Régiségeknek

Ilyen volt az élet tanyán, az ötvenes években

 

Napsütésben- Rajczi Zoltán festménye

 

Egy városi  asszony emlékei a gyermekkori nyarakról.

 

“Lenn az alföld tengersík vidékin

 Ott vagyok honn, ott az én világom;

 Börtönéből szabadult sas lelkem,

 Ha a rónák végtelenjét látom.”

 

Petőfi Sándor „Az Alföld” című szép versének sorai gyermekkorom nyarait juttatják eszembe, amelyeket az alföldi tanyavilágban élő nagynénéméknél töltöttem 4 éves koromtól, az érettségiig. Ez az időszak az 1950-es évektől a 60-as évek közepéig tartott.

 

A vályogház, későbbi veranda beépítéssel

 

Mariska néni, a nagynéném, aki 1901-ben született, ide a tanyára jött férjhez. A harmincas éveiben járt, már “öreglánynak” számított, amikor kommendáltak neki egy elvált embert, Mihály bácsit. Gyermekük nem született, ezt az öccse gyermekei, vagyis mi, főleg én, pótoltuk. Mihály bácsi és Mariska néni (nekünk csak Maca néni) építettek egy masszív vályogházat és volt hozzá 6-7 hold földjük. Ez a tanyavilág a futóhomokon jött létre, nehéz volt művelni, sokat fújt a szél és vitte a homokot. A homokon nagyon nehéz volt bármit is termeszteni, a búza nem is élt meg, csak a rozs. Erdőtelepítéssel  próbáltak védekezni, és minden ház mögé akácerdőt ültettek. Nagyon romantikus volt, főleg gyerekszemmel. Villany nem volt, petróleumlámpával világítottunk, a vizet a gémeskútból húztuk fel. Kemence melegített, ott sütötte néném a finom rozskenyeret, havonta egyszer, amikor 4-5 kenyeret készített el. A következő sütésig kitartott és nem száradt meg.

 

 

Az udvaron több eperfa volt, sok időt töltöttem a fákon, ráztam az állatoknak a finom, érett faepret, etettem az állatokat, legeltettem a tarlón a birkákat, összeszedtem a tojásokat, szóval éltem a tanyai emberek életét, itt nem a városi kislány voltam. Délután csendes pihenő volt, befészkelődtem a nagy szalmakazalba és olvastam.

 

Libapásztor lány – Neogrady László festménye

 

Ez volt az igazi biogazdálkodás, hiszen nem voltak vegyszerek, nem volt műanyag, a papírt nagy becsben tartották, nem volt szemét, mindent “újra hasznosítottak”. Az udvaron és a házban is mindig tisztaság és rend volt. Lehetett létezni mobil és internet, tv- és rádió nélkül is. Egy-két tanyán volt rádió, és ha összejöttünk az iskolában filmvetítésre, hallottuk tőlük  az új híreket. A parasztember vasárnap nem dolgozott, az volt a pihenőnapja. Hétköznap, kora hajnalban már  a földeken voltak, reggeli után vissza, ebéd utána pihenés és délután 4-5 órától estig tovább dolgoztak. Közben az állatokat is ellátták, hát ezért kellett a sok dolgos kéz. 

 

Kislányok báránnyal- Glatz Oszkár festménye

 

Mégis nehéz volt az élet, mert nem sokkal voltunk a háború után, tombolt a Rákosi korszak, amit megtermeltek, azt be kellett szolgáltatni, és csak annyit hagytak, ami a mindennapi életükhöz épp elég volt. A szomszéd  tanya lakóit kuláknak nyilvánították, mert nekik több földjük volt,  és állataik is voltak,  nem volt szabad velük beszélni. Nem értettem, de be kellett tartanom a tilalmat, mert bajt hoztam volna a nénémékre.

Gyerekként a tanya a béke, a nyugalom világát jelentette. Szívesen emlékszem vissza azokra a régi nyarakra.

  • folytatás következik

Sári

Ha szívesen olvastad ezt az írást, oszd meg másokkal is!

Ha megtetszett a blogunk, örülnénk, ha csatlakoznál  a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol naponta nagy élet van, megvitatjuk az élet apróbb-nagyobb örömeit és gondjait.

Csatlakozáshoz

katt ide!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Kedves Répás György! Ez a kis történet valóban szívszorító, köszönjük, hogy megosztotta velünk! 🙂

  2. Kedves Bamai László! Ezek a szép gyerekkori élmények és ismeretek valóban gazdagabbá teszik az ember életét! 🙂

  3. Kedves Zádori István! Nagyon érdekesek a kenyér sütésének részletei, köszönjük, hogy megosztotta velünk ! 🙂

  4. György Répás says:

    Én is tanyán, az alföld szélén töltöttem, az iskolai szüneteket, évzárótól, évnyitó napjáig.
    Soha nem felejtem el, miután a nagyszüleim beléptek a “közösbe” ( ” a TSZCS”) maradt a tanyán 2 tehénke, néhány bárány és a baromfi, a 2 lovat be kellett adni a közösbe…… és a földeket is…..
    maradt a tanya körüli háztáji. Mikor szántani kellett a nagyfater mindig a tsz-ből hozta el a lovakat (a volt sajátokat). Az első alkalmakkor történt, hogy szántás közbe behozta a lovat az udvarra megitatni, a kút az istállóval szemben volt..miután ivott a ló (Baba volt a neve) megfordult, és elindult befelé az istállóba…mint annak idején….azt hittem nagyszüleim szíve szakad meg….. – hát olyan időket éltünk.

  5. László Bamai says:

    Üdvözlöm Önöket!
    Én zamárdi mellett Tóköz pusztán nőttem fel. Csodálatos gyermekkorom volt. Nem cserélném el a mai gyerekkorral. A növény termesztéstől az állat tartásig minden előttem van. Hogyan lett a magból termés, melyik fa milyen a bogarak ismertsége stb. Ma ez mind kimarad a mai gyerekekből, nem is kíváncsiak rá. Tudnám még sorolni de aki átélte ezt az boldogabb.
    További szép napot!!

  6. István Zádori says:

    Ez mind szép és jó. Az érzést én is átéltem, de nem mint vendég, hanem mert ott laktunk. A falutól 3 km-re. Gyalog jártunk iskolába télen nyáron. Egy dolgot nehezen hiszek el. Mégpedig a kenyérsütés gyakoriságát. A tanyákon illetve a faluban is ahol nem volt pék a kenyérsütés napja a szombat volt. Elmesélem ennek a történetét. Anyám pénteken elkészítette a kovászt. Hajnali három órakor kezdett dagasztani közben egyik gyerek befűtött a kemencébe. Mikor megdagasztotta a dagasztóteknőben hagyta megkelni. Utána kiszakajtotta. Ez szó szerint értendő mert szakajtóba tette és ott tovább kelt a kenyértészta. Mire megkelt kész volt a kemence. Nálunk 2 nagy kenyeret /kb 3 kilósakat 3 cipót ezek kb. 1 klg.osak és négy kicsi cipót sütött/15-20 dkg /-osak
    és egy lángost. A lángos volt a reggeli.a kis cipókat még úgy melegen kettévágtuk megzsíroztuk sóval és pirospaprikával hintettük be. Azt vittük uzsonnára. Még egy nem tiszta rozskenyér volt hanem vagy feles, vagy harmados
    Attol függően, hogy mennyi búzalisztünk volt aA rozskenyér önmagában nagyon morzsálódott.

  7. Cecilia says:

    Kedves azotthonszépsége!

    Nagyon örülünk, hogy Sári írása ilyen rajongást keltett benned. Továbbítjuk a szerzőnek a gratulációt. Nemsokára jön a folytatása is. 🙂

  8. azotthonszepsege says:

    Imádnivaló! Gratulálok! A nagyszüleim gyerekkori világát idézi fel bennem a meséikkel, amiért mindig rajongtam. Köszönöm.
    Jó egészséget, sok cikket kívánok még a címlapra! 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!