Régiségeknek

Nagytakarítás régen: meszelés és padlósúrolás

Egy falusi gyermekkor emlékei   

felmosas

A nagymosásról emlékeztem meg nemrég, s azóta egyre eszembe jutnak a több napon át tartó nagytakarítások is. Hogy volt mindez 50-60-70 évvel ezelőtt?

A városi, komfortosabb környezetben is komoly munka volt a takarítás, a szőnyegek porolása prakkerral az udvaron, a padlósúrolás és vikszelés, stb. De még sokkal nehezebb volt falun, az egyszerűbb, szegényesebb házakban rendet, tisztaságot tartani. Ma talán már csak a skanzenben felállított, földes padlójú házakban lehet azt a nehéz szagot érezni, ami gyermekkoromban általános volt. Az ilyen házaknál csak egy, legfeljebb 2 szoba volt, plusz a konyha, kamra, nyárikonyha. Évente kétszer volt nagytakarítás: tavasszal, Húsvét vagy Pünkösd környékén, és ősszel a hideg idő beállta előtt. A nagytakarítás több napig is eltartott.

 

meszeles

meszelés

Először ki kellett hordani a bútorokat a szobából (a nehezebb darabokat pedig a szoba közepére állítani). Szét kellett szedni a kályhacsöveket, kivinni a kályhát is, és az udvaron a koromtól megtisztítani, a repedt-sérült samott réteget kijavítani. Hiszen mindennél fontosabb volt, hogy az egyetlen fűtött szobában kifogástalanul működjön, és jól szeleljen a kályha. Elő kellett készíteni az eszközöket és a takarításhoz szükséges anyagokat is: meszet, meszelőt, agyagot, megfelelő mennyiségű vizet, rongyokat, stb. A szoba falait, mennyezetét évente legalább egyszer ki kellett meszelni, hiszen a fűtés és a petróleumlámpa kormos füstje, a szigetelés hiánya ezt ki is kényszerítette. A meszeléssel fertőtlenítették is a helyiségeket. A földes padló felületét el kellett egyengetni, simítani. Ehhez a takarítás előtti napon ki kellett ásni és hazavinni a falu határában található agyagot (az un. sárgaföldet), vízzel elkeverni, sima, kenhető-tapasztható masszát gyúrni belőle. A takarítás első fázisában a falak portalanítása, pókhálózás, a meglazult, omlófélben lévő vakolat levakarása, újratapasztása, majd az egérlyukak betömése volt a feladat. Ebbe Cirmos cicánk is igen aktívan besegített! Ott sündörgött körülöttünk, és miután a bútorokat kivittük, tévedhetetlen bizonyossággal odaült a padló hasadékához, vagy az alig észrevehető egérlyukhoz és nem tágított. Ő pontosan tudta – érezte, hol kell betömni a rést, a lyukat. Ha pedig a kis szürke rágcsáló közben előbújt, nem menekülhetett.

 

fal tapasztás

fal tapasztás

Másnap korán reggel meszeltek először, majd néhány órával később másodszor, akkor már “szépre” (nehogy csíkos maradjon). Míg a falak száradtak, kezdődhetett a padlózat mázolása (térden állva). Nagy gyakorlatot és ügyességet kívánt, mert az új rétegnek jól hozzá kellett tapadnia az előzőhöz. Először a nagyobb bútorok (szekrény, sublót, ágyak) helyét mázolták fel, szépre simították. Ha már száradt-kötött, visszahozták a bútorokat és a helyükre állították. Ezután következett a szoba közepe: egyenletesre és főleg vízszintesre kellett mázolni, nehogy az asztal, a székek billegjenek. Míg a padló száradt, kimosták a rongyszőnyegeket, terítőket, hímzett függönyöket és falvédőket. A házfalakat kívülről is megmeszelték. A meszelésből nem maradhattak ki a konyha, az ólak, az istálló, az udvari vécé (a reterát) sem. A tavaszi-nyári napokon szellőztettük az ágyneműt: dunnákat, párnákat, derékaljakat.

agynemu

ágynemű szellőztetése

A földes szoba padlóját hetente felsöpörtük: előbb egy kannából vékony “vizesnyolcasokat” öntöztünk a padlóra és csak utána kezdtünk söpörni, nehogy felverjük a port. A rongypokrócokat gyakrabban kellett kirázni. Jól felfogta a lehulló, apró szemetet a kukoricacsuhéból font “szőnyeg” is, ami nagyjából egy évig “szolgált a konyhában, folyosón, közlekedő tereken. Könnyű volt kirázni, tisztítani. Amikor elkopott, szétszakadt, eltüzeltük a kemencében és friss csuhéból újat fontunk. Ebben mi, gyerekek is sokat tudtunk segíteni: boldogan mutattuk nagymamánknak a szép hosszú fonatokat, amiket azután ő varrt össze a megfelelő méretre. Az ajtók előtti lábtörlők is kukoricacsuhéból készültek.

katyi

Tolnay Klári, mint cseléd, a Katyi című filmben.

 

A kicsit jobb módú házaknál padlós szobák voltak, ott elég volt havonta egyszer felsúrolni a padlót (súrolókefével, lúgos vagy szappanos vízzel, térden állva, persze), méterről méterre haladva alaposan megsúrolva a réseket is, majd tisztára mosni, megvárni, míg felszárad, visszarakni a bútorokat. A heti takarítást a szőnyegek kiporolása és a padló söprése, felmosása jelentette. Az ablakpucolás tartott a legrövidebb ideig: a kicsi ablakokat néhány mozdulattal, ecetes vízzel lemostuk és újságpapírral vagy tiszta, száraz ronggyal áttöröltük. Ősszel nem meszeltünk, hanem kiürítettük a szalmazsákokat, kimostuk, meg is varrogattuk, ha kellett, és új szalmával töltöttük meg, így kerültek vissza az ágyakba. Jó ürügy volt a szalma tömörítésére, hogy mi gyerekek ugráljunk a friss illatú szalmazsákokon.

A tiszta, jószagú házban, a fárasztó munka után elégedetten és jókedvűen térhettünk nyugovóra. Milyen könnyű álmot aludtunk utána!

haz2

tisztaszoba

Fodor Anna

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Kencefice házi alapanyagokkal régen és ma

Élesztő, libazsir és korom – ami a háznál van

főkép

Bloggereink elárulják, milyen természetes alapanyagokat használnak a szépítkezéshez. Megtudhatunk tőlük néhány régen használt pampucolási trükköt is.

 

Anna

Elmondok néhány trükköt, amit vidéken használtak régen a lányok-asszonyok.

Hajöblítésre gyerekkoromban ecetet tettünk az öblítővízbe, hogy lágyítsa a hajat és szép fénye legyen. Nem szerettem az ecet szagát. Jó időben a szabad levegőn szárítottam a hajamat és így elpárolgott az ecetszag. Kamilla teát is használtak öblítésre, de csak a szőkék, hogy még szőkébbek legyenek.

Izzadság megelőzésére  hintőport használtak.

Szappan A szappant az ötvenes évek közepéig magunk főztük. A töpörtyű, szalonnahéj és egyéb zsiradék maradékát egy edénybe gyűjtöttük egész éven át. Évente egyszer az így összegyűlt zsiradékot  szódával keverve egy üstben kifőzték a szüleim, nagymamám. A kész főzetet beleöntötték egy ládába, és amikor kezdett megdermedni, egy késsel feldarabolták, és megszárították. Ebből lett a mosószappan. A mosdószappan ugyanígy készült, de adtak hozzá rózsaolajat, vagy rozmaring olajat illatosítónak. 

szappanfőzés

szappanfőzés régen

Szemöldök kihúzásra kormot használtak. A kályha ajtajának belső oldalán összegyűlt finom kormot egy gyufaszállal vitték fel a szemöldökre.

Bőrkeményedésre kézen vagy lábon libazsírt használtak, hogy felpuhítsa a bőrt. Amikor virágzott a körömvirág, akkor készítettük a kencét úgy, hogy a megolvasztott, forró zsírba belekevertük a körömvirág szirmokat. A körömvirág tudvalevőleg nagyon jól gyógyítja a gyulladást és a sebeket. 

Hajcsavarásra faluhelyen felszabdalt rongydarabokat használtak, arra tekerték fel a hajat, majd a két végét megkötötték. Az is gyakori volt, hogy kukoricaszárat felszabdalták kis darabokra, arra tekerték fel a frissen mosott hajat és átkötötték valamivel. A fejkendős asszonyok gyakran csak a kendőből kilátszó elülső tincseket csavarták be.

kézre

 

Cecilia

Arcpakolás vízhiányos bőrre. Hetente egyszer, hajmosás előtt készítem az alábbi kencét: olívaolajat, pár csepp citromlét, tejfölt összekeverek mézzel.  Néha  banánt, vagy más friss gyümölcspépet is teszek hozzá. Tíz percig hagyom az arcomon. Ha van időm lefeküdni, a kezemre is rákenem. Selymes és üde lesz tőle a bőr.

Hajpakolás száraz hajra. Száraz, töredezett hajamra, időnként viszkető fejbőrömre szoktam olívaolajos hajpakolást készíteni. A jól bekent hajbőrre és hajra ráhúzok egy tusoláshoz használt műanyag sapkát és negyed órát tartom rajta. Utána samponnal megmosom. A haj egy kicsit összeáll tőle, de a következős mosáskor már érződik a jó hatása.

Hajmosás Gyerekkoromban szüleim egy demizsonnal küldtek  a város gyógyforrásához vízért és abban mostunk hajat. A haj egészséges, szépen csillogó lett tőle.

Bőrradír Egy csipet apró szemű búzadarát összekeverek egy kávéskanálnyi kókuszzsírral és ezzel radírozom az arcbőrömet. Jól felpezsdíti a vérkeringést, ledörzsöli az elhalt sejteket és táplálja a bőrt. Csak a búzadarát mosom le, hagyom, hogy a kókuszsír beivódjon a bőrbe. Érzékeny bőrűeknek nem ajánlom.

 uborka2

Vica

Arcpakolás Az uborka karikával végigkenem az arcom, a szem környéket kihagyva, ha kell több karika uborkát is feláldozok, hogy levével bekenjem az arcom és a dekoltázsom. Mire végzek az uborkasaláta elkészítésével, kellően rászárad az arcomon az uborka leve, így le lehet mosni langyos vízzel, majd bekenni a kedvenc arcápoló krémemmel. Anyukám kedvenc arcápoló kréme a NIVEA, így én is csak ezt használom idestova ötven éve. Kedvelem, mert sokféle arcbőr típusra kapható.

Szem alatti karika A burgonyát lereszelve, két gézlap, vagy tiszta zsebkendő közé téve a szemünk alatti karikákat és a kialvatlanságot tünteti el. Anyukám régen hideg alpaka kanalat tett a szemére a mély karikák eltüntetéséhez.

Zsíros kenőcs Nálunk szokás volt disznóvágáskor friss zsírt eltenni, melyet kezünkre és hajunkra használtunk. Én ezt továbbfejlesztettem, gyűjtöttem körömvirágot, és a még meleg zsírba beletettem a sárga virág fejeket, majd újra felolvasztva, leszűrve, kész volt a körömvirág kenőcs.

Száraz hajra Manapság olyan száraz a hajam, hogy olíva olajjal szoktam gyengén bedörzsölni és átmasszírozni mosás előtt. Beleöntök a tenyerembe egy evőkanálnyi olajat és szétkenem a kezemen, kézfejemen és lazán bedörzsölöm a hajamat. Így a kezem is kap egy kis  E-vitamint.

Bőrtápláló, öregedésgátló A minap a sárgadinnyének nem tudtam ellenállni. A héja belső részével kentem be arcomat és mondhatom hatásos volt. Bizsergett, kicsit csipett, rendesen dolgozott a bőrömön a gyümölcs leve. Utána, mint minden kencét, ezt is langyos vízzel lemostam és bekentem arcom a szeretett Nivea krémemmel. Legközelebb a sárgadinnyét hajpakolásként is kipróbálom, mert olvastam, hogy nagyon hatásos.

haj

Brigitta

Bőrradir Az én aprócska trükköm arcra való, a közönséges bolti élesztőt egy kis csészébe elmorzsolom és picike vízzel elkeverem, és csak így natúr az arcomra kenem. Lefekszem vele, úgy jobban hat. Kivárom, míg majdnem száraz, és ledörzsölöm, olyasmi törmelék jön le mint a radírgumi, és ezzel a törmelékkel az elhalt hámsejtek is kénytelenek távozni a képünkről. Mikor sikeresen ezzel végeztem, hideg vízzel alaposan lemosom és hidratálóval bekenem az arcom. Slussz. Ha fokozni akarom a jótékonykodást az arcommal, a hidratálót “belepofozom” a bőrbe, szapora ütögetéssel, míg ki nem pirosodik. Csodás! Lehetőleg ne lássa senki, nem kell hogy telefonáljanak a mentőkért… Ezt elkerülendő, csendes, nyugodt magányunkban fogjunk neki.

 krém

Erika

Táskás szemre Fiatal koromban sokat borogattam a szememet teafilterrel.  Este megfőztem két filteres kamillát teának és odakészítettem az éjjeliszekrényre. Reggel, amikor felébredtem, kinyomkodtam a filtereket és a szememre raktam, így feküdtem  néhány percig felkelésig.

Zsíros hajra használok diófalevelet. A leveleket leforrázom, leszűröm és azzal a folyadékkal  öblítem le mosáskor. Szőkéknek nem ajánlom.

Vízhiányos bőrre használom a kókuszzsírt, időnként bekenem vele a testemet. Általában váltogatom a kencéket, egy idő után mást használok, szerintem az a jó, ha nem szokja meg a bőr mindig ugyanazt a kencét.

Arcpakolásnak használom a tojássárgája, púder (hintőpor) és méz keveréket.  Felrakom az arcomra és rajta hagyom tíz percig, nem kell vele lefeküdni, közben mást is tudok csinálni. Ezt a receptet nagymamámtól örököltem.

Száraz hajra kitűnő az oliva olajos pakolás, hajfixálónak régen használtuk a sört, vagy a kifacsart citromlét.  Érdekes, hogy egyiktől sem ragadt össze a haj, hanem jó tartása lett tőle.

Lejegyezte: Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Mentés

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Nagymamám mosóteknőben mosott, súrolókefével

 Egy falusi gyermekkor emlékei

 

mosáa 2

        Épp a napokban gondolkodtam el azon: mennyivel könnyebb a háztartási munkákat elvégezni napjainkban, mint 50-60-70 évvel ezelőtt ugyanezt nagyanyáinknak. Ma számtalan hasznos gép, eszköz és vegyszer segíti a munkák elvégzését, míg  korábban mindezt kézi erővel kellett megcsinálni. És mégis – vagy ennek ellenére – mi is elfáradunk, a sokféle teendő elvégzéséhez minden lelkierőnk összeszedésére szükségünk van.

            Nézzük például a mosást!  Erdélyi nagymamám még a patakra járt mosni és nagy kitartással, erőfeszítéssel tudta tisztára mosni az ágyneműt-asztalneműt, az ingeket, vásznakat. Már egy nappal korábban elkészítette a lúgos áztatólevet, gondosan beáztatott és megdörzsölt minden darabot, másnapig ázni hagyta. Reggel jókor kelt, ellátta az állatokat, reggelit készített a családnak, majd az áztatóvízből kicsavarta a ruhadarabokat, egy vesszőkosárba rakta, azt feltette a fejére és így egyensúlyozva lépkedett lefelé a domboldalon a patakhoz.

 

mosás

Egy “kicsiszéket” és sulykolófát is vitt magával és – a patak vizében térdig állva – ezen sulykolta-ütögette a vizes ruhát, meg-megöblítve a patak tovafutó, tiszta vizében, hogy azután újra kezdje a következő darabbal. Az így megtisztított ruhákat a patak egy csendes vízjárású részébe rakta, kővel lenyomtatta, hagyta még ázni. Amikor 3-4 darabbal végzett, újrakezdte, megsulykolta, alaposan megöblítette a patak sodrásában, a partra vitte és kicsavarta. Ilyenkor nagyon jól jött a szintén aznap mosó asszonyok, rokonok közelsége: kölcsönösen segítették egymást a nagy, vastag kenderből vagy lenből szőtt nehéz darabok kicsavarásában. Ezeket azután a közeli bokrokon vagy a füvön szétterítették, hogy száradjon és a hazafelé tartó úton ne legyen annyira nehéz. Sokszor csak késő délutánra, estefelé végeztek, fáradtan kapaszkodtak felfelé, otthon pedig mindent kiteregettek (a padláson vagy a csűrben), vacsorát főztek a családnak, ellátták az állatokat, megfejték a tehenet és a másnapi teendőket számbavéve tértek nyugovóra.

 mosás 7

            Apai nagymamámék közelében nem volt sem patak, sem folyó, így a mosást az udvaron, fészerben, télen a konyhában kellett megoldani. Az áztatás elmaradhatatlan volt, másnap jókor reggel a férfiak raktak tüzet, hordták a vizet a kútból az üstbe, amelyben a mosáshoz kellett a vizet melegíteni. Ha nagy volt a család, sokszor 2-3 napig is tartott a mosás, teknőben, súrolókefével vagy a dörzsölő deszkán (mi ruplinak hívtuk): jó szervezést és nagy fizikai erőt, állóképességet igényelt a háziasszony részéről. A beáztatott ruhát kétszer mosták át, alaposan, kézzel dörzsölve a kritikus pontokat, a szennyezettebb részeket, foltokat. Kétszer öblítették át, az első öblítővizben is sokáig ázott, kicsavarták, majd a második öblítővízzel végleg tisztára, szappan vagy mosólúg-mentessé tették,. Az ágy- és asztalneműt, ingeket, blúzokat természetesen kékítették és keményítették is, hogy szépen vasalható legyen, hófehér maradjon. Utána erősen és alaposan kicsavarták, kirázták a ruhadarabokat. Ezután következett a teregetés: nyáron, jó időben az udvaron kihúzott kötélre, a hűvös-esős időszakokban a padlásra került száradni a ruha.

 mosás tergetés3

A száraz lepedőket, huzatokat, abroszokat, ingeket vasalás előtt vízzel be is kellett spriccelni, hogy simára tudjuk kivasalni. A több kilós (un. szenes) vasaló használatához komoly fizikai erő és további kitartás kellett. Először faszenet kellett égetni benne, ügyelve, hogy füst és korom ne érje a tiszta ruhát (ezért többnyire a gangon vagy folyosón, szabad levegőn gyújtotta be nagymamám). Ha a vasaló talpa már meleg volt, gyorsan kellett dolgozni: először a durvább darabokat, utána pedig a kényesebb, finomabb anyagból készülteket kellett kivasalni. Ha már kezdett kihűlni, újra fel kellett benne izzítani a parazsat, a súlyos vasalót himbálva-lengetve, majd újra serényen folytatni a vasalást. A felszabaduló gázok miatt ilyenkor mindig fájt a fejük (pont úgy, ahogyan József Attila írja Anyám c. versében: “…Anyám volt, apró, korán meghalt, mert a mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket lábuk s fejük fáj a vasalástól).  Némi könnyebbséget jelentett a mángorlófa: ennek segítségével lehetett a lepedőket, terítőket simává tenni.

 

mosás 5 vasalás

            Nagymosás általában kétszer volt egy hónapban, az un. kismosást (fehérnemű, zsebkendők, zoknik és harisnyák, stb) hetente végeztük. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a nehéz fizikai munkák ellenére nem piszkolódott annyira a ruha, mint manapság, mert a levegő- és környezet szennyezettsége sokkal kisebb volt. Egy inget 2-3-szor is felvett nagyapó vagy apukám, csak a fehérneműt cseréltük gyakrabban. És persze mi gyerekek is vigyáztunk a ruhánkra, be ne piszkoljuk, össze ne sározzuk, folt se essen rá. Ha mégis megtörtént, bizony szidást kaptunk.

            Míg összeszedtem emlék-töredékeimet erről a nehéz munkáról, felrémlett előttem nagymamáim elégedett tekintete, a kedves mozdulatok, amellyel a kivasalt ruhákat összehajtogatták, elsimították és mosolyogva a szekrénybe, sublótba rakták.

           Fodor Anna

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Részt vegyenek-e a gyerekek a házimunkában?

kertbenKiskorukban együtt szorgoskodtak velem a konyhában és a kertben, kamaszkorban lázadoznak mindenféle munka ellen.unoka segít2

 

 

Édesanyám, unokáim rajongva szeretett dédikéje mondta mindig, hogy a munka, az értelmes és tartalmas tevékenykedés nagyon fontos a kisgyermekek fejlődésében. „Hogy a kis kezük megtanulja, hogyan kell megfogni ügyesen egy eszközt, hogy azután használni tudja, vagy egy gyümölcsöt, hogy kimagozza. Még fontosabb, hogy átélhesse a munka örömét, játékosan részt vegyen a közös házimunkákban, teendőkben.”

Saját gyermekeim nevelése idején követtem ezt a tanácsot – viszonylag jó eredménnyel. Évről évre ügyesebbek lettek, számíthattam a segítségükre a házimunkákban, amikor a munkahelyemen későig kellett dolgoznom. Megtanultak minden fontos munkát és nem ijedtek meg a komolyabb feladatoktól sem. A „viszonylag jó eredményt” azért említem, mert barátaik, kortársaik esetében nem mindig volt így. Előfordult, hogy lázadoztak, amikor az éppen beköszöntött szünidőben, (pl. focizás előtt) ki kellett fejteniük tíz kilónyi zsenge borsót, hogy még frissen lefagyaszthassuk. A barátok cikizték őket, bár olyan is akadt köztük, aki melléjük ült és segített, hogy gyorsabban végezzenek.

Ildi

Unokáimmal kicsi koruktól kezdve együtt szorgoskodtunk a konyhában: nagyon szerettek tésztát gyúrni (amit később megszárítottunk és bármikor felhasználhattuk), befőzni, zöldségeket tisztítani, lekvárt főzni vagy süteményt sütni. Egyszer stopperrel lemértük: mennyi időbe telik megtisztítani 1 kg zöldbabot nekem egyedül, és ugyanennyit hármasban. (Jó alkalom volt az idő: percek, másodpercek számítására is). Az elkészült befőttekre ők írták meg a címkéket, azokat pedig külön is megjelöltük, amit ők raktak üvegbe. Nagy volt az öröm, amikor télen kinyitottuk az ilyen különleges kis befőtteket, lekvárokat.unoka segít

 

Hogy miért írom mindezt múlt időben? Mert mára a helyzet megváltozott. Bánkódom és töröm a fejem: milyen módon lehetne őket a konyhai, háztartási munkákba továbbra is bevonni. Mert a valóság most az, hogy a kamaszkor beköszöntével mintha nem is történt volna semmi az előző 6-7 évben. Hívom őket: gyorsan szedjük le az érett ribizlit, magozzuk ki a meggyet, főzzük meg együtt az ebédet…. és nem jönnek. „Jaj, most ne, épp csetelek a barátnőimmel!” „A legjobb fázisban vagyok az új játékban, már 82 pontot gyűjtöttem, el akarom érni a százat!” A sport, a barátok, a játék vagy épp a bambulás kapott abszolút elsőbbséget. Az, hogy a nyári szünetben, hét közben segítsenek legalább az édesanyjuknak, hogy maguk körül rendet rakjanak, elpakoljanak … hiábavaló kérés.tini

 

Mit tegyek? Elvadítani nem szeretném őket, ötleteim fogyóban. Itt van a nyár, könnyedén megtanulhatnának önállóan főzni, vasalni vagy bármi más, hasznos dolgot. De nem akarnak. A közgondolkodásban is inkább a „kézműveskedés” a divat, a házimunkáról, a család érdekében végzett munkákról szinte szó sem esik. Kérdés: Lehet-e és hogyan, ellenszélben is, az értelmes és fontos tudnivalókat unokáinknak megtanítani? Szívesen venném az olvasók hozzászólását és tanácsait!

Fodor Anna

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

Mentés

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Hogyan vonjuk be a gyerekeket a sütés-főzésbe? – videóval

Három nagymama titkai

Ildi

 

Unokáimmal kicsi koruktól kezdve együtt szorgoskodtunk a konyhában: nagyon szerettek tésztát gyúrni (amit később megszárítottunk és bármikor felhasználhattuk), befőzni, zöldségeket tisztítani, lekvárt főzni vagy süteményt sütni. Egyszer stopperrel lemértük: mennyi időbe telik megtisztítani 1 kg zöldbabot nekem egyedül, és ugyanennyit hármasban. (Jó alkalom volt az idő: percek, másodpercek számítására is). Az elkészült befőttekre ők írták meg a címkéket, azokat pedig külön is megjelöltük, amit ők raktak üvegbe. Nagy volt az öröm, amikor télen kinyitottuk az ilyen különleges kis befőtteket, lekvárokat.

Kiskorukban tésztát gyúrtak, kamaszként már nem érnek rá

Hogy miért írom mindezt múlt időben? Mert mára a helyzet megváltozott. Bánkódom és töröm a fejem: milyen módon lehetne őket a konyhai, háztartási munkákba továbbra is bevonni. Mert a valóság most az, hogy a kamaszkor beköszöntével mintha nem is történt volna semmi az előző 6-7 évben. Hívom őket:, főzzük meg együtt az ebédet…. és nem jönnek. „Jaj, most ne, épp chatelek a barátnőimmel!” „A legjobb fázisban vagyok az új játékban, már 82 pontot gyűjtöttem, el akarom érni a százat!” A sport, a barátok, a játék vagy épp a bambulás kapott abszolút elsőbbséget.  Mit tegyek?  – kérdezem tanácstalanul magamtól és az olvasóktól.

Anna

 

Receptfüzetet és süteményes szettet kapott tőlem

Amikor unokám először segített a konyhában húsgombócokat formázni, azt hittem örökre elvettem a kedvét a főzéstől. Leonát 8 éves kora óta próbálom rávenni, hogy segítsen a konyhában, de ez nem ment könnyen.

Egyszer megkértem, hogy segítsen a fasírt formázásában. Megmutattam neki, hogyan formázzunk gömbölyű, lapos, hosszúkás, kocka alakú fasírtot, hogy érdekesebb legyen a feladat. De hamar rájöttem, hogy másképpen kell rávennem a konyhaművészet megszerettetésére. Olyan undorral nyúlt bele a húsmasszába, hogy azt hittem ebédelni sem fog.

Leona 2

 

Le is voltam lombozódva, de később támadt egy jó ötletem. Talán inkább süteménykészítéssel  kellett volna kezdenem, hisz minden gyermek imádja az édességet. Vettem is neki ajándékba egy rózsaszín, csajos süteményes szettet, volt benne habverő, kis tál és különböző sütiformák és egy kis méretű tepsi is.

Unokámnak ez nagyon tetszett és rá tudtam venni, hogy azonnal próbáljuk ki. Egyszerű, kavart süti receptet választottam. Én irányítottam, és Lena kevert, kavart, méricskélt és tojást tört fel. Sikerült a végeredmény, boldogan falatoztuk az első közös sütinket, melynek a neve Csodabogár szelet volt.

 

Leona sütis könyve-1

Hogy folytatása is legyen a kedvtelésnek, készítettem unokámnak egy saját süteményes recept füzetet. Ide olyan egyszerű sütiket válogattam a netről, és nyomtattam ki, melyeket némi segítséggel el is készíthet. A recepteket egyszerű lefűzhető műanyag tasakba tettem, majd dossziéba. A dosszié tetejét fényképével tettem egyedivé. Ez bármikor bővíthető, kivehető, lapozható, cserélhető. Csillogó szemei elárulták, hogy örömet szereztem neki ezzel.

Legközelebbi alkalommal megtanítom, hogyan készítsen mutatós reggelit saját magának, és remélem, hogy egyszer megkóstolhatom főztjét is.

Vica

 

Unokáim sütötték a szülinapi sütit

Unokáim pici koruktól szívesen settenkednek a konyhában és ma már önállóan sütnek. Volt kitől kedvet kapjanak: anyukájuk, apukájuk, nagynénjük és nagyapjuk (a blogban Papa Stefano) is szeretnek sütni-főzni (nagymamájuk a kakukktojás).

 

Lilla

Kicsi korban nagy élmény a gyerekeknek, ha  bekukkanthatnak a konyhai titkokba, mi több, kipróbálhatják maguk is, hogyan kell sütni-főzni. Ilyenkor még játék az, ami később, egy kamasznál  már munkának számít. Lilla unokám már négyévesen boldogan állt fel a székre hogy elérje a pultot és résztvegyen a sütemény sütésben. Lányom először csak egy kanalat adott a kezébe, hogy kevergessen-kavargasson, majd egyre bonyolultabb feladatokat is kapott. Nem számított, ha nyakig lisztes, ragacsos lett, hogy úszott a pult, vagy kiömlött valami a padlóra. A közreműködésért mindig dicséret járt és persze a fő jutalom, hogy el lehetett dicsekedni mindenkinek, ő is segített sütni. Mindez megismétlődött kisebbik unokámmal is.

Panni

Határtalan öröm volt, hogy idén nyáron, a születésnapi ebédemre a tízéves Lilla csokis muffint, a hatéves Panni pedig meggyes lepényt készített a családnak. Persze némi segítség kell még a kimérésnél és a sütőbe rakásnál, de a köztes folyamatokat önállóan végzik. Én, a büszke nagymama, aki csak felnőttként és akkor sem túl nagy kedvvel tanultam meg sütni-főzni, az első pillanattól kezdve elragadtatással fotózom és filmezem őket e dicsőséges konyhai tevékenységük közben (már amikor engedik). Ebben a kis filmben Lilla négyévesen kanalaz valamit egy tálkából, nagynénjével sütnek nálunk. A Pannikáról készült felvétel egészen friss, pár hete készült, amikor nagyapa tanította  cukkinit panírozni, én pedig banánkenyeret sütni.

             

Anna sorait olvasva kicsit szorongok, hogy a serdülőkorba érve talán majd lelohad lelkesedésük a konyhaművészet iránt, de bízom benne, hogy felnőttként majd újra nagy örömmel és lendülettel vetik bele magukat – immár saját háztartásukban – a sütés-főzés örömeibe.

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide!

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Türelmetlenek vagyunk, SMS-ben kommunikálunk. Elmúlik majd ez az őrület?


telefon

 A türelmetlenség az emberi kapcsolatokat is kapkodóvá, felületessé teszi.

 

Kis életkép: tömött buszon utazom, csúcsforgalomban. Az autók, járművek araszolgatnak, lassan haladunk. Nézem az utasokat: mindenki feszült, szigorú vonalat rajzol az arcokra a türelmetlenség. Moccanunk végre, amikor egy nagy teljesítményű autó hirtelen bevág a busz elé. A sofőr fékez, az ütközést elkerüli, de az utasok közül többen elesnek, táskák-csomagok repülnek szerte-széjjel. Néhány hangos, durva, bár jogos kifejezés is elhangzik, a sofőr is cifrákat mond a most már előtte araszolgató autósra. Nem a józan belátás, hanem a durva türelmetlenség “vezérelt” abban az autóban.

A közlekedésben nagyon veszélyes helyzeteket idézhet elő, elég, ha csak a sorompó tilos jelzése ellenére a sínekre hajtókra gondolunk.

 

sofőr

 

A türelmetlenség az emberi kapcsolatokat is kapkodóvá, felületessé teszi. A nyelvi kifejezésben is kezd eluralkodni a “csak gyorsan, csak a lényeget mondd, nem kell árnyalt indoklás, a konkrét tények, adatok felsorolása, felesleges a részletezés, stb.” gyakorlata. Munkahelyen sokszor a kolléga kérdez valamit, majd hirtelen elsiet – miközben érdemi választ szerettél volna adni neki. Ha két ember beszélget, egy harmadik, cseppet sem zavartatva magát, közbeszól – valami egészen más témában.

A családi együttlétek sem nyugodtak többé: a gyermeknek nincs türelme kivárni a közös étkezés végét, gyorsan befalja az ételt, megköszöni (ha megköszöni) … és már ott sincs: fut a tabletjéhez, telefonjához, kütyüjéhez, se lát, se hall. Végtére is: hová sietünk ennyire? Elsikkad a fontos közölnivaló, redukált mondatokkal kommunikálunk, mintha sms-t adnánk át szóban.

 

látogatóban nagyinál

 

Nemrég láttam egy fotót, a címe: Látogatóban a Nagyinál. A nappaliban az idős hölgy felnőtt gyermekei és unokái ülnek, a nagyi süteményt sütött, ünneplőbe öltözött, szépen meg van terítve az asztal. Mosolyogva néz körül, végre mind együtt lehetnek! Csakhogy a kamerába egyedül a nagyi néz, a többiek a tenyerükben tartott telefont, tabletet nyomkodják, sem a nagyival, sem egymással nem beszélgetnek.

Elmúlik majd ez az őrület? És ha igen, mikor?

 

fiatalok

 

Mindezen közben cégek, hivatalok, intézmények időnként tűrhetetlen módon és arcátlanul élnek vissza a türelmünkkel.

Sokszor az az érzésem, hogy a hivatalok, intézmények telefonos irányítórendszerét direkt arra találták ki, hogy a hosszadalmas gomb-nyomkodás, ismételt várakozás és a végtelenített gépi zene hallgatása közben az érdeklődő, reklamáló, vagy egy ügyet végre elintézni kívánó ügyfél belefáradjon és maradék türelmét végképp elvesztve abbahagyja az egészet. (Közben a telefontársaság elégedetten dörzsölheti a markát…)

Nemrég próbáltam (volna) közérdekű észrevételt tenni a fogyasztóvédelmi hatóságnál elektronikus úton: természetesen csak ügyfélkapun keresztül tehettem (volna) meg. Az ügyfélkapu létrehozása, technikai rendszerének működése, a regisztrációs eljárás. a különféle ajánlások, előírások és tiltások egyre bonyolultabb rendszerét olvasva végképp elvesztettem a fonalat és a türelmemet is. A jogos panaszt, észrevételt megtartottam magamnak.

 

papír

 

A sokféle szerződés, az űrlapokhoz csatolt kiállítási útmutató, az apró betűkkel, sűrű sorokban teleírt használati vagy kezelési tanácsok nem csak a türelmünket teszik próbára, hanem – ha nem veszünk észre valamilyen részletet – komoly anyagi hátránnyal is járhatnak. Rá kell szánni az időt és erős akarattal kitartásra kell kényszerítenünk magunkat, hogy ne később kelljen bánkódnunk a sietős szerződéskötés, stb. miatt.

Mi lehetne a megoldás? Az élethez lendület, nagyvonalúság kell, ez vitán felül áll. Ugyanakkor az elemzés, a józan belátás, a megfontoltság, a következetesség, az ellenőrzés és a tanulságok levonása, a türelmes hozzáállás szintén fontos a kiegyensúlyozott, derűs élethez. Nem muszáj mindig futni, mindenben sietni, kapkodni.

Hogyan tudnánk megtalálni a helyes arányokat?

Fodor Anna

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

 

Mentés

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Levél Anyukámnak, aki már régen nincs köztünk

 

Anna néni 1

Anyukám, fiatalon

         

A Pünkösd különleges családi ünnepnek számított nálunk: Pünkösdkor született Édesanyám, 26. születésnapja után néhány nappal, szintén Pünkösdkor születtem én is, majd 30 évvel később a kislányom, mindkettőnk legszebb születésnapi ajándékaként. A sors úgy intézte, hogy Pünkösdkor szólította el őt az élők sorából. Emlékszem, hogy gyönyörű szivárvány ragyogott az égen, a tavaszi eső utáni frissesség a nyíló rózsák és liliomok illatával keveredett. Ebben a végtelen szépségben oldódott fel a földi léte.

 

          Hiányzol Édesanyám, nagyon … És mégis, valahogy úgy érzem, hogy mióta fizikai valódban nem vagy jelen, sokkal jobban értelek. Tudom, hogy csak jót akartál nekünk, még ha a biztatás és a szidás szinte mindig együtt járt is, amikor a tetteinket minősítetted. Néha „szidógép”-nek is hívtunk. Mert mindent lehetne jobban, pontosabban, eredményesebben, gyorsabban, esztétikusabban is csinálni. Megtanítottál arra, hogy ne fogadjunk el félmegoldásokat, ne csapjuk össze a munkát, mert végül majd újra meg kell csinálni. Ma, amikor néha úgy érzem, fáradok, már szívesebben abbahagynám, Rád gondolok, elszégyellem magam és rendesen befejezem, teszem, amit kell.

 

Anni néni és férje

Szüleim, fiatalon

          Nem mondtuk ki szavakkal, hogy szeretünk, ez alap-értelmezés volt a családban. Tudtad és tudtuk, hogy bármikor számíthatunk feltétlen szeretetedre, a segítségedre, bölcs, okos tanácsaidra. Szerettünk volna megfelelni az elvárásaidnak, hiszen a mi érdekünkben voltál igényes. Apuval kitartásra, egyenességre, szorgalmas munkára, következetességre neveltetek minket, nem is annyira szavakkal, hanem egész fáradságos életetekkel, a sok lemondással és újrakezdéssel, az erős hittel, hogy nekünk, gyermekeiteknek majd jobb és értelmesebb élet adatik meg. Láttuk és átéltük, hogy ezért naponta küzdeni kell, sokszor újra nekifutni a feladatoknak, hogy végül eredményre jussunk.

       Sok kedves képet, apró örömöt őrzök magamban Rólad: a jóízű nevetéseket téli estéken, az Anyák napjára már kora reggel leszedett és eldugott orgona csokrot, ami a délutáni ünnepségre teljesen elhervadt, de Te ugyanúgy meghatottan örültél neki… Őrzöm a tiszta örömödet, amikor megérkezett a nagy hír: felvettek az egyetemre. Mennyire szerettél volna Te is tanulni! De a háború, a sok nyomorúság, az egymás után érkező három gyermek ezt a lehetőséget nem adta meg neked…

 

unokával

Anyukám  lányommal és unokámmal

          Előttem vagy boldog, még fiatalos nagymamaként, amikor egyik kicsi leányka unokád apró karajival átfogta a nyakadat, a dédikéét is, majd engem is odahúzott és ezt mondta: „Mi mindannyian össze vagyunk kapcsolva!” Miért, kincsem? – kérdezted, mire ő nagy komolyan kimondta legújabb felfedezését: „Mert én lány vagyok, a Dédike is lány, a Mama is lány, és az Anyu is. Ezért!”

         Sokszor bátorítom magam, a te példádra gondolok, és valahonnan erőm támad a folytatáshoz. Mert bár önálló személy vagyok, ugyanakkor a Te, a Ti életetek folytatója is.     

         Szeretnék méltó lenni Hozzád, Anyu.

  Fodor Anna

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Gyermekkori boldog telek

Téli örömök 60 évvel ezelőtt

tél3

Mint minden gyerek, én is nagyon szerettem a havat. Jó volt nézni a meleg szobából a csöndes hóesést, a nagy fehérséget, ami még az esti-éjszakai sötétséget is barátságossá tette. Örömmel csúszkáltunk, játszottunk a hóban, kis szánkónkon – dombok híján – egymást húztuk. Ha elestünk is, nagyokat nevetve folytattuk a játékot. Az igazi móka akkor kezdődött, amikor a szomszéd bácsi a tanyájukra igyekezve befogta a lovakat a nagy szánba, mi gyerekek pedig hozzákapcsolhattuk szánkóinkat: vágtának éreztük a lovak futását, szinte velük szálltunk mi is. Aztán, ha kanyar jött, vagy tényleg nekiiramodtak a lovak, csak elengedtük a szánkónk kötelét, az kicsúszott a nagy szán végén lévő karikából, mi pedig vagy eldőltünk a magas hóba vagy az útra huppantunk. Pista bácsi aztán vagy bevárta, míg futva utolérjük, vagy a visszafelé vezető úton összeszedett bennünket. Piros volt az arcunk az éles, friss levegőtől, boldogan értünk haza.

tél4

A hosszú, téli esték sem tűnnek – így utólag sem – unalmasnak. Együtt volt a család: kukoricát morzsoltunk, a vetőmagokat válogattuk és készítettük elő a tavaszi munkákhoz, varrtunk, stoppoltuk a lyukas harisnyákat, zoknikat – szóval mindig volt tennivalónk. Közben pedig hallgattuk nagyapó, vagy édesapám meséit, igaz történeteit, családunk tanulságos eseteit. Télen mindannyian egy szobában aludtunk, hiszen csak ott volt búbos kemence, azt a szobát lehetett fűteni (csutkával, kukoricaszárral, néha fával). Ott volt a sparhelt, a főzés és étkezés is ott zajlott, a leckét is ott írtuk, és ott állt édesanyám varrógépe is, amin napközben dolgozott. A nagy, kékeslila öntöttvas fazékban még reggelre is langyos maradt a víz a mosakodáshoz. A téli örömökhöz illat-emlékek is tartoznak: a sok egyszerű, de jóízű étel, ami a kemencében sült vagy főtt meg, a disznóvágás utáni finomságok, amivel nem tudtunk betelni, a hársfatea vagy a frissen kibontott befőttek illata – örülni tudtunk mindennek!

szánkó 1

Füst és korom szaga is jellemző volt, persze, ha nedves volt a tüzelő, nehezen tudtunk begyújtani. Birsalma illata, a tűzhely platniján lassan megsülő alma, a ropogtatni való sült tökmag, mind hozzátartozik gyermekkorom téli világához. Voltak kemény telek is, iskolai „szénszünettel” – olyankor akár két hétig is otthon maradhattunk, nem kellett iskolába menni. A tanyáról bejáró gyerekek el sem jutottak volna a faluig a magas hóban, komoly hidegben. Tél vége felé azután már egyre hosszabbak lettek a nappalok, ha hideg volt is, szikrázóan sütött a nap. Csöpögni kezdtek a jégcsapok, az ablak üvegén elolvadtak a jégvirágok, hangicsálni kezdtek a madarak. Azért még szánkóztunk, csúszkáltunk egy kicsit, utolsó percig élvezve a téli játékokat.

tél

Negyedik osztályosok voltunk, amikor a tanító néni földrajz órán Dél-Európáról magyarázott. – Tudjátok, ott délen egészen más az éghajlat, az időjárás: nyáron sokkal melegebb van, a tél viszont enyhe, csak eső esik, sohasem havazik. Például Szicíliában narancs terem, a tengerben fürödni is, halászni is lehet, és nem kell meredek tetőt ácsolni a házakra, elég a lapos is, hiszen nincs hó. – Mi ezen a padtársammal nagyon elgondolkoztunk: hogy lehet ez? Nincs hó? „És akkor azok a szegény szicíliai gyerekek mikor szánkóznak? – tette fel a lényegi kérdést a padtársam. Mindketten őszintén sajnáltuk a szicíliai gyerekeket…

                                                                                                      Képek forrása: Fortepan

Fodor Anna

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Szárma és zöldellő búza – Régi karácsonyok emlékei

karácsony

Karácsonyi tradíciók három epizódban elbeszélve.

A legelső karácsonyi emlékeim a nagyszüleimhez kötődnek: az ő várakozásuk, intelmeik, a kérés, hogy nagyon jók legyünk, méltók és érdemesek az ünnepre – ez határozta meg számomra az egész karácsonyi varázslatot. Ma is ezt a jóra való törekvést, másokra, szeretteinkre való odafigyelést érzem fontosnak, – és nem csak karácsonyra készülődve.

Falun éltünk. December elején néhány kis edénybe (fületlen csészébe, porcelán kistányérra, üvegtálkába) egy-egy marék búzát tettünk, leszórtuk egy kis homokkal és annyi vizet öntöttünk rá, ami ellepte. A búzaszemek kicsíráztak és két hét alatt arasznyira nőttek, szép zöld levelükkel díszítették a karácsonyi asztalt. Bizony, volt olyan év – nem is egy – amikor nem tellett karácsonyfára, a szépen zöldellő búza közepébe állítottunk egy fehér gyertyát, a búzát szalaggal körülkötöttük és akkor az volt a karácsonyi varázslat. Együtt énekeltünk, elfogyasztottuk az egyszerű vacsorát és az apró ajándéknak, pici meglepetésnek is nagyon tudtunk örülni. (Az ünnepek múltával a tyúkok csipegették el a búzaszemeket.)

A karácsonyi ünnepi asztalról elmaradhatatlan volt (és maradt) a gyümölcs: hétféle gyümölcsöt rendeztünk el egy tálra: almát, szőlőt, téli körtét, diót, mogyorót, mandulát, naspolyát. Szép szokásként az ebéd vagy a vacsora végeztével annyi szeletre vágtunk egy szép almát, ahányan az asztal körül ültünk – összetartozásunk jeleként egyszerre ettük meg, vidáman, örömmel.

Az ünnep várása, a készülődés, a mézeskalács illata, a hosszú téli esték meséi olyan kedves emlékek, amelyek ma is nyugalommal töltenek el. Az elcsendesedés, az eltelt év mérlegelése, gondolataink, otthonunk rendbetétele vezethet az ünnep harmóniájához, a tiszta örömhöz. A harsogó reklámok, a nyüzsgés és tolongás a pénzen megvásárolható ajándéktárgyakért, a hajsza és sietség, hogy mindennel időben elkészüljünk – talán éppen az ünnep lényegét takarja el. Amennyire tőlem függ, én nem hagyom, hogy így legyen.

Fodor Anna

 

karácsony régi 3
Álmaim karácsonya

Külföldön élő lányommal töltöttem életem legboldogabb ünnepét.
Egyszer, több évvel ezelőtt, Németországban töltöttük férjemmel a karácsonyi ünnepeket. Lányom, aki külföldön él, meghívott és mi örömmel és nagy izgalommal fogadtuk a meghívást.

Az ünnepnek ott éreztem igazán az ízét, a hangulatát. Megérkezésünk estéjén kint voltunk Kölnben a nagy karácsonyi forgatagban. Azok a fények, a kivilágított Kölni dóm, tengernyi boldog ember! Forralt borral a kezemben csámborogtam egyik bódétól a másikig, ahol a kézzel készített ajándéktárgyaktól a gyömbéres sütiig mindent megtalálható volt. Még éjfélkor is a boltokat jártuk, de nem azért, hogy vásároljunk, csak a hangulat kedvéért. Éjjel hazaérve bekaptunk pár falatot, ami nem is volt lényeges, csak a beszélgetés egy pohár vörös bor mellett.

Másnap sokáig aludtunk, délben volt a reggeli, majd elkezdődött a készülődés. A fiúké volt a fenyőfa előkészítése és díszítése, a lányoké a főzés. A kandallóban ropogott a tűz, mécses égett mindenhol. Sürögtünk, forogtunk, de közben beszélgetünk és nagyokat nevettünk a régi karácsonyi emlékeken. A lányomnak volt a legnehezebb dolga, mert neki minden mondatot fordítania kellett. A párja nem beszél magyarul, mi pedig nem beszélünk németül.
A hangulat akkor hágott a tetőfokára, amikor „megérkezett a Jézuska”. Mint a gyerekek, olyan kíváncsian bontogattuk az ajándékokat, majd nagy ölelkezés, puszi és szeretet. Boldogok voltunk, mámorosan boldogok, mindannyian. A karácsonyi vacsora hosszan elnyúlt, no nem a fogások száma miatt, hanem a beszélgetés és az utána következő játék miatt. Uno kártyával játszottunk hajnalig. Ehhez nem kellett nyelvtudás.

Álmaim karácsonya igenis már valóra vált. Ez a karácsony volt a legszebb, boldog voltam, mint még soha.

Meg is tanultam németül: Frohe Weinachten! Boldog karácsonyt!

Vica

karácsony régi 2

Nincs karácsony szárma nélkül

Az ötvenes évek első éveiben történhetett az, amire élesen vissza tudok már emlékezni. Akkoriban nagy hó volt karácsonykor, alig tudtunk szüleimmel az éjféli misére elmenni a templomba. Csikorgott a hó a lábunk alatt, apukám többször a nyakába ültetett, hogy ne fáradjak el annyira. Nagy öröm volt ez nekem. A karácsonyfa, ami otthon várt bennünket a hideg utcai szobában, a számomra titokzatos templomba menetel, a nyakig érő hó, amiben a sok ember mind a templom irányába menetelt.

Az istentisztelet nem hagyott bennem emlékeket, annál inkább a hazafelé út a templomból …. Apukám egész úton azt mondogatta anyukámnak: Na, most hazaérünk és fölkeltjük a szármát (szármának nevezik felénk a töltött káposztát). Mit csinálunk? Fölkeltjük? Miért alszik a szárma? Ezen gondolkodtam egész úton, aztán hazaérve megoldódott a szárma rejtélye. Mielőtt elindultunk volna a templomba, anyukám a már kész töltött káposztát a fatüzelésű sparheltre tette, és mire hazaértünk meleg volt, és finom illatok szállongtak a levegőben. Akkoriban december 24-én böjtöt tartottak, húst nem szabadott enni, így érthető volt apukám áhítozása a szárma után. És tényleg fölébresztettük, azaz asztalra tettük az “alvó” szármákat, és éjjel egy óra körül jól bevacsoráztunk belőle, ami mai gondolkodásunk szerint esztelenség volt. Mennyeien finom volt, semmi bajunk nem lett tőle, és közel 70 évesen ez maradt az egyik legmaradandóbb emlékem.

Azóta is imádom a szármát, anyukám halála után én vállaltam fel az elkészítését, és nálunk nincs karácsony szárma nélkül, az egész család számít rá. Drága unokám pár évvel ezelőtt kinyilatkoztatta: Mama, szárma és bejgli, no meg zserbó nélkül semmit sem ér a karácsony! Mennyire igaza van! Az idén is megfőztem, sőt az unokám is részt vett az elkészítésében, hogy megtanulja a módját. Ügyes fiú, jó érzéke van a főzéshez, folytatódhat a családi hagyomány.

Hasonlóan finom falatokat és boldog karácsonyi ünnepeket kívánok  kedves blogtársaimnak és olvasóinknak!

Brigitta

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Karácsonyfa – kelt tésztából

Mutatós nutellás süti, a gyerekek imádni fogják.

karisüti Pi

Egy videót kaptam olasz barátnőmtől ezzel az ajánlással: karácsonyfa kelt tésztából, nutella töltelékkel, csináld meg az unokáknak karácsonyra. Megnéztem a videót és rögtön megtetszett.  Azzal az elhatározással fogtam neki az elkészítésének, hogy végigfényképezem a sütés fázisait. Sajnos a képek nem lettek igazán jók, így csak a kisült karácsonyfám fényképét teszem be.  Az eredeti videót itt lehet megnézni:

Javaslom a megtekintését sütés előtt, akkor is, ha valaki nem ért olaszul. A receptet én „magyarosítottam”.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
9 dkg cukor
8 dkg vaj
1 dkg élesztő
3 egész tojás
1 dl langyos tej
1 dl langyos víz
1 csipet só
+ a töltelék (lehet nutella vagy csokikrém, a bejglihez használt dió- vagy máktöltelék, lekvár, túró, stb) (Vigyázzunk, hogy a töltelék ne legyen folyós.)

Elkészítés:

Elkeverjük a lisztet, a cukrot és a csipet sót a kevés tejben felfuttatott élesztővel, fakanállal (vagy dagasztógéppel) folytonosan keverve hozzáadjuk a tejet, a vizet, a tojásokat, végül a vajat, jól kidolgozzuk, hogy szép sima, rugalmas tésztát kapjunk. Kb. 1 órán át letakarva, huzatmentes helyen kelesztjük.

Előkészítjük a tepsit, melyet sütőpapírral kibélelünk. Egy papíron rajzoljunk elő egy fenyőfát, (lásd a filmet) és vágjuk ki.
Ha megkelt a tészta, újra összegyúrjuk, majd 3 egyenlő részre vágjuk. Kinyújtjuk az első lapot, megkenjük a töltelék felével, kinyújtjuk a második lapot, ráfektetjük, megkenjük a töltelék másik felével, majd leborítjuk a harmadik kinyújtott tésztalappal. Óvatosan megnyomkodjuk, közepére ráhelyezzük a fenyőfa formát és éles késsel körbevágjuk. A levágott részeket óvatosan félretesszük. A fenyőfa ágait jobbról-balról bevágjuk úgy, hogy a „fa” törzse, vezérága egyben maradjon. Az ágakat 2-3-szor azonos irányba megcsavarjuk. A félretett tésztadarabokból díszeket ügyeskedhetünk, vagy megsüthetjük külön is, csiga-formára feltekerve. Megkenjük felvert tojással és kb. még fél órán át pihentetjük. 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsütjük.

Aki dekorálni is szeretné, magokkal, diódarabokkal vagy mandulával is díszítheti, vagy a sütőből kivéve cukros vízzel megkenheti az ágak végét és a fa törzsét, és szezámmaggal, színes cukorkákkal megszórhatja.

Mutatós és szép, ha porcukorral hintjük be az ágakat.

Ilyen lett az én karácsonyfám – első próbálkozásra. Legközelebb talán már olyan szép lesz, mint a filmen.

karisüti IL

Fodor Anna

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!