Régiségeknek

Hetvenévesen teljesült az álomút

Egy meglepi utazás Rómába

szent-peter-ter

Furcsa érzéseim voltak, mintha álmodnám az egészet.  

   Jé, hát itt vagyok Rómában? Csak föl ne ébredjek!

 

Két kedves barátnőim, Lili és Annaróza elhívtak néhány napos tartózkodásra Sopronba. Igaz, a 70. születésnapom pont ez időre esett, de sebaj, az unokám úgysem lesz itthon, a munkája Németországba szólítja, a közös családi ünnepség elhalasztva egy héttel. Minden szuperül alakult, úgy terveztük, hogy az unokám felvisz majd autóval Pestre, ott fogok találkozni a két barátnőmmel, akikkel tovább megyünk Sopronba. Remek! A lányom és vejem is csatlakoztak hozzánk, (munkaügyben ők is Pestre tartottak), így négyen ültünk be az autóba. Milyen praktikus! Dani unokám nagyon jól vezet, gyorsan fel is értünk, de Pest alatt nem jó irányba kanyarodott, a Ferihegyi repülőtér felé vette az irányt. Hoppá! – Nem jó felé mész kisfiam! Ugyebár hát ki legyen szemfüles, ha nem a 70 éves nagymami a hátsó ülésen?! Dani készségesen felajánlotta, hogy üljek én a kormányhoz, ha jobban tudom az utat… Ejnye! Hát nem azért mondtam! A lányom szerint itt van valami rövidebb út, azon ha átvágunk, gyorsabban beérünk a városba… Elhittem. Na, én aztán tényleg mindent elhittem! Csak amikor beparkoltunk a reptéren, akkor kezdtem jajveszékelni, hogy miért álltunk meg, lekésem a soproni vonatot, mit szólnak a barátnőim, jajmileszvelem, mégiscsakmitcsináltok, mértpontareptéren, jajderémes!

 

fontana-di-trevi

Amikor aztán a lányom elővette a bőröndömet, kinyitotta(!), kezdte a gondosan csomagolt holmijaimat összeturkálni, gyanút fogtam … Mire készülnek ezek???   Néhány dolgot kivett a csomagomból – ne izgulj anya, ezeket Dani hazaviszi -, bezárta a bőröndöt, elővettek a csomagtartóból még két kisebb bőröndöt, egyet a lányomnak és a másikat a vejemnek, elköszöntek Danitól, és “gyere anya, menjünk be a váróba, onnan pedig majd becsekkolunk!” jelszóval indítottak befelé! Tejóisten, mindazösszes szentekkel, hát mi történik velem? Hová megyünk így hármasban? De csak nevettek, hogy “ne izgulj anya, mindent megtudsz majd időben, nyugi!” Nyugi! Könnyű azt mondani, a szívem majd kiugrott, hová visznek vajon? A lányom azt mondta, hogy mondjak három várost, ahová szívesen repülnék. Fontossági sorrendben a válaszom: Róma, Velence, Prága! Töprengett picit a lányom és azt mondta, igen, benne van a háromban az úticél, de még mindig nem tudtam, hol fogunk landolni. Csak amikor láttam kiírva, hogy Róma, Fiumicino, akkor hittem el, hogy ez nem mese, nem álom, repülünk Rómába! Menetidő: 1 óra 10 perc! Nahát, mintha vonattal Sopronba mennék! És kezdetét vette az álomút, amire mindig vágyakoztam, de teljesen elérhetetlen volt számomra. Most, 70 évesen a gyerekeim jóvoltából teljesült az álmom, várt minket Róma!

forum2

Róma nem várt hiába, megérkeztünk, megkerestük  a Termini pályaudvarra vivő vonatot, azzal mentünk be a városba. A pályaudvartól nem messze, a Via Nazionalén volt a szállásunk, nagyon jó helyen, a Repubblica tér közelében, ahonnan a metróval bárhová eljuthattunk. Furcsa érzéseim voltak, mintha álmodnám az egészet, jé, hát itt vagyok Rómában? Ez egészen biztos? Csak föl ne ébredjek, ne tűnjön el ez az álom!

 torta

Nem tűnt el, alighogy leraktuk a bőröndjeinket, máris indultunk Rómát felfedezni. A hotelből kilépve a forró római utcákon hömpölygő hihetetlen embertömeg valóságossá tette az álomképet. Úristen, hogy fogunk itt tájékozódni, hogyan találunk el a számunkra fontos épületekhez, műemlékekhez? Kezünkben a térképpel mindenhová eltaláltunk, elsőként a Repubblica téren lévő Santa Maria degli Angeli e dei Martiri templomba mentünk be, ami a szokatlan, egyszerű külső megjelenése ellenére nagy hatást tett ránk. Ez a bazilika hatalmas méretű, csodás szobrok, freskók díszítik, és  a különlegessége a XVIII. század elején készült, a padlón húzódó 45 méter hosszú meridián vonal, vagyis délkör, amely jelenleg is napóraként funkcionál. Itt van Galilei szobra is elhelyezve. Jó néhány templomot bejártunk, hiszen Rómában mintegy 900 templom van, de ez a bazilika igen nagy hatást tett ránk. A hotelünk utcájának a végén a II. Viktor Emánuel emlékművön csodálkozhattunk el, hatalmas méretei vonzzák a turistákat, körülötte-előtte tolongott szinte egész Róma. A fiatalok találkozóhelye is, a kis robogóknak se szeri, se száma.

angyalvar

Metróval mentünk át a Vatikánba, de ez sem volt a szokásos út, mert a Tevere előtt a metrószerelvény kibújt a felszínre és a hídon ment át a Teverén, nem pedig a folyó alatt, ahogy Pesten megszoktuk. Kevés gyaloglás után elénk tárult a Szent Péter tér, a Szent Péter bazilika hatalmas tömbje, a szobrok, a szökőkutak, a bebocsátkozni kívánók kígyózó sora. Itt aztán elfogy a levegőnk a szépségek ilyen töménységétől, a bazilika megdöbbentő méretétől. Bejutás után az első utunk a Pietához vezetett, ahol a tolongó tömeg álmélkodott Michelangelo szobrának megható szépségén, a márvány ragyogásán, az egész mű feledhetetlen látványán. Sok szépséget csodáltunk meg, de rám ez a szobor tette a legnagyobb hatást. Többször visszakanyarodtam hozzá, álltam előtte és mondogattam magamban, biztos hogy ez mind velem történik? És ha igen, mivel érdemeltem ki ennyi gyönyörűséget?

A vatikáni sugárúton tovább menve Hadrianus császár síremlékéhez, az Angyalvárhoz értünk. Aki kedveli az operát, Puccinit, az nem tudja kivonni magát az Angyalvárban játszódó Tosca hatása alól. Hallottam magamban Tosca imáját, Cavaradossi Levéláriáját… a boldogságom leírhatatlan volt.

 etike3

Voltunk a Colosseumnál, a Palatinus-dombon, láttuk a diadalíveket, Traianus oszlopát, a hétköznapi Rómát, amely egyáltalán nem hétköznapi, mert az nem lehet hétköznapi, ahol lépten-nyomon műemlékbe, templomba, szökőkútba (2000 van belőle), válogatott szépségekbe ütközünk.  A Piazza di Spagna, a Fontana di Trevi, a mellékutcák sem mellékes bája, a háztetőkön viruló teraszok dús növényzete, mind-mind elvarázsoltak bennünket, csak az időnk volt véges, jönnünk kellett haza.

Ennyi élmény, szépség, csoda után kissé nehéz szívvel hagytuk magunk mögött Rómát. Jó lenne viszontlátni, újból együtt tolongani az utcáin. De ne legyek telhetetlen, feledhetetlen élményt szerzett a családom ezzel az úttal, hálásan köszönöm nekik Sopron helyett Rómát!

                                                                                                                               A fényképek a szerző saját felvételei

Brigitta

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Házvadászok luxus igényekkel

Mi jutott eszembe a mosóteknőről?  – Egy Tv sorozat margójára.

  househunters2

Aki szeret tévézni,  egzotikus tájakon csodás és kevésbé csodás házakat, és lakásokat  láthat a Nemzetközi házvadászok című műsorban.

 

A Régiségeknek blog mosóteknős írása indított el bennem gondolatokat. A Travel Channel egész nyáron tartó és jelenleg is folyó műsora, a Nemzetközi házvadászok. Nem tudom mások is rákattantak-e, én bizony nagyon, kora reggel 6 órakor  szinte minden nap megnézem. (Naponta háromszor adják megközelítően ugyanazt az összeállítást, reggel 6-kor, déli 12-kor és este  18 órakor). Abból áll a műsor, ami a nevében is van: egyik országból a másikba költözik a család, a legelképesztőbb országokból a még elképesztőbb másikba, a vágyott idegen városba. Munkahely váltás, kíváncsiság, kalandvágy, nosztalgia, mindegy az indíték, a lényeg: ingatlanközvetítőhöz fordulnak, ő pedig 3 lakást mutat nekik, abból választanak. Megadják az igényeiket, a kívánságaikat, az anyagi lehetőségeiket és a nézők együtt nézik az adott lakásokat, találgatjuk, melyik lenne a legjobb, mit választ végül is a család.

househunters3

És itt csatlakoznék a mosóteknős íráshoz, hogy a  mai családanyák a világ távolabbi tájain milyen igényeket támasztanak otthoni munkájukhoz, a család minél jobb ellátásához. Akiknek két gyereke van, azok legalább 3 hálószobás + nappalis lakást vagy házat akarnak bérelni vagy vásárolni, de legalább 3 fürdőszobával, teljesen gépesítve, igazán mindennel ellátva. Ha a lakásban nincs a mosógép mellé szárítógép is, máris fanyalognak: ugyan hol szárítanák a ruháikat? Jaj, csak nem az udvaron? A konyhát leginkább bálteremnek szeretnék, a 10-12 négyzetméteres konyha szerintük vállalhatatlan, ott nem lehet főzni a családnak!

házvdászok

A célországok rendkívül változatosak. Mentek Kambodzsába, Vietnamba, Párizsba, Szváziföldre, Dél-Afrikába, Skóciába, Magyarországra, a világ minden tájára! Egy magyar család Budapestről költözött Spanyolországba. Szlovénia, Románia, Prága, Szófia is szerepelt az új lakhelyek között. Aki kedvet kap ehhez a műsorhoz és megnézi, nem fog csalódni, jó, gondolatébresztő szórakozás.

Brigitta

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

 

Mentés

Mentés

Mentés

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Kencefice házi alapanyagokkal régen és ma

Élesztő, libazsir és korom – ami a háznál van

főkép

Bloggereink elárulják, milyen természetes alapanyagokat használnak a szépítkezéshez. Megtudhatunk tőlük néhány régen használt pampucolási trükköt is.

 

Anna

Elmondok néhány trükköt, amit vidéken használtak régen a lányok-asszonyok.

Hajöblítésre gyerekkoromban ecetet tettünk az öblítővízbe, hogy lágyítsa a hajat és szép fénye legyen. Nem szerettem az ecet szagát. Jó időben a szabad levegőn szárítottam a hajamat és így elpárolgott az ecetszag. Kamilla teát is használtak öblítésre, de csak a szőkék, hogy még szőkébbek legyenek.

Izzadság megelőzésére  hintőport használtak.

Szappan A szappant az ötvenes évek közepéig magunk főztük. A töpörtyű, szalonnahéj és egyéb zsiradék maradékát egy edénybe gyűjtöttük egész éven át. Évente egyszer az így összegyűlt zsiradékot  szódával keverve egy üstben kifőzték a szüleim, nagymamám. A kész főzetet beleöntötték egy ládába, és amikor kezdett megdermedni, egy késsel feldarabolták, és megszárították. Ebből lett a mosószappan. A mosdószappan ugyanígy készült, de adtak hozzá rózsaolajat, vagy rozmaring olajat illatosítónak. 

szappanfőzés

szappanfőzés régen

Szemöldök kihúzásra kormot használtak. A kályha ajtajának belső oldalán összegyűlt finom kormot egy gyufaszállal vitték fel a szemöldökre.

Bőrkeményedésre kézen vagy lábon libazsírt használtak, hogy felpuhítsa a bőrt. Amikor virágzott a körömvirág, akkor készítettük a kencét úgy, hogy a megolvasztott, forró zsírba belekevertük a körömvirág szirmokat. A körömvirág tudvalevőleg nagyon jól gyógyítja a gyulladást és a sebeket. 

Hajcsavarásra faluhelyen felszabdalt rongydarabokat használtak, arra tekerték fel a hajat, majd a két végét megkötötték. Az is gyakori volt, hogy kukoricaszárat felszabdalták kis darabokra, arra tekerték fel a frissen mosott hajat és átkötötték valamivel. A fejkendős asszonyok gyakran csak a kendőből kilátszó elülső tincseket csavarták be.

kézre

 

Cecilia

Arcpakolás vízhiányos bőrre. Hetente egyszer, hajmosás előtt készítem az alábbi kencét: olívaolajat, pár csepp citromlét, tejfölt összekeverek mézzel.  Néha  banánt, vagy más friss gyümölcspépet is teszek hozzá. Tíz percig hagyom az arcomon. Ha van időm lefeküdni, a kezemre is rákenem. Selymes és üde lesz tőle a bőr.

Hajpakolás száraz hajra. Száraz, töredezett hajamra, időnként viszkető fejbőrömre szoktam olívaolajos hajpakolást készíteni. A jól bekent hajbőrre és hajra ráhúzok egy tusoláshoz használt műanyag sapkát és negyed órát tartom rajta. Utána samponnal megmosom. A haj egy kicsit összeáll tőle, de a következős mosáskor már érződik a jó hatása.

Hajmosás Gyerekkoromban szüleim egy demizsonnal küldtek  a város gyógyforrásához vízért és abban mostunk hajat. A haj egészséges, szépen csillogó lett tőle.

Bőrradír Egy csipet apró szemű búzadarát összekeverek egy kávéskanálnyi kókuszzsírral és ezzel radírozom az arcbőrömet. Jól felpezsdíti a vérkeringést, ledörzsöli az elhalt sejteket és táplálja a bőrt. Csak a búzadarát mosom le, hagyom, hogy a kókuszsír beivódjon a bőrbe. Érzékeny bőrűeknek nem ajánlom.

 uborka2

Vica

Arcpakolás Az uborka karikával végigkenem az arcom, a szem környéket kihagyva, ha kell több karika uborkát is feláldozok, hogy levével bekenjem az arcom és a dekoltázsom. Mire végzek az uborkasaláta elkészítésével, kellően rászárad az arcomon az uborka leve, így le lehet mosni langyos vízzel, majd bekenni a kedvenc arcápoló krémemmel. Anyukám kedvenc arcápoló kréme a NIVEA, így én is csak ezt használom idestova ötven éve. Kedvelem, mert sokféle arcbőr típusra kapható.

Szem alatti karika A burgonyát lereszelve, két gézlap, vagy tiszta zsebkendő közé téve a szemünk alatti karikákat és a kialvatlanságot tünteti el. Anyukám régen hideg alpaka kanalat tett a szemére a mély karikák eltüntetéséhez.

Zsíros kenőcs Nálunk szokás volt disznóvágáskor friss zsírt eltenni, melyet kezünkre és hajunkra használtunk. Én ezt továbbfejlesztettem, gyűjtöttem körömvirágot, és a még meleg zsírba beletettem a sárga virág fejeket, majd újra felolvasztva, leszűrve, kész volt a körömvirág kenőcs.

Száraz hajra Manapság olyan száraz a hajam, hogy olíva olajjal szoktam gyengén bedörzsölni és átmasszírozni mosás előtt. Beleöntök a tenyerembe egy evőkanálnyi olajat és szétkenem a kezemen, kézfejemen és lazán bedörzsölöm a hajamat. Így a kezem is kap egy kis  E-vitamint.

Bőrtápláló, öregedésgátló A minap a sárgadinnyének nem tudtam ellenállni. A héja belső részével kentem be arcomat és mondhatom hatásos volt. Bizsergett, kicsit csipett, rendesen dolgozott a bőrömön a gyümölcs leve. Utána, mint minden kencét, ezt is langyos vízzel lemostam és bekentem arcom a szeretett Nivea krémemmel. Legközelebb a sárgadinnyét hajpakolásként is kipróbálom, mert olvastam, hogy nagyon hatásos.

haj

Brigitta

Bőrradir Az én aprócska trükköm arcra való, a közönséges bolti élesztőt egy kis csészébe elmorzsolom és picike vízzel elkeverem, és csak így natúr az arcomra kenem. Lefekszem vele, úgy jobban hat. Kivárom, míg majdnem száraz, és ledörzsölöm, olyasmi törmelék jön le mint a radírgumi, és ezzel a törmelékkel az elhalt hámsejtek is kénytelenek távozni a képünkről. Mikor sikeresen ezzel végeztem, hideg vízzel alaposan lemosom és hidratálóval bekenem az arcom. Slussz. Ha fokozni akarom a jótékonykodást az arcommal, a hidratálót “belepofozom” a bőrbe, szapora ütögetéssel, míg ki nem pirosodik. Csodás! Lehetőleg ne lássa senki, nem kell hogy telefonáljanak a mentőkért… Ezt elkerülendő, csendes, nyugodt magányunkban fogjunk neki.

 krém

Erika

Táskás szemre Fiatal koromban sokat borogattam a szememet teafilterrel.  Este megfőztem két filteres kamillát teának és odakészítettem az éjjeliszekrényre. Reggel, amikor felébredtem, kinyomkodtam a filtereket és a szememre raktam, így feküdtem  néhány percig felkelésig.

Zsíros hajra használok diófalevelet. A leveleket leforrázom, leszűröm és azzal a folyadékkal  öblítem le mosáskor. Szőkéknek nem ajánlom.

Vízhiányos bőrre használom a kókuszzsírt, időnként bekenem vele a testemet. Általában váltogatom a kencéket, egy idő után mást használok, szerintem az a jó, ha nem szokja meg a bőr mindig ugyanazt a kencét.

Arcpakolásnak használom a tojássárgája, púder (hintőpor) és méz keveréket.  Felrakom az arcomra és rajta hagyom tíz percig, nem kell vele lefeküdni, közben mást is tudok csinálni. Ezt a receptet nagymamámtól örököltem.

Száraz hajra kitűnő az oliva olajos pakolás, hajfixálónak régen használtuk a sört, vagy a kifacsart citromlét.  Érdekes, hogy egyiktől sem ragadt össze a haj, hanem jó tartása lett tőle.

Lejegyezte: Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Mentés

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Szárma és zöldellő búza – Régi karácsonyok emlékei

karácsony

Karácsonyi tradíciók három epizódban elbeszélve.

A legelső karácsonyi emlékeim a nagyszüleimhez kötődnek: az ő várakozásuk, intelmeik, a kérés, hogy nagyon jók legyünk, méltók és érdemesek az ünnepre – ez határozta meg számomra az egész karácsonyi varázslatot. Ma is ezt a jóra való törekvést, másokra, szeretteinkre való odafigyelést érzem fontosnak, – és nem csak karácsonyra készülődve.

Falun éltünk. December elején néhány kis edénybe (fületlen csészébe, porcelán kistányérra, üvegtálkába) egy-egy marék búzát tettünk, leszórtuk egy kis homokkal és annyi vizet öntöttünk rá, ami ellepte. A búzaszemek kicsíráztak és két hét alatt arasznyira nőttek, szép zöld levelükkel díszítették a karácsonyi asztalt. Bizony, volt olyan év – nem is egy – amikor nem tellett karácsonyfára, a szépen zöldellő búza közepébe állítottunk egy fehér gyertyát, a búzát szalaggal körülkötöttük és akkor az volt a karácsonyi varázslat. Együtt énekeltünk, elfogyasztottuk az egyszerű vacsorát és az apró ajándéknak, pici meglepetésnek is nagyon tudtunk örülni. (Az ünnepek múltával a tyúkok csipegették el a búzaszemeket.)

A karácsonyi ünnepi asztalról elmaradhatatlan volt (és maradt) a gyümölcs: hétféle gyümölcsöt rendeztünk el egy tálra: almát, szőlőt, téli körtét, diót, mogyorót, mandulát, naspolyát. Szép szokásként az ebéd vagy a vacsora végeztével annyi szeletre vágtunk egy szép almát, ahányan az asztal körül ültünk – összetartozásunk jeleként egyszerre ettük meg, vidáman, örömmel.

Az ünnep várása, a készülődés, a mézeskalács illata, a hosszú téli esték meséi olyan kedves emlékek, amelyek ma is nyugalommal töltenek el. Az elcsendesedés, az eltelt év mérlegelése, gondolataink, otthonunk rendbetétele vezethet az ünnep harmóniájához, a tiszta örömhöz. A harsogó reklámok, a nyüzsgés és tolongás a pénzen megvásárolható ajándéktárgyakért, a hajsza és sietség, hogy mindennel időben elkészüljünk – talán éppen az ünnep lényegét takarja el. Amennyire tőlem függ, én nem hagyom, hogy így legyen.

Fodor Anna

 

karácsony régi 3
Álmaim karácsonya

Külföldön élő lányommal töltöttem életem legboldogabb ünnepét.
Egyszer, több évvel ezelőtt, Németországban töltöttük férjemmel a karácsonyi ünnepeket. Lányom, aki külföldön él, meghívott és mi örömmel és nagy izgalommal fogadtuk a meghívást.

Az ünnepnek ott éreztem igazán az ízét, a hangulatát. Megérkezésünk estéjén kint voltunk Kölnben a nagy karácsonyi forgatagban. Azok a fények, a kivilágított Kölni dóm, tengernyi boldog ember! Forralt borral a kezemben csámborogtam egyik bódétól a másikig, ahol a kézzel készített ajándéktárgyaktól a gyömbéres sütiig mindent megtalálható volt. Még éjfélkor is a boltokat jártuk, de nem azért, hogy vásároljunk, csak a hangulat kedvéért. Éjjel hazaérve bekaptunk pár falatot, ami nem is volt lényeges, csak a beszélgetés egy pohár vörös bor mellett.

Másnap sokáig aludtunk, délben volt a reggeli, majd elkezdődött a készülődés. A fiúké volt a fenyőfa előkészítése és díszítése, a lányoké a főzés. A kandallóban ropogott a tűz, mécses égett mindenhol. Sürögtünk, forogtunk, de közben beszélgetünk és nagyokat nevettünk a régi karácsonyi emlékeken. A lányomnak volt a legnehezebb dolga, mert neki minden mondatot fordítania kellett. A párja nem beszél magyarul, mi pedig nem beszélünk németül.
A hangulat akkor hágott a tetőfokára, amikor „megérkezett a Jézuska”. Mint a gyerekek, olyan kíváncsian bontogattuk az ajándékokat, majd nagy ölelkezés, puszi és szeretet. Boldogok voltunk, mámorosan boldogok, mindannyian. A karácsonyi vacsora hosszan elnyúlt, no nem a fogások száma miatt, hanem a beszélgetés és az utána következő játék miatt. Uno kártyával játszottunk hajnalig. Ehhez nem kellett nyelvtudás.

Álmaim karácsonya igenis már valóra vált. Ez a karácsony volt a legszebb, boldog voltam, mint még soha.

Meg is tanultam németül: Frohe Weinachten! Boldog karácsonyt!

Vica

karácsony régi 2

Nincs karácsony szárma nélkül

Az ötvenes évek első éveiben történhetett az, amire élesen vissza tudok már emlékezni. Akkoriban nagy hó volt karácsonykor, alig tudtunk szüleimmel az éjféli misére elmenni a templomba. Csikorgott a hó a lábunk alatt, apukám többször a nyakába ültetett, hogy ne fáradjak el annyira. Nagy öröm volt ez nekem. A karácsonyfa, ami otthon várt bennünket a hideg utcai szobában, a számomra titokzatos templomba menetel, a nyakig érő hó, amiben a sok ember mind a templom irányába menetelt.

Az istentisztelet nem hagyott bennem emlékeket, annál inkább a hazafelé út a templomból …. Apukám egész úton azt mondogatta anyukámnak: Na, most hazaérünk és fölkeltjük a szármát (szármának nevezik felénk a töltött káposztát). Mit csinálunk? Fölkeltjük? Miért alszik a szárma? Ezen gondolkodtam egész úton, aztán hazaérve megoldódott a szárma rejtélye. Mielőtt elindultunk volna a templomba, anyukám a már kész töltött káposztát a fatüzelésű sparheltre tette, és mire hazaértünk meleg volt, és finom illatok szállongtak a levegőben. Akkoriban december 24-én böjtöt tartottak, húst nem szabadott enni, így érthető volt apukám áhítozása a szárma után. És tényleg fölébresztettük, azaz asztalra tettük az “alvó” szármákat, és éjjel egy óra körül jól bevacsoráztunk belőle, ami mai gondolkodásunk szerint esztelenség volt. Mennyeien finom volt, semmi bajunk nem lett tőle, és közel 70 évesen ez maradt az egyik legmaradandóbb emlékem.

Azóta is imádom a szármát, anyukám halála után én vállaltam fel az elkészítését, és nálunk nincs karácsony szárma nélkül, az egész család számít rá. Drága unokám pár évvel ezelőtt kinyilatkoztatta: Mama, szárma és bejgli, no meg zserbó nélkül semmit sem ér a karácsony! Mennyire igaza van! Az idén is megfőztem, sőt az unokám is részt vett az elkészítésében, hogy megtanulja a módját. Ügyes fiú, jó érzéke van a főzéshez, folytatódhat a családi hagyomány.

Hasonlóan finom falatokat és boldog karácsonyi ünnepeket kívánok  kedves blogtársaimnak és olvasóinknak!

Brigitta

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Brigitta zöldség receptjei másképpen

Kímélő ételek karfiolra, kelkáposztára és  savanyú káposztára hangolva

káposztafélék

A már ismert karfiolételeken kívül van még jóízű, karfiolból készült étel. Köretnek, de önmagában is finom, ha a sós vízben megfőtt, kissé kihűtött karfiolrózsákat kizsírozott, apró szemű zabpehellyel megszórt sütőedényben egysorosan, (tehát nem egymás tetejére rakva) lerakjuk, és leöntjük tejfölben elkevert egész tojásokkal. Sütőbe toljuk és addig sütjük-pirítjuk, míg szép aranybarna lesz. Még finomabb, ha sütés előtt a tetejére némi füstölt szalonnát vagy füstölt kolbászt szelünk és úgy sütjük meg. A szalonna finom zsírja beszivárog a karfiol közé, megízesíti, és e mellé nem kell más köret, sem kenyér.

Karfiolból lehet pörköltet is főzni. Csinálunk egy finom pörkölt alapot, nem sajnálva belőle 1-2 zöldpaprikát és 1 szem paradicsomot. Ebbe a szaftba tesszük a karfiolt rózsáira szedve, ügyelve arra, hogy kb. egyforma nagyságúak legyenek, átpároljuk a nem bő lére engedett szaftban, kóstolgatjuk, hogy elég sós-e. A karfiol kb. 15-20 perc alatt megfő, gyors és finom. Ha nagyon kívánjuk mellé a nokedlit, így csinálom zabpehelyből: 1 tojást jól felverek villával, kicsit megsózom, majd a tojás nagyságától függően 2-3 púpozott evőkanál zabpelyhet keverek el benne. Hagyom állni kb. fél órát, hogy a zabpehely magába tudja szívni a tojás nedvességét. Ha nem találom eléggé “szilárdnak”, szaggatás előtt 1-2 kanál zabpehely liszttel “összefogatom”. A lobogva forró, sós vízbe evőkanállal szaggatom az “igazi nokedlinél” nagyobb galuskákat. Pár percig fő, leöblítem és kész. Igaz, nem olyan mint a megszokott, de ehető és nem hízunk tőle.

A kelkáposzta is barátunk, mert rostdús, nincs benne szénhidrát és laktató. Nem a szokott főzeléket készítem belőle, mert abba krumpli kell és rántás a végén. Hús mellé nagyon finom a dinsztelt kel, amihez az alapot egy kevés füstölt szalonna aprításával, majd sütésével kezdem. Amikor ropogósra sült, a zsírjába teszek köménymagot, amit kicsit megpattogtatok, utána 2-3 gerezd fokhagymát szeletelek bele, és erre teszem az ujjnyi csíkokra metélt kelt. Kicsit sózom, borsozom és fedő alatt rövid idő alatt, néha megkevergetve, ress-puhára párolom. Szerintem akkor a legfinomabb, ha az alja kicsit “odakap”, megpirul. Így talán kicsit bizarrul hangzik az egész, de tessék megkóstolni, ízleni fog!

Savanyú káposztából is készítek köretet: egy kanálnyi zsiradékon a kinyomkodott és kissé összevagdalt káposztát átpárolom, majd kikent, zabpehellyel megszórt edénybe teszem át, a tetejére tejfölt simítok és addig sütöm, míg a teteje aranybarna lesz. Sült oldalassal, tarjával isteni finom!

És ne feledjük, használjuk bátran a zabpelyhet, zabpehely lisztet sűrítésre, sütőedény kiszórására, töltelékbe, mert sokkal egészségesebb, mint a búzaliszt.

Jó étvágyat mindazoknak, akik bátrak és kipróbálják a zöldséges receptjeimet!

Brigitta

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Sóska, spenót, karalábé kicsit másképpen – kímélő étrend

zöld szív

Akik fogyni szeretnének, vagy megtartani a már csökkent súlyukat, esetleg a kora nyári zöldség kavalkádból valami újdonságot szeretnének készíteni, itt van néhány gondolatébresztő, szokatlan, de jóízű étel. A rostban és vitaminban gazdag ételek egyúttal egészségesek is.

sóska

1. Sóska leves nagyon egyszerűen
Személyenként egy marék sóskát megtisztítunk (ha még nem próbáltad: a sóskalevelet fonákjával felfelé a bal kézbe fogod, a jobb kézzel a szárát és vele együtt a vastag levéleret letéped, egyenként. Gyorsan megy, és az evésnél nem érzed úgy, hogy apró cérnaszálakkal van tele a szád!) A szépen megmosott és megtisztított leveleket egy kevéske olajon megpárolod, víz nem kell hozzá. Mikor már egészen elfőtte a nedvességét és krémes “pempő” lett belőle, a tűzről levesszük, tejfölből és kevés lisztből készült, vízzel hígított habarással felöntjük, jól elkeverjük és tetszés szerinti sűrűségűre hígítjuk. Pár percig forraljuk, én csak sót szoktam beletenni, hagyom a sóska finom savanyú ízét hatni. A levesbe egész tojásokat ütök bele (a savas közegben egyben maradnak), pár percig békén hagyom őket, hogy megszilárduljanak a forrásban, kb.10 percig főnek és kész. A sóskamártást már nem kedvelem, mert az nekem túl savanyú, de ez a leves “éppen jó”.

spenót

2. Spenótsaláta (Polcz Alaine ötletéből)
A jól megmosott, szép, húsos levelű, friss spenótot jól lecsurgatjuk, közben elkészítjük a salátalevet: 30 dekányi szép spenóthoz (2-3 személyre elegendő) 1 liternyi vizet ízesítünk sóval, cukorral, ecettel, és citromhéj reszelőn lereszelt vöröshagymával. A lének eléggé intenzívnek kell lennie, mert a vagdalt vagy tépkedett spenótleveleket ebben az ízes lében hagyjuk 1-2 órácskát érlelődni. Azon frissiben nem jó, csak érlelés után, de akkor senki meg nem mondja, hogy miféle alapanyagból készült!

3. Variációk karalábéra
– A dobókocka méretűre felvágott karalábét kevés zsiradékon, kicsi só hozzáadásával puhára pároljuk (mindig PICI vizet öntve alá, hogy ne főjön, csak párolódjon), majd ha puha, zsírjára sütjük és a végén 1-2 kanál tejfölt vagy joghurtot keverünk bele. Vacsorára is ehetjük, ízes, és másnap sem mutat többet a mérleg.
– Ha karalábét vettünk, a szép és egészséges, friss leveleit ne hagyjuk a piacon lecsavarni, vigyük szépen haza, otthon aztán mi levagdaljuk, a vastag eret levékonyítjuk rajtuk, csokorba fogva ujjnyi szélesre felvágjuk, kicsi zsiradékon, ételízesítővel megszórva fedő alatt gyorsan megpároljuk. Nem kell hogy szétmálljon, maradjon egybe, úgy gusztusos. A végén megkapja a kanál tejfölt vagy joghurtot, és elcsodálkozhatunk, milyen finom köretet ehetünk a sült húsunk mellé.

karaláb2
– A karalábé leveleit leforrázva ugyanúgy megtölthetjük, mint a paprikát vagy a káposztát. Természetesen a szép friss levelek alkalmasak erre. Ha elkészült a töltelék, a karalábé fejet beleaprítjuk egy lábosba, és a csinos kis töltelékeket erre az aprítékra rakosgatjuk, vízzel felöntjük, hogy majdnem ellepje, ételízesítővel megfőzzük. Ha puha, tejfölös habarással besűrítjük. Isteni!
– A rakott karalábészeletek is finomak. A kisujjnyi vastagra szelt karalábé korongokat kissé megfőzzük, lecsöpögtetjük, és a zsírozott, morzsázott sütőedényben szépen lerakjuk darált húsos keverékkel, tejfölt teszünk rá és megsütjük.
– A karalábét, – mivel semleges az íze – főztem már bele kis kockák formájában pörköltbe is, nagyon jó volt, a szaftjától átlényegült, finom lett.

Aki fogyni szeretne, az szeresse ezeket az ételeket, mert nincs bennük szénhidrát, rostdúsak, laktatóak, nem drágák, és jól kiegészítik a húsételeket. Nem kell melléjük külön köret krumpliból, rizsből, tésztából, mégis jóllakatnak.

A habarásokat én zabpehely liszttel készítem, sőt már simán zabpehellyel is sűrítettem, az apróbb szemű fajtával. A zabpehely eltűnt az ételben, nem volt “morzsalékos”. A salátalevekhez, paradicsomhoz édesítőszert használok cukor helyett, nincs mellékíze.

Brigitta

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A magunk urai vagyunk

brigitta

Milyen jó dolgok vannak az időskorban? Tettem fel a kérdést blogunk szerzőinek. Brigitta válasza következik. Cecilia

Sok mindennel megértőbb lettem, türelmesebb a gyerekekkel, és meg sem próbálom “behozni” fiatalabb korom lemaradásait a háztartásban, nem most akarok pályázni a “Világ legjobb háziasszonya” címre, egyszóval idegkímélőbb üzemmódra álltam rá.

Mikor nyugdíjas lettem megfogadtam, hogy nem futok többé villamos, troli vagy autóbusz után! Van idő jókor elindulni, és ha mégsem értük el a járművünket, akkor sincs tragédia! Van máááásik! Mert ugyebár mije van a nyugdíjasnak? Ideje! Kivárjuk a következőt, vagy ha remek beszélgetőtársra akadunk a megállóban, akkor az azt követőt! Nincs sürgetés, főnöki szigor, a magunk urai vagyunk.

Bármely időpontban mehetünk pl. moziba! Csodás! Az előadóestek, színházak tele vannak csinosan felöltözött idősebb emberekkel. Nagyon megéreznék a bevételeiken a színházak, ha a mi korosztályunk hirtelen eltűnne a nézőtérről! Szívesen fejtem a keresztrejtvényeket, netezek, olvasok, zenét hallgatok – jut mindenre időm!

A reklámújságok ajánlatait átböngészve mindig találunk valami jó kis akciós vásárolni valót, ez jelenti a rendszeres nyugdíj kiegészítést, bűn lenne nem kihasználni a kínálkozó alkalmakat. Szívesebben látok neki a családnak sütni – főzni, jólesik látni az örvendező arcukat. Saját magamnak pedig ha van kedvem főzök, ha nincs, akkor nem! Teljesen szabad a pálya!

Végezetül még egy fogadalom: csak kijelölt gyalogátkelőn megyek át, kivárom a zöld lámpát, inkább kicsit kerülök, de felelőtlenül nem közlekedem. Erre egy néhány évvel ezelőtti eset döbbentett rá, amikor a házunkhoz egészen közel egy autóbusz halálra gázolt egy nagyon idős nénit. Szegénykém csak egyik oldalról a másikra futott (!) volna át, amikor a baleset történt. Ami rám a legnagyobb hatást tette, az a néni két agyontaposott fekete cipője volt, melyek még napok múltán is az úton hevertek elárvultan, emlékeztetőül mindannyiunknak…

De hogy vidáman fejezzem be: már a hatvanon túl ért az az öröm, hogy egy édes kisfiúra vigyázhatok, immár négy éve! Számomra ő egy állandó örömforrás, játékosság, boldogság! Mindig várom hogy mehessek hozzá, mert mellette nem érzem az öregséget, a magányt, csak a szeretetet…

Brigitta

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Barátnőim mozdítottak ki a bánatkörből

barátnők3

Életbölcsességeink – 4. rész

Én úgy érzem, nem tudok életbölcsességeket ontani magamból, mert ha bölcs lettem volna, nem így alakul az életem, ahogy alakult… Persze, utólag már mindenki okosabb, igen, ha tudtam volna előre, hogy hasra fogok esni, bizony előtte leültem volna. De nem tudtam, így aztán maradtam egyedül öregségemre, “befuccsoltam” mindkét házasságommal, azt éreztem, hogy semmire sem vagyok jó, velem nem lehet együtt élni. Igen, bánatba és önmarcangolásba süppedtem, ezért aztán a betegség is gyorsan rám talált. Olyan ideggyulladás okozott elviselhetetlen fájdalmat a lábamban, amit az orvos is pszichés eredetűnek mondott, nehezen és hosszú idő múltán jöttem csak rendbe.

Ami jó dolog történt velem, az a gyerekeimnek köszönhető. A lányomra nagyon büszke vagyok, szakmailag is és magánéletileg is megtalálta a boldogulását, boldogságát. Azonban a fiam súlyos betegsége, majd halála tovább erősítette bennem azt az érzést, hogy ismét kudarcot vallottam, nem tudtam megmenteni őt, én élek, ő pedig nem.

Maradtam volna ebben a lelkiállapotban, ha valami olyan ötlet nem jut eszembe, ami aztán gyökeres változást hozott a “nekem már minden mindegy”-szerű érzéseimbe. Mindig nagyon szerettem a színházat, a zenét, az operát. Hátha a zene fog meggyógyítani? Felhívtam néhány volt osztálytársamat, és megkérdeztem, volna-e kedvük színházba járni velem. És igen! Volt kedvük, szívesen jöttek! Kis csoportunk egyre bővült, a színházon kívül mára már ebédeket, vacsorákat, közös nyaralást, kávézós-fagyizós délutánokat rendezünk, kirándulásokat szervezünk, unokákat dédelgetünk nagy boldogsággal. Hálával tartozom a barátnőimnek, akiknek a segítségével újra teljes, vidám életet élhetek, nem ücsörgök bánatosan otthon, vannak programjaink, törődünk egymással.

Ha van egy egész kicsi tanulság ebből az egészből az az, hogy ha egyedül maradtunk, ne legyünk restek újra felmelegíteni régi kapcsolatokat, igenis mozduljunk ki a bánatkörből, higgyék el, megéri!

Brigitta

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Kárminka, Lulu, Herr Rot és a Többiek

Jelentés egy macskacsaládról két részben

cic2

November

Lányomnál öt kiscica született a meglévő négy mellé. Edit megkért, hogy segítenék-e gazdit keresni az új alomnak. Nagy nehezen találtam egy asszonyt, aki éppen kiscicát keres a nyolchetes pici kutyája mellé. Azért, hogy megszeressék egymást, fontos, hogy hasonló korúak legyenek. Mondtam az asszonynak, hogy öt szépséges cicusból lehet válogatni. Heuréka! Fogy az alom! Boldogan hívtam fel a lányomat, hogy kiskandúrt keresnek. Az agyvérzés és a röhögőgörcs egyszerre kerülgetett, amikor bizony az én kislányom azt mondta a telefonba, az Én fülembe: Anya, Kárminkát nem adom (ő a tiszta vörös, szexi csíkmintákkal), Kasmírkát sem adom (ő a tengerimalac külsejű, fehér alapon vörös pamacsokkal), a klasszikus cirmoskát azért nem, mert olyanom még sose volt, maradt a két fekete! Drága jó Istenkém! A két feketéből választhatja az új gazdi az egyiket! El is vitte a kandúrkát, de egy darabig nem akarok az új gazdival találkozni… Ugye érthető, hogy miért? Ennyire nem akar megválni tőlük!!! Tiszta őrület! Már akkor gyanús volt, amikor neveket adott nekik, sejthettem volna, hogy befogadta őket a családba! Én naiv, mikor tudhattam volna, hogy Edit a különleges nevű macskáitól nem válik meg! Imád neveket adni!

cic1
Január

Macskafronton nagy változások zajlottak. Megfogyatkozott az állomány, sikeres örökbefogadások történtek! A maradék, ill. a stabil létszám most a következő : négy állandó és két időszakos macsek. Az állandóak: Tekla, a teknőctarka színű, folyton szülő anyamacska, Zorró, a fekete, lakkos szőrű kandúr, Lulu, a szépséges, molett cicaleány, és a legfiatalabb, a vörös Kárminka, akit a lányom semmi pénzért oda nem adna. Akik látogatóként jelennek meg és bőséges ellátást kapnak az állandóakkal együtt: egy hatalmas szürke kandúr, a krakéler Borisz, aki körbeudvarolja a környék lánycicáit, mindenütt szeretik, ezért a meghökkentően nagy fej és termet. Ő eredetileg a lányoméké volt, de ilyen “hobo” életformát választott, vígan és változatosan él. A másik nem saját, de becsben tartott öreg kandúr a Herr Rot, a vörös cicák apja, tőle származik a különleges szépségű Kárminka is, aki a hátán széles vörös csíkokat, az oldalán viszont körkörös vörös mintát visel, igazán egyedi, büszke is rá a lányom! Ezek mind-mind külön kompótos tálkákból esznek egymás mellett, sorban. Evés közben úgy fekszenek a földön a macskafarkak, mint a kerítéslécek! A lányom pedig gyönyörködve nézi őket! Na, nevettek már?

cic3
Tehát ez az én macskamániás lányom gyakorlatilag hat igen jóétvágyú cicust etet, ami szerintem badarság, de neki ebben telik kedve, hát csinálja. Aki ez ellen vétót emelhetne az a férje, de már ő is belátta, a boldogság náluk csak ilyen módon lehet teljes.

Brigitta

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:
https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Választanom kellett: vagy a fiam, vagy ő

egyedül 5

Az egyedüllétről szóló sorozatunk második részében Brigitta vall élete  csapásairól,  és sorsa jobbrafordulásáról.

A magányosságról… Felkavaró dolog, de így 14 év távlatából már jobban tudok beszélni róla. 54 éves koromban, 14 évvel ezelőtt maradtam teljesen váratlanul magamra. Igazán mondhatom, hogy derült égből villámcsapásként ért a férjem bejelentése, hogy 11 év után külön szeretne költözni, mert a már felnőtt, első házasságomból származó fiammal sorozatos nézetkülönbségei vannak. Arra kért, hogy válasszak: vagy a fiam vagy ő. Én a vitákat nem észleltem ennyire tragikusnak, hisz minden családban vannak olyan dolgok, melyek vita tárgyát képezik, attól még nem kell bedobni a törölközőt, meg kell beszélni a dolgokat, nem?

    A férjem nem így gondolta, választás elé állított, és én a fiam mellett maradtam. Egyetlen hangos, veszekedő szó sem hangzott el közöttünk, ő ment jobbra, én balra… Nem történt semmi, csak elváltunk csendben…

    A sors második csapása volt, hogy ezek után a fiam súlyosan megbetegedett és négy szörnyű év után meghalt. Így aztán tényleg egyedül maradtam, se fiam, se férjem. A lányom és családja (fia és férje) jelentik számomra a családot. Ők mindannyian sokat dolgoznak, ritkán látjuk egymást.

    Miután a férjem elment (a fiam még élt), megpróbáltam úrrá lenni a magányon, hisz színházba, moziba, kiállításokra nem volt kedvem egyedül járni. Megtudtam, hogy a gimnáziumi osztálytársaim közül többen vannak már özvegyek, elváltak, akik szintén a magánnyal viaskodnak, ezért szóltam nekik, hogy volna-e kedvük színházbérletet venni közösen. Bizony volt, így hamarosan összeállt kis csapatunk, és azóta mi nyolcan ezernyi érdekes programot csináltunk közösen! Kiállítás nyílt a Szépművészetiben? Megyünk! Pesti barátnőnk hív bennünket nagy sétára, ebédre? Ott a helyünk! A színházak műsorait árgus szemmel figyeljük, nehogy lemaradjunk valami jó kis előadásról, előtte vagy utána egy kis cukrászdai nyalakodással… Unokákat összenyalábolva strandra megyünk, kirándulgatunk. A legjobb programjaink egyike, amikor valamelyikünk nekidurálja magát és meghívja a társaságot magához ebédre, vacsorára, vagy “csak úgy”, egy kis délutáni csevejre, kávézni, sütizni. Kedvtelve szoktunk egymás társaságában eltölteni 4-5 óra hosszát ily módon, eszegetve, nagyokat nevetve, unokákról beszélgetve. Közös múltunkból adódóan rengeteg a közös ismerős, nem fogyunk ki a témákból. Úgy érzem, az egyedüllét nehézségeit nem érzem azóta, mióta ilyen remek közösséget szerveztem magam köré, és úgy gondolom, sőt remélem, társaságunk többi tagja is hasonlóan érez.

    Kedves sorstársak! Merjenek nyitni régen látott barátok, iskolatársak, egykori munkatársak, kollégák felé! Bátran nyújtogassák csápjaikat a hasonló problémákkal küzdők felé, meglepődnek majd, mennyire szívesen csatlakoznak és mennyi örömük lesz az újjávarázsolt barátságokban! Ehhez kívánok mindenkinek érdekes programokat, jó hangulatú baráti esteket és igaz barátokat!

Brigitta

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!