Régiségeknek

Madár kosztosok a város közepén

madár 1

Megadatott, hogy itt a város közepén is barátságban lehessek kedves madarainkkal.

Valamikor, boldogabb éveimben, sok időt töltöttünk – javarészt munkával – a kertünkben, amelynek gyakori látogatói voltak a legkülönfélébb énekes madarak. A hideg közeledtével téli etetőt is csináltunk nekik, és hétvégeken gyönyörködtünk a nagy sürgés-forgásban, ami a szabályos madárbeosztás szerinti reggeli-, ebéd-, uzsonna-, vacsoraidőben zajlott az etetők körül. Meggyvágók, zöldikék, cinkék, tengelicek, vörösbegyek, rozsdafarkúak voltak az állandó vagy alkalmi vendégek.

Felejthetetlen madár-élmények is fűződnek a kerthez. Egy alkalommal hangos szajkó-rikoltozásra lettünk figyelmesek: kiderült, hogy az egyik macskánk megközelítette a szajkók fészkét, nem is annyira a szajkó mama-papa rémületére, mint inkább haragjára. (Mi nem is láttuk a fészket, hiába meresztgettük bármerre a szemünket.) A rikoltozásra jött is a segítség: a környező kertek szajkó lakói. Négy madár repdesett visongva a macska feje fölött. A négylábú ellenség először hanyatt vágta magát, és kimeresztett körmű lábaival kapálva próbált harcolni, de a madarak továbbra is fölötte „szitálva” (hihetetlen gyors szárnymozgással egy helyben repdesve) és hangoskodva követelték a sürgős távozást. És ekkor bekövetkezett a hihetetlen: bátor és ravasz kandúrmacskánk hason csúszva, szinte belesüppedve a földbe, szégyenszemre és szégyenletes pózban – elmenekült.

madár 3

Egy másik, madárral kapcsolatos hajdani élményünk nem harccal, hanem éppen az együttélés szépségével kapcsolatos. Egy alkalommal, permetezés közben a párom észrevette, hogy egy zöldike fészkelt be a szőlőtőkék közé, és négy kis tojás lapul az apró fészekben. Permetezni muszáj, de a zöldike fészkét is meg kell menteni. Egy homokozó vödröcskét borított a fészekre, és amikor a permetlé megszáradt, levette róla. Nyár eleje volt, nem kellett sokáig várni. Néhány hét múlva, egy késő délután fent ültünk a rönkasztalnál, amikor halk csivitelésre lettünk figyelmesek: tőlünk – szó szerint! – karnyújtásnyira a két „felnőtt” zöldike – apa és anya – csüccsent le a közeli szőlővesszőre, négy, még pelyhes fiókájával, és „koncertet adtak” nekünk. Ugye, hogy szinte giccses jelenet? Pedig így volt, megtörtént, és mi olvadozva néztük őket. Bemutatták nekünk a gyerekeiket – mondta a párom.

Mindez rég volt, de valamilyen módon megadatott, hogy itt a város közepén is barátságban lehessek kedves madarainkkal. Cinkék gyakran röpdöstek az erkélyen a virágok körül, így aztán szinte magától adódott a téli etetés szükségessége. Még abból a „kertes időből” maradt lopótök (férjem célirányosan, a téli madáretetésre gondolva vetett el pár szem magot, hogy a beérett, kiszárított tök legyen az „étterem”, ne valamiféle műanyag-palack). Azt azonban ki kellett fundálni, hogy lehessen megvédeni az énekesmadarak étetőjét a betolakodó városi galamboktól.

madár4

Hosszú műanyag rudat kötöttem az erkély mindkét végére, úgy, hogy a lopótököt biztonságosan oda lehessen erősíteni, de könnyen le is lehessen venni (újratöltés céljából), ha fogyóban van a madáreleség (a napraforgómag, avagy „szotyola”, a magyar szurkolók nemzeti doppingszere :). Cinke-kosztosaim méltányolták az igyekezetemet – ez látható volt a létszám növekedéséből. Egyszer aztán finom, a cinkecsipogásnál lágyabb tónusú hangra lettem figyelmes: tengelicék is kipróbálták a büfét. Majd vendégeket is hívtak, ezért sokkal gyakrabban kellett feltölteni a kamrát.

A most elmúlt nyár elején meg újabb giccs-jelenet tanúja lehettem: még pelyhes kis tengelice-gyerekek hangoskodva, szárnyukat verdesve ültek az erkély korlátján, miközben a szülők a csőrükből „cumiztatták” őket. A nyár vége még egy meglepetéssel szolgált: három tengelice nemzedék találkozásával az erkélyem korlátján. Valósággal habzottak a madárszárnyak: hihetetlen látvány volt. Sok mindent sikerült lefényképeznem, de ezt a nagy nemzedéki találkozót nem: az ámulattól lelassultam, és mire kattinthattam volna, a madárkáim elrepültek.

madár6

Tavasszal zöldikék is meglátogattak – ők a legapróbbak, – ezért talán kiszálltak a szó szoros értelmében ebből a létért folyó tülekedésből. Azért még nem adtam fel a reményt, hogy láthatom a zöldikéket is az erkélyemen.

Luca

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

A TAVASZ EGY PILLANATA – fotóriport

A tavaszi napsütés  kicsal a szabadba.  Imádom a tavasznak ezt a kezdeti szakaszát, amikor olyan látványosan ébredezik a természet. A puszta ágakon hirtelen duzzadni kezdenek a rügyek és a kerteket ellepik a színes virágok. Felkapom a fényképezőgépemet és képvadászatra indulok, meg kell örökítenem ezt az évente egyszeri csodát. Nem kell messzire mennem, a környékünkön sok szép, gondozott kert, és terebélyes  fa van.

fúz2 

Amikor a szomorú fűz hosszú,  lelógó ágain megjelennek a levélrügyek,  úgy néz ki, mintha a törzset egy sárgászöld  függöny venné körbe.   

 arabyvessző

Az aranyvessző virága már sok kertben kinyílt, a kora-délutáni napsütésben  tündökölnek  az élénksárga, kicsit borzas  virágok.

 barjka

A csüngő barkafűz  pelyhes kis barkái  simogatni való, tünékeny csodák.

 manikűrr2

A “manikűrözött” gyep láttán nem csak a csodálat, de sárga irigység is ellep, mert eszembe juttatja saját kertünk gyomos füvét.

 árvácska

Az árvácskák mindig lenyűgöznek mosolygós pofácskára emlékeztető virágukkal.

jázmin 

Bódító illat száll az egyik kertből. A kerítésnél dús virággal köszönt rám egy terebélyes jázminbokor.  Méhek és a darazsak döngik körül a halvány rózsaszín  virágok sárga porzóit.  

 kutya2

Nem titkolt érdeklődéssel figyeljük egymást  a kis fehér, kutyával.  Odasomfordál hozzám, nedves orrocskáját kidugja a kerítés rácsai közül, de nem ugat meg. Jó kutya.

 macska

Fotósnak való pillanat. A macska lesben ül az út közepén, hogy elkapjon egy csipegető, mit sem sejtő galambot.  Miközben azon töprengek, nem kellene-e elhessegetni a galambot, hangos károgással két varjú száll le a fára. A galamb megmenekült, a macska bosszúsán  továbbáll. 

 arügyek

Amikor az ég felé emelem a  fényképezőgépemet, hogy lekapjam a magasba törő,  ezernyi  rügyet az ágakon, konstatálom, milyen magas és tengerkék a márciusi ég.

De jó, hogy tavasz van!

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%C3%A9ge/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Új madár az etetőnkben, harkály a fügefán

saját felvételek

A konyhaablakunkkal szemben, a szomszéd telken nő egy fügefa. Tavasztól őszig szép nagy fügék teremnek rajta, s mivel néhány ág átlóg hozzánk, mi is részesülünk a gyümölcsökből. Tavaly próbaképpen fügelekvárt készítettem minden tartósítószer nélkül, s egy év múlva isteni ízeket érezve ettük meg. De nem is erről akarok írni. Nem csak mi, de a madarak is szeretik a fügefát és a fügéket.

Most télen egy harkály látogatja rendszeresen, és kopácsolásától hangos a környék. Szépen jár ágról ágra, és szedegeti a kéreg alatt megbújt férgeket.

harkály a fügefán

Kertünk énekes madarai, ilyenkor már nem találnak ehető fügét és magokat, így sűrűn látogatják a kirakott madáretetőt, melyben kedvencüket, a fekete magú napraforgót tálaltuk nekik. Cinegék, zöldikék, verebek, néha még galambok is látogatják az etetőt, igaz ők nem kis akrobatikával jutnak az áhított magokhoz.

Érdekes dolog nézni, melyik faj, hogyan táplálkozik. A cinegék óvatosan, ágról ágra szállva közelítik meg az etetőt, egy gyors repüléssel kikapnak egy szemet, majd a fügefa egyik ágára szállva a lábukkal lefogják a magot és a csőrükkel feltörve kiveszik a belét. S már indulnak is vissza az újabb csemegéért. A zöldikék hajlamosak letelepedni bent az etetőben, és ott a csőrükkel törik fel a magot. Némelyik nagyobb testű és vérmesebb zöldike azonnal elzavarja a társait, ha azok megjelennek az etetőben, majd amikor jóllakott, távozik. De a cinegék eszén nem tud túljárni. Ők hátulról a kerítés felől közelítik meg az etetőt, és úgy csenik el a magot.

sorbanállás

Néhány napja az első képen látható, és a fenti képen az etetőben ülő szép, színes madár betelepedett az etetőbe, és szuper gyorsasággal törte fel a csőrével a magokat, a héjakat kiszórva földre. Nem tudtuk még beazonosítani, így ha valaki a fénykép alapján tudja milyen madárról van szó, örömmel vennénk, ha megírná.

A konyhai tevékenység közben igazán élvezet a madarakat nézni, s szinte észre se vesszük, s máris készen vagyunk a munkával. Aki csak teheti, segítse élelemmel az énekes madarakat ebben a zord időben, s ők tavasztól őszig énekükkel, a káros rovarok pusztításával hálálják majd ezt meg nekünk.

Papá Stefano

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Karácsonyi hangulat a pesti Vörösmarty téren

Esti fények a Vörösmarty téren
saját felvételek

Már jóval Karácsony előtt  ünnepi díszbe öltözik a Vörösmarty tér.  Bár a kirakott, ajándéknak való portéka  főként a turistákat csábítja,  a hangulat kedvéért azért szeretek ilyenkor  arra sétálni, bámészkodni  és elkeveredni a sokszínű forgatagban. Nemcsak a fények és a színek, az illatok is csábítóak.  A forralt bor édeskés illata a pecsenyék és sült kolbászok  fűszeres, füstös illatával keveredik a  téren.

A Gerbeaud cukrászda ünnepi kivilágításban

 

forralt bor


sparherten sül a lepény

    Ódon hangulatot teremtenek  a régi, fafűtéses sparhertek.  Ezen melegítik  a forralt bort jóllehet a hideg idő, amikor jólesik melegedni tőle,  ottjártamkor még nem köszöntött be. A sparherten sült, különböző ízesítésű lepények is vonzották az ínyenceket.

Marionett bábfigurák


szárított fűszerek és gyümölcshéjak

                  A bűbájos marionett figurák megállásra késztettek. Vettem két  papírra nyomtatott marionettet, amit majd az unokákkal fogunk kivágni és zsinórral összefűzni. Az illatos, szárított fűszerek és gyümölcshéjak felfűzve igen dekoratívak.

mézeskalács


kerámia cicák

                  A mézeskalács télapók és az elragadó  kerámia cicák bizonyára sok ember tetszését nyerik el, és ki tudja világ mely pontjain kerülnek majd a karácsonyfa alá ajándékként.                    

Karácsonyfa a téren

Cecilia          

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Látogatás lányomnál, Walesben

Swansea-i öböl – lányom festménye

Nem gondoltam, hogy 65 éves fejjel ekkora élményben lesz részem. A lányom és a férje már öt éve élnek Angliában. Londonban kezdték, majd három éve átköltöztek Walesbe, a Bristoli öböl partján fekvő Swansea nevű városba. Úgy alakult, hogy csak most tudtuk őket először meglátogatni. A vejem Édesanyjával együtt utaztunk, hogy meglássuk, hogyan boldogulnak gyermekeink.

Mint minden kint dolgozó fiatal, ők is a saját kárukon tanulták meg, hogyan alakítsák életüket. A vejem már hamarabb kiment, megtapasztalta, hogy elsősorban magára számítson, sokszor átverték, és ugye mondanom sem kell, hogy honfitársaink.

Sikerült egy saját kis házat bérelni, fele annyi bérleti díjért mint Londonban ( kb 400 font + rezsi), amit nagyon otthonosan rendeztek be, jó állapotú, használt bútorokkal. Még kis kert is van a házhoz. Az étkezés annyiban nem probléma, hogy a férj másod séf egy magyar vezetésű pub-ban. Rendkívül ízletesen főz, és a lányom is ügyes. Meg is látszik rajtuk.

Swansea-i jellegzetes házsor

Lányom beiratkozott az ottani művészeti egyetemre, (itthon négyszer jelentkezett, esélye sem volt).  Jó volt látni, hogy  mennyire boldog. Senki nem kérdezte ki fia-borja, megmutatta a műveit , azt mondták, itt a helye. Esetenként pedig dolgozni jár ő is. Mindketten járnak egy EU-s nyelviskolába. Ez ingyenes, komolyan kell venniük, mert a tanárok is érdekeltek, ha nem vizsgáznak le, a tanárok nem kapnak bért.

Nagyon jól éreztük magunkat, és mindketten nyugodt szívvel hagytuk ott őket, de nagyon szeretnénk, ha idővel hazajönnének. Ők sem szándékoznak végleg maradni. A repülőgépen mind oda-, mind visszaútban szomorúság fogott el. Minden hely foglalt volt, idősek rajtunk kívül nem nagyon utaztak, csak fiatalok, házaspárok pici gyerekekkel. Biztos vagyok benne, ha itthon boldogulnának, nem mennének el ilyen sokan.

az Atlanti óceán partján

Swansea Wales legnagyobb városa,  területe  378 km2 , lakóinak száma  kb. 230 ezer. A II. világháborúban súlyos bombázás érte, újjáépítették, de kevés a régi épűlete. Leghíresebb szülötte Dylan Thomas, a költő, külön múzeumban őrzik kézíratait és emléktárgyait. Egyetemi város, több színházzal. Egyszóval egy nagyon élhető város. Hegyen épült, a Swansea öböl partján.

Csodálatos kiránduláson vettünk részt, a Gower félsziget csücskén, ami természetvédelmi terület, az Atlanti Óceán partján. Kegyes volt hozzánk az idő, szikrázó kék ég, (máskülönben nagyon sokat esik az eső) zöld fű, még novemberben is, békésen legelő hófehér birkák, sirályok. Szinte felfoghatatlan volt számomra, hogy ott állok az óceán partján. Ilyet csak Velence városában éreztem.

Swansea látképe egy 28.emeleti kávézóból

Az ottani Tescoban nagyon nagy a választék, és nagyon jó a minőség. Sajnos ami Magyarországra kerül, az sokkal silányabb áru és szinte ugyanannyit fizetünk érte.

Én a “Napfény városában” lakom, nagyon szokatlan volt a sok eső, ernyőt nem lehet használni, mert a szél kifújja a kezemből. De a végére már egészen megszoktuk.

Sok mindent tudnék még mesélni, de egyszerre elég ennyi. Remélem, hogy kijutok még Swanseabe.

A fényképeket én készítettem.

Sári

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Szabadulj meg ráncaidtól pár mozdulattal!

Ezt a kedves idős párt egy félóra alatt fiatalítottam meg a PicMonkey-val.
www.gawker.com

Bevallom, hogy frusztrálnak a ráncaim. Alighogy megszokok egy ráncot az arcomon, máris egy újabb tűnik fel. És kezdhetek barátkozni azzal az újjal. Mostanában azt a taktikát választom, hogy szemüveg nélkül nézek a tükörbe. Ez igen hatásos és kíméletes – így csak a mélyebb ráncokat látom. Hiába, az idő kerekét nem forgathatjuk vissza, hacsak nem virtuálisan.

Tegnap kipróbáltam egy új képszerkesztő programot, a PicMonkeyt. Örömmel fedeztem fel, micsoda remek  képretusáló funkciói vannak. Előkaptam egy fényképemet a mappából és elkezdtem magamon kipróbálni. A ráncradír tök egyszerű, az arcpír és a szájfény festés is csak egy-egy mozdulat, a szemkorrektúrával csillogóvá és világosabbá változtattam a szememet.  Kifehérítettem a fogaimat, aztán egy mozdulattal ledobtam magamról mintegy tíz kilót egy alaknyújtó funkcióval. Közben azt is megállapítottam, milyen ronda az a cipő, ami rajtam volt, ezért levágtam a lábamat, elég, ha derékig látszom. Elképesztő, hogy ez mind én vagyok! Tetszettem magamnak.

Aztán felfedeztem, hogy a hajszínt is meg tudom változtatni.  Régóta gondolkodom azon, hogy a barnásvörös árnyalatot hamvas szőkére változtatom, de még nem mertem meglépni. Túl nagy rizikó, ki tudja hogy néznék ki.  Nosza akkor most itt az alkalom, a színpalettán  kikeverek magamnak egy jó kis színárnyalatot. Végül úgy festett a hajam, mintha kihidrogéneztettem volna, az ősz hajamba szőke tincsek vegyültek, de azért  jól állt. Elmentettem a képet egy új, Átváltoztatlak című mappába.

Végső soron elégedett vagyok az eredménnyel. Legalább 15 évvel nézek ki fiatalabbnak azon a képen kb. egyórás munkával, s mindezt ingyen. Hívom a családot, hogy  eldicsekedjek  a művemmel.  Megnézik, szerintük borzalmas és nem is így néztem ki 15 évvel ezelőtt.  Nagyon csalódott vagyok. Aztán rájövök, hogy nincs nagy baj, végülis csak virtuálisan fiatalodtam meg, igazából itt ülök ráncosan, túlsúlyosan, barnásvörös hajjal. Nem is baj, végülis  így szeretnek….

Annak, aki ki akarja próbálni ezt a remek kis játékot, itt a link:

http://www.picmonkey.com/#

Jó szórakozást!

Cecilia

 

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Őszi románc

Őszi románc – saját felvétel

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Itt van az ősz, itt van újra

saját felvétel

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!