Régiségeknek

Így birkóznak a hőséggel egy vályogfalú házban

A növények locsolással, a kutya fürdetéssel vészeli át a meleget.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok a falumbéliek jó részéhez hasonlóan,  hogy  vastag, vályogfalú házban élek. Egyetlen tennivaló a kánikulában behúzódni a hűs(ebb) falak közé,  figyelve ennek tartósságára az ajtók, ablakok csukva tartásával, redőnyöket, függönyöket is bevetve.

Miután otthonülő típus vagyok, nem okoz gondot a „bezártság érzése”. A legfontosabb intézni valókat, kerti teendőket,  délelőtt 9 – 10 óráig letudom.  Ha strand program is kerül terveimbe, (reggel 8-tól  ) délelőtt 10 – 1/2 11 –kor legkésőbb, irány a hazaút.  A nap többi részét a házban töltöm.  Este 7 – 8 órakor  „merészkedek” ki a kertbe, locsolni és kicsit levegőzni. Az egyetlen klímaberendezésünk a jó öreg ventilátor, készenlétben várja a dologidejét. Még nem kellett bekapcsolnom, de ha még sokáig tart ez a forróság, bizony a vályogfal is átmelegedik és akkor szükség lesz rá.

Öltözködésben egy szál, lenge, kényelmes, nem  műszálas strandruha a trendi most nálam, itthon. A reggeli ténykedések után, és napközben  annyi színtiszta vizet ( vagy ásványvizet, esetleg citromlével – igazival ) iszom, amennyit kívánok. Semmiképpen nem számolom és méregetem a médiában elhangzó  „ennyi-meg annyi liter folyadék kell”  mennyiséget, mert  meggyőződésem, hogy  a mennyiség testre, súlyra, magasságra eltérő minden embernél, és bízom  szerveztem igényében, annyit iszom, amennyit kívánok, amikor szomjas vagyok. Ez csak és akkor érvényes, ha vizet iszunk. Ha más, bármi törpi-szörpi üdítő ital vegyül az ivókészletünkbe, akkor borul az előbbi elv, mert, hogy a vízen kívül más nem (igazán) oltja szomjat, inkább fokozza azt, ami szerintem nem egészséges. De mindenki annyit viritykol (iszik),  amennyit jónak gondol. A legjobb szomjoltó, nekem ez jön be leginkább, a lédús gyümölcs, vagy akár 1-2-3 paradicsom magában.

Amiről  a média nem igazán beszél, az  a sóveszteség. Aki dolgozik, jön-megy  ebben a forróságban, izzad is rendesen, és izzadással nemcsak folyadékot veszítünk, és nemcsak azt kell pótolni, hanem a sóveszteséget is. Tévedés ne essék, nem kell hazaérve belemarkolni a sótartóba, de figyelni  kell  a sóveszteségre is. Nem baj, sőt jó, ha ilyenkor a főtt kukoricát, paradicsomot, vajas kenyeret  enyhén besózzuk, vagy  ha az ételeinket „ízesen” készítjük.  A nehéz, több órás fizikai munka után az ivóvízbe lehet tenni csipet sót,  tudomásom szerint szokták is edzések, mérkőzések után a sportolókat (ha rövid időn belül nem jut(hat)nak ételhez) ilyen enyhén sós vízzel itatni (már ahol figyelnek erre ).

 

Miután  viszonylag jól vettük  a startot a házikónk jóvoltából, és a nap legmelegebb szakában izzadás mentesen házon belül tartózkodunk,  a főétkezéseink a szokásosak maradtak: szezonálisan  zöldségek, köretek hússal. Kifejezetten fontosnak tartom akármilyen leves elkészítését, evését, mert ez is egyfajta folyadék bevitelt jelent (az év minden szakában) .

Régen locsolással is védekeztek  házanként  a hőség ellen. Mára nem látom, tapasztalom  környezetemben. Ennek oka valószínű az, amiért én sem locsolom  a járdámat, és a ház körül sem, mert  vezetékes víz jön  a kinti csapból is, ahol pedig fúrt kút van, ott is árammal működő motor húzza fel  a vizet, és  bizony  nem olcsó mulatság lenne naponta ezzel locsolni a járdát, akár többször is.

Udvarom fái, bokrai, virágai vízigényesek, de tűrték a nagy meleget. Nap, mint nap locsoltam őket, nem sajnáltam tőlük a vizet. Szépen, zöld levelekkel, egészségesen vészelték át a sok napig tartó afrikai hőhullámot.  A locsolásukkal nem spóroltam, mert ha kiszáradnak, véglegesen elveszítem őket, vagy ha csak legyengülnek, elerőtlenednek, pillanat alatt elkapja őket betegség, valami gombás, vagy férges-kukacos nyavalya.  Miután meglehetősen nagy az udvarom, sajnos a füvet nem locsoltam,  arra már tényleg ingem-gatyám  rámenne. Kicsit  kiégett, de talán ősszel  összeszedi magát.

 

A “birtokunk” biztonsági őre, Kormos kutyaúrfi , pihegve ugyan, de hősiesen állta a kánikulai viszontagságokat, a délutánt leginkább a lakásban való pihenéssel töltve, vagy csak velem kijőve pár szem paradicsom szedése erejéig, amit hasalva, nyelvlógatva szemlélt a mályvabokor előtt. Azért nála is elérkezett az  a pillanat, amikor  kis fekete bundája már érezhetően átmelegedett fülétől-farkáig. Ilyenkor jött a “hűtőfürdő” kiskádjában, amit szó nélkül tűrt, sőt  szemmel láthatólag felélénkült tőle, jól esett neki. Persze a fürdés után, nem átallotta hangsúlyozottan ránk pislogva “törölgetni” a bundáját  a fűben, mert annak száraznak kell lennie.

 

Kis családom még bírja az égiek által ontott hőséget,  de azért várjuk már ennek  az égető melegségnek a csökkenését mi is.

Izzy

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Tisztelt Laci Penge!

    Természetesen, anno, amikor ezek a házak épültek nem igazán volt választék építőanyagban, de azért tudták, hogy miből, hogyan…A modern építőanyag választékából épült társasházak egynéhányában laktunk, semmiképpen nem cserélném el ezt a mostanit egyetlen modern anyagból épült társasházra. Nálam , ahol e sorokat írom, a falak eredeti állapotában lévén, 25-26 C fok van. Mindenesetre a javasolt kőzetgyapot szigetelés elgondolkodtató. Köszönöm a javaslatot !
    Üdv.:
    Izzy

  2. Tisztelt Ottóné Pauditz!

    Ilyen hőségben már sok helyen odafigyelnek a dolgozók folyadékpótlására, és ha az enyén sós is, ahogyan önöknél,az csak a dolgozókra való odafigyelést mutatja 🙂 . Sajnos nem tudom, hogy nagyvárosokban jelenleg locsolnak-e vagy sem. Gondolom, hogy ez városonként is változó lehet. Mindenképpen jó lenne , ha tényleg mindenütt legalább ily módon tennék kellemesebbé, elviselhetőbbé a környezet hőmérsékletét.

  3. Tisztelt Sirály Király!

    Igaz, ma már korszerűtlennek minősül a vályog mint építőanyag, viszont lélegző falai annyira emberiléptékű, élhető lakóhelyet ad, ami nem mondható el addigi panelházunkról és egyetlen városi társasházi otthonunkról sem. Az, hogy ablak nélküli, vagy lőrésszerű ablakai vagy netán normál, vagy kifejezetten nagy ablakai voltak, vannak egy ilyen háznak, gondolom a benne lakók körülményei, lehetőségei határozták meg anno az építkezés során. Az írásban látható fényképen elég nagyméretű ház jócskán nagy ablakaival az otthonom. Nem egy napos munka az ablaktisztítás 😀 .
    Üdv.:
    Izzy

  4. Laci Penge says:

    Kedves vályogház tulajdonos barátaim!
    Nem szabad elájulnunk a régiek okosságától. Egyszerűen ez volt a legolcsóbb építőanyag. Még gimis koromban a család kivetette a vályogot, és most ebben az 50 centis vályogfalu házban lakom.
    A hőszigetelése a vályognak közel sem olyan jó, mint a modern építőanyagoké, ezért én kőzetgyapottal még leszigeteltem. Ez így kitűnő. 27 foknál nincs benne melegebb még most sem.
    A nagy előnye viszont a falak lélegzése, nincs penészedés, páralecsapódás. Ez még 100 év múlva is ház lesz, ha le nem bontják. A kőzetgyapot szigetelést midenkinek javaslom.

  5. Ottóné Pauditz says:

    Nálunk az építőiparban az üzemi orvos szigorúan előírta, hogy a napon dolgozók sózott folyadékot kapjanak. A párolgás hőt von el, ezért jó lenne, ha a városok utcáit késő, este, éjjel locsoló autóval, mint régen, locsolnák,hogy hajnalra legalább enyhüljön a városi forróság.

  6. Sirály Király says:

    A korszerűtlen építőanyagok használatához az is hozzátartozott, hogy ablak nem volt (max. lőrések).

  7. Tisztelt Víg László!

    Örülök, hogy Ön is a vertfalú házak rajongóinak táborába tartozik. Teljesen egyetértek utolsó soraival. Valóban nagyon tudták, hogyan építkezzenek, hogy az kellemes és praktikus legyen az ottlakóknak.

    Üdv.: Izzy

  8. Izzy says:

    Tisztelt Bálint László Hatfaludy!

    Így van, bizony, sok jó tulajdonsága van egy vályogból épült háznak. Tíz éve, hogy elmúlt, hogy feladtuk városi panel-lakásunkat ezért a távolabbi kisfalu ezen házáért. Nem bántuk meg. Nagyon szeretem és jól érzem magam benne. 1930-as években épült, még eddig nem omlott össze, talán kitart még valameddig 😀 , azért árgus szemekkel figyeljük , hogy minél tovább e tető legyen a fejünk felett.
    Üdv.: Izzy

  9. Víg László says:

    Tiszaugon van egy régi gerendás vertfalú házam. A falak 70-80 cm-esek mindenhol, és olyan hűvös van bent a legmelegebb napokon is, hogy meg lehet fázni, ha ki-be szaladgál az ember. A hűvös egyik oka, hogy a vertfal folyamatosan párologtat, ami hőt von el a környezetéből….
    A régi emberek -a lehetőségeikhez mérten- tudtak építkezni, és a lehető legjobbat hozták ki a környezetükben található anyagokból!

  10. Bálint László Hatfaludy says:

    Hát bizony annak a fránya vályognak sok tulajdonsága van, és többek között az is, hogy JÓ HŐSZIGETELŐ!! Télen a szobában tarja a meleget nyáron a hűvöset, veri a téglát, a betont, még a fát is.BIZONY!!(Igaz, ha elázik, akkor meg össze is omolhat, de hát nem lehet minden tökéletes)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!