Régiségeknek

Őszi koszorú készítése – csináld magad!

na ez az

A koszorúkészítés nálunk  egy  őszi “szertartás”,  búcsúzkodás  a kert növényeitől és alkalom a felhasználásukra, átmentésükre  a hidegebb, őszies időszakra. Nagyon élvezetes ez az évente megismétlődő  tevékenység, nevezhetném hobbinak is. Bár a koszorú meghatározó színeit mindig az okkersárga és tűzpiros tűztövis bogyók adják, kiegészítőként  mindig felhasználok más növényeket is, és mindig újakkal kísérletezem.

Így készült a koszorúm. Indulásként a még zöld szőlővesszőkből  koszorút fontam, a jobb tartás kedvéért tettem hozzá som és fagyal vesszőket is.  A sokéves gyakorlattal megtanultam úgy koszorút kötni, hogy nem kell hozzá kötözőanyag. A vesszők szárazabb részeinek lemetszésével és a vesszők végének bedugdosásával  egy vékony, nagy átmérőjű koszorú alapot készítettem.

jó7

A koszorú ív egy részére tiszafa hajtásokat rögzítettem. A kötözéshez az egész készítés során vékony, átlátszó, horgászzsinórt használtam (gyöngyfűzéshez is  használom).  Ezután az alapra kerülő  növényi részeket metszőollóval  kb. 20 cm-es  darabokra vágom, a sérült, fonnyadt részeket levágom. A tűztövis nevéhez híven tele van nagyon szúrós tüskékkel, ezektől mindenképpen meg kell szabadulnunk még a feltűzés előtt.

jó6

Ezután jön a koszorúkészítés  legizgalmas része, amikor a díszítő növény részeket rápróbálom a koszorú alapra. Illesztgetem, nézegetem, hogyan fog majd a legjobban mutatni, különböző variációkat próbálgatok. Ha eldöntöttem, milyen legyen, indulhat a kötözés. A tüskétlenített tűztövis ágakat felkötöttem a tiszafával bevont részre, több ágat helyeztem egymásra, hogy tömöttebb, dúsabb  legyen. Idén először használtam erdei iszalagot a koszorú díszítésére. A bolyhos  terméseket a koszorú felső ívéhez rögzítettem. Ez a vadon termő, kúszó növény sok bosszúságot okoz a kertben, mert még a magas fákra is felkúszik, de itt és most remekül használható volt.

jó4

Végül kísérletképpen  kis levelű vadszőlő indákat kötöttem a koszorú  aljára, mintegy szalagként. Lakásunk teraszának falára akasztva így mutat:

jó2

Az általam felhasznált növények  azonkívül, hogy mutatósak,  azért is alkalmasak koszorúnak, mert megszáradva is szépek maradnak egy-két hónapig. Egyedül a vadszőlő fog hamar elfonnyadni, amit majd  frissre cserélek.

Néhány koszorú a korábbi évekből:

koszorú régi 3

koszorú régi

koszorú régi 2

régi 4

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A szép mozgás a szem muzsikája

táncososk

Minél idősebb vagyok, és minél jobban nehezedik a mozgásom, annál nagyobb csodálattal és áhítattal gyönyörködöm bármiféle mozgásművészetben, és e művészet tehetséges művelőiben.
Nemrég városomban táncfesztivál volt, ahol a szárnyaikat épphogy bontogató és színpadot “kóstolgató” piciktől a felnőtt együttesekig minden korosztály képviseltette magát. De nem csak korcsoportokban nyilvánult meg a változatosság, hanem a műfajok színes palettájában, és természetesen a fellépő-ruhákban is. Láthattunk streetdance-et, társastáncot, kortárs balettet egyaránt.

Néhány szólótáncon kívül többnyire együttesek léptek fel. Hangsúlyoznám az együtt szót. Jó érzés volt látni azt az összhangot, összefonódást és egymás iránt érzett szeretetet, ahogy kibontották a témát az ízlésesen választott gyönyörű zenékre. A közönség éppúgy élvezte a drámai előadást, mint a lágy sztenderdet, a vidám, felszabadult latin-amerikait, vagy a kicsit keményebb streetdance-et, mely stílusokat ki-ki személyisége szerint választhatja. A mozdulatokat inspiráló zeneválasztásokkal komplex élményben volt része a lelkes közönségnek. Jó volt látni a gyerekek arcán a mozgás és a megérdemelt siker örömét, amit kis közösségükben hatványozottan élnek át.

táncosok2

Családilag is érintett vagyok, ezért kb. 10 éve követem táncpedagógus rokonom kreatív koreográfiáit, és tanítványai (köztük 3 saját gyermeke) fejlődését. A szemem láttára nőttek kicsikből tinédzserré, mások felnőtté. Lépéseik egyre magabiztosabbak lettek, a növekvő önbizalom következtében egyre felszabadultabban táncolnak. Egy-egy összemosolygásból tanúja lehetek fiúk-lányok bontakozó érzéseinek. Tisztaság sugárzik a szemekből, és azt remélem, hogy felnőttként is ilyenek lesznek, bármi is lesz a foglalkozásuk. A tehetségesebbek valószínűleg táncos pályára lépnek, de a többiek is hasznos útravalót kapnak a jó közösségből, egymás iránti tiszteletből, toleranciából.

A műsort egy szimbolikus tánc zárta, címe: Elengedés, aláfestő zenéje Szabó Balázs : Bájoló c. dala, Radnóti Miklós azonos című versének szövegével. Záró sora: “Mossa az eső össze szívünket!” A mozdulatok anyák és lányaik kapcsolatát, majd gyermekük elengedését illusztrálták, de tágabb értelmét is érzem a befejező mondatnak. A hatást fokozta, hogy a táncot valóban anyák és lányaik adták elő. Szem nem maradt szárazon.

táncosok 3

Hazafelé elábrándoztam egy olyan jövőről, amit sok-sok ilyen csapat, összefogó közösség fog építeni, nem csak táncos, hanem bármilyen lelkesítő, jó célért.

Egy idézettel zárom írásomat. Anatole France szerint: A szép mozgás a szem muzsikája.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A magunk urai vagyunk

brigitta

Milyen jó dolgok vannak az időskorban? Tettem fel a kérdést blogunk szerzőinek. Brigitta válasza következik. Cecilia

Sok mindennel megértőbb lettem, türelmesebb a gyerekekkel, és meg sem próbálom “behozni” fiatalabb korom lemaradásait a háztartásban, nem most akarok pályázni a “Világ legjobb háziasszonya” címre, egyszóval idegkímélőbb üzemmódra álltam rá.

Mikor nyugdíjas lettem megfogadtam, hogy nem futok többé villamos, troli vagy autóbusz után! Van idő jókor elindulni, és ha mégsem értük el a járművünket, akkor sincs tragédia! Van máááásik! Mert ugyebár mije van a nyugdíjasnak? Ideje! Kivárjuk a következőt, vagy ha remek beszélgetőtársra akadunk a megállóban, akkor az azt követőt! Nincs sürgetés, főnöki szigor, a magunk urai vagyunk.

Bármely időpontban mehetünk pl. moziba! Csodás! Az előadóestek, színházak tele vannak csinosan felöltözött idősebb emberekkel. Nagyon megéreznék a bevételeiken a színházak, ha a mi korosztályunk hirtelen eltűnne a nézőtérről! Szívesen fejtem a keresztrejtvényeket, netezek, olvasok, zenét hallgatok – jut mindenre időm!

A reklámújságok ajánlatait átböngészve mindig találunk valami jó kis akciós vásárolni valót, ez jelenti a rendszeres nyugdíj kiegészítést, bűn lenne nem kihasználni a kínálkozó alkalmakat. Szívesebben látok neki a családnak sütni – főzni, jólesik látni az örvendező arcukat. Saját magamnak pedig ha van kedvem főzök, ha nincs, akkor nem! Teljesen szabad a pálya!

Végezetül még egy fogadalom: csak kijelölt gyalogátkelőn megyek át, kivárom a zöld lámpát, inkább kicsit kerülök, de felelőtlenül nem közlekedem. Erre egy néhány évvel ezelőtti eset döbbentett rá, amikor a házunkhoz egészen közel egy autóbusz halálra gázolt egy nagyon idős nénit. Szegénykém csak egyik oldalról a másikra futott (!) volna át, amikor a baleset történt. Ami rám a legnagyobb hatást tette, az a néni két agyontaposott fekete cipője volt, melyek még napok múltán is az úton hevertek elárvultan, emlékeztetőül mindannyiunknak…

De hogy vidáman fejezzem be: már a hatvanon túl ért az az öröm, hogy egy édes kisfiúra vigyázhatok, immár négy éve! Számomra ő egy állandó örömforrás, játékosság, boldogság! Mindig várom hogy mehessek hozzá, mert mellette nem érzem az öregséget, a magányt, csak a szeretetet…

Brigitta

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

HOBBIM ÉS ÚJ FOGLALKOZÁSOM: A SAKKTÖRTÉNET

vendégünk a blogban: Lujza férje

67 éves vegyészmérnök vagyok. 2007 végén mentem nyugdíjba, miután a megelőző 25 éven keresztül komoly szellemi munkával járó, nagy felelősséget hordozó munkát végeztem. Létrehoztam és vezettem egy hiánypótló, vegyipari biztonságtechnikai laboratóriumot, majd 1998-tól kiegészítettem azt egy munkavédelmi laboratóriummal. Úgy érzem, nem csoda, ha elfáradtam.

2008-ban végre átadhattam magam a hobbimnak, ami legfeljebb annyi felelősséggel jár, hogy a régi anyakönyvekből rosszul írom ki az adatokat. Már korábban is foglalkoztam magyar sakkozók életének kutatásával: pl. Wolf Ferencről, a feltételezett második magyar sakk-könyv írójáról (Pozsonyi Hírmondó 1782), Faragó Kláráról (1905-1944), az első magyar női sakkvilágbajnok-jelöltről (1936) gyűjtöttem adatokat, cikkeket is írtam – de most végre levéltárakban, könyvtárakban is ismerkedhetek a magyar sakkozók életrajzi adataival.

faragoklara

Faragó Klára kislányként

Érdekes világ tárult fel előttem. Ezek az emberek, férfiak és nők egyaránt, tisztes polgári foglalkozást űztek. Kezdetben, a XIX.században, elsősorban a nemesek és a körülöttük élő értelmiségiek körében dívott a sakkjáték, amibe időnként egy-egy feleség is beszállt. A XX. század elején jelentek meg sakkozóként a munkások, végül jelentkeznek a földművesek is.
Idáig mintegy 700 sakkozó és sakk feladványszerző életével ismerkedtem meg. Tavaly megjelent az első e-könyvem is.

sakk

Mindezt azért gondoltam elmesélni, hogy felhívjam a figyelmet arra, ha valaki nyugdíjba készül, nem árt előre elhatároznia, mit is fog majd csinálni. Különösen a sok stresszel járó munka után fontos, hogy a stressz-szintünk ne csökkenjen hirtelen O-ra. Sajnos sok jó ismerősömet vesztettem el örökre, mert a nyugdíjba menetelük után nem tudtak mit kezdeni magukkal.

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Őszi dekoráció kerti növényekkel. Csináld magad!

 

menta4

Csodás őszi ruhába öltöztethetjük az otthonunkat és a teraszunkat kerti növények  felhasználásával.

A színpompás bogyós bokrok, mint a tűztövis, a madárbirs,  a júlia borbolya, valamint  futónövények, mint a  vadszőlő és borostyán,  és még megannyi egyéb növény alkalmas arra, hogy koszorúba kötve, vagy vázába téve gyönyörködtessen bennünket.

Szeptember táján minden évben telkünk kertjében lemetszek sok színes termésű, levelű ágat, hajtást, hogy itthon felhasználjam azokat, még mielőtt elhervadnak, leejtik bogyóikat, leveleiket.  Lefotóztam és elmesélem, mi hogyan készült.

A hajlékony, még zöld szőlővesszőt  nagyon könnyű hajlítással, mindenféle kötözőanyag nélkül  koszorúalapot fonni. Ha nagyobb, szélesebb koszorút akarunk, fonhatunk hozzá más, vastagabb ágakat is, pl. mogyoró, vagy som bokorról.

alap

Mint a legfölső képen látható,  a koszorú alapot  először virágzó  menta  ágakkal fontam át (nálunk vadon terem, sok van belőle), majd  a koszorú tetejét vadszőlő hajtással díszítettem.  Két hétig gyönyörködtem lakásunk  teraszán az illatos koszorúban, majd a megszáradt mentaleveleket  elmorzsoltam és eltettem egy kis üvegbe, télire. A koszorú alapot viszont újra felhasználtam. Még szépek a vörös bogyójú madárbirs és az okkersárga bogyójú tűztövis bokrok, és a halványlila bogyós júlia borbolya is, így a tövisekkel dacolva ezekből metszettem le tegnap néhány ágat.

műben

A tiszafa bokrunk ugyancsak terebélyes, így erről is levágtam pár kiálló hajtásvéget, ezeket erősítettem fel először a koszorú alapra, majd ennek egy részére  tűztem fel a színes bogyós ágdarabokat. A rögzítéshez vékony rafiát használtam (vékony drót talán még jobb).  A koszorúm nem szimmetrikus, úgy készítettem, hogy a koszorúalap szép vonalú, száraz ágai is látszódjanak.  A terasz falára akasztva hetekig fogok gyönyörködni benne.

blog6

A megmaradt  bogyós ágakat vázába raktam.  Ehhez sajnos sok, a szár alján lévő bogyót le kellet vágni, és a tüskéktől is meg kellett szabadulni. Egy nagy üvegvázába tettem a hosszabb szárakat. Az ablak előtti kis asztalra helyezve nagyon jól mutatnak a légies rajzolatú ágak, feldobják a  szoba hangulatát.

váza1

Egy kisebb, arany-fehér-fekete színű porcelán vázába tettem a kisebb ágakat. A konyhaablak párkányára téve főzés és mosogatás közben is emlékeztetnek a  szép nyári napokra a kertben. Ezek a növények vízbe téve egy-két hónapig is szépek maradnak.

váza vakus2

A koszorúkészítésből megmaradt  tiszafa ágakat  némi formázás után egy sárga virágú krizantém földjébe dugtam. Így sokkal szebben mutat  az egyébként nem túl formás cserepes virág, amit a teraszon tartok. A nedves talajban a tiszafa ágak nagyon sokáig szépen zöldellnek még.  A kertünkben termett szelíd gesztenye és naspolya egészítik ki a látványt.

blog9

A kert növényeivel meghitt, őszies  hangulat költözött otthonunkba.

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Ki ez az ismeretlen a lakásomban? Házasság nyugdíj után

sértődés

Ha minden jól ment, és volt mindig munkájuk, táppénzen sem voltak egyszerre,  munkában töltött éveikben egy házaspár legfeljebb az ünnepek és a szabadságuk alatt töltött hosszabb időt együtt. Aztán mikor nyugdíjba vonulnak, és napi 24 órát  töltenek együtt, meglepődve néznek egymásra: ki ez az  idegen, idegesítő ember a lakásban?

Na jó, egy kicsit talán eltúloztam a dolgot, de az bizonyos, hogy ez is egy olyan élethelyzet, aminek a nehézségeivel sokan kerülnek szembe. Vannak esetek, hogy ennek megelőzésére az egyik fél addig húzza a nyugdíjaztatását, amíg csak lehet.

Ha előbb a férj megy nyugdíjba, és a feleség még dolgozik, többféle megoldandó probléma keletkezik. Az évtizedekig munkahelyen étkező férjnek ebédet kell biztosítani, hisz a nyugdíjas férfiak a legritkább esetben tudnak, vagy akarnak főzőcskézni maguknak. De a legfőbb gond az, hogy mihez kezd  egy nyugdíjas férfi élete párja nélkül otthon.  Sok esetben az erősebb nem úgy tesz, mint, aki remekül elfoglalja magát. A férfiak látszólag örülnek, hogy végre  egyedül lehetnek  a lakásban, kedvükre tévézhetnek, háborítatlanul cigiznek, senki nem szól rájuk, ha a szobában esznek, kedvtelve járnak uszodába  és kutyát sétáltatnak. Valójában a helyzet elég drámai.

A nyugger férfi először is  mélységesen meg van sértve, hogy ő már nem kell, mint munkaerő, a párja viszont igen. Ezt nem illik így kimondani, sőt lehet, hogy nem is tudatosul benne  a sértettség oka, mindesetre elkezdi neje fülét rágni, hogy ő is menjen mielőbb nyugdíjba. A még dolgozó nő részéről jó érv a továbbdolgozásra, hogy kell az a plusz jövedelem, elég keserves lesz majd csupán a két nyugdíjból megélni.

harmónia

Az okos, és szervezésben gyakorlott  asszony ebben a helyzetben megpróbál – főként ügyintézési, bevásárlási – feladatokat adni az otthon gubbasztó embernek, hogy az hasznosnak érezze magát. Ezek alól a feladatok alól  a férfiember, ha teheti, megpróbálja kihúzni magát, de többnyire nem teheti, hisz be kell látnia, hogy most ő ér rá jobban.

Ha a helyzet fordított, és a nő megy előbb nyugdíjba, a kérdés sokkal egyszerűbb, mert a nők általában jobban elfoglalják magukat a háztartással, az unokázással, és a  szabadidős programokat is jobban megtalálják. És ők a kevésbé vannak megsértve, ha párjuk még dolgozik, és ők már nem.

Előbb-utóbb aztán elérkezik a pillanat, amikor  mindketten nyuggerek lesznek és akkor egy igazán új életforma kezdődik. Merthogy meg kell szokni, hogy valaki  – bár évtizedek óta együtt éltek,  mégis keveset találkoztak –  most kerek 24 órán át  velük egy légtérben  szuszog, eszik-alszik, csámcsog, jön-megy, fecseg, telefonál, tévézik, vagy épp egy szót se szól.  Mert ami évtizedekig tolerálható volt  arra az esti pár órára és a tennivalókkal teli hétvégékre, az most sokszorosára növekedve tűrhetetlennek  látszik.  Példának okáért az, hogy a feleségnek be nem áll a szája egy percre se, hogy állandóan menne valahová, vagy hogy a lakást suvickolja naphosszat,miközben  férje  otthon ülne legszívesebben az újságját bújva, vagy a sufniban szerelgetve és csak étkezésekkor jön elő mogorván. Vagy mindez éppen fordítva.

Ki ez az idegen a lakásomban? Hogy lehet  ebből a helyzetből jól kijönni ?

vita

Az biztos, hogy újra kell gombolni a kabátot!  Arra még gondolni  is kár, hogy túl a hatodik X-en valaki majd megneveli élete párját!  Ha eddig nem sikerült  leszoktatni, vagy rászoktatni bizonyos  dolgokra, most már biztos, hogy nem fog sikerülni! Inkább meg lehet próbálni az „új életet” olyan  mederbe terelni, hogy élvezetes legyen  az együtt töltött idő.

Jól jön – nemcsak anyagilag – ha valami munka jellegű, házon kívüli  elfoglaltságot sikerül találni, ami megtöri a nap egyhangúságát, és ezáltal jó kedvet, önbizalmát ad. Ezt érdemes még aktív korában az embernek előkészítenie.  A régen vágyott, de meg nem valósult, vagy háttérbe szorított hobbik kiélésének is most jött el az ideje. A kedvtelések új ismeretségeket is hozhatnak, márpedig a társasági életre a nyugdíjasnak igencsak nagy szüksége van, már csak azért is, hogy aztán otthon, kettesben legyen mit megtárgyalni, legyen kiket kibeszélni.

 A legkellemesebb – bár talán legfárasztóbb – elfoglaltságot az unokázás  jelenti. Az unokákat lehet bátran kényeztetni,  kedvükért Nagyapi és Nagymami adott esetben négykézláb mászik, ugat, nyávog, fájós lábát feledve szalad, zihálva focizik, sántaiskolázik és ugrókötelezik, azaz lemegy kutyába. Ezen tevékenység közben a nagyszülők egymáson is jót röhögnek (azaz csakis egymáson röhögnek, mert az unoka nagyonis komolyan veszi őket), és a nap végén hulla fáradtnak, de húsz évvel fiatalabbnak érzik magukat.

Aztán jól esik sokat sétálni –csak úgy kettecskén, minden cél nélkül,  mint anno négy évtizede – igaz akkor, még  nem dagadt meg az ember lába a harmadik saroknál,  és nem fulladt ki az első emelkedőnél.  Az utazás is még mindig vonzó időtöltés lehet, a sok új élmény  garantáltan jót tesz, ámbátor az ember (és az asszony) egyre inkább szeret a saját ágyában aludni, vagy ha mégis utazik, a fél lakást magával viszi, mert ragaszkodik  a saját párnájához, a saját poharához, vinni kell a gyógyszereket  és a sok ruhát hidegre-melegre.

Jó dolog lehet még együtt főzőcskézni. Abban a kis konyhában ketten is el lehet férni, a férfinépet nyugodtan oda lehet engedni a tűzhelyhez, hadd kísérletezgessen, térjenek vissza agglegénykori emlékei, amikor magának főzött az albérletben. A plafonig érő mosatlan eltüntetése  továbbra is bizalmi, azaz női munka.

harmónia2

 Na és persze kellenek a külön programok, mindkét félnek jár egy kis privát élet: a nőknek egy kis pletyi  a barátnőkkel,  némi  shoppingolás, vagy egy jóga óra – a férfiaknak egy sör a haverokkal,  egy közös meccsnézés, meg egy konditermi edzés. Aztán másnap a reggelinél  jó  kitárgyalni kinek mi fáj éppen,  ki hánykor ébredt fel éjszaka, mikor vett be altatót, megy-e a hasa, vagy épp az ellenezője. És milyen jó, hogy nem kell a sehová elmenni, az ember akár  délig is pizsamában flangálhat,  aztán  délután nagy egyetértésben el lehet vonulni az háziorvoshoz. Milyen szép, harmonikus egy nyugger pár élete!

Cecilia

 Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A TAVASZ EGY PILLANATA – fotóriport

A tavaszi napsütés  kicsal a szabadba.  Imádom a tavasznak ezt a kezdeti szakaszát, amikor olyan látványosan ébredezik a természet. A puszta ágakon hirtelen duzzadni kezdenek a rügyek és a kerteket ellepik a színes virágok. Felkapom a fényképezőgépemet és képvadászatra indulok, meg kell örökítenem ezt az évente egyszeri csodát. Nem kell messzire mennem, a környékünkön sok szép, gondozott kert, és terebélyes  fa van.

fúz2 

Amikor a szomorú fűz hosszú,  lelógó ágain megjelennek a levélrügyek,  úgy néz ki, mintha a törzset egy sárgászöld  függöny venné körbe.   

 arabyvessző

Az aranyvessző virága már sok kertben kinyílt, a kora-délutáni napsütésben  tündökölnek  az élénksárga, kicsit borzas  virágok.

 barjka

A csüngő barkafűz  pelyhes kis barkái  simogatni való, tünékeny csodák.

 manikűrr2

A “manikűrözött” gyep láttán nem csak a csodálat, de sárga irigység is ellep, mert eszembe juttatja saját kertünk gyomos füvét.

 árvácska

Az árvácskák mindig lenyűgöznek mosolygós pofácskára emlékeztető virágukkal.

jázmin 

Bódító illat száll az egyik kertből. A kerítésnél dús virággal köszönt rám egy terebélyes jázminbokor.  Méhek és a darazsak döngik körül a halvány rózsaszín  virágok sárga porzóit.  

 kutya2

Nem titkolt érdeklődéssel figyeljük egymást  a kis fehér, kutyával.  Odasomfordál hozzám, nedves orrocskáját kidugja a kerítés rácsai közül, de nem ugat meg. Jó kutya.

 macska

Fotósnak való pillanat. A macska lesben ül az út közepén, hogy elkapjon egy csipegető, mit sem sejtő galambot.  Miközben azon töprengek, nem kellene-e elhessegetni a galambot, hangos károgással két varjú száll le a fára. A galamb megmenekült, a macska bosszúsán  továbbáll. 

 arügyek

Amikor az ég felé emelem a  fényképezőgépemet, hogy lekapjam a magasba törő,  ezernyi  rügyet az ágakon, konstatálom, milyen magas és tengerkék a márciusi ég.

De jó, hogy tavasz van!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%C3%A9ge/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Kreatív sarok: Varrj babaruhát!

asztalon

munka közben

 A nagymama létnek egyik csodálatos velejárója, hogy az ember olyan dolgokat is  csinál, amit korábban soha. A nagymamaság  rég elfeledett képességeket hoz elő és energiákat szabadít fel. Most például babaruhát varrok Panni unokám születésnapjára, holott valójában nem is tudok varrni.

Panni a babáját öltözteti

Panni a babáját öltözteti

A négyéves másodszülött ugyanis imád babázni és nagy beleéléssel öltözteti-vetkőzteti a babákat. Az én Nagymamám által horgolt, és Anyukám által – lányaimnak – varrt babaruhák szerencsésen átvészeltek mintegy két évtizedet és szinte eredeti színeikben pompáznak az ugyancsak húszéves babákon.

babaruha 023

a régi babaruhák

Úgy határoztam, hogy Panni szülinapjára új ruhákat varrok  kedvenc pólyás babájára, melyet nagy titokban elcsentem otthonukból. Előszedtem a rongyos zsákot és kiválasztottam egy fehér, puha, nem gyűrődő pamut anyagból készült pólót, amibe már régen nem férek bele.  A derékban gumis szoknyácskát a póló szegett aljából szabtam ki, így a keskeny, hosszú csíkot csak egy oldalon kellett elszegni, majd a két oldalt összevarrni. Az eredeti, egy centis  szegélybe fűztem bele egy vékony gumit. És voilá, kész a húzott, bő szoknya.

szoknya

a szoknya

Az elől záródó ujjatlan baba ing kiszabása már nehezebb feladatnak bizonyult.   Egy régi hasonló darabot szétbontottam és ennek alapján szabtam ki a három darabból – egy hátulja és két eleje –  álló ingecskét. Összegombostűztem és többször rápróbáltam a babára. Végül összevarrtam és úgy tervezem, hogy gombolás helyett tépőzárat varrok rá.

az ing

az ing

Hosszas fejtörés után a pólóm lebontott  rövid ujjából kis átalakítással és szűkebbre vételével egy kis sapkát varrtam. Ezeket  darabokat nagyon egyszerűen lehet majd feladni és levenni a babákról, szemben a régi gombolós és patentos ruhákkal.  Egy nap és egy éjszaka alatt készült el  a kézzel varrt baba stafírung. Úgy tervezem, hogy még párnát és takarót is varrok, amit majd a babaágyba, vagy a babakocsiba lehet betenni, ha Panni anyuka sétálni viszi a gyerekeit, vagy éppen karjában ringatja a síró  kis babát.

ebből lesz a sapka

ebből lett a sapka

Nagyon izgulok, hogyan tetszenek majd Panninak a kis ruhák, amelyek nagyon egyszerűek a gyönyörű horgolt és kötött ruhácskákhoz képest. Azért elégedett vagyok az eredménnyel, egész jól sikerültek a kis holmik ahhoz képest, hogy úgy tudtam,  nem tudok varrni.

a kész bababruha

a kész babaruha

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy néhány alapvető öltést ismerek, és az is, hogy Anyukám gyerekkoromban sokat varrt, s most varrás közben mintegy varázsütésre felidéződtek mozdulatai, ahogy az anyagot ráillesztette a szabásmintára és kiszabta. De se szabni, se gépen varrni nem tudtam, vagy inkább nem akartam megtanulni tőle. Lábbal hajtós Singer varrógépe még megvan. Lehet, hogy rászánom magamat és megtanulom használni – így túl a hatvanon talán még nem késő.

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Irjuk le életünk történetét!

Az ötödik X-en túl már van az embernek mit elmondania az életéről, és a kedve az emlékek megíráshoz is nagyjából ebben az életkorban kezd megjönni. A motivációt leginkább az adja, hogy az ember úgy érzi, jó lenne utódainak valami nyomot hagynia maga után. Ha valaki ösztönzést kap a családjától, hogy írja le emlékeit, az erősebb késztetést ad, de anélkül is nekiláthatunk.

régi

Ismeretségi körömben több, szép példáról tudok beszámolni. Blogunk egyik szerzője, a Londonban élő Rose unokái unszolására fogott neki, hogy  az ősök, és saját  életének viszontagságait  papírra vesse, és sokszorosítva szétossza a tágabb rokoni és ismeretségi körben. Blogunk egy másik szerzője Lea, egy szokatlan módszert választott: unokahúgával közösen írják összefonódó életük visszaemlékezéseit, melynek egy-egy darabja már nagyobb nyilvánosságot is kapott nyomtatott formában. Z. Marika  ismerősöm nem várt családi biztatásra. Fényképekkel illusztrált életrajzát saját kiadásban, kis példányszámban könyv alakban is megjelentette, és a kötettel megajándékozta gyerekeit, unokáit és barátait.

régi emlékkönyv

Ami engem illet, az írás folyamatban van, azaz húzódik, mint a rétestészta. Az évtizede elkezdett családtörténeti kutatások sok adatot hoztak felszínre. Időnként beszámoltam a családnak az eredményekről és ők biztattak, hogy ne hagyjam elkallódni az adatokat, hanem tartalommal megtöltve vessem azokat papírra. Nem kellett kétszer mondani, nagy hévvel kezdtem neki és  a kályhától, azaz a dédszülőktől indultam. Megmaradt fényképeket digitalizáltam, a dédszülők távoli lakhelyére elutazva fényképeket készítettem, korabeli térképeket kutattam fel a neten, és persze megpróbáltam az emlékeimben kutatva mindent előhozni, amit valaha róluk hallottam.  Szóval valami nagyszabású vállalkozásba kezdtem. Az első fejezet, ami felmenők egyik ágának történetét volt hivatott kibontani, elkészült. Nagy lélegzetet véve kinyomtattam és szétosztottam a családban, azzal, hogy a folytatás következik. A folytatás sajnos azóta is várat magára. Néha, ha kedvem szottyan, egy-egy emlékmorzsát életemből leírok és elmentem egy „ Cecilia” feliratú mappába, arra várva, hogy majdcsak kapok egy nagyobb lendületet a morzsák  összerendezésére és a történet folytatására.  Úgy érzem, a lendület „már a sarkon van”. Nyolcéves unokám kezd „milyen volt, amikor Anyu kicsi volt?” típusú kérdéseket feltenni, sőt a minap a négyéves is kíváncsian nézegette dédszülei (azaz a szüleim) bekeretezett fényképeit otthonunkban.

 régi iskolafotó

Kedves kortárs olvasóim, arra bíztatlak benneteket is, hogy örökítsétek meg emlékeiteket! Hogy minél színesebb legyen a mű, mindenfélét fel lehet használni a szöveg közé téve illusztrációnak digitalizált formában, vagy papíron felragasztva: fényképeket, régi leveleket, anyakönyvi iratokat, iskolai bizonyítványokat, emlékkönyvek megsárgult lapjait, régi újságok vágatait.

 Gondoskodjunk arról, hogy hagyjunk emlékeket utódainknak magunkról és családunkról arra az időre, amikor majd egyszer kedvet kapnak, hogy feltárják életünk titkait!

    Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

CSALÁDKUTATÁS, avagy egy időhorizontú puzzle

 csfa

A megsárgult füzetlapon különböző színű ceruzákkal írt, elhalványuló nevek állnak. A lap alján, középen van az én nevem, s ebből ágaznak szét felfelé, ernyőszerűen a felmenők nevei.  Ez az első családfa, amit tizennégy évesen készítettem. Még élt Apukám, őt faggattam ki az elődökről. Ez a korai érdeklődés az ősök iránt sajnos aztán évtizedekre elhalványult, és – ma már nagyon bánom – nem is támadt fel csak akkor,  amikor már nem volt  kit megkérdezni a múlt szereplőiről. Úgy tíz éve, egy elvesztettnek hitt rokonnal való találkozás adta meg a kezdő lökést ahhoz, hogy először csak a dobozokban lapuló iratokból, majd később a levéltárakat bújva, és a számítógépen barangolva kezdjem el kutatni  a  még élő és elhalt rokonokat.

– Sajnos az én őseimen nincs mit kutatni, nem voltak érdekes emberek, mondta a múltkor egyik barátunk. Pedig az, hogy őseink érdekesek-e, vagy sem, az csakis a mi hozzáállásunkon múlik, azaz, hogy kíváncsisággal közelítünk-e hozzájuk, vagy eleve érdektelennek ítéljük meg őket. Az őseinkről keletkezett adatok tudtunk nélkül is ott lapulnak az anyakönyvekben.

1895 óta, amikor Magyarországon bevezették a polgári anyakönyvezést, minden születést, házasságot és elhalálozást hivatalosan bejegyeznek az  anyakönyvekbe. Ezeket az anyakönyveket a megyei, illetve fővárosi levéltárakban mikrofilmre vett másolatokban tekinthetjük meg. Az 1895 előtti adatok viszont csak az egyházi anyakönyvekben lelhetők fel, – sokszor igen hiányosan. Nagy szerencsénkre, valamikor a hatvanas években az amerikai központú Mormon egyház  mikrofilmre vitte ezeket a töredékesen fennmaradt egyházi anyakönyvi adatokat, melyek az Országos Levéltár  óbudai részlegében  bárki számára megtekinthetők és kutathatók.

családfa2

A kutatás persze korántsem egyszerű, rengeteg türelem, kitartás és főként szenvedélyes kíváncsiság kell hozzá. Az eredmény: egy megtalált név, egy időpont, egy település neve szenzációs felfedezést jelent a múltban kutakodó részére. Az így fellelt „kincset” azután meg lehet tölteni tartalommal is, ellátogatva a sosem hallott településre, ahogy mi tettük a dédszülők és testvéreik sírjai után kutatva egy távoli temetőben. Vagy élő rokonokat lehet megtalálni a számos, internetes hazai és külföldi családfakutató weboldal segítségével, ahol a világ különböző pontjain élők keresik egymást és őseiket. Nagyon jó családfakészítő programok is vannak, melyek ingyen letölthetők  (lásd az írás végén), sőt a még beazonosítatlan ősök fényképeit is feltehetjük e weboldalakra, abban bízva, hátha valaki rájuk ismer.

családkép

Az itt-ott fellelt adatokat azután meg kell próbálni összeilleszteni. Nem más ez, mint egy, az idő síkján összerakandó puzzle. A családkutatás is olyan hobbi, amit bármikor el lehet kezdeni, de – nem véletlenül –  általában a régiség korúak hódolnak e szenvedélynek. Hogy miért? Talán mert a múltba való visszanézés valamikor az élet harmadik harmadában a legintenzívebb. Mindenesetre elmondható, hogy a családkutatás nagyon sok sikerélményt ad, folyamatos aktivitásra és agymunkára késztet. Remélem sikerült sokakban felkeltenem az érdeklődést és találkozunk majd az archívumok csendes, elmélyült kutatásra szánt termeiben.

Hasznos gyűjtőoldal:  http://genealogia.lap.hu/

Egy ingyenesen  letölthető, magyar nyelvű családfakészítő program:  http://www.myheritage.hu/

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!