Régiségeknek

Lencseleves keleti fűszerekkel

Egzotikus ízű, selymes leves.

 

lencse31

 

Keleti országokban szívesen fogyasztott lencseétel. Ott vörös lencséből főzik, de a mi lencsénkből készítve is finom és a szerencsénket is meghozza.

 

lencse1

 

Hozzávalók:

fél kiló lencse

1 kávéskanál só

1 kávéskanál bors

1 kávéskanál édes piros paprika

fél kávéskanál csípős piros paprika

1 kávéskanál curry por

1 kávéskanál római kömény por

1 kávéskanál levespor, vagy 1 zöldséges leveskocka

5 dkg vaj

3 nagy gerezd fokhagyma

 

lencse2

 

Elkészítés:

A lencsét jól megmosom, majd beáztatom legalább 2 órára annyi vízben, amennyit magába szív. Egy nagy fazékban 2 liter vízben felteszem főni, ha felforrt, leszedem a keletkezett habot. Ekkor teszem bele a fűszereket. Lassú tűzön kb. egy órát főzöm, amíg a lencse megpuhul. Ekkor teszem bele a fokhagyma gerezdeket egyben és a vajat, 5 percig még főzöm. Megkóstolom, ha kell, még ízesítem. Lehűtöm, majd botmixerrel simára passzírozom. A lencse rostos anyagától elég sűrű lesz a leves, ha valaki hígabban szereti, több vízzel kell csinálni, illetve hagyományos passzírozóval lehet passzírozni.  A tányérban, díszítésként csöpögtethetünk bele egy kis tejjel elkevert tejfölt.

 

Cecilia

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nagymamák és unokák – beszédes fotók

 Hallgassátok, mit mesélnek a képek!

nagyis

Régóta gyűjtögetem ezeket a nagymama-unoka fotókat. Olyan beszédesek. Szavak nélkül is mesélnek  e köteléknek a bensőséges szépségéről.  Fájdalom, vonzódás, bánat, kirobbanó öröm, csendes áhítat, és megannyi más érzés árad  belőlük.

Semmit sem tudok a képek hátteréről, nem tudom kik ők, hol élnek, hogyan élnek. Csak a rokoni kapcsolat egyértelmű, a többit a mozdulatok, a pillantások, az érintések, az ölelések, a kezek, a ráncok, a tekintetek mesélik el nekem.  A képzeletem szövi a mondatokat,  megfejteni vélt titkok szólalnak meg, ha a képeket nézem.  Hallgassátok, mit mondanak!

 

4 

Szép nagylány lesz belőled, lesz egy kérőd, hozzámész feleségül, sok-sok gyereketek lesz, a gyerekeknek gyerekei, és te is nagymama leszel majd egyszer.

 

y-emotions-happening-in-this-one-moment-we-love-the-way-the-bride-and-her-grandma-are-connecting-with-just-a-look

Nagymama, olyan boldog vagyok, hogy ti is itt vagytok!

 

olyan-jo-veled

Olyan jó veled játszani, Nagymama, ugye mindig velem maradsz?

 

304b237d4d03fd51f69decd5b00631bci-am-not-talking-about-traveling-around-the-world-i-am-talking-about-seeing-really-seeing-where-you-are-today-what-is-right-there-in

Ha nagy leszel, messzi tájakra utazol, érdekes életed lesz. Én sajnos nem láttam sokat a világból.

 

eskuvo

Légy boldog, drága unokám!!

 

eskuvore-utazunk

Most szépen felöltözünk és együtt elutazunk nagyon messzire, egy szép esküvőre.

 

fajdalom

Sok fájdalom, bánat vár rád! De mi nők nagyon erősek vagyunk, és kibírjuk, mert itt vagyunk, hogy segítsünk egymásnak.

 

i-would-literally-give-anything-to-have-a-picture-like-this-with-my-grandma-on-my-wedding-day 

Uramisten, olyan boldog vagyok, hogy megértem ezt a napot!

 

love-them-listen-to-all-their-wisdom-it-doesnt-come-from-perfection-it-comes-from-experience 

Nem adhatok neked gazdagságot, de átadom egy hosszú, nehéz élet tapasztalatait, hogy neked könnyebb életed legyen!

 

meyer-garfunkels-wife-and-granddaughter-her-father-lives-in-washington-and-her-mother-died

 Mama, mi lesz velem, ha te már nem leszel?

 

this-reminds-me-of-one-of-our-little-girls-she-cannot-wait-to-help-my-mother-any-way-that-she-can-she-walks-with-her-up-the-stairs-reads-to-her-every-day

Ha téged ölellek,  nem érzem az éveket, a magányom is messze száll.

 

5

Ne gondold, hogy az élet olyan hosszú, észre sem veszed és már a vége felé jársz. Sose siettesd a dolgokat, mindennek eljő a maga ideje!

 

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Miért jó közös blogot írni?

Egy közösség részének lenni jó!

 

baratsag

 

Az úgy kezdődött hat évvel ezelőtt, hogy indítottam egy blogot. Így hangzott  a 2010. május 27-én kelt, első poszt:

Küzdök az elnevezéssel. Minek is nevezzem azokat, akikhez szólni szeretnék, illetve akik közé magamat is sorolom. Idősek? Öregek? Ezüst korúak? Őszikék? 60+? Valahogy egyik sem tetszik. Kitaláltam egy nevet. Mondjuk hívjuk magunkat régiségeknek. Hogy tetszik ??? Olyan megmosolyogtató, ugye? Ha igen, akkor pont jó, mert azt szeretném, ha nem keseregnénk, hanem mosolyognánk magunkon. Ha nem szégyelnénk a korunkat, hanem elfogadnánk, sőt akár örülhetnénk is neki. Találjuk ki, hogy mi is a jó benne (mert a rosszat ugye nem kell kitalálni). És találjuk ki, hogy hogyan lehet élvezni, széppé tenni, – ha még előtte vagyunk – megtervezni. Érezzük jól magunkat együtt – más korosztályokat nem kizárva – mert hát nekünk mégiscsak megvannak a magunk élet helyzetei, gondjai és örömei. Erről szeretnék írni és erről szeretném mások gondolatait is olvasni.”

Azóta hat év telt el, 14-re bővült a blogban író régiségek száma. Úgy gyarapodtunk mint egy kis-gömböc. Mindig újabb barátok, rokonok, majd olvasók csatlakoztak hozzánk szerzőként, és mindannyian megtapasztalták az írás és a közösségi lét nagyszerűségét.  Összesen mintegy 800 posztot írtunk eddig és a facebook csoportunknak több, mint 3900 kedvelője van.

Az ország különböző részeiben lakó bloggerek  évente legalább egyszer találkozunk (két külföldön élő bloggertársunk sajnos nem tud ezeken az összejöveteleken résztvenni). Legutóbb idén ősszel találkoztunk, ahol többek között azt is megünnepeltük, hogy idén áprilisban a hónap közösségi blogja lettünk a Cafeblog bloggereinek szavazatai alapján.  Az a baráti érzés, ami a találkozásokon mindenkit hatalmába kerített, azt jelezte, hogy a blog az íráson kívül egy közösséget, a valahová tartozás, a közös siker érzését is nyújtja számunkra.

Számomra a blog egy éltető közösséget, napi feladatot, sikerélményt, kihívást jelent. Egy helyet, ahol írásaim megjelenhetnek, ahol kíváncsiak a gondolataimra. Ablak a világra, ahol “régiségként” is alkothatok valami hasznosat, ahol „kvázi” munkatársi közösségben lehetek szeretett emberek között.

Cecilia

blogtali-2016

Blogtali 2016

 

A bloggerkedés pozitív élményeket ad

Vica vagyok és szerencsés, hogy a Régiségeknek  blogger közösségnek tagja lehetek.

Nem gondoltam volna, hogy egy Fecebook oldal  rendszeres látogatása oda vezet, hogy egyszer tagja leszek egy szuper csapatnak. Én, mint az egyik kakukktojás, nem régi ismeretség, nem iskolatárs, nem egy baráti társaságból kerültem a közösségbe, hanem csak úgy a messzeségből és földrajzilag messziről.

Szeretünk a régi időkre visszaemlékezni, nosztalgiázni, retró dolgokat feleleveníteni és közben kíváncsivá tenni másokat. Ez a kíváncsiság hozott össze engem is, a jó humorú, barátságos társasággal. Ez egy jó kis csapat. Jó dolog minden nap leülni a géphez és az éteren keresztül érezni, hogy vannak jó barátaim. Igen barátságok is kialakultak a közel két év alatt, melyet a blogger találkozó alkalmával ápolunk és személyessé teszünk. A találkozás újra és újra közelebb hoz egymáshoz bennünket.

Így volt ez évben is, amikor Budapesten a kíváncsiságom kielégítésére megtekintettük egy érdekes, nem mindennapi helyet, ahová álmomban sem gondoltam, hogy eljutok. Az ősz folyamán két blogger barátnőm több száz kilométert utazott gyönyörű hegyvidéki lakókörnyezetembe, hogy együtt barangoljunk pár napig a mesés északkeleti hegyekben. Még fel sem dolgoztuk az együtt töltött élményeket, de már meghívást is kaptam újabb élmények begyűjtésére. A napfény városába lettem invitálva, melynek szívesen fogok eleget tenni.

Hogy mit ad nekem a mindennapi bloggerkedés, időnként az írogatás? Hát mindent, ami az élet showjához kell. Vicceset, szomorút, édeset, savanyút, búfelejtőt, világra ablakot nyitó ismeretet, ami boldoggá tesz. Javítja az életminőségemet, pozitív élményeket ad, és arra sarkal, hogy gondolkodjak újabb és újabb élmények megírásán. Ez karban tartja az agyamat, a memóriámat.

Közösséget formálunk, kedélyesek vagyunk, mi  nők,  anyák, és nagymamák, akik derűsen néznek előre, de visszafelé is.

Vica

 

Az írással feledésbe merült kreativitásomat vadásztam elő

Két éve írogatok a blogba, és ez elkerülhetetlenné tette, hogy megtanuljam az internet csínját-bínját. Tanulási folyamatom most és mindörökké tart.  Az írással, mely szenvedélyemmé vált, rég feledésbe merült kreativitásomat vadásztam elő.  Örömöt szerez az önkifejezésnek ez a formája. Minden téma felvetődése, gondolataim megfogalmazása, majd megosztása szellemi izgalmat okoz, egyben önismerethez vezet, mivel újra élem, sőt átértékelem, idősebb, tapasztaltabb énem rostáján átengedem a velem történteket.

Boldog vagyok, amikor gyerekkori ismerősöktől, barátoktól visszajelzést, kommentet kapok a közös emlékek felidézésekor, sőt ők is hozzáteszik a saját érzéseiket, mosolyogtató kalandjaikat. A blog által mintegy naplószerűen rögzíthetem életem fontos mozzanatait, családommal kapcsolatos örömeimet, fájdalmaimat. Ezzel emléket állíthatok őseimnek, eltávozott szeretteimnek.

Mint egyedül élő Régiségnek nagyon fontos az a véleménycsere, társalgás a legkülönbözőbb témákban, amit blogunk mozgalmas élete ad napi szinten az éteren keresztül. Bloggertársaim kivétel nélkül jóindulatú, intelligens emberek, akiknek humort sem nélkülöző pozitív életszemlélete, nyitottsága, humanitása példát mutat. Írásaikon keresztül betekinthetek az én városi életformámtól eltérő létezésekbe, régi falusi dolgos, küzdelmes életekbe, másoktól új recepteket, háztartási praktikákat kapok.

Végül, de nem utolsósorban virtuális ismeretségből igaz barátokat szereztem, akik sokszor nagyobb érdeklődést, bíztatást, támogatást adnak blogbeli munkámban, mint családom tagjai.

Köszönet mindenért!

Annaróza

Blogtali 2014

Blogtali 2014

 

Mintha egy nagy család lennénk

Internetezem. Elég sokat. Jórészt a közösségi oldalamon, ismerőseim által megosztott posztokat nézegetem. Így akadtam rá egy blogra, amely felkeltette érdeklődésemet. Habozás nélkül rákattintottam, elolvastam, és miután tetszett is, lájkoltam.  Szokásomtól eltérően egy-két mondattal kommenteltem is. Ártatlan, hétköznapi, befőzéssel kapcsolatos hozzászólásom volt. Szerintem. Nem így gondolta az oldal szerkesztőnője. Kérésére a kommentből írás lett. Az első blogírást követte a többi. Az oldalon való jelenlétem és írásaim következménye lett a közelebbi ismeretség kialakulása a már régebben itt munkálkodó  bloggerekkel. Az okos, kulturált, nyugodt légkör, az egy hullámhosszon való sok beszélgetés során  barátsággá fejlődött ismeretségünk. Bár a barátság egy ideig csak virtuális barátság volt, mégis annyira valószerűnek tűnt  a „hiteles” profilképeink, fényképeink, őszinte chateléseink révén, mintha ténylegesen ezer éve ismertük volna egymást. Egy olyan közösségbe csöppentem, amire éppen akkor, és ott olyan szükségem volt, mint egy falat kenyérre. Az őszinte megnyilvánulás, egymás iránti  tisztelet, megbecsülés,  bizalom jellemezte és jellemzik ma is ezt a kis közösséget.

Mindezeket  megerősítette az első személyes találkozás, a blog szokásos évi összejövetelén, amelyre egy pesti, belvárosi hangulatos étteremben került sor. Bárki ismeretlen meg nem mondta volna, hogy mi, ott, és akkor, néhányan, életünkben először találkoztunk egymással. Úgy beszélgettünk, csevegtünk,  mintha egy nagy család lennénk. Ezt követő héten, egy hegyvidéken élő bloggertársunk a lakhelyére invitált bennünket hosszú   hétvégére. Néhányan, túrakedvelők eleget is tettünk ezen meghívásnak.  Az együtt töltött napok  felejthetetlen emlékeim közé tartozik. „Régiség” lévén (koromat tekintve) megtapasztaltam egyet és mást, tudom, ritkaság számban található olyan kis közösség, amely ennyire „egy húron pendül”, amely tagjai ennyire tudnak örülni egymás sikerének, segítik, biztatják egymást.  A véletlen sodort közéjük, amikor éppen a legnagyobb szükségem volt egy ilyen elfogadó-befogadó, munkájukat, egymást tisztelő, becsülő közösségre. Célom, feladatom, munkatársaim, új barátaim lettek, akik tisztelnek, becsülnek magamért, munkámért. 

  Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Te is parázol, ha orvoshoz kell menned?

10 tanács, hogyan készülj fel rá.

 

orvosi-2

 

Szánj több órát az orvosi vizsgálatra. Egy orvosnál, még ha van is időpontod, nem biztos, hogy várakozás nélkül megúszod. Ha felkészülsz arra, hogy akár több órát kell ott eltöltened, nem leszel frusztrált és ideges. Vigyél magaddal olvasnivalót és rágcsálni valót, amivel vigasztalódhatsz  várakozás közben.

 

Még otthon gondold át a bajaidat, tüneteidet, amivel az orvoshoz mész. Írj egy listát arról, amit el akarsz mondani. Ha többféle tüneted van, figyeld magad az orvosi vizit előtti napokban, és mérd, jegyezd fel az adatokat (pl. vérnyomás, láz, fájdalmak: mikor? hol?).

 

Ha van kórtörténete a panaszodnak, vidd magaddal a korábbi vizsgálatok eredményeit, zárójelentéseit (persze ne kilószámra, csak a legfontosabbakat).  Ezzel megspórolhatsz új vizsgálatokat és több információ áll az orvos rendelkezésére, hogy képet kapjon a panaszaidról.

 jo5

Tudd pontosan azoknak az orvosságoknak a nevét, amiket szedsz. Ha nem tudod fejből, írd fel magadnak otthon. Legyen kéznél a TAJ kártyád. Ha kérdezik, tudd, hogy mire vagy allergiás.

 

Gyakran megkérdezik, hogy milyen korábbi betegségeid, műtétjeid voltak, sőt azt is, hogy a családban milyen komolyabb betegségek fordultak elő. Ha nem tudod,  kérdezd meg a családtagoktól a rájuk vonatkozó dolgokat.

 

Nézzél ki jól, ha orvoshoz mész! Legyen rendben a hajad és a körmöd, vegyél fel egy jó ruhát, (amit könnyű levetni, ha a vizsgálat megkívánja). Tegyél jó benyomást, a megjelenésed sok mindent elárul rólad és befolyásolja a hozzád való viszonyulást.

 

Kérdezzél! Jogod van megtudni, hogy a vizsgálat során az orvos mit állapított meg. Ha nem világos, amit mond, tegyél fel kérdéseket, sőt akár le is jegyezheted a hallottakat (az ember feje nem káptalan). Ne szégyelld elkérni a vizsgálat megállapításait (lelet, ambuláns lap)  papíron kinyomtatva. Ehhez is jogod van.

 orvosi3

Legyél  udvarias és együttműködő, határozott, de ne erőszakos, közlékeny, de ne szószátyár. Próbáld az orvost és az asszisztensét megnyerni magadnak. Ők a kor előrehaladtával egyre fontosabb szereplői lesznek az életednek. Nemcsak hálapénzzel, hanem mosollyal, dicsérettel is kifejezheted az elégedettségedet.

 

A leleteket, beutalót, vizsgálati eredményt, receptet  tárold otthon rendezetten, jól visszakereshetően.  Írd fel magadnak, miket mondott az orvos, milyen gyógyszert írt fel. Később hasznos lehet, ha vissza tudod keresni.

 

A vizsgálatot követően írd be a naptáradba, hogy mikor kell legközelebb menned, vagy milyen vizsgálatok várnak rád. Az is hasznos lehet, ha felírod, hogy egy új gyógyszer hogyan hatott.

 

Orvoshoz senki sem jár szívesen, sőt sokan vagyunk, akiket szorongással tölt el egy orvosi vizsgálat. Megfelelő felkészüléssel és tudatossággal csökkenteni lehet a ránk váró “megpróbáltatásokat”. 

Cecilia

 

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Autóstoppos kalandok – anno 1968

 

stoppos7

 

Érdekes emberekkel és új ismeretekkel teli nagy utazásokról ábrándoztam.

Azon a tavaszon, húszévesen, szélsőséges hangulatok között ingadozva éltem. Hol olyan boldog voltam, hogy repülni tudtam volna és megcirógatni a felhőket, hol pedig eszeveszetten boldogtalan és nem találtam az élet értelmét. A szárnypróbálgatások, útkeresések időszaka volt ez, mint mindenkinél, húszévesen.

Pötyi barátnőmmel azt találtuk ki, hogy a tavaszi szünetben egy pár napra elmegyünk autóstoppal valahová. Csak úgy, minden cél és útirány nélkül, kalandból (a szüleim nem tudtak az utazás módjáról). Amerre megy az autós, aki felvesz, odamegyünk mi is.  Az autóstop akkoriban divatos dolog volt a fiatalok körében, sokan közlekedtek így, még kevés autó futott az utakon és szívesen felvették az autóstopposokat. Az ember csak kiállt az út mellé, integetett, és boldogan rohant a megálló autóhoz, hogy beszálljon.

 stoppos10

Pötyi – velem ellentétben –   igen határozott,  vagány  lány volt. Az volt a szavajárása hogy, “velem nem történhet meg semmi, amit nem akarok”. Ez nekem nagyon imponált  és  rábíztam magamat a megérzéseire. Hogy valami célja mégis legyen az utuknak, már útközben azt találtuk ki, hogy  akkoriban alakuló ifjúsági klubokat keresünk fel, és majd írok róla egy cikket az egyetemi újságba.

Az út során egyetlen egyszer kerültünk nehéz helyzetbe. Két középkorú férfi ült elöl a kocsiban, mi hátul, és vidáman trécseltünk velük. Egyszer csak a kocsi hirtelen lefékezett, megállt egy mellékút szélén és a két férfi se szó, se beszéd kiszállt a kocsiból, felnyitották a csomagtartót és puskát vettek elő. Pötyivel kétségbeesve néztünk egymásra és menekülésre készen kiugrottunk az autóból. Addigra eldördült a fegyver és a férfiak egy lelőtt fácánt hoztak a kocsiba diadalittasan. Megkönnyebbülve ültünk vissza és folytattunk utunkat az ismeretlen felé.

 

stoppos12

Uticél: bárhova

 Háromnapos utunk állomásaiból Dunaújvárosra és Sárbogárdra emlékszem. Mindenütt szívélyesen fogadták a két egyetemista lányt és örömmel mutatták be az ifjúsági klubjukat. Egyszer egy tornateremben, egyszer pedig egy előszobában aludtunk. Sok érdekes emberrel ismerkedtünk meg, élveztük a szabadságnak és a titkos kalandnak az ízét. Kissé lenyugodva ültünk vissza az iskolapadba. Az utazás tapasztalatait  megírtam az egyetemi újságnak. (Akkor még nem sejthettem, hogy egyszer még az újságírásból fogok megélni, bár a következő  cikk megjelenéséhez húsz évnek kellett eltelnie).

A hatvanas évek második felében jártunk. Miközben a szocializmus csendben épült, a résnyire nyíló vasfüggönyön át a rothadó kapitalizmus édeskés levegője áradt be. Az Amerikában akkor bontakozó hippimozgalom, a beat zene, és a bohém, szabad, kalandos életmód általunk elképzelt képe betört az életünkbe és szirénhangként vonzott.  A szirénhangok engem Angliáig csábítottak.  Egyik énem nagy utazásokról ábrándozott, tele érdekes emberekkel és új ismeretekkel. A másik, földönjáró énem azt sugallta, hogy a diplomaosztás után munkába álljak, majd családot alapítsak. Az itthon rám váró, barna herceg vonzása erősebb volt, mint a kalandvágy. Hazajöttem. (A herceg, kicsit megőszülve, megpocakosodva, itt ül mellettem).

 

stopppos2

Mikor autóstoppos kalandunk után pár évvel Pötyi beállított hozzánk, már egyéves volt a kislányunk. Egy olasz fiúval jött, aki felvette őt a kocsijába, miközben barátnőm egy külföldi úticél felé igyekezett. Boldog volt és optimista, kalandor kedve nem csitult. Akkor láttam utoljára, azóta nem találkozott vele, és nem hallott róla senki, az ismerősök közül sem.

A minap vele álmodtam. Találkoztunk végre. Ő ugyanolyan fiatal volt és sugárzó, mint utolsó találkozásunk idején. Én pedig az, aki vagyok, egy régiség korú nagymama.  Nem ismert meg, hiába magyaráztam, hogy ki vagyok. Nagyon sok gyereke és unokája volt és hippi nagymamaként velük együtt kalandozott szerte a világban.

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Hogyan lehet könnyen, gyorsan kapcsolatot teremteni?

Egy 90 éves blogger titkai.

rose-6

Hogyan tudsz embereket olyan könnyen megnyerni magadnak?  Ezt a kérdést tettem fel Rosenak, a Londonban élő, 90 éves bloggernek. Rose fantasztikusan jó kapcsolatteremtő, pillanatok alatt tud ismeretséget kötni, barátkozni. Tapasztaltam ezt  a képességét legutóbb is, amikor Pesten lakott egy hotelben.  Amikor érkezése után egy nappal meglátogattam, már barátságosan üdvözölték a portán és készségesen teljesítették a kívánságait. Ezt hogy csinálod? – érdeklődtem meglepődve.  Rose elmondta titkait, példával illusztrálva  a  mondottakat.

A legfontosabb, hogy ne legyünk szégyenlősök. Nélkülözhetetlen a másokkal szembeni nyíltság, ha könnyen és gyorsan akarunk kapcsolatot teremteni. Ha megismersz egy idegen embert, nézzél erősen a szemébe és keress rajta valami szépet, vagy különlegeset. Bátran dicsérd meg a szemét, a haját, az ingét stb. Ezzel  megteremted a beszélgetés lehetőségét, mert ezt nem hagyhatja válasz nélkül.

Két példa: mikor megérkezem, Budapesten a szállodában  a hotel portáján ült egy szemüveges, intelligens kinézetű fiatalember. Azt mondtam neki:

– Hogy kerül maga ide, aki úgy néz ki, mint egy fiatal egyetemi tanár.  Vagy talán  zeneszerző, esetleg zenész? És közben rámosolyogtam.

– Irodalmat és közgazdaságtant tanultam az egyetemen, de nem tudtam jó állást kapni a szakmámban – válaszolta  a fiú.

– És mivel tölti a szabadidejét?  – folytattam.

– Verseket és színdarabokat írok – válaszolta.

– Verseket? Én is írok – mondtam  erre. És így már lett is egy közös érdeklődési területünk.

Egy másik eset ugyanabban a hotelben: egy szép, csinos fiatal lány ült a kasszában. Odamentem hozzá, és megszólítottam:

– Hogy van kisasszony? Egyedül intézi ennek a nagy hotelnek a számlaügyeit?

– Igen, addig, amíg meg nem jön a kollégám, és le nem vált délután- válaszolta a lány.

– Magának bizonyára komoly képzettsége van, hiszen itt komplikált számlázási feladatok vannak.

– Igen, pénzügyi főiskolai végzettségem van.

– Rögtön láttam, hogy a szép arc mögött sok ész is van, – mondtam  mosolyogva.

– Köszönöm, mondta a lány és bemutatkozott: Orsolya vagyok. Remélem, hogy jó szobát választottam Önnek.

– Igen, köszönöm, de most van egy kis gondom. A mobil telefonomban magyar SIM kártya van és nem tudok vele külföldet hívni. A családom otthon nyugtalan.

– Ezt a problémát könnyen megoldjuk, adja meg a számot és innen a portáról felhívjuk Önnek a családját.  

Így a barátkoztam össze rögtön megérkezésemkor a két portással, és attól kezdve, ha éppen nem voltak vendégek a portán, amikor arrajártam, mindig odamentem, és volt hozzájuk néhány barátságos szavam. Ők pedig mosolyogva üdvözöltek és minden kérésemet teljesítették. A férfi portás egyszer még a verseit is elhozta és meghallgattam azokat. Mondtam neki, hogy nagyon tehetséges és remélem, sikerül kiadatni a verseit.

Szóval, a kapcsolatteremtés titka: minden ember vágyik arra, hogy  értékeljék. Ha a dicséret őszinte – sose mondjuk hazugságokat, pl. ha egy lány csúnya, ne mondjuk, hogy szép – azt szívesen elfogadják. Ez olyan, mint egy kéznyújtás, megteremti a bizalmat és az utat a barátkozáshoz. Az elismerés jól esik, és már nem vagyunk idegenek egymás számára.

Akármilyen fontos, magasrangú emberrel találkozom, ugyanezt a technikát alkalmazom. Ha találkozom egy igazgatóval, egy elnökkel, vagy egy királlyal, arra gondolok – bocsánat a kifejezésért – hogy, ugyanúgy megy a vécére, mint én, ugyanúgy mosakszik, mint én. Ő is csak egy ember, akit megnyerhetek magamnak – fejezte be Rose titkainak elmesélését.

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Lakóhelyi csámborgások : a Merkúr Palota

 

udvar1

Ezennel egy új sorozatot indítunk el ‘Csámborgások’ címmel. Mi, régiségek, szeretünk lakóhelyünkön  csámborogni, azaz céltalanul sétálgatni, csak úgy,  és bámészkodni – ha nem kell éppen sietni valahová. Nyugdíjas budapestiként én gyakran úgy alakítom a dolgokat, hogy az  intézni-valókat követően nem rohanok haza, hanem a környéken barangolok  egyet. Persze, csak ha jó  az idő és a kedvem is. Szívesen nézelődőm ismerős helyeken, figyelve a változást, de szeretek ismeretlen környéken  is felfedéseket tenni. Kis fényképezőgépemmel meg is örökítem a látottakat. 

Legutóbb a Nagymező utcában járva figyeltem fel egy felújított régi, patinás házra, s mivel nyitva volt a kapuja, bekukkantottam  az udvarra és szemem-szám elállt a csodálkozástól.

 

udvar2

Az udvar  hívogatóan zöld és hangulatos volt. A bokrok között egy zöld hulladék komposztálót is elhelyeztek. Ez azt jelzi, hogy itt örvendetesen sokat adnak a környezetvédelemre.

 

komposztalo

A  kirakott asztalok, székek és a szeptember végi meleg naptól árnyékot adó ernyők arra engedtek következtetni, hogy egy vendéglátó egység van az udvaron. Egy  hófehér szobor a passzázs udvarán könnyed, művészies hangulatot  varázsolt  a belvárosi ház belső terébe. Izgatottan nézelődtem, de nem tudtam rájönni, milyen funkciója van a gyönyörűen felújított épületnek.

 

szobor

A két utcára néző épület átjáró passzázsán átsétálva a másik kapun  a Hajós utcára jutottam ki. 

 

hajos-utca

De nem akartam még elmenni, mert  már annyira fel voltam dobva, hogy ott és azonnal tudni akartam, mi volt és most mi a funkciója az épületnek. A portás készséggel adott felvilágosítást és elárulta, hogy  az 1900-as évek legelején épült Terézvárosi telefonközpont épülete került felújításra néhány éve, és most irodaházként szolgál. A Merkúr Palotának nevezett épületben a Prezi magyar cég irodái vannak, a tetőtérben pedig luxuslakások kerültek kialakításra.

 

kapcsoloterem

“Az épület egyik dísze a harmadik emeleti nagyterem. Eredetileg a kézi kapcsoló terem volt, ahol több száz telefonos kisasszony ült és dolgozott a kézi kapcsoló berendezések mellett” – írja az Építészforum az átépítésről szóló cikkében. “A 650 négyzetméter alapterületű, három szintnek megfelelő belmagasságú neogótikus kialakítású és díszítésű terem gyönyörű, de közösségi rendeltetésre a földszinttől, az utcáktól való nagy távolsága miatt alkalmatlan. Jobb híján egyterű iroda lett, ahol az elválasztás üvegezett paravánfalakkal történt. A kialakítás megőrizte a monumentális tér élményét.”

 

20160908_083853

A belvárosi házak közé szorított, varázslatos hangulatú passzázs arra járó turistákat is bevonzott, miközben én,  fel s alá járkálva kattogtattam a fényképezőgépemet, hogy a lehető legszebb képeket készíthessem az épületről és az udvarról.  

udvar3

Aki kedvet kapott, és arra jár,  nézzen be a belvárosnak ebbe az új, hangulatos passzázs átjárójába, vagy igyon meg egy kávét az épület udvarán.

                                                                                                                               A fényképeket a szerző készítette.

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

SENKI SEM ÉRTÉKTELEN – még betegen, öregen sem!

Interjú egy önkéntesként dolgozó nyugdíjas orvossal

Kármela blogunk egy kedves olvasója, hozzászólásai felkeltették érdeklődésünket. Önkéntes munkája példa értékű, jó lenne, ha sok ilyennel találkoznánk.

 idos2

Nyugdíjasként az ember általában  örül, hogy végre nem kell dolgoznia. Téged mi indított arra, hogy önkéntes munkát vállaljál?

Nyugdíj után még dolgoztam egy ideig, de ez év januárjától mindent abbahagytam és még úgy éreztem, van bennem erő, “többlet” az emberek felé a segítésre. Nehéz volt kitalálni, hogy mit is akarok. Sokfelé kerestem új utat, de vagy nem jeleztek vissza, vagy én nem akartam olyan kötöttséget, amelyből nincs kiút a “családi szabadság” felé.  Gyerekeim a családjukkal 17 éve külföldön élnek. Csak ott van szükség nagymamai tevékenységemre, itthon “szabad kapacitásom” lett.

Saját szakterületeimen is lenne még igény a munkámra, de ahol nyugdíjasként kerestem és találtam, ott emberileg, etikailag, anyagilag sem éreztem, hogy megfelel az igényeimnek. Ezért úgy gondoltam, hogy inkább ingyen adom tovább a tudásomat az erre igényt tartóknak.

Hol kerestél és találtál  önkéntes munkát?

Az interneten keresgéltem és sikerült a képzettségemnek is megfelelő önkéntes munkát találnom a TESZÜNK önkéntes klub keretében.

www.onkentes.hu és www.facebook.com/groups/102484273466516/?fref=ts

Éppen egy olyan csoport indult, amilyent kerestem: beszélgetés idős emberekkel. Első telefonhívásomra igen készségesen fogadott a vezetőjük, Alíz Scholtz-Hibay. Elmentem egy összejövetelükre ez év áprilisában, és azonnal csatlakoztam a négy önkénteshez, akikkel ez a munka elindult.

Milyen idős emberekkel foglalkozol és hogyan? 

A csoportunknak szerződése van egy idős otthonnal (ennek megkötése a vezetőink dolga). Nekünk is alá kellett írni egy  szerződésfélét, hogy tudják az otthonban, kik vagyunk, amikor beengednek.

Úgy indult a munka, hogy az 5 önkéntes találkozott 5 idős nénivel az idős otthonban. Olyan 81 és 97 év közötti nénikkel, akiknek igényük volt egy kis  beszélgetésre, mert a dolgozóknak erre már nem volt idejük! Bemutatkozásként a nénik és az önkéntesek is elmondták magukról, amit akartak és ebből alakult ki, hogy ki, kinek lesz a “párja”. Szinte egymást választottuk. Nagyon érdekes volt.

A heti egyszeri találkozáskor arról beszélgetünk, amiről ők akarnak, mi csak kísérjük a beszélgetést. Csak a 2. vagy 3. alkalommal jöttem rá, hogy a néni, akihez járok,  nagyon “feledékeny”, amikor újból be kellett mutatkoznom és elmondani, hogy ki vagyok és miért jöttem… A másik “választottam” a nagybátyám egy idős otthonban, aki bemutatkozás után még megismer és szelektálva, pozitívvá formálva emlékszik az életére.

ido

Másfél órásak a heti beszélgetések. Az időt, órát, évszámot már nem ismerik és csak az utolsó percben elmondottakra, vagy a nagyon távoli múltra tudnak visszaemlékezni.  Arról beszélgetünk, ami éppen szóba jön.  Gyakori, hogy egy percen belül többször is elmondják ugyanazt újdonságként, és én is úgy reagálok, mint aki először hallja. Örülnek a beszélgetésnek, az átölelésnek találkozáskor és mondják, hogy várnak vissza.

Lehangoló, sőt megrázó is lehet ezekkel az emberekkel való foglalkozás. Mi az, amit te kapsz ezektől a emberektől? Milyen pozitív élményeid vannak?  Miért csinálod?

Nem lehangoló, sőt, nagyon érdekes egy ilyen beszélgetés! Sok múltbeli élmény jön elő, ami még az én gyerekkoromban is volt falusi nagyszüleimnél (kemencében sütés, mitől nem kel meg a tészta, hogyan varrta a néni szabó apukája a háborúban a katonáknak a ruhát, hogyan nevelt a mama nyolc gyereket…, mire emlékszik hittanból).

Hogy én mit kapok? Szükség van rám. Nem kell megfelelni és nem lehet elrontani. Mosolyt, örömet, feltétlen elfogadást, másfajta értékeket kapok. A felismerést, hogy mi az igazán fontos, mi az érték az életben. Szemléletváltást, törődést. Idősek megbecsülését. Mert SENKI SEM ÉRTÉKTELEN – még betegen sem! Az emberi kapcsolatokra még magas életkorban is  szükség van.

Azért csinálom, mert szeretem az idős embereket és el tudom őket kísérni az utolsó úton is, ha kell és ezt kevés családtag tudja megtenni.

viragos

Milyen kívánalmaknak kell megfelelni egy önkéntesnek ezen a területen?  

Szükség van  diszkrécióra, empátiára, megbízhatóságra, a másik egyéniségének előtérbe helyezésére (ne a saját életemet meséljem el.)

 

Átestél-e valamilyen képzésen, mielőtt megkezdted a foglakozást?

Nem. De van terv arra, hogy ilyen képzésre szükség lehet, különösen gyerekekkel foglalkozó önkénteseknél, vagy fiatal, nem nyugdíjas  önkéntesnél, mert ilyenek is vannak.

 

Van-e kapcsolat, együttműködés az ottani orvosokkal, ápolókkal?

Nincs. Nem tudhatunk  a lakók betegségeiről, csak a legszükségesebb információt kaphatjuk, őket is köti a titoktartás. Csak a saját csoportvezetőnkkel van kapcsolatunk.

 

 Kérlek mutatkozzál be !

Debrecenben végeztem az orvosi egyetemet. Közel 3 évig Nigériában dolgoztam, Lagosban. Szülész-nőgyógyász lettem, majd 2. szakvizsgaként a gyermeknőgyógyászatot választottam. Bagdy Emőke professzor asszony javaslatára 48 éves koromban még elvégeztem a pszichoterápia és hipnoterápia képzést (3+2 év), mert jó ideje már nem csak a testet akartam gyógyítani, hanem a testi betegségeket kiváltó lelket is.  

Egy lányom és egy fiam van, akik családjukkal az USA-ban, Kaliforniában élnek. Édesapjuk révén (aki amerikai állampolgár) zöldkártyásak lettek, kiutaztak “szétnézni” érettségi és egyetem után, és úgy döntöttek, megpróbálják a kinti életet. Jól vannak. Én évente kétszer-háromszor több hónapot náluk töltök, és ők is évente jönnek haza.

A gyerekeim iskolái miatt vidékről a fővárosba költöztem 18 évvel ezelőtt. Ekkor már ötödször kezdtem új életet valahol: más város, új szakma, új lakás, új környezet. Sosem volt könnyű, de reménytelen sem! Fél év alatt 3 munkahelyem lett: állami kórházban, akkor induló magánkórházban és magánrendelésen. Aztán 15 év után vége lett az állami munkámnak, 15 év után csődbe ment a magánkórház és 17 év után eladta a kolléga a magánrendelőt. Én mindenhol hűségesen kitartottam végig, de azért elgondolkodtatott, hogy ha valaminek vége, hagyni kell menni, mert az már nem az én utam, és talán valami új, talán valami jobb vár rám. Még próbálkoztam szakmai utakat keresni, de más várt rám.

tollpihe

Ennyi az élet

Ebben az önkéntes klubban az a jó, hogy körlevélben küldik a lehetőségeket, hogy hol, mit lehet segíteni és az megy el, aki ezt meg tudja tenni. 

www.onkentes.hu  és   www.facebook.com/groups/102484273466516/?fref=ts 

Nem kell feltétlenül rendszeresen kötődni valamihez (csak ha valaki akar). Jó a hangulat, mindenki a szabad idejében teszi a dolgát MÁSOKÉRT, örömmel. Sokan család és unokák mellett végzik ezt a munkát, és mindig  a család az első mindenkinél!  Havonta egyszer találkozunk, ahol a múltbeli és jövőbeli munkákról van szó.

Azt hiszem, most a helyemen vagyok, de még nyitott másféle lehetőségekre is!

Az interjút készítette: Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Kencefice házi alapanyagokkal régen és ma

Élesztő, libazsir és korom – ami a háznál van

főkép

Bloggereink elárulják, milyen természetes alapanyagokat használnak a szépítkezéshez. Megtudhatunk tőlük néhány régen használt pampucolási trükköt is.

 

Anna

Elmondok néhány trükköt, amit vidéken használtak régen a lányok-asszonyok.

Hajöblítésre gyerekkoromban ecetet tettünk az öblítővízbe, hogy lágyítsa a hajat és szép fénye legyen. Nem szerettem az ecet szagát. Jó időben a szabad levegőn szárítottam a hajamat és így elpárolgott az ecetszag. Kamilla teát is használtak öblítésre, de csak a szőkék, hogy még szőkébbek legyenek.

Izzadság megelőzésére  hintőport használtak.

Szappan A szappant az ötvenes évek közepéig magunk főztük. A töpörtyű, szalonnahéj és egyéb zsiradék maradékát egy edénybe gyűjtöttük egész éven át. Évente egyszer az így összegyűlt zsiradékot  szódával keverve egy üstben kifőzték a szüleim, nagymamám. A kész főzetet beleöntötték egy ládába, és amikor kezdett megdermedni, egy késsel feldarabolták, és megszárították. Ebből lett a mosószappan. A mosdószappan ugyanígy készült, de adtak hozzá rózsaolajat, vagy rozmaring olajat illatosítónak. 

szappanfőzés

szappanfőzés régen

Szemöldök kihúzásra kormot használtak. A kályha ajtajának belső oldalán összegyűlt finom kormot egy gyufaszállal vitték fel a szemöldökre.

Bőrkeményedésre kézen vagy lábon libazsírt használtak, hogy felpuhítsa a bőrt. Amikor virágzott a körömvirág, akkor készítettük a kencét úgy, hogy a megolvasztott, forró zsírba belekevertük a körömvirág szirmokat. A körömvirág tudvalevőleg nagyon jól gyógyítja a gyulladást és a sebeket. 

Hajcsavarásra faluhelyen felszabdalt rongydarabokat használtak, arra tekerték fel a hajat, majd a két végét megkötötték. Az is gyakori volt, hogy kukoricaszárat felszabdalták kis darabokra, arra tekerték fel a frissen mosott hajat és átkötötték valamivel. A fejkendős asszonyok gyakran csak a kendőből kilátszó elülső tincseket csavarták be.

kézre

 

Cecilia

Arcpakolás vízhiányos bőrre. Hetente egyszer, hajmosás előtt készítem az alábbi kencét: olívaolajat, pár csepp citromlét, tejfölt összekeverek mézzel.  Néha  banánt, vagy más friss gyümölcspépet is teszek hozzá. Tíz percig hagyom az arcomon. Ha van időm lefeküdni, a kezemre is rákenem. Selymes és üde lesz tőle a bőr.

Hajpakolás száraz hajra. Száraz, töredezett hajamra, időnként viszkető fejbőrömre szoktam olívaolajos hajpakolást készíteni. A jól bekent hajbőrre és hajra ráhúzok egy tusoláshoz használt műanyag sapkát és negyed órát tartom rajta. Utána samponnal megmosom. A haj egy kicsit összeáll tőle, de a következős mosáskor már érződik a jó hatása.

Hajmosás Gyerekkoromban szüleim egy demizsonnal küldtek  a város gyógyforrásához vízért és abban mostunk hajat. A haj egészséges, szépen csillogó lett tőle.

Bőrradír Egy csipet apró szemű búzadarát összekeverek egy kávéskanálnyi kókuszzsírral és ezzel radírozom az arcbőrömet. Jól felpezsdíti a vérkeringést, ledörzsöli az elhalt sejteket és táplálja a bőrt. Csak a búzadarát mosom le, hagyom, hogy a kókuszsír beivódjon a bőrbe. Érzékeny bőrűeknek nem ajánlom.

 uborka2

Vica

Arcpakolás Az uborka karikával végigkenem az arcom, a szem környéket kihagyva, ha kell több karika uborkát is feláldozok, hogy levével bekenjem az arcom és a dekoltázsom. Mire végzek az uborkasaláta elkészítésével, kellően rászárad az arcomon az uborka leve, így le lehet mosni langyos vízzel, majd bekenni a kedvenc arcápoló krémemmel. Anyukám kedvenc arcápoló kréme a NIVEA, így én is csak ezt használom idestova ötven éve. Kedvelem, mert sokféle arcbőr típusra kapható.

Szem alatti karika A burgonyát lereszelve, két gézlap, vagy tiszta zsebkendő közé téve a szemünk alatti karikákat és a kialvatlanságot tünteti el. Anyukám régen hideg alpaka kanalat tett a szemére a mély karikák eltüntetéséhez.

Zsíros kenőcs Nálunk szokás volt disznóvágáskor friss zsírt eltenni, melyet kezünkre és hajunkra használtunk. Én ezt továbbfejlesztettem, gyűjtöttem körömvirágot, és a még meleg zsírba beletettem a sárga virág fejeket, majd újra felolvasztva, leszűrve, kész volt a körömvirág kenőcs.

Száraz hajra Manapság olyan száraz a hajam, hogy olíva olajjal szoktam gyengén bedörzsölni és átmasszírozni mosás előtt. Beleöntök a tenyerembe egy evőkanálnyi olajat és szétkenem a kezemen, kézfejemen és lazán bedörzsölöm a hajamat. Így a kezem is kap egy kis  E-vitamint.

Bőrtápláló, öregedésgátló A minap a sárgadinnyének nem tudtam ellenállni. A héja belső részével kentem be arcomat és mondhatom hatásos volt. Bizsergett, kicsit csipett, rendesen dolgozott a bőrömön a gyümölcs leve. Utána, mint minden kencét, ezt is langyos vízzel lemostam és bekentem arcom a szeretett Nivea krémemmel. Legközelebb a sárgadinnyét hajpakolásként is kipróbálom, mert olvastam, hogy nagyon hatásos.

haj

Brigitta

Bőrradir Az én aprócska trükköm arcra való, a közönséges bolti élesztőt egy kis csészébe elmorzsolom és picike vízzel elkeverem, és csak így natúr az arcomra kenem. Lefekszem vele, úgy jobban hat. Kivárom, míg majdnem száraz, és ledörzsölöm, olyasmi törmelék jön le mint a radírgumi, és ezzel a törmelékkel az elhalt hámsejtek is kénytelenek távozni a képünkről. Mikor sikeresen ezzel végeztem, hideg vízzel alaposan lemosom és hidratálóval bekenem az arcom. Slussz. Ha fokozni akarom a jótékonykodást az arcommal, a hidratálót “belepofozom” a bőrbe, szapora ütögetéssel, míg ki nem pirosodik. Csodás! Lehetőleg ne lássa senki, nem kell hogy telefonáljanak a mentőkért… Ezt elkerülendő, csendes, nyugodt magányunkban fogjunk neki.

 krém

Erika

Táskás szemre Fiatal koromban sokat borogattam a szememet teafilterrel.  Este megfőztem két filteres kamillát teának és odakészítettem az éjjeliszekrényre. Reggel, amikor felébredtem, kinyomkodtam a filtereket és a szememre raktam, így feküdtem  néhány percig felkelésig.

Zsíros hajra használok diófalevelet. A leveleket leforrázom, leszűröm és azzal a folyadékkal  öblítem le mosáskor. Szőkéknek nem ajánlom.

Vízhiányos bőrre használom a kókuszzsírt, időnként bekenem vele a testemet. Általában váltogatom a kencéket, egy idő után mást használok, szerintem az a jó, ha nem szokja meg a bőr mindig ugyanazt a kencét.

Arcpakolásnak használom a tojássárgája, púder (hintőpor) és méz keveréket.  Felrakom az arcomra és rajta hagyom tíz percig, nem kell vele lefeküdni, közben mást is tudok csinálni. Ezt a receptet nagymamámtól örököltem.

Száraz hajra kitűnő az oliva olajos pakolás, hajfixálónak régen használtuk a sört, vagy a kifacsart citromlét.  Érdekes, hogy egyiktől sem ragadt össze a haj, hanem jó tartása lett tőle.

Lejegyezte: Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Kuszkuszos zöldségleves

  asztalon

Keleti fűszerekkel ízesített zöldségleves kuszkusz betéttel. Nemcsak egzotikusan színes, de különlegesen finom is, elkészítése nagyon egyszerű. Egy ázsiai országban ettem először  és nagyon megkedveltem.

 

Hozzávalók 8 személyre:

Sárgarépa, fehérrépa, krumpli, tök, fejes káposzta, karfiol, édes burgonya, zeller gumója és zöldje, karalábé – tetszés szerint vegyesen – összesen 1 kg

5 nagy fej vöröshagyma

20 dkg kuszkusz

1 üveg csicseri borsó konzerv (választható)

só, bors

1 kávéskanál őrölt római kömény

1 kávéskanál kurkuma

4 evőkanál olivaolaj

olajjal

Elkészítése:

Egy nagy fazékban az apróra vágott hagymát olajon megpirítjuk, majd a 3 cm-es darabokra aprított, megpucolt, megmosott zöldséget beletesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje és puhára főzzük. A  gyorsan megpuhuló zöldségeket, mint tök, karfiol, krumpli, zeller zöldje,  csak később tesszük bele. Főzés közben megfűszerezzük sóval,  borssal, 1 kávéskanál kurkumával és 1 kávéskanál őrölt római köménnyel. A kurkuma adja a szép sárga színét. Ha a víz elfő, visszapótoljuk, hogy annyi legyen, amennyi elfedi a zöldségeket. Amikor a zöldségek megfőttek, beleteszünk egy konzerv csicseriborsót és összekeverjük. Ettől lesz igazán keleties a levesünk, de enélkül is elkészíthető.

csicseris 2

Amíg a zöldségek főnek, elkészítjük a kuszkuszt. A boltban vásárolt kis, vagy közepes szemű kuszkuszt egy tálba öntjük, megfűszerezzük sóval, borssal és 4 evőkanál olíva olajjal. Összekeverjük, majd öntünk rá 4  dl forró vizet. Letakarjuk és 5 percig állni hagyjuk letakarva, megkeverjük, majd újabb 5 percig állni hagyjuk letakarás nélkül. Ha magába szívta a folyadékot már ehető. A kuszkuszból mindenki annyit szed a tányérjára, amennyit akar, ezután kanalazzuk rá a zöldséget, amelynek van ugyan leve, de sűrűbb, mint a szokásos magyar levesek.

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!