Régiségeknek

Nyugdíjasan vettem át a mesterdiplomámat

Mikor nyugdíjba mentem, azt hittem itt a világ vége.

 

63 éves nő vagyok, aki saját elhatározásából, 2012. október 15-től igénybe vettem a jogszabály által nyújtott korhatár előtti ellátást, nyugdíjba mentem. Eredetileg ígéretem volt arra, és így is terveztem, hogy nyugdíjba megyek, de dolgozom tovább. Ám az éppen aktuális jogszabály ezt keresztbe húzta, választhattam, hogy dolgozom tovább, és akkor csak 4 év múlva élhetek ismét ezzel a jogommal, vagy most élek vele, és nyugdíjas leszek.

Két perc alatt döntöttem, ez utóbbit választottam, egy hét múlva már „boldog” nyugdíjas lehettem volna. Minden voltam, csak nem boldog! Már másnap reggel azt éreztem, gondoltam, hogy itt a világ vége. Az érzés leírhatatlan, csak ültem és sírtam, és üres volt fejem, mint egy zombinak.

Azt tudtam, hogy dolgozni szeretnék, emberek között lenni, pénzt keresni, feladatokat megoldani, elismerést kapni a jól végzett munkáért, amitől érzem, hogy élek.

Többször, sok helyre elküldtem az önéletrajzomat, de a reményeim az idő múlásával arányosan csökkentek.

Gondoltam tornát szervezek a hasonló korúaknak, két legyet ütök egyszerre, tornázom és pénzt keresek. Szerintem lelkes voltam, ez meg is látszott rajtam (- kg-ok), de talán nem voltam elég türelmes, ez rövid idő után megfeneklett.

 Ha valaki felhívott, hogy ilyen-olyan program van, máris mentem –színház, mozi, tárlat, túra.

Beiratkoztam egy statisztaképző tanfolyamra, teniszoktatásra.

Hallottam egy idősek akadémiájáról, ahová elkezdtem járni, olyan tanfolyamokra, amelyek éppen fontosak voltak számomra. Memóriafejlesztés, időskori viselkedés, angol, érzelmi intelligencia címűekre.

Jelentkeztem kórházban fekvő gyerekek számára szervezett mesedoktor programba, bár soha nem hívtak sehová.

Tagja lettem egy hölgy klubnak, amely kulturális programokat kínált és lehetőséget, hogy akár kapcsolatokat is kialakíthatunk. Egy ilyen klubnapon lehetőségem nyílt egy numerológussal és egy asztrológussal villámbeszélgetésre. A numerológus azt mondta, – már csak a mondatra emlékszem – hogy „valósítsa meg gyermekkori álmait!” Vadul kutattam az emlékeim között, hogy vannak-e nekem olyanok? Csak egy jutott eszembe, hogy mindig arról álmodoztam, hogy családom lesz és boldog leszek. Nos, ehhez képest egyedül élek.

Az Idősakadémia egyik záró programján került kihirdetésre az az információ, hogy az egyik felsőoktatási intézménybe lehetőség adódott 50%-os tandíj kedvezménnyel tanulni, és andragógus, geronto-andragógus képzésen diplomát szerezni.

Beadtam a jelentkezésemet (online), sikeresen felvételiztem, és 2012. szeptember 1-től ismét diákigazolvánnyal rendelkező hallgató voltam, nyugdíjasként. Fejest ugrottam valamibe, amiről csak később derült ki, hogy valóban a gyermekkori álmom valósítom meg.

1977-ben végeztem egy főiskolán. Ezután jelentkeztem kétszer egyetemre, de nem vettek fel. Az egyik egyetem pedagógia, a másik pszichológia volt.

Itt és most mentálhigiénét, időskori pszichológiát, szociológiát és még sok nagyon érdekes, engem érdeklő dolgot tanultam.

 

2016 július közepén vettem át a mesterdiplomámat. Az RTL Klub Fókusz című műsorában foglalkozott a témával.

Lehetőséget kaptam az egyetemtől, hogy a diplomamunkámat Lifelong playing, – avagy játsszunk egész életünkben? címmel előadásokon mutassam be, mert a téma, amit találtam a tanáraim szerint is hiánypótló, és valóban érdekli az embereket.

A nyár végén körbe kerékpároztam a Velencei tavat két iskolatársammal.

Szeretném kiadni a könyvemet, ami a diplomamunkám könyv alakban.

A szenior korosztálynak társasjátékklubot szervezek – folyamatban, bár ez sem olyan zökkenőmentes, mint hittem. Három-négy éve heti rendszerességgel kártyázom.

Tehát vannak céljaim, ellentétben a két–három évvel ezelőtti önmagammal, amikor nem voltak.

Nyáron a Balatont szeretnénk körbe kerékpározni.

És persze hiszem, hogy megtalálom a szerelmet is!

Hiányzik a munka, az iskola, az a miliő, légkör, ami ott körülvett. Ha értelmes feladataim vannak, minden jobb, a hangulatom mindenképpen. Alig várom, hogy legyenek ismét előadásaim.

Huszka Éva

Az írás a  Régiségeknek blog 

’Tevékeny, élvezhető időskor’

pályázatának  díjazottja lett.

 

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!