Régiségeknek

URALKODÓ ANYÁK – Négy generáció asszonyai a családomban

négy heneráció

Az iskoláztatás témája végigvonul a családunkon és  meghatározza az anyák és lányaik viszonyát.

Az anyák és lányok kapcsolatáról való elmélkedésemet több momentum indította el. Először a  Ridikül című televíziós műsorban nemrég felvetett hasonló téma késztetett elgondolkodásra, majd az ’Anyám és más futóbolondok a családból’ című filmélményem, a négy generációt átölelő családtörténetről. A hasonlóság okán született meg ez a kis írás családom asszonyairól.

az ’Anyám és más futóbolondok a családból’ című filmből

Jelenet az ’Anyám és más futóbolondok a családból’ című filmből

Nekem is megadatott, hogy négy generáció anya-lánya kapcsolatának részese legyek, melyben az érzelmi dominancia egyre szelídülő tendenciát mutat. Anyukám és nagymamám közt kibékíthetetlen ellentét feszült, aminek alapvető oka az volt, hogy kitűnő tanuló lányát (egyedüli gyermekét) nagyanyám nem volt hajlandó iskoláztatni. A négy polgári elvégzése után szakmát (varrást) taníttatott vele. Bár anyukám szerette a munkáját, ez a sérelem megakadályozta, hogy bensőséges viszony alakuljon ki köztük. De mint minden unoka, húgom és én meglágyítottuk az önzőnek beállított nagymama szívét. Boldog gyermekkorunk nagyszüleinknek is köszönhető. Sokat játszottunk árnyékos udvarukon, ettük a nagymama nem mindig kifogástalan főztjét, (egyedül a kacsasültje volt világbajnoki). Dinnyeszezonban nagymamám nem volt rest 2-3 súlyos gyümölcsöt hazacipelni, és a kútba leeresztve hűteni nekünk a sárgabélűeket. Nagyapám ezalatt a nyugágyból gyönyörködött bennünk, és olykor órákat mesélt orosz fogságáról.

Anyukámmal és húgommal

Anyukámmal és húgommal

Most, hogy írom-e sorokat, döbbenek rá: talán édesanyám féltékeny volt a nagyszüleinkkel töltött boldog időre, amit a varrás tőle elrabolt. Már felnőtt voltam, sőt önálló, amikor megtört a jég, és anyu magához vette nagymamámat, aki elesett a lakásában. A “bimbózó” kapcsolat csak addig tartott, amíg a mama le nem bontotta a neki vásárolt kötött harisnyát, mert elfogyott a fonala. Ugyanis egész életében kötött, horgolt valamit.

ani nagymamája

Nagymamámmal ás lányommal

Az iskoláztatási téma végigvonul a családunkon. Édesanyám nem tagadta meg tőlem a továbbtanulást, csupán lebeszélt róla. Érvei, miszerint tanárként nem kapok majd a városban állást, meggyőztek, sőt mint városi lányt elrémisztettek a falura kerüléstől. Sajnos befolyásolható voltam. De ezt nem éltem meg tragédiaként, és soha nem róttam fel neki. Húgom hamarabb kirepült a kötelékből, én még évekig együtt laktam anyukámmal, jóban, rosszban osztozva. Őszintén tudtunk egymással beszélgetni, a későbbiekben is én voltam a beszélgetős lánya. Volt humora, nagyokat tudott nevetni, tájékozott volt a világ dolgaiban. Ő “diagnosztizálta” először kezdődő Lyme-kóromat, 3 havi térdfájásomat megsokallva. Akkoriban olvasta Makra Ági könyvét a témában. Általános derűt váltott ki a családban, amikor bármilyen betegségre (például lányom rosszul lyukasztott dobhártyájára) varázsszerét, a propoliszt javasolta. Ellentmondásos érzésektől azonban a mi kapcsolatunk sem volt mentes. Nemtetszésének hangot (nagy hangot) adott időnként. Nagyon kritikus volt velem, hiszen dominanciáját mással szemben nem gyakorolhatta.

De eljött az én elszakadásom, önálló életem ideje is, ami azonban nem jelentette a köldökzsinór teljes elvágását. Kritikai szellemét idővel a férjem is megismerte, de ez – párom toleranciájának köszönhetően – nem okozott komolyabb konfliktust. Anya lettem, anyukám pedig az én lányommal együtt háromszoros nagymama. A nehezen megtalált családi boldogságot kettétörte férjem halálos balesete, ami nyolcéves kislányomat szinte felnőtté tette. Ő nem tudott, vagy nem akart sírni, én pedig nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Sorsom majdnem lenyomata volt édesanyáménak, azzal a különbséggel, hogy ő megszületésem előtt három héttel vesztette el férjét, az én édesapámat, egy betegség következtében. Húgom a második házasságából született.

Anyuka 2

Anyukámmal és húgommal

Amikor lányom 19 éves lett, ismét aktuálissá vált a családunkban kritikus továbbtanulási téma, csak kicsit másképpen történtek a dolgok. Sajnos én jobban kívántam, hogy diplomásként egzisztenciát teremtsen magának, mint ő maga. Továbbtanulás helyett párt választott, ráadásul külföldön, és én nem helyezkedtem szembe vele, mint anyukám tette, ha számára nem tetsző dolgot műveltem. Talán ennek köszönhetem, hogy lányom barátságát, bizalmát sikerült megtartanom, velem osztja meg örömeit, kétségeit, meghallgatja érveimet, ellenérveimet, de a döntés az ő dolga. Lányomnak fia van, az én szeretett unokám, s ezzel megszakadt az anya-lánya sorozat a családunkban. Nem is ártott egy kis frissítés.

A közelgő karácsony is alkalom az emlékek felidézésére, és a családommal való találkozásra, amit nagyon várok.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Őszi gyógyfürdőzés Harkányban és Bükfürdőn

Harkányi gyógyfürdő

Harkányi gyógyfürdő

A gyógyfürdő kezelések nem számítanak luxusnak, és egy bizonyos kor után többé-kevésbé mindannyian rászorulunk. A kezelések nemcsak lakóhelyünkön, hanem az ország gyógyfürdőiben bárhol igénybe vehetőek. Anna és Annaróza friss élményeikről számolnak be.

Évek óta visszatérő vendég vagyok a harkányi gyógyfürdőben, mert saját bőrömön tapasztalom, milyen jót tesz a víz alatti torna, a fürdőzés, a masszázs, a célirányos kezelések. A gyógytornászok a kedvenceim: a változatos, fokozatosan nehezedő gyakorlatokat személyre szabják, biztatnak és végül még arra is képes vagyok, amit nem is hittem volna.

Még mielőtt valaki azt mondaná: – Nekem is jót tenne, de biztosan sokba kerül, nem engedhetem meg magamnak! – sietek összegezni a költségeket, azért is, hogy ki-ki reálisan mérlegelhesse a lehetőségeit. A magyar állampolgárok reumatológus szakorvosi beutalóval jelentős kedvezményeket élveznek: évente kétszer 15 napra vehetik igénybe a nekik megfelelő gyógyfürdő szolgáltatásait. Harkányban a fürdő belépő naponta, beutalóval 1100 Ft, ehhez jön 3 különböző kezelésért (pl. gyógytorna + masszázs + iszap pakolás) 800 Ft , ez összesen 1900 Ft/nap. Ha azonban a fürdőt 4 órán belül elhagyjuk, a belépő árából 500 forintot visszakapunk, azaz 1400 Ft-ba került mindez. A szállás díja sem magas, ha olyat választunk (pl. egy kis apartmant, lakást) ahol a főzés is megoldható. Esetleg többen is társulhatnak, barátnők, rokonok, családtagok – így a szállás és étkezési költségek megoszlanak. Legtöbben már nyugdíjas kedvezménnyel, vagy ingyen utazunk, így ez a tétel sem jelentős. Enni otthon is kell, így ez sem jelent plusz kiadást.

Harkányi gyógyfürdő

Harkányi gyógyfürdő

Külföldiek és magyarok körében jól ismert és kedvelt hely a 192 éve Harkányi gyógyfürdő: a különleges gyógyvíz jó hatással van a reumatikus és ízületi betegségekre, mozgásszervi bajokra, de eredményesen gyógyítja a bőrbetegségeket is (a pikkelysömört különösen). Az ivókúra pedig, (napi 3×200 ml) javítja az emésztést, csökkenti a vérnyomást és a vércukor szintet, jó hatással van a porcokra, mert a víz hatóanyagai beépülnek a szervezetünkbe.

Harkány kellemes kisváros Pécstől délre, a Villányi hegység, a Tenkes hegy lábánál: Siklós, Máriagyűd, a Duna-Dráva Nemzeti Park kellemes kirándulóhelyek a környéken. A fürdő tágas belső tereivel nyugodt környezetet teremt a pihenésre, relaxálásra. Az itt dolgozók nem csak kiváló szakemberek, hanem elhivatottan, a betegekre, gyógyulni vágyókra figyelve végzik a kezeléseket. Májustól szeptemberig a strandfürdő részlege is sokféle lehetőséget kínál a kikapcsolódásra. Épp most épül újabb, látványos csúszda-rendszer a gyerekeknek, másutt is felújítanak, modernizálnak. Sok a zöldterület, árnyas fák, gondozott kertek, növények teszik igazán otthonossá ezt a helyet. Egy egész nagycsalád felüdülést találhat Harkányban: míg a nagyszülők a gyógymedencében kúrálják magukat, a fiatalok a kinti medencékben fürödhetnek. A családos belépőjegyek is kedvező árúak. Ha nem főszezonban megyünk, akciós kedvezményeket is kifoghatunk a hazai gyógyfürdőkben, amelyek áldásos vizét jó lenne kipróbálni, és megelőzni kisebb-nagyobb bajaink kialakulását. Jó szívvel ajánlom, a sok munka után igenis megérdemeljük.

Fodor Anna

 

Az “árokfürdőzéstől a wellnessig”, avagy Bükfürdő sikertörténete

buk2

Árokfürdőzés Bükfürdőn

Ennek a sikernek én is tanúja lehettem a közelmúltban. A fürdőkomplexum 2012-ben ünnepelte 50 éves fennállását. De hogy is kezdődött a történet? Bük és Bő községek között már az 1920-as évektől olajat kerestek, de a kutatás csupán az 50-es évektől vált intenzívvé. 1957 őszén olaj helyett víz tört fel a fúrások nyomán 65-70 m magasra. Kiderült róla, hogy gyógyhatású ásványvíz, mégpedig alkáliákat, fluoridot, kalciumot, magnéziumot, hidrogénkarbonátot tartalmazó termálvíz. Az ekkor 54,5 fokos elfolyt vizet másfél km hosszú földcsatornán (árkon) át a Répcébe vezették. Az ennek nyomán született “árokfürdőzés” a helyi lakosok körében rendkívül népszerű lett. A Nyugat Dunántúl új hévízforrását – a csodás gyógyulások hírére – 1961 nyarán többezren keresték fel bel- és külföldről, ízületi és egyéb mozgásszervi bántalmaik kezelésére. Az első gyógyvizes medence 1962. augusztus 19-i átadásával kezdetét vette az a gigantikus fejlesztés, aminek végeredményét, valamint kedvező hatását 10 napon át élvezhettem októberben

Bükfürdő3

Büki gyógyfürdő

A fürdő történelme nem lenne teljes a saját tapasztalataim említése nélkül. A gyógyvíz áldásos hatását korosztályom, a Régiségek, nagyra értékeli. Szokatlan volt számomra, hogy mindenütt mosolygó arcok vettek körül, kezdve az apartmanhotel recepciósától, takarítónőitől, büféseitől a fürdő-alkalmazottakig (animátorok, masszőrök, és egyéb kezelést nyújtók). Az jutott eszembe, hogy ezek a többnyire fiatal lányok, fiúk sok-sok nagymamának, nagypapának adják vissza azt a kényeztetést, amit ők a saját szüleiktől, nagyszüleiktől kaptak.

Külön élvezetet nyújtott a hideg, majd meleg gyógyvizes torna, előbbi ritmikusabb zenére, eszközök használatával, utóbbi Enya, a népszerű énekesnő szelídebb, megnyugtatóbb dallamaira. Ezek az ingyenes tornák nem csak izületeinket, hanem agyunkat is serkentették a kéz-láb koordináció folytán. A termálvízben maximum félórát szabad tartózkodni egyszerre. A külső és belső medence egyaránt rengeteg ember befogadására alkalmas, és mikor beléptem, bábeli zűrzavarszerű zsongás fogadott. Érthető, hiszen a németek, osztrákok, szerbek, szlovének, szlovákok, és persze honfitársaim nyelvén tereferéltek, és láthatóan jól érezték magukat, sokan megfeledkezve az ajánlott időtartamról. Ivókúra is lehetséges gyomor-, bél- és epebántalmakra, az előcsarnokban két ivókút szolgálja ezt a célt. Az ízéről inkább nem nyilatkozom.

büki

Büki gyógyfürdő

Akit az anyagiak érdekelnek, elmondom, hogy a helyi orvos által felírt kezelések tb-támogatással ugyanannyiba kerülnek, mintha lakóhelyünk fürdőjében vennénk igénybe a kezelést, és ki-ki annyi félét kérhet ezekből, amennyit a pénztárcája megenged. Az élményfürdőre nem érvényes az orvos által felírt 800 forintos uszodajegy, de egyszer érdemes kipróbálni.

Szállás szempontjából szerencsés voltam, mert egy barátnőmtől térítésmentesen kaptam az üdülési jogát, de ügyes szervezéssel és az internet segítségével bárki hozzájuthat kedvezményes áron egy főszezonon kívüli apartman hotel elhelyezéshez, ahol főzési lehetőség is van. A korunkbeliek utazása ingyen, ill. kedvezményesen történik, így remélhetőleg sokan részesei lehetnek annak a kényeztetésnek, amit a korosztályunk megszolgált és megérdemel.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Vad szurdok, vöröses sziklák, kék barlangok – Korzikai utazás 3. rész

útközben

Ajaccioból elindulva Korzikának egy egész más arcát ismerhettük meg. Szakadékos hegyi kanyarok vezettek Les Calancheshez, ahol megértettem, hogy miért nevezték a görögök Korzikát Kallistének, a Szépség szigetének. A városok, kikötők szelíd báját hatalmas, vöröses gránit sziklavonulat bizarr formái váltották fel 400 méteres tengerszint feletti magasságban.

Les Galanchez felé

Buszunkból kiszállva az 1 kilóméteres “sétaúton” az azúr tengerből kiemelkedő vöröses rózsaszín sziklaóriásokat szabadon élvezhettük, fényképezhettük, már amennyire a mellettünk araszoló motoros, autós, buszos forgalom engedte. Idegenvezetőnk ezért kivételesen nem szabott időhatárt. Adrenalin szintünket emelte, hogy a szakadék szélétől csupán fél méter magas támfal választott el bennünket. Egy fotózó útitársam buzgalmában meglökött, úgyhogy majdnem megtapasztaltam a salto mortalét (húgom változatában molto sartalét).
A szél és az esővíz évmilliós munkája az egyik sziklába lyukat vájt, amely szív alakban küld üzenetet a természetimádó turistáknak. Nem véletlen, hogy az UNESCO 1983-ban a világörökség részének nyilvánította Les Calanchest.

szív jó

Szív alakú lyuk a sziklában

A nyugati part másik csodája felé indultunk némi pihenő és fagyizás után. A Scala di Santa Regina (Égi királynő lépcsője) szintén a természet alkotása.
Utunkat kecskék és disznók kényelmes vonulása keresztezte, akik hírből sem ismerték a zebrát. Lelki nyugalommal sétáltak át buszunk előtt. Végül megérkeztünk az 500 méteres sziklák káoszához, melyek lábánál a nem túl vízbő Golo kanyargott. De így is fenséges látványt nyújtott a fehér gránitból álló 8 kilóméteres díszlet, amit Dante poklának is neveznek. Egy duzzasztógát segítségével elektromos áramot nyernek a folyó vizéből.
Élményekkel telve hagytuk el ezt a vad szurdokot, és a buszban szállásunk felé robogva tovább álmodtuk az egy napba sűrített gazdagságot. A köztes pihenőnap után a sziget déli csücskébe, Bonifacioba indultunk. Sofőrünk a kikötőben tett ki bennünket, ahol már várt családias kishajónk.

Bonifacio

Bonifacio látképe

Bár Ajaccio a főváros, ezt a titulust Paul Valery, a költő, a szépséget illetően Bonifacionak szánta. Teljes mértékben egyetértettem vele, amikor hajónk kifutott a tengerre, és a fehér, réteslapszerűen rétegződő mészkősziklák kavalkádja között siklott velünk. Bal oldalon a városka szinte a kikötőbe ér, a parton egy kocsma felirata megmosolyogtat: Kissing pigs, azaz Csókolózó disznók. A szikla tetején egy vár őrködik, amihez az ún. Aragon lépcső vezet. De egyelőre maradjunk a vízen! Két kékbarlangot közelről is megmutatott a kapitány, melyek falát karcsú cseppkövek ékesítették, alulról pedig a türkiztől a sötétkékig váltakozó hullámok nyaldosták. Ezután megpillanthattuk Szardínia szigetét is, mely a tiszta időben 10 km-re tőlünk egész közelinek tűnt.

Bonifacio vár és kikötő

Bonifacio, vár és kikötő

Visszafelé a Napóleon kalapja nevű barlangot és a meredek, 70 m magas homokkőplatóra épült “meseházikókat” csodálhattuk meg, amelyek fotókról jól ismertek. Hajónkat elhagyva a fiatalok az Aragon lépcső meredek fokain, mi, óvatosabbak dottón közelítettük meg a várat, így is káprázatos panorámát élvezve. Lefelé mi is gyalog lépkedtünk utolsó pillantásokat vetve a százféle alakzatra és a tenger csillogó tükrére, sziklákhoz csapódó tajtékjára.
Korzikától kétórás bastiai városnézés során vettünk végső búcsút, mielőtt újra elnyelt volna bennünket tátott szájú komphajónk. Vasárnap lévén a St. Nicolas téren egy kirakodóvásár nyüzsgő tömegébe csöppentünk, majd Napóleon császári lábai előtt találtuk magunkat. Kissé kevélyen tekintett a zsibvásárra, mintha sértette volna méltóságát a piaci feeling, főleg a Mickey egeres törülközők látványa. Kedves momentum volt később a kikötő házai közt az egyik ablakból kikönyöklő néni.

néni

Festett kép egy ház falán

Miután nem köszönt vissza, rájöttem, hogy festett kép. Valószínűleg életében is így szemlélte a színes túrista-áradatot, családja pedig méltón őrzi a nagymama emlékét. A zegzugos utcákon kijutottunk a kikötőbe, ahonnan felkaptattunk a fellegvárba, a Terra Novára. Még egy utolsó pillantás a kikötő aprónak tűnő hajócskáira, majd irány a már jól ismert óriás, ami Bastiából Livornóba visz. Kéményén utoljára csodálhattuk meg az ország jelképét, a mór fejet.

Viszontlátásra Korzika! Corse au revoir!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Korzikai impressziók: vidámság, szépség, történelem

2. rész

Fellegvár, Corte

Fellegvár  Cortéban

Bastiában buszra szálltunk, majd korzikai szállásunk, Ghisonaccia felé robogtunk. Este 9-re érkeztünk meg. A korábbi vihar miatti áramszünet következtében kicsit viszontagságos volt a honfoglalásunk, de példás türelmű idegenvezetőnk mindenkit elkísért a labirintusszerűen elhelyezkedő bungalókba. Másnap reggel – kipihenve a hosszú utat – egész más színben láttuk a buján illatozó bokrokkal, eukaliptusszal, magas pálmafákkal övezett üdülőtelepünket. Természetesen a tenger vonzott bennünket leginkább, amely látványra gyönyörű, de a tajtékzó hullámok miatt fürdésre veszélyes volt. Ez a körülmény nem változott egész héten. Így meg kellett elégednünk a medence kellemes vizével.

Ajaccio Ghisonaccia

Tengerpart Ghisonacciában

A jó szervezés eredményeként a másnaponkénti fakultatív kirándulások közé aktív pihenőnapok ékelődtek reggeli tornával, délelőtti akvafitnesszel, úszással, délutáni zumbával, mozgásos gyerekprogramokkal, esti diszkóval ritmikus zenére. Ezt a gazdag szórakoztatást négy kedves, életvidám olasz fiatal (két lány, két fiú) nyújtotta, akik együtt örültek velünk önfeledt pillanatainkban.

Korzika térképe a mutatóújj félszigettel

Korzika térképe a mutatóujj félszigettel

Első kirándulásunk Cap Corse félszigetére irányult, amelyet elnyúlt alakja miatt mutatóujjnak is neveznek. Hegyen, völgyön utazva értük el első állomásunkat, Cortét, a hajdani fővárost, amely a Korzika szíve név büszke tulajdonosa. Kisvonattal (dottóval) kapaszkodtunk fel a fellegvárhoz szűk utcácskákon keresztül. Ez a történelmi levegőjű ódon városka magán viseli az 1729-69-ig tartó függetlenségi háború nyomait, az ágyúgolyók ütötte lyukakat.

Kisvonattal Corte szűk utcáin

Kisvonattal Corte szűk utcáin

Napóleon apja, Charles Bonaparte itt született, és itt kezdte a családalapítást. Első gyermeke, Joseph, szintén itt született 1768-ban. A függetlenségi háború nagy vezéralakjai voltak Pasquale Paoli politikus, hadvezér, és Jean Pierre Caffori tábornok, aki kezdetben orvos volt. A nevét viselő téren áll lakóháza, és előtte az 1901-ben készült bronzszobra. A majd 300 éves sebeket őrző, megújhodásra váró házak közül egy-két épület kitűnt rikító színeivel. A képen látható sarokház a legkülönlegesebb, mert csak egyik fele felújított, átfestett, mintha nagymama és unokája lenne. Sétánk legvégén, a sziklán tornyosuló fellegvár legmagasabb pontján vettünk búcsút a csodás panorámától.

A félig felújított ház Corteban

A félig felújított ház Cortéban

Patrimonioban jókedvű borkóstolás, vásárlás után Saint Florentben sétálgattunk, amely Saint Tropezre emlékeztet. A kikötő partján fagyizók, vendéglők mediterrán teraszai hívogatnak. A kisvárosok bája után Erbalungában, a genovai őrtorony körül, a hatalmas sziklákon megtörő vad hullámok morajlását hallgattuk, és a habos, tajtékos, hol türkiz, hol sötétkék tengerben gyönyörködtünk. Következő kirándulásunk első célpontja Napóleon szülővárosa, Ajaccio volt, a császári város. Itt látta meg a világhódító a napvilágot 1769-ben, 15 hónappal azután, hogy Franciaország megszerezte Korzikát. Szülőháza a kis Letitia téren található, a ház II. emeletén a Bonaparték családfája, fényképek, relikviák, fegyverek, címerek tanúsítják a család történelmi múltját. A házzal szemközti botanikus kertben a gyermek Napóleon szobra áll.

Ajaccio szülőház2

Napóleon szülőháza Ajaccioban

Fiatal korában korzikai nacionalista volt, aki a franciákat elnyomóknak tekintette. Ennek dacára a francia katonai akadémián tanult, és 16 évesen hadnagyi rangot kapott a francia seregben. Ajaccio egy hosszúkás terén, a Place Maréchal-Fochon, a piaci forgatagra tekint a császár babérkoszorús alakja, míg a Général de Gaulle téren négy fiútestvérével körülvett lovas szobra magasodik a turistaözön fölé. Három lánytestvéréről nem láttunk szobrot. Vajon miért?! Festményeken fellelhető karcsú alakjuk. Két kisfiú az utókor képviseletében békésen beszélgetett a császár szobrának árnyékában.

Napóleon szobra Ajaccioban

Napóleon szobra Ajaccióban

És ha még mindig hiányérzeted lenne, kedves Olvasó, járd velem végig az enyhén emelkedő Napóleon utat, amely a város fölötti Austerlitz térhez vezet. Ennek végében a mauzóleumszerű emlékműhöz lépcsők vezetnek. Én viszont lentről csodáltam az idealizált, de a valóságban 168 cm magas császárt.

Emlékmű az Austerlitz téren, Ajaccióban

Emlékmű az Austerlitz téren, Ajaccióban

– folytatás következik –

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Amennyit most adsz, annyit kapsz majd vissza

 

idősek a családban2

Október elsején, az Idősek Világnapján, elgondolkodtam azon, hogyan is van jelen manapság a fiatalok életében az idős emberek megbecsülése, tisztelete, szeretete. Leszögezném, hogy senki részéről nem várható el tisztelet csupán a kora miatt. Mégis minden idős ember előtt fejet hajthatunk egyetlen tény miatt is, mégpedig azért, mert sokkal nehezebb körülmények között nevelték háború alatt, vagy után született gyermekeiket, és sok mindenről lemondtak, hogy jobb jövőt biztosítsanak nekik.

A fiatal is tiszteletreméltó, ha értékeket képvisel. Mik lehetnek ezek az értékek? Például humánum, együttérzés, tudásvágy, szorgalom, munkamorál, kollegialitás, alkalmazkodó-készség, önzetlenség, tolerancia, segítségnyújtás, tehetség, stb. Sorolhatnám, de hirtelen ezek jutottak eszembe. Ha egy felnőtt hasonló értékek szerint élte az életét, idős korára sem fog megváltozni, legfeljebb fizikai erejének gyengülése miatt több türelem kell hozzá. A mai társadalmak legtöbbjében pont ebből tanúsítunk a legkevesebbet az idősek iránt. Ezért érezhetik, hogy útban vannak, feleslegesek.

idősek a családban 3
Én magam is közel vagyok a 70-hez, és önkritikusan megállapítom, hogy én sem vagyok kivétel, sem a hozzám szükséges, sem az általam, a még idősebbek felé tanúsított türelem terén. Mi úgy szocializálódtunk, hogy fiatalok, idősek külön háztartásban éltünk. Már anyáink is dolgoztak, így házastársukkal együtt megteremtették a saját otthon anyagi feltételeit. A tanácsi bérlakás rendszer nagy segítség volt ebben. De a nők munkába állása olyan energiákat szívott el tőlük, tőlünk, ami szinte lehetetlenné tette volna több generáció együttélését, a tőbbféle szerepnek való megfelelés zökkenőmentességét.

Egy nagyszülő manapság is segítség, összetartó erő a családok számára, de mindezt a saját otthonából koordinálhatja, és dolga végeztével élheti a saját életét. Talán ezért látjuk azt az örvendetes tényt, hogy a mai idősödő emberek fiatalosabbak, fittebbek, érdeklődőbbek, nyitottabbak az új dolgokra, pl. az internetezésre, lépést akarnak tartani gyermekeikkel, unokáikkal. Ez már önmagában is tiszteletreméltó. Gyerekeink többsége elfogadja, vagy legalább meghallgatja tanácsainkat, és örömmel nyugtázzuk, ha beépíti mindennapi életébe. A menyek, vők kicsit ellenállóbbak, gondolom, az anyós-sztereotípia miatt.

A minap hallottam, hogy Japánban 80 ezerre tehető a 100 évet megért emberek száma, és mekkora tisztelet övezi őket. Úgy gondolom, hogy a japánok alapvetően udvarias emberek, és ezt hatványozottan kimutatják az idősek iránt. De ez nem formális udvariasság, hanem a korral járó élettapasztalat, bölcsesség előtti tisztelgés. Az ún. primitív törzseknél a törzsfőnök mindig a legidősebb ember volt, a természeti népeknél még ma is működik a “vének tanácsa”, épp a fenti indokok miatt.

M. Legrand, költő “Az idősek tisztelete” c. versében így emlékszik meg az Idősek Világnapjáról:

Amíg fiatal vagy, sosem gondolsz arra,
hogy eljön az ősz, s elszállnak a darvak.
Amíg fiatal vagy, nincsen sosem gondod.
Nem érdekel semmi, csak a saját dolgod.
Pedig gondolnod kell azon sok emberre,
akik annyit tettek, s jártak a kedvedre.
Legalább e napon jussanak eszedbe,
legyél hálás nekik, s ne legyen feledve.
Szüleid, akik az életedet adták,
Nagymamák, nagypapák, ne legyenek árvák.
Tanítóid, kiktől csak a jót tanultad.
Gondolj szeretettel, tiszteleted rójad.
Törődjél és szeress, mindenki azt mondja:
Hogy amennyit most adsz, annyit kapsz majd vissza.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Egy korzikai utazás előestéje Pisában

majd megérkezés a “világ legszebb szigetére” 1. rész

Csoportos út keretében, egy szeptemberi hajnalon busszal elindultunk az addig csak képekről csodált, de a sokat ígérő jelzővel ellátott Korzikára. 16 órás utazás után érkeztünk meg olasz tranzitszállásunkra, Montecatini városkájába, ahonnan reggel frissen, fiatalosan, (sőt legtöbben fiatalon) folytattuk utunkat Pisába. A városkapun átlépve a Csodák tere a nevének megfelelő látvánnyal kápráztatott el bennünket. A zöld pázsiton ott állt előttünk a híres épületkomplexum, nevezetesen a keresztelő kápolna, a XI. századi dóm és a Ferde torony, fehér márvány együttesével.

Pisa 4

A Ferde Torony építése kétszáz évig tartott, három szakaszban. Az építkezés 1173-ban kezdődött és a 3. emelet elkészülte után, 1178-ban abbahagyták, mert a torony megsüllyedt a talaj gyengesége miatt. Az építés száz évig szünetelt, mivel a písaiak állandóan hadban álltak. 1272-ben az építkezés további négy emelet felhúzásával folytatódott, olyan szögben, hogy kiegyensúlyozza az elhajlást. 1284-ben a genovaiaktól elszenvedett vereség újból megakasztotta az építkezést. Az utolsó, 8. emeletet 1372-ben fejezték be, és ekkor állítottak fel hét harangot a zenei skála hangjainak megfelelően. Állítólag Galilei a toronyból dobott le két különböző tömegű ágyúgolyót annak bizonyítására, hogy az esési sebesség nem függ a tömegtől.

Pisa 3

A klasszikussá vált, tornyot támasztó fotózást mi sem hagyhattuk ki. Nagy erőkifejtéssel megakadályoztuk, hogy ledőljön. Igaz, hogy ebben John Burland professzornak is van egy kis szerepe, akinek az az ötlete támadt, hogy az északi oldalról földszeleteket kell kivenni, és így a gravitáció megállítja a további dőlést.

Pisa 1

Sétánkat az Arno partján folytattuk volna, de a szakadó eső egy kávézóba kergetett bennünket. Úgyis meg akartuk kóstolni az aromás olasz kávét, csak úgy standing módra (állva). Ugyanis sitting (vagyis ülve) drágább lett volna. Az eső azonban hosszabb volt, mint a kávénk, így kapucnival a fejünkön kimerészkedtünk az utcára. Egy pillanat alatt elleptek bennünket az ernyő- ês esőkabátárusok. Micsoda üzleti szellem! Elkezdődött az alkudozás, de minden turista rákényszerült a portékájukra. A mediterrán teret napsütés helyett azonnal ernyőerdő borította el. Az egyenernyők jellegzetes olasz épületeket ábrázoltak, többek közt a város ferde tornyú jelképét.

Pisa6

A vihar is csendesedett, időnk Pisában lejárt, buszunk a livornói kikötő felé vette az irányt. A fekete fellegek azonban végigkísértek bennünket. Idegenvezetőnk megvette a kompjegyeket a kompra, (mely Korzikára szállított bennünket és a buszunkat), és még a buszon kiosztotta, mondván, hogy felragaszthatjuk a ruhánkra. Közben a kikötő, az óriás komphajó látványa, fotózásra csábított, és másodmagammal le is szálltam, sőt egyre távolodtam a busztól, mert az óriásom nem fért bele a képbe. Közben égzengés és egy újabb zuhancs felzavart a buszra, ahol észrevettem, hogy a vízhatlan dzsekimre ragasztott jegy eltűnt. 40 euro, – mondta higgadtan idegenvezetőnk, – de a sofőr, megelőzve agyvérzésemet, felajánlotta, hogy a kompra való beszálláskor maradjak a buszban (a többiek kiszálltak). Így annak hátsó lépcsőjén meghúzva magam, húsz perc izgalom után elindította a járgányt, és mikor a kerekek a rampán döccentek, már tudtam, hogy megmenekültem, buszunkat elnyelte a komphajó hatalmas gyomra. Így lettem én bemenekült, hála a sofőröknek.

Pisa5

Érdekes adat a komphajóról: a nyolc emeletből az alsó öt emelet 550 járművet (köztük buszokat), míg a 6,7. és a 8. emelet 1756 utast tud elnyelni. Mielőtt elcsodálkoznál, kedves Olvasó, kicsit fokozom a méreteket, előfordul 1000 járművet befogadó úszó monstrum is. Négyórás himbálózásunk közben elállt az eső, hajónkból először a járművek gördültek ki, majd az utasok hagyták el a tátott szájú óriást.  Az alkonyati napsütésben Bastiába érkezve korzikai földre léptünk.

-folytatás következik-

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Gimis évek, örök barátságok

Az igazi barátságok a gyerek- és ifjúkoriak, amelyeket a sok kedves emlék tart még mindig össze.

unokaNagymamai büszkeséggel nézegettem uniformisba öltözött, jólfésült unokám bizakodó, várakozásteljes mosolyát az édesanyja (a lányom) által megosztott fotókon. Angliában szeptember 7-én kezdődik az iskola. Ők ugyanis sokkal később kezdik a nyári szünetet, így ilyenkor kapnak még néhány napot az akklimatizálódásra, és az imádott kütyüktől való fokozatos leválásra. A képet nézegetve felmerült bennem a mostanában oly sok vitát kiváltó iskolaköpeny kérdése: “Lenni, vagy nem lenni?” Az egyik tábor támogatja, mert erősítené a közösség és az együvé tartozás érzését. Mások az egyéniség, az individuum korlátozása miatt ellenzik. Én inkább az előző állásponthoz húzok, hiszen a személyiség más módon is kibontakozhat, mint a külső megnyilvánulásokban,

Az angolszász, de egyéb külföldi iskolákban is hagyomány az egyenruha, és úgy tapasztalom, hogy viselői nem szégyellik, inkább büszkén hordják azt. Ők is egy nagy csapat, iskolaközösségük tagjai. Sorolhatnám más csapatok, mint sportolók, pl. focisták mezeit, vagy akár egy társastánc formáció párjainak azonos dresszeit. Mind azt jelzik, hogy “mi ide tartozunk!”

osztály4

Egyenruha ünnepi alkalmakra

Tizenöt évesen, városunk egyik legrangosabb gimnáziumába kerülve mi is megkaptuk a képen látható egyenruhánkat ünnepi alkalmakra. Nem emlékszem, hogy bárki is panaszkodott volna jogai megnyirbálása miatt. Hétköznapokon kék köpenyt hordtunk fehér gallérral. Divatosan öltözködő osztálytársaink a 60-as években közkedvelt abroncsos szoknyára vették fel az iskolaköpenyt, ami kicsit nehézkessé tehette az iskolapadban töltött órákat.  No de hagyjuk a ruházatot! Az igazi összekovácsoló erő az osztálykirándulásokban, majd a más évfolyamokkal való ismerkedést is lehetővé tévő iskolatáborokban rejlett. Voltak ún. nyaraló építőtáborok. Nem értettem, hogy a gyümölcsszedéssel mit építettünk, valószínűleg a szocializmust.

osztály1

Paradicsomszedéssel építettük a szocializmust

Sokan, köztük én is, akkor láttuk először a Balatont, amikor Széplakfelsőn “építettünk”. Egy alkalommal, megelégelve a paradicsomszedés derékra irányuló ártalmait, inkább tábortakarítást vállaltam. Lustaságomért nagy árat fizettem. Ugyanis WC-tisztítás lett a feladatom, hazatérő társaim pedig örömködve mesélték, hogy kivételesen barackot szedtek, és teleették magukat.
Egy nyári iskolatábor is eszembe juttatja, hogy milyen jót nevettünk – utólag – még a közösen átélt viszontagságokon is. Bükkszentkeresztről gyalog !!! mentünk Lillafüredre, kocsiúton. Később egy hegyi ösvényen folytattuk a kirándulást, de a pirosló szamócák miatt négyen jóbarátok (három lány és egy fiú) lemaradtunk a többiektől. Az útról is letérhettünk, mert közben beesteledett, csak a szentjánosbogarak világítottak. Megőrizve lélekjelenlétünket, úgy gondoltuk, hogy a távolból pislákoló falusi fényecskék irányába elindulva megkeressük a rendőrséget, ahonnan majd kocsival visszaszállítanak bennünket. Tervünket más fényecskék keresztülhúzták, mégpedig a bennünket kereső társaink zseblámpái. Kaptunk mi, de nem autót. Fiúbarátunk attól kezdve Szamócának hívott, mert állítólag én szedtem a legtöbbet.

osztály2

Egy viszontagságos osztálykirándulás

Összetartó osztályunk jó közösségét döntően szeretett osztályfőnökünknek köszönhetjük, akinek kedves, sosem bántó humora még a rossz osztályzatot is elviselhetőbbé tette, és aki mindnyájunkat egyenrangú partnernek tekintett. Ragaszkodásunkra jó példa, hogy élete utolsó tíz évében névnapján tízen-tizenketten gyűltünk össze lakásán a volt  osztálytársak közül egy vidám tereferére.

Sokféle új barátot ajándékoz az élet utunk során, de az igazi barátságok a gyerek- és ifjúkoriak, amelyeket a sok kedves emlék tart még mindig össze. Az akkori három lány, és egy negyedik, a mai napig barátnők vagyunk, még ezt a blogot is közösen írjuk. Pár éve még néhány osztálytárs társult hozzánk közös kulturális programokra, és havonta, kéthavonta lakomával is erősítjük barátságunkat. Jobb ez, mint a vérszerződés!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A lavórtól a tengerig – családom strandtörténelme

strand Anyu

Anyukám (középen), Nagymamám (jobbra), és egy barátnő  kiskutyákkal a strandon – 1940-es évek

Időutazás képekben: nagyszüleim piknikezős strandolásától, az én lavór lubickolásomon át,  unokám mélytengeri úszásáig. 

A minap érkeztem haza lányommal és unokámmal egy görög szigetről, Zakynthosról. Élménygazdag egy hét áll mögöttünk. Unokámmal, Markusszal a fotókban gyönyörködtünk. A galériámat “lapozva” meglátott egy régi fotót egy lavórban ülő babáról. Meglepve hallgatta, hogy azon az 1948-ban készült fotón én vagyok, egyévesként boldogan lubickolva nagyszüleim udvarán.

STRAND aNI, ANIKÓ

1948: én lavórban, 1983 : a lányom gumicsónakban

Elmeséltem neki azt is, hogy néhány évvel később, amikor egy hugicával gazdagodtam, leleményes nagyanyám élményfürdőt varázsolt udvarukra egy bádogkád képében, hogy két kedvence egyszerre csobbanhasson.

strand nagyszülők 3

Anyukám és szülei, 1930-as évek

Aztán elővettem néhány megsárgult papírképet is, még messzebbre utazva vissza az időben. Az 1930-as években készült fotón anyukám 10 éves, és szüleivel, meg azok barátaival a Tiszaparton piknikezik. A víz nem látszik, a környezet kopár, csak elmondásból tudom a helyszínt.

Apukám, testvére és egy barátja, 1940-es évek

Apukám, testvére és egy barátja, 1940-es évek

Az 1940-es évekből származó következő fotón csak a sharmos fiúk “szexi” fürdőnadrágja utal arra, hogy strandon vannak, meg esetleg a hátuk mögötti csúszda. A képen a középső  Apukám, jobbra tőle a testvére látható. A fiúk szerettek Tiszában úszni, a parton pedig nagy turul csatákat játszottak. Ehhez egy nyeles, kerek faütőt és teniszlabdához hasonló alkalmatosságot használtak.

strand anyák és lányaik

Anyák és lányaik, azaz mi és barátaink, 1960-as évek

Akárhol és akármikor adják át magukat az emberek a strandolás örömének, a jó szórakozás legfontosabb feltétele mindenkor a vidám baráti társaság volt. Tárgyi feltétel pedig a finom ennivaló! Áldozatkész anyáink képesek voltak a nagy melegben, pont délre időzíteni a minimum kétfogásos ebédet, salátát, a jobbak még süteményt is sütöttek. Mindezt természetesen otthon készítették el, és ők vitték ki ebédhordóban, gyalog a hídon át, a déli melegben az apák és gyerekek után, akik addig önfeledten pancsoltak. Kedves Nagyik! Tegyük kezünket a szívünkre! Ki az, aki manapság levest lötyögtetne szerettei után a strandra?!

Városunkban az uszoda és a partfürdő mellett a legkülönösebb feelingje a Sárga nevezetű üdülőtelepnek volt  –  a Sárga elnevezést a Tisza sárga homokjának köszönhette. A vegyes stílusú, sűrűn egymás mellé épített kis viskók, vagy nagyobb vállalati üdülők többnyire el voltak látva bádoghordóból barkácsolt tusolóval. A ping-pong asztal szinte mindegyiknek tartozéka volt. Abban az időben minden áradáskor betört a víz a házakba. A hetvenes évektől a módosabbak 4-5 m magas betonlábakra építtették nyaralóikat.

Sárga üdülőtelep

Sárga üdülőtelep

Ott is megvolt a társaságunk, hiszen unokahúgoméknak volt egy kis vityillójuk, a hozzátartozó evezős csónakkal. Gyakran eveztünk át a túlpartra, nagyokat beszélgetve, nevetgélve. Egy ilyen alkalommal Sanyi bácsit, a szellemes, világias gondolkodású pap nagybácsit is átszállítottuk, aki illedelmes klott nadrágjában kiszállt egy sekélyebb részen, hogy a hűs habokat élvezze. Mi meg azt élveztük (visszafojtva pukkadozó nevetésünket), ahogy ez a bő alkalmatosság kacéran lebegett a vízen.

A Sárga tanúja volt a nyiladozó érzelmeknek is. Unokahúgom megtetszett egy Egon nevű német fiúnak. Mily szerencse, hogy Marika édesapja német nyelvtanár volt… Huszonévesen két barátnőmmel meg egy-két fiúval kajakozni jártunk egy úszóház mólójáról egész a Maros torkolatig, sőt tovább. Olyan tiszta volt még akkor a Maros vize, hogy inni lehetett belőle.

10 évvel később férjemmel vettünk egy kis víkendházat, majd az Adrián egy csónakmotort, és ezt követően itthon csónakot hozzá. Tehát a gombhoz kabátot. Az első víkendház szemlére a szomszéd János bácsi szállított bennünket, mert éppen árvíz volt. De páromat semmi nem tántorította el. Én csendes belenyugvással, négyéves lányom kalandra éhesen figyelte az árvízi hajós manővereit.

A későbbiekben, már amikor  kezdett fenyegetni az ár, mindent az emeleti szobába mentettünk. Jó kis herce-hurca volt, de szerettük ezt a várostól távoli életet, és szárazabb nyarakon mindig kiköltöztünk. Élveztük a madárfüttyös ébresztést, tanár férjem pedig a pecázás nyugalmát is a diákoktól zsibongó iskolai tanév után. Házikónkat, melyet férjem barkácsmunkája tett egyre lakájosabbá, hatalmas fák árnyékolták, kellemes helyszínt biztosítva a kerti partiknak.

Lányommal és barátaink gyerekeivel, 1980-as évek

Lányommal és barátaink gyerekeivel, 1980-as évek

Aztán a világ egyre jobban kitágult, időnként tengerparti nyaralást is megengedhettünk magunknak, amelynek fényét a szintén kisgyerekes baráti házaspárokkal való közös utazás emelte.

Kék Barlang, Zakynthos szigete

Kék Barlang, Zakynthos szigete

 

Markusz

Unokám a tengerben

Manapság a családommal élvezem a nyaralás örömét, néha a Balatonon, máskor tengerparton, de szívesen gondolok vissza fiatalságomra, a tiszai úszásokra, uszodai játékokra, a nagy ping-pongcsatákra, kajakozásra, majd a sárgai nyarakon a bográcsos főzésekre, és a nagy nevetésekre kedves barátaink társaságában.

Néha visszasírjuk a  családias, árnyas SZUÉ-t  (strandunk, uszodánk régi neve) is, de modernizálása  nélkül most honnan csúszna le 12 éves, mozgékony fiúunokám négy emelet magasságból, és hol aquafitneszelne nagyanyja visszanyerve fizikai erejét?!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Miben mások a nyugdíjas férfiak, mint nőtársaik?

Férfi 1

Mostanában egyre több példát látok környezetemben, hogy mennyire különbözik a nők és férfiak viszonyulása az öregedéshez és a nyugdíjba vonuláshoz.

Távol áll tőlem bármiféle általánosítás, sőt a férfiak védelmében próbáltam olyan cikkeket olvasgatni, amelyek esetleg genetikai okokra vezetik vissza pesszimistább szemléletüket életük utolsó felvonásában. Próbáltam megérteni, mi az oka annak, hogy a nők hatvanon túl is boldogok, vagy igyekeznek azok lenni, új utakat keresnek, még fejlődni akarnak legalább önismeret terén, sőt bontakoztatják szunnyadó képességeiket, míg ezt a vágyat sokkal kevesebb férfinél vélem felfedezni. Az is igaz, hogy kevesebb férfi-, mint nőismerősöm van. Az elmondottakhoz hozzájárul az a szomorú tény is, hogy több az egyedül maradt özvegy asszony, mint férfi, azaz a férfiak halandóbbak, rövidebb a várható élettartamuk.

Igaztalan lennék azonban, ha a pozitív példákat nem venném észre. Néhány férfiút is példaként emelnék a gondolatbeli piedesztálra. Egyik férfirokonom, – igaz, hogy részmunkaidőben még dolgozik 70 évesen -, de emellett lélekmelengető szösszeneteket vet papírra, majd a szellemi tevékenységtől feldobva ízletes ebédeket “dob össze” felesége és saját maga legnagyobb örömére. Mindemellett öt unoka szuper nagyapja. Gondolom, nemcsak a genetikájának köszönheti, hogy húsz éve nem öregszik. Egy másik férfiismerős csodás főztjeit is volt alkalmam ízlelgetni. Harmadik követendő példámnak csak a nejét ismerem, akitől megtudtam, hogy 60-as férje túrázni jár barátaival. Távolabbi ismeretségi körömben egy férfi fiatalkori passzióját valósította meg idős korára, és zenekart alakított. Egy másik idős ember, aki komoly szellemi munkát végzett évtizedeken át, nyugdíjasként gazdálkodásra adta fejét szüleitől örökölt birtokán.

Úgy tapasztalom azonban, hogy míg a férfiak zöme csapásként éli meg teljesítőképessége csökkenését úgy fizikailag, mint lelkileg, és nyugdíjba vonulásával üresnek érzi az életét, addig a nők nagy része örömmel várja a munkából felszabadult ideje kellemes eltöltését, addig elmaradt kedvteléseinek bepótlását. Lehet ez rendszeres színház-, mozi-, képtárlátogatás, utazások rég áhított helyekre, nagy séták, kirándulások hazánk szép tájaira (hiszen 60 felett kedvezményesen, 65 felett ingyen utazhatunk), cukrászdai nevetgélős terefere barátnőkkel, vagy olyan mozgásformák keresése, amit fizikai állapotunk megenged, és ami fittebbé tesz. Ilyen pl. az aquafitnesz, amiről korábban már beszámoltam. Hetente kétszer egy órán át vidám zenére egy 22 éves fiatalember irányításával jó hangulatban mozgatjuk meg rozsdásodó csontjainkat, ízületeinket. Mit gondolsz, kedves Olvasó, hány férfi vesz részt ezeken? Egyetlenegy, az edzőnk édesapja, aki feleségével együtt tapossa velünk a vizet.

férfi6
Egy barátnőm mesélte, hogy férje egyre inkább magába roskad és panaszkodik: – megöregedtem, elhíztam, alig tudok mozogni. Felesége belefáradt már, hogy életmódváltásra ösztökélje. Talán a mi medencénk mellett is elsántikált, vagy messziről szemlélődött néhány hasonló panaszos, de a tettekig nem jutott el. A nők növekvő érdeklődése viszont már szinte mozgalommá duzzasztotta fitneszünket. Köszönhető ez lelkes edzőnknek, aki nemcsak elfogad, de szeret is bennünket. A minap edzés után leült közénk römizni, és barátnője telefonhívására így válaszolt: “kártyázom a mamákkal”. Kedvesen és őszintén hangzott tőle ez a titulus, valóban a nagymamái lehetnénk.

Többször elgondolkodtam, hogy a férfiakat vajon miért nem vonzza az effajta mozgás, vagy akár más testmozgás forma (tisztelet a kivételeknek). Egyik válaszom, hogy mi nők bátrabban felvállaljuk testi tökéletlenségünket, sajátos elváltozásainkat, ezáltal felszabadultabbak vagyunk. A férfiak szégyenlősebbek, zárkózottabbak. Rájuk ebben a korban már nem illik a mondás “Az igazi férfi mindig kész feltárni másik lénye lényegét, mert nem fél megmutatni önmagát.” ? Vagy ezt csak szűk körben teszik? A másik okot abban látom, hogy mi nők egészségtudatosabban élünk. A mozgásterápia mellett rendszeresen járunk szűrővizsgálatokra, panaszunkkal gyorsabban orvoshoz fordulunk, nemcsak magunk, hanem családunk miatt is. Szeretnénk minél tovább támaszuk lenni, és persze önző módon a lehető legtovább tanúi lenni életüknek, unokáink cseperedésének.
“…nagy törődéssel és gonddal éljük az életünket, ameddig csak lehet, ahogyan egy szappanbuborékot is a lehető legnagyobbra és jó hosszan fújunk, jóllehet, bizonyossággal tudjuk, hogy szét fog pukkanni.” (Schopenhauer)

férfi7

A Natursziget egyik írásában arról tájékoztat, – amit eddig is sejtettünk -, hogy pl. rákos betegségek esetén a férfiak túlélési esélyei kisebbek, mert későn fordulnak orvoshoz, valamint kevesebben vannak tisztában a betegségek, ill. a helytelen életmód kockázati tényezőivel. Nagy-Britanniában történt felmérések alapján kiderült, hogy a férfiak többségénél már csak az optikusok diagnosztizálják a cukorbetegséget, ami már kb. 8 éve meglévő diabetesre utal.
Infarktuson átesett férfibetegeknél előfordul, hogy gyógyszereiket vagy ki sem váltják, vagy nem szedik rendesen, sőt abbahagyják. Sajnos ez az adat nemcsak a brit férfiak egészség-tudatlanságára jellemző.

Érdekes az is, hogy csoportos utazásokon csak olyan férfiakat láthatunk, akiket feleségük elcipelt, vagy ha kényszer nélkül élvezik is a látnivalókat, de sosem egyedül, hanem életük párjával. A nők akkor is útra kelnek, ha egyedülállóak, lelkesedéssel szívják magukba más vidékek atmoszféráját, túráznak, várost néznek, gyönyörködnek. Régebben olvastam, hogy a nők agya természeti szépségekre, művészi alkotásokra, míg a férfiaké a női test csodálatára fogékonyabb. Úgy látszik, ez az elmélet nem ismer korhatárt.

Környezetemben ismerek olyan férfiakat, akik hobbi híján a munkát folytatják nyugdíjasként (egyre kevesebb anyagi haszonnal), mert nem tudják másképp hasznosítani magukat. Ehelyett lehetne új dolgokat kipróbálni, esetleg tanulni. Nőismerőseim igen sokféle hobbit űznek: egyik családfakutatásban, mások írásban, nyelvtanulásban, agyagozásban, ékszerek készítésében, kertészkedésben, az internetezés rejtélyeinek bogozásában lelik örömüket,  (az unokákkal való programokon kívül), ily módon „újrahasznosítva” magukat.

Tudományos kutatások azt is igazolták, hogy a női agy sokkal több agysejtet tartalmaz, mint a férfiagy, struktúrája bonyolultabb, és képes a jobb és bal agyfélteke együttes, ês egy időben való alkalmazására. Ennek tudható be, hogy a nőknél nagyobb mennyiségű információ cserélődhet ki, ami lehetővé teszi a megosztott figyelmet. A nők jobban odafigyelnek a részletekre, a férfiak elsiklanak felettük, ők inkább lényeglátóak. Ez is a genetikának köszönhető, hiszen a nőknek periférikus a látása, míg a férfiaknak csőlátása van. Pl. tévénézés (főleg meccsnézés) közben hiába kezdeményezünk velük beszélgetést.

férfiak

Miután befejeztem hasonlítgatásaimat, mintegy rácáfolva azokra, városunk egyik mediterrán teraszán két asztalnál is békésen kártyázgató férfi régiségeket vettem észre. Egy-egy pohár sör tette még boldogabbá őket, és megnyugvással konstatáltam, hogy van még remény!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

A bledi tó és a Vintgar szurdok – Varázslatos utazás Szlovéniába 3. rész

a bledi tó

a bledi tó

A 2. és 3. nap programjainak praktikus felcserélése következtében túránkat száraz időben élvezhettük, legalábbis égi áldástól mentesen. Első utunkon szelídebb vizeken eveztünk, illetve izmos fiatalemberek lapátolták két evezővel gondolaszerű, 15 személyes hajóinkat a bledi tavon fekvő piciny sziget felé. Motorcsónak használata tilos, ennek következtében kristálytiszta a smaragdzöld víz, a levegőt nem szennyezi motorbenzin bűze, és a madarak füttyét sem zavarja semminemű berregés. Csónakjaink elfoglalása közben egy hattyúpár nyújtogatta karcsú nyakát felénk, élelmet remélve. Egy-két felkészült társunk megkínálta őket, majd amikor távolodni kezdtünk a parttól, ők is illedelmesen elhúztak mellőlünk új portyára. “Gondolásunk” jóvoltából percek alatt megérkeztünk a parányi szigetre, ahol meredek lépcsősor vezetett a Szűz Mária templomhoz. Oltára előtt egy fentről ereszkedő kötél várja, hogy a turisták, titkos kívánságuk teljesülése érdekében háromszor meghúzzák. Ezt 5,50 euróért tehetik, ami jó befektetés, ha a kívánság valóra válik. A szigeten őrködő egyetlen épület az 1142-ben román stílusban épült templomocska, melyet a 15. században átépítettek gótikus stílusban.

Innen buszunk Bohinjba, a Vogel hegy felé vette az irányt, amelyre a drótkötélpálya télen a síelőket, máskor a csupán szemlélődő turistákat repíti fel. Kabinjába 80 ember bezsúfolódott össze. Már vártam, hogy a japán metrókhoz hasonlóan itt is megjelenik egy “betoló ember”. Fellélegeztünk, amikor kiszállhattunk szardíniás dobozunkból, és nagyokat szippantottunk a kristálytiszta levegőből. A derült időben elénk tárultak a Júlia Alpok hósipkás csúcsai, a sípálya, lefelé tekintve pedig az elképesztően mélyzöld tengerszem. Idegenvezetőnk terve, miszerint libegővel még magasabbra emelkedünk, nem válhatott valóra, mert a 4 személyes ülőkék téli munkájukat pihenték éppen, hogy karbantartásuk után a nyári turizmust szolgálhassák. Mi pedig épp a két időszak között érkeztünk, és csak képzeletben libeghettünk ég és föld közt.

kilátás a Vogel hegyről

kilátás a Vogel hegyről

A Bohinj tóhoz érkeztünk, melynek partján egy fényes szarvú csodazerge-szobor egy legendára emlékeztet. Zlatorog (aranyszarv), egy mitikus fehér szőrű kecskebak, mások szerint zerge, melynek itt, a Triglav magaslataiban volt a birodalma. A legenda szerint arany szarvai kulcsot képeznek a Triglavban elrejtett kincshez. Az állat vére gyógyhatású virágokat termett. Valószínűleg gyógynövények az itt nyíló vadvirágok. De ha körülnézünk, maga a látvány is kincset jelenthet a szemlélődőknek.

A szelíd kitérő után vadabb tájak felé robogtunk, a Száva forráshoz. Előbb egy csodás völgyben kényelmes sétát tettünk a hatalmas köveken lefelé gördülő, zubogó vízáradat mellett. Az előző kétnapos esőnek meglett a gyümölcse. A könnyed gyaloglás után következett a “feketeleves”, 550 lépcső felfelé, néhol alacsonyabb, ritkásabb, máshol lépésszünet nélkül, magasabb fokok követték egymást. Vezetőnk nyugtatgatott bennünket, hogy pihenjünk közben, van idő. Most éreztem először, hogy nem hajtanak, és hagynak időt a táj csodálatára. A padokon néha megpihenve felesleges, értéktelen málhámat útközben hátrahagyva végül elértem a célt, az 50-60 méternyi, alul több ágra szakadó vízesést. Vágyam teljesüléséhez az Aflamin szárnyakat adott. (Félreértések elkerülése végett ez a csodaszer nem kokacserjéből készül, csupán segíti az ízületi bántalmakkal küzdő régiségek mozgását). A leírhatatlan látvány, az ózondús levegő és a lezúduló víztömeg robaja komplex élményt nyújtott. Negyedórás álmélkodás után játszi könnyedséggel szökelltem lefelé, mint Zlatorog. Árván hagyott csomagom hűségesen várt az egyik padon.

Vintgart

a Vintgar szurdok

a Vintgar szurdok a kiépített fa sétányokkal

a Vintgar szurdok a  fa sétányokkal

Ezután következett álmaim netovábbja, a Vintgar szurdok. Már a séta legelején a Radovna folyó olyan vadul rohanó özönét élvezhettük, ami a gyakorlott raftingosokat is komoly erőpróba elé állítaná. Az előző napok kellemetlenkedő esőzése még inkább felkorbácsolta az amúgy sem szelíd vizet. Nem tévedés, amikor sétát említek, hiszen a Száva forrás emelkedőivel szemben itt kiépített, korláttal ellátott fasétányon könnyedén lépkedhettünk, végig vízszintesen, néhol 10 fokos emelkedővel. Egyik ámulatból a másikba estünk. Szinte karnyújtásnyira, mégis biztonságban élhettük át az “özönvizet”, mely kísérőnkké szegődött az 1600 m-es távon. Hallottam valakitől, hogy száraz nyári időben egy csepp vizet sem látott a mederben. Most már elhiszem, hogy a májusi eső aranyat ér. Micsoda illatorgia és hangorkán! Az átázott fapalló illata keveredett a bujazöld növényzet, mohák, páfrányok, falevelek, vadvirágok és a víztömeg illatával. Nem győztük magunkba szippantani a harapnivaló levegőt. Remélem, sikerült elraktározni belőle valamennyit városhoz szokott tüdőnkben. A madarak koncertre invitáltak bennünket, de hang”versenyezniük” kellett a víz robajával.

a bledi tó a "vizipókokkal"

a bledi tó a “vizipókokkal”

Ez Szlovénia legmagasabb folyami zuhataga. Ezt a szurdokot sántikálva is érdemes végigjárni. A buszban tovább áradoztunk az áradatról, és a reggeli kezdéshez híven szintén csendesebb vizek, konkrétan a bledi tó felé haladtunk, hogy a bledi várból csodáljuk a kilátást. Most felülről üdvözölhettük ismerősünket, a kis szigetet, rajta a Szűz Mária templomot. Nicsak! A tó smaragdján vízipókok úszkálnak?! Jobban szemügyre véve csónakokat ismertünk fel az apróságokban, amint “V” alakú csíkokat húznak maguk után.

Elérkezett a 4. nap, a hazautazás, a búcsú ideje. A vidék még ekkor sem hagyott bennünket látványosság nélkül. Ptujska Gora zarándokhelyre érkeztünk, ahol a gótikus templomocskában hálát rebeghettünk az életre szóló élményekért. Végső állomásként Ptuj városkában sétáltunk, ahol megtekintettük a várostornyot és a gótikus Szent György templomot. Az energikusabb útitársak felkapaszkodtak a várba, én megelégedtem egy finom kávéval.

Ezután teljes gőzzel repesztettünk hazafelé a 4 napba sűrített kalandozásunkkal meggazdagodva. Tisztelet és hála illeti idegenvezető-nőnket, aki maga is régiségnek titulálható 50 feletti korával, de fiatalokat is túlszárnyaló energiával, valamint nagy szakmai tudással, toleranciával kezelte a különböző habitusú, személyiségű, érdeklődésű utasok igényeit. Ugyancsak hálát éreztünk a két sofőrünk biztonságos vezetéséért.

Kedves Régiségek! Keljetek útra, hiszen majdnem a szomszédunkban van ez a csoda, Szlovénia. Csoportunkban zömmel 60, 70 felettiek voltak, de mindenki jól bírta a túrákat. Többször hallottuk útitársainktól barátnőmmel közös szlogenünket: Addig utazzunk, amíg bírjuk!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!