Régiségeknek

URALKODÓ ANYÁK – Négy generáció asszonyai a családomban

négy heneráció

Az iskoláztatás témája végigvonul a családunkon és  meghatározza az anyák és lányaik viszonyát.

Az anyák és lányok kapcsolatáról való elmélkedésemet több momentum indította el. Először a  Ridikül című televíziós műsorban nemrég felvetett hasonló téma késztetett elgondolkodásra, majd az ’Anyám és más futóbolondok a családból’ című filmélményem, a négy generációt átölelő családtörténetről. A hasonlóság okán született meg ez a kis írás családom asszonyairól.

az ’Anyám és más futóbolondok a családból’ című filmből

Jelenet az ’Anyám és más futóbolondok a családból’ című filmből

Nekem is megadatott, hogy négy generáció anya-lánya kapcsolatának részese legyek, melyben az érzelmi dominancia egyre szelídülő tendenciát mutat. Anyukám és nagymamám közt kibékíthetetlen ellentét feszült, aminek alapvető oka az volt, hogy kitűnő tanuló lányát (egyedüli gyermekét) nagyanyám nem volt hajlandó iskoláztatni. A négy polgári elvégzése után szakmát (varrást) taníttatott vele. Bár anyukám szerette a munkáját, ez a sérelem megakadályozta, hogy bensőséges viszony alakuljon ki köztük. De mint minden unoka, húgom és én meglágyítottuk az önzőnek beállított nagymama szívét. Boldog gyermekkorunk nagyszüleinknek is köszönhető. Sokat játszottunk árnyékos udvarukon, ettük a nagymama nem mindig kifogástalan főztjét, (egyedül a kacsasültje volt világbajnoki). Dinnyeszezonban nagymamám nem volt rest 2-3 súlyos gyümölcsöt hazacipelni, és a kútba leeresztve hűteni nekünk a sárgabélűeket. Nagyapám ezalatt a nyugágyból gyönyörködött bennünk, és olykor órákat mesélt orosz fogságáról.

Anyukámmal és húgommal

Anyukámmal és húgommal

Most, hogy írom-e sorokat, döbbenek rá: talán édesanyám féltékeny volt a nagyszüleinkkel töltött boldog időre, amit a varrás tőle elrabolt. Már felnőtt voltam, sőt önálló, amikor megtört a jég, és anyu magához vette nagymamámat, aki elesett a lakásában. A “bimbózó” kapcsolat csak addig tartott, amíg a mama le nem bontotta a neki vásárolt kötött harisnyát, mert elfogyott a fonala. Ugyanis egész életében kötött, horgolt valamit.

ani nagymamája

Nagymamámmal ás lányommal

Az iskoláztatási téma végigvonul a családunkon. Édesanyám nem tagadta meg tőlem a továbbtanulást, csupán lebeszélt róla. Érvei, miszerint tanárként nem kapok majd a városban állást, meggyőztek, sőt mint városi lányt elrémisztettek a falura kerüléstől. Sajnos befolyásolható voltam. De ezt nem éltem meg tragédiaként, és soha nem róttam fel neki. Húgom hamarabb kirepült a kötelékből, én még évekig együtt laktam anyukámmal, jóban, rosszban osztozva. Őszintén tudtunk egymással beszélgetni, a későbbiekben is én voltam a beszélgetős lánya. Volt humora, nagyokat tudott nevetni, tájékozott volt a világ dolgaiban. Ő “diagnosztizálta” először kezdődő Lyme-kóromat, 3 havi térdfájásomat megsokallva. Akkoriban olvasta Makra Ági könyvét a témában. Általános derűt váltott ki a családban, amikor bármilyen betegségre (például lányom rosszul lyukasztott dobhártyájára) varázsszerét, a propoliszt javasolta. Ellentmondásos érzésektől azonban a mi kapcsolatunk sem volt mentes. Nemtetszésének hangot (nagy hangot) adott időnként. Nagyon kritikus volt velem, hiszen dominanciáját mással szemben nem gyakorolhatta.

De eljött az én elszakadásom, önálló életem ideje is, ami azonban nem jelentette a köldökzsinór teljes elvágását. Kritikai szellemét idővel a férjem is megismerte, de ez – párom toleranciájának köszönhetően – nem okozott komolyabb konfliktust. Anya lettem, anyukám pedig az én lányommal együtt háromszoros nagymama. A nehezen megtalált családi boldogságot kettétörte férjem halálos balesete, ami nyolcéves kislányomat szinte felnőtté tette. Ő nem tudott, vagy nem akart sírni, én pedig nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Sorsom majdnem lenyomata volt édesanyáménak, azzal a különbséggel, hogy ő megszületésem előtt három héttel vesztette el férjét, az én édesapámat, egy betegség következtében. Húgom a második házasságából született.

Anyuka 2

Anyukámmal és húgommal

Amikor lányom 19 éves lett, ismét aktuálissá vált a családunkban kritikus továbbtanulási téma, csak kicsit másképpen történtek a dolgok. Sajnos én jobban kívántam, hogy diplomásként egzisztenciát teremtsen magának, mint ő maga. Továbbtanulás helyett párt választott, ráadásul külföldön, és én nem helyezkedtem szembe vele, mint anyukám tette, ha számára nem tetsző dolgot műveltem. Talán ennek köszönhetem, hogy lányom barátságát, bizalmát sikerült megtartanom, velem osztja meg örömeit, kétségeit, meghallgatja érveimet, ellenérveimet, de a döntés az ő dolga. Lányomnak fia van, az én szeretett unokám, s ezzel megszakadt az anya-lánya sorozat a családunkban. Nem is ártott egy kis frissítés.

A közelgő karácsony is alkalom az emlékek felidézésére, és a családommal való találkozásra, amit nagyon várok.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A mi retrónk: 50-es, 60-as évek

Egy korosztály emlékei képekben és kommentekben.

babakocsi 1944-1955

Blogunk facebook csoportjában gyakorta nosztalgiázunk, felidézve régen használatos tárgyakat, ételeket, szokásokat. Az emlékezés sokakból vált ki nosztalgikus megjegyzéseket. A legnépszerűbb retro tárgyakból és kommentekből válogattunk.

A mélykocsi

“1953-57-ben még ilyenben tologatott édesanyám. Volt egy sportos változata is, szív alakú oldallal, olyanunk is volt később.”

“Én 65-ös vagyok és a keresztelős képemen ilyenben pózolok.”

“Én csak képekről tudom hogy ilyen babakocsim volt, de a háttérben lévő buszokon utaztam később gyerekkoromban, és mindig nagyon hányingerem volt, mert iszonyú büdösek voltak!”

 “A babakocsikat az Ikarusz buszgyártó gyártotta az 1950-es évek elejétől.”

darált keksz

A darált keksz

“Anyukám sokat sütött ilyen sütit. Nagyon sok volt egy adagból. Volt ilyen kakaós és sima kakaó nélküli is.”

“Nagyon szerettem,  van régi darálóm, csak abba még kellett egy betét.”

“Karácsony előtt szoktam készíteni, karikákat formázok, egy részét csokiba mártom, egy részét marcipánba, és megy a fára, dísznek sem semmi.”

“Nagyon köszönjük a receptet, remélem hasznos lesz azoknak is, akik eddig nem készítették!”

bödön

A zsíros bödön

“A kisebben csak zsírt tartottunk, azzal főztünk, a nagyobbakban pedig előre lesütött hús volt, egy réteg hús, egy réteg zsír. Négyen voltunk és épp 4 szelet hús fért el egy sorban! Nagyon szerettem a legalján az apró hús darabkákat enni zsíros kenyérrel és csalamádéval, teával! Volt olyan év, hogy két disznót is vágtunk, és így volt bőven hús is és zsír is. Igaz akkoriban a boltban ritkán volt hús, kénytelenség volt magunknak gondoskodni róla. ”

hokedli2

A hokedli

“Felfordítva járókának volt jó, peremére mákdarálót lehetett szerelni, a kisiskolásnak íróasztala volt, létra helyett erre léptünk fel, hogy elérjük a magasan lévő dolgokat,  és természetesen konyhai ülőalkalmatosság is volt. Mosáskor és mosogatáskor a hokedlin volt a teknő, illetve a mosogató edény. A baba fürdetése is a hokedlin történt.”

“Édesapám az egyik hokedli fiókjában tartotta a cipőtisztító eszközöket. Minden vasárnap estefelé kihúzta a fiókot, és kibokszolta mindenki cipőjét. Imádtam azt az illatot és azokat a vasárnap estéket.”

kályha 1

A cserépkályha

Gyermekkori emlékeim közé tartozik a cserépkályha, a tűz barátságos pattogása, a kályha melege, az otthon nyugalma.”

“A kályha melletti fotelből anyukámmal mindig a tűzmanókat figyeltük, közbe meg mesélt és mesélt. Rég volt!”

mosó teknő

A mosóteknő

“Nagynénémnél nyaraltam és jött a nagymosás. Két hokedlire két teknő, bele a forró víz és ágynemű. – Na kezdjük – mondta a nénikém és az unokatesómmal elkezdték a teknő falán sikálni. Én meg végig azon izgultam, hogy ne állítsanak oda, mert nem bírnám.”

“Makói nagymamámnál nyáron a kertben, ilyenben pancsoltam. A vizet a nap melegítette föl !”

stoppolóf

A stoppolófa

“Milyen érdekes! Láttam már ilyet, de soha nem tudtam mire is használták. Mindíg szívesen tanulok!” (egy ifjú kommentelő)

“Aztán jött helyette a villanykörte….azt hiszem 7.osztályos korunkban osztályozták a stoppolást…de rég volt!!!!”

csíkos harisnya

A csíkos harisnya

“Nekem nagyon tetszett a csíkos harisnya, persze nem “O” lábon! Inkább anyukám idejében volt divat, de néha fellángolt a divatja, így nekem is volt. Méghozzá neccharisnyán!”  

“A csíknak egyenesen kellett állnia, mert különben optikailag görbévé tette a lábat. Borzalmas viselet volt”

alsószoknya

Az alsószoknya

“Én épp ilyet viseltem. Akkor volt nagy divat, mikor fiatal lány voltam. Azért szerettem, mert nagyon szép volt a szoknya, ha ilyen volt alatta. Csak nagyon nehéz volt kezelni. Keményíteni kellett, mert csak akkor állt szépen, és a vasalása sem volt semmi.”

derelyemetsző

A derelyevágó

“Derelyét meg a csörögefánk tésztáját szokta a Mami vágni, és még mindig használom én is.” 

“Az én anyukám a szabásmintát rajzolta körül vele és így nyomta át az anyagra…”

sparhert

A sparhelt

” Zöldes színe volt, virágmintával az ajtókon, a felső szélén körben volt egy korlát, ami megvédett a forró platnitól, a lábai is sokkal dizájnosabbak voltak. Hű…..! De rég volt!

“Ez már egy modernebb kivitelű sparhelt, mert a melegvíz tárolására van benne hely, kb. a petróleumlámpa alatti részen. A sütő jobb oldalán az a kis “elzáró” meg talán a sütést segítette szolgálni, hogy a kémény huzata ne vigye ki olyan hamar a meleget.”

 

tekeskanna

A tejeskanna

“Szerettem a tejet, otthon meg is húztam a kannát. Szerettem nézni ahogy a bolti nagy kannából átmérik a tejet a  két, egyliteres kannámba.  6 forint volt a tej, 7,20-ért kaptuk a házitejet.” 

“A szüleim tartottak állatokat és volt köztük egy jól tejelő, Jucinak becézett tehenünk is. Így akkor nem boltból hoztuk a tejet, de tőlünk vittek kannában esetenként 1-2 literrel. ”

vasaló

A szenes vasaló

“Nagyanyám lengette az udvaron, hogy izzon a parázs. Még én is vasaltam vele! Mennyivel könnyebb most! Nehéz volt , sokszor fájt a fejünk……Pont ugyanilyen volt a játék vasalóm , de én a sparhelten melegítettem fel és úgy vasaltam ki vele a babaruhákat.”  

” Jó nehéz volt, figyelni kellett mennyire meleg a talpa a benne levő parázstól és lóbálni kellett, hogy egyrészt a parázs “pölhéje” távozzon a lyukakon másrészt a beáramló levegő izzásban tartsa. Ja és hogy mi a pölhe ?  Hát azt igazából nem tudom, úgy örököltem a szót. Valószínű hamu.”

“Fél évszázados emléket hívtatok elő a feledés homályából ! Köszönöm.”

 
 Cecilia
 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Gimis évek, örök barátságok

Az igazi barátságok a gyerek- és ifjúkoriak, amelyeket a sok kedves emlék tart még mindig össze.

unokaNagymamai büszkeséggel nézegettem uniformisba öltözött, jólfésült unokám bizakodó, várakozásteljes mosolyát az édesanyja (a lányom) által megosztott fotókon. Angliában szeptember 7-én kezdődik az iskola. Ők ugyanis sokkal később kezdik a nyári szünetet, így ilyenkor kapnak még néhány napot az akklimatizálódásra, és az imádott kütyüktől való fokozatos leválásra. A képet nézegetve felmerült bennem a mostanában oly sok vitát kiváltó iskolaköpeny kérdése: “Lenni, vagy nem lenni?” Az egyik tábor támogatja, mert erősítené a közösség és az együvé tartozás érzését. Mások az egyéniség, az individuum korlátozása miatt ellenzik. Én inkább az előző állásponthoz húzok, hiszen a személyiség más módon is kibontakozhat, mint a külső megnyilvánulásokban,

Az angolszász, de egyéb külföldi iskolákban is hagyomány az egyenruha, és úgy tapasztalom, hogy viselői nem szégyellik, inkább büszkén hordják azt. Ők is egy nagy csapat, iskolaközösségük tagjai. Sorolhatnám más csapatok, mint sportolók, pl. focisták mezeit, vagy akár egy társastánc formáció párjainak azonos dresszeit. Mind azt jelzik, hogy “mi ide tartozunk!”

osztály4

Egyenruha ünnepi alkalmakra

Tizenöt évesen, városunk egyik legrangosabb gimnáziumába kerülve mi is megkaptuk a képen látható egyenruhánkat ünnepi alkalmakra. Nem emlékszem, hogy bárki is panaszkodott volna jogai megnyirbálása miatt. Hétköznapokon kék köpenyt hordtunk fehér gallérral. Divatosan öltözködő osztálytársaink a 60-as években közkedvelt abroncsos szoknyára vették fel az iskolaköpenyt, ami kicsit nehézkessé tehette az iskolapadban töltött órákat.  No de hagyjuk a ruházatot! Az igazi összekovácsoló erő az osztálykirándulásokban, majd a más évfolyamokkal való ismerkedést is lehetővé tévő iskolatáborokban rejlett. Voltak ún. nyaraló építőtáborok. Nem értettem, hogy a gyümölcsszedéssel mit építettünk, valószínűleg a szocializmust.

osztály1

Paradicsomszedéssel építettük a szocializmust

Sokan, köztük én is, akkor láttuk először a Balatont, amikor Széplakfelsőn “építettünk”. Egy alkalommal, megelégelve a paradicsomszedés derékra irányuló ártalmait, inkább tábortakarítást vállaltam. Lustaságomért nagy árat fizettem. Ugyanis WC-tisztítás lett a feladatom, hazatérő társaim pedig örömködve mesélték, hogy kivételesen barackot szedtek, és teleették magukat.
Egy nyári iskolatábor is eszembe juttatja, hogy milyen jót nevettünk – utólag – még a közösen átélt viszontagságokon is. Bükkszentkeresztről gyalog !!! mentünk Lillafüredre, kocsiúton. Később egy hegyi ösvényen folytattuk a kirándulást, de a pirosló szamócák miatt négyen jóbarátok (három lány és egy fiú) lemaradtunk a többiektől. Az útról is letérhettünk, mert közben beesteledett, csak a szentjánosbogarak világítottak. Megőrizve lélekjelenlétünket, úgy gondoltuk, hogy a távolból pislákoló falusi fényecskék irányába elindulva megkeressük a rendőrséget, ahonnan majd kocsival visszaszállítanak bennünket. Tervünket más fényecskék keresztülhúzták, mégpedig a bennünket kereső társaink zseblámpái. Kaptunk mi, de nem autót. Fiúbarátunk attól kezdve Szamócának hívott, mert állítólag én szedtem a legtöbbet.

osztály2

Egy viszontagságos osztálykirándulás

Összetartó osztályunk jó közösségét döntően szeretett osztályfőnökünknek köszönhetjük, akinek kedves, sosem bántó humora még a rossz osztályzatot is elviselhetőbbé tette, és aki mindnyájunkat egyenrangú partnernek tekintett. Ragaszkodásunkra jó példa, hogy élete utolsó tíz évében névnapján tízen-tizenketten gyűltünk össze lakásán a volt  osztálytársak közül egy vidám tereferére.

Sokféle új barátot ajándékoz az élet utunk során, de az igazi barátságok a gyerek- és ifjúkoriak, amelyeket a sok kedves emlék tart még mindig össze. Az akkori három lány, és egy negyedik, a mai napig barátnők vagyunk, még ezt a blogot is közösen írjuk. Pár éve még néhány osztálytárs társult hozzánk közös kulturális programokra, és havonta, kéthavonta lakomával is erősítjük barátságunkat. Jobb ez, mint a vérszerződés!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Az Anna bál, mely kimaradt az életemből

früred

Miért nem Anna a nevem? Most már mindegy, de nagylány koromban irigyeltem az Anna nevű lányokat. Eláruljam, hogy miért? Bár elégedett vagyok a nevemmel, de akkor 1970 környékén, jobban szerettem volna az Anna nevet. Azt hittem ugyanis, hogy csak az Anna nevű lányok, hölgyek mehetnek a füredi Anna bálba. Ha én ezt tudom! Lehet, hogy akkor mindent megteszek, hogy eljussak Balatonfüredre, a Szentgyörgyi – Horváth házba.

füred5

A hagyomány eredete így hangzik: „Szentgyörgyi Horváth Fülöp János (1777-1841) rendezte 1825. július 26-án a füredi Horváth-házban az első Anna-bált lánya, Krisztina tiszteletére, aki 1805. július 15-én született Baján, öt keresztnevet is kapott, de ezek között nem volt az Anna. A hagyomány szerint Krisztina ezen a bálon ismerkedett meg későbbi férjével, eleméri és ittebei Kiss Ernő huszár főhadnaggyal.”

füred ház

Középiskolás koromban többször voltam a Balatonon építőtáborban dolgozni és nyaralni egyszerre. Egy ilyen alkalommal ép ott hallottam először erről a pompás rendezvényről, az Anna bálról és a hozzákapcsolódó eseményekről. Sokat álmodoztam arról, milyen felejthetetlen lehet annak, aki ott tud lenni szép, csillogó estélyi ruhában, a gyönyörű kastélyban, impozáns vendégekkel. A kiemelkedő színes, társas összejöveteleket, a nívós szórakozást már akkor is előnyben részesítettem, a csip-csup bulikkal szemben. Akkoriban nagyon bele tudtam élni magam.

früred4

Minden év július hónapjának végén, Anna naphoz legközelebbi szombaton, idén július 25-én rendezik meg a balatonfüredi Anna bált, az Anna Grand Hotelban. Képzeletemben a bál olyan táncos, hajnalig tartó vigadalom, ahol egész éjjel ismerkednek, mulatnak, táncolnak idősek és fiatalok, leányok és deli legények. Tehetősebb családok hosszú hónapokig készítették lányaikat erre az eseményre. A szép, fiatal hölgy jelöltekből éjjel kiválasztják a legszebb lányt és udvarhölgyeit, majd mindenki őket ünnepeli. Pazar egy esemény lehet. Az Anna bál szépét így megismeri az egész ország és napokig erről beszélnek.

Nekem ez nem adatott meg. Én csak a televízión keresztül szemléltem, és szemlélem mostanság is ezt az eseményt. Az idei 2015. évi 190. Anna bált ugyanúgy végig fogom nézni a televízióban, de már nem irigykedve, hanem nosztalgiából. Ez is kimaradt az életemből, mint olyan sok más dolog. Vagy még reménykedhetem, hogy egyszer eljön értem a szürke lovon, őszes herceg és teljesíti álmomat?

Vica

báli ruhák2

Hírlap tudósítás az Anna bálról  az 1800-as évekből

-részlet-

A reggeli virradat már künn találta azt a sok apró lobogót, melyet a balaton-füredi nagyvendéglő emeleti ablakaira „Anna”-napján ki szoktak tűzni. Anna napja a híres bálokról és azért is nevezetes, mert a fürdősaison közepére esvén együtt találja az egész fürdőközönséget, – s mintegy ünnepét képezi az évad fordulójának.

Sok kedves emlék fűződik a füredi Anna-bálokhoz. Majdnem mindegyiknek
megvan a maga regénye, a maga szenzácziója, s nem ritkán örök frigyre vezeti azokat, kik ott megismerkedve, az andalitó keringők és gyújtó csárdások alatt szerelemre lobbantak egymás iránt. Hol ifjú szívek találkoznak, ott lehet Ámor is, – az a pajkos kis vadász édesen sebző nyilaival…

Az 18** iki balatonfüredi Anna-bál igen fényesnek ígérkezett. Füred szállói és lakóházai mind telve voltak előkelő közönséggel és a déli és esti hajón is igen sokan érkeztek, hogy a szép nyári éjjel
ama Terpszichorének áldozzanak.

Anna napján rendesen megváltozik a különben
csendes fürdőhely külső képe. Bizonyos lázas türelmetlenség,
a várakozás izgató hatása tartja
megszállva a női közönséget, és még azok is, kik
nem vesznek reszt a bálon, szembetűnő érdeklődéssel
néznek annak elébe. De mi tagadás – a férfiak,
– vagy helyesebben mondva a
jóhiszemű tánczosok
sorában is izgatott a hangulat. A nagyvendéglő előtti kávéház nyitott szaletlijében volt az akkor rendezőség főhadiszállása. Egész délután szólt a zene, vidám jó kedvben úszott az egész közönség, mit még jobban fokoztak Bizay, a nemzet bárója sikerült mókái. A pinczér gyerekek versenyfuttatása, a saját malaczbandájának tótágasban való hegedültetése és számtalan más kaczagtató tréfája sok derültséget szerzett a füredi közönségnek. Az ő méltóságteljes nyugodtságával és ellentmondást
nem ismerő módjával Bizay még azoknak is tudott imponálni, kik közelebbről ismerték és tudták, – hogy egyetlen egy szavát vagy cselekedetét sem lehet
komolyan venni.

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Bezzeg az én időmben mást játszottunk!

VaLÉRIA TÉR

Homokozó a játszótéren

Az ötvenes évek Budapestje fotósorozatát nézegetve vettem még egy jegyet a nosztalgiavonatra, és elméláztam gyermekkorom kedves emlékein.

Ez óhatatlanul módot adott a mai gyerekek, kisiskolások játékaival, barátkozási szokásaival való összehasonlításra. Mekkorát fordult a világ! Manapság az ún. “Z” generáció kis zsenijei távolból, akár többszáz kilóméter távolságból játsszák egymással netes játékaikat gombokat nyomogatva. Talán néha még párbeszédek is előfordulnak?  Ez még elfogadható a nagy távolságok esetén, de nem értem, hogy egymás szomszédságában élő barátok vajon miért teszik ugyanezt.

Most jön a bezzeg… Én olyan szerencsés gyerek voltam, hogy unokatestvéremék közvetlen szomszédjaink voltak, és még egy négygyerekes család is élt házunkban. Összeverődtünk a függőfolyosón, és sok mindent játszottunk. Az anyukák időnként kiadták a lekváros, vagy zsíros kenyeret, almát, mert a játék hevében az éhségről is megfeledkeztünk. Banánról, narancsról még nem is hallottunk.

Valéria tér forgó

Nagyon szerettünk forgóhintázni

A közeli térre jártunk forgóhintázni, fogócskázni. Az utcánkban két házzal lejjebb nagyobb lányok, 14 év körüliek laktak, és beválogattak (kasztingoltak) bennünket egy néptáncba, másokat énekbe, versmondásba. Ez volt aztán a tehetségkutató! Csillag nem született ugyan, de a zsűri, a lelkes szülők, nagyon élvezték önszerveződő előadásainkat.Hétköznapokon a tanulást imitálva tankönyvvel kikönyököltünk unokahúgommal a párkányra (szobáinkat csak egy fal választotta el egymástól. “De tanulunk!!” – mondtuk, persze ebből semmi nem lett.

Az egész házban csak nekik volt televíziójuk, papájuk tanárember volt, és valószínűleg nagyobb volt az igénye a tv nyújtotta kultúrára. Akkor még voltak színházi közvetítések, a ház gyerekeit is beengedték ilyenkor mozizni. Most belegondolva meghat, hogy milyen szeretet működött akkor, és mekkora volt a türelem mások gyerekei iránt is.

Nosztalgiavonatom ablakán kitekintve újabb, nem éppen vidám képet látok – 1956-ban tankok dübörögtek az utcánkban, és mi együtt hasaltunk a földön a szomszéd lakásban. Filmekből láttuk, hogy így szokták! Anyukám pedig állandóan a befőtteket, lekvárokat hurcolászta, mikor honnan lőttek. Az ennivaló a legfontosabb – mondogatta!!!

Aztán jött a Karácsony! Anyukánk egy szép hajasbabával lepett meg bennünket. Valószínűleg régi vágya volt ez. Nagymamánk pedig 1-1 pléhlemez csattogtatós békát ajándékozott nekünk. Mondanom sem kell, hogy mivel játszottunk egész este. Még össze is vesztünk a békákon unokatestvéreinkkel. Húgommal sokszor töltöttük a nyári vasárnapokat nagyszüleink árnyas udvarában, ahol bádogkádban fürödtünk, és egy nagy pokrócon talicskáztunk.

talicskázás

Egy nagy pokrócon talicskáztunk

Hatvanas éveinket taposó “gyerekek” ha időnként összejövünk, egy-egy elejtett szó elindítja a régi történeteket hangos kacagástól kísérve. Ilyen volt például a “még jó, hogy a blúzom nem lett tintás! – szólás ” Fehér blúzban írtam tintába mártott tollal a leckét, és kezem maszatos lett. Unokahúgom pukkadozott a visszafojtott nevetéstől, mert ő már látta a blúzomon is éktelenkedő tintapacát.

Boldog gyerekkor volt ez! Ezeket a felszabadult, vidám gyerekarcokat hiányolom, és a csínytevésben összekovácsolódott barátságokat, amelyek még ma sem koptak el. A számítógépes kommunikáció nem hasonlítható azzal a féktelen kacagással, vagy akár komolyabb mondanivalóval, amelyet csillogó szemeink közvetítettek.

A minap egy pénztáros hölgy így panaszkodott kolléganőjének: A fiamat SMS-ben kellett ebédelni hívnom, mert fülhallgató volt a fején! Ez a pont az í-re!!!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Irjuk le életünk történetét!

Az ötödik X-en túl már van az embernek mit elmondania az életéről, és a kedve az emlékek megíráshoz is nagyjából ebben az életkorban kezd megjönni. A motivációt leginkább az adja, hogy az ember úgy érzi, jó lenne utódainak valami nyomot hagynia maga után. Ha valaki ösztönzést kap a családjától, hogy írja le emlékeit, az erősebb késztetést ad, de anélkül is nekiláthatunk.

régi

Ismeretségi körömben több, szép példáról tudok beszámolni. Blogunk egyik szerzője, a Londonban élő Rose unokái unszolására fogott neki, hogy  az ősök, és saját  életének viszontagságait  papírra vesse, és sokszorosítva szétossza a tágabb rokoni és ismeretségi körben. Blogunk egy másik szerzője Lea, egy szokatlan módszert választott: unokahúgával közösen írják összefonódó életük visszaemlékezéseit, melynek egy-egy darabja már nagyobb nyilvánosságot is kapott nyomtatott formában. Z. Marika  ismerősöm nem várt családi biztatásra. Fényképekkel illusztrált életrajzát saját kiadásban, kis példányszámban könyv alakban is megjelentette, és a kötettel megajándékozta gyerekeit, unokáit és barátait.

régi emlékkönyv

Ami engem illet, az írás folyamatban van, azaz húzódik, mint a rétestészta. Az évtizede elkezdett családtörténeti kutatások sok adatot hoztak felszínre. Időnként beszámoltam a családnak az eredményekről és ők biztattak, hogy ne hagyjam elkallódni az adatokat, hanem tartalommal megtöltve vessem azokat papírra. Nem kellett kétszer mondani, nagy hévvel kezdtem neki és  a kályhától, azaz a dédszülőktől indultam. Megmaradt fényképeket digitalizáltam, a dédszülők távoli lakhelyére elutazva fényképeket készítettem, korabeli térképeket kutattam fel a neten, és persze megpróbáltam az emlékeimben kutatva mindent előhozni, amit valaha róluk hallottam.  Szóval valami nagyszabású vállalkozásba kezdtem. Az első fejezet, ami felmenők egyik ágának történetét volt hivatott kibontani, elkészült. Nagy lélegzetet véve kinyomtattam és szétosztottam a családban, azzal, hogy a folytatás következik. A folytatás sajnos azóta is várat magára. Néha, ha kedvem szottyan, egy-egy emlékmorzsát életemből leírok és elmentem egy „ Cecilia” feliratú mappába, arra várva, hogy majdcsak kapok egy nagyobb lendületet a morzsák  összerendezésére és a történet folytatására.  Úgy érzem, a lendület „már a sarkon van”. Nyolcéves unokám kezd „milyen volt, amikor Anyu kicsi volt?” típusú kérdéseket feltenni, sőt a minap a négyéves is kíváncsian nézegette dédszülei (azaz a szüleim) bekeretezett fényképeit otthonunkban.

 régi iskolafotó

Kedves kortárs olvasóim, arra bíztatlak benneteket is, hogy örökítsétek meg emlékeiteket! Hogy minél színesebb legyen a mű, mindenfélét fel lehet használni a szöveg közé téve illusztrációnak digitalizált formában, vagy papíron felragasztva: fényképeket, régi leveleket, anyakönyvi iratokat, iskolai bizonyítványokat, emlékkönyvek megsárgult lapjait, régi újságok vágatait.

 Gondoskodjunk arról, hogy hagyjunk emlékeket utódainknak magunkról és családunkról arra az időre, amikor majd egyszer kedvet kapnak, hogy feltárják életünk titkait!

    Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Papír öltöztetőbaba életre keltve

Baba2

Az ötlet onnan jött, hogy a Pinteresten szép, régi öltöztetőbabák képébe botlottam. Eszembe jutott, hogy mennyire szerettem a papírbabákat öltöztetni gyerekkoromban. Sejtve, hogy unokáimnak – akik állandó alkotó lázban égnek – ez bizonyára tetszeni fog, elkezdtem válogatni a Pinteresten a sokféle „paper doll”, azaz öltöztetőbaba között.  A választásom egy Miss Missy nevű babára esett, aki szépen ki volt stafírozva, azaz igen nagy ruhakészlet közül lehetett válogatni.

kivágatlan ruha

Amikor Lilla unokám legközelebb hozzánk jött, megkértük Papit, hogy nyomtassa ki a kiválasztott fájlokat és Photoshoppal  hozza egy méretre az öltöztetőbabát és a rá való öltözékeket. Ezután megkezdődött a ”projekt” kivitelezése.

A babát, még kivágás előtt felragasztottuk egy kemény lapra – a pizzás doboz vastagsága  éppen megfelelő –  majd miután megszáradt, kivágtam a babát (ez nem könnyű feladat). A ragasztáshoz folyékony papírragasztó stiftet használtunk. Ezután  a még kivágatlan lapokon  a ruhákra és egyéb tartozékokra ceruzával kis füleket rajzoltam – ezek ugyanis hiányoztak róluk. A kis fülek arra szolgálnak, hogy öltöztetéskor  visszahajtva megtartsák a babán a ruhácskát.

Ágyban ruhákkal

Lilla gyerek papírollóval nagyon ügyesen kivágta a ruhákat  és már kezdődhetett is Miss Missy felöltöztetése.  Mondanom sem kell, hogy pompásan állt rajta a derékban szűkített télikabát a kis kalappal, a virágos, fodros nyári, bőszoknyás ruha az esernyővel nem különben. A kecses, régimódi ruhákon kívül táskák, szütyők, kosarak és esernyők egészítették ki a ruhatárat.

A babaruhák tárolására tetrapack tejes dobozból és színes csomagolópapírból kis szekrényt készítettem, míg Lilla  vattacsomókat ragasztva egy másik doboz belsejébe Miss Missynek kényelmes ágyikót csinált. Ugyancsak tetrapack dobozból egy dobogót is csináltuk a babának, amibe bele lehet állítani. (A papírdobozok játékként való újrafelhasználásról már írtam: házak dobozbólnyuszis doboz)

Montázs

Mindez persze csak eszköz volt ahhoz, hogy megindulhasson a játék, amit Lilla kiötlött: Missy azért öltözik állandóan, mert  divatbemutatókra és szépségversenyekre jár, ahol természetesen mindig első díjat nyer. Rám az öltöztetőnő  és a divatbemutató rendezőjének  szerepét osztotta. Késő estig, nagy élvezettel babáztunk.  Még most is játszanánk, ha Anyja nem jön érte, hogy hazavigye 🙂

Munkában

Az öltöztetőbabák a Pinteresten „paper doll”,  a Google keresőben „öltöztetős baba” beírásával kereshetők Arra kell figyelni, hogy a babának és a ruháknak a méretei stimmeljenek. További ruhákat és kiegészítőket a gyerekek maguk is rajzolhatnak.

Kedves Nagyik, Anyuk, Gyerekek! Ha megtetszett az ötletünk, valósítsátok meg ti is!  Jó babázást kívánok!

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Öregmamák a sámlin

A nagy család Kovács Margit terrakotta faliképe

A nagy család
Kovács Margit terrakotta faliképe

A legutolsó blogbejegyzést (a többgenerációs együttélésről) olvasva egy kép jutott eszembe: férjem falujában, anyósomék barát-szomszédjánál, Mariska néninél élt együtt a családdal Mama. Korához illően fekete ruhában, kendőben, mamuszban járt. Nemcsak a család, mindenki a faluban mamának szólította.

 Fekvőhelye a nyári konyhában volt, ami a veteményeskerthez legközelebb fekvő helysége volt a háznak. Mama nyolcvanegy évét meghazudtolva legkorábban kelt a családból, megetette a jószágot, ami már csak libákból, kacsákból és tyúkfélékből állt. Azután vette a sámlit és kiült a veteményesbe, ha ültetés volt, ültetni, ha elszaporodott a gaz gazolni. Ha ebédnekvalóra volt szükség szedegetni. Harmadik felvonás a délelőtti munkában – és a legnehezebb – a kapálás volt. Mama kicsi volt, töpörödött, ezer ránccal mindig barnára sült arcán. Meggörbült háta viselte az életre szóló kerti munka nyomait.

 De a már említett sámlinak más szerep is jutott, mint a kerti munka megkönnyítése. Mikor az étkezések ideje eljött – ami ünnepek kivételével mindig a nyári konyhában zajlott, Mama sohasem ült az asztalhoz. Fogta a kis sámliját és kicsit távolabb az étkezőktől lecövekelt, a kezébe vett tányérból evett. Igaz, hogy mindig másodikként, a gazda után kapott enni, mint a legöregebb, de én, a városi, feminista, az igazság bajnoka nagyon felháborodtam ezen a szokáson, hogy a sámlin ülve eszik, távol a többiektől. Igazságtalanságnak éreztem. De csak gondolatban. Mint afféle a családba, faluba „beházasodó” nem tartottam ildomosnak, hogy kritikát gyakoroljak.

 Teltek, múltak az évek és mostanra én is mama lettem. Nem pontosan így, mert én  Nana névre hallgatok, és abban is különbözöm mamától, hogy még nem vagyok nyolcvanegy éves. Nem is járok feketében, kendőben sem, viszont már nagyon szeretnék egy mamuszt. Péntekenként, ünnepekkor nagy főzés-sütést csapok, s izgatottan várom gyerekeimet, unokáimat. Jól el is fáradok közben. Olyannyira, hogy még a zajok is fárasztanak. És ahol négy felnőtt, négy unoka sertepertél, bizony a hangok bőségben zuhognak.

 Nemrégen kértem egy sámlit a gyerekektől. Meg is kaptam, a takaros kis ülőkét. A legközelebbi családi ebédnél, mikor már mindenki az asztalnál ült, megragadtam és kissé távolabb az asztaltól, a nyüzsgéstől, a zajtól le is ültem. Nagyszerű kilátás nyílt onnan az én szép családomra, dagadt is a keblem a büszkeségtől, ahogy gyönyörködtem bennük. Enni úgysem tudok soha az aznapi főztömből, mert főzés közben már az illatoktól is jóllakom. És ami a legkülönösebb, ebéd végére ki is pihenem magam,  és olyan jó érzés töltött el mintha egy páholyból néztem volna végig egy csodálatos mesejátékot.

 Velük is voltam, meg nem is. Mint ahogy ez majdan egyszer valóban be is következik.

 Lea

 

 

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nosztalgia ízek : Csokikrémes dara felfújt (csokis gríz)

csokis

A családi berkekben csokis grízként emlegetett darafelfújt, mely gyermekkorom egyik kedvence volt, igen egyszerű és nagyszerű édesség. A Nagymamám által készítette ételt „átörökítettem”,  azaz manapság is csinálom, kicsik és nagyok örömére. Nemcsak egyszerű elkészíteni, de nagyon étvágygerjesztő látvány is a csoki színű krémmel nyakon öntött  tejfehér gríz. A mennyiségeket úgy alakítottam át, hogy ne kelljen elővenni a mérleget, hanem elég legyen egy folyadék mérőedényt használni.

HOZZÁVALÓK

 Darafelfújt

1 liter tej

2 dl  búzadara (azaz gríz)

2 dl cukor

2 tojás fehérje

Csoki öntet

fél  liter tej

3 evőkanál kakaópor

4 púpozott evőkanál liszt

1 dl cukor

 

csokisgríz2

ELKÉSZÍTÉS

Darafelfújt

A tejet felforraljuk, majd a búzadarát és a cukrot apródonként hozzáöntve, állandó keverés mellett, kis lángon majdnem (azaz nem teljesen) sűrűre főzzük. Olyan legyen, mint amikor tejbedarát (tejbegrízt) készítünk. A tojások fehérjét habbá verjük, majd a tejbegrízt a tűzről levéve finoman beleforgatjuk a habot. A tojásfehérjével fellazított tejbegrízt visszatesszük a tűzhelyre és állandó keverés mellett újra felforraljuk. Kihűlve kocsonya állagúra  szilárdul meg.

Csokiöntet

A kakaóport a liszttel és a cukorral összekeverjük, majd a tejbe öntjük és simára keverjük. Kis lángon felforraljuk és állandó keverés mellett (szeret odaégni) hagyjuk sűrűsödni. Én úgy szeretem, ha  még nem lesz teljesen sűrű, hanem sűrű folyadék állagú. Hűléskor tovább szilárdul a halmazállapota. A darafelfújtat és a krémet hűtőszekrényben lehűtjük. Akkor néz ki a legjobban, ha üvegtálkákban tálaljuk, az aljára a grízt és a tetejére a krémet tesszük. Azt hiszem, hogy hűtőben több napig is eltartható – de ez  nálunk még sosem fordult elő.

Cecilia

 

Mentés

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Nosztalgia étkek – Hóvirág torta

Váncza

Gyakran jutnak eszembe régi ízek, a szülői házban készült ételek. Nagymamám volt otthon a szakácsnő, remekül és találékonyan főzött és sütött, ahogy egy nagynéni mondta róla, szinte a semmiből is tudott finom ételeket készíteni. Ezeknek a fogásoknak egy része később bekerült családom  menüjébe, de sokminden feledésbe ment. Szerencsére Nagyi rám örökített egy receptkönyvet, amit  kifejezetten nekem írt gyöngy betűivel, de már kissé remegő kézzel, reménykedve, hogy majd nyomdokaiba lépek, és belőlem is kiváló szakács lesz.

Nem így történt. Bár főzök, de nem túl lelkesen és nem is igazán jól. Mostanság azonban, hogy rámtörnek  régi ízemlékek, előveszem Nagyi receptkönyvét  és kipróbálok  egy-egy régi ételt, főként édességeket. Elsőre néha nem sikerül úgy, ahogy emlékeimben él, de addig próbálkozom, amíg úgy érzem, ez már az a régi íz. Arra gondoltam, hogy közreadok a blogban néhány régi receptet, hátha másokban is kellemes emlékeket idéz, és lesz kedve kipróbálni. Nagyi receptkönyve valóságos kis remekmű, külön fejezetekre van tagolva: húsos ételek, sütemények (ezen belül aprósütemények, kochok, stb.) savanyúságok, köretek, szörpök-borok. Később, hogy Nagymámám meghalt, Anyukám és Anyósom még hozzáírtak a receptkönyvhöz, kézírásuk még becsesebbé teszi a családi emléket.  

Elsőnek álljon itt egy nagyon egyszerű, kedvenc desszertem receptje:

hóvirág4néljobb

HÓVIRÁG TORTA

Hozzávalók: 

1 csomag babapiskóta (eredetileg Hóvirág nevű kétszersültből készült, innen a recept neve)

2 tojás

8 evőkanál cukor

5  evőkanál liszt

1 liter tej

1 vaníliás cukor

gyümölcs lekvár


Elkészítés:

A két tojás sárgáját kikeverjük a cukrokkal, a liszttel és egy kis tejjel. A tej fennmaradó részét felforraljuk, és a kikevert alapanyagokat belecsorgatjuk. Takaréklángon, állandó keverés mellett  besűrítjük (azért még laza, krémszerű állagúra). A piskótát egy tűzálló tálba szépen lerakjuk és a krémet melegen ráöntjük, illetve kezdhetjük a rétegezést a tál aljára öntött krémmel.

hóvirág1

 Ha nem férnek el  a piskóták egy rétegben, lehet több réteget is rakni, közé önteni a krémet. Megszórhatjuk mazsolával, vagy egyéb, könnyen puhuló, szárított gyümölccsel. A tojások fehérjét egy kis cukorral és  gyümölcs lekvárral felverjük és a kihűlt krémre tesszük. Hűtőben  legalább egy fél napot állni hagyjuk. 

Cecilia

hóvirág5

Utóirat:

Most látom, hogy a mazsolát kifelejtettem a receptből . Ezt már én találtam ki, nem az eredeti recept szerinti. A babapiskótára szórok ízlés szerinti mennyiséget, és utána öntöm rá a krémet, amitől jól megpuhul.

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!