Régiségeknek

Gute Nacht, schlaf gut

Nagymamák a nagymamájukról sorozatunkban Lujza visszaemlékezéseit olvashatjuk.

nagymama jó

A nagymama reggel 5-kor kelt, hogy 6-tagú családunkban ő legyen az első a fürdőszobában. Ősz haját a tarkója alján két fonott drót-csattal pici kontyba tűzte. Aztán kivitte a jéghideg hálószobából a jéghideg konyhába a nagy zsebórát a kígyós állvánnyal, és odaállította az ablakpárkányra.

óra

Megmelegítette a cikóriakávét, beleaprított egy kis száraz kenyeret, leült a konyha sarkában a spájzlépcsőre, picit sóhajtott, mert tudta, hogy délig már nem fog leülni, – kann man nichts machen, gondolta – és megreggelizett, „aprítottat”. Az unokáknak egy-egy karéj kenyeret kent, a karéjokat 6-7 szeletre vágta, hogy egyszerűbb legyen az ágyban reggelizni. Anyukám saját gyártmányú verssel keltett minket, fölhúzta a rolókat, és letette az ágy mellé a reggelit. A nagypapa a kályhát tisztította, csörömpölt a vödörrel meg a lapáttal. A papám gyorsan odakészítette a kályha mellé a tüzelőt, és már ment is dolgozni. A rádió a Vándor cigánylegényt váltogatta a Bunkócskával.

Hamar kiürült a lakás, a nagymama meg én indultunk bevásárolni. A közeli csarnokban lecövekeltem a nagy medencében úszkáló pontyok előtt, ott vártam meg, amíg a nagymama megveszi, amit kell. Visszaérve fogtam a tejeskannákat, a tejjegyeket meg a pénzt, és lementem a házban levő tejcsarnokba. Nem értettem, mi a különbség a jegyes tej meg a szabad tej között, a tejcsarnokos néni ugyanabból a hatalmas kannából merte minden nap a 2 liter tejet. Fönt a lakásban a nagymama port törölt, négykézláb törölgette a székek alsó keresztléceit. Az ebédet – sokliteres lábasokban, fazekakban – már föltette. A konyhában elővette a nagypapa hasas bögréjét, teleöntötte tejjel, és eltette aludni vacsorára a szobában a kályha mellé.

bogre

Krumpli mindig volt az ebédhez, gyakran volt savanyú káposzta, bab, lencse – a tót konyhának egy szerény változata lehetett nálunk, a finom kelt sütemények nélkül. A nagyszülők magukkal hozták – a német anyanyelv mellett – ifjúságuk észak-felvidéki szlovák környezetének ételeit, szavait. Ha nagyon tele lett a pohár, a nagymama azt mondta, félig tótul: – le kell hlipálni; ha nem találtuk a zsebkendőnket, és szipákoltunk, azt hallottuk, hogy „ne szmrkálj”.

Délben először a nagypapa jött haza a könyvtárból, ahol dolgozott. Letette a kalapját és az örökösen magával hordott esernyőt, és sajátos magyarságával megkérdezte: – Nem volt itt senki? – Nem, nem – feleltük a nagymamával, és leültünk ebédelni. Ebéd után a nagymama elmosogatott, én törölgettem. Ez után a nagymama átöltözött, és indult sétálni. Minden nap sétált egy kört a Nagymező utca meg az Andrássy út felé. A sarki közértben vett az unokáknak egy-egy banános csokit.

A Kazár utca sarkán a Negro presszóban ivott egy szimplát, még megvette az Esti Hírlapot, és hazabandukolt. Otthon a nagypapa már begyújtott a kályhába, és – takarékosságból – a sötét szobájukban ülve várta a nagymamát. A nagymama letette a lecke-asztalunk sarkára a banános csokikat, a szobájukban villanyt gyújtott, és nekilátott felolvasni az újságot. Aztán megint sötét lett, félhangosan, németül tárgyalták meg a híreket meg a család dolgait egymás között. Ha sokszor hallatszott át hozzánk a szomszéd szobába az „Er”, akkor már tudtuk, a papánk megint valami nem tetsző dolgot csinált. Talán a tüzelőt tette rossz oldalra? Vagy át akarja alakíttatni a fűtést gázfűtésre, és be akarja vezettetni a fürdőszobába meg a konyhába is? Schrecklich – hallottuk minduntalan.

Átmentem a nagyszülők szobájába, megkértem a nagymamát, kérdezzen ki. 4 körül följöttek hozzánk a barátnők. A nagymama megjelent a pusmogó társaságban, mindenkit nevén szólítva köszönt, letett egy tál hámozott almaszeletet és sajtot, és eltűnt.

Gyakran villanyt gyújtott újra, és elővette a kiskredenc fiókjából a világoskék légiposta levélpapírt, amit anyukám folyamatosan vásárolt neki. A testvéreit Rózsahegyről, a fiát itthonról a világ sarkaiba vetette a háború meg 1956. Gyönyörű írásával magyarul és németül egyformán levelezett. A „vegyes” nyelvű családoknak magyarul írt a nagy lapra, németül a két kisebb lapra.

Hamarosan megjöttek a szüleink, a nagymama és anyukám vacsorát tálaltak. Vacsora, mosogatás után a nagymama bevitte a konyhából a szobájukba a zsebórát a kígyóval, és az éjjeliszekrényére tette. Anyukám a lábhajtásos varrógéphez ült, foltozta a lepedőinket vagy az előzőleg csodaszépen megszerkesztett szabásminta után kiszabott darabokból állított össze nekem vagy a testvéremnek egy-egy ruhadarabot. – Sárga uborkának zeleny listmá – énekelte félig tótul.

8-kor a felnőttek bevonultak a szüleink szobájába, és bekapcsolták a televíziót. Tőlünk elköszöntek: – Gute Nacht, schlaf gut! – mondta a nagymama minden este, 23 évig, amíg otthon voltam. Ha az esti film klasszikus regény-adaptáció volt, szívesen megnézte. Ha nem, lefeküdt, és Tolsztojt, vagy Csehovot olvasott németül a pici éjjeli lámpa fényénél – de amint jött a nagypapa, azt is leoltotta, mert takarékoskodni kellett.

Lujza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Te mit teszel az egészségedért? Én súlyzókat emelgetek!

forrás: elderkind.com

Új sorozatunkban bloggereink elmondják, hogy mit tesznek  az egészségük megőrzése érdekében.

A legtöbbünk fiatalként egészséges, észre sem veszi, hogy az egészség megőrzéséért bármit kellene tennie, vagy tehetne. Aki fiatal korában sportolt, annak fennmarad a testmozgás iránti igénye – aki nem, az később tapasztalja, mennyivel jobban érzi magát egy-egy jó kis séta, félórás torna, szabad levegőn végzett munka, mozgás után. Mert éppen a mozgás, a csontrendszer, izmok és ízületek területén tudunk tenni valamit magunkért. Ami engem illet, évek óta hetenként 2×1 órát gyógytornázom, csoportban. Nem kell nehéz gyakorlatokra gondolni. De a sok gyakorlás mostanra nagyszerűen kilazított, könnyen mozgok, emelgetem a súlyzónak kinevezett félliteres ásványvizes flakonokat.

Aki sohasem küzdött az emésztésével, idős korára annak is gondja lesz vele, mert a legegészségesebb emésztőrendszer is kifárad, mire a finom magyaros konyha termékeit földolgozza. Minél hamarabb térünk át a könnyebben emészthető, zsírtalan, kevéssé sózott, nem puffasztó ételekre, annál több küzdelmet spórolunk meg magunknak. Aki hízásra hajlamos volt fiatalon, az nehezen szokja meg idősebb korában, hogy kevesebbet kell ennie, mert a megszokott mennyiségtől hízik. Az emésztőrendszernek vannak genetikus betegségei, amikkel együtt kell élni, pl. laktóz intolerancia, reflux – odafigyelő táplálkozással valamennyire ezek is karbantarthatók. Ebben is van tapasztalatom: sajnos ki kell vizsgáltatni, végig kell csinálni a kellemetlen emésztőszervi vizsgálatokat, hogy megkapjuk a megfelelő gyógyszert, amivel aztán le tudjuk szerelni a háborgó „elemeket”. Évek óta alig eszem húst, kelt tésztát; nem tudok megenni semmit, ami zsíros.

forrás:assurety.org

forrás:assurety.org

Magyarországon a társadalombiztosítás a befizetett járulékokból finanszírozza az orvosi ellátást, állítólag általánosan, ám 65 év felett fizetni kell, ha az eddig megszokott éves nőgyógyászati rákszűrést, mammográfiai vizsgálatot szeretnénk megcsináltatni. A társadalombiztosításon kívüli szférában gomba módra szaporodnak a diagnosztikai centrumok, amelyek térítés ellenében a legkülönbözőbb vizsgálat-csomagokat ajánlják. Véleményem szerint ezek közül a tumormarker vizsgálatokat érdemes rendszeres időközönként elvégeztetni. Aki meg tudja engedni magának, annak javasoltak ezek a vizsgálatok. Megnyugtatnak, bár az alattomos, sokáig tünetmentes betegségek korai diagnosztizálására ezek sem igazán alkalmasak. A kötelező tüdőszűrés megszűnt, de 40 éves kor fölött évente egyszer továbbra is térítésmentesen elvégzik – ezt is nagyon ajánlatos igénybe venni.

Én betegség-ügyben próbálok tudatos lenni. Egy helyen tartom az összes leletemet. Ha új baj jelentkezik, akkor igyekszem jól megfigyelni a tüneteket, hogy egyértelműen el tudjam mondani az orvosnak. Mielőtt új orvoshoz megyek, összeírom, hogy milyen gyógyszereket szedek, mert azt tapasztaltam, hogy ilyenkor nem mindig tudok koncentrálni.

Egyszóval, sokat tehetünk és tennünk is kell egészségünk megőrzéséért!

Lujza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Így gazdálkodik a nyugdíjból 3 nagyi

befőzés

Tésztát gyúrok, kertészkedek, befőzök

Az ember úgy tervezi, hogy élete kedves társával együtt szeretne megöregedni, jó lesz együtt megélni az élet csendesebb, nyugalmasabb időszakát. Mindez már nem teljesülhet, mert egy kegyetlen betegség drámai pontot tett közös terveink végére.

A bánat feldolgozása mellett meg kellett tanulnom új pénzbeosztási szabályok szerint élni és átszervezni az életemet. Aki próbálta már, az tudja, mit jelent egy nyugdíjból fenntartani a lakást, fizetni a rezsit, biztosítási díjat, egyebeket, pótolni az elkopó-elromló berendezési tárgyakat, háztartási gépeket.

Édesanyám mondása szerint „Nincs az a sok, amit ne lehetne elkölteni, és nincs az a kevés, amit ne lehetne beosztani.” Ehhez tartom magam, mert nem szeretnék a gyermekeim segítségére szorulni. Megpróbálok előre tervezni és ahhoz szigorúan ragaszkodom is. A nyugdíjam mellé kapom a férjem nyugdíjának 20 %-át. Ha nincsenek rendkívüli kiadások, ez utóbbi összeget félre tudom tenni – biztonsági tartalékot gyűjtök. (Ha viszont pl. kilyukad a bojler … akkor egycsapásra ki is kell adnom az így félretett összeget.)

A havi számlák, állandó kiadások befizetése, gyógyszerek kiváltása után a fennmaradó összeget arányosan elosztom, hetenként meghatározom azt a limitet, amit elkölthetek. Kialakítottam egy ésszerű vásárlási rendszert is, megkeresem a legjobb ár-minőség arányú termékeket. Élettapasztalatom alapján tudom a pontos mennyiséget is, nehogy ételt, bármit ki kelljen dobni. Hetente a termelői piacra járok, az ott vásárolt zöldség, gyümölcs, tojás mindig friss és jó minőségű, így akár 1 héten át is eláll. Mindig idény-zöldséget, gyümölcsöt veszek, bármilyen csábító is a görögdinnye áprilisban, otthagyom. Rendszeresen fagyasztok le zöldféléket télire: lecsót, tölteni való paprikát, spárgát, zöldborsót, tökfőzeléket, spenótot, stb. Nem csak a józan előrelátás késztet erre, hanem így praktikus is. Ha pl. 1 kg spenótból készítek főzeléket, 1-2 adagot frissen elfogyasztok, a harmadik napon azonban már rá sem bírnék nézni. Ezért a többit egyszemélyes adagokra elosztva lefagyasztom. Jól jön majd később, ha nem lesz időm/kedvem magamra főzőcskézni: csak előveszem, megmelegítem és már ebédelhetek is. A tésztát magam gyúrom, csak lisztből és tojásból: megszárítva, dobozokban tartom a spájzban.

A kertben termő gyümölcsöket befőzöm: szeptemberre a spájzban sok finom lekvár, dzsem, savanyúság, paradicsomlé és szörp sorakozik a polcokon. Az üzletben kapható lekvárok, szörpök drágák és nem is biztos, hogy csak tisztán gyümölcsből készülnek. Családtagoknak, barátoknak, kollégáknak is szoktam különleges lekvárokat ajándékozni. (Az épp most aktuális szilvalekvárt vaníliával, fahéjjal, friss diódarabokkal gazdagítom: nekem is öröm, amíg dolgozom vele, és azok is értékelik, akik ajándékba kapják tőlem.)

A mosásnál is tudok takarékoskodni: csak kb. 10 naponta mosok, (télen még ritkábban), előveszem és használom az évek alatt felgyülemlett, több váltásnyi ágyneműt, egyéb ruhadarabokat. A drága mosópor helyett mosódiót, szódabikarbónás mosószert használok és szabad levegőn szárítom a ruhákat – így az öblítő, illatosító felesleges.

A fűtésszámla érzékeny pont. A mi korosztályunk még emlékszik arra, milyen érzés volt a téli reggeleken felkelni és a kihűlt, hideg lakásban dideregve-kapkodva öltözködni. Most nagyon jó, hogy egyenletes meleg van, de 20 foknál melegebbre sohasem állítom a szabályozót. Éjszakára 18 fokra mérsékelem és használom a melegebb paplant, téli pizsamát, alvózoknit. Napközben is téliesen öltözöm a lakásban, rétegesen, az évszaknak megfelelően. A villanyszámla is csökkenthető, ha a készülékeket (tv, számítógép, egyebek) használat után teljesen kikapcsolom, a hűtőszekrényt, fagyasztót rendszeresen leolvasztom. Odafigyeléssel és ésszerű használattal ezt a kiadási tételt is lehet csökkenteni.

Azért az életem nem csak takarékoskodásról szól: időnként egy-egy koncertre, színházba, rendezvényre feltétlenül elmegyek és a jó könyvekre sem sajnálom a pénzt. (Könyvtárba is járok rendszeresen.) Az öltözködésben a jó felépítésű, kényelmes cipő kap nálam elsőséget. Ruhákra, táskákra keveset költök. Igyekszem tartani a súlyomat, azért is, hogy a meglévő ruháimat továbbra is hordani tudjam. (Legkedvesebb barátnőm adta az ötletet: időnként előveszi régebbi, kedvenc ruhadarabjait, másokat viszont 1-2 évig pihentet a szekrény hátsó részében – így szinte az újdonság erejével hatnak, amikor újra előkerülnek. Remek ötlet, bevált!) Rendszeresen járok fodrászhoz, a kozmetikust és a pedikűröst is felkeresem 3-4 havonta. Évente egyszer 2 hétre gyógyfürdőbe megyek – az ehhez szükséges pénzt eddig még mindig sikerült kigazdálkodnom.

És a legfontosabb: az unokáim örömét, kívánságait – mint minden nagymama – a sajátjaim elé helyezem. Beosztással, odafigyeléssel, eltervezett – és nem ötletszerű – tudatos vásárlással a szerény jövedelem is beosztható.

Fodor Anna

 kertészkedés

Életvitelünk fontos elve: nem pazarolunk

Nyugdíjasként van időnk arra, hogy ezt a gyakorlatban is megvalósítsuk. Táplálkozásunkhoz az általunk megtermelt zöldségek, gyümölcsök nagyban hozzájárulnak, nyáron friss, télen konzervált formában. Kiegészítésként piacon vásárolunk, általában a szezonális, olcsóbban kapható dolgokat. Nem visszük túlzásba a fogyasztást, pl. 1 kg kenyér egy hétig is elég. Gyógyszerre keveset költünk, a megelőzést helyezzük előtérbe, igyekszünk egészséges életmódot folytatni. A mozgás napi szinten része az életünknek. Természetjáró egyesülettel teszünk nagyobb túrákat, kirándulásokat kedvező anyagi feltételekkel. Kihasználjuk az ingyenes utazási lehetőségeket is. Figyeljük a kedvező áron, vagy ingyenesen hozzáférhető kulturális, szórakoztató programokat, és szerdánként megyünk moziba, amikor olcsóbb mozijegy.

A háztartási gépeket körültekintően használjuk az energiatakarékosság és állagmegóvás jegyében. Amit lehet, azt saját magunk megjavítjuk. Ami nekünk fölösleges, de másnak használható, azt szívesen adjuk tovább baráti, családi körben, így kapunk is pl. ruhaneműt, háztartási és berendezési tárgyakat. Lakásunk rezsije viszonylag alacsony, mivel a házban geotermikus fűtés és klíma működik ( igaz, ez manapság még ritka lehetőség).

Liza

könyvtár

Megtakarítok könyvön, színházon, mozin

Ma már kétszer meggondolom, mielőtt megvásárolok egy könyvet, mert a könyveknek minden hely kevés. Ha mégis úgy döntök, hogy a könyvnek muszáj otthon kéznél lennie, akkor többnyire internetes rendeléssel vásárolom meg a vágyott darabot. Nemcsak a könyvkereskedések honlapjain barangolok, hanem használt dolgokat hirdető helyeken is. Nem egy könyvet vettem pár héttel a megjelenés után „használtan”, úgy, hogy valaki egy olvasás után, mélyen az eredeti ár alatt adta el. A könyvhéten, könyvfesztiválon megnézem a könyvsátrakat, és nem a – teljes áron kínált – újdonságok után kutatok, hanem az engedményes kosarakban fedezek fel csemegéket. E-könyv olvasónk is van, ami 10-15 könyvvel felérő egyszeri befektetés (vagyis mondjuk a 20. letöltött könyv már biztosan ingyen van), hatalmas a választék ingyen vagy legfeljebb pár száz forintért letölthető könyvekből.

Ritkán fordul elő, hogy teljes árú jeggyel megyünk színházba: naponta kapom e-mail-ben az aznapra szóló, el nem kelt, 50%-os áron kapható színházjegyek listáját, csak válogatni kell belőle. Volt olyan előadás nemrég, amit a bemutató utáni napon láttunk, a zsúfolt nézőtéren valahogy 2 hely megmaradt. Regisztráltam egy színháznak a baráti körébe, így pár százalék engedményt kapok.

A múzeumok a nyugdíjasoknak általában 50% engedményt adnak a belépőkből. Az állami múzeumok állandó kiállításai a hónap valamelyik szombatján ingyenesek. Van olyan színházjegy, amivel – meghatározott időn belül – be lehet jutni egy megadott múzeumba, és a nemzeti ünnepeken (március 15-én, augusztus 20-án, október 23-án) az összes állami múzeum kiállításait ingyen meg lehet nézni. Erre nagyon odafigyelek, mert ma már bőven 1000 Ft fölött is lehet egy múzeumjegy, és persze éppen a legérdekesebb kiállításoké.

Nagyon sokan leszoktak a moziról, de a férjem meg én még mindig szeretünk néha moziba menni. A műsorközlő honlapokon összevetem a mozik jegyárait, és mindig a legolcsóbbat választjuk. Nem baj, ha a mozi a külvárosban van, hiszen ingyen utazunk. Van olyan mozi, amelyik kedvezményes nyugdíjas-bérleteket bocsát ki: már egy előadásra is érdemes megvenni.

Híve vagyok a Kulturális Örökség Napoknak, az idegenvezetők napjának, a Múzeumok Éjszakájának: ha időben jelentkezünk a programokra, sok olyan érdekes középületbe lehet ingyen bejutni, ahová egyébként lehetetlen, sőt esetenként még idegenvezetés is van.

Lujza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Te milyen nagymama vagy?

nagymama

Nagymama blogger-társaimnak tettem fel az alábbi kérdéseket a nagymamaságról.   Érzelmektől hömpölygő, lírai vallomások születtek. 

Kérdések:
Milyen nagymama vagy: megengedő, vagy szigorú? Ilyen voltál-e szülőnek is?
Miben más a nagymamaság, mint az anyaság volt?
Mit gondolsz, miért szeret veled lenni az unokád?
Milyen játékokban tudsz legjobban belefeledkezni az unokával?

Nincs más dolgod, csak szeretni őket!

Lea unokái

Szülőnek túl-liberális és megengedő voltam. Voltunk. Most már látom a kockázatait. De megpróbáltam nagymamám útravalója szerint gyerekeket nevelni, ami egy mondat volt: Nincs más dolgod, csak szeretni őket, a többi jön magától. Hát igen, mi annyira betartottuk ezt, hogy még a szemét kidobására – mint segítség- is csak hébe-hóba kértük meg kis szeretteinket. Persze azért egészen normális felnőttekké cseperedtek. Nekem aztán nagymamakoromban lett egy saját mondatom, ha valamelyik gyerekem valamelyik gyereke miatt szorongott: Bízz a gyerekedben.

Hogy milyen nana vagyok azt nem tudom, inkább a négy illetékest kellene megkérdezni, annyit azonban elárulok, hogy amellett, hogy elolvadok az örömtől, ha látom, hallom őket kialakult egy kicsit szigorúbb nanaságom, –  és itt a vicc helye: Hogy kényeztető szüleiket ellensúlyozzam.

A nagymamaság mindenben más, mint az anyaság. Bővebben: Gyakorlatban unokáimat csak az öröm óráiban látnám, ha időnként ki nem bújna belőlem a nevelgető szülő. Persze sokkal kisebb mennyiségben, mint hajdanán, de annál nagyobb buzgalommal. Azt vizionálom, hogy mindenre nekem kell szegény elhanyagolt árváimat megtanítani, amit a gondatlan szülők elmulasztottak. No, ezt ne vegyétek komolyan, mert a szülők az én jól nevelt gyerekeim és társaik, tehát ez is miattam majdnem rendben van. De….és itt jön nana.:

Miért nem jár a gyerek – unoka – egyedül iskolába?
Miért nem tud még bevásárolni?
Miért nem viszi le a szemetet, (kacagás)

A sok miértre csak egy kérdéssel válaszolok: Miért nem tanította, tanítja meg őket a nanájuk?

A harmadik pontról vannak sejtéseim és tudásom. A biztos tudás hogy soha nem kiabálok…mint óvó….tanító…..és egyéb nénik. Mint már írtam talán, Zsuzsi lányom születésekor megfordult velem a világ. Sok dologban persze, de legerősebben abban, hogy megszállt a türelem. Szándékosan nem írok nyugalmat, mert szorongásaim immáron örökre velem élnek. De még arra is, és számomra mindenre a legjobb gyógyszer volt,( még egy kicsit van), ha gésa ülésben odahelyezkedsz gyereked, majd gyerekeid, majd unokád, majd egyre több unokád mellé a homokozóba és nem látsz és nem hallasz mást csak csacsogásukat, fénylő szemeiket, nevető-síró arcocskájukat, miközben süteményt, vagy éppen autót főztek homokból.

Remélem, észrevettétek, hogy a válaszom nem arról szól, hogy miért szeretnek ők velem lenni, hanem arról, hogy miért szeretek én velük lenni.

A többit kérdezzétek meg Majától, Jakabtól, Samutól és Dávidtól.

Lea, egy “öntelt” és perfekcionista nagymama, akitől mindenki óvakodjék

Megengedő nagymama vagyok

Sáriék

Azt hiszem, éppen olyan megengedő nagymama vagyok, mint amilyen szülő voltam. Ha kérek valamit, és azt látom, hogy az unokám valamiért nem akarja megcsinálni, amit kértem, akkor mindig megpróbálok kompromisszumot keresni, amibe ő is beleegyezik, és nekem is elfogadható. Ez persze könnyebben megy most, amikor csak egy-egy napig vagyok együtt az unokáimmal, és akkor csak rájuk figyelek, mint régen, amikor a gyerekeink 7/24 a mieink voltak. Akkor gyakrabban veszítettem el a türelmemet, hiszen sok minden másra is figyelnem kellett.

A nagymamaságnak éppen abban van az előnye, mint ami a hátránya: a “vendég” unokával türelmesebben tudok bánni, mint a “folyamatos” gyerekemmel annó, ugyanakkor a “vendég” unokának nem ismerem meg úgy minden rezdülését, mint a “folyamatos” gyerekemnek.

Azt hiszem, az unokáim szeretnek velem beszélgetni, játszani. Szeretek olyasmit játszani, amit az unokám talál ki. Persze ezekbe a kalózos-megmentős szerepjátékokba se lehet teljesen belefeledkezni, de jó szórakozás látni, ahogy egy-egy – szándékosan odavetett – megjegyzésemtől hogy beindul a fantáziája, milyen új fordulatot vesz a játék.

Lujza

Büntetés helyett humorral

Petra kinga

Remek dolog nagyszülőnek lenni! Unokáink mosolyát, örömét, nyiladozó értelmét látni, fejlődésüket figyelemmel kísérni boldogító és felemelő. Más, letisztultabb, mint az anyaság. Az hatalmas boldogság, intenzív érzés volt, ugyanakkor mindig ott bujkált a félsz is: vajon jól csinálom-e? Családunkban én voltam a szigorúbb, férjem a megengedőbb, kialakult bizonyos egyensúly. Nagyon jó anya szerettem volna lenni, mindenre figyelni, a legjobbat adni a gyermekeimnek: jó példát, fontos alapelveket kialakítani, boldog gyermekkort biztosítani nekik. Ugyanakkor jó szakemberré is szerettem volna válni, férjemmel, és szüleimmel is intenzív, teljes életet élni. Törekedtem minderre, és ma már tudom, hogy lehetett volna jobban, nyugodtabban is kezelni ezt a sokrétű feladatot. Nagyszülőként bizonyos szempontból bölcsebb lettem, türelmesebb, megértőbb. És megtanultam a sok suta helyzeten jókat nevetni – bosszankodás helyett.

Összetett dolog a nagymamaság. Mindig és elsősorban a gyermek, az unokáim érdekét nézem. Ha kell, szigorú és következetes vagyok, mert azzal használhatok nekik. Néha pl., ha a leckéjével piszmog egész délután, vagy ezer dologba fogna egyszerre, muszáj határozottnak lenni, szép szóval, kitartással elérni, hogy a feladatára figyeljen, rendesen megcsinálja és ne késő estére maradjon minden, amikor a szülők fáradtan érnek haza és ő maga is fáradt már. Máskor, ha a napi program átszervezhető, megengedőbb vagyok: előbb játszunk, biciklizünk, stb. és csak utána jön a tanulás, hangszergyakorlás, stb.

Optimális esetben a gyermekeim, menyem-vejem nevelési elvei nagyjából azonosak azzal, amit én szeretnék követni, amit az adott helyzetben helyesnek tartok. Ha alapvető kérdésekben egyezünk, akkor az unoka is, nagyszülő is nyugodtan élvezheti a közös együttlétet, – ha különbözik, az nagy baj, állandó vita vagy elfojtott érzelmek forrása.

A legfontosabb alapelvek: mindig igazat kell mondani, az ígéretet, határidőket, napirendet be kell tartani, segítőkésznek és jószívűnek kell lenni, és – csak halkan teszem hozzá – szót kell fogadni. Lányom mostanában kezdi belátni és talán bánni is, hogy kisebb korukban nem nevelte őket tudatosabban a szófogadásra, legtöbbször a gyerekek belátására bízta, hogy mikor mit tegyenek.

Sem a szülők, sem a nagyszülők nem kérnek olyasmit, ami a gyermekek/unokák kárára lenne, gátolná őket saját egyéniségük, személyiségük alakításában. Az ideális az lenne, ha magától és késedelem nélkül tenné mindazt, ami természetes: ha automatikusan kezet mosna ebéd előtt, ha nem kellene külön szólni, hogy a ruháit, táskáját, játékait rögtön a helyére tegye – vég nélkül sorolhatnám a hasonló helyzeteket.

Veszekedés, szidás és büntetés helyett én legszívesebben humorral, nagy nevetéssel próbálom megoldani a helyzetet. Ha kárt okozott, főleg ha szándékosan, együtt gondoljuk ki: hogyan lehetne jóvá tenni a dolgot. Kisebbik unokám szeleburdi néha, egy novemberi délután futkosott a lakásban, becsapta az üveges ajtót és a vastag üveg kiesett, darabokra tört a padlón. Szerencsére sem neki, sem másnak nem esett baja, de a kár nyilvánvaló volt. Most mi lesz? Kesztyűt húztunk, óvatosan egy üres vödörbe szedegettük a darabokat, összetakarítottunk. Azután a játékidőben nem játszottunk, hanem a hulladékudvarba vittük el az üvegcserepeket. Egy nagyobb darabot félretettem és egy másik délután kettesben végigjártuk a környékbeli üvegeseket és csak a sokadik műhelyben volt ugyanolyan típusú és mintájú üveg. Pénzbe is került, a kis megtakarított zsebpénzét mind bele kellett adnia – a mama még ki is pótolta – hogy a pót-üveget és a gittet kifizethessük. Amikor elkészült, apjával együtt illesztették helyére az üveget, ő őrködött, hogy a testvére ne nyúljon a még puha gitthez. Nagyot nevettünk a helyrehozott ajtót látva és azóta ….. nem futkos össze-vissza a lakásban. Hogy mindez nagyon időigényes? Persze. De megérte!

Miért szeretnek velem lenni az unokáim? Koronként változó. Kisebb korukban talán azért, mert sokkal türelmesebb voltam velük, mint a szüleik (persze jobban rá is értem): vég nélkül gyakoroltuk a tipegést-járást, biciklizést, sokszor és sokat meséltem nekik, altattam őket, vidámak voltunk együtt. Mert az ő örömük, mosolyuk, jól-létük a nagyszülőkét is megsokszorozza. Elfelejtünk sajgó derekat, csikorgó térdeket, ha a szőnyegre kuporodva építhetünk, vonatozhatunk velük, vagy épp a hátunkra ültetve őket négykézláb ügetünk velük körbe-körbe, nagyokat nevetve.

Amikor már nagyobbacskák, a közös játékokat kiegészítik a közös programok, az együtt átélt élmények és azok megbeszélése. Amikor érzik, hogy komolyan vesszük őket. Az együtt készített sütemények, a hímestojás festés, cirkuszi vagy színházi program, akár a közös takarítás is lehet egyúttal vidám együttlét is. Legutóbb stopperrel mértük, mennyi idő alatt tudunk hárman megpucolni egy kiló zöldbabot (8 perc volt), amit, ha egyedül kellett volna elvégeznem, fél óránál rövidebb idő alatt nem sikerült volna.

Szerencsés vagyok, mert az unokáim a közelemben élnek, napi kapcsolat van közöttünk, így az intenzívebb is. Sokszor játszottunk együtt, főleg 2-10 éves koruk között, azóta is kedvenceink a logikai, az alkotó-kereső-gondolkodtató játékok. A kiskamasz-kor jelei azonban már jelentkeznek: 12 évesen már ritkábban igénylik a játékot a mamával; a barátnők, osztálytársak és főleg a számítógép csökkenti azt az időt, amit együtt tölthetünk. Mégis, vagy talán épp ezért, mindig nagy öröm számomra a tartalmas együttlét.

Fodor Anna

Nagymamai büszkeség: egyedül jött értem autóval

Akárhogy is próbálok “belekapaszkodni” ebbe az unokás témába, nem akar menni a dolog! Az én drága “kis” unokám, Dani ugyanis már 27 éves, komoly, dolgozó férfi, az egész családnak tetsző párkapcsolatban él. Játékos foglalkozásokról, nagymamás programokról sem tudok ily módon beszámolni, mert többnyire csak közös családi ebédek alkalmával találkozunk. Sokat dolgozik ő és a párja, Betti is, sokszor a hétvégéik is foglaltak. Örülök, ha sikerül velük együtt ebédelni, mert akkor nagyon derűs, vidám a hangulat, jó humorérzékkel van megáldva.

Jutnak eszembe persze aranyos gyerekkori történetek, pl. mikor pici fiúként megérkezett szüleivel hozzám ebédre, fölkéredzkedett a karomba és azt mondta: Lássuk csak Döme mama, mi fő a fazekakban? Emelgettük a fedőket, ő boldogan szimatolgatott és tapsolva örült az ebédnek!

Talán azt mondhatnám még el az unokámmal kapcsolatban, hogy mikor volt az első olyan élményem vele, ami rádöbbentett, hogy ez a fiú már felnőtt. Nem az érettségi, nem a sikeres egyetemi felvételi, a diploma, ezek persze mind sikertörténetek, de nekem a legemlékezetesebb pillanat más, hétköznapibb dolog volt. Amikor a jogosítványt megszerezte és először jött értem egyedül autóval, hogy elvigyen a családi ebédre! Nahát, nekem az a pillanat örökké emlékezetes marad! Olyan büszkén feszítettem mellette, mintha királyi hintóban ülnék, lestem, ki látja, hogy az unokám fuvaroz engem! Ugye, milyen furcsa a nagymamai büszkeség? Végig sikeresen vette az akadályokat az iskoláiban, de nekem ez a jogosítvány megszerzés és elém gördülés az autóval… mindent vitt!

Ő az egyedüli unokám, mert a fiam után sajnos nem maradt kisgyerek, de ez már másik történet…

Brigitta

Önfeledten tudok velük foglalkozni

Panni . Lilla

 Nagymamának lenni egészen más, mint anyának lenni. Mire az emberasszony odaér, hogy nagyszülő lesz, jobbára már megtörténtek életében a nagy dolgok: családot alapított, fészket rakott (esetleg többször is), megtalálta (vagy sem) azt a munkát, amiből megélhetését biztosítja, kialakította baráti és ismeretségi körét, ahogy mondják: megette kenyere javát. Tehát mire nagyszülő lesz, nem kell már annyi felé megosztani a figyelmét és bölcsen rájön, hogy az életben a legfontosabbak az emberi kapcsolatok. Ha olyan szerencséje van, hogy gyerekei unokával ajándékozzák meg, ez a kis palánta lehet a sok elvesztett, elhagyott, már nem fontos dolog helyettesítője. És mert egészen máshonnan látja már a dolgokat, tudja, mennyire kevéssé volt fontos egynémely elsődlegesnek hitt dolog, és hogy a legfontosabb, hogy a gyerekből boldog felnőtt váljék. Hogy mindezt hogyan ?– Az a nagy, megfejtendő titok.

Éppen a megváltozott élethelyzetből adódóan tudok az unokákkal sokkal önfeledtebben foglalkozni. Ha nálunk vannak – a két lányunokából általában csak az egyik – reggeltől estig játszunk. Pannikával megunhatatlanul babázunk – az ő kezdeményezésével eljátszva kis életének éppen aktuális eseményeit. Az idősebb Lillával évekig Dorothysat játszottunk – Óz, a nagy varázsló korai, közös bábszínházi élményünk hatására. Imádunk együtt bábszínházba, gyerekszínházba, koncertre járni. Nagyon szeretik a rögtönzött, esti meséimet hallgatni, mert ki lehet választani, hogy ki legyen benne, és mi történjen.

Nagyon szeretem őket hallgatni, ahogy beszélnek, csacsognak, nézni, ahogy önfeledten játszanak! Talán, mint minden nagyszülő, szeretek régi dolgokról mesélni, növelni az ismereteiket és élvezem, ahogy tágul a világuk. Minden találkozás öröm és alkalom, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat. Olykor meg is kell küzdeni a figyelmükért, szeretetükért, néha komolyan feladják a leckét, főként, ha a szülők is jelen vannak.

Szülőnek nem voltam szigorú, de megpróbáltam következetes lenni, nagyszülőnek még engedékenyebb vagyok, tudom, hogy kis dolgokon mennyire nem múlnak fontos dolgok. Szeretek örömöt szerezni nekik és ez néha elengedhetetlen engedményeket követel. Objektíven nézve persze az is igaz, hogy sokkal kisebb a ránk háruló felelősség és rövidebb időt velük töltve sokkal könnyebb dolgunk van, mint a szülőknek. Mindenesetre igyekszem a szülök elvárásait követni és betartani azokat.

Az unokák a legnagyobb ajándék, amit gyerekeinktől kaphatunk.

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Másféle régiségek

Foglalkozzunk most egy kicsit mással!

Nagyszerű elfoglaltság tematikus útitervek összeállítása, frissen tartja az agyunkat, sok meglepetést tartogat. Nézzünk körül – legalább a karosszékünkből – a városi ásatások, a földalatti régiségek között! (tovább…)

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

BEPILLANTÁS A FILM ARANYKORÁBA

Michael Kordával kezdődött ez a dolog. Tudtam, hogy van egy regénye a felmenőiről, a legendás Korda fiúkról, akik letörölhetetlen nyomot hagytak az angol és az amerikai filmgyártáson. Tévedésből aztán Michael Kordának nem ezt a regényét vettem ki a könyvtárból, hanem egy visszaemlékezést a saját életére. Abban is annyi minden volt Kordáékról, hogy nem tudtam szabadulni az ügytől, és akkor már az egyik könyv hozta a másikat. Bele vagyok bonyolódva M. Korda: Gloria című kulcsregényébe, ami az egzotikus szépségű Merle Oberonról, Korda Sándor egyik feleségéről, Hollywood sztárjáról szól, akinek az élete – mindenféle kulcsregény nélkül is – szinte hihetetlen.

merle_oberon

(forrás: latimes.com/International Pictures Corp.)

Indiában született 1911-ben, az édesanyja félvér volt, 15 (egyes források szerint 12) évesen szülte, az apja angol.  Eurázsiaiként  élt Calcuttában vagy Bombay-ben, 17 éves korában sikerült eljutnia Angliába. Kezdetben bárgörl volt, majd kisebb filmszerepek eljátszása után magára vonta Korda Sándor figyelmét, aki Boleyn Anna szerepét adta neki a VIII. Henrik magánélete című filmben. Még ma is érdemes megnézni!

oberon2

(forrás: omnilexica.com/Classic Film Scans)

Ezután ívelt felfelé a karrierje. Amerikába ment Kordával, aki feleségül is vette. Az Üvöltő szelekben is ő szerepel Laurence Olivier oldalán.

Oberon egész életében mereven titkolta a származását, mert félvérként semmi esélye nem lett volna filmszerepre. Azt terjesztette, hogy Tasmaniában született angolszász szülőktől, és bár katonatiszt édesapja még az ő születése előtt meghalt, ő jólétben nevelkedett. Van olyan honlap, ami szerint sötét bőrű édesanyját Hollywoodban cselédként tartotta magánál. Sok évvel a halála után derítették ki, hogy valójában honnan is érkezett; ez egy újabb csavart adott a tündérmesének.

De a lényeg Korda Sándor, avagy Sir Alexander Korda, előbb pesti újságíró, filmkritikus, majd filmrendező Budapesten, Bécsben, Berlinben, Hollywoodban, Párizsban, Londonban, a háború alatt ismét Hollywoodban, a háború után újra Londonban. Producer, a London Films studiók megalapítója, az első lovaggá ütött filmes, aki az angol filmgyártás felvirágoztatásával komoly kihívást jelentett a maga idejében Hollywoodnak. Londoni korszakából emlékezhetünk a Rembrandt című filmjére. A főszereplő, akárcsak a VIII. Henriké (és később a Vád tanújáé – de ez már egy másik történet, nem Kordáé, hanem Marlene Dietriché): Charles Laughton.

Korda Sándor öccse, Korda Zoltán A bagdadi tolvaj és A dzsungel könyve rendezője, egyes források szerint producere, míg a legkisebb öccs, Vincent festőművész, díszlettervező, aki A bagdadi tolvaj színes technikájáért, díszletéért Oscar-díjat kapott 1941-ben.

korda_testverek

(forrás: paintingsoncanvas.net)

Az Etyek közelében épült, élenjáró technikát fölmutató stúdió-komplexum Korda Sándor nevét viseli. A 16km2-es területből 6,000 m2 beépített, a 6 studió külön-külön is bérelhető. Láthattuk az olasz reneszánsz díszletvárost:

P1060405

P1060404

P1060408

és a lepukkant New York-i utcát:

P1060416

majd bementünk a Látogatóközpontba, ahol van egy kis Korda-emlékkiállítás, majd filmtechnika-történet, de a legérdekesebbek a filmtrükköket bemutató részek. Bemutatják, hogyan készült a Taxidermia című filmben szereplő extrémen kövér ember maszkja, hogyan tesz a számítógép a studióban forgatott jelenet mögé mondjuk tengerpartot, hogyan mozgatnak át alakokat, hogyan lesz pár emberből tömeg.

A sötétben derengő Látogatóközpontban nem tudtunk megfelelő fotót készíteni, legyen itt helyette egy másik saját fotó: a Warner Brothers Studios-ból a Casablanca díszlete.

393 Warner Brothers Casablanca

Lujza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

SÉTÁK

A séta kiváló nyugdíjas időtöltés, egészséges is meg érdekes is. Én a magam részéről sokkal többet sétálok, amióta nyugdíjas vagyok: több időm van, no meg a séta a helytörténeti érdeklődésemet is nagyszerűen szolgálja: meg lehet nézni azokat a helyeket, amikről nemrég olvastam, hallottam, és új helyeket lehet fölfedezni, amiknek jó utánanézni, átbeszélni a barátokkal, ki mit tud a környékről. Így aztán hamar adódik a következő úti cél.

Egy ilyen eszmecserén értesültem nemrég az Idegenvezetők Világnapjáról, amit az idegenvezetők sok ingyenes vezetéses séta szervezésével ünnepeltek! (Tetszik nekem ez a kezdeményezés, jó lenne, ha más szakmák is bevezetnék…) A nagy kínálatból az újlipótvárosi sétát választottuk, és nem lepődtünk meg, amikor a találkozóhelyen már vagy 40-50 hasonló korú hölgy és úr várakozott. A fiatal és lelkes szakértő muzeológus-idegenvezető kalauzolásával majd 3 órát jártuk az ismert és kevésbé ismert utcákat. Élveztük, hogy új, eddig nem ismert dolgokat hallhattunk-láthattunk, még mi is, akik mindig Budapesten éltünk.

Seta 010

A Pannónia utca 9. sz. ház bejarata

Itt az egyik legcsodálatosabb ház, a Pozsonyi út 38-40, vagyis a Dunapark-ház földszintjén a korabeli kaputelefon rekonstrukciója:

 

 

800-yfs075-pozsonyi-38-k

 

(forrás: epiteszforum.hu)

Idegenvezető nélkül is igen jó tud lenni a séta, még télen is, ha tempósan haladunk. Sőt télen különösen fontos, hogy kidugjuk az orrunkat, ne bújjunk be egész nap a meleg lakásba. Ennek a jegyében indultunk el nemrég egy külsőbb városrész, Budafok fölfedezésére. Nem volt pontos útitervünk, mégis megtaláltuk a település legrégibb utcáját, a védett gesztenyefasorral, helyi védettségű házakkal büszkélkedő Péter-Pál utcát:

0535-3103-d0000110548bb7d3a46a4

 

(forrás: www.168ora.hu)

Romantikus kastélyokat, mint pl. a Czuba-Durozier kastély:

1238592006

(forrás: fenteslent.blog.hu)

Vagy itt a gyönyörűen fölújított, esküvőre is kibérelhető Sacelláry-kastély:

80-1

(forrás: eskuvohelyszin.specia.hu)

Egy szó mint száz, a séta az egyik legjobb szórakozás!

 

LUJZA

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!