Régiségeknek

A bocsánatkérés

kisvonat3

Vendégként  adunk helyet blogunkban János elbeszélésének.

A 2012. év kissé szűkre szabott nyaralásaként öt napot töltöttünk Zalakaroson, ízületeink és egyéb mozgásszerveink karbantartása végett. Az idő is, a környezet is, és a víz is kitűnő volt. Így minden gond nélkül pihentünk, azaz lebzseltünk a medencék közelében. A fürdő sokat fejlődött két év óta, hogy legutóbb ott jártunk.
A város feletti dombtetőn – ahol egy kilátó hívogatja a vendégeket a kis-balatoni táj megtekintésére – egy kedves kis vendéglő is van főként nyári nyitva tartással. Maga a hely távol van a beépített városrésztől, így csak egy burkolt út vezet oda fel, amely ott dolgát végezve meg is szakad, és erdei földútban folytatódik.

Történt egy napon, hogy megunva a fürdőzést (mert hogy egyszer csak azt is meg lehet unni), úgy délután négy óra után felautóztunk a vendéglőhöz, amely kitűnő kemencében sült ételekkel csalogatja a vendégeket.
Nem voltak csak páran a délutáni órában, így kényelmesen elhelyezkedtünk Nejemmel egy lugassal szegényezett külső asztalnál a teraszon, ahonnan még az erdőre is kilátás nyílt. Míg vártuk a megrendelt kemencés csülköt (már csak a koleszterin szint karbantartása végett is ajánlatos, amúgy pedig „mellesleg” fenséges kulináris élmény), az erdei földúton kibújva a fák közül feltűnik egy látogatókkal, turistákkal roskadásig megtelt városnéző kisvonat, amely mindenben hasonlatos szegedi testvéréhez. Maga a látvány, az, hogy az erdőből egyszer csak előbukkan egy mindenképpen aszfalthoz szoktatott „jószág” az ő összes málhájával, egyszerre volt aranyos is, groteszk is, de legfőképpen meglepő. Nem volt kétséges előttem, hogy ezt itt és most a kilátóval, az erdővel és minden, az objektív által befogható környezettel együtt le kell fényképeznem. Fel is álltam az asztaltól, és sietve, hogy az élmény hatása ne múljon, kiléptem a kerthelyiségből és lefényképeztem a kisvonatot, úgy ahogy van.

A városnéző sofőrje azonban eléggé hivatalos és mértéktartó módon rám szólt:
– Van magának engedélye arra, hogy lefényképezzen?
Mire én csak annyit válaszoltam, hogy
– Nincs, de nem is sikerült a felvétel.
Próbáltam viccesre fordítani az idegenforgalmi helyeken egyébként is meglepő kérdést és számonkérést. Ezzel a magam részéről lezárnak is tartottam a dolgot, és visszaültem asztalunkhoz.
A kisvonat azonban a kilátónál negyedórás pihenőt tartott a vendégek részére a látnivalók megtekintése céljából, ezért annak vezetője is szünetet tartva betért a vendéglőbe, néhány szót váltani az ott serénykedőkkel.
Jómagam hallótávolságon belül ültem és meglepődve hallottam beszámolóját, amit egy kis fazon fényképezéséről adott elő a vendéglősnek nem kis felháborodással. Még arra is futotta a felindultságából, hogy „az anyja teáját” (ezt most azonnal oroszra kell fordítani, mielőtt a tintapatron feketéből pirosa váltana).
Ne is mondjam, kissé fejbe kólintott a szöveg, és abban a pillanatban kényszert éreztem arra, hogy személyesen tisztázzam a konfliktust. Felkelve helyemről a pulthoz mentem, ahol a diskurzus folyt, bekapcsoltam a fényképező gépemet visszanézésre. Megszólítva a kisvonat vezetőjét, mondtam:

– Uram, bocsánatot kérek a fényképezésért, valóban nem volt erre engedélyem.
Ezzel egyidejűleg a fényképezőgép kivetítőjében a képet felé fordítottam, és minden bizonyság okáért szeme láttára a képet kitöröltem, majd ismételt bocsánatkérés után visszaültem az asztalhoz, hogy tovább fokozzam a csülökre való várakozás izgalmait. Nem tudtam, hogy mit tettem ezzel a bocsánatkéréssel, ami számomra csak úgy adódott, mint szükségszerű kötelesség.
Nem telt bele talán két perc sem, a vonat vezetője az asztalunkhoz jött, és ő kért bocsánatot. Elmesélte esetét, hogy egy alkalommal valakinek átengedte a kisvonat vezetését néhány méterre, és valaki lefényképezte azt, hogy nem ő vezeti a vonatot. Ennek következménye pedig rendőrségi feljelentés, abból adódóan pedig súlyos pénzbüntetés volt. Ezért „allergiás” a fényképezésre. Ismételt bocsánatkérést követően távozott.
Néhány perc múltán azonban újra visszajött asztalunkhoz – még a jól megérdemelt csülök megérkezése előtt – és egy kis szárnyas angyal kerámiával ajándékozott meg bennünket azzal a megjegyzéssel, hogy ez vigyázzon ránk utjaink során. Ez az angyalka a városnéző kisvonat védő angyalkája volt, de most nekünk adja. Megköszöntem a gáláns ajándékát, és az úr távozott.

Talán ennyi is elég volna a beszámolóhoz, meg talán kerek is, így ahogy van, és a vége is megfelelő, ám van és volt egy kis bökkenő az egészben, aminek konzekvenciáját most már magamnak és magamban kell levonni.
Kérdések sora vetődik fel:
– Kell-e nekem akkor is jól érezni és elereszteni magam, amikor erre nincs fogadókészség a partner felől?
– Kell-e nekem „jópofizni” idegenek felé, akik talán nem is vevők erre abban a pillanatban?
– Kell-e nekem mindenre reagálnom, hisz megtehettem volna, hogy nem hallom meg a bárpultnál elhangzó diskurzust?
– Egyáltalán kell-e nekem kontaktust teremtenem bárkivel is?
A furcsa kérdések egyértelmű válaszokat követeltek, amiket már meg is válaszoltam magamnak.
Csak egyet sajnálok, de azt a legközelebbi zalakarosi üdülésemkor pótolni fogok:  egy kézfogást a kisvonat vezetőjével!

                                                                                                          Kelt 2012. augusztusában

Egy évvel később

2013. nyarán elkövetkezett az újabb – egy év múltán esedékes – zalakarosi üdülés. Az okok, tünetek és mindenféle más körülmény, ami ezt indokolta, változatlanul fennálltak (kezdek hitetlen lenni a reumatológusok javaslataiban, de ez az én dolgom). Újfent útnak eredtünk Nejemmel és Anyósommal, hogy élvezzük a gyógyvíz valamiféle testet, ízületeket megújító hatását. Még útrakelésünk előtt jutott eszembe az egy évvel ezelőtti „kalandom” a kisvonat vezetőjével, Istvánnal, akinek sem címét, sem vezeték nevét nem tudtam. Gyanítottam azonban, hogy miután rendszeresen vendégeket szállított a kilátóhoz, az ottani vendéglősök minden bizonnyal ismerik, és valamiféle kontaktusban is vannak vele. Azt is elhatároztam, hogy nem hagyatkozván a találkozásbeli véletlenre, jelezni fogom közvetítők által a bizonyos „kézfogásos” járandóságomat, nehogy végképp fura városias idegen, s mi több, érzéketlen hapsinak a benyomását hagyjam hátra magam után (akár évek múltán is).

Készültem tehát az útra, első sorban a – még a múlt évben írt – megemlékezésemmel, mint levéllel, amit a barátság gondolatával, na meg a szegedi lét által „kötelezően előírt kis szegedi paprika csomaggal” megtűzdelve borítékoltam. Cím pedig ez volt: Istvánnak, a városnéző kisvonat vezetőjének, kézfogás helyett. Feladó: A. János Szeged. Ennyi elég is volt (részemről). Már csak az alkalom váratott magára Zalakaroson, hogy – a már két évvel ezelőtt „megalapított” családi hagyomány szerint – megkívánva (és fogainkat ennek megfelelően kifenve) a kemencében sült csülök kulináris élményére újfent sor kerüljön a Kilátó Vendéglőben.
Így is lett, és a vendéglőstől érdeklődtem István felől, aki a múlt évben a kis vonattal fuvarozta a vendégeket. Ő elmondta, hogy sokat változott a világ egy év leforgás alatt, Istvánt hónapokra súlyos betegség kényszerítette ágyba, ám Istennek hála, az agyi érszűkületi betegségéből sikeresen felépült. A városnéző kis vonatot már nem vezetheti, de a vendéglőbe ő szállítja a szódavizet. („Sic transit gloria mundi.”) Kértem, hogy adják át neki levelemet és üdvözletemet, amit meg is ígértek.

A csülök ebben a tekintetben mindössze indok és egy kis körítés (egyébként finom) volt. A küldetésem célja viszont – az, hogy teljesíthettem lelki igényemet azzal szemben akivel egyszer egy szituációban találkoztam – teljesült.

                                                                                                        Szeged, 2013. augusztus 1.

János

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:
https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Lilla és a pillangó

füge a fán

Szeretek pillangókat fényképezni, bár a feladat igazán nem könnyű: elkapni őket, éppen akkor, amikor néhány pillanatra megpihennek. A konyhaablakból rálátok a szomszéd fügefájára. A mézédes fügéket különösen kedvelik a méhek, a darazsak és a lepkék is.  A minap egy különösen szép, színes pillangó repkedett a fa körül, s jó szokásomhoz híven gyorsan előkaptam a „fénygépemet”, de addigra a lepke már hetedhét országon is túljárt.

Lilla unokám közben a konyhaasztalnál ülve rajzolgatott. – Mami, én rajzolok neked egy pillangót, ami nem száll el – mondta, s már oda is varázsolt  a  papírra  egyet:

Lilla és a pillangó

Azért továbbra sem adtam fel, és végül sikerült az igazit is lencsevégre kapni, talán Lilla rajza keltette mágiának köszönhetően. Ahogy az ősember felrajzolta az elejteni vágyott bölényt a barlang falára, s átdöfte egy dárdával – a vadászat sikerében bízva, úgy a papírra vetett pillangó rajza is meghozta a képvadászat sikerét.

 Lepke és füge

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A TAVASZ EGY PILLANATA – fotóriport

A tavaszi napsütés  kicsal a szabadba.  Imádom a tavasznak ezt a kezdeti szakaszát, amikor olyan látványosan ébredezik a természet. A puszta ágakon hirtelen duzzadni kezdenek a rügyek és a kerteket ellepik a színes virágok. Felkapom a fényképezőgépemet és képvadászatra indulok, meg kell örökítenem ezt az évente egyszeri csodát. Nem kell messzire mennem, a környékünkön sok szép, gondozott kert, és terebélyes  fa van.

fúz2 

Amikor a szomorú fűz hosszú,  lelógó ágain megjelennek a levélrügyek,  úgy néz ki, mintha a törzset egy sárgászöld  függöny venné körbe.   

 arabyvessző

Az aranyvessző virága már sok kertben kinyílt, a kora-délutáni napsütésben  tündökölnek  az élénksárga, kicsit borzas  virágok.

 barjka

A csüngő barkafűz  pelyhes kis barkái  simogatni való, tünékeny csodák.

 manikűrr2

A “manikűrözött” gyep láttán nem csak a csodálat, de sárga irigység is ellep, mert eszembe juttatja saját kertünk gyomos füvét.

 árvácska

Az árvácskák mindig lenyűgöznek mosolygós pofácskára emlékeztető virágukkal.

jázmin 

Bódító illat száll az egyik kertből. A kerítésnél dús virággal köszönt rám egy terebélyes jázminbokor.  Méhek és a darazsak döngik körül a halvány rózsaszín  virágok sárga porzóit.  

 kutya2

Nem titkolt érdeklődéssel figyeljük egymást  a kis fehér, kutyával.  Odasomfordál hozzám, nedves orrocskáját kidugja a kerítés rácsai közül, de nem ugat meg. Jó kutya.

 macska

Fotósnak való pillanat. A macska lesben ül az út közepén, hogy elkapjon egy csipegető, mit sem sejtő galambot.  Miközben azon töprengek, nem kellene-e elhessegetni a galambot, hangos károgással két varjú száll le a fára. A galamb megmenekült, a macska bosszúsán  továbbáll. 

 arügyek

Amikor az ég felé emelem a  fényképezőgépemet, hogy lekapjam a magasba törő,  ezernyi  rügyet az ágakon, konstatálom, milyen magas és tengerkék a márciusi ég.

De jó, hogy tavasz van!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%C3%A9ge/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Ünnepek, kicsit másképpen

obol

Az egyik kuponos cég ajánlatából kiválasztva baráti társaságunkkal, három hasonló korú Régiség házaspárral vásároltunk 3 nap 2 éjszakás kupont, amit  plusz egy nappal ill. éjszakával megtoldottunk. December 25-én kora délelőtt irányt vettünk  Keszthelyre, a Balaton partján álló Helikon Szállóba. Az ember nem is gondolná, hogy a Balatonnál  télen is milyen kellemesen el lehet tölteni az időt.

Előzetes egyeztetés alapján egy szinten, egymás melletti szobákat kaptunk, az egyik pár még a kutyáját is magával hozta. A szállónak  egy kis SZOT üdülős fílingje volt, 8 emeleten, talán csak a hall volt kivétel ez alól. Viszont a személyzet kedvessége, segítőkészsége, egyáltalán a vendégekkel való törődése meglepő volt. A recepción, az étteremben, vagy éppen a szobaasszonynak is volt egy-egy kedves szava a vendégekhez.

 szállodánk

szállodánk

A Régiségeknek, akik már nyugdíjból élnek, nem mindegy mire mennyit költenek. Ez a négy nap három éjszaka hihetetlenül kedvező árú volt, leginkább a benne foglalt szolgáltatások miatt. Az alapár három nap két éjszakára 28500 Ft, a plusz nap 15000 Ft volt, de… teljes ellátással, azaz benne volt a büfé reggeli és vacsora, valamint szűkített választékú büfé ebéd. Az ebédhez és a vacsorához járt  személyenként 1-1 italkupon, amiért sört, bort, vagy üdítőt lehetett kérni. Beletartozott a 25 méteres uszoda, szauna és fitnesz használata is. December 25-26-án délutáni uzsonnaként  forralt borral és süteménnyel leptek meg bennünket és a szálló többi vendégét.

 

20161226_104032

Egyik nap felkerestük Keszthely belvárosát, másik nap átmentünk Hévízre egy-egy kellemes sétára. Bár ezen a két napon az időjárás nem volt olyan kedvező, mint az oda úton, de az 5-8 fokos idő nagyon jó volt a sétánkhoz. Természetes ilyenkor kimaradhatatlan egy cukrászda felkeresése, egy jó kávéra, finom sütire. Mind Keszthely, mind Hévíz belvárosa nagyon szépen rendbe van hozva, igazán élvezetes látványt nyújt.

Társaságunk több tagjának a reggel nem is kezdődhetett volna másként, mint egy jó kis úszással a medencében, majd jött a szauna, kipréselni magunkból a méreganyagokat.  Mások közülünk a téli Balatonban gyönyörködve   a  csendes parton a napfelkeltét és a vadkacsákat fényképezték. Ezután igazán jól esett a finom reggeli. No meg a régiségeknél elmaradhatatlan reggeli gyógyszerek bevétele. A vacsora utáni séta is kötelező program volt a kihalt, de ilyenkor is gyönyörű, esti fényekkel teli  sétányon.

De nemcsak mi gondoltunk arra, hogy rendhagyó módon töltsük a Karácsonyt. December 25-én két turnusban tudták csak lebonyolítani a vacsorát a szállodában, olyan telt ház volt. Nálunk 24-én megtörtént a családi karácsony gyermekeink, párjaik és az unokák részvételével, majd ők is elutaztak párjaik szüleihez.

fürdőház

Viszont mi így megszabadultunk a következő három napi főzéstől, mosogatástól, takarítástól, élveztük a finom ételeket, azt, hogy kiszolgálnak bennünket, és gond nélkül lehet 3 napot pihenni, mind szellemileg, mind fizikailag.

Hazaérve, cicánk kissé morcosan fogadott minket (el volt látva amíg odavoltunk, kedves barátnénk, ill. vejünk által), majd boldogan dörgölőzött hozzánk, és hangos nyávogással adta tudtunkra, hogy ideje megkínálnunk kedvenc csirkemell szeletével.

Összességében csak ajánlani tudom Régiség társaimnak, s a fiatalabbaknak is, figyeljék a kuponos szállás ill. kikapcsolódási lehetőségeket, időnként meglepően jó ajánlatokat lehet kifogni, mint azt a fenti példa is mutatja.

Papá Stefano
  

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Terméstál rózsával és kagylóval

alma15

Minden ősszel készítek egy terméstálat a kert növényeiből. Szobadíszként sokáig megmarad, ünnepekre asztalközépként is szép dekoráció. És nem utolsósorban kellemes, kreatív időtöltés.

Először is szükségünk van egy nagy, lapos tálra, és a tál közepére egy nagyobb termésre, vagy egyéb díszre, például gyertyára, vagy kis szobrocskára. Pár napja kaptam barátnőmtől egy gyönyörű gránátalmát, úgyhogy idén ez került a tál közepére. A gyümölcstermések: szelíd gesztenye, mogyoró, birsalma, és naspolya jól mutatnak a gránátalma köré rendezve együtt a bogyós termésekkel, azaz a szőlővel és a tűztövis, valamint borostyán bogyókkal. Ezek mind kertünk növényei. Szeretem a kompozíciót több változatban elkészíteni.

 alma1

A terméstál készítésekor előkerül az évek során szépen gyarapodó kavics- és kagylógyűjteményem is. Szeretek gyönyörködni a  homokszínű, halvány rózsaszín, valamint gyöngyház színű tengeri kincsekben. Néhány csillogó üveglencsét tettem még hozzá , így a kompozíció sokkal lazább lett.

alma9

A második változatban egy szétbontott díszcsokor aprófejű rózsáit is felhasználtam, amitől a tál  légies könnyedséget nyert.  A rózsák sápadtsága remekül harmonizál a kagylók gyöngyház rózsaszínjével. Itt ugyan nem rögzítettem a virágokat, de kis tálkába helyezett virághabba tűzve élő virágok is fixen elhelyezhetők a kompozícióba.

hóbogyó2

Azután a szétszedett virágcsokrot alkotó hóbogyó- és borostyán ágakat is a kompozícióba illesztettem.

alma14

Végül  még két változatot próbáltam ki. Az egyiknél egy Buddha szobrocskát ültettem a gránátalma helyére és a termések nagy részét  kivettem, egy piros bogyós madárbirs ágat helyeztem az előtérbe.

B3

A legutolsó változatban egy  elefántisten szobrocska került középre. Az elefántcsontból készült indiai  szobor  áttetsző finomsága  jól harmonizált a kagylók  szépen ívelt vonalaival.

elef6

Sokáig fogunk gyönyörködni  a kompozícióban, azért is, mert a növények emlékezetünkbe idézik  a  már téli álomra készülő, távoli  telket.

Cecilia

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Tavasz a kertekben és a lelkekben

 

meggyfa

Lenyűgöző a természet körforgásának ez a látványos megnyilvánulása, ahogy a szürke csupasz télből, eleven, színes tavasz lesz.

 

mirtuszlon4

Fiatalon, emlékszem,  ilyentájt  tört rám a mehetnék, kifutni a világból, de legalábbis elmenni otthonról, jó messzire, ahol új, ismeretlen dolgokat lehet megtapasztalni.

 

tavaszodik2

Úgy éreztem, hogy szárnyaim  nőttek és muszáj kipróbálni a röpködést. 

 

vadibolya2

Akkoriban divat volt az autóstop. Az ember a barátjával, vagy barátnőjével kiállt az országútra és lestoppolta a kocsikat – kevés volt még belőlük – a kocsi-tulajdonosok szívesen felvették a diákokat és elvitték egy darabig.

 aranyeső

A merészebbek és kalandvágyóbbak Franciaországig is eljutottak, mi csak Pécsig, Bajáig, mikor meddig. A tavaszi szünet a kirajzások ideje volt.

 terasz2

Aztán mire langyos időből meleg, a rügyekből levelek, a bimbókból virágok lettek, a levegő elnehezedett, már nem érezte az ember lánya, hogy repülnie kell, s visszaült az egyetem padsoraiba, hogy átadja magát az intellektuális megpróbáltatásoknak.  

 meggyfaág

Ezek az emlékek törtek rám a minap, amikor megéreztem a tavaszi napsugár hívó szavát, felkaptam a fényképezőgépemet, s kattogtatva fürkésztem az évente megismétlődő csodát, a tavasz beköszöntét.  

Cecilia

saját felvételek

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Kis barátaim, a pintyek és a fecskék

pintyek
saját felvételek

Egyik nap városunk főterén sétáltam haza, és hirtelen meghallottam a rigók énekét. Olyan jó érzés fogott el, hogy február van még, de már közeleg a tavasz. Mondanom sem kell, hogy a nap hátralévő része nagyon jó hangulatban telt el. Eszembe jutott, hogy az elmúlt évben április 25-én, ha jól emlékszem a dátumra, vasárnap délelőtt volt, főztem a konyhában és hirtelen hangos csivitelést hallottam. Megjöttek a fecskék !!! Egy 100 éves házban lakom, aránylag csendes, nagyon sok növény van, nyáron szinte minden lakás ablakában virágok, szóval szeretnek nálunk a madarak. Cinkék, házi rozsdafarkú, rigók, sőt az egyik este alig hittem a szememnek, egy nagy bagoly ült a tetőn a hófogón. A fecskék hosszú évek óta visszatérnek, nagyon szeretem őket. Általában kétszer költenek. A madarak szerencséjére nincs macska a házban, talán ezért is élnek itt szívesen. Elnézem, amikor a fiókák repülni tanulnak és a szülők féltőn vigyáznak rájuk.

fecskefészek

A lakásban pintyeim vannak, róluk is meséltem már egy korábbi bejegyzésemben. Lassan két éve, hogy kaptam őket és már a harmadik fészekalja fiókát nevelik. Most két kicsi van, illetve a kicsik már nagyok. Kedves kis állatok, őket nem lehet úgy megszelídíteni mint a papagájokat. Félénkek, mindig nagy ricsajt csapnak, ha etetem őket, vagy csak beszélek hozzájuk. A “papa” mintha támadni akarna, úgy repül felém. Minden reggel tálcán kapják tőlem a reggelit: magokat, zöldfélét (salátát, répát, tyúkhúrt), főtt tojást meghintve porrá tört tojáshéjjal, ivóvizet és fürdővizet.

fecskék a teraszkorláton

Délelőtti programjuk a fürdés, ülnek sorban a ketrecben, rázzák ki a vizet és tollászkodnak. Ahogy sötétedik, elülnek a ketrecen belül elhelyezett fészkekben. Kettő van, külön a szülők, és külön a fiókák részére. Nagyon jók, reggelig a hangjukat sem nem lehet hallani. Nem is gondolnánk, hogy milyen érzékenyek. A múlt év tavaszán 2 hétre elutaztam és a szomszédra bíztam a pintyeket. Jó helyük volt, de megviselte őket a változás, nem is költöttek egész nyáron. Nagyon gondos szülők, a “papa” feltűnően szigorú a családdal. Költés után a mama és a papa felváltva ülnek a tojásokon. Egy nap nagy veszekedést hallottam szinte egész délelőtt, ugyanis nem tudni mi okból a “mama” aznap sztrájkolt, nem akart visszatérni a fészekbe. A “papa” időnként kijött és szerette volna visszazavarni a tojót, de aznap nem sikerült neki. Egy másik alkalommal vendégek voltak nálunk, kis madaraim már elültek. A villanyfényre előjöttek és hangoskodni kezdtek, erre a “papa” addig nem nyugodott, míg vissza nem zavarta a családot a fészekbe.

Kedvelem a madarakat, szívesen gondozom őket, sok örömet szereznek nekem.

Sári

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Madarak és madáretetők

“Szeretem nézni, sőt fürkészni a madarakat. Na annyira nem, hogy egy bokorban üljek mozdulatlanul egy távcsővel várakozva, csak éppen a könnyen megleshető madarakat kukkolom szívesen. Idén, ahogy hideg lett, madarak óriási csapatai lepték el az utca ostorfáit, lecsipegetve az ágakon még ott maradt apró magokat. Aztán, hogy csupaszra kopasztották a fákat, megjelent néhány példány az ablakunk előtti tűztövis bokron is és így egészen közelről megnézhettem őket, amint rávetették magukat a még ép, szép piros bogyókra. Még akkor sem repültek el, amikor lencsevégre kaptam őket. Nem vagyok benne biztos, de talán seregélyek lehetnek, azok szoktak csapatostól megjelenni és mindent letarolni.

Kedvenceink egyébként a kis cinegék, amelyek igen elszaporodtak errefelé. Szívesen jönnek a konyhaablakkal szemben, a kerítésre akasztott madáretetőbe, ahová férjem szorgalmasan kirakja nekik a finom, fekete napraforgómagokat. Egyszerre csak egy repül be az etetőbe, felcsippenti a magocskát, majd elszáll vele a fügefa ágára, ott csőrével kinyitja, kieszi a puha, olajos belet és már áll is sorba a következő magért. Néha hat-nyolc cinege is ül a kerítésen sorára várva. Időnként meggyvágók (vagy zöldikék?) is jönnek a magokra. Ők közel sem olyan udvariasak, mint a cinegék, többen egyszerre bekvártélyozzák magukat az etetőbe és addig ki se mennek, amíg jól nem laktak. Történt egyszer, hogy egy cinege eltanulta a meggyvágóktól, hogy nem kell minden egyes maggal elrepülni és visszajönni egy újért – pláne, hogy az közben el is fogyhat -, hanem az etetőben fogyasztotta el a magokat egymás után, míg jól nem lakott. No, talán a cinegék a törzsfejlődés egy újabb állomásához érkeztek és a többi kis cinege is el fogja tanulni az élelemszerzésnek ezt a praktikusabb módját? Napokig figyeltem őket, de semmi sem változott, csupán annak az egyetlen madárkának intelligenciahányadosa volt magasabb a többinél.


Egy másik kedvenc történetem a fügeéréshez kapcsolódik. Azon a nyáron annyi óriási füge termett a fügefán, amilyen talán csak a bibliai Kánaánban teremhetett. Jöttek is a madarak rá csőstül és kedvtelve csipegették a puha, mézédes gyümölcsöt. Egyszer észrevettem egy pici madarat, amelyik egy fügének kicsipkedte a belsejét, majd beleült a lyukba és belülről csipkedte tovább az óriásira nőtt gyümölcsöt. Egy pillanat alatt rengeteg madár jelent meg és mind azt az egy, már megkezdett fügét kezdte el böködni, holott a fa tele volt temérdek, még érintetlen, finom gyümölccsel. De mindnek az az egy kellett volna, ami már egy másiké volt. Jót derültem rajtuk. Mintha ráismertem volna magunka, emberekre …

Aztán van egy picit szomorú történetem is. Egyik nyáron telkünk kertjében egy fészekből kipottyant, még alig pelyhes fiókát találtunk. Elkezdtük etetni és nagyon megszerettük a szépen cseperedő madárkát, de mivel Lucy cicánk mellett nem tudtuk őt biztonságban, gondozásra elajándékoztuk egy barátnőmnek. A kis fióka már kezdett megtanulni szállni és arra készültünk, hogy visszavisszük őt a telkünkre, majd ott szabadon engedjük. Ám mielőtt ez bekövetkezett volna, a madárka eltűnt barátnőm kertjéből. Reméljük, hogy a szabadságot választotta és nem egy szomszéd cica zsákmányává vált szegényke.

Ilyenkor télen aktuális a madáretetés hogyanja és mikéntje. Két madáretető ötletet szedtem le a Pinterestről. Az egyik műanyagpalackból és fakanalakból készült, a másik egy kiszuperált, felakasztott gereblyéből. Úgy gondolom. hogy a barkácsolni szeretők magyarázat nélkül is meg tudják valósítani ezeket a praktikus és olcsó, hulladék újrafelhasználásával elkészíthető madáretetőket.

A madárfotókat én készítettem.

Cecilia

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Hajnali bolyongás a sárvári vár parkjában

Még sötét volt kinn, amikor fényképezőgéppel a kézben kiléptem a szálloda kapuján. A család többi tagja még aludt, de én alig vártam, hogy nekiinduljak felfedezni a várost, amiből előző napi érkezésünk után semmit sem láttunk az eső miatt. Épphogy elkezdett világosodni. Sárvár, ahol életemben először jártam, éledezni kezdett az ünnepi csendből. Hajnalban ismerkedni egy várossal mindig nagy kaland, ezt megtapasztaltam az elmúlt évtizedek során, amikor külföldön járva gyakran csak pár korai órát sikerült ellopni a munkára szánt napból.

Már látszottak a vár körvonalai, amikor az esőcseppek áztatta faágak mögül először lencsevégre kaptam a vártornyot.

A magyarországi várak hánytatott múltjához képest a sárvári vár szerencsésen vészelte át az évszázadokat. A masszív várhoz vörös téglából épült, hosszú híd vezet. Elindultam a hídon át a vár felé.

    A teljes épségben lévő, középkori alapokra épült, fallal körbekerített vár ősfás park közepén áll. Korán reggel az egykori várkaput idéző bejárat még zárva volt. Az üvegben megláttam magamat, és a várral szemközti patinás városházát.


.

Miután védelmi szerepét elvesztette, a várat körülvevő egykori várárkot feltöltötték és beültették a mára óriásivá nőtt platánokkal, tölgyekkel és fenyőkkel. A hajnali derengésben az ősfás park titkokkal teli, misztikus helynek tűnt.

A felkelő nap első sugarai elűzték a homályt , és játékos fényeket varázsoltak a várfalakra.

Az előtörő fénypászták szinpadias helyszínné változtatták a parkot. Az előbb még szürkés, borongós táj egyszeribe színpompás jelenetté változott. Nem győztem kattogtatni a fényképezőgépemet, tobzódtak a színek és a formák reggeli fényben :

a sápadt sárgák

a rozsdavörösök

a mohazöldek

és ezek mind együtt

Átszellemülten, időt nem érzékelve a különös fényár keltette színpadon nagyon sok felvételt készítettem. Egy régiség korabeli hölgy közben szorgalmasan kocogott a vár körül, s míg én a lendületét csodáltam, ő mozdulatlanságomon csodálkozhatott. Talán még most is ott állnék fényképezőgéppel a kézben (mint a mesékben), ha ki nem fogy közben az akku, s távozásra nem kényszerít.

Reggeli után visszatértem, hogy belülről is megszemléljem a várat, de erről egy következő posztban fogok majd beszámolni.

Akik szívesen nézegetnék további felvételeimet, megtalálják azokat az alábbi blogban:

www.artcucanna.blogspot.com

Cecilia

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Őszi románc

Őszi románc – saját felvétel

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!