Régiségeknek

Vad szurdok, vöröses sziklák, kék barlangok – Korzikai utazás 3. rész

útközben

Ajaccioból elindulva Korzikának egy egész más arcát ismerhettük meg. Szakadékos hegyi kanyarok vezettek Les Calancheshez, ahol megértettem, hogy miért nevezték a görögök Korzikát Kallistének, a Szépség szigetének. A városok, kikötők szelíd báját hatalmas, vöröses gránit sziklavonulat bizarr formái váltották fel 400 méteres tengerszint feletti magasságban.

Les Galanchez felé

Buszunkból kiszállva az 1 kilóméteres “sétaúton” az azúr tengerből kiemelkedő vöröses rózsaszín sziklaóriásokat szabadon élvezhettük, fényképezhettük, már amennyire a mellettünk araszoló motoros, autós, buszos forgalom engedte. Idegenvezetőnk ezért kivételesen nem szabott időhatárt. Adrenalin szintünket emelte, hogy a szakadék szélétől csupán fél méter magas támfal választott el bennünket. Egy fotózó útitársam buzgalmában meglökött, úgyhogy majdnem megtapasztaltam a salto mortalét (húgom változatában molto sartalét).
A szél és az esővíz évmilliós munkája az egyik sziklába lyukat vájt, amely szív alakban küld üzenetet a természetimádó turistáknak. Nem véletlen, hogy az UNESCO 1983-ban a világörökség részének nyilvánította Les Calanchest.

szív jó

Szív alakú lyuk a sziklában

A nyugati part másik csodája felé indultunk némi pihenő és fagyizás után. A Scala di Santa Regina (Égi királynő lépcsője) szintén a természet alkotása.
Utunkat kecskék és disznók kényelmes vonulása keresztezte, akik hírből sem ismerték a zebrát. Lelki nyugalommal sétáltak át buszunk előtt. Végül megérkeztünk az 500 méteres sziklák káoszához, melyek lábánál a nem túl vízbő Golo kanyargott. De így is fenséges látványt nyújtott a fehér gránitból álló 8 kilóméteres díszlet, amit Dante poklának is neveznek. Egy duzzasztógát segítségével elektromos áramot nyernek a folyó vizéből.
Élményekkel telve hagytuk el ezt a vad szurdokot, és a buszban szállásunk felé robogva tovább álmodtuk az egy napba sűrített gazdagságot. A köztes pihenőnap után a sziget déli csücskébe, Bonifacioba indultunk. Sofőrünk a kikötőben tett ki bennünket, ahol már várt családias kishajónk.

Bonifacio

Bonifacio látképe

Bár Ajaccio a főváros, ezt a titulust Paul Valery, a költő, a szépséget illetően Bonifacionak szánta. Teljes mértékben egyetértettem vele, amikor hajónk kifutott a tengerre, és a fehér, réteslapszerűen rétegződő mészkősziklák kavalkádja között siklott velünk. Bal oldalon a városka szinte a kikötőbe ér, a parton egy kocsma felirata megmosolyogtat: Kissing pigs, azaz Csókolózó disznók. A szikla tetején egy vár őrködik, amihez az ún. Aragon lépcső vezet. De egyelőre maradjunk a vízen! Két kékbarlangot közelről is megmutatott a kapitány, melyek falát karcsú cseppkövek ékesítették, alulról pedig a türkiztől a sötétkékig váltakozó hullámok nyaldosták. Ezután megpillanthattuk Szardínia szigetét is, mely a tiszta időben 10 km-re tőlünk egész közelinek tűnt.

Bonifacio vár és kikötő

Bonifacio, vár és kikötő

Visszafelé a Napóleon kalapja nevű barlangot és a meredek, 70 m magas homokkőplatóra épült “meseházikókat” csodálhattuk meg, amelyek fotókról jól ismertek. Hajónkat elhagyva a fiatalok az Aragon lépcső meredek fokain, mi, óvatosabbak dottón közelítettük meg a várat, így is káprázatos panorámát élvezve. Lefelé mi is gyalog lépkedtünk utolsó pillantásokat vetve a százféle alakzatra és a tenger csillogó tükrére, sziklákhoz csapódó tajtékjára.
Korzikától kétórás bastiai városnézés során vettünk végső búcsút, mielőtt újra elnyelt volna bennünket tátott szájú komphajónk. Vasárnap lévén a St. Nicolas téren egy kirakodóvásár nyüzsgő tömegébe csöppentünk, majd Napóleon császári lábai előtt találtuk magunkat. Kissé kevélyen tekintett a zsibvásárra, mintha sértette volna méltóságát a piaci feeling, főleg a Mickey egeres törülközők látványa. Kedves momentum volt később a kikötő házai közt az egyik ablakból kikönyöklő néni.

néni

Festett kép egy ház falán

Miután nem köszönt vissza, rájöttem, hogy festett kép. Valószínűleg életében is így szemlélte a színes túrista-áradatot, családja pedig méltón őrzi a nagymama emlékét. A zegzugos utcákon kijutottunk a kikötőbe, ahonnan felkaptattunk a fellegvárba, a Terra Novára. Még egy utolsó pillantás a kikötő aprónak tűnő hajócskáira, majd irány a már jól ismert óriás, ami Bastiából Livornóba visz. Kéményén utoljára csodálhattuk meg az ország jelképét, a mór fejet.

Viszontlátásra Korzika! Corse au revoir!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Korzikai impressziók: vidámság, szépség, történelem

2. rész

Fellegvár, Corte

Fellegvár  Cortéban

Bastiában buszra szálltunk, majd korzikai szállásunk, Ghisonaccia felé robogtunk. Este 9-re érkeztünk meg. A korábbi vihar miatti áramszünet következtében kicsit viszontagságos volt a honfoglalásunk, de példás türelmű idegenvezetőnk mindenkit elkísért a labirintusszerűen elhelyezkedő bungalókba. Másnap reggel – kipihenve a hosszú utat – egész más színben láttuk a buján illatozó bokrokkal, eukaliptusszal, magas pálmafákkal övezett üdülőtelepünket. Természetesen a tenger vonzott bennünket leginkább, amely látványra gyönyörű, de a tajtékzó hullámok miatt fürdésre veszélyes volt. Ez a körülmény nem változott egész héten. Így meg kellett elégednünk a medence kellemes vizével.

Ajaccio Ghisonaccia

Tengerpart Ghisonacciában

A jó szervezés eredményeként a másnaponkénti fakultatív kirándulások közé aktív pihenőnapok ékelődtek reggeli tornával, délelőtti akvafitnesszel, úszással, délutáni zumbával, mozgásos gyerekprogramokkal, esti diszkóval ritmikus zenére. Ezt a gazdag szórakoztatást négy kedves, életvidám olasz fiatal (két lány, két fiú) nyújtotta, akik együtt örültek velünk önfeledt pillanatainkban.

Korzika térképe a mutatóújj félszigettel

Korzika térképe a mutatóujj félszigettel

Első kirándulásunk Cap Corse félszigetére irányult, amelyet elnyúlt alakja miatt mutatóujjnak is neveznek. Hegyen, völgyön utazva értük el első állomásunkat, Cortét, a hajdani fővárost, amely a Korzika szíve név büszke tulajdonosa. Kisvonattal (dottóval) kapaszkodtunk fel a fellegvárhoz szűk utcácskákon keresztül. Ez a történelmi levegőjű ódon városka magán viseli az 1729-69-ig tartó függetlenségi háború nyomait, az ágyúgolyók ütötte lyukakat.

Kisvonattal Corte szűk utcáin

Kisvonattal Corte szűk utcáin

Napóleon apja, Charles Bonaparte itt született, és itt kezdte a családalapítást. Első gyermeke, Joseph, szintén itt született 1768-ban. A függetlenségi háború nagy vezéralakjai voltak Pasquale Paoli politikus, hadvezér, és Jean Pierre Caffori tábornok, aki kezdetben orvos volt. A nevét viselő téren áll lakóháza, és előtte az 1901-ben készült bronzszobra. A majd 300 éves sebeket őrző, megújhodásra váró házak közül egy-két épület kitűnt rikító színeivel. A képen látható sarokház a legkülönlegesebb, mert csak egyik fele felújított, átfestett, mintha nagymama és unokája lenne. Sétánk legvégén, a sziklán tornyosuló fellegvár legmagasabb pontján vettünk búcsút a csodás panorámától.

A félig felújított ház Corteban

A félig felújított ház Cortéban

Patrimonioban jókedvű borkóstolás, vásárlás után Saint Florentben sétálgattunk, amely Saint Tropezre emlékeztet. A kikötő partján fagyizók, vendéglők mediterrán teraszai hívogatnak. A kisvárosok bája után Erbalungában, a genovai őrtorony körül, a hatalmas sziklákon megtörő vad hullámok morajlását hallgattuk, és a habos, tajtékos, hol türkiz, hol sötétkék tengerben gyönyörködtünk. Következő kirándulásunk első célpontja Napóleon szülővárosa, Ajaccio volt, a császári város. Itt látta meg a világhódító a napvilágot 1769-ben, 15 hónappal azután, hogy Franciaország megszerezte Korzikát. Szülőháza a kis Letitia téren található, a ház II. emeletén a Bonaparték családfája, fényképek, relikviák, fegyverek, címerek tanúsítják a család történelmi múltját. A házzal szemközti botanikus kertben a gyermek Napóleon szobra áll.

Ajaccio szülőház2

Napóleon szülőháza Ajaccioban

Fiatal korában korzikai nacionalista volt, aki a franciákat elnyomóknak tekintette. Ennek dacára a francia katonai akadémián tanult, és 16 évesen hadnagyi rangot kapott a francia seregben. Ajaccio egy hosszúkás terén, a Place Maréchal-Fochon, a piaci forgatagra tekint a császár babérkoszorús alakja, míg a Général de Gaulle téren négy fiútestvérével körülvett lovas szobra magasodik a turistaözön fölé. Három lánytestvéréről nem láttunk szobrot. Vajon miért?! Festményeken fellelhető karcsú alakjuk. Két kisfiú az utókor képviseletében békésen beszélgetett a császár szobrának árnyékában.

Napóleon szobra Ajaccioban

Napóleon szobra Ajaccióban

És ha még mindig hiányérzeted lenne, kedves Olvasó, járd velem végig az enyhén emelkedő Napóleon utat, amely a város fölötti Austerlitz térhez vezet. Ennek végében a mauzóleumszerű emlékműhöz lépcsők vezetnek. Én viszont lentről csodáltam az idealizált, de a valóságban 168 cm magas császárt.

Emlékmű az Austerlitz téren, Ajaccióban

Emlékmű az Austerlitz téren, Ajaccióban

– folytatás következik –

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Egy korzikai utazás előestéje Pisában

majd megérkezés a “világ legszebb szigetére” 1. rész

Csoportos út keretében, egy szeptemberi hajnalon busszal elindultunk az addig csak képekről csodált, de a sokat ígérő jelzővel ellátott Korzikára. 16 órás utazás után érkeztünk meg olasz tranzitszállásunkra, Montecatini városkájába, ahonnan reggel frissen, fiatalosan, (sőt legtöbben fiatalon) folytattuk utunkat Pisába. A városkapun átlépve a Csodák tere a nevének megfelelő látvánnyal kápráztatott el bennünket. A zöld pázsiton ott állt előttünk a híres épületkomplexum, nevezetesen a keresztelő kápolna, a XI. századi dóm és a Ferde torony, fehér márvány együttesével.

Pisa 4

A Ferde Torony építése kétszáz évig tartott, három szakaszban. Az építkezés 1173-ban kezdődött és a 3. emelet elkészülte után, 1178-ban abbahagyták, mert a torony megsüllyedt a talaj gyengesége miatt. Az építés száz évig szünetelt, mivel a písaiak állandóan hadban álltak. 1272-ben az építkezés további négy emelet felhúzásával folytatódott, olyan szögben, hogy kiegyensúlyozza az elhajlást. 1284-ben a genovaiaktól elszenvedett vereség újból megakasztotta az építkezést. Az utolsó, 8. emeletet 1372-ben fejezték be, és ekkor állítottak fel hét harangot a zenei skála hangjainak megfelelően. Állítólag Galilei a toronyból dobott le két különböző tömegű ágyúgolyót annak bizonyítására, hogy az esési sebesség nem függ a tömegtől.

Pisa 3

A klasszikussá vált, tornyot támasztó fotózást mi sem hagyhattuk ki. Nagy erőkifejtéssel megakadályoztuk, hogy ledőljön. Igaz, hogy ebben John Burland professzornak is van egy kis szerepe, akinek az az ötlete támadt, hogy az északi oldalról földszeleteket kell kivenni, és így a gravitáció megállítja a további dőlést.

Pisa 1

Sétánkat az Arno partján folytattuk volna, de a szakadó eső egy kávézóba kergetett bennünket. Úgyis meg akartuk kóstolni az aromás olasz kávét, csak úgy standing módra (állva). Ugyanis sitting (vagyis ülve) drágább lett volna. Az eső azonban hosszabb volt, mint a kávénk, így kapucnival a fejünkön kimerészkedtünk az utcára. Egy pillanat alatt elleptek bennünket az ernyő- ês esőkabátárusok. Micsoda üzleti szellem! Elkezdődött az alkudozás, de minden turista rákényszerült a portékájukra. A mediterrán teret napsütés helyett azonnal ernyőerdő borította el. Az egyenernyők jellegzetes olasz épületeket ábrázoltak, többek közt a város ferde tornyú jelképét.

Pisa6

A vihar is csendesedett, időnk Pisában lejárt, buszunk a livornói kikötő felé vette az irányt. A fekete fellegek azonban végigkísértek bennünket. Idegenvezetőnk megvette a kompjegyeket a kompra, (mely Korzikára szállított bennünket és a buszunkat), és még a buszon kiosztotta, mondván, hogy felragaszthatjuk a ruhánkra. Közben a kikötő, az óriás komphajó látványa, fotózásra csábított, és másodmagammal le is szálltam, sőt egyre távolodtam a busztól, mert az óriásom nem fért bele a képbe. Közben égzengés és egy újabb zuhancs felzavart a buszra, ahol észrevettem, hogy a vízhatlan dzsekimre ragasztott jegy eltűnt. 40 euro, – mondta higgadtan idegenvezetőnk, – de a sofőr, megelőzve agyvérzésemet, felajánlotta, hogy a kompra való beszálláskor maradjak a buszban (a többiek kiszálltak). Így annak hátsó lépcsőjén meghúzva magam, húsz perc izgalom után elindította a járgányt, és mikor a kerekek a rampán döccentek, már tudtam, hogy megmenekültem, buszunkat elnyelte a komphajó hatalmas gyomra. Így lettem én bemenekült, hála a sofőröknek.

Pisa5

Érdekes adat a komphajóról: a nyolc emeletből az alsó öt emelet 550 járművet (köztük buszokat), míg a 6,7. és a 8. emelet 1756 utast tud elnyelni. Mielőtt elcsodálkoznál, kedves Olvasó, kicsit fokozom a méreteket, előfordul 1000 járművet befogadó úszó monstrum is. Négyórás himbálózásunk közben elállt az eső, hajónkból először a járművek gördültek ki, majd az utasok hagyták el a tátott szájú óriást.  Az alkonyati napsütésben Bastiába érkezve korzikai földre léptünk.

-folytatás következik-

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A lavórtól a tengerig – családom strandtörténelme

strand Anyu

Anyukám (középen), Nagymamám (jobbra), és egy barátnő  kiskutyákkal a strandon – 1940-es évek

Időutazás képekben: nagyszüleim piknikezős strandolásától, az én lavór lubickolásomon át,  unokám mélytengeri úszásáig. 

A minap érkeztem haza lányommal és unokámmal egy görög szigetről, Zakynthosról. Élménygazdag egy hét áll mögöttünk. Unokámmal, Markusszal a fotókban gyönyörködtünk. A galériámat “lapozva” meglátott egy régi fotót egy lavórban ülő babáról. Meglepve hallgatta, hogy azon az 1948-ban készült fotón én vagyok, egyévesként boldogan lubickolva nagyszüleim udvarán.

STRAND aNI, ANIKÓ

1948: én lavórban, 1983 : a lányom gumicsónakban

Elmeséltem neki azt is, hogy néhány évvel később, amikor egy hugicával gazdagodtam, leleményes nagyanyám élményfürdőt varázsolt udvarukra egy bádogkád képében, hogy két kedvence egyszerre csobbanhasson.

strand nagyszülők 3

Anyukám és szülei, 1930-as évek

Aztán elővettem néhány megsárgult papírképet is, még messzebbre utazva vissza az időben. Az 1930-as években készült fotón anyukám 10 éves, és szüleivel, meg azok barátaival a Tiszaparton piknikezik. A víz nem látszik, a környezet kopár, csak elmondásból tudom a helyszínt.

Apukám, testvére és egy barátja, 1940-es évek

Apukám, testvére és egy barátja, 1940-es évek

Az 1940-es évekből származó következő fotón csak a sharmos fiúk “szexi” fürdőnadrágja utal arra, hogy strandon vannak, meg esetleg a hátuk mögötti csúszda. A képen a középső  Apukám, jobbra tőle a testvére látható. A fiúk szerettek Tiszában úszni, a parton pedig nagy turul csatákat játszottak. Ehhez egy nyeles, kerek faütőt és teniszlabdához hasonló alkalmatosságot használtak.

strand anyák és lányaik

Anyák és lányaik, azaz mi és barátaink, 1960-as évek

Akárhol és akármikor adják át magukat az emberek a strandolás örömének, a jó szórakozás legfontosabb feltétele mindenkor a vidám baráti társaság volt. Tárgyi feltétel pedig a finom ennivaló! Áldozatkész anyáink képesek voltak a nagy melegben, pont délre időzíteni a minimum kétfogásos ebédet, salátát, a jobbak még süteményt is sütöttek. Mindezt természetesen otthon készítették el, és ők vitték ki ebédhordóban, gyalog a hídon át, a déli melegben az apák és gyerekek után, akik addig önfeledten pancsoltak. Kedves Nagyik! Tegyük kezünket a szívünkre! Ki az, aki manapság levest lötyögtetne szerettei után a strandra?!

Városunkban az uszoda és a partfürdő mellett a legkülönösebb feelingje a Sárga nevezetű üdülőtelepnek volt  –  a Sárga elnevezést a Tisza sárga homokjának köszönhette. A vegyes stílusú, sűrűn egymás mellé épített kis viskók, vagy nagyobb vállalati üdülők többnyire el voltak látva bádoghordóból barkácsolt tusolóval. A ping-pong asztal szinte mindegyiknek tartozéka volt. Abban az időben minden áradáskor betört a víz a házakba. A hetvenes évektől a módosabbak 4-5 m magas betonlábakra építtették nyaralóikat.

Sárga üdülőtelep

Sárga üdülőtelep

Ott is megvolt a társaságunk, hiszen unokahúgoméknak volt egy kis vityillójuk, a hozzátartozó evezős csónakkal. Gyakran eveztünk át a túlpartra, nagyokat beszélgetve, nevetgélve. Egy ilyen alkalommal Sanyi bácsit, a szellemes, világias gondolkodású pap nagybácsit is átszállítottuk, aki illedelmes klott nadrágjában kiszállt egy sekélyebb részen, hogy a hűs habokat élvezze. Mi meg azt élveztük (visszafojtva pukkadozó nevetésünket), ahogy ez a bő alkalmatosság kacéran lebegett a vízen.

A Sárga tanúja volt a nyiladozó érzelmeknek is. Unokahúgom megtetszett egy Egon nevű német fiúnak. Mily szerencse, hogy Marika édesapja német nyelvtanár volt… Huszonévesen két barátnőmmel meg egy-két fiúval kajakozni jártunk egy úszóház mólójáról egész a Maros torkolatig, sőt tovább. Olyan tiszta volt még akkor a Maros vize, hogy inni lehetett belőle.

10 évvel később férjemmel vettünk egy kis víkendházat, majd az Adrián egy csónakmotort, és ezt követően itthon csónakot hozzá. Tehát a gombhoz kabátot. Az első víkendház szemlére a szomszéd János bácsi szállított bennünket, mert éppen árvíz volt. De páromat semmi nem tántorította el. Én csendes belenyugvással, négyéves lányom kalandra éhesen figyelte az árvízi hajós manővereit.

A későbbiekben, már amikor  kezdett fenyegetni az ár, mindent az emeleti szobába mentettünk. Jó kis herce-hurca volt, de szerettük ezt a várostól távoli életet, és szárazabb nyarakon mindig kiköltöztünk. Élveztük a madárfüttyös ébresztést, tanár férjem pedig a pecázás nyugalmát is a diákoktól zsibongó iskolai tanév után. Házikónkat, melyet férjem barkácsmunkája tett egyre lakájosabbá, hatalmas fák árnyékolták, kellemes helyszínt biztosítva a kerti partiknak.

Lányommal és barátaink gyerekeivel, 1980-as évek

Lányommal és barátaink gyerekeivel, 1980-as évek

Aztán a világ egyre jobban kitágult, időnként tengerparti nyaralást is megengedhettünk magunknak, amelynek fényét a szintén kisgyerekes baráti házaspárokkal való közös utazás emelte.

Kék Barlang, Zakynthos szigete

Kék Barlang, Zakynthos szigete

 

Markusz

Unokám a tengerben

Manapság a családommal élvezem a nyaralás örömét, néha a Balatonon, máskor tengerparton, de szívesen gondolok vissza fiatalságomra, a tiszai úszásokra, uszodai játékokra, a nagy ping-pongcsatákra, kajakozásra, majd a sárgai nyarakon a bográcsos főzésekre, és a nagy nevetésekre kedves barátaink társaságában.

Néha visszasírjuk a  családias, árnyas SZUÉ-t  (strandunk, uszodánk régi neve) is, de modernizálása  nélkül most honnan csúszna le 12 éves, mozgékony fiúunokám négy emelet magasságból, és hol aquafitneszelne nagyanyja visszanyerve fizikai erejét?!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Trendi Nagyi utazása Lenával

nagyi új

Remélem, hogy az első külföldi nyaralását unokám soha nem felejti el.

Az úgy kezdődött, hogy már télvíz idején tervezgettem a nyaralásomat. Elvárásom csak annyi volt, szép hely legyen, ahol még nem voltam, tenger is legyen, olcsó is legyen, és nem utolsósorban közel legyen lakóhelyemhez. Aki keres, az talál. Hamar döntöttem, Horvátországra esett a választásom. De ki lesz az útitársam?

Szeretek egyedül is utazgatni, nyaralni, kipihenni a családot. Új ismerősök, új kaland, csak magamra figyelek, nem kell senkihez alkalmazkodnom, nem hallom lépten – nyomon, hogy szomjas vagyok, nincs hideg sör, és már megint nem szívhattam végig a cigarettámat. A párom ezekkel az agyamra szokott menni. A férjek nem szeretik, ha templomot, történelmi helyszint kell megnézni, a nyaralás nekik a tunyaságot jelenti. Cáfoljatok meg, ha nem így van!

Választásom végül szeretett tízéves unokámra, Lenára esett. Ebben a korban már elég értelmes egy gyerek, és felfogja, milyen nagyszerű dolog fog vele történni. De nem lesz ott anya, apa, sem a sok játék, és otthon kell hagyni rusnyát, az alvótársat, amit a mindennapokban használ. Sokáig kellett győzködnöm, mert hozni akarta a szüleit is, de végül belátta, ha nem jön velem most, akkor ki tudja mikor  láthatja meg az Adriát.

krk

Előző napon már izgatottan pakoltunk, nehogy itthon maradjon valami. A kis drágaságom még hajnalban is sorolta, hogy mit nem szabad otthon hagyni. Végre 3 órakor elindultunk, és kissé fáradtan, de annál izgatottabban ültünk fel a városunkból induló Mercédesz buszra és kezdetét vette a 9 órás, közel 850 km-es út. A buszon, a kezdeti szunyókálást lassan felváltotta a hangosabb izgés-mozgás. Szemügyre vettük egymást, kerestük az ismerősöket. Én is bemutattam Lenának Lucát, azt a kislányt, akivel, gondoltam jó barátnők lehetnek a nyaraláson.

Kedvesen, szeretettel üdvözölt minket az idegenvezetőnk, Ágnes. Tájékoztatott a busz kényelmi funkcióiról és elmondta az útitervet. Ettől kezdve az én türelmesen üldögélő, és az ablakon kitekingető unokám beszédesebb lett. Mikor érünk már oda, hány óra van még hátra, kérdezgette percenként.

Jöttek a hosszabb-rövidebb alagutak, melyek kis érdekességet nyújtottak Lenának, de egyszer egy hosszabb alagút után azt látom, elaludt az én drága kincsem. Kis pánik volt bennem, mindjárt odaérünk, hogy fogom leszedni a csomagot és az alvó gyereket! De azért hagytam hadd aludjon. Minden probléma megoldódik, ha nem én oldom meg, megoldja magát.

Végre, végre megállt a busz, 14 órás utazás után megérkeztünk. Első látványunk egy hatalmas fügefa volt, telis tele zöld fügével. Mutatom Lenának nézd, milyen hatalmas. Semmi reakció, ő csak a tengert szeretné látni. Amikor elmeséltem a fügefalevél történetet, azt az ádámkosztümöset, egyből mosolyra húzódott a szája és le is szakított egy levelet és már pózolt is vele.

krk3

Kis időbe tellett, míg megkaptuk második emeleti szobánk kulcsát. Öt perc múlva új erőre kaptunk, és szinte repültünk is tengerpartra. A liftbe beszállva Lena furcsa arcot vágott, olyan nem szeretem, félek félét, de majd legyőzzük, gondoltam. A tenger karnyújtásnyira a szállodától és a parton jobbra is, balra is végig sétány, éttermek, gagyizók, kis butikok. Ez ám a látvány, ez a gyönyörű naplemente és később az esti fények a tenger tükrében!

A vacsoráról is majdnem megfeledkeztünk olyan szép volt a látvány. Irány egy újabb felfedezés, milyen lesz a vacsora. Mondhatom az ellátás várakozáson felüli, svédasztalok, önkiszolgáló pult, sokféle menüvel. Még mielőtt választottunk volna a kínálatból, leültem Lenával megbeszélni, hogyan is működik az önkiszolgálás. Előbb gondolkodunk, utána cselekszünk. Előbb végignézzük a kínálatot, majd eldöntjük, hogy mit szeretnénk enni. Unokám ötösre vizsgázott, megértette mi a szabály, és olyan ügyesen lavírozott a felnőttek között, mint a halacska a vízben.

krk4

Reggel kipihenten, vidáman és izgatottan ébredtünk. Én mindig megajándékozom magam egy új szerkóval, ha nyaralni megyek. Most egy kék csíkos szoknya-trikóra esett a választásom. Amikor kijöttem benne a fürdőszobából és Lena meglátott, azt mondta: Te milyen szép vagy! TRENDI NAGYI!

A drága egyetlen, szépséges kis unokám szívből jövő véleménye áthatotta egész lelkemet. Ilyen pozitív jelzőt, véleményt az életem utolsó 20-30 évében nem igazán kaptam. Felocsúdva meglepetésemből, kapásból visszakérdeztem, mit jelent ez a szó, hogy trendi? És tudta, hogy „divatos, nem mindennapi ”a szó jelentése. Ez a jelző igazából nem csak a külsőmnek szólt, hanem azt is sugallta: köszönet Nagyi azért, hogy elhoztál nyaralni. Nem csak álom, hanem valóság volt, hogy reggel nem a saját ágyában, hanem Horvátországban, egy szállodai szobában ébredt.

krk5

Voltam én ezen a héten gumi nagyi, vízi nagyi, énekes nagyi stb., attól függően, hogy hol jártunk, mit énekeltünk, fürödtünk-e, vagy csak a szobában hemperegtünk és becézgettük a tengeri kavicsgyűjteményünket. Rákásztunk, találtunk egy mini golf pályát és zöld dióval játszottunk. Volt, amikor csak tologattam a gumimatracon a vízben. Én voltam Zoli a sofőr, ö volt Ági az idegenvezető.

Nyaralásunk alkalmával voltunk hajókázni, megnéztünk egy tengeri akváriumot, Cirkvenicában. Néztünk templomot, várat és végig buszoztuk a 38 km hosszú Krk szigetet. Kirándultunk Baskára, ahol a nyílt tengerparton fürödtünk hatalmas hullámokban, nyeltük a sós vizet, mert annyira kacagtunk.

De sok új dolgot is megtapasztalt és megtanult Lena. Megtanult, félelem nélkül egyedül közlekedni a liftben, megtanulta, hogyan kell bezárni a szállodai szobát és leadni a portán a kulcsot. Pár nap után tudott köszönni horvátul. Tudott felnőttekhez alkalmazkodni, hagyta, hogy néha én is koktélozzak, beszélgessek új és régi ismerőseimmel.

krk1

A búcsúesten hatalmasat táncoltunk, magyar zene szólt a klubban, eggyé vált a csapat. Fiatalok, idősek, gyerekek, férfiak és nők, mindenki ropta a táncot és mindenki hangosan énekelt. Pár órára elfelejtettük, hogy fáj a lábunk, derekunk, csak egy dolog volt fontos, hogy jól érezzük magunkat. Így lettem én Trendi Nagyi.

Ha te is szeretnél Trendi Nagyi lenni, légy kettesben az unokáddal, amikor csak lehet, adj neki élményt, szabadságot, szép dolgok megismerésére, tanítsd meg új dolgokra. Én Trendi Nagyi megkaptam az ez évi kitüntetésemet, melyet boldogan viselek és remélem, hogy az első külföldi nyaralását unokám soha nem feledi.

Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Bekukkantottam Skóciába – benyomások, színek, hangulatok

Skócia4

A júliusi magyar hőségből a skóciai nyár 15 fokos, márciusi hűvösébe, a szürke legkülönbözőbb árnyalataiban gomolygó felhők alá tett le bennünket a repülőgép Glasgow-ban. (Csak a rend kedvéért említem meg, hogy társas utazásra neveztünk be.)

Milyen hely Skócia? Kockás. Hatalmas, különböző zöld árnyalatú kockák a földön: óriási rétek, rajtuk rengeteg fekete lábú, fekete “sapkás” birka, individualista módon egymástól távol legelnek – embert nem látni a közelükben. Aztán a most zsendülő árpa (ez nagyon fontos Skóciában!) világoszöld táblái váltakoznak a búza szürkésebb zöld abrosz-óriásaival. A csipkézett hegyeken a hanga barnás zöldje a sárgás páfránnyal alkot sakktáblaszerű rajzolatot, az égen pedig a pufók felhőkbe lehet kockákat képzelni. Egy-egy kék foltocska vagy csík nyújt egy kis biztatást, hogy talán mégsem ázunk meg.

skócia 1

És a házak is kockásak: homokkő-kockákból épült szinte minden, a házak oromfala lépcsőszerűen keretezi a kovapalás tetőket. A kis négyzet alakú előkertekben viszont tombolnak a színek: a virágok ellensúlyozzák a kissé komor északi hangulatot.

Na, és persze kockás a ruházat és a textilek is: skót kockás a szállodai személyzet ruhája, a takarók, a padlószőnyeg, a függöny, az ünnepi viselet, a hétköznapi kötény, és kockás a kirakatban a tűsarkú cipő, a sál, a kesztyű, a nyakkendő, a szoknya, az öltöny, az esernyő, a csecsemőruházat. (Utólag csodálkozva állapítom meg, hogy nem láttam kockás autót.)

skócia8

A skótokban állítólag mind a mai napig elevenen él, hogy az adott kockaminta és színösszeállítás a klánhoz, a nagycsaládhoz tartozás, a másik klántól való különbözés jele. Hogy aztán ez jó vagy nem, ezt kívülről és ennyi idő alatt nem lehet megítélni. (A kilt, a skót férfiviselet kialakulásának rejtelmeibe most nem mélyedek bele.) Egyébként néhol az egy céghez tartozó személyzet ruházatának kockamintája nemek szerint is eltér!

Milyen emberek a skótok? Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, hisz nem ismertem meg őket. Egy látszik biztosnak: nem akarnak angolnak látszani. A helynevek, intézmények neve mindenütt kétnyelvű: angolul és gaelül van kiírva. – Magamban mulatságos párhuzamokat véltem felfedezni az ő saját történelmükhöz való viszonyuk és a mi önértékelésünk között, bár nem vagyok biztos abban, hogy igazam van.. (A “mi”-n persze magunkat, magyarokat értem).

Skócia 2
Az is biztos, hogy a hagyományaikat ügyesen ápolják, úgy, hogy vonzóvá tegyék az értékeiket (ebbe beleértve a skótkockás áruféleségeket is) a turisták számára. Több évszázados ágyúk merednek a szépséges várbástyák rései között a nemlétező ellenségre, lobog a kék színű, fehér András-keresztes skót zászló (nota bene, brit zászlót alig látni, ami mulatságos is egy kicsit). Knox, a kálvinista reformátor csaknem öt évszázados apró házának falépcsői, gerendái még szinte lehelik a skót kálvinizmus megteremtőjének szenvedélyes puritanizmusát.

Milyen ország Skócia? Civilizált. A kicsi, pár házból álló település is városnak látszik, gondozott közterekkel. Az épületek összhangban vannak egymással, kétségtelen, a kis helyeken már-már az egyhangúságig. Talán ebben is a régi klán-szellem: az összetartozás megmutatásának szándéka él tovább. Viszont az egységes városképre való törekvés általában a polgárosultság, az igényesebb városi élet megnyilvánulása.

Skócia3
Ha megkérdeznék tőlem, mi volt a legnagyobb skóciai élményem, nehéz lenne válaszolnom, de talán mégis a természet sokszínűségét, a természeti formák, színek (a zöld!) rendkívüli változatosságát, a tavak, folyók, patakok, zúgók sokaságát, a tenger végtelenségét említeném. – És amit hiányoltam: Nessy még a kedvemért sem volt hajlandó előbújni a Loch Ness mélységes mélységeiből, pedig számtalan formában van jelen a turisták csalogatására szolgáló shopokban. – Hát, talán majd egy szép csöndes, csillagfényes és valószerűtlenül holdvilágos nyári éjszakán, ha legközelebb arra járok.

Luca

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A várva várt találkozás

nagymama unok

Végre hétvége! Na, nem azért örülök, mert nem kell mennem dolgozni, hanem azért, mert egy különleges hétvége vár rám! Én már nyugdíjas vagyok, nekem minden nap hétvége. Jól megérdemelt, néha unalmas, néha borongós, zsörtölődős hangulatú, néha szép, néha izgalmas. Ez a hétvége más, mint a többi, ez nagyon izgalmasnak ígérkezik. Korán kelek, gondosan rendet teszek magam körül. Szépen, csinosan felöltözöm. Várom a telefonhívást, hogy mikor induljak a vonathoz. Csörög a telefon, le vagyok lombozva, csak délután 15 órára kell mennem.

Téblábolok, nem találom a helyem, levetkőzöm, majd a zene segít eltölteni lazulva ezt a kis időt. Dél van, már nem bírom tovább, leviszem a szemetet a negyedikről. Ellenőrzöm az autót a parkolóban, amivel megyek az állomásra, már csak úgy rutinból, minden indulás előtt. Körbejárom, szemügyre veszem. Jó dolog nyugdíjasként autót vezetni, nem kell cipelni, ha fáj a lábad, nincs távolság, mint például most. Messze lakom az állomástól. Megnézem ismét a menetrendet, órára pillantva látom, hogy elindulhatok. Az állomáson sorba állok, jegyet veszek, olyan nyugdíjast, 90%-ost, ami 150 forintba kerül. Örülök, már megint spóroltam.

Kényelmesen előveszem a telefonom és felhívom a fiamat. Mondom, neki nyugodj meg, már lassan indul a vonat! De anya ,- hallom a kérdőre vonást – nem azt mondtad, hogy a 14 órakor induló vonattal jössz?…Rögtön rájöttem, hogy egy órával hamarabb jöttem ki az állomásra. Nem baj, ha itt vagyok, már elmegyek a korábbi vonattal, majd nézelődök, sétálgatok, bámulom az embereket. Én szoktam nézni az emberek arcát és látom ki boldog, ki boldogtalan. Az én arcomon most a boldogság tükröződik. Elindul a vonat, előveszem a könyvet és próbálnék olvasni. Nem megy, fel-fel pillantok a könyvemből és gyönyörködöm a tájban. Szépen zöldül a határ, nőnek a napraforgók, a kukoricák, beérett a búza. Eddig ebben sem láttam semmi szépséget. Emlékszem sokat utaztam fiatal anyukaként, amikor iskolába jártam, de erre nem volt időm, meg igényem. Most a táj jobban leköt, mint a könyvem.

Megérkeztem, komótosan leszállok a vonatról,  elindulok az aluljárón át, kifelé a szabadba. Jaj de kellemes idő van, még ennek is, hogy tudok örülni. A pályaudvar szép és tiszta, biztonsági őröket is látok és sok utast, akik keresztbe-kasul vonulnak át a városon. Én kimegyek a pályaudvar elé és leülök egy padra. Csörög a telefonom, a barátnőm hívott. A barátnőm, akivel hetente hosszabban szoktunk trécselni telefonon, olyan ingyenes tarifás csomaggal. Neki kevesebb a szabadideje, mint nekem. Ő dolgozó, családfenntartó nő. Mi újság kérdésre, hosszú perceken át trécselünk, majd hirtelen elbúcsúzok!

Kettőt lépek és már látom is messziről. Új kis csinos, rózsaszín gurulós bőrönddel közeledik felém. Itt van végre, átölel az egyetlen unokám, akivel ritkán találkozom. Most pár napig csak az enyém lesz. Megfiatalítja a testem, lelkem. Én meg próbálok neki felejthetetlen élményekkel előrukkolni, remélem sikerül.

Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A bledi tó és a Vintgar szurdok – Varázslatos utazás Szlovéniába 3. rész

a bledi tó

a bledi tó

A 2. és 3. nap programjainak praktikus felcserélése következtében túránkat száraz időben élvezhettük, legalábbis égi áldástól mentesen. Első utunkon szelídebb vizeken eveztünk, illetve izmos fiatalemberek lapátolták két evezővel gondolaszerű, 15 személyes hajóinkat a bledi tavon fekvő piciny sziget felé. Motorcsónak használata tilos, ennek következtében kristálytiszta a smaragdzöld víz, a levegőt nem szennyezi motorbenzin bűze, és a madarak füttyét sem zavarja semminemű berregés. Csónakjaink elfoglalása közben egy hattyúpár nyújtogatta karcsú nyakát felénk, élelmet remélve. Egy-két felkészült társunk megkínálta őket, majd amikor távolodni kezdtünk a parttól, ők is illedelmesen elhúztak mellőlünk új portyára. “Gondolásunk” jóvoltából percek alatt megérkeztünk a parányi szigetre, ahol meredek lépcsősor vezetett a Szűz Mária templomhoz. Oltára előtt egy fentről ereszkedő kötél várja, hogy a turisták, titkos kívánságuk teljesülése érdekében háromszor meghúzzák. Ezt 5,50 euróért tehetik, ami jó befektetés, ha a kívánság valóra válik. A szigeten őrködő egyetlen épület az 1142-ben román stílusban épült templomocska, melyet a 15. században átépítettek gótikus stílusban.

Innen buszunk Bohinjba, a Vogel hegy felé vette az irányt, amelyre a drótkötélpálya télen a síelőket, máskor a csupán szemlélődő turistákat repíti fel. Kabinjába 80 ember bezsúfolódott össze. Már vártam, hogy a japán metrókhoz hasonlóan itt is megjelenik egy “betoló ember”. Fellélegeztünk, amikor kiszállhattunk szardíniás dobozunkból, és nagyokat szippantottunk a kristálytiszta levegőből. A derült időben elénk tárultak a Júlia Alpok hósipkás csúcsai, a sípálya, lefelé tekintve pedig az elképesztően mélyzöld tengerszem. Idegenvezetőnk terve, miszerint libegővel még magasabbra emelkedünk, nem válhatott valóra, mert a 4 személyes ülőkék téli munkájukat pihenték éppen, hogy karbantartásuk után a nyári turizmust szolgálhassák. Mi pedig épp a két időszak között érkeztünk, és csak képzeletben libeghettünk ég és föld közt.

kilátás a Vogel hegyről

kilátás a Vogel hegyről

A Bohinj tóhoz érkeztünk, melynek partján egy fényes szarvú csodazerge-szobor egy legendára emlékeztet. Zlatorog (aranyszarv), egy mitikus fehér szőrű kecskebak, mások szerint zerge, melynek itt, a Triglav magaslataiban volt a birodalma. A legenda szerint arany szarvai kulcsot képeznek a Triglavban elrejtett kincshez. Az állat vére gyógyhatású virágokat termett. Valószínűleg gyógynövények az itt nyíló vadvirágok. De ha körülnézünk, maga a látvány is kincset jelenthet a szemlélődőknek.

A szelíd kitérő után vadabb tájak felé robogtunk, a Száva forráshoz. Előbb egy csodás völgyben kényelmes sétát tettünk a hatalmas köveken lefelé gördülő, zubogó vízáradat mellett. Az előző kétnapos esőnek meglett a gyümölcse. A könnyed gyaloglás után következett a “feketeleves”, 550 lépcső felfelé, néhol alacsonyabb, ritkásabb, máshol lépésszünet nélkül, magasabb fokok követték egymást. Vezetőnk nyugtatgatott bennünket, hogy pihenjünk közben, van idő. Most éreztem először, hogy nem hajtanak, és hagynak időt a táj csodálatára. A padokon néha megpihenve felesleges, értéktelen málhámat útközben hátrahagyva végül elértem a célt, az 50-60 méternyi, alul több ágra szakadó vízesést. Vágyam teljesüléséhez az Aflamin szárnyakat adott. (Félreértések elkerülése végett ez a csodaszer nem kokacserjéből készül, csupán segíti az ízületi bántalmakkal küzdő régiségek mozgását). A leírhatatlan látvány, az ózondús levegő és a lezúduló víztömeg robaja komplex élményt nyújtott. Negyedórás álmélkodás után játszi könnyedséggel szökelltem lefelé, mint Zlatorog. Árván hagyott csomagom hűségesen várt az egyik padon.

Vintgart

a Vintgar szurdok

a Vintgar szurdok a kiépített fa sétányokkal

a Vintgar szurdok a  fa sétányokkal

Ezután következett álmaim netovábbja, a Vintgar szurdok. Már a séta legelején a Radovna folyó olyan vadul rohanó özönét élvezhettük, ami a gyakorlott raftingosokat is komoly erőpróba elé állítaná. Az előző napok kellemetlenkedő esőzése még inkább felkorbácsolta az amúgy sem szelíd vizet. Nem tévedés, amikor sétát említek, hiszen a Száva forrás emelkedőivel szemben itt kiépített, korláttal ellátott fasétányon könnyedén lépkedhettünk, végig vízszintesen, néhol 10 fokos emelkedővel. Egyik ámulatból a másikba estünk. Szinte karnyújtásnyira, mégis biztonságban élhettük át az “özönvizet”, mely kísérőnkké szegődött az 1600 m-es távon. Hallottam valakitől, hogy száraz nyári időben egy csepp vizet sem látott a mederben. Most már elhiszem, hogy a májusi eső aranyat ér. Micsoda illatorgia és hangorkán! Az átázott fapalló illata keveredett a bujazöld növényzet, mohák, páfrányok, falevelek, vadvirágok és a víztömeg illatával. Nem győztük magunkba szippantani a harapnivaló levegőt. Remélem, sikerült elraktározni belőle valamennyit városhoz szokott tüdőnkben. A madarak koncertre invitáltak bennünket, de hang”versenyezniük” kellett a víz robajával.

a bledi tó a "vizipókokkal"

a bledi tó a “vizipókokkal”

Ez Szlovénia legmagasabb folyami zuhataga. Ezt a szurdokot sántikálva is érdemes végigjárni. A buszban tovább áradoztunk az áradatról, és a reggeli kezdéshez híven szintén csendesebb vizek, konkrétan a bledi tó felé haladtunk, hogy a bledi várból csodáljuk a kilátást. Most felülről üdvözölhettük ismerősünket, a kis szigetet, rajta a Szűz Mária templomot. Nicsak! A tó smaragdján vízipókok úszkálnak?! Jobban szemügyre véve csónakokat ismertünk fel az apróságokban, amint “V” alakú csíkokat húznak maguk után.

Elérkezett a 4. nap, a hazautazás, a búcsú ideje. A vidék még ekkor sem hagyott bennünket látványosság nélkül. Ptujska Gora zarándokhelyre érkeztünk, ahol a gótikus templomocskában hálát rebeghettünk az életre szóló élményekért. Végső állomásként Ptuj városkában sétáltunk, ahol megtekintettük a várostornyot és a gótikus Szent György templomot. Az energikusabb útitársak felkapaszkodtak a várba, én megelégedtem egy finom kávéval.

Ezután teljes gőzzel repesztettünk hazafelé a 4 napba sűrített kalandozásunkkal meggazdagodva. Tisztelet és hála illeti idegenvezető-nőnket, aki maga is régiségnek titulálható 50 feletti korával, de fiatalokat is túlszárnyaló energiával, valamint nagy szakmai tudással, toleranciával kezelte a különböző habitusú, személyiségű, érdeklődésű utasok igényeit. Ugyancsak hálát éreztünk a két sofőrünk biztonságos vezetéséért.

Kedves Régiségek! Keljetek útra, hiszen majdnem a szomszédunkban van ez a csoda, Szlovénia. Csoportunkban zömmel 60, 70 felettiek voltak, de mindenki jól bírta a túrákat. Többször hallottuk útitársainktól barátnőmmel közös szlogenünket: Addig utazzunk, amíg bírjuk!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Cseppkőbarlang és lovagvár – Varázslatos utazás Szlovéniába 2. rész

Ljubljana

Ljubljana

A szállodába való megérkezés és  gyors helyfoglalás után első utunk a svédasztalos terülj-terülj asztalkánkhoz vezetett. Elég volt az otthoni batyuból táplálkozásból! Mindennel elégedetten meleg vizes zuhany után az ágyban még egy órányi internetezés: tájékozódás, mi minden történt a világban, és persze családunkban. E tárgyban is megnyugodva, álomra hajthattuk fejünket a másnapi gazdag programot elképzelve.

Bölcs idegenvezetőnk megcserélte a 2. és 3. nap programjait, abban a reményben, hogy a szabadtéri túrákat száraz időben tehetjük meg. Így került sor a 2. napon Ljubljanára, a Postojnai cseppkőbarlangra, és Predjama lovagvárára, természetesen esőben. Újra ernyő kinyit, becsuk, füles beakad, kamerapajtásom hol a kezemben, hol a zsebemben. Első utunk Szlovénia fővárosába, a negyedmilliós Ljubljanába vezetett, melynek római kori neve Emona. Nemcsak ez a dallamos név, de a város hangulata, karcsú tornyai, gyönyörű szecessziós házai is egy fiatal lány kecsességére emlékeztetnek. Megerősített ebben egy elénk táruló épület csipkeszerű frízeivel. S milyen stílusos, hogy az egyetlen boltja egy Swarovski kristályüzlet volt.

Száva híd

Hármashíd a Száva felett

A Száva hármas hídján áthaladva verkli hangjára lettünk figyelmesek. Korhű, 20. század eleji ruházatban, cilinderben idős férfi tekerte, és egy fiatal hölgy kedvesen mosolyogva ringott a zene ütemére, felvidítva ezzel bennünket is. Mit sem törődtünk már az esővel.
A verkli dallama elkísért bennünket a várhoz, melyre siklóval suhantunk fel. Az üvegkalitkában egyre feljebb emelkedve fokozatosan elénk tárult a Száva által kettészelt Ljubljana, (Emona után a német Laibach nevet kapta). A vár mellvédjéről teljes pompájában csodálhattuk ezt a békés hangulatú várost. Jó időben oda látszanak a Júlia Alpok csúcsai, de akkor a felhők eltakarták előlünk. A várban raboskodott Batthyány Lajos 1849. májusától júliusig megkülönböztetett jó körülmények között. Állítólag még sétálni is kijárhatott. Mit sem változtat mindez a tényen, hogy október 6-án koholt vádak alapján a többi aradi vértanúval együtt kivégezték.

Posztojnai cseppkőbarlang

Posztojnai cseppkőbarlang

Következő uticélunk a világ egyik legnagyobb, leghíresebb cseppkőbarlangja, a kétszintes Postojna barlang volt. Talán nem tudja mindenki, hogy a cseppkő eredeti neve csepegő kő. Az első szakaszon elektromos kisvasúttal robogtunk a barlang gyomrába. Magyar vezető híján angolul beszélő, illetve hallgató csoporthoz csatlakoztunk. 1 km-es gyalogos sétánk látványosságai a tömör sztalagmitok (álló cseppkövek) és a néhol tűhegykarcsúságú, függő sztalaktitok változatos színekben pompáztak attól függően, hogy milyen ásványon szivárognak át az esőcseppek. Láttunk fehéreket, sárgásakat, rozsdabarnákat. A barlang korát évmilliókban mérik, hiszen 100 év alatt 2 cm-rel növekednek a cseppkövek. A bámulatos látványt fokozták a monumentális magasságok és mélységek. A hatalmas térben úgy érezhettük magunkat, mint Jónás a cethal  gyomrában. A kifelé vezető úton is a zakatoló kisvonaton búcsúzhattunk a világhírű Postojnától, melyet a föld alatt barlangrendszer köt össze egy romantikus lovagvárral, a Predjamával. Mi viszont már a föld felett, busszal tettük meg a rövid utat a sziklába épített, festői látványosság felé.

Erasmus lovagvára

Erasmus lovagvára

A vár 1274-ben épült gótikus stílusban, egy hatalmas szikla ívének kőfalába a nehéz megközelíthetőség céljából. A rabló báróként elhíresült Erasmus Lueger lovag uralkodása alatt vált ismertté a 15. században. Erasmus a legenda szerint harcba keveredett a Habsburgokkal, és miután megölte a császári hadsereg vezérét, III. Frigyes bosszújától tartva családjával együtt ebben az erődítményben keresett menedéket. A császári erők a vár ostromával Trieszt kormányzóját bízták meg. A vár lakóit nem sikerült kiéheztetni, mert titkos barlangjáratokon keresztül szereztek élelmet. A vár elfoglalását végül egy szolga árulása tette lehetővé (jó pénzt kapott érte). Jelzésére, egy ablakba tett gyertya fényére, kőgolyózáport indítottak a kép baloldalán látható kis melléképületre, ahova Erasmus megkönnyebbülni ment. A tető beszakadt, Erasmus élete megszakadt. Ezzel a tragikomikus mesével búcsúztunk a vártól, és a 2. nap eseményeitől.

Folyt. köv.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A Marigold Hotelek

Két film, amelyek megnevettetnek és megríkatnak.

the-best-exotic-marigold-hotel-2-3

Mintha nekünk, rólunk, Régiségekről (idősekről), készítették volna e filmeket! Legutóbbi kulturális örömforrásom volt a Keleti Nyugalom – második Marigold Hotel című filmalkotás, melynek előzményét, az első Keleti Nyugalom – Marigold Hotelt (2011-ben készült alkotás) nagy örömömre a TV-ben láthattam. A téma összecseng a blogunkban mostanában gyakran hangoztatott gondolatokkal a felszabadultan, kellemesen töltendő időskorról. A képen látható szereplőgárda eleve sikergyanússá teszi a filmet. Az alaptörténet a következő: nyugdíjukból a saját hazájukban megélni nem tudó brit idősek egy indiai fiatalember hirdetésére egy új élet reményében útra kelnek Indiába, egy képekről jól ismert szálloda felé, ahol olcsóbban élhetik meg addig megszokott kényelmüket. De a szállodáról kiderül, hogy közel sem olyan lakájos, mint a fotók ígérték, és az indiai kultúra is homlokegyenest különbözik szokásaiktól, tradíciójuktól.

A filmet nemcsak a különböző egyéniségű és élethelyzetű emberek komikus beilleszkedése, vagy épp ellenállása, a humor és az önirónia eszköze gazdagítja, hanem egy-egy pillanat költőisége is. A csodás képi megfogalmazások, az indiai zenevilág, a tánckultúra, az ott élő emberek szelíd mosolya, feltétel nélküli őszinte szeretetük az idegenek iránt is, az utcákon a szent teheneket ördögien kerülgető tuk-tukok mind kiváló adalékok. Ez a film egyszerre megnevettet és megríkat.

Összegezve a történetet: Az utazásra egy házaspár kivételével (Penelope Wilton és Bill Nigh játsszák) mindenki egyedül érkezik. Van köztük agglegény (Ronald Pickup), aki már rég lemondott a hódításról, de megpillantva egy kívánatos 70 körüli hölgyet, akinél viszonzásra találnak bontakozó érzelmei, egy pirulával rásegítve újból feléled szexuális vágya. (Kedves Régiségek! Soha nem késő!)

Maggie Smith egy műtét előtt álló, lábfájós, zsörtölődős öreglányt alakít, aki kezdetben enyhén lekezeli a hozzá kedvesen közeledő indiaiakat. Végül ő megy át a legnagyobb változáson, és ő lesz a motorja, gazdasági igazgatója a meghirdetett “romhotelnek”, és ezáltal jobbkeze a kissé irreálisan álmodozó hoteligazgatónak. Ezt a szerepet Dev Patel alakítja, az Oscar díjas Gettómilliomos című film címszereplője.

second-best-exotic-marigold-hotel-movie

A Celia Imrie által játszott hölgy milliomosférj-vadászattal próbálja kiegészíteni csekély nyugdíját, míg a Judi Dench alakította szerény, intelligens, őzikeszemű özvegyasszony sikeresen keres és talál munkát.  A társaság egyedüli házaspárjának Indiáig kell utaznia, hogy végre rájöjjön, nem illenek egymáshoz. Jóllehet ezt már évtizedek óta tudják, végül megváltozott körülményeik pukkasztják ki a hazugságbuborékot.

A másság elfogadására remek példa a társaság viszonyulása egy homoszexuális hatvanas férfihoz (Tom Wilkinson alakítása). Ő kivételesen nem a szűkös anyagiak miatt érkezett oda, hanem fiatalkori indiai barátja felkutatására indult, és ebben új barátai, lakótársai is segítik. A film számomra legmeghatóbb pillanata, amikor az amerikai férfi visszatérvén a vágyott találkozóról a szállodába, annak teraszán békés mosollyal az arcán örökre elalszik. Nem is tudtam megálljt parancsolni kibuggyanó könnyeimnek…

Nem hagyhatom szó nélkül az idős és az unokakorú generáció példamutató kapcsolatát sem, amire ez a film mintát szolgáltat. Az indiai fiú lelkesedése, az időseket megértő őszinte szeretete nyomán vált ez a heterogén társaság kezdetben egymást elviselő, majd toleráló és végül megkedvelő igazi közösséggé. A szeretet visszahatásaként az idősek kitartása, hite, bizalma vezette az álmodozó fiatalembert a siker útjára, élükön a kezdetben zsörtölődő Maggie Smithszel.

Érthető módon kíváncsian vártam a nemrég beharangozott “Keleti nyugalom – a második Marigold Hotel”-t. John Madden rendező most is káprázatos filmet alkotott, amelyet immár a blogger Annaróza szemével néztem. Hozzájuk hasonlóan én is új örömöket várok és keresek életem “harmadik felvonásában”.

Best-Exotic-Marigold-Hotel-2-1

A film második részéről csak röviden írok, inkább megtekintésére ösztönzöm az olvasókat. A történet ugyanott, ugyanazokkal a szereplőkkel folytatódik azzal a különbséggel, hogy a gazdasági igazgató (Maggie Smith) hatékony segítségével olyan jól sikerült az első Marigold hotel fellendítése, hogy ez további álmodozásra készteti a fiatal igazgatót. Idős jobbkezével Abu Dhabiba utaznak, hogy befektetőt szerezzenek egy újabb “romhotel” megvásárlására.

A történet kibővül egy régi barát megjelenésével, akit Sonny, a főhős vetélytársként él meg úgy a szerelemben, mint az üzleti életben. A barát ugyanis már megvette a kiszemelt épületet. Gyönyörű menyasszonyát és közelgő esküvőjüket is veszélyeztetve érzi, persze alaptalanul. Az esemény egy szállodaellenőrnek hitt férfi (Richard Gere) és egy ugyancsak szállodaellenőr nő megjelenésével bonyolódik. (Vajon melyik az igazi?!) A sharmos férfi érzelmi húrokat is penget… Az új érzelmektől félő őzikeszemű özvegy, és az első részben magára maradt férj végül megtalálja a közös boldogságot. A milliomosvadász hölgy esete csattanós befejezést nyer. És végül a szállodaigazgató üzleti vállalkozása is megoldódik.

Egy majdnem veszélybe került esküvő színes forgataga az egzotikus szépségű menyasszonnyal és vőlegénnyel, valamint a vidám vendégsereg közös táncával méltó befejezése a filmnek.

A filmnek, és egyben nekünk, Régiségeknek is a mottónk lehetne a   Judi Dench által alakított idős hölgy kérdése: “Hány új életünk lehet?” Judi meg is válaszolja saját kérdését: “Amennyit akarunk!”

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!