Régiségeknek

A tanult nők nyomulása

120 éve még csak egy magyar orvosnő volt.

gróf Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő

Érdekes felfedezéseket tettem. Történt ugyanis, hogy ráleltem a „Budapest évkönyve” 1898-as kiadványára a neten, és nekiálltam böngészni. Igazi kincsestár ez kiadvány a múltban kutató, vagy csak kíváncsiskodni szerető embernek. Elsőre a „székesfőváros és környéke területén létező összes önálló foglalkozással bíró egyének jegyzéke”-ben kezdtem kutakodni. Mosolyra fakasztott néhány régi foglalkozás, mint:  patkányvesztő,  pehelykereskedő,  nyerges,  nyelvmester,  monogrammgyártó, kaptafavágó,  gyarmatáru kereskedő,  bélkereskedő, és  bőrvanyoló.

Kíváncsian  keresgéltem, hogy vajon mely szakmákban dolgoztak nők,  (saját keresettel, önálló egzisztenciát teremtve maguknak) 120 évvel ezelőtt, de csak elvétve találtam néhányat: zongoratanárnő, cukrász, telefonosnő, kávémérő, fehérnemű- és vegytisztító, trafikos, himzőminta előnyomó. A kocsmáros, bérkocsis, szatócs, kifőzés és fűszerkereskedő szakmákban leginkább elhunyt férjük üzletét átvett özvegy hölgyekre bukkantam.

De találtam egy szakmát, ahol kizárólag csak nők szerepeltek a felsorolásban, és igen sokan voltak:  a szülésznők. Végül is ez egyáltalán nem meglepő. Abban az időben a nők otthon szültek a bábák (szülésznők) segítségével. Bár az évkönyv adatai szerint klinikák és kórodák (kórházak) is léteztek, sőt nőgyógyász orvosok is voltak, talán csak a kiváltságosok vették igénybe őket.

De vajon volt-e nő az orvosok között? Nekiálltam a mintegy 700-800 nevet és címet tartalmazó orvos jegyzéket áttanulmányozni, hátha találok köztük orvosnőket – de egyet se leltem. Némi kutatás árán rájöttem, hogy nem véletlenül. Az addig egyetlen magyar orvosnő egy évvel korábban kapta meg praxis engedélyét Budapesten, és  a jegyzékbe talán azért nem került még be.  Jóllehet orvosi diplomáját már 20 évvel korábban megszerezte a svájci Zürichben, ahol az orvosi egyetemet elvégezte, gyakorló orvosként nem engedélyezték a praktizálását itthon egészen 1897-ig.

Az előkelő származású Hugonnai Vilma majd két évtizedes küzdelme – melyet nemcsak magáért, hanem a nők oktatásban való egyenjogúsításáért  is folytatott, – 1895-ben hozott eredményt, amikor a korszellem nyomására végre hazánkban is engedélyezték, hogy a lányok is járhassanak gimnáziumba  és érettségit tegyenek. Ugyanebben az évben nyitották meg a magyar egyetemek is kapuikat a lányok előtt. Az első orvosnő, aki már Magyarországon szerezte meg az orvosi diplomát, dr. Steinberger Sarolta volt, akit 1900-ban avatták orvossá Budapesten.

Az út odáig igen küzdelmes volt. Meg kellett vívni a harcot a tudományos életben is egyeduralmukat féltő férfiakkal. 1899-ben dr. Pap Samu képviselő országgyűlési fel­szólalásában aggodalmának adott hangot a nőorvosok működésével kapcsolatban.  Pap töb­bek között azt mondta, hogy a nők, mint orvosok, fokozatosan elveszítik  nőiességüket és „definiálhatatlan lényekké” válnak. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi mi­niszternél Hugonnai Vilma többször járt audiencián, hogy saját orvosi működését kérelmezze. Az egyik   alkalommal   a  miniszter ezt mondta: „A  nők  felforgatnák   az  államot,  ha  a  tudományos   téren   egyenjogúsítanánk  a  férfiakkal”. Hugonnai  Vilma erre így válaszolt:   „Micsoda alapokon  nyugodnék   az  az  állam, melyet egynehány  intelligens nő felforgathatna?  Szégyelném, ha ilyen államnak volnék  a gyermeke”.  „Hogy   tudományosság    több    zűrzavart   idézne  élő, mint a tudatlanság,  nem bizonyítja Schweiz, ahol először (1868-ban)  nyíltak  meg  az egyetemek nőhallgatók számára. Minél értelmesebbek a nők, annál  üdvösebb lesz   befolyásuk” – hangoztatta.

 

Eljátszottam a gondolattal, mit szólna szépemlékű Hugonnai Vilma, ha egy csoda folytán ma megjelenne, és azt látná, hogy a gimnáziumi iskolapadokban sokkal több lány ül, mint fiú, sőt az orvosi rendelők, kórházak és kutatóintézetek orvosai közt is legalább annyi a nő, mint a férfi.  Csodálkozna és örülne, hogy a nők a tudományos életben és az orvosi pályán is bizonyították rátermettségüket, egyenértékűségüket. Megcáfolva látná Pap Samu feltevését, hogy a tanult nők elvesztik nőiességüket, „definiálhatatlan lényekké” válnak. Örülne, hogy nem váltak valóra Trefort Ágoston aggályai, hogy az intelligens, tanult nők felforgatják az államot.

De a legjobban talán az imponálna neki, hogy a tanult nők befolyása mennyire megnőtt  a 120 évvel ezelőttihez képest. De még nem eléggé! Reméljük nem kell még 120 év, hogy a nők e téren is beérjék a férfiakat.

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Fodor Anna says:

    Kedves Ceclia, köszönöm, hogy kutatásaid eredményét megosztottad velünk. Sokszor felsóhajtok: de jó is lenne hosszabb időt szánva böngészni a neten található sok-sok érdekes és hasznos írás között, elképzelni – és utólag jobban is értékelni – mindazt, amit az előttünk járó generációk a nők javára kivívtak. Erőt is meríthennénk belőle, talán módszert is tanulhatnánk, mert sajnos ma is harcolni kell a szakmai elismerését, az előléptetésről, szakmai karrier-építésről nem is beszélve.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!