Régiségeknek

Őszi gyógyfürdőzés Harkányban és Bükfürdőn

Harkányi gyógyfürdő

Harkányi gyógyfürdő

A gyógyfürdő kezelések nem számítanak luxusnak, és egy bizonyos kor után többé-kevésbé mindannyian rászorulunk. A kezelések nemcsak lakóhelyünkön, hanem az ország gyógyfürdőiben bárhol igénybe vehetőek. Anna és Annaróza friss élményeikről számolnak be.

Évek óta visszatérő vendég vagyok a harkányi gyógyfürdőben, mert saját bőrömön tapasztalom, milyen jót tesz a víz alatti torna, a fürdőzés, a masszázs, a célirányos kezelések. A gyógytornászok a kedvenceim: a változatos, fokozatosan nehezedő gyakorlatokat személyre szabják, biztatnak és végül még arra is képes vagyok, amit nem is hittem volna.

Még mielőtt valaki azt mondaná: – Nekem is jót tenne, de biztosan sokba kerül, nem engedhetem meg magamnak! – sietek összegezni a költségeket, azért is, hogy ki-ki reálisan mérlegelhesse a lehetőségeit. A magyar állampolgárok reumatológus szakorvosi beutalóval jelentős kedvezményeket élveznek: évente kétszer 15 napra vehetik igénybe a nekik megfelelő gyógyfürdő szolgáltatásait. Harkányban a fürdő belépő naponta, beutalóval 1100 Ft, ehhez jön 3 különböző kezelésért (pl. gyógytorna + masszázs + iszap pakolás) 800 Ft , ez összesen 1900 Ft/nap. Ha azonban a fürdőt 4 órán belül elhagyjuk, a belépő árából 500 forintot visszakapunk, azaz 1400 Ft-ba került mindez. A szállás díja sem magas, ha olyat választunk (pl. egy kis apartmant, lakást) ahol a főzés is megoldható. Esetleg többen is társulhatnak, barátnők, rokonok, családtagok – így a szállás és étkezési költségek megoszlanak. Legtöbben már nyugdíjas kedvezménnyel, vagy ingyen utazunk, így ez a tétel sem jelentős. Enni otthon is kell, így ez sem jelent plusz kiadást.

Harkányi gyógyfürdő

Harkányi gyógyfürdő

Külföldiek és magyarok körében jól ismert és kedvelt hely a 192 éve Harkányi gyógyfürdő: a különleges gyógyvíz jó hatással van a reumatikus és ízületi betegségekre, mozgásszervi bajokra, de eredményesen gyógyítja a bőrbetegségeket is (a pikkelysömört különösen). Az ivókúra pedig, (napi 3×200 ml) javítja az emésztést, csökkenti a vérnyomást és a vércukor szintet, jó hatással van a porcokra, mert a víz hatóanyagai beépülnek a szervezetünkbe.

Harkány kellemes kisváros Pécstől délre, a Villányi hegység, a Tenkes hegy lábánál: Siklós, Máriagyűd, a Duna-Dráva Nemzeti Park kellemes kirándulóhelyek a környéken. A fürdő tágas belső tereivel nyugodt környezetet teremt a pihenésre, relaxálásra. Az itt dolgozók nem csak kiváló szakemberek, hanem elhivatottan, a betegekre, gyógyulni vágyókra figyelve végzik a kezeléseket. Májustól szeptemberig a strandfürdő részlege is sokféle lehetőséget kínál a kikapcsolódásra. Épp most épül újabb, látványos csúszda-rendszer a gyerekeknek, másutt is felújítanak, modernizálnak. Sok a zöldterület, árnyas fák, gondozott kertek, növények teszik igazán otthonossá ezt a helyet. Egy egész nagycsalád felüdülést találhat Harkányban: míg a nagyszülők a gyógymedencében kúrálják magukat, a fiatalok a kinti medencékben fürödhetnek. A családos belépőjegyek is kedvező árúak. Ha nem főszezonban megyünk, akciós kedvezményeket is kifoghatunk a hazai gyógyfürdőkben, amelyek áldásos vizét jó lenne kipróbálni, és megelőzni kisebb-nagyobb bajaink kialakulását. Jó szívvel ajánlom, a sok munka után igenis megérdemeljük.

Fodor Anna

 

Az “árokfürdőzéstől a wellnessig”, avagy Bükfürdő sikertörténete

buk2

Árokfürdőzés Bükfürdőn

Ennek a sikernek én is tanúja lehettem a közelmúltban. A fürdőkomplexum 2012-ben ünnepelte 50 éves fennállását. De hogy is kezdődött a történet? Bük és Bő községek között már az 1920-as évektől olajat kerestek, de a kutatás csupán az 50-es évektől vált intenzívvé. 1957 őszén olaj helyett víz tört fel a fúrások nyomán 65-70 m magasra. Kiderült róla, hogy gyógyhatású ásványvíz, mégpedig alkáliákat, fluoridot, kalciumot, magnéziumot, hidrogénkarbonátot tartalmazó termálvíz. Az ekkor 54,5 fokos elfolyt vizet másfél km hosszú földcsatornán (árkon) át a Répcébe vezették. Az ennek nyomán született “árokfürdőzés” a helyi lakosok körében rendkívül népszerű lett. A Nyugat Dunántúl új hévízforrását – a csodás gyógyulások hírére – 1961 nyarán többezren keresték fel bel- és külföldről, ízületi és egyéb mozgásszervi bántalmaik kezelésére. Az első gyógyvizes medence 1962. augusztus 19-i átadásával kezdetét vette az a gigantikus fejlesztés, aminek végeredményét, valamint kedvező hatását 10 napon át élvezhettem októberben

Bükfürdő3

Büki gyógyfürdő

A fürdő történelme nem lenne teljes a saját tapasztalataim említése nélkül. A gyógyvíz áldásos hatását korosztályom, a Régiségek, nagyra értékeli. Szokatlan volt számomra, hogy mindenütt mosolygó arcok vettek körül, kezdve az apartmanhotel recepciósától, takarítónőitől, büféseitől a fürdő-alkalmazottakig (animátorok, masszőrök, és egyéb kezelést nyújtók). Az jutott eszembe, hogy ezek a többnyire fiatal lányok, fiúk sok-sok nagymamának, nagypapának adják vissza azt a kényeztetést, amit ők a saját szüleiktől, nagyszüleiktől kaptak.

Külön élvezetet nyújtott a hideg, majd meleg gyógyvizes torna, előbbi ritmikusabb zenére, eszközök használatával, utóbbi Enya, a népszerű énekesnő szelídebb, megnyugtatóbb dallamaira. Ezek az ingyenes tornák nem csak izületeinket, hanem agyunkat is serkentették a kéz-láb koordináció folytán. A termálvízben maximum félórát szabad tartózkodni egyszerre. A külső és belső medence egyaránt rengeteg ember befogadására alkalmas, és mikor beléptem, bábeli zűrzavarszerű zsongás fogadott. Érthető, hiszen a németek, osztrákok, szerbek, szlovének, szlovákok, és persze honfitársaim nyelvén tereferéltek, és láthatóan jól érezték magukat, sokan megfeledkezve az ajánlott időtartamról. Ivókúra is lehetséges gyomor-, bél- és epebántalmakra, az előcsarnokban két ivókút szolgálja ezt a célt. Az ízéről inkább nem nyilatkozom.

büki

Büki gyógyfürdő

Akit az anyagiak érdekelnek, elmondom, hogy a helyi orvos által felírt kezelések tb-támogatással ugyanannyiba kerülnek, mintha lakóhelyünk fürdőjében vennénk igénybe a kezelést, és ki-ki annyi félét kérhet ezekből, amennyit a pénztárcája megenged. Az élményfürdőre nem érvényes az orvos által felírt 800 forintos uszodajegy, de egyszer érdemes kipróbálni.

Szállás szempontjából szerencsés voltam, mert egy barátnőmtől térítésmentesen kaptam az üdülési jogát, de ügyes szervezéssel és az internet segítségével bárki hozzájuthat kedvezményes áron egy főszezonon kívüli apartman hotel elhelyezéshez, ahol főzési lehetőség is van. A korunkbeliek utazása ingyen, ill. kedvezményesen történik, így remélhetőleg sokan részesei lehetnek annak a kényeztetésnek, amit a korosztályunk megszolgált és megérdemel.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Örzse néni volt az én pótnagyim

Kasza Pál ötvenes évek

A pótnagyi „intézménye” nem új dolog, már az én falumban is jól működött az ötvenes években, sőt az én gyerekeimnek is voltak fogadott nagyszülei.

Gyermekkoromban csendes vágyakozással néztem más gyermekek örömét, akik csak átmentek a kerten, vagy elszaladtak a szomszéd utcába és máris ott voltak a nagyszüleiknél. Apai nagyszüleim 25 km-re éltek, anyai nagymamámék pedig „külföldön”, Kolozsváron. Csak távolról szerethettük egymást. Ha egyszer-egyszer meglátogattuk őket, vagy ők jöttek el hozzánk, kész kaland volt az utazás: az útlevelek, vízumok beszerzése, és nagyon sokba is került.

A szomszéd Örzse néni volt számomra a pótnagymama: vigyázott ránk, ha édesanyámnak el kellett mennie otthonról, vagy a határban, a földeken dolgozott. Örzse néni jóságos, mindig tevékeny, kedves asszony volt, a tekintete, szép szürke szeme mindig szomorú. 12 gyermeket hozott a világra és csak 3 nőtt fel közülük: védőoltások hiányában sorra meghaltak a gyermekei, volt olyan is, hogy egyszerre három kis, fehér koporsót kísértek ki a temetőbe… Két unokája közül az egyik a városban tanult, kollégiumban lakott, a másik a szüleivel tanyán élt – így neki is jólesett a kisgyermekek mindennapos közelsége. Tanítgatott sok mindenre, mesélt, figyelt ránk: jó volt vele lenni.

Felnőttem, férjhez mentem. Férjem szülei korán meghaltak, így a gyermekeinknek csak anyai nagyszülei lehettek. De csak a vér szerinti szülők hiányoztak férjem életéből.  Egy kedves, távoli rokon házaspár, miután saját fiuk tragikusan fiatalon meghalt, a férjemet – kimondatlanul, de szívből, igazán – saját fiuknak tekintették és teljesen természetes módon csatlakoztak kis családunkhoz. Igazi örömmel, boldogan fogadták gyermekeink születését, gyakran meglátogattak minket és mi is, szinte minden vasárnap délután hozzájuk mentünk vendégségbe. Jöttünkre finom kakaó és vajas kalács került az asztalra, vidám beszélgetések, jókedvű együttlétek tompították nagy bánatukat. Nyaranta, szép kis hétvégi telkükön együtt főztünk és befőztünk, együtt könnyebb volt elvégezni a nehezebb munkákat is. Gyermekeink önfeledt játékát, futkosását, a locsoló slaggal vívott „csatákat” nagy nevetéssel figyelték, mintha saját unokáikat látták volna. Boldogok voltunk mindannyian.

Gyermekeink időközben felnőttek, saját gyermekeiket nevelik. Nagyszüleik emléke mellett mindig hálával és örömmel gondolnak vissza a mindennapi közelségben élő, bármikor elérhető, kedves pót-nagyira és pót-papára.

Ha érdekel blogunk kezdeményezése, mellyel pótnagyik és pótunokák egymásra találását szeretnénk segíteni, kattints ide: PÓTNAGYI-PÓTUNOKA KERESŐ

A fénykép forrása: Fortepan/Kasza Pál

Fodor Anna

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Tízévesen már komplett ebédet főztem

Egy falusi gyermekkor emlékei

harmadikosok Bizony, régen voltam kisgyermek. Az ötvenes évek elejétől vannak konkrét emlékeim. Egy hatezer lelkes, alföldi faluban nőttem fel, mai szemmel nézve igencsak szegény körülmények között. Mindenki szegény volt, természetesnek vettük.

Mi, gyerekek a családban, de a falu ránk figyelő közegében is, biztonságban voltunk. Tiszteltük a szüleinket, nagyszüleinket, tanítóinkat és a felnőtteket: igazmondásra, szófogadásra neveltek bennünket. Akkor szólhattunk bele a felnőttek beszélgetésébe, ha kérdeztek. Nekünk szerencsénk volt: gyakran kérdeztek. Nem volt szabad nemet mondani, ha kértek tőlünk valamit, de sohasem kértek olyat, amit ne tudtunk volna teljesíteni. Minden étkezésnél nagyapám szelte a kenyeret: először nagymamám, majd a szüleim kaptak (ők dolgoztak egész nap), csak utánuk jöttünk mi, gyerekek. Nagyapó egyetlen szóval sem minősítette aznapi viselkedésünket. Aki a legjobb volt, az kapott elsőnek, majd érdem szerint következtek a többiek. Aki haszontalankodott, füllentett, vagy nem iparkodott a csínyét jóvátenni, utoljára kapott.

Alapvető volt, hogy a dolgok, teendők fontossági sorrendjét megtanuljuk és betartsuk: először a leckét kellett megcsinálni, megtanulni mindent, utána az állandó feladatainkat ellátni, és csak ezután lehetett játszani. Egész életemre meghatározó lett ez a – mai szemmel talán szigorú, merev – napirend. És utólag sem érzem frusztráltnak, elnyomottnak magam, nem lettem kevésbé kreatív sem.

liba

Mindenkinek határozott szerepe, feladatköre volt. A gyerekek is kivették részüket a ház körüli munkákból, állatok gondozásából. Már egy 3-4 évesnek is volt állandó feladata, pl. friss vizet önteni a kiscsirkéknek, virágokat locsolni. Ahogy cseperedtünk, úgy szélesedett a házimunkák köre: tojásokat összeszedni, gyomlálni és kapálni, palántákat locsolni, kacsákat, libákat legeltetni és gondozni, takarítani, udvart, utcai járdát elsöpörni, gyümölcsöt szedni, majd segíteni a befőzésben, aszalásban. 10-12 évesen már komplett ebédet vagy vacsorát tudtam főzni, 4-6 személyre úgy, hogy közben tüzelnem is kellett a sparheltben. Hosszú őszi-téli estéken kukoricát morzsoltunk, varrtunk, vasaltunk, hímeztünk, diót pucoltunk, babot válogattunk… a teendőket hosszan tudnám sorolni. (Babfejtés közben tanultam meg édesapámtól pl. Magyarország összes megyéjét, járását, városokat, fontos földrajzi helyeket – ma is tudom!)

A nyári vakáció beköszöntével első feladatunk a hársfavirág szedése volt: nagyokat nevettünk fenn a fán, míg a zsákjaink megteltek. A padláson teregettük szét, hogy megszáradjon, majd tiszta vászonzacskókba raktuk: téli estéken vacsorára majdnem mindig hársfatea volt héjában főtt krumplival, kacsazsírral. Míg a kislibákat, kiskacsákat legeltettük, az árokparton kamillát és más gyógynövényeket gyűjtöttünk: jól jött a téli megfázások idején. Eső utáni napokon jókora gombákat szedtünk a legelőn, milyen jóízűt is ettünk belőle! Jókat lehetett játszani is libalegeltetés közben, sokat énekeltünk, fogócskáztunk, találós kérdéseket próbáltunk megfejteni. A nagyobb gyerekek vigyáztak a kisebbekre, együtt mentünk az iskolába reggelente, tanítás után pedig velük jöttünk haza. A nagyok tanítgattak, pl. biciklizni (felnőtt kerékpáron) 8 éves koromban, később pedig már én tanítottam a kisebbeket. Természetesen sokat és sokféleképpen játszottunk, kinn az utcán, szabad tereken – játékszerek nélkül is. Ha akadt egy-egy labda, karika, magunk alkotta csutka-baba, vagy a jól ismert „sánta-iskola”, remekül szórakoztunk. Nem emlékszem, hogy bármikor „vadultunk” vagy unatkoztunk volna. Nagyon kellett a ruhánkra, cipőnkre vigyázni, hogy el ne szakadjon, tönkre ne menjen. Természetesen örököltük a ruhadarabokat, kabátokat és ha kinőttük, más ismerős- vagy rokongyerekek viselték tovább. Nyáron mezítláb jártunk. Milyen jó volt nyári zápor után tapicskolni a langyos sárban! A tarlón futni az elkóborolt libák után persze nem annyira…

kislányok

Az iskolában követeltek tőlünk és szerettek minket. 52-en voltunk az első osztályban, volt, akinek pad sem jutott, egy kis széken kucorgott a fal mellett. A tanító néni komolyan vett minket, biztatott és dicsért, vagy újra leíratta a csúnyára sikerült mondatot. Nagyon sokszor javította a füzeteinket, külön is foglalkozott azokkal, akik lemaradtak, vagy nem tudtak megtanulni valamit azonnal. A tintásüvegbe mártogatott tollal nem volt egyszerű szépen írni, pacák is csöppentek az irkalapra, a könnyeinkkel együtt. Az óraközi szünetekben énekelve körjátékot játszottunk, ugráló köteleztünk. (Ketten hajtották ritmusra a hosszú, vastag kötelet, míg ketten-hárman ugráltak, bravúrosan beugorva, vagy épp kilépve.) A mai tananyaghoz képest kevesebb, világosabb szerkezetű volt a tanulnivaló, de azt alaposabban, pontosabban tudtuk. Fejben számoltunk, sok verset és dalt tanultunk, kórusban mondtuk, vagy énekeltük az óra elején. A fizikai jelenségeket először a természetben figyeltük meg, tanárunk kérdései alapján mi magunk próbáltuk kitalálni és megfogalmazni a szabályt és csak utána vettük elő a könyvet. Természetes volt a szóban felelés, az osztály előtt, a táblánál állva: így tanultuk meg a szabatos beszédet, a szép fogalmazást, az érthető, határozott hanghordozást és főleg az izgalmunk leküzdését. Így alakult ki bennünk az is, hogy egymásnak szurkoltunk, örültünk, ha a másik jól felelt.

Már harmadikos korunktól kezdve jártunk könyvtárba: szívesen olvastunk és sokszor cserélgettük egymás között a könyveinket is. (Igaz, ezek csak 3 forintos, olcsókönyvtári könyvek voltak, mégis drága kincsek számunkra.) A falunkban hagyománya volt az amatőr színjátszásnak. Mi gyerekek is gyakran adtunk elő színpadi mesejátékokat, komoly szöveg- és énektudást is feltételező színdarabokat a kultúrházban. Kislányként előbb tündéreket, manókat, törpéket, pillangókat „alakítottunk”, majd következtek a komolyabb feladatok. Számomra a „csúcs” a francia királylány szerepe volt Kacsóh Pongrác János vitézében: énekelni is, előadni is tanított. Nem volt televízió, de mindenkiben élt az igény arra, hogy a hétköznapi munka után valamilyen kulturális élményben is legyen része. Életre szóló emlékek ezek…

iskolaw

Az úttörő foglalkozásokon sportoltunk, versengtünk és játszottunk. Megtanultuk azt is, milyen jó segíteni másoknak. A mi őrsünk két magányosan élő, idős néninek segített rendszeresen: gyümölcsöt szedtünk, behordtuk a tűzifát, kukoricát fosztottunk – mikor mire volt szükség. Megszerettek minket: ajándékként egy szép lábtörlőt fontak nekünk kukoricacsuhéból, az osztálytermünk ajtaja elé. Mire tanított meg a szerény falusi élet? Beosztásra, tiszteletre, a mások munkájának megbecsülésére, kitartásra, lemondásra, a belátás képességére, az önzetlen segítségadás örömére, a felelős hozzáállásra.

7 éves lehettem, amikor a kistestvérem betegen feküdt otthon, édesanyám a teknőnél állt, mosott. Főzni is akart, de elfogyott az ivóvizünk. „Kislányom, eredj és hozz egy fél kanna vizet az ártézi kútról.” Kaptam a kabátomat, sapkámat, karomra vettem a 8 literes vizeskannát és már indultam is. 800 méterre volt a kút a házunktól, keserves volt az út visszafelé. Legfeljebb 20 kilós lehettem, húzta a karomat a félig telt kanna. Biztattam magam: csak az eperfáig bírjam elvinni anélkül, hogy letenném, csak a Maris néni nagykapujáig, no még egy kicsit a János bácsi kispadjáig… Összefagyva, elgyötörten értem haza. Édesanyám megcirógatott, megmelegedtem egy kicsit a kemence mellett. Már húztam volna le a sáros cipőmet, amikor arra kért, hozzak még egy fél kannával… Az akarat, a lelkierő próbája volt az a második út is… Ha kitartó, bizakodó ember lett belőlem, ezeknek a próbatételeknek is köszönhetem.

Képek: az első képen: 8 éves kislányok tanítójukkal, Nagyapámmal, 1955-ből,                                         a többi kép illusztráció

 Fodor Anna

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mit tennék másképpen, ha újrakezdhetném?

anna Életbölcsességeink – 3. rész

Egy kedves, fiatal szimpatizáns blogolvasónk azzal a kéréssel tisztelt meg bennünket, Régiségeket, hogy osszuk meg életbölcseleteinket, tapasztalatainkat.

Mit is mondhatnék? Mi lenne az a fontos tapasztalat, tanulság vagy tanács, amit az aktív munka-időszakom végén, nyugdíjas éveim elején a nálam fiatalabbaknak megfogalmazhatnék?

Először is köszönöm a kérést, már ez is jólesett! A tapasztalatok átadását annál is inkább fontosnak tartom (tartanám), mert sajnos tapasztalom, hogy a fiatalok ritkán kérdezik meg erről saját szüleiket, nagyszüleiket, általában az idősebbeket. És nehogy bárki azt higgye, én különb voltam. A dolgokat reálisan és elfogulatlanul értékelve be kell vallanom: nem mindig hallgattam az idősebbek tanácsaira, bölcs szavaira. Magam akartam próbára tenni a saját képességeimet, elgondolásaimat. Később, férjemmel közösen hoztuk a komoly, életre szóló döntéseket, együtt választottunk a lehetőségek közül, vagy még inkább együtt harcoltuk ki azt, hogy lehetőséget kapjunk a bizonyításra. Elszántak voltunk, bizakodók, erősek és együtt jól bírtuk a sokrétű munkát. Huszonévesen kicsit olyanok voltunk, mint a kétéves kisgyerek, aki mindent egyedül próbál megcsinálni, elhárítja a segítségtő kezet.

Jól tettük-e? Néhány dologban igen, néhányban jobb lett volna az idősebbek tanácsára hallgatni, sokéves tapasztalataikat figyelembe venni.

• Ez tehát az első élettapasztalatom: nem kisebbíti az örömöt, ha nem csak és kizárólag a saját fejünk után megyünk, cselekszünk. Fel kell ismerni a jó szándékú, segítő tanácsot – és végig kell gondolni. A döntést végül úgyis mi hozzuk. • Munkahelyen, a kezdő, friss ismeretekkel rendelkező dolgozó még nem szakember – bár papírja van róla. Az elméleti ismereteket a gyakorlatban kell próbára tenni, ahol vizsga ugyan nincs, de az eredmények bizonyítanak. A nyugdíjba készülő szakember „teli tarisznyával” fejezi be az aktív korszakát. Úgy lenne helyes és mindkét fél számára örömet adó is, ha az idős dolgozó átadhatná a konkrét tapasztalatait, a fiatal pedig ezt nem csak igényelné, hanem – a fontos elemeket megtartva – tovább is fejlesztené. A mai gyakorlat az, hogy az idősebbek tudását mintha automatikusan félresöpörnék, haszontalannak és feleslegesnek tartanák. A nyugdíjba induló sokszor tele keserűséggel hagyja abba a hivatását, és még a korábbi eredményeinek sem tud örülni. Közben pedig elvész sok-sok értékes tapasztalat, elkerülhetők lennének tévedések, zsákutcák … • Családanyaként egyszerre több téren is meg kell felelnünk – ezt összeegyeztetni nem könnyű. Édesanyánk, anyósunk tapsztalatai, konkrét tanácsai majdnem mindig többet érnek, mint az interneten olvasható, sokféleképpen értelmezhető, olykor ellentmondó leírások. Legfontosabb „bölcsességem” e téren az, hogy mindig a helyes arányok megtartására kell(ene) törekedni. Ne próbáljunk meg egyszerre több dolgot is elvégezni – ez csak ritkán és csak nagy gyakorlattal sikerülhet (úgy, ahogy). A „kevesebb olykor több.”

idő • Gyermeknevelés: szigorúak legyünk-e, mindig következetesek, vagy vegyük lazábbra: úgyis alakul valahogy. Személyes tapasztalatom, hogy a szeretetteljes következetesség, a gyermek életkorához igazodó elvárások pozitív eredményt hoznak. Persze csak akkor, ha a gyermekünk igyekezetére odafigyelünk, helyesen értékeljük és megdicsérjük, ha rászolgált. Viselkedésében, tanulásában emeljük ki a jót, kapjon nagyobb hangsúlyt a pozitív teljesítménye, a közös örömünk. Mert csak így lesz ellenpontja a szidásnak, a negatív dolgok megbeszélésének és helyrehozásának. • A mai élet túlságosan is felgyorsult, szédelegve éljük át a változásokat. A folytonos feszültség, fáradtság naponta próbára tesz bennünket. Lelki egészségünk és családunk harmóniája érdekében is időről időre meg kell állni, végiggondolni és megbeszélni, mit értünk el, mik a rövidebb és hosszabb távú közös és egyéni terveink, s legfőképpen azt: mi a fontos és mi nem az. • Próbáljunk meg naponta örülni a jónak, ami velünk, körülöttünk történik. Tegyünk jót mi magunk is, amikor csak alkalom nyílik rá. (Ilyen alkalmat keresni is lehet …) Bölcs barátnőim gondolatai pl. mindig megörvendeztetnek.

Ha újra kezdhetném, mit tennék ugyanúgy és mit másként?

Ugyanúgy kitartanék a választott hivatásom mellett, függetlenül annak anyagi megbecsültségétől. Újra ugyanazt a szerény, jellemes és becsületes, okos és szorgalmas fiút választanám életre szóló társamul. (Árva volt, nem volt semmink, de akivel közösen minden szükségeset meg tudtunk teremteni családunk számára). Helyes volt, hogy vitás kérdésekben a kompromisszumot kerestem, nem tartottam haragot senkivel. El kellett fogadnom, hogy vannak szomorú helyzetek, amin – bár szeretnék – nem tudok változtatni.

Másképp rendezném be a mindennapjainkat: kevesebb munkával, több játékkal, kikapcsolódással. Sokkal gyakrabban állnék meg, hogy észrevegyem: mennyire boldog szakasza az, az életünknek! (Ezt többnyire csak utólag szoktuk értékelni.) Jobban bevonnám a házimunkák elvégzésébe a gyermekeimet – nem csak nekem lett volna könnyebb, elsősorban az ő hasznukra vált volna, ha tizenéves korukban megtanultak volna sok fontos munkát. Nem idegeskednék semmiségeken, inkább nevetnék a bosszúságokon. (Ezt csak sokára értettem meg, és még később lett belőle mindennapi gyakorlat.) Kevesebbet szoronganék, jobban bíznék magamban. Nem halogatnám annyit idős rokonaink meglátogatását, időt találnék az érdemi együttlétekre, közös élményekre. Hiszen oly sok tapasztalatot, receptet, családi történetet hallhatnék tőlük …. Az idő kérlelhetetlenül szalad, addig kérdezzük meg nagymamánkat: Mitől is olyan finom az ő kovászos uborkája? – amíg lehet.

Fodor Anna

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Karácsonyi mézeskalács varázslat

mézrs 3

Ilyenkor karácsony közeledtével kedvünk támad mézeskalácsot sütni. A konyhákat betölti a szegfűszeg- és fahéjillat, a meghitt készülődés légköre. Van, aki gyakorlott mozdulatokkal, lendületesen fog neki, van, aki tétován (mi lesz, ha nem sikerül?), vannak, akik csoportosan, nagyik-unokák együtt állnak neki és csodás meseházikókat sütnek-díszítenek.

ld.a tavalyi blogbejegyzést a mézeskalács házikókról

Tiszakécskén él és csuda dolgokat alkot mézeskalácsból Kristóf Márta népi iparművész. Évtizedekig a könyvtár vezetője volt, de nem csak az olvasás megszeretésére, a könyvtár sokoldalú használatára tanította meg a gyerekeket, hanem az alkotás örömére is.

mézes5

Kristóf Márta kedves szavú, mosolygós egyéniség – nem csoda, ha keze alól mesés figurák kerülnek elő: huszár és mézesbáb, tükrös szív, bumfordi állatfigurák, bagoly, páva, madárkák egész sora. A karácsonyi angyalkái sem szokványosak, hanem mosolygó kis egyéniségek. Megható, ahogyan a betlehemi figurákat formálja: van sok alakból álló kompozíció és olyan is, ahol egységben ábrázolja a szent családot. Díszítésként természetes magvakat használ, szegfűszeget, mandulát, akár napraforgómagot is. Nagyon tetszik, amikor a mézes tésztából készít díszítő elemeket.

Márta ismert és elismert művész – mégis nagyon szerény és önzetlen. Annyira, hogy közreadta (és engedélyével továbbítom is minden kedves érdeklődőnek) a tészta receptjét. Már csak neki kell látnunk, karácsonyra elkészülhetnek kedvenc figuráink.

mézes 6

MÉZESKALÁCS Hozzávalók: 12 dkg méz 25 dkg liszt 9 dkg porcukor 1 tojás 2 dkg kakaópor 6 dkg őrölt mogyoró 1 csapott evőkanál mézeskalács fűszer (hideg vízben feloldva) a díszítéshez: magvak, gyümölcsök, cukorkák, tojáshab Ellkészítés:

A mézet, cukrot egy edényben felmelegítjük, jól elkeverjük. Hűlni hagyjuk, majd hozzáadjuk a lisztet és a többi hozzávalót. Jól összedolgozzuk a tésztát, amiből cipócskákat formázunk. Folpackkal beborítva egy éjszakán át hűvös helyen pihentetjük (de nem a hűtőszekrényben!) Akár több napon át is. 4 mm vastagságúra nyújtjuk, kiszaggatjuk. Sütés előtt megkenhetjük tojássárgával, díszíthetjük magokkal. Közepes hőfokon 10-15 percig sütjük.

Jó munkálkodást, ünnepi készülődést kívánok! Fodor Anna

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

KELL AZ ÉLTETŐ MUNKA IDŐSEN IS!

munka idősen

Te mit teszel az egészségedért?  Én a lelki egészségünk megőrzésére hívnám fel mindannyiunk figyelmét, hisz az kihat testi egészségünkre is!

Testi egészségünk nem független a lelkitől: a bizakodó ember hamarabb gyógyul, vagy kevésbé betegszik meg. Sokat segít a rendszeresség: a megszokott időben történő étkezés, a munka, a szabad levegőn töltött idő, sport, egyéb tevékenységek. Az étkezésnél a változatosságot tartom szem előtt, a jóízű főzelékek, gyümölcsök nagyon fontosak. Megfigyeltem (és barátaimnál, idősebb családtagjaimnál is tapasztalom), hogy egyre kevésbé kívánom a húsételeket, a heti menüt ehhez igazítom. Sokkal kevesebb cukrot és sót használok, mint korábban, viszont több zöld fűszert az ételek ízesítésére.

Fontos, hogy minden napra jusson értelmes, éltető munka! Bármilyen tevékenység lehet, lehetőségünktől és energiánktól függően. Maga a munka megszervezése, jókedvű elvégzése és utána a jóleső fáradtság már önmagában is frissít, segít fizikai-szellemi képességeink megőrzésében. Az önbecsülésünkről nem is beszélve. A sport, a szabad levegőn történő mozgás ajánlott idős korban is. Ne hagyjuk magunkat elkényelmesedni, ellustulni. Neki kell indulni, el kell kezdeni. Jó tempójú séta, kirándulás, biciklizés, kerti munka vagy jóga klub …. bármi, ami megmozgatja izmainkat, amiben jólesően elfáradunk. „Csak kifáradásig!” – így szól az orvos javaslata. Ezt is komolyan kell venni. Ha tíz évvel ezelőtt még rekord időket futottunk is, vagy a fitness teremben domborítottunk, ma már nem biztos, hogy ez tenne jót nekünk. A hangsúly a mozgás terén is a rendszerességen van.

együtt 3

Nagymama korunkra bölcsebbek lettünk már, belátóbbak, talán reálisabbak is. Nem kell semmiségeken idegeskedni, bosszankodni, a sértéseket (még ha jogosak is) számon tartani és naponta felidézni, mert kinek használunk vele? Magunknak biztosan ártunk. Meg kell tanulnunk nevetni rajtuk – saját magunkon pedig főleg ! – és túllépni a bosszúságokon, kellemetlenségeken. A folytonos zsémbelés, mások hibáztatása, a mindent folyton kritizáló, csak a hibákat, negatívumokat számon tartó szemlélet végül magát az egyént teszi boldogtalanná. A környezetéről, családjáról nem is szólva. Reggelente nézzünk tükörbe: arckifejezésünk, legörbülő ajkunk figyelmeztet, hogy ne így kezdjük a napot. Igazítsuk felfelé kunkorodóra a szánk sarkát – és máris jobban fogjuk érezni magunkat. Minden nap tartogat valami jót, csak oda kell figyelni, meg kell látni!

A testünk jelez és meg kell tanulnunk odafigyelni ezekre a jelekre. Elcsépelt, de nagyon igaz, hogy jobb megelőzni a bajt, mint utólag orvosolni. A rendszeres szűréseket, a korábbi betegségeink kontroll-vizsgálatait semmiképpen se hagyjuk ki. Ha még csak kicsit fáj a térdem, ha nehezebben tudok lehajolni, ha dagad a bokám, van rá megfelelő gyógyfürdő vagy célzott gyógytorna. Nem kell megvárni, amíg már nagyon fáj, vagy nem bírunk cipőt húzni …

Kedves házastársak, barátok, családtagok: bátorítsák a kisebb-nagyobb panaszokkal küszködő, ám a megoldástól vonakodó, vagy a vizsgálatot folyton halogató társukat! Kísérjék el, bátorítsák és biztassák, hogy megfelelő kezelést kapjon, s azért még inkább, hogy egyéb bajok kialakulását megelőzze. Együtt ugyanis könnyebb!

Fodor Anna

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Túrós tarka-barka süti

túrós süti 1

Különleges, mutatós, finom sütemény, de munkaigényes. Gyorsabban elkészül, ha társaságban (barátnőkkel, unokákkal) fogunk hozzá.

Hozzávalók

A golyókhoz:
• 12,5 dkg margarin/vaj
• 20 dkg finomliszt
• 3 ek kakaópor
• 10 dkg kristálycukor
• 2 egész tojás
• ½ csomag sütőpor

A túrós masszához:
• 50 dkg tehéntúró
• 20 dkg kristálycukor
• 12,5 dkg margarin/vaj
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 5 tojás

Elkészítés

Először összeállítjuk és elkészítjük a golyókat. A margarint a cukorral jól kikeverjük, hozzáadjuk a 2 tojást és tovább keverjük. A lisztet alaposan elvegyítjük a sütőporral, hozzáadjuk a kakaóport is, majd apránként a margarinos masszához adjuk. Lisztes kézzel kis gömböket formálunk belőle és egy kb. 23×30-as kivajazott tepsibe hézagosan, elszórtan lerakjuk. (A képen láthatóhoz képest kisebb és több golyó látványosabb eredményt adna.)

túrós 2

A túrós massza elkészítése: a tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjéket a fele cukorral kemény habbá verjük. A cukor másik felével és a vaníliás cukorral a tojássárgákat keverjük habosra, hozzáadjuk a puha margarint és további 1 percig keverjük. Beledolgozzuk az áttört, lecsepegtetett túrót és a vaníliás pudingport is. Ez után a felvert tojáshab felét hozzáadva tovább keverjük, végül fellazítjuk a tojáshab másik felével. Ezt a masszát öntjük a gömböcskék közé és 180 fokra előmelegített sütőben (légkeveréses sütő esetén 160-170 fokon) 30-35 percig, tűpróbáig sütjük.

túrós 4

Kockákra vagy tégla alakú szeletekre vágjuk, így helyezzük a tálra. Ha kisebb golyócskákkal készítjük a süteményt, egy-egy szeletbe 2 barna gömböcske is kerülhet, úgy néz ki, mintha „szeme” lenne, mintha „kukucskálna”.

túrós 5

Jó étvágyat kívánok: Fodor Anna

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Egyedül maradtam – 39 szép év után

egyedül

Egyedül maradni minden életkorban fájdalmas dolog, akár válás, akár a társ elvesztése miatt következik be. Sorozatunkban idős korú bloggereink vallanak arról, hogy  ők hogyan néztek szembe, és miként birkóznak meg az egyedüllét bánatával.

    Törékeny téma ez … mindenki másként, mégis mély fájdalommal éli át kedves társa elvesztését.

    A férjemet négy éve veszítettem el – gyógyíthatatlan betegség támadta meg. Éveken át küzdöttünk ellene, bizakodtunk-reménykedtünk, nem akartuk feladni, meg akartunk gyógyulni! Így, többes számban! Ápoltam és bátorítottam, meggyőztem, hogy egyen rendesen, hogy minden nap sétáljunk a szabad levegőn, hogy legyenek terveink, programjaink – még ha rövidebb távúak is. Betegségének ideje alatt különösen figyeltem arra, hogy mit szeretne, mi lenne jó neki … és minden nap, akár többször is, megnevettettem. A nevetés csodálatos, a legkínosabb helyzeten is át tud segíteni.

   Férjem elvesztése nagyon fáj – ugyanakkor pontosan tudom: nem örülne, ha tompa kétségbeesésben látna. Pirandello szicíliai olasz író egy szép gondolata segített – és segít ma is – férjem hiányának elviselésében. “Meg kell tanulnunk a körülöttünk lévő világot, eseményeket azoknak a szemével is nézni, akik már nem láthatják többé. Igaz, hogy ilyenkor fájdalmat is érzünk, de észrevesszük a dolgok igazi szépségét, valódi értékét.” Ezt a gondolatot ajánlom minden gyászoló társamnak, nőknek és férfiaknak, akik fogódzót keresnek, magukra maradtan is viszonyítási pontot szeretnének.

egyedül6

    Négy éve tanulom a világot a férjem szemével is nézni. Ha az unokáink boldog játékát látom, ha kedvenc ételének illata betölti a konyhát, ha kezembe veszem kedves könyveit, tárgyait, vagy ha leülök a számítógépéhez, hogy pl. ezt a gondolatsort leírjam, érzem: az ő gondolatai is jelen vannak.

   Ha a társamat el is veszítettem, nem vagyok magányos: gyermekeink, unokáink féltőn vigyáznak rám – és persze én is, dupla szeretettel – rájuk. Igazi barátaink, kedves barátnőim figyelme is nagyon jól esik. Néha elnézem az utcán, piacon együtt mendegélő idős házaspárokat: a néni zsémbelget kicsit, a bácsi morog, veszekszik, de azért cipeli a teli szatyrot … és szépen, egymásba karolva mennek tovább. Kicsit irigylem őket ….

   Az özvegység sok gyakorlati feladatot is adott, hiszen a családi munkamegosztás nálunk jól működött. Férjem elvesztése után meg kellett tanulnom a kazán befűtését, a különféle gépek kezelését, összeszerelését, pénzügyek intézését, szerződések, biztosítási kötvények, stb. értelmezését és számon tartását. És folyamatosan tanulom: hogyan lehet és kell egy nyugdíjból, beosztással jól gazdálkodni, hogy az otthonomat, amit magunk építettünk, és aminek minden szeglete a férjem keze munkáját dicséri, ne kelljen feladnom.

   Nagyon hiányzik a férjem. A társam, a másik “felem”, mert vele volt teljes az életem. Elsősorban az a gondolat vigasztal, hogy volt 39 szép évünk együtt. Szerettük és becsültük egymást, sokat dolgoztunk, felneveltük a gyermekeinket, és mindig egyetértésben, szépen és értelmesen éltünk. Talán ez volt a legfőbb, legfontosabb ajándék a sorstól. Ez ad erőt, hogy egyedül folytassam, rá emlékezve, néha vele ”beszélgetve” is. Mint ma is, miközben a kertet ástam, és olyan jól haladtam a munkával, mert  oly biztatóan sütött a nap. És közben csendesen hullottak a cseresznyefa sárguló levelei….

Fodor Anna

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Fedezzünk fel rejtett kincseket : Kiskunfélegyháza !

A tízhetes nyári szünidő tartalmas eltöltése a legtöbb családban nem kevés fejtörést okozott. Egy szép augusztusi napon a 11 éves unokámmal és kis barátnőjével Kiskunfélegyházára kirándultunk. A szülők kicsit csodálkozva fogadták a kezdeményezésemet, de a gyerekek kíváncsiak lettek. Menjünk Móra Ferenc szülővárosába! Az állomástól gyönyörű, különleges platánsor vezet a városközpontba. A lányok egyiktől a másikig szaladgálva fedezték fel a fákon a különféle dudorokat, üregeket – és persze rögtön fel is másztak rá.

1

A csodaszép, szecessziós városházához érkezve elámultunk az épület harmonikus szerkezetén, gyönyörű majolika díszítésén. Kis jegyzetfüzetükbe le is rajzoltak néhány díszítő motívumot.

2

A téren álló ivókútból nem csak jót ittak, hanem a feliratokból megtudták: melyek Kiskunfélegyháza testvérvárosai Európa szerte. Ezután az Ipartestület székházába mentünk, mert szerettük volna megnézni a kézműves kiállítást. Különféle mesterségek képviselői állították ki alkotásaikat, érdekes, szép tárgyakat, sok jó ötletet láttunk. A legjobban két művész: Varga Edit babakészítő és Kristóf Márta mézeskalácsos művei tetszettek. Az „EDI-BABÁ”-k igazi kis egyéniségek, nem uniformizált műanyagarcú, merev bábuk, hanem puha, ölelhető, kedves kis teremtmények. (edi-baba.blogspot.hu) A Tiszakécskén élő könyvtáros és népi iparművész, Kristóf Márta, mézeskalács figurákból, sötétkék alapra, falra akasztható, komplett betlehemi jelenetet komponált. Elvarázsolt mindannyiunkat! Észre sem vettük, hogy majdnem másfél órát töltöttünk el a kiállított remekek megszemlélésével.

hárman

A Móra Ferenc téren áll, vagyis dehogyis áll – ül! Markolt György szobrászművész 2004-ben felállított Móra Ferenc szobra. A gyerekek számára oly kedves író mosolyogva, derűsen helyezkedik el egy kőpadon, bárki melléülhet – a gyerekek ösztönösen azonnal ezt tették. És teljesen természetes mozdulattal megfogták szobor kezét is.

3

A magas talapzaton álló Petőfi szobrot (Köllő Miklós alkotását, 1922) 8 egyszerű, fatámlás pad fogja körül. A kiskunfélegyháziak itt is remekül ráéreztek arra, hogy ne elérhetetlen magasságokba kerüljön az, ami egy költő életművéből a legfontosabb: a padok támlájára más és más Petőfi vers-idézetet véstek. Megható volt látni, ahogy ezek a kis emberkék futkostak egyik padtól a másikig, hangosan olvasva az idézeteket, olykor tovább is folytatva a vers ritmusos sorait.

5

A Kiskun Múzeum kiállításainak végignézése lett a nap csúcspontja. Pedig nem is gondoltuk volna! A kislányok eredetileg csak a múzeum kertjében felállított szélmalomra voltak kíváncsiak. Már a bejáratnál kedvesen megszólított bennünket a múzeum idegenvezetője, végigkísért  a termeken, és a kislányok számára érdekes dolgokra hívta fel a figyelmüket. Beülhettek pl. abba a régi-régi iskolapadba, amelyben Móra Ferenc ülhetett, kipróbálták, milyen szorosan kellett egymás mellett ülni az akkori gyerekeknek, hogy hatan is elférjenek egy padban. Kíváncsian méregették a pad lapjába süllyesztett tintásüveget, ahová a tollat mártogatva tudtak tintával írni. Az idegenvezetőnktől megtudhattuk, hogyan alakult ki többszörös szóösszetételből a város neve. A sokféle használati tárgy, írásos emlék, berendezett szoba, sőt még a börtön is sok információval szolgált. És végül a szélmalom! Egy nagy, kerekes rúd segítségével tudták a szélmalom teljes tetőszerkezetét forgatni, azért, hogy a szél-lapátok, a szél irányához igazodva meg tudják hajtani a malom gépezetét és búzából, rozsból lisztet őröljenek. A lányok izgatottan böngészték a malom gerendáiba vésett régi írásokat: göcsörtös, gyakorlatlan kézzel írt tanúságtétel ez, ami emléket állít a régi korokban élt, sok és nehéz munkával alkotó mesterembereknek.

6

Annyira elmerültünk a szép tárgyak, egyedi ködmön-hímzések nézegetésében, hogy csak a „Sajnos záróra van!” figyelmeztetésre kaptunk észbe. Közben pedig elment az a vonat, amivel haza akartunk jönni. – Sebaj, megyünk a következővel. Meghívlak benneteket egy gombóc fagyira! – Beálltunk a hosszú sorba – gondoltuk, ez a legjobb fokmérője annak, hogy ott lehet a legjobb fagyit kapni. Nem csalódtunk. Óriási gombócokat kaptunk, majdnem kifogott rajtunk.

Ez is, mint a kirándulásunk többi eseménye, (sőt maga a vonaton utazás is!) sokáig emlékezetes marad mindhármunk számára. Egyben jó példa arra is, hogy a felkapott, sokat reklámozott, drága helyeken kívül is nagyon sok érdekes élmény, rejtett kincs fedezhető fel egy-egy magyar városban, vagy faluban. Erre bátorítom kedves nagymama, nagyapa olvasóimat, de a hétvégi programot tervező szülőket, sőt az osztálykirándulásokat szervező tanárokat is!

Fodor Anna

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Így gazdálkodik a nyugdíjból 3 nagyi

befőzés

Tésztát gyúrok, kertészkedek, befőzök

Az ember úgy tervezi, hogy élete kedves társával együtt szeretne megöregedni, jó lesz együtt megélni az élet csendesebb, nyugalmasabb időszakát. Mindez már nem teljesülhet, mert egy kegyetlen betegség drámai pontot tett közös terveink végére.

A bánat feldolgozása mellett meg kellett tanulnom új pénzbeosztási szabályok szerint élni és átszervezni az életemet. Aki próbálta már, az tudja, mit jelent egy nyugdíjból fenntartani a lakást, fizetni a rezsit, biztosítási díjat, egyebeket, pótolni az elkopó-elromló berendezési tárgyakat, háztartási gépeket.

Édesanyám mondása szerint „Nincs az a sok, amit ne lehetne elkölteni, és nincs az a kevés, amit ne lehetne beosztani.” Ehhez tartom magam, mert nem szeretnék a gyermekeim segítségére szorulni. Megpróbálok előre tervezni és ahhoz szigorúan ragaszkodom is. A nyugdíjam mellé kapom a férjem nyugdíjának 20 %-át. Ha nincsenek rendkívüli kiadások, ez utóbbi összeget félre tudom tenni – biztonsági tartalékot gyűjtök. (Ha viszont pl. kilyukad a bojler … akkor egycsapásra ki is kell adnom az így félretett összeget.)

A havi számlák, állandó kiadások befizetése, gyógyszerek kiváltása után a fennmaradó összeget arányosan elosztom, hetenként meghatározom azt a limitet, amit elkölthetek. Kialakítottam egy ésszerű vásárlási rendszert is, megkeresem a legjobb ár-minőség arányú termékeket. Élettapasztalatom alapján tudom a pontos mennyiséget is, nehogy ételt, bármit ki kelljen dobni. Hetente a termelői piacra járok, az ott vásárolt zöldség, gyümölcs, tojás mindig friss és jó minőségű, így akár 1 héten át is eláll. Mindig idény-zöldséget, gyümölcsöt veszek, bármilyen csábító is a görögdinnye áprilisban, otthagyom. Rendszeresen fagyasztok le zöldféléket télire: lecsót, tölteni való paprikát, spárgát, zöldborsót, tökfőzeléket, spenótot, stb. Nem csak a józan előrelátás késztet erre, hanem így praktikus is. Ha pl. 1 kg spenótból készítek főzeléket, 1-2 adagot frissen elfogyasztok, a harmadik napon azonban már rá sem bírnék nézni. Ezért a többit egyszemélyes adagokra elosztva lefagyasztom. Jól jön majd később, ha nem lesz időm/kedvem magamra főzőcskézni: csak előveszem, megmelegítem és már ebédelhetek is. A tésztát magam gyúrom, csak lisztből és tojásból: megszárítva, dobozokban tartom a spájzban.

A kertben termő gyümölcsöket befőzöm: szeptemberre a spájzban sok finom lekvár, dzsem, savanyúság, paradicsomlé és szörp sorakozik a polcokon. Az üzletben kapható lekvárok, szörpök drágák és nem is biztos, hogy csak tisztán gyümölcsből készülnek. Családtagoknak, barátoknak, kollégáknak is szoktam különleges lekvárokat ajándékozni. (Az épp most aktuális szilvalekvárt vaníliával, fahéjjal, friss diódarabokkal gazdagítom: nekem is öröm, amíg dolgozom vele, és azok is értékelik, akik ajándékba kapják tőlem.)

A mosásnál is tudok takarékoskodni: csak kb. 10 naponta mosok, (télen még ritkábban), előveszem és használom az évek alatt felgyülemlett, több váltásnyi ágyneműt, egyéb ruhadarabokat. A drága mosópor helyett mosódiót, szódabikarbónás mosószert használok és szabad levegőn szárítom a ruhákat – így az öblítő, illatosító felesleges.

A fűtésszámla érzékeny pont. A mi korosztályunk még emlékszik arra, milyen érzés volt a téli reggeleken felkelni és a kihűlt, hideg lakásban dideregve-kapkodva öltözködni. Most nagyon jó, hogy egyenletes meleg van, de 20 foknál melegebbre sohasem állítom a szabályozót. Éjszakára 18 fokra mérsékelem és használom a melegebb paplant, téli pizsamát, alvózoknit. Napközben is téliesen öltözöm a lakásban, rétegesen, az évszaknak megfelelően. A villanyszámla is csökkenthető, ha a készülékeket (tv, számítógép, egyebek) használat után teljesen kikapcsolom, a hűtőszekrényt, fagyasztót rendszeresen leolvasztom. Odafigyeléssel és ésszerű használattal ezt a kiadási tételt is lehet csökkenteni.

Azért az életem nem csak takarékoskodásról szól: időnként egy-egy koncertre, színházba, rendezvényre feltétlenül elmegyek és a jó könyvekre sem sajnálom a pénzt. (Könyvtárba is járok rendszeresen.) Az öltözködésben a jó felépítésű, kényelmes cipő kap nálam elsőséget. Ruhákra, táskákra keveset költök. Igyekszem tartani a súlyomat, azért is, hogy a meglévő ruháimat továbbra is hordani tudjam. (Legkedvesebb barátnőm adta az ötletet: időnként előveszi régebbi, kedvenc ruhadarabjait, másokat viszont 1-2 évig pihentet a szekrény hátsó részében – így szinte az újdonság erejével hatnak, amikor újra előkerülnek. Remek ötlet, bevált!) Rendszeresen járok fodrászhoz, a kozmetikust és a pedikűröst is felkeresem 3-4 havonta. Évente egyszer 2 hétre gyógyfürdőbe megyek – az ehhez szükséges pénzt eddig még mindig sikerült kigazdálkodnom.

És a legfontosabb: az unokáim örömét, kívánságait – mint minden nagymama – a sajátjaim elé helyezem. Beosztással, odafigyeléssel, eltervezett – és nem ötletszerű – tudatos vásárlással a szerény jövedelem is beosztható.

Fodor Anna

 kertészkedés

Életvitelünk fontos elve: nem pazarolunk

Nyugdíjasként van időnk arra, hogy ezt a gyakorlatban is megvalósítsuk. Táplálkozásunkhoz az általunk megtermelt zöldségek, gyümölcsök nagyban hozzájárulnak, nyáron friss, télen konzervált formában. Kiegészítésként piacon vásárolunk, általában a szezonális, olcsóbban kapható dolgokat. Nem visszük túlzásba a fogyasztást, pl. 1 kg kenyér egy hétig is elég. Gyógyszerre keveset költünk, a megelőzést helyezzük előtérbe, igyekszünk egészséges életmódot folytatni. A mozgás napi szinten része az életünknek. Természetjáró egyesülettel teszünk nagyobb túrákat, kirándulásokat kedvező anyagi feltételekkel. Kihasználjuk az ingyenes utazási lehetőségeket is. Figyeljük a kedvező áron, vagy ingyenesen hozzáférhető kulturális, szórakoztató programokat, és szerdánként megyünk moziba, amikor olcsóbb mozijegy.

A háztartási gépeket körültekintően használjuk az energiatakarékosság és állagmegóvás jegyében. Amit lehet, azt saját magunk megjavítjuk. Ami nekünk fölösleges, de másnak használható, azt szívesen adjuk tovább baráti, családi körben, így kapunk is pl. ruhaneműt, háztartási és berendezési tárgyakat. Lakásunk rezsije viszonylag alacsony, mivel a házban geotermikus fűtés és klíma működik ( igaz, ez manapság még ritka lehetőség).

Liza

könyvtár

Megtakarítok könyvön, színházon, mozin

Ma már kétszer meggondolom, mielőtt megvásárolok egy könyvet, mert a könyveknek minden hely kevés. Ha mégis úgy döntök, hogy a könyvnek muszáj otthon kéznél lennie, akkor többnyire internetes rendeléssel vásárolom meg a vágyott darabot. Nemcsak a könyvkereskedések honlapjain barangolok, hanem használt dolgokat hirdető helyeken is. Nem egy könyvet vettem pár héttel a megjelenés után „használtan”, úgy, hogy valaki egy olvasás után, mélyen az eredeti ár alatt adta el. A könyvhéten, könyvfesztiválon megnézem a könyvsátrakat, és nem a – teljes áron kínált – újdonságok után kutatok, hanem az engedményes kosarakban fedezek fel csemegéket. E-könyv olvasónk is van, ami 10-15 könyvvel felérő egyszeri befektetés (vagyis mondjuk a 20. letöltött könyv már biztosan ingyen van), hatalmas a választék ingyen vagy legfeljebb pár száz forintért letölthető könyvekből.

Ritkán fordul elő, hogy teljes árú jeggyel megyünk színházba: naponta kapom e-mail-ben az aznapra szóló, el nem kelt, 50%-os áron kapható színházjegyek listáját, csak válogatni kell belőle. Volt olyan előadás nemrég, amit a bemutató utáni napon láttunk, a zsúfolt nézőtéren valahogy 2 hely megmaradt. Regisztráltam egy színháznak a baráti körébe, így pár százalék engedményt kapok.

A múzeumok a nyugdíjasoknak általában 50% engedményt adnak a belépőkből. Az állami múzeumok állandó kiállításai a hónap valamelyik szombatján ingyenesek. Van olyan színházjegy, amivel – meghatározott időn belül – be lehet jutni egy megadott múzeumba, és a nemzeti ünnepeken (március 15-én, augusztus 20-án, október 23-án) az összes állami múzeum kiállításait ingyen meg lehet nézni. Erre nagyon odafigyelek, mert ma már bőven 1000 Ft fölött is lehet egy múzeumjegy, és persze éppen a legérdekesebb kiállításoké.

Nagyon sokan leszoktak a moziról, de a férjem meg én még mindig szeretünk néha moziba menni. A műsorközlő honlapokon összevetem a mozik jegyárait, és mindig a legolcsóbbat választjuk. Nem baj, ha a mozi a külvárosban van, hiszen ingyen utazunk. Van olyan mozi, amelyik kedvezményes nyugdíjas-bérleteket bocsát ki: már egy előadásra is érdemes megvenni.

Híve vagyok a Kulturális Örökség Napoknak, az idegenvezetők napjának, a Múzeumok Éjszakájának: ha időben jelentkezünk a programokra, sok olyan érdekes középületbe lehet ingyen bejutni, ahová egyébként lehetetlen, sőt esetenként még idegenvezetés is van.

Lujza

 

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!