Régiségeknek

Gute Nacht, schlaf gut

Nagymamák a nagymamájukról sorozatunkban Lujza visszaemlékezéseit olvashatjuk.

nagymama jó

A nagymama reggel 5-kor kelt, hogy 6-tagú családunkban ő legyen az első a fürdőszobában. Ősz haját a tarkója alján két fonott drót-csattal pici kontyba tűzte. Aztán kivitte a jéghideg hálószobából a jéghideg konyhába a nagy zsebórát a kígyós állvánnyal, és odaállította az ablakpárkányra.

óra

Megmelegítette a cikóriakávét, beleaprított egy kis száraz kenyeret, leült a konyha sarkában a spájzlépcsőre, picit sóhajtott, mert tudta, hogy délig már nem fog leülni, – kann man nichts machen, gondolta – és megreggelizett, „aprítottat”. Az unokáknak egy-egy karéj kenyeret kent, a karéjokat 6-7 szeletre vágta, hogy egyszerűbb legyen az ágyban reggelizni. Anyukám saját gyártmányú verssel keltett minket, fölhúzta a rolókat, és letette az ágy mellé a reggelit. A nagypapa a kályhát tisztította, csörömpölt a vödörrel meg a lapáttal. A papám gyorsan odakészítette a kályha mellé a tüzelőt, és már ment is dolgozni. A rádió a Vándor cigánylegényt váltogatta a Bunkócskával.

Hamar kiürült a lakás, a nagymama meg én indultunk bevásárolni. A közeli csarnokban lecövekeltem a nagy medencében úszkáló pontyok előtt, ott vártam meg, amíg a nagymama megveszi, amit kell. Visszaérve fogtam a tejeskannákat, a tejjegyeket meg a pénzt, és lementem a házban levő tejcsarnokba. Nem értettem, mi a különbség a jegyes tej meg a szabad tej között, a tejcsarnokos néni ugyanabból a hatalmas kannából merte minden nap a 2 liter tejet. Fönt a lakásban a nagymama port törölt, négykézláb törölgette a székek alsó keresztléceit. Az ebédet – sokliteres lábasokban, fazekakban – már föltette. A konyhában elővette a nagypapa hasas bögréjét, teleöntötte tejjel, és eltette aludni vacsorára a szobában a kályha mellé.

bogre

Krumpli mindig volt az ebédhez, gyakran volt savanyú káposzta, bab, lencse – a tót konyhának egy szerény változata lehetett nálunk, a finom kelt sütemények nélkül. A nagyszülők magukkal hozták – a német anyanyelv mellett – ifjúságuk észak-felvidéki szlovák környezetének ételeit, szavait. Ha nagyon tele lett a pohár, a nagymama azt mondta, félig tótul: – le kell hlipálni; ha nem találtuk a zsebkendőnket, és szipákoltunk, azt hallottuk, hogy „ne szmrkálj”.

Délben először a nagypapa jött haza a könyvtárból, ahol dolgozott. Letette a kalapját és az örökösen magával hordott esernyőt, és sajátos magyarságával megkérdezte: – Nem volt itt senki? – Nem, nem – feleltük a nagymamával, és leültünk ebédelni. Ebéd után a nagymama elmosogatott, én törölgettem. Ez után a nagymama átöltözött, és indult sétálni. Minden nap sétált egy kört a Nagymező utca meg az Andrássy út felé. A sarki közértben vett az unokáknak egy-egy banános csokit.

A Kazár utca sarkán a Negro presszóban ivott egy szimplát, még megvette az Esti Hírlapot, és hazabandukolt. Otthon a nagypapa már begyújtott a kályhába, és – takarékosságból – a sötét szobájukban ülve várta a nagymamát. A nagymama letette a lecke-asztalunk sarkára a banános csokikat, a szobájukban villanyt gyújtott, és nekilátott felolvasni az újságot. Aztán megint sötét lett, félhangosan, németül tárgyalták meg a híreket meg a család dolgait egymás között. Ha sokszor hallatszott át hozzánk a szomszéd szobába az „Er”, akkor már tudtuk, a papánk megint valami nem tetsző dolgot csinált. Talán a tüzelőt tette rossz oldalra? Vagy át akarja alakíttatni a fűtést gázfűtésre, és be akarja vezettetni a fürdőszobába meg a konyhába is? Schrecklich – hallottuk minduntalan.

Átmentem a nagyszülők szobájába, megkértem a nagymamát, kérdezzen ki. 4 körül följöttek hozzánk a barátnők. A nagymama megjelent a pusmogó társaságban, mindenkit nevén szólítva köszönt, letett egy tál hámozott almaszeletet és sajtot, és eltűnt.

Gyakran villanyt gyújtott újra, és elővette a kiskredenc fiókjából a világoskék légiposta levélpapírt, amit anyukám folyamatosan vásárolt neki. A testvéreit Rózsahegyről, a fiát itthonról a világ sarkaiba vetette a háború meg 1956. Gyönyörű írásával magyarul és németül egyformán levelezett. A „vegyes” nyelvű családoknak magyarul írt a nagy lapra, németül a két kisebb lapra.

Hamarosan megjöttek a szüleink, a nagymama és anyukám vacsorát tálaltak. Vacsora, mosogatás után a nagymama bevitte a konyhából a szobájukba a zsebórát a kígyóval, és az éjjeliszekrényére tette. Anyukám a lábhajtásos varrógéphez ült, foltozta a lepedőinket vagy az előzőleg csodaszépen megszerkesztett szabásminta után kiszabott darabokból állított össze nekem vagy a testvéremnek egy-egy ruhadarabot. – Sárga uborkának zeleny listmá – énekelte félig tótul.

8-kor a felnőttek bevonultak a szüleink szobájába, és bekapcsolták a televíziót. Tőlünk elköszöntek: – Gute Nacht, schlaf gut! – mondta a nagymama minden este, 23 évig, amíg otthon voltam. Ha az esti film klasszikus regény-adaptáció volt, szívesen megnézte. Ha nem, lefeküdt, és Tolsztojt, vagy Csehovot olvasott németül a pici éjjeli lámpa fényénél – de amint jött a nagypapa, azt is leoltotta, mert takarékoskodni kellett.

Lujza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Miben mások a nyugdíjas férfiak, mint nőtársaik?

Férfi 1

Mostanában egyre több példát látok környezetemben, hogy mennyire különbözik a nők és férfiak viszonyulása az öregedéshez és a nyugdíjba vonuláshoz.

Távol áll tőlem bármiféle általánosítás, sőt a férfiak védelmében próbáltam olyan cikkeket olvasgatni, amelyek esetleg genetikai okokra vezetik vissza pesszimistább szemléletüket életük utolsó felvonásában. Próbáltam megérteni, mi az oka annak, hogy a nők hatvanon túl is boldogok, vagy igyekeznek azok lenni, új utakat keresnek, még fejlődni akarnak legalább önismeret terén, sőt bontakoztatják szunnyadó képességeiket, míg ezt a vágyat sokkal kevesebb férfinél vélem felfedezni. Az is igaz, hogy kevesebb férfi-, mint nőismerősöm van. Az elmondottakhoz hozzájárul az a szomorú tény is, hogy több az egyedül maradt özvegy asszony, mint férfi, azaz a férfiak halandóbbak, rövidebb a várható élettartamuk.

Igaztalan lennék azonban, ha a pozitív példákat nem venném észre. Néhány férfiút is példaként emelnék a gondolatbeli piedesztálra. Egyik férfirokonom, – igaz, hogy részmunkaidőben még dolgozik 70 évesen -, de emellett lélekmelengető szösszeneteket vet papírra, majd a szellemi tevékenységtől feldobva ízletes ebédeket “dob össze” felesége és saját maga legnagyobb örömére. Mindemellett öt unoka szuper nagyapja. Gondolom, nemcsak a genetikájának köszönheti, hogy húsz éve nem öregszik. Egy másik férfiismerős csodás főztjeit is volt alkalmam ízlelgetni. Harmadik követendő példámnak csak a nejét ismerem, akitől megtudtam, hogy 60-as férje túrázni jár barátaival. Távolabbi ismeretségi körömben egy férfi fiatalkori passzióját valósította meg idős korára, és zenekart alakított. Egy másik idős ember, aki komoly szellemi munkát végzett évtizedeken át, nyugdíjasként gazdálkodásra adta fejét szüleitől örökölt birtokán.

Úgy tapasztalom azonban, hogy míg a férfiak zöme csapásként éli meg teljesítőképessége csökkenését úgy fizikailag, mint lelkileg, és nyugdíjba vonulásával üresnek érzi az életét, addig a nők nagy része örömmel várja a munkából felszabadult ideje kellemes eltöltését, addig elmaradt kedvteléseinek bepótlását. Lehet ez rendszeres színház-, mozi-, képtárlátogatás, utazások rég áhított helyekre, nagy séták, kirándulások hazánk szép tájaira (hiszen 60 felett kedvezményesen, 65 felett ingyen utazhatunk), cukrászdai nevetgélős terefere barátnőkkel, vagy olyan mozgásformák keresése, amit fizikai állapotunk megenged, és ami fittebbé tesz. Ilyen pl. az aquafitnesz, amiről korábban már beszámoltam. Hetente kétszer egy órán át vidám zenére egy 22 éves fiatalember irányításával jó hangulatban mozgatjuk meg rozsdásodó csontjainkat, ízületeinket. Mit gondolsz, kedves Olvasó, hány férfi vesz részt ezeken? Egyetlenegy, az edzőnk édesapja, aki feleségével együtt tapossa velünk a vizet.

férfi6
Egy barátnőm mesélte, hogy férje egyre inkább magába roskad és panaszkodik: – megöregedtem, elhíztam, alig tudok mozogni. Felesége belefáradt már, hogy életmódváltásra ösztökélje. Talán a mi medencénk mellett is elsántikált, vagy messziről szemlélődött néhány hasonló panaszos, de a tettekig nem jutott el. A nők növekvő érdeklődése viszont már szinte mozgalommá duzzasztotta fitneszünket. Köszönhető ez lelkes edzőnknek, aki nemcsak elfogad, de szeret is bennünket. A minap edzés után leült közénk römizni, és barátnője telefonhívására így válaszolt: “kártyázom a mamákkal”. Kedvesen és őszintén hangzott tőle ez a titulus, valóban a nagymamái lehetnénk.

Többször elgondolkodtam, hogy a férfiakat vajon miért nem vonzza az effajta mozgás, vagy akár más testmozgás forma (tisztelet a kivételeknek). Egyik válaszom, hogy mi nők bátrabban felvállaljuk testi tökéletlenségünket, sajátos elváltozásainkat, ezáltal felszabadultabbak vagyunk. A férfiak szégyenlősebbek, zárkózottabbak. Rájuk ebben a korban már nem illik a mondás “Az igazi férfi mindig kész feltárni másik lénye lényegét, mert nem fél megmutatni önmagát.” ? Vagy ezt csak szűk körben teszik? A másik okot abban látom, hogy mi nők egészségtudatosabban élünk. A mozgásterápia mellett rendszeresen járunk szűrővizsgálatokra, panaszunkkal gyorsabban orvoshoz fordulunk, nemcsak magunk, hanem családunk miatt is. Szeretnénk minél tovább támaszuk lenni, és persze önző módon a lehető legtovább tanúi lenni életüknek, unokáink cseperedésének.
“…nagy törődéssel és gonddal éljük az életünket, ameddig csak lehet, ahogyan egy szappanbuborékot is a lehető legnagyobbra és jó hosszan fújunk, jóllehet, bizonyossággal tudjuk, hogy szét fog pukkanni.” (Schopenhauer)

férfi7

A Natursziget egyik írásában arról tájékoztat, – amit eddig is sejtettünk -, hogy pl. rákos betegségek esetén a férfiak túlélési esélyei kisebbek, mert későn fordulnak orvoshoz, valamint kevesebben vannak tisztában a betegségek, ill. a helytelen életmód kockázati tényezőivel. Nagy-Britanniában történt felmérések alapján kiderült, hogy a férfiak többségénél már csak az optikusok diagnosztizálják a cukorbetegséget, ami már kb. 8 éve meglévő diabetesre utal.
Infarktuson átesett férfibetegeknél előfordul, hogy gyógyszereiket vagy ki sem váltják, vagy nem szedik rendesen, sőt abbahagyják. Sajnos ez az adat nemcsak a brit férfiak egészség-tudatlanságára jellemző.

Érdekes az is, hogy csoportos utazásokon csak olyan férfiakat láthatunk, akiket feleségük elcipelt, vagy ha kényszer nélkül élvezik is a látnivalókat, de sosem egyedül, hanem életük párjával. A nők akkor is útra kelnek, ha egyedülállóak, lelkesedéssel szívják magukba más vidékek atmoszféráját, túráznak, várost néznek, gyönyörködnek. Régebben olvastam, hogy a nők agya természeti szépségekre, művészi alkotásokra, míg a férfiaké a női test csodálatára fogékonyabb. Úgy látszik, ez az elmélet nem ismer korhatárt.

Környezetemben ismerek olyan férfiakat, akik hobbi híján a munkát folytatják nyugdíjasként (egyre kevesebb anyagi haszonnal), mert nem tudják másképp hasznosítani magukat. Ehelyett lehetne új dolgokat kipróbálni, esetleg tanulni. Nőismerőseim igen sokféle hobbit űznek: egyik családfakutatásban, mások írásban, nyelvtanulásban, agyagozásban, ékszerek készítésében, kertészkedésben, az internetezés rejtélyeinek bogozásában lelik örömüket,  (az unokákkal való programokon kívül), ily módon „újrahasznosítva” magukat.

Tudományos kutatások azt is igazolták, hogy a női agy sokkal több agysejtet tartalmaz, mint a férfiagy, struktúrája bonyolultabb, és képes a jobb és bal agyfélteke együttes, ês egy időben való alkalmazására. Ennek tudható be, hogy a nőknél nagyobb mennyiségű információ cserélődhet ki, ami lehetővé teszi a megosztott figyelmet. A nők jobban odafigyelnek a részletekre, a férfiak elsiklanak felettük, ők inkább lényeglátóak. Ez is a genetikának köszönhető, hiszen a nőknek periférikus a látása, míg a férfiaknak csőlátása van. Pl. tévénézés (főleg meccsnézés) közben hiába kezdeményezünk velük beszélgetést.

férfiak

Miután befejeztem hasonlítgatásaimat, mintegy rácáfolva azokra, városunk egyik mediterrán teraszán két asztalnál is békésen kártyázgató férfi régiségeket vettem észre. Egy-egy pohár sör tette még boldogabbá őket, és megnyugvással konstatáltam, hogy van még remény!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Így lett a lájkokból barátság

kagyló

Szerintem vannak pozitív, jó véletlenek az életben. Vagy a véletlenek mindig pozitívak?

A napokban új ismerősre, barátra találtam. Gondolom mondhatom ezt, illetve gondolhatom ezt bátran. Valamikor év elején figyeltem fel a Régiségeknek  blog facebook oldalára. Egy-két lájk, és azt vettem észre, hogy minden nap vissza-vissza térek. Sőt egy idő után alig vártam a rejtvényeket. Új feladat, agytorna az én nyugodt kis életemben. Jobban kitárult a világ előttem, én meg kinyitottam az ablakom, hogy még jobban lássak, és áradjon be a sok információ.

Majd azt vettem észre, hogy amikor a  facebookon reggeli kávéra, teára lettem invitálva, szívesen fogadom. Sőt, meghívtam a Régiségek kedvelőit én is egy reggeli, különleges teára. Azután elkezdtem fotózni tudatosan a megfőzött napi betevőmet, hogy a Régiségeknek oldalán  megjelenjen. Addig is készítettem képeket a főzömről, mert nagyon szeretek főzni, de a képek addig még csak az én gépem mappáiban gyűltek.

Bátor gondolat, vagy talán egy sugallat: nekem ismerkedni kell! Így történt, hogy felvettem a kapcsolatot a Régiségekkel és ezzel elindult valami. Napi kapcsolat, ismeretség, sőt barátság! Nekem ez a valami kedvemre való.

Tisza 2

Hétvégén, a rekkenő melegben a Tisza partján voltunk fürdeni. Napsütés, folyó, kellemes lágy szél, hajó, homok, kagyló és ezek a gondolatok a fejemben. Boldog vagyok, és ez nem semmi.

Vica

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A Marigold Hotelek

Két film, amelyek megnevettetnek és megríkatnak.

the-best-exotic-marigold-hotel-2-3

Mintha nekünk, rólunk, Régiségekről (idősekről), készítették volna e filmeket! Legutóbbi kulturális örömforrásom volt a Keleti Nyugalom – második Marigold Hotel című filmalkotás, melynek előzményét, az első Keleti Nyugalom – Marigold Hotelt (2011-ben készült alkotás) nagy örömömre a TV-ben láthattam. A téma összecseng a blogunkban mostanában gyakran hangoztatott gondolatokkal a felszabadultan, kellemesen töltendő időskorról. A képen látható szereplőgárda eleve sikergyanússá teszi a filmet. Az alaptörténet a következő: nyugdíjukból a saját hazájukban megélni nem tudó brit idősek egy indiai fiatalember hirdetésére egy új élet reményében útra kelnek Indiába, egy képekről jól ismert szálloda felé, ahol olcsóbban élhetik meg addig megszokott kényelmüket. De a szállodáról kiderül, hogy közel sem olyan lakájos, mint a fotók ígérték, és az indiai kultúra is homlokegyenest különbözik szokásaiktól, tradíciójuktól.

A filmet nemcsak a különböző egyéniségű és élethelyzetű emberek komikus beilleszkedése, vagy épp ellenállása, a humor és az önirónia eszköze gazdagítja, hanem egy-egy pillanat költőisége is. A csodás képi megfogalmazások, az indiai zenevilág, a tánckultúra, az ott élő emberek szelíd mosolya, feltétel nélküli őszinte szeretetük az idegenek iránt is, az utcákon a szent teheneket ördögien kerülgető tuk-tukok mind kiváló adalékok. Ez a film egyszerre megnevettet és megríkat.

Összegezve a történetet: Az utazásra egy házaspár kivételével (Penelope Wilton és Bill Nigh játsszák) mindenki egyedül érkezik. Van köztük agglegény (Ronald Pickup), aki már rég lemondott a hódításról, de megpillantva egy kívánatos 70 körüli hölgyet, akinél viszonzásra találnak bontakozó érzelmei, egy pirulával rásegítve újból feléled szexuális vágya. (Kedves Régiségek! Soha nem késő!)

Maggie Smith egy műtét előtt álló, lábfájós, zsörtölődős öreglányt alakít, aki kezdetben enyhén lekezeli a hozzá kedvesen közeledő indiaiakat. Végül ő megy át a legnagyobb változáson, és ő lesz a motorja, gazdasági igazgatója a meghirdetett “romhotelnek”, és ezáltal jobbkeze a kissé irreálisan álmodozó hoteligazgatónak. Ezt a szerepet Dev Patel alakítja, az Oscar díjas Gettómilliomos című film címszereplője.

second-best-exotic-marigold-hotel-movie

A Celia Imrie által játszott hölgy milliomosférj-vadászattal próbálja kiegészíteni csekély nyugdíját, míg a Judi Dench alakította szerény, intelligens, őzikeszemű özvegyasszony sikeresen keres és talál munkát.  A társaság egyedüli házaspárjának Indiáig kell utaznia, hogy végre rájöjjön, nem illenek egymáshoz. Jóllehet ezt már évtizedek óta tudják, végül megváltozott körülményeik pukkasztják ki a hazugságbuborékot.

A másság elfogadására remek példa a társaság viszonyulása egy homoszexuális hatvanas férfihoz (Tom Wilkinson alakítása). Ő kivételesen nem a szűkös anyagiak miatt érkezett oda, hanem fiatalkori indiai barátja felkutatására indult, és ebben új barátai, lakótársai is segítik. A film számomra legmeghatóbb pillanata, amikor az amerikai férfi visszatérvén a vágyott találkozóról a szállodába, annak teraszán békés mosollyal az arcán örökre elalszik. Nem is tudtam megálljt parancsolni kibuggyanó könnyeimnek…

Nem hagyhatom szó nélkül az idős és az unokakorú generáció példamutató kapcsolatát sem, amire ez a film mintát szolgáltat. Az indiai fiú lelkesedése, az időseket megértő őszinte szeretete nyomán vált ez a heterogén társaság kezdetben egymást elviselő, majd toleráló és végül megkedvelő igazi közösséggé. A szeretet visszahatásaként az idősek kitartása, hite, bizalma vezette az álmodozó fiatalembert a siker útjára, élükön a kezdetben zsörtölődő Maggie Smithszel.

Érthető módon kíváncsian vártam a nemrég beharangozott “Keleti nyugalom – a második Marigold Hotel”-t. John Madden rendező most is káprázatos filmet alkotott, amelyet immár a blogger Annaróza szemével néztem. Hozzájuk hasonlóan én is új örömöket várok és keresek életem “harmadik felvonásában”.

Best-Exotic-Marigold-Hotel-2-1

A film második részéről csak röviden írok, inkább megtekintésére ösztönzöm az olvasókat. A történet ugyanott, ugyanazokkal a szereplőkkel folytatódik azzal a különbséggel, hogy a gazdasági igazgató (Maggie Smith) hatékony segítségével olyan jól sikerült az első Marigold hotel fellendítése, hogy ez további álmodozásra készteti a fiatal igazgatót. Idős jobbkezével Abu Dhabiba utaznak, hogy befektetőt szerezzenek egy újabb “romhotel” megvásárlására.

A történet kibővül egy régi barát megjelenésével, akit Sonny, a főhős vetélytársként él meg úgy a szerelemben, mint az üzleti életben. A barát ugyanis már megvette a kiszemelt épületet. Gyönyörű menyasszonyát és közelgő esküvőjüket is veszélyeztetve érzi, persze alaptalanul. Az esemény egy szállodaellenőrnek hitt férfi (Richard Gere) és egy ugyancsak szállodaellenőr nő megjelenésével bonyolódik. (Vajon melyik az igazi?!) A sharmos férfi érzelmi húrokat is penget… Az új érzelmektől félő őzikeszemű özvegy, és az első részben magára maradt férj végül megtalálja a közös boldogságot. A milliomosvadász hölgy esete csattanós befejezést nyer. És végül a szállodaigazgató üzleti vállalkozása is megoldódik.

Egy majdnem veszélybe került esküvő színes forgataga az egzotikus szépségű menyasszonnyal és vőlegénnyel, valamint a vidám vendégsereg közös táncával méltó befejezése a filmnek.

A filmnek, és egyben nekünk, Régiségeknek is a mottónk lehetne a   Judi Dench által alakított idős hölgy kérdése: “Hány új életünk lehet?” Judi meg is válaszolja saját kérdését: “Amennyit akarunk!”

Annaróza

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

KELL AZ ÉLTETŐ MUNKA IDŐSEN IS!

munka idősen

Te mit teszel az egészségedért?  Én a lelki egészségünk megőrzésére hívnám fel mindannyiunk figyelmét, hisz az kihat testi egészségünkre is!

Testi egészségünk nem független a lelkitől: a bizakodó ember hamarabb gyógyul, vagy kevésbé betegszik meg. Sokat segít a rendszeresség: a megszokott időben történő étkezés, a munka, a szabad levegőn töltött idő, sport, egyéb tevékenységek. Az étkezésnél a változatosságot tartom szem előtt, a jóízű főzelékek, gyümölcsök nagyon fontosak. Megfigyeltem (és barátaimnál, idősebb családtagjaimnál is tapasztalom), hogy egyre kevésbé kívánom a húsételeket, a heti menüt ehhez igazítom. Sokkal kevesebb cukrot és sót használok, mint korábban, viszont több zöld fűszert az ételek ízesítésére.

Fontos, hogy minden napra jusson értelmes, éltető munka! Bármilyen tevékenység lehet, lehetőségünktől és energiánktól függően. Maga a munka megszervezése, jókedvű elvégzése és utána a jóleső fáradtság már önmagában is frissít, segít fizikai-szellemi képességeink megőrzésében. Az önbecsülésünkről nem is beszélve. A sport, a szabad levegőn történő mozgás ajánlott idős korban is. Ne hagyjuk magunkat elkényelmesedni, ellustulni. Neki kell indulni, el kell kezdeni. Jó tempójú séta, kirándulás, biciklizés, kerti munka vagy jóga klub …. bármi, ami megmozgatja izmainkat, amiben jólesően elfáradunk. „Csak kifáradásig!” – így szól az orvos javaslata. Ezt is komolyan kell venni. Ha tíz évvel ezelőtt még rekord időket futottunk is, vagy a fitness teremben domborítottunk, ma már nem biztos, hogy ez tenne jót nekünk. A hangsúly a mozgás terén is a rendszerességen van.

együtt 3

Nagymama korunkra bölcsebbek lettünk már, belátóbbak, talán reálisabbak is. Nem kell semmiségeken idegeskedni, bosszankodni, a sértéseket (még ha jogosak is) számon tartani és naponta felidézni, mert kinek használunk vele? Magunknak biztosan ártunk. Meg kell tanulnunk nevetni rajtuk – saját magunkon pedig főleg ! – és túllépni a bosszúságokon, kellemetlenségeken. A folytonos zsémbelés, mások hibáztatása, a mindent folyton kritizáló, csak a hibákat, negatívumokat számon tartó szemlélet végül magát az egyént teszi boldogtalanná. A környezetéről, családjáról nem is szólva. Reggelente nézzünk tükörbe: arckifejezésünk, legörbülő ajkunk figyelmeztet, hogy ne így kezdjük a napot. Igazítsuk felfelé kunkorodóra a szánk sarkát – és máris jobban fogjuk érezni magunkat. Minden nap tartogat valami jót, csak oda kell figyelni, meg kell látni!

A testünk jelez és meg kell tanulnunk odafigyelni ezekre a jelekre. Elcsépelt, de nagyon igaz, hogy jobb megelőzni a bajt, mint utólag orvosolni. A rendszeres szűréseket, a korábbi betegségeink kontroll-vizsgálatait semmiképpen se hagyjuk ki. Ha még csak kicsit fáj a térdem, ha nehezebben tudok lehajolni, ha dagad a bokám, van rá megfelelő gyógyfürdő vagy célzott gyógytorna. Nem kell megvárni, amíg már nagyon fáj, vagy nem bírunk cipőt húzni …

Kedves házastársak, barátok, családtagok: bátorítsák a kisebb-nagyobb panaszokkal küszködő, ám a megoldástól vonakodó, vagy a vizsgálatot folyton halogató társukat! Kísérjék el, bátorítsák és biztassák, hogy megfelelő kezelést kapjon, s azért még inkább, hogy egyéb bajok kialakulását megelőzze. Együtt ugyanis könnyebb!

Fodor Anna

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Minden napra egy jócselekedet! Így él egy 87 éves blogger Londonban

kezek

87 éves vagyok és elmondhatom, hogy teljes, jó életet élek.  Olyan elfoglaltságokkal töltöm a napjaimat, amelyek fitten tartanak és fiatalítanak. Az egyik ilyen dolog, hogy minden nap cselekszem valami jót, segítek valakinek. A másik fontos dolog, hogy az agysejtjeimet „tornáztassam”: jó könyveket olvasok, naplót írok, előadásokra járok, nyelvet tanulok (most éppen spanyolt), klasszikus zenét és operaáriákat hallgatok, vitaköröket szervezek. És nem utolsósorban szeretek másokkal játszani kártyajátékokat, dominót, Rummi kubot.

Egészségesen táplálkozom és nagyon keveset eszem, aminek következtében 50 kiló vagyok. Ha fáj a lábam, vagy a gyomrom, természetgyógyászhoz fordulok. Az ő tanácsára naponta 2 liter vizet iszom. Gyalog megyek vásárolni, hazacipelem, amit vásárolok, főzök, mosogatok. Pozitív az életszemléletem, amely természetesen hozzájárul ahhoz, hogy fizikailag is jól érezzem magamat.

kezek6

Hillel, a nagy gondolkodó szavait követem: Ha én nem törődöm magammal, ki törődjön velem? Ha csak magamért vagyok, ugyan minek vagyok ? És ha nem most, akkor mikor?

Ezen bölcsességeket megszívlelve elhatároztam, hogy minden nap cselekszem valami jót (hogy ne csak magamnak legyek, és hogy MOST cselekedjek!). Van egy idős, fiatalon Németországból Angliába menekült hölgy, aki teljesen magára maradt, szerettei mind meghaltak. Rossz az egészségi állapota, épphogy csak a mosdóig tud elmenni. Naponta meglátogatom, főtt ételt viszek neki, aminek nagyon örül, mert különben csak kávét inna és száraz kenyeret enne. És van egy 100 éves öregúr, akit kéthetente kocsival elviszek bevásárolni. Látnátok csak, micsoda finom dolgokat vásárol!

kártya

Szellemi kontaktusban vagyok megboldogult Édesanyám lelkével, és ha a dolgok rosszul mennek, tőle kérek segítséget és tanácsot. Azzal, hogy más emberek problémáival foglalkozom, elterelődik a figyelmem a saját gondjaimról. Ha önző, csak magamra koncentráló életet élnék, sok időm és okom lenne arra, hogy boldogtalan és frusztrált legyek. De szerencsére el vagyok foglalva másokkal, ez a tevékenység napjaim legjobb részét képezik.

Rose, Londonból

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Derűsen, 70 felé poroszkálva…

bolondos2

Hogy mikor “nő már be a fejünk lágya”? Egyáltalán nem úgy viselkedünk, mint akik a 70 felé poroszkálnak! Még a bajainkon is jót tudunk nevetni, mert bizony itt fáj, ott fáj, de azért még mindenütt ott vagyunk, ahol kell! Jövőre, 2015-ben lesz az 50 éves érettségi találkozónk! Hihetetlen, de így van!

Időnként összegyűlünk az A’ Capella cuki teraszán és ki nem fogyunk a beszélgetésből, nevetésből. Ezek az összejövetelek pont olyan harsányak, vidámak, mintha ez az 50 év el sem telt volna. Olyannak látom a “lányokat”, a volt osztálytársaimat, mint legszebb éveinkben, pedig történt egy és más a fél évszázad alatt mindannyiunkkal. Számunkra is érthetetlen, hogyan maradhatott meg a jókedvünk, az egymással törődésünk mindenféle bajaink dacára.

Hát igen, a bajok! Kivétel nélkül mind a nyolcan kisebb-nagyobb betegségekkel küzdünk, de a bajaink is remek nevetés-források. A panaszkodások, a nyögdécselések, az itt fáj, ott fáj … Mire elsoroljuk, kinek mit találtak legújabban az orvosok, vidáman elpusztítunk néhány fagyit, sütit, kávét. Összehasonlítjuk a gyógyszereinket, van köztünk két orvos is, ők ellátnak bennünket tanácsokkal.

De ezek a bajok egycsapásra elmúlnak, amint előkerülnek az unokák fényképei! Jó látni egymás szemében a pajkos büszkeséget, ahogy soroljuk az unokák “gaztetteit”, vicces mondásait, sőt dicsekedhetünk az iskolai eredményeikkel is. Micsoda boldogság! Fiatalon nem gondoltuk volna, hogy majd ismerjük, szeretjük egymás unokáit, közösen megyünk velük kirándulni, strandra. Nyugdíjasként jobban ráérünk vigyázni a gyerekekre, programokat csinálni velük.

Persze programokat magunknak is szervezünk, színházba járunk, kiállításokra, közös ebédeket-vacsorákat rendezünk, nem feledkezünk meg arról, hogy jól érezzük magunkat így, 70 felé poroszkálva, nyugdíjasan, régiségként.

Brigitta

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

EGYÜTT KÖNNYEBB – Az idős barátnőknek kitárult a világ

Rózsiék2

Az idős kor új élethelyzetet hoz: az idősödő emberek gyakran találják szembe magukat az elmagányosodás és az anyagi helyzet romlása okozta gondokkal. Szerencsére akadnak jó megoldások. Új sorozatunkban ezeknek járunk utána.

Két kedves ismerősöm történetét mondom el – talán másoknak is hasznára lehet a példa, ahogyan idősödő korukra közösen szervezték meg az életüket.

Rózsika és Erzsike egy vidéki kisvárosban élnek, mindketten hetvenes éveik elején járnak. Ismeretségük még aktív korukból származik, munkájuk kapcsán gyakran találkoztak. Szívesen voltak együtt baráti összejöveteleken, társaságban is, vagy a férjekkel közös programokon.

Rózsika szép kertes házban élt, büszke volt a virágaira, a finom szőlőt adó lugasra, a jóízű gyümölcsökre; férjével közösen sokat és örömmel dolgoztak a kertjükben. Gyermekük sajnos nem született, de ezt a bánatot leszámítva boldogan éltek. Mindkettejüknek szép hivatása volt, örömüket lelték benne. A férj azonban sajnos megbetegedett, állapota évről évre egyre csak rosszabbodott, hiába volt az orvosok kezelése és felesége kitartó, szerető ápolása … Rózsika 58 évesen özvegy maradt. Ő lett a család, a kiterjedt rokonság „segítő angyala”: ha hirtelen megbetegedett valaki – kisgyerek vagy felnőtt – ő készséggel ápolta, ha ünnepségre készültek, Rózsika finom süteményei, tapintatos segítsége sok munkától mentesítette a háziasszonyt. A családban mindenki szerette, és ő is megnyugvást talált abban, hogy a hasznukra lehet. Az évek viszont teltek és a sok munka, trappolás után érezni kezdte a következményeket. Egyre nehezebben bírta fenntartani és takarítani a számára már túl naggyá vált házat, a kerti munkákat elvégezni. Megoldást kellett találnia, de úgy akarta, hogy lehetőleg senkinek se legyen terhére.

Erzsike is eltemette a férjét, szívinfarktus vitte el. A nehezen múló bánat, a folytonos lelkiismeret furdalás („miért is nem figyeltem jobban rá, az intő jelekre!”) az ő egészségét is kikezdték: daganatos betegséget diagnosztizáltak nála. Külföldön dolgozó gyermekeit nem akarta megijeszteni – elég volt a saját ijedtsége, félelmei – így hát Rózsikához fordult: őszinte megértést, együttérzést és bátorítást kapott tőle. Elkísérte a vizsgálatokra, bátorította a műtét előtt és után, vele volt a sugár- és kemopterápia nehéz időszakában is. És Erzsike talpra állt, visszatért az életkedve, humora. Sokat beszélgettek is és végül azt sütötték ki, hogy jó lenne egymás közelében lakni. (Rózsika ugyanis naponta 5-6 km-t kerékpározott, a kertvárosból a városközpontba, hogy barátnőjét ápolhassa.)

Nem volt könnyű döntés, de Rózsika végül eladta a házát és vett egy szép, kétszobás lakást abban az utcában, ahol Erzsike is lakik. Külön lakásban laknak ugyan – így megmaradhatott a függetlenségük is – de a mindennapi teendőket közösen végzik. Minden fontos dologban egymás segítségére tudnak lenni.

Közösen főznek – és természetesen közösen is vásárolnak be. Előre eltervezik a heti menüt, így elkerülik, hogy napokon keresztül ugyanazt az ételt kelljen enniük (mint ahogyan ez gyakran megesik azzal, aki egyedül él). Újítanak, új recepteket próbálnak ki, örömmel tevékenykednek a konyhában. Odafigyelnek az egészséges étkezésre, a helyes arányokra és mindig szépen megterítenek. „Aki maga néz a tálba, azt az étel nem kínálja.” – tartja a mondás, s ezt ők mindketten átélték már. Most vidáman, beszélgetve ebédelnek-vacsoráznak – és persze együtt is mosogatnak.

Befőzni, lekvárokat, savanyúságokat eltenni télire – egyedül nem kifizetődő. Ha viszont ketten szedik a gyümölcsöt, passzírozzák a paradicsomot, ha együtt szervezik meg ezt a hasznos munkát, máris megéri. Így biztosan tudják, hogy tartósítószer, ízfokozó, stb. nélküli, jó minőségű ételt fogyasztanak.

Sok apró praktikát is felfedeztek: elég egy hetilapra előfizetni, hiszen mindketten olvashatják. Elég, ha a pedikűrös az egyikük lakásában kezeli, ápolja mindkettejük lábát – így csak egy kiszállási díjat kell fizetniük. A nagytakarítást, ágyneműmosást, szőnyegtisztítást nem csak gyorsabban lehet együtt elvégezni, hanem biztonságosabban is: egyikük a létrát tartja, míg a másik a kimosott függönyöket felteszi. Erzsike varrógépén sokféle javítást, alakítást is el tud végezni. Az életmódjukat megkönnyítő kisebb-nagyobb beruházásokról, új ötleteik megvalósításáról is hosszan tudnék még írni.

Egykori főnöknőjüket, egy kedves, 85 éves, már nehezen mozgó asszonyt is „istápolnak”: autóval viszik az orvosi vizsgálatokra, ügyeket intézni, vagy csak úgy, egy kis kocsikázásra, nézelődésre. Mert az autóvezetésről sem mondtak le: tudatosan formában tartják magukat, hol egyikük, hol másikuk autóját használják, ha a városon kívül akad dolguk. Persze több száz kilométeres utakra már nem vállalkoznak, éjszaka sem vezetnek – de azért megőrizték a mobilitásukat.

Együtt mennek nyaralni, évente-kétévente egy-egy külföldi útra is befizetnek – és boldogan mesélik élményeiket. Figyelik a színházak műsorát, különböző koncertekre, a megyeszékhelyre szervezett buszos színházlátogatásokra is eljárnak.

Tavaly gondoltak egy merészet: beiratkoztak a városi könyvtár által időseknek szervezett számítógépes tanfolyamra. És vettek közösen egy laptopot! Beosztják, hogy melyik nap ki használja a gépet, leveleznek, tájékozódnak, érdeklődnek a számukra fontos dolgok iránt. Kitárult a világ!

Mindketten magabiztosabbak, bátrabbak lettek, mert tudják: ha bármi baj történne, ha bármiben segítségre lenne szükségük, ott van a közelükben az igaz barátnőjük. A szerető családtagok a legjobb szándékuk ellenére sem tudnak perceken belül ott-teremni, meg nem is szívesen riasztanák őket, legfeljebb komoly baj esetén.

Rózsika és Erzsike megtalálták a számukra legjobb megoldást: egymást segítve, egymásra odafigyelve elérték, hogy szorongás, félelmek nélkül, biztonságban élhetnek. Le lehet, és le is kell győzni a bánatot, a bezárkózó szomorúságot. Érdemes újra felfedezni régi barátságokat, használni  az újdonságokat, az új technikai vívmányokat is.

A kedves, idős blog-olvasó, aki e gondolatokat éppen most olvassa – már ezen az úton jár. Rózsikáékkal és velem együtt.

Fodor Anna

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

ÉLD LASSABBAN AZ ÉLETED ! Vidd el a nagymamád a cukrászdába!

slow food

Egy barátnőm által küldött link nyomán találtam rá a Lassits! mozgalomra. Első olvasásra megtetszett, és rögtön a nyomába eredtem. Egy mozgalom, ami a dolgozó emberek rohanó világában arra biztat, hogy reggelizz együtt a családdal, hogy közlekedj biciklivel, sétálj egyet munka után, vásárolj a piacon, és zárd a napot a naplemente élvezetével. Este otthon a TV és a számítógép helyett olvass egy jó könyvet, és beszélgess a családoddal. Mindez nyugdíjasoknak könnyen megvalósítható program, de az eredményorientált, hatékonyság központú munka világában eretnek dolognak számít. Mégis a világ több országában, leginkább a túlgyorsult fogyasztói társadalmakban  közösségbe szerveződtek ennek a slow – azaz éld lassabban az életed – filozófiának a követői.

A mozgalom Olaszországból indult 1986-ban, amikor egy olasz gasztroblogger tiltakozást indított egy McDonalds’ megnyitása ellen Róma belvárosában. A fast food – gyorsétel/gyorsétterem/gyors fogyasztás ellenében a slow foodot, azaz a hagyományos étkezést, az ízek élvezetét, a helyi termelők támogatását tűzte ki célul. Később olyan területek is bekapcsolódtak a lassításba, mint az utazás, a gyereknevelés, az olvasás, vagy a mozi, és még sok más.

Slow Budapeest

Magyarországon Hódmezővásárhely kapcsolódott be először a Slow City – Lassú Városok közösségébe. A fővárosban szerveződött Slow Budapest/Lassíts Budapest érdekes kezdeményezései sok követőt vonzanak.

http://slowbudapest.com/

Most folyik a Budapest Slow térképe nyereményjáték, melyben azt kérik, válasszunk ki „olyan parkokat, tereket, kilátókat, amelyek az apró csodáikkal és ideális hangulatukkal ott vannak mellettünk, de a nagy rohanásban észre sem vesszük őket. Budapest olyan részeit, helyszíneit, ahol kötetlenül tudunk kikapcsolódni, olvasni, sétálni, pihenni, piknikezni – egyszóval a város zajától és főképp a megszokástól elszabadulni.”

slow térkép nyreményjáték

A téma után kutakodva akadtam rá a SlowBudapest alapítójának, Krajcsó Nellinek a TEDxYouth-on tartott előadására, ahol saját példáján mutatja be, hogyan talált rá élete egy nehéz periódusában a Slow mozgalomra és lelt általa megoldást problémáira.

Krajcsó Nelli: Slow Budapest

Ha Nellit nem találtam volna olyan szimpatikusnak és meggyőzőnek, mint amilyen, akkor is első látásra megtetszett volna a Slow Budapest weblapja, ahol a Slow tippek között ez szerepel: Vidd el a nagymamád a cukrászdába! Ez az ötlet, és a hozzá tartozó grafika olyan szimpatikus, és olyan meglepő, mint a mozgalom más elemei is. Ilyen például a munkahelyi kiegyensúlyozottság témájú társadalmi párbeszéd munkavállalók és munkaadók között, melyet nemrég indított a budapesti szervezet. Sok egyéb mellett azt javasolja a munkaadónak, hogy adott esetben tegye lehetővé, hogy a munkavállaló relaxálásként alhasson egy kicsit.

Ebben a mozgalomban az is tetszik, hogy országonként és szervezetenként mindenki azt tehet hozzá, amit akar. Van, ahol a tradíciók ápolására, a hagyományos kézműiparra, van, ahol a romlatlan vidéki életre, a falusi turizmusra, másutt a könyvolvasásra, a többgenerációs családok együttélésére teszik a hangsúlyt. Nagy szimpátiát érzek a mobilok időleges kikapcsolására és a netről való leszakadásra ösztönző kezdeményezések iránt is (azzal együtt, hogy, mint a korábbi posztomban bevallottam, blogfüggő vagyok).

trendi_a_kikapcsolas-290x290

Budapest Slow: Trendi a kikapcsolás

A Cittaslow, az olasz Lassits! egyik oldalán olvastam a legmegragadóbb mondatot: „ A mozgalom résztvevői olyan egyének, akiket lelkesít az újra megtalált idő, akik élvezik az évszakok lassú, jótékony változását”. Ezt a mondatot akár Proust is írhatta volna az Eltűnt idő nyomában című regényében. Talán még akad fiatal, aki annyira le tud lassulni, hogy elolvassa a hétrészes, 3200 oldalas klasszikus, francia regényt?!

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

  https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Utazzak, vagy üljek itthon? – Egy Régiség töprengései

Lago Santa Caterina (17)

Lago Santa Caterina, Észak Olaszország

Utazni jó! A világ, de Magyarország is számtalan szép helyet tartogat, amit jó lenne látni, felfedezni, megismerni, vagy éppen újra látni, más szemmel, bölcsebben és nyugodtabban szemlélni, újra örülni kincseinek, hangulatainak.

Tehát utazzunk! Most, hogy nyugdíjasként már nem kell a szűkre szabott hétvégék-ünnepek, vagy a nyúlfarknyinak tűnő szabadság szorításában tervezni, iskolai időbeosztáshoz és egyéb korlátozó tényezőköz igazodni, sokkal tágabbak a lehetőségeink.

Legalábbis elméletben. Mert azért tekintetbe veendő , fontos szempontok azért most is vannak. Először is a költségek, ill. nyugdíjunk és az árak viszonya, amely már a tervezési időszakban jelentősen fékezi vágyainkat. A mezei magyar nyugdíjasok azonban nem arról, híresek, hogy könnyen feladnák! Takarékoskodunk tehát, alaposan végiggondolunk minden lehetőséget, kalkulálunk, osztunk-szorzunk, ha lemondunk is, újra reménykedünk. Végül megleljük a kedvező megoldást és kezdődhetnek a konkrét előkészületek.

Olvasunk, az ismerősöket faggatjuk tapasztalataikról, az internetet bújjuk és kialakítjuk a konkrét útitervet. Lefoglaljuk a szállást, eltervezzük az útirányt és az utazás módját, végiggondoljuk, mit szeretnénk látni, milyen programokat lenne jó megvalósítani, mire futja az anyagi lehetőségünk és fizikai erőnk. Mert a lélek készen áll az új élmények befogadására, de a lábunk-térdünk nem mindig engedelmeskedik. Számolni kell nem várt eseményekkel is, tehát biztosítást is kötünk.

És itt ér az első „orrbavágás”: korunk miatt már más biztosítási kategóriába (értsd: drágábba) tartozunk. De, mint oly sok más alkalommal, most is lágyan mosolygunk rajta és kifizetjük, mert ugye, sosem lehet tudni …

Ahogy közeledik az indulás napja, úgy konyul egyre lejjebb kezdeti lelkesedésünk. „Miért is megyek én oda?” „Muszáj nekem ezt?” „És ha történik valami baj útközben?” „Vagy épp itthon történik valami rossz a távollétemben?” „Ahelyett, hogy szépen ülnék itthon, a csendes-kedves kis otthonomban, útra kelek az ismeretlen felé … megéri?” A kérdések sorát holnap estig folytathatnám. A mélypont az indulás előtti este, amikor gyakran addig is eljutunk: inkább itthon maradunk. Az éjszaka hánykolódva telik, alig alszunk valamit, pont úgy, mint ifjú korunkban. Csakhogy akkor az új tájak, városok csupa izgalmas, reményteli élményt ígértek, új találkozások és ismeretségek lehetőségét. Most pedig … egyszóval már másképp látjuk a világot.

Az indulás pillanatával azután többnyire elillan milliónyi kételyünk, nevetségesekké válnak aggodalmaskodásaink. Mert utazni jó! Mert a megszokott lakásból, életritmusból kimozdulni azt is jelenti, hogy új élmények részesei lehetünk, amelyek legalább olyan fontosak lesznek, mint a 40 évvel ezelőttiek. Illetve, most sokkal mélyebb hatással vannak ránk. Illetve másként hatnak. A Dolomitok gyönyörű, meseszerű hegyei között jelentéktelenné válnak mindennapi zsörtölődéseink, a valójában kicsinyes ügyeink, bosszúságaink. Nem érdekesek többé a naponta sokkoló hírek, politikai csatározások sem.

Dolomitok, Észak Olaszország

Dolomitok, Észak Olaszország

Testnek-léleknek fontos az eltávolodás, a felülemelkedés. A tiszta hegyi levegőn, a természet közelében, a csobogó kis patak partján vagy a hegyi tó tiszta vizét szemlélve elsimul a bánat és megtisztul a lélek. És míg a hegyre kapaszkodunk, az erőnket próbálgatjuk. S ha már felértünk, van időnk-lehetőségünk szétnézni: körös-körül a hegyek karéja ölel és bátorít, a kék ég, a vidám kis felhők biztonságot sugallnak. És lefelé már más emberként ereszkedünk: talán bátrabbak is leszünk, erősebbek és jobb kedvűek.

Hazatértünk után pedig oly jó visszaemlékezni, hangulatokat, élményeket felidézni. A napfény megőrzi jókedvünket is. Remélhetőleg a következő utazásig. Amikor is a kételyek időszakához érkezve csak elővesszük ezt a kis írást.

Fodor Anna

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:
https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!