Régiségeknek

Korzikai impressziók: vidámság, szépség, történelem

2. rész

Fellegvár, Corte

Fellegvár  Cortéban

Bastiában buszra szálltunk, majd korzikai szállásunk, Ghisonaccia felé robogtunk. Este 9-re érkeztünk meg. A korábbi vihar miatti áramszünet következtében kicsit viszontagságos volt a honfoglalásunk, de példás türelmű idegenvezetőnk mindenkit elkísért a labirintusszerűen elhelyezkedő bungalókba. Másnap reggel – kipihenve a hosszú utat – egész más színben láttuk a buján illatozó bokrokkal, eukaliptusszal, magas pálmafákkal övezett üdülőtelepünket. Természetesen a tenger vonzott bennünket leginkább, amely látványra gyönyörű, de a tajtékzó hullámok miatt fürdésre veszélyes volt. Ez a körülmény nem változott egész héten. Így meg kellett elégednünk a medence kellemes vizével.

Ajaccio Ghisonaccia

Tengerpart Ghisonacciában

A jó szervezés eredményeként a másnaponkénti fakultatív kirándulások közé aktív pihenőnapok ékelődtek reggeli tornával, délelőtti akvafitnesszel, úszással, délutáni zumbával, mozgásos gyerekprogramokkal, esti diszkóval ritmikus zenére. Ezt a gazdag szórakoztatást négy kedves, életvidám olasz fiatal (két lány, két fiú) nyújtotta, akik együtt örültek velünk önfeledt pillanatainkban.

Korzika térképe a mutatóújj félszigettel

Korzika térképe a mutatóujj félszigettel

Első kirándulásunk Cap Corse félszigetére irányult, amelyet elnyúlt alakja miatt mutatóujjnak is neveznek. Hegyen, völgyön utazva értük el első állomásunkat, Cortét, a hajdani fővárost, amely a Korzika szíve név büszke tulajdonosa. Kisvonattal (dottóval) kapaszkodtunk fel a fellegvárhoz szűk utcácskákon keresztül. Ez a történelmi levegőjű ódon városka magán viseli az 1729-69-ig tartó függetlenségi háború nyomait, az ágyúgolyók ütötte lyukakat.

Kisvonattal Corte szűk utcáin

Kisvonattal Corte szűk utcáin

Napóleon apja, Charles Bonaparte itt született, és itt kezdte a családalapítást. Első gyermeke, Joseph, szintén itt született 1768-ban. A függetlenségi háború nagy vezéralakjai voltak Pasquale Paoli politikus, hadvezér, és Jean Pierre Caffori tábornok, aki kezdetben orvos volt. A nevét viselő téren áll lakóháza, és előtte az 1901-ben készült bronzszobra. A majd 300 éves sebeket őrző, megújhodásra váró házak közül egy-két épület kitűnt rikító színeivel. A képen látható sarokház a legkülönlegesebb, mert csak egyik fele felújított, átfestett, mintha nagymama és unokája lenne. Sétánk legvégén, a sziklán tornyosuló fellegvár legmagasabb pontján vettünk búcsút a csodás panorámától.

A félig felújított ház Corteban

A félig felújított ház Cortéban

Patrimonioban jókedvű borkóstolás, vásárlás után Saint Florentben sétálgattunk, amely Saint Tropezre emlékeztet. A kikötő partján fagyizók, vendéglők mediterrán teraszai hívogatnak. A kisvárosok bája után Erbalungában, a genovai őrtorony körül, a hatalmas sziklákon megtörő vad hullámok morajlását hallgattuk, és a habos, tajtékos, hol türkiz, hol sötétkék tengerben gyönyörködtünk. Következő kirándulásunk első célpontja Napóleon szülővárosa, Ajaccio volt, a császári város. Itt látta meg a világhódító a napvilágot 1769-ben, 15 hónappal azután, hogy Franciaország megszerezte Korzikát. Szülőháza a kis Letitia téren található, a ház II. emeletén a Bonaparték családfája, fényképek, relikviák, fegyverek, címerek tanúsítják a család történelmi múltját. A házzal szemközti botanikus kertben a gyermek Napóleon szobra áll.

Ajaccio szülőház2

Napóleon szülőháza Ajaccioban

Fiatal korában korzikai nacionalista volt, aki a franciákat elnyomóknak tekintette. Ennek dacára a francia katonai akadémián tanult, és 16 évesen hadnagyi rangot kapott a francia seregben. Ajaccio egy hosszúkás terén, a Place Maréchal-Fochon, a piaci forgatagra tekint a császár babérkoszorús alakja, míg a Général de Gaulle téren négy fiútestvérével körülvett lovas szobra magasodik a turistaözön fölé. Három lánytestvéréről nem láttunk szobrot. Vajon miért?! Festményeken fellelhető karcsú alakjuk. Két kisfiú az utókor képviseletében békésen beszélgetett a császár szobrának árnyékában.

Napóleon szobra Ajaccioban

Napóleon szobra Ajaccióban

És ha még mindig hiányérzeted lenne, kedves Olvasó, járd velem végig az enyhén emelkedő Napóleon utat, amely a város fölötti Austerlitz térhez vezet. Ennek végében a mauzóleumszerű emlékműhöz lépcsők vezetnek. Én viszont lentről csodáltam az idealizált, de a valóságban 168 cm magas császárt.

Emlékmű az Austerlitz téren, Ajaccióban

Emlékmű az Austerlitz téren, Ajaccióban

– folytatás következik –

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Cseppkőbarlang és lovagvár – Varázslatos utazás Szlovéniába 2. rész

Ljubljana

Ljubljana

A szállodába való megérkezés és  gyors helyfoglalás után első utunk a svédasztalos terülj-terülj asztalkánkhoz vezetett. Elég volt az otthoni batyuból táplálkozásból! Mindennel elégedetten meleg vizes zuhany után az ágyban még egy órányi internetezés: tájékozódás, mi minden történt a világban, és persze családunkban. E tárgyban is megnyugodva, álomra hajthattuk fejünket a másnapi gazdag programot elképzelve.

Bölcs idegenvezetőnk megcserélte a 2. és 3. nap programjait, abban a reményben, hogy a szabadtéri túrákat száraz időben tehetjük meg. Így került sor a 2. napon Ljubljanára, a Postojnai cseppkőbarlangra, és Predjama lovagvárára, természetesen esőben. Újra ernyő kinyit, becsuk, füles beakad, kamerapajtásom hol a kezemben, hol a zsebemben. Első utunk Szlovénia fővárosába, a negyedmilliós Ljubljanába vezetett, melynek római kori neve Emona. Nemcsak ez a dallamos név, de a város hangulata, karcsú tornyai, gyönyörű szecessziós házai is egy fiatal lány kecsességére emlékeztetnek. Megerősített ebben egy elénk táruló épület csipkeszerű frízeivel. S milyen stílusos, hogy az egyetlen boltja egy Swarovski kristályüzlet volt.

Száva híd

Hármashíd a Száva felett

A Száva hármas hídján áthaladva verkli hangjára lettünk figyelmesek. Korhű, 20. század eleji ruházatban, cilinderben idős férfi tekerte, és egy fiatal hölgy kedvesen mosolyogva ringott a zene ütemére, felvidítva ezzel bennünket is. Mit sem törődtünk már az esővel.
A verkli dallama elkísért bennünket a várhoz, melyre siklóval suhantunk fel. Az üvegkalitkában egyre feljebb emelkedve fokozatosan elénk tárult a Száva által kettészelt Ljubljana, (Emona után a német Laibach nevet kapta). A vár mellvédjéről teljes pompájában csodálhattuk ezt a békés hangulatú várost. Jó időben oda látszanak a Júlia Alpok csúcsai, de akkor a felhők eltakarták előlünk. A várban raboskodott Batthyány Lajos 1849. májusától júliusig megkülönböztetett jó körülmények között. Állítólag még sétálni is kijárhatott. Mit sem változtat mindez a tényen, hogy október 6-án koholt vádak alapján a többi aradi vértanúval együtt kivégezték.

Posztojnai cseppkőbarlang

Posztojnai cseppkőbarlang

Következő uticélunk a világ egyik legnagyobb, leghíresebb cseppkőbarlangja, a kétszintes Postojna barlang volt. Talán nem tudja mindenki, hogy a cseppkő eredeti neve csepegő kő. Az első szakaszon elektromos kisvasúttal robogtunk a barlang gyomrába. Magyar vezető híján angolul beszélő, illetve hallgató csoporthoz csatlakoztunk. 1 km-es gyalogos sétánk látványosságai a tömör sztalagmitok (álló cseppkövek) és a néhol tűhegykarcsúságú, függő sztalaktitok változatos színekben pompáztak attól függően, hogy milyen ásványon szivárognak át az esőcseppek. Láttunk fehéreket, sárgásakat, rozsdabarnákat. A barlang korát évmilliókban mérik, hiszen 100 év alatt 2 cm-rel növekednek a cseppkövek. A bámulatos látványt fokozták a monumentális magasságok és mélységek. A hatalmas térben úgy érezhettük magunkat, mint Jónás a cethal  gyomrában. A kifelé vezető úton is a zakatoló kisvonaton búcsúzhattunk a világhírű Postojnától, melyet a föld alatt barlangrendszer köt össze egy romantikus lovagvárral, a Predjamával. Mi viszont már a föld felett, busszal tettük meg a rövid utat a sziklába épített, festői látványosság felé.

Erasmus lovagvára

Erasmus lovagvára

A vár 1274-ben épült gótikus stílusban, egy hatalmas szikla ívének kőfalába a nehéz megközelíthetőség céljából. A rabló báróként elhíresült Erasmus Lueger lovag uralkodása alatt vált ismertté a 15. században. Erasmus a legenda szerint harcba keveredett a Habsburgokkal, és miután megölte a császári hadsereg vezérét, III. Frigyes bosszújától tartva családjával együtt ebben az erődítményben keresett menedéket. A császári erők a vár ostromával Trieszt kormányzóját bízták meg. A vár lakóit nem sikerült kiéheztetni, mert titkos barlangjáratokon keresztül szereztek élelmet. A vár elfoglalását végül egy szolga árulása tette lehetővé (jó pénzt kapott érte). Jelzésére, egy ablakba tett gyertya fényére, kőgolyózáport indítottak a kép baloldalán látható kis melléképületre, ahova Erasmus megkönnyebbülni ment. A tető beszakadt, Erasmus élete megszakadt. Ezzel a tragikomikus mesével búcsúztunk a vártól, és a 2. nap eseményeitől.

Folyt. köv.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A szép mozgás a szem muzsikája

táncososk

Minél idősebb vagyok, és minél jobban nehezedik a mozgásom, annál nagyobb csodálattal és áhítattal gyönyörködöm bármiféle mozgásművészetben, és e művészet tehetséges művelőiben.
Nemrég városomban táncfesztivál volt, ahol a szárnyaikat épphogy bontogató és színpadot “kóstolgató” piciktől a felnőtt együttesekig minden korosztály képviseltette magát. De nem csak korcsoportokban nyilvánult meg a változatosság, hanem a műfajok színes palettájában, és természetesen a fellépő-ruhákban is. Láthattunk streetdance-et, társastáncot, kortárs balettet egyaránt.

Néhány szólótáncon kívül többnyire együttesek léptek fel. Hangsúlyoznám az együtt szót. Jó érzés volt látni azt az összhangot, összefonódást és egymás iránt érzett szeretetet, ahogy kibontották a témát az ízlésesen választott gyönyörű zenékre. A közönség éppúgy élvezte a drámai előadást, mint a lágy sztenderdet, a vidám, felszabadult latin-amerikait, vagy a kicsit keményebb streetdance-et, mely stílusokat ki-ki személyisége szerint választhatja. A mozdulatokat inspiráló zeneválasztásokkal komplex élményben volt része a lelkes közönségnek. Jó volt látni a gyerekek arcán a mozgás és a megérdemelt siker örömét, amit kis közösségükben hatványozottan élnek át.

táncosok2

Családilag is érintett vagyok, ezért kb. 10 éve követem táncpedagógus rokonom kreatív koreográfiáit, és tanítványai (köztük 3 saját gyermeke) fejlődését. A szemem láttára nőttek kicsikből tinédzserré, mások felnőtté. Lépéseik egyre magabiztosabbak lettek, a növekvő önbizalom következtében egyre felszabadultabban táncolnak. Egy-egy összemosolygásból tanúja lehetek fiúk-lányok bontakozó érzéseinek. Tisztaság sugárzik a szemekből, és azt remélem, hogy felnőttként is ilyenek lesznek, bármi is lesz a foglalkozásuk. A tehetségesebbek valószínűleg táncos pályára lépnek, de a többiek is hasznos útravalót kapnak a jó közösségből, egymás iránti tiszteletből, toleranciából.

A műsort egy szimbolikus tánc zárta, címe: Elengedés, aláfestő zenéje Szabó Balázs : Bájoló c. dala, Radnóti Miklós azonos című versének szövegével. Záró sora: “Mossa az eső össze szívünket!” A mozdulatok anyák és lányaik kapcsolatát, majd gyermekük elengedését illusztrálták, de tágabb értelmét is érzem a befejező mondatnak. A hatást fokozta, hogy a táncot valóban anyák és lányaik adták elő. Szem nem maradt szárazon.

táncosok 3

Hazafelé elábrándoztam egy olyan jövőről, amit sok-sok ilyen csapat, összefogó közösség fog építeni, nem csak táncos, hanem bármilyen lelkesítő, jó célért.

Egy idézettel zárom írásomat. Anatole France szerint: A szép mozgás a szem muzsikája.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A Marigold Hotelek

Két film, amelyek megnevettetnek és megríkatnak.

the-best-exotic-marigold-hotel-2-3

Mintha nekünk, rólunk, Régiségekről (idősekről), készítették volna e filmeket! Legutóbbi kulturális örömforrásom volt a Keleti Nyugalom – második Marigold Hotel című filmalkotás, melynek előzményét, az első Keleti Nyugalom – Marigold Hotelt (2011-ben készült alkotás) nagy örömömre a TV-ben láthattam. A téma összecseng a blogunkban mostanában gyakran hangoztatott gondolatokkal a felszabadultan, kellemesen töltendő időskorról. A képen látható szereplőgárda eleve sikergyanússá teszi a filmet. Az alaptörténet a következő: nyugdíjukból a saját hazájukban megélni nem tudó brit idősek egy indiai fiatalember hirdetésére egy új élet reményében útra kelnek Indiába, egy képekről jól ismert szálloda felé, ahol olcsóbban élhetik meg addig megszokott kényelmüket. De a szállodáról kiderül, hogy közel sem olyan lakájos, mint a fotók ígérték, és az indiai kultúra is homlokegyenest különbözik szokásaiktól, tradíciójuktól.

A filmet nemcsak a különböző egyéniségű és élethelyzetű emberek komikus beilleszkedése, vagy épp ellenállása, a humor és az önirónia eszköze gazdagítja, hanem egy-egy pillanat költőisége is. A csodás képi megfogalmazások, az indiai zenevilág, a tánckultúra, az ott élő emberek szelíd mosolya, feltétel nélküli őszinte szeretetük az idegenek iránt is, az utcákon a szent teheneket ördögien kerülgető tuk-tukok mind kiváló adalékok. Ez a film egyszerre megnevettet és megríkat.

Összegezve a történetet: Az utazásra egy házaspár kivételével (Penelope Wilton és Bill Nigh játsszák) mindenki egyedül érkezik. Van köztük agglegény (Ronald Pickup), aki már rég lemondott a hódításról, de megpillantva egy kívánatos 70 körüli hölgyet, akinél viszonzásra találnak bontakozó érzelmei, egy pirulával rásegítve újból feléled szexuális vágya. (Kedves Régiségek! Soha nem késő!)

Maggie Smith egy műtét előtt álló, lábfájós, zsörtölődős öreglányt alakít, aki kezdetben enyhén lekezeli a hozzá kedvesen közeledő indiaiakat. Végül ő megy át a legnagyobb változáson, és ő lesz a motorja, gazdasági igazgatója a meghirdetett “romhotelnek”, és ezáltal jobbkeze a kissé irreálisan álmodozó hoteligazgatónak. Ezt a szerepet Dev Patel alakítja, az Oscar díjas Gettómilliomos című film címszereplője.

second-best-exotic-marigold-hotel-movie

A Celia Imrie által játszott hölgy milliomosférj-vadászattal próbálja kiegészíteni csekély nyugdíját, míg a Judi Dench alakította szerény, intelligens, őzikeszemű özvegyasszony sikeresen keres és talál munkát.  A társaság egyedüli házaspárjának Indiáig kell utaznia, hogy végre rájöjjön, nem illenek egymáshoz. Jóllehet ezt már évtizedek óta tudják, végül megváltozott körülményeik pukkasztják ki a hazugságbuborékot.

A másság elfogadására remek példa a társaság viszonyulása egy homoszexuális hatvanas férfihoz (Tom Wilkinson alakítása). Ő kivételesen nem a szűkös anyagiak miatt érkezett oda, hanem fiatalkori indiai barátja felkutatására indult, és ebben új barátai, lakótársai is segítik. A film számomra legmeghatóbb pillanata, amikor az amerikai férfi visszatérvén a vágyott találkozóról a szállodába, annak teraszán békés mosollyal az arcán örökre elalszik. Nem is tudtam megálljt parancsolni kibuggyanó könnyeimnek…

Nem hagyhatom szó nélkül az idős és az unokakorú generáció példamutató kapcsolatát sem, amire ez a film mintát szolgáltat. Az indiai fiú lelkesedése, az időseket megértő őszinte szeretete nyomán vált ez a heterogén társaság kezdetben egymást elviselő, majd toleráló és végül megkedvelő igazi közösséggé. A szeretet visszahatásaként az idősek kitartása, hite, bizalma vezette az álmodozó fiatalembert a siker útjára, élükön a kezdetben zsörtölődő Maggie Smithszel.

Érthető módon kíváncsian vártam a nemrég beharangozott “Keleti nyugalom – a második Marigold Hotel”-t. John Madden rendező most is káprázatos filmet alkotott, amelyet immár a blogger Annaróza szemével néztem. Hozzájuk hasonlóan én is új örömöket várok és keresek életem “harmadik felvonásában”.

Best-Exotic-Marigold-Hotel-2-1

A film második részéről csak röviden írok, inkább megtekintésére ösztönzöm az olvasókat. A történet ugyanott, ugyanazokkal a szereplőkkel folytatódik azzal a különbséggel, hogy a gazdasági igazgató (Maggie Smith) hatékony segítségével olyan jól sikerült az első Marigold hotel fellendítése, hogy ez további álmodozásra készteti a fiatal igazgatót. Idős jobbkezével Abu Dhabiba utaznak, hogy befektetőt szerezzenek egy újabb “romhotel” megvásárlására.

A történet kibővül egy régi barát megjelenésével, akit Sonny, a főhős vetélytársként él meg úgy a szerelemben, mint az üzleti életben. A barát ugyanis már megvette a kiszemelt épületet. Gyönyörű menyasszonyát és közelgő esküvőjüket is veszélyeztetve érzi, persze alaptalanul. Az esemény egy szállodaellenőrnek hitt férfi (Richard Gere) és egy ugyancsak szállodaellenőr nő megjelenésével bonyolódik. (Vajon melyik az igazi?!) A sharmos férfi érzelmi húrokat is penget… Az új érzelmektől félő őzikeszemű özvegy, és az első részben magára maradt férj végül megtalálja a közös boldogságot. A milliomosvadász hölgy esete csattanós befejezést nyer. És végül a szállodaigazgató üzleti vállalkozása is megoldódik.

Egy majdnem veszélybe került esküvő színes forgataga az egzotikus szépségű menyasszonnyal és vőlegénnyel, valamint a vidám vendégsereg közös táncával méltó befejezése a filmnek.

A filmnek, és egyben nekünk, Régiségeknek is a mottónk lehetne a   Judi Dench által alakított idős hölgy kérdése: “Hány új életünk lehet?” Judi meg is válaszolja saját kérdését: “Amennyit akarunk!”

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A magunk urai vagyunk

brigitta

Milyen jó dolgok vannak az időskorban? Tettem fel a kérdést blogunk szerzőinek. Brigitta válasza következik. Cecilia

Sok mindennel megértőbb lettem, türelmesebb a gyerekekkel, és meg sem próbálom “behozni” fiatalabb korom lemaradásait a háztartásban, nem most akarok pályázni a “Világ legjobb háziasszonya” címre, egyszóval idegkímélőbb üzemmódra álltam rá.

Mikor nyugdíjas lettem megfogadtam, hogy nem futok többé villamos, troli vagy autóbusz után! Van idő jókor elindulni, és ha mégsem értük el a járművünket, akkor sincs tragédia! Van máááásik! Mert ugyebár mije van a nyugdíjasnak? Ideje! Kivárjuk a következőt, vagy ha remek beszélgetőtársra akadunk a megállóban, akkor az azt követőt! Nincs sürgetés, főnöki szigor, a magunk urai vagyunk.

Bármely időpontban mehetünk pl. moziba! Csodás! Az előadóestek, színházak tele vannak csinosan felöltözött idősebb emberekkel. Nagyon megéreznék a bevételeiken a színházak, ha a mi korosztályunk hirtelen eltűnne a nézőtérről! Szívesen fejtem a keresztrejtvényeket, netezek, olvasok, zenét hallgatok – jut mindenre időm!

A reklámújságok ajánlatait átböngészve mindig találunk valami jó kis akciós vásárolni valót, ez jelenti a rendszeres nyugdíj kiegészítést, bűn lenne nem kihasználni a kínálkozó alkalmakat. Szívesebben látok neki a családnak sütni – főzni, jólesik látni az örvendező arcukat. Saját magamnak pedig ha van kedvem főzök, ha nincs, akkor nem! Teljesen szabad a pálya!

Végezetül még egy fogadalom: csak kijelölt gyalogátkelőn megyek át, kivárom a zöld lámpát, inkább kicsit kerülök, de felelőtlenül nem közlekedem. Erre egy néhány évvel ezelőtti eset döbbentett rá, amikor a házunkhoz egészen közel egy autóbusz halálra gázolt egy nagyon idős nénit. Szegénykém csak egyik oldalról a másikra futott (!) volna át, amikor a baleset történt. Ami rám a legnagyobb hatást tette, az a néni két agyontaposott fekete cipője volt, melyek még napok múltán is az úton hevertek elárvultan, emlékeztetőül mindannyiunknak…

De hogy vidáman fejezzem be: már a hatvanon túl ért az az öröm, hogy egy édes kisfiúra vigyázhatok, immár négy éve! Számomra ő egy állandó örömforrás, játékosság, boldogság! Mindig várom hogy mehessek hozzá, mert mellette nem érzem az öregséget, a magányt, csak a szeretetet…

Brigitta

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Levél a múltba

kézzel írós

Új szerzőt köszöntünk blogunkban. Lorna  új színfoltot  jelent:  nem “régiség” korú, mint a többi blogger, de  írásainak  témája  kapcsolódik az időskorúakhoz.  Bár ez már korábban is aktuális lett volna, létrehoztunk egy új kategóriát SZÉPIRODALOM címmel. Lorna  novelláit  is ide soroljuk.

Gyorsan ledobta a kulcsokat az ajtó mellett álló szekrénykén lévő tálkába, de a cipőjét már nem merte levetni, mert a telefon szakadatlanul csörgött. Még az ajtó zárjával bajlódott (rosszul látott már ilyenkor estefelé), amikor először megszólalt a készülék. Szemüveget nem vitt magával a parkba, ahova minden délután kisétált, hogy friss levegőt szívjon, ha csak tehette. A lépcsőházban azonban már félhomály várta, nem ment olyan egyszerűen, hogy beletaláljon a zárba a kulccsal. Főleg, ha közben még a telefon is sürgette, élesen sivított bele a ház csöndjébe emlékeztetőként, mennyire lassabban megy ma már minden, mint régen. Azt hitte, mire végre szabaddá válik az út és bejut, már abba is marad, nem ér oda időben, de szerencséje volt. Igaz, cserébe mehet vissza, és takaríthatja fel a koszt maga mögött, amit végigvitt a lakáson, míg elért a nappaliban álló vadonatúj készülékhez. Még a lánya hozta neki pár hónapja. Próbálta rábeszélni valami mobilra. Azt mondta, ma már mindenkinek ilyen van, de őt nem érdekelte. Szerette azokat a dolgokat, amik már hozzánőttek, nem szívesen ismerkedett meg újdonsággal, pláne, ha nem is értette, mire az a sok gomb azokon a mobilokon, amit az unokája sorra mutogatott neki, amikor meglátogatta. Minden látogatáskor egy újabb szerkezetről áradozott, ő meg bólogatott csak megértően, mint aki érti, miről csacsog a fiú. Valójában azonban teljesen távol állt tőle minden ilyesfajta újítás. Inkább csak élvezte, ahogy hallgathatja az unokát, cserébe még akár a telefonokról is mesélhetett neki órákig, ha épp csak arról volt hajlandó. Márpedig sok választása nem volt, vagy a telefonok vagy a számítógépes játékok. Mosolygott, ahogy eszébe jutott a legutolsó találkozás. Annyira nem értett semmit abból, amit Palkó magyarázott, hogy a végén a fiú már csak kacagott rajta.

Még mindig mosoly bujkált a hangjában, amikor végre a kagylót sikerült felemelnie és a füléhez tartania. – Halló! – Szervusz! De örülök, hogy elcsíptelek otthon. Rég nem beszéltünk, gondoltam, felhívlak és megkérdezem, hogy vagy.

Lerogyott a telefonos asztalka melletti karosszékbe. Ez a beszélgetés nem lesz rövid, már sejtette előre. – Köszönöm, jól vagyok! – mondta a telefonból hallatszó hangnak. Nem volt szükséges, hogy bemutatkozzon a másik, ismerte a hangját régről jól, mostanában is beszéltek időnként, bár nem volt jellemző, hogy ez rendszeres lett volna. Nem kellett, hogy elmondja, ki volt ő, való igaz, de azért bosszantotta az a magabiztosság, ami a férfit mindig is jellemezte, hogy benne fel sem merült, esetleg valaki nem ismeri fel a hangját, vagy csak egyszerűen az illem kívánná úgy, hogy a köszönést bemutatkozás kövesse.

– És te? – kérdezett vissza udvariasan mégis. – Minden a szokásos, tudod. S már kezdte is a sorolást, hol tartottak a dolgai, kivel hogy alakult a viszonya, mik bántották, mik foglalkoztatták, mik bosszantották mostanában.

Hallgatta, néha belehümmögött, de több reakcióra igazán nem is volt szükség. Nem értette, mire való egy olyan egyoldalú beszélgetés, mint ez az övék, ahol tulajdonképp válaszolnia sem igazán kell. Hátradőlt, megadta magát a sorsnak, hogy az elkövetkezendő hosszú percekben itt ülhet és a férfi monológját hallgathatja. A szóáradat csak folyt a fülébe a kagylón keresztül, ő időnként bólintott, hiába nem látta a másik, épp magát nyugtatta ezzel, mert érezte, ahogy a gondolatai irtózatos gyorsasággal száguldottak vissza, múltbéli önmagához.

Kristálytisztán kirajzolódott előtte egy kép. Mosolygott magában, ahogy felidézte a napot, amikor az történt. Tinédzser évei elején járhatott. Önbizalma nem volt, kinézetre teljesen átlagosnak volt mondható. Ahogy az mindenki mással lenni szokott ebben a korban, teljes mértékben elégedetlen volt önmagával. Végtagjaival sose tudott igazán mit kezdeni, melle már nőtt, ez zavarta sokszor, legjobb volt karba tett kézzel eltakarni, haja sokszor szénaboglyára emlékeztetett. Szép ruhákra, cipőkre nem futotta a családjának. Egy szó mint száz, nem fordultak meg utána a fiúk az utcán.

Ama bizonyos napon ült a padon gondolataiba mélyedve, amikor megjelent előtte Ő. Magas volt, izmos, már ránézésre is magabiztos, és a legszebb ifjú, akit valaha látott. Az utcájukban lakott, ismerte már látásból. Ismerte és csodálta messziről. Most azonban egészen közel volt hozzá a fiú, egy könyvbe mélyedt, nem vett tudomást a külvilágról. Ez kapóra is jött, hiszen így volt alkalma zavartalanul átadni magát a szemlélődésnek és az áhítatnak. Nézte, csak nézte a profilját oldalról, és itta be a látványt magába, ahogy csak bírta.

Úgy érezte, fényévekre voltak ők ketten egymástól. A fiú, akinek látványától a nők elalélnak, és ő, aki leginkább a szürke kisegér kategóriába tartozott. Mindig zavarta ez a skatulya, de képtelen volt tenni ellene. Nem tudta, mit tehetne, hogy ebből kitörjön.

A fiú egy pillanatra felnézett, rá is rápillantott, de csak amolyan futólag, természetesen nem ismerte fel, nem volt ismerős neki. Konstatálta, hogy a busz, melyre vártak, még mindig nem érkezett meg, így volt ideje továbbra is olvasni, vissza is fordította a tekintetét a kezében lévő könyvre, és a külvilág abban a pillanatban megszűnt számára.

Ült akkor ott a padon, és nem tudott semmi másra gondolni, csak arra, mennyire sajnálja magát, mennyire igazságtalan az élettől, hogy őt egy ilyen fiú soha nem veszi észre, soha nem hozza úgy a sors, hogy az útjaik valaha keresztezzék egymást, mint ahogy talán egy regény lapjain ez megtörténhetne. Az élet nem regény. A valóság sokkalta kopárabb.

Nagyot sóhajtott, tudomásul vette, hogy neki ez adatott meg. A közeledő busz láttán felpattant és felszállt rá. A fiú követte. Viszonylag közel voltak egymáshoz ott is, így nem tudott megálljt parancsolni magának, pillantása vissza-visszatért rá. Egy helyen szálltak le, ballagtak a közös utca felé, de mintha különböző bolygókon éltek volna, akkora volt a távolság köztük.

– Jó újra hallani a hangod – hozta vissza a jelenbe a férfi. – Bárcsak lenne még egy esélyem nálad, most ügyesebb lennék, nem baltáznám el, ebben biztos vagyok. – Én is – válaszolta erre minden meggyőződés nélkül. Nem tudta, így lenne-e vagy sem, nem is érdekelte igazán.

Újra elmosolyodott. Mennyire nevetséges volt így utólag visszatekinteni. Pár évvel a buszos találkozás után belőle szép fiatal lány lett. Már többen is megfordultak utána, ahol csak megjelent. A fiúnak az utcából szintén szemet szúrt. Egy időben még kapcsolatban is álltak egymással. Komolyra is fordulhatott volna, ha a fiú nem szúrja el. De az örökös füllentéseivel, megbízhatatlanságával csak azt érte el, hogy megharagudott rá, és kiadta az útját. Nem volt szüksége ilyen társra. Olyanra, aki nem igazán becsülte meg, aki nem volt boldog már csak attól is, hogy vele lehet.

Azt azonban álmában sem gondolta volna, hogy ennyi év után még mindig hall felőle. Hogy hiába a hosszú évek, még mindig a megbánás hallatszott a hangjában, ha kettejükről beszélt a férfi. Mindkettőnek lett családja az évek során, mindkettő megözvegyült, mégsem érzett magában egy csepp vágyat sem most, hogy esetleg újra érdemes lenne a férfi felé nyitni. A múltjának egy lezárt fejezete volt már csupán. Volt sok szép emléke vele kapcsolatban, de igen, akadtak csúnyák is.

Ám ami a legfontosabb, nem dobogtatta meg a szívét, mint régen. Nem hallgatta áhítattal minden mondatát, és egészen egyszerűen nem is hiányzott neki, ha nem hallott róla hónapokig. Persze, kedvelte. Ha beszéltek, szívesen meghallgatta, de csak mint régi jó barátot. Mennyire furcsa volt most visszagondolni a régi önmagára, mely tele volt kétellyel, miközben átélte, hogy mennyit változott a világ, mennyit változott ő maga is vele együtt.

Hirtelen elfogta a vágy, hogy üzenjen a régi önmagának. Annak a hitetlen kislánynak, aki még nem is sejtette, mennyi minden jó és szép vár rá az életben, csak mert nem bízott benne, hogy az neki is kijárt. Öntudatlanul már nyúlt is a telefon melletti papírtömbhöz, keze toll után kutatott és firkálgatott, míg a vonal másik végéről a monológ a továbbiakban is monoton zúgás volt csak.

– Nos, ha nem tudunk találkozni, akkor engedd meg, hogy valamikor megint felhívjalak. Mondjuk, jövő héten? – Persze, rendben – válaszolta és ekkor vette észre, hogy valóban írt a papírra, nem csak firkálgatott. Milyen nevetséges. Ki hallott még olyat, hogy valaki magának üzengessen? Vissza a múltba?! Összegyűrte a papírt, belesüllyesztette a kardigánja zsebébe, miközben búcsúzkodtak, és visszatette a kagylót a helyére.

Ballagott ki az előszobába, hogy levesse a cipőjét, amikor csöngettek. Odament az ajtóhoz és kíváncsian nyitotta ki.

– Csókolom, Klárika néni! – a szomszéd kislány volt. Nagy kerek szeme csak úgy sugárzott a szemüvege mögül. – Szervusz Eszterkém! Mi járatban vagy errefelé? Bejössz megint? – kérdezte, és már lépett is félre, hogy beengedje. Kedvelte nagyon a kislányt. Ha szülei nem voltak otthon, ha sokáig dolgoztak, sokszor jött át hozzá beszélgetni. Olyankor teáztak, sütött neki süteményt, és hallgatta, épp milyen könyvet olvasott el legutóbb, melyről lelkesen beszámolt neki. Magányos kislánynak tűnt, bár soha nem panaszkodott. Eleven, érdeklődő, nyílt szívű gyermek volt. – Nem, ma nem tudok, még rengeteg leckém van. Csak hallottam, hogy haza tetszett jönni. Az előbb volt itt a postás, hozott egy csomagot, átvettem, azt adom oda, és már megyek is vissza tanulni. – Értem. Akkor majd máskor! Viszont figyelj csak, a parkban járva találtam egy érdekes követ neked, elhoztam, be tudod tenni a gyűjteményedbe – húzta ki zsebéből az említett követ, s nyomta a kislány kezébe. – Köszönöm szépen! – mondta hálásan a kislány, és már indult is vissza saját lakásuk felé.

Becsukta az ajtót mögötte és mosolyogva a söprűért nyúlt.

A kislány is belépett a lakásuk ajtaján, ment egyenesen a kavicsgyűjteményéhez, tette volna be a csodaszép követ a többi mellé, amikor meglátta, hogy egy papírdarab tapadt a kő oldalához. Kissé gyűrött volt. Kisimította és rápillantott az üzenetre. Úgy döntött, a kövek mellé teszi. “Higgy magadban!”

Lorna

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

ÚJÉVI FOGADALOM: Nem akarok tovább gyepesedni

Ulysses nappalija, az Artus társulat előadása

Ulysses nappalija, az Artus társulat előadása

Nézegetem a színházműsort: egyik alternatív színház a másik után, egyik ismeretlen darab a másik után …de nem, nem tudom rávenni magamat, hogy nekiinduljak fölfedezni a művészeti életben valami újat.

Az az igazság, hogy így 65 fölött egy kicsit leültünk. Begyepesedtünk. Az esik jól, az tetszik, ami szépen le van kerekítve, ízléses, stílusos.

Fiatal korunkban könnyebben követtük az irányzatokat a színházművészetben. A 60-as, 70-es években, a magyar színház egyik nagy korszakában, egyes vidéki színházak felívelése idején minden „nagy” előadást látnunk kellett. Azután persze hosszú szünet következett, a család napi gondjai, teendői fontosabbak lettek a kortárs színháznál. Később, ahogy a gyerekek megnőttek, valamelyest megnövekedett szabad időnkben újra megpróbáltuk fölvenni a szálakat. Még 2-3 éve is kimentem a külvárosba, egy 60-as évekből itt maradt művelődési házba. Különlegesen érdekes színdarabot láttam, amit díszlet nélkül játszottak a színészek, kezükben bábukkal, hol a saját hangjukon, hol a bábuk „hangján” megszólalva.

Elhatároztam, hogy az új évben erőt veszek magamon. Nem akarok tovább gyepesedni! Ha már ilyen szerencsés körülmények, gazdag kulturális kínálat közepette élek, akkor újra körülnézek, megkeresem az érdekességeket. Most látom csak, hogy nem is kell kimenni a külvárosba, hiszen pár villamosmegállóval odébb van egy független színház… sőt drámafesztivál is volt… és nahát, megint Harold Pintert adnak… ott a helyem!

Lujza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Fedezzünk fel rejtett kincseket : Kiskunfélegyháza !

A tízhetes nyári szünidő tartalmas eltöltése a legtöbb családban nem kevés fejtörést okozott. Egy szép augusztusi napon a 11 éves unokámmal és kis barátnőjével Kiskunfélegyházára kirándultunk. A szülők kicsit csodálkozva fogadták a kezdeményezésemet, de a gyerekek kíváncsiak lettek. Menjünk Móra Ferenc szülővárosába! Az állomástól gyönyörű, különleges platánsor vezet a városközpontba. A lányok egyiktől a másikig szaladgálva fedezték fel a fákon a különféle dudorokat, üregeket – és persze rögtön fel is másztak rá.

1

A csodaszép, szecessziós városházához érkezve elámultunk az épület harmonikus szerkezetén, gyönyörű majolika díszítésén. Kis jegyzetfüzetükbe le is rajzoltak néhány díszítő motívumot.

2

A téren álló ivókútból nem csak jót ittak, hanem a feliratokból megtudták: melyek Kiskunfélegyháza testvérvárosai Európa szerte. Ezután az Ipartestület székházába mentünk, mert szerettük volna megnézni a kézműves kiállítást. Különféle mesterségek képviselői állították ki alkotásaikat, érdekes, szép tárgyakat, sok jó ötletet láttunk. A legjobban két művész: Varga Edit babakészítő és Kristóf Márta mézeskalácsos művei tetszettek. Az „EDI-BABÁ”-k igazi kis egyéniségek, nem uniformizált műanyagarcú, merev bábuk, hanem puha, ölelhető, kedves kis teremtmények. (edi-baba.blogspot.hu) A Tiszakécskén élő könyvtáros és népi iparművész, Kristóf Márta, mézeskalács figurákból, sötétkék alapra, falra akasztható, komplett betlehemi jelenetet komponált. Elvarázsolt mindannyiunkat! Észre sem vettük, hogy majdnem másfél órát töltöttünk el a kiállított remekek megszemlélésével.

hárman

A Móra Ferenc téren áll, vagyis dehogyis áll – ül! Markolt György szobrászművész 2004-ben felállított Móra Ferenc szobra. A gyerekek számára oly kedves író mosolyogva, derűsen helyezkedik el egy kőpadon, bárki melléülhet – a gyerekek ösztönösen azonnal ezt tették. És teljesen természetes mozdulattal megfogták szobor kezét is.

3

A magas talapzaton álló Petőfi szobrot (Köllő Miklós alkotását, 1922) 8 egyszerű, fatámlás pad fogja körül. A kiskunfélegyháziak itt is remekül ráéreztek arra, hogy ne elérhetetlen magasságokba kerüljön az, ami egy költő életművéből a legfontosabb: a padok támlájára más és más Petőfi vers-idézetet véstek. Megható volt látni, ahogy ezek a kis emberkék futkostak egyik padtól a másikig, hangosan olvasva az idézeteket, olykor tovább is folytatva a vers ritmusos sorait.

5

A Kiskun Múzeum kiállításainak végignézése lett a nap csúcspontja. Pedig nem is gondoltuk volna! A kislányok eredetileg csak a múzeum kertjében felállított szélmalomra voltak kíváncsiak. Már a bejáratnál kedvesen megszólított bennünket a múzeum idegenvezetője, végigkísért  a termeken, és a kislányok számára érdekes dolgokra hívta fel a figyelmüket. Beülhettek pl. abba a régi-régi iskolapadba, amelyben Móra Ferenc ülhetett, kipróbálták, milyen szorosan kellett egymás mellett ülni az akkori gyerekeknek, hogy hatan is elférjenek egy padban. Kíváncsian méregették a pad lapjába süllyesztett tintásüveget, ahová a tollat mártogatva tudtak tintával írni. Az idegenvezetőnktől megtudhattuk, hogyan alakult ki többszörös szóösszetételből a város neve. A sokféle használati tárgy, írásos emlék, berendezett szoba, sőt még a börtön is sok információval szolgált. És végül a szélmalom! Egy nagy, kerekes rúd segítségével tudták a szélmalom teljes tetőszerkezetét forgatni, azért, hogy a szél-lapátok, a szél irányához igazodva meg tudják hajtani a malom gépezetét és búzából, rozsból lisztet őröljenek. A lányok izgatottan böngészték a malom gerendáiba vésett régi írásokat: göcsörtös, gyakorlatlan kézzel írt tanúságtétel ez, ami emléket állít a régi korokban élt, sok és nehéz munkával alkotó mesterembereknek.

6

Annyira elmerültünk a szép tárgyak, egyedi ködmön-hímzések nézegetésében, hogy csak a „Sajnos záróra van!” figyelmeztetésre kaptunk észbe. Közben pedig elment az a vonat, amivel haza akartunk jönni. – Sebaj, megyünk a következővel. Meghívlak benneteket egy gombóc fagyira! – Beálltunk a hosszú sorba – gondoltuk, ez a legjobb fokmérője annak, hogy ott lehet a legjobb fagyit kapni. Nem csalódtunk. Óriási gombócokat kaptunk, majdnem kifogott rajtunk.

Ez is, mint a kirándulásunk többi eseménye, (sőt maga a vonaton utazás is!) sokáig emlékezetes marad mindhármunk számára. Egyben jó példa arra is, hogy a felkapott, sokat reklámozott, drága helyeken kívül is nagyon sok érdekes élmény, rejtett kincs fedezhető fel egy-egy magyar városban, vagy faluban. Erre bátorítom kedves nagymama, nagyapa olvasóimat, de a hétvégi programot tervező szülőket, sőt az osztálykirándulásokat szervező tanárokat is!

Fodor Anna

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ingyenes kulturális programok

cifra-palota.jpg_368x800

A kultúra és a szórakozás manapság igen drága, sokaknak megfizethetetlen. Vannak azonban rendezvények, műsorok, amelyek ingyenesek, vagy nagyon olcsón elérhetőek, csak igen nehéz rájuk találni. Úgy gondoltuk, hogy a Régiségeknek blogban ezeket nyomozzuk ki és adjuk közre. Szívesen vesszük ha blogunk olvasói (főként vidékről)  hírt adnak nekünk az ilyen programokról, hogy itt  közzétegyük.

 

Helyszín: MŰVÉSZETEK PALOTÁJA

http://mupa.hu/program/cifra-palota-pest-es-buda-2013-11-17_10-00-kekterem-zaszloter-elocsarnok

2013. november 17. 10:00 – 13:00
Kék terem
Zászlótér
Előcsarnok

Cifra Palota – Pest és Buda

Interaktív programok tanulni vágyó gyermekeknek és felnőtteknek

A Cifra Palota azokat a családokat várja, amelyek aktívan, kreatívan, tartalmas programokkal szeretnék eltölteni az időt. A színpadon zajló zenés, tánc- és meseelőadások, valamint az előcsarnok többi területén megrendezett zenei és kreatív foglalkozások, készségfejlesztő programok és játékok kapcsolódnak a programsorozat heti témájához és a Müpa más előadásaihoz.

Színpadi program:

10.15 Zenés fővárosi séta – A Presto kamarazenekar műsora gyerekeknek
11.15 Gyermekek hídja – A Majorka Színház előadása a gyerekek aktív közreműködésével
12.15 Gyerekjazz – fiatal jazz zenészek műsora

Helyszín: Zászlótér

Zenés foglalkozások:

Zenés Babaház
0-2 éveseknek és szüleiknek
10.00-10.30
10.30-11.00
Helyszín: Kék terem

Vedd ölbe, ringasd, énekelj! – Ringató Gáll Viktória Emese vezetésével
0-3 éveseknek és szüleiknek
11.10-11.45
11.50-12.25
Helyszín: Kék terem

Kézműves és képzőművészeti foglalkozások:

Városi vadon-városi történetek
Budapesti útvesztő térkép
Hidak és alagutak térbeli építése
Az én Budapestem
Városkép
Kockajáték

Helyszín: Könyvesbolt előtti tér

Korosztály: 0-12 év

A belépés díjtalan.

Rendező: Művészetek Palotája

 

Budapesten sok ország kulturális intézete megtalálható. Ezekben rendkívül változatos és érdekes kulturális és művészeti élet zajlik, és sok  ingyenes programjuk van, esetleg egyszeri, olcsó tagsági díj megváltásához kötött. Érdemes a hirlevelükre feliratkozni, és akkor folyamatos tájékoztatást kapunk a programokról. Én az Olasz Kultúrintézetet szoktam látogatni, ahol a tagsági díj 3000 Ft, nyugdíjasoknak 1500 Ft évente.

Olasz Kultúrintézet

Istituto Italiano di Cultura
1088 Budapest
Bródy S. u. 8.

http://www.iicbudapest.esteri.it/IIC_Budapest

november 18., hétfő– 19.00 óra

ZENEJazz/ Francesco Cafiso / Mauro Schiavone / szaxofon-zongora duó

A műsoron Nino Rota, Piero Piccioni, Ennio Morricone, Paolo Conte, Gino Paoli és Francesco Cafiso művei. Francesco Cafiso (született 1989-ben) az egyik legfiatalabb tehetség a jazz történetében. Számos fontos díjattudhat magáénak.

ingyenes

november 19. – 19.00 óra

Film: Égi test (2011 – 100’) olasz nyelven

Marta tizenhárom éves, aki miután tíz évet élt családjával Svájcban, visszatér Dél-Olaszországba, szülővárosába, Reggio Calabriába. Márta vékonyka, figyelmes, kissé görbe járású és egyfajta nyugtalansága miatt a kívülállók számára vad teremtménynek tűnik.

tagsági igazolvánnyal látogatható

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

 

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ingyenes kulturális programok

alma_egyuttes_1

Alma együttes

 

A kultúra és a szórakozás manapság igen drága, sokaknak megfizethetetlen. Vannak azonban rendezvények, műsorok, amelyek ingyenesek, vagy nagyon olcsón elérhetőek. Úgy gondoltuk, hogy a Régiségeknek blogban ezeket nyomozzuk ki és adjuk közre. Szívesen vesszük ha blogunk olvasói (főként vidékről) értesülnek ilyen műsorokról, azokról hírt adnak nekünk,  és ha azokat itt közzétehetjük.

Egy csapat Régiség     

 

http://balnabudapest.hu/kapunyitas-2013-november-8-9-10/

Megnyílt a BÁLNA

részletek a BÁLNA weboldaláról:

November nyolcadikán a BÁLNA megnyitja kapuit a közönség előtt. Három napon át – november 8-9-10-én – művészeti csoportok produkcióival, koncertekkel, gyermekműhellyel, az ez alkalomra felállított egyedülálló Budapest Makettel várja első látogatóit a BÁLNA. Bemutatkoznak a BÁLNA már beköltözött lakói: a Budapest Anno, a Budapest Bio, az Új Budapest Galéria a nagyszabású Budapesti merítés – 2013 kiállítással, a vendéglők, kávézók, a finomságokat és érdekességeket kínáló üzletek.

 Várunk mindenkit INGYENES programjainkon. (hogy pontosan mi ingyenes, azt érdemes előtte megérdeklődni).

 

Izelítő a programból:

2013. NOVEMBER 9., SZOMBAT
Kapunyitás: 10.00

 Színpad

11.00 Alma Együttes
Az együttes tagjai: Buda Gábor – ének, gitár, Szabó Tibor – gitár, bouzouki, tambura, Maroevich Zsolt –hegedű, brácsa, Székely Zoltán – furulya, kaval, szaxofonok
Egy különleges, egyedi stílust kialakító zenekar, mely egyszerre mozgatja meg a tánc- és a nevetőizmokat. 0-99 éves korig.

 

Tematikus helyiségek programja

F101 / ASUS
11.00–19.00 Szabadulós játék

F103 / Táncház Egyesület: Játszóház
12.00–19.00 Csiki-család kézműves foglalkozása és játszóháza
A gyerekek, családok bevonása, fonálból, csuhéból, gesztenyéből, papírból stb. készült tárgyak készítése háttérzenével.

F104 / Nemzeti Táncszínház
11.00 Földi Béla – Budapest Táncszínház DEPO kortárs tánc tréning, műhelymunka
12.30 Sivasakti Kalánanda, Somi Panni / Klasszikus indiai táncbemutató és táncház
15.00 Földi Béla – Budapest Táncszínház DEPO modern tánc tréning, műhelymunka
16.30 Bihari Táncegyüttes – magyar táncház
18.00 Lippai Andrea és Pirók Zsófi / Flamenco bemutató és tánctanítás

 

A linkre kattintva megtekinthetőek a további  részletek:

http://balnabudapest.hu/kapunyitas-2013-november-8-9-10/


 tavolvane_plakat

http://www.tavolvane.hu/fesztival

 

TÁVOL VAN-E TÁVOL-KELET?
ÁZSIAI-MAGYAR KULTURÁLIS FESZTIVÁL

Helyszín: Hagyományok Háza (Budai Vigadó épülete), 1011 Budapest, Corvin tér 8.
Időpont: 2013. november 9-10.

A fesztivál programja:

2013. NOVEMBER 9. – SZOMBAT

SZÍNPADI MŰSOROK:

Shaolin Kung-Fu bemutató
A Fehér Tigris Shaolin Kung Fu Sportegyesület programja.
Időpont: 11:00

Maláj táncok
A Chenderawasih tánc csoport produkciója.
Időpont: 13:00

Kokjó / Last spurt
A Budapesti Japán Iskola diákjainak dob előadása.
Időpont: 14:00

Shioharai. Kagura – Tánc az Isteneknek, tánc a Kamiknak
Batarita és Kerek István japán tánc előadása
Időpont: 14:30

Teakwondo bemutató
A Koreai Kulturális Központ programja.
Időpont: 16:00

Magyar képeskönyv
A Bihari János Táncegyüttes programja
Időpont: 17:00

Pentaton World Music
A Magyar-Kínai Zenekar koncertje
Időpont: 18:30

Naul – Koreai táncok
A Koreai Kulturális Központ programja
Időpont: 20:00

EGYÉB PROGRAMOK:

„Ahol a tus életre kel”
Kínai kalligráfia bemutató és oktatás Zhang Wei mester és Cserkész Gábor vezetésével
Időpont: 10 és 17 óra között

Ázsiai kézműves játszóház
Időpont: 10 és 17 óra között

Magyar kézműves játszóház
Időpont: 10 és 12, illetve 14 és 16 óra között

…..és még sok érdekes program, részletek itt::

http://www.tavolvane.hu/fesztival

 

A fesztivál minden programja ingyenes. A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk. Az épületbe és az ültetett programokra a beengedés érkezési sorrendben történik a szabad helyek függvényében.

 

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!