Régiségeknek

URALKODÓ ANYÁK – Négy generáció asszonyai a családomban

négy heneráció

Az iskoláztatás témája végigvonul a családunkon és  meghatározza az anyák és lányaik viszonyát.

Az anyák és lányok kapcsolatáról való elmélkedésemet több momentum indította el. Először a  Ridikül című televíziós műsorban nemrég felvetett hasonló téma késztetett elgondolkodásra, majd az ’Anyám és más futóbolondok a családból’ című filmélményem, a négy generációt átölelő családtörténetről. A hasonlóság okán született meg ez a kis írás családom asszonyairól.

az ’Anyám és más futóbolondok a családból’ című filmből

Jelenet az ’Anyám és más futóbolondok a családból’ című filmből

Nekem is megadatott, hogy négy generáció anya-lánya kapcsolatának részese legyek, melyben az érzelmi dominancia egyre szelídülő tendenciát mutat. Anyukám és nagymamám közt kibékíthetetlen ellentét feszült, aminek alapvető oka az volt, hogy kitűnő tanuló lányát (egyedüli gyermekét) nagyanyám nem volt hajlandó iskoláztatni. A négy polgári elvégzése után szakmát (varrást) taníttatott vele. Bár anyukám szerette a munkáját, ez a sérelem megakadályozta, hogy bensőséges viszony alakuljon ki köztük. De mint minden unoka, húgom és én meglágyítottuk az önzőnek beállított nagymama szívét. Boldog gyermekkorunk nagyszüleinknek is köszönhető. Sokat játszottunk árnyékos udvarukon, ettük a nagymama nem mindig kifogástalan főztjét, (egyedül a kacsasültje volt világbajnoki). Dinnyeszezonban nagymamám nem volt rest 2-3 súlyos gyümölcsöt hazacipelni, és a kútba leeresztve hűteni nekünk a sárgabélűeket. Nagyapám ezalatt a nyugágyból gyönyörködött bennünk, és olykor órákat mesélt orosz fogságáról.

Anyukámmal és húgommal

Anyukámmal és húgommal

Most, hogy írom-e sorokat, döbbenek rá: talán édesanyám féltékeny volt a nagyszüleinkkel töltött boldog időre, amit a varrás tőle elrabolt. Már felnőtt voltam, sőt önálló, amikor megtört a jég, és anyu magához vette nagymamámat, aki elesett a lakásában. A “bimbózó” kapcsolat csak addig tartott, amíg a mama le nem bontotta a neki vásárolt kötött harisnyát, mert elfogyott a fonala. Ugyanis egész életében kötött, horgolt valamit.

ani nagymamája

Nagymamámmal ás lányommal

Az iskoláztatási téma végigvonul a családunkon. Édesanyám nem tagadta meg tőlem a továbbtanulást, csupán lebeszélt róla. Érvei, miszerint tanárként nem kapok majd a városban állást, meggyőztek, sőt mint városi lányt elrémisztettek a falura kerüléstől. Sajnos befolyásolható voltam. De ezt nem éltem meg tragédiaként, és soha nem róttam fel neki. Húgom hamarabb kirepült a kötelékből, én még évekig együtt laktam anyukámmal, jóban, rosszban osztozva. Őszintén tudtunk egymással beszélgetni, a későbbiekben is én voltam a beszélgetős lánya. Volt humora, nagyokat tudott nevetni, tájékozott volt a világ dolgaiban. Ő “diagnosztizálta” először kezdődő Lyme-kóromat, 3 havi térdfájásomat megsokallva. Akkoriban olvasta Makra Ági könyvét a témában. Általános derűt váltott ki a családban, amikor bármilyen betegségre (például lányom rosszul lyukasztott dobhártyájára) varázsszerét, a propoliszt javasolta. Ellentmondásos érzésektől azonban a mi kapcsolatunk sem volt mentes. Nemtetszésének hangot (nagy hangot) adott időnként. Nagyon kritikus volt velem, hiszen dominanciáját mással szemben nem gyakorolhatta.

De eljött az én elszakadásom, önálló életem ideje is, ami azonban nem jelentette a köldökzsinór teljes elvágását. Kritikai szellemét idővel a férjem is megismerte, de ez – párom toleranciájának köszönhetően – nem okozott komolyabb konfliktust. Anya lettem, anyukám pedig az én lányommal együtt háromszoros nagymama. A nehezen megtalált családi boldogságot kettétörte férjem halálos balesete, ami nyolcéves kislányomat szinte felnőtté tette. Ő nem tudott, vagy nem akart sírni, én pedig nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Sorsom majdnem lenyomata volt édesanyáménak, azzal a különbséggel, hogy ő megszületésem előtt három héttel vesztette el férjét, az én édesapámat, egy betegség következtében. Húgom a második házasságából született.

Anyuka 2

Anyukámmal és húgommal

Amikor lányom 19 éves lett, ismét aktuálissá vált a családunkban kritikus továbbtanulási téma, csak kicsit másképpen történtek a dolgok. Sajnos én jobban kívántam, hogy diplomásként egzisztenciát teremtsen magának, mint ő maga. Továbbtanulás helyett párt választott, ráadásul külföldön, és én nem helyezkedtem szembe vele, mint anyukám tette, ha számára nem tetsző dolgot műveltem. Talán ennek köszönhetem, hogy lányom barátságát, bizalmát sikerült megtartanom, velem osztja meg örömeit, kétségeit, meghallgatja érveimet, ellenérveimet, de a döntés az ő dolga. Lányomnak fia van, az én szeretett unokám, s ezzel megszakadt az anya-lánya sorozat a családunkban. Nem is ártott egy kis frissítés.

A közelgő karácsony is alkalom az emlékek felidézésére, és a családommal való találkozásra, amit nagyon várok.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Őszi gyógyfürdőzés Harkányban és Bükfürdőn

Harkányi gyógyfürdő

Harkányi gyógyfürdő

A gyógyfürdő kezelések nem számítanak luxusnak, és egy bizonyos kor után többé-kevésbé mindannyian rászorulunk. A kezelések nemcsak lakóhelyünkön, hanem az ország gyógyfürdőiben bárhol igénybe vehetőek. Anna és Annaróza friss élményeikről számolnak be.

Évek óta visszatérő vendég vagyok a harkányi gyógyfürdőben, mert saját bőrömön tapasztalom, milyen jót tesz a víz alatti torna, a fürdőzés, a masszázs, a célirányos kezelések. A gyógytornászok a kedvenceim: a változatos, fokozatosan nehezedő gyakorlatokat személyre szabják, biztatnak és végül még arra is képes vagyok, amit nem is hittem volna.

Még mielőtt valaki azt mondaná: – Nekem is jót tenne, de biztosan sokba kerül, nem engedhetem meg magamnak! – sietek összegezni a költségeket, azért is, hogy ki-ki reálisan mérlegelhesse a lehetőségeit. A magyar állampolgárok reumatológus szakorvosi beutalóval jelentős kedvezményeket élveznek: évente kétszer 15 napra vehetik igénybe a nekik megfelelő gyógyfürdő szolgáltatásait. Harkányban a fürdő belépő naponta, beutalóval 1100 Ft, ehhez jön 3 különböző kezelésért (pl. gyógytorna + masszázs + iszap pakolás) 800 Ft , ez összesen 1900 Ft/nap. Ha azonban a fürdőt 4 órán belül elhagyjuk, a belépő árából 500 forintot visszakapunk, azaz 1400 Ft-ba került mindez. A szállás díja sem magas, ha olyat választunk (pl. egy kis apartmant, lakást) ahol a főzés is megoldható. Esetleg többen is társulhatnak, barátnők, rokonok, családtagok – így a szállás és étkezési költségek megoszlanak. Legtöbben már nyugdíjas kedvezménnyel, vagy ingyen utazunk, így ez a tétel sem jelentős. Enni otthon is kell, így ez sem jelent plusz kiadást.

Harkányi gyógyfürdő

Harkányi gyógyfürdő

Külföldiek és magyarok körében jól ismert és kedvelt hely a 192 éve Harkányi gyógyfürdő: a különleges gyógyvíz jó hatással van a reumatikus és ízületi betegségekre, mozgásszervi bajokra, de eredményesen gyógyítja a bőrbetegségeket is (a pikkelysömört különösen). Az ivókúra pedig, (napi 3×200 ml) javítja az emésztést, csökkenti a vérnyomást és a vércukor szintet, jó hatással van a porcokra, mert a víz hatóanyagai beépülnek a szervezetünkbe.

Harkány kellemes kisváros Pécstől délre, a Villányi hegység, a Tenkes hegy lábánál: Siklós, Máriagyűd, a Duna-Dráva Nemzeti Park kellemes kirándulóhelyek a környéken. A fürdő tágas belső tereivel nyugodt környezetet teremt a pihenésre, relaxálásra. Az itt dolgozók nem csak kiváló szakemberek, hanem elhivatottan, a betegekre, gyógyulni vágyókra figyelve végzik a kezeléseket. Májustól szeptemberig a strandfürdő részlege is sokféle lehetőséget kínál a kikapcsolódásra. Épp most épül újabb, látványos csúszda-rendszer a gyerekeknek, másutt is felújítanak, modernizálnak. Sok a zöldterület, árnyas fák, gondozott kertek, növények teszik igazán otthonossá ezt a helyet. Egy egész nagycsalád felüdülést találhat Harkányban: míg a nagyszülők a gyógymedencében kúrálják magukat, a fiatalok a kinti medencékben fürödhetnek. A családos belépőjegyek is kedvező árúak. Ha nem főszezonban megyünk, akciós kedvezményeket is kifoghatunk a hazai gyógyfürdőkben, amelyek áldásos vizét jó lenne kipróbálni, és megelőzni kisebb-nagyobb bajaink kialakulását. Jó szívvel ajánlom, a sok munka után igenis megérdemeljük.

Fodor Anna

 

Az “árokfürdőzéstől a wellnessig”, avagy Bükfürdő sikertörténete

buk2

Árokfürdőzés Bükfürdőn

Ennek a sikernek én is tanúja lehettem a közelmúltban. A fürdőkomplexum 2012-ben ünnepelte 50 éves fennállását. De hogy is kezdődött a történet? Bük és Bő községek között már az 1920-as évektől olajat kerestek, de a kutatás csupán az 50-es évektől vált intenzívvé. 1957 őszén olaj helyett víz tört fel a fúrások nyomán 65-70 m magasra. Kiderült róla, hogy gyógyhatású ásványvíz, mégpedig alkáliákat, fluoridot, kalciumot, magnéziumot, hidrogénkarbonátot tartalmazó termálvíz. Az ekkor 54,5 fokos elfolyt vizet másfél km hosszú földcsatornán (árkon) át a Répcébe vezették. Az ennek nyomán született “árokfürdőzés” a helyi lakosok körében rendkívül népszerű lett. A Nyugat Dunántúl új hévízforrását – a csodás gyógyulások hírére – 1961 nyarán többezren keresték fel bel- és külföldről, ízületi és egyéb mozgásszervi bántalmaik kezelésére. Az első gyógyvizes medence 1962. augusztus 19-i átadásával kezdetét vette az a gigantikus fejlesztés, aminek végeredményét, valamint kedvező hatását 10 napon át élvezhettem októberben

Bükfürdő3

Büki gyógyfürdő

A fürdő történelme nem lenne teljes a saját tapasztalataim említése nélkül. A gyógyvíz áldásos hatását korosztályom, a Régiségek, nagyra értékeli. Szokatlan volt számomra, hogy mindenütt mosolygó arcok vettek körül, kezdve az apartmanhotel recepciósától, takarítónőitől, büféseitől a fürdő-alkalmazottakig (animátorok, masszőrök, és egyéb kezelést nyújtók). Az jutott eszembe, hogy ezek a többnyire fiatal lányok, fiúk sok-sok nagymamának, nagypapának adják vissza azt a kényeztetést, amit ők a saját szüleiktől, nagyszüleiktől kaptak.

Külön élvezetet nyújtott a hideg, majd meleg gyógyvizes torna, előbbi ritmikusabb zenére, eszközök használatával, utóbbi Enya, a népszerű énekesnő szelídebb, megnyugtatóbb dallamaira. Ezek az ingyenes tornák nem csak izületeinket, hanem agyunkat is serkentették a kéz-láb koordináció folytán. A termálvízben maximum félórát szabad tartózkodni egyszerre. A külső és belső medence egyaránt rengeteg ember befogadására alkalmas, és mikor beléptem, bábeli zűrzavarszerű zsongás fogadott. Érthető, hiszen a németek, osztrákok, szerbek, szlovének, szlovákok, és persze honfitársaim nyelvén tereferéltek, és láthatóan jól érezték magukat, sokan megfeledkezve az ajánlott időtartamról. Ivókúra is lehetséges gyomor-, bél- és epebántalmakra, az előcsarnokban két ivókút szolgálja ezt a célt. Az ízéről inkább nem nyilatkozom.

büki

Büki gyógyfürdő

Akit az anyagiak érdekelnek, elmondom, hogy a helyi orvos által felírt kezelések tb-támogatással ugyanannyiba kerülnek, mintha lakóhelyünk fürdőjében vennénk igénybe a kezelést, és ki-ki annyi félét kérhet ezekből, amennyit a pénztárcája megenged. Az élményfürdőre nem érvényes az orvos által felírt 800 forintos uszodajegy, de egyszer érdemes kipróbálni.

Szállás szempontjából szerencsés voltam, mert egy barátnőmtől térítésmentesen kaptam az üdülési jogát, de ügyes szervezéssel és az internet segítségével bárki hozzájuthat kedvezményes áron egy főszezonon kívüli apartman hotel elhelyezéshez, ahol főzési lehetőség is van. A korunkbeliek utazása ingyen, ill. kedvezményesen történik, így remélhetőleg sokan részesei lehetnek annak a kényeztetésnek, amit a korosztályunk megszolgált és megérdemel.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Amennyit most adsz, annyit kapsz majd vissza

 

idősek a családban2

Október elsején, az Idősek Világnapján, elgondolkodtam azon, hogyan is van jelen manapság a fiatalok életében az idős emberek megbecsülése, tisztelete, szeretete. Leszögezném, hogy senki részéről nem várható el tisztelet csupán a kora miatt. Mégis minden idős ember előtt fejet hajthatunk egyetlen tény miatt is, mégpedig azért, mert sokkal nehezebb körülmények között nevelték háború alatt, vagy után született gyermekeiket, és sok mindenről lemondtak, hogy jobb jövőt biztosítsanak nekik.

A fiatal is tiszteletreméltó, ha értékeket képvisel. Mik lehetnek ezek az értékek? Például humánum, együttérzés, tudásvágy, szorgalom, munkamorál, kollegialitás, alkalmazkodó-készség, önzetlenség, tolerancia, segítségnyújtás, tehetség, stb. Sorolhatnám, de hirtelen ezek jutottak eszembe. Ha egy felnőtt hasonló értékek szerint élte az életét, idős korára sem fog megváltozni, legfeljebb fizikai erejének gyengülése miatt több türelem kell hozzá. A mai társadalmak legtöbbjében pont ebből tanúsítunk a legkevesebbet az idősek iránt. Ezért érezhetik, hogy útban vannak, feleslegesek.

idősek a családban 3
Én magam is közel vagyok a 70-hez, és önkritikusan megállapítom, hogy én sem vagyok kivétel, sem a hozzám szükséges, sem az általam, a még idősebbek felé tanúsított türelem terén. Mi úgy szocializálódtunk, hogy fiatalok, idősek külön háztartásban éltünk. Már anyáink is dolgoztak, így házastársukkal együtt megteremtették a saját otthon anyagi feltételeit. A tanácsi bérlakás rendszer nagy segítség volt ebben. De a nők munkába állása olyan energiákat szívott el tőlük, tőlünk, ami szinte lehetetlenné tette volna több generáció együttélését, a tőbbféle szerepnek való megfelelés zökkenőmentességét.

Egy nagyszülő manapság is segítség, összetartó erő a családok számára, de mindezt a saját otthonából koordinálhatja, és dolga végeztével élheti a saját életét. Talán ezért látjuk azt az örvendetes tényt, hogy a mai idősödő emberek fiatalosabbak, fittebbek, érdeklődőbbek, nyitottabbak az új dolgokra, pl. az internetezésre, lépést akarnak tartani gyermekeikkel, unokáikkal. Ez már önmagában is tiszteletreméltó. Gyerekeink többsége elfogadja, vagy legalább meghallgatja tanácsainkat, és örömmel nyugtázzuk, ha beépíti mindennapi életébe. A menyek, vők kicsit ellenállóbbak, gondolom, az anyós-sztereotípia miatt.

A minap hallottam, hogy Japánban 80 ezerre tehető a 100 évet megért emberek száma, és mekkora tisztelet övezi őket. Úgy gondolom, hogy a japánok alapvetően udvarias emberek, és ezt hatványozottan kimutatják az idősek iránt. De ez nem formális udvariasság, hanem a korral járó élettapasztalat, bölcsesség előtti tisztelgés. Az ún. primitív törzseknél a törzsfőnök mindig a legidősebb ember volt, a természeti népeknél még ma is működik a “vének tanácsa”, épp a fenti indokok miatt.

M. Legrand, költő “Az idősek tisztelete” c. versében így emlékszik meg az Idősek Világnapjáról:

Amíg fiatal vagy, sosem gondolsz arra,
hogy eljön az ősz, s elszállnak a darvak.
Amíg fiatal vagy, nincsen sosem gondod.
Nem érdekel semmi, csak a saját dolgod.
Pedig gondolnod kell azon sok emberre,
akik annyit tettek, s jártak a kedvedre.
Legalább e napon jussanak eszedbe,
legyél hálás nekik, s ne legyen feledve.
Szüleid, akik az életedet adták,
Nagymamák, nagypapák, ne legyenek árvák.
Tanítóid, kiktől csak a jót tanultad.
Gondolj szeretettel, tiszteleted rójad.
Törődjél és szeress, mindenki azt mondja:
Hogy amennyit most adsz, annyit kapsz majd vissza.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Reményekkel telve érkeztem Londonba 1948-ban

Visszaemlékező sorozatunk részeként a Londonban élő, 88 éves Rose naplójából olvashatunk szemelvényeket. Az ‘Élvezzük az életet 120 évig’ című írásai itt a blogban korábban nagy sikert arattak.

IMG_0001_NEW1948

1948 november 28-án, mint reményekkel és illúziókkal teli fiatal lány érkeztem a londoni Victoria vasútállomásra, csúnya, sötét, esős időben. Otthon, könyvekben olvastam a fehérre festett Viktoria korabeli házakról, lelkesedéssel vártam látni először életemben. Londonban élő unokabátyám várt a vonatnál, és egy nagy, fekete taxiba ültetett be. Az ablakából láttam a lebombázott házakat, minden romos volt és csúnyának látszott, ez volt az első csalódásom Londonban.

Megérkeztünk London Willesden negyedébe, rokonaim luxus otthonába. A lélegzetem is elállt, amikor észrevettem, hogy bútoraik XIV Lajos korabeli antikok. Nagynéném nem örült nekünk, (Ervin bátyám is jött velem), mert sajnálta hogy férje pénzt kell költsön reánk. Fáradtak és éhesek voltunk, de nem mertünk szólni, vagy kérni valamit, mert a fogadtatásunk hideg es örömtelen volt… Végül egy cselédlány jött be a szobába, és egy szép ezüst tálcán ezüst teáskannát és néhány porcelán csészét hozott be. Ekkor nagybácsim így szólt hozzám:

“Most meg fogod ízlelni a világ legfinomabb innivalóját: a cup of tea-t” (egy csésze teát). Közben kis hideg tejet, kockacukrot és forró teát töltött a csészékbe, és azt nagy élvezettel inni kezdte.
– Na igyál drága kis húgom, meglátod, hogy meg fogod szeretni ezt a finom angol teát. Hát hogyne ízlett volna nekem ezek után? Mennél tovább bámultam Hugo bácsimat, annál jobban láttam arcában az édesanyám vonásait; hirtelen meleg érzés fogott el iránta: talán ő fogja pótolni halott szüleimet. Hugo bácsi pedig súgva mondta, hogy bennem látja szegény, fiatalon meghalt kedvenc testvérét, anyámat. Ez arra engedett következtetni, hogy örül nekem, a kis árva magyar leánynak…

Trafalgar tér, London, 1949

Trafalgar tér, London, 1949

1949

Hajnal van. Még alig pirkad. A táj most kezd kibontakozni az éjszaka sötét lepléből. Londonnak e csöndes, kisvárosias jellegű lakónegyedében egyetlen egy embert sem látni az utcán; csak itt-ott gyúl ki a villany egy-egy szobában és utat tör magának az ablakon keresztül, hogy osztogassa fényét az ablak alatt elterülő zöld pázsitra. Tél van, január, és itt Angliában a Golf-áramlat jóvoltából még mindig zöld pázsitok és fák övezik a házakat.

A kis karórám mutatója hat órát jelez, aminek nem nagyon örülök, hiszen itt van az ideje a felkelésnek, pedig milyen jó lenne a meleg, puha ágyamat még egy órát élvezni ! De nincs választás: dolgozni kell mennem. Csend üli meg az egész házat, melyet csak néha zavar meg egy-két koránkelő ember lépésének a zaja, amely könnyen áthallatszik a vékony  falakon. Meglepő, hogy a munkába igyekvő emberek közt mennyi a nő! Itt Angliában a gyöngébb nem is kiveszi részét a létért folyó küzdelemben. A nőknek is dolgozniuk kell. Egyenlőséget hirdet a férfinép, és ezt nem csak papíron látjuk, hanem a mindennapi életben is. Én, aki nemrég jöttem Magyarországról, csodálkozom ezen, pedig a Szigetország lakóinak ez természetes.

ruhagyár 1948

Ruhagyár Angliában 1948-ban

A munkahelyem London legkeletebbi részén, East Endben van,  több mint egy órát kell utaznom busszal, szerény észak-nyugati otthonomból. Nehéz volt megszoknom a gyári munkát, bár a gépi hímzés, amire betanítottak, tiszta munka. Mint idegen, magyar kiejtéssel beszélő fiatal lány, kívülállónak éreztem magamat a sok angol munkásnő  közt, akik ‘Cockney’ kiejtéssel beszéltek. Nehéz napok és hetek voltak ezek a kezdeti idők, amit árva fejjel kellett átélnem és nehéz szívvel elviselnem. Mindig úgy éreztem a lelkemben, hogy nem egyszerű gyári munkásnak, hanem más céllal születtem.

– folytatás következik –

Néhány írás az “élvezzük az életet 120 évig” sorozatból:

Szeresd magadat

A testmozgás hatalma

Szex idősen is

Rose

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Barátságok óvodától idős korig

barát

A barátság kedélyessége, meghittsége, izgalma a neten is átjön, felvidít és boldoggá tesz.

Ötéves kis unokámtól kérdezem a minap, hogy milyen volt a szülinap, amire meg volt hívva.  – Nem olyan jó, mert kevés barátom volt ott – válaszolja. Kit tartasz barátodnak, Pannikám? – kérdezek vissza. – Hát akivel szeretek játszani, és akit meghívok a szülinapomra. Elgondolkodtam ezeken a mondatokon és megállapítottam, hogy hatvanon túl is valahogy így működnek a barátságok, az ember akkor jön össze egy barátnőjével, ha jól érzi magát vele.

Azt szokták mondani, hogy a rokonokat nem, de a barátokat maga választja az ember. Első kis barátnőm Jucóka volt, akivel egyfelé laktunk és minden nap együtt mentünk haza az oviból. A barátkozás tehát a közösen  hazajáráson alapult, de az is igaz, hogy többen laktunk egyfelé, mégis csak vele lett belőle barátság. És sorolhatnám még a hasonló példákat az iskolából, munkahelyről, szomszédságból, ahol a sok, véletlenül mellém került emberből kiválasztottam azt (kiválasztottuk egymást), akiből barátnő lett.

Sok barátság a mai napig megmaradt. Persze nem véletlenül, ahogy mondják, ápolni kell a barátságot is, mint a növényeket. Valami szálra felfűzni, valamihez kötni, valami apropót találni a személyes, vagy akár távolsági kapcsolattartásra. Van, akivel évente csak egy-kétszer találkozunk, mégis barátnőnek merem nevezni, másokkal gyakrabban, egy-egy esemény kapcsán, az igazán közeli barátnők a „holnap mit csinálsz?” gyakoriságával vannak jelen életemben. A legtartósabb barátságok azok lesznek, amelyek kibírják az élet viharait, sőt a viharban erősödnek csak meg igazán.

Vannak barátnők, akik szép lassan eltűntek, de szinte észre sem vettem, nem hiányoznak. De van kettő, akik fájó űrt hagytak maguk után. Az egyiket megbántottam, a másik csak úgy elmaradt, „nem mentem utána az élet egyre sűrűbb erdejében”- a költő szavaival élve. Néha álmodom velük. Talán meg tudnám találni őket, csak bátorságot kellene gyűjtenem.

Néha van úgy barátnők között is, hogy valamiben nem értünk egyet, megbántjuk egymást, rossz szájíz marad valami után. Ilyenkor ha lehet, legjobb tisztába tenni a dolgokat, vagy fátylat borítani a nézeteltérésre és elfelejteni. Ha nem tesszük,  a kis seb is elmérgesedik, a barátság megromlik, és nem lehet többé helyrehozni. Nálam legalábbis így működnek a dolgok.

Az iwiw, facebook, a társasági fórumok fantasztikus perspektívát nyitottak a régi barátnők felkutatására. Nagy elánnal vetettem bele magamat a keresésbe. Katicával az általánosban voltunk sok évig jó barátnők, aztán évtizedekig nem is hallottunk egymásról. Megtaláltam az iwiwen, nagyon vágytam látni őt és találkoztunk. Beszélgettünk egy jót, de nem tudtuk áthidalni a több évtizedes kihagyást, nem sikerült feléleszteni a barátságot, pedig mindketten akartuk.

Az a jó, ha az ember idős korára is meg tudja őrizni a nyitottságát az új kapcsolatok létesítésére. Nekem a blog hozott ilyen új barátságokat, virtuálisakat, mert a legtöbbel még személyesen nem is találkoztunk. Csodás ez a netvilág, ahol olyan könnyű hasonló gondolkodású, érdeklődésű, és nem feltétlenül egykorú ismerősöket szerezni, s e kapcsolatokból akár barátság is lehet. A barátság kedélyessége, meghittsége, izgalma a neten is átjön, felvidít és boldoggá tesz.

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Gute Nacht, schlaf gut

Nagymamák a nagymamájukról sorozatunkban Lujza visszaemlékezéseit olvashatjuk.

nagymama jó

A nagymama reggel 5-kor kelt, hogy 6-tagú családunkban ő legyen az első a fürdőszobában. Ősz haját a tarkója alján két fonott drót-csattal pici kontyba tűzte. Aztán kivitte a jéghideg hálószobából a jéghideg konyhába a nagy zsebórát a kígyós állvánnyal, és odaállította az ablakpárkányra.

óra

Megmelegítette a cikóriakávét, beleaprított egy kis száraz kenyeret, leült a konyha sarkában a spájzlépcsőre, picit sóhajtott, mert tudta, hogy délig már nem fog leülni, – kann man nichts machen, gondolta – és megreggelizett, „aprítottat”. Az unokáknak egy-egy karéj kenyeret kent, a karéjokat 6-7 szeletre vágta, hogy egyszerűbb legyen az ágyban reggelizni. Anyukám saját gyártmányú verssel keltett minket, fölhúzta a rolókat, és letette az ágy mellé a reggelit. A nagypapa a kályhát tisztította, csörömpölt a vödörrel meg a lapáttal. A papám gyorsan odakészítette a kályha mellé a tüzelőt, és már ment is dolgozni. A rádió a Vándor cigánylegényt váltogatta a Bunkócskával.

Hamar kiürült a lakás, a nagymama meg én indultunk bevásárolni. A közeli csarnokban lecövekeltem a nagy medencében úszkáló pontyok előtt, ott vártam meg, amíg a nagymama megveszi, amit kell. Visszaérve fogtam a tejeskannákat, a tejjegyeket meg a pénzt, és lementem a házban levő tejcsarnokba. Nem értettem, mi a különbség a jegyes tej meg a szabad tej között, a tejcsarnokos néni ugyanabból a hatalmas kannából merte minden nap a 2 liter tejet. Fönt a lakásban a nagymama port törölt, négykézláb törölgette a székek alsó keresztléceit. Az ebédet – sokliteres lábasokban, fazekakban – már föltette. A konyhában elővette a nagypapa hasas bögréjét, teleöntötte tejjel, és eltette aludni vacsorára a szobában a kályha mellé.

bogre

Krumpli mindig volt az ebédhez, gyakran volt savanyú káposzta, bab, lencse – a tót konyhának egy szerény változata lehetett nálunk, a finom kelt sütemények nélkül. A nagyszülők magukkal hozták – a német anyanyelv mellett – ifjúságuk észak-felvidéki szlovák környezetének ételeit, szavait. Ha nagyon tele lett a pohár, a nagymama azt mondta, félig tótul: – le kell hlipálni; ha nem találtuk a zsebkendőnket, és szipákoltunk, azt hallottuk, hogy „ne szmrkálj”.

Délben először a nagypapa jött haza a könyvtárból, ahol dolgozott. Letette a kalapját és az örökösen magával hordott esernyőt, és sajátos magyarságával megkérdezte: – Nem volt itt senki? – Nem, nem – feleltük a nagymamával, és leültünk ebédelni. Ebéd után a nagymama elmosogatott, én törölgettem. Ez után a nagymama átöltözött, és indult sétálni. Minden nap sétált egy kört a Nagymező utca meg az Andrássy út felé. A sarki közértben vett az unokáknak egy-egy banános csokit.

A Kazár utca sarkán a Negro presszóban ivott egy szimplát, még megvette az Esti Hírlapot, és hazabandukolt. Otthon a nagypapa már begyújtott a kályhába, és – takarékosságból – a sötét szobájukban ülve várta a nagymamát. A nagymama letette a lecke-asztalunk sarkára a banános csokikat, a szobájukban villanyt gyújtott, és nekilátott felolvasni az újságot. Aztán megint sötét lett, félhangosan, németül tárgyalták meg a híreket meg a család dolgait egymás között. Ha sokszor hallatszott át hozzánk a szomszéd szobába az „Er”, akkor már tudtuk, a papánk megint valami nem tetsző dolgot csinált. Talán a tüzelőt tette rossz oldalra? Vagy át akarja alakíttatni a fűtést gázfűtésre, és be akarja vezettetni a fürdőszobába meg a konyhába is? Schrecklich – hallottuk minduntalan.

Átmentem a nagyszülők szobájába, megkértem a nagymamát, kérdezzen ki. 4 körül följöttek hozzánk a barátnők. A nagymama megjelent a pusmogó társaságban, mindenkit nevén szólítva köszönt, letett egy tál hámozott almaszeletet és sajtot, és eltűnt.

Gyakran villanyt gyújtott újra, és elővette a kiskredenc fiókjából a világoskék légiposta levélpapírt, amit anyukám folyamatosan vásárolt neki. A testvéreit Rózsahegyről, a fiát itthonról a világ sarkaiba vetette a háború meg 1956. Gyönyörű írásával magyarul és németül egyformán levelezett. A „vegyes” nyelvű családoknak magyarul írt a nagy lapra, németül a két kisebb lapra.

Hamarosan megjöttek a szüleink, a nagymama és anyukám vacsorát tálaltak. Vacsora, mosogatás után a nagymama bevitte a konyhából a szobájukba a zsebórát a kígyóval, és az éjjeliszekrényére tette. Anyukám a lábhajtásos varrógéphez ült, foltozta a lepedőinket vagy az előzőleg csodaszépen megszerkesztett szabásminta után kiszabott darabokból állított össze nekem vagy a testvéremnek egy-egy ruhadarabot. – Sárga uborkának zeleny listmá – énekelte félig tótul.

8-kor a felnőttek bevonultak a szüleink szobájába, és bekapcsolták a televíziót. Tőlünk elköszöntek: – Gute Nacht, schlaf gut! – mondta a nagymama minden este, 23 évig, amíg otthon voltam. Ha az esti film klasszikus regény-adaptáció volt, szívesen megnézte. Ha nem, lefeküdt, és Tolsztojt, vagy Csehovot olvasott németül a pici éjjeli lámpa fényénél – de amint jött a nagypapa, azt is leoltotta, mert takarékoskodni kellett.

Lujza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Miben mások a nyugdíjas férfiak, mint nőtársaik?

Férfi 1

Mostanában egyre több példát látok környezetemben, hogy mennyire különbözik a nők és férfiak viszonyulása az öregedéshez és a nyugdíjba vonuláshoz.

Távol áll tőlem bármiféle általánosítás, sőt a férfiak védelmében próbáltam olyan cikkeket olvasgatni, amelyek esetleg genetikai okokra vezetik vissza pesszimistább szemléletüket életük utolsó felvonásában. Próbáltam megérteni, mi az oka annak, hogy a nők hatvanon túl is boldogok, vagy igyekeznek azok lenni, új utakat keresnek, még fejlődni akarnak legalább önismeret terén, sőt bontakoztatják szunnyadó képességeiket, míg ezt a vágyat sokkal kevesebb férfinél vélem felfedezni. Az is igaz, hogy kevesebb férfi-, mint nőismerősöm van. Az elmondottakhoz hozzájárul az a szomorú tény is, hogy több az egyedül maradt özvegy asszony, mint férfi, azaz a férfiak halandóbbak, rövidebb a várható élettartamuk.

Igaztalan lennék azonban, ha a pozitív példákat nem venném észre. Néhány férfiút is példaként emelnék a gondolatbeli piedesztálra. Egyik férfirokonom, – igaz, hogy részmunkaidőben még dolgozik 70 évesen -, de emellett lélekmelengető szösszeneteket vet papírra, majd a szellemi tevékenységtől feldobva ízletes ebédeket “dob össze” felesége és saját maga legnagyobb örömére. Mindemellett öt unoka szuper nagyapja. Gondolom, nemcsak a genetikájának köszönheti, hogy húsz éve nem öregszik. Egy másik férfiismerős csodás főztjeit is volt alkalmam ízlelgetni. Harmadik követendő példámnak csak a nejét ismerem, akitől megtudtam, hogy 60-as férje túrázni jár barátaival. Távolabbi ismeretségi körömben egy férfi fiatalkori passzióját valósította meg idős korára, és zenekart alakított. Egy másik idős ember, aki komoly szellemi munkát végzett évtizedeken át, nyugdíjasként gazdálkodásra adta fejét szüleitől örökölt birtokán.

Úgy tapasztalom azonban, hogy míg a férfiak zöme csapásként éli meg teljesítőképessége csökkenését úgy fizikailag, mint lelkileg, és nyugdíjba vonulásával üresnek érzi az életét, addig a nők nagy része örömmel várja a munkából felszabadult ideje kellemes eltöltését, addig elmaradt kedvteléseinek bepótlását. Lehet ez rendszeres színház-, mozi-, képtárlátogatás, utazások rég áhított helyekre, nagy séták, kirándulások hazánk szép tájaira (hiszen 60 felett kedvezményesen, 65 felett ingyen utazhatunk), cukrászdai nevetgélős terefere barátnőkkel, vagy olyan mozgásformák keresése, amit fizikai állapotunk megenged, és ami fittebbé tesz. Ilyen pl. az aquafitnesz, amiről korábban már beszámoltam. Hetente kétszer egy órán át vidám zenére egy 22 éves fiatalember irányításával jó hangulatban mozgatjuk meg rozsdásodó csontjainkat, ízületeinket. Mit gondolsz, kedves Olvasó, hány férfi vesz részt ezeken? Egyetlenegy, az edzőnk édesapja, aki feleségével együtt tapossa velünk a vizet.

férfi6
Egy barátnőm mesélte, hogy férje egyre inkább magába roskad és panaszkodik: – megöregedtem, elhíztam, alig tudok mozogni. Felesége belefáradt már, hogy életmódváltásra ösztökélje. Talán a mi medencénk mellett is elsántikált, vagy messziről szemlélődött néhány hasonló panaszos, de a tettekig nem jutott el. A nők növekvő érdeklődése viszont már szinte mozgalommá duzzasztotta fitneszünket. Köszönhető ez lelkes edzőnknek, aki nemcsak elfogad, de szeret is bennünket. A minap edzés után leült közénk römizni, és barátnője telefonhívására így válaszolt: “kártyázom a mamákkal”. Kedvesen és őszintén hangzott tőle ez a titulus, valóban a nagymamái lehetnénk.

Többször elgondolkodtam, hogy a férfiakat vajon miért nem vonzza az effajta mozgás, vagy akár más testmozgás forma (tisztelet a kivételeknek). Egyik válaszom, hogy mi nők bátrabban felvállaljuk testi tökéletlenségünket, sajátos elváltozásainkat, ezáltal felszabadultabbak vagyunk. A férfiak szégyenlősebbek, zárkózottabbak. Rájuk ebben a korban már nem illik a mondás “Az igazi férfi mindig kész feltárni másik lénye lényegét, mert nem fél megmutatni önmagát.” ? Vagy ezt csak szűk körben teszik? A másik okot abban látom, hogy mi nők egészségtudatosabban élünk. A mozgásterápia mellett rendszeresen járunk szűrővizsgálatokra, panaszunkkal gyorsabban orvoshoz fordulunk, nemcsak magunk, hanem családunk miatt is. Szeretnénk minél tovább támaszuk lenni, és persze önző módon a lehető legtovább tanúi lenni életüknek, unokáink cseperedésének.
“…nagy törődéssel és gonddal éljük az életünket, ameddig csak lehet, ahogyan egy szappanbuborékot is a lehető legnagyobbra és jó hosszan fújunk, jóllehet, bizonyossággal tudjuk, hogy szét fog pukkanni.” (Schopenhauer)

férfi7

A Natursziget egyik írásában arról tájékoztat, – amit eddig is sejtettünk -, hogy pl. rákos betegségek esetén a férfiak túlélési esélyei kisebbek, mert későn fordulnak orvoshoz, valamint kevesebben vannak tisztában a betegségek, ill. a helytelen életmód kockázati tényezőivel. Nagy-Britanniában történt felmérések alapján kiderült, hogy a férfiak többségénél már csak az optikusok diagnosztizálják a cukorbetegséget, ami már kb. 8 éve meglévő diabetesre utal.
Infarktuson átesett férfibetegeknél előfordul, hogy gyógyszereiket vagy ki sem váltják, vagy nem szedik rendesen, sőt abbahagyják. Sajnos ez az adat nemcsak a brit férfiak egészség-tudatlanságára jellemző.

Érdekes az is, hogy csoportos utazásokon csak olyan férfiakat láthatunk, akiket feleségük elcipelt, vagy ha kényszer nélkül élvezik is a látnivalókat, de sosem egyedül, hanem életük párjával. A nők akkor is útra kelnek, ha egyedülállóak, lelkesedéssel szívják magukba más vidékek atmoszféráját, túráznak, várost néznek, gyönyörködnek. Régebben olvastam, hogy a nők agya természeti szépségekre, művészi alkotásokra, míg a férfiaké a női test csodálatára fogékonyabb. Úgy látszik, ez az elmélet nem ismer korhatárt.

Környezetemben ismerek olyan férfiakat, akik hobbi híján a munkát folytatják nyugdíjasként (egyre kevesebb anyagi haszonnal), mert nem tudják másképp hasznosítani magukat. Ehelyett lehetne új dolgokat kipróbálni, esetleg tanulni. Nőismerőseim igen sokféle hobbit űznek: egyik családfakutatásban, mások írásban, nyelvtanulásban, agyagozásban, ékszerek készítésében, kertészkedésben, az internetezés rejtélyeinek bogozásában lelik örömüket,  (az unokákkal való programokon kívül), ily módon „újrahasznosítva” magukat.

Tudományos kutatások azt is igazolták, hogy a női agy sokkal több agysejtet tartalmaz, mint a férfiagy, struktúrája bonyolultabb, és képes a jobb és bal agyfélteke együttes, ês egy időben való alkalmazására. Ennek tudható be, hogy a nőknél nagyobb mennyiségű információ cserélődhet ki, ami lehetővé teszi a megosztott figyelmet. A nők jobban odafigyelnek a részletekre, a férfiak elsiklanak felettük, ők inkább lényeglátóak. Ez is a genetikának köszönhető, hiszen a nőknek periférikus a látása, míg a férfiaknak csőlátása van. Pl. tévénézés (főleg meccsnézés) közben hiába kezdeményezünk velük beszélgetést.

férfiak

Miután befejeztem hasonlítgatásaimat, mintegy rácáfolva azokra, városunk egyik mediterrán teraszán két asztalnál is békésen kártyázgató férfi régiségeket vettem észre. Egy-egy pohár sör tette még boldogabbá őket, és megnyugvással konstatáltam, hogy van még remény!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Tíz dolog, amiben mi, hatvanévesek, mások vagyunk, mint anyáink voltak

barátnők5

Először is: Mi, a háború után született idősek, beleszólunk a világ dolgaiba, nem akarunk szép csendben, észrevétlenül megöregedni. Mi hallatni akarjuk a hangunkat, internetezünk,  facebookozunk és blogolunk, ott vagyunk a rádiós és televíziós betelefonálós műsorokban, és mondjuk a magunkét. Sőt, ott vagyunk még a tüntetéseken is.

Másodszor is: Mi, mai hatvanon túliak, örömteli időskort szeretnénk, élvezni akarjuk az életet. A háborút is átélt,  szeretett anyáinkhoz képest könnyebb volt az ifjúságunk. Arra törekszünk, hogy életünk utolsó évtizedeiben is hasznosak és tevékenyek maradjunk.

Harmadszor is: Nem gondoljuk, hogy mert öregek vagyunk, nekünk nem jár szórakozás, kultúra, utazás. Mi, mostani hatvanasok, nemcsak a mozikban, és a színházakban vagyunk ott, de jelen vagyunk mindenféle előadáson, múzeumlátogatáson, (lihegve és olykor bicegve) a városnéző sétákon, virág- és kutyakiállításon, bevásárlóközpontokban és strandokon, azaz mindenütt, ahol nyüzsögni lehet.

barátnők 7

Negyedszer is: Mi, fiatal idősek, nem gubózunk be, hanem útra kelünk, tömegközlekedve a városokban, autót vezetve és vonatra, repülőre szállva vidéken és külföldön. Sokan vagyunk, akik még új tájakra kíváncsiak, új felfedezéseket akarunk tenni idős korunk ellenére is.

Ötödször is: Mi, mai hatvanévesek, szeretünk új dolgokat tanulni, mert minden érdekel bennünket. Ötven éve, hogy iskolába jártunk, de most tanfolyamon nyelveket tanulunk, szavakat biflázunk, idősakadémiai előadáson szorgalmasan körmölünk. Elsajátítottuk a számítógép, az okostelefon, a video, és egyéb modern kütyük használatát. Nem gondoljuk azt, hogy ebben a korban az ember már csak felejt és leépülőben van.

Hatodszor is: Mi, hatvanon túl sem akarunk generálozásra szoruló öreg tyúkoknak kinézni, mert tudjuk, ha karbantartjuk a testünket, ha teszünk azért, hogy fittek legyünk, még nyolcvanévesen is jó kondiban maradhatunk. Nem vagyunk restek konditerembe járni, zumbázni, jógázni, egészségesen táplálkozni és csinosan öltözködni.

Hetedszer is: Mi, mai hatvanas nők, képesek vagyunk új életet kezdeni a hatodik X után is. Ha egyedül maradunk, partnert keresünk és találunk, interneten ismerkedünk, társas összejövetelekre járunk, és egy új kapcsolat kedvéért várost, vagy életformát is változtatunk.

barátnők 6

Nyolcadszor is: Mi, fiatal idősek, gyerekeinkkel, unokáinkkal sokszor Skype-on és e-mailen tartjuk a kapcsolatot, ha messzire szakadnak tőlünk, és ha kell vonatra, repülőre pattanunk, hogy láthassuk őket. Mi, mai nagyszülők, magunk is sokat jártunk iskolába, és a médiának hála sokkal többet tudunk a világról, mint szüleink tudtak.

Kilencedszer is: Mi, mai hatvanas nők, akik végigdolgoztuk az életünket, hozzászoktunk, hogy saját jövedelmünk van, hogy függetlenek vagyunk. Ha az élet úgy hozza, hogy öregségünkre magunkra maradunk, megállunk a magunk lábán is.

Tizedszer is: Mi, mai hatvanasak, tevékeny és élvezhető időskort szeretnénk. Küzdünk a sztereotípiák ellen, melyek szerint az öregség rossz és félelmetes életkor, amikor csak betegség és magány vár az emberre. Mi, a háború után született idős nemzedék, meg akarjuk változtatni az időskorról alkotott képet. Példával akarunk szolgálni gyerekeinknek és unokáinknak, hogy ne féljenek megöregedni.

Cecilia

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Új barátság, sőt szerelem

tablet2

Mostanában kedvenc témánk, egyben mottónk is egy újfajta élet, a megrögzött szokások feladása, új örömök, élmények begyűjtése 50, sőt 60, 70 felett is.

Kedves Régiségek!

Örömmel tudatom Veletek, hogy ebben a szellemben élve, és derűt, nyitottságot sugározva bevonzottam egy új barátot, sőt! Ki merem mondani: szerelmet! Megelőzve a rosszalló pillantásokat, fejcsóválást, esetleg ítélkezést, mindenkit megnyugtatok: nem házasságon kívüli kicsapongás ez az új kapcsolat, hiszen 26 éve özvegy vagyok – sajnos!

Milyen az új barátom?! Tökéletes! Intelligens, művelt, sokoldalú, mindenről lehet vele beszélgetni, de hallgatni is tud. Legyezgeti a hiúságomat, hogy sűrűn “lájkol”, megosztja velem élményeit, új felfedezésekre buzdít. Nem nyaggat, ha fáradt vagyok. Nincsenek nagy igényei főzőtudományommal kapcsolatban, bár ő maga rengeteg jó receptet kínál. Szellemileg igényes, humoros, néha melankolikus, máskor politizál, és nagyon fejlett az igazságérzete. Tehát nagyon színes egyéniség! Még nem is mondtam! Énekel és táncol.

Eddig egy hiányosságát fedeztem fel: nem hozza ágyba a kávémat. Egy másik aggályom a nagy korkülönbség, ami egy kis óvatosságra int. Nehéz józannak maradni! Annyira megszerettem, hogy naponta többször is kézbeveszem, már-már függők tőle. Valószínűleg kitaláltátok a nevét! Ő TABLET, az én egyelőre hűséges társam. Nem birtokol, diszkréten félrevonul, amikor barátnőimmel találkozom. Nem nézi az órát, megérti, hogy a lányos csevegések az éjszakba is belenyúlhatnak.

Máskor viszont ő maga hívja meg barátnőimet, akik immár személyes ismerősei. Messenger nevű haverján keresztül élvezi délutáni traccsolásunkat egy virtuális kávézás mellett. Ki-ki a kedvenc feketéjét kortyolgatja gondolatban, és közben mindenki mondja a magáét a négy személyesre alakított csoportunkban, olasz módra. Még szerencse, hogy írott eszmecseréről szól történetünk. Néha már nem is tudjuk, hogy ki, melyik üzenetre válaszol. Erre mondta külföldön élő lányom nagyon elmésen: “az egyik szemem nem látja, mit ír a másik kezem.”

A minap hárman cseverésztünk, amikor pesti barátnőnk festés utáni takarítás közben lehuppanva egy percre bekapcsolódott egy mondattal: “kêt polctörlés közben benéztem. Nagyon vidámak vagytok! Ez most üdítőleg hat rám.” Mi többiek egy városban élünk, és a profilkép segít beazonosítani az éppen “beszélőt”. Apropó profilkép! Új barátom kezdetben nem volt elég segítőkész. Bár anyanyelvemen beszélgetünk, némely útmutatást angolul, vagy csak jelekkel fejez ki. Amikor a mellékelt kacsa képpel meg akartam lepni valakit, ő vicces kedvében profilképemként rögzítette. Erre csak a lájkok döbbentettek rá.

kacsa

A minap még nosztalgiáztunk is a kedvesemmel – fiatal kora ellenére. Blogunk facebook csoportjában megosztottunk egymással nagymasnis, fehér, fodros kötényes kisiskolás képeket az 50-es évekből, melyek emlékeket idéztek fel a pár nappal korábbi anyák napja kapcsán.

osztály

Sajnos Édesanyám már csak emlékeimben él. Ő varrta a fotón látható matrózruhámat, meg a rajta felejtett fehér kötényt, és minden más ruhámat is. Az anyák napja mindig elszomorít, hiszen őt már nyolc éve nem ölelhetem, és engem sem ölelhet meg egyetlen lányom és unokám a köztünk lévő több ezer kilométeres távolság miatt.

Markus

Már majdnem elkezdtem magam sajnálni, amikor kis barátom meglepett egy csodálatos ajándékkal a facebookon: megosztásként megjelent kempingezni induló tini unokám mosolygó fényképe. Később lányom felhívott, és már számomra is kisütött a nap. Lám, engem is köszöntöttek Anyák napján, legalább az éteren keresztül.

Megfogadtam, hogy soha nem szakítok kései barátommal. Remélem, ő is kitart mellettem!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A magány öl, az aktivitás meghosszabbítja az életet!

Élvezzük az életet 120 évig! Senior-Couple

Jóval elmúltam 80 éves, és van egy hasonló korú barátom. Együtt töltjük a hétvégéket és együtt utazgatunk. Egy éve ismerkedtem meg vele egy tenerifi utazáson. Szeretjük egymást. Nem hanyagolom el a külsőmet, óvom az arcomat a napsugarak káros hatásától és fiatalosan öltözködöm. Idén (2015) együtt voltunk egy amerikai és egy ázsiai hajóutazáson – írja Rose Londonból a hozzám e-mailben küldött postjában. (Cecilia)

Amikor az ember eléri 80-at, sőt azon jóval túl van, az eszével még csak negyvennek érzi magát. Bár még képes arra, hogy megtegye mindazt, amit korábban, mindez egy kicsit tovább tart. Egy kicsit lassabban jár és hamarabb elfárad. A lába megfájdul attól, hogy hordozza a testét, még akkor is, ha – mint én is – egészséges, és nincs komolyabb betegsége. De meg lehet tanulni ezzel együtt élni.

A fontos az, hogy ne adjuk fel az aktivitásunkat, úgy folytassuk, mintha nem lennénk öregek. Éljünk társasági életet, járjunk összejövetelekre, tanuljunk új dolgokat, főzzünk, járjunk bevásárolni, hívjunk barátokat vacsorára, menjünk moziba, étterembe, koncertre. És, ha tehetjük, utazgassunk. És természetesen olvassunk és írjunk, keresgéljünk a Google-ban, mosolyogjunk és nevessünk annyit, mint korábban. Azaz, éljünk úgy, mintha csak 40 évesek lennénk!

A családom külföldön él, így azzal foglalom el magam a hétköznapokon, hogy minden nap cselekedjek valami jót, valami hasznosat. Ráakadtam néhány házhoz kötött idős emberre, akiket meglátogatok, hogy felvidítsam őket. Van egy gyógyíthatatlan, rákos asszony, akit moziba, vagy jó idő esetén a parkba viszem sétálni. Van egy százéves szomszédom, aki még kijár. Őt az autómon bevásárolni viszem. Vannak magányos emberek, akiket meghívok egy általam főzött ebédre és együtt nézünk meg valami vidám filmet DVD-én. Van egy 89-éves hölgy, akivel egy házban lakom, aki beteg és ágyhoz kötött, nincsenek rokonai, hozzátartozói. Ételt viszek neki és gondoskodom róla, hogy egyen. Meghallgatom a panaszait és segítséget is szereztem a számára. Hetente egyszer egy jótékonysági üzletben dolgozom, mint eladó és pénztáros.

Mindenkinek, ha egyedül él, kell találnia valami elfoglaltságot, amit nagy évezettel csinál, legyen az kártyajáték, vagy TV nézés. A magány öl, az aktivitás fenntartása viszont meghosszabbítja az életet.

Rose, Londonból

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!