehetőséget, több évig rendszeresen jártam úszni, és alakformáló tornára, valamint Hatha jógára. Agytornának elkezdtem verseket tanulni, és keresztrejtvényeket fejteni. Az angol nyelv tanulásának is többször nekifogtam. Jártam csoportos foglalkozásra, és tanultam egyéni tanulásra alkalmas tananyagból. Több önismereti tanfolyamon vettem részt. Sokat jelentett életemben a túrázás. Ez volt minden hétvégi programom. Innen is sok barátot szereztem. Egy-két éve, körülményeim változása miatt maradtam ki belőle. Most is hiányzik. Helyette jött a tánc. Előtte táncklubok létezéséről nem is tudtam. Most ez a hétvégi program. Újabb ismerősök, újabb barátok. Tagja voltam a kerületi baráti körnek, rendszeres programokon, többek között filmvetítéseken vettem részt. Néhány éve új mozgáslehetőséget hozott életembe a zumba.  Nagyon szeretem ezt a testet-lelket felüdítő, harsány zene ütemére végzett gyorsmozgású koreográfiát. Hetenként egy, estenként két foglalkozáson veszek részt.  Torna és tánc egyben. Heti program az a torna és csoport-tánc tanulása is, ami a nyugdíjasklubban történik. Megállapítható, hogy ez utóbbi, nem is a lábat, hanem az agyat, a memóriát veszi igénybe. Hogy is kell ezt, most ez után melyik lépés következik, bal, vagy jobb lábbal?

Sok írásom szól a pozitív gondolkodással szerzett tapasztalataimról, de számomra fontos, megtörtént napi eseményeket is leírok, csak úgy magamnak. A bántó eseményeket is kiírom magamból. Segít a továbblépésben. Megtanultam számítógépen írni, és bevezettettem az Internetet. Heti 1-2 alkalommal megnézem a levelezésemet. Ennél sokkal többre időm és tudásom kevés. Minden év meghatározott napján technikumi osztálytalálkozóra megyek, immár hatvankét éve. Sajnos a létszám egyre csökken.

 

Párommal

Tánc és szerelem 70 felett

Miután, ötvenegy évi házasság és hosszas betegség után férjem meghalt, megpróbáltam újra rendezni az életemet. Hetven évesen maradtam egyedül. Betegsége miatt meghiúsult két külföldi útitervünk, így egyedül vágtam neki Párizs és London nevezetességeinek, csoportosan szervezett buszos utazással. Folytattam a betegség miatt szüneteltetett régebbi tevékenységeimet, és újakat is vonzottam az életembe. Öt év egyedüllét után, ismerősök társaságában betekintést nyertem a táncklubok életébe. Ezek létezéséről eddig tudomásom sem volt. Táncpartnerre is akadtam. Nagyon jól táncol, és jól érezzük magunkat a különböző táncklubok társasági életében. Együtt járunk különféle, időseknek való koncertekre, fesztiválokra, üdülésre. Sokszor, ötletszerűen felszállunk egy éppen induló vonatra, és városnézőbe megyünk. Hat együtt töltött év van mögöttünk. Kapcsolatunk alakulásáról könyvet tervezek, „Tánc és szerelem – 70 év felett” – címen. Az időskori egymásra találásról, összecsiszolódásról, szeretetről, szerelemről szól.

 

Orvoshoz nem járok, gyógyszert nem szedek

A felsorolt témákat nevezhetjük az örömet okozó tevékenységek tartalomjegyzékének. Egyéniségünknek, szükségleteinknek, lehetőségeinknek megfelelően lehet belőle választani. Azért foglalkozom velük, mert így érzem jól magam. Írhattam volna más tartalomjegyzéket is, nehézségekről, fájdalmakról, küzdelmekről, tehetetlen vergődésről, amik szintén előfordultak az életem során. Most nem ez volt a téma. Az, más írásaimban szerepel. Nincsenek olyan elvárásaim, hogy tevékenységeim által valami nagy változás történjen. Nem zavar a testsúlyom, a testalkatom, ráncaim, narancsbőröm, elég, ha jól érzem magam. Orvoshoz nem járok, gyógyszert nem szedek, csak kb. három éve a ginkgo bilóba étrend kiegészítőt, a feledékenység miatt. Bízom a szervezet öngyógyító képességében. Eddig nem csalódtam benne. Közben mégis megtörténnek a változások az életemben. Sok megvalósításra váró tervem van még. Most hirdettem egy irodalmi kör beindítását a nyugdíjas klubban.  Ápolom a régi barátságokat, kíváncsi vagyok az új történésekre. Nagyon sok személyes ismerősöm van. Ez talán többet jelent, mint hogy hányan jelölnek be valakit az internetes oldalakon.

Mottóm: Bennem és körülöttem minden rendben van!

Ziegler Marika

Ez a pályázat a kiírási idő után érkezett, de a tartalma annyira érdekes, és az életút olyannyira példa értékű, hogy közlését így is érdemesnek tartottuk.

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Tavaszi csámborgás a terézvárosi Hunyadi téren

Zenepavilon, megújult termelői piac és átváltozott illemhely.

Azon a kora tavaszi napon utam a terézvárosi Hunyadi téren át vezetett, a főváros 6. kerületében.  Sok éven át dolgoztam ezen a környéken, de elég régen nem jártam erre. Nem volt sietős dolgom, így leültem az egyik napsütötte padra és csodálkozva hordoztam körül a tekintetemet. A tér újjászületett és megszépült, a márciusi napsütésben teli volt élettel, emberekkel. A padokon idősebb emberek napoztak, a játszótéren gyerekek rajcsúroztak, anyukák beszélgettek.

Felálltam a padról, hogy körbejárjak és tüzetesebben megnézzem, milyen változások történtek, amióta nem jártam itt. Nem győztem kapkodni a fejemet, és fényképezni. Az egykor gyönyörű, de nagyon lepusztult bérházak felújítása már akkor elkezdődött, amikor több, mint tíz éve itt dolgoztam. Mára a térnek majdnem az összes házát renoválták, némelyik tetőterét beépítették és luxuslakásokat alakítottak ki benne.

Az egykori illemhely csodás átváltozását már egy korábbi sétám során konstatáltam, akkor még olvasókuckóként működött. Talán nem vált be ez a funkció, mert  hangulatos kis kávéház lett belőle, kiülős résszel. Milyen kellemes lehet itt meginni egy kávét a nyári hőségben az árnyékot adó,  öreg fák alatt! Merthogy a fák szerencsére megmaradtak, túlélték a létüket fenyegető ordas vitákat. Ha emlékeim nem csalnak, ki akarták őket vágni, baleset-veszélyességre való hivatkozással, de a környék lakóinak és a természetvédőknek az összefogása ezt sikeresen megakadályozta. Ahogy a még téli álmukat alvó fákat nézegettem, feltűnt, hogy tele vannak aggatva színes madár odúkkal. Mintha kis gyerek kezek tették volna díszessé és csalogatóvá a költéshez fészket rakó madarak számára!

A fák között, a tér szélén egy kecses zenepavilon épült, ahol hangversenyeket, zenei programokat szoktak rendezni. A zenepavilonok egy évszáddal ezelőtt még hagyományos tartozékai voltak a köztereknek, ahol sramlizenét játszottak a zenekarok vasárnaponként, a szépen kiöltözött polgárok, valamint a cselédlányok és bakák szórakoztatására. Legalábbis  nekem  ez a kép sejlett fel  olvasmányaimból a zenepavilont megcsodálva.

 

Míg az elkerített futballpályán néhány kis srác a labdát rúgta (ki tudja, vajon délelőtt miért nem az iskolában voltak ?), a felnőtteknek felállított  színes, kültéri kondigépeken kisebb gyerekek csüngtek-lógtak. A színesre festett  hinták, csúszdák és homokozó nem túl harmonikus együttest alkotnak. Játszótér ügyben  eléggé otthon vagyok, unokáimmal lelkesen járjuk a főváros játszótereit egyre újabbakat és ötletesebbeket felfedezve.  Ez bizony a lehető legunalmasabb  a sorban. 

Örömködésem gyászba fordult, amikor megálltam a vásárcsarnok lepusztult, málladozó falu épülete előtt. Bár az órája pontosan jár, az idő megállni látszott, a felújítás szele úgy tűnik még nem ért el az 1897-ben épült piachoz.

A vásárcsarnok 1897-ben és ma

A csarnokkal szemközti, korábban rendezetlen termelői piac azonban igen csinosan mutat az új asztalokkal és a hangulatos, óriási, csíkos napernyőkkel. Szerettem itt vásárolni ebédidőben, amikor a Csengery utcában dolgoztam. Örömmel állapítottam meg, hogy a tér üzletei tovább „színesedtek” , a különböző nemzetiségű boltocskák tükrözik a környék lüktető, színes,  nagyvárosi életét.

A játszótér melletti  új,  kőből épített szökőkút éppen ”szökött”,  hömpölygésével és zubogásával kellemesen aláfestve a hétköznap délelőtti áhitatomat.  Galambok ittak a kifröccsenő vízből, ha melegebbre fordul az idő, majd az emberek is élvezik hűs vizét  körbeülve  a kutat a kényelmes padokon.  

Fellelkesülten hagytam el a Hunyadi teret, kedvemre való volt, amit láttam, a felújítás a tér korabeli hangulatának megőrzésével történt. Ki tudja,  előbb-utóbb talán a vásárcsarnok is feléled majd mély Csipkerózsika álmából.

 

                                                                                                                        saját felvételek

  Cecilia

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Soha nincs késő társra találni!

Kétlaki,  külön- és együtt élő idős párok sztorija.

 

Egyedül élni idős korban sem jó, így sokan vannak, akik párjuk elvesztése, vagy válás miatt egyedül maradva megpróbálnak  új kapcsolatot létesíteni túl az ötödik, hatodik, vagy akár hetedik X-en is. A gyerekek ez időtájt már családot alapítottak, vagy legalábbis saját lábra álltak. Új társat találni nem könnyű ebben a korban sem (leginkább azért, mert sokkal kevesebb ebben a korosztályban a férfi, mint a nő), de bizonyos rugalmassággal, nyitottsággal és egymás igényeihez való alkalmazkodással jól működő párkapcsolatok jöhetnek létre és működnek akár  évtizedeken át. Főként azóta, hogy a társadalom a fiatalokhoz hasonlóan az idősek esetében is tolerálja, ha a párok nincsenek összeházasodva.

Az idős kori  társas viszonyok  intenzitásukat és tartósságukat tekintve  igen sokfélék, a hétvégékre korlátozódó kapcsolattól az együttélésig. Vannak hosszútávon jól működő és időszakos kapcsolatok egyaránt. Lényeg, hogy idősen is jó és vágyott dolog társra találni és nem szabad feladni a keresést. Erre is vonatkozik a mondás: soha nincs  késő! Kedvcsinálónak elmesélek néhány történetet,  melyeket ismerőseim segítségével gyűjtöttem össze.

 

Ebben az életkorban már nem olyan könnyű  felszámolni a megszokott otthont. Így sokszor a párok kétlaki életet élnek, hol egyikük, hol másikuk otthonában laknak.

Zsuzsa és Tibor hetvenes éveikben járnak, jó tíz éve kerültek össze, amikor Zsuzsa megözvegyült. Tibor, Zsuzsa férjének kollégája volt, agglegény, gyakori vendég a házukban, ahol gyakorta nagy kártyacsatákat vívtak együtt. Először csak vigasz, majd társ lett Zsuzsa életében. A férfi lakása télen melegebb és komfortosabb, Zsuzsa kertes házát nehezebb fűteni, de nyaranta hűvösebb és kertészkedni is lehet. Ez a kétlaki élet jól működik náluk.

 

Klári és László egy  utazáson ismerkedtek meg. Szerelem volt első látásra, amit megerősített további sok beszélgetés, találkozás. A lakhelyüket tekintve nagyon messze laktak egymástól. Sőt, nem is egy országon belül. A szerelmük elé ez nem gördített akadályt. Jöttek-mentek, sőt ma is jönnek-mennek egymáshoz. Hol egyiküknél, hol másikuknál töltenek pár hetet, pár hónapot. Hétköznapjaikban csendesen, visszavonultan élnek. Ezeket a hétköznapokat azonban színesítik László foglalkozásából eredő külföldi utazásai is, ahová párját is magával viszi. Nem házasodtak ugyan össze, de egymáshoz kötötték életüket szerelemben, szeretetben.

 

Zsófi és Ernő egy nyugdíjas rendezvényen találkoztak, tánc közben ismerkedtek meg. Az összhang azonnal kialakult köztük, pedig már mindketten hetven felé jártak. Zsófi pár évvel korábban özvegyült meg, Ernő régóta elvált, de egyikük sem tervezett új kapcsolatot már.  Váratlanul tört rájuk a szerelem. Egyikük bérházban, másikuk kertes, családi házban lakott. Amióta összekerültek hol itt, hol ott laknak. Kisebb betegségeket leszámítva jól élnek, mindketten szinte megfiatalodtak a kapcsolatban, azt mondják harmonikusabb a kapcsolatuk, mint amilyen a házasságuk volt.

 

Egy sikeres párkapcsolatnak idős korban nem előfeltétele az együttlakás.

Gizi és Vilmos hatvanas éveik közepén járnak, kapcsolatuk mintegy tíz éve tart. Egy kisvárosban laknak, futólag ismerték egymást korábban is, és társaságban jöttek össze. Mindketten özvegyek, gyerekeik, unokáik vannak. Ők nem költöztek össze, mindketten maradtak a saját otthonukban. Minden nap találkoznak, sokszor együtt ebédelnek, közös programjaik vannak és együtt utazgatnak. Baj esetén is számíthatnak egymásra, de megtartották anyagi és a lakhatási függetlenségüket, mert gyerekeik se vennék jó néven, ha összeköltöznének.

 

Sári és Miklós majdnem egyszerre özvegyültek meg ötvenes éveik vége felé, amikor ismerősök közvetítésével egymásra találtak. Nem költöztek össze, a kapcsolat plátói maradt, csak lelki társak voltak, de így is vigaszt találtak egymásban. Leginkább a hétvégeken találkoztak és sok tartalmas kulturális programon vettek részt együtt. Minden este felhívták egymást telefonon és megbeszélték a nap eseményeit. Amikor Miklós megbetegedett, Sári sokat volt mellette, megkönnyítette  élete utolsó hónapjait. Sári azóta társtalan, unokái körül hasznosítja magát és sok új hobbija van. Nem adta fel, hogy találjon még magának valakit.

A párkapcsolat idősen sem  tart  mindig holtomiglan

Sok évtizedes gyötrelmes  házasságban eltöltött idő után került sor a válásra. Ilona ekkor a hatodik X-et taposta. Nem is gondolt már semmiféle kapcsolatra. Nem is  kereste azt.  Meg sem fordult a fejében,  hogy  egy kisvárosi rendezvényen fog találkozni azzal az emberrel,  akire  egész életében szüksége lett volna, de csak  álmodott arról,  hogy létezik a valóságban ilyen férfi. Létezett. Józseffel megismerkedve lassan ugyan, de kiengedett szigorú, zárt életéből.  A neten naponta sok órát beszélgettek, majd következtek József utazásai Ilonához, amikoris pár hetet együtt töltöttek. Annyira összetartoztak már, olyan jól kijöttek, olyan jól érezték magukat egymás társaságában, hogy József egyre gyakrabban utazott Ilonához. De Ilona sosem utazott Józsefhez, mert József felnőtt gyerekei mereven elzárkóztak  és ellenezték édesapjuk időskori kapcsolatát. Nagy szerelem volt az övék. Volt. Mert József utódai olyannyira ellenszegültek e kapcsolatnak, addig duruzsoltak, míg József feladta, meghajolt gyermekei akarata előtt és szakított Ilonával.

 

Rozi és Feri ötvenes éveik közepén jártak, egy internetes társközvetítő által találtak egymásra. Az asszony elvált volt, a férfi özvegy. Rozi szerette volna, ha összeköltöznek, nem bírta a magányt, szívesen gondoskodott volna a férfiről. A hétvégéket töltötték csak együtt Rozi lakásában, de Ferinek még ez is sok volt, ő egy még lazább kapcsolatra vágyott. Életmódjuk is nagyon különbözött. Feri társasági lény volt, szeretett jönni-menni, utazgatni, társaságba járni, míg Rozi nem szívesen mozdult ki otthonról, inkább főzni, vagy tévézni, videózni, kettesben lenni szeretett otthon. Többéves kapcsolatuk nemrég szűnt meg.

 

Tibiék és Tündéék, két külön  pár,  jó szomszédok voltak és össze is jártak. Közel a hatvanhoz Tünde megözvegyült, magára maradt, a gyerekek már kirepültek a házból.  Tibi és felesége, Eta, amiben tudták segítették Tündét. Hogy, hogy nem a segítés túl jól sikerült, a szomszédok csak azt vették észre, hogy Tibi kocsija Tünde háza előtt parkol éjjelente. Hamarosan kitudódott, hogy Tibi otthagyta Etát, akivel több évtizedes kiegyensúlyozott házasságban éltek, és Tündéhez költözött. Eta  hosszas keresés után talált magának egy új társat, Tibi és Tünde kapcsolata viszont két év múlva végetért. Tibi most hol itt, hol ott húzza meg magát.

 

Az is előfordul, hogy a pár egy  új helyen kezd együtt új életet.

Gabi friss nyugdíjas volt, amikor megözvegyült. Falusi házát eladta és  elköltözött az ország másik végébe, ahol lakást vett egy nagyvárosban. Rövidesen követte őt régóta elvált, volt szomszédja, aki ugyanabban a városban, hozzá közel vett magának lakást. Mindketten elég dinamikusak és fiatalosak voltak ahhoz, hogy a számukra teljesen új környezetben kezdjenek új életet együtt. Megszokott környezetükben  nem nézték volna jó szemmel a kapcsolatukat, de így, a mindkettőjüknek idegen városban könnyebb volt újrakezdeni. Napjaikat együtt töltik, együtt utazgatnak, de ha éppen arra vágynak, mindkettőjüknek megvan a saját, kényelmes otthona. 

Nem gyakori, de előfordul, hogy házassággal szentesítik a kapcsolatot.

Ernő és Jolán már közel jártak a hatvanhoz,  egymásról nem tudván,  egyedül éltek évek sora óta. Egyikük megözvegyült, másikuk elvált. Mindketten  úgy érezték, hogy hiányzik valaki az életükből. Így hát mindketten regisztráltak egy internetes társkereső oldalon. Történt egy napon, hogy egymásra találtak a világhálón, és az is kiderült beszélgetéseik során, hogy nemcsak egy városkában laknak, hanem éppen két utcányira egymástól, sőt mi több, egy gimnáziumba  is jártak. Hamarosan randevúra került sor. A  találkozásokból közös színházba járás, közös kirándulások lettek, mígnem két-három így eltöltött év után össze nem házasodtak. Nagyon kedves, barátságos, kiegyensúlyozott emberpárt alkotnak.

A történetek összegyűjtötte és leírta: Cecilia

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A tanult nők nyomulása

120 éve még csak egy magyar orvosnő volt.

gróf Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő

Érdekes felfedezéseket tettem. Történt ugyanis, hogy ráleltem a „Budapest évkönyve” 1898-as kiadványára a neten, és nekiálltam böngészni. Igazi kincsestár ez kiadvány a múltban kutató, vagy csak kíváncsiskodni szerető embernek. Elsőre a „székesfőváros és környéke területén létező összes önálló foglalkozással bíró egyének jegyzéke”-ben kezdtem kutakodni. Mosolyra fakasztott néhány régi foglalkozás, mint:  patkányvesztő,  pehelykereskedő,  nyerges,  nyelvmester,  monogrammgyártó, kaptafavágó,  gyarmatáru kereskedő,  bélkereskedő, és  bőrvanyoló.

Kíváncsian  keresgéltem, hogy vajon mely szakmákban dolgoztak nők,  (saját keresettel, önálló egzisztenciát teremtve maguknak) 120 évvel ezelőtt, de csak elvétve találtam néhányat: zongoratanárnő, cukrász, telefonosnő, kávémérő, fehérnemű- és vegytisztító, trafikos, himzőminta előnyomó. A kocsmáros, bérkocsis, szatócs, kifőzés és fűszerkereskedő szakmákban leginkább elhunyt férjük üzletét átvett özvegy hölgyekre bukkantam.

De találtam egy szakmát, ahol kizárólag csak nők szerepeltek a felsorolásban, és igen sokan voltak:  a szülésznők. Végül is ez egyáltalán nem meglepő. Abban az időben a nők otthon szültek a bábák (szülésznők) segítségével. Bár az évkönyv adatai szerint klinikák és kórodák (kórházak) is léteztek, sőt nőgyógyász orvosok is voltak, talán csak a kiváltságosok vették igénybe őket.

De vajon volt-e nő az orvosok között? Nekiálltam a mintegy 700-800 nevet és címet tartalmazó orvos jegyzéket áttanulmányozni, hátha találok köztük orvosnőket – de egyet se leltem. Némi kutatás árán rájöttem, hogy nem véletlenül. Az addig egyetlen magyar orvosnő egy évvel korábban kapta meg praxis engedélyét Budapesten, és  a jegyzékbe talán azért nem került még be.  Jóllehet orvosi diplomáját már 20 évvel korábban megszerezte a svájci Zürichben, ahol az orvosi egyetemet elvégezte, gyakorló orvosként nem engedélyezték a praktizálását itthon egészen 1897-ig.

Az előkelő származású Hugonnai Vilma majd két évtizedes küzdelme – melyet nemcsak magáért, hanem a nők oktatásban való egyenjogúsításáért  is folytatott, – 1895-ben hozott eredményt, amikor a korszellem nyomására végre hazánkban is engedélyezték, hogy a lányok is járhassanak gimnáziumba  és érettségit tegyenek. Ugyanebben az évben nyitották meg a magyar egyetemek is kapuikat a lányok előtt. Az első orvosnő, aki már Magyarországon szerezte meg az orvosi diplomát, dr. Steinberger Sarolta volt, akit 1900-ban avatták orvossá Budapesten.

Az út odáig igen küzdelmes volt. Meg kellett vívni a harcot a tudományos életben is egyeduralmukat féltő férfiakkal. 1899-ben dr. Pap Samu képviselő országgyűlési fel­szólalásában aggodalmának adott hangot a nőorvosok működésével kapcsolatban.  Pap töb­bek között azt mondta, hogy a nők, mint orvosok, fokozatosan elveszítik  nőiességüket és „definiálhatatlan lényekké” válnak. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi mi­niszternél Hugonnai Vilma többször járt audiencián, hogy saját orvosi működését kérelmezze. Az egyik   alkalommal   a  miniszter ezt mondta: „A  nők  felforgatnák   az  államot,  ha  a  tudományos   téren   egyenjogúsítanánk  a  férfiakkal”. Hugonnai  Vilma erre így válaszolt:   „Micsoda alapokon  nyugodnék   az  az  állam, melyet egynehány  intelligens nő felforgathatna?  Szégyelném, ha ilyen államnak volnék  a gyermeke”.  „Hogy   tudományosság    több    zűrzavart   idézne  élő, mint a tudatlanság,  nem bizonyítja Schweiz, ahol először (1868-ban)  nyíltak  meg  az egyetemek nőhallgatók számára. Minél értelmesebbek a nők, annál  üdvösebb lesz   befolyásuk” – hangoztatta.

 

Eljátszottam a gondolattal, mit szólna szépemlékű Hugonnai Vilma, ha egy csoda folytán ma megjelenne, és azt látná, hogy a gimnáziumi iskolapadokban sokkal több lány ül, mint fiú, sőt az orvosi rendelők, kórházak és kutatóintézetek orvosai közt is legalább annyi a nő, mint a férfi.  Csodálkozna és örülne, hogy a nők a tudományos életben és az orvosi pályán is bizonyították rátermettségüket, egyenértékűségüket. Megcáfolva látná Pap Samu feltevését, hogy a tanult nők elvesztik nőiességüket, „definiálhatatlan lényekké” válnak. Örülne, hogy nem váltak valóra Trefort Ágoston aggályai, hogy az intelligens, tanult nők felforgatják az államot.

De a legjobban talán az imponálna neki, hogy a tanult nők befolyása mennyire megnőtt  a 120 évvel ezelőttihez képest. De még nem eléggé! Reméljük nem kell még 120 év, hogy a nők e téren is beérjék a férfiakat.

Cecilia

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Lencseleves keleti fűszerekkel

Egzotikus ízű, selymes leves.

 

lencse31

 

Keleti országokban szívesen fogyasztott lencseétel. Ott vörös lencséből főzik, de a mi lencsénkből készítve is finom és a szerencsénket is meghozza.

 

lencse1

 

Hozzávalók:

fél kiló lencse

1 kávéskanál só

1 kávéskanál bors

1 kávéskanál édes piros paprika

fél kávéskanál csípős piros paprika

1 kávéskanál curry por

1 kávéskanál római kömény por

1 kávéskanál levespor, vagy 1 zöldséges leveskocka

5 dkg vaj

3 nagy gerezd fokhagyma

 

lencse2

 

Elkészítés:

A lencsét jól megmosom, majd beáztatom legalább 2 órára annyi vízben, amennyit magába szív. Egy nagy fazékban 2 liter vízben felteszem főni, ha felforrt, leszedem a keletkezett habot. Ekkor teszem bele a fűszereket. Lassú tűzön kb. egy órát főzöm, amíg a lencse megpuhul. Ekkor teszem bele a fokhagyma gerezdeket egyben és a vajat, 5 percig még főzöm. Megkóstolom, ha kell, még ízesítem. Lehűtöm, majd botmixerrel simára passzírozom. A lencse rostos anyagától elég sűrű lesz a leves, ha valaki hígabban szereti, több vízzel kell csinálni, illetve hagyományos passzírozóval lehet passzírozni.  A tányérban, díszítésként csöpögtethetünk bele egy kis tejjel elkevert tejfölt.

 

Cecilia

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nagymamák és unokák – beszédes fotók

 Hallgassátok, mit mesélnek a képek!

nagyis

Régóta gyűjtögetem ezeket a nagymama-unoka fotókat. Olyan beszédesek. Szavak nélkül is mesélnek  e köteléknek a bensőséges szépségéről.  Fájdalom, vonzódás, bánat, kirobbanó öröm, csendes áhítat, és megannyi más érzés árad  belőlük.

Semmit sem tudok a képek hátteréről, nem tudom kik ők, hol élnek, hogyan élnek. Csak a rokoni kapcsolat egyértelmű, a többit a mozdulatok, a pillantások, az érintések, az ölelések, a kezek, a ráncok, a tekintetek mesélik el nekem.  A képzeletem szövi a mondatokat,  megfejteni vélt titkok szólalnak meg, ha a képeket nézem.  Hallgassátok, mit mondanak!

 

4 

Szép nagylány lesz belőled, lesz egy kérőd, hozzámész feleségül, sok-sok gyereketek lesz, a gyerekeknek gyerekei, és te is nagymama leszel majd egyszer.

 

y-emotions-happening-in-this-one-moment-we-love-the-way-the-bride-and-her-grandma-are-connecting-with-just-a-look

Nagymama, olyan boldog vagyok, hogy ti is itt vagytok!

 

olyan-jo-veled

Olyan jó veled játszani, Nagymama, ugye mindig velem maradsz?

 

304b237d4d03fd51f69decd5b00631bci-am-not-talking-about-traveling-around-the-world-i-am-talking-about-seeing-really-seeing-where-you-are-today-what-is-right-there-in

Ha nagy leszel, messzi tájakra utazol, érdekes életed lesz. Én sajnos nem láttam sokat a világból.

 

eskuvo

Légy boldog, drága unokám!!

 

eskuvore-utazunk

Most szépen felöltözünk és együtt elutazunk nagyon messzire, egy szép esküvőre.

 

fajdalom

Sok fájdalom, bánat vár rád! De mi nők nagyon erősek vagyunk, és kibírjuk, mert itt vagyunk, hogy segítsünk egymásnak.

 

i-would-literally-give-anything-to-have-a-picture-like-this-with-my-grandma-on-my-wedding-day 

Uramisten, olyan boldog vagyok, hogy megértem ezt a napot!

 

love-them-listen-to-all-their-wisdom-it-doesnt-come-from-perfection-it-comes-from-experience 

Nem adhatok neked gazdagságot, de átadom egy hosszú, nehéz élet tapasztalatait, hogy neked könnyebb életed legyen!

 

meyer-garfunkels-wife-and-granddaughter-her-father-lives-in-washington-and-her-mother-died

 Mama, mi lesz velem, ha te már nem leszel?

 

this-reminds-me-of-one-of-our-little-girls-she-cannot-wait-to-help-my-mother-any-way-that-she-can-she-walks-with-her-up-the-stairs-reads-to-her-every-day

Ha téged ölellek,  nem érzem az éveket, a magányom is messze száll.

 

5

Ne gondold, hogy az élet olyan hosszú, észre sem veszed és már a vége felé jársz. Sose siettesd a dolgokat, mindennek eljő a maga ideje!

 

Cecilia

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Miért jó közös blogot írni?

Egy közösség részének lenni jó!

 

baratsag

 

Az úgy kezdődött hat évvel ezelőtt, hogy indítottam egy blogot. Így hangzott  a 2010. május 27-én kelt, első poszt:

Küzdök az elnevezéssel. Minek is nevezzem azokat, akikhez szólni szeretnék, illetve akik közé magamat is sorolom. Idősek? Öregek? Ezüst korúak? Őszikék? 60+? Valahogy egyik sem tetszik. Kitaláltam egy nevet. Mondjuk hívjuk magunkat régiségeknek. Hogy tetszik ??? Olyan megmosolyogtató, ugye? Ha igen, akkor pont jó, mert azt szeretném, ha nem keseregnénk, hanem mosolyognánk magunkon. Ha nem szégyelnénk a korunkat, hanem elfogadnánk, sőt akár örülhetnénk is neki. Találjuk ki, hogy mi is a jó benne (mert a rosszat ugye nem kell kitalálni). És találjuk ki, hogy hogyan lehet élvezni, széppé tenni, – ha még előtte vagyunk – megtervezni. Érezzük jól magunkat együtt – más korosztályokat nem kizárva – mert hát nekünk mégiscsak megvannak a magunk élet helyzetei, gondjai és örömei. Erről szeretnék írni és erről szeretném mások gondolatait is olvasni.”

Azóta hat év telt el, 14-re bővült a blogban író régiségek száma. Úgy gyarapodtunk mint egy kis-gömböc. Mindig újabb barátok, rokonok, majd olvasók csatlakoztak hozzánk szerzőként, és mindannyian megtapasztalták az írás és a közösségi lét nagyszerűségét.  Összesen mintegy 800 posztot írtunk eddig és a facebook csoportunknak több, mint 3900 kedvelője van.

Az ország különböző részeiben lakó bloggerek  évente legalább egyszer találkozunk (két külföldön élő bloggertársunk sajnos nem tud ezeken az összejöveteleken résztvenni). Legutóbb idén ősszel találkoztunk, ahol többek között azt is megünnepeltük, hogy idén áprilisban a hónap közösségi blogja lettünk a Cafeblog bloggereinek szavazatai alapján.  Az a baráti érzés, ami a találkozásokon mindenkit hatalmába kerített, azt jelezte, hogy a blog az íráson kívül egy közösséget, a valahová tartozás, a közös siker érzését is nyújtja számunkra.

Számomra a blog egy éltető közösséget, napi feladatot, sikerélményt, kihívást jelent. Egy helyet, ahol írásaim megjelenhetnek, ahol kíváncsiak a gondolataimra. Ablak a világra, ahol “régiségként” is alkothatok valami hasznosat, ahol „kvázi” munkatársi közösségben lehetek szeretett emberek között.

Cecilia

blogtali-2016

Blogtali 2016

 

A bloggerkedés pozitív élményeket ad

Vica vagyok és szerencsés, hogy a Régiségeknek  blogger közösségnek tagja lehetek.

Nem gondoltam volna, hogy egy Fecebook oldal  rendszeres látogatása oda vezet, hogy egyszer tagja leszek egy szuper csapatnak. Én, mint az egyik kakukktojás, nem régi ismeretség, nem iskolatárs, nem egy baráti társaságból kerültem a közösségbe, hanem csak úgy a messzeségből és földrajzilag messziről.

Szeretünk a régi időkre visszaemlékezni, nosztalgiázni, retró dolgokat feleleveníteni és közben kíváncsivá tenni másokat. Ez a kíváncsiság hozott össze engem is, a jó humorú, barátságos társasággal. Ez egy jó kis csapat. Jó dolog minden nap leülni a géphez és az éteren keresztül érezni, hogy vannak jó barátaim. Igen barátságok is kialakultak a közel két év alatt, melyet a blogger találkozó alkalmával ápolunk és személyessé teszünk. A találkozás újra és újra közelebb hoz egymáshoz bennünket.

Így volt ez évben is, amikor Budapesten a kíváncsiságom kielégítésére megtekintettük egy érdekes, nem mindennapi helyet, ahová álmomban sem gondoltam, hogy eljutok. Az ősz folyamán két blogger barátnőm több száz kilométert utazott gyönyörű hegyvidéki lakókörnyezetembe, hogy együtt barangoljunk pár napig a mesés északkeleti hegyekben. Még fel sem dolgoztuk az együtt töltött élményeket, de már meghívást is kaptam újabb élmények begyűjtésére. A napfény városába lettem invitálva, melynek szívesen fogok eleget tenni.

Hogy mit ad nekem a mindennapi bloggerkedés, időnként az írogatás? Hát mindent, ami az élet showjához kell. Vicceset, szomorút, édeset, savanyút, búfelejtőt, világra ablakot nyitó ismeretet, ami boldoggá tesz. Javítja az életminőségemet, pozitív élményeket ad, és arra sarkal, hogy gondolkodjak újabb és újabb élmények megírásán. Ez karban tartja az agyamat, a memóriámat.

Közösséget formálunk, kedélyesek vagyunk, mi  nők,  anyák, és nagymamák, akik derűsen néznek előre, de visszafelé is.

Vica

 

Az írással feledésbe merült kreativitásomat vadásztam elő

Két éve írogatok a blogba, és ez elkerülhetetlenné tette, hogy megtanuljam az internet csínját-bínját. Tanulási folyamatom most és mindörökké tart.  Az írással, mely szenvedélyemmé vált, rég feledésbe merült kreativitásomat vadásztam elő.  Örömöt szerez az önkifejezésnek ez a formája. Minden téma felvetődése, gondolataim megfogalmazása, majd megosztása szellemi izgalmat okoz, egyben önismerethez vezet, mivel újra élem, sőt átértékelem, idősebb, tapasztaltabb énem rostáján átengedem a velem történteket.

Boldog vagyok, amikor gyerekkori ismerősöktől, barátoktól visszajelzést, kommentet kapok a közös emlékek felidézésekor, sőt ők is hozzáteszik a saját érzéseiket, mosolyogtató kalandjaikat. A blog által mintegy naplószerűen rögzíthetem életem fontos mozzanatait, családommal kapcsolatos örömeimet, fájdalmaimat. Ezzel emléket állíthatok őseimnek, eltávozott szeretteimnek.

Mint egyedül élő Régiségnek nagyon fontos az a véleménycsere, társalgás a legkülönbözőbb témákban, amit blogunk mozgalmas élete ad napi szinten az éteren keresztül. Bloggertársaim kivétel nélkül jóindulatú, intelligens emberek, akiknek humort sem nélkülöző pozitív életszemlélete, nyitottsága, humanitása példát mutat. Írásaikon keresztül betekinthetek az én városi életformámtól eltérő létezésekbe, régi falusi dolgos, küzdelmes életekbe, másoktól új recepteket, háztartási praktikákat kapok.

Végül, de nem utolsósorban virtuális ismeretségből igaz barátokat szereztem, akik sokszor nagyobb érdeklődést, bíztatást, támogatást adnak blogbeli munkámban, mint családom tagjai.

Köszönet mindenért!

Annaróza

Blogtali 2014

Blogtali 2014

 

Mintha egy nagy család lennénk

Internetezem. Elég sokat. Jórészt a közösségi oldalamon, ismerőseim által megosztott posztokat nézegetem. Így akadtam rá egy blogra, amely felkeltette érdeklődésemet. Habozás nélkül rákattintottam, elolvastam, és miután tetszett is, lájkoltam.  Szokásomtól eltérően egy-két mondattal kommenteltem is. Ártatlan, hétköznapi, befőzéssel kapcsolatos hozzászólásom volt. Szerintem. Nem így gondolta az oldal szerkesztőnője. Kérésére a kommentből írás lett. Az első blogírást követte a többi. Az oldalon való jelenlétem és írásaim következménye lett a közelebbi ismeretség kialakulása a már régebben itt munkálkodó  bloggerekkel. Az okos, kulturált, nyugodt légkör, az egy hullámhosszon való sok beszélgetés során  barátsággá fejlődött ismeretségünk. Bár a barátság egy ideig csak virtuális barátság volt, mégis annyira valószerűnek tűnt  a „hiteles” profilképeink, fényképeink, őszinte chateléseink révén, mintha ténylegesen ezer éve ismertük volna egymást. Egy olyan közösségbe csöppentem, amire éppen akkor, és ott olyan szükségem volt, mint egy falat kenyérre. Az őszinte megnyilvánulás, egymás iránti  tisztelet, megbecsülés,  bizalom jellemezte és jellemzik ma is ezt a kis közösséget.

Mindezeket  megerősítette az első személyes találkozás, a blog szokásos évi összejövetelén, amelyre egy pesti, belvárosi hangulatos étteremben került sor. Bárki ismeretlen meg nem mondta volna, hogy mi, ott, és akkor, néhányan, életünkben először találkoztunk egymással. Úgy beszélgettünk, csevegtünk,  mintha egy nagy család lennénk. Ezt követő héten, egy hegyvidéken élő bloggertársunk a lakhelyére invitált bennünket hosszú   hétvégére. Néhányan, túrakedvelők eleget is tettünk ezen meghívásnak.  Az együtt töltött napok  felejthetetlen emlékeim közé tartozik. „Régiség” lévén (koromat tekintve) megtapasztaltam egyet és mást, tudom, ritkaság számban található olyan kis közösség, amely ennyire „egy húron pendül”, amely tagjai ennyire tudnak örülni egymás sikerének, segítik, biztatják egymást.  A véletlen sodort közéjük, amikor éppen a legnagyobb szükségem volt egy ilyen elfogadó-befogadó, munkájukat, egymást tisztelő, becsülő közösségre. Célom, feladatom, munkatársaim, új barátaim lettek, akik tisztelnek, becsülnek magamért, munkámért. 

  Izzy

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Te is parázol, ha orvoshoz kell menned?

10 tanács, hogyan készülj fel rá.

 

orvosi-2

 

Szánj több órát az orvosi vizsgálatra. Egy orvosnál, még ha van is időpontod, nem biztos, hogy várakozás nélkül megúszod. Ha felkészülsz arra, hogy akár több órát kell ott eltöltened, nem leszel frusztrált és ideges. Vigyél magaddal olvasnivalót és rágcsálni valót, amivel vigasztalódhatsz  várakozás közben.

 

Még otthon gondold át a bajaidat, tüneteidet, amivel az orvoshoz mész. Írj egy listát arról, amit el akarsz mondani. Ha többféle tüneted van, figyeld magad az orvosi vizit előtti napokban, és mérd, jegyezd fel az adatokat (pl. vérnyomás, láz, fájdalmak: mikor? hol?).

 

Ha van kórtörténete a panaszodnak, vidd magaddal a korábbi vizsgálatok eredményeit, zárójelentéseit (persze ne kilószámra, csak a legfontosabbakat).  Ezzel megspórolhatsz új vizsgálatokat és több információ áll az orvos rendelkezésére, hogy képet kapjon a panaszaidról.

 jo5

Tudd pontosan azoknak az orvosságoknak a nevét, amiket szedsz. Ha nem tudod fejből, írd fel magadnak otthon. Legyen kéznél a TAJ kártyád. Ha kérdezik, tudd, hogy mire vagy allergiás.

 

Gyakran megkérdezik, hogy milyen korábbi betegségeid, műtétjeid voltak, sőt azt is, hogy a családban milyen komolyabb betegségek fordultak elő. Ha nem tudod,  kérdezd meg a családtagoktól a rájuk vonatkozó dolgokat.

 

Nézzél ki jól, ha orvoshoz mész! Legyen rendben a hajad és a körmöd, vegyél fel egy jó ruhát, (amit könnyű levetni, ha a vizsgálat megkívánja). Tegyél jó benyomást, a megjelenésed sok mindent elárul rólad és befolyásolja a hozzád való viszonyulást.

 

Kérdezzél! Jogod van megtudni, hogy a vizsgálat során az orvos mit állapított meg. Ha nem világos, amit mond, tegyél fel kérdéseket, sőt akár le is jegyezheted a hallottakat (az ember feje nem káptalan). Ne szégyelld elkérni a vizsgálat megállapításait (lelet, ambuláns lap)  papíron kinyomtatva. Ehhez is jogod van.

 orvosi3

Legyél  udvarias és együttműködő, határozott, de ne erőszakos, közlékeny, de ne szószátyár. Próbáld az orvost és az asszisztensét megnyerni magadnak. Ők a kor előrehaladtával egyre fontosabb szereplői lesznek az életednek. Nemcsak hálapénzzel, hanem mosollyal, dicsérettel is kifejezheted az elégedettségedet.

 

A leleteket, beutalót, vizsgálati eredményt, receptet  tárold otthon rendezetten, jól visszakereshetően.  Írd fel magadnak, miket mondott az orvos, milyen gyógyszert írt fel. Később hasznos lehet, ha vissza tudod keresni.

 

A vizsgálatot követően írd be a naptáradba, hogy mikor kell legközelebb menned, vagy milyen vizsgálatok várnak rád. Az is hasznos lehet, ha felírod, hogy egy új gyógyszer hogyan hatott.

 

Orvoshoz senki sem jár szívesen, sőt sokan vagyunk, akiket szorongással tölt el egy orvosi vizsgálat. Megfelelő felkészüléssel és tudatossággal csökkenteni lehet a ránk váró “megpróbáltatásokat”. 

Cecilia

 

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Autóstoppos kalandok – anno 1968

 

stoppos7

 

Érdekes emberekkel és új ismeretekkel teli nagy utazásokról ábrándoztam.

Azon a tavaszon, húszévesen, szélsőséges hangulatok között ingadozva éltem. Hol olyan boldog voltam, hogy repülni tudtam volna és megcirógatni a felhőket, hol pedig eszeveszetten boldogtalan és nem találtam az élet értelmét. A szárnypróbálgatások, útkeresések időszaka volt ez, mint mindenkinél, húszévesen.

Pötyi barátnőmmel azt találtuk ki, hogy a tavaszi szünetben egy pár napra elmegyünk autóstoppal valahová. Csak úgy, minden cél és útirány nélkül, kalandból (a szüleim nem tudtak az utazás módjáról). Amerre megy az autós, aki felvesz, odamegyünk mi is.  Az autóstop akkoriban divatos dolog volt a fiatalok körében, sokan közlekedtek így, még kevés autó futott az utakon és szívesen felvették az autóstopposokat. Az ember csak kiállt az út mellé, integetett, és boldogan rohant a megálló autóhoz, hogy beszálljon.

 stoppos10

Pötyi – velem ellentétben –   igen határozott,  vagány  lány volt. Az volt a szavajárása hogy, “velem nem történhet meg semmi, amit nem akarok”. Ez nekem nagyon imponált  és  rábíztam magamat a megérzéseire. Hogy valami célja mégis legyen az utuknak, már útközben azt találtuk ki, hogy  akkoriban alakuló ifjúsági klubokat keresünk fel, és majd írok róla egy cikket az egyetemi újságba.

Az út során egyetlen egyszer kerültünk nehéz helyzetbe. Két középkorú férfi ült elöl a kocsiban, mi hátul, és vidáman trécseltünk velük. Egyszer csak a kocsi hirtelen lefékezett, megállt egy mellékút szélén és a két férfi se szó, se beszéd kiszállt a kocsiból, felnyitották a csomagtartót és puskát vettek elő. Pötyivel kétségbeesve néztünk egymásra és menekülésre készen kiugrottunk az autóból. Addigra eldördült a fegyver és a férfiak egy lelőtt fácánt hoztak a kocsiba diadalittasan. Megkönnyebbülve ültünk vissza és folytattunk utunkat az ismeretlen felé.

 

stoppos12

Uticél: bárhova

 Háromnapos utunk állomásaiból Dunaújvárosra és Sárbogárdra emlékszem. Mindenütt szívélyesen fogadták a két egyetemista lányt és örömmel mutatták be az ifjúsági klubjukat. Egyszer egy tornateremben, egyszer pedig egy előszobában aludtunk. Sok érdekes emberrel ismerkedtünk meg, élveztük a szabadságnak és a titkos kalandnak az ízét. Kissé lenyugodva ültünk vissza az iskolapadba. Az utazás tapasztalatait  megírtam az egyetemi újságnak. (Akkor még nem sejthettem, hogy egyszer még az újságírásból fogok megélni, bár a következő  cikk megjelenéséhez húsz évnek kellett eltelnie).

A hatvanas évek második felében jártunk. Miközben a szocializmus csendben épült, a résnyire nyíló vasfüggönyön át a rothadó kapitalizmus édeskés levegője áradt be. Az Amerikában akkor bontakozó hippimozgalom, a beat zene, és a bohém, szabad, kalandos életmód általunk elképzelt képe betört az életünkbe és szirénhangként vonzott.  A szirénhangok engem Angliáig csábítottak.  Egyik énem nagy utazásokról ábrándozott, tele érdekes emberekkel és új ismeretekkel. A másik, földönjáró énem azt sugallta, hogy a diplomaosztás után munkába álljak, majd családot alapítsak. Az itthon rám váró, barna herceg vonzása erősebb volt, mint a kalandvágy. Hazajöttem. (A herceg, kicsit megőszülve, megpocakosodva, itt ül mellettem).

 

stopppos2

Mikor autóstoppos kalandunk után pár évvel Pötyi beállított hozzánk, már egyéves volt a kislányunk. Egy olasz fiúval jött, aki felvette őt a kocsijába, miközben barátnőm egy külföldi úticél felé igyekezett. Boldog volt és optimista, kalandor kedve nem csitult. Akkor láttam utoljára, azóta nem találkozott vele, és nem hallott róla senki, az ismerősök közül sem.

A minap vele álmodtam. Találkoztunk végre. Ő ugyanolyan fiatal volt és sugárzó, mint utolsó találkozásunk idején. Én pedig az, aki vagyok, egy régiség korú nagymama.  Nem ismert meg, hiába magyaráztam, hogy ki vagyok. Nagyon sok gyereke és unokája volt és hippi nagymamaként velük együtt kalandozott szerte a világban.

Cecilia

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Hogyan lehet könnyen, gyorsan kapcsolatot teremteni?

Egy 90 éves blogger titkai.

rose-6

Hogyan tudsz embereket olyan könnyen megnyerni magadnak?  Ezt a kérdést tettem fel Rosenak, a Londonban élő, 90 éves bloggernek. Rose fantasztikusan jó kapcsolatteremtő, pillanatok alatt tud ismeretséget kötni, barátkozni. Tapasztaltam ezt  a képességét legutóbb is, amikor Pesten lakott egy hotelben.  Amikor érkezése után egy nappal meglátogattam, már barátságosan üdvözölték a portán és készségesen teljesítették a kívánságait. Ezt hogy csinálod? – érdeklődtem meglepődve.  Rose elmondta titkait, példával illusztrálva  a  mondottakat.

A legfontosabb, hogy ne legyünk szégyenlősök. Nélkülözhetetlen a másokkal szembeni nyíltság, ha könnyen és gyorsan akarunk kapcsolatot teremteni. Ha megismersz egy idegen embert, nézzél erősen a szemébe és keress rajta valami szépet, vagy különlegeset. Bátran dicsérd meg a szemét, a haját, az ingét stb. Ezzel  megteremted a beszélgetés lehetőségét, mert ezt nem hagyhatja válasz nélkül.

Két példa: mikor megérkezem, Budapesten a szállodában  a hotel portáján ült egy szemüveges, intelligens kinézetű fiatalember. Azt mondtam neki:

– Hogy kerül maga ide, aki úgy néz ki, mint egy fiatal egyetemi tanár.  Vagy talán  zeneszerző, esetleg zenész? És közben rámosolyogtam.

– Irodalmat és közgazdaságtant tanultam az egyetemen, de nem tudtam jó állást kapni a szakmámban – válaszolta  a fiú.

– És mivel tölti a szabadidejét?  – folytattam.

– Verseket és színdarabokat írok – válaszolta.

– Verseket? Én is írok – mondtam  erre. És így már lett is egy közös érdeklődési területünk.

Egy másik eset ugyanabban a hotelben: egy szép, csinos fiatal lány ült a kasszában. Odamentem hozzá, és megszólítottam:

– Hogy van kisasszony? Egyedül intézi ennek a nagy hotelnek a számlaügyeit?

– Igen, addig, amíg meg nem jön a kollégám, és le nem vált délután- válaszolta a lány.

– Magának bizonyára komoly képzettsége van, hiszen itt komplikált számlázási feladatok vannak.

– Igen, pénzügyi főiskolai végzettségem van.

– Rögtön láttam, hogy a szép arc mögött sok ész is van, – mondtam  mosolyogva.

– Köszönöm, mondta a lány és bemutatkozott: Orsolya vagyok. Remélem, hogy jó szobát választottam Önnek.

– Igen, köszönöm, de most van egy kis gondom. A mobil telefonomban magyar SIM kártya van és nem tudok vele külföldet hívni. A családom otthon nyugtalan.

– Ezt a problémát könnyen megoldjuk, adja meg a számot és innen a portáról felhívjuk Önnek a családját.  

Így a barátkoztam össze rögtön megérkezésemkor a két portással, és attól kezdve, ha éppen nem voltak vendégek a portán, amikor arrajártam, mindig odamentem, és volt hozzájuk néhány barátságos szavam. Ők pedig mosolyogva üdvözöltek és minden kérésemet teljesítették. A férfi portás egyszer még a verseit is elhozta és meghallgattam azokat. Mondtam neki, hogy nagyon tehetséges és remélem, sikerül kiadatni a verseit.

Szóval, a kapcsolatteremtés titka: minden ember vágyik arra, hogy  értékeljék. Ha a dicséret őszinte – sose mondjuk hazugságokat, pl. ha egy lány csúnya, ne mondjuk, hogy szép – azt szívesen elfogadják. Ez olyan, mint egy kéznyújtás, megteremti a bizalmat és az utat a barátkozáshoz. Az elismerés jól esik, és már nem vagyunk idegenek egymás számára.

Akármilyen fontos, magasrangú emberrel találkozom, ugyanezt a technikát alkalmazom. Ha találkozom egy igazgatóval, egy elnökkel, vagy egy királlyal, arra gondolok – bocsánat a kifejezésért – hogy, ugyanúgy megy a vécére, mint én, ugyanúgy mosakszik, mint én. Ő is csak egy ember, akit megnyerhetek magamnak – fejezte be Rose titkainak elmesélését.

Cecilia

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!