Régiségeknek

A magány öl, az aktivitás meghosszabbítja az életet!

Élvezzük az életet 120 évig! Senior-Couple

Jóval elmúltam 80 éves, és van egy hasonló korú barátom. Együtt töltjük a hétvégéket és együtt utazgatunk. Egy éve ismerkedtem meg vele egy tenerifi utazáson. Szeretjük egymást. Nem hanyagolom el a külsőmet, óvom az arcomat a napsugarak káros hatásától és fiatalosan öltözködöm. Idén (2015) együtt voltunk egy amerikai és egy ázsiai hajóutazáson – írja Rose Londonból a hozzám e-mailben küldött postjában. (Cecilia)

Amikor az ember eléri 80-at, sőt azon jóval túl van, az eszével még csak negyvennek érzi magát. Bár még képes arra, hogy megtegye mindazt, amit korábban, mindez egy kicsit tovább tart. Egy kicsit lassabban jár és hamarabb elfárad. A lába megfájdul attól, hogy hordozza a testét, még akkor is, ha – mint én is – egészséges, és nincs komolyabb betegsége. De meg lehet tanulni ezzel együtt élni.

A fontos az, hogy ne adjuk fel az aktivitásunkat, úgy folytassuk, mintha nem lennénk öregek. Éljünk társasági életet, járjunk összejövetelekre, tanuljunk új dolgokat, főzzünk, járjunk bevásárolni, hívjunk barátokat vacsorára, menjünk moziba, étterembe, koncertre. És, ha tehetjük, utazgassunk. És természetesen olvassunk és írjunk, keresgéljünk a Google-ban, mosolyogjunk és nevessünk annyit, mint korábban. Azaz, éljünk úgy, mintha csak 40 évesek lennénk!

A családom külföldön él, így azzal foglalom el magam a hétköznapokon, hogy minden nap cselekedjek valami jót, valami hasznosat. Ráakadtam néhány házhoz kötött idős emberre, akiket meglátogatok, hogy felvidítsam őket. Van egy gyógyíthatatlan, rákos asszony, akit moziba, vagy jó idő esetén a parkba viszem sétálni. Van egy százéves szomszédom, aki még kijár. Őt az autómon bevásárolni viszem. Vannak magányos emberek, akiket meghívok egy általam főzött ebédre és együtt nézünk meg valami vidám filmet DVD-én. Van egy 89-éves hölgy, akivel egy házban lakom, aki beteg és ágyhoz kötött, nincsenek rokonai, hozzátartozói. Ételt viszek neki és gondoskodom róla, hogy egyen. Meghallgatom a panaszait és segítséget is szereztem a számára. Hetente egyszer egy jótékonysági üzletben dolgozom, mint eladó és pénztáros.

Mindenkinek, ha egyedül él, kell találnia valami elfoglaltságot, amit nagy évezettel csinál, legyen az kártyajáték, vagy TV nézés. A magány öl, az aktivitás fenntartása viszont meghosszabbítja az életet.

Rose, Londonból

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A Marigold Hotelek

Két film, amelyek megnevettetnek és megríkatnak.

the-best-exotic-marigold-hotel-2-3

Mintha nekünk, rólunk, Régiségekről (idősekről), készítették volna e filmeket! Legutóbbi kulturális örömforrásom volt a Keleti Nyugalom – második Marigold Hotel című filmalkotás, melynek előzményét, az első Keleti Nyugalom – Marigold Hotelt (2011-ben készült alkotás) nagy örömömre a TV-ben láthattam. A téma összecseng a blogunkban mostanában gyakran hangoztatott gondolatokkal a felszabadultan, kellemesen töltendő időskorról. A képen látható szereplőgárda eleve sikergyanússá teszi a filmet. Az alaptörténet a következő: nyugdíjukból a saját hazájukban megélni nem tudó brit idősek egy indiai fiatalember hirdetésére egy új élet reményében útra kelnek Indiába, egy képekről jól ismert szálloda felé, ahol olcsóbban élhetik meg addig megszokott kényelmüket. De a szállodáról kiderül, hogy közel sem olyan lakájos, mint a fotók ígérték, és az indiai kultúra is homlokegyenest különbözik szokásaiktól, tradíciójuktól.

A filmet nemcsak a különböző egyéniségű és élethelyzetű emberek komikus beilleszkedése, vagy épp ellenállása, a humor és az önirónia eszköze gazdagítja, hanem egy-egy pillanat költőisége is. A csodás képi megfogalmazások, az indiai zenevilág, a tánckultúra, az ott élő emberek szelíd mosolya, feltétel nélküli őszinte szeretetük az idegenek iránt is, az utcákon a szent teheneket ördögien kerülgető tuk-tukok mind kiváló adalékok. Ez a film egyszerre megnevettet és megríkat.

Összegezve a történetet: Az utazásra egy házaspár kivételével (Penelope Wilton és Bill Nigh játsszák) mindenki egyedül érkezik. Van köztük agglegény (Ronald Pickup), aki már rég lemondott a hódításról, de megpillantva egy kívánatos 70 körüli hölgyet, akinél viszonzásra találnak bontakozó érzelmei, egy pirulával rásegítve újból feléled szexuális vágya. (Kedves Régiségek! Soha nem késő!)

Maggie Smith egy műtét előtt álló, lábfájós, zsörtölődős öreglányt alakít, aki kezdetben enyhén lekezeli a hozzá kedvesen közeledő indiaiakat. Végül ő megy át a legnagyobb változáson, és ő lesz a motorja, gazdasági igazgatója a meghirdetett “romhotelnek”, és ezáltal jobbkeze a kissé irreálisan álmodozó hoteligazgatónak. Ezt a szerepet Dev Patel alakítja, az Oscar díjas Gettómilliomos című film címszereplője.

second-best-exotic-marigold-hotel-movie

A Celia Imrie által játszott hölgy milliomosférj-vadászattal próbálja kiegészíteni csekély nyugdíját, míg a Judi Dench alakította szerény, intelligens, őzikeszemű özvegyasszony sikeresen keres és talál munkát.  A társaság egyedüli házaspárjának Indiáig kell utaznia, hogy végre rájöjjön, nem illenek egymáshoz. Jóllehet ezt már évtizedek óta tudják, végül megváltozott körülményeik pukkasztják ki a hazugságbuborékot.

A másság elfogadására remek példa a társaság viszonyulása egy homoszexuális hatvanas férfihoz (Tom Wilkinson alakítása). Ő kivételesen nem a szűkös anyagiak miatt érkezett oda, hanem fiatalkori indiai barátja felkutatására indult, és ebben új barátai, lakótársai is segítik. A film számomra legmeghatóbb pillanata, amikor az amerikai férfi visszatérvén a vágyott találkozóról a szállodába, annak teraszán békés mosollyal az arcán örökre elalszik. Nem is tudtam megálljt parancsolni kibuggyanó könnyeimnek…

Nem hagyhatom szó nélkül az idős és az unokakorú generáció példamutató kapcsolatát sem, amire ez a film mintát szolgáltat. Az indiai fiú lelkesedése, az időseket megértő őszinte szeretete nyomán vált ez a heterogén társaság kezdetben egymást elviselő, majd toleráló és végül megkedvelő igazi közösséggé. A szeretet visszahatásaként az idősek kitartása, hite, bizalma vezette az álmodozó fiatalembert a siker útjára, élükön a kezdetben zsörtölődő Maggie Smithszel.

Érthető módon kíváncsian vártam a nemrég beharangozott “Keleti nyugalom – a második Marigold Hotel”-t. John Madden rendező most is káprázatos filmet alkotott, amelyet immár a blogger Annaróza szemével néztem. Hozzájuk hasonlóan én is új örömöket várok és keresek életem “harmadik felvonásában”.

Best-Exotic-Marigold-Hotel-2-1

A film második részéről csak röviden írok, inkább megtekintésére ösztönzöm az olvasókat. A történet ugyanott, ugyanazokkal a szereplőkkel folytatódik azzal a különbséggel, hogy a gazdasági igazgató (Maggie Smith) hatékony segítségével olyan jól sikerült az első Marigold hotel fellendítése, hogy ez további álmodozásra készteti a fiatal igazgatót. Idős jobbkezével Abu Dhabiba utaznak, hogy befektetőt szerezzenek egy újabb “romhotel” megvásárlására.

A történet kibővül egy régi barát megjelenésével, akit Sonny, a főhős vetélytársként él meg úgy a szerelemben, mint az üzleti életben. A barát ugyanis már megvette a kiszemelt épületet. Gyönyörű menyasszonyát és közelgő esküvőjüket is veszélyeztetve érzi, persze alaptalanul. Az esemény egy szállodaellenőrnek hitt férfi (Richard Gere) és egy ugyancsak szállodaellenőr nő megjelenésével bonyolódik. (Vajon melyik az igazi?!) A sharmos férfi érzelmi húrokat is penget… Az új érzelmektől félő őzikeszemű özvegy, és az első részben magára maradt férj végül megtalálja a közös boldogságot. A milliomosvadász hölgy esete csattanós befejezést nyer. És végül a szállodaigazgató üzleti vállalkozása is megoldódik.

Egy majdnem veszélybe került esküvő színes forgataga az egzotikus szépségű menyasszonnyal és vőlegénnyel, valamint a vidám vendégsereg közös táncával méltó befejezése a filmnek.

A filmnek, és egyben nekünk, Régiségeknek is a mottónk lehetne a   Judi Dench által alakított idős hölgy kérdése: “Hány új életünk lehet?” Judi meg is válaszolja saját kérdését: “Amennyit akarunk!”

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Vigyázzunk szemünk „fényére”, amíg nem késő!

pár

Úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére! – mondta édesanyám, ha valami nagyon fontosat bízott rám. Idős emberként ma már tudom, hogy mennyire igaza volt. Mivel régóta szemüveges vagyok, tudatosan próbálok odafigyelni a látásomra. Étrendemet és életmódomat is úgy alakítom, hogy az pozitívan befolyásolja szemem egészségét is.

Ehhez célszerű néhány fontos ismeretet felidézni. Kutatások bebizonyították, hogy az étrend fontos szerepet játszik a szem egészségének megőrzésében is. A látás fenntartása érdekében az élelmiszereknek tartalmazniuk kell a szemünk táplálását és a szemünket károsító hatásokat csökkentő anyagokat. Az is ismeretes azonban, hogy szemünk egészséges működésében fontos szerepet játszanak olyan mikrotápanyagok, amelyeket a szervezet nem képes előállítani, így ezeket étrendkiegészítő formájában vesszük magunkhoz.

zöld

Az éleslátásért felelős makula, azaz ideghártya pigmentjének alkotóelemei a lutein és a zeaxantin. Ezeket részben az élelmiszerekkel juttathatjuk a szervezetbe. Ilyen élelmiszerek pl. a zöldleveles zöldségek (petrezselyemzöld, spenót, kelkáposzta, fejes saláta) a brokkoli, a csemegekukorica és a tojássárgája.

Az omega-3 zsírsavak a szövetek, így a retina létfontosságú összetevői, melyek hozzájárulnak a jó látás fenntartásához. Ezeket elsősorban halételek fogyasztásával biztosíthatjuk. A vitaminok és nyomelemek a sejtek anyagcseréjének működéséhez szükségesek, másrészt a fény hatására keletkező, a szemet károsító szabad gyökök megkötéséhez nélkülözhetetlenek. Az A vitamin az ún. szemvédő vitamin, melynek előanyagát a sárgarépa és a paradicsom tartalmazza. A C és az E vitaminok, valamint a cink és a szelén nyomelemek megtalálhatók a zöldleveles zöldségekben, és ezeket különböző mértékben tartalmazza a paprika, a citrom, a narancs, a brokkoli, az avokádó, a kivi, a burgonya, a búzacsíra, a máj, a sajtok, a növényi olajok, valamint a hal- és baromfihúsok. Idősebb korban csökken a szem egészséges működéséhez szükséges mikrotápelemek mennyisége az elfogyasztott étrendben, mivel az ember kevesebbet bír enni.

Halak

Párommal változatos táplálkozással arra törekszünk, hogy minél több fontos anyagot megkapjon a szervezetünk. Nyáron sok levesbe teszek zöldpetrezselymet, eszünk friss sóskát, spenótot tükörtojással, sárgabarackot, paradicsomot idény szerint. Ezek nagy részét mi magunk termeljük meg a kertünkben. A télen viszonylag olcsó brokkolit krémlevesnek, köretnek készítem el. Szívesen reggelizünk egy-egy darab avokádót vajas-pirítós kenyérre téve. Reszelt sárgarépát tartalmazó muffint vagy tortát akár télen is süthetünk, mivel a répa nem drága. A recepteket nemrég adtam közre itt a blogban.

A tápanyagokat a hajszálerek szállítják, ezért rendszeres mozgással segítjük a keringést (séta, kirándulás, meridián torna). A rizikófaktorokat, mint pl. a dohányzás, magas vérnyomás, cukorbetegség, elhízás, igyekszünk elkerülni.

Mint tudjuk, a napfénynek hasznos, de ugyanakkor káros hatása is lehet. A napfényben lévő ultraibolya sugárzás károsíthatja a szemet, ezért én tavasztól őszig UV-szűrős napszemüveget viselek, ha napon vagyok.

gyumolcsok

A fentiekben leírt étrend és életmód mellett is szükségünk van azonban olyan mikrotápanyagokra, amelyeket a szervezet nem képes előállítani, így ezeket étrendkiegészítő formájában fogyasztjuk el. A legtöbb általános multivitamin készítmény ugyanis nem tartalmazza megfelelő mennyiségben a jó látáshoz szükséges összetevőket. Ezért mi a párommal minden reggel magunkhoz veszünk egy pohár hideg vízzel egy lutein tartalmú táplálékkiegészítő tablettát. Ez megfelelő mennyiségben és arányban tartalmazza a szemünk működéséhez szükséges anyagokat.

Nagyon várjuk a jó időt, hogy minél többet lehessünk a szabad levegőn és megkezdhessük a munkát a kiskertünkben, ahol a vitaminokban gazdag növények nagy részét előállítjuk.

További információk itt!

Liza

(X)

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Barátnőim mozdítottak ki a bánatkörből

barátnők3

Életbölcsességeink – 4. rész

Én úgy érzem, nem tudok életbölcsességeket ontani magamból, mert ha bölcs lettem volna, nem így alakul az életem, ahogy alakult… Persze, utólag már mindenki okosabb, igen, ha tudtam volna előre, hogy hasra fogok esni, bizony előtte leültem volna. De nem tudtam, így aztán maradtam egyedül öregségemre, “befuccsoltam” mindkét házasságommal, azt éreztem, hogy semmire sem vagyok jó, velem nem lehet együtt élni. Igen, bánatba és önmarcangolásba süppedtem, ezért aztán a betegség is gyorsan rám talált. Olyan ideggyulladás okozott elviselhetetlen fájdalmat a lábamban, amit az orvos is pszichés eredetűnek mondott, nehezen és hosszú idő múltán jöttem csak rendbe.

Ami jó dolog történt velem, az a gyerekeimnek köszönhető. A lányomra nagyon büszke vagyok, szakmailag is és magánéletileg is megtalálta a boldogulását, boldogságát. Azonban a fiam súlyos betegsége, majd halála tovább erősítette bennem azt az érzést, hogy ismét kudarcot vallottam, nem tudtam megmenteni őt, én élek, ő pedig nem.

Maradtam volna ebben a lelkiállapotban, ha valami olyan ötlet nem jut eszembe, ami aztán gyökeres változást hozott a “nekem már minden mindegy”-szerű érzéseimbe. Mindig nagyon szerettem a színházat, a zenét, az operát. Hátha a zene fog meggyógyítani? Felhívtam néhány volt osztálytársamat, és megkérdeztem, volna-e kedvük színházba járni velem. És igen! Volt kedvük, szívesen jöttek! Kis csoportunk egyre bővült, a színházon kívül mára már ebédeket, vacsorákat, közös nyaralást, kávézós-fagyizós délutánokat rendezünk, kirándulásokat szervezünk, unokákat dédelgetünk nagy boldogsággal. Hálával tartozom a barátnőimnek, akiknek a segítségével újra teljes, vidám életet élhetek, nem ücsörgök bánatosan otthon, vannak programjaink, törődünk egymással.

Ha van egy egész kicsi tanulság ebből az egészből az az, hogy ha egyedül maradtunk, ne legyünk restek újra felmelegíteni régi kapcsolatokat, igenis mozduljunk ki a bánatkörből, higgyék el, megéri!

Brigitta

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mit tennék másképpen, ha újrakezdhetném?

anna

Életbölcsességeink – 3. rész

Egy kedves, fiatal szimpatizáns blogolvasónk azzal a kéréssel tisztelt meg bennünket, Régiségeket, hogy osszuk meg életbölcseleteinket, tapasztalatainkat.

Mit is mondhatnék? Mi lenne az a fontos tapasztalat, tanulság vagy tanács, amit az aktív munka-időszakom végén, nyugdíjas éveim elején a nálam fiatalabbaknak megfogalmazhatnék?

Először is köszönöm a kérést, már ez is jólesett! A tapasztalatok átadását annál is inkább fontosnak tartom (tartanám), mert sajnos tapasztalom, hogy a fiatalok ritkán kérdezik meg erről saját szüleiket, nagyszüleiket, általában az idősebbeket. És nehogy bárki azt higgye, én különb voltam. A dolgokat reálisan és elfogulatlanul értékelve be kell vallanom: nem mindig hallgattam az idősebbek tanácsaira, bölcs szavaira. Magam akartam próbára tenni a saját képességeimet, elgondolásaimat. Később, férjemmel közösen hoztuk a komoly, életre szóló döntéseket, együtt választottunk a lehetőségek közül, vagy még inkább együtt harcoltuk ki azt, hogy lehetőséget kapjunk a bizonyításra. Elszántak voltunk, bizakodók, erősek és együtt jól bírtuk a sokrétű munkát. Huszonévesen kicsit olyanok voltunk, mint a kétéves kisgyerek, aki mindent egyedül próbál megcsinálni, elhárítja a segítségtő kezet.

Jól tettük-e? Néhány dologban igen, néhányban jobb lett volna az idősebbek tanácsára hallgatni, sokéves tapasztalataikat figyelembe venni.

• Ez tehát az első élettapasztalatom: nem kisebbíti az örömöt, ha nem csak és kizárólag a saját fejünk után megyünk, cselekszünk. Fel kell ismerni a jó szándékú, segítő tanácsot – és végig kell gondolni. A döntést végül úgyis mi hozzuk.
• Munkahelyen, a kezdő, friss ismeretekkel rendelkező dolgozó még nem szakember – bár papírja van róla. Az elméleti ismereteket a gyakorlatban kell próbára tenni, ahol vizsga ugyan nincs, de az eredmények bizonyítanak. A nyugdíjba készülő szakember „teli tarisznyával” fejezi be az aktív korszakát. Úgy lenne helyes és mindkét fél számára örömet adó is, ha az idős dolgozó átadhatná a konkrét tapasztalatait, a fiatal pedig ezt nem csak igényelné, hanem – a fontos elemeket megtartva – tovább is fejlesztené. A mai gyakorlat az, hogy az idősebbek tudását mintha automatikusan félresöpörnék, haszontalannak és feleslegesnek tartanák. A nyugdíjba induló sokszor tele keserűséggel hagyja abba a hivatását, és még a korábbi eredményeinek sem tud örülni. Közben pedig elvész sok-sok értékes tapasztalat, elkerülhetők lennének tévedések, zsákutcák …
• Családanyaként egyszerre több téren is meg kell felelnünk – ezt összeegyeztetni nem könnyű. Édesanyánk, anyósunk tapsztalatai, konkrét tanácsai majdnem mindig többet érnek, mint az interneten olvasható, sokféleképpen értelmezhető, olykor ellentmondó leírások. Legfontosabb „bölcsességem” e téren az, hogy mindig a helyes arányok megtartására kell(ene) törekedni. Ne próbáljunk meg egyszerre több dolgot is elvégezni – ez csak ritkán és csak nagy gyakorlattal sikerülhet (úgy, ahogy). A „kevesebb olykor több.”

idő
• Gyermeknevelés: szigorúak legyünk-e, mindig következetesek, vagy vegyük lazábbra: úgyis alakul valahogy. Személyes tapasztalatom, hogy a szeretetteljes következetesség, a gyermek életkorához igazodó elvárások pozitív eredményt hoznak. Persze csak akkor, ha a gyermekünk igyekezetére odafigyelünk, helyesen értékeljük és megdicsérjük, ha rászolgált. Viselkedésében, tanulásában emeljük ki a jót, kapjon nagyobb hangsúlyt a pozitív teljesítménye, a közös örömünk. Mert csak így lesz ellenpontja a szidásnak, a negatív dolgok megbeszélésének és helyrehozásának.
• A mai élet túlságosan is felgyorsult, szédelegve éljük át a változásokat. A folytonos feszültség, fáradtság naponta próbára tesz bennünket. Lelki egészségünk és családunk harmóniája érdekében is időről időre meg kell állni, végiggondolni és megbeszélni, mit értünk el, mik a rövidebb és hosszabb távú közös és egyéni terveink, s legfőképpen azt: mi a fontos és mi nem az.
• Próbáljunk meg naponta örülni a jónak, ami velünk, körülöttünk történik. Tegyünk jót mi magunk is, amikor csak alkalom nyílik rá. (Ilyen alkalmat keresni is lehet …) Bölcs barátnőim gondolatai pl. mindig megörvendeztetnek.

Ha újra kezdhetném, mit tennék ugyanúgy és mit másként?

Ugyanúgy kitartanék a választott hivatásom mellett, függetlenül annak anyagi megbecsültségétől. Újra ugyanazt a szerény, jellemes és becsületes, okos és szorgalmas fiút választanám életre szóló társamul. (Árva volt, nem volt semmink, de akivel közösen minden szükségeset meg tudtunk teremteni családunk számára). Helyes volt, hogy vitás kérdésekben a kompromisszumot kerestem, nem tartottam haragot senkivel. El kellett fogadnom, hogy vannak szomorú helyzetek, amin – bár szeretnék – nem tudok változtatni.

Másképp rendezném be a mindennapjainkat: kevesebb munkával, több játékkal, kikapcsolódással. Sokkal gyakrabban állnék meg, hogy észrevegyem: mennyire boldog szakasza az, az életünknek! (Ezt többnyire csak utólag szoktuk értékelni.) Jobban bevonnám a házimunkák elvégzésébe a gyermekeimet – nem csak nekem lett volna könnyebb, elsősorban az ő hasznukra vált volna, ha tizenéves korukban megtanultak volna sok fontos munkát. Nem idegeskednék semmiségeken, inkább nevetnék a bosszúságokon. (Ezt csak sokára értettem meg, és még később lett belőle mindennapi gyakorlat.) Kevesebbet szoronganék, jobban bíznék magamban. Nem halogatnám annyit idős rokonaink meglátogatását, időt találnék az érdemi együttlétekre, közös élményekre. Hiszen oly sok tapasztalatot, receptet, családi történetet hallhatnék tőlük …. Az idő kérlelhetetlenül szalad, addig kérdezzük meg nagymamánkat: Mitől is olyan finom az ő kovászos uborkája? – amíg lehet.

Fodor Anna

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Minden napra egy jócselekedet! Így él egy 87 éves blogger Londonban

kezek

87 éves vagyok és elmondhatom, hogy teljes, jó életet élek.  Olyan elfoglaltságokkal töltöm a napjaimat, amelyek fitten tartanak és fiatalítanak. Az egyik ilyen dolog, hogy minden nap cselekszem valami jót, segítek valakinek. A másik fontos dolog, hogy az agysejtjeimet „tornáztassam”: jó könyveket olvasok, naplót írok, előadásokra járok, nyelvet tanulok (most éppen spanyolt), klasszikus zenét és operaáriákat hallgatok, vitaköröket szervezek. És nem utolsósorban szeretek másokkal játszani kártyajátékokat, dominót, Rummi kubot.

Egészségesen táplálkozom és nagyon keveset eszem, aminek következtében 50 kiló vagyok. Ha fáj a lábam, vagy a gyomrom, természetgyógyászhoz fordulok. Az ő tanácsára naponta 2 liter vizet iszom. Gyalog megyek vásárolni, hazacipelem, amit vásárolok, főzök, mosogatok. Pozitív az életszemléletem, amely természetesen hozzájárul ahhoz, hogy fizikailag is jól érezzem magamat.

kezek6

Hillel, a nagy gondolkodó szavait követem: Ha én nem törődöm magammal, ki törődjön velem? Ha csak magamért vagyok, ugyan minek vagyok ? És ha nem most, akkor mikor?

Ezen bölcsességeket megszívlelve elhatároztam, hogy minden nap cselekszem valami jót (hogy ne csak magamnak legyek, és hogy MOST cselekedjek!). Van egy idős, fiatalon Németországból Angliába menekült hölgy, aki teljesen magára maradt, szerettei mind meghaltak. Rossz az egészségi állapota, épphogy csak a mosdóig tud elmenni. Naponta meglátogatom, főtt ételt viszek neki, aminek nagyon örül, mert különben csak kávét inna és száraz kenyeret enne. És van egy 100 éves öregúr, akit kéthetente kocsival elviszek bevásárolni. Látnátok csak, micsoda finom dolgokat vásárol!

kártya

Szellemi kontaktusban vagyok megboldogult Édesanyám lelkével, és ha a dolgok rosszul mennek, tőle kérek segítséget és tanácsot. Azzal, hogy más emberek problémáival foglalkozom, elterelődik a figyelmem a saját gondjaimról. Ha önző, csak magamra koncentráló életet élnék, sok időm és okom lenne arra, hogy boldogtalan és frusztrált legyek. De szerencsére el vagyok foglalva másokkal, ez a tevékenység napjaim legjobb részét képezik.

Rose, Londonból

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Ki ez az ismeretlen a lakásomban? Házasság nyugdíj után

sértődés

Ha minden jól ment, és volt mindig munkájuk, táppénzen sem voltak egyszerre,  munkában töltött éveikben egy házaspár legfeljebb az ünnepek és a szabadságuk alatt töltött hosszabb időt együtt. Aztán mikor nyugdíjba vonulnak, és napi 24 órát  töltenek együtt, meglepődve néznek egymásra: ki ez az  idegen, idegesítő ember a lakásban?

Na jó, egy kicsit talán eltúloztam a dolgot, de az bizonyos, hogy ez is egy olyan élethelyzet, aminek a nehézségeivel sokan kerülnek szembe. Vannak esetek, hogy ennek megelőzésére az egyik fél addig húzza a nyugdíjaztatását, amíg csak lehet.

Ha előbb a férj megy nyugdíjba, és a feleség még dolgozik, többféle megoldandó probléma keletkezik. Az évtizedekig munkahelyen étkező férjnek ebédet kell biztosítani, hisz a nyugdíjas férfiak a legritkább esetben tudnak, vagy akarnak főzőcskézni maguknak. De a legfőbb gond az, hogy mihez kezd  egy nyugdíjas férfi élete párja nélkül otthon.  Sok esetben az erősebb nem úgy tesz, mint, aki remekül elfoglalja magát. A férfiak látszólag örülnek, hogy végre  egyedül lehetnek  a lakásban, kedvükre tévézhetnek, háborítatlanul cigiznek, senki nem szól rájuk, ha a szobában esznek, kedvtelve járnak uszodába  és kutyát sétáltatnak. Valójában a helyzet elég drámai.

A nyugger férfi először is  mélységesen meg van sértve, hogy ő már nem kell, mint munkaerő, a párja viszont igen. Ezt nem illik így kimondani, sőt lehet, hogy nem is tudatosul benne  a sértettség oka, mindesetre elkezdi neje fülét rágni, hogy ő is menjen mielőbb nyugdíjba. A még dolgozó nő részéről jó érv a továbbdolgozásra, hogy kell az a plusz jövedelem, elég keserves lesz majd csupán a két nyugdíjból megélni.

harmónia

Az okos, és szervezésben gyakorlott  asszony ebben a helyzetben megpróbál – főként ügyintézési, bevásárlási – feladatokat adni az otthon gubbasztó embernek, hogy az hasznosnak érezze magát. Ezek alól a feladatok alól  a férfiember, ha teheti, megpróbálja kihúzni magát, de többnyire nem teheti, hisz be kell látnia, hogy most ő ér rá jobban.

Ha a helyzet fordított, és a nő megy előbb nyugdíjba, a kérdés sokkal egyszerűbb, mert a nők általában jobban elfoglalják magukat a háztartással, az unokázással, és a  szabadidős programokat is jobban megtalálják. És ők a kevésbé vannak megsértve, ha párjuk még dolgozik, és ők már nem.

Előbb-utóbb aztán elérkezik a pillanat, amikor  mindketten nyuggerek lesznek és akkor egy igazán új életforma kezdődik. Merthogy meg kell szokni, hogy valaki  – bár évtizedek óta együtt éltek,  mégis keveset találkoztak –  most kerek 24 órán át  velük egy légtérben  szuszog, eszik-alszik, csámcsog, jön-megy, fecseg, telefonál, tévézik, vagy épp egy szót se szól.  Mert ami évtizedekig tolerálható volt  arra az esti pár órára és a tennivalókkal teli hétvégékre, az most sokszorosára növekedve tűrhetetlennek  látszik.  Példának okáért az, hogy a feleségnek be nem áll a szája egy percre se, hogy állandóan menne valahová, vagy hogy a lakást suvickolja naphosszat,miközben  férje  otthon ülne legszívesebben az újságját bújva, vagy a sufniban szerelgetve és csak étkezésekkor jön elő mogorván. Vagy mindez éppen fordítva.

Ki ez az idegen a lakásomban? Hogy lehet  ebből a helyzetből jól kijönni ?

vita

Az biztos, hogy újra kell gombolni a kabátot!  Arra még gondolni  is kár, hogy túl a hatodik X-en valaki majd megneveli élete párját!  Ha eddig nem sikerült  leszoktatni, vagy rászoktatni bizonyos  dolgokra, most már biztos, hogy nem fog sikerülni! Inkább meg lehet próbálni az „új életet” olyan  mederbe terelni, hogy élvezetes legyen  az együtt töltött idő.

Jól jön – nemcsak anyagilag – ha valami munka jellegű, házon kívüli  elfoglaltságot sikerül találni, ami megtöri a nap egyhangúságát, és ezáltal jó kedvet, önbizalmát ad. Ezt érdemes még aktív korában az embernek előkészítenie.  A régen vágyott, de meg nem valósult, vagy háttérbe szorított hobbik kiélésének is most jött el az ideje. A kedvtelések új ismeretségeket is hozhatnak, márpedig a társasági életre a nyugdíjasnak igencsak nagy szüksége van, már csak azért is, hogy aztán otthon, kettesben legyen mit megtárgyalni, legyen kiket kibeszélni.

 A legkellemesebb – bár talán legfárasztóbb – elfoglaltságot az unokázás  jelenti. Az unokákat lehet bátran kényeztetni,  kedvükért Nagyapi és Nagymami adott esetben négykézláb mászik, ugat, nyávog, fájós lábát feledve szalad, zihálva focizik, sántaiskolázik és ugrókötelezik, azaz lemegy kutyába. Ezen tevékenység közben a nagyszülők egymáson is jót röhögnek (azaz csakis egymáson röhögnek, mert az unoka nagyonis komolyan veszi őket), és a nap végén hulla fáradtnak, de húsz évvel fiatalabbnak érzik magukat.

Aztán jól esik sokat sétálni –csak úgy kettecskén, minden cél nélkül,  mint anno négy évtizede – igaz akkor, még  nem dagadt meg az ember lába a harmadik saroknál,  és nem fulladt ki az első emelkedőnél.  Az utazás is még mindig vonzó időtöltés lehet, a sok új élmény  garantáltan jót tesz, ámbátor az ember (és az asszony) egyre inkább szeret a saját ágyában aludni, vagy ha mégis utazik, a fél lakást magával viszi, mert ragaszkodik  a saját párnájához, a saját poharához, vinni kell a gyógyszereket  és a sok ruhát hidegre-melegre.

Jó dolog lehet még együtt főzőcskézni. Abban a kis konyhában ketten is el lehet férni, a férfinépet nyugodtan oda lehet engedni a tűzhelyhez, hadd kísérletezgessen, térjenek vissza agglegénykori emlékei, amikor magának főzött az albérletben. A plafonig érő mosatlan eltüntetése  továbbra is bizalmi, azaz női munka.

harmónia2

 Na és persze kellenek a külön programok, mindkét félnek jár egy kis privát élet: a nőknek egy kis pletyi  a barátnőkkel,  némi  shoppingolás, vagy egy jóga óra – a férfiaknak egy sör a haverokkal,  egy közös meccsnézés, meg egy konditermi edzés. Aztán másnap a reggelinél  jó  kitárgyalni kinek mi fáj éppen,  ki hánykor ébredt fel éjszaka, mikor vett be altatót, megy-e a hasa, vagy épp az ellenezője. És milyen jó, hogy nem kell a sehová elmenni, az ember akár  délig is pizsamában flangálhat,  aztán  délután nagy egyetértésben el lehet vonulni az háziorvoshoz. Milyen szép, harmonikus egy nyugger pár élete!

Cecilia

 Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Átszeltük az Egyenlítőt : bloggerünk tudósítása a hajóról

Luxushajóval Új-Zélandra. 2. rész

Honolulu, Hawaii

Honolulu, Hawaii

Ma van hajóutunk 11. napja, négy napja hagytuk el Hawaiit. Hajnali négykor szeltük át az Egyenlítőt. Ma délután ebből az alkalomból egy parti lesz a hajón. A fizika hihetetlen furcsaságát magam is megtapasztaltam: a víz ellentétes irányban forog az Egyenlítő két oldalán.

Lahaina partmenti strandok

Lahaina partmenti strandok

Egy napot töltöttünk Lahainában, Maui szigetén. Csodálatos hely, most csak a belvárosban sétálgattunk, mert egy korábbi látogatásunkkor már láttuk a hely nevezetességeit. A következő megállónk, Honolulu volt, élveztük, hogy végre szárazföldet éreztünk a lábunk alatt. Ellátogattunk az Ala Moana szabadtéri bevásárlóközpontba, melynek 290 üzlete van. Sikerült megjavíttatnunk a komputerünket.

Csendes-öceáni  szigetek

Csendes-óceáni szigetek

Folytatva utunkat a hajón néhány igen érdekes előadást hallgattunk meg egy természettudós előadásában a Csendes-óceáni szigetekről. Mint megtudtuk, a több ezernyi sziget mind vulkáni eredetű, némelyik területe nem nagyobb, mint néhány kilométer. A Polinézia, Mikronézia és Melanézia nevű szigetcsoportokon különböző eredetű és kultúrájú népek élnek. Tegnap ugyanaz a természettudós a térség állatvilágáról, madarairól tartott előadást. Sok állat, például az ausztrál kacsacsőrű emlős, egy-egy térség őshonos állata. Már alig várom, hogy az unokáknak mesélhessek minderről.

Az élet a hajón lehet mozgalmas, vagy nyugodt, a mi választásunk szerint. A harmadik és a tizedik emeleti fedélzeten lehet sétálni, amely a testmozgás egyik alapvető formája itt a hajón. De van egy jól felszerelt edzőterem is, melyet ma reggel végre kipróbáltunk, mert nem volt annyira zsúfolt, mint eddig. Egy másik módszer, amivel karbantartjuk magunkat, hogy nem használjuk a liftet, hanem a lépcsőn közlekedünk.  Különösen fölfelé menet ez komoly edzéssel ér fel, mivel mi a nyolcadikon lakunk, és az étterem a másodikon van.

futás a hajó fedélzetén

kocogás a hajó fedélzetén

Most már nem eszünk annyit, mint az első néhány napban, amikor el voltunk telve a rengeteg fantasztikus ételtől. Tegnap például nem mentünk le az étterembe ebédelni, hanem a Lido büfében ettünk könnyű ételeket. Érdekes, hogy ezen az utazáson nincs annyi kövér ember, mint más  utakon, viszont igen sok az elektromos kerekesszéken, azaz szkúteren közlekedő senior. Csodálkozom a bátorságukon, hogy vállalkoztak ilyen hosszú útra.

A sok érdekes ember, akikkel találkozunk, talán a hajóút egyik legjobb velejárója. A hajó 1850 utasa közül körülbelül 500 ausztrál, ugyanennyi kanadai, és a többi amerikai, valamint német, svájci, japán, kínai, filippin, stb. Az alkalmazottak indonézek, míg a kapitány és a főtisztek hollandok.

kis szigget a Csendes Óceánban

kis sziget a Csendes Óceánban

Az esti szórakoztató műsorok igen változatosak, tegnap például egy detroiti trió muzsikáját hallgattuk; mindannyian egy dallamot dúdolva hagytuk el a színháztermet. De nagyon jók voltak korábbi estéken az akrobaták és a komikusok is. Az előadóművészek különböző kikötőkben jönnek fel a hajóra, és néhány kikötővel később elhagyják a hajónkat. Ez a fajta szórakoztatás nagyon változatossá teszi  a napjainkat.

Már várjuk a következő kikötésünket Apiában, Szamoa fővárosában, ahol majd megint előre visszük az óránkat, miután átlépjük a nemzetközi dátumválasztó vonalat. Itt elvesztünk egy napot, azaz vasárnap után nem hétfő, hanem kedd követlezik. Ez lesz az egyetlen alkalom, hogy a korábban retteget hétfőt kihagyjuk.

Hedi Neu, Chicago

folyt. köv.

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Luxushajóval Új-Zélandra – 1.rész

Oosterdam, a hajónk

Oosterdam, a hajónk

 Második napunkat töltjük a Holland America hajótársaság Oosterdam nevű hajójának fedélzetén. Los Angelesben hajóztunk be, első állomásunk Hawaii szigetén lesz. A hajótársaságnak ez egy régebbi, de nagyon kényelmes luxushajója, amelyet főként az idősebb korosztály kedvel. A társaságnak nagy tapasztalata van abban, mit kell kínálni ahhoz, hogy az utazás igazán élvezetes legyen.

Az első éjszakán nagyon háborgott a tenger és sok utas lett tengeri beteg, többek között a férjem is. Így az első 24 óránk  nem telt valami kellemesen.

előadások, foglalkozások helyszíne

előadások, foglalkozások helyszíne

Hogy a kikötések közti hosszú tengeri út könnyen és jól teljen, mindenféle izgalmas időtöltésről gondoskodnak. Például igen sokféle előadásból lehet válogatni, az igényeknek megfelelően. Ma egy előadást hallgattam meg Észak-Amerika nyugati partvidékéről. Informatív volt és ugyanakkor humoros is. Aztán egy  foglalkozáson vettem részt, ahol azt mutatták be, hogyan készíthető karkötő egy hawaii-i fafajtából – az enyém nem sikerült túl jól. Megtanultam még egy kosárfonó technikát is. Ma délután a férjemmel egy olyan foglalkozáson voltunk, ahol arra oktattak, hogyan használhatjuk a digitális fényképezőgépünket. Mindketten tanultunk valami újat.

luxus kabin

luxus kabin

A vacsoránál érdekes emberekkel ismerkedtünk meg: egy kanadai, egy svájci és egy kaliforniai házaspárral. Sok közös témát találtunk és jót beszélgettünk.

Minden este két show műsor is van egy óriási színházteremben. Az egyik nyolckor, a másik tíz órakor kezdődik. A műsorok igen színvonalasak és változatosak. Az első este egy kanadai hegedű-komikus lépett fel, ma pedig egy artista bemutató lesz.

színházterem

színházterem

Az ellátás a hajón kitűnő, ez a Holland America egyik legfőbb vonzereje. A 9-es fedélzeten van a Lido caffe, pont a kabinunk felett, nagyon nagy választékkal. Reggelire waffle, tojásételek, gabonapelyhek, friss gyümölcs, stb. A 2-es fedélzeten van a fő étterem, ott van az ebéd, a délutáni tea és a vacsora. A személyzet rendkívül udvarias, mindannyian nagyon keményen dolgoznak.

A  lehetőségek egy luxushajón rendkívül sokfélék, rajtunk múlik, hogyan válogatunk belőlük  !

Holnap érkezünk meg első állomásunkra, a Maui szigeten lévő Lahaianara (Hawaii).

folytatás következik

Hedi Neu, Chicago

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

60+ agytorna Londonban

seniors

Rose  Londonban  él, 86 éves, remekül néz ki,  energiával  és  élettel teli.  Blogunk számára írt postjában  megosztja  tapasztalatait arról, milyen életformát követ.

12 évvel ezelőtt kezdeményeztem egy vitakör létrehozását az otthonomban. 20 személyes ismerőst hívtam meg, akik közül nyolcan jelentek meg az első összejövetelen. Mindannyian hatvan feletti értelmiségiek, főként nyugdíjas tanárok, pszichológusok, stb. Azóta minden hónap utolsó vasárnapján találkozunk valamelyik vitapartner otthonában délután fél háromtól fél hatig. Minden résztvevő hoz egy kiválasztott vitatémát, ami lehet egy különös újsághír, vagy egy folyóiratban fellelt érdekes téma.

A résztvevők körben ülnek,  a házigazda egyúttal a vitavezető szerepét is betölti azzal a feladattal, hogy ügyeljen arra, senki ne szóljon közbe, amíg valaki ismerteti a témáját. Ezután kezdődik a vita, mindenki  hozzászólhat  az előadott  témához. A résztvevők figyelemmel meghallgatják egymást és kivárják, amíg sorra kerülnek, mint hozzászólók.

A vitatémák rendkívül sokoldalúak és változatosak. Példaként megemlítek egyet: Mary látott egy rövidfilmet egy ázsiai törzsről, melynek tagjai 2012-ig vademberekként éltek egy hegyekkel és folyókkal elzárt területen. Nem hordtak ruhát, csak bőr öltözéket a hideg és eső ellen, kizárólag az általuk elejtett állatok nyílt tűzön megsütött húsával táplálkoztak. Orvosságaik a növényekből és fakéregből készültek, egy ismeretlen nyelvet beszéltek. Egy napon amerikai kalandvágyó utazók fedezték fel őket és sikerült rávenni őket arra, egyezzenek bele, hogy lefilmezzék őket.

senior2

Minden létező téma a kör vitatémájául szolgálhat. Nagyon élvezzük ezeket a jó hangulatú, élénk beszélgetéseket, melyeket csak szendvicsek, tea, üdítők, gyümölcs elfogyasztására szakítunk félbe.  Új tagot csak akkor hívunk a társaságba, ha minden résztvevő beleegyezik.

A vitakört azért hoztam létre, mert szükségét éreztem annak, hogy komoly témákban eszmét cseréljünk barátaimmal. Úgy gondoltam, hogy egy irányított beszélgetés kizárja a pletykálkodást és az üres fecsegést, valamint a témától való elkalandozást. A változatos tárgykörök  kivesézésével eltelt háromórás beszélgetések  után az ember úgy érzi, hogy sok új ismerettel töltődött fel, és agyilag nagyszerűen felfrissült.

Rose

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!