Régiségeknek

Egyedül maradtam – 39 szép év után

egyedül

Egyedül maradni minden életkorban fájdalmas dolog, akár válás, akár a társ elvesztése miatt következik be. Sorozatunkban idős korú bloggereink vallanak arról, hogy  ők hogyan néztek szembe, és miként birkóznak meg az egyedüllét bánatával.

    Törékeny téma ez … mindenki másként, mégis mély fájdalommal éli át kedves társa elvesztését.

    A férjemet négy éve veszítettem el – gyógyíthatatlan betegség támadta meg. Éveken át küzdöttünk ellene, bizakodtunk-reménykedtünk, nem akartuk feladni, meg akartunk gyógyulni! Így, többes számban! Ápoltam és bátorítottam, meggyőztem, hogy egyen rendesen, hogy minden nap sétáljunk a szabad levegőn, hogy legyenek terveink, programjaink – még ha rövidebb távúak is. Betegségének ideje alatt különösen figyeltem arra, hogy mit szeretne, mi lenne jó neki … és minden nap, akár többször is, megnevettettem. A nevetés csodálatos, a legkínosabb helyzeten is át tud segíteni.

   Férjem elvesztése nagyon fáj – ugyanakkor pontosan tudom: nem örülne, ha tompa kétségbeesésben látna. Pirandello szicíliai olasz író egy szép gondolata segített – és segít ma is – férjem hiányának elviselésében. “Meg kell tanulnunk a körülöttünk lévő világot, eseményeket azoknak a szemével is nézni, akik már nem láthatják többé. Igaz, hogy ilyenkor fájdalmat is érzünk, de észrevesszük a dolgok igazi szépségét, valódi értékét.” Ezt a gondolatot ajánlom minden gyászoló társamnak, nőknek és férfiaknak, akik fogódzót keresnek, magukra maradtan is viszonyítási pontot szeretnének.

egyedül6

    Négy éve tanulom a világot a férjem szemével is nézni. Ha az unokáink boldog játékát látom, ha kedvenc ételének illata betölti a konyhát, ha kezembe veszem kedves könyveit, tárgyait, vagy ha leülök a számítógépéhez, hogy pl. ezt a gondolatsort leírjam, érzem: az ő gondolatai is jelen vannak.

   Ha a társamat el is veszítettem, nem vagyok magányos: gyermekeink, unokáink féltőn vigyáznak rám – és persze én is, dupla szeretettel – rájuk. Igazi barátaink, kedves barátnőim figyelme is nagyon jól esik. Néha elnézem az utcán, piacon együtt mendegélő idős házaspárokat: a néni zsémbelget kicsit, a bácsi morog, veszekszik, de azért cipeli a teli szatyrot … és szépen, egymásba karolva mennek tovább. Kicsit irigylem őket ….

   Az özvegység sok gyakorlati feladatot is adott, hiszen a családi munkamegosztás nálunk jól működött. Férjem elvesztése után meg kellett tanulnom a kazán befűtését, a különféle gépek kezelését, összeszerelését, pénzügyek intézését, szerződések, biztosítási kötvények, stb. értelmezését és számon tartását. És folyamatosan tanulom: hogyan lehet és kell egy nyugdíjból, beosztással jól gazdálkodni, hogy az otthonomat, amit magunk építettünk, és aminek minden szeglete a férjem keze munkáját dicséri, ne kelljen feladnom.

   Nagyon hiányzik a férjem. A társam, a másik “felem”, mert vele volt teljes az életem. Elsősorban az a gondolat vigasztal, hogy volt 39 szép évünk együtt. Szerettük és becsültük egymást, sokat dolgoztunk, felneveltük a gyermekeinket, és mindig egyetértésben, szépen és értelmesen éltünk. Talán ez volt a legfőbb, legfontosabb ajándék a sorstól. Ez ad erőt, hogy egyedül folytassam, rá emlékezve, néha vele ”beszélgetve” is. Mint ma is, miközben a kertet ástam, és olyan jól haladtam a munkával, mert  oly biztatóan sütött a nap.
És közben csendesen hullottak a cseresznyefa sárguló levelei….

Fodor Anna

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Kedves Magdi!

    Nagyon jó volt olvasni soraidat, beszámolódat példamutató tetteidről. Nagyon vigasztaló, hogy a fájdalomból ilyen pozitív dolgok is születhetnek.

    A legjobbakat kívánva,

    Üdvözlettel,
    Cecilia

  2. Varga Magdi says:

    Semmilyen más fórumra eddig nem jelentkeztem be, de az elvesztés fájdalma kíséri napjaimat, immár 3 éve. Ha író lennék, biztos könyvet írnék a Fájdalom ezer arca címmel. Páromban én is a másik felemet vesztettem el, egy rendkívüli ember, férfi, apa személyében. Ő nemcsak a férjem, de a legjobb barátom is volt.
    A feldolgozás rögös útja annyira különböző, hogy nem láttam értelmét mások útját követni, szerintem nem is lehet. Ez valóban az a terület, amikor lecsupaszítva ott állunk egyedül, hogy elinduljunk a számunkra kijelölt úton. Ahol csak az segít, ha merünk a szívünkre, a jelekre hallgatni. Mikor elment a párom azt kértem a jó Istentől, hogy adja meg azt a kegyelmi állapotot, hogy én jó ember maradjak és tudjak szeretni. Ha fiatal párt láttam, tudatosan kívántam, hogy boldogok legyenek és soha ne ismerjék meg azt a fájdalmat, amit én élek át. Fél év után kimentem Spanyolországba, hogy végig járjam az El-Caminot. Életmentő volt. Következő évben tandem ugrásra vállalkoztam. Majd rá egy évre körülbicikliztem a Balatont. A 3 év alatt megtapasztalhattam azt a rendet, mely szerint a világ működik, ha nem lettem volna hívő, azzá váltam volna. Nagyon hálás vagyok minden segítségért, amit kapok, mindig akkor, amikor épp eljött az ideje. Kedves László, ha bízik abban, hogy még feladata van, és nem maradt egyedül, egyszer könnyebb lesz.
    A fájdalom nagyon megváltoztatja az embert, nagy fejlődést idézhet elő. Ez is adhat erőt.

  3. Kedves Nagy Laszlo! A gyasz olyan is, mint egy csigavonalu, fokozatosan tagulo kor. A kozeppont a legmelyebb fajdalom, es csak nagyon lassan, fokozatosan tagulnak, kifele haladva, a hatarvonalak. Az ido sokat segit – de a banat nem mulik el. Nem is kell, hogy elmuljon, hiszen a szeretett, kedves szemely es az emleke az eletunk resze, bennunk es altalunk el tovabbra is. Ez az erzes ad erot, naponta es mindig megujulva, hogy melton eljunk tovabb. Nem kell – nem is lehet – uj eletet kezdeni. Ertelmes, igenyes celokat kell talani es jo ugyekre kell forditani a figyelmunket, energiainkat. Kivanom, hogy az uj evben megtalalja ezeket a celokat es a lelki bekesseget is. Koszonom a bizalmat, az irasat. Udvozlettel:
    Anna

  4. László Nagy says:

    Mindenki másként éli meg,próbál új életet élni,nekem nem megy a fizikai fájdalmak megszűntek de a lelkiek hatalmasak,minden reá emlékeztet az agyam már mindent lejátszó videó,elveszek az emlékek fájdalmában 1-év és még mi vár reám?Néha nevetni mosolyogni is tudok jól érzem magam de ezek ritkák,de ez nem a panasz oldal Boldog Újévet Mindenkinek.

  5. Cecilia says:

    Szép és megható Anna írása. Elárulok egy titkot: Anna a barátném. Bánata ellenére ha emberek között van mindig mosolyog, tele van életkedvvel és energiával. Azt fürkészi, hogyan szerezhetne másoknak örömöt. Nagyszerű ember!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!